Tarjáni Városlakó Magazin 2018/02 by Nógrád Megyei Szuperinfó

TARJÁNI

2018/2. • 24. SZÁM

VÁROSLAKÓ KÖZÉLETRŐL ÉS KULTÚRÁRÓL SALGÓTARJÁNBAN

MAGAZIN

BEER MIKLÓS NE ZÁRJUK BE ÖNMAGUNKAT!

Bódi Györgyné dr.

Várkonyi-Nickel Réka

Dr. Balla Lászlóné

Becsó Károly

Takács Anna

Drexler Szilárd

Ponyi Béla

Szabó István és Istvánné

Kovács István

SOKSZÍNŰ CIVIL VILÁGUNK JÖJJENEK VISSZA IS A MIEINK! MINDEN RABLÓT ELFOGNAK

LEGENDÁS RIMAI VILÁG

SEGÍTSÜNK A RÁSZORULÓKNAK! ÁLMOK A DALLAM SZÁRNYÁN

VIGYÁZZUNK AZ EGÉSZSÉGÜNKRE! ÓVJUK EGYÜTT A TÁJAT! KOKÓ MÉG CRUYFFOT IS FOGTA

A LELK SZABADSÁGOM SZERETNÉM MEGŐRIZNI

Nekem személyes élményem volt a falusi nyomorúságról, az üldöztetésről, az árvaságról, a saját bőrömön tapasztaltam, hogy mit jelent éhezni, hogy nem magától értetődő új ruhát követelnem. Ezeket nem lehet tanulni. Nem vagyunk egyformák, mindenki másképp szocializálódik az egyházban is, de meggyőződésem, hogy tőlem az Úristen ezt kéri számon: ha már felkészített erre az életutamon, akkor tényleg képviseljem. – Dr. Beer Miklós szavait olvassák, akit Vácon, a Püspöki Palotában látogattak meg lapunk munkatársai, Dudellai Ildikó és Kovács Bodor Sándor. Megyéspüspökünkkel beszélgettünk a papi nőtlenség kérdéséről, az igazi kereszténységről, a szolgálat súlyáról és arról is, hogyan éli meg 75. évének betöltését.

 FOTÓK: KBS

TÁRSADALOM

NE ZÁRJUK BE ÖNMAGUNKAT!

 VISSZA KELL TALÁLNUNK A SZEGÉNY RÉTEGEKHEZ

 Püspök úr 75 éves, 52 éve szentelték pappá, 15 éve váci megyéspüspök. A születésnapja júniusban van, a pappá szentelés és a püspökségbe iktatás is júniusban történt, 2018 júniusa pedig megint fontos hónap lesz az életében. – Valóban, június elsején betöltöttem a 75. évemet, és egyházi törvényeink szerint ez az aktív szolgálat végét jelenti. Sokat gondolkodom rajta, hogy fogom ezt megélni, hogy fogom átadni a szolgálatot, nézem az elődeimet, ők hogyan csinálták. Egyre többször foglalkoztatnak ezek a gondolatok.  Ez nehéz időszak? – Hát, ilyet még nem csináltam, nem voltam még nyugdíjas. Kétségtelen, vezető beosztásban hozzászoktam, hogy én döntök, a dolgok nagyrészt úgy mennek, ahogy én irányítom. Próbálom elképzelni, hogy már nem a pályán fogok játszani, hanem a lelátón ülök. Ezt kell jól csinálni, hogy ne akarjak beszólni a lelátóról, és el tudjam fogadni, hogy mindenkinek más az egyénisége, életszemlélete, egyházképe.  Tud már valamit a jövőről? Azt olvastam, hogy egy faluban szeretne majd dolgozni, vannak elképzelései, de még semmi sem biztos. – Viccesen szoktam mondani, hogy gyűjtöm az ajánlatokat, és majd egyszer kirakom a puzzle-t. Meghatóan kedves jelenetek, amikor régi barátok, tanítványok, polgármesterek felajánlják az üres parókiákat. Vácon nem akarok maradni, ez senkinek nem lenne jó. Az előd csak megnehezíte2

TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN

2018 / 2

né az utód helyzetét a jelenlétével. Ha vis�szagondolok az életemre, soha nem esett nehezemre a költözködés, mindig gyorsan tudtam akklimatizálódni, és gondolom, hogy ez így lesz majd ezután is.  Azt hiszem, az ön derűs, közvetlen természetével, szeretetreméltó egyéniségével a beilleszkedés a legkisebb probléma. A nehézséget inkább abban gondolom, hogy mennyivel lesz másabb a lelátóról véleményt formálni, mint a pályáról, hiszen ön mértékadó személyiség, a véleményei, állásfoglalásai országos visszhangot váltanak ki. – Bennem is megfordul ez a gondolat. Úgy sejtem, hogy az a nézőpont, amit képviselek, képviseltem az elmúlt években, nem fog változni. A lelki szabadságomat szeretném megőrizni, és nem hinném, hogy egy nyugdíjas állapotban ez változna. Akik elfogadtak így, később is megkérdezhetik a véleményemet, nincs okom feltételezni, hogy lényegében másképp látnám a világot.  Azért is fontos ez, mert továbbra is foglakozni kell a felvetéseivel. Beszélt például arról, hogy egészen új szemléletre van szüksége az egyháznak, mert elvesztette az egyensúlyát. XVI. Benedek pápára hivatkozva mondta, hogy az egyháznak hármas életmegnyilvánulása a tanítás, az imádság és a szolgálat, és az utóbbira sokkal több energiát kellene fordítani. – Benedek pápa modellje számomra jelzi azt az irányt, ami felé haladnunk kellene. Az egyensúly eltolódásának nyilván vannak

külső tényezői. A második világháború utáni évtizedek a varsói szerződés blokkjában arra kényszerítették az egyházat, hogy bezárkózzon, maradjon bent a templomban. Kialakult az a szemlélet, hogy a vallás magánügy, legfeljebb a szűk családi körben próbáljuk érvényesíteni hitbeli elveinket. Ez megszűnt, de az elmúlt 25 év talán nem volt elég ahhoz, hogy elhiggyük, már nem vagyunk bezárva, és hogy saját magunkat sem kell bezárnunk. Ez egész Európára érvényes. A nyugat-európai országokban nem a politikai elnyomás, hanem a kényelem okozta ezt a fajta hangsúlyeltolódást. Nem lehet véletlen, hogy Ferenc pápa nagy hangsúlyt helyez az egyház szociális tevékenységére. A társadalmunkban egyre szélesebbre nyílik a szociális olló, nem hagyhat ez minket közömbösen. Mindig vissza kell térnünk a forrásainkhoz, Jézus tanításához, az evangéliumhoz. Úgy érzem, hogy az egyensúly akkor jön majd létre, ha legalább annyi figyelmet fordítunk a karitatív szolgálatra, mint amennyit a liturgiánkra vagy a templomi környezetünkre. Jó lenne, ha minden egyházközségben lenne karitász csoport, részt vennénk a falusi közösség életében. A cigányság kérdése kikerülhetetlen, az ifjúság körében található lelki-szellemi lecsúszásra, a kábítószerezésre, az internetfüggőségre, az emberi, családi kapcsolatok romlására, a fogyatékkal élők, a homoszexuálisok, a környezetvédelem problémájára sem mondhatjuk, hogy nincs közünk hozzá. Nap, mint nap nagyon súlyos élethelyzetekbe botlom.  Amikor 2003-ban beiktatták a váci megyéspüspökségbe, két embert emelt ki, akik példáját követni szeretné: a myrai Miklós püspököt, aki „nem tett mást, mint Krisztus tanítványaként jót téve körüljárt” és egyik váci elődjét, Báthory Miklóst. Úgy fogalmazott, Báthory Miklós példát mutat nekem abban, hogy miközben Krisztus apostolaként szervezem az egyházat, felelős vagyok azért a társadalomért is, amelyben élek – ennek minden korban igaznak kell lennie egy püspökre. Püspök úr így gondolkodik, és így is él. Miért nem általános ez? – Erre csak azt tudom mondani, hogy más az egyéniségünk. Ugyanaz a krisztusi üzenet a személyes szűrőnkön keresztül jön át, amiben benne van az öröklött személyiségünk, a neveltetésünk, a körülményeink hatása. Ha apám nem hal meg a háborúban, ha nem jön a kitelepítés, ha nincs egy nagyon drasztikus ateista diktatúra, én is lehettem volna egy elkényeztetett pesti gyerek, konszolidált polgári családban születtem. De így nekem személyes élményem volt a falusi nyomorúságról, az üldöztetésről, az árvaságról, a saját bőrömön tapasztaltam, hogy mit jelent éhezni, hogy nem magától értetődő új ruhát követelnem. Ezeket nem lehet tanulni. Úgy fogom fel, hogy ezek magyarázzák az én – ha szabad így mondani – szociális érzékenységemet. Nem vagyunk egyformák. Mindenki másképp szocializálódik az egyházban is, de meggyőződésem,

TÁRSADALOM  „AZ ITT ÉLŐ ÁLLATOKKAL SOK EMBERNEK SZERZEK ÖRÖMET”

módszertani szegregációs programot. Ahhoz, hogy a cigányságot tényleg segíteni tudjuk, először külön kell velük foglalkozni, ezt teszik a tanodáink. A nyolcadik osztályig már általában eljutnak a cigánygyerekek az egyházi iskolákban is, de a középiskola kritikus. A szakkollégiumok jól működnének, csak kiesik a középiskolás korosztály. A Gandhi iskolákhoz hasonló egyházi intézményeket kellene szervezni, nagy szeretettel, a legszebb szerzetesi hagyományokkal

 FOTÓ: FACEBOOK

hogy tőlem az Úristen ezt kéri számon: ha már felkészített erre az életutamon, akkor tényleg képviseljem. Megpróbálok ennek megfelelni.  Négy éve körlevelet tett közzé a cigányság helyzetéről, felkarolásáról. Lett eredménye a felhívásnak, vannak csatlakozók? – Érzek egy belső elégedetlenséget önmagammal szemben, többször kellett volna megszólalni, és érzek rá késztetést, hogy megtegyem még az aktív időszakomban. Erre a körlevélre sokan felfigyeltek, nagyon sok visszajelzést kaptam akár a cigányság, akár hasonló gondolkodású emberek részéről. Sajnálom, hogy mások, püspöktársaim nem szólaltak meg. Nagy változást nem értem el vele, de meg győződésem, hogy ez a lelkiismeret-ébresztés nem volt egészen hatástalan. Továbbra is azt mondom, hogy ez ma Magyarországon az elsődleges feladat, és ezért fáj, hogy a migráció elnyomja ezt a témát. Kétségtelenül az is óriási probléma, de megint csak elfeledkezünk a cigányságról, azt pedig ki sem szabad mondani, hogy „velük úgyse lehet”. A társadalmunknak az a legnagyobb bűne, ha valamit feladunk. Igenis lehet őket helyzetbe hozni, hogy a saját kultúrájuknak megfelelően, emberi méltósággal tudjanak élni, hogy munkából el tudják tartani a családjukat.  Az oktatás, az egyházi óvodák, iskolák segíthetnek ebben? – Minden kezdeményezésnek, minden jó törekvésnek vannak fejlődési fázisai. Az egyetemes egyházban a legtöbb oktatással foglalkozó szerzetesrend, a piaristák, a szaléziak, a jezsuiták, a hátrányos helyzetűekkel kezdték, azután az oktatás lassan átalakult elitképzéssé. Úgy látom, hogy a rendszerváltás után mi fordított folyamat részesei vagyunk: átvettük az elitiskolákat, és presztízskérdést csináltunk abból, hogy megmutattuk, jó fenntartók vagyunk, de újra vissza kell találni a szegény rétegekhez, a hátrányos helyzetűekhez. Be kell ezt látnunk, nagyobb szerepet kell vállalnunk a szakmunkásképzésben és felvállalni a

 BALRA A PÜSPÖKI PALOTA, JOBBRA A BAZILIKA

odafigyelni rájuk, és utána visszavinni őket a saját kultúrkörükbe, elérni, legyenek rájuk büszkék. Egy pap barátom úgy fogalmazta meg: a legnagyobb szolgálat, amit értük tehetünk, hogy akarni tudjanak. Ehhez nagy türelem és szeretet kell, és ott kell lenni mellettük. Ábrándozom egy új szerzetesrend indításáról olyanokkal, akik ezt felvállalják. Jó barátaim, Somos László atya, Lankó József atya közöttük élnek. Befogadták őket, és hallgatnak rájuk. Ez nagyon nagydolog, de ehhez egy odaadott élet kell.  Ha a képzésről beszélünk, szóljunk a paphiányról is. Püspök úr korábban azt mondta, beiskolázunk egy gyereket, és imádkozunk, hogy ne legyen szerelmes. Szerette volna, ha nős férfiakat is pappá szentelhet. – Nemrégiben avatták boldoggá Brenner Jánost. A vértanúhalált szenvedő katolikus pap nagyszerű vonzó példa volt a kortársai számára. Látták az ő odaadott életét, rajongtak érte a fiatalok, mindenki örömmel találkozott vele. Nekünk is ott kell lennünk a fiatalok között, meg kell mutatnunk magunkat. Papi életemben, püspöki szolgálatomban is meghatározó volt a fiatalok közötti jelenlét, a cserkészet volt ennek a különleges kerete. Több évszázados hagyományként rakódott rá a papság szolgálatára, fogalmára a nőtlenség. Ettől nagyon nehezen tudunk sza2018 / 2

TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN

TÁRSADALOM

badulni, és talán most jutottunk el odáig, hogy a helyére tudjuk tenni: összekevertük a szerzetességet és a papi szolgálatot. Nagyon remélem, hogy sikerül szétválasztani, mert ezzel a szerzetesek hivatása és a papságnál a hiteles ember szolgálatra hívása is felértékelődne. Meg kellene fordítanunk a rendszert: nem gyerekeket kellene beiskoláznunk, hanem hagynunk, hogy valaki felnőtté váljon hitében, emberségében, és sokadik szempont legyen, hogy van-e családja. Az elmúlt 15 év alatt több mint 30 nős férfit szenteltem diakónussá, szerpappá, és több mint 200 férfit avattam akolitussá, szolgálattevővé. Közel vagyunk ahhoz, hogy megbízást kapjanak a liturgia végigvezetésére is. Nem látok ebben elvi akadályt, csak a szemlélettől kellene megszabadulni: nem az a papi szolgálat lényege, hogy nincs feleségünk. Ez torz kép. Sokkal fontosabb, hogy legyen az embernek személyes hite, kommunikációs készsége, alkalmas legyen egy közösség vezetésére. Azt mondtam, talán még megérem, hogy nős férfiakat pappá szentelek, hát, nem tudom. De biztos, hogy ebben az irányban gondolunk, egyre többen.  Vannak gyakorló katolikusok, akik betartják a tízparancsolatot, templomba járnak, a Bibliában mindenre találnak választ, megfelelnek úgymond az elvárásoknak. Mások szerint ez nem elég az üdvözüléshez, a transzcendenst kell keresniük, és ebben hasonlítanak a művészekhez, akik legnagyobb alkotásaikban szintén a természetfölöttit keresik. Püspök úr mit gondol erről? – Azt, hogy senki ne zárja be magát a saját komfortzónájába, vallásos értelemben sem. Nekünk, papoknak az is a feladatunk lenne, hogy mindenkiben felébresszük ezt a transzcendens küldetést. Akár családos ember, akár orvos, buszsofőr vagy informatikus, legyen tisztában azzal, hogy ő hívő emberként az Úristen munkatársa, és

 A VÁCI SÉTÁNY

transzcendens távlatban kell gondolkoznia a jövőjéről. Tudatosítanunk kell az emberekben, hogy ne elégedjenek meg azzal, ha „megfelelnek a szabályoknak”, minden különösebb felelősségvállalás nélkül. A szalonkereszténység nem hiteles. Az, hogy elmegyünk a vasárnapi misére úgy, ahogy más horgászni vagy futballmeccsre megy, az kevés. Erre mondják, hogy vasárnapi keresztény, hétköznapi pogány – ebből ki kell emelkedni. Mindegy, milyen területen vagyunk jelen a napi hivatásunkban, munkánkban, ugyanazt az egy célt szolgáljuk: hogy Isten országa megvalósuljon.  Többször láttam már fényképeken ezt a szobát, ahol most ülünk, emlékszem a villanyvasútra a makettekkel. Hogy kerültek ide? – Valahol elmeséltem, hogy gyerekkoromban, Zebegényben osztálytársam volt az állomásfőnök fia. Egyszer meghívott magukhoz, és az emeleti szobában volt egy villanyvasútja, amivel játszhattam. Gyerekkori vágyam lett, hogy egyszer legyen nekem is villanyvasutam. Amikor egy polgármester barátom meghallotta ezt a történetet,

„RENDÜLETLENÜL A HITBEN” Beer Miklós Budapesten született 1943. június elsején. Tanulmányait a budapesti Központi Papnevelő Intézetben folytatta. Esztergomban szentelték pappá 1966. június 19-én. A Hittudományi Akadémián avatták teológiai doktorrá. Lelkipásztori tevékenységét 1967-től 1969-ig Kőbányán kezdte káplánként, 1969 és 1970 között Szobon volt káplán, majd 1975 -ig Márianosztrán plébános. Ezt követően 21 éven át Pilismaróton volt plébános. 1988 és 1997 között a dömösi plébánia vezetését is ellátta. 1997-ben Esztergom–Belvárosban lett plébános. Közben 1979-től teológiai tanárként teljesített szolgálatot az Esztergomi Hit4

TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN

2018 / 2

tudományi Főiskolán, majd 1999-től 2003-ig rektorként átvette a szeminárium vezetését, jelentősen hozzájárult a szeminárium életének megújulásához.

vett nekem egy ilyen vasutat, az épületek pedig folyamatosan gazdagodnak. Mindig újabb darabot kapok, először csak az őrház volt itt. Valószínűleg előbb-utóbb odaadom majd egy kisgyermekes családnak.  A püspöki palota parkjában élő állatok, Misu szamár és a birkák is híressé váltak. Ők honnan jöttek? – Öt-hat éve szép sorban kaptam őket ajándékba, legelőször két bárányt. El kellett őket keríteni, mert a rózsákat is szeretem. Az én filozófiámban benne van, hogy az Úristen olyan sok szép élményt kínál, ami a lelkünket is gyógyítja: a növényvilágot, az állatokat, az erdőt. Gyerekkoromban nagymama kertjében ott volt a baromfi, kutyánk is mindig volt. Az itt élő állatokkal nagyon sok embernek szerzek örömet, kiránduló gyerekcsoportok jönnek megnézni őket, a szamár a város kedvence lett. Itt van alattunk a gyönyörű Duna-parti sétány, minden hétvégén jönnek a gyerekes családok, külön attrakció, hogy a Misut lehet etetni. Ha itt megsimogatják ezeket az állatokat, harmonikusabbá válnak az emberi kapcsolataik is. Dudellai Ildikó

2000. április 8-án az Esztergom–budapesti Főegyházmegye segédpüspöke lett. II. János Pál pápa 2003. május 27-én nevezte ki a Váci Egyházmegye megyéspüspökévé. Beiktatása 2003. június 20-án történt. Jelmondata: „Permanentesinfide”, azaz „Rendületlenül a hitben”. Nagy súlyt fektet az elkötelezett világiak képzésére egyes egyházi szolgálatok ellátására. Elkötelezett a cserkészet pedagógiája mellett. 2004-től az Országos Magyar Cecília Egyesület elnöke. 2014 -ben körlevelet adott ki a cigánypasztorációról. Munkáját a Szent Cirill és Metód Emlékéremmel (2013), a Magyar Érdemrend középkeresztjével (2015) és Radnóti Miklós antirasszista díjjal (2017) ismerték el. Nógrád Megye Önkormányzata 2013-ban díszpolgári címmel tüntette ki.

