Tarjáni Városlakó Magazin 2018/03

TARJÁNI

2018/3. • 25. SZÁM

VÁROSLAKÓ MAGAZIN

KÖZÉLETRŐL ÉS KULTÚRÁRÓL SALGÓTARJÁNBAN

KÖSZÖNJÜK A HŰSÉGÜKET! LAPUNK 25. SZÁMÁT OLVASHATJÁK!

2006–2008

2015–2018

JUBILEUMI LAPSZÁMUNK TARTALMÁBÓL: Sándor András

Etesi Gábor

Bablena Ferenc

Andrássy Ferenc

MERTEM NAGYOT ÁLMODNI! ÖSSZEFOGÁSRA, TENNI AKARÁSRA LENNE SZÜKSÉG

Cseplák György

BŐRGYÓGYÁSZ A MÚMIÁK TÁRSASÁGÁBAN

ÚGY TŰNIK, EZT ELSZÚRTUK

Karancs Speciális Mentőszolgálat VÉSZHELYZETBEN ÖNZETLENÜL SEGÍTENEK

MESE, ZENE, TÁNC ÉS VIDÁMSÁG!

Matthesz Gábor

CSILLOGJON A TANÍTVÁNYOK SZEME!

Bakos László

Kele Szabó Ágnes

SZÍVÓS MUNKA VISZ A TETŐPONTRA NEM CSAK FUTNAK A SIKEREK UTÁN

JUBILEUM

25.

 FOTÓK: KBS

OLVASSÁK A VÁROSLAKÓT!

Kisebb mérföldkőhöz érkezett a Tarjáni Városlakó Magazin szerkesztősége, hiszen lapunk 25. számát tarthatják a kezükben olvasóink. Igaz, ez idő alatt is sokszor kétségek és remények között hánykolódtunk, hiszen eredetileg előbbre reméltük, majd egy időszakban nem is gondoltuk, hogy megéljük ezt a szerény jubileumot.

Csak megrendülten tudok emlékezni arra, amikor 2006 nyarán Ercsényi Ferenc néhai lokálpatrióta városatya összetrombitálta barátait, és elújságolta, hogy megalapítja a Tarjáni Városlakó című lapot, amely Salgótarján kultúrájáról és közéletéről – pártsemlegesen – kíván szólni; bemutatja szeretett városunk szépségeit, értékeit, de a gondokat sem rejti véka alá.

Elindultunk! Az első négy szám főszerkesztője Vaskor István volt, majd e sorok írója 2007 közepén vette tőle át a teendőket.

Kezdettől a szerkesztőbizottság tagja és a lap képszerkesztője Kovács Bodor Sándor, aki írásaival is jeleskedik az újságban. Ott bábáskodott a lapnál Ercsényi Ferenc mellett még további három olyan barátunk is, akik már nincsenek velünk: T. Pataki László író, színházcsináló, a fiatalokról, ifjaknak író Petrovics Zsuzsa és Mezei István kulturális menedzser. Tehát sok a veszteségünk, de kitartunk.

A korábbi és mai szerzőink között olyan kiválóságok voltak-vannak, mint Bará­thi Ottó, Bedegi Győző, Bódi Tóth Elemér, Csongrády Béla, Drexler Szilárd, Dudellai Ildikó, Handó Péter, Lóránt Lujza, Paróczai

Csaba, Sebestyén Kálmán, Sulyok László, Szabó Gy. Sándor, de Pál József is adott verset. Írtunk olyan kiválóságokról, mint – csak kiragadva – Csemniczky Zoltán, Földi Péter, Kubinyi Júlia, Lóránt János Demeter, Nagy Pál, Répás Béla, Snétberger Ferenc, ifj.

Szabó István, Szojka Ferenc. Sokat írtunk a helyi turizmus helyzetéről, a város gazdaságáról, a romák életéről, a fiatalok lehetőségeiről...

Lapunk első korszakában az utolsó, 10. számunk 2008 végén jelent meg. Utána jöttek a szokásos problémák…

De sohase mondd, hogy soha! Magazinunk reneszánsza 2015 elején jött el. Most a Tarjáni Városlakó Egyesület megbízásából a Nógrád-Info Bt. – Losonczi Tamás vezetésével – adja ki a magazint, de itt Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzatának érdemeit is ki kell emelni. Az új folyamban is igyekeztünk folytatni a lap hagyományait, és azóta immár a 15. számot tudjuk közre adni.

Az utóbbi években is folytattuk kiválóságaink bemutatását. Így megszólalt lapunkban – többek közt – Al Ghaoui Hesna, Alapi István, Angyal János, Beer Miklós, Bohács István, Czene Gyula, Deme Károly, dr. Fancsik János, Fekete Zsolt, Gréczi-Zsoldos Enikő, Herbst Rudolf, Homoga József, Horváth Eszter, Kovács István, Kőrössi P. József, Kubinyi Júlia, Mecser Lajos, Mikecz Estilla, Molnár Ernő, Molnár Péter, Nagy János, P. Tóth László, Pálfalvi Tamás, Pándy Piroska,

Pindroch Csaba, R. Várkonyi Ágnes, Radics Gigi, Szabó Géza, Szolnoki Péter, Szorcsik Viktória, Szvircsek Ferenc, Torják Vilmos, Varga András, Zengő Árpád, valamint a Bobály, a Gelencsér és a Lóránt művészcsalád – és persze Dóra Ottó, Dukay Nagy Ádám…

Többször írtunk a helyi felsőoktatás helyzetének alakulásáról, a hagyományőrző Nógrád néptáncegyüttesről, Dobroda és Dűvő népzenekarokról, a képzőművészetünket meghatározó Tavaszi Tárlatról és Rajztriennáléról, a Fotóklubról, és lapunk állandó szereplőjévé vált a Zenthe Ferenc Színház csapata. Cikkeztünk a táji környezetet őrző Novohrad–Nógrád Geoparkról, a Medvesi Fotós Maratonokról, büszkélkedtünk a Szó-fivérek készítette Ország Tortájával, bemutatjuk Tarján beatéletét, és az árnyoldalakat érintve foglalkoztunk a Karancs Szálló helyzetével, a Zöldfa út, Idegér és a Jónáschtelep szociális állapotával.

Nem utolsósorban, különszámmal köszöntöttük a 95 éves Salgótarjánt! Azt hiszem, ez a felsorolás többet mond mindenféle ideológiai tézisnél. Szeretjük városunkat!

Most pedig büszkén ajánljuk olvasóink figyelmébe a Tarjáni Városlakó Magazin 25. számát, amely eddigi hitvallásunkat követi. És persze megyünk tovább, mert sok-sok értéket, érdekességet szeretnénk még bemutatni Salgótarjánról és lakóiról. Reméljük, törekvéseinkben továbbra is társakra lelünk városunkban, még sokáig élvezhetjük kedves olvasóink megtisztelő érdeklődését!

Balás Róbert

Lapalapító: Ercsényi Ferenc (1953–2013). Szerkeszti: a Szerkesztőbizottság. Tagjai: Balás Róbert, dr. Baráthi Ottó, Drexler Szilárd, Dudellai Ildikó, Kovács Bodor Sándor, Losonczi Tamás. Főszerkesztő: Balás Róbert. Képszerkesztő: Kovács Bodor Sándor. Tervezőszerkesztő: Kalcsó István. Kiadja: a Tarjáni Városlakó Egyesület megbízásából a Nógrád-Infó Bt., 3100 Salgótarján, Fő tér 1. Web: www.tarjanivaroslakomagazin.hu. E-mail: tarjanivaroslako@gmail.com. Nyomdai munkák: Polár Stúdió, Salgótarján. © Ercsényiné Bódi Éva engedélyével. Előfizetés: Nógrád-Infó Bt., 3100 Salgótarján, Fő tér 1. Megvásárolható: Juhász Könyvesbolt: Fő tér 2. JAMKK-pénztár: Fő tér 5. Az Unió Coop Beszterce-lakótelepi, Gorkij-lakótelepi, Garzon alatti, Pécskő mögötti és Klapka úti üzleteiben. A Dornyay Béla Múzeumban: Múzeum tér 2. A Bányamúzeumban: Zemlinszky út 1. A Szent Lázár Megyei Kórház büféiben: Füleki út 54–56.

2

TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN

2018 / 3

HÍRESSÉGEK

MERTEM NAGYOT ÁLMODNI!

A SALGÓ ÚTI MUNKÁSKOLÓNIÁBÓL A SZTÁROK VILÁGÁBA A hangja évtizedeken át hallható volt a helyi rádióban, később országos adókon, az arcát gyerekkora óta láthattuk a helyi tévében, majd felnőttként országos csatornákon. Írásait szintén kissrác kora óta közölték a helyi lapok, illetve országos magazinok, és szinte biztos, hogy valamelyik könyve a kezünkbe került az évek során, hiszen több mint 40 kötetet írt – igaz, többnyire sztárok helyett, „szellemíróként”.

A Salgótarjánból elszármazott Sándor András neve így elsősorban a médiából cseng ismerősen, holott az utóbbi években az üzleti oktatások frontján szerzett elismerést.

Kommunikációs képzései egyedülállóak az országban, a vállalkozók életét segíti programjaival, amelyek egyedi szemléletmódja: rendkívüli bánásmód az emberekkel.

Sándor „Andris” – ahogy a nevét legtöbben említik – valódi „kommunikációs csodabogár”, akinek története akár hollywoodi mese is lehetne, hiszen mélyszegénységből indulva, önerőből valósította meg a céljait. Márpedig nem kisebb célja volt a tarjáni kisfiúnak, hogy a tévében látott hírességek bizalmasa, vagyis elismert kérdező legyen.

Tizenkét évesen, ötödikes általános iskolás gyerekként, az utcáról kopogtatott be a Nógrád Megyei Hírlap szerkesztőségébe, hogy írni szeretne. Élete első cikkében pedig rögtön a városba érkező sztárral, Sas József humoristával készített interjút. Ez annyira különlegesnek számított Salgótarjánban – a sztárinterjúkat készítő kisfiú –, hogy hamar híre ment az országban is, és attól fogva nem volt megállás, heti rendszerességgel készítette riportjait: a környékre érkező ös�szes „híres embert” megszólaltatta.  Az egyik népszerű televíziós műsorban nemrég azt kérdezte tőled a műsorvezető: egy tizenkét éves gyerek vajon mennyire lehet tudatos azzal kapcsolatban, hogy interjúkat készít? Akkor azt válaszoltad, hogy sokszor tudatosabb lehet egy felnőttnél is, de valójában mi ösztönzött, amikor a sztárokat általános iskolásként megszólítottad?

– Érteni akartam, hogy mi az, ami megkülönbözteti a tévében látott hírességeket tőlünk, civilektől. A titkuk érdekelt, hogy mi az a különleges képesség, amivel képesek hatalmas tömegekhez szólni. Tizenkét éves fejjel persze ebből annyit tudtam megfogalmazni, hogy a siker titkát kutatom. Utólag visszagondolva valóban elképesztő tudatosság volt bennem már akkor is. Aki olvasott

Antal Imrével

Horváth Chalie-val

valaha motivációs, önfejlesztő könyveket, pontosan tudja, milyen fontos, hogy az ember vegye magát körbe sikeres személyekkel, hiszen tőlük lehet a legtöbbet tanulni. Én akkor még nem olvastam motivációs könyveket, hanem ösztönből éreztem rá arra, hogy ha magam is sikeres szeretnék lenni, akkor olyanoktól érdemes elkérni a receptet, akik valóban fürdenek a sikerben.

Ehhez párosult még az a fajta tudatosság a részemről, hogy rájöttem, jól fogalmazok, imádok emberekkel beszélgetni, és képes vagyok a gondolataikat hitelesen közvetíteni.  De hogyan találja ki egy gyerek, hogy újságíró lesz? 1992-ben még nem volt ekkora divat „a médiában dolgozni”…

– Úgy, hogy újságokat árul! Amióta az eszemet tudom, pénzkereső vagyok. Nem viccelek! Legalább 7–8 éves korom óta folyamatosan dolgoztam. Háromesztendős voltam, amikor a szüleim elváltak, édesanyám egyedül nevelt egy Salgó úti kis bányászlakásban. A valaha szebb napokat látott acélgyári városrész már harminc évvel ezelőtt is ugyanolyan szegénynegyednek számított, mint manapság. A mi lakásunkba például még a víz sem volt bevezetve. Ha inni vagy fürdeni akartunk, a két utcával arrébb lévő kútról kellett vödörben behordani a vizet.

Arról nem beszélve, hogy a közös udvari budin is 4–5 másik családdal osztoztunk.

Ma már tudom, hogy ezt az állapotot mélyszegénységnek nevezik. Gyerekként ugyan nem éltem meg tragédiaként ezt a helyzetet, hiszen ebbe születtem bele, ezt szoktam meg, de annyit már akkor is felfogtam, hogy kevesebbet engedhetünk meg magunknak, mint mondjuk az osztálytársaim nagy része. Édesanyámmal megbeszéltük, hogy akkor tudunk ebből a környezetből tovább lépni, ha dolgozunk, minél több bevételt szerzünk, és gyűjtünk egy társasházi lakásra.

Anya az akkori Moziüzemi Vállalatnál dolgozott munkaügyi előadóként, és amikor délután négykor letette a lantot, utána még elment irodákat takarítani, hogy egy kis

Révész Sándorral

 SÁNDOR ANDRÁS

plusz bevételhez jusson. Ilyenkor én is rendszeresen vele mentem, és segítettem neki a takarításban. Mindemellett pedig újságot árultam a városban, mindezt a suli mellett.

Tehát nagyon korán megtanultam, hogy ha előre szeretnénk jutni az életben, azért tenni is kell, másrészt hihetetlen kulturális ingerek értek anya főállása kapcsán, mert a moziban a vadonatúj filmeket elsők között láthattam. Továbbá ott volt az újságárusítás.

Miközben ajánlgattam a lapot a járókelőknek, gyakorlatilag elejétől a végéig kiolvastam a kiadványokat. Azt mondtam magamban:„ilyeneket” én is tudnék írni. Egy szép napon aztán fogtam magam, bekopogtattam a Nógrád Megyei Hírlap szerkesztőségébe, és ott az első szembe jövő embernek azt mondtam: írni szeretnék és interjúkat készíteni a tévében látott hírességekkel. Az illető történetesen Vaskor István szerkesztő volt, így akarva-akaratlanul is ő lett az első szakmai mentorom, aki lehetőséget és felületet adott ahhoz, hogy kipróbáljam magam.  Ki szervezte meg az interjúidat? Hogyan találkozhattál a híres emberekkel?

– Ugyanúgy, ahogyan az utcáról bekopogtam a szerkesztőségbe, kopogtattam a

Pataky Attilával 1993-ban

2018 / 3

Patakyval 2016-ban

TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN

3

HÍRESSÉGEK

 Hogyan válik valaki a sztárok bizalmasává? Ez mit jelent pontosan?

– Azzal tudtam kitűnni a millió konkurens újságíró közül, hogy lélekre hatóan, érzelmeket generálva kérdeztem. Mindig volt legalább egy olyan kérdésem hozzájuk, amelyeken gondolkodni érdemes volt, és így megmaradtam a fejükben. Össze sem tudnám számolni, hányszor hallottam életem során a „Magam sem tudom, ezt miért mondtam el neked, de annyira jó volt veled megosztani” – kezdetű mondatot. Ez egyébként a mai napig a legnagyobb elismerése a munkámnak, ami egyben a hivatásom is.

Mivel a sztárok titkaival sosem éltem vis�sza, s úgy maradtam meg a fejükben, mint „az újságíró, akiben meg lehet bízni”, így folyamatosan ajánlottak, és az ajánlások, a referenciák útján a legnagyobb szerkesztőségekbe bekerülhettem.

Annak, hogy a sztárok bizalmasává váltam, a legfőbb bizonyítéka, hogy számos könyvet megírtam helyettük. Tudom, hogy ez most furcsán hangzik, de a szellemírói terület nagyon is létező szakma Magyarországon is. Amerikában régóta megszokott dolog, idehaza azonban még mindig cikinek számít, hogy olyan ember írja meg helyettük az életrajzukat, aki tud is írni. Miért kellene elvárni egy zenésztől, egy műsorvezetőtől vagy egy színésztől, hogy profin írjon, amikor soha nem csinálta? De nyilván többet el lehet adni abból, ha az ő neve van ráírva a borítóra. Nincs ezzel gond, a szellemírót, jelen esetben engem megfizetnek, én pedig megírom helyettük.  Hogyan zajlik egy ilyen szellemírás?

– Úgy, hogy rengeteget vagyunk együtt.

Többször előfordult, hogy hetekre odaköltöztem az adott emberhez azért, hogy a

művelődési házak ajtaján is. Ha láttam, hogy meghirdettek egy előadást, kezdés előtt másfél-két órával már ott ácsorogtam, sokszor hóban-fagyban a művészbejárónál – ez a kultúrház háta mögött található –, és vártam a fellépőket. S amikor megérkeztek, azonnal odamentem hozzájuk, és elmondtam, hogy szeretnék velük néhány szót váltani, abból pedig cikket írni. Pontosan úgy szólítottam meg őket, ahogyan azt egy jó értékesítő teszi a szó klasszikus értelmében. Mosolyogva, csillogó szemmel, szenvedéllyel kértem tőlük interjút. Látták, hogy imádok kérdezni, és ami a legfontosabb, érezték, hogy őszinte az érdeklődésem. A művészvilág színe-javát, színészektől a zenészekig, televíziós sztároktól a humoristákig megszólaltattam. Már gyerekként is a komolyabb témák érdekeltek, igyekeztem nem közhelyekről faggatni őket. S talán épp ez volt a titkom. Mindennapi bánatokról és mosolyokról, kudarcokról és sikerekről, árnyékról és fényről, bűnről és bűnbánatról, kezdetről és célról, magáról az ÚT-ról beszélgettem velük. Az embert akartam felfedezni: tehetség és egyéniség forrását, tápláló talaját szerettem volna megismerni életüknek, jellemüknek néhány fontos kérdésre választ várva. Mindig érdekelt azoknak a sorsa, embersége, akiket a tévében láttam. Róluk szerettem írni, azokról, akiket híressé tett valami. Egy dal, egy színdarab, egy tévéműsor, egy sikeres vállalkozás, egy elejtett mondat.  Vajon emlékeznek még a 26 évvel ezelőtt megszólaltatott sztárok az akkor őket faggató kisgyerekre?

– Olyannyira emlékeznek, hogy a legtöbbjükkel a mai napig tartom a kapcsolatot, sőt néhányukkal kifejezetten baráti szövetség alakult ki közöttünk az évtizedek során. Sas József, aki életem első riportalanya volt, rendszeresen figyelemmel követi az életemet, és ha én valamiért nem hívom fel fél évig, biztos lehetek benne, hogy ő ezt zokszó nélkül megteszi helyettem. Vele egyébként a megismerkedésünk 20. évfordulóján ellátogattunk Salgótarjánba, akkor már egy kamera kíséretében, és felkerestük a régi művészbejárót, az öltözőt, ahol az első interjú 4

TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN

2018 / 3

készült. Ez óriási ajándék nemcsak tőle, de az élettől is. A YouTube-on bárki megnézheti a pár percbe összefoglalt kisfilmet erről, ezt a címet kell beírni a keresőbe: „Időutazás Sas Józseffel”. De Zoltán Erikától Geszti Péterig, Horváth Charlie-tól Pataky Attiláig mindenkivel megmaradt a jó viszony.  Ezeknek az ismeretségeknek köszönhetően indult el a fővárosi karriered is?

– A tőlük ellesett szemléletmódnak és az eredeti motivációmnak köszönhetően. Nem az történt, hogy valamelyikük „betett volna” valahová. Nekem nem volt keresztapám, nem volt ismerősöm, aki egy telefonnal elintézte volna, hogy bekerüljek bárhova is. Mindent magamnak és a bizalomépítő képességemnek köszönhettem. Mertem nagyot álmodni, érdekeltek az emberek, nyitott voltam a világra, és folyamatosan fejlesztettem magam. Nyilvánvalóan ezt az elszántságot látták bennem Salgótarjánban is gyerekként azok az emberek, akik a kezdetekben lehetőséget adtak. Vaskor István később a Rádió Focusba is meghívott állandó vendégének, voltaképpen neki köszönhetem azt, hogy rádiós műsorvezetővé váltam. Istvánon kívül dr. Csongrády Bélának, Sepsei Albertnek és szegény T. Németh Lászlónak tartozom még köszönettel a mentori segítségért, de főleg a lehetőségért, hogy hagytak érvényesülni. Van még valaki, akit feltétlenül meg kell említenem. Egykori igazgatóm a Petőfi iskolából, Czene Gyula. Ő azzal segített a legtöbbet, hogy nem állt az utamba. Látta, miben vagyok tehetséges, nem akart rám erőltetni más vonalat, és az sem zavarta, hogy nem vagyok kitűnő tanuló. Azt mondta, ha abban tökélyre fejlesztem magam, amiben jó vagyok, onnantól sokra viszem az életben. Igaza lett! Fontos, hogy az ember és a körülötte lévő személyek felismerjék azt, miben tehetséges igazán valaki. Én nagyon korán rájöttem, hogy a bizalomépítő képességem páratlan. Már Salgótarjánban, a bányászkolónia nagy csóróságában is az volt a vágyam, hogy a sztárok bizalmasa legyek, hogy a szórakoztatóipar hátterét megismerjem. Ezt pedig gyerekkoromtól gondosan építve el is értem.

 FOTÓ: GYURKÓ PÉTER

 A DAL ZSŰRIJE, BALRÓL: MEZŐ MISI (MAGNA CUM LAUDE), FRENREISZ KÁROLY (SKORPIÓ), SCHELL JUDIT SZÍNÉSZNŐ, SÁNDOR ANDRÁS ÉS BOTH MIKLÓS VILÁGZENÉSZ (BARBARO)

 SAS JÓZSEF, SÁNDOR ANDRÁS ÉS A LEGENDÁS ELSŐ CIKK A NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAPBAN

 A SALGÓTARJÁNBÓL ELSZÁRMAZOTT MŰVÉSZEK FESZTIVÁLJÁN, BALRÓL: NAGY JÁNOS, ALAPI ISTVÁN, NAGY GRÉTA, SÁNDOR ANDRÁS, SZOLNOKI PÉTER ÉS PINDROCH CSABA

gondolatmenetét minél jobban átvegyem. A titoktartás miatt nem mondhatok neveket, de tényleg a legnagyobb sztárokról van szó.

Olyanokról, akiknek több tízezer példányban fogytak el az életrajzaik. Biztos vagyok benne, hogy most ezt a cikket olvasók otthonaiban ott van valamelyik művem, csak épp nem tudják, hogy én írtam, mivel szellemírásban készült. 2018 augusztusáig 44 megjelent könyvet jegyzek. Ez a bődületes szám az elmúlt 15 év termése. És ebből „csak” 13 jelent meg a saját nevemen, a többi mind másé volt. Gyorsan, korszerűen, szakszerűen írok, és a legnagyobb erényem: könnyen bele tudom magam helyezni a másik „bőrébe”. Ez is egy iparág, ez is egy lábam. Egyébként roppant büszke vagyok a Cserháti Zsuzsa életét bemutató kötetre, az volt az első olyan munka, ahol már szerepelt a nevem. A legelső Mélyinterjúk könyvem megjelenésekor pedig már többkötetes szerző voltam, csak ezt épp nem volt szabad mondanom. Legálisan egyébként írtam könyvet földimről, Szolnoki Petiről és zenekaráról, a Bon Bonról, hiszen gyerekként kezdtem el az életútját követni, Balázs Palival pedig már egy egészen késői – szinte véletlen – találkozás pecsételte meg a sorsunkat, és vált a legjobb barátommá. Róla is írtam könyvet.  Közben kiderült, hogy az álmok megvalósíthatók…?

– Elképesztő, milyen súlya van a gondolatoknak, amelyek valóban teremtő erejűek.

Anno már a Salgó úton is arról álmodoztam, hogy egyszer olyan híres barátaim lesznek, akik mindent elmondanak nekem bizalmasan. Ülünk velük a medence szélén – ahogyan az a sztárokhoz illik – és beszélgetünk.

Pontosan úgy, ahogyan anno az Al Pacino-életrajzban olvastam. Nagyon irigyeltem, hogy a könyv szerzője a medence szélén, a vízben ülve készíthetett igazán mély beszélgetéseket a világhírű színésszel. Évekkel később, amikor az egyik legfoglalkozottabb celeb szentendrei hegyi villájában ültem a medencében, beugrott a kép: hiszen én pont erre vágytam! Vagy amikor nemrég a

szintén egy ország által ismert és szeretett barátommal a hajóján aludtunk a Duna közepén, akkor is azt mondtam magamban, az álmok igenis valóra válnak. Mert az, hogy a tarjáni kis putri telepről eljutottam a sztárok csillogó-villogó világába, és ilyen szinten a bizalmasukká váltam, még ma is álomszerű. És amíg ezt érzem, addig jó is leszek abban, amit csinálok.  Mivel foglalkozol még a könyvíráson kívül?

– Visszatérve az álmokhoz: a művészek bizalmának elnyerésén túl az is célom volt, hogy a szórakoztatóipar kívülről-belülről megismerjem. Mindezt úgy értem el, hogy közben én magam is szórakoztatóipari szakemberré váltam. Eleve tíz évig dolgoztam a „sztárgyárban”, a Story magazinnál. Mezei újságíróból váltam felelős szerkesztővé. Fővárosi mentorom, Ómolnár Miklós egy életre ellátott munícióval és útravalóval. Olyan kapcsolati tőkét építettem, ami csak keveseknek van az országban. Aztán számos olyan televíziós műsort készítettem szerkesztőként, a háttérből, amit egy ország néz.

A Ridikült például Jakupcsek Gabriellával kezdtük el, az első évadot végigcsináltam.

Vagy az Eurovíziós Fesztiválhoz kapcsoló A Dal című műsorfolyamnak már harmadik éve fontos stábtagja vagyok. A zsűritagok tartoznak hozzám, akiket coaching jelleggel készítek fel az élő adásokra. Óriási élmény együtt dolgozni Frenreisz Károllyal, akitől már három éve hallgatom a legendás sztorikat mind a családjáról, mind a zeneipar titkairól. De ugyanígy említhetném Schell Juditot, aki egy tünemény, és általa a színház világára látok rá, vagy az őt megelőző Zsédát, akivel nagyon régi a kapcsolatunk.

Ott ült mellettem Pierrot és Caramel is, az idén pedig Mező Misi barátom a Magna Cum Laudéból. Az ilyen munkák, amikor hosszú hetekig össze vagy zárva valakivel, igazán összekovácsolnak. Márpedig nekem bőven kijutott az ilyen intimebb, személyesebb érintkezést kívánó munkákból, hiszen a fél világot körbeutaztam a sztárokkal, millió fellépésre kísértem el őket, millió forga-

HÍRESSÉGEK

táson vettünk részt, s a bizalom egyre csak mélyült. Mindazt a tengernyi tapasztalatot pedig, amit a médiában az elmúlt évtizedekben megszereztem, ma már az üzleti életben is kamatoztatom. Mert néhány éve elővettem a lelkemből a Salgó úti kissrác ars poeticáját, hogy bárhol, bármikor képes vagyok a nulláról felépíteni új életet, új karriert másik területen. Hittem benne, hogy meg tudom csinálni, és létrehoztam, sikerrel működtetem a kommunikációs üzleti lábamat, amiről majd egy másik interjúban mesélek valahol, valamikor.  Salgótarjánnal maradt kapcsolatod?

– Természetesen! Megkockáztatom, hogy az egyik legminőségibb kulturális élete ennek a városnak van most Magyarországon. Csak kapkodom a fejem, amikor a programokat végignézem. Elképesztő teljesítmény, ami a színházi területen végigvittek azok az emberek, akik korábban a helyi médiumokban kollégáim voltak. Nagyon tisztelem őket ezért! Noha semmilyen hivatalos elismerést nem kaptam a várostól, ettől függetlenül azt mondom, nekem ez a település a lehető legtöbbet adta a visszaigazolások tekinte-

 BODROGI GYULÁVAL

tében. Az elmúlt négy évben két teltházas gálaműsort tartottam ott, ahol minden elkezdődött, a József Attila Művelődési Központban. Korda Györgytől Szűcs Judi­thon át Dollyig önzetlenül jöttek a művészbarátok és együtt ünnepeltük kérdezői pályafutásom 25 éves jubileumát. A Nógrád Megyei Hírlap „Örökös tagjává” avatott, dr.

Csongrády Béla nyugalmazott főszerkesztő és Vida Károly ügyvezető adták át a díjat a színpadon. Simon Lajosnak és Susán Ferencnek köszönhetően pedig életre szóló élményt kaptam azzal, hogy a Nemzet Színészei-sorozat házigazdája lehettem, és olyan művészóriásokkal beszélgethettem a pódiumon, mint Haumann Péter, Szacsvay László, Tordy Géza, Bodrogi Gyula, Almási Éva és Piros Ildikó. A Salgótarján–Budapest útvonalon megtett utazások külön könyvet is megérdemelnének ezekkel az emberekkel. Úgy érzem, olyan nagy gond a következő 25 évben sem lesz, ha a mai napig ennyire tudok lelkesedni az ilyen kaliberű találkozásokért.

