6. osztály 1. helyezés Meszelics Júlia, 1. Sz. Lendvai KÁI
Messzi utazás Egyszer régen, a Rimix erdőben élt egy kis kíváncsi Rimi. Nagyon szerette volna látni az Akumu bolygót. És amikor a Rimik kíváncsiak vagy valamit kívánnak, nagyon unalmasak. Egy szép napon aztán Rimi apjának elege lett, és megengedte a fiának, hogy egyedül elutazzon. Már másnap útnak is indult. Gyorsan összebarkácsolt egy rakétát és útnak is indult. De nagyon hamar az űrben egy forgalmi balhéba keveredett. Mivel nem ismerte az ott lakók szabályait, mindenki mérges volt rá, mert mindenen csak úgy átgázolt. De ebből is kigabalyodott. Szerencsésen odaért az Akumu bolygóra. Na az aztán egy kellemes bolygó! Minden vattacukorból van. Meg van ottan csokivízesés, nyalókapark és még sok minden más. Az ott lakók nagy szemű, aranyos nyuszikák voltak. Rimi tátott szájjal nézte ezt a csodálatos világot. De Rimi nem tudta az itt lakók gondját. Ennek a világnak a végén volt egy sötét barlang, abban a barlangban egy óriási szörnyeteg lustálkodott. És amikor csak megéhezett, elment a nyalókaparkba és ellopta az ös�szes megtermett nyalókát. De épp most Rimi szemei előtt rontott be a szörnyeteg és elvitte a nyalókákat. Rimi úgy döntött, megmenti ezt a világot a csúf szörnyetegtől. De ezt nem bírta maga megcsinálni. Kellett hozzá egy jó, megbízható barát. Nem is volt olyan nehéz barátot találni, mint ahogy gondolta. A barátja egy Cuci nevezetű nyuszika lett. Útnak is indultak. Nemsokára már a barlang belsejében voltak. Betoppantak egy nagy szobába. Az volt a raktár. Találtak egy nagy zsákot, az teli volt nyalókával. Gyorsan kicserélték őket kövekkel és hazavitték a nyalókákat. A szörny pedig többet nem bántotta a bolygó lakóit, mert eltörtek a fogai és nem bírt semmit sem enni. Rimi elbúcsúzott pajtásától, Cucitól, és elindult hazafelé. Otthon nagyon megörültek neki. Elmesélte, hogy barátjával, Cucival megmentették az Akumu bolygót. Szülei nagyon büszkék voltak a kis Rimire. Jutalomként kapott egy nagy tábla csokit, és még most is boldogan él, ha meg nem halt.
ivóvíz, ezért az útra sok ivóvizet vittünk. Az utazás megkezdődött. Elmentünk a repülőtérre. Bepakoltunk és már repültünk is a fellegek felé. Tíz óra után megérkeztünk a várt helyre. A nap égetett, az emberek gyülekeztek az árnyékokban, az utcák tele voltak vendéglőkkel, boltokkal és a gyerekekkel, akik az utcán játszottak. Nagyon meglepődtem, hogy milyen más itt minden, mint nálunk. Másabb az anyanyelvük, a ruhájuk, az ételük, másabbak a szokások is. Másnap megnéztük még az indiánok hazáját is. Ők sátrakban élnek és a ruhájuk is különös. Ezek a ruhák állatbőrből, valamint különböző természetes anyagokból készülnek. Anya készített néhány fotót az indiánokról, de sajnos én nem értettem a nyelvüket, ezért anyu átfordította a beszédüket. Megnéztük még a lakóhelyüket is. Ők sátrakban laknak. Miután belekukkantottunk az indiánok életébe, visszatértünk a vendéglőbe, amelyikben laktunk. Reggel elköszöntünk a barátainktól, akikkel megéltük ezt a vidám kirándulást. Nagyon hálásak voltunk nekik. Nagy nehezen köszöntem el tőlük. Nemsokára visszatértünk a repülőtérről. „Végre megérkeztünk!” – sóhajtottam egy nagyot, valamint ledobtam magamat az ágyamra. Néhány nap múlva iskolába kellett mennem. Az órán vidáman beszámoltam a kirándulásról. A tanárnő megdicsért, és a többiek is nagyon vidáman tapsoltak! Óra után mindenkit nagyon érdekeltek a képek, ezért megmutattam nekik. Ez után a vidám nap után is nagyon elfáradtam, ezért lepihentem. Azt álmodtam, hogy talán még most is megvannak valahol ezek az élmények, ha el nem vesztek.
3. helyezés Vegi Noémi, 1. Sz. Lendvai KÁI
Messzi utazás Ahogy minden gyerek, kicsi vagy nagy, felnőtt, ilyen vagy olyan, mindenkinek vannak reális vagy éppen fura gondolatai. Ugyanúgy én is egy ilyen gondolatot mesélek el nektek. Egyszer messzi földön, valamelyik nem tudom hányadik galaxisban élt egy lény. Ennek a lénynek volt legalább hat szeme, öt szája és mindegyik szájában két nyelve. Hát még jó, hogy csak ennyi, hiszen az összes úgy pörgött, hogy csak na! Igazából ez mindegy. Az a lényeg, hogy ez a lény olyan okos és pici volt, mit egy törpezseni. Mindig valami
2. helyezés
furcsaságot csinált, például nemrég felmászott egy kékes karcolóra,
Kianec Melani, Dobronaki KÁI
vagyis felhőkarcolóra. Hát de az volt a gond, hogy lejönni már nem mert. Végül is nagy nehezen lemászott. Néhány napra rá pedig a felhők
Messzi utazás
feketére festődtek és már szakadt az eső. Ettől a kis bolygó lakói annyira megijedtek, hogy az utca rövidesen üres volt. Aztán jött ez a kis zseni, és valahogy, nem tudom, hogyan, de rájött, hogy vessen véget ennek a
Egy nyári napon úgy döntöttünk, hogy elutazunk Amerikába. Ott
zivatarnak. Mindenki nagyon örült és még jó ideig semmi zűr nem volt.
hosszú nyár van. Most utazunk először, ezért nagyon vidám vagyok. Ott
Aztán rá néhány napra jött egy óriási szörnyeteg, és a kezében tartott
élnek az indiánok is. Róluk már sokat hallottam. Amerikában nincs sok
egy kalitkát, amelyben sajnálatos módon én voltam. De ez a kis lény
I F I 2 012 . j a n u á r 12 .
5