BÓDI GYÖRGYNÉ DR.: ELKÖTELEZETTEN A VÁROSÉRT Salgótarján város idei Pro Urbe-díját Bódi Györgyné dr. Simon Zsuzsanna, a Balassi Bálint Megyei Könyvtár korábbi igazgatója, a Salgótarjáni Civil Kerekasztal elnöke vehette át, aki – a méltatás szerint – egész életpályáját elkötelezetten és hivatástudattal Salgótarján közművelődésének szentelte, és a város civil közéletének meghatározó, áldozatkész alakja. Mint a Madách-díjas alkotó elmondta: sokszínű a város civil közössége, és örömmel látja, hogy megjelent egy-egy fiatalokat megszólító szervezet is, amelyek rendkívül kreatívak, kezdeményezőek – ők lehetnek a salgótarjáni jövő letéteményesei.

 Gratulálunk a Pro Urbe-díjához, amely azért is fontos elismerés, mert ezt az önkormányzaton keresztül a város közössége adja az évtizedek óta végzett kiemelkedő munkájáért, társadalmi, civil tevékenységéért. Hogyan fogadta és minek tulajdonítja a díjat, s hová helyezi el az eddigi elismerései között? – Nagyon meghatódtam, amikor értesültem arról, hogy Pro Urbe-díjat vehetek át Salgótarján várossá nyilvánításának és a Magyar Kultúra Napjának ünnepén. 1965 óta élek Salgótarjánban, nem itt születtem, mégis a magaménak érzem ezt a várost. Úgymond tizennégy évesen gyökereket eresztettem, iskoláimat itt végeztem, a felsőfokú tanulmányok után ide tértem vissza, majd dolgozni kezdtem, családot alapítottam, és most már a nyugdíjas éveimet is itt töltöm. Bármilyen munkát is végeztem, Salgótarján mindig jelen volt múltjával, jelenével és jövőjével is az életemben. Hálás vagyok mindazoknak, akik erre a díjra javasoltak, és köszönöm Salgótarján Megyei Jogú Város Közgyűlésének ezt a megtisztelő döntést.  Kicsit lépjünk vissza az időben a kezdetekhez! Hol született, milyen körülmények között nőtt fel? Néhány meghatározó élményét is szívesen hallanánk! – Debrecenben születtem, gyermekkoromat Kisterenyén és Nagybátonyban töltöttem, az általános iskolai tanulmányaim is e két településen végeztem. A nyarak azonban Hajdúhadházhoz kötöttek, anyai

és apai nagyszüleinknél gyakran tartózkodtam nővéremmel és öcsémmel. Ezek a nyári élmények felejthetetlenek voltak. A pihenés részeként feladatokat is kaptunk, amelyeket mi gyerekek, unokatestvérekkel együtt örömmel elvégeztünk. Mentünk a piacra, a pékhez, a boltba, szedtünk gyümölcsöt a településre oly jellemző zárt kertekben. Ha feladatainkat elvégeztük, sokat olvastunk, lapozgattuk az újságokat. Anyai nagyanyám sötétkék kötésben lévő Móricz Zsigmond-könyvsorozatát is gyakran forgattam. Időnként keresztapám segítségére is voltunk, aki II. világháborús sebesülését túlélve, bénult balkarral postásként dolgozott. Félelem és kíváncsiság volt bennem, amikor rápillantottam szörnyű forradásokkal teli karjára, vállára. Édesanyám mesélte, hogy keresztanyámmal a háborús közlekedési nehézségekkel megküzdve eljutottak a dél-alföldi hadikórházba, hogy láthassák őt, s talán ez is segítette a fölépülésében. Apai nagyszüleim tavasztól őszig az ún. Böszörményi-kertben lévő kis tanyájukon éltek, szőlőt műveltek, nagyapám dinnyét is termesztett. Egy szelet kenyér, egy vékony szelet érett fehér szalonna, uborka gyakran volt a reggelink. Aztán következett az egyetlen helyiségből álló tanyaépület döngölt, hűvös padlóján pihenő görögdin�nye felvágása. A szőlő közt dohánytövek is akadtak, nagyapám emlegette a fináncokat, akik látogatásától tartott, de mindig szerencsésen fölkerült a padlásra a

 A VÁROS VEZETŐI ÉS A JUTALMAZOTTAK A DÍJÁTADÓ ÜNNEPSÉGEN; JOBBRÓL A NEGYEDIK BÓDI GYÖRGYNÉ DR.

dohánylevél száradni. Gyakran emlegette az első világháborús olasz fronton szerzett tapasztalatait, ahol sajnos bátyja életét vesztette.  Mikor került Salgótarjánba, hol végezte iskoláit, mi ösztönözte a pályaválasztásában? – Az általános iskola utolsó félévét már Salgótarjánban végeztem, és a Madách

PRO URBE

SOKSZÍNŰ CIVIL VILÁGUNK

 „A MEGOLDÁST A CIVIL SZERVEZETEK ÖSSZEFOGÁSÁBAN LÁTOM”

Imre Gimnázium orosz tagozatára nyertem felvételt. Nagyszerű tanáraim voltak, Szász János és Kelemen Erzsébet osztályfőnökeim, Czakó György történelmet, Fejes Lászlóné földrajzot, Bugán József latint, Orosz László orosz nyelvet és irodalmat tanított. Érdekelt a biológia is, aztán figyelmem egyre inkább a humán tárgyak felé fordult. Czakó György tanár úr történelem szakkört szervezett, ahol megismerkedtem a helytörténettel. 1968-ban ötfős diákcsapat tagjaként országos első helyezést értünk el a Hősök nyomában c. történelmi, művelődéstörténeti vetélkedőn. Tagja voltam a Fejes Lászlóné által szervezett pedagógiai szakkörnek is, amely a Gagarin Általános Iskolában tett látogatásokat. Ekkor zajlott egy olyan pedagógiai munka ott, amely során a roma gyerekeket első és második osztályban felzárkóztatták, pótolták hiányzó ismereteiket, egyénileg foglalkoztak velük, és az eredmények igazolták is ennek a programnak a szükségességét. A pályaválasztásomat ezek az élmények határozták 2018 / 2

TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN

PRO URBE  FOTÓ: KBS

meg, történelem–orosz szakon tanultam tovább az egri főiskolán, 1973-ban diplomáztam. Szakdolgozatom helytörténeti témában készült el, témaválasztásomnál segítségemre volt Schneider Miklós levéltár-igazgató. A salgótarjáni hetilap, A Munka cikkeit dolgoztam fel, a városi középosztály szempontjából.  Mely területen kezdte el a szakmai munkáját? A tanári pályán hol, milyen emlékezetes élményei voltak? – Tanári munkámat több általános iskolában és a salgótarjáni úttörőházban végeztem, majd férjhez mentem, és nagy örömmel neveltem lányainkat az akkori gyes időszakában. Férjem családja anyai ágon az 1890-es években Liptó megyéből érkezett. Őrizzük azokat a fennmaradt iratokat, fotókat, amelyek erről az időszakról mesélnek. A gyerekekkel töltött éveket követően az acélgyári iskolában folytattam a pályámat, voltam napközis tanár, majd tanítottam mindkét tantárgyamat. Nagy hasznát vettem ekkor a főiskolán, Annási Ferenc tanár úr módszertani előadásainak a történelem tantárgyat illetően. Ötödik

TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN

2018 / 2

és hatodik osztályban volt lehetőség arra, hogy a gyerekek a történelmet mikro történelemként, életmódként, az egyes emberek szemszögéből is megismerjék. Az idegen nyelv, az orosz nyelv tanításának legfőbb eszköze ekkoriban az orsós magnó volt, nem volt könnyű 30–35 gyermekkel együtt dolgozni. Ekkoriban kerültek általános iskolába a nagy létszámú korosztályok, részese voltam a tantermek kettéosztásának, a szűkösségnek. Az acélgyári iskola tanári és tanulói könyvtára híres volt gazdag állományáról, örültem annak, amikor lehetőséget kaptam továbbtanulásra, alapfokú könyvtárosi képesítést szereztem és átvettem a könyvtárat. Majd 1980–1988 között az Oktatási Igazgatóságon vettem részt a felnőttképzésben, folytattam a helytörténeti kutatómunkát. A salgótarjáni középrétegek – hivatalnokok, iparosok, kereskedők, nagyüzemi tisztségviselők, szabad értelmiségi pályát választók stb. – összetételét vizsgáltam, és a városi képviselő-testületbe vagyoni jogon bekerülő virillisek történetét igyekeztem feltárni. A két világháború közötti polgármesteri irato-

kat dolgoztam fel és mindazokat a levéltári, múzeumi, könyvtári forrásokat, amelyek rendelkezésre álltak ebben a feltáratlan témában. Egy éves kutatómunka után a Politikai Főiskolára nyújtottam be doktori disszertációmat, amelyet 1988-ban védtem meg.  Mi sarkallta arra, hogy 1989-ben „pályát” változtasson, és a megyei könyvtárhoz szegődjön helyismereti könyvtárosnak? Már addig is behatóan foglalkozott helytörténeti témákkal? Mely területek voltak ezek? – 1989-ben a tanári pályám új irányt vett, az orosz nyelv kötelező oktatása megszűnt, ezért úgy gondoltam, hogy a könyvtári ismereteimet fogom bővíteni. A Tarjáni Tükörben a Balassi Bálint Megyei Könyvtár állást hirdetetett, amelyet megpályáztam. Kojnok Nándor igazgató úrnak jeleztem, hogy kész vagyok főiskolai vagy egyetemi könyvtárszakot elvégezni, hogy felkészültebb legyek ezen a területen. Az ELTE könyvtárszakára hamarosan sikeresen felvételiztem, és újabb diplomát szereztem. Tanáraim, Fülöp Géza, Hajdú Ágnes, Sebestyén Tibor korszerű könyvtári és informatikai ismeretekre tanítottak. Közben elődeim, dr. Czipó Ernőné és Magyari Tamás helyismereti könyvtárosok munkáját folytattam, félévenként készítettem el a Nógrádi Tükör Bibliográfia és Repertórium c. kiadványt, amely számba vette a helyismeret, helytörténet nógrádi kiadványait, cikkeit. Évente Gyarapodási jegyzéket is összeállítottam, amely a tudományos munkát végzők, szakdolgozat írók, újságírók számára is fontos tájékoztató eszköze volt. Hamarosan megjelentek az első adatbázisok, amelyek egyre inkább háttérbe szorították a manuális, katalóguscédulák összerendezését, csoportosítását szolgáló hagyományos munkát, megkönnyítették a helyismereti tájékoztatást, irodalomkutatást. Ebben az időben különböző szakmai pályázatok segítségével helyismereti öröknaptár, több életrajzi bibliográfia összeállítását, szerkesztését végeztem el, és a Balassi Bálint Megyei Könyvtár nyomdájában a kinyomtatásukról is gondoskodtunk. Arra törekedtem, hogy a hallatlanul gazdag helyismereti külön gyűjtemény értékeit a nagyközönség is megismerje, ezért számtalan kiállítást rendeztem kollégáimmal Madách-, Mikszáth-, Balassi-évfordulók alkalmából. Helyismereti könyvtárosként megismerkedtem különböző civil szervezetekkel – így a Madách Hagyományápoló Egyesülettel és a Múzeum Baráti Körrel is – amelyekben azután aktívan dolgoztam.  A könyvtár igazgatójaként mi volt az ars poeticája, milyen irányba terelte a tartalmi munkát, mire helyezte a fő hangsúlyt, és a terveit milyen sikerrel tudta megvalósítani? – 2004-ben sikeresen megpályáztam a könyvtár igazgatói állását, amelyet 2008ig töltöttem be. A közgyűjtemények helyzete nem volt könnyű az elmúlt évtizedekben. A fenntartók ügyében sok változást

 BÓDI GYÖRGYNÉ DR.: „MAGAMÉNAK ÉRZEM EZT A VÁROST”

Béla Múzeum évkönyve XL. kötetében jelent meg. Szerzőtársammal, Kis-Simon Éva múzeumi könyvtárossal készítettük el azt a bibliográfiát, amely dr. Praznovszky Mihály nógrádi vonatkozású munkáit vette számba. Jelenlegi elkezdett munkám családi vonatkozású. Egy könyvtáros szervezet pályázatára megírtam nagyszüleim életútját, a nők, a nagymamák szemszögéből. Most a fennmaradt családi levelezésüket rögzítem, elsősorban családom számára.  Mióta és milyen területen tevékenykedik a salgótarjáni civil társadalom életében? Milyen ma a civil világ helyzete városunkban? – A salgótarjáni civil életben egyrészt a könyvtárban alapított Olvasókörben és a Múzeum Baráti Körben végzett munka alapján kapcsolódtam be. Tagja lettem a Salgótarjáni Civil Kerekasztalnak, majd 2015-ben elnökké választottak. Sokszínű, igen aktív ez a salgótarjáni civil közösség, amelyre véleményem szerint egyre

több adminisztratív kötelezettség hárul. Ezért tapasztalom azt, vezető társaimmal együtt, hogy egyre nehezebb civil szervezeti tisztségre úgymond vezetőt találni. A közösségi élet eseményei, a programok igen vonzóak, hiánypótlóak, színesítik Salgótarján kulturális, egészségmegőrzési, sportstb. életét, de a civil szervezet vezetésével járó felelősséget fölvállalni, pályázati lehetőségeket megragadni egyre kevesebben akarnak. A megoldást a civil szervezetek összefogásában, közös programokban látom. Örömmel tapasztalom azonban azt is, hogy megjelent egy-egy fiatalokat megszólító civil szervezet is, amelyek rendkívül kreatívak, kezdeményezőek. Szerintem itt van Salgótarján jövője, a fiatalok megtartásával, munkalehetőségek megteremtésével, ehhez a nagyon bonyolult világhoz való alkalmazkodással.  Mire a legbüszkébb? – A családom az én legnagyobb büszkeségem. Férjemmel mindig, mindenben kölcsönösen támogattuk egymást, ha tanulásról volt szó, ha új munkahelyről, ha idős szüleink gondozásáról, betegség leküzdéséről vagy négy unokás nyaralásokról. Lányaink, Zsuzsa és Katalin iskoláztatását, az idegen nyelvek tanulását nagyon fontosnak tartottuk és támogattuk. Mindketten egyetemi végzettséget szereztek, magyar irodalomtudomány és történelemtudomány területén PhD-doktori fokozattal rendelkeznek. Múlt év novemberében, amikor kisebbik lányunk, Katalin átvette habilitációs docensi oklevelét a Debreceni Egyetem dísztermében, nem tagadjuk, nagyon meghatódtunk. Arról beszéltünk, hogy családunk mindkét ágában és öt generáción át megélt életében – ami ismert számunkra – akár fizikai vagy szellemi munkáról volt is szó, azt mindig mindenki lelkiismeretesen végezte, és a munka szeretete, a szorgalom, a családszeretet voltak értékrendjükben a legfontosabbak. Úgy érezzük, ezek az értékek nem vesztek el, tovább kísérnek bennünket, s reméljük, unokáinkban is megmaradnak. B. R.

