JAPÁN ÉLMÉNYEK

Honshún, Japán legnagyobb szigetén, Tokiótól északra található Tóhoku régió, amely hat prefektúrára tagozódik. Tóhoku változatossága önmagában lenyűgöző: a káprázatos természeti környezet, az érintetlen táj mellett a szokások és a hagyományok széles skáláját vonultatja fel. A régiót a 2011-es fukusimai tragédia megrázta ugyan, ám a gazdag természeti és kulturális örökség hatalmas ösztönzést szolgáltatott a gyors újjáépítéshez. Az utazás ismét biztonságos Tóhokuban, és a régió Japán legvonzóbb úti céljai közé tartozik.

Ha lehet még egyáltalán titkos tippről beszélni a tömegturizmus korszakában, Tóhoku ezek közé tartozik. Míg Tokió városában mintegy 9,5 millió ember él 622 négyzetkilométeren, Tóhoku régióban majdnem ugyanennyi lakos osztozik 60 ezer négyzetkilométeren, mely adat azért indokolja a „vidéki jellegű”, illetve „titkos tipp” minősítéseket. A falusias jelleggel Tóhoku lényeges ismertetőjegyéhez érünk: a természethez. Hegyoldalak közt futó festői folyók, varázslatosan sűrű erdők, lenyűgöző tengerpartok. Tóhoku azonban kulturálisan is ugyanilyen sokrétű, minden prefektúra saját arculattal rendelkezik. Fukusima prefektúra szimbolikusan nevezhető az ország lelkének is, hiszen minden megtalálható, ami Japánt ismertté és kedveltté teszi az utazók körében: nyugtató onszenek (hőforrások), szaké, cseresznyevirágok, szamurájok és hófödte hegyoldalak. Fukusima prefektúrába érkezve számos felfedeznivaló vár ránk: Gosikinuma ultramarin színű ásványi tavai vagy a tökéletes Ura-Bandai-i síterepek, Fukusima főváros látványos, idényjellegű virágpompájával, de mindenekelőtt Aizuvakamacu, amely hagyományos kézművesiparáról és a szamurájok rendíthetetlen hűségéről ismert. Cugaru vára, Aizu urainak egykori székhelye a parkkal ugyancsak káprázatos úti cél – a park egykor heves küzdelmek színtere volt, ma kedvelt kirándulóhely a cseresznyevirágzás idején, télen pedig varázslatos lampionos felvonulás helyszíne. A leginkább épségben maradt udvarházban, a restaurált Aizu

ÚJ IDŐSZÁMÍTÁS 2011 márciusában Fukusima prefektúrát erős földrengés sújtotta, a nyomában érkező cunami pedig természeti katasztrófát okozott. A helyzet normalizálódott, csak a nukleáris erőmű közvetlen szomszédságát kell a külügyminisztérium tanácsára kerülnünk. A szamurájkultúra északi központjából származó helyiek tartása, szenvedélye és büszkesége megalapozta a térség gyors talpra állását.

