Müpa Műsorfüzet - Budafoki Dohnányi Zenekar (2022. január 23.)

szerzett tapasztalatait kamatoztatva teremtette meg Koppenhága zenei életének intézményes kereteit – igazgatóként felvirágoztatta a Zenész Egyesületet (Musikforeningen), valamint megalapította a konzervatóriumot is. Amikor tehát Carl Nielsen 1865-ben megszületett, már működtek azok az intézmények, amelyeknek köszönhetően a tehetségből képzett, hivatásos muzsikus válhatott. Nielsennek kellett is a segítség, ugyanis meglehetősen messziről indult. Míg kortársai, Mahler, Richard Strauss, Debussy, Sibelius, Dukas, Satie és Busoni társadalmilag és földrajzilag előnyösebb helyzetből indultak az érvényesülés útján, ő Dánia harmadik legnagyobb szigetén, az akkor még híddal nem rendelkező Fyn (Funen) egyik falucskájában töltötte gyermekkorát, szülei tizenkét gyermeke közül hetedikként. Önéletrajzában, melyből 1994-ben nagyszerű film is készült, leírja, hogy apja kornetten és hegedűn játszott, anyja énekelt, ő maga hatévesen kapott hegedűt. Zongorázni is tanult, első műveit kilencévesen komponálta, de mivel szülei nem hittek abban, hogy zenészként boldogulni tud majd, tizennégy évesen a szomszéd faluba küldték, hogy ott bolti eladósegédként dolgozzon. A vállalkozás – szerencsénkre – pár hónappal később tönkrement, így Nielsen visszakerült szüleihez, rézfúvós hangszereken kezdett tanulni, és még ugyanabban az évben trombitásként és harsonásként csatlakozott a dán hadsereg Odensében állomásozó 16. zászlóaljának zenekarához. Egy kedves műtermi fénykép is fennmaradt róla, amint komolyan, katonauniformisban tartja kezében a két hangszert. Közben a hegedülést is folytatta, apjával esténként népzenét játszott, és házi mulatságokon húzta a talpalávalót.

Mikor tizenkilenc éves korában Niels Gade felvette a királyi zeneakadémiára, szögre akasztotta a mundért, és Koppenhágába költözött. Meglepő módon nem szerzett túl jó jegyeket, keveset is komponált, Gade mégis barátjaként kedvelte. Diplomaszerzése után, 1889 szeptemberétől a Johan Svendsen vezetésével aranykorát élő Dán Királyi Zenekar másodikhegedű-szólamában játszotta végig a szimfonikus repertoárt. Mivel az együttes a Királyi Színházban is teljesített szolgálatot, Nielsen operákat is megismerhetett, sőt, a zenekarban eltöltött tizenhét év alatt Svendsen asszisztenseként gyakran vezényelt is. Közben ösztöndíjjal beutazta Európát, megismerte a nemzetközi zenei trendeket – ha meg nem is kedvelte azokat –, valamint Párizsban leendő feleségét, a szintén ösztöndíjjal ott tartózkodó Anne Marie Brodersent, Dánia leendő első, nagy jelentőségű női szobrászát. Együtt folytatták utazásaikat, 1891-ben Firenzében összeházasodtak, majd hazatértek. Felesége továbbra is ambiciózusan építette karrierjét, hónapokat töltött távol családjától, ezalatt a más nők iránt amúgy is fogékony Nielsen egyedül maradt három gyermekükkel, miközben a zenekarban játszott és komponált. Ebben a lelkileg megterhelő időszakban, 1897 és 1904 között keletkezett a Saul és Dávid című opera, A négy vérmérséklet alcímű második szimfónia, a Szerelemhimnusz, valamint az Álom (Søvnen) című oratorikus mű. Bár 1905-ben el akart válni, végül élete végéig együtt maradt feleségével.

Középső gyermekük Telmányi Emil hegedűművészhez ment feleségül, magyarul is értett, a legkisebb viszont gyermekkori agyhártyagyulladás következtében megbénult, és csak az ünnepeket, nyaralásokat töltötte szüleivel.

6