MÉSZÁROS DÁVID

MÉSZÁROS

DÁVID

Profi torientált szemléletből világmegváltó vízió, amelyhez nemzetközi szakemberek csatlakoznak. A Smartkas alapítója számára egyre közelebbi valóság, hogy highteches megoldásokkal, megújuló energiaforrásokkal és okos üzleti modellel apránként felszámolható a világon burjánzó éhínség.

Hogyan pattant ki az ötlet? – Eleinte nem a Föld megmentése volt a cél, nem terveztem ilyesmit, csupán mindig is lenyűgözött a számítástechnika. Hét-nyolc éves lehettem, amikor kijelentettem, hogy nanotechnológiával akarok foglalkozni, habár fogalmam sem volt, mi is az. Pusztán szerettem a sci-fi filmeket és az online stratégiai videójátékokat. Az első egyetemen jogásznak tanultam, de akkoriban is olyan céllal, hogy korszakújító ügyfelekkel dolgozzak majd együtt, mint a Google vagy a Facebook. A saját vállalkozás alapítása előtt rengeteg megújuló erőforrással, fenntarthatósággal kapcsolatos projekten dolgoztam az Európai Unión belül, a Közel-Keleten és Délkelet-Ázsiában. Ebben az időben „tűnt fel” egy tátongó piaci rés. A pénzeket sokszor nem megfelelően osztják be, valamint rengeteg vadonatúj, ultramodern technológiát használunk, csak nem jó helyen. Azon kezdtem el gondolkozni, hogyan lehetne mesterséges intelligenciát (AI), fintechet, innovatív menedzsmentet, logisztikát becsempészni a mezőgazdaságba. Eleinte okosházakat, ökofalvakat akartunk építeni szegényebb helyeken, mint Afrika vagy India. Mindeközben kapcsolatba kerültem az EU-n belül a Drone Think Do elnevezésű think tankkel, amelynek most már a társelnöke vagyok. Így mélyültem el a körforgásos gazdálkodásban, amely szép lassan beleivódott az elveinkbe, s kialakult a végső Smartkas-koncepció. – Ami mit takar pontosan? – AI- és robotikaalapú megoldásokkal olyan hermetikusan zárt, automatizált üvegházakat és ültetvényeket építünk, amelyek(b)en permetszerek nélkül lehet növényeket termeszteni. Egész évben, a nap 24 órájában, bármilyen klímában. Ezek a házak nagyjából ötvenszer annyit képesek termelni, mint a hagyományos farmok, méregszerek, kemikáliák nélkül. Önellátóvá tudják tenni a gazdaságokat. – Nem ellentétes ez a globalizációval? Összekapcsolódás helyett éppen hogy függetlenségre ösztönöz. – Nem az a lényeg, hogy ne függjünk, hanem az, hogy azt a rengeteg emissziót kiváltsuk, amelyet a szállítóhajók és -repülők eredményeznek az export-import által. A világ összes autója sem bocsát ki annyi káros anyagot, mint egy-két tanker. Emellett a zöldségeknek, gyümölcsöknek nincs ízük, vitamin- és cukortartalmuk, hiszen ahhoz, hogy érett, szép formában érjenek el a célállomásig, még éretlen állapotban kell leszedni őket. Ezen viszont lehet és megéri változtatni. – Miként kell elképzelni a modern technológia és a mezőgazdaság kereszteződését? – Minden egységünk más, nem olyan sztenderdizált, mint mondjuk egy iPhone. A Feröer szigeteken a szélenergiát használjuk, míg Brazíliában a nagy páratar-

