Purhab-modellektől a sztárdizájnerekig

BESZÉLGETÉS NÉMETH GÁBOR TAMÁSSAL PURHABMODELLEKTŐL A SZTÁRDESIGNEREKIG

EGY FRISS MOME-DIPLOMÁVAL A ZSEBÉBEN KERÜLT A MERCEDES-BENZHEZ, AHOL OLYAN AUTÓK TERVEZÉSÉÉRT FELELHETETT, MINT A MOST FUTÓ B-OSZTÁLY, A HAMAROSAN ÉRKEZŐ GLC COUPÉ, DE OLYAN PROJEKTEKBEN IS RÉSZT VETT, MINT A EQS ÉS AZ EQS SUV. 2022-TŐL KÍNÁBAN A LYNK&CO-NÁL EXTERIOR DESIGN DIRECTORKÉNT FOLYTATTA KARRIERJÉT, MAJD UGYANEBBEN A MUNKAKÖRBEN JÚLIUSTÓL A GEELY DESIGNKÖZPONTJÁBAN (GIDI) DOLGOZIK. AZ ŐSSZEL CÍMZETES DOCENS CÍMET KAPÓ NÉMETH GÁBOR TAMÁSSAL BESZÉLGETTÜNK.

Hogyan került a MOME-Mercedes-együttműködés kellős közepébe? Pont az elején kerültem bele. 2001 szeptemberében érkezett meg hozzánk Stefan Lengyel, aki egykori tanítványait, Gerhard Honert és Harald Leschkét projektvezetőként hozta az iskolába. Az érkezésükkel elindult a máig sikeresen futó MOME-Mercedes-Benz-együttműködés. Már a legelső projektben részt vettem: a G-osztályhoz kellett egy új, jövőbe mutató műszerfalat tervezni. Annyira megtetszett a munkám a témavezetőknek, hogy szakmai gyakorlatra hívtak a Mercedes-Benz Designközpontba a haszongépjárműves részlegre, Sindelfingenbe. A sikeres munka révén kaptam meghívást a következő gyakorlatra, akkor már a személyautós részlegre. Ezután a diploma következett 2006-ban, majd 2007 elején kezdtem el dolgozni exterior designerként. Mit kapott ettől a képzéstől? Kapcsolatot az iparral. A Mercedes-Benz designerei eljöttek hozzánk, és szorosan együttműködtek velünk, konzultáltak a hallgatókkal. Ez óriási segítség volt, hiszen mindennél fontosabb egy szakember visszajelzését hallani. Ez felkészített a későbbiekre. Megilletődik az ember, amikor kezdőként belép egy neves világcég kapuján? Hatalmas élmény! Az egyetemről, ahol a purhabból készült modelljeinket reszelgettük a szerény kis műhelyünkben, kikerülni egy helyre, ahol a legprofesszionálisabb módon, a legmagasabb minőségű anyagokkal dolgoznak, és azokkal a tervezőkkel találkozni, akiket addig csak az újságok címlapján láttunk, elképesztően izgalmas! Mennyi időbe telt „befutnia”? Jó kérdés, mi számít befutásnak? Az autótervezés csapatmunka, az elején a fiatalabb designerek főleg skiccelnek, ötletelnek. Később aztán a modellkészítést is felügyelik, majd eljön a pillanat, amikor olyan projekt kerül gyártásba, amelynek tervezésén, a modellezésén és a kivitelezésén is dolgoztak. Ezt nevezhetjük befutásnak. Nekem anno még a második generációs B-osztálynál történt ez meg.