PRO URBE

megéltünk, és az informatika forradalma, az internet, a nagy könyvtári adatbázisok elterjedése is új követelményeket szabott. A társadalom elvárásai is teljesen átalakultak a könyvtárakkal szemben. Igazgatóként arra törekedtem, hogy egyensúlyt teremtsek a hagyományos és az új könyvtári eljárások között, nagy önállóságot adtam az egyes osztályoknak és a kollégáknak, támogattam minden új törekvést, és segítettem is az adott terület munkatársait. Így sikerült elindítani a salgótarjáni kistérségben a mozgókönyvtári ellátást, központilag biztosított normatívák felhasználásával. Amikor lehetőség nyílt TAMOP-pályázat keretében a városi könyvtárak, a megyei kórházi könyvtár és a számviteli főiskolai könyvtár informatikai fejlesztésére, sikerült a városi polgármesterek és intézményvezetők együttműködését elnyernem és százmilliós informatikai fejlesztést elindítani. Ugyancsak sokat dolgoztam könyvtáros és informatikus társaimmal a TIOP-pályázaton, amely pedig már az előző informatikai alapra épülve, a tartalmi fejlesztést szolgálta. Sajnos a pályázatok realizálása már nem nekem adatott meg. A hagyományos könyvtári munka területén örömmel gondolok vissza a könyvtártörténeti és módszertani kiadványok megjelentetésére, a kiadványozás pályázati hátterének megteremtésére. Igyekeztem fiatal kollégáimat az irányba terelni, hogy diplomamunkájukat könyvtártörténetből írják meg, így készülhettek el olyan kiadványok, mint a Kojnok Nándor emlékkönyv, a Módszertani tanulmányok c. kötetek. Ezekben az években intézményünk hagyományos közművelődési programjai gyarapodtak, gyakoribbá váltak a civil programok is.  Tevékenységét többször elismerték, ezek közül kiemelkedik az országosan is jelentős súllyal rendelkező Madách-díj. Ezt milyen munkájáért kapta, és mit jelentett szakmailag, emberileg? – 2008-ban nyugdíjba vonultam, a helytörténeti kutatásban, a civil szervezeti életben találtam új feladatokat. Andor Csaba felkérésére hozzáláttam Kozocsa Sándor bibliográfus Madách: Az ember tragédiája (Műbibliográfia) kéziratának rendezéséhez, mutatózásához. A 4824 tételt tartalmazó kötet 2012-ben jelent meg a Madách Irodalmi Társaság 75. sorszámú kiadványaként. Örömet leltem ebben a bibliográfusi munkában, hiszen 2004-ben a megtisztelő Madách-díjat is a korábbi kiadványok területén végzett munkám: A legújabb Madách-irodalom: 1973–1992, A legújabb Madách-irodalom: 1993–2003 eredményeként kaptam meg. Ennek az időszaknak szülöttje A salgótarjáni szlovákok története c. kutatásom, amely 2012ben, Salgótarján várossá nyilvánításának 90. évfordulója alkalmából, A város előtt c. kötetben jelent meg nyomtatásban. Legújabb munkám a dr. Praznovszky Mihály irodalomtörténész-muzeológus 70. születésnapja alkalmából összeállított Dornyay

MADÁCH-DÍJAS ALKOTÓ Bódi Györgyné dr. Simon Zsuzsanna Debrecenben született, de iskolai tanulmányait már Salgótarjánban végezte. Diplomáját 1973-ban szerezte az egri tanárképző főiskolán. Tanított Salgótarján általános iskoláiban, majd 1989-től a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban helyismereti könyvtárosaként tevékenykedett. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán 1995-ben könyvtár szakon végzett. 2004–2008 között a megyei könyvtár igazgatója volt. Helyismereti témákban publikált, irodalmi életrajzi bibliográfiákat és művelődéstörténeti tanulmányokat írt. 2008ben vonult nyugállományba, és figyelme még inkább a helytörténeti munka, a civilek körében végzett kulturális és ismeretterjesztő tevékenység felé fordult. Több szakmai és civil szervezetben tevékenykedik, helytörténetei kutatásairól gyakran tart előadásokat. A Dornyay Béla Múzeum Baráti Köre, valamint az Élet- és Tudásfa Olvasókör elnökeként – közösségével – számos közművelődési program szervezője. 2015-ben választották meg a Salgótarjáni Civil Kerekasztal elnökének. Kiemelkedő szakmai munkáját 2004-ben Madách Imre Díjjal, 2009-ben Balassi-díjjal ismerték el.

2018 / 2

TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN

POLITIKA

JÖJJENEK VISSZA IS A MIEINK!

BECSÓ KÁROLY: SZOROSAN KÖTŐDÖM A TÉRSÉGHEZ Egy gyarapodó, felzárkózó, fejlődő Kelet-Nógrádért fog dolgozni térségünk új egyéni országgyűlési képviselője, a 44 éves Becsó Károly, és ebben mindenkinek szerepet szán, kamaráknak, önkormányzatoknak, cégeknek, civil szervezeteknek. Munkájában hatalmas segítségnek érzi, hogy a parlament soraiban maga mellett tudhatja majd az eddigi képviselőt, aki ráadásul még a testvére is. Becsó Károllyal bemutatkozással kezdtük a beszélgetést. – A középiskolai időszakot követően – amit itt töltöttem, Salgótarjánban – Debrecenben végeztem politológiát és jogot, majd dolgoztam az Országgyűlés Hivatalánál. 2010-től a KRF Észak-magyarországi Regionális Fejlesztési Zrt. vezérigazgatója voltam Salgótarjánban 2016-ig, majd a Mátraalja Térségfejlesztő Nonprofit Kft. ügyvezetőjeként dolgoztam. Ez Bátonyterenye önkormányzatának száz százalékos tulajdonú cége, és hasonló profillal működik, mint a KRF. Közben 2011-től a Régió Finansz Pénzügyi Zrt. igazgatósági elnöki posztját is betöltöttem. 1998-tól 2006-ig megyei önkormányzati képviselő voltam, 2002-től Pásztó város önkormányzati képviselője. Azzal, hogy országgyűlési képviselő lettem, az ügyvezetői munkám és az önkormányzati képviselői megbízatásom

összeférhetetlenség miatt megszűnt. 1989-től vagyok a Fidesz tagja, Pásztón alapítója.  Nagyon nagy fölénnyel nyerte meg az április 8-i választást, majdnem pontosan annyi szavazatot kapott, mint három legnagyobb vetélytársa összesen. Meglepte? – Mondjuk úgy, hogy az álmainkat, vagy az elképzeléseimet is túlszárnyalta ez az eredmény, amit megkaptam, megkaptunk.  Mit gondol, minek köszönhető ez? – Bontsuk ketté. Egyrészről annak a munkának az eredménye, amit az előző országgyűlési képviselő – a helyi politikusokkal, polgármesterekkel, képviselőkkel, segítőkkel – az elmúlt kétszer négy évben elvégzett. Azt gondolom, hogy részben ezért kaptuk meg a bizalmat a folytatásra, másrészt a

kormányzó pártok által megfogalmazott üzenet is segített abban, hogy elérjük ezt az eredményt. Magyarország megvédése volt a kampány fő üzenete, ezt megértették az emberek, és arra a pártszövetségre bízták a kormányzást, amely képes megvédeni az országot a múltban, a jelenben és a jövőben is.  Mit lát a választókerületben megoldandó, illetve megoldható problémáknak? – Nagyon nehéz bázisról indul Kelet-Nógrád. 2010 előtt meglehetősen mostohán bántak a megyével a kormányzatok, a legjelesebb példája ennek a 21-es főút Orbán-kormány által elindított felújításának megállítása, vagy elszabotálása. 2010 után megkaptuk a lehetőséget a beruházás folytatására, és 2019-ben remélhetőleg be is fejeződik az építkezés az utolsó két szakasz átadásával. A kormány ezzel a fejlesztéssel 52 kilométerrel helyezi beljebb a gazdasági vérkeringésbe Nógrád megyét. A szabotálás pedig tíz évet vett el Kelet-Nógrád életéből. Megkaptuk a kormány kitüntető figyelmét 2010 után, ehhez rengeteget járult hozzá Becsó Zsolt képviselői munkája. Sikerült zárni az ollót, elindítani a térséget a felzárkóztatás felé. Ezt szeretném folytatni. A figyelem továbbra is meglesz Kelet-Nógrád és a magyar vidék felé. Az pedig, hogy

 „GYARAPODÓ, FELZÁRKÓZÓ, FEJLŐDŐ KELET-NÓGRÁDOT SZERETNÉK”

Lapalapító: Ercsényi Ferenc (1953–2013). Szerkeszti: a Szerkesztőbizottság. Tagjai: Balás Róbert, dr. Baráthi Ottó, Drexler Szilárd, Kovács Bodor Sándor, Losonczi Tamás. Főszerkesztő: Balás Róbert. Képszerkesztő: Kovács Bodor Sándor. Tervezőszerkesztő: Kalcsó István. Kiadja: a Tarjáni Városlakó Egyesület megbízásából a Nógrád Infó Bt., 3100 Salgótarján, Fő tér 1. Web: www.tarjanivaroslakomagazin.hu. E-mail: tarjanivaroslako@gmail.com. Nyomdai munkák: Polár Stúdió, Salgótarján. © Ercsényiné Bódi Éva engedélyével. Előfizetés: Nógrád Infó Bt., 3100 Salgótarján, Fő tér 1. Megvásárolható: Juhász Könyvesbolt: Fő tér 2. JAMKK-pénztár: Fő tér 5. Az Unió Coop Beszterce-lakótelepi, Gorkij-lakótelepi, Garzon alatti, Pécskő mögötti és Klapka úti üzleteiben. A Dornyay Béla Múzeumban: Múzeum tér 2. A Bányamúzeumban: Zemlinszky út 1. A Szent Lázár Megyei Kórház büféiben: Füleki út 54–56. Címoldal: Dr. Beer Miklós (Fotó: Kovács Bodor Sándor). Hátsó borító: Kövek a Fő téren (Fotó: KBS).

TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN

2018 / 2

POLITIKA

többen képviselhetjük térségünket a parlamentben, hatványozottan segíti ezt a munkát, a jó értelemben vett lobbizást.  Mit jelent önnek, hogy a testvére, Becsó Zsolt is ott lesz a parlamentben, és mit jelenthet nekünk, itt élőknek, hogy több képviselőnk is van? – Számomra az is nagy megtiszteltetés volt, hogy megkaptam a jelölés lehetőségét, az pedig, hogy a polgárok kitüntettek a bizalmukkal, óriási. Nekem személy szerint hatalmas segítség, hogy magam mellett tudhatom a parlament soraiban az eddigi képviselőt, aki ráadásul még a testvérem is, és a politikailag, szakmailag felhalmozódott tudásával segíteni tud a munka elkezdésében, folytatásában. Szerintem nagy lehetőség, hogy immáron ketten tudjuk képviselni a térséget.  És mennyire hasonlítanak egymásra! – Ez külön érdekesség lehet mások számára. Az egyébként mindennapos, hogy összetévesztenek bennünket, ráadásul én gyerekkorom óta hallgatok a Zsolt névre, mert egy vidéki közösségben furcsán vette ki magát, hogy nem az elsőszülött gyerek kapta a Károly nevet édesapánk után. Így őt lekárolyozták, engem meg zsoltoztak, de ez nem okozott semmi problémát.  Van-e személyes célkitűzése a következő évekre? – Nem válik el a közösség céljától a személyes célom. Egy gyarapodó, felzárkózó, fejlődő Kelet-Nógrádért szeretnék dolgozni. Kis megye vagyunk, bizonyos tekintetben kevés erőforrással, szerencsésebb adottsággal bíró nagyvárosok egyetemi bázisa nélkül kell elvégeznünk a mindennapok munkáját, ezért mindenki fontos, mindenkinek szerepet szeretnék szánni, legyen az kamara, önkormányzat, cég, civil szervezet. Mindenkire szükség van, mert nagyon nagy lehetőségekkel bíró térség vagyunk, akár

 BECSÓ KÁROLY: „MINDENKIRE SZÜKSÉG VAN!”

az adottságokat, akár Budapest, vagy a határ közelségéből adódó közlekedési lehetőségeket tekintve, de kiemelt szerepet tudnánk vállalni a határon átnyúló együttműködésekben is. Ezt kell összegyúrni, hogy mindez valóban a térség előnyévé váljon, és ne csak elmenjenek, de vissza is jöjjenek a

ÍGY VÁLASZTOTTUNK Az április 8-i országgyűlési képviselő-választáson Nógrád megyében dr. Becsó Károly (Fidesz–KDNP) és Balla Mihály (Fidesz–KDNP) nyert az egyéni választókerületekben, míg Becsó Zsolt (Fidesz–KDNP) pártlistán szerzett mandátumot. A salgótarjáni választókerületben nem kevesebb, mint 32 jelölt indult. Becsó Károlyra 24 611-en szavaztak (47,34 százalék). A második legtöbb voksot, 11 553 -at (22,22 százalék) Cseresnyés István (Jobbik) kapta, Dömsödi Gáborra, az LMP jelöltjére 8478 (16,31), Kovács Zsoltra, a Demokratikus Koalíció jelöltjére 4636 (8,92) szavazatot adtak le. Az indulók legtöbbjéről sosem hallottunk ezelőtt, mint ahogy az őket jelölő szervezetekről sem. Ismert, hogy 500 választópolgár ajánlását kellett összegyűjteniük, hogy jelöltekké váljanak, ehhez képest 22-en még száz darab szavazatot sem kaptak. Például a Haza mindenkié jelöltje 10, az Értünk értetek jelöltje 8, az ERP jelöltje 3 szavazattal büszkélkedhet. A balassagyarmati választókerületben 14 jelölt közül választották meg Balla Mihályt, a térség addigi képviselőjét a szavazatok 54,26 százalékával, ami 29 754 szavazatot jelent. A második legtöbb voksot, 15 062-őt Dobrocsi Lénárd (Jobbik) kapta, harmadik lett Csukáné Szerémy Andrea (MSZP-Párbeszéd) 6776-al, negyedik Gyenes Szilárd (LMP) 2095 szavazattal. Balla Mihály és Becsó Zsolt is a legsikeresebb képviselők közé tartozik, mindketten hatodik parlamenti ciklusban folytathatják a munkájukat.

mieink, mert itt célt és lehetőséget látnak a jövőben. Az idegenforgalom terén jó lehetőség a Mátra–Bükk kiemelt turisztikai programban való nagyobb részvétel, és néhány nógrádi település bekapcsolása, illetve a Modern városok program keretében a geoparkhoz fűződő fejlesztési lehetőségek. A településeink, közös gondolkodással, már kialakították a következő évek fejlesztési elképzeléseit. A meglévő elemek összekapcsolásán, a helyiek bekapcsolásán kell dolgozni, forrásokat szerezni a megvalósításhoz, hogy az elképzelések ténylegesen produktummá, munkahellyé váljanak, el tudják adni a helyi termékeket, szálláshelyek jöjjenek létre. Ezt koordinálni kell, és ebben örömmel vállalok szerepet.  Hogyan lehet majd elérni a képviselőt? – Az elsődleges kapcsolattartás a fogadóórák rendszeresítése. Reményeim szerint ez minél hamarabb, akár már júniustól elkezdődhet. Elérhetnek e-mailen és a képviselői irodán is.  Pásztó a szülővárosa, de mennyire húz a szíve Salgótarjánhoz? – Annyira, hogy lakásom is csak Salgótarjánban van. Itt dolgoztam, itt jártam iskolába. Sokan pásztóiként tekintenek rám, de sok időt töltök Salgótarjánban is. Ráadásul az elmúlt években Bátonyterenyén dolgoztam, így elmondhatom, hogy én mind a három városhoz és térségéhez szorosan kötődöm, érzelmileg is. Dudellai Ildikó 2018 / 2

TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN

KÖZÉLET

MINDEN RABLÓT ELFOGNAK

LÁTNAK ÉS LÁTSZANAK A TARJÁNI RENDŐRÖK A megye bűncselekményeinek nagy hányada Salgótarjánban történik, de ezek száma folyamatosan csökken, miközben egyre jobbak a rendőrség felderítési mutatói, és javult a reagáló képesség is: tavaly a bejelentések és a helyszínre érkezések között átlagosan 16 és fél perc telt el. Ponyi Bélával, a Salgótarjáni Városi Rendőrkapitányság vezetőjével a tendenciák mellett a lakosság nyújtotta segítségről, a bűnesetek és balesetek megelőzéséről, a kábítószer-terjesztésről és a traffipaxos ellenőrzésekről is beszélgettünk.

 Nógrád megyében az országos szinthez viszonyítva alacsony a kriminalitás, de Salgótarján város és vonzáskörzete Nógrád megyei viszonylatban továbbra is magasabb bűnügyi veszélyeztetettségű. Ennek az oka pusztán az, hogy itt élnek a legtöbben? Ez városi jelenség? – Bűnügyileg fertőzött területről beszélünk, de azt látni kell, hogy hét éve folyamatosan csökken a bűncselekmények száma, és tavaly történt a legkevesebb. Még nyomozóként emlékszem rá, hogy kétszer ennyi bűncselekményszámmal dolgoztunk, kisebb létszámmal. Az arány Nógrád megye tekintetében természetes, mert valóban arról van szó, hogy ezen a területen élnek a legtöbben, itt vannak a nagyobb bevásárlóközpontok, a határátkelőhely, a szórakozóhelyek. Ezek mind-mind a bűnözést generáló tényezők lehetnek. A Salgótarjáni Rendőrkapitánysághoz 29 település tartozik, és elmondható, hogy kezd megváltozni a tendencia, de a legtöbb bűncselekményt még mindig Salgótarján városában követik el. Százból korábban nyolcvanat itt a városban követtek el, ez a szám most 75. A falvakból, más városokból is idejárnak bevásárolni, szórakozni, megjelennek a bolti lopások, az ittas fiatalok pedig egyaránt lehetnek elkövetők vagy áldozatok.  A vagyon elleni bűncselekmények dominálnak. Megfogalmazhatom úgy is, hogy az „egyszerűek”. Egy bolti lopás, falopás, autórongálás nem igényel nagy tudást vagy felkészültséget. – Tény, hogy nem a szervezett bűnözés és a súlyos bűncselekmények elkövetése jellemző, hanem inkább a gazdasági helyzethez „igazodik” a bűnelkövetés. Sokszor a fémre, színesfémre terjednek ki a vagyon elleni bűncselekmények, a bolti lopásokra, a falopásokra. Ezek a jellemzőek a területünkön, bár az összetételt nézve a vagyon elleni bűncselekmények aránya csökkenő tendenciát mutat. Belépett a kábítószer-bűnözés, és már nem a klasszikus esetekről van szó, hanem az új pszichoaktív anyagokról, amik jóval olcsóbbak, megfizethetőbbek, és legtöbbször azt sem tudják a vevők, hogy mit fogyasztanak.  Komoly üzletág lett a kábítószer-kereskedelem, de miért nem félnek a terjesztők, hogyan merik ilyen mindennapossá tenni? – A pénz nagy úr, és ebből nagyon kön�nyen, nagyon gyorsan jön a pénz. Nem kell elmennie lopózva betörni, nem kell meg10

TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN

2018 / 2

támadnia közterületen embert, a lakására mennek a kuncsaftok.  Kényelmes? – Úgy érzi, hogy biztonságos is, mert a terjesztőnek és a fogyasztónak pedig közös az érdeke. De minél több fogyasztónak árul valaki, annál biztosabban juthatnak el hozzánk az információk különböző csatornákon. A mi térségünkben nem beszélhetünk komoly fertőzöttségről és szerekről, de az új dizájner drogok megjelennek, és már olcsóbban lehet hozzájutni, mint az alkoholhoz.  Folytatnak razziákat, ellenőrzik a szórakozóhelyeket? – A célunk nem elsősorban a fogyasztók elfogása, hanem a terjesztőké. Természetesen eljárunk a fogyasztókkal szemben is, de ha nem tudjuk meg, hogy honnan szerzik be az anyagokat, akkor nem értünk el komolyabb eredményt. Elsődleges célunk a terjesztők bíróság elé állítása, és ez egyre több esetben sikerül. Őket általában az őrizet után előzetes letartóztatásban is tartja a bíróság egészen a tárgyalásig, és letöltendő börtönbüntetést kapnak. Ha olyan információ merül fel, hogy terjesztő működik egy szórakozóhelyen – ami egyre ritkább, hiszen nyílt terület –, akkor természetesen szervezünk célirányos razziát.  Állandó igény a rendőri jelenlét a közterületeken. Hogyan tudják ezt megvalósítani? – 2014 júliusától országosan négy kategóriába sorolják a településeket a bűnügyi, közbiztonsági helyzet, illetve a lakosság szubjektív biztonságérzete alapján. Salgótarján a második kategóriába tartozik, ez azt jelenti, hogy a városban egy kétfős járőr teljesít pluszban szolgálatot naponta, az alapszolgálaton felül. Ők nem vezényelhetők el a mozgási körzetből, így kizárólag a város frekventált területeinek felügyeletét látják el. A plusz jelenlétet a késő délutáni és a hajnali órákra biztosítjuk, az italozó-, szórakozóhelyek bezárása körüli időre, mert a rablás, garázdaság, testi sértés áldozatai gyakran lehetnek olyanok, akik nem tudnak vigyázni magukra, sőt, sokszor magukról sem tudnak, mások viszont erősre isszák magukat. Ebből alakulhatnak ki olyan konfliktusok, amelyek súlyos testi sértéssé is fajulhatnak. Hétvégén megerősített szolgálatot is tartunk, a határon, a belvárosban, a 21-es főúton is több rendőr van jelen. Volt, aki már panaszkodott is arra, hogy túl sok a rendőr.