B. R. 2018 / 3

TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN

5

KÖZÉLET

ÖSSZEFOGÁSRA, TENNI AKARÁSRA LENNE SZÜKSÉG

MIÉRT NEM JAVUL JOBBAN NÓGRÁD MEGYE GAZDASÁGA? Nógrád megye gazdasági számai tartósan a legrosszabbak között vannak az országban; akad, amiben utolsók vagyunk. Működnek itt nagy cégek, vannak elképzelések, történnek fejlesztések is, mégsem tudunk lépést tartani más térségekkel. Dr. Bablena Ferenc mérnök-közgazdásszal a problémák mellett a lehetséges megoldásokról is beszélgettünk. Szólt többek között arról, hogy a Nógrád megyei vállalkozásoknak alvállalkozóként kell csatlakozniuk nagy termelő cégekhez, mert ide nem települ olyan gyártó, mint a BMW, de arra is kitért, hogy összefogás, megegyezés nélkül nem lesz sikeres a megye. mellett megemlíthetjük a Karancs Szállót is, gyakorlatilag ugyanolyan állapotban van, mint amikor magánosították. Egyedül a tűzhelygyár tudott fejlődni a német befektetővel.  A rendszerváltás előtt ezek állami vállalatok voltak, és nem egyik magánkézből kerültek a másikba. Miért zajlott ez le nálunk rosszabbul, mint máshol?

– Akik tulajdonossá váltak, nem találták meg a működéshez a megfelelő formát, ez az egész megyére rányomja a bélyegét. Összeomlott a KGST piaca, megváltozott a világgazdaság, megnyíltak a határok, új lehetőségek nyíltak meg. Máshol sokan rájöttek, hogy az autóiparban, a vegyiparban, az informatikában lehet fejleszteni. Nógrád nem tudott ezekhez az ágazatokhoz kapcsolódni. A nálunk megvalósult fejlesztések volumenükben nem adnak olyan termelési kapacitást, amely generálisan befolyásolhatná egy térség fejlődését. Emellett az elmúlt évtizedek alatt a politikai vezetések, a meghatározó gazdasági szakemberek, a befektetők nem tudtak kifejteni olyan érdekérvényesítést, amely felemelte volna a megyét az adottságainak megfelelő szintre.

Nemrégiben jelentették be, hogy Debrecenben nyit gyárat, és ezer embert foglalkoztat a BMW. Nógrád megyében nem ezer embert kellene foglalkoztatni, hanem sokkal

 FOTÓK: FACEBOOK

 Az elemzések szerint az utóbbi években javultak a tendenciák a megyei gazdasági folyamatokban, de ezzel sem érünk utol más megyéket.

– Nógrádban a rendszerváltásig a szocialista ipar és mezőgazdaság adta a megye ipari és mezőgazdasági bázisát, a mezőgazdasági szövetkezetek bevételének nyolcvan százaléka ipari – és kisebb részt szolgáltatási – tevékenységből származott. Az 1990-es években mindez szép lassan leépült. Ebben az időben voltak már jelei a spontán privatizációnak, majd elindult az igazi magánosítás, amely Nógrád megyében, főleg Salgótarjánban kedvezőtlenül zajlott le. Nem azt az eredményt hozta, amely elvárható lett volna, és ahogyan más térségekben történt.  Mi volt a baj?

– A gazdaság vállalkozáson alapszik, a jó vállalkozás pedig nem a mának él. Az innováción, a fejlesztésen, az értékteremtésen, a foglalkoztatottság növelésén dolgozik: nem pillanatok alatt akar meggazdagodni, hosszú távon kíván eredményes gazdálkodást folytatni. Ezt a fontos vállalkozói tulajdonságot sajnos nagyon kevesen érvényesítették a privatizáció során. Salgótarján volt a megye ipari központja. Hova lett az öblös­ üveggyár, az acélgyár, a BRG, a Vegyépszer, az ötvözetgyár, a bányagépgyár? Szinte a pusztaság maradt meg utánuk. Az üzemek

 AZ ESZTERGOMI FERENCES GIMNÁZIUM ZÁSZLAJÁNÁL 6

TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN

2018 / 3

 BABLENA FERENC ÉS BEER MIKLÓS VÁCI PÜSPÖK

többet, de azt látni kell, hogy mi nem tudunk felajánlani ilyen befektetéshez 400 hektáros területet, de nincs repülőterünk sem. A négysávos 21-es főút hamarosan elkészül, de milyen a vonatközlekedésünk?

A BMW azzal számol, hogy a Felvidékről, Kárpátaljáról, Erdélyből is lesznek beszállítói és munkavállalói. Nekünk, nógrádiaknak is nagy beruházásokat, nagy termelő cégeket kell felkutatnunk – akár mint a Bosch, vagy a gyöngyöshalászi Apollo Tyres –, akikhez alvállalkozókként be tudunk törni, mivel ilyen nagy volumenű cég ide nem fog jönni.  Salgótarjánban itt vannak a barnamezős területek, az egykori, üres gyárak.

– Egy-két hektár városon belül ugyan soknak tűnik, de ezek nem nagy területek.

Rétságon 20–40–60 hektáros területekre települtek le befektetők. A Balassagyarmat és Szügy közötti nagy sík, szabad területen annyi beruházás valósult meg, hogy lassan nem győzik munkaerővel. Végig kellene gondolni, hogy azokban a volt ipari városokban, ahol nincs lehetőség terjeszkedni, hogy tudjuk felhasználni a barnamezős területeket. Számos lehetőség van, tőke és hozzáállás kérdése. A gödöllői Szent István Egyetem pl. zöldségtermesztésre alkalmas üvegházat tudna kialakítani akár az öblös­ üveggyár területén, úgy, hogy ehhez nincs szüksége termőföldre.  Sokan még mindig a régi időket emlegetik, amikor szenet bányásztak ebben a térségben. Értesüléseink szerint még mindig sok szenet rejt a nógrádi föld mélye.

– Az Innovációs és Technológiai Minisztériumban az energetikáért felelős államtitkárság foglalkozik azzal, hogyan lehetne hasznosítani a földben lévő szénvagyont

SZÁMOK A GAZDASÁGRÓL

A megyék rangsorában folyamatosan az utolsók között van Nógrád a fontosabb gazdasági mutatók alapján, mint az egy főre jutó GDP (a gazdaság fejlettségét mérő mutató), az építőipari termelés, vagy a beruházások teljesítményértéke.

2016-ban két százalékkal nőtt az egy lakosra jutó GDP az előző évihez képest, de megyénk így is a huszadik, utolsó helyet foglalta el az országos sorrendben. Összehasonlításul: a megyei rangsorban éllovas Győr–Moson–Sopron megye GDP-je több mint háromszorosa a nógrádinak.

A megye legerősebb 50 cége közül csak három foglalkoztatott 500-nál több munkavállalót.

A munkanélküliségi ráta tekintetében Nógrád (változatlanul) a harmadik helyen állt Szabolcs–Szatmár–Bereg és Hajdú–Bihar mögött.

Az országosan beszedett adónak mindössze 0,4 százaléka képződött a megyében, ugyanúgy, mint egy évvel azelőtt.

Nógrád az ország második legkisebb megyéje, lakossága fogy. Az elmúlt tíz évben közel 18 ezerrel csökkent a lakosságszám, ez több mint Balassagyarmat lélekszáma.

A tendenciát nézve idézünk fel néhány 2010-es adatot: az országos szinten előállított bruttó hazai termékből (GDP) Nógrád megye részesedése egy százalék körül ingadozott, és már akkor is tartósan utolsó volt a megyék között. Abban az évben Szabolcs– Szatmár–Bereg megyében volt a legmagasabb a munkanélküliség, a második legmagasabb pedig Nógrád megyében, ahol az átlagbér az országos átlag 76 százaléka volt.

lentett elképzelésről. Amikor az infrastruktúrát említette, eszembe jutott, amikor az akkori gazdasági miniszter 2006-ban (12 éve) leszállt a vonatról Salgótarjánban, és ismertette a vasútfejlesztési tervet. Ha a fele megtörtént volna annak, amit itt húsz év alatt beharangoztak, most nem beszélnénk a megye gazdasági gondjairól. Ön szerint miért áll le minden, vagy miért van az, hogy el sem kezdődik valami?

– Ha van épkézláb gondolat, és van olyan, aki meg akarja valósítani, sokszor gazdasági, hatósági, politikai falakba ütközik. Nem lehet elhallgatni, hogy a nagy projekteknél a kormányzatot is be kell vonni, és az elmúlt 25 évben nem tudtuk Nógrád megye érdekét kormányzati szinten érvényesíteni úgy, mint ahogy azt mások meg tudták tenni.

Nem voltunk mi rosszabb helyzetben 1990ben, mint Győr, Veszprém, Székesfehérvár, Kecskemét, Nyíregyháza, vagy Debrecen.

Sokszor, amikor össze kell ülnie tíz embernek – márpedig össze kell, a politikától, az oktatásig, a befektetőtől, a menedzserig – akkor kiderül, hogy nem találjuk meg az összhangot. Összefogás, tenni akarás

DR. BABLENA FERENC

Kiépítette, majd 1990-től kilenc évig vezette a Konzumbank salgótarjáni fiókját. Ezután a nagyvállalatok finanszírozásával foglalkozott az OTP-nél. Következő munkahelye a Postabank volt, ennek privatizációja után az új tulajdonos, az Erste Bank salgótarjáni fiókvezetője lett. Ők adták ki először a kisvállalkozások erősítését szolgáló Széchenyi-kártyát.

A Nógrád Megyei Regionális Vállalkozásfejlesztési Alapítvány kuratóriumi tagja, majd ügyvezetője volt, jelenleg a felügyelő bizottság elnöke.

Doktori disszertációjának témája 1974-ben a területi tervezés matematikai módszerrel, lineáris programozással.

A Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) Nógrád megyei elnöke, a Nógrád Megyei Önkormányzat alelnöke.

KÖZÉLET

Nógrádban, Borsodban és Baranyában. Az államtitkár arról tájékoztatott, hogy Nógrád a legszerencsésebb, mert itt a legkisebb a légnyomásveszély, a vízbetörés veszélye, és könnyen elérhető a szén. Mátranováktól Kisterenye határáig 2036-ig annyi szenet tudnának kitermelni, amennyi 800 embernek adna munkát. A szén alkalmas olaj, gyógyszer, műanyag, gumi előállítására, minőségi vizsgálat zajlik a hasznosításáról.

Fel kell mérni, hogy milyen piaccal számolhatunk, a következő kérdés, hogy befektető bevonásával, vagy állami beruházásként kezdődjön-e a kitermelés. Hiszek abban, hogy ez is megvalósítható. Számos beruházás kezdődik a Modern városok program keretében. Előremutató lehet Salgótarján és Paks megállapodása a közlekedési és energetikai fejlesztésekben való együttműködésről.  A megyei önkormányzat mit tud tenni a gazdaságfejlesztés érdekében?

– A megyei közgyűlés hatáskörébe átadott 41 milliárd forintos TOP-os forrás eredményei is kezdenek látszani. Javítja a településeken élők életminőségét az iskolák, óvodák, orvosi rendelők felújítása, bízom benne, hogy ez a helyben maradást fogja segíteni. Csodálatos természeti adottságaink vannak, de a tartós turizmust nem tudjuk megtölteni olyan tartalommal, amely színvonalas, igényes, jövedelmező, és nyereségessé teszi a tevékenységet.

Több olyan településen, ahol termálvízre alapozott wellness-szállodák épültek, gondként jelentkezik, hogy a beruházás önmagában már nem fenntartható, mert túl nagy a kínálat. Tehát ezt a vonalat nálunk már nem szabad erőltetni, de ki kell találni komplex csomagokat.

Van elgondolás a látványosságok, szolgáltatások, a gasztronómia, a helyi nevezetességek összefűzésére, ezzel a vendégéjszakák számának növelésére. Jó példa Szurdokpüspöki, Tar és Szuha közös fejlesztése, hogy bekapcsolják a Mátra nyugati oldalát a turizmus vérkeringésébe; a Mátrafüred–Sástó–Kékestető–Galyatető–Mátraszentimre turisztikai útvonal meghosszabbításával mátrai körtúra jön létre.  Évekkel ezelőtt írtam már a turisztikai látványosságok összevonásáról, mint beje-

 AZ EGYIK GAZDASÁGI RENDEZVÉNYEN

nélkül nem leszünk sikeresek. Félre kell tenni mindenféle szimpátiát, elvi hozzáállást, személyeskedést, és a közösség érdekét kell nézni. Bízom benne, hogy mindenki átértékeli a gondolatait, a szándékait, az érdekeit, vagy az egyéni törekvéseit. Ebben az esetben össze tud állni olyan szellemi tőke, amihez meg lehet szerezni az anyagi tőkét, és meg lehet változtatni ezt a térséget is.  Ez mindenkinek akár közös, akár saját érdeke is lehetne, mert ha a gazdaság nem elég erős, akkor a politika sem elég erős. Az a megye, amelyik 0,4 százalékát adózza az országosnak, nem ad minisztert vagy államtitkárt.

– Való igaz, hogy az elmúlt 28 évben egyetlen belügyi államtitkár került ki Nógrád megyéből. Ha nem vagyunk a döntéshozás közvetlen közelében, hiába tudjuk helyben, hogy mit kellene tenni: csak részeredményeket, részsikereket tudunk elérni, amely ugrásszerűen nem fog eredményt hozni.

Dudellai Ildikó 2018 / 3

TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN

7

PORTRÉ

BŐRGYÓGYÁSZ A MÚMIÁK TÁRSASÁGÁBAN FŐSZEREPBEN DR. CSEPLÁK GYÖRGY FŐORVOS Az alábbi cikk megírására készülve felmerült, hogy a tervezett interjú beszélgetőtársam hosszú életútjának, színes szakmai pályájának, értékes munkásságának bemutatására a műfaj sajátjai – kérdésekkel tördelt szöveg stb.– miatt kevésbé alkalmas. Ezért alább egy olyan írásmű olvasható, amelyben e sorok írója a narrátor, míg a főszereplő bizonyos élethelyzetekben maga az „interjúalany” (akinek „élő beszéde” idézőjelek között, dőlt betűvel jelenik meg). Dr. Cseplák György – mert róla van szó – támogatta az interjút kiváltó „prózai darabot.” Így immár „felmehet a függöny, kezdődhet az előadás”.

„BAJT VÍVOTT” EGY KISLÁNYÉRT

 SZŰRŐVIZSGÁLAT, 2015

együttélés szabályait, a polgári élet etikáját, értékeit. A kollégium, ahol laktam, nagy tudású nevelőtanáraival az életre készített fel. A párbajkódexet is a líceumban tanultam meg, aminek később hasznát is vettem, amikor „bajt vívtam” egy kislány miatt.

Katonás rend és fegyelem, a test és a lélek tisztasága és harmóniája állt a líceumi nevelés középpontjában. Az iskolával együtt kedveltem meg Sopront és környékét, ami a szülőház körüli tájra emlékeztetett.”

A háború kitörése után Sopronban élte át az ország német megszállását is. Szemtanúja volt, ahogy a németek lezárták a határt, ami után édesapja összepakoltatta és hazavitte.

A háborúnak 1945 márciusában lett vége,

 FOTÓ: KBS

Cseplák György 1929-ben született egy dunántúli értelmiségi családban. Elemi iskolás éveit a Bakony hegységbeli gyönyörű kis faluban, Bakonycsernyén töltötte, ahová a szlovák származású, ungvári születésű édesapját 1910-ben tanítónak, 1922-ben pedig már igazgató tanítónak nevezték ki.

A szintén szlovák gyökerű, egykori nemesi családból származó édesanyja családja is Szarvasról került a kisközségbe. Szülei származása, anyai nagyapja (aki evangélikus papként szolgálta a gyülekezetet) és édesapja tanítói tekintélye, a község népességének összetétele, és a varázslatos természeti környezet egyaránt meghatározó volt szoci-

alizációja és szellemi öröksége szempontjából is. „Apám jólelkű, de szigorú ember volt, katonás rendet és fegyelmet követelt az iskolában és a családban is. Tisztelte a múltat, megőrizte annak a tanítványai révén is hozzákerült tárgyi emlékeit. Apámtól ezt a múlt iránti tiszteletet és gyűjtőszenvedélyt, a következetességet és fegyelmezettséget örököltem. Édesanyám, aki nem állt munkaviszonyban, de mindig nagyon sokat dolgozott, a kohéziós erő volt a családban, amelyben a hétéves korában meghalt kishúgom után hárman maradtunk. Édesanyám a munka mindenhatóságát, a kitartást, a gondoskodó ember szerepét hagyta nekem örökül. A család az érzelmi fűtöttséget, a szeretetérzést, a hitet és a bizakodást plántálta belém.”

Nem csoda, ha a szépen cseperedő fiú tudatosan készült már az első iskolájába is.

Az öt elemi osztályt szülőfalujában járta ki, ahol illett a legjobbak közé tartoznia, példát mutatnia. Már itt megérezte a tanulás ízét, a tudás szükségességét, azok praktikus értékét. Megtanulta például a kenyérsütést, a mészégetést, ezekkel együtt a gyakorlatias gondolkodásmódot. Szülei 1940-ben Sopronba, az Evangélikus Líceumba íratták be. „Amire igencsak büszke is voltam, hiszen az ősi gimnázium lépcsőit már Berzsenyi Dániel is koptatta. Itt a tanrenden és tantárgyakon kívül megismertem a társadalmi

 A MEGYEI KÓRHÁZ FŐÉPÜLETE, HÁTTÉRBEN A KARANCS 8

TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN

2018 / 3

ELIT KLINIKÁRÓL JÖTT SALGÓTARJÁNBA

1948 nyarán kitüntetéssel érettségizett, szeptemberben már a Pécsi Orvostudományi Egyetem hallgatója és kollégiumának lakója volt. Két nyarat kórházi gyakorlattal töltött, további kettőn katonai kiképzést kapott. Negyedévesen externista (kültag) lett a pécsi egyetem II. számú belklinikáján, ötödévesként pedig a Műtéttani Intézetben gyakornokként részese lehetett az orvostanhallgatók oktatásának. Ötödik év végére minden szigorlatát letette, a hatodik évben pedig szövettanász kutatóorvossá képezték ki. Ezzel véget is értek egyetemi-orvostanhallgatói évei, amelyek a mai napig emlékezetesek számára. Szeretett tanulni, bújta az orvosi szakirodalmat, szépirodalmat olvasott, szívta magába az új ismereteket.

Aztán eljött az idő, kilépett a nagybetűsnek emlegetett életbe. „Először a pesti akadémiai kutatóintézetben kaptam szövettani kutató orvosi állás­ ajánlatot, amit örömmel fogadtam el. Az államvizsga előtt Szentágothai János professzor intézetében és a belklinika laboratóriumában dolgoztam, tanultam. Így vált lehetségessé, hogy az országban egyedül én tehettem államvizsgát szövettani és laboratóriumi ismeretekből, valamint fejlődéstanból is. Megszereztem a laboratóriumi orvosi szakvizsgát is a bőrgyógyász, nemibeteggyógyász és kozmetológus szakvizsga mellett. Mivel a pesti intézet még nem készült el, így „szabaddá” váltam, amikor dr. Melczer Miklós bőrgyógyász professzor szövettanásznak hívott a pécsi klinikára, ahol közvetlenül az avatásom előtt – már 1954 májusában – ki is neveztek klinikai orvosnak.”

A klinikán kutatóorvosként és gyógyító osztályos orvosként dolgozott. A szakvizsga

után nem sokkal osztályvezető tanársegéddé nevezte ki professzora. Jól is érezte magát, ám rövidesen döntenie kellett, a klinikán marad-e, és megvárja, hogy valakinek a nyugdíjazásával egy állás megüresedésével léphet csak előre, vagy pedig úgy halad a szakmai ranglétrán, hogy kiválik, és elmegy máshová. Ez utóbbi történt, szinte a véletlen folytán. Egy debreceni tapasztalatcsere alkalmával megismerkedett a salgótarjáni bőr- és nemibeteg-gondozó vezetőjével, dr.

Lukács Idával, aki meghívta, látogasson el hozzájuk, nézze meg az épülő kórházat és az osztályt, ahová vezető főorvost keresnek. A városban ekkor, a ’60-as évek elején hirdették meg az „Ezer szakembert Salgótarjánba!” mozgalmat. Érkeztek is sokan a felhívásra.

ÚJ SZEMLÉLETET HOZOTT A KÓRHÁZBA

„Amikor a meghívásnak eleget téve vonattal utaztam Salgótarjánba, még nem tudtam, hogy milyen lesz a munkahelyi környezet.

A táj azonban emlékeztetett „felnevelő dajkámra”, a Bakony környékére is, és már ekkor motoszkált bennem, hogy szívesen jönnék ide. Szemem előtt az új, korszerű kórház

közösségek életébe. Többek között tagja lett a kórház tudományos bizottságának is. Arra azonban nem számított, hogy ezzel csak nehezíti a helyzetét. A bizottság tagjai közül ugyanis csak egynek volt néhány publikált tudományos közleménye, amikor neki már csaknem húsz. Ezt nem vették jó néven, miként azt is éreztették vele az idősebb orvosok, hogy aktivitását, munkatempóját, újító-jobbító szándékát nem feltétlenül tartják kívánatosnak. Ráadásul más szellemiséget hozott magával, a klinikai gondolkodásmódot, amit kritikusan fogadott, kezelni sem tudott a helyi orvosgárda. A kórházi beilleszkedését esetenként – furcsa módon – éppen a hiányosságok megszüntetésére irányuló igyekezete hátráltatta. „Mondok két konkrét esetet. Kezdetben az osztályon laktam, benn a főorvosi szobában, minthogy csak egy év múlva kaptam meg a megígért lakást. Egy váratlan ellenőrzésem alkalmával kiderült, hogy az egyik nővér úgy hagyta el az osztályt, hogy a váltója még nem érkezett meg. Máskor észrevettem, hogy a takarítónő beleeszik a betegek ételébe. Amikor mindezekért felelősségre vontam őket, a főorvos kollégák ezt nem nézték jó szemmel, számukra szokatlan volt a szerintük szigorú intézkedésem. A

PORTRÉ

májusban pedig már az egyik székesfehérvári gimnáziumban folytatta a tanulmányait.

Ez lényegesen szabadabb szellemű iskola volt, mint a soproni gimnázium. Jobban is kedvelte, csodálatos tanárai voltak, a tantárgyak közül a magyart és a biológiát kedvelte. Szinte csak azt vette csak észre, hogy a négy év elszaladt. Az egyetem, a továbbtanulás egyértelmű cél volt számára, csak az volt a kérdés, tanár vagy orvos legyen?

Döntésében egy megrázó emlék meghatározó módon motiválta. „A háború alatt légvédelmi tüzérként szolgáltam. Harci körülmények között is kipróbáltam magam, amikor Nyúlon, Győr alatt egy amerikai gép került a látókörünkbe.

Fertőszentmiklóson az állomást védtük, amikor egy bombatámadás után egy sebesült német katonát ápoltam. Sokkos állapotban volt, fölemeltem a fejét, megitattam. Láttam az arcán a szenvedést, majd az élni akarást és a bizakodást is. A súlyos állapotban lévő katonát egy tehergépkocsit leállítva bevitettem a soproni kórházba, s remélem, életemben először életet mentettem. Akkor döntöttem el, hogy orvos leszek.”

 SZÖVETTANI VIZSGÁLAT KÖZBEN

látványa lebegett, szakmai ambícióm és a lakás ígérete pedig meghatározta a döntésemet, amit hamarosan meghoztam. 1964 tavaszán, harmincnégy évesen kineveztek osztályvezető főorvosnak. Jó fogadtatásban részesültem, szabad kezet kaptam, magam választhattam meg a munkatársaimat, és rövid idő alatt jól működő osztályt sikerült megszerveznem. Úgy éreztem, megvalósíthatom elképzeléseimet. Különösen, amikor 1967-ben átadták az új kórházi épületet, az ország akkor legmodernebb kórházát.”

Kinevezése után nagy ambícióval vetette bele magát a munkába, igyekezett bekapcsolódni a kórházi szakmai és társadalmi

munkahelyi fegyelmi szabályok kiforratlanok voltak, és ez nekem a fegyelmezett klinikai élet után hiányérzetet és gondot is okozott, a kollégák ellenérzését is kiváltotta. Ezért is a szakmai beilleszkedésem a vártnál lassúbb lett, ami bántotta az önérzetemet.”

A városba történő beilleszkedése sem ment könnyebben, amit csak az érthet meg igazán, akit hozzá hasonlóan, egy jó ideig csak mint „gyüttmentet” tartottak számon. Hos�szú évek, évtizedek kitartó és áldozatos munkájával sikerült elérnie, hogy előbb a szakmában, aztán a városban is elfogadták, sőt befogadták, itt és ott is elismerték. Ám az is igaz, hogy osztályvezető főorvosként végzett 2018 / 3

TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN

9

PORTRÉ

2002-ben jelent meg az első könyve, Bőrbetegségek kórismézése nagyítóval címmel.

2005-ben adták ki a második kötetét, Árulkodó ujjnyomok címmel, amelyben a Pécskő hegyen talált késő rézkori régészeti leletek, kőkori cserepek vizsgálati adatait adta közre. 2011-ben látott napvilágot a Gyakorlati bőrgyógyászat című könyve. 2005-ös könyvének bemutatóján részt vett dr. Trogmayer Ottó régészprofesszor, aki méltatta a kötetet, és barátságával is kitüntette a szerzőt. Az is lehetővé vált, hogy elvégezhesse a váci, egykori Domonkos-rendi Fehérek templomának 1994/95-ös felújításakor feltárt, természetes úton mumifikálódott emberi maradványok vizsgálatát. Értékes tapasztalatait a Váci múmiák c. könyvében foglalta össze. A nyugdíjas főorvos azonban ma is igen aktív. „Jelenleg is végzek tudományos munkát.

Felhalmozott ismereteimet, megfigyeléseimet öntöm írásos formába. Szakcikkeim az Orvostovábbképző Szemlében jelennek meg. A tudományos munkámnak csak egy részét képezte a múmiák vizsgálta, amelyek a muzeológusoknak és régészeknek adhatnak új ötleteket, szolgáltathatnak jó módszereket, a korábbi, értékes orvos-szakmai kutatásaim pedig a bőrgyógyászati ismeretek tárházát gazdagítják.”

DRÁMAI AKTUALITÁS: EGÉSZSÉGI ÁLLAPOTUNK  GYÉMÁNTDIPLOMÁVAL: PÉCS, 2014

nívós orvos-szakmai, a kollektíva tagjaként a kórházért, az egészségügyért és a városért végzett társadalmi és későbbi kutató munkája eredményét nem lehet élesen szétválasztani. A kialakult helyzetet ő maga is csak néhány konkrét példával tudja érzékeltetni. „Bőrgyógyász orvosi és tudományos munkámról eddig 118 közleményem és szintén százon felüli egészségnevelő, felvilágosító, ismeretterjesztő előadásom és cikkem tanúskodik. Elnökhelyettese voltam az orvosi kamara megyei etikai bizottságának, a Magyar Dermatológia Társaság országos vezetőségnek. Hosszú éveken keresztül irányítottam a kórházi egészségnevelési munkát, azzal a meggyőződéssel, hogy az egészség megőrzésének, a betegségek megelőzésének alapja a tájékoztatás és a tájékozottság; 110 előadást tartottam, szerkesztője voltam a Kórházi Élet című újságnak. Sikerült elérnem, hogy az orvosok előmenetele a tudományos munkától is függjön. Voltam könyvtári tanácsadó, magasabb színvonalra emeltük a könyvtári tevékenységet. Kezdeményezésemre leraktuk az ország első kórházmúzeumának az alapjait. Képzőművészeti galériát rendeztünk be. Büszke vagyok a gyermekrajz-kiállításainkra is. A kórházban megszerveztem a Húszezer munkanapot Salgótarjánért mozgalmat. Megszépült a kórház és környéke, még a közeli utcákat is rendbe tettük, környezetbarát ruhát öltött a kórház.”

10

TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN

2018 / 3

MÚMIÁK – MINT MÚLTUNK TANÚI

Cseplák György osztályvezető főorvosi beosztását csaknem harminc esztendeig, 1993-ig töltötte be, azt követően – már nyugdíjasként – a gondozóintézetben dolgozott, majd magánorvosként is praktizált.