A designerré válás folyamata azonban egy hosszabb út, amibe én beleszámítom a gyaHUN korlati éveket és a mostani munkámat is, mi vel a fejlődés nem áll meg. Mely munkáira a legbüszkébb? A munka egésze az, ami igazán érdekel. A folyamatot szeretem, látni, ahogy fejlődik egy projekt. Imádok ötletelni, skiccelni. Azután a skicc alapján elkezdünk 3D modellezni, majd pár hét múlva, amikor kimarjuk, megszületik fizikai valójában is, akkor látjuk, hogy mi működik, és mi az, amin még változtatni kell. Ez természetesen csak egy fordulópontja a folyamatnak, az egész sokkal hosszabb ideig tart. De az tölt el igazi büszkeséggel, amikor a skicc valós formát ölt. Ezután jön a „szobrászkodás”, ami ismét izgalmas része a munkának. Itt jön aztán a megvalósíthatóság problémája is, ami rengeteg új kihívás elé állítja a designereket. Tehát magára a munkámra vagyok igazán büszke. De a kérdésre válaszolva, mindig a legutolsó munkára... Mercedes-Benzből a hamarosan érkező GLC Coupéra természetesen. Azután pedig arra, hogy a fél év alatt, amíg a Lynk&Co-nál voltam direktor, sikerült kialakítani egy csapatot, akikkel öröm volt együtt dolgozni. Karrieremben először egy tucat projektért voltam felelős egy időben. Izgalmasabbnál izgalmasabb projektek. Most pedig arra, amin már a Geelynél dolgozunk. Hogyan inspirálódik? Mi az, amitől szabadabban tud szárnyalni a kreativitása? Hangulatokat keresek, ezért leginkább a természetből, egy jó nyaralásból, más művészetekből inspirálódom. Lehet, hogy az embernek csak egy érzést ad egy fotó, egy szobor, vagy egy másfajta designtermék, de ha a hangulatától már megkapja a „löketet”, akkor kreatívabban, jobbakat rajzol tőle. Ezért is jó zenét vagy podcastot hallgatni munka közben. Ön jelenleg Kínában él, és a Lynk & Co-nál dolgozik. Már nem egészen. Fél évvel azután, hogy megérkeztem, a Lynk&Co bezárta a kínai designközpontját, és a designerek egy részét átcsoportosították a konszern Geely Design központjába, Sanghajba. (A Geely konszern világszerte több mint 2,2 millió autót adott el 2021-ben, a kínai márkákon felül pedig hozzájuk tartozik többek között a Volvo Cars, a Polestar és a Lotus is – a szerk.) A Lynk&Co mint brand nagyon vonzó volt, emiatt jöttem el a Mercedes-Benztől. Jelenleg próbálok alkalmazkodni a Geely filozófiájához, ami egy újabb tanulási folyamat. Amint látszik, a kínai autógyártás és a design is rohamosan fejlődik és változik. Jelenleg minden sokkal dinamikusabb, mint a nyugati autógyártásban, ennek minden pozitív és negatív aspektusával természetesen. 15-20 éve még megmosolyogtuk a kínai cégek termékeit, ma pedig már konkurálnak. Pár éven belül pedig akár jobbak is lehetnek.

Milyen érzés ott élni, dolgozni? Nagyon szeretek utazni, és a Németországban töltött tizenöt évem alatt túlságosan megszoktam az ottani miliőt, ezért kapva kaptam a lehetőségen, amikor a Lynk&Co megkeresett, hogy vezessem a márka kínai stúdiójának exterior design részlegét. Természetesen a munka miatt, de az új helyszín is vonzott. Kína egy teljesen más világ. A kultúra, a céges hierarchia, a szokások, az ételek mind különböznek az európaitól. Sanghaj nap mint nap megihlet a színeivel és a kontrasztjaival. Ugyanabban az utcában megférnek egymás mellett a kis sütödék, autószerelő műhelyek, mellette pedig a legmodernebb luxus üzleti negyed felhőkarcolói. A 26 milliós város folyamatosan pulzál, sosem alszik. Kicsit olyan érzés, mintha az ember a jövőben élne. Nehézséget jelent viszont a nyelv. Hiába beszélek angolul és németül, Kínában ez sajnos nem elég a mindennapokban, sokszor még cégen belül is probléma.