 PONYI BÉLA: CSÖKKEN A BŰNCSELEKMÉNYEK SZÁMA

 Úgy értette, hogy az autósokat ellenőrző rendőr? – Igen.  Ezzel én is egyetértek, legalábbis a traffipaxos jelenléttel. Azok közé tartozom, akik úgy élik meg, hogy ennek a pénzbehajtás a célja. – Egyre nagyobb teljesítményű autók kerülnek forgalomba, a vezetéstechnikai képzés pedig nem követi olyan szinten a teljesítménynövekedést, hogy akár a rutinosabb vezetők is megbízhatóan tudják kezelni az autóikat. Nem elsősorban a sebességtúllépésről beszélek, hanem a sebességtúllépésből fakadó problémákról. Nagyobb sebességnél hosszabb a féktáv. A sebességellenőrzés nem pénzbehajtás, hanem a rendőrség alapvető közlekedésbiztonsági tevékenysége. Nem véletlenül vannak közlekedési szabályok, nem véletlenül van sebességkorlátozó tábla sem: szakemberek helyezik ki olyan helyekre, ahol indokolt. Mindenkinek meg kellene értenie, ha túllépi a sebességet, jóval nagyobb eséllyel következhet be baleset. Mivel a balesetek visszaszorítása a cél, ezért a sebességmérés a közlekedők érdekében történik. Emellett egy ittas vezető akár potenciális gyilkos lehet, mert úgy veszti el az érzékei fölött az uralmát, hogy bármikor bekövetkezhet a tragédia. A mi feladatunk őket elfogni, de minden jóérzésű embert kérek, ha látja, hogy valaki ittasan ül be a gépkocsiba, jelezze ezt nekünk, mert lehet, hogy száz méter múlva az ő hozzátartozóját fogja elütni.

KÖZÉLET

NÉPFOGYATKOZÁS (ÉS MÁS IS) Nem! – a fenti címszó korántsem a napfogyatkozás kifejezés „elírása”, csupán – és önbevallottan – figyelmet felkeltő firkászfogás. Ugyanis a népesség nagy fogyatkozása, megyénk és fő városa lakosságának drámai csökkenése, összetételének kedvezőtlen irányú változása kiáltóan követeli e megrázó metamorfózis fókuszba állítását. Miről is beszélek? Először arról, hogy 1980-tól folyamatosan – az országos tendenciának megfelelően, de attól sokkal gyorsabb ütemben – csökken Nógrád megye népessége. 2016-ra csaknem 50 ezer fővel, több mint 20%-kal élünk itt kevesebben. (Az országos csökkenés mértéke „csak” 8,5%!) Másodszor arról, hogy Salgótarján lakossága ugyanezen időszakban 13 ezer fővel, 26%-kal(!) csökkent. Az okok ismertek: a halálozások születéseket meghaladó növekedése és a vándorlás durván negatív egyenlege. A következmény kontraproduktív korstruktúra: a fiatalok fogyatkozása, az idősek és inaktívak számának növekedése. Harmadszor: a roma népesség gyors növekedéséről is érdemes szólni – ha már merünk. Csupán a két utóbbi népszámlálás (2001–2011) között megyénkben a romák száma az országos átlagot meghaladóan, 56%-kal(!) nőtt. Amíg a cigányok aránya a magyar népességen beül országosan 1,2%-ról 3,2%-ra, addig Nógrádban 4,5%-ról 7,7%-ra(!) emelkedett. Az is tény, hogy a cigányság aktív korú tagjai felülreprezentáltak a munkanélküliek között. Miután pedig a roma nemzetiség legtöbb más – iskolázottsági, egészségügyi stb. – mutatója a magyar nemzetiség adekvát ismérveinek átlaga alatt van, egyenes következmény (tiszta „matek”!), hogy a cigányság számának és arányának növekedése – senki érzékenységét nem sértve – aligha javítja térségünk versenyképességi és egyéb pozícióit. Ugyanakkor nehogy bárki is a kisebbség nyakába akarja varrni eddigi gyenge teljesítményünket! Hiszen megyénk és megyei jogú városunk drasztikus pozícióvesztésének okai nagyjából ismertek. Az pedig valószínűsíthető, hogy a legyengült érdekérvényesítő képességből az indokoltnál is kevesebb figyelem jutott az elvándorlás megelőzésére, reál- és humánértékeink, népességmegtartó képességünk őrzésérére, és ezek fundamentumára, a gazdaság menedzselésére. Amíg pedig ez a szemlélet és gyakorlat nem változik, a térség gazdaságának fejlesztése, a termelő szféra nem kap több támogatást, és nem fejlődik dinamikusan, addig a népességmegtartó képesség nem javulhat. Ellenkezőleg, a népfogyatkozás gyorsul hat, a strukturális változások következményei kiszámíthatatlanok lehetnek. Utóbbinak azért – és ez a jó hírem! – városunk vezetése igyekszik elébe menni: első lépésként 2016-2020 időszakára megalkotta Salgótarján szociálpolitikai koncepcióját. Mindezzel együtt – nekem mély meggyőződésem – csak az intenzív gazdaságfejlesztés és nagyszámú munkahelyteremtés lehet az a fundamentum, aminek eredményeire valamennyi ágazat és szféra támaszkodhat. Ezek után tőlem akár jégcsarnok is épülhetne – amennyiben a fenntartását is széles vállára venné nemzeti kormányunk. (B.O.)

 FOTÓ: KBS

 Az összes bűncselekmények száma térségünkben az elmúlt nyolc év adatait nézve tavaly volt a legalacsonyabb. 2011-ben 2927, 2017-ben 1292 bűncselekményt követtek el a salgótarjáni kapitányság területén. A bűnüldözői munkát a nyomozáseredményességi mutatóval mérik, ebben nagyon jó helyen állnak a megyei jogú városok rangsorában: az öt évvel ezelőtti 45–55-ről múlt évben 65,5 százalékra emelkedett, de a rablások elkövetőinek elfogása például 100 százalékos. Ezek az eredmények nyilván döntően a városi rendőri állomány sikerei, de kik segítik még a munkájukat? – Sok segítséget kapunk a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányságtól és a készenléti rendőrségtől. A polgárőrségnek fontos szerepe van, akkor is, amikor „látható rendőrségről” beszélünk, hiszen ők is egyfajta egyenruhát viselnek, a jelenlétüknek vis�szatartó ereje van. Ugyanígy a kamerarendszernek is, amelynek a felvételeit tudjuk elemezni, akár személyre, rendszámra, időpontra vonatkozóan. Nem egy súlyos bűncselekményt sikerült így felderítenünk, vagy az elkövető személyét bizonyítanunk, amely akár országos visszhangot váltott ki. Óriási segítség, köszönöm a salgótarjáni közgyűlésnek, hogy ezzel is segítik a mi munkánkat, és természetesen az állampolgárok közbiztonságát is.  Hogyan foglalkoznak a bűnmegelőzéssel? – A bűnmegelőzés nagyon széles társadalmi összefogást igénylő, az egész lakosságot érintő munka, a rendőrség ehhez önmagában nem elég. Az önkormányzatoknak, a társadalmi szervezeteknek, az iskoláknak – mindenkinek van ezzel dolga. Szerencsére egyre több az olyan eset, hogy például valaki telefonál, mert zajt hallott a szomszédból, és tudja, hogy ők nyaralni mentek. Ezek nagyon pozitívak, és mi nem kérjük, hogy tartsák vissza az elkövetőket, de szóljanak nekünk, írják fel a rendszámot, az időpontot, figyeljék meg az elkövetőt. Ezen mi már el tudunk indulni. A baleset-megelőzés érdekében folyamatosan oktatjuk az óvodákban és az iskolákban – koruknak megfelelően – a gyerekeket a KRESZ szabályaira. A Két keréken biztonságban projektünk keretében különböző rendezvényeken veszünk részt egy motorszimulátorral, és ingyenes oktatásokat szervezünk motorosoknak a Közlekedési Hatóság segítségével. A Látni és látszani programban baleset-megelőzési előadásokkal, rengeteg szemléltető eszközzel próbáljuk már fiatal korban szabályos közlekedésre és életmódra nevelni az általános és középiskolásokat, és minden évben megrendezzük a városi közlekedésbiztonsági napot is. Van kollégánk, aki iskolai bűnmegelőzési tanácsadóként dolgozik, jelen vagyunk a DADA-programmal, jól működik Az iskola rendőre program. D. I.

 VASÁRNAP REGGEL

2018 / 2

TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN

VÁRKONYI-NICKEL RÉKA EGY MUNKÁSKOLÓNIA ÉLETÉRŐL Idén márciusban jelent meg Várkonyi-Nickel Réka Rimaiak a gyárak völgyében – Egy salgótarjáni munkáskolónia társadalma az államosítás előtt című könyve. Vele beszélgettünk a könyvbemutatója után.

 FOTÓ: DORNYAY BÉLA MÚZEUM

A XIX. század végére alapvetően három gyár, a Rimamurány–Salgótarjáni Vasmű, a Hirsch-gyár, a mai tűzhelygyár elődje, illetve a Salgó-Tarjáni Palackgyár határozta meg a város iparát. Mindezeket előzte időben és nagyságban a Kőszénbánya Rt., ami nélkül elképzelhetetlen lett volna ezen gyárak idetelepülése. A rimaiak társadalma igencsak különbözött a másik három munkásközösségétől. A könyv érdeme, hogy a levéltári források mellett feldolgozta a sajtót, és a néprajztudomány módszereivel készített interjúkat is tartalmaz. Ez a hármas egység ad egyfajta teljességérzést az olvasónak. Mivel a dis�szertáció az 1940-es évek végével zárul – ekkor következett be az államosítás –, akiknek erről az időszakról személyes élményük lehet, ma nyolcvan-nyolcvanöt évesek. Tehát úgy is mondhatnánk, ebben a formában az utolsó pillanatban készült el a könyv. Természetesen a levéltári források nagyon fontosak és szükségesek ahhoz, hogy ezt a korabeli világot megismerhessük. Ugyanakkor a rimai kolóniában élő emberek tudták továbbörökíteni azt a mentalitást és gondolkodásmódot, amit átéltek, és amit leginkább az interjúkból ismerhetnek meg az olvasók. Nagyon fontos, hogy a szerző ezt az értékmentést elvégezte. A könyv további érdeme, hogy az akkori munkásságról és ipartársadalomról eddig kevés jó munka született. Bár a szocializmusnak nevezett előző korszakban számos mű foglalkozott a korral, ezek erősen munkásmozgalmi jellegűek, tisztelet a kivétel-

 ACÉLGYÁR, 1930-AS ÉVEK 12

TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN

2018 / 2

nek. Szükséges egy új látásmód, amivel a mai történészek ideológiai kötöttségektől mentesen megvizsgálhatják és bemutathatják ezt a korszakot és a Horthy-rendszer ipari társadalmát.  Mikor döntötte el, hogy ezt a témát fogja feldolgozni a doktori disszertációjában? – Hosszú utat járt be a könyv, amíg eljutottunk a bemutatóig. Ott kezdődik a története, hogy kisgyerekként sétálok a nagyapámmal Salgótarján utcáin, és ő mesél. De lépten-nyomon előjön a Rima és az acélgyár. Egy olyan világról hallok, amit nem ismerek, és igazából a gyermekmesékhez kötődik számomra. Ahol a becsületesen végzett, jó színvonalú munkáért tisztességes fizetés jár. Ahol az embereket tisztelik és becsülik azért, amit szakmailag tudnak, és amit nyújtanak egymásnak és a közösségnek. Ahol tiszták az utcák, szépek a házak, és a Dolinkában nincsenek leszaggatva a hinták. Egy olyan városról mesélt nekem, amit én már nem ismerhettem, bár a nyolcvanas években, amikor ez a történet kezdődött, nekem Salgótarján még nagynak és gazdagnak tűnt. Ennek nyílván köze lehetett ahhoz, hogy annyi fagyit ehettem, amennyit akartam (nevet). Mindenesetre a Rima és a gyári kolónia hozzákapcsolódott a gyermekmeséimhez.  És honnantól számíthatjuk a visszatérést a gyermekkori helyszínre? – Lélekben sosem hagytam el, de valóban telt-múlt az idő, elkerültem az ELTE-re, ahol először történelem, majd néprajzszakon végeztem. Nyílván, ekkor már más szemmel

 FOTÓ: KBS

HELYTÖRTÉNET

LEGENDÁS RIMAI VILÁG

 VÁRKONYI-NICKEL RÉKA

figyeltem a nagypapám meséire, és egyszer csak választás elé kerültem: vagy teljesen más témával foglalkozom, más irányba fordulok, vagy megírom azt, ami a lábam előtt hever. Micsoda botcsinálta történetíró lennék, gondoltam magamban, ha pont azzal nem törődnék, amiben benne élek! Így döntöttem el, hogy a doktori disszertációm témája legyen a Rimamurány–Salgótarjáni Vasmű társadalma. Nem a gyárral akartam foglalkozni, nem a műszaki részekkel, hanem azokkal az emberekkel, akik benne éltek, dolgoztak, és akikről a nagypapám meséi szóltak. Elkezdtem a levéltári kutatást, és ezzel párhuzamosan megpróbáltam minél több még élő rimaival és rimai leszármazottal interjút készíteni. Így bontakozott ki előttem ennek a lokális társadalomnak az érdekes és egyedi képe. Sok mindenkihez eljutottam, sok mindenkihez nem, olyan is volt sajnos, akivel már egyeztetve volt az interjú időpontja, de menetközben a halál elszólította. Ilyen volt a sokak által jól ismert Brunczel Tibi bácsi, aki még rengeteg mindent szeretett volna elmesélni, dokumentumokat és fényképeket átadni a munkámat segítendő.  Sokan fölkapták a fejüket, mert néprajzkutatói módszereket is használt a disszertációja megírásához. – Érdekes a mi szakmánk, a néprajzkutatás, mert, bár tudományos kutatást végzünk, közben folyamatos emberi kapcsolatokat is ápolunk, és így ez több mint tudomány. A levéltárban bármikor fel lehet állni, ha elfárad az ember az egésznapi munkától, de ha benne vagyok egy mélyinterjúban, akkor

 FOTÓ: DORNYAY BÉLA MÚZEUM

 ACÉLGYÁRI KOLÓNIAÉPÜLET

HELYTÖRTÉNET  FOTÓ: DORNYAY BÉLA MÚZEUM

nem szakíthatom meg a beszélgetést, erőt kell vennem magamon és tovább koncentrálni a másik emberre. Ugyanígy, ha beteg vagyok, vagy rosszkedvű, a levéltári iratokat össze lehet csukni, és haza lehet menni. De, ha megígértem valakinek, hogy vis�szamegyek hozzá, akkor mindez nem számít, másodlagos. Ez inkább hivatás, mint egyszerű munka. Remélem, hogy folytatni tudom majd, mert úgy érzem, hogy megtaláltam a hivatásom. Nagyon örülök, hogy sikerült ezt a könyvet megjelentetni a Magyar Néprajzi Társaság révén, mert most érzem úgy, hogy egy fontos mondat végére sikerült pontot tenni.  Mi volt a legfontosabb különbség a Rima és a többi gyár között? – A Rima kiemelkedően magas fizetést adott, és a jó szakmunkásokat megpróbálták generációkon keresztül a gyárhoz kötni a jó életkörülmények biztosításával és a korszak színvonalától kiemelkedően jobb szociális ellátással. Ez nem volt egyedi eset sem Európában, sem az Egyesült Államokban. Az autógyáros Henry Fordhoz kötődik ennek a rendszernek az alkalmazása, és a szakirodalomban fordizmusnak hívják. Lényege, hogy a vállalat úgy biztosítja a termelést, hogy a munkásoknak magas fizetést ad jellemzően teljesítményorientáltan, valamint a gondosan megépített kolóniákon megfelelő lakáskörülményeket és szolgáltatásokat teremt. Később ezt továbbfejlesztették, tartalmas szabadidős elfoglaltságot, kulturális és rekreációs lehetőséget biztosítottak a dolgozóknak, a gyermekeiknek pedig magas szintű oktatást. Ezért cserébe kipihent, nyugodt, precíz munkát végző munkások álltak rendelkezésre, akik elkötelezettek voltak a vállalat iránt. Így tudták biztosítani a termelés gyors növekedését. Nem minden vállalat engedhette meg magának a fordizmust, de aki tehette, az megpróbálta a saját lehetőségeihez mérten, mert ezzel lehetett biztosítani a zavartalan, magas színvonalú termelést.  A történet- és a néprajztudomány hogyan függ össze ebben a munkában? Hiszen a néprajz révén az interjúk szerves