Aktivitása nyugdíjasként sem csökkent. Az jó, hogy több idő jutott családjára, Rózsára, kedves feleségére és unokáikra, közös piaci bevásárlásaikra, iratai, szak- és szépírásai rendezgetésére, olvasásra, városi programokra, rendszeres színházlátogatásra, és többet foglalkozhatott kutatómunkájával is. „Gyermekkoromtól furdalja az oldalamat a kíváncsiság. A régi korok megidézésének, a több ezer évvel ezelőtt élt ember életébe való betekintésnek a vágya mindig is munkált bennem. Gyermekkoromban gyakran nézegettem a Bakonycsernye közeli Pacmán dombon lévő titokzatos romokat. Régészeti kutatómunkám során ezek az ifjúkori emlékképek gyakran eszembe jutottak. Először a salgótarjáni Pécskő hegyen talált újkőkori és késő rézkori edénytöredékeken talált kéznyomokat elemeztem, majd a szécsényi, tapolcai, szegedi múzeumban talált azonos korú edénytöredékeket is megvizsgáltam. Ezekből megtudtam, milyenek voltak eleink kezei és ujjai. Megüzenték nekem, milyen magasak voltak újkőkori és késő rézkori elődeink. Edényeik cserepeit nézegetve rájöttem, hogy már közöttük is voltak művészek és kontárok.”

A magyar népesség egészségi állapota kétségtelenül sok kívánnivalót hagy maga után. A népesség öregszik, a halálozási arány magas, a daganatos megbetegedések, a keringési rendszer betegségei, a depresszió, az alkoholizmus, a dohányzás, a drogozás szedi áldozatait. Ezen a téren megyénk sem kivétel. „Évtizedek óta tartó folyamatról, romló tendenciákról van szó. Ennek egyik okát én – talán meglepő módon – abban látom, hogy az emberek nem ismerik az „elég” fogalmát. Nagyobb házat, korszerűbb autót, öltözködésükben extrát akarnak. Ami nem is lenne ördögtől való, csakhogy az ennek elérésére tett erőfeszítések rendkívüli módon igénybe veszik az emberi szervezetet.

Ez jelentős stresszt, pszichés zavarokat, következésképpen súlyos szervi megbetegedéseket okoz. A szenvedélybetegségek terjedésében az egyik vétkesnek az ismerethiányt tartom. Az egészségre nevelés is lehetne hatékonyabb.”

Dr. Cseplák György életútját, pályaképét számos elismerés kísérte. Többek között már 1977-ben megyei Perliczi-emlékérmet, 2014-ben Salgótarján egészségügyéért díjat kapott. Ekkor részesült a bőrgyógyászok legmagasabb kitüntetésében, a Kaposi-díjban is. A gyémántdiplomát – ami a végzés után 60 évvel adható – ugyancsak az év októberében vette át, Pécsett. 2016-ban a Magyar Érdemrend Lovagkereszt polgári tagozata kitüntetést is megkapta.

Innen is további sikeres kutatómunkát, új eredményeket, sok erőt és jó egészséget kívánunk neki.

Baráthi Ottó

MÁR ÖNÁLLÓ A ZENTHE FERENC SZÍNHÁZ

Az Acélgyári Olvasóegylet 1887-ben rakta le a helyi színjátszás alapjait Salgótarjánban, de önálló színházi tevékenység csak 2012-ben kezdődött a városban. Az első években helyi előadókra épített a Zenthe Ferenc Színház, és azt akarták bebizonyítani, hogy a helyi nem jelent rosszabbat az „import”, az egri, a szolnoki vagy a fővárosi kultúránál.

Hat év telt el azóta, és a hetedik évad nagy változást hoz a társulat életében, hiszen a színház már önálló gazdasági társaságként működik.

 A VEZETŐK CÉLJA: A KIEMELT ELŐADÓ-MŰVÉSZETI STÁTUSZ

A 2012/13-as volt az első évad a Zenthe Ferenc Színház életében, akkor összesen 33 saját produkciót tudtak színre vinni. A 2016/17-es évadban ez a szám már 103 volt, a legutóbbi évben pedig 130. A befogadott előadásokkal együtt 170 előadással szolgálták ki a közönséget, és a most következő, 2018/19-es évadban megcélozzák a 200 előadást.

Erről is szó volt a társulat augusztusi évadnyitó ülésén, amelyen a fenntartó, tulajdonos önkormányzat képviseletében Dániel Zoltán alpolgármester vett részt. Mint elmondta, jó fél éve dolgoznak már azon, hogy a Zenthe Ferenc Színház Nonprofit Kft. önálló gazdasági társaságként működtethesse a színházat. Az átalakítás egyrészt azt a célt szolgálja, hogy még hatékonyabban dolgozzon a társulat, másrészt ezzel eleget tesznek a minősítő bizottság erre vonatkozó kérésének. Így megkaphatja a kiemelt előadó-művészeti státuszt, amivel több anyagi támogatás is jár.

Az alpolgármester azt is megfogalmazta: mindenki tudja, hogy Gárdonyi Géza nagyon jó író, és az ország minden pontján tudják, hogy az ő nevét viseli az egri színház. Az országban azt is mindenki tudja, hogy Zenthe Ferenc a nemzet színésze, „a Tenkes kapitánya”, és egyre többen tudják, hogy Zenthe Ferenc nevét viseli a salgótarjáni színház.

A bázisát a Zenthe Szalonban kialakító társulat beadta a kiemelt minősítés iránti kérelmet, és immár megfelel azoknak a szakmai követelményeknek, amelyeket a Színházművészeti Bizottság és az előző kulturális miniszter megfogalmazott – ismertette Simon Lajos színházigazgató. Miután az előző évi törekvések nem voltak sikeresek (először még 2016ban kérték a minősítést), bíznak benne, hogy az őszi döntés anyagilag is kedvezőbb helyzetbe hozza 2019-től a társulatot.

A minősítés fontos lenne, mert 2020-tól várhatóan megváltozik a tao-törvény, és ilyen tá-

mogatást a jövőben három típusú előadóművészeti szervezet vehet majd igénybe: a nemzeti, a kiemelt minősítésű, valamint az elismert előadóművészeti szervezet kategóriába tartozó. Az elképzelés szerint továbbá a tao-támogatást nem a nettó jegyár- és bérletbevétel 80 százalékáig veheti igénybe egy szervezet, hanem ez 100 százalék lenne, ami komoly előrelépést jelentene azok számára, akik élhetnek a lehetőséggel.

A bemutatókról, szakmai elképzelésekről Susán Ferenc produkciós vezető, rendező és Orosz Dániel értékesítési vezető adott tájékoztatást.

Négy premierrel, három vígjátékkal és egy drámával készülnek az új évadra. Bakos-Kiss Gábor rendezésében szeptember végén Vácon, majd október elsején Salgótarjánban mutatják be az első premiert, Molnár Ferenc Mefisztó-történetét, Az ördög című vígjátékot.

A Váci Dunakanyar Színház és a Zenthe színház közös produkciójában Fenyő Iván alakítja Jánost, Jolánt Bozó Andrea.

Január 22-én, a magyar kultúra napján viszik színre a Lovagias ügyet, Hunyady Sándor vígjátékát. A darabban Virág úr, az idősödő főkönyvelő (Koltai Róbert) reménytelenül szerelmes Gizikébe (Marjai Virág), a cég kissé molett titkárnőjébe. Virágnét Vándor Éva alakítja, a rendező Gaál Ildikó.

Márciusban, a színházi világnapon Susán Ferenc rendezésében mutatják be az Erdőt, A. Nyikolajevics Osztrovszkij vígjátékát.

Gurmizsszkaja asszonyt Vándor Éva, Akszjusát, az unokahúgát Eke Angéla, unokaöccsét, a hányatott sorsú vándorszínészt, Szomorovot Rácz János játssza.

Májusban adják elő Arthur Miller Pillantás a hídról című drámáját, amelyben végig ott feszül a kérdés, vissza lehet-e még innen fordulni? Vagy még innen? Esetleg innen?

Eddie szerepében Máté Krisztiánt láthatják, Beatricét Kökényessy Ági, Catherinét Mikecz Estilla formálja meg. A dráma rendezője Kis Domonkos Márk.

A nagyszínpadi mellett kamaraelőadásokkal is várják a közönséget a Zenthe Szalon Felolvasó Színházában. Ott tűzik műsorra Popper Péter Útvesztő, Madách Imre A civilizátor, Szmodis Jenő Ultimátum és Marschalkó Zsolt Homokvihar című darabjait. Ünnepekre címmel három irodalmi műsort állítottak össze, József Attila verseiből, valamint XX. századi magyar költők műveiből.

Sándor Zoltán, a színház művészeti vezetője is önálló esttel mutatkozik be előadóművészi pályája negyvenéves jubileumán.

A gyermek- és ifjúsági előadások sorában mutatják be a Ludas Matyit, a Nincs többé iskolát, a Furfangos Pétert, A vén diófa titkát, A kiskakas gyémánt fél krajcárja és A brémai muzsikusok című zenés mesejátékokat.

Az ország számos pontján szerepelt már a Zenthe színház, egyetlen megye van, Baranya, ahol nem jártak még az elmúlt hat évadban. Az új szezonban fellépnek egyebek mellett Keszthelyen, Mátészalkán, Kisvárdán, Pakson, Szekszárdon, Budapesten, Kalocsán, Esztergomban vagy Sümegen, a határon túl pedig a szlovákiai Nagymegyeren, Gútán, Dunaszerdahelyen, a szlovéniai Lendván és tervezik a bemutatkozást a Vajdaságban, Zentán, valamint a partiumi Szatmárnémetiben is. Szécsényben bérletes, a megye többi városában pedig szólóelőadásokat tart majd a társulat.

Dudellai I.

KULTÚRA

KÉTSZÁZ ELŐADÁS AZ ESZMÉNY

 NAGY FELADATOK VÁRNAK A TÁRSULATRA 2018 / 3

TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN

11

TUDOMÁNY

„ÚGY TŰNIK, EZT ALAPOSAN ELSZÚRTUK…”

 FOTÓK: FACEBOOK

ETESI GÁBOR KUTATÓFIZIKUS MEGCÁFOLTA AZ OXFORDI PROFESSZOR TÉZISÉT

 ETESI GÁBOR

Szombaton délután beszélgettünk a Fő tér egyetlen kávézójának teraszán. Örömmel nyugtáztam, hogy minden asztalnál ültek vendégek, csak az okozott némi zavart, hogy két ducato motoros „helyi vagány csávó” tízpercenként a kávézó bejáratához hajtott a teraszon ülők között, majd maximális gázt adva kivágtattak a főútra, ahol végigdöngettek a városon, aztán, gondolom, elunván magukat, visszapörköltek a teraszunkhoz, ugyanakkora hangerővel. Lehetséges, hogy így udvaroltak valakinek? Etesi Gábor egyébként biciklivel érkezett erre a találkozóra, Budapestről.  Azt tudom, hogy a Bolyaiban érettségiztél 1988-ban. De mikor gondoltál először arra, hogy fizikus legyél?

– Tizenhat éves koromban. Akkor került a kezembe Albert Einstein kis népszerűsítő könyvecskéje, amiben a relativitáselméletét magyarázza el a laikus közönségnek.

Amikor elolvastam, teljesen föllelkesültem. Ha ez ennyire tiszta és világos számomra; ha ezt ennyire könnyen megértettem, akkor én fizikus leszek, határoztam el. De van egy még korábbi emlékem: 1979-ben a televízió háromrészes dokumentumfilmet vetített Einstein születésének 100. évfordulója alkalmából. Ekkor hallottam először a fénysebességről, az univerzum szerkezetéről, és ez nagyon megmaradt. Kamasz koromban rengeteget jártam a Gedőcz-tetői csillagvizsgálóba, aktív élet folyt ott, volt egy intenzív csillagászkör. Először ugyanis csillagász akartam lenni.

12

TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN

2018 / 3

 Mára viszont ismert kutató lettél.

– Nem tudom, mennyire lettem ismert, de, nyílván részben a karakterem miatt, a magyar

 NEUMANN JÁNOS

tudományos életbe való beilleszkedésem klasszikus értelemben sajnos nem sikerült.  Mi ennek az oka?

– Sok mindenen múlik, egyrészt beilleszkedési hajlandóságon, másrészt én matematikai fizikával foglalkozom, ami Einstein óta bevált területe a fizikakutatásnak, és azt jelenti, hogy erőteljes matematikai apparátussal oldunk meg fizikai kérdéseket.

Ugyanakkor Magyarországon a lemaradás ezen a téren is látható, mert ezzel a tudományággal nem foglalkozik senki, nincsenek iskolák, amelyek nemzetközileg ismertek lennének, és én, mondjuk, a harmadik generáció képviselője lennék ebben.  Akkor te hogyan dolgozol?

– Magányosan, leginkább. Mindent egyedül kellett kialakítanom, és mára eljutottam oda, ahol most tartok.  De miért nem lett itthon ilyen iskola?

Mert, gondolom, a világban számos létezik.

– Ez jó kérdés. Úgy tűnik, nekünk nincs erre hajlandóságunk. Annak ellenére, hogy Neumann Jánossal dicsekszünk minden létező helyen, aki az egyik legnagyobb matematikai fizikus volt a világon. Hát, ő és fizikus társai még időben leléptek innen.  És az itthon maradottak?

– Erdős Pál magyar származású híres matematikus hatása óriási volt a hazai matematikai kutatásokra, és ez a matematikai fizika szempontjából nem volt kedvező. Ő fogalmazta meg azt a tételmondatot, hogy az a jó matematikai kérdés, amit öt perc alatt meg lehet magyarázni egy világos fejű középiskolásnak. Ez egy óriási tévedés. És valahol ebből következett, hogy a matematikai fizikát, ahol egy helyes és mély kérdés megtalálása, megválaszolása gyakran évtizedekig is eltart, egyszerűen lesöpörték az asztalról.  Egyáltalán, hány matematikai fizikus kutat ma Magyarországon?

– Nagyjából tízen-tizenöten lehetünk.  Ez tényleg kevés az iskolateremtéshez.

– Kevés, mert mindenki külön-külön dolgozik.  De te tanítasz is.

– A Budapesti Műszaki Egyetem geometriai tanszékén tanítok matematikát, ez a tényleges munkámnak kicsi, de fárasztó része.

dományegyetem TTK matematika–fizika tanári szakán kezdtem, majd másodévtől fizikus szakan folytattam. Miután öt év alatt a szakot elvégeztem, az ELTE Elméleti Fizika Tanszékén doktoráltam, majd a Magyar Tudományos Akadémia Matematikai Kutató Intézetben voltam fiatal kutatói ösztöndíjas.

Ezt követően Japánban, a Kiotói Egyetem Jukava Elméleti Fizikai Intézetében töltöttem két évet.  Akkor kutattad a fekete lyukakat?

– Igen, az is egy része volt a munkámnak.

Japánban, mint minden fejlett országban, nagy hangsúlyt fektetnek a matematikai fizika kutatásaira. Később Brazíliában kutattam egy évig, és akkoriban még sokszor részt vettem különböző konferenciákon is.  Azt tudom, hogy egy kutató teljesítményét a tudományos publikációinak számával is lehet mérni. Te hány publikációnál tartasz?

– Jelen állásig huszonnégy publikációm olvasható. Ez nem túl sok, ebből látszik, hogy egyedül dolgozom, mert akik közösen kutat-

 Úgy hallottam, hogy a legutóbbi publikációd sorsa izgalmasan alakult.

– Igen, ez a munka az úgynevezett Kozmikus cenzor hipotézis (erős változatának) cáfolatával kapcsolatos.  Hogyan foglalható össze a Kozmikus cenzor hipotézis?

– Volt két jelentős angol matematikai fizikus, Roger Penrose, aki még mindig aktív, és tanítványa, Stephen Hawking, aki az idén halt meg. Mindketten sokat foglalkoztak ezzel a kérdéssel, úgy is mondhatnám, hogy központi téma volt a munkásságukban. 1965-ben Penrose megfogalmazott egy sejtést a gravitációs tér szerkezetével kapcsolatban. Elemi tapasztalatunk, hogy a körülöttünk lévő természeti-fizikai világban minden eseménynek van legalább egy oka. Önmagától semmi sem történik. Egy kő azért esik le a földre, mert pl. én korábban fölemeltem, és most elengedem.

Ennek alapján a klasszikus fizikában Laplace óta úgy gondolják, hogy amennyiben ismernénk a világ állapotát – vagyis összes részecskéjének helyét és sebességét – egy

TUDOMÁNY

 És a fennmaradó idődben kutatsz.

– Így van. Ami abszolút papír- és ceruzafüggő, sok-sok könyvtárazással és az interneten való kereséssel telik. De ez tényleg legfőképp gondolkodási munka.  Nyílván kapcsolatba kerültél a külföldi matematikai fizika iskolákkal.

– Igen, ez már fiatalabb koromban megtörtént. Két nagy forrása van ennek a tudományterületnek, egyrészt Anglia, ahol Newton óta létezik ez az iskola. Ő a matematikában és a fizikában is jelentőset alkotott, és soha nem is választották szét ezt a két területet. Az ő katedráját kapta meg Hawking, aki most halt meg, és aki egy világsztár volt a maga nemében. A másik nagy központja ennek a területnek a Szovjetunió volt, ahonnan aztán a birodalom felbomlása után a kutatók elmentek Nyugat-Európába és az Egyesült Államokba.  Muszáj visszatérnem az eredeti kérdésre. Ha jól értem, nálunk a matematikusok és a fizikusok élesen szétválnak a tudomány területén. De hogyan viszonyulnak akkor a Newton–Einstein–Neumann– Hawking által fémjelzett iskolához?

– Nos, a matematikusok és a fizikusok szerint ez csak egy szegmense a két tudományterületnek, és van rengeteg más kérdés, amit kutatni lehet és érdemes. Én ezzel önmagában egyet is értek, viszont hozzáteszem, hogy egy nagyon fontos szegmense, de nyílván nem öleli föl az egészet.  Ha jól értem, bizonyos fizikai problémákat lehet matematikai módszerekkel kutatni, míg másokat nem.

– Ez a terület igazából egy reflexió a fizikára.

1915-ben fogalmazta meg Einstein az általános relativitáselméletét, amely egy színtiszta fizikai elmélet, a gravitáció modern elmélete.

De matematikailag annyira világosan írta le, hogy a matematikusokat is érdekelni kezdte.

Ugyanígy született meg a kvantumelmélet, amely az atomban és az atommagban zajló folyamatokat vizsgálja. Azt is viszonylag gyorsan le lehetett írni matematikailag, ez Neumann Jánosnak sikerült először, 1932-ben.

Ezt követően a fizikai jelenségek által fölvetett matematikai kérdéseket vizsgálni kezdték a matematikusok is. És ez visszahatott a fizikusokra, mert ily módon kiderült, mi az, ami igaz az állításukból, és mi az, ami nem. Tehát ez egy szekunder, másodlagos folyamat.  Miből indul ki egy fizikus?

– Egy standard fizikus gyakran matematikailag inkorrekt módon, valamilyen értelemben intuitíven gondolkodik. És ezt nem kell matematikailag precízen bizonyítania. Vannak a fizikus érvelések, és vannak a matematikai érvelések. Optimális esetben ezt a kettőt egyesítik, ezzel foglalkozom én.  Ennél konkrétabban el tudnád mondani, hogy mi foglalkoztat jelenleg?

– A relativitás- és kvantumelmélet, illetve az ezek által felvetett matematikai kérdések.

Tipikus XX–XXI. századi dolgok ezek.  Ugorjunk vissza az időben. Hogyan jutottál el idáig?

– Az érettségi után egy évre elvittek katonának, ezt követően az Eötvös Loránd Tu-

 STEPHEN HAWKING ÉS ROGER PENROSE

nak, azoknál ez a szám majdnem a duplája. Visszatérve Brazíliára, érdemes megjegyezni, hogy már ott is komoly pénzeket invesztálnak tudományos munkákba, speciálisan matematikai fizikába is. Nekik már van Fields-érmesük, ami a matematikusok Nobel-díjának számít, Magyarországnak marad a múlt dicsősége… Egyébként a Fields-érmet ez ideig jó néhány matematikai fizikus is megkapta. Megjegyzem, ezekhez a kutatásokhoz nem kellenek irdatlan pénzek, csak a tudósokat kell megfizetni, akik többnyire papír, ceruza segítségével dolgozzák ki az elméleteiket.

adott pillanatban, akkor a fizika egyenletei segítségével a világ tetszőleges későbbi állapotait is elvben ki lehetne számítani, meg lehetne határozni. Ez az ok-okozatiság, vagy más nevén a kauzalitás elve. Első közelítésben azt mondhatjuk, hogy Penrose ezt a hétköznapi tapasztalaton alapuló elvet terjesztette ki a relativitáselmélet által leirt sokkal általánosabb (és közvetlenül még senki által nem tapasztalt) szituációkra, és nevezte el Kozmikus cenzor hipotézisnek.

De az egyáltalán nem nyilvánvaló, hogy ez a kiterjesztés tényleg érvényes is a létező világban.

2018 / 3

TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN

13

TUDOMÁNY

 És itt jön képbe a fekete lyuk.

– Valóban, pl. az általános relativitáselmélet által feltárt egyik furcsa objektum a fekete lyuk. Ez egy nagyon érdekes geometriai elrendeződés a térben es az időben és azért nevezzük feketének, mert egy úgynevezett eseményhorizont eltakarja előlünk a belsejét, „feketének látszik”. Azt is tudják a fizikusok, hogy bizonyos fekete lyukak belsejében durván sérül az ok-okozatiság elve (pl. odabent az ember szembe találkozhat saját magával, és így tovább, és így tovább), de szerencsére az eseményhorizont mindezeket (és még ki tudja, mi mindent) eltakarja. Ha nem takarná el, akkor a kauzalitás sérülne, mert a fekete lyuk belsejében úgy van ös�szesűrűsödve-összecsavarodva a tér és az idő, hogy az ok-okozatiság elve kicselezhető lenne. Viszont a relativitáselmélet művelőinek körében régóta közismert, hogy vannak olyan megoldásai is az egyenleteknek, amik-

zépkor óta van egy rendelet, miszerint a színpadon nem lehet egyetlen színész sem meztelenül, vagy illetlen öltözékben. Ennek betartatására nevezték ki a királyi cenzort, aki az első sorban ülve, kezében egy lepellel közbeavatkozhatott, ha valamelyik színész mégis meztelenül, vagy szerinte szeméremsértő öltözékben lépett a színpadra. Tehát ennek mintájára fogalmazta meg Penrose a kozmikus cenzor szerepét, miszerint a világ is így működik, hogy a természet eltakarja előlünk a „csúnya” dolgokat.  Hogyan jöttél te a képbe?

– Minden fizikus a „józan ész” alapján azt gondolta, a Kozmikus cenzor hipotézis igaz kell, hogy legyen, viszont azzal is mindenki tisztában volt a szakmában, hogy ez matematikailag nagyon nehezen lesz bizonyítható. Ugyanakkor időről időre fölbukkantak a sejtés cáfolatára utaló jelek is. Tehát az

 CSILLAGASZAT, FEKETE LYUK

ben pl. a fekete lyukakat nem veszik körül eseményhorizontok, illetve más módokon a tér és idő olyan tartományai válnak elérhetővé egy távoli megfigyelő számára, melyekben az ok-okozatiság elve valahogyan sérül. Az Einstein-féle relativitáselmélet e tulajdonsága mindig is komoly fejtörést okozott a fizikusoknak. Ezt figyelembe véve és pontosabban megfogalmazva, tehát a Penrose-féle (un.

Erős) Kozmikus cenzor hipotézis azt mondja ki, hogy a relativitáselmélet e „furcsa” megoldásai, ha léteznek is, „nem tipikusak”, „elhanyagolhatóak”, vagyis a relativitáselmélet által leírt lehetséges világok között matematikai értelemben nagyon „kevés” ilyen van: a „tipikus” megoldások olyanok, amikben az ok-okozatiság elve nem sérül.  Honnan az elnevezése ennek a hipotézisnek?

– Ez a speciális angol humorból eredeztethető. A brit királyi színházban a kö14

TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN

2018 / 3

is a levegőben lógott, hogy esetleg a sejtés mégsem igaz, és a világ, ahogy azt az általános relativitáselmélet leírja, a mi emberi várakozásinknál sokkal bonyolultabb.

Végül a négydimenziós terek topológiájával kapcsolatos friss matematikai eredmények felhasználásával nekem is sikerült megcáfolnom a Kozmikus cenzor hipotézist a föntebb megfogalmazott legáltalánosabb formájában. Ez azt jelenti, hogy a sejtést valahogyan tovább kell „finomítani” a fizikusoknak. Egyébként ez a történet is egy példa arra a föntebbi megjegyzésre, hogy a matematikai fizikában nemhogy a válaszok, de gyakran a kérdések is több évtized alatt válnak jól megfogalmazottokká.  Egykori matektanárom szerint úgy kell elképzelnünk a négydimenziós teret, hogy ha egy teljesen zárt kockában elrejtünk valamit, amihez a háromdimenziós térben nyílván csak a kocka szétrombolásával

férhetnénk hozzá, a négydimenziós térben simán kiemelhetjük belőle.

– Így van. Ami a mi szempontunkból érdekes, hogy a négydimenziós térben történnek olyan jelenségek, amelyek semmilyen más dimenzióban nem fordulhatnak elő. Végül is, én a négydimenziós terek speciális tulajdonságai segítségével tudtam matematikai ellenpéldát adni a Kozmikus cenzor hipotézisre. Érdekes és bizonyosan nem véletlen egybeesés, hogy ezek a felhasznált friss matematikai eredmények csak négy dimenzióban igazak, és a fizikai világunk tér-ideje is egy négydimenziós kontinuummal írható le a relativitáselmélet szerint.  Mikor publikáltad ezt a tanulmányt?

– Kettőt is írtam, részletesebbet 2017 novemberében a témában abszolút relevánsnak számító Classical and Quantum Gravity nevű angol szerkesztőségű újságban.  Mi történt ezt követően?

– Három hónap múlva olvastam egy amerikai tudománynépszerűsítő lapban, hogy a Princeton Egyetemen egy kutatócsoport is ellenpéldát talált a Kozmikus cenzor hipotézisre. És, hogy ez milyen remek tudományos szenzáció. Önmagában ezzel nincs is semmi gond, mint már mondottam, e központi jelentőségű sejtés cáfolatának lehetősége már régóta a levegőben lógott, és nyilvánvalóan sokféle úton lehet elérkezni egy ilyen cáfolathoz. Ezt követően csak annyit írtam az amerikai tudományos lapnak, hogy én a bizonyítást már tavaly publikáltam, és mellékeltem az angol folyóiratban megjelent tanulmányomat.  Reagáltak valamit?

– Nem. Viszont azóta a princetoni kutatók bizonyításáról sem írtak, ellenben rendszeresen küldenek nekem tartalomismertetőt az aktuális számukról…  Mit gondolsz, miért alakult ez így?

– Az angolszász tudományos élet a vezető egyetemek kutatásaira figyel elsősorban.

Fel sem tételezik, hogy valahol Kelet-Európában egy magányos fizikus felveheti velük a versenyt kutatás terén.  Te megvizsgáltad a princetoni egyetem kutatói által leírt bizonyítást?

– Természetesen láttam, de egy alapos elemzéshez nagyon sok időre lenne szükség. Az nyilvánvaló, hogy ők egy másik úton jutottak el az eredményhez.  Összességében mennyi időt dolgoztál ezen a bizonyításon?

– Ezt nehéz lenne kiszámolni, de évek óta foglalkoztatott, és hol többet, hol kevesebbet dolgoztam rajta. Természetesen szerencse is kell hozzá, de legfontosabb az intuíció. Van úgy, hogy egy teljesen más területről jön az ötlet, ami továbblendít. A vége felé aztán minden energiámat erre fordítottam. Véleményem szerint a tudomány legmagasabb szintjének művelése már művészeti tevékenységnek számít. Nietzsche írja valahol, hogy a tudomány lényege a művészet, és a művészet lényege az élet. Amiben talán különbözik a két dolog, hogy a tudományos eredmények eléréséhez nagyon sok munka szükséges, nagyon sokat kell tanulni, és ugyanakkor magas szintű eszté-

TUDOMÁNY

tikai érzékkel is rendelkeznie kell annak, aki ezt a pályát választja. Ráadásul a matematikai fizika nagyon absztrakt, hogy ne mondjam: arisztokratikus. Valamint nagyon nehéz beszélni róla. Szomorúan látom, hogy a mai fiatalokból hiányzik az a megszállottság, amely elengedhetetlen egy kutató számára.

Az is jól látható, hogy a legjobb képességű gyerekek az érettségi után külföldi egyetemeken tanulnak tovább, és nemigen térnek haza. Ott tartunk, hogy nincs kinek átadni az eddig megszerzett tudást.  Rád kik hatottak leginkább?

– Maradjunk Roger Penrose-nál. Az ő munkásságára az abszolút elegancia jellemző.

