ÖLTÖNYÖK A fekete százhúsz árnyalata

A FEKETE

SZÁZHÚSZ ÁRNYALATA

ÖLTÖNYÖK | Miközben sorra zárnak be a hazai textilipari cégek, a nagybajomi központú JT Ruhaipari Vámszabadterületi Kft. helyzete stabil. Bár a munkaerőhiánnyal ők is küzdenek, életben maradásuk oka, hogy speciális termékeikkel speciális vásárlói kört szolgálnak ki. Ortodox zsidó férfi -felsőruházattal foglalkoznak.

Ha látták a Netflixen futó Unortodox című sorozatot (vagy olvasták az alapjául szolgáló könyvet Deborah Feldmantól), tudják, mennyire szigorú szabályok szerint élnek a haszid zsidó családok, és talán fel is tudják idézni a férfiak egységes fekete viseletét. Azt viszont biztos nem gondolnák, hogy a New Yorkban vagy Londonban élő ortodoxok szekrényébe Somogy megyéből érkeznek ezek a tradicionális öltönyök. A JT Ruhaipari Kft. a világ azon néhány textilcégének az egyike, amely erre a piacra specializálódott. Egy amerikai társaság leányvállalataként működnek, amely családi szálak miatt még a nyolcvanas években hozta Magyarországra a gyártást. Először a Kaposvári Ruhagyárral szerződtek, majd a privatizáció után megvásárolták a nagybajomi egységet.

KÍNÁVAL KONKURÁLVA

A modellek kitalálásához sem túl nagy fantázia, sem alkotói szabadság nem szükséges, hiszen ennek a vallási közösségnek az öltözködése nem a hiúságról szól. Az idei szabásminta szinte pont ugyanolyan, mint a húsz évvel ezelőtti – miután mindegyik a XVII–XVIII. századi lengyel nemesi öltözet reinkarnációja. „Pár éve kicsit szűkebbre varrjuk a nadrágokat, enynyiben követjük a trendeket – mondta Gábor Tamás, a cég ügyvezetője. – A felületes szemlélő nem veszi észre, de a fekete százhúsz árnyalatával dolgozunk, merthogy ezeket a puritán ruhadarabokat a színárnyalatuk és minimális mértékben a mintázatuk is megkülönbözteti – attól függően, melyik évben melyik ünnephez kapcsolódnak. Például purimra kicsit szürkésebb, ezüstösebb fekete öltönyt szokás felvenni, és aki megteheti, minden évben új kollekciót vásárol magának.”

E piac érdekessége, hogy ezek a családok nagyon közel élnek egymáshoz, lakónegyedeket népesítenek be, így kevés üzlettel is ki lehet szolgálni őket. Gábor Tamásék számára a kínai gyártók jelentik a konkurenciát, amelyek viszont szűkebb termékskálával látják el a nagykereskedőkön keresztül az üzleteket. Egy lélektani előnye biztosan van a magyar gyárnak. A szatmári zsidók az egykor Magyarországhoz tartozó Szatmárnémeti-

DIVAT NÉLKÜL. A MADE IN HUNGARY ELŐNYT ÉLVEZ BÁRHOL A VILÁGON

„Most épp a télikabátgyártásunkat sürgették meg Amerikából, mert a Kínából várt szállítmány nem érkezett meg”– Gábor Tamás.

ből származnak; olyan holokauszttúlélők utódai, akik a háború után a New York-i Williamsburgben, Izraelben vagy Londonban kezdtek új életet. Emiatt ha a ruhájuk címkéjén a Made in Hungary felirat áll, az számukra értéket képvisel. Gáborék emellett rugalmasan állnak a megrendelésekhez, a váratlanul beeső tételeket könnyen befogadják és viszonylag gyorsan le is szállítják. Ez szintén előnyük a pandémia óta munkaerőhiánnyal küzdő kínai gyártókkal szemben. Most épp a télikabátgyártásukat sürgették meg Amerikából, mert a Kínából várt szállítmány nem érkezett meg. Persze az alapanyagot ők is főleg az ázsiai nagyhatalomtól vásárolják, tehát az ottani nehézségek a versenyelőny mellett hátrányt is okoznak a magyar cégnek.