 GYEREKEK AZ ACÉLGYÁRI KOLÓNIÁBÓL

részét képezik a könyvnek. Ez mennyiben új módszer? – A néprajztudományról mindenkinek az jut eszébe, hogy a népi kultúrával, a hagyományos paraszti kultúrával foglalkozik. Ez valóban így volt a XIX. század végén és a XX. század elején. Napjainkban azonban a néprajztudomány kutatási körébe tartozik a városantropológia is, ezen belül pedig akár az ipari társadalom kutatása. A mostani megújuló történettudomány az utóbbi évtizedekben kezdi figyelembe venni azokat a módszereket és eredményeket, amelyek már száz éve a néprajztudomány birtokában vannak. Az a másfajta látásmód, a történelem alulnézetből, a narratívák elemzése, az a megközelítés, hogy a mindennapi élet és a mindennapi kultúra hogyan szerveződött egy közösségen belül, ezek azok a részei a disszertációnak, amelyek reményeim szerint egy hagyományos történeti munkánál

többet adnak. A néprajztudomány integratív és sokrétű. Az intézetben, ahol dolgozom, jó néhány történész mellett nyelvész, irodalmár, jogász, teológus és biológus is tevékenykedik, és kamatoztatni tudják a hozott tudásukat a néprajztudományon belül. A tudományágaknak hatniuk kell egymásra. Remélem, ez a könyv jó példa arra, hogy a néprajztudomány módszerei segítenek igazolni, árnyalni és „megszólaltatni” azokat az adatokat, amelyeket a levéltári dokumentumokban találtam. Kovács Bodor Sándor

ÉLET AZ ACÉLGYÁR MELLETT „Salgótarján már a második világháború előtt a kapitalista iparvállalatok egyik legjelentősebb vidéki központja volt. A vállalatok közül országos jelentőségű volt a Rimamurány–Salgótarjáni Vasmű Rt., az acélgyár szomszédságában kialakított mintaértékű ipari kolóniával és munkásjóléti intézményeivel. Kik azok a Rimaiak? Izgalmas könyvet tart kezében az olvasó. A szerző néprajzkutatóként és történészként az acélgyári kolónia társadalmának hétköznapjait, életmódját, szokásait és önmagukról alkotott képét vizsgálja a 19. század végétől az államosításig. Végigkalauzolja az olvasót a kolónia épületein, és elkíséri a rimai munkásdinasztiák képviselőit a születéstől a halálig, a nagyipari munka nehézségeitől a családi körben és közösségben eltöltött szabadidőig, a gyermekjátékoktól a munkába nevelődésig.”

2018 / 2

TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN

JÓSZOLGÁLAT

SEGÍTSÜNK A RÁSZORULÓKNAK!

TAKÁCS ANNA ÖNKÉNTES VOLT SPANYOLORSZÁGBAN Volt szerencsém Spanyolország andalúziai tartományában körutazást tenni, ahol kelet-európai társaimmal együtt rácsodálkoztunk az élet szinte minden területére kiterjedő önkéntes munkára. Persze mi is olvassuk a magas munkanélküliség elszomorító mutatóit, főként a fiatalok körében, és valószínűleg a katalán válság gyors rendeződésének sincs sok esélye. De hallgassunk meg Takács Annát, aki közel egy évig dolgozott önkéntesként Granada mellett, majd az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságára került, mit gondol erről a világról, hogyan látja a mai európai, köztük a magyar fiatalok jövőjét.

 TAKÁCS ANNA (JOBBRÓL): „SOKAT TANULTAM AZ EMBEREKRŐL, MAGAMRÓL...”

 Ismerjük egymást néhány éve, innen a tegeződés, tudom, hogy a Madách Gimnáziumban érettségiztél. Mikor gondoltál arra, hogy valami féle utazgatással járó munkát, hivatást, pályát válassz magadnak? – Ez fokozatosan jött, különböző hatások értek, főleg a Madáchban, mert nagyon szerettem ide járni. A szociológiára gondoltam először, aztán a társadalmi tanulmányok szakra jelentkeztem. Az alapképzést átlagos egyetemistaként éltem meg, és ami nagy lendületet adott, az a féléves külföldi tanulmányom volt Litvániában, ahol egy szemesztert végeztem. Igazi multikulturális helyre kerültem, mindenkivel angolul beszéltem, a képzés is angolul folyt. Amikor hazajöttem, a mesterképzésben kulturális diplomácia szakra specializálódtam, közben Erasmus-mentor lettem, aztán a mentorok bizottságvezetője. Programokat szerveztünk a külföldi hallgatóknak, és azt vettem észre, hogy szép fokozatosan belekeveredtem a különböző nemzetközi ifjúsági szervezetek munkájába. Egyik projektből a másikba mentem, a tréningeken rengeteg emberrel megismerkedtem, egyik feladat hozta a másikat. Ennek lett szerves folytatása a spanyolországi önkéntes munka, amit jó kis átmenetnek tekintettem a tanulmányok és a munka világa között.  Miről szólt ez a feladat? – Egy ifjúsági projektben vettem részt, gyerekekkel is foglalkoztam, a gender témával, a nemek közötti egyenlőséggel foglakozó prog14

TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN

2018 / 2

ramban is részt vettem, és sokat tanultam az emberekről, magamról, az adott kultúráról és társadalomról. Bekerültem egy kisváros mindennapjaiba Granada mellett, és rengeteg impulzus ért. Rögtön tudtam, hogy erről az önkéntességről, erről a lehetőségről minél több fiatalnak beszélni és írni fogok, mert rendkívül fontosnak tartom a mai világban ennek a szemléletnek a megismertetését. Örömmel jelentem, hogy azóta van néhány fiatal, aki a blogom hatására indult útnak, és mára saját bevallása szerint más emberként éli az életét. De sokan kikérik a tanácsomat, mielőtt belekezdenének, és örömmel segítek nekik is.  Ha jól értem, a szakdolgozatodat csak ezután írtad meg. Mi volt a témája? – Angolul írtam, és a témája az volt, hogy az Erasmus Plusszal hogyan lehet nemzetközi kapcsolatokat kialakítani. Az volt az alapötletem, hogy, Spanyolországban egy hasonló méretű kisvárosban milyen fantasztikusan működik az Erasmus Plusz, az önkéntesség, és mennyire aktív a kisváros, elletétben Salgótarjánnal, ahol már alig látok embereket, tíz éve mentem el, de már alig ismerek itt valakit. Milyen jó lenne, ha az itt élők összefognának, és működne az önkénteskedés. Természetesen hallottam már a Sakkozzuk ki! csoportról, hogy vannak ilyen kezdeményezések, de hát több kellene. Tehát ös�szehasonlítottam a két várost, leírtam, hogy ott mi az, ami remekül működik, és itt mi az, ami hiányzik szerintem. Szerettem volna egy jó példát mutatni, amiből lehet tanulni, illetve hogyan lehet nemzetközi kapcsolato-

kat is kialakítani az önkéntes munkák során. Ennek hozadékaként a fiatalok elkezdenek nyelveket tanulni, illetve a tanult nyelvet gyakorolni. Kifejlődik az érzékenységük bizonyos társadalmi témák iránt, megismerkednek más kultúrákkal, kívülről tudnak ránézni a saját életükre, mi van körülöttük, mi az, ami rossz, hogyan lehet azon változtatni. És nem biztos, hogy várni kell valakire a változáshoz, lehet, hogy ők is meg tudják oldani ezt a feladatot. Nagyon sok mindent lehet ezekből tanulni, jó projekteket lehet kidolgozni és megvalósítani. Persze én nem vagyok itthon, nem látok a dolgok mögé, de nagyon fontosnak érzem ennek a lehetőségnek a kihasználását.  A két hely összehasonlításakor mivel magyarázod a spanyolok jóval nagyobb aktivitását az önkéntesség területén? Hiszen innen úgy látszik, nekik is megvannak a saját problémáik. – Mi most Andalúziáról beszélünk, Dél-Spanyolországról. A helyiek a napfénnyel magyaráznak mindent. Az ott élők nagyon jó fejek, barátságosak, hangosak, az idejük nagy részét a szabadban töltik, alig vannak otthon, és ebből adódik, hogy keresik a társaságot, közösségeket építenek, és innen már csak egy lépés az önkéntes munka, főleg, ha ennek megvan a hozadéka. Ez a kisváros, ahol dolgoztam, 30 ezer lakosú. Törekednek arra, hogy mindenki ismerje a másikat. Ez ugyanis megtartó erő. A kis iskolások a nyarakat napközis táborokban töltik. Amikor nagyobbak lesznek, ők vigyáznak a kisebbekre. Amikor még nagyobbra nőnek, ők szervezik a tábort. És amikor felnőtté válnak, odaviszik a gyerekeiket. Ez egy falu, mondják büszkén, itt mindenki ismer mindenkit.  Aki már élt a hetvenes években és figyelt a híradásokra, vagy volt olyan barátja, ismerőse, aki járt az akkori Spanyolországban, az tudja, arrafelé a vidéki élet inkább emlékeztetett a középkorra, kis túlzással, mint a fejlett Nyugatra. Ma pedig látunk egy gyönyörűen fejlődő országot, ami a problémái ellenére óriási változáson ment keresztül. – Igen. Azt gondolom, az Európai Unióhoz történt csatlakozásuk óriásit lökött rajtuk. Persze ehhez kellett egy rendkívül tudatos fejlesztési koncepció, átgondolt, hosszú távú programok, és igen, a bennük lévő közösségi szemlélet is sokat segített. Felépítették a kulturális diplomáciájukat, föl erősítették az értékeik marketingjét, összekapcsolva egy nagyon pozitív kisugárzással.  Aztán hazajöttél. – Igen, és nem volt egyszerű a visszailleszkedés. Erről írtam is a blogomban, tanulságként, mások számára. Megpályáztam egy állást az ENSZ Menekültügyi Főbiztosság budapesti képviseletén, és legnagyobb meglepetésemre a sokfordulós felvételi után elsőre alkalmaztak. Nyílván a különböző szervezetekben végzett önkéntes munka sokat segített referenciaként. Nagy reményekkel fűztem ehhez a munkához, ez volt az első rendes állásom. Aztán egy év alatt kiderült, hogy nem nekem való.

RÉSZLET TAKÁCS ANNA NAPLÓJÁBÓL

 SZEBBÉ TEHETJÜK A VILÁGOT

 Mert mit kellett csinálni? – Ez egy adminisztrációs munkakör volt, csak virtuálisan álltam kapcsolatban másokkal. Miközben teljesen egyetértettem az ENSZ alapelvével, a rászorultakért tett erőfeszítéseivel és a küldetésével, más típusú munkakört kerestem. Odaálltam a főnököm elé, megköszöntem a lehetőséget, és felmondtam.

Már másfél hónap eltelt azóta, hogy újra paprikával és pálinkával átszőtt magyar levegőt szívok. Emlékszem a legelső blogbejegyzésemre, amit még azelőtt írtam, hogy kiutaztam volna azzal a céllal, hogy rávilágítsak a kiutazás előtti gondolatokra, miértekre, kérdőjelekre, mert erről ritkán esik szó, ha EVS-ről beszélünk. Most meg majdnem egy év múlva azt gondolom, érdemes lenne arról is írnom, hogy milyen az EVS utáni időszak. Arra valahogy senki sem készít fel, hogy amikor kiköltözöl egy másik országba, hozzászoksz azokhoz a szokásokhoz, kialakul a napi rutinod, étkezési szokásaid, minden reggel ugyanaz a látvány fogad, ha kinézel az ablakodon, ugyanaz az eladó mosolyog vissza rád az üzletben, és ugyanaz a mogorva sofőr követi minden mozdulatod a buszon, amíg le nem húzod a kártyád… Szóval senki nem készít fel, hogy miután aláírtál egy szerződést, és az lejár, felülsz egy repülőre, és mindez örökre véget ér. Persze, azzal mindenki tisztában van, hogy az EVS sem tart örökké, de senki nem mondja el, hogy amint belépsz a régi szobádba, jársz-kelsz a jól megszokott hazai utcákon, már semmi sem ugyanaz. Körülötted semmi nem változott, viszont te belül új ember lettél. Már nem olyan kényelmes a „saját” ágyad, már nem tetszenek annyira a szekrényedben porosodó ruhák, amikhez azóta nem nyúlt senki, hogy elköltöztél. Csak azt az óriási ürességet érzed, amit valahogy nem tud kitölteni a legfinomabb gulyás és hurka sem. Nem kertelek. Az első néhány hetem nehéz volt itthon. Nem találtam a helyem, pizsamában töltöttem el egész napokat, mert a napi programom az ágyam és a konyha között zajlott. Ráadásul az időjárás sem volt kegyes hozzám. Felszálltam a napfényes, 40 fokos Spanyolországban, landoltam az esős, 15 fokos Magyarországon. Mi lehet depresszívebb annál, amikor elhagyod a szeretett városod, országod? Hát az a rohadt eső! Szóval nem volt ám könnyű észhez térni, de azt hiszem, kezdek visszarázódni, úgyhogy az elmúlt hetek tapasztalatai alapján megosztom veletek a tippjeim, hátha egyszer EVS-ről térnétek haza, vagy egy hosszú külföldi kintlétről, esetleg épp ebben a cipőben jársz vagy egy közeli hozzátartozód, barátod tart ebben a szakaszban, s szeretnéd megérteni, miért viselkedik olyan furcsán, s miként térhetne észhez egy picit. (link: http://panka91.tumblr.com/)

JÓSZOLGÁLAT

PAPRIKÁS, PÁLINKÁS LEVEGŐ

 AMIKOR NAGYOBBAK LESZNEK, ŐK VIGYÁZNAK A KISEBBEKRE 2018 / 2

TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN

JÓSZOLGÁLAT  ANDALÚZIÁBAN A NAPFÉNNYEL MAGYARÁZNAK MINDENT

 És most, hogyan tovább? – Az ENSZ nagy lehetőség volt, de rájöttem, hogy nekem több interakció kell az emberekkel. Most átmeneti időszakban vagyok a munkámat illetően, mert elnöke lettem az Útilapu Nemzetközi Építőtábor Hálózatnak, de ez önkéntes alapú. Jelenleg egy kávézóban dolgozom félállásban, emellett tudtam befejezni az egyetemet.  Mivel foglalkozik az Útilapu? – Tanulni vágyó és tenni akaró fiatalok sokszínű közössége vagyunk, egy elfogadó tár-

sadalomért és a békés együttélésért dolgozunk. A 100 éves Service Civil International részeként nemzetközi önkéntes táborokat és képzéseket szervezünk itthon és külföldön. Hátteret biztosítunk a fiatalok segítő szándékának, programjainknak bármikor részesei lehetnek. Egyesületünk tagjai azok az önkéntes fiatalok, akik hisznek abban, hogy kis lépéseket megtéve oktatással, neveléssel mi is hozzájárulhatunk a fenntartható fejlődésen, egymás és a kultúrák kölcsönös tiszteletén, erőszakmentességen alapuló, béké-

CSINOSÍTJÁK SALGÓTARJÁNT NÉGYÉVES A SAKKOZZUK KI! EGYESÜLET

 FOTÓ: KBS

Azt hiszem, hogy nagyon sokan hallottak már erről a tarjáni fiatalok által alapított csapatról, akik gondoltak egyet, és otthagyva a panaszkultúra sehová nem vezető, süppedős világát, mindannyiunknak bebizonyították, lehet hinni az önkéntes munka közösségformáló erejében, még a „legkevésbé boldog” városban is. A csoport egyik alapítójával, Kelemen Tímeával beszélgettünk.

 KÉSZÜL A BALÁZS JÁNOS-KIÁLLÍTÁS. SZEMBEN: KELEMEN TÍMEA 16

TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN

2018 / 2

sebb világ létrehozásához. Alapértékeink az önkéntesség, erőszakmentesség, az emberi jogok, szolidaritás, környezettudatosság, befogadás, felelősségteremtés és együttműködés. Száznál több önkéntes szervezettel állunk kapcsolatban, a világ sok országába tudunk önkénteseket küldeni, illetve fogadni. Templomfelújítástól az óvodakifestéséig rengetegféle építőipari munkához szervezünk embereket, főként fiatalokat. Itt, Magyarországon többek között az SOS-gyermekfalunak vagyunk partnerei hosszú évek óta. Van egy munkacsoportunk, amely a Magyarországra került, főleg kísérő nélküli menekült gyerekekkel és fiatalokkal foglalkozik. Tanulnak velük, kirándulni viszik őket, elképesztő munkát és energiát fektetnek abba, hogy segítséget nyújtsanak a rászorulóknak.  Nagyon fontos, hogy milyen hatások érik az embert. – Igen. Én a Madách Gimnáziumban nagyon jó képességű osztályba jártam, ahol nem volt menő rosszul tanulni; ahol mindenki azért dolgozott, hogy egyetemre tudjon menni, és mindenkinek voltak ambíciói, komolyan vettük az idegen nyelvek elsajátítását. A tanárok pluszprogramokat szerveztek, koncerteket, kiállításokat látogattunk, összességében kifejezetten jó alapokat szereztünk a nyitottságra és a toleranciára. Számomra innen nyílegyenes út vezetett a mostani életemhez, a jelenlegi munkámhoz. K. B. S.

