JAZZ

Branford Marsalis

Fotó: Eric Ryan Anderson

A magyar népzenével való találkozása olyannyira emlékezetes maradt számára, hogy annak szellemében kezdte komponálni jubileumi darabját.

A felkérés még 2018ból származik, amikor a neves muzsikus csapatával nagy sikerű koncertet adott a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. Marsalis, csakúgy, mint Chick Corea, készséggel vállalta a kihívást, mert jól ismeri a nagy magyar zeneszerzők, Liszt, Bartók és Kodály munkásságát, és többször járt Magyarországon. A magyar népzenével való találkozása olyannyira emlékezetes maradt számára, hogy annak szellemében kezdte komponálni jubileumi darabját. A mű megszólaltatásához hazai népzenészek közreműködését igényelte. A választék természetesen bőséges, az együttműködést olajozottabbá teheti, hogy a fellépők között találjuk Borbély Mihály szaxofonost, aki a Kossuthdíjas Vujicsics együttes tagjaként mindkét zenei világban otthonos.

A nyitottság és a többirányú érdeklődés a híres New Orleansi muzsikuscsaládban, 1969ben született Branford Marsalis pályájának is meghatározója. Trombitás fivéréhez, Wyntonhoz hasonlóan több műfajban kamatoztatta tehetségét. A klasszikus zene iránti megújuló vonzalmát az 1980as évtizedben, majd az utóbbi években lemezfelvételek sora dokumentálja. Partnerei között olyan neves együttesek találhatók, mint a Chicago Symphony, a New York Philharmonic és a Tokyo Metropolitan Symphony Orchestra.

A jazzvilág elsősorban kísérletező hajlamú, a saját útját járó, önmaga elé magas mércét állító, hangszerén a nagyok közé tartozó előadóként tartja számon Branford Marsalist. Indulásakor a jazz olyan kiemelkedő művészei vették maguk mellé, mint Art Blakey, Dizzy Gillespie, Herbie Hancock. 1981 és 1985 között testvére zenekarának volt tagja, saját bemutatkozó lemeze Scenes in the City címmel 1984ben jelent meg. Ismertségéhez nagy lökést adott közreműködése Sting koncertjein és lemezein. 1992ben kiadott I Heard You Twice The First Time című lemeze az első Grammydíjat hozta el, amelyet 2000ben a Contemporary Jazz hasonló elismerése követett. Ezen a felvételen szerepelt vele először Joey Caldearazzo zongorista, aki kvartettjének azóta is oszlopos tagja. Önállóságának jeleként 2002ben létrehozta saját, Marsalis Music elnevezésű lemezkiadóját. Legutóbbi, 2019es The Secret Between the Shadow and the Soul című lemezüket több amerikai szaklap az év lemezének választotta.

Branford Marsalis és barátai budapesti fellépése a magyar–amerikai jazzkapcsolatok új fejezetét nyithatja meg. Turi Gábor

2020. december 9.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem JAZZLEGENDÁK

BRANFORD MARSALIS ÉS BARÁTAI

Szellemidézés a fado jegyében

Fotó: Mileu

Portugália nemzeti zenéje, a fado a 19. század közepén terjedt el, kávéházi muzsikaként. Nem voltak különösebb igényei, elég volt hozzá egy portugál gitár és egy női hang, amelytől megszakadt a szív. Olyan hangra gondolunk, amilyen az 1999ben elhunyt Amália Rodriguesé.

Az ő követőjeként vált a fado csillagává a Müpa színpadán is többször felragyogó Mariza, a közelmúltban pedig Carolina Cardoso Rodrigues, aki olyan mélyen azonosult vele, hogy egy színpadi műben Amália alakítására kérték fel. Egy hiteles hanglemezhez azonban több kellett ennél…

Carolina úgy gondolta, új köntösbe bújtatná Amália dalait. Ehhez a producer Raül Refree segítségét kérte, aki a flamencóval már művelt hasonlót. A spanyol Refree nem volt jártas a fado világában, de nem is akart utánajárni, inkább azokra az érzésekre hagyatkozott, amelyeket Lina éneke keltett benne. Előbb gitárral kísérte, aztán rádöbbent: az lenne az igazi, ha billentyűs hangszeren játszana. Tisztesség ne essék szólván, egy analóg szintetizátoron…

Így született meg 2019ben a sokak által méltán szenzációsnak tartott Lina_Raül Refree című album, mely megjelenését követően azonnal a világzenei rádiósok európai sikerlistájának élén kötött ki. Lina és Raül közös produkciója megőrizte Amália dalainak dallamát és szövegét, a dalok mégis olyan frissnek tűnnek, mintha ezek a művek mind ma születtek volna meg. Ennek a csodának lehetünk tanúi a Müpában.

2020. november 10.

Fesztivál Színház

LINA_RAÜL REFREE

FADO A 21. SZÁZADRA HANGOLVA Said Tichiti

Elűzni

a Gonoszt

Marokkóban jól ismert egy Chalaban című dal, mely a gonosz szellemek kiűzéséről szól. És jól ismert a gnawa nevű zenei irányzat, mely ugyanezt a célt szolgálja a 16. században ÉszakAfrikába hurcolt rabszolgák leszármazottjainak rituáléin. A világzenében a kilencvenes években vált népszerűvé ez az irányzat, mely Magyarországon Saïd Tichiti zenekara, a Chalaban révén terjedt el.

A Marokkóban született Saïd párizsi tanulmányait követően 1998ban költözött Budapestre, és már a következő évben megalapította a Chalaban zenekart. 2000ben Moroccan Nomad címmel jelent meg debütáló lemezük, amelyet napjainkig további négy követett, a legutolsó Guelmim címmel. Guelmim Saïd szülővárosának neve: ez a hely ott található a sivatagban, ahol a berber kultúra összeolvad a nyugatafrikaival.

A Chalaban zenéjét is a nyitottság és a különböző zenei hatások összeolvadása jellemzi. Együtt vibrál benne a sivatagi blues, a marokkói transzzene és az afrobeat, de tetten érhető benne a keleteurópai és balkáni muzsikák hatása is. Mélységes spiritualitással, tradicionális marokkói és nyugatafrikai hangszerekkel, továbbá elragadó ritmusokkal tele — egyszóval mindazzal, ami a húszéves Chalabant Európaszerte elismert és keresett zenekarrá tette. m.l.t.

2020. november 12.

Fesztivál Színház

CHALABAN

Chalaban: Saïd Tichiti—úd, guembri, ének Kovács Ferenc — hegedű, trombita Kovács Bálint — gitár Khalid Moutahir, Ahmed Oumad, Saad Douyal — ének, ütőhangszerek Kiss Benedek — basszusgitár Golovics Ferenc — dob Közreműködik: Emma Tichiti — cselló Naïm Tichiti — hegedű