Fél évig ösztöndíjjal tanultam Oxfordban, és ő éppen akkor tartott ott egy matematikai fizika kurzust, amire bejártam. Aztán a félév végén egyszer csak bejelentette, hogy a kurzus résztvevőit meghívja magához egy karácsonyi partira. Képzeld el egy brit arisztokrata származású oxfordi professzor rezidenciáját, ahol M. C. Escher dedikált grafikái láthatók, akit egyébként egy Penrose-előadás inspirált különleges képeinek megalkotására. Szóval ez egy másik dimenzió.  Mi a legszembetűnőbb különbség egy magyar és egy angol egyetem között?

– Nem nagyon látok bele, de a legrégebbi brit egyetemek öregebbek, mint az állam.

Hatalmas földbirtokokkal rendelkeznek, ezek bérleti díjából tartják fenn magukat.

Megkérdőjelezhetetlen a függetlenségük, nem ültethetnek kancellárokat a nyakukba, nem szabhatják meg, mit tanítsanak.

Nemigen van olyan mértékegység, amivel a különbség leírható lenne.  Hawkinggal hol találkoztál?

– Egy görögországi konferencián, ahol mindketten előadtunk, természetesen ő már nemzetközi szupersztárnak számított, és a végén tudtam vele egypár szót váltani. Akkor is egy fekete lyukakkal kapcsolatos publikáción dolgoztam, és volt benne egy eldöntendő kérdés, ezt tettem föl neki.

Nagyon szívélyesen válaszolt, pedig már igen beteg volt az idő tájt. Összességében elmondható, hogy Einstein halála óta a gravitációelmélet fejlődésében ők ketten, Penrose és Hawking a legmeghatározóbb figurák.  Utaltál rá, hogy manapság már nem utazol konferenciákra. Nem látod értelmét, mert a mostani munkádhoz már nincs szükséged ilyen találkozókra?

– Kezdjük a végén. Habár az éghajlatkutatók fölismerték, hogy a földi éghajlat a végveszély állapotába került, és felháborodnak azon, hogy sajtóközleményeiket senki sem veszi komolyan, mindeközben nemcsak ők maguk, de a világ összes kutatói is konferenciázgatás címén keresztül-kasul röpködnek a világ legtávolabbi pontjai között.

Tehát nem túlzás azt állítani, hogy éppen egy mai kutató ökológiai lábnyoma van a legóriásibbak között. Hogyan várhatjuk ezek után, hogy a társadalom szélesebb rétegei változtassanak kártékony szokásaikon, amikor még a társadalom legértelmesebb tagjai, akiket az üzenet leginkább el

 INDULÁS SALGÓTARJÁNBA

kellene, hogy érjen, sem hajlandók erre?

Szomorúan látom, hogy a konferenciák sorozata mára tudományturizmussá fejlődött.

Ugyanakkor nincs új gondolat, mindenki a másiktól várja, hogy mondjon már valamit.

Magamat illetően pedig úgy gondolom, hogy megvan az a néhány kérdésem, amire a hátralévő időmben kereshetem a válaszokat. Hozzáteszem, mára annyira komplexek, összetettek és szerteágazóak a tudományos problémák, hogy ez a magányos alkotótípus, amelyet én képviselek, egyre kevésbé fönntartható, ugyanakkor viszont szükséges.  Mi várható most a tudomány jövőjét illetően?

– A Galileivel kezdődő és a kozmológiával folytatódó, mára az elméleti részecskefizikával kiteljesedő fizika elég nagy válságban van a hetvenes évek közepe óta. Nincs új gondolat benne, ugyanakkor teljesen világos, hogy itt még egy nagy lépés hiányzik.  Mit gondolsz a közeli jövőnkről? Mi lesz itt ötven év múlva?

– Ez az, amit szerintem senki nem tud.

Ami biztos, hogy a nyolcvanas évek közepén történt egy nagy irányváltás, ha úgy tetszik, egy törés az addigi tudományos fejlődésben. Arthur C. Clark 1959-ben kezdte el írni A jövő körvonalai című könyvét. Ő távközlési mérnök volt, és ő rajzolta föl először a sebességnövekedési görbét. Hogy, hány év alatt kétszereződik meg az emberiség utazási sebessége. Ebben kiszámolta, hogy 1960-ban az ember kilép a világűrbe, és 1970-ben a Holdra is leszáll. 1980-ra tette a Mars-utazást és a 2000-es évekre a Naprendszer bolygói közötti rendszeres űrhajós közlekedést. Erről szól a 2001 Űrodüsszea című könyve. De, mint mondtam, a nyolcvanas évek közepén ez a sebességés távolságalapú fejlődés megállt, illetve irányt váltott. Ennek számos oka lehet, a túlnépesedéstől a környezeti problémákon át, a kétpólusú világrend felbomlásáig, de

az biztos, hogy az internet teljesen váratlan berobbanása az emberi kultúrába e pillanatban még felmérhetetlen változásokat hozott. Magában a tudományban is, kit érdekel például ma a Mars-utazás? Azok az emberek, akik a hatvanas, hetvenes években a tudományban dolgoztak, értetlenül figyelik a mostani világot.  Van más könyv is, ami a jövővel foglalkozik és szerinted fontos?

– Samuel Huntingtonnak A civilizációk ös�szecsapása és a világrend átalakulása. Ez egy válasz Fukuyama A történelem vége című dolgozatára. Huntington szerint egy nagyon bonyolult, többpólusú világrend jön létre, teljes ideológiai változással. Míg a kétpólusú világrend idején eszmék között nőttünk fel és éltünk mi, emberek, ugyanígy a tudomány is egy nagyon absztrakt eszmerendszerben mozgott. Egyrészt a távolság legyőzésének az eszméje, másrészt a világ nem emberi struktúrájának feltárása volt a legfontosabb cél. Mindez a hidegháború hozadékaként is értelmezhető. Visszatérve a könyvre, a szerzője szerint az ilyenfajta eszmerendszerek ideje lejárt, sokkal egyszerűbb hívószavak tagolják az új rendet.

A vér, a vallási meggyőződés, a rokonsági kapcsolatok alapján alakulnak a pólusok.

Mindenki háborúzni fog mindenkivel, sokkal konkrétabb világrend jön.  Ez engem a középkorra emlékeztet.

– Ennek nyilvánvalóan áldozatul esik a tudományos gondolkodás, és valószínűleg a művészetek hatása is eljelentéktelenedik. Én ebből a szempontból is pesszimista vagyok a jövőt illetően. A másik, ami még ennél is fontosabb, hogy mára a Föld éghajlata olyan állapotba került, jelentős részben a XX–XXI. századi ember felelőtlen viselkedése következtében, hogy az új időjárási jelenségek hosszú időn át drasztikusan meg fogjak határozni a jövő generációk sorsát.

Nekem úgy tűnik, ezt alaposan elszúrtuk...

Kovács Bodor Sándor 2018 / 3

TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN

15

„FRISS ÉS ROPOGÓS” ANDRÁSSY FERENC KEREK PERECE

Sorozatban tizedszer lett Salgótarján (egyik) legkiválóbb tehetséggondozó tanára Andrássy Ferenc, a kedvelt tekerős, cimbalmos népzenész, aki a 24 órás (igaz, nem napi, hanem heti) oktatás mellett rendszeresen fellép a Folt zenekarral, és mesés, zenés, táncos műsorokat adnak gyerekeknek a Kerek Perec Egylet nevű csoportjával.

– Ma is imádnak játszani a gyerekek, és boldogok, ha láthatnak egy-egy izgalmas palóc népmesét, zenével, tánccal, és maguk is beállhatnak a játékba. Ezért is kedvelt a Kerek Perec Egylet, amely ebből is, abból is bőven ad ízelítőt a legifjabbaknak – említi a közkedvelt „Dras”, aki a népművészet ifjú mesteréből az elmúlt évtizedek során – megannyi emlékezetes fellépés, elmélyült oktatómunka után – a lassanként műfaj megbecsült, elhivatott veteránjává vált, de ma is fiatalos lelkesedéssel és tettrekészséggel játssza és tanítja a népzenét.

– Rohan az idő: 1982-ben kezdtem muzsikálni a Dűvő együttesben – emlékszik –, a velük töltött negyedszázad során bejártam a világot, a népművészet ifjú mesterei lettünk, és rengeteg élményben részesültem.

A sok repülés azonban megviselt, ezért 11 éve megalakítottuk barátaimmal a Folt zenekart és hat éve a Kerek Perec Egyletet.

Utóbbi különleges színfolt a népi műfajok palettáján, hiszen gyermekeknek adnak népmesés, népzenés, néptáncos műsorokat. 2012-ben alapította Andrássy Ferenc és Paluch Norbert néptánctanár, a népművészet ifjú mestere, a szécsényi Palóc együttes vezetője, majd csatlakozott hozzájuk Takács Bernadett, aki a Táncművészeti Főiskola mesterszakán végzett, és szintén a Palóc együttes tagja.

– Emlékszem, 2012. február 12-én ültünk le Norbival beszélgetni: mit tegyünk, mert szomorúan láttuk, hogy a környéken nincs kisgyermekeknek szóló műsor, amely leköti a figyelmüket, és meg is fizethető – említi

Andrássy Ferenc. – Ezt az űrt igyekeztünk betölteni a Kerek Perec Egylettel: a régi palóc népmesékből sok zenével, néptánccal színesítve formáljuk ki műsorainkat. Az előadásba bevonjuk a gyerekeket, akik a mese szereplői lesznek, velünk táncolnak, megismerkednek olyan népi hangszerekkel, mint a cimbalom, a tekerőlant és a pásztorfurulya, megismerik a falusi és pásztorélet megannyi szokását, színfoltját, szépségeit, miközben akarva-akaratlan ivódnak beléjük a népi dallamok, tánclépések.

Pedig sokan azt hinnénk, hogy a mai gyerekek a népmeséket és népies „izéket” már semennyire sem szeretik.

– De igenis, szeretik! – vágja rá „Dras”. – Mégpedig sokszor éppen azért, mert új nekik; mert eddig nem kaptak ilyet. Pedig a gyerekek csodálatosak, fogékonyak. Sokszor csak azért tobzódnak naphosszat a tévé előtt, mert a szülők „odavágják” őket: az a legegyszerűbb, legkényelmesebb. Így eddig nem kaptak ebből a remek játékból, és hatalmas élmény nekik, ha élőben láthatnak egy-egy palóc népmesét, amelyet hajdanán még én gyűjtöttem Nagy Zoltán tanár úrral, és amelynek ők is a részeseivé válhatnak.

Fontos, hogy lessük minden rezdülésüket, lekössük a figyelmüket. Reméljük, az előadásaink – a szülőkön, pedagógusokon keresztül is – arra viszik a gyerekeket, hogy az érdekes, értékes, értelmes programokat kérjék, keressék.

Andrássy Ferenc úgy érzi: az élet igazolta az elgondolásaikat. A 2012. áprilisi bemutatkozásuk – A kalap című szüreti vidámság

 ANDRÁSSY FERENC (JOBBRÓL) ÉS DR. BÁRÁNY DÁVID AZ ANGLIAI MAGYAR GYEREKEKNEK JÁTSZIK 16

TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN

2018 / 3

 FOTÓ: KBS

NÉPZENE

MESE, ZENE, TÁNC ÉS VIDÁMSÁG!

 ANDRÁSSY FERENC

– óta már jóval 400 előadás fölött tartanak.

Ezek közül az egyik legemlékezetesebb volt, amikor a bécsi Magyar Kultúra Házában kétszáz gyerek előtt adták elő műsorukat, amelyről az ORF is riportot sugárzott.

A nógrádi és a megyén kívüli fellépések – Budapest, Debrecen, Gyöngyös stb. – mellett járnak a Felvidékre, ahol Füleken, Losoncon, Rozsnyón és még távolabb, a szlovák–ukrán határ által átszelt Szelmencen is játszottak a magyar gyerekeknek. De nincs megállás!

– Székelyudvarhelyen, a hatalmas főtéri színpadon két előadást adtunk – folytatja „Dras” –, de Münchenben is felléptünk, ahol az ottaniak kérték, hogy a Furulyás Palkót is adjuk elő, mert azt már ismerték a gyerekek, akik ékes magyarsággal kapcsolódtak be a játékba. Ezek a pillanatok adják az előadás igazi varázsát.

De közben a Prágai Magyar Kulturális Intézetben is adtak két műsort az ottani gyerekeknek.

– Ez a vásári commedia dell’arte – örömünkre – sokakat elbűvöl; elő lehet adni színpadon, iskolában, óvodában, focipályán, erdőben, bárhol – említi. – Van ennek egy sajátos bája, varázsa, amely magával ragadja a gyerekeket. Már vannak olyan tanítványaim is, akik azért jöttek a zeneiskolába, mert a műsorunkon megtetszett nekik a tekerőlant, a furulya, vagy más népi hangszer. Az óvó néni, a tanár és a szülő is örülhet, mert a gyerek elmegy a zeneiskolába, a néptáncpróbára, előveszi a meséskönyvet.

De már felnőtteknek is játszanak vidám, mulatságos darabokat, amelyeken a nézők félholtra hahotázzák magukat. „Végy 25% népmesét, 25% néptáncot, 25% népzenét, 25%-ot tegyél hozzád magadból, és kikerekedik belőle a friss, sós, ropogós Kerek Perec” – adja meg a receptet a tapasztalt népzenész, aki a műfaj magyar világsztárjával, Sebestyén Mártával is dolgozott együtt, és nyaranta az Erzsébet-táborokon vezette a népzenei programokat, ahol bandája, a Folt (is) volt a központi zenekar.

Az egyik jászberényi Csángó Fesztiválon pedig – népmesei fordulattal – kettőt ütöttek

ügyes gyerekünk van, elmondhatom a neveiket, hiszen a szüleik is büszkék rájuk: Kovács Péter megyei, Takács János országos versenyt nyert, de további ügyes gyerekek is vannak, és remélem, hogy ez még csak a kezdet.

Andrássy Ferenc azonban ennyivel sem elégszik meg: idén már Kazáron is tanít, így összesen 17 tanítványa és heti 24 órája van. Ehhez jönnek a különféle szereplések, idén főleg a Kerek Perec Egylettel, amelynek jelenlegi tagjai a zenélő és mesét mondó „Dras” mellett a táncoló és mesélő Paluch Norbert és dr. Bárány Dávid, valamint Szabó Zoltán baranta harcművész, aki a mesélés mellett ostorcsattogtatással és más hagyományőrző, népies mutatványokkal is színesíti az előadásokat. Utóbbiak a Palóc táncegyüttes tagjai.

– Idén is bőven túl vagyunk a negyvenedik előadáson, felléptünk többek között Egerben, Tiszafüreden, valamint Budapesten, a Táncháztalálkozón és a Vajdahunyadvár-

NÉPZENE

ban. Idén sorozatban tizedszer választották be Salgótarjánban az év legjobb tehetséggondozó tanárai közé; ezzel egyedül csak ő dicsekedhetne – ha nem szerény emberrel állnánk szemben. De azért büszkén mondja: még egy növendéke sem hagyta el, mert a gyerekekben partnert lát, a következő muzsikusokat, akik olyanok lesznek, mint ő.

– Sok jó zenész akad szűkebb hazánkban – említi. – Néha meg is jegyezzük Hrúz Dénessel, a Dűvő vezetőjével, hogy magunk alatt vágjuk a fát, amikor kineveljük a tehetségeket. Ez persze csak tréfa; büszkék vagyunk a tanítványainkra, örülünk a fiatalok sikereinek.

Andrássy Ferenc jelenlegi legsikeresebb növendéke, Póczos Mátyás Bendegúz – akit idén az év kiemelkedő művésztehetségének választottak a városban – már ötször nyert egyéniben országos versenyt, és kétszer a Reccs duóban Barta Leventével együtt győzött.

 FOTÓK: FACEBOOK

egy csapásra, mert a Kerek Perec Egylet mellett a Folt zenekar is fellépett.

– Már tizenegy évesek vagyunk – említi utóbbiról. – A nevünket onnan adtam, hogy mindnyájunknak esett némi „folt” a pályafutásában; én és Tóth Gergő a Dűvőből, míg Lenkó Péter prímás – az utolsó Ki mit tud? győztese – és Bacskai Balázs a Kincsérből jött. Rajtunk kívül még Juhász Péter az együttes tagja. A banda erénye, hogy jó barátok vagyunk: rengeteget nevetünk, mert egy jó társaságban fontos a hangulat.

A tapasztalt muzsikusok – akik a színpadon 12 hangszert szólaltatnak meg – a Kárpát-medenceiek mellett a moldvai és gyimesi csángók eredeti paraszti zenéjét játs�szák, köztük a saját gyűjtéseiket is. A csapat a Nógrád táncegyüttes mellett a szécsényi Palóc és a füleki Rakonca táncegyütteseket kísérte; a Nógráddal Törökországtól Hollandiáig bejárták Európát – még Európa egyik fő zenei helyszínén, Montreux-ben is képviselték hazánkat.

Vissza azonban a Kerek Perec Egylethez!

Előfordult, hogy ők nyitották a Zenthe Ferenc Színház gyermekbérletes évadát a Juhászmesék című előadásukkal. Zágrábban a Magyar Kultúra Házában hódítottak a Lusta Jankó és a bolond falu című műsorukkal, amelybe bevonták a kicsiket is, akik – főleg a „lakodalmi mulatságon” – ügyesen, találékonyan és élvezettel vettek részt a mókás, vidám játékban.

Volt ott minden: közös játék, móka, kacagás, tánc és mondóka – s az előadás végén a szűnni nem akaró vastaps.

Azóta sincs megállás!

– Rengeteg helyre hívtak bennünket. Előfordult, hogy három egymást követő napon tizenegy előadást tartottunk felvidéki, magyarlakta kis falvakban, és minden nap 700 km-t vezettünk, mert itthon is voltak kötelezettségeink – folytatja Andrássy Ferenc, hozzátéve, hogy szívügyüknek tartják a magyar mesék, zenék, népi hagyományok átadását a határon túli gyerekeknek.

– Nagy megtiszteltetés számunkra az is, hogy a világhírű Muzsikás együttes meghívott bennünket a Budapesti Művelődési Házban tartott gyermek táncházra, ahol – Porteleki László prímás barátom felkérésére – szintén egy fergeteges mesével vidíthattuk a legfiatalabbakat – mondja „Dras”, aki szerint azért ilyen kapósak, mert nagy igény van az általuk előadott nívós, megfizethető gyermekműsorokra.

Nem véletlen, hogy a 2012-es bemutatkozásuk óta bőven túllépték a 400. előadásukat, és még Londonban is elvarázsolták műsorukkal a magyar családokat.

– Négy napot töltöttünk kinn – említi –, és a McLaren Forma 1-es csapat központjához közeli Hilton szállóban laktunk. Bridgestone-ban és Wokingban volt a két előadásunk, igyekezünk vicces, aktuális témákat is belevinni a műsorba, hogy a gyerekek mellett a felnőtteknek is tetsszen. Így most is volt migráns és kerítés az előadásban. Az emberek hasukat fogták a nevetéstől.

Mindemellett Andrássy Ferenc 1987-től tanít a salgótarjáni Váczi Gyula zeneiskolá-

 PALUCH NORBERT (BALRÓL), ANDRÁSSY FERENC ÉS TAKÁCS BERNADETT

Azt pedig szinte mindenki tudja, hogy Póczos Matyi tavaly tekerőlantjával csillantotta meg tudását a Duna Tv-ben, a Fölszállott a páva elődöntőjében, idén pedig a középiskolások országos népzenei versenyén, Nyíregyházán jött, látott és győzött, míg a legjobb felkészítő tanár díját „Dras” hozta haza. Az újabb tehetséges tanítványai között pedig egy ügyes lányt is találhatunk: Kakuk Emese cimbalommal jeleskedik.

Nyolc éve az Illyés Gyuláné speciálpedagógiai központban is indítottak csoportot, ahol Andrássy Ferenc mellett Hrúz Dénes, Kövesdi Krisztián és Nagy Marianna is muzsikára oktatja a nehezebb sorsú gyerekeket.

– Én ma már kimondottan autista gyerekekkel foglalkozom, ők a szívem csücskei – említi „Dras”. – Aki ismeri őket, el tudja képzelni, milyen nehéz volt hozzájuk férkőznöm. Eleinte népdalokat tanultunk, a következő évben furulyáztam is nekik, és amikor már nem fogták be a fülüket, akkor jött a tekerőlant. Sok

ban. Szűkebb hazánkban – a Balassi Bálint Megyei Könyvtár révén – több mint húsz helyen adtunk műsort, pl. Dejtáron, Herencsényben, Patakon, de a határon túli Füleken és Óbáston is.

A pörgés közben elegendő időt kell szentelnie a családnak is. Neje, Andrássy Nóra a József Attila Művelődési Központ kulturális vezető munkatársa, gyermekeik közül Richárd mesterszakon végzett politológus, Fanni pedig pszichológus, pszichiáter mesterszakra jár az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Büszke is rájuk a családfő. Ám továbbra sincs megállás! A Kerek Perec nemrég újra sikerrel lépett fel a jászberényi Csángó Fesztiválon, szeptember végén pedig nyugatra indulnak: A kalap című mesét adják elő Münchenben, Stuttgartban, Zürichben és Salzburgban – s az ottani magyar gyerekeknek mesével, zenével, tánccal, vidámsággal lesz kerek a világ.

(B. R.) 2018 / 3

TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN

17

ÉVFORDULÓ  FOTÓK: KBS

 A KÖNYVEK A MODERN VILÁGBAN IS NÉPSZERŰEK

TUDÁSBÁZISÚ CSODAPALOTA HARMINCÉVES A KASSAI SORI KÖNYVTÁRÉPÜLET

Supka Géza író, művészettörténész a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete 1927-es miskolci közgyűlésén vetette fel – a könyvhét elődjének tekinthető – évente egyszeri könyvnap megrendezésének gondolatát. Kezdeményezése két évvel később valósult meg, s az idei nyáron immár a 89. ünnepi könyvhétre került sor Magyarországon, ami minimum kuriózum a nemzetközi kulturális, művészeti életben is.

Pláne, hogy a program 2002 óta már kiegészül a gyermekkönyvnapokkal, s van napja hazánkban a költészetnek, a drámának, sőt már a prózának is. „Gondold meg, hogy csak az ember olvas” – fogalmazta Márai Sándor 1943-as Füves könyvében, s ez akkor is örök igazság, ha nem vonatkozik minden emberre.

A könyvhét mindenütt összefogással, különböző intézmények, szervek, szervezetek együttműködésében valósul meg, de az is általános, hogy – primus inter pares, azaz első az egyenlők között alapon – a vezető szerep a könyvtárak kezében összpontosul. Így van ez Salgótarjánban – az 1949-ben alapított, 1959 óta Balassi Bálint nevét viselő, 1966 és ’88 között a József Attila Művelődési Központ déli szárnyában működött – megyei könyvtár esetében is, amelyik ugyanakkor ebben az évben duplán ünnepelhetett. Nemcsak a könyvet és kivált az olvasókat, hanem azt az évfordulót is, hogy éppen harminc esztendeje működik a Kassai sori impozáns, s még ma is gyakran csodapalotaként emlegetett – Finta József tervezte, a bejáratnál Kő Pál szobrászművész alkotásával, belül Péterfy Gizella festőművész Balassi-pannójával – ékesített épületben.

Az elmúlt három évtized során sok minden történt a nagyvilágban, a tágabb és a szű18

TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN

2018 / 3

kebb társadalmi környezetben. Mindenek­ előtt bekövetkezett a rendszerváltásként ismert politikai fordulat, de az a változás is jelentős, ami a technikai, technológiai eszközök szélvészgyors fejlődése és ezzel szoros összefüggésben a kínálati lehetőségek korszerűsödése, az adatbázis gazdagodása területén történt.

Az alábbiakban a jubileum kapcsán a könyvtár harminc éves útjának és mai helyzetének érzékeltetésére teszünk kísérletet, mindenekelőtt a dolgozók, szakemberek kalauzolásával, s természetesen néhány olvasó véleményének figyelembe vételével is.

Különös helyzetben van az intézményt vezető Molnár Éva, aki éppen az új épület felavatásának évében – az egykori Bányász Művelődési Házból – került az akkor néhai Kojnok Nándor irányította könyvtárba.

Magas szintű diplomák birtokában végigjárta a szakmai lépcsőfokokat, volt osztályvezető, igazgatóhelyettes, majd tíz évvel ezelőtt lett először igazgató. Június eleji ünnepi beszéde – amely egyúttal az idei Balassi-díjasokat is köszöntötte – egy sajátos fordulattól kifejezetten emlékezetesé lett. Ez ugyanis arra hívta fel a megjelentek figyelmét, hogy nem csak olvassanak, de olvasottak is legyenek!

Kérdéseinkre válaszolva Molnár Éva elmondta, hogy a könyvtár esetében a há-

rom évtized során bekövetkezett változások együttjártak a fenntartó szervezet módosulásaival is. S ez szükségszerűen mindig bizonyos irányváltást is eredményezett.

Sőt, szembe kellett nézniük az intézmény eredeti alapterületének, létszámának csökkentésével, amit értelemszerűen követett a házon belüli funkcionális átszervezés is.

Azonban minden szituációban igyekeztek alkalmazkodni az adott helyzethez, megtanultak ésszerűen gazdálkodni, s ami a legfontosabb: munkájuk homlokterében mindig az olvasók tisztelete, s a növekvő, módosuló igények kielégítésének szándéka állt. E törekvésüket a számok is igazolják: a beiratkozott olvasók száma az utóbbi két évben hétezer körül volt, figyelemre méltóan növekedtek viszont – 118-ról 134 ezerre – a könyvtári látogatások. Még jelentősebben gyarapodott – 354 -ről 403 ezerre – a helyben használt dokumentumok, illetve a távhasználati kérések – 364-ről 430 ezerre – száma.

Minden mutatóban jóval több a 14 éven felüli igénylő. A könyvek, dokumentumok, gyűjtemények mellett meghosszabbított internetes szolgáltatásuk is a regisztrált érdeklődők rendelkezésére áll. Említést érdemlő eredmény, hogy pályázat révén sikerült a Nógrád Megyei Hírlap 1948–2016 közötti számait digitalizálni. Elindult a nevezetes nógrádiak adatbázis feltöltése és hozzáférhetővé tétele. Folyamatosan bővül a Salgótarjáni Értéktár, a Nógrádikumok közé városi értékek is bekerültek.

A könyvtár mint tudásbázis manapság nemcsak az eredendő teendőit – a helyben olvasás és a kölcsönzés lehetőségének biztosítását – törekszik minél színvonalasabban teljesíteni – hangsúlyozta az igazgató –, hanem részese a közösségformálás és a kulturális közszolgáltatás folyamatának is.

Az előbbire jó példa saját, úgymond Világjáró klubjuk népszerűsége, az utóbbit a közművelődési rendezvények – egyebek közt – a Bóna Kovács Károly festő- és szobrászművész nevével fémjelzett galéria kiállításai is igazolják. A könyvtár állandó színhelye számos civilszervezet programjának, kedvelt találkozóhelye fiataloknak és idősebbeknek, aktív és nyugállományú érdeklődőknek, kiadója a 64. évfolyamában járó irodalmi, művészeti, közéleti folyóiratnak, a Palócföldnek, s nem utolsósorban könyvtárellátó központja 119 nógrádi kistelepülésnek.

Erről beszélt részletesebben a megyei szolgáltató és módszertani osztály vezetője, Ferik Ibolya, aki harminckét éve dolgozik az intézményben. Tapasztalatai szerint az elmúlt időszakban számottevő változás következett mind a szemléletben, mind az állam által meghatározott és biztosított lehetőségek, források területén. A községek dokumentumokkal ellátása mellett munkatársai részt vesznek az állományrendezésben, a továbbképzésben, a rendezvényszervezésben is.

Az országos szellemi hátország kiépítése érdekében is fontos a helyi önkormányzatokkal ápolt jó kapcsolat.

Szintén még a könyvtár előző épületében kezdte pályafutását Persikné Bakos Eszter,

nézegethetik is a könyveket, s kipróbálhatják kézügyességüket is.

Ugyancsak kedvencük a kamishibai, a japán eredetű papírszínház, amely keretében varázsolhatnak, sőt meséket is kitalálhatnak.

Mostanában aktuális lehetőségük a családi irodalmi élménynapló kitöltése. Ami a könyvválasztást illeti, abban a szülő hagyjon szabadságot a gyermekének. A könyvtárosoknak viszont a felső tagozatosok megszólítása, mozgósítása jelent kihívást.

Hajdara Istvánné huszonnégy évvel ezelőtt került a könyvtárba. Eleinte a raktárban dolgozott, mintegy két évtizede kölcsönző könyvtáros. Egyike azoknak a munkatársaknak, akik először találkoznak az épületbe lépőkkel, és tőle köszönnek is el, ha megkapták a kívánt köteteket. Úgy véli, hogy sokat változott az olvasók igénye, kisebb a határ a fiatalabbak és idősebbek ízlése között. A kikapcsolódni, szórakozni vágyók a romantikus jellegű műveket kedvelik, s manapság bestsellernek számít a fantasztikus irodalom. A könyvet kölcsönzők zöme közép-, illetve nyugdíjas korú. Egyértelműen növekszik a könyvtárközi kölcsönzést igénybe vevők száma. A háromszor meghos�-

A tanári végzettségű Telek Béla elsősorban a múzeumban és a levéltárban dolgozott.

