FRANCIAORSZÁG Macron – Sok hűhó egy választásért

MACRON – SOK HŰHÓ EGY VÁLASZTÁSÉRT

FRANCIAORSZÁG | Emmanuel Macron nyerésre áll az áprilisi elnökválasztás előtt, de a járvány alakulása felülírhatja az esélyeit. A baloldal szinte eltűnt, a jobboldal dominálja a francia belpolitikát. Az EU soros elnökeként Franciaország kényszerpályán mozog: Macron kénytelen kibeszélni a fősodorból, ez azonban az esetek nagy részében közhelygyűjteménybe fullad.

Emmanuel Macron francia elnök viszonylag jól áll a közvélemény-kutatások szerint az áprilisi választásokra készülődvén; Franciaország eddig hatékonyan kezelte a járványhelyzetet. Ugyanakkor a támogatói tartanak attól, hogy mivel az omikron-variáns felfutása pontosan a kampány kellős közepére várható, az emberek egyszerűen belefásulnak a folyamatos, kényszerű korlátozásokba, s kiábrándultságukkal az államfőt büntetik majd.

JÁRVÁNYHELYZET KÉRDŐJELEKKEL

Jean Castex miniszterelnök, érzékelvén a közhangulatot, kihirdette: néhány korlátozáson enyhítenek februártól, annak ellenére, hogy az új fertőzések száma az egészségügyi tárca adatai szerint meghaladja a napi 400 ezret. A pandémia folyamán Macron a munkavállalóknak és a vállalkozásoknak is jelentős segítséget nyújtott. Tavaly nyáron bevezették az egészségügyi kártyát, amely igazolja az oltottságot. Ezzel vagy negatív teszttel lehet látogatni a nyilvános helyeket. Ennek hatására több millió francia oltatta be magát. A Bruegel és a Conseil d’analyse économique kutatóintézet becslései szerint így négyezerrel kevesebb lett a halálos áldozatok száma, és nagyjából 6 milliárd euró értékű gazdasági aktivitást sikerült megmenteni. Később annyi változás történt, hogy a negatív tesztet már nem fogadják el, s három oltás szükséges az igazolvány kiadásához – ez további egymillió ember oltakozását eredményezte.

Ugyanakkor óriási felháborodás követte az elnök egyik interjújában elhangzottakat – meglehetősen vulgáris szavakkal ment neki az oltatlanoknak. Macron később sem korrigált. Deklarálta, hogy célja: felbosszantani azokat, akik még nem kapták meg a második vagy harmadik vakcinát, pláne az elsőt. Az ellenzék persze igyekezett lecsapni a magas labdát, és úgy állítani be a franciák első emberét, mint aki magasról tesz az átlagpolgárokra. Az omikronvariáns kapcsán átalakított iskolai oktatás szintén erős ellenkezési hullámot szült. A tanárok szakszervezetének a felhívására nyolcvanezren tüntettek országszerte a korlátozások, elkülönítések ellen. Fokozta a feszültséget, amikor kiderült, hogy Jean-Michel Blanquer oktatási miniszter december végén Ibizára utazott vakációzni. Bocsánatkérésre kényszerült, annak ellenére, hogy nem szegett meg semmilyen szabályt. Az Ifop közvélemény-kutató január 20-án publikált felmérése szerint a kormány járvány elleni védekezési intézkedéseinek az elfogadottsága a tavaly december végi szintről 9 százalékponttal, 41 százalékpontra csökkent, ugyanakkor 37 százalék azoknak az aránya, akik helyeslik a kabinet döntéseit.

HOVÁ TŰNT A BALOLDAL?

Macron és stábja abban bízik, hogy a fertőzések számának a növekedése pár héten, egy hónapon belül lelassul, a széles körű átoltottságnak hála a kórság nem követel jelentős számú halálos áldozatot, s tavaszra, a kampányfinisre túl lesznek az egészen. Ha így történik, a választási hadjárat fő témája a sikeres járványkezelés lesz. Persze ennek az ellenkezője is elképzelhető, továbbá az is, hogy addig felbukkan egy újabb mutáció, és kezdődik minden elölről. Az mindenesetre elég jól látszik, hogy az embereknek elegük van a korlátozásokból.

A kampány azonban nem csak a pandémiáról szól, bár kétségtelen, hogy a bűnözés és a bevándorlás kapcsolatát a háttérbe szorította az elmúlt hónapokban. A konzervatív Valérie Pécresse, a Les Républicains (LR) elnökjelöltje, valamint a tőle jobbra elhelyezkedő két aspiráns, Marine Le Pen és Éric Zemmour igyekszik ismét beemelni a közbeszédbe ezt a témát – egyelőre nem túl sok sikerrel. A felmérések szerint az államfő támogatottsága 25 százalék körüli. Le Pen és Pécresse 17-17-tel követi, Zemmourt 12 százalékra mérik – a választások első körében. A másodikban Macronnak 57, Pécresse-nek vagy Le Pennek 43 százalékos esélyt adnak a győzelemre.

