DÓZSA GYÖRGY Kudarcra ítélt

KUDARCRA ÍTÉLT

A MACRON–DRAGHI-TENGELY

DÓZSA GYÖRGY ROVATVEZETŐ

„Lejjebb kell szorítanunk az adósságszinteket, de nem vállalhatatlan kiadáscsökkentések vagy nagyobb adók által” – írta a Financial Timesban megjelent cikkében Mario Draghi olasz miniszterelnök. Hangsúlyozta, hogy mindebben egyetért Emmanuel Macron francia államfővel. A francia–olasz tengely megerősödése teljesen logikus. Németországnak új kormánya van, egy hárompárti koalíció, amelyben a középen álló szociáldemokratáknak meglehetősen kényes feladat lesz egyensúlyozni a politikai paletta két ellenkező oldalán álló zöldek és a szabad demokraták között. Párizs és Róma jól érzi, hogy Berlin meggyengülhet, s szeretné kihasználni a helyzetet, mégpedig arra, hogy háttérbe szorítsa a hagyományos német fiskális és monetáris szigor befolyását az eurózóna pénzügypolitikájában. Draghi – francia kollégájával nyilván egyetértve – az EU adósságszabályainak a reformját szorgalmazza.

Macronnak kapóra jön az olasz szövetséges, hiszen az idén választások lesznek Franciaországban, s így minden külpolitikai lépése része a választási kampánynak is. Nagyon furcsán nézne ki, ha szigorú fiskális politikával kampányolna, és mint tudjuk, ez nem is túlságosan jellemző a franciákra.

A több ezer milliárd eurós kérdés az, hogy miként lehetne csökkenteni az adósságot költségvetési megszorítások és/vagy adóemelések nélkül. Draghiék szerint „strukturális reformokkal”. Mint tudjuk, ezek általában – főleg az unióban – meglehetősen hosszan elhúzódnak, ráadásul igen sok pénzbe kerülnek, vagyis további adósságot generálnának. Más megoldás tehát nem nagyon látszik, mint a további pénznyomtatás-cunami.

Ehhez viszont Berlin nem fog hozzájárulni. Olaf Scholz kancellárnak egyetlen lehetősége van egyben tartani a koalícióját: hazai pályán engedményeket tenni a zöldeknek (pénzt adni céljaik megvalósításához), a külpolitikájában viszont továbbra is erőltetni a hagyományos, szigorú német fiskális hozzáállást – ami a harmadik koalíciós partner, a szabad demokraták szája íze szerint való. Macron és Draghi – főleg az előbbi – mindent megtesz majd azért, hogy ezt megakadályozza. Így nyíltan deklarált céljuk már eleve reménytelen: az EU nem lesz egységesebb, s a „strukturális reformok” a németek és az olasz–francia tengely szembenállása miatt elakadnak majd a brüsszeli bürokrácia útvesztőjében.

A több ezer milliárd eurós kérdés az, hogy miként lehetne csökkenteni az adósságot költségvetési megszorítások és/vagy adóemelések nélkül.