talmat fordítjuk előnyünkre és nyerünk vizet belőle. A mesterséges intelligencia menedzseli az alappilléreket, így például a hőmérsékletet, a megfelelő szén-dioxidtartalmat, a vízrendszert, az üvegek szűrőrétegét. Így a nap 24 órájában történő üzemeltetéshez sincs szükség emberi erőforrásra. Az AI rengeteg dologra képes. Egyfelől monitorozza a folyamatokat. Így például méri, hogy négyzetméterenként mennyi a költségem és a bevételem, valós időben mennyi szén-dioxidot használ a rendszer, elég-e az elektromosság. Másfelől növénytani információt nyújt: egészségesek-e a termelt zöldségek, gyümölcsök? A harmadik funkciója technikai: ellenőrzi, van-e szivárgás, törött-e valami. Ezeket az adatokat rögzíti valós és historikus időben, amelyekből következtetni lehet a jövőre vonatkozóan például arra, hogy mennyi salátánk terem majd. Mindemellett mesterséges intelligenciával lehetővé válik az adatok nyomon követése. Ezáltal a jövőben egy szupermarket ellenőrizni tudja például, hogy a zöldség, gyümölcs valóban organikus módon, vegyszermentesen fejlődött-e. A termesztési folyamat átláthatóvá válik. Nem utolsósorban pedig projektjeinkben az AI felhatalmazást kap, hogy belenyúljon a rendszerbe. Ha több százezer adat alapján úgy gondolja, hogy fél fokkal növelni kellene a hőmérsékletet, akkor megteszi. Nem pusztán egy időzített lámpakapcsoló, hanem automatikusan és dinamikusan reagál a körülményekre.

NÉVJEGY

Szombathelyen született, 1991-ben.

Büszke rá, hogy már fi atalon nyelveket tanult, óvodás korában édesanyja tanította németre, beszél angolul, oroszul és hollandul.

Szakmai pályafutása kiemelkedő pontjának tartja a DroneThinkDo-hoz történt csatlakozást, illetve nemzetközi akadémiai és projektekkel kapcsolatos tapasztalatait, amit maga fi nanszírozott.

Példaképek: Elon Musk business model miatt, Steve Jobs product design és branding miatt, Ben Francis (Gymshark) mint kortárs üzletember a munkamorál és hasonló „mindset” miatt.

KEDVENC

Film » Majdnem minden Nolan fi lm, Gyuruk Ura trilógia, Star Wars Könyv » Treasure Islands (Nicholas Shaxson) Zene » „Mindenevő”, de főleg elektronikus zene ének nélkül Hobbi » Állatokkal (főleg a kutyájával Bernivel) futni/játszani, edzés, illetve az örök kedvenc a videójátékok.

– Miért Hollandiában nyílt a cég, s nem Magyarországon? Nem lettek volna itt lelkes szakemberek? – Egyrészt fiatal korom óta világjáró vagyok, másrészt hét éve holland párom van, továbbá Hollandia a mezőgazdasági okostudományok fellegvára. Az összes partnerünk és beszállítónk is itt van. – Pedig amióta felkerült a neve a Forbes nak a 30 legtehetségesebb 30on aluli személyt tartalmazó listájára, a magyar megkeresések is záporoznak. Mit szól a népszerűséghez? – Még mindig sokkol. Az elmúlt tíz év teljes csendben telt, jó ideig még közösségi médiás profilom sem volt. Sokan jelentkeznek, hogy velünk akarnak dolgozni, vagy épp befektetnének kis öszszegeket. Nagyon jólesik, hogy a hazám kedvel, habár mi alapvetően szakmai befektetőkkel, kormányokkal és nagyvállalatokkal állunk kapcsolatban. Szintén kellemes csalódás, hogy a magyar állam és az agrárelit is felfigyelt ránk. – Ezek szerint itthon is hamarabb lesz okosfarm, mint ahogy tervezte? – Még az is megeshet. A közelmúltban több képviselettel egyeztettem, egyebek mellett a gödöllői Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE), valamint a veszprémi Pannon Egyetem releváns professzoraival, innovátorokkal, feltalálókkal, rektor urakkal. Egy tudományos park létrehozataláról ötleteltünk. Emellett Joó Istvántól, a Külgazdasági és Külügyminisztériumnak az export növeléséért felelős helyettes államtitkárától meghívást kaptunk a Planet Budapest 2021 Fenntarthatósági Expó és Világtalálkozóra, amelyre egy 27 négyzetméteres demómodellel készülünk. A minifarmra bárki betekinthet, megkóstolhatja a terméseket. Szintén egyeztettem Jakab Istvánnal, az Országgyűlés alelnökével, Süle Katalinnal, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara alelnökével, Komoróczki Istvánnal, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság magyar küldöttségi tagjával, Kőrösi Csabával, a Köztársasági Elnöki Hivatal Környezeti Fenntarthatóság Igazgatóságának a vezetőjével. Átbeszéltük, mi lesz a Smartkas sorsa Magyarországon. Egyfelől itthon is elindulunk mint százszázalékos leányvállalat. Másodsorban egy tíz emelet magas vertikális farmot szeretnénk létrehozni Budapesten, ahol olyan növényeket termesztünk majd, amelyeket Magyarország importál, vagy csak rövid ideig teremnek idehaza. Ez azért fontos, mert mi nem a magyar gazdákkal szeretnénk versenyezni, például a paprikatermesztésben, hanem „üres járatokat” keresünk. Jakab Istvánnal azt beszéltük: ha sikerülne eltalálni a megfelelő szegmenst, rengeteg uniós támogatás szabadulhatna fel a magyar őstermelők számára. Hiszen most x millió forint java része műtrágyázásra, exportimportra megy, ezt pedig ki tudnánk váltani megújuló élelemmel.

