LOKÁCIÓ, TÉR ÉS FORMA AZ IDŐBEN

A pénzügyi gazdasági elvárások az ingatlanok esetében három fő tényező függvényeként írhatók le: ezek az elhelyezkedés, a termékjellemzők és az időbeliség. A lokáció az ingatlan helyhez kötöttsége miatt kritikus: a közlekedési kapcsolatok – a tágabb térségből, városrészből való elérhetőség, illetve a közvetlen környezetből történő megközelítési lehetőségek – és a szomszédság területhasználati kontextusa kihat a lehetséges hasznosításra. Ugyanígy a termékjellemzők, a beépítés, valamint az al- és felépítmények szerkezeti, anyaghasználati, technológiai –azaz a tér és a forma – paraméterei is behatárolják az optimális használatot.

Az időbeliség mind a két paramétert befolyásolja: az időben változó társadalmi és gazdasági folyamatok térbeli hatása megváltoztatja a lokáció értékét. A tágabb térségben zajló folyamatok „meg tudják mozdítani” az egyébként helyhez kötött ingatlant, míg a szintén időben változó technológiák, az ezekkel kapcsolatos társadalmi elvárások, paradigmák változása a műszaki paraméterek tekintetében befolyásolják az ingatlan megítélését.

Ilyen paradigma volt a „természet megzabolázása” a modernitás jegyében, vagy napjainkban ilyen meghatározó gondolatkör a klímaváltozás megakadályozása, a fenntartható fejlődés, a körforgásos gazdaság elveinek érvényesítése. A gondolkodásbeli változások, egy-egy eszme avantgárd elképzelésből meghatározó fősodorrá válása azt is jelenti, hogy idővel az értékválasztás jogszabályokban, műszaki szabványokban kodifikálva műszaki normává alakul. Ezek a nagy időtávlatban nyomon követhető folyamatok az utóbbi évtizedekben felgyorsultak: míg az ipari forradalom meghatározó technológiáihoz, vagy a motorizáció elterjedéséhez évtizedek kellettek, addig korunk digitális technológiája már évtizeden belül is nagy változásokat képes előidézni.