Bárki is nyeri a tavaszi voksolást, borítékolható, hogy a francia közéletben túlsúlyban marad a jobboldal. A baloldal mintha egyszerűen köddé vált volna. Öt év telt el azóta, hogy François Hollande, az utolsó baloldali elnök eltűnt a nagypolitika színpadáról. Azóta a szocialisták csak vergődnek. Elnökjelöltjük, Anne Hidalgo 3 százalékos

MACRON-BABÁT DOBÁLNAK A TÜNTETŐK NIZZÁBAN. VEZET UGYAN, DE MEGVAN A BUKÁS KOCKÁZATA IS

népszerűséggel a futottak még kategóriájába is alig fér bele. Utolsó, kétségbeesett próbálkozását, hogy egy platformra hozza a baloldali pártokat, tömörüléseket, az érintettek szinte mindegyike visszautasította.

GAZDASÁGI GONDOK

Az újrázás ellen erős gazdasági hatások is dolgoznak. A több mint tízéves csúcson lévő üzemanyagárak ismét feltámaszthatják a gilets jaunes (sárgamellényesek) 2018-as tiltakozási hullámát. Az is szinte bizonyos, hogy a tavaszi megmérettetésekig nem párolog el a télen a lakásaik fűtéséért a szokásos összegek majdnem dupláját fizető választók dühe. Macron a problémára árszabályozással válaszolt: elrendelte, hogy az állami tulajdonban lévő EdF energiaszolgáltató az idén legfeljebb 4 százalékkal drágíthatja az áramot – a lakossági szektorban. A vállalatok viszont ott is kénytelenek elviselni – és ha tudják, beépíteni az áraikba – az energiaszámla borsosabb összegét.

Macron a magánszektornak is igyekszik gesztusokat tenni. Ötéves, 30 milliárd eurós beruházási programot hirdetett meg még tavaly októberben. Ez javítaná az ország high-teches infrastruktúráját, továbbá csökkentené az alapanyagok (például a csipek) importjától való függést. A France 2030 nevű terv keretében állami támogatásokkal segítenék többek között a kicsi, „moduláris” atomerőművek fejlesztését, a hidrogén zöldcélú felhasználását (például járműüzemanyagként), az ipar modernizációját és dekarbonizációját, valamint a startupok pénzszükségletének a fedezését.

A projekt finanszírozását azonban erős kétségek övezik. „Csak mosolygok azon, hogy mindenki töri a fejét, miként is áll öszsze ez a kirakós játék. Fogadni mernék rá, hogy a pénzügyminisztériumban is ezen agyalnak éppen; igazán vicces ebbe belegondolni” – nyilatkozta a Financial Timesnak Ludovic Subran, az Allianz biztosító vezető közgazdásza.

KÉNYSZERPÁLYÁN

Összefoglalva a belföldi helyzetet: Macron magabiztosan vezet ugyan, de azért nagy kockázatok is vannak – nem lehet fix egyesre megtenni, hogy ismét behúzza az államfői pozíciót. Így

FRANCIAORSZÁG

GDP

1,8

1,3 1,7 1,7

0,6 0,6 3,4 11,7

2,4 4,4 3,5 1,9 4,6 6,1

2,2 1,0

–8,8 –7,2 8,4

8,0 8,0

7,9

7,8

’19 ’20 ’21*’22*’23*’24* ’19 ’20 ’21*’22*’23*’24* ’19 ’20 ’21*’22*’23*’24* ’19 ’20 ’21*’22*’23*’24* ’19 ’20 ’21*’22*’23*’24* ’19 ’20 ’21*’22*’23*’24*

25 17 17 12 10 6 3 57 43

Macron Le Pen Pécresse Zemmour Mélenchon Jadot Hidalgo A FRANCIA ELNÖKVÁLASZTÁS ESÉLYEI

Macron Le Pen vagy Pécresse

Forrás: PoliticoPoll of Polls

kénytelen az ország külpolitikáját is a belpolitikához igazítani. Franciaország az év elején vette át az EU soros elnöki posztját, egy meglehetősen bonyolult és feszültségekkel terhes külpolitikai környezetben. Ha Macron olyan külpolitikai üzeneteket akar a választók felé közvetíteni, amelyek átlépik az ingerküszöbüket, kénytelen valamelyest szembemenni a fősodorral. A francia elnök ebben az értelemben kényszerpályán mozog, igyekszik felértékelni Európa s vele együtt a saját jelentőségét. Jó példa erre, ahogy az ukrán válságba belenyúlt. Közölte: az EU-nak ki kell dolgoznia a „biztonsági és stabilitási” egyezményét Oroszországgal. Ez a kezdeményezés viszont oda vezethet, hogy felborul a Nyugat egysége az orosz állásponttal szemben. Macron arra szólította fel az uniós tagállamokat, hogy saját maguk kezdeményezzenek párbeszédet Moszkvával. Ez élesen szembemegy az USA és a NATO nyugati integritást célzó törekvéseivel. Elég csak arra gondolni, hogy Antony Blinken amerikai külügyminiszter a témával kapcsolatban az utóbbi időben rekordokat döntöget az „egység” szó használatában. „Fontos, hogy az Egyesült Államok és az európai országok egyeztessenek egymással, viszont az is szükséges, hogy az európaiak a saját párbeszédeiket is lefolytassák az oroszokkal” – mondta Macron.