 Honnan az ötlet? – Lassan négy éve alakítottuk ki ezt a csapatot, fontosnak tartom megjegyezni, hogy egy baráti társaságból. Sokat és sokszor beszélgettünk egymás közt arról, hogy mi minden zavar minket a szűkebb környezetünkben, ami nyilván másoknak sem tetszik. Azt is hamar megállapítottuk, hogy mindig csak beszélünk a problémákról, de soha

 MUNKÁBAN A FIATALOK

nem cselekszünk, és ezt megelégeltük. Ekkor gondoltuk azt, hogy próbáljunk meg egy informális szervezetben működve felkutatni azokat a problémákat, amin a mi sajátos eszközeinkkel tudunk változtatni.  Milyen jellegűek ezek a munkák? – Elsősorban városszépítési, amiket önkéntes munkával igyekszünk megvalósítani. Elmondhatom, hogy minden évben egyre több programot vállalunk fel, egyre többen kapcsolódnak hozzánk, és egyre többen látják azt, hogy önkénteskedni és cselekedni jó dolog, egy jó cél érdekében.  Vegyük most számba a Sakkozzuk ki! csoport eddig megvalósított programjait! – Az első munkánk a vásártéri sakkozó felújítása volt. Padokat festettünk át egyedi tervezés szerint, virágtartókat készítettünk, szebbé tettük a környezetét. Innen ered a csoport neve is. Második akciónkkal igyekeztük tágítani a tevékenységi körünket, bútorokat újítottunk fel, kidobásra szánt székeket kreatív technikával újra használhatóvá tettünk, és a baglyasaljai diákotthonnak adományoztuk. Ez új terület volt, próbálkoztunk, és kerestük az utunkat. A harmadik munkánk alkalmával hatalmas méretű szabadtéri mobil tablókat készítettünk a graffiti technika kedvelői számára. Nagyon sok fiatal bevonásával készültek el az alkotások. Az eredeti terv szerint külső falakra szerettük volna fölszerelni ezeket, ez nem jött össze, jelenleg a SITI épületét díszítik. Aztán szintén sok-sok fiatal önkéntes bevonásával dekoráltunk, festettünk ki egy salgótarjáni szórakozóhelyet, vagyis annak teraszát. A helyszínválasztást az indokolta, hogy itt szervezzük meg minden hónapban a kocsma-kvíz bajnokságunkat. De kapcsolódtunk már többek között a Föld Napjához is, akkor virágokat gyűjtöttünk, majd ültettünk el a városban. A hatodik programunk volt eddig a legnagyobb szabású, több, mint 150 önkéntes vett részt a munkában, a Gagarin Iskolaauláját festettük ki a Let’s Color pályázatának segítségével, egy nap alatt.  Ez igen, gratulálok! – Aztán tavaly a mátraszelei gyermekotthon külső épületét újítottuk fel, festettük

ki az ott élő gyerekekkel együtt. Ezt követte az egykori Rákóczi úti iskola falának a lefestése, illetve az első szabadtéri fotókiállítás megvalósítása. Tehát most mondhatom azt, hogy még az elején több dologgal is próbálkoztunk, mára megtaláltuk az utunkat, amely elsősorban a szabadtéri

VÁROSSZÉPÍTÉS

nyét, igyekszünk mindennek utána olvasni, és büszkén jelenthetem, hogy egyre több szakember csatlakozik hozzánk, akik már speciális feladatokat is meg tudnak oldani. Az emberek, legalábbis mi így érzékeljük, egyre nyitottabbak az ilyen fajta tevékenységekre.  A Balázs János szabadtéri kiállítás egy másik csapat munkája, aminek szintén a tagja vagy? – Ezt is a Sakkozzuk ki! csoport kezdeményezte, de sok új ember csatlakozott a kivitelezéshez, például a Kocsma-kvíz csoportunkból, ami már három éve működik egy tarjáni vendéglátóhelyen, és a szórakozást köti összea tanulással.  Legújabb tervetek szerint hamarosan szabadtéri fotókiállítás nyílik a postai aluljáróban. – Így van, már megjelent a fotópályázat kiírása, és nagyon reméljük, hogy sok-sok tarjáni életkép érkezik majd, amelyekből a legjobbak kikerülnek az aluljáró falaira és oszlopaira. De addig még nagyon sok műszaki problémát kell leküzdenünk a MÁV-val együtt, hiszen övék ez a terület.  Kikkel működtök még együtt ebben a programban? – Létrejött egy konzorcium, amelyek a tagjai az egyesületünk mellett a megyei könyvtár,

 VIRÁGOSABB LESZ A VÁROS

közösségi festést jelenti itt, Salgótarjánban.  Gondolom, a szakmunkákhoz, ami jelen esetben egy kiállítás installációjának az elkészítését jelenti, meg kell találni a megfelelő szakembereket. – Ez pontosan így van. Nyitottak vagyunk a tanulásra is, kikérjük a szakértők vélemé-

a múzeum és a művelődési központ. Ez a négyes fogja össze a programot, aminek a fantázianeve a Kerülj képbe! Célja pedig, hogy minél több lokálpatrióta embert megszólítson, bevonjon és próbáljon érdekeltté tenni az általunk kitalált, de közösen formált programba. (KBS) 2018 / 2

TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN

PRO ARTE  FOTÓK: KBS

 TELJES AZ ÖSSZHANG SZABÓ ISTVÁN TIBOR ÉS EMÍLIA ASSZONY KÖZÖTT

ÁLMOK A DALLAM SZÁRNYÁN KITÜNTETETT HÁZASPÁR A (KOMOLY)ZENE SZOLGÁLATÁBAN

Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzatának rendelete szerint Pro Arte-díj adományozható olyan természetes vagy jogi személynek, illetve közösségnek, aki/amely a kultúra, a művészet és a közművelődés területén hosszú időn keresztül kimagasló, elismerésre méltó szakmai munkát végzett, országos vagy nemzetközi hírnevet vívott ki bármely művészeti ágban, és tevékenységével hozzájárult a város jó híre növeléséhez, vagy jelentős mértékben támogatta a megyeszékhely kulturális életét, valamely rendezvényt, művészeti csoportot vagy kulturális tevékenységet folytató civil szervezetet. Nos, a magyar kultúra 2018-as ünnepén, a várossá nyilvánítás 96. évfordulóján e díjban részesített zenetanár-házaspár – Szabó István Tibor és Szabó István Tiborné – gyakorlatilag minden feltételnek eleget tett, s kitüntetésük nemcsak azért aratott nagy tapsot, egyetértő tetszésnyilvánítást, mert egyszerre ketten mehettek fel a színpadra. A közönség jól érezte – s a laudációból meg is bizonyosodhatott róla – hogy a három évtizedes pedagógusi munkásság, a megye18

TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN

2018 / 2

székhely és ezáltal Nógrád zenei életben betöltött szerep révén méltó kezekbe került az aktuális Pro Arte-díj. Ráadásul az idén egy olyan művészeti terület képviselői kapták meg ezt a rangos elismerést, amely– ha alkalmasint kapcsolódik a szórakoztatáshoz is – döntő mértékben az úgynevezett komolyzenével függ össze. A diskurzus során elsőként Szabó István Tiborné, született Tóth Emília zongoratanár, tanszakvezető tekintett vissza életére, pá-

lyaképére. Elmondta, hogy Salgótarjánban látta meg a napvilágot, de kisgyermekkora Rákóczi-bányatelephez kötődött. Hatodik osztályos koráig lakóhelyén járt általános iskolába, az utolsó két évfolyamot azonban már Kisterenyén végezte. A muzsika iránti vonzalom családi indíttatású volt, a hangszerválasztást azonban néhány közeli ismerős példája is motiválta. Zeneiskolába Nagybátonyban járt, ahol Radicsné Baranyai Mariann volt a tanára. A közös munka során eldőlt, hogy középfokú tanulmányait szakiskolában fogja végezni. Így került Debrecenbe, a Kodály Zoltán Zeneművészeti Konzervatóriumba. Ugyancsak az alföldi nagyváros Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskoláján szerezte meg a zongoratanári diplomáját. Tartott ugyan – mondhatni gyakorló – órákat Nyírbátorban, Karcagon is, mígnem 1983-ban visszakerült szülővárosába, ahol első és mindmáig egyetlen munkahelye a salgótarjáni Váczi Gyula Alapfokú Művészeti Iskola, közkeletű nevén a zeneiskola lett. Az akkori intézményigazgató, Virág László kedvesen, nagy szeretettel fogadta, és semmi akadálya nem volt, hogy hozzálásson képességei, szakmai tudása kamatoztatásához. mondhatni hivatástudata kibontakoztatásához – vagy ahogyan fogalmazott –, gyermekkor álmai megvalósításához, kibontakozatásához. Számára ugyanis kezdetektől fogva a fő helyen az oktatás állt, ez képezi úgymond a prioritást. Gyönyörűnek látja – s ebben férje is teljes mértékben egyetért vele – segíteni, nyomon követniazt a fejlődési utat, amelyet egy-egy gyermek hatéves korától, esetenként 18–19 éves koráig bejár. Olyan tanítványai is vannak, akik másutt végzik a középiskolát, de zongorázni tanulni hazajárnak Szabó Istvánnéhoz, aki hangszertudása, módszergazdagsága, lelkiismeretes munkája, s nem utolsósorban empatikus személyisége révén nagy népszerűségre tett szert nemcsak a volt és jelenlegi diákjai, de a szülők körében is. Annál is inkább, mert növendékei évek óta szép sikereket érnek el országos és nemzetközi versenyeken, zenei pályán tanultak, illetve tanulnak tovább, jó néhányan már kollégák, neves hazai és külföldi (ausztriai, németországi) zeneiskolákban tanítanak. Szabó István Tiborné fő szervezője a Váczi Gyula – a zeneiskola alapító igazgatója, névadója – emlékére kétévente megrendezésre kerülő megyeri zongorista találkozóknak, részt vállal az orgonaszakosok országos versenye előkészítésében, megrendezésében, s ugyancsak aktivizálta magát a salgótarjáni ifjúsági művészeti napok rendezvénysorozata során. Magas színvonalú szakmai munkája eredményeként kapta meg a tanszakvezető címet, s többször is részesült a kiemelkedő tevékenységet végző pedagógusok helyi díjában, s nem kevesebb, mint öt alkalommal lett a város kiváló tehetséggondozó pedagógusa is. 2012-ben országos szintű kitüntetésben, a Németh László-díjban részesült. Mindezen elismerésekhez hozzájárult Salgótarján

 SEGÍTI A FIATALOK KITELJESEDÉSÉT

PRO ARTE

kulturális közéletében való aktív jelenléte is. Több általános és középiskolai énekkar, valamint az idén éppen hatvanéves Salgótarjáni Pedagóguskórus állandó zongorakísérőjének számít, de ugyanebben a szerepben, kamarapartnerként gyakran látni, hallani különböző műsorokban, énekesek, más hangszeres szólisták fellépései során is. Feleségével – ha nem is azonos, de – sok tekintetben nagyon hasonló munkásságot tudhat magáénak Szabó István Tibor is. Egerben született, de gyakorlatilag Heves városinak mondhatja magát. Nyolcévesen a helyi zeneiskolában Mezei László irányításával kezdett zenét tanulni, méghozzá a trombita tetszett meg a másodikos kisdiáknak. Miskolcon végezte el a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolát, majd neki is a debreceni, Liszt Ferencről elnevezett főiskolán állították ki diplomáját. Némi tanítási gyakorlatot már Füzesabonyban is szerzett, és 1988-ban – tehát éppen harminc esztendővel ezelőtt – került Salgótarjánba. A színes zenei múlt és az élénk fúvószenei élet vonzotta ide, hiszen a nyolcvanas évek második felében még működött a kohász, illetve a koncert fúvószenekar, s az akkor már Bátonyterenyének nevezett városban is volt bányászzenekar. A Becze Lajos igazgatásával irányított tantestületben ismerkedett meg későbbi nejével. A rézfúvós tanszak trombitatanáraként és vezetőjeként egyaránt példamutató és innovatív a tevékenysége. Rendszeresen szervez tanszaki hangversenyeket, megújította a beszámolók, vizsgák rendjét, bevezette a műveltségi totót, a tesztlapokat, a legkreatívabb vizsgalapok versenyét. Módszereit a tanulók is kedvelik, s más tanszakok is alkalmazzák. Akárcsak élete párját, Szabó István Tibort is többször ismerte el a megyeszékhely önkormányzata kiemelkedő pedagógusi díjjal és háromszor kapta meg a kiváló tehetséggondozó pedagógus címet is. Teljes joggal, hiszen nagy türelemmel, bizalommal viszonyul növendékeihez, akik megannyi országos versenyen szerepeltek

 A TANÁR ÚR MÓDSZEREIT A TANÍTVÁNYOK IS KEDVELIK

és szerepelnek kiválóan és többen is zenei pályán tanultak, illetve tanulnak tovább. Felkészültségükről kedvezően nyilatkoznak a szakirányú tanintézmények. Egyik 2009ben diplomázott egykori növendéke a Berlini Filharmonikusok Karaján Akadémiájára nyert felvételt. A sok nagyszerű teljesítmény közül ugyancsak kiemelhető Pálfalvi Tamás immár zeneakadémiát végzett, a világot fiatalon beutazó trombitaművész karrierje, minthogy már megkapta az országos Junior Prima-díjat is. Sok olyan tanítványa is van, akiből nem lett úgymond profi zenész, de szívesen muzsikál különböző együttesekben. Szabó István ezen eredményeit felkészítő tanári díjakkal is elismerték. Szakmai, pedagógiai munkássága, emberi tulajdonságai révén a zeneiskola tantestületének egyik meghatározó személyisége. Kvalitásai a tanszakvezetői munkán túl széles körű iskolán kívüli tevékenységében is érvényesülnek. A Magyar Trombitás Szövetség alapító tagja, a Magyar Zene- és Táncművészek Szakszervezetének helyi bizalmija, a Salgótarjáni Szimfonikus Zenekar vezetőségi tagja, szólótrombitása, a Koncert Fúvószenekar és a Kohász Fúvószenekar úgynevezett első trombitása. A 2000ben alakult Salgótarjáni Rézfúvós Kvintett egyik alapítója, s a művészeti vezetője is az együttesnek. 2007-ben sikeres pályázata révén részt vett az alapfokú művészeti intézmények minősítésében, mint művészeti ági értékelő. Arra kérdésre, hogy nem tartják-e tehernek az azonos területen, ugyanabban a tantestületben végzett munkát, a házaspár mindkét tagja egyértelmű nemmel válaszolt. Úgy vélik, hogy így jobban megértik, elfogadják a másik időbeosztását, sokirányú elfoglaltságát. A város zenei életének megítélésében ugyancsak – nem meglepő módon – egybehangzóan nyilatkoztak. Értelemszerűen nem örülnek annak, hogy a hosszú éveken át folyamatosan és sikeresen

működött népszerű városi szimfonikus zenekar biztos anyagi háttér hiányában nem tudja betölteni korábbi szerepét. S ezt nagyon sajnálatosnak tartják egy megyeszékhely, egy ilyen komoly hagyományokkal rendelkező együttes esetében. Azt viszont jó szívvel konstatálják – hiszen maguk is részesei –, hogy a kisebb zenekarok, kamaraegyüttesek, különböző kórusok, szólisták tevékenysége, a bérletsorozatok révén élénknek, sokszínűnek nevezhető e művészeti ág – s a vele nagyon közeli rokonságban álló táncművészet – jelenléte Salgótarjánban. Bár soha nem a kitüntetésekért, elismerésekért végezték hivatásnak érzett munkájukat, nyilván nagyon jólesett, meghatónak bizonyult számukra a Pro Arte-díj. A kultúra napi ünnepségen három, még életben lévő szülőjük is ott volt, csakúgy, mint huszonhét éves, anglisztikai diplomával rendelkező fiuk is a barátnőjével. Már akkor is, de azóta is sokan gratuláltak nekik személyesen, s egyéb módokon. S nemcsak családtagok, munkatársak, közeli barátok, jó ismerősök. Úgy érzik, hogy a díj ösztönzést ad további munkájukhoz, amelyben nem terveznek lényegi változásokat. A továbbiakban is minél eredményesebben kívánják felkészíteni növendékeiket a zenei pályára, illetve az értelmes, értékekben gazdag életre. S nem kívánnak szakítani a város zenei életében eddig vállalt szerepükkel sem. Mind az utánpótlás-nevelésben, mind a kulturális közéleti terepen addig kívánnak jelen lenni, amíg – mint Szabó István Tibor fogalmazott mindkettőjük nevében – az eddigi, saját mércéjük szerinti minőséget sikerül biztosítaniuk. Ehhez azonban – még ennyi tapasztalat birtokában is – nagyon sok gyakorlásra, folyamatos önképzésre is szükségük van. Mentálisan és fizikálisan is készen kell lenniük a mindennapi helytálláshoz és – nem ritkán – ünnepnapi szereplésekhez. Csongrády Béla 2018 / 2

TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN

 FOTÓK: LŐRINC BENCE

SZÍNJÁTSZÁS  KOVÁCS VANDA, FARKAS ZOLTÁN, JAKAB CSABA

 BÁNFI KATA, KÖKÉNYESSY ÁGI, FARKAS ZOLTÁN

MINÁLUNK REND LESZ!