Egészségi állapota miatt nyugállományba kényszerült, de kulturális igényeit nem adta fel, törekszik folyamatosan tájékozódni.

Sajátos, bevallottan rapszodikus érdeklődését kielégítendő átlagosan hetente egyszer ipolytarnóci lakhelyéről is ellátogat a megyei könyvtárba. A könyvek, lexikonok, a heti- és havilapok nyújtotta élménnyel az ő esetében semmilyen más ismeretforrás nem vetekedhet. S azt is fontosnak tartja, hogy találkozhat, beszélgethet olyanokkal, akik – ha más-más céllal is – szintén szívesen fordulnak meg a könyvtárban.

A salgótarjáni Szabó-Boros Anna a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karának néprajz-média minor szakos hallgatója. A Dornyay Béla Általános Iskola tanulójaként lett beiratkozott tagja a könyvtárnak, akkoriban főként a történelmi tárgyú művek érdekelték.

Amikor a Madách Imre Gimnázium diákja volt, főleg előadásokra járt. Jelenleg szakdolgozatát írja a munkásszínjátszó csoportok, közösségek témakörben, s

ÉVFORDULÓ

aki 2016 óta tölti be a kulturális szervező, megyei koordinátor funkciót. Mint a digitalizációs, informatikai és PR osztály keretében ellátott beosztásának elnevezése is mutatja, munkaköréhez tartozik a közművelődési jellegű programok, köztük a kiállítások szervezése is. A Bóna Kovács Károly Galériában elsősorban nógrádi kötődésű alkotókat – képző- és iparművészeket, kézműveseket – igyekeznek bemutatni, s a könyvtár az otthona az ugyancsak harmincadik évfordulójához közeledő Balassi Bálint Asztaltársaságnak is.

Az országos könyvtári ünnepekről, évfordulókról való megemlékezések megrendezése éppúgy részét képezi a munkájuknak, mint az úgymond klasszikus formájú író-olvasó találkozóké. Ami a látogatottságot illeti, vegyes a kép, pozitív és negatív meglepetések egyaránt érik a szervezőket.

Bodor Tiborné helyismereti könyvtáros ugyancsak a régi épületben kezdett el dolgozni. Ennyi idő alatt több beosztása is volt, a jelenlegi helyére néhány hónapja került. A folyamatokat jól ismerő szakemberként mondta el, hogy míg régebben az idegenforgalmi, bányászattörténet témák iránt volt élénk érdeklődés, manapság a természetvédelemmel és általában a megyetörténettel kapcsolatos információkat keresik többen.

A szakdolgozatot írók mellett gyakran egyegy speciális témát kutatók fordulnak hozzájuk, sűrűn kérik a két világháború közötti helyi lap, A Munka mikrofilmes változatát, divatosak a születésnapokkal, a családfakutatással összefüggő kérések is. Kétségtelen, hogy a digitalizáció lényegesen megkönnyíti mindkét fél dolgát.

1997-ben került az intézménybe Szűcs Margit, aki 2012-től tölti be a tájékoztató könyvtárosnak, illetve közhasznú informátornak titulált munkakört. Ez utóbbi feladat sem idegen számára, mert sokáig ez volt a fő profilja. Tapasztalatai szerint korábban a könyv elérhetősége volt a látogatók fő célja, időközben a könyvtárhasználat felé tolódott el az érdeklődés, s változtak az információs igények is.

A katalóguscédulákat kiszorította a számítógép, az irodalmi művek mellett, helyett egyre inkább a szakirodalom – így például az üzleti élettel, bankvilággal foglalkozó könyvek – iránt van kereslet. Egyre többen szeretnének elmenteni, CD-re, komputerre íratni valamit, vagy egy fotót betördelni az önéletrajzukba.

Harminchárom éve dolgozik az intézményben, tizenöt esztendeje az immár Mikkamakka Gyermekkönyvtárnak nevezett részlegben, Holtai Zsuzsanna. Szerencsésnek tartja magát, hogy a legifjabbakkal, főként óvodásokkal és kisiskolásokkal foglalkozhat. Az előbbi korcsoportot a legaktívabban a Körúti tagóvoda kicsinyei, az utóbbit a Gagarin alsó tagozatosai képviselik.

A gyerekek főként az olyan komplex foglalkozásokat kedvelik, mint az Edit néni könyvespolca című, tizenhárom éve tartó szombati sorozat, amely keretében nemcsak hallgatnak meséket, verseket, hanem

 MOLNÁR ÉVA IGAZGATÓ

szabbítható négyhetes lejárati idő betartását illetően nincs nagy probléma, nem sok felszólítást kell írniuk, de vannak úgymond notórius felejtők.

A könyvtárba gyakorta megjelenők, mondhatni állandó olvasók egyike Balázs József nyugalmazott újságíró. Régen számít könyvbarátnak, már akkor is járt a gyermekkönyvtárba, amikor az a lakásukhoz közeli Vásártéren működött. Újabban a kortárs magyar irodalom is az érdeklődési körébe került, de vissza-visszatér a klasszikusokhoz, és újraolvassa Mikszáth Kálmán regényeit, Gárdonyi Géza remekét, az Egri csillagokat is. Ma már másként hatnak rá, mint fiatalabb korában. Bár máshol is van módja az internet-szolgáltatást igénybe venni, ha valamit gyorsan meg akar tudni, akkor a könyvtárt választja.

a város színházi múltjával, életével kapcsolatos könyveket, tanulmányok keresi elsősorban. Úgy véli, hogy a Vertich-hagyatékban (Vertich József, a legendás acélgyári Petőfi színjátszók, nem kevésbé ikonikus rendezője volt: Cs. B.) talál még a dolgozata számára fontos, nélkülözhetetlen információkat.

A terepszemle végén azokat a gyermeket – a Kodály iskolába készülő Máté Sámuelt, a gagarinos Danyi Dorkát, Pintér Noémit és Szurdokpüspökiben élő, Salgótarjánban nyaralt Holecz Olivért kérdeztük meg, akik a nyári szünet egy hetét a könyvtár kézművestáborában töltötték. Egybehangzóan dicsérték a programot, valamennyien élvezték a kavicsfestést, a könyvjelző- és mozaikkép-készítést…

Csongrády Béla 2018 / 3

TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN

19

ÉRTÉKŐRZÉS

GONDOLATOK A VÁROSLAKÓBÓL, VÁROSLAKÓKNAK (IS) Mint már lapunk elején jeleztük, jubileumához érkezett a Tarjáni Városlakó Magazin, hiszen 25. számunkat tarthatják a kezükben olvasóink. Ebből az alkalomból egy-egy fontos és jellemző idézetet emeltünk ki eddigi lapszámainkból. Így az alábbiakban egy kis nosztalgiázásra, értékőrzésre hívjuk olvasóinkat. Tartsanak velünk!

1.

„Egy viszont biztos: soha a világtörténelemben rosszkedvűen, veszekedve, indulatból nem alkotott még senki sem maradandót, és főleg nem alkotott még hasznosat. Indulatok helyett érzelmeket, rossz­ kedv helyett több mosolyt, a veszekedés helyett pedig vitát, a vita után pedig közös akaratot javaslok.”

Ercsényi Ferenc (2006/1.)

2.

„Nézzünk ki az ablakon, és lássunk, amíg föllelhető a belső csönd, amiben hallani az óceánok háborgását, a parthoz csapódó hullámok dübörgését, a tisztító szelek muzsikáját, az esőcseppek kopogását éjjel az ablakpárkányon, fölszikráznak a déli tájak színei, az északi hómezők vakító fényei, óriásira nyúlnak a magas hegyek árnyékai, határtalanul nagyot nyújtózik a völgy.

Amíg ringanak a fák ágai a decemberi szélben. Amíg lélegzik az emberi világ és fölötte a csillagfényes ég.”

Bódi Tóth Elemér (2006/2.)

3.

„A rendszerváltás után többször kitüntettek, pénzt azonban egyetlen egyszer adtak hozzá… Kicsit csalódott vagyok…

Nem szabadna mondani… Mégis… fáj, hogy az ’56-osok többsége kimaradt a rendszerváltásból, és máig nem kapott megfelelő anyagi és erkölcsi elismerést. Legalább csak a megközelítőjét annak, amit a volt ávósok, a kínzóik, a megnyomorítóik kaptak… (…)

Emberségesebb társadalom kellene!”

Deme Attila (2007/1.)

4.

 FOTÓK: KBS

„Három nap múlva a pécsiek lógó orral távoztak Salgótarjánból, de ez a mérkőzés egy rádiós vonatkozás miatt marad emlékezetes. Nem kevesebb, mint tizenegy és fél évnyi kihagyás után Szepesi György közvetítette a mérkőzést. A tar-

20

jáni publikum szemlátomást megbékélt a régi sérelem óta, amikor Szepesit egy Vasas-meccsről rendőri segédlettel kellett kimenekíteni. Most az autóból kiszálló szpíkert hétezer ember vastapssal fogadta a Kohász-stadionban. Szepesi ezen a mec�csen szinte agyondicsérte a tarjáni fiúkat – megint Básti volt a magyar Corso –, de az a Stécé rá is szolgált a legszebb bókokra.”

Balás Róbert (2007/2.)

5.

„Nem tudok többet mondani a halálról. Nem foglalkozom vele, csak akkor, ha krízishelyzetben vagyok. Az az érzésem, hogy nem természetes dolog a halál. Szokták mondani, hogy valaki természetes halállal halt meg. Szerintem ilyen nincs. Életvég van, amit több-kevesebb fájdalommal lehet végigcsinálni. Azt remélem, úgy tudom majd elviselni a halálomat, hogy méltó legyek önmagamhoz.”

Nagy Pál (2007/3.)

nat, és akkor gyerünk, neki, akár a házakat is kidekorálni kívülről-belülről. Ez világszenzáció lehetett volna, de természetesen nem végleges megoldás. Ebben nyilván volt sok szürrealista elképzelés is, de szerintem néhány évtizedig működhetett volna. ” Lóránt János Demeter (2008/1.)

8.

„Furcsa, hogy az utóbbi 20 évben mindenki tagadta mindazt, ami Salgótarjánban megvalósult építészetileg. Kön�nyen el tudom képzelni, hogy 20 év múlva Tarján megint modellvárosként fog belépni a köztudatba, azzal, hogy ebben a szétterülő völgyben elhelyezkedő épületek mégiscsak egy furcsa modernitást képviselnek, és a környezetet is jobban kímélik, mint a családi házas övezetek.”

Rajk László (2008/2.)

9.

„Európa szívében, a Kárpátok koszorújának peremén, a Szlovák Köztársaság és a Magyar Köztársaság határán van egy különleges, emberléptékű táj. Ezen a csodálatos vidéken, a történelmi Nógrád vármegye területén egy összefogás formálódik. A határon átnyúló kezdeményezés célja, hogy a természeti, földtani értékekben és kulturális örökségben gazdag tájra felhívják a világ figyelmét, és kialakítsák itt a nógrádi geoparkot.”

Drexler Szilárd (2008/3.)

6.

10.

7.

11.

„A nagy varsói diáksztrájkok idején (1969) én ott voltam, amikor az ORMU meg a rendőrség megostromolta a főiskolát, és mi hősiesen védtük az intézménynek az autonómiáját. Az utca népe gyűjtötte össze és hozta be az élelmet a főiskolákra és az egyetemekre. Hát, ott sok mindent láttam.”

Hibó Tamás (2007/4.) „Egyébként volt egy őrült ötletem, még akkoriban, amikor a Cigányhegy megvolt a Pécskő utca végén. Ugyanis a hetvenes években a naiv festészet világszerte borzasztóan feljövőben volt, és javasoltam Csík Paliéknak, s a város más vezetőinek, hogy ezt a helyet meg kéne menteni, a házakat rendbe lehetne hozni, szigetelni, csatornázni, miegymás. Aztán kiosztani a jó népnek egy csomó festéket, ecsetet, vász-

„ A Városlakó lírai lap, amely zordon környezetben próbál életben maradni, gyökeret engedni a repedezett sziklába. Szeretem az ilyen őrült vállalkozásokat. Egy igazi városnak kell egy ilyen fórum, hiszen minden városnak vannak álmodozói az alkotók és az olvasók között is. Az a hely, ahol az emberek már álmodni sem tudnak, meghalt.”

Bedegi Győző (2008/4.)

„Hamarosan hírét vette a világ, hogy a salgótarjáni Cigányhegyen él egy madárcsontú ember, akinek a kezében szárnyal az ecset, s minden pillanatban csodát művel. Tenyerükre akarták venni a hozzá zarándokoló nagyhírű emberek, de ő folyvást kicsúszott a kezük közül, az akart maradni, aki egészen kisgyerek kora óta volt: szabad.”

Handó Péter (2015/1.)

12.

„A Karancsért folytatott csatákat az 1919-es harcok jelképének is tekinthetjük. Hiszen egyaránt részt vettek benne az önkéntes bányászok, itt voltak azok a fiatal, 46-os vöröskatonák, akik bár nem nagyon szagoltak még puskaport, lelkesen jöttek a frontra, hogy megvédjék az országot, és itt voltak az 53/2-es vadászzászlóalj tapasztalt katonái, akik már megjárták a harcteret, és akik igazából végrehajtották ezt a vállalkozást. Együtt volt a lelkesedés és a tapasztalat, ez biztosította azt a sikert, amely ahhoz vezetett, hogy 1919-ben sikerült megvédeni Salgótarjánt, és sikerült megvédeni az országot is.”

Dr. Négyesi Lajos (2015/2.)

13.

„Az én vízióm szerint tíz év múlva már olyan Salgótarjánban élünk, ahol a Karancs utca nem üt el ennyire a 21-es út-

TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN

2018 / 3

„Ki ne emlékezne arra, hogy néhány évvel ezelőtt egy chilei bányaszerencsétlenségben 33 bányászt mentettek ki 700 m-es mélységből. Hősök lettek a kimenekítők és a kimentettek is. Ugyanakkor mi kellőképpen megtartottuk-e azoknak az emlékét, akik hasonló hőstettet hajtottak végre városunkban, mondhatni közvetlen a lábunk alatt? Nem! Pedig nem volt semmivel sem kisebb teljesítmény az itteni, mint a chilei, így feltétlenül megérdemli, hogy a közel 120 évvel ezelőtti eseményeket felelevenítsük. 20 ember rekedt a mélyben egy vízbetörés miatt. Vajon sikerült mindenkinek megmenekülnie?”

Prakfalvi Péter (2017/1.)

ÉRTÉKŐRZÉS

19.

20.

„Az a célunk, hogy a megújuló Fő tér olyan turisztikai attrakcióval szolgáljon, amely országszerte és a határon túl is felkeltheti az emberek érdeklődését, és úgy érezzék: Salgótarján főterét egyszer az életben látni kell. (…) A Fő tér esetében nyílt pályázatot írtunk ki, ahol a helyi szakemberektől azt kértem, hogy jól mozgassák meg a szürkeállományt.”

Fekete Zsolt (2017/2.) tól és Károlyitól. Az Acélgyári út, ha nem is nyeri vissza régi patináját, újra a városközpont szerves része lesz. Akkorra már viszonylag sok bakancsos és nem bakancsos hazai és külföldi vendég járja majd a környező hegyeket, és látogatja a városi vendéglátóhelyeket, de nem többen, mint amennyit a táji környezet elbír. Tarján olyan város lesz, ahol a dolgozni akaró ember tisztes munkából él, és mind kevesebb fiatal akar elmenni innen.

Dóra Ottó (2015/3.)

14.

„A gyerekeknek és a feleségemnek hálás vagyok, hogy elviselnek.

Rengeteget tanultam az állatoktól is… Ilyen szempontból ez egy kerek egész. Követelőzni nem nagyon szabad, nem illik az embernek. A kerekséghez az is hozzátartozik, hogy a gyerekek sokszor jobban értik a dolgokat.

Ilyenkor én csak elfordulok és mosolygok, és örülök magamban, hogy milyen jó is ez így.”

Bobály Attila (2015/4.)

15.

„A Megasztár-győzelem után nagyon sok helyre hívtak, és az egyik fellépésemre tartva kaptuk az e-mailt, amely szerint Quincy Jones, a legendás Michael Jackson híres producere látta-hallotta az előadásomat, és nagyon tetszett neki. Azt is hozzátette: nem gondolta volna, hogy egy tizenöt éves lány még könnyeket csalhat a szemébe. Először azt hittük, hogy valaki tréfál, de kisebb nyomozás után kiderült, hogy tényleg a világ egyik leghíresebb producere keresett Amerikából…”

Radics Gigi (2016/1.)

16.

„Szokták mondani, hogy sok minden van még, amit meg kellene tenni, amit el kéne végezni. Én ebben nem hiszek. Hogy te mennyit teszel meg, az már az első percben meg volt határozva. Ne erőlködj, ne akarj! – mi ez a nagy erőlkö-

dés? Nem erőlködni kell, hanem csinálni, ha pedig nem tudod, akkor ne tedd. Amit tudsz, azt megcsinálod, aztán szépen leteszed a lantot, ahogy a költő mondja. Aztán bal kettőn el, hogy színpadiasan fejezzem ki magam.”

T. Pataki László (2016/2.)

17.

„A Csillaghegyi Munkás Torna Egyletben játszottunk az öcsémmel, amikor az egyik mérkőzés előtt a vezetők bejelentették, hogy le kell adnunk a két pontot az ellenfélnek, mert két éve mi kaptunk tőlük, és most visszakérik. A többiek bólogattak, mi Marcival összenéztünk, és úgy döntöttünk, hogy akkor mi nem játszunk. Igen ám, de nélkülünk nem lett volna ki a csapat. Tehát, vagy belemegyünk, és részt veszünk a csalásban, vagy cserbenhagyjuk a társainkat. Némi tanakodás után ezt a dilemmát úgy próbáltuk feloldani, hogy megegyeztünk Marcival, rendben van, játszunk, de mi ketten teljes erőbedobással tesszük. 4:3 lett az eredmény a Láng Vasas javára, de a három hazai gólon mi osztoztunk Marcival, és a gólpasszokat is mi adtuk egymásnak. Édesapánk kinn volt ezen a mérkőzésen, és hazafelé menet azt mondta: Fiúk, ma voltam először büszke rátok, amióta futballoztok! És most csak azért nem sírom el magam, mert rutinos mesélő vagyok.”

Esterházy Péter (2016/3.)

18.

Hittem a népi kultúra átmentésének lehetőségében, de mára nagyon sok esetben csak dekoráció, külsőségekben megnyilvánuló motívumcsillogtatás lett belőle, jelentős tartalmi üzenetek nélkül.

Devalválódott – talán a túlhasználtság és a meg nem értés okán – az, ami nemzetmentő erő lehetett volna.

Földi Péter (2016/4.)

21.

„Hatéves kor előtt olyan expes�szivitás van a gyerekrajzokban, hogy az felülmúlhatatlan. Aztán az általános iskolában elkezdődik a szabálykövetés időszaka, jaj, csak ki ne menjünk a vonalból, és a gyerekekből lassanként eltűnik az a bájos, lendületes bátorság és született kreativitás, ami korábban természetes volt számukra.”

Gedeon Hajnalka (2017/3.)

22.

„Az ott élő embereket az érdekelte leginkább, hogyhogy nem félek a háborús övezetekben dolgozni. Mivel tudtak a főnökeid rávenni arra, hogy ide gyere, kérdezték. Rossz a kérdés, válaszoltam, mivel tudtam én rávenni őket, hogy ideküldjenek!”

Al Ghaoui Hesna (2017/4.)

23.

„Nagyon sokáig gondolkodtam, gyötrődtem, hogyan tudnám zenében kifejezni a roma holokauszt okozta fájdalmat, amikor egyszer csak eszembe jutott a nagymamámtól oly sokszor hallott dallam.

Ez egy villámcsapás volt, egyetlen pillanat műve. (…) Így született a For My People.

Snétberger Ferenc (2018/1.)

24.

„Ha apám nem hal meg a háborúban, ha nem jön a kitelepítés, ha nincs egy nagyon drasztikus ateista diktatúra, én is lehettem volna egy elkényeztetett pesti gyerek, mert konszolidált polgári családba születtem. De így nekem személyes élményem volt a falusi nyomorúságról, az üldöztetésről, az árvaságról, a saját bőrömön tapasztaltam, hogy mit jelent éhezni, hogy nem magától értetődő új ruhát követelnem.”

Beer Miklós (2018/2.)

25.

Ez a kedves olvasóink „jutalma”: mostani lapszámunkból ki-ki válassza ki kedvenc idézetét! Összeállította: K. B. S. 2018 / 3

TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN

21

OKTATÁS

CSILLOGJON A TANÍTVÁNYOK SZEME! TALÁLKOZÁS KELE SZABÓ ÁGNES RAJZTANÁRRAL

Kele Szabó Ágnest, aki 1988 óta a salgótarjáni Madách Imre Gimnázium tanára, idén júniusban a Térségi Tehetségeket Segítő Egyesület felterjesztésére Bonis Bona – A Nemzet Tehetségeiért díjjal tüntette ki az Emberi Erőforrások Minisztériuma. Ennek apropóján legfőképpen pedagógusi pályájának szubjektív elemeire voltam kíváncsi és az odavezető útra. Nagyon régen ismerjük egymást, a tegeződés innen ered.  Mikor gondoltál arra először, hogy a rajzolással komolyabban fogsz majd foglalkozni, mint egy átlag fiatal? Volt ilyen pillanat, vagy lassan érlelődött a gondolat benned?

– Abszolút volt. A Kodály Zoltán Általános Iskolába jártam, ahol Varga István volt a rajztanárom. Rendszeresen jártam a szakkörébe.

Ott érlelődött ez a gondolat, sejtés, hogy a rajzolás majd fontos része lesz az életemnek.

Varga Szaki – ahogyan mindenki hívta – olyan meghatározó személyiség volt, aki egyben az iskolát is fémjelezte. Részemről nem volt kérdés, hogyan folytassam majd a tanulmányaimat. Viszonylag hamar kiderült, hogy jó a kézügyességem, és el is tudok merülni a rajzolásban, alkotásban.  A Kodályról az énektagozat jut eszébe mindenkinek Tarjánban.

– Hogyne! Édesanyám sokadik nagyszerű döntése volt, hogy az énektagozatra íratott

be. Ami nem csak azt jelenti, hogy az ember pallérozza a hangját és a tudását, hanem új szemléletmódot kap, kicsit másképp közelíti meg a dolgokat, és múlhatatlan élményt szerez azzal, hogy együtt énekel másokkal. Ily módon közelíteni a művészetekhez hatalmas előny, és meghatározó dolog, bárhová kerüljön is az ember élete során.  Te még a mai napig énekelsz.

– Ez nem véletlen, mert kórusban énekelni jó, és én örömmel teszem a Cantabile kamarakórusban.  Hová kerültél középiskolába?

– A tanulmányi eredményem kitűnő volt, nem csak rajzversenyekre jártam, hanem fizika- és kémiaversenyekre is. A Bolyaiba jelentkeztem, fizika tagozatra. A gimnáziumban akkor alakult a zenekar Rozgonyi István vezetésével, és annak én lettem a koncertmestere, hiszen énektagozatosként furulyázni és klarinétozni

 A DŰVŐ ZENEKAR 1982-BEN, KÖZÉPEN KELE SZABÓ ÁGNES 22

TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN

2018 / 3

is tanultam. Czinke Ferenc rajzszakkörébe jártam, és természetes volt számomra, hogy a zene, a képzőművészet és a reáltárgyak egyszerre vannak jelen az életemben. De ide kell sorolnom az irodalmat is, mert Básti Istvánné személye ez irányú érdeklődésemet is megerősítette. Nagyon szerencsésnek tartom magam, mert nagyszerű tanáraim voltak mindkét iskolámban.  Nem lehetett egyszerű kitöltened a továbbtanuláshoz szükséges jelentkezési lapot.

– Az érettségi után az Iparművészeti Főiskolára jelentkeztem, de nem sikerült bejutnom.

Aztán egy év múlva már az egri főiskola matematika-rajz szakán kezdtem a tanulmányaimat. Bennem a racionalitás mindig nagyon erősen működött. Ma is úgy gondolom, hogy sokkal inkább vagyok pedagógus, mint művész. A rendszerszemléletem soha nem enged annyira elszállni, hogy a realitástól nagyon messzire keveredjek.  Ne szaladjunk ennyire előre. Mit csináltál az egri főiskola előtti egy évben?

– 1982 nagyszerű év volt, mert dekoratőrként dolgoztam, és az akkor alakuló Dűvő együttesben furulyáztam. Szabó Gáspár festőművész zenészeket keresett a népzenei együttesébe, és Rozgonyi tanár úr engem ajánlott. Aztán amikor Egerbe költöztem, egy évig még az egri néptáncegyüttes kísérőzenekarában is játszottam. Bekerültem ebbe a népzenei, néprajzos világba, és a szakdolgozatomat is ebből a témából választottam: A széki női népviselet kivetkőzési folyamata.  Hazajöttél Tarjánba, és a tanítást tudatosan választottad.

– Abszolút. Részben idekötöttek a grafikai tevékenységeim, mert a Magyar Hirdető megbízásából több cégnek is terveztem arculatokat, logókat, szórólapokat. Másrészt már gimnazistaként visszajártam a Kodályba ifivezetőként, és jól működött a dolog. Harmadévesen megyei ösztöndíjas lettem, a főiskola után Baglyasra kerültem, főleg matematikát tanítottam, és nagyon élveztem.

Például Shah Gabriella, a múzeum jelenlegi igazgatója is a tanítványaim között volt. Érdekességként említem, hogy Nagy Andor, az egri pszichológia-tanszék vezetője, vagy az első rajztanárom, Varga István is Baglyason kezdte a tanári pályafutását. Még a főiskolán elkezdtem foglalkozni az informatikával is. Ne feledjük el, akkor jelentek meg az első számítógépek, és rögtön az odakerülésem után informatika szakkört szerveztem a baglyasi gyerekeknek. Ezzel párhuzamosan a Pedagógiai Intézet munkatársaival filmet forgattunk a Nógrád megyei iskolagalériákról. De az is hamar kiderült, hogy igazából középiskolai rajztanár szeretnék lenni, tehát nagyobb gyerekekkel akartam foglalkozni. 1987-ben megépült a Madách Gimnázium új épülete, és az igazgatója, Molnár György hívott tanítani, azzal a szándékkal, hogy legyen az iskolának művészeti tagozata, vizuális specialitással.

Ennek a tantervét nekem kellett kidolgozni, a tematikáját fölépíteni. Akkor még úgy indult, hogy az osztály egyik fele énektagozatos volt, a másik pedig rajz-. Szép idők voltak ezek is, a társművészetek együtt dolgoztak, egy közösséget alkottunk.

szabadkézi rajzról, vagy médiaismeretről van szó.  Tudjon majd megkülönböztetni egy álhírt, egy „fake news”-t a valódi információtól.

– Pontosan, ez is beletartozik. Általam is gyarapodjon az alapműveltsége, és legyen meg a kíváncsisága a világ dolgaira. Szerezzen an�nyi manuális készséget is, hogy a benne rejlő képi gondolatokat valamilyen módon rögzíteni tudja. Hogy milyen médium lesz a kifejezés eszköze – ceruza, számítógép, vagy kamera – az általában mindegy, csak találja meg.  Ha késő délután megyek a Madách Gimnáziumba, jó eséllyel mindig ott talállak.

Vagy faktos órát tartasz, vagy kiállítást rendezel a galériában, vagy szakkört vezetsz. Úgy tűnik, hogy az életterednek a legfontosabb része mára az iskola lett.

– Azt gondolom, hogy a tanársághoz szervesen és alapvetően hozzátartoznak a 45 perces tanórákon túli dolgok. Nyílván ez szakonként és tantárgyként változó, és hogy ki mennyire vállalja be, az személyfüggő. Én úgy érzem, engem is fémjelez, milyen az iskola arculata, milyen események vannak az intézményben, mit mondanak rólunk. Ha rajzosként, médiásként vagyok jelen egy iskolában, akkor befolyásolhatom az eszmei és a vizuális üzenetet is. Ha jól dolgozom, és arcot adok az intézménynek; ha valamiféle stílust tudok kialakítani mentalitásban is, akkor ez a Madáchot, a kollégáimat és engem is jellemezhet. Manapság divatos azt mondani, hogy brandet építünk, tehát ha úgy tetszik: én ezt építem, ez a Madách-brand. Ugyanakkor részben Kele-brand is, mert nagyon tudatosan építem a sajátomat is. Ennek része például a 28 éve itt rendezett megyei rajzverseny, a regionális rajzverseny, a tematikus hetek, az iskolagaléria, az iskolai fotópályázatok – és még sorolhatnám. Igyekszem mindig valami újat kitalálni, ami sok mindenkinek az örömét szolgálja, viszi a gyerekek és az intézmény jó hírét. Ez számomra nagyon inspiráló helyzet.  Tehát az idei kitüntetésed, amit tehetséggondozásáért kaptál, ezt igazolta vissza, ezekhez is köthető.

