GYERMEKMUNKA Felelős kapitalizmus

FELELŐS KAPITALIZMUS

GYERMEKMUNKA | Nap mint nap megvívandó szélmalomharc folyik nagyipari lobbikkal, diplomáciai érdekekre apellálókkal vagy az egyes országok nemzetbiztonsági érdekeire hivatkozva kivételeket kérőkkel szemben.

Divat mostanában a felelős kapitalizmusról beszélni. Fenntartható-zöld gazdálkodásra áll át – legalábbis szóban – az ipar jelentős része. Ha egy multiról kiderül, hogy a sportcipői vagy -mezei olyan távol-keleti gyárakban készültek, amelyekben gyerekeket is dolgoztatnak, búcsút mondhat negyedéves profitja nagy hányadának.

Számos helyen viszont teljesen normálisnak tartják, hogy 10-15 évesek már akár napi több órán át dolgozzanak – ahelyett, hogy fejlődnének, tanulnának. A világ ezen részein azonban a családok napi jövedelme a fejlett nyugati államokban élőkének csupán néhány százalékát teszi ki. A gyerekmunkáért kisebb bért fizetnek, azaz a világpiacon az így előállított termék versenyképesebb – ami nagy kísértés és kihívás. És sok helyütt a 12 éves gyermek a munkájával eltart egy tíztagú famíliát.

EMBERI JOGI IPAR

Nehéz igazságot tenni. Vélhetőleg az adott országoknak kellene hatékonyabban hozzájárulniuk ahhoz, hogy a gazdaság fellendítésével csökkenjen a sze-

ÉSZAK-INDIAI KISFIÚ GUBERÁL EGY SZEMÉTTELEPEN. KÉTSÉGES ERŐFESZÍTÉSEK

génység, a kiszolgáltatottság, a munkanélküliség. Az emberi jogok ezen államok általi biztosításának ellenőrzése nyugati monitorozók tömegének ad állást, elfoglaltságot, jó fizetést – ám kérdéses, hogy a nemzetközi kereskedelemben már ma is kiemelten figyelt emberi jogok még nagyobb érvényesítése milyen hatással lehet az adott országra. Segíti-e például a felzárkózását a globális versenyképesség terén?

Külön fejezet a témában Kína, „a világ műhelye”. A kínai áruk olcsóságában szerepet játszik, hogy a fiatalkorúaknak kisebb bért fizetnek. Kiváltképpen igaz ez az ország gazdaságilag, életszínvonalban leginkább elmaradt területeire. A távol-keleti óriás munkabéreinek a növekedésével erősödik a költségcsökkentésre, a gyermekmunka fokozottabb alkalmazására irányuló nyomás. Indiában, Pakisztánban talán még roszszabb a helyzet, de ez utóbbi két ország politikai közelsége a Nyugathoz némileg befolyásolja az emberi jogokról, így a gyermekmunkáról a fősodratú médiában megjelenő képet.

EU-S MONITOR

A gyermekmunka ellen az unió is igyekszik fellépni, az Európai Parlament (EP) megfigyelő-intézkedő rendszere évtizedek óta működik – több-kevesebb sikerrel. Ennek legfontosabb eszközei közé tartozik az APS-nek nevezett általános vámpreferencia-rendszer, amely az arra érdemeseknek könnyebb hozzáférést is biztosít az öreg kontinens piacaihoz. Kilencven fejlődő, feltörekvő államra vonatkozik, és témánk szempontjából a legfontosabb benne az „emberi jogsértési klauzula” – azaz mindazon államoktól, amelyek benne vannak az említett körben, megvonhatják a „kilencveneseknek” járó vámkedvezményeket, a piachozzáférést, ha szisztematikus emberjogsértés nyomaira bukkannak. Eddig három esetben került sor szankciókra: 1997-ben Mianmar (Burma), 2007-ben Fehéroroszország és 2010-ben Srí Lanka ellen. Ennek kapcsán az EP utal a nehézségekre. Egyes érintett országokban az APS rendszer követelményeit beépítették a helyi törvényhozásba, más államokban viszont ez a folyamat roppant lassú.