RETTENETES SZÜLŐK – A ZENTHE SZÍNHÁZ BEMUTATÓJA Legutóbb arról értekeztünk e hasábokon, hogy lehet-e népszínművet játszani 2018ban, még úgyis, hogy évtizedekkel később átdolgozzák. Érdekes módon Jean Cocteau nyolcvanéves darabja kapcsán ez fel sem merül, mind a szituáció, mind a tárgyi környezet annyira mai, hogy, ha nem ismernénk a keletkezés 1938-as évszámát, simán elmenne kortárs darabnak. De hiszen végülis kortárs darab, akár a Lear király, akár az Antigoné. Kortárs, mert az emberi létezés azon aspektusait ábrázolja kiválóan, amelyek – mint nembeli lényeg – örökök és változatlanok. És ezzel már azt is elmondtuk, hogy ezúttal a műválasztást kiválónak gondoljuk, most az idei évadban egy időnként burleszkbe hajló habkönnyű komédia, egy felhangokkal és kérdőjelekkel teli népszínmű-groteszk után, egy feszes dramaturgiájú, könyörtelen kamaradrámát kaptunk, melyről beszélni kell, mert lehetetlen nem kibeszélni azt a feszültséget, amit okoz. Bárki döntött róla, jól tette, hogy elővette Cocteau-t. Ugyanakkor – már hazafelé menet – arra gondol az ember, hogy azért valódi kihívás rendezői szempontból ez a kétfelvonásos darab. Mindennek az oka a nagyon erős szöveg. A Réz Pál fordította dráma ugyanis hihetetlenül tömör, minden mondat könyörtelenül visz a tragikus végkifejlet felé, s önmagában olyan súlyos, hogy hozzá képest a befejezés már mondhatni természetes, a katarzis nem a végpont, hanem az előadás maga. Nem véletlen, hogy a nettó játszási idő felvonásonkénti 40–45 percével nem is hosszú, ilyen szöveget hosszabban elviselni ugyanis valószínűleg nem is nagyon lehetne, mert talán fájna is. És éppen ez adja a nehézségét, hogy ebből a rádiójáték keménységű szövegből hogyan lehet színházat csinálni, hogyan lehet az akció eszközeivel a hatást fokozni. 20

TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN

2018 / 2

Talán nem árulunk el titkot, hogy ha azt mondjuk, hogy Gyuriska Jánosnak és Susán Ferencnek a színészekkel együtt sikerült az egy meg egyből háromra jutnia, finom – első látásra talán fel sem tűnő – eszközökkel igazán minőségi előadást felépíteni, és ennek is köszönhető, hogy a dramaturgia oly erősen megfogja a nézőt. A két felvonás és a felvonásonkénti két jelenet gyakorlatilag egymás tükörképei: szülők lakása – Madeleine lakása – Madeleine lakása – szülők lakása, ráadásul úgy, hogy a szülők lakásában többé-kevésbé még az első jelenet párbeszédei is megismétlődnek, csak míg az első felvonásban az öngyilkosság lehetőségének tragikomikumából a kisszerűség inkább komédiát csinál, addig a zárójelenetben a komikumi elemek ellenére valódi tragédia kerekedik. Yvonne halálával helyreáll ugyan a világ rendje, de ettől nem tudunk megkönnyebbülni. Ennek leginkább az az oka, hogy az öt szereplőből talán csak Madeleine az, aki egyértelműen pozitív hős, a három plusz egy tagú család valamennyi tagja problémás. Szeretetéhesek és önzőek, még az a Leoni is, aki elsőre inkább az áldozat szerepében jelenik meg, vagy talán az önfeláldozás mártíriumában pózol. Szeretetéhesek, önzőek és – Leoni kivételével – mind a hárman gyengék, és gyengeségük némi számítással is vegyül. Nem kivétel ez alól Michel sem, aki látványosan

él, talán még vissza is él anyja majomszeretetével. Az ő függetlenedési vágya, felnőni akarása indítja be végül a tragikus sodrást. Gyermekek ők, akik elveszettként ődöngenek a felnőtt társadalomban, kapaszkodnának környezetük felnőtteibe. Yvonne Leoniba, Georges Leoniba, Michel Leoniba és Madeleine-be, és végül Madeleine is Leoniba, így ennek a torz világnak a központja kétségkívül Leoni lesz. Az a Leoni, aki az első jelenetben még a nagy vesztes megkeseredett, de a keserűségtől megedződött harmadikként exponálódott. A három gyenge gyerekkel szemben végül mint a bosszú istennője lép fel, s mindenkinek igazságot szolgáltat: a fiatalok egymáséi lehetnek, Georges huszonhárom év kitérővel visszatérhet hozzá, csak Yvonne felesleges, így ki kell szállnia a játékból. A színészek dicséretére legyen mondva, hogy ezt a látványelemeket nélkülöző tragédiát, a tragikumot hordozó karaktereket szinte hiba nélkül hozzák. Láthatóan értik a darab mondanivalóját, s nemcsak átérzik, de képesek is a karakterek többszínűségét megjeleníteni. Persze ennek mértéke magától a karakter összetettségétől is függ. Michel talán a legegyszerűbb, az anyja iránti manipulatív rajongását átviszi Madeleine-re, akit viszont már nem tud manipulálni. Őszintén szereti, így lesz a kiszolgáltatottja. Farkas Zoltán végig nagyon lelkes, amikor manipulál, kellőképpen átlátszó, és kamaszosan törik össze, amikor Madeleine szakít vele. Az Yvonne-t játszó Kökényessy Ági az első jelenetben hitelesen adja a nárcisztikus, környezetét zsaroló, elkényeztetett dámát, míg a második jelenetre átöltözve jelleme keménnyé válik, hogy aztán a végén vis�szavéve a pongyolát, szánalmasan összetörjön. A halált eljátszani nem könnyű, s

 BÁNFI KATA ÉS FARKAS ZOLTÁN

„MOST VÁLIK IGAZI KŐSZÍNHÁZZÁ” ÖNÁLLÓ LESZ A SALGÓTARJÁNI TEÁTRUM

Önállóan működik tovább augusztustól a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház, ehhez átalakítják a teátrumot is működtető kft.-t. Salgótarján közgyűlése azért hozta meg ezt a döntést, hogy a színház kiemelt előadóművészeti szervezetté válhasson, és nagyobb állami támogatást kaphasson. A Zenthe Ferenc Színház a Salgótarjáni Közművelődési Nonprofit Kft. szervezeti keretein belül működik, Salgótarján önkormányzata ezen keresztül látja el az előadóművészeti tevékenység támogatását, és biztosítja a színház intézményi, személyi hátterét és infrastruktúráját. (Az önkormányzati törvény szerint ez a helyhatóság feladata.) A színházat 2013. június 11-én vették nyilvántartásba előadóművészeti szervezetként, művészeti tevékenységének jellege szerint egytagozatos – prózai – színházként működik. A működtető kft. 2016. augusztus 31-én kezdeményezte a Zenthe színház kiemelt előadóművészeti szervezetté minősítését, ám a Színházművészeti Bizottság nem támogatta a kérelmet, erről a 2017. június 28-ai ülésükön döntöttek. Viszont azt javasolták, hogy a kedvező döntés érdekében vizsgálja meg az önkormányzat, miként lehet önálló jogi személyként megalakítani a Zenthe Ferenc Színház Nonprofit Kft.-t. Fekete Zsolt polgármester az április végi közgyűlésen hangsúlyozta, az önkormányzat továbbra is törekszik arra, hogy a színház megfeleljen a kiemelt minősítésű előadóművészeti szervezetek számára előírt kritériumrendszernek, amely jelentős mértékű támogatás elnyerését jelenthetné a színház számára. Ezért nevezte indokoltnak a Salgótarjáni Közművelődési Nonprofit Kft. profiltisztítását úgy, hogy a cég a jövőben tisztán színházként működjön tovább, egyéb – közművelődés, sport, ifjúsági, média – feladataira pedig egy új gazdasági társaságot alapítanak. A színház így jogfolytonosan továbbviheti az eddig megszerzett regisztrációit. A javaslatot valamennyi képviselő megszavazta. A kiválást követően a Salgótarjáni Közművelődési Nonprofit Kft. cégformája nem változik, továbbra is nonprofit korlá-

SZÍNJÁTSZÁS

ha egy kis hiányérzetünk támadt, talán az a jelenet volt. Jakab Csaba Georges-a kezdetben tutyimutyi, a férfiklimax elől a piához menekülő papucs, aki – amikor kiderül, hogy kettős életet él – zsarolóvá válik. A zsarolás azonban láthatóan nem az ő terepe, ezt kicsit nehezebben his�szük el neki. Legjobb pillanatai a kamasznak maradt, döntésképtelen férfi attitűdjeit ábrázoló jelenetek. A Bánfi Kata által játszott Madeleine tisztaszívű fiatal lány, annak ellenére, hogy az, hogy a városba költözve kihasználja egy idősödő, apja korabeli férfi belékapaszkodó rajongását, erkölcsileg legalábbis véleményes. Kicsi bizonytalanságot az ő esetében ott érzünk, amikor meg kell tagadnia Michelt éppen az ő érdekében. Kovács Vandának jól áll a szigorúság, ezt már korábbi előadásokon is megfigyelhettük. Nagyon jól építi fel a látszólag vesztesből tragikus győztessé váló nő figuráját, szeretjük, hogy nem lehet szeretetre méltó. A rendezésről pár szót már szóltunk, de nem mehetünk el amellett, hogy a finomságokra ne hívjuk fel a figyelmet. Nem nagy dolgok ezek, először talán fel sem tűnnek, de mind-mind hozzájárulnak a darab ívének megrajzolásához. Ilyen az öngyújtók dramaturgiai fontosságú meggyú lása vagy éppen üres szikrázása, az ágyak vándorlása a jelenetekben együtt vagy külön. Igenis bír jelentőséggel, ha a családi ágy kettéválasztva a szerelmi fészek heverőjévé változik, majd vissza. Szépen játszanak a hangulatfestés terén a falra szerelt tévé képei, súlyosak a lépcsőházi távozások árnyjátékai, illik a Vivaldi zene a felvonásokat összekötendő.De még a lábbelik is: Georges papucsa, majd cipője, Yvonne és Michel mezítllábassága, az, hogy Michel cipője Madeleine lábára kerül, Madeleine-é pedig Michel kezében köt ki. És az sem véletlen, hogy az elejétől a végéig csak Leoni hord cipőt. Akár azt is, mondhatnánk, hogy ebben a darabban a cipő a nadrág, és hogy óvakodjunk a szigorú nőktől szürke cipőben. De mégse, mondjuk inkább azt, hogy, ha tehetik, nézzék meg, s ha már látták, nézzék meg újra. Csöndes, szótlan hazaút lesz a vége. Paróczai Csaba

tolt felelősségű társaságként működik, és a jövőben is százszázalékos önkormányzati tulajdonú gazdasági társaság marad. Simon Lajos, a Salgótarjáni Közművelődési Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója lapunknak elmondta: valószínűleg Zenthe Ferenc nevét veszi majd fel a kft. is, és új szervezeti felépítést, valódi színházi struktúrát kell kialakítaniuk. – Most válik a Zenthe Ferenc Színház önálló jogi személyiséggel bíró előadóművészeti szervezetté, tehát igazi kőszínházzá – fogalmazott. Elmondta azt is, hogy a színház 2016-ban megfelelt a szakmai szempontoknak, de a kiemelt minősítésről döntő bizottság a sokféle tevékenységet végző cégben vélhetően nem látta biztosítva a színházi működtetést, vagyis azt, hogy az odaérkező forrást valóban a társulatra fordítják, ezért javasolta, hogy legyen egy profiltiszta cég, amely csak a színházat viszi tovább. A színház tavaly októberben újra beadta a kérelmet, és Simon Lajos bízik benne, hogy az egyetlen kifogásolt feltétel megszűntével, 2019-ben már kiemelt támogatást kaphatnak. – Nehéz megmondani, hogy ez mekkora összeg, de egy megyeszékhely egytagozatos prózai színházának támogatása 80 és 150 millió forint között van – tette hozzá. –Azt tudjuk, hogy a Zenthe Ferenc Színház jelenleg 18 millió forintos működési állami támogatást kap, valamint tájolásra, produkciók előállítására ötmillió forintot. Lehet látni, hogy a kiemelt státus mekkora előrelépést jelenthet mind a művészeti, mind a háttérmunkában; lehetőség nyílna olyan beruházásokra, amelyekre eddig nem volt módunk, például a gépjárműpark fejlesztésére, a raktárkapacitás bővítésére, vagy a technikai eszközfejlesztésre – tette hozzá. Simon Lajos elmondta azt is: a hetedik évadra készülve hat premiert terveznek, négy nagy színházi és két kamaraszínházi bemutatót. Megtartják a bérletstruktúrát, vagyis a következő évben is közel ötven színházi előadás lesz Salgótarjánban. Saját produkcióikkal folytatják a tájolást – a vendégszerepléseket –, és növelni akarják a 2017-es, száz fölötti vendégszereplés számát. A cél az, hogy a következő évadban nagyjából kétszáz színházi esemény kapcsolódjon a Zenthe Ferenc Színházhoz. A következő évadban is láthatják nézők a társulat tagjai között Mikó Istvánt, Koltai Róbertet, Vándor Évát, Bozó Andreát, az egyik őszi premierre pedig Fenyő Iván szerződtetését tervezik Salgótarjánban. D. I. 2018 / 2

TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN

 FOTÓ: KOMKA PÉTER

MŰVÉSZET  A TOULOUSE-LAUTREC KIÁLLÍTÁS MEGNYITÓJÁN, BALRÓL ÉRIC FOURNIER NAGYKÖVET

CSODÁLJUK A BOHÉM ZSENIT! KIÁLLÍTÁS HENRI DE TOULOUSE-LAUTREC EREDETI RAJZAIBÓL

Szinte hihetetlen csoda és lelkesítő élmény, hogy a plakátművészet és reklámgrafika úttörőjeként is világhírű századfordulós párizsi posztimpresszionista festő- és grafikusművész, a híres bohém, Henri Toulouse-Lautrec eredeti rajzait, grafikáit láthatja a nagyközönség jelenleg is a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeumban. Ejha, mégsem vagyunk annyira elmaradottak, ahogy sokan tartják rólunk?! Hisz’ nem csalás, nem ámítás – és hadd lelkendezzünk még egy kicsit –, Salgótarjánba idén Toulouse-Lautrec műveivel szökött be a tavasz! A Párizs mítoszának egyik megteremtőjeként ismert nagy művész alkotásait a sikeres lengyelországi bemutatkozás után Magyarországon először a nógrádi megyeszékhelyen láthatja a nagyközönség. A Kesauri-gyűjteményből származó válogatás a művész 53 alkotását öleli fel. A Belle Époque krónikása című kiállítás azt érzékelteti, hogyan illeszkedik Toulouse-Lautrec képi világa a század forduló kultúrtörténetileg rendkívül termékeny időszakához. A kiállítás megnyitóján Éric Fournier, Franciaország budapesti nagykövete elmondta: örül, hogy Salgótarjánba látogathatott, mert tudomása szerint ez az első alkalom, hogy francia nagykövet érkezett a városba. Rámutatott, hogy a tárlat akkor nyílt meg, amikor befejeződött a több városban is zajló Frankofónia hónapja, „így ez a tárlat meghosszabbítása a francia művészek előtti tiszteletadásnak”. Hozzátette: a nagykövetség arra törekszik, hogy hazánkkal fejlessze a kulturális kapcsolatokat. Fekete Zsolt polgármester a Tarjáni Tavasz kiemelkedő eseményének nevezte a kiállítást. Elmondta: méltán lehetünk büszkék, hiszen az országban egyedülálló kiállítás nyílt Salgótarjánban. Hangsúlyozta: a város célja a turizmus fellendítése, amelyhez ez a tárlat is hozzájárulhat, mivel azt remélik, hogy országunk minden pontjáról érkeznek a képzőművészet iránt érdeklődő látogatók. Shah Gabriella, a Dornyay Béla Múzeum igazgatója elmondta: régóta törekednek arra, 22

TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN

2018 / 2

hogy minél szélesebb körben megszólítsák a látogatókat. Ez a tárlat a reményeik szerint országos érdeklődésre tarthat számot. Bodor Kata, a Szépművészeti Múzeum grafikai gyűjteményének művészettörténésze elmondta: Toulouse-Lautrec a litográfiáival is kiemelkedőt nyújtott, ezek az alkotások láthatók Salgótarjánban. A művész – amellett, hogy élte a párizsi bohémek életét – megszállottan kereste a művészet legapróbb technikáit, legnagyobb kuriózumait, a könyvekhez, zenealkotásokhoz készülő illusztrációkkal pedig megteremtette a reklám műfaját is, amit ma plakátként látunk az utcán – tette hozzá.

Henri de Toulouse-Lautrec (1864-1901) grófi családból származott, kamaszkorában eltörte mindkét lábát, majd megállt a növésben, de torz testét ironikusan viselte. Gyermekkorától rajzolt, festészetet tanult, megismerkedett Van Goghgal és más művészekkel. Birtokukról, Albiból 1884-ben Párizsba költözött, ahol átvette bohém barátai életmódját. Rajzai, festményei témáját környezete adta: lóversenyeket, kánkánt járó táncosnőket, bohócokat, akrobatákat és prostituáltakat örökített meg. Első kiállítása is törzshelyén, a Mirtilon kabaréban nyílt meg 1886-ban. Részt vett a Függetlenek Szalonján, olyan művészek társaságában, mint Seurat és Pissarro. 1891-ben megismerkedett a litográfiával, elkészítette egyik leghíresebb plakátját, A La Goulue-t. Ekkor alapozta meg hírnevét, szinte minden műve nagy sikert aratott. Amikor plakátot készített, lapos foltokban kevés színt használt. A rajzot szinte az absztrakció határáig szintetizálta. Mint Bodor Kata az ünnepélyes megnyitón is hangsúlyozta: neki köszönhetjük, hogy a

 A VÁROSHÁZI SAJTÓTÁJÉKOZTATÓN, BALRÓL BODOR KATA, MELLETTE A TOLMÁCS, MAJD ÉRIC FOURNIER, FEKETE ZSOLT ÉS SHAH GABRIELLA

ZALÁN TIBOR SZERETI SALGÓTARJÁNT

 FOTÓ: HANDÓ PÉTER

Korosztályának egyik legismertebb költője. Az elmúlt harminc év alatt rendszeresen megfordult a nógrádi megyeszékhelyen. A legutóbbi találkozónkon erről is beszélgettünk.