– Hogyne. Megtalálni a tehetségígéreteket, ez a mi munkánk. A középiskolás korban tehetségígéretekről beszélünk. Ha nagyon

 1987. VARGA ISTVÁNNAL ÉS KAPOSI IDÁVAL

OKTATÁS

 Mi jellemzi ma a tantárgyat, amit tanítasz?

– Művészeteket, vizuális kultúrát, valamint mozgóképkultúra- és médiaismeretet tanítok. Utóbbiakból lehetőség van középszinten érettségizni is. A képzés komplex, mint ahogyan szerteágazóak ezek a művészeti területek is. Igyekszem a diákok érdeklődését felkelteni a vizualitás tudatos befogadása, értelmezése, a megfontolt alkotás iránt. Sok kreatív feladattal próbálom az alkotó gondolkodáson túl aktivitásra, örömteli munkára, problémamegoldásra bírni a tanítványaimat.  Nekem úgy tűnik, ha valami újdonságra, újításra van lehetőség a hivatásodban, te ott vagy az első sorban, és már alkalmazod is. De térjünk még vissza a mestereidre!

– A főiskolán Lóránt János Demeter volt a mesterem, akit sokan ismerhetnek Tarjánban, hiszen itt élt a hatvanas évek második felétől a nyolcvanas évek elejéig. Aztán a Képzőművészeti Egyetemen – mert közben azt is elvégeztem – Szabados Árpád tanított, aki szintén meghatározó alakja a magyar képzőművészetnek. Mozgóképtanári diplomámat pedig a legelsők között szereztem Hartay László filmrendező irányításával, aki a tantárgy szakmai-módszertani kidolgozója és tankönyvírója.  Gondolom, sok-sok tanítványodat „megfertőzted” a hivatásod gyakorlása közben.

– Nagyon egyszerű dolog ám ez. Alapvetően az számít, hogy a mindennapok hogyan működnek. Ha úgy jövünk ki egy óráról – én is és a diákok is –, hogy ez jó volt, gyorsan és hasznosan telt el; ha azt érezzük, hogy ma sem jöttünk hiába, és ment előbbre a világ velünk, akkor megérte. Valóban, nagyon sok tanítványom van „pályán”, tehetséges alkotóművészek, tanárok, művészettörténészek, építészek. Van, aki a médiában, országos televíziós csatornánál dolgozik. De ez a dolgoknak a nagyon jól látható és kézzelfogható csúcsa. A lényeg ezen túl az, hogy akivel együttműködöm a gimnáziumi évek során, az váljék olyan érdeklődő emberré, aki nyitott a képi világra is, ha a foglalkozása nincs is szoros kapcsolatban a vizualitással. Használja azt a tudást, amit megszerzett az óráimon, akár a művészettörténeti ismeretekről, akár a

 KELE SZABÓ ÁGNES A BONIS BONA DÍJJAL

sok, alázattal végzett munkával majd egyszer beváltja a hozzá fűzött reményeket, akkor mondhatjuk rá, hogy ő egy tehetség. Nem a díjak miatt teszi az ember. Azért dolgozik a tanár, hogy a tanítványának csillogjon a szeme. És akkor neki is fog. Ez ugyanaz az érzés, mint mikor a szülő a gyermeke sikerének örül a legjobban. Az egy különleges pillanat, amikor valakit méltónak találnak arra, hogy a munkáját valamilyen díjjal elismerjék.  Van valamilyen egyéni, csak rád jellemző módszered a tehetséggondozásra, a gyerekek motiválására?

– Természetesen többféle módszer létezik, több út vezet egy-egy tanuló tehetségének a kibontakoztatásához. Idén a rajzosokon kívül a képrögzítő tehetséggondozó szakkörösökkel is sok munkát végeztünk. Ahány gyerek, szinte annyi megközelítési módot jelent. A sikeres együttműködéshez a gyermek személyiségét mindenképpen meg kell ismerni. Érezniük kell, hogy komolyan veszem őket, hogy figyelek rájuk. Azt akarom, hogy ráébredjenek: amennyiben energiát fektetnek valamibe, annak meglesz az eredménye. És ez az eredmény az övék. Az jó, ha érzik, hogy ott vagyok mögöttük, de rá kell jönniük, hogy önmagukban is meg tudnak futni bizonyos pályákat. Ez nagyon tanulságos és élvezetes folyamat. Abban reménykedem, hogy akikkel együttműködöm – jelesül a diákok –, őket is örömmel tölti el ez az időszak. Ha tanárként ügyesen csinálsz valamit; ha elegendő energiát teszel bele, ha kellő alázattal viseltetsz, akkor a legvége úgyis az lesz, hogy „de jó!” És ez az érzés a kulcsfontosságú, mert vis�szaigazolja, hogy a folyamat is jó volt, amivel eddig eljutottunk.  Mondjuk valamit a kitüntetésedről.

– A Térségi Tehetségeket Segítő Egyesület terjesztett föl a díjra, amit ugyan én kaptam, de a nevem után rögtön a salgótarjáni Madách Gimnázium neve is elhangzott. És természetesen benne vannak a kollégáim, a barátaim és a családom is, mert nélkülük nem sikerült volna idáig eljutnom. A férjemtől kaptam is egy ars poeticát, Szent Pál mondatát aktualizálva: „A jó harcot megharcolom.”

Kovács Bodor Sándor 2018 / 3

TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN

23

KÉPZŐMŰVÉSZET  FOTÓK: KBS

 A MEGNYITÓ KÖZÖNSÉGE

KÉZFOGÁS A HATÁR KÉT OLDALÁN

SALGÓTARJÁNI ÉS RÉVKOMÁROMI MŰVÉSZEK KIÁLLÍTÁSA Parola címmel nyílt meg a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeumban a helyi Balassi Bálint Asztaltársaság és a Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesülete révkomáromi alkotóinak közös kiállítása.

Orbán György János, a Balassi Bálint Asztaltársaság elnöke méltatta a két csoport több mint egy éve tartó kapcsolatát, majd Andrássy Ferenc népzenész játszott tekerőlantján.

Skuczi Nándor, a Nógrád Megyei Közgyűlés elnöke a tárlat mottójaként Nagy László költő örökbecsű, időszerű szavait idézte: „…árva kezemnek parolát”. A politikus örömmel említette, hogy a kiállítás révén újabb színnel gazdagodott a Palócföld kulturális élete, azt bizonyítva, hogy mint az irodalomban, úgy a képzőművészetben is létezik közös magyar értékkincs az anyaországi, a határon túli, illetve a diaszpórában élő honfitársainak tevékenysége, összefogása révén. Sőt, ez a tárlat jelzi a Kárpát-medence lakóinak hasonló élményanyagon alapuló egymásrautaltságát is. Büszkeséggel lehet szólni arról, hogy létrejött e sokrétű üzenetet szimbolizáló tárlat – hangoztatta.

Hálásnak kell lenni e kezdeményezés támogatóinak – köztük a védnöki tisztet vállaló Csáky Pál szlovákiai magyar európai parlamenti képviselőnek – és megvalósítóinak, akik újabb szép példáját adták nemcsak a színvonalas alkotómunkának, hanem a civil tenni akarásnak, a fiatal tehetségek felkarolásának is – hangsúlyozta a politikus.

Dániel Zoltán, Salgótarján alpolgármestere az egyéni és csoportos kiállítások természetrajzát elemezve megállapította: végiggondolva a jelen tárlat üzenetét, ez egy „harmadik típusú találkozás”, hiszen nem egyéni bemutatkozás, de nem is a szokásos értelemben vett csoportos megjelenítés. Ezt a harmadik erőt a határainkon túli magyar képzőművészeknek és szűkebb hazánk al24

TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN

2018 / 3

kotóinak együttműködése, összetartozása jelenti. „Ha egy ember álmodik, az csak egy álom, de ha több ember álmodik egyszerre, az a valóság kezdete” – idézte Friedensreich Hundertwasser osztrák festő-építészt Dániel Zoltán, aki szerint van remény a két város művészeinek további gyümölcsöző kapcsolatára is.

A kiállításon a helyi művészeket képviselték: dr. Agócs József, Bakos Ferenc, Birkás Babett, Botos Zoltán, Földi Gergely, Földi Péter, Gedeon Hajnalka, Gelencsér János, Kalocsai Enikő, Kovács Bodor Sándor, Kun Péter, Losonczy Ildikó, Orbán György János

és Tar Róbert. Révkomáromból a megnyitón jelen volt Czafrangó Sylvia, Csémy Olivér, Kiss Márta, Kopócs Tibor, Simon Anikó, Szabó Krisztián, valamint Miglinczi Éva kurátor. A tárlaton 61 alkotást láthatott a közönség.

A kiállítást K. Peák Ildikó, a múzeum művészettörténésze, kurátora nyitotta meg.

Emlékeztetett: az intézmény múltjában, kiállítási programjaiban nem ismeretlenek a nemzetközi képzőművészeti kiállítások; gondoljunk csak a ’80-as, ’90-es években a múzeum szervezésében nyíló nemzetközi művésztelepek évenkénti összegző kiállításaira, vagy a napjainkban szintén évente rendezett, a Ceredi Nemzetközi Művésztelep munkáját bemutató tematikus tárlatokra.

Hangsúlyozta: a Parola című kiállítás egyediségét, különlegességét az a kialakulóban lévő együttműködés jelenti, amely Salgótarján és Révkomárom képzőművészei között napjainkban formálódik. A közös munka első állomása a júniusban a révkomáromi

 BALRÓL: K. PEÁK ILDIKÓ, FÖLDI PÉTER ÉS GEDEON HAJNALKA

 DÁNIEL ZOLTÁN ALPOLGÁRMESTER

KÉPZŐMŰVÉSZET

Katonatemplomban megnyílt, szintén Parola címet viselő tárlat volt. „A falakon függő alkotásokat szemlélve még a felületes nézőnek is feltűnnek a művek örökérvényű gondolatok mentén mutatkozó közös sajátosságai, kapcsolódási pontjai. A bemutatott anyag mind kvalitásaiban, mind megfogalmazásban rendkívül egységes. Ez nem véletlen, hiszen valamennyi mű ugyanazon a nyelven, a művészet nyelvén szól hozzánk, amely egyidős az emberiséggel” – hangsúlyozta K. Peák Ildikó.

Hozzátette: a képzőművészet nyelve még ma is egyetemes, melyet egyformán értenek Sanghajban, Rómában és Kairóban is.

S nemcsak nyelv, hanem híd, amely összeköt bennünket, közös gondolatokat, érzelmeket ébresztve alkotóban és közönségében egyaránt. „Végigtekintve a kiállítás képein, ezt a közös nyelvet, határokon átívelő kulturális hidat látjuk magunk előtt. A tárlat címe, a Parola is ezt a gondolatot erősíti, hiszen a baráti kézfogás gesztusa – a stílusbeli, felfogásbeli kapcsolódási pontokon túl – jól érzékelteti a két, a kiállításon bemutatkozó művészeti egyesület jelenben formálódó baráti viszonyát, kapcsolatrendszerét. A nemzeti, nyelvi és stilisztikai kapcsolatokon túl a két kiállító művészeti csoportosulás története, küldetése is hasonló” – hangsúlyozta K. Peák Ildikó, aki bemutatta a két alkotóközösséget.

A Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesülete 29 tagot összefogó szerveződésként kezdte meg tevékenységét. A 2014-ben megújult művészeti egyesület tagságát ottani magyar képző- és iparművészek alkotják, akik művészeti tevékenységük mellett a magyar kultúra terjesztésének tiszteletreméltó feladatát is felvállalták.

Az 1988-ban, Salgótarjánban létrejött Balassi Bálint Asztaltársaság az 1936–39 között tevékenykedő, a városi polgárság kulturális igényeit kielégíteni kívánó, képző- és iparművészek, írók, költők és egyéb művészeti ágakban tevékenykedő alkotók

 BALRÓL: FÖLDI PÉTER, ANDRÁSSY FERENC, KUN PÉTER ÉS SKUCZI NÁNDOR

által létrehozott, hasonló nevű szervezet jogutódja. A helyi alkotók tevékenységét segítő egyesület napjainkra túllépte a város határait. Ezt érzékelteti a tagok részvételével nyíló számos egyéni és csoportos országos kiállítás, illetve több hazai és külföldi egyéni siker.

Mindkét egyesületre jellemző, hogy az alkotó tevékenység mellett számos kulturális feladatot vállalnak, kiadványokat gondoznak, hittel terjesztik, ápolják a magyar kulturális örökséget – mondta az előadó. „A kiállításon bemutatkozó alkotók, az őket összefogó csoportosulások története, öröksége és célkitűzései hasonlóak, s szintén rokoníthatóak az alkotás szerepéről, feladatáról alkotott elképzeléseik, művészi attitűdjük, annak ellenére, hogy a közösen bemutatott anyagot a rendkívüli gazdagság, a művészi megközelítés sokfélesége jellemzi” – emelte ki K. Peák Ildikó.

Rámutatott: a kiállított alkotások egy része fotó, amely részben nagyszabású, egyszerre modern és hagyományőrző építészeti objektumokat bemutató dokumentáció, illetve

Fabergé-nek emléket állító ékszerek megjelenítése. A fotóművészet képviselői az emberi lét különböző aspektusait érzékeltetik alkotásaikon. „A tárlat anyagának jelentős egysége a piktúra műfajába sorolható. A naturális, természetelvű festmények között a lebegő hangulatú akvarell tájképek mellett megjelennek a városszéli kocsma világát megörökítő, s az általunk előállított roncs-szeméttengerre figyelmünket felhívó művek” – folytatta a bemutatást a művészettörténész.

Hozzátette: a mindennapok eseményei és az általános, örökérvényű tartalmak mellett megjelennek a kiállításon napjaink bennünket aktuálisan foglalkoztató problémái, így a migránsválság. „Fontos eleme, jellemzője a kiállításnak az irónia, a groteszk nyelvén történő reflektálás a valóságra, amely során az alkotók Defoe örök meséjének főhősével, a holddal kacérkodó emberi figurával szembesítve hívják fel figyelmünket emberi gyengeségeinkre. A groteszk tragikummá válik, amikor megpillantjuk az elkínzott, arc nélküli fatörzs figurákat” – hívta fel a figyelmet K. Peák Ildikó.

Hangsúlyozta: „Az absztraháló alkotások között jól megfér a geometrizáló formákból építkező, szőnyegszerű erdő és a tér formáinak szinte kubisztikus széthasadása, valamint a líraibb, emberi figurákat is sejtető kompozíció.”

A grafikai anyagról elmondta: bár számában kisebb, szintén nagyon gazdag, változatos.

A Thomas Mann világát költői módon megidéző finom vonalháló mellett a mívesen megrajzolt művek gondolatiságát jól egészítik ki az ironikusan groteszk, emberi gyengeségeinket idéző figurák. „Nem véletlen, hogy a Dornyay Béla Múzeumban nyílt tárlatnak ugyanaz a címe, mint a Révkomáromban Parola – kézfogás – néven júniusban rendezett kiállításnak.

A két egymást követő bemutató valóban egy kézfogás kezdete, egy együttműködés első lépései sorába tartozik, melyet bízunk abban, hogy számos további kiállítás és közös munka, közös sikerek követnek majd” – hangsúlyozta K. Peák Ildikó.

(B) 2018 / 3

TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN

25

HEINRICH VON KLEIST: AZ ELTÖRT KORSÓ – A ZENTHE FERENC SZÍNHÁZ BEMUTATÓJA

Be kell vallanunk, e sorok íróját egyfajta borzongással vegyített nosztalgia fogta el, amikor kiderült számára, hogy az évad utolsó premierje Heinrich von Kleist Az eltört korsó című színdarabja lesz.

S ha már egy önvallomással kezdtük, engedtessék meg még egy rövid magyarázat a műfajról. A címlap vígjátékként határozza meg a darab műfaját, s aki nem ismeri a művet, vár egy felvonásnyi felhőtlen szórakozást. Húsz perc után kezd ráébredni, hogy ez most nem fog összejönni, végül kap egy komor hangulatú, feszültséggel teli másfél órát, ahol csak néhány bedobott gegen tud nevetni, ha már a színész és a rendező is érzi, nem lehet az izgalmakat permanensen fokozni és megkönyörül a nézőtéren ülőn.

A meghatározási disszonanciának magyarázata a szerző saját megjelölése, mely németül Lustspielként hangzik. Való igaz, le lehet ezt vígjátékra fordítani, de akkor ne csodálkozzunk, hogy jégre visszük a kedves nézőt.

A Lustspiel ugyanis csak német irodalomtörténeti összefüggésben értelmezhető, mely műfaj az ezerhétszázas évek közepén, a jórészt francia és olasz udvari színművekkel szemben jelent meg valahol a népszínművek nyersessége és az előbbiek nemesi körökben játszódó kifinomultsága között.

A népszínművek vaskosságával szemben a Lustspiel kifinomultabb komikumra,valamint realisztikus akciókra és karakterekre törekszik. Ugyanakkor a szerző érzelmi ráhatással elsősorban a néző erkölcsi nevelését akarja elérni, amely igyekezetérezhetően felülkere-

 FOTÓK: SZALKAI PÉTER

MŰVÉSZET

KORSÓCSKA IGAZSÁGRA VÁGYIK

 MIKECZ ESTILLA

Úristen, tényleg, Kleist? – és aztán felderengtek a már évtizedek óta szunnyadó emlékek, az egri főiskola félhomályos nagyelőadójának hátsó sora egy amúgy is depressziós téli délelőttön.

A pulton a korábbi gimnáziumi némettanára immár főiskolai tanárként német irodalomtörténet előadást tart. Természetesen németül, hiszen német nyelvszakosokkal telt meg a terem, és beszél a bürgerliches Lustspielről, Kleistről és az ő műveiről, többek között a Der zerbrochene Krugról. Rémlik homályosan, hogy dél körül a nem kicsit színpadias kleisti öngyilkosság gondolata sem állt már túl távol szerzőnktől, de ezt senki ne vegye az amúgy kedves és lelkiismeretes tanárnő bűnéül.

S itt fel is vetődik a kérdés: mégis, mit tud ez a saját korában folyton kívülállóként létező és létezni akaró zseni, hogy műveit még most is játsszák, hiszen mind a Homburg hercege, mind a Heilbronni Katica a mai napig feltűnik a magyar színpadokon is.

Sőt a Kolhaas Mihálynak magyar változata is van, Sütő András gondolta újra Egy lócsiszár virágvasárnapja című drámájában.

26

TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN

2018 / 3

 MÁTÉ KRISZTIÁN, KASZÁS GERGŐ

kedik a komédián. A Lustspiel célja Kleist esetében maga az erkölcsi tanítás. Éppen ezért tudatosan háttérbe szorítja kora színházának akcionális és zenei elemeit, és a karakterek párbeszédére összpontosít.

A Lustspielnek a felvilágosodáshoz kötődő társadalmi küldetése van: a színpad segítségével küzd a születési és hivatali kiváltságokon nyugvó feudális társadalom zárt rendjével és sokszor züllöttségével szemben a polgári értékekért. És mivel célja a világ morális rendjének helyreállítása, meg is találtuk a választ arra a bevezetőben feltett kérdésre, hogy miért játsszák még mindig Kleistet.

Hogy aztán ebben a darabban tényleg vis�szazökken-e a világ tengelye az amoralitás kátyújából a tiszta erkölcs tükörsima aszfaltjára, már más kérdés. Illetve az is, hogy ez a visszazökkenés megtörténik-e a színpadon, vagy csak utóbb, a néző fejében. És végső soron: lehet-e visszazökkenni, vagy menthetetlenül elromlott már az egész?

Válasz helyett kérdésekhez jutunk, és ez mindenképpen erénye a salgótarjáni bemutatónak.

De nézzük a megvalósítást magát, hogyan jutunk el az előbbi dilemmához. A történetet itt nem ismertetnénk, ennek lényege, hogy kevés perre érdemesebb valamit tudunk elképzelni egy eltört cserépkorsónál, és éppen ez adja a dráma abszurditását (és ezzel modernségét). A banalitástól indulva komoly érzelmi és erkölcsi megrázkódásokat élünk meg az este folyamán.

A dramaturgia egyébként majdnem, hogy columbói. A színdarab úgy indul, hogy tulajdonképpen már a csengőszó előtt elkezdődött: egy torz, sérült alakot látunk a színpadszélre vetve. Csak hosszú percek után áll össze, hogy mire elkezdődik, már megy

 MARJAI VIRÁG, RÁCZ JÁNOS

is a játék. (Kaszás Gergőt tényleg elismerés illeti, már az különleges fizikai teljesítmény, hogy e hosszú, merev póz után mozogni tud.) Ott van előttünk a bűnös, ecce homo, és érezzük, hogy ennek nem lesz jó vége.

Aztán egy hosszú, néha nyomokban valóban vidám elemeket tartalmazó némajáték után eljutunk a párbeszédekhez, és ezekből kibontakozik előttünk a cselekmény. Egyre többet tudunk meg arról, hogy mi történt az előző éjjel, és a feszültséget az adja, hogy a nézőben már régen tudatosult a bíró romlottsága, az éjszaka valódi eseménysora, de a színen még az a küzdelem folyik, hogy a nyilvánvaló ne váljon azzá, és ha mégis, akkor minél később.

Már a múltkor is azon elmélkedtünk, hogy az erős párbeszédek milyen kihívás elé állítják a rendezést, ha valódi színpadi pluszt kíván az előadáshoz hozzáadni. Nos, Tarnóczi Jakab ötlete, amire az egész játékot felépítette, zseniális, olyannyira, hogy csak később tudatosul a nézőben, hogy mivel manipulálják. Itt a tér tágulásával operál a rendező.

Az első jelenet szinte kétdimenziós: a bíró és az írnok csak síkban mozog. Kicsit olyan ez, mint egy élőszereplős bábszínház. A színpad valódi alsó széle nem a játéktér széle, az beljebb és magasabban kezdődik.

Erre később rá is erősítenek azzal, hogy úgy ülnek ki a játszó színpad szélére, mint ahogy a bábokat ültetik ki, láblógatva.

Ahogy haladunk előre, úgy nyílik meg befelé a tér, de mindez nem okozza a térérzet tágasságát, mivel szinte perspektivikusan szűkül is befelé, egyfajta fókuszhatást elérve. Az, hogy ez egy menekülésre alkalmatlan, végzetesen szűk doboz, külön hangsúlyt kap azzal, hogy a szereplők időnként szinte feltapadnak a falára, mint a legyek.

S mindehhez jön a félhomály, amely a feketésbarna falak komorságát még jobban felerősíti (Hogy is állunk azzal a vígjátékkal?)

A színészek közül futólag már említettük Kaszás Gergőt. Jászai Mari-díjashoz méltón játssza el az elején még szánalomra méltó sérültet, hogy aztán a végére maga a sánta ördöggé váljon. Gonoszságában is sok arca van, és mindet meg is mutatja nekünk.

Bozó Andrea a korsó igazságát keresve jól hozza mozgásba az események láncolatát, a Függönyt fel! kacér és szexi színésznője után a gumicsizmás parasztasszonyt is elhisszük neki, s hát övé a zárszó, amellyel az erkölcs magasságaiból visszaránt minket a szoba padlójára.

Máté Krisztián tanácsosában először bízunk, hogy talán ő majd igazságot szolgáltat, ha nem is a korsónak, de legalább a

MŰVÉSZET

fiataloknak, aztán a végén jól lehűti hiábavaló reménykedésünket. Az évad végén furcsa, hogy most nem ő a főszereplő, de kellő alázattal húzza az előadás szekerét, és mint mindig, vannak erős jelenetei. Úgy általában elmondhatjuk, hogy a színészek mind hozzátesznek a mű hatásához korrekt alakításukkal, a kínálkozó helyzetkomikumi elemeket (már akinek a szerepe engedi) kihasználják, élővé téve a párbeszédeket.

Vonatkozik ez Mikecz Estillára is, aki a fehér bárány a fekete kecskék és birkák között, így talán nehezebb a dolga. Neki végig az erkölcsi tisztaságot kell felmutatnia, még akkor is, amikor hallgatásával inkább árt, mint használ. Talán ott van egy kis diszkrepancia, amikor a végén kijőve a fényre a moralitás élő szobrává kell válnia. Míg anyja és a helyiek hangsúlyozottan népies hanghordozással adják elő mondandójukat, ő a szépkiejtési verseny első helyezettje. Dramaturgiailag ennek is lehet funkciója, de lehet, hogy csak így alakult. Higgyük, hogy az előbbi az igaz.

A fényekről, illetve zömében azok hiányáról már szóltunk, s a kulissza rafinált csupaszsága is dramaturgiai tényező, mindezek nagyban hozzájárulnak az előadás miliőjének megteremtéséhez. A jelmezek is jellemzik a karaktereket, a maguk talán kissé túlzó eklektikusságával is. Amikor történik, a játék kereknek tűnik, amit látunk, hallunk, érzünk, összhangban van, és egy irányba mutat. Persze kifelé a hallban az ember hall másféle véleményeket is, de hát ilyen ez a popszakma, mondhatnánk.

Mindenesetre ismét egy izgalmas színházi estén vagyunk túl Salgótarjánban, a fogékonyabbak még a katarzis borzongását is átélhették időnként, Rull Márta asszony korsócskája pedig újabb színpadokon várhatja a neki járó igazságszolgáltatást.

Szurkoljunk neki.

Paróczai Csaba

 MARJAI VIRÁG, MIKECZ ESTILLA, KRAUSZ GERGŐ, BOZÓ ANDREA 2018 / 3

TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN

27

FOTÓKIÁLLÍTÁS

az erejüket, a tehetségüket adták valamiért, amitől remélhetőleg minden arra járó egy kicsit jobb kedvűen megy majd haza, és kérdi meg környezetét: Láttad? Nézd meg, érdemes! És jönnek a következőakciók, például a Bolyai Gimnáziumhoz vezető lépcsősor kreatív kifestése, de nagyobb szabású tervek is szövődnek, köztük egy a város szívében, elhagyott helyen felépített szabad-

 ELŐTTE

ÉLMÉNYSZERŰ KÖZÖSSÉGÉPÍTÉS KÉPEKKEL TELT MEG A VASÚTI ÁTJÁRÓ

szabbak másoknál, ez mind-mind érezhető volt ott abban a jellegtelen állagú aluljáróban.

Nem akarok nagy szavakat használni, de mindenki nagyon sajnálhatja, aki nem vett részt, pedig ideje, ereje engedte volna, mert lemaradt egy lélektani pillanatról, egy érzésről, amit már régen elfelejtett, vagy soha nem is érzett. Mert lelket melengető érzés volt együtt lenni, együtt tenni valamit a városunkért.

Bármilyen közhelyesen hangzik most, boldog emberek két napja varázsolta újjá ezt a párszáz négyzetméteres teret. Remélem, más városokban is számos boldog ember tevékenykedett abban a két napban, de boldogabbak nemigen lehettek a tarjániaknál. És ezt már senki nem veheti el tőlük, nagyon remélem, hogy nem is akarja.

Akik ecsetet fogtak, még hosszú idő múlva is büszkék lesznek erre a produkcióra, remélhetőleg a kiállító fotósok és a képeken szereplők is így vannak ezzel. Hogy ez most már az övék, közük van hozzá, részesei a városnak. Befektetőkké váltak, az idejüket,

 FOTÓK: KBS

A Sakkozzuk ki! csapata, hogy stílszerű legyek, példás gyorsasággal fölrajzolta magát Salgótarján kulturális térképére. Legújabb produkciójuk kapcsán – amely a vasúti aluljáró vizuális újragondolását jelenti egy szakemberekből összeállított önkéntes közösség megteremtésével, valamint a tervek precíz megvalósításával, beleértve a Salgótarjáni életképek című fotókiállítást is – bátran elmondhatjuk, hogy a legfontosabb dolog, amiben élenjárnak, az a közösségépítés.

Közösségépítés az ötlet megszületésétől a kiállítás megnyitásáig.

Az elmúlt hónapokban számos régi és új, kisebb és nagyobb közösség fogott össze, gondolkodott, ötletelt és szerveződött egymással önkéntes alapon, hogy az előkészítés és a megvalósítás fázisai a lehető legkörültekintőbben álljanak rendelkezésre.

Persze a nagy szám, a tetőpont a közösségi rajzolás és festés két napja volt, benne a kétszáznál is több önkéntes festővel, a vidámság, az ifjúság, a remény megjelenésével, hogy érdemes, hogy nem vagyunk ros�-

 A KIÁLLÍTÁS MEGNYITÓJA A MEGSZÉPÜLT ALULJÁRÓBAN 28

TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN

2018 / 3

 IFJÚ ÖNKÉNTESEK

téri installációs épületegyüttesről szól, ami, ha megvalósul, rendhagyó módon állít majd emléket az egykor ott élt művészeknek, és aminek híre jó, eséllyel a határokon túlra is eljuthat.

