A valóság nem „ösmerése”

| TÖRÖK BERNÁT | A NEMZETI KÖZSZOLGÁLATI EGYETEM DOCENSE

Nietzsche szerint „a meggyőződés nagyobb ellensége az igazságnak, mint a hazugság”. Ha mellé teszem Esterházy Péter híres bonmot-ját is, hogy „kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot”, akkor talán a magyar közélet egyes szereplői számára is hasznos gondolkodnivaló bontható ki az idézetekből. A megtévesztés és a hazudozás méltán kap nagy figyelmet a politikai kommunikáció értékelésekor, de érdemes azt is tisztázni, hogy a vakság a valóság felismerésére bizonyos szempontból még súlyosabb jelenség. A két idézet csokorba kötésével tehát természetesen nem a hazudozás legitimálása a célom, mint ahogy szerzőik sem ezért fogalmazták meg őket. A közelmúlt magyar közéletének egyes történései azonban apropót szolgáltatnak arra, hogy a valóság tudatos félremagyarázása, illetve a valóság felismerésére való teljes képtelenség különbségén tűnődjünk el.

Az országgyűlési választás után nagy médiafigyelmet kapott az ellenzéki szavazatszámláló bizottsági tagok ráébredése a körülöttük lévő valóságra. Régóta hajtogatott ellenzéki magyarázat, hogy a kormánypártok nagyarányú választási győzelmeiben sorozatos választási csalások játszottak közre. 2022-ben ezért minden szavazókörbe delegáltak ellenzéki tagot – ami üdvözlendő, hiszen a választások lebonyolításába és eredményébe vetett széles körű bizalom demokráciánk elemi érdeke. Megdöbbentő volt olvasni a megfigyelők beszámolóit arról, hogy legnagyobb meglepetésükre tömeges csalás helyett azt tapasztalták: magyarok milliói a legjobb meggyőződésük alapján szavaznak úgy, ahogy. Egyfelől elismerés illethetné azokat, akik önkritikus belátásukkal a nyilvánosság elé léptek, másfelől szürreális volt szembesülni azzal, hogy számos baloldali véleményformáló esetében nem félremagyarázásról volt szó korábban, hanem a magyar valóság ilyen mértékű nem „ösmeréséről”.

A valóság értésének teljes hiánya még a tudatosan elferdített politikai üzeneteknél is károsabb tud lenni.

Mindenekelőtt persze azoknak, akik ezzel a vaksággal fognak a világ dolgainak értékeléséhez, és azután egy tévedésre építenek stratégiát, de közvetett módon az egész politikai közösségre nézve is, hiszen közös érdekünk lenne valós problémákról értelmesen vitatkozni. A szavazatszámláló bizottsági tagok kijózanodása reményre adhatott okot, hogy ezt követően talán erősebb lesz a törekvés a történések megértésére és valós értékelésére. Több jel azonban arra utal, hogy ezen a téren semmi nem változik, és továbbra is hiányzik a törekvés vagy a képesség a valóság megértésére. Friss példája ennek, hogy a CPAC Hungary konferenciáról magabiztosan hirdették: besült a próbálko„A magyar jobboldal zás, hiszen se Donald Trump, se szerepe a nemzetközi Tucker Carlson vagy más, hasonkonzervatív trendek alakításában lóan nagy név nem jött el személyesen az Egyesült Államokból. A valóság és interpretációja közti figyelemre méltó” szakadéknak ezúttal is két áthidalása lehetséges. A kézenfekvő, jól ismert magyarázat szerint az érintettek szándékosan értelmezik félre a valóságot annak érdekében, hogy elfedjék a tényt: a magyar jobboldal szerepe a nemzetközi konzervatív trendek alakításában figyelemre méltó. Itt sem zárható ki azonban a súlyosabb másik eset, hogy valóban nem értik sem a trendeket, sem pedig az amerikaiakat annyira, hogy felismerjék: a gesztusnál is több volt a tengerentúli konzervatívok részéről, hogy meghatározó éves találkozójuk első európai exportja Budapestet választotta célállomásnak. A lényeget Trump is megfogalmazta rövid videóüzenetében, amikor bevallotta, hogy egészen szokatlan neki a helyzet, mert ők általában csak a maguk ötven államára figyelnek, Magyarországgal most mégis kivételt tesznek. Ne fogadjuk el, hogy a hazudozás vagy a valóság tudatos félremagyarázása a politikai kommunikáció gyakorta használt eszköze lett! És óvakodjunk az olyan politikától, amely eleve képtelennek mutatkozik arra, hogy a világ dolgaival értelmesen számot vessen, és válaszait a valóság ismeretére alapozza.