KULTÚRA FOTÓ: LÁSZLÓ ANNA
A TARJÁNI CIGÁNYDOMB AZ 1950-ES ÉVEK VÉGÉN
CIGÁNY MŰVÉSZEINK EMLÉKHELYE 20 ÉVE MUTATTÁK BE A CIGÁNYDOMB CÍMŰ FILMET
Valójában egy park lenne a legmegfelelőbb hely erre a célra, amit az egykori salgótarjáni Cigánydomb területén alakítanánk ki, közösen a Sakkozzuk ki! csapat tagjaival, de ne szaladjunk ennyire előre.
* Képek régi cigányokról – Balogh Balázs András portré (1996) Megjelent a Tarjáni Városlakó Magazin 20. számában jelent meg.
24
TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN
2019 / 3
ná Balázs János zsenialitását. Földi Péter Kossuth-díjas festőművész szerint Balázs János festményeinek a helye a legnagyobb XX. századi művészek képei mellett van, a világ leghíresebb múzeumaiban. Csak ehhez ismernie kellene őt a nagyvilágnak! Ebben az ismertté tételben a szülővárosának illene szerepet vállalnia, természetesen a lehetőségeivel arányosan. A költészete is unikális, saját univerzummal bíró, rendszeres szimpóziumokat lehetne tartani e tárgykörben, hogy legalább országosan ismertté váljon az irodalmi hagyatéka, és bekerüljön abba a kánonba, ahol a versei alapján már réges-rég helye lenne. Egy német nyelvű kötet pedig sokat lendítene a nemzetközi ismertségen. Oláh Jolán maga volt a naiv festészet legtisztább megtestesülése. Nem véletlen, hogy művei bejárták és bejárják a világot,
FOTÓ: KBS
Valamikor 1996 nyarán kezdődött, Balogh Balázs András festőművészről forgattam portréfilmet*. Az egyik beszélgetés alkalmával hangzott el az a mondat, ami aztán sokáig motoszkált bennem, és elindított abba az irányba, hogy dokumentumfilmesként érdemes lenne foglalkozni a hetvenes évek első felében felszámolt Pécső úti cigányteleppel. „Ott voltam a legboldogabb életemben, mert egy igazi közösségben éltem, ha úgy tetszik szabadságban” – mondta Bandi azon a délutánon, és két év múlva, többek között az ő segítségével végre belevághattam a háromrészes film forgatásába. Aztán a bemutatóját követően azzal az ötlettel álltam a város akkori vezetői elé, hogy érdemes lenne egészalakos szobrot állítani Balázs Jánosnak az egykori lakhelyén. Szerencsére az ügyet fölkarolták, de a helyszínválasztásban Földi Péter, Szabó Tamás és Botos Zoltán festőművészek javaslatát fogadták el, így került 2004-ben a Pécskő utca elejére az emlékmű. Apropó, Botos Zoli. A film harmadik részében ő az a szereplő, aki 1998-ben az eredeti helyszínen vezeti körbe a kamerát, hajszálpontosan megmutatva, kinek hol állt a háza a hatvanas években. Ez a terület ma is gazdátlanul vegetál, mondhatnám, lebeg a semmiben az egykori Pénzügyi és Számviteli Főiskola főépülete és a Pécskő utcai 12-es szalagház között. Az is nyilvánvaló, hogy ma már egyre kevesebben ismerik a hely történetét, ugyanakkor bármit is gondolunk erről, volt egy időszak a város kulturális életében, amikor ezen a kívülállók által csak rettenetes nyomortelepként emlegetett helyen országosan, sőt nemzetközileg is jelentős életművek születtek. Menjünk sorban! Ma már nincs számottevő művészettörténész, aki kétségbe von-
New Yorktól Tokióig, rengeteg hívet szerzett, szerez magának munkásságával. A festményein szereplő nőalakok igéző tekintetével való találkozás a lecsupaszított szembesülés pillanata is egyben a néző számára. Balogh Balázs András fiatalemberként került a Cigánydombra, itt lett Oláh Jolán társa egy életre. Festő is itt vált belőle, egy kissé mulatságos félreértés nyomán. Aztán első, ahogy ő nevezte, fantáziaképeit elégette, mert visszajutott a fülébe Balázs János kritikai megjegyzése, miszerint csak őt akarja utánozni. Tény, hogy néhány lépésnyire laktak egymástól… Ekkor teremtette magának azt a sajátos, gyermekkorát idéző mesebeli világot, ami egyben emléket is állít annak az eltűnő életformának. Szepesi József életének első tizennégy évét a Cigánydomb meghatározó közössége nevelte, formálta. Első verseskötete a nyolcvanas évek elején jelent meg, később novellát és szociográfiát is rendszeresen publikált, néhány év alatt országosan ismerté vált. Irodalmi munkássága fontos és mára megkerülhetetlen az általa képviselt közösség megismeréséhez, megértéséhez. Bár Snétberger Ferenc világhírű gitárművész családja nem a Cigánydombon élt, hanem a Pécskő utcában, és ő maga a legjobb szerzői és előadói korszakát éli éppen, gyermekkorában rendszeresen látogatta apai nagyanyját a „hegyen”, hogy a tűzifa fölaprításával segítsen neki a mindennapokban. Tőle hallotta azt az ősi dallamot, amiből aztán a kilencvenes évek közepén For My People címmel ír egy nagylélegzetű zeneművet, amit azóta a világ számos pontján bemutatott, többek között az ENSZ New York-i palotájában, a roma holokausztra történő ünnepélyes megemlékezésen, illetve egy hasonló alkalommal a berlini Bundestagban. Öt művészt soroltam föl, de többen voltak, akik innen indultak, hisz rengeteg
AZ EMLÉKPARK TERVEZETT HELYSZÍNE