Bukejasikiben rálátást kapunk arra, hogyan éltek egykor a magas rangú szamurájok. Természetesen találunk itt híres onszent is, hiszen Tóhoku régiónak a nagyszámú hőforrás szerzett hírnevet. A gésák a folyó menti elegáns, történelmi fürdőházakban és teaházakban bűvölték el a magas rangú urakat, szamurájokat és költőket. Aizuvakamacu hagyománykövető kézművesipara igazi különlegességeket kínál: egyedülálló lakkozott termékeket (Aizu-nuri) finom, kézzel festett motívumokkal, az igényes maki-e lakkfestészet módszerével, amelynél az aranylakkal együtt ezüstport is alkalmaznak. Ez a hagyományos kézműves művészet köszön vissza a Seiko Presage-kollekciójának válogatott számlapjain is. Fukusima prefektúrát északról két másik ilyen közigazgatási egység határolja: Jamagata és Mijagi. Jamagatát nyugaton a Japán-tenger határolja, keleten pedig hegyek, az ottaniak körében természeti szépségeiről és a télen kevesek által járt sípályákról, valamint feltűnő hófödte fáiról ismert, amelyeket előszeretettel neveznek „hószörnyeknek”. Jamagata azonban nyáron is vonzó, elsősorban a völgyekben termesztett cseresznye miatt, amely a régió leghíresebb exportcikke. Tavasszal a Kajo park a legideálisabb, ha a cseresznyevirágzásban szeretnénk gyönyörködni, a júniusi főszezon csúcseseménye pedig a jamagatai cseresznyeünnep: cseresznyével töltött süteménykreációkkal és cseresznyemagköpő versennyel… A Hosú-hegy csúcsáról lenyűgöző panoráma tárul elénk. Ezer lépcsőn, misztikus cédruserdőn át vezet az út a csúcson lévő templomegyütteshez. A megerőltető hegymenet után kézenfekvő egy onszen meglátogatása: a Kaminojama alapítása az 1400-as évek elejére vezethető vissza. A legenda szerint egy szerzetes egy sérült darumadarat figyelt meg, amely sebeire a vízben keresett enyhülést – ez volt a gyógyvizes fürdőhely születésének órája. Ha megmerítkeztünk, tehetünk egy kitérőt a spiritualitásba is: Japán egyik legszentebb helye a Deva Szanzan,

az ezt alkotó három hegy mindegyikén egy-egy szentélyt találunk, amelyekhez buddhista és sintoista hagyományok kapcsolódnak: a Haguro-hegy a születést jelképezi, a legmagasabb, a Gasszan a halált, a Judono pedig az újjászületést szimbolizálja. A „fák városaként” ismert Szendai Mijagi prefektúra fővárosa, egyszersmind az ország északkeleti részének legnagyobb városa. 1600-ban alapította a korszak egyik leghatalmasabb feudális ura, Maszamune Date, akinek végső nyughelye a város nevezetességeinek egyike. A Zuihoden mauzóleum lélegzetelállító, 16. századi Azucsi-Momojama stílusú, feketearany megjelenésével a luxust nem megvető szamurájvezér stílusát testesíti meg. Maszamune alakja a Szendai építészetében a mauzóleumon és szobrán túl is megjelenik. A „félszemű sárkányról”, ahogyan barátai és ellenségei nevezték, a városi múzeumban tudhatunk meg többet. Mélyfekete páncélja, valamint impozáns sisakja is a kiállított tárgyak között szerepel. Szendai azonban nemcsak meghatározó uráról, hanem ünnepeiről is híres. Augusztus elején, a Tanabata ünnepen a város színes szalagokba burkolózik, szeptemberben, a Jozenji utcai jazzfesztivál keretében pedig több száz zenész lepi el az utcákat. Lendületes folytatást hoz a hagyományos októberi Joszakoi táncfesztivál, míg december második felében a téli fényekben tündöklő, csillagfényes felvonulás során a város újabb arcát mutatja. Szendaiban szívesen járnak ünnepelni és szórakozni az emberek, a Kokubuncso éjszakai negyed több mint 2500 bárjában és éttermében erre persze van is (elegendő) helyük. Utunkat még északabbra, Ivate prefektúrában folytatjuk, amelynek káprázatos tengerparti sziklaalakzatait a természet erői formálták. Elhagyatott tengerpartok, titokzatos barlangok és egyedülálló természetes kőszobrok – a part mentén minden a Szanriku Fukko nemzeti parkhoz tartozik. Az azonos nevű Ivate-hegy árnyékában fekszik Morioka, az erő városa, amely gazdag kézműves és zenei kulturális örökséggel rendelkezik. Az erővonalak a hajdani Morioka vár területén található Ivate parkban futnak össze, amelyet 1906-ban nyitották meg a nagyközönség előtt. A park a tavaszi cseresznyevirágzás és az őszi színkavalkád idején is kedvelt kirándulóhely. Az Ivatétól nyugatra lévő Akita prefektúra vonzó cél a szabadtéri kalandorok, valamint a történelem szerelmesei számára. Az elbűvölő Ucsimacsi szamurájnegyed Kakunodate városában széles betekintést ad Japán feudális múltjába. Gyalog vagy kerékpárral érdemes bejárni, így nyugodt tempóban csodálhatjuk meg a zsúpfedeles lakhelyek hagyományos kerítéseit és művészien kovácsolt kapuit, amelyek a szamurájok utódainak tulajdonában vannak. Ha a vár nem is áll már, a részben több évszázados szamurájházak mintegy 80, hajdan ezen a vidéken élő szamurájcsalád örökségének őrzői. A szabadtéri események közül, amelyeket Akita prefektúra kínál, kiemelkednek Jokote város ünnepei. Négyszázötven