Nem az a lényeg, hogy ne függjünk, hanem az, hogy azt a rengeteg emissziót kiváltsuk.

– Mindemellett viszi a zöldkötvényekből finanszírozott öt európai projektet, a Közel-Keleten a dubaji expó ellátását, s egy geotermikus energiával működő torony építése is tervben van. Hogyan lehet ennyi projektet egyszerre menedzselni? – Igazából ez már a finomított verzió ja a megosztottságnak, mert minden projekt csak a Smartkashoz kötődik. „Rossz” szokásom, hogy sosem egy dolgot csináltam egyszerre. Szombathelyen a suli mellett versenyszerűen birkóztam, a középiskolán nagyon túl akartam lenni, hogy azzal foglalkozhassak, amit szerettem (technológia, motor, lányok), ezért két évvel korábban leérettségiztem. Ez a fajta teherbíró képesség pedig most, a projektek összefogásánál nagyon jól jön. Később egyszerre végeztem el három egyetemet, miközben dolgoztam és egy osztrák alapítvány tagjaként egy kisebb csapatot vezettem. Mindig is többet vállaltam, ami meglátszik a frizurámon (nevet). Egyetemista éveim alatt ez a habitus annyira belém ivódott, hogy mániám lett minden percet hasznosan beosztani. Miközben otthon feltettem az ebédet, elmentem futni, ezalatt elintéztem egy-két telefont és hangoskönyveket hallgattam. Erről próbálok leszokni hat-hét éve. Szerencsére a sikerek és a pénzügyi szituáció megváltozása miatt most már megtehetem, hogy nem mindent én csinálok, hanem felveszek még két embert. – Gondolom, ennek a szerettei is örülnek. – Általában 12 órát dolgozom, ami leginkább az alvásidő rovására megy, másrészt a párom is kolléga a cégnél. A kiskutyánk, a holland parancsszóra hallgató magyar vizslánk is rendszeresen bejár az irodába. A munka rámegy valamennyire a magánéletre, a szórakozásra, de próbálom összekötni a kellemeset a hasznossal. Ez a passzióm is, így nem igazán érzem hagyományos értelemben vett munkának. – Mi a végcél? – A Smartkasé az, hogy minden egyes országban legyen egy leányvállalatunk. Hosszú távon pedig az, hogy az ivóvízhez és az élelemhez való hozzáférés alapjog legyen, fenntartható és praktikus módon. Mint Mészáros Dávid, a cél ennek végrehajtása mellett a családalapítás, a gyerekeknek hasonló, a fenntartható fejlődést előtérbe helyező mentalitás átadása. Illetve az, hogy világszinten gondolkozzanak. Hiszen azt tapasztalom, hogy megújuló energiaforrásokkal, a pénz megfelelő kezelésével, innovatív üzleti modellekkel valóban el lehet érni pozitív változást a világban. – Mi volt a legmeglepőbb ebben a másfél évben? – Ugyanazon a mondaton belül egyszerre hallani azt, hogy „ezt nem lehet, nem létezik – mások már megcsinálták”. Sokkoló. A másik, de jobb élmény, hogy milyen sok, több ezer elkötelezett fiatal van, aki meg akarja menteni a világot, részese szeretne lenni egy víziónak. Nem csak saját hasznot remélve.

BÍRÓ BRIGITTA