ELTŰNŐ VARRÓGÉPEK

A tradicionális öltözéket már a nyolc-tíz éves fiúk is hordják, innen indul a méretezés. A haszid családokban átlagosan hat-nyolc gyerek születik, így a piac különösebb marketingráfordítás nélkül is öt százalékkal nő évente. A tizenöthúsz alapmodellből hetvenféle szabásmintával dolgoznak Gábor Tamásék. A vállalat 120-150 ezer öltönyt gyárt le egy esztendőben, ez 1,3-1,5 milliárd forintos forgalmat hozott tavaly. Ez évre 1520 százalékos növekedést várnak, a bér- és a szállítási költségek emelkedése ellenére. A Somogy megyét sújtó munkaerőhiány persze nekik is fejtörést okoz. „Gondolkodunk a textilipari szakképzés visszaállításán, de az automatizáción is. Az előbbi kemény dió, mert a fiatalok nem ilyen típusú munkahelyen képzelik el a jövőjüket. Az utóbbi pedig amiatt problémás, mert a férfi-felsőruházat készítése nagyon nehezen automatizálható, kifejezetten élőmunka-igényes. Másrészt nem éri meg erre kifejleszteni varrógépeket, mert ezt a termékvonalat egyre több helyen leállítják. Érdekes a jövő szempontjából, hogy bár a haszidok részéről van kereslet az öltöny iránt, a műszaki-technológiai háttér világszinten lassan leépül, mert máshol nincs rá igény a drágasága miatt. A digitalizáció folyamán okosmérőeszközökkel próbáljuk követni dolgozóink hatékonyságát, és ezzel is motiválni őket arra, hogy még többet legyenek képesek teljesíteni, miután a gyár megrendelései évente 20-25 százalékkal nőnek” – fejtette ki a szakember. A cég jelenleg kétszáznegyven mun kavál la lót foglalkoztat. „A környéken nagyon rossz a tömegközlekedés, a kisebb falvakból kifejezetten nehéz bejárni – magyarázta az ügyvezető. – Egy osztrák vagy német gyári munkás fenn tud tartani egy autót, amellyel eljut a húszharminc kilométerre fekvő munkahelyére. Nálunk ezt úgy sem tudják megoldani a kollégák, hogy viszonylag jó fizetést adunk. A bérköltség több mint tíz százalékát utaztatásra fordítjuk, azaz saját gyári buszokkal hozzuk-visszük Kaposvár és az apróbb települések viszonylatában a dolgozóinkat. A falvakban élő munkatársaink gondolkodását is szükséges volt megértenünk, akceptálnunk kellett. Számukra prioritás a veteményes, a háztáji állatok gondozása – emiatt sokszor korábban elkéredzkednek, vagy nem tudnak túlórát vállalni. Szeptember-októbertől szokás, hogy fát gyűjtenek télre az erdőből, még akkor is, ha a bérükből tudnának rendelni. De miután így nőttek fel, ezt előbbre valónak tartják, mint azt a munkát, amiért fizetést kapnak.”

SOMOGYORSZÁG REJTÉLYEI

Gábor Tamásnak, aki két éve vette át a cég ügyvezetését, mint az előbbi példák is mutatják, jó néhány helyi sajátossággal meg kellett barátkoznia. Szerencsére ebben remek szakemberek segítik a gyárban és az önkormányzatnál is. A ruhaipar előtt számos helyen dolgozott: például az Essónál, a Molnál, az MVMnél. Ült londoni, bécsi, prágai, zágrábi, de miskolci irodában is, multikörnyezetből érkezett Nagybajomba. Mert ami igazán érdekli, az a változásmenedzsment és a kihívások. „Ennek a feladatnak az a szépsége, hogy miként lehet mozgásba hozni egy harminc éve változatlanul üzemelő céget, hiszen a változást kikényszeríti a világ. Ez a gyár attól működik, hogy a vevő, a termék, a technológia állandó, de a piaci körülményekhez mégis alkalmazkodni kell – és ennek a mikéntjét kell nekem megtalálnom. Eddig úgy gondoltam, hogy az emberek belső motivációja egymáshoz nagyon hasonló New Yorkban, Londonban vagy Prágában. Aki dolgozik, az szeretné, hogy a munkájának értéke legyen, megbecsüljék. Itt viszont azt látom, hogy ezek a pici somogyi falvak olyan messze vannak mindentől, hogy ha tíz-húsz százalékkal emelkedne a dolgozók fizetése, sokuk életében akkor sem állna be jelentős változás. Nekik elegendő x ezer forint a költségeikre, és nem látják értelmét azon erőfeszítésnek, hogy több munkával többet keressenek. Bár korábban azt tanultam, hogy az anyagi motiváció az egyik legfontosabb, most úgy érzem, ezt a közösséget máshogy kell motiválni, ami számomra nagyon izgalmas rejtvény. Remélem, haladok a megfejtés felé” – foglalta össze a szakember.

SZIGETI HAJNI