KULTÚRA

…ÉS NÉHÁNY AKVARELL

litográfia a művészek mindennapi tevékenységévé vált. Azt szerette volna, hogy tömegek értsék és szeressék a képeit, ezért kivitte a művészetet az utcára. Így készítette plakátjait barátjáról, Aristide Bruant-ról, a Moulin Rouge leghíresebb táncosnőiről, La Goulue-ről és Jane Avrilről, énekesnőkről és sok másról. Azt akarta, hogy a művészi plakátok tömegével jelenjenek meg a városok utcáin, így azok az egyszerű emberek számára közkinccsé váljanak. A plakátok mellett folyóiratokhoz, könyvekhez is készített illusztrációkat. Toulouse-Lautrec a gyűjtők és kiadók által kedvelt festővé vált, a kritika is meleg fogadtatásban részesítette. 1896-ban a párizsi Manzi-Moyant Galéria nagy kiállítást rendezett képeiből. Életmódja miatt azonban sokat betegeskedett, és édesanyja malroméi birtokán halt meg 1901-ben. Rövidre szabott élete ellenére azonban művei által megteremtette a századvég Párizsának mítoszát. A Kesauri-gyűjteményből Salgótarjánban látható kiállítás 53 alkotását mutatja be

 FOTÓ: KBS

 PÁL JÓZSEF, ZALÁN TIBOR, DUKAY NAGY ÁDÁM (2007)

 EGY KIÁLLÍTÁS KÉPEI

a századfordulóról. Láthatóak az Au pied du Sinai című, 1898-as kötethez készült illusztrációi. A litográfiák kivételes sorozata egy barát, a párizsi műkritikus, Arsene Alexandre számára készült. A második témakörbe francia melódiákhoz készített illusztrációk tartoznak. A kézzel számozott litográfiák Toulouse-Lautrec eredeti, 1895ben az Éditions Joubert számára készített nyomóformáival készültek. A következő fejezet Yvette Guilbert-ről, Toulouse-Lautrec kedvenc modelljéről, a kor ünnepelt csillagáról szól, míg a negyedik témakör a művész egyéb alkotásait tartalmazza. A Belle Époque krónikása – Henri de Toulouse-Lautrec grafikái a Kesauri-gyűjteményben című tárlat augusztus 16-ig látogatható a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeumban. (BR)

 Mi 1988. április 11-én, a Költészet Napján találkoztunk először Tarjánban. Emlékszem, Sándor Zoltán szavalta az és néhány akvarell című köteted verseit. Aztán még jó néhányszor eljöttél különböző alkalmakkor, egyáltalán számon tartod, hányszor voltál itt? – Rengetegszer. Nagyon jó viszonyban voltam a Palócföld egykori szerkesztőivel, Praznovszky Mihállyal és Pál Jóskával. Gyakran csak úgy minden apropó nélkül meglátogattam őket. Leültünk, elborozgattunk, elbeszélgettünk. Azt kell mondanom, hogy az egyik legfontosabb irodalmi centrumom volt a Palócföld köré csoportosuló írók társasága. Aztán mi, fiatal írók, költők megalakítottuk Pesten a Csütörtök Esti Társaságot, aminek Pál Jóska is tagja volt, emiatt is gyakran találkoztunk.  Akkor érzelmileg is kötődsz a városhoz. – Én nagyon szeretem Salgótarjánt, egyáltalán, szeretem a nem túl nagy helyeket. Ez a város mindig barátságos volt velem, itt soha nem bántottak meg, az a hely volt, ahová mindig szívesen jöttem és bizalommal.  Mondanál néhány szót Pál Jóskáról? – Ő egy polihisztor volt. Író, drámaíró, költő, esszéista, de legfőképpen gondolkodó. Számomra ez utóbbi a legfontosabb. Rendkívüli műveltséggel rendelkezett, amivel soha nem hivalkodott, de ha szükség volt rá, midig előszedte. Egy jó szerkesztőnek ilyen műveltséggel kell rendelkeznie és ilyen szerénységgel az ügyeit intéznie.  Most így, utólag visszatekintve, milyen írónak tartod őt? – Sokkal jobbnak, mint amilyen megbecsülést kapott íróként az életében. Ez adódik

abból, ahogy én látom, hogy az egyéb tevékenységei, a szerkesztői munka, a képviselőség, erősen lekötötték őt, így sokkal kevésbé volt jelen az irodalomban íróként, ahhoz, hogy befogadja, és a keblére ölelje őt ez a szakma.  A másik ember, akiről faggatnálak, az Dukay Nagy Ádám, aki szintén a Palócföldnél kezdte, és aki nagyon fiatalon, alig egy fél évvel ezelőtt hunyt el. – Ádám egy par exelance költő, egy igazi költő volt. Ha valaki, akkor ő a költészetben élt. Gyakran aludtam nála, ha itt jártam a városban. Sokszor meghívott magához, a tarjáni barátaihoz, amikor szerettek volna velem elbeszélgetni. Rendkívül jó embernek, rendkívül jó modorú embernek tartottam. Kiváló stílusa volt emberként, és íróként is adott a jó stílusra. Vele kapcsolatban is az a félelmem, hogy kevesebbet írt, mint amennyit írnia kellett volna. Kevésbé volt jelen az irodalomban, mint amennyit a tehetsége alapján megérdemelt volna.  Ma már nincs szoros kapcsolatod a Palócfölddel. – Nincs, tekintve, hogy egy új nemzedék vette át a lap szerkesztését, és ezt én szerencsésnek tartom. Minden nemzedéknek meg kell teremtenie a maga közegét, a maga írói körét. Tisztelettel és figyelemmel követem, ami történik, de tudom, hogy ez már egy másik Palócföld. A várossal azért még marad kapcsolatom, itt van a Zenthe Ferenc Színház, ahová, remélem, hogy eljutok, akár nézőként, akár szerzőként, ez utóbbi nem rajtam fog múlni. És mostantól gyakrabban megfordulok majd Márkházán, Kőrössi P. József barátunknál. (KBS) 2018 / 2

TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN

IRODALOM  FOTÓK: KBS

 BOTOS ZOLTÁN EMLÉKEZIK BARÁTJÁRA, MELLETTE MÁTÉ KRISZTIÁN ÉS HANDÓ PÉTER

„AZ ÉLETÖSZTÖN MARADT AZ ŐSI” EMLÉKTÁBLA SZEPESI JÓZSEF TISZTELETÉRE

„Itt minden szomszéd jó barát, rokon, kemény kézszorításhoz szokott nagyszerű nép, közéjük tartozom” – olvashatjuk Szepesi József (1948–2001) Külvárosi ének című versének részletét emléktábláján, amelyet az író-költő születésének 70. évfordulója alkalmából állítottak egykori lakóházának falán, a Vásártéren. Az ünnepség elején Szepesi unokaöccse, Máté Krisztián színész-rendező, a Zenthe Ferenc Színház művésze tolmácsolta a költő Önvizsgálat című versét, amely önéletrajz helyett is bemutatja Szepesi életét, felfogását: „Mostanában gyakran kérdezem magamtól, / ki vagyok én, miért születtem, mit ér az életem./ Olyankor megállok egy tükör előtt, / hogy mélyen szemébe nézhessek önmagamnak. / Előfordul – kiváltképp éjjelente –, / hogy eszembe ötlik egy-egy emlék, homályos / múltam néhány epizódja, tisztán és élesen kirajzolódik, / mint egy rézkarc, mit kénytelen vagyok csodálni: / kinek a műve ez? És ekkor mindig határtalan kétségbeesés fog el / a megfoghatatlan valamitől, kimondhatatlan félelem, pánik. / Miért? / Meglehet, éltem már egy évszázaddal ezelőtt Afrikában, busmanok vagy hottentották földjén, / egy félvad törzs tagjaként, ágyékkötőben jártam / a nagy Kalahárit Livingstone expedícióival, / volt dárdám, mérgezett nyilam, és bátran / harcba szálltam a búr rabszolgatartók ellen – primitív / létem e mai bizarr folytatásáért?/ Meglehet. Sőt: miért ne? / Hiszen nem is olyan régen olvastam valamelyik hetilapban, / hogy egy német kisfiú „előző életében” / a náci hadsereg tisztje volt, / meghökkentő katonai és hadmérnöki ismeretekkel rendelkezik, / emlékszik nevére, rangjára, beosztására, sőt, / egykori halálának körülményére és helyszínére is. / Azóta gyakran tételezek fel hasonló lehetőséget, / és mindig határtalan kétségbeesés fog el / a megfogalmazhatatlan Valamitől, kimondhatatlan félelem./ 24

TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN

2018 / 2

Miért? Hiszen én, amióta az eszemet tudom, mindig egyszerű, sőt lenézett környezetben élek, / néhány létrafokkal a primitív fölött. / Ha emlékezhetnék tehát én is ’volt életemre’, / minden bizonnyal megállapítanám: / alig fejlődtem valamicskét. / A jelenkori civilizáció csupán a gondolkodáson formált, / az életösztön maradt az ősi, / természetében és eszközeiben egyaránt.” Ezután Dániel Zoltán alpolgármester is Szepesi-versrészlettel indította az író-költő méltatását: „Pécskő, Salgó, Karancs, Mátra / fenséges szép vad vidék, / ahány völgye, csúcsa, vára, / tudom mindnek a nevét. / S alkonyattájt, ha e város / fáradtan zsong, én tudom: / most simul a múlt a mához / - metropolis és vadon./ Mert itt élek, itt születtem / látom, hallom, ismerem / mindazt, amit más nem ért, nem, / sem vendég, sem idegen.” Az alpolgármester rámutatott, hogy a salgótarjáni születésű művész verssorai egy igazi lokálpatrióta vallomásai vidékünkről, ahol a természet bőkezűen mérte kincseit. Mindannyian, akik szeretjük városunkat, kön�nyen azonosulhatunk a gondolataival. Dániel Zoltán emlékeztetett, hogy az elmúlt évtizedek salgótarjáni művészeti életét felidézve láthatjuk, hogy a helyi cigány társadalomból érkező számos művész – mint például Balázs János, Oláh Jolán, Balogh Balázs András – méltán tett szert országos vagy nemzetközi hírnévre. Közéjük tartozott Szepesi József is, aki az 1970–80-as évek egyik legjelentősebb helyi szerzője volt. Versei életének pontos lenyomatai, melyekben természetes kíváncsisággal néz szem-

be a mindennapokban rejlő problémákkal. Emellett rendszeresen publikált különböző műfajokban, az Írószemlében, a Palócföldben, napi- és hetilapokban. Riportjait a szociográfiai mélységgel készítette, írásai nemcsak a felszínt karcolták meg, hanem a miérteket, az ok-okozati összefüggéseket is szembesítették. Az alpolgármester Horpácsi Sándortól idézve hangoztatta: „Szepesi József is hasonló feladatot végez el, mint Petőfi, Kassák vagy József Attila: egy pontosan körülhatárolható réteg helyzetét, közérzetét fogalmazza meg, emeli be a költészetbe”, amelynek során „egy eddig a társadalom peremén élő népréteg fedezi fel önmagát az írásbeliségben, a művészetben”, amely eszköze lehet annak, hogy ez a réteg „öntudatát erősítve kiemelkedjen jelenlegi állapotából.” Dániel Zoltán emlékeztetett arra is, hogy Szepesi már 17 éve nincs köztünk, korai halála nagy veszteség volt. Ám írásai, versei, riportjai ma is élnek, éppoly elevenek, aktuálisak, mint akkor, amikor papírra vetette. „Bízom benne, hogy a költő, író születésének 70. évfordulója és ez az emléktábla újra felhívhatja a figyelmet a kivételes kvalitású irodalmár munkásságára, és városunk fiataljai is felfedezhetik maguknak műveit” – emelte ki az alpolgármester, aki köszönetet mondott Máté Krisztiánnak, Szepesi irodalmi hagyatéka gondozójának és mindazoknak, akik segített az emléktábla felállítását. Ezek után Szepesi József egykori barátja, Botos Zoltán festőművész idézte fel élményeit. Így kezdte: „Akkor most felkiáltok! Hi-

 AZ EMLÉKTÁBLA LELEPLEZÉSE

Zoltán. Kora délelőttől késő estig beszélgettek az irodalomról; igaz, este már a tojásos nokedli élvezete közben. Szepesi József katona korában a honvédség kulturális lapjában jelentkezett verseivel. Ezzel egy időben a Vigília c. katolikus krónikában is jelentek meg költeményei. 1973-tól a Forrás című lapban is publikált. A Palócföldbe az 1975-ben került be először, és 1980-ban az Ébresztő idő című megyei antológiába négy versét válogatták be. Az 1981-ben kiadott Fekete korall című antológiába szintén bekerültek a versei, s 1982-ben az Írószemmel című antológiában a Mi, vagonpakolók című prózájával hívta fel magára a figyelmet. Az első önálló kötete Elszórtan, mint a gyom címmel jelent meg 1983 -ban, majd a másodikat, A mámor templomában címűt már maga válogatta 1993–ban. Végül Pogány ima címmel született meg az utolsó kötet, amely az 1970–96 között született, önmaga által válogatott verseit tartalmazza. Ahogy Brunda Gusztáv írja: „E sűrítmény mögött azonban mintegy 25 év íróság, 25 év küzdelem van. De micsoda 25 év!” Botos Zoltán arra is emlékeztetett: Szepesi a nyolcvanas évek második felében került Budapestre, ahol Lakatos Menyhérttel szerkesztette a Romano Nyevipe című lapot. Innen járt vidékre, ezen élményekből írta szociográfiáit. A régi jó barát végül megemlítette, kik segítettek az emléktábla-állításban: Szepesi Éva, Brunda Gusztáv, Berki Judit, Szomora Szilárd, Tarnócziné Máté Melinda, Handó Péter és Máté Krisztián. Kiemelte a kezdeményező Máté Krisztiánt, aki a költségek zömét magára vállalta. Ezután a költő lánya, Szepesi Éva – aki Amerikából repült haza az ünnepségre – apja életművéből nagy átéléssel szavalta el Martin Eden monológjait, megemlítve, hogy apja nagy kedvence volt Jack London regényhőse, aki szintén szegénysorból küzdötte fel magát ünnepelt íróvá, amit ő is szeretett volna elérni.

 SZEPESI ÉVA SZAVALJA ÉDESAPJA VERSÉT

IRODALOM

ányzik valaki ebből az utcából! Igen. Szepesi József hiányzik, de nagyon.” Hozzátette: „Akik nem ismerték őt, azoknak elmondom, amit mondani szokás: túl későn vettük észre, hogy elmentünk egy csodálatos ember és művész mellett.” Rámutatott: a vége szakadt élet visszahozhatatlan, de van valami a világon, ami a csodához hasonló, ami semmibe veszi a természet könyörtelen törvényét, és ezért vigasztaló – ez a művészet! „Tudatunk mindent feltámaszthat. Ha elolvassuk Szepesi József verseit és prózai írásait, tisztán halljuk a gyári munkások, a kiszolgáltatott emberek nyögését. Hitelesen tudta ezeket az életsorsokat megírni, hiszen közéjük tartozott. Vagonpakolóként dolgozott a tűzhelygyárban, majd a Feszi-gyárban törte a szilíciumot. Közben írta a verseit és a prózáit. Fokozatosan felfedezte önmagát és az alkotásban rejlő örömöt. Ezt az örömöt át tudta adni nekünk, olvasóknak.” Botos Zoltán hozzátette: barátja nemcsak azért írt, mert ez örömöt jelentett számára, hanem azért is, mert hitt a szó erejében. Az író-költő gyakran idézte egy régi bölcs mondását: „A nap egyetlen szótól is elhomályosulhat.” Emlékeztetett, hogy Szepesi sokat olvasott, folyton képezte magát, befogadta a remekműveket. Ezek ösztökélték arra, hogy a saját gondolatait közvetítse olvasói felé. Botos Zoltán felidézte: „Korán megismertük egymást, hiszen egy helyen születtünk. Nem Firenzében, hanem a Pécskő utcai cigányhegyen. Ez volt a mi Firenzénk. Olyan szorosan laktunk egymás mellett, hogy mindössze egy közös vályogfal választott el egymástól bennünket. Reggelente együtt indultunk az új kalandok felé. Játszópajtás akadt itt elég, hiszen ezen a telepen sok volt a gyerek.” A régi barát felidézte Szepesi József első irodalmi lépéseit: „A hatvanas évek végén egyszer csak azt mondta nekem: egypár versemet beviszem a Nógrádba, mit szólnak hozzá. Gyere velem! Bódi Tóth Elemér fogadott bennünket. Elolvasta a verseket, majd azt mondta: tetszenek. A hétvégi irodalmi mellékletben közölni fogjuk. Izgatottan vártuk a hétvégét: a versek ott voltak, kettő is. Boldogok voltunk, ez volt az első megjelenése. A következő héten meg is kapta az érte járó honoráriumot, amit a Mózer-kocsmában el is költöttünk. Velünk volt Szabó Tamás, a később szobrász- és festőművésszé váló barátunk is. Együtt vittük az újságot Balázs Jánosnak.” Botos Zoltán azt is felidézte, hogy a költő még 20 éves sem volt, amikor megismerte Évát. Nagy volt a szerelem; nemsokára megszületett Évike, a lánya. „Ekkor láttam igazi örömöt a szemében” – mondta a barát. Szepesi – természetéből fakadóan – kön�nyen teremtett barátságokat, rátalált a tarjáni „vadakra”, Szujó Zoltánra, Hibó Tamásra, Hann Ferencre, Hegedűs Morganra, Pál Józsefre. Nagyra tartotta a barátságukat, mint később Földi Péterét, Brunda Gusztávét és Handó Péterét is – emlékezett Botos

 SZEPESI JÓZSEF (1948-2001)

„Mélyről jövök. / Mélyről, mint senki tán. / Emelnek harcos szenvedélyek./ Fenn, fények égbe nyúló hajnalán /akarok lenni büszke lélek./Alant még zúg a létnek árja, / veríték, kín, könny, bűnözön. / De fent, vak sorsnak messiása / derengő új nap, mely köszön” – idézte édesapját Szepesi Éva, aki végül Dániel Zoltánnal, Botos Zoltánnal és Máté Krisztiánnal leleplezte az emléktáblát, majd Németh Anna előadóművész énekelt el egy dalt, és a rokonok, barátok, tisztelők virágot, koszorút helyeztek el az emléktáblánál. Ezután a résztvevők együtt vonultak át Szepesi József sírjához a régi köztemetőbe, ahol folytatták az emlékezést. Németh Anna elénekelte a költő Guberálók című versét, majd Botos Zoltán régi kedves emlékeket elevenített fel, így azt is, hogyan „lopta” vissza barátjától – a Vásártérre költözés közben – Rousseau A magányos sétáló álmodozásai c. könyvét, amelyet már évek óta hiába kért vissza. Szepesi Éva apja kedvenc verseit – többek között az Irodalmi gilisztát – szavalta el. Brunda Gusztáv kulturális menedzser azt taglalta, hogy Szepesi József mit hagyott maga után. Szerinte Szepesi művei ma is olyan erősek, mintha az alkotó még élne. Nem véletlen, hogy a Pécsi