TŐRY-VILLA

Egy ilyen adaptációra példaként a Budapest II. kerületében, a Budakeszi út 57. szám alatt álló Tőry-villa hipotetikus újrahasznosítása szolgál. Az egykor reprezentatív lakóházként funkcionáló, mintegy 450 négyzetméteres villaépület átalakítása során az alagsor és a tetőtér beépítésével további hasznos területek alakíthatók ki, de a 12 000 négyzetmétert meghaladó telken – a meglévő faállomány megtartásával – az épülettől független, pavilonos rendszerű kiegészítéssel a hasznosítható felület az eredeti alapterület mintegy négyszeresére növelhető.

Nagy alapterületű épületeknél a belső térhasználat átstrukturálása rendelkezik potenciállal. Városképi vagy műemléki védettséget élvező házak esetében az épület külső megjelenését és az értékleltárban meghatározott belső terek kialakítását tiszteletben tartva a belső elrendezés átstrukturálása jelenthet megoldást. Például a nagy belső közlekedők egy része –az épület adottságainak függvényében akár a meglévő lépcsőházak szerepének újraosz - tásával, vagy új vertikális közlekedőmagok létrehozásával – a leendő bérlők kizárólagos használatába kerülhet. Az átmenő for- galom kizárásával más, az irodai, műhely, rendezvénytér vagy egyéb egységek kiszolgálását lehet ezekben a terekben megoldani, de az is elképzelhető, hogy ezek is a fő funkcionális terekkel egyenértékű használatba kerülnek. Egykori ipari épületek, nagy csarnokok újrahasznosítása során gyakori megoldás az „épület az épületben” elv érvényesítése: a nagy szerkezetet külső burokként megtartva az új funkcióknak leginkább megfelelő tereket teljesen független, új belsőszerkezetben hozzák létre –ez tulajdonképpen a fent már bemutatott „parazita” struktúrához hasonló logika. Ez alkalmas a nagy, ma már nem igényelt léptékű, egybefüggő csarnokterek kisebb, a piaci keresletnek jobban megfelelő részekre osztására. Hasonló eredményre lehet jutni emellett belső födémek és vázas, falas tartószerkezet építésével is.