Remek érzés a Sakkozzuk ki! csapathoz tartozni, próbálják ki!

KBS

KÖRNYEZET  HAJNALI FOTÓZÁS

 SALGÓI FELHŐK

SZŰKEBB HAZÁNK SZÉPSÉGE ELRAGADÓ A Novohrad–Nógrád Geopark idén újra megrendezte fotós programját a Medves-hegységben. Közép-Európa legnagyobb tájfotós rendezvényén több tízezer kép biztosan elkészült hazánk egyik változatos, felfedezésre csábító tájáról, a Medves vidékéről. A program névadó szponzora az OLYMPUS volt.

Az első fotós maraton (2013) óta szinte nem telik el ezen a vidéken olyan nap, hogy ne fotózná valaki a ködből kiemelkedő Karancsot, Somoskőt, a fantasztikus természetszerű erdőket, a fennsíkot, a napkeltét a fennsík pereméről, a Szilvás-kőről és a lenyugvó napot a Salgóról, a két várat a macskalyuki kőbányából.

A 48 órás, maratoni programot komolyan gondoltuk. Túravezetőink segítettek a táj felfedezésében, volt modellfotózás a sziklákon, várromokon, palóc népviseletes portréfotózás, asztrofotós bemutató és asztrofotózás.

Lehetőség volt asztrotájképek készítésére a kivilágított váraknál, a Medves-fennsíkon, a Medvesalján. Természetvédelmi bemutatókra, fotós előadásokra, hajnali túrákra is vártuk az érdeklődőket. Az idén a programot kibővítet-

 FOTÓK: KBS

NÉGYSZÁZAN VETTEK RÉSZT AZ OLYMPUS MEDVESI FOTÓS MARATONON

tük az ipartörténeti emlékhelyek fotózásával is. Archaikus fotótechnikák bemutatása és kipróbálása is a program része volt.

Miről is szól az OLYMPUS Medvesi Fotós Maraton? Lényegében kölcsönös együttműködésről, összefogásról a szervezők és a fotósok között. A szervezők szeretnék megmutatni a világnak a magyar–szlovák határ mentén húzódó, napjainkig jobbára ismeretlen Medves-vidék szépségét, az itteni táj változatosságát, a geológiai különlegességeket, a palócság hagyományait, a történelmi korokat felidéző várromokat. Ezért rengeteg garantált programot ajánlanak a fotósoknak – legyenek akár amatőrök, akár profik a pillanatok megörökítésében. A résztvevőktől pedig mindössze annyit kérnek cserébe: hazaérve osszák meg felvételeiket a különböző internetes felületeken, segítsenek népszerűsíteni a Novohrad–Nógrád Geoparkot, a Medves-vidéket, valamint a természet- és tájvédelem fontosságát.

2018-ban közel négyszáz fotós vett részt az eseményen, az OLYMPUS Medvesi Fotós Maraton rendezvényei Egyházasbáston, Füleken, Somoskőben, Salgóbányán és a Medves-fennsíkon zajlottak.

Drexler Szilárd

 CSAK VIDÁMAN! MODELLFOTÓZÁS A SOMOSKŐI VÁRBAN 2018 / 3

TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN

29

ÖNKÉNTESSÉG  LELKILEG IS FEL KELL KÉSZÜLNI EGY-EGY HELYSZÍNRE

VÉSZHELYZETBEN ÖNZETLENÜL SEGÍTENEK

ÖTÉVES A KARANCS SPECIÁLIS MENTŐSZOLGÁLAT 2013-tól működik a kazári székhelyű Karancs Speciális Mentőszolgálat. Az egyesület már 2016-ban elnyerte az év önkéntes mentőszervezete címet. Részt vesznek életmentésben, műszaki mentésben, árvízi védekezésben, tűzoltásban, keresnek eltűnt embereket, mentenek állatokat, de szükség esetén még áramot is szolgáltatnak intézményekben, közüzemekben, településeken. Hogy működhessenek, pályázatokat írnak, vannak támogatóik, de külön munkákat is vállalnak, hogy pénzelni tudják a mentési tevékenységeket. Közben a mentőszolgálat egyik tagjának sem ez a főállása, valamen�nyien önkéntesek. Pusztai Nándor elnökkel beszélgettünk.  Hogyan jön létre egy speciális mentőszolgálat?

– A Karancs Speciális Mentőszolgálat 2013-ban vált ki a Karancs Mentőkutyás Alapítványból, a két szervezet azóta külön-külön működik. Egy nyugdíjas tűzoltó kolléga vetette fel, hogy a hivatásos egységek felszerelése az elsődleges (azonnali) beavatkozásokhoz van rendszeresítve. Speciális feladatok ellátásában (életmentések, műszaki mentések, alpintechnikai, vízimentések, nehéz terepen való mozgás) kiegészíthetnénk, könnyíthetnénk a hivatásos egységek munkáját. Szerencsére ezekre ritkán van szükség, de amikor mégis, akkor ott kell lenniük a speciális eszközöknek, meg kell lennie a felkészültségnek. Tizenkét taggal alakult az egyesület, most több mint ötvenen vagyunk. Az alapításkor én még nem voltam ott, másfél év múlva csatlakoztam az önkéntes munkához.

Folyamatos kiképzéseken, gyakorlatokon veszünk részt a katasztrófavédelem szervezésében, mi magunk is keresünk továbbképzési lehetőségeket alpin-, búvártechnikából, oltásvezetői tevékenységből, utóbbi már irányítási feladat. Próbáljuk bevonni a fiatalokat is. Már harmadik éve járunk Németországba egy társszervezetünkhöz, ahol egyhetes felkészítő tábor után az ifjú men30

TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN

2018 / 3

tősök versenyén vesznek részt az általánosés középiskolás tanulók. Megszervezzük a képzést és a kiutazást, a gyerekeknek csak zsebpénzt kell hozniuk. Már hagyománya van, hogy a Beszterce-lakótelepi iskolából jelentkeznek a legtöbben. Döntően elsőse-

 NAGYOBB TÜZEKET IS ELOLTANAK

gélynyújtást tanulnak, de azzal is igyekszünk megismertetni őket, hogy mit tegyenek ipari vagy természeti katasztrófa esetén.  Milyen eszközökkel rendelkeznek?

– Három IFA típusú tűzoltófecskendőnk van. Nem a legmodernebb technika, de amikor valamit beszerzünk, akkor a fenntartására is gondolni kell. Ezek a járművek szivattyúteljesítményben tökéletesek, és rossz körülmények között is megbízhatóan működnek. Szerezhetünk vizet akár az Ipolyból is, nem tömíti el a fecskendőt az iszap vagy a kavics. Vannak mélyből mentéshez szükséges eszközeink, elektromos csörlők, állványok, kisebb aggregátorok kárhelyszín megvilágításához.

Részben pályázati forrásból beszereztünk három nagyteljesítményű áramfejlesztőt.

Ezek egyenként képesek ellátni egy trafókörzetet áramkimaradás esetén, ami négynyolc utca is lehet egy faluban. Ilyenkor a helyiek együttműködésére is szükség van, mert az alapvető feltételeket kell biztosítani ezzel: a fűtést, a világítást, azt, hogy meg tudják melegíteni az ételt, és nem a szoláriumot kell bekapcsolni, ha már sikerült áramot teremteni.  Van, aki „szoláriumozik”?

– Néha nehéz az emberekkel. Kérjük a minimális áramhasználatot, mert különben a kilencedik szomszédnál már nem lesz áram, vagy annyira túlterheljük a rendszert, hogy sehol nem lesz. Van, akit nem érdekel. Próbáljuk beszerezni azokat a felszereléseket, amiket az anyagi lehetőségeink engednek. Forráshoz úgy tudunk jutni, ha a katasztrófavédelmen keresztül pályázunk eszközre vagy fenntartásra, de ez nem fedezi a költségeket. Csak a gépjárműpark kötelező felelősségbiztosítási díja több mint egymillió forintba kerül évente, és nem beszéltünk még az üzemanyagról, a kötelező szervizről.  Összességében hogyan tudják megoldani a működést?

– Kapunk adományokat, adó egy százalékos felajánlásokat, és gazdasági tevékenységet

 BEMUTATÓKAT IS TARTANAK

ÖNKÉNTESSÉG  FOTÓK: FACEBOOK

is végez az egyesület. Vállalunk hóeltakarítást, síkosság-mentesítést, kivágunk veszélyes fákat. Ezeknek a bevétele ahhoz kell, hogy el tudjunk menni menteni. Nem egyszer előfordul, hogy a saját fizetésünkből tankolunk.  Minden tiszteletem az önöké, de szerintem ennek maximálisan nem így kellene működnie.

– Nem így kellene, és Nyugat-Európában nem is így működik. Mi így is megyünk előre. Más autóversenyzéssel vagy sárkányrepüléssel tölti a szabadidejét, nekünk valamilyen szinten az a hobbink, hogy segítünk.  Nem is keveset segítenek. Nézem az adatokat, életmentésben, személykeresésben 38, árvízi védekezésben 19, műszaki mentésben 49, állatmentésben 36, tűzoltásban 351 esetben vettek részt 2013 és 2017 között.

– A katasztrófavédelem műveletirányítási központja vagy a rendőrség riaszt minket, de kapunk felkéréseket más szervezetektől, magánszemélyektől, és az adott feladathoz igazodunk. A helyszíneken többnyire együtt végezzük a munkát a katasztrófavédelemmel és a rendőrség munkatársaival. Egyre kevesebb az a szám, amikor önállóan dolgozunk, főleg állatmentésnél, személykeresésnél. Olyan állatbalesetekre kell gondolni, mint amikor a kutya beesik a szennyvízaknába, vízátfolyóba, a macska feje beszorul a kerítésbe, vagy nem tud lejönni a fáról, rendszeresen előfordul, hogy vadak akadnak fenn kerítésen. A bajok az esetek 90 százalékában emberi mulasztás, hanyagság miatt történnek, nagyon ritka, hogy természeti körülmény okoz balesetet. Sokszor keresünk olyan embereket, akik elindultak otthonról, és nyomuk veszett. Sajnos, nem mindig találjuk meg épségben az eltűnteket.

 SOKAKAT FELKUTATNAK, MEGMENTENEK

Amikor életmentésről beszélünk, a legfontosabb tényező az idő. Gyakran találkozunk olyan helyzettel, hogy az eltévedt túrázó már tudja, hogy baj van, de még nem szól.

Sokszor kritikus a helymeghatározás, rossz GPS koordinátát adnak meg, vagy – főleg az időseknél – nincs olyan telefon, ami erre alkalmas, vagy nem tudják használni. Volt,

hogy egy néni elcsúszott az erdőben, darabos törés lett a bokájában, és három óra eltelt, mire megtaláltuk. Bele kell gondolni, hogy ez persze kellemetlen, fáj, meleg is volt, de ha nem bokatörés, hanem nagyobb baj lett volna, ennyi idővesztés az életébe kerülhetne.  A túrázók általában miért tűnnek el?

– Máshogy fogjuk fel az ilyen helyzeteket, ha közvetlenül a részesei vagyunk, mint amikor halljuk a tévében, mire figyeljünk túrázáskor. Amíg nem kerül bele, addig mindenki kicsit félvállról veszi a veszélyhelyzeteket.

Arra, hogy mennyi idő telik el az eltűnés és a keresés megkezdése között, sajnos rossz példa a Medves-fennsíkon eltűnt idős házaspár esete is. Délután négykor már tudták, hogy eltűntek, mi este kilenckor kaptuk a riasztást. Első este, mivel esett az eső, azt gondoltuk, behúzódhattak valami száraz helyre, de ezeken nem találtuk őket. Bár a Medves-fennsík hatalmas, utólag derült ki, hogy éppen arra az útra mentünk, amerre a néni. De a csörlővel felszerelt terepjáróval is elakadtunk a sárban, esett az eső, három méterre sem láttunk a ködben. Kiszálltunk, dudáltunk, kiabáltunk, aztán hajnalban vis�szafordultunk. Másnap a rendőrség, több egyesület, helikopter is kereste őket, szinte négyzetméterre vizsgáltuk át a területet, majd eltelt még egy nap eredménytelenül, és az utolsó nap estéjén végigbeszéltük a kollégákkal, hogy ki merre járt. Majd visszamentünk két autóval az első útra, és a másik autóból már szóltak, hogy megtalálták a férfit, de kihűlés miatt elhunyt. A következő reggel újra felálltunk azon a részen csatár2018 / 3

TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN

31

ÖNKÉNTESSÉG  A NAGY HÓBAN IS MENNEK...

láncban a szlovák és magyar rendőrökkel együtt, és annak a helynek a közelében találtuk meg a nénit, ahol a bácsit. Elgondolkodik rajta az ember, hogy miért pont arra mentünk, ezer másfelé indulhattunk volna.  Önök hogyan élik meg az ilyen helyzeteket?

– Minden esetben, amikor elindul a keresés, van egy adrenalin löket mindenkiben, hogy megyünk árkon-bokron át, és megtaláljuk, de van, amikor menetközben már tudjuk, hogy nem lesz jó a vége. Az eltelt időhöz hozzá kell számolni az ember fizikumát, egészségi állapotát, az öltözékét is. De a hozzátartozók és a saját magunk megnyugtatása miatt is meg kell találni, és azért is, hogy a rendőrség el tudja indítani a megfelelő eljárást. Nekünk is megnyugvás, amikor így vagy úgy, de megtalálunk valakit, és le tudjuk zárni. Nem lehet immunisnak lenni sem ilyenkor, sem egy balesetnél.  Sokszor az emberek maguknak keresik a bajt.

– Majdnem mindig. Télen történt egy terepjáró-baleset a Cered és Bárna közötti erdőben, éjszaka, nagy hóban, mínusz tíz fokban. Nem tudtuk, mennyire sérültek meg, azt sem, hogy pontosan hová kell mennünk.

A helyiektől próbálunk ilyenkor információt kérni, és az erdészettel is nagyon jó a kapcsolatunk. Gyakorlatilag a szélrózsa minden irányából vannak egyesületi tagjaink, menetközben gondolkodunk gyorsan, hogy kit hívjunk fel, akinek jó a helyismerete, és segít eligazodni egy-egy terepen. Amikor kiérünk, az a legfontosabb, hogy felderítsük a helyszínt, a körülményeket, a sérültek állapotát.

Itt az történt, hogy félúton beborultak egy szakadékba. A vezető gerincsérülést szenvedett, az utasnak szerencséje volt, ő kizuhant pörgés közben az autóból, és szinte karcolás nélkül megúszta. A könnyebb sérültet beültettük az autónkba, mert nagyon hideg volt, az autóvezetőt pokrócokkal betakarva, nem mozdítva tartottuk melegen, áramtalanítottuk az autót, megtámasztottuk a további 32

TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN

2018 / 3

 TŰZOLTÁS A PUSZTÁBAN

borulástól, hogy biztonságosan végezhessük a mentést. Gyorsan dolgozunk, de nagyon nem mindegy, ki mit tesz, mit mozdít meg.

A kolléga közben kiment, felvette a mentősöket, bepakolták a vákuumágyat meg az egyéb szükséges eszközöket, közösen kiemeltük a sérültet, betettük a terepjáróba, aztán lépésben, nagyon óvatosan jutottunk ki a műúthoz a mentőhöz. Szerencséjükre minimális térerejük volt, de mi lett volna, ha nincs, és nem tudnak szólni? Lehet, hogy egy hét múlva találta volna meg őket valaki, ha fáért megy az erdőbe.  Mondta, hogy járnak kiképzésekre, gyakorlatokra, de hogy tudják feldolgozni a traumákat, azt, hogy már nem találnak meg élve valakit, vagy éppen egy baleseti helyszínen látottakat?

– Amikor elindulunk egy adott helyszínre, lelkileg fel kell készülni arra, hogy ott mi várható. Sokszor meg is beszéljük, mire kiérünk. Utána szintén megbeszéljünk, de szerintem ennyi a titka, hogy nem szabad magunkban tartani, akkor is beszélni kell róla, ha rossz. Valamennyire hozzá lehet szokni. Van olyan kolléga, aki minden gond nélkül ugrik minden akadályt, aztán van egy laza este, leülünk ide beszélgetni, sörözni, és kész, eltörik nála a mécses, és előjön a sok stressz. De ez is kell.  Ki köszöni meg maguknak a munkájukat?

– Sok elismerést kapunk, de a legfontosabb, amikor azok köszönik meg, akiknek tudtunk segíteni. Ha egy-egy esemény, ahol dolgoztunk, nem jut el a sajtóhoz, a legtöbben azt sem tudják, hogy mit csinálunk. Önkormányzatok, magánszemélyek, cégek is segítenek bennünket, nem feltétlenül pénzzel. Van olyan barátunk, aki ingyen vizsgálja át az autókat, van, aki főz nekünk, amikor hosszabb időre indulunk el. Sokszor, főleg idősekkel fordul elő, hogy fogják a pénztárcájukat, és kérdezik, hogy mivel tartoznak. Számtalanszor elmondjuk, hogy ez nem így működik. Ha valaki segíteni akarja a munkánkat, megköszönjük a számlaszámunkra eljuttatott adományt, és az adó egy százalékával is lehet segíteni a speciális mentőszolgálatot.

Dudellai Ildikó

ÖNKÉNTESSÉG, SZEMÉLYRE SZABVA

A Karancs Speciális Mentőszolgálat programot indított, hogy népszerűsítsék az önkéntességet, növeljék a fiatalok társadalmi aktivitását, társadalmi érdeklődését és közösségtudatát. Segítenek olyan képességek fejlesztésében, mint az együttműködés, a döntés, vagy a tervezés.

A programban olyan 18 és 22 év közötti fiatalok vehetnek részt, akik befejezték középiskolai tanulmányaikat, és nem állnak munkaviszonyban. Amíg önkéntesként dolgoznak, fél-egy évig tartó mentorálásban és tanácsadásban lesz részük, segítve ezzel a megalapozott pályaválasztást is. Az eltöltött önkéntes hónapok fejében ingyenesen szerezhetik meg a B vagy C kategóriás jogosítványt, illetve ingyenes angol vagy német nyelvi képzést kapnak 250 órában.

Az Önkéntesség, személyre szabva elnevezésű programra ebben az évben, és még jövőre is lehet jelentkezni. A programban jelenleg 25 fiatal vesz részt.

A részleteket a Karancs Speciális Mentőszolgálat által üzemeltetett hanemtudod.hu weblapon találják meg.

HARMINCÉVES A NÓGRÁD „KAS” KFT.

korlattal bírtam, és sikeresnek mondhattam magam, amikor Zalavári György (aki sajnos, több mint tíz éve nincs már közöttünk), a Nógrád „kas” Kft. résztulajdonos vezetője 1997-ben felkínálta a cég ügyvezetői státuszát. Amit én – anélkül, hogy akkor tulajdonom lett volna a vállalkozásban – elfogadtam, mert kihívásnak tekintettem. Zalavári György ekkor már mint nyugdíjas mentor tevékenykedett, akitől sokat tanultam mind szakmailag, mind az emberi kapcsolatok szintjén. 2000-től már résztulajdonosnak is mondhattam magam. Többszöri tulajdonosi szerkezetváltozás után 2013-ban a testvéremmel maradtunk tulajdonosok, aki a cég beszerzési és logisztikai feladatait vállalta magára. Ő kereskedő végzettségű, így a korábban megvásárolt Szigker Bt. vezetését – amit kezdetektől „második lábként” kezeltünk, és amely cég a szigetelőanyagok nagykereskedelmét végzi – István öcsém látja el, hozzáértő szakemberként.

– Nézzünk bele a „kas”-ba, lássuk a cég profilját, céljait, a kezdetektől napjainkig!

GAZDASÁG

SZÍVÓS MUNKA VISZ A TETŐPONTRA

FOLYMATOS FEJLŐDÉS, ÚJ CÉGÉR

 MATTHESZ GÁBOR

Az 1980-as évek végén még felkaptuk a fejünket egy-egy magánerős vállalkozás alapítására, így a különös nevű, fenti cég színrelépésére is. Azt azonban az általam nagyra becsült alapítók ellenére sem gondoltam, hogy egyszer majd újságcikket írok a társaságról. Amit most sem elsősorban a szép jubileum okán teszek meg, sokkal inkább a cég teljesítménye és eredményei késztetnek írásra. A vállalkozás hiteles bemutatását a mai ügyvezető, Matthesz Gábor közreműködése garantálja.

zőleg a Nógrád Megyei Beruházási Vállalat osztályvezető mérnöke volt – és társai még 1988-ban kivásárolták az rt.-ből a céget, aztán salgótarjáni telephellyel és címen be is jegyeztették. Nagy elánnal folytatták a munkát, hamarosan ismertté is váltak a hazai szigeteléstechnika szűkebb-tágabb piacán.

– A Nógrád „kas” Kft. tehát 1988-ban alakult, azaz 30 éves. Ön mikor és hogyan került be a „kas”-ba?

-- Én már csaknem tízéves nagyvállalati építőmérnöki, illetve egyéni tervezői gya-

– Itt is hangsúlyozom: a Nógrád „kas” Kft. nem kényszer hatására jött létre, az alapítók „előre megfontoltan” az építőiparból, az épületfizikához tartozó tevékenységeket választották ki – folytatja Matthesz Gábor. – Vezérelvük a kezdetektől a lehető legmagasabb minőségű szakmai szolgáltatás nyújtása, amit a mai cégfilozófiánk is képvisel.

Profilunkat folyamatosan a lapostető-szigetelések mellett más épületszerkezet-szigetelés és az épület-felújítás irányába is kiterjesztettük. Én építészként a belépésemtől igyekeztem a szigetelési munkákat az épületek egészére kiterjeszteni és a komplex épületenergetikai szemléletet is meghonosítani és elterjeszteni. Így alakultunk át fokozatosan hő-, hang- és vízszigetelési specialistákká (pinceszigetelés, nyílászárók szigetelése, tetőtér-szigetelés, magas-, la-

MEGÉRKEZIK A „KAS”CSALÁD EGY TAGJA

1987-ben, még a rendszerváltás előtt, jól ismert szakemberek – köztük Perényi László építészmérnök, a Nógrád Megyei Állami Építőipari Vállalat korábbi főmérnöke – létrehoztak Budapesten egy szigeteléstechnikai vállalatot, amit „kas” Részvénytársaság néven jegyeztettek be. A „kas” név szimbolikus, egyrészt utal a természetben megtalálható hő-, hang- és vízszigetelt építményre (lásd: méhkas), másrészt védőburkot, védelmi szervezetet is jelent.

1988-ban aztán a „kas” Rt. tagjai országszerte létrehoztak hat „kas” Kft.-t – meséli Matthesz Gábor, a mai Nógrád „kas” Épületfelújító és Szigetelő Kft. tulajdonosa, ügyvezetője, miután bemutatta a cég új – Nagymező út 11/A címen található – telephelyét, hogy aztán percek múlva már az irodájában beszélgessünk.

– A mi „kas”-unk úgy jött létre – folytatta az ügyvezető –, hogy Zalavári György – aki elő-

 AZ ACÉLGYÁRI ÚTI „KOLDUSPALOTÁKAT” 2015-BEN ÚJÍTOTTÁK FEL 2018 / 3

TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN

33

GAZDASÁG  ÚJ KÜLSŐT KAPOTT 2017-BEN A LORÁNTFFY ZSUZSANNA LEÁNYKOLLÉGIUM

pos-, terasz-tetőszigetelés stb.). Manapság a legnagyobb figyelmet az energiatakarékos rendszerek, technológiák, a korszerű épületfizikai igényeket kielégítő anyagok megismertetésére és elfogadtatására fordítjuk.

Profilbővülésünket demonstrálva a korábbi Nógrád „kas” Épületszigetelő Kft. neve ma már Nógrád „kas” Épületfelújító és Szigetelő Kft. Elsők között csatlakoztunk az energiatakarékossági programokhoz, és vettünk részt azok véleményezésében. Segítséget nyújtunk megrendelőinknek a pályázati anyagok elkészítésében, energiatakarékos felújítások megtervezésében. Folyamatosan valósítunk meg – közbeszerzés keretében meghirdetett pályázatok nyerteseként is – speciális szak-, illetve generálkivitelezési feladatokat. Megkíséreljük a szigetelést – ami korábban kicsit lekezelt szakág volt – az „őt” megillető rangjára emelni. Évtizedek óta minden helyi építész és tervező tud rólunk és általunk arról is, hogy a komplex épülettervezői feladatnak szerves része az épületfizika és szigeteléstechnika.

Szívesen segítünk a tervezőknek speciális feladatok (csomópontok, rétegrendek) tervezésében is.

– Ami itt látok a telephelyen – ahol az új irodaépület és a tágas raktárak is találhatók – az a cégfejlődés egyik ismérve – mondom az ügyvezetőnek.

– Ez így van, és ez akkori is igaz, ha jelentős erőfeszítések és nem kis áldozatok árán sikerült ezt elérnünk. A három évtized alatt több városrészben is „állomásozott” már a cégünk, „ideiglenesen.” Először a Beszterce-lakótelepen, egy kis házban volt a cégiroda. Aztán 1997-től 2005-ig 34

TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN

2018 / 3

a Vásártéren dolgoztunk. Innen mentünk a Szérűskert utcai nagyobb lakásba. Végül 2015-ben ide, Zagyvapálfalvára – reményeink szerint a végleges helyünkre – költözhettünk. Jelenlegi telephelyünk mindkét cégünk számára megfelelő minőségű elhelyezést és további fejlődési potenciált is biztosít. Mostani székhelyünk kialakítását több mint tíz éve kezdtük el területvásárlással, majd telephely-fejlesztési pályázattal. A 2009–10 közötti gazdasági recesszió azonban óvatosságra intett bennünket, így a telephelyfejlesztésünk (raktár-, irodaépítés) pályázati támogatását nem vettük igénybe. Gyakorlatilag az itt látható épület- és eszközállományt saját erőből valósítottuk meg – mondja büszkeséggel a cégvezető.

MEGFONTOLT VEZÉRELV: A CÉGBIZTONSÁG

A cég gazdasági teljesítményét firtató kérdésemre Matthesz Gábor azzal folytatja, hogy az árbevételük – az árak változását, az inflációt kiszűrve – néhány év kivételével folyamatosan emelkedik.

– 1997-ben mintegy 70 millió forint volt az árbevételünk, az elmúlt 20 év alatt közel tízszeresére nőtt a gazdasági tevékenységünk – folytatja. – Az idén június közepéig a szerződéssel lekötött munkák meghaladták a félmilliárd forintot. Ez azt jelenti, hogy a Nógrád „kas” Kft. – az EU paraméterei alapján – a mikro- és kisvállalkozások határán mozog. Igazából soha nem törekedtünk csak a nagyságrendi növekedésre. Mindig az volt a cégvezetés vezérelve, hogy a társaságunk tartson el néhány családot, de ezt

biztonságosan és tartósan tegye. A cég létszáma is ennek a vezérelvnek megfelelően alakult. A szellemi stáb a mindenkori ügyvezetés, egy megbízott könyvelővel kiegészülve. Magam mindig igényeltem, hogy ne csak azt tudjam, műszakilag milyen feladatokat kell megvalósítanunk, hanem azt is, hogy a munkánknak milyen gazdasági eredménye van, vállalkozásunk milyen hatékonysággal működik. Van továbbá egy építésvezető kollégánk és egy adminisztratív ügyintézőnk is. Azt mondanám, hogy öten vagyunk, akik a cégvezetésben dolgozunk. Ugyanakkor a saját alkalmazotti fizikai létszámunk hét kvalifikált szigetelő szakemberből álló brigád. Tagjai – és erre büszke vagyok – több éve nálunk dolgoznak, közülük néhányan több mint egy évtizede is erősítik már a csapatot. Egyéként a 2005–13 között 20–25 főig felment a saját létszámunk, ebben az időszakban ács, festő, kőműves és más szakemberünk is volt, mert ekkor már generálfeladatokat is elláttunk. Az utolsó cégátalakulás során racionalizáltuk a profilunkat, fő tevékenységünket – az épületszigetelést – saját létszámmal kívánjuk megoldani. A generál-kivitelezési munkákat és egyéb feladatainkat társvállalkozások, alvállalkozók bevonásával valósítjuk meg.

Korábbi jó kapcsolataink révén, az élni és élni hagyni elvét alkalmazva szerencsésen tehetjük ezt, így nem kell egymástól elszívni a munkaerőt, mindenki azt a feladatot látja el, amihez magas színvonalon ért.

– Hogyan felelnek meg a dolgozóik a műszaki fejlődésnek, a korszerű technikai és technológiai követelményeinek? Kezdjük talán önnel!

tető- és külső felújítása is. A megyei rendőr-főkapitányság épületének komplett energetikai felújítását – nyílt közbeszerzési pályázat nyerteseként – generálkivitelezésben végezzük. Ezek jelentős, több százmilliós forint értékű munkák. Mi csináljuk a Hazatérés Múzeuma projektet Somoskőújfaluban, amelynek szintén generálkivitelezői vagyunk. Ezek egyben referenciamunkáink is, amelyeken a jól bevált alvállalkozóink kőműves- és földmunkákat végeznek, de a villanyszerelést, a víz- és gázszerelést is évek óta állandó partnereinkkel oldjuk meg.