Címzetes docens lesz ősztől a MOME-n. Miután Harald Leschke és Gerhard Honer nyugdíjba vonultak, Thomas Sälzle kollégámmal mi vettük át a MOME-Mercedes-projektet. Mi találtuk ki, mi legyen a féléves feladat, majd havi rendszerességgel jártunk is konzultálni a hallgatókkal. A Covid alatt persze online, ami érdekes módon a heti rendszeresség miatt még jobban is működött. Nagyon szívesen tanítottam. Óriási megtiszteltetés, hogy elismerik a közel tízéves oktatói munkámat.

INTERVIEW WITH GÁBOR TAMÁS NÉMETH FROM PU FOAM TO STAR DESIGNERS

How did you get right into the middle of the MOMEEN Mercedes collaboration? I was plunged into it right in the beginning. Stefan Lengyel came to MOME in September 2001, bringing two of his former students, Gerhard Honer and Harald Leske as project leaders. This was when the still-successful collaboration between MOME and MercedesBenz took off. I participated right in the very first project, which involved designing a new, forward-looking dashboard for the G-Class. The supervisors liked what I did so much that I was invited for an internship at the commercial vehicle department of the Mercedes-Benz Design Center in Sindelfingen, which led to the next internship, this time at the passenger car department. I graduated in 2006, and in early 2007 I started working as an exterior designer. What did this programme give you? Contacts in the industry. Designers from Mercedes-Benz came to us and worked closely with us, consulting with the students. It was a tremendous help since getting feedback from a professional is simply essential and helped me prepare for what came next.

Were you a little awe-struck when you first walked through the door of this renowned global company as a novice? It was a colossal experience! To go from a university where we were tinkering with models made from PU foam in our modest little workshop to a company where you use the highest quality materials on the highest professional level and can meet the designers you only saw on the cover of magazines is incredibly exciting.

How long did it take you to ‘make it’? Good question – depends on what you mean by ‘making it’. Vehicle design is teamwork. In the beginning, junior designers are mostly tasked with sketching and brainstorming. Later on, they supervise model making, then move on to design, model building and execution. This could be seen as ‘making it’. For me, it happened with the second-generation B-Class. Becoming a designer, however, is a longer journey, which for me includes my internship years as well as my current job, since professional growth doesn’t stop there.

Which of your works are you the proudest of? It’s the entire operation itself that really makes me tick. I like the process, seeing a project evolve. I love brainstorming and sketching. You start 3D modelling based on the sketches, and then in a couple of weeks, when you finally have a physical representation, you can see what works and what needs to be adjusted. This is naturally just one turning point in the process, the whole operation takes much longer. But this is what I take real pride in – when a sketch becomes a physical three-dimensional object. Then comes the “sculpting”, which is another intriguing work phase. There is also the issue of feasibility, presenting designers with lots of new challenges. So it’s really my job itself that I’m really proud of. But to answer your question, it is always my most recent work. From Mercedes-Benz, it’s naturally the upcoming GLC Coupé. And then the fact that during my 6 months at Lynk&Co as a director, we managed to put together a team it was a pleasure to work with. For the first time in my career, I was responsible for a dozen projects at the same time, one more exciting than the next. And now what we are working on at Geely.

You are currently living in China and working for Lynk & Co. Not quite any longer. 6 months after my arrival, Lynk&Co closed its design centre in China, and redistributed the majority of the designers to Geely’s Design centre in Shanghai. (Geely sold over 2.2 million cars worldwide in 2021. In addition to their Chinese brands, it also owns Volvo Cars, Polestar and Lotus – ed.) Lynk&Co as a brand was very appealing to me and that’s why I left Mercedes-Benz. Currently I’m trying to adapt to Geely’s philosophy, which is another learning process. As you can see, Chinese car production and design is advancing and changing at a rapid pace. At present, everything is more dynamic than in Western car making, with all the positives and negatives that implies. 15 or 20 years ago, we used to sneer at the products made by Chinese companies, and now they are competitors. In a few years they could easily outshine us.

