DE FLAT KLEIBURG HOLLANDIA EGYIK LEGNAGYOBB BÉRHÁZA

HOL?

Amszterdam

Hollandia

MIKOR?

2012-2016

MIÉRT?

A fejlesztők célja az volt, hogy a lakhatás új útjait tárják fel, új lakástipológiákat mutassanak be a városlakók számára. A rigid, monoton rendszert humanizálni akarták, hogy az individualizáció után újra a közösség ereje váljon vonzóvá. Értékké lett annak, ami már adott volt a helyszínen (pl. homokfújták a beton balusztrádokat, nem építettek újat). Kleiburg egy minimalista hardware lett, amihez hozzáadódtak az egyedi interface-ek.

MIT?

A hatalmas területen elhelyezkedő lakónegyed több, a Kleiburggal azonos kialakítású épületből állt. A hatvanas években a CIAM (Congres Internationaux d’Architecture Moderne – Modern Építészet Nemzetközi Kongresszusa) hatására más városok mellett Amszterdamban is nagyléptékű városfejlesztés és terjeszkedés indult meg. A városvezetés akkoriban a belváros élhetetlenül szűk, szinte középkorias lakóhelyeit akarta ellensúlyozni olyan negyedek kialakításával, ahol hatalmas területet, zöldfelületet, fényt tud biztosítani a városlakók számára. Óriási komplexumot terveztek méhsejt alakban kialakított, vertikális kertekkel. Az optimista kezdetet lassú hanyatlás követte: az évek során megváltoztak az igények, a kertvárosi otthon megszerzésére való törekvés új irányokat hozott a fejlesztésekben. A hatvanas években épült lakónegyedek állapota eközben egyre csak romlott, területük lassan leszakadt a város testéről.

A várva várt átalakulás a kilencvenes években kezdődött: a kaszárnyaszerű „méhsejtek” nagy részét elbontották, helyettük kertvárosiasabb, alacsonyabb, élhetőbb otthonokat, házakat alakítottak ki. Egyetlen épületet, a legemblematikusabb részt hagyták csak meg. Kleiburg ennek a területnek a „sarokköve”, az utolsó ház, ami eredeti formáját őrzi.

Egy adott ponton azonban a tulajdonos, a Housing Corporation Rochdale úgy döntött, elbontják az épületet, mert a felújítás igencsak költséges lett volna (nagyjából 70 millió EUR). A helyi önkormányzat és a környéken élő, az épületkomplexumhoz erősen kötődő lakosság ellenállt, ezért a Rochdale kénytelen volt alternatív megoldást keresni. A cég kampányt hirdetett, hogy megmentse az ingatlant: egy euróért pályázatot írtak ki, hogy ezzel a lépéssel alternatív, gazdaságilag is működőképes megoldásokat, terveket generáljanak. 50 terv érkezett a felhívásra, amik között szerepelt diák-, idős- és hajléktalanszállás, illetve work-live unit is. Négy csapatot választottak ki, hogy továbbfejlesszék az elképzeléseiket. Végül a De Flat konzorcium terve bizonyult a legjobbnak, akik azt javasolták, a Kleiburg épületéből legyen barkácsház.

Az alapötlet az volt, hogy csak a főbb szerkezetet, a fontosabb struktúrákat újítják fel (homlokzatok, folyosók, gépészet, liftek), de a lakásokat üresen, befejezetlenül és bútorozatlanul hagyják – tehát a beavatkozás az otthonok konyháira, fürdőszobáira, gépészetére, falaira sem vonatkozott. Tulajdonképpen a küszöbig tartott a felújítás, onnantól a leendő lakónak kellett befejeznie a munkát saját elképzeléseinek megfelelően. Ennek a koncepciónak köszönhetően a kezdő befektetés (az épület központi felújítása) a lehető legalacsonyabb költséggel járt, a lakók olcsón juthattak hozzá olyan otthonhoz, amelyet aztán szabadon formálhattak. Nemcsak a lakások kialakításában, de azok bővítésében is szabad kezet kaptak a beköltözők: egyszerre több lakóegység megvásárlásával azokat akár bármelyik irányba össze is tudták nyitni egymással. Az ideális otthon így „megfizethető” közelségbe került azok számára is, akik korábban ettől a lehetőségtől elestek.

Az épületbe új lifteket helyeztek el, a korábbi szűk homlokzati folyosókat áttörték, összenyitották a földszinti terekkel, az átjárókat összevonták, a földszinti tárolókat feljebb helyezték, minden emeletre csoportosan. Az így felszabadított terekből lakások, munkahelyek, stúdiók, irodák, óvodák, bárok, boltok alakultak ki: szociális és közösségi funkciókkal teltek meg a parkhoz kapcsolódó épületrészek, így egy izgalmas, változatos, folyamatosan változó, a közterek felé nyitott lakóhely jött létre. A „barkácsjelleg” nemcsak a terek, hanem a homlokzat szabad alakításából is állt: az épülethez készült egy ablak- és ajtópaletta, amiből választhattak a vevők és az egyedi kialakításokat tervező csapatok, emellett katalógusból lehetett válogatni többek között különféle falak, tolóajtók, nyitható felületek közül.

KIK?

A megbízó a De Flat konzorcium volt, aki különböző tanácsadókat kért fel az épület felújítására és a projekt felügyeletére

A konzorcium tagai

KondorWessels Vastgoed

Vireo Vastgoed

Hendriks CPO

Dutch Light

A De Flat Aan De Flat tanácsadói együttműködnek a következő szervezetekkel

Tervfejlesztés

NL Architects, Rappange and Partners, XVW architektúra _ építészek

M + M tervezés, ArchitectenCentrale, Droogdok, PD+P

Kondor Wessels Amsterdam _ vállalkozó

Homij _ telepítések

Van Rossum _ konstruktőr

Drost _ épületfizikai tanácsadó

Aveco de Bondt _ azbesztleltár és útmutatás

Eladás

AVT Makelaars _ bróker

Urbannerdam _ folyamatvezetés

Új építés Hollandiában _ megvalósítás honlapja

De Wijde Blik _ marketing, tervezés és szövegszerkesztés

Hartman LMH _ jegyző

Építőipari bank _ VvE menedzsment

Martijn Heil, Hans Mooren _ fotós

M + M tervezés, ArchitectenCentrale, Droogdok _ lakások testreszabása, egyedi designtermékek