SEIKO ÓRASTÚDIÓ A Seiko Shizukuishi órastúdió 1970-ben nyitott meg Morioka városában. A manufaktúrából nyíló panoráma számos órakészítőt megihletett már – a különleges számlapok születésén túl az órastúdió kulcsszerepet tölt be a mechanikus Grand Seiko órák előállításában is.

éve ülik meg februáronként a hóünnepet, amikor a városban mindenütt Kamakura elnevezésű, igluszerű hókunyhókat építenek. Az éjszaka sötétjében a kicsiny, világító igluk elbűvölő hangulatot árasztanak. A tavaszköszöntő áprilisi cseresznyevirágzás során a Mato park rózsaszín tengerre emlékeztet a kétezer virágba boruló cseresznyefának köszönhetően, míg a nyár legnagyobb ünnepe az Omagari tűzijáték, amely műfajában az egyik legimpozánsabb Japánban. Ennyi izgalom mellett természetesen Akita is kínál nyugtató onszen gyógyfürdőket. Mindenekelőtt Njuto Onszekjo kiemelendő, a falu – hét jótékony hatású hőforrással – a Tovada-Hacsimantai Nemzeti Park közepén található. A természetes hőforrások a környező sűrű bükkerdőben törnek a felszínre, a madárfütty és a vadon egyéb hangjainak kíséretében. A Tóhoku régióban tett utazásunk utolsó prefektúrája Aomori, amely Honsú északi csücskén terül el. Tóhoku már említett prefektúráihoz hasonlóan Aomori is a nagyszabású ünnepeiről ismert. Az azonos nevű városban minden évben augusztus elején rendezik meg a Nebuta ünnepet, amikor a helybeliek hatalmas, lámpásokkal díszített, vasi (ősi, merített) papírból készült installációkkal vonulnak az esti utcákon, miközben a közönséget japán táncokkal és dalokkal szórakoztatják. A lélegzetelállító, fényárban úszó díszes „kocsik” akár kilenc méter szélesek és öt méter magasak is lehetnek. Az ünnep utolsó napján a felvonulás délután elkezdődik, és egy bő kétórás tűzijátékkal zárul. Ugyancsak Aomori prefektúrában található Japán egyik leghíresebb várkastélya. Hiroszakiban épült meg 1611-re, eredetileg ötemeletes toronyként, majd jóval az 1627-es villámcsapás után, 1810-ben háromemeletes formában építették újjá. Tóhoku régió egyetlen erődítményét az Edokorszakban (1603–1868) emelték, 2006 óta „Japán 100 legjelentősebb vára” közé tartozik. Az erődöt övező parkot 2600 cseresznyefával ültették be. A tavaszi virágzás idején különleges esztétikai élményben lehet részünk, akárcsak az aomori almás sütemény megkóstolásakor… Hiroszaki tökéletes kiindulópont további kirándulásokhoz. A legnagyobb vonzerővel az UNESCO kulturális világörökségéhez tartozó Sirakami Szancsi bír: az itt futó tizenkét hivatalos túraútvonal közül mindenki talál a tudásszintjének megfelelőt, és valamennyi látványos kilátást kínál. Sirakami Szancsi másik bűvös célpontja a Dzsuniko. A drágakő gyanánt elszórtan fekvő 33 tó, illetve tavacska vize kék árnyalatokban csillámlik. Ugyancsak impozáns jelenség a kristálytiszta Oirasze hegyi patak, amely 14 kilométer hosszan kígyózik a Tovada völgyében, meditatív utazásra inspirálva az arra járót.