What is it like to live and work there? For one thing, I love travelling, and for another, the 15 years I spent in Germany left me with a bit of ennui with the scenery there, so I jumped at the opportunity to head the exterior design department of Lynk&Co’s studio in China. Mostly because of the job itself, but I was also attracted by the new location. China is a totally different world. The culture, the corporate hierarchy, customs, dishes are all different from what we have in Europe. Shanghai, with its colours and contrasts, is a daily source of inspiration for me. It has small bakeries and repair shops standing side by side in the same street, surrounded by the state-of-the-art skyscrapers of the luxurious business district. This city of 26 million people is constantly in motion, and never sleeps. It has a distinctly futuristic vibe. Language does present an obstacle though. Speaking English and German is not enough to get by in daily life in China, and the language barrier is often an issue even within the company.

You will become an honorary associate professor at MOME from autumn. After Harald Leschke and Gerhard Honer retired, my associate Thomas Sälzle and I took over the MOME-Mercedes project. We set the assignment for each semester, and then provided monthly consultations with the students. During Covid they were held online of course, and paradoxically became even more successful due to switching to a weekly frequency. I took great pleasure in teaching. It is a profound honour to receive recognition for the work I did as a teacher for nearly 10 years.

IM GESPRÄCH MIT GÁBOR TAMÁS NÉMETH VON PU-SCHAUM-MODELLEN ZU STARDESIGNERN

Wie sind Sie in die Zusammenarbeit zwischen MOME DE und Mercedes einbezogen worden? Das war gleich am Anfang. Stefan Lengyel kam im September 2001 an die Uni und brachte seine ehemaligen Studenten Gerhard Honer und Harald Leské als Projektleiter mit. Ihre Ankunft markierte den Beginn der bis heute erfolgreichen Zusammenarbeit zwischen MOME und Mercedes-Benz. Ich war schon beim allerersten Projekt dabei,: bei dem eine neue, zukunftsweisende Armaturentafel für die G-Klasse entworfen werden sollte. Die Projektleiter waren mit meiner Arbeit so zufrieden, dass sie mich einluden, ein Praktikum im Mercedes-Benz Design Center in Sindelfingen in der Nutzfahrzeugabteilung zu absolvieren. Dank des Erfolgs dieser Arbeit erhielt ich eine Einladung zum nächsten Praktikum, diesmal in der Pkw-Abteilung. Danach machte ich 2006 meinen Abschluss und begann Anfang 2007 als Exterieur Designer zu arbeiten. Was haben Sie von dieser Ausbildung mitgenommen? Die Zusammenarbeit mit der Industrie. Die Designer von Mercedes-Benz kamen zu uns, arbeiteten eng mit uns zusammen und berieten sich mit den Studenten. Das war eine große Hilfe, denn nichts ist so wichtig wie das Feedback von Fachleuten. So war ich bestens für die Zukunft gerüstet.

Wird einem mulmig zumute, wenn man als Berufseinsteiger das Gelände eines weltberühmten Unternehmens betritt? Das ist eine tolle Erfahrung! Es ist unglaublich aufregend, von der Universität, wo wir in einer kleinen, bescheidenen Werkstatt an Modellen aus PU-Schaum hantierten, zu einem Unternehmen zu wechseln, in dem wir hochprofessionell und mit hochwertigsten Materialien arbeiten und Designer treffen, die wir bisher nur auf den Titelseiten von Zeitschriften gesehen haben!

Wann haben Sie den Durchbruch geschafft? Gute Frage, aber was verstehen Sie unter Durchbruch? Autodesign ist Teamarbeit, wobei die jüngeren Designer zu Beginn hauptsächlich Skizzen anfertigen und Brainstorming betreiben. Später überwachen sie den Modellbau, und irgendwann geht ein Projekt in die Produktion, bei dem sie an Entwurf, Modellierung und Bau beteiligt sind. Das könnte man durchaus als Durchbruch bezeichnen. Bei mir war das bei der zweiten Generation der B-Klasse der Fall. Der Weg zum Designer ist jedoch länger, und da zähle ich auch meine Praktikumsjahre und meinen jetzigen Job dazu, denn die berufliche Entwicklung hört nie auf.

Auf welche Ihrer Arbeiten sind Sie besonders stolz? Es ist die Arbeit als Ganzes, die mich wirklich interessiert. Mein Interesse gilt dem Prozess, wie sich ein Projekt entwickelt. Ich liebe Brainstorming und Skizzieren. Auf der Grundlage der Skizze beginnen wir mit der 3D-Modellierung, und ein paar Wochen später, wenn wir das Modell herausfräsen und es in seiner physischen Realität erscheint, sehen wir, was funktioniert und wo noch Änderungsbedarf besteht. Natürlich ist dies nur ein Wendepunkt in diesem Prozess, er dauert viel länger. Aber der wahre Stolz kommt, wenn die Skizze Gestalt annimmt. Danach kommt die „Bildhauerei“, die ebenfalls ein spannender Teil der Arbeit ist. Hier kommt das Problem der Realisierbarkeit ins Spiel, das die Designer vor viele neue Herausforderungen stellt. Es ist also die Arbeit selbst, auf die ich wirklich stolz bin. Aber um Ihre Frage zu beantworten: Es ist immer die letzte Arbeit, auf die ich stolz bin. Bei Mercedes-Benz ist das natürlich der kommende GLC-Coupé. Und ich bin auch auf die Tatsache stolz, dass es mir in den sechs Monaten, in denen ich Direktor bei Lynk&Co war, gelungen ist, ein Team aufzubauen, mit dem es eine Freude war, zusammenzuarbeiten. Zum ersten Mal in meiner Karriere war ich für ein Dutzend Projekte gleichzeitig verantwortlich. Es waren sehr spannende Projekte. Und jetzt bin ich stolz auf das, woran wir bei Geely arbeiten.

Sie leben derzeit in China und arbeiten für Lynk & Co. Das stimmt nicht mehr ganz. Sechs Monate nach meiner Ankunft schloss Lynk&Co sein Design Center in China, und einige Designer wurden in das Geely Design Center des Konzerns in Shanghai versetzt. (Der Geely-Konzern verkaufte im Jahr 2021 weltweit mehr als 2,2 Millionen Autos und besitzt neben seinen chinesischen Marken unter anderem auch Volvo Cars, Polestar und Lotus – Anm. d. Red.)

Wie ist es, dort zu leben und zu arbeiten? Ich liebe es zu reisen, und nach fünfzehn Jahren in Deutschland war ich zu sehr an die dortige Atmosphäre gewöhnt. Als Lynk&Co anfragte, ob ich die Abteilung für Exterieur Design im chinesischen Studio der Marke leiten würde, zögerte ich keine Minute. In erster Linie wegen der Arbeit, aber auch der neue Standort hat mich gereizt. China ist eine völlig andere Welt. Die Kultur, die Unternehmenshierarchie, die Sitten und das Essen sind ganz anders als in Europa. Shanghai inspiriert mich jeden Tag mit seinen Farben und Kontrasten. In der gleichen Straße stehen kleine Bäckereien und Autowerkstätten sowie modernste Luxusgeschäftsviertel mit Wolkenkratzern dicht beieinander. Das Leben in der 26-Millionen-Metropole pulsiert ständig und die Stadt schläft nie. Es ist ein bisschen wie ein Leben in der Zukunft.

Ab Herbst sind Sie als Honorarprofessor an der MOME tätig. Nachdem Harald Leschke und Gerhard Honer in den Ruhestand gingen, haben mein Kollege Thomas Sälzle und ich das MOME-MercedesProjekt übernommen. Wir haben die Aufgaben für das Semester ausgearbeitet und uns dann jeden Monat mit den Studenten beraten – während der Epidemie in Form von Online-Konsultationen, was interessanterweise durch die wöchentlichen Termine noch besser funktionierte. Das Unterrichten hat mir wirklich Spaß gemacht. Es ist eine große Ehre, für meine fast zehnjährige Lehrtätigkeit anerkannt zu werden.