Közöttük van például a Silver 2009 Kft., a Bodnár Kft., a szécsényi székhelyű Beszkid Elektro Kft. is a villanyszerelési feladatokban. A Versi 2005 Kft. az épületgépészeti munkákat végzi.

– Milyen a kapcsolatuk a helyi önkormányzatokkal?

– Sok munkát végzünk az 50 km körzetben lévő településeken, szinte kivétel nélkül a

nagy része speciális szakfeladat, szigetelési, energetikai munka, kisebb része felújítás, generál kivitelezés.

– Vannak távolabb végzendő feladataik, megrendeléseik is?

– Gyakorlatilag lekötött a kapacitásunk helyi megrendelésekkel, illetve néhány tíz km-es körzeten lévő munkákkal. Ettől függetlenül száz km-es körzetben bármikor vállalunk munkát, de jelen körülményeink között egyszerűen nincs is rá szükségünk.

GAZDASÁG

– Nekem illett példát mutatnom: építőmérnökként is folyamatosan képezem magam.

Ma már energia-auditor, lobbi tag és energetikai tanúsító vagyok. A műszaki munka, a kivitelezés helyszíni irányítását szakirányú felsőfokú végzettséggel rendelkező kollégák látják el. Tudásunkat valamennyien folyamatos képzéssel mélyítjük el, amit a hazánkba beözönlő anyagok és korszerű technológiák megismerése és alkalmazása is megkövetel. Megalakulásától tagjai vagyunk a szakmai szövetségnek, a kamarának és vállalkozók megyei szervezetének.

A szövetség nélkül bizonyára nem tudnánk, mondjuk húsz év garanciát vállalni egy-egy munkánkra. Dolgozóinkat az anyaggyártók és -szállítók szaktanfolyamain is kiképezzük. Az én eredendően építőmérnöki, majd vállalkozói gondolkodásom középpontjában a szakmaiság áll. Mérnökként soha nem fogok a tárgyalóasztal mellől fölállni úgy, hogy egy feladatot, egy munkát ne értsünk meg, ne beszéljünk át, aztán ne oldjuk meg a legjobb tudásunk szerint. Vagy éppen ne adjuk át azt az épületfizikai tudást, amit megszereztünk. Azt tartom, viszonylag könnyű fölfejleszteni egy céget (létszámát, árbevételét), de azt évtizedekig fenntartani, a megbízhatóságot, a minőséget garantálni, na, azt nehezebb, de sokkal fontosabb is. Mi az utóbbiakra elkötelezettek vagyunk.

SZAKMAI ELISMERÉSEK, DÍJAK

– Számos díjban, elismerésben részesültek. Ez az említett szakmaiság jó visszaigazolása?

– Igen, de először mást említek. Szakmaiságunk színvonalát, értékét és elismerését mutatja, hogy néhai Zalavári György cégalapító szakmai kiadványok szerzőjeként, szer-

PARTNERKAPCSOLATOK, KOOPERÁCIÓS MUNKÁK

– Egyetlen cég sem működhet beszállítók, együttműködő partnerek, kapcsolatok nélkül. Beszélne erről is?

– Hogyne. Harminc éve dolgozunk a szakmában, így – miden túlzás nélkül – országszerte jól ismertek vagyunk. A nagy építőipari cégektől kezdve a kisebb speciális szigetelőanyagokat gyártó és forgalmazó cégekig terjednek a partnerkapcsolatainak. Így csak példálózhatok, hiszen helyben szinte mindenki a beszállítóink között volt vagy van.

Rendszeresen vásárolunk a Stavmat Kft., a Prevent-Salgótarján Kft., a Zsemberiker Kft. termékeiből, vásárlói vagyunk a Mester Iparcikknek. Kapcsolatban vagyunk a Salgótarjánban tevékenykedő tervező társaságokkal, példaként említhetem a Tarjánterv Kft.-t vagy a Timpanon Kft-t. Az ő terveik alapján végezzük az acélgyári Szent József templom felújítását. Folyamatban van a somosi Magyarok Nagyasszonya templom

MATTHESZ GÁBOR

 A CÉG IRODÁJA

helyi önkormányzatok megrendelésére. Jó a kapcsolatunk az épületállomány kezelésével foglalkozó társaságokkal, például a lakásszövetkezetekkel, vagy iskolák, óvodák üzemeltetését végző társaságokkal Salgótarjánban, de Balassagyarmaton is.

Rendszeres és megfelelő a kapcsolatunk az önkormányzatokkal, hiszen alkalmasak vagyunk mindenféle pályázat, kiváltképp az említett energetikai pályázatok szakszerű elkészítésére. Az állami területen is sok helyre meghívnak bennünket, e munkák

1966-ben született Salgótarjánban, itt végezte az általános és középiskolát is. Magasépítő üzemmérnöki diplomáját az Ybl Miklós Műszaki Főiskolán 1988-ban szerezte meg. Első munkahelyén, a Nógrád Megyei Állami Építőipari Vállaltnál 1992-ig dolgozott. Még ez évben megnősült, két évre rá megszületett a kislányuk is. Mérnöki tudását öt éven át egyéni vállalkozóként kamatoztatatta. 1997-ben került a Nógrád „kas” Kft.-hez. Folyamatos önképzésének, céltudatos munkájának köszönhetőn ma már a cég résztulajdonosa és vezetője is. Felségével Somoskőben, saját tervezésű családi házukban laknak. Lányuk negyedéves pszichológus szakos egyetemi hallgató. A cégvezető szabadidejében hajómodelleket épít, magyar történelmi tárgyú érmeket gyűjt.

kesztőjeként, lektoraként és szponzorként is szerepet vállalt. Munkássága hiánypótló volt az egész országban, hiszen korábban nem voltak olyan kiadványok, amelyek ös�szefoglalták volna a szigetelő szakma ismereteit, műszaki paramétereit, egyéb tudnivalóit. Az építészhallgató az egyetemen végigül egy félév szigetelést és (vagy) épületfizikát, de mire a tanultakat alkalmaznia kell a gyakorlatban, az elméleti tudása avul, leértékelődik. Ezt a hiányzó tudást hívatott kompenzálni az említett szakkiadványt teremtő, szponzoráló tevékenység. Ezeknek a hiánypótló szalmai munkának jómagam és kollégáim is részesei voltunk, vagyunk.

A szakmai díjaink között példaként említhetem a Sagglas Üvegipari Rt. tetőszigetelésének felújítására 1998-ban kapott kategóriadíjat. Büszkék vagyunk arra is, hogy az ÉMSZ által kiírt Év tetője pályázatán több alkalommal különdíj, illetve kategóriadíj elismerésben részesültünk. Végül itt ajánlom a honlapunkat (http://www.nogradkas. hu), ahol díjainkról, referenciamunkáinkról, egész cégünkről bővebb információval állunk minden érdeklődő rendelkezésre.

Baráthi Ottó 2018 / 3

TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN

35

VÁROSREHABILITÁCIÓ

MEGÚJUL A SALGÓ UTCA

NAGYON SOKAN ÉLNEK SZEGREGÁTUMOKBAN Zajlik a Salgó úti városrehabilitáció Salgótarjánban, a városrészben 17 bérlakást és egy közösségi házat is kialakítanak. Vámos Anett, a városfejlesztési iroda pályázati referense arról tájékoztatta lapunkat, hogy Salgótarján önkormányzata a Terület- és Településfejlesztési Operatív Program keretében nyert 266,5 millió forint vissza nem térítendő támogatást a megyei jogú városok leromlott városi területeinek rehabilitációja című pályázaton. A pénzből a Salgó út 32–40. szám alatti ingatlanokat újítják fel. sával 264 lakás vált biztonságosabbá és korszerűbbé. A két épületben felújították a mellékhelyiségek szellőzési rendszerét, korszerűsítették a kaputelefon-rendszert, a megújult aulában pedig videós megfigyelőt és rögzítő rendszert alakítottak ki.

Ez a fejlesztés 2013-ban kezdődött. Az Észak-magyarországi Operatív Program keretében, száz százalékban támogatott beruházás részeként végezték el a belvárosi Erzsébet tér rehabilitációját, szolgáltatóirodát és szociális napközi foglalkoztatót alakítottak ki, új közösségi térrel bővítették az evangélikus paplakot. Három épületnél az akadálymentesítés is megtörtént. Az Acélgyári úti Szent József-plébániatemplom előtti tér és az Erzsébet tér felújítása során ezer négyzetméteren újult meg a zöldfelület.

Salgótarján önkormányzata az első projektre 2013 júniusában nyerte el a vissza nem térítendő európai uniós támogatást, hogy megállítsa és megfordítsa a leszakadást a városrészekben.

A fentiekhez hasonló programot legközelebb a Forgách-bányatelepen indítanak majd.

A Terület- és Településfejlesztési Operatív Program forrásainak felhasználására elkészült Salgótarján integrált területi programja. Ebben kiemelt célokként nevezik meg a gazdaságfejlesztést, a családbarát, munkába állástsegítő intézmények, közszolgáltatások fejlesztését, a gazdaságélénkítő és népességmegtartó városfejlesztést, a fenntartható városiközlekedésfejlesztést,

 SERÉNYEN DOLGOZNAK AZ ÉPÜLETEKBEN

 FOTÓK: KBS

A komplex programmal a Salgó úti szegre­ gátumban élő lakosság életminőségét javítják az épületek részleges modernizálásával, a lakásfenntartási költségek olcsóbbá tételével, a szebb lakókörnyezettel.

A felújítás során elvégzik az épületek vízés hőszigetelését, a tető cseréjét, korszerű nyílászárókat építenek be, felújítják a teljes elektromos és vízvezeték-hálózatot.

A fejlesztés keretében valamennyi ingatlant csatlakoztatják a városi közműhálózatokra, fürdőszobákat és a főzőhelyiségeket alakítanak ki.

Egy épület teljes mértékben akadálymentes lesz. Rendezik a házak közötti területet, elbontják a melléképületeket, betemetik a pincéket, járatokat, megerősítik a támfalat.

A Salgó úti épületek mellett létrejön egy közösségi ház, melyben lesz közösségi tér, főzőkonyha, mosdó és zuhanyozó, mosókonyha és irodahelyiség, mellette pedig parkoló és kerítéssel körülhatárolt játszótér épül. A teljes beruházással december végére készülnek el.

A városban korábban 2015 őszén fejeződött be szociális városrehabilitáció: a több mint 430 millió forintos fejlesztéseket az acélgyári városrészben és a belvárosban végezték el.

Az acélgyári városrészben elkészült az egykori munkáslakások, az úgynevezett kolduspaloták külső felújítása, amely a három épületben 78 lakást érintett.

A városközponti garzonházak részleges gépészeti, tűzvédelmi és elektromos felújítá-

 SOK RÉGI HÁZAT FELÚJÍTANAK 36

TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN

2018 / 3

az önkormányzati energiahatékonyság, a megújuló energiafelhasználás arányának növelését, a városi közszolgáltatások fejlesztését, a gazdaságfejlesztéshez kapcsolódó foglalkoztatás növelését, a társadalmi együttműködést erősítő programokat és nem utolsósorban a leromlott városi területek rehabilitációját.

A stratégia részét képező antiszegregációs tervben Salgótarján területén – a KSH adatai alapján – meglehetősen sok, 7 szegre­ gátumot és 5 szegregációval veszélyeztetett területet azonosítottak be, ami a lakosság több mint 10%-át érinti. Az elmúlt évek tendenciáit figyelembe véve új szegregátumok kialakulása vagy a jelenlegi szegregátum kiterjedése valószínűsíthető. A stratégia szerint valamennyi szegregált területen indokolt lenne a beavatkozás.

A fejlesztések célja a város szegregációs területein koncentráltan megjelenő társadalmi, fizikai, gazdasági problémák komplex módon való kezelése, a területen élők helyzetének javítása, integrációjuk elősegítése érdekében. Tekintettel arra, hogy a szegregált területekre a kedvezőtlen demográfiai helyzet, alacsony iskolázottság, a tartós munkanélküliség magas szintje és az erősen leromlott környezet jellemző, a beavatkozások alapját az érintett területek fejlesztése, új szociális, közösségi és közterületi funkciók kialakítása képezi.

Az infrastrukturális beruházások mellett komplex felzárkóztatási programokkal segítik a munkaképesség fenntartását, a társadalmikohézió erősítését, a város népességmegtartó erejét. A komplex programokat a lakosság bevonásával valósítják meg.

D. I.

HELYTÁLLNAK ÉS ÚJ STADIONRA VÁRNAK ATLÉTÁINK

A dicsőséges, szép múltra visszatekintő salgótarjáni atlétika története 119 éve indult, hiszen a SSE 1909 nyarán rendezte meg az első háziversenyét. Azóta sok víz lefolyt a Tarján-patakon, a remek nemzetközi sikereket, magyar bajnoki címeket, világraszóló helyi rendezvényeket mostanra szűkösebb időszak követte, amely – anyagi válságával és az áldatlan létesítményhelyzettel – ma is nehezíti az atléták mindennapi edzéseit, versenyzését.

 AZ ÉREMHALMOZÓ FUTÓK, SIMKÓ MÁTÉ BOLDIZSÁR ÉS OLÁH BÁTOR EDZŐJÜKKEL, MÁTÉ CSABÁVAL ÉS BAKOS LÁSZLÓ ELNÖKKEL

A kitartó sportemberek reményeit azonban élteti, hogy a nógrádi megyeszékhelyen belátható időn belül új atlétikai központ épül, amely visszahozhatja a gyerekeket, fiatalokat a fontos alapsportág világába.

Mielőtt azonban Bakos Lászlóval, a Salgótarjáni Atlétikai Club elnökével a jelen taglalásába fognánk, felelevenítettük a sportág helyi, sikerekben gazdag történetét.

– A tarjáni atlétika kezdeti lépésének valóban a SSE első, 1909 nyarán megrendezett háziversenyét tekinthetjük, de a szervezett atlétikai élet 1924-ben indult a városban az Acélgyári Levente Egyesület létrejöttével – említi a fiatal sportvezető. – Az első országos bajnoki aranyérmünket Zelenka István, az SBTC versenyzője szerezte, aki 1929-ben győzött maratoni futásban. A SSE szakosztálya 1939-ben alakult meg, azóta számtalan bajnoki cím és siker övezte útjukat: a magas­ ugró Komka Magdolna és a távolugró Ajkler Zita olimpiára is eljutott. Ugyanakkor az eddigi legeredményesebb atlétánkat az SBTC adta Mecser Lajos személyében, aki két olimpián – 1964-ben, Tokióban és 1968ban, Mexikóban – szerepelt, Európa-bajnoki ezüstérmet szerzett, két Európa-csúcsot ért el, és 22-szer nyert magyar bajnokságot. Ha pedig atlétika és Salgótarján, sokáig a világhírű ugrógála jutott az emberek eszébe, az Angyal János nevével fémjelzett rendezvény 24 éve alatt világklasszis ugrók sora, köztük 15 olimpiai és világbajnok látogatott el megyénkbe.  A régi szép idők azonban elmúltak…

– Ennek fő oka, hogy a rendszerváltás után megszűnt az SKSE, és az Acélgyár hanyatlá-

sával a legfőbb bázisát veszítette el a tarjáni atlétika. Ennek ellenére még évekig szép eredményekre futotta az SKDASE, majd a XXI. század kezdetétől Salgótarjáni Atlétikai Club néven működő szakosztály erejéből, így például a már említett Ajkler Zita távolugrásban olimpián (Sydney, 2000) és Európa-bajnokságon is képviselte szűkebb hazánk színeit, de az anyagi nehézségek és a lehetetlen létesítményhelyzet miatt egyre nehezebbé vált a tarjáni atléták élete. A SAC elnöki tisztségét 2002 közepéig Angyal János töltötte be, akitől Máté Csaba vette át az addigra nehézzé vált örökséget, ő pedig 2016-ban nekem adta tovább a stafétát.

Városunkban a SAC-on kívül két további

klub, a Zenit SE és a Tarjáni Tornádó Triatlon SE foglalkozik atlétikával.  A város legnagyobb atlétikai szakosztálya még mindig a SAC. Tartsunk egy kis helyzetjelentést!

– Egyesületünknél a korábbi elnök, Máté Csaba és a félmaratoni táv országos csúcstartója, Kadlót Zoltán a két vezetőedző, akik a nehéz időkben is kitartottak szeretett sportáguk mellett, és hosszú évek óta bér nélkül segítik a fiatalok felkészítését. Ők azokra az időkre is emlékeznek, amikor még százak atletizáltak a városban, több fő- és mellékfoglalkozású edző és élsportoló emelte a várost egyre magasabbra az éves pontversenyben. A Sese hanyatlásával azonban fokozatosan mindenki eltávolodott a sportágtól, a két kezünkön meg tudtuk számolni, kik tartottak ki. Fontos előrelépést hozott, hogy klubunk 2012-ben együttműködési megállapodást kötött a Kodály Zoltán iskolával, amelynek révén azóta is egyre növekszik a klub utánpótlása, cserébe pedig segítséget nyújtunk az iskolai edzések lebonyolításában. Ezeket Mrakics Nikolett tartja, aki a klub szakembereivel is folyamatos kapcsolatban áll. Az így kialakult gyermekcsoportok – egyedüli nógrádiként – folyamatos résztvevői a Magyar Atlétikai Szövetség kiemelt utánpótlásprogramjának, a Sport XXI. regionális állomásainak, ahonnan már több aranyérmet is hazahoztak.  Sokan meglepődtek, amikor 2016-ban Bakos Lászlót jelentősebb sportolói és -vezetői múlt nélkül a SAC elnökévé választották. Tényleg, mutatkozzon már be egy kicsit!

– Való igaz, komolyabb sportolói és edzői múlttal nem dicsekedhetem, de már fiatalon megismerkedtem az atlétikával, és afféle „nyúlként”, háttéremberként segítettem a nálam jobb versenyzők felkészülését. Idővel egyre több feladatot vettem át a klub vezetésében is, míg végül engem választottak meg a SAC első emberének, amelyet hatalmas megtiszteltetésként éltem meg. Szívügyemnek tekintem a nógrádi atlétika sorsát, így szinte minden edzésen jelen vagyok, sőt egy sprinter csoportot magam köré is gyűjtöttem. A legnagyobb feladatom azonban

ATLÉTIKA

NEM CSAK FUTNAK A SIKEREK UTÁN

 BAKOS LÁSZLÓ EGY KIS SPRINTER CSOPORTOT IS MAGA KÖRÉ GYŰJTÖTT 2018 / 3

TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN

37

ATLÉTIKA  AZ IDEI ATLÉTIKAI TÁBOR SORÁN A KÁLVÁRIÁN IS VOLT EDZÉS

elnökként az egyesület működtetése, az anyagi és technikai háttér megteremtése, a versenyeztetés feltételeinek biztosítása, az utánpótlás szervezése, bővítése stb.  Az atlétikához közel állók szerint többé-kevésbé sikerült megszilárdítania a SAC helyzetét…

– Az anyagiakat nézve ott tartunk, hogy minden nélkülözhetetlen kiadásunkat tudjuk fedezni a különböző pályázatok, műhelytámogatások révén. Régebben az utazási költséget is az edzőknek, saját zsebből kellett fizetniük, most viszont már bárhová el tudunk jutni, ahová az edzők szeretnének. Egyes forrásokból szöges cipőket, dobószereket is tudunk vásárolni, és tavaly óta egységes ruházatban tudunk megjelenni a versenyeken; a pólóinkon és széldzsekijeinken is ott látható a klub logója. Az eszközkészletünk is fokozatosan gyarapszik. Ez még jóval elmarad attól, amikor a Sesénél fizetett edzők sora dolgozott, de legalább a felszerelésekben és a versenyeztetésben rendeződött a helyzet.  Hogyan állnak az utánpótlással? Akarnak-e még a fiatalok a sok munkát igénylő atlétikával foglalkozni?

– Mindig is fontos célunk volt és marad a létszámunk növelése, és ezt csak az iskolák, testnevelők segítségével tudjuk elérni. Ezért nagy hangsúlyt fektetünk az iskolákkal folyó együttműködésre. A már említett helyi Kodály iskola után a legnagyobb lépést a balassagyarmati Dózsa György Általános Iskolával tettük meg. Sportszerekkel és edzői bérrel segítjük a csoportot, és a tehetséges fiatalok versenyeztetését is támogatjuk. A MASZ Kölyök Atlétika programja révén két csoportvezetőnket félévente bérrel tudjuk segíteni, ők pedig mozgatják az iskolák legügyesebb diákjait. Egyre kevesebb a sportág iránt elkötelezett testnevelő, akik hajlandóak tenni a tehetségek felkarolásában, de néhány emberre lehet számítani. Kiváló a kapcsolatunk a Kodállyal és a Dózsával, az ősztől pedig szeretnénk csoportot indítani a tarjáni Uzoni Péter iskolában is. Idén nyáron már ötödik alkalommal tartottunk egyhetes atlétikai tábort Salgótarjánban, és rendszeresen szervezünk háziversenyeket annak érdekében, hogy felmérjük az utánpótlásukat, és megszerettessük a sportágunkat. A versenyzőket természetesen meg is kell tartani, 38

TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN

2018 / 3

folyamatosan fenn kell tartani a motivációjukat, ami talán még nehezebb feladat, mint elindítani őket.  No, és milyen eredményeket értek el az utóbbi időszakban?

– Évről évre bukkannak fel tehetségek, akik korcsoportjukban ott vannak a ranglista élmezőnyében. Többen a nagy fővárosi egyesületekben is értékesek lennének. A tájékozódási futásból is ismerős Mag lányok, Viktória és Fruzsina hátukon viszik a mezei futó csapatokat, a diákolimpiai küzdelmek mellett a bajnokságokon és a Mezei Liga sorozatban is gyűjtögetik az érmeket. Kovács Gyöngyvirág fedett pályán és szabadtéren is ostromolja a dobogót. A hegyi ob-n évek óta egyéni bajnoki címeket szerző SACosok után idén a Zenit tudott csapatban aranyat elhozni. A SAC gyermekcsapatai a regionális megmérettetéseken – nyolcfős gárdák versengenek a Sport XXI-ben – szereznek érmeket jobb körülmények között készülő fővárosi riválisaik előtt. Húzóemberük Oláh Bátor, aki 1000 m-en országos csúcsot tart korcsoportjában. De ma már nem csupán a futással azonosítják a tarjáni atlétikát. Ezt bizonyítja a 11 esztendős távolugrónk, Kiss Dalma, aki tavaly a korosztályos országos ranglista második helyén végzett, a télen pedig egy dortmundi válogatott viadalról két aranyérmet is hazahozott.  A kivételes tehetségek fejlődését azonban semennyire sem segíti az áldatlan létesítményhelyzet.

– Ez sajnos így igaz. Biztos vagyok benne, hogy a mezei futásban elért sikerekhez hasonló eredményeket érnénk el a pályaversenyeken is, ha ott is olyan feltételekkel készülhetünk, mint a riválisaink. Biztosra veszem: ha ma is olyan bázisa lenne az atlétikának, mint régen a Sese-pálya volt, akkor még többen szerethetnék meg a sportágat. Jelenleg nem csoda, ha egy fiatal nem szeretné az aszfalton róni a köröket. Sokan legyintenek, hogy futni bárhol lehet, de nem mindegy, hogy mekkora kárt okozunk ezzel a szervezetben. Ugrókat és dobókat pedig csak úgy tudunk nevelni, ha megvannak a helyek, ahol gyakorolni tudnak. Nógrád megye eleve fehér folt a magyar atlétika térképén azzal, hogy egyedül nálunk nincs rekortán borítású futópálya. Mi több, a Szojka Ferenc-stadion átépítései mi-

att megszűntek az ugróhelyek, és a futópálya állaga is alaposan leromlott. Ez nemcsak a sportolókat érinti, a környék iskolái is itt tartották a testnevelésóráikat, és az egész megyében ez a létesítmény volt alkalmas a diákolimpiai versenyek megrendezésére.  Az ígéretek – és szerződések – szerint a közeljövőben javulhat a helyzet.

– Jelentős előrelépést hozhat, hogy a Modern városok program keretében egy atlétikai központ kiépítése is a tervek között szerepel. Úgy tudjuk, hogy a helyszín a tóstrandi Tatárárok melletti terület lehet. Ahogy Fekete Zsolt polgármester úr közölte, „a katlan helyén – ha azt sikerül magántulajdonból kivásárolni – nemzetközi szabvány szerinti atlétikai pálya épülne.” Ott elég helye lenne egy szabályos méretű futópályának, jutna hely az ugró-, és dobószámoknak is, mint ahogyan a nélkülözhetetlen futófolyosó kialakításában is reménykedhetnénk, hogy télen ne a jeges, havas utakon kelljen edzeniük a fiataloknak. Ám addig is szükségünk van olyan helyekre, ahol a sportolóink felkészülhetnek a versenyekre. Ezért a tavasz során szülői segítséggel, önerőből, hatalmas ös�szefogással kiépítettek egy távolugróhelyet a sportcentrumban, amely, bár versenyek lebonyolítására nem alkalmas, gyakorolni jó.  Jelenleg milyen versenyek léteznek a városban?

– A hagyományos Október 23-i emlékfutás során a Megyeháza környékén több ezren szoktak futni a bárki számára vállalható távokon, és a sportegyesületek váltói is egymásnak feszülnek. Nyáron a Karancs a célpont, a rendhagyó uphill futás győztesei méltán érdemlik ki a Karancs Királya címet.

Pünkösdkor a futók hosszában lepik el a várost: a SAC félmaratoni csúcstartójának, Kadlót Zoltánnak a tiszteletére lehet teljesíteni a több mint 21 kilométert. Az önkormányzat kezdeményezésére a Tanévnyitó fesztivál keretében is beütemeztek egy futást, amely a Fő tér és a Szerpentin út környékén, két távon vezet a késő nyári estében. A legfiatalabb verseny a Futapest sportiroda krosszfutó sorozatának tarjáni állomása. A Tóstrand és a Medves-fennsík közötti legendásan kemény terepen (többek között Mecser Lajos és Kadlót Zoltán is itt készült a nagy versenyekre) szép számmal szoktak indulni. Három éve a leghosszabb táv, a maratoni kedvelői is megtalálhatják számításukat a Losonc és Salgótarján közötti útszakaszon. A SAC tavaly ősszel a Sport XXI-es versenysorozat egyik állomását is a megyeszékhelyre hozta, a Tóstrandon a régió legjobb utánpótláskorú mezei futói mérkőztek meg egymással, és tarjáni siker is született. Idén ismét a városba látogat majd a MASZ viadala.  A legújabb tervek, teendők?

– A MASZ annyira elégedett volt a tavalyi versenyünk lebonyolításával, hogy felkérték a SAC-ot: rendezzük meg a Mezei Liga egyik állomását is. Felmérjük a helyzetet, óriási fegyvertény lenne, ha egy országos versenyt is Salgótarjánba tudnánk hozni, ezért mindent megteszünk annak érdekében, hogy erre alkalmasak legyenek a körülmények.

B. R.

ÉPÍTÉSZET KATEGÓRIÁBAN

MEGSZÜLETETT AZ EREDMÉNY LAPUNK PÁLYÁZATÁN

FÉNY-KÉP

FOTÓZOTT SALGÓTARJÁN A Tarjáni Városlakó Magazin fekete-fehér fotópályázatot hirdetett, amelyre – több kategóriában – Salgótarjánban, idén március 31. és július 31. között készült digitális felvételeket vártunk. A felhívásunkra 4 kategóriában közel 40 pályázó 171 képet küldött be a szerkesztőségünkbe. Nehéz helyzetben volt a zsűri, de azért megszületett a végeredmény.

1. díj: Városi geometria (Yanno fotója)

2. díj: Főplébánia (Vajk fotója)

PORTRÉ KATEGÓRIÁBAN

ZSÁNER KATEGÓRIÁBAN

különdíjas: Csirkefogó (Kriszti fotója)

különdíjat kap: Gyerekszemmel (Kriszti fotója)

KULTÚRA KATEGÓRIÁBAN különdíjas: A sötét 50 árnyalata (peter-sz fotója)

A fentiekből is kitűnik, hogy a zsűri három kategóriában nem adott ki 1–3. díjat, és az építészetiben is csak kettőt.

A közönségdíjat a legtöbb tetszést szerző kép kapja: muse(um) (Look fotója).

A fotók egy részét, körülbelül a harmadát a későbbiekben közzétesszük a Tarjáni Városlakó Magazinban.

A díjak átadására október 17-én, a Városlakó Magazin 25. számának bemutatóján kerül sor.

2018 / 3

TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN

39

ÁRA: 900 Ft