Az egészben az a furcsa, hogy elvben a Kremlnek érdeke lenne a Nyugat megosztása, ám Szergej Rjabkov orosz külügyminiszter-helyettes meglehetősen hűvösen fogadta Macron kezdeményezését. Közölte: „Főleg az amerikaiakkal törekszünk a megegyezésre. Számunkra nemkívánatos eredményre vezetne, ha a tárgyalásokat túlságosan széles körre terjesztenénk ki.” Moszkvának tehát nem érdeke az EU-t – főleg tagországonként – bevonni az Ukrajnával kapcsolatos szankciókról szóló diplomáciai tárgyalásokba, hiszen pontosan tisztában van azzal, hogy az unió önmagában is megosztott ebben a kérdésben. Az ellentétek azt követően éleződtek ki, hogy január közepén az ukrán kormányzat ellen kibertámadást hajtottak végre – ezt Kijev szerint orosz hackerek követték el. Brüsszel kapásból büntetőintézkedésekkel fenyegetett, de teljes a zűrzavar azzal kapcsolatban, hogy ezeket milyen helyzetekben kell alkalmazni. Az Oroszországgal szomszédos vagy hozzá közel lévő közép-, észak-európai államok (Lengyelország és a Baltikum) már csak történelmi okoknál fogva is határozottabb fellépést sürgetnek. Németország azonban inkább diplomáciai megoldásra törekedne, ami nem csoda, hiszen atomerőművek nélkül kiszolgáltatottá vált az orosz gázimportnak. Annyi biztos, hogy a közeljövőben nagyon nem valószínű egy egységes, határozott európai álláspont. Nem lesz olyan, hogy „ha ez történik, akkor ilyen, ha az, akkor olyan szankciókat vezetünk be”. Nem lesz automatikus válaszreakció.

KÖZHELYGYŰJTEMÉNY

Azt persze még Macron sem teheti meg, hogy nyíltan, belülről bomlassza az uniót, viszont kénytelen kiemelkedni a brüszszeli masszából, megkülönböztetni magát. Arra játszik, hogy a német kormány gyenge, a pártpolitikai paletta két szélén álló szabad demokraták, illetve a zöldek közötti feszültségek majd szép lassan – vagy akár gyorsan – megrendítik a koalíciót, a középen álló szocialistákat. A német befolyás várt meggyengülését kihasználva – az olaszokat maga mellé állítva – igyekszik növelni Franciaország befolyását. Így nem nagyon marad más választása, mint az EU legfelsőbb fórumain közhelyeket pufogtatni – ezzel viszont ellentmondásba keveredik magával. Jó példa erre, hogy a közelmúltban az Európai Parlamentben az öreg kontinens egységes hangjáról beszélt, közös európai fellé-

pést sürgetett az oroszok „megbüntetése” érdekében. Ez azonban addig egész biztosan nem valósul meg, amíg olasz szövetségesével, Mario Draghival egységfrontba tömörülve a németekkel szemben az uniós fiskális szabályok reformját igyekszik elérni, fellazítva a költségvetési és az adósságszabályokat. Berlinnek, még ha esetleg bele is sodródik egy kormányválságba, mindig lesz annyi ereje, hogy ezt megakadályozza.

KIAKADT A FRANCIA AUTÓIPAR

Egy márciustól hatályba lépő francia jogszabály szerint az autógyáraknak fi gyelmeztető feliratokat kell elhelyezniük a személygépjárműveken – sokaknak erről a dohánytermékek csomagolásán szereplő elrettentő képek, feliratok ugranak be. A gyártók választhatnak a címkék közül: „Rövid utakra inkább induljon gyalog, vagy pattanjon kerékpárra”, „Fontolja meg az autómegosztást”, „A mindennapos utazásokhoz vegye igénybe a tömegközlekedést” – csak néhány elem a palettáról. Ez az intézkedés egy nagyobb környezetvédelmi csomag része, amelyet még tavaly fogadtak el. Például betiltják a két és fél óránál rövidebb idejű belföldi repülőgéputakat, ha a két pont között a közlekedés megoldható vasúton, továbbá 2028tól tilos lesz reklámozni a városi terepjárókat (SUV). Az autószektor meglehetősen kiakadt az intézkedéseken. Paradoxnak gondolják, hogy egy olyan ország, amelynek három nagyon erős nemzetközi márkája is van (Renault, Peugeot, Citroën), a saját gépkocsiiparát bünteti. Az autósok sem tapsikoltak örömükben. Egy fogyasztói érdekképviselet vezetője szerint a nagyjából 40 millió francia gépkocsi-tulajdonos (egyben választópolgár) egyszerűen nevetségesnek tartja az új jogszabályokat. Emmanuel Macron nem először megy neki az autóiparnak, ám az üzemanyagok megadóztatása 2018-ban a sárgamellényeseknek nevezett tüntetők országos tiltakozó akciójához vezetett.

DÓZSA GYÖRGY