KORLÁTOZÁSOK

Vannak aztán kereskedelmi megkötések. Az EU egyoldalúan korlátozhatja a „kilencvenesek” egyes országaival szembeni kereskedelmét, ha felmerül annak gyanúja, hogy az adott államban az unióval lebonyolított ügyletekből származó pénz emberjogsértésekkel kapcsolatos események, konfliktusok finanszírozására megy el.

A közösség megtilthatja továbbá az olyan nyersanyagok importját, amelyek kitermelésénél súlyos emberjogsértések történtek. Például 2002 óta tilos a „véres nyersgyémántok” EU-ba történő behozatala, tehát a drágakőalapanyag-import szigorúan eredetigazolásokhoz kötött. Ebben az esztendőben lép érvénybe az unióban az a rendelkezés (amely elvben Magyarországot mint importőrt is érintheti), hogy a „konfliktusnyersanyagok” – elsősorban a horgany, a volfrám, a tantál és az arany – behozatalához szükséges az eladó megfelelőségét, feddhetetlenségét igazoló okmány.

Tilos ezenkívül az EU-tagállamoknak olyan kereskedelmet folytatniuk, amelynek a tárgyai olyan áruk és szolgáltatások, amelyek emberek kínzására, megölésére alkalmasak. Nemcsak a kilencven feltörekvőre vonatkozó általános tabu sorolható ide, hanem például az Egyesült Államokba a méreginjekcióval való kivégzésekhez szükséges orvosi jellegű szerek, nyugtatók, altatók vagy automatikus injekcióbeadó készülékek exportjának a megtiltása is.

Tiltott továbbá uniós országokban előállított vagy exportra kínált kettős (polgári és katonai/biztonsági) célú termékek, technológiák, szoftverek kivitele, ha azok alkalmasak fegyverek kifejlesztésére, terrorcselekmények előmozdítására, a polgárok magánéletének a kikémlelésére, így telefonlehallgatásra, számítógépekbe való behatolásra. Minthogy vadonatúj és roppant dinamikusan fejlődő területről van szó, az EU-ban, az EP-ben most tárgyalnak róla, miként lehet e listákat naprakésszé tenni, a kettős célú termékek exportját hatékonyan ellenőrizni.

SZÉLMALOMHARC

Persze a fentieket nagyon nehéz betartatni, hiszen a gazdaság hajtóereje, a profitszerzés mindezen korlátozások ellen dolgozik. Egy az unió illetékes berkeiben jártas szakértő szerint nap mint nap megvívandó szélmalomharc folyik a nagyipari lobbikkal, a diplomáciai érdekekre apellálókkal vagy az egyes államok nemzetbiztonsági érdekeire hivatkozva kivételeket kérőkkel szemben.

Németországban, a világ egyik nagy külkereskedő államában, Magyarország meghatározó partnerében az igazságos világkereskedelem ösztönzésére szolgáló szervezet működik. Honlapjukon (gerechter-welthandel.org) jelent meg 450 (köztük többtucatnyi magyar) szervezet aláírásával a 2021. márciusi követelés, hogy mondják fel az EU és a Délamerikai Közös Piac (Mercosur) „elavult modell szerint” kidolgozott, kötött, a dél-amerikai országok egyoldalú gazdasági szerkezetét, az őserdőirtó útépítéseket támogató, az emberjogok érvényesülése ellen ható szabadkereskedelmi egyezményét.

GYAKORLATIAS AMERIKAIAK

A jellegzetes amerikai gyakorlatias megközelítést tükrözi a Kenan–Flagler Business School (Az Észak-karolinai Egyetem egyik intézménye) tanulmányában feltett kérdés: létezik egyáltalán olyan, hogy „szabadkereskedelem”? A válasz: nem. Egyetlen kormánynak sem érdeke ez. Legfeljebb szabadabb kereskedelemről lehet beszélni, amelyet a szereplők (kormányok, NGO-k, emberjogi szervezetek, vállalatok) érdekeinek az öszszehangolásával lehet elérni.

D. P.