META
TUDOMÁNY
AZ ÚJ NÉPRAJZI MÚZEUM KIÁLLÍTÁSAI
Nyitott néprajz GÓZON ÁKOS
Az egyeseket hajóra emlékeztető, másokat egy újonnan született városligeti dombvidék képzet társítására ösztönző, Ferencz Marcel által tervezett ház az intézmény történetének első olyan otthona, amelyet kifejezetten néprajzi múzeumi – kiállítási, gyűjteménykezelési, kutatási és közönségkapcsolati – céllal hoztak létre. Európa egyik legkorszerűbb etnográfiai múzeumépületében a szakembergárda számtalan kiállítási újdonsággal, izgalmas, korszerű megoldásokkal várja a múlt és a jelen kultúrája, hétköznapjai iránt érdeklődőket. A Városliget szélén, az Ötvenhatosok terén álló, két egymásba fonódó, látványos épületnek már a homlokzata is egyfajta tárlat: félmillió pixelből kialakított, frízszerű, árnyékoló funkciójú díszítése húsz magyar és húsz nemzetközi néprajzi motívum kortárs, a számítógépes grafika látványelemeit segítségül hívó újrafogalmazása. A múzeumépület és a benne dolgozó szakemberek önmagában ezzel a külső megjelenéssel is üzenni kívánnak: az intézmény nem a múlt őrzője, hanem egy jelen idejű tudomány korszerű képviselője és bemutatója. „Három új kiállítással nyitottunk, amelyek előkészítése, a szakmai forgatókönyvek írása, a műtárgyak kiválasztása hosszú folyamat eredménye: már 2014-ben elkezdődött ez a munka” – mondja lapunknak Kemecsi Lajos, a Néprajzi Múzeum főigazgatója. A három friss tárlathoz szorosan kapcsolódik egy élménypedagógiai tér, ezzel együtt négy vadonatúj attrakció várja az érdeklődőket a Városliget szélén. A Kossuth téri régi, kúriai épülethez képest – amely a Néprajzi Múzeum százötven éves történetének hatodik helyszíne volt – háromszor akkora kiállítási térrel 52
gazdálkodhatnak a szakemberek az új otthonukban. A talán leglátványosabb új tárlatelemhez, a Kerámiatérhez belépőjegyet sem kell váltani a kiállítótérbe: a négyezer kerámiából álló, végtelen hosszúságúnak tetsző installáció mellett teljes hosszában át lehet sétálni az épületen, a Dózsa György úttal párhuzamosan. „A nyitottság az új múzeum s benne kiállításaink egyik legfőbb üzenete” – mondja Kemecsi Lajos. A múzeum a 21. században egy befogadó jellegű tér, ahol kultúrák, emberek találkozhatnak egymással. E találkozások jegyében született meg a két irányban negyven-negyven méter hosszan húzódó Kerámiatér. Az egyik irányban a társadalmi kód, a másikban pedig a múzeumi kód hívószava szerint rendezték el a két-kétezer, magyar és nemzetközi anyagból válogatott kerámiatárgyat. Az elsőnek az a célja, hogy a kerámiából készült eszközök használatának sokféleségére hozzon minél több adatot, példát. Az utóbbi segítségével a múzeumi megközelítés szempontjaiba nyerhetnek betekintést a látogatók: a tipológia vagy a technológiák kérdéskörébe. A Kerámiatér egy olyan látványtár, amely a gyűjtemény bemutatásához egy látszólag távoli tudományterület: az agykutatás eredményeit is segítségül hívja. Az alkotók megfogalmazása szerint ugyanis a két rész olyan viszonyban áll egymással, amilyenben az emberi agy két féltekéje. A bal agyféltekénk a logikus rendszerezésért, az elvont fogalmakért és a nyelvhasználatért felel, a jobb félteke pedig a vizualitásért, a művészi krea tivitásért és a képzelőerőért. Ezt a kettősséget használja a Kerámiatér a múzeumi gyűjtés és gondolkodás modelljeként: az egyik rész – a bal agyféltekéhez hasonlóan – logikusan rendszerez,
FOTÓ: FÖLDHÁZI ÁRPÁD
Markáns kiállításokkal nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt a Néprajzi Múzeum a Liget Budapest projektben megvalósult új épületében. Most a főigazgató mesél az új tárlatokról és a mögöttük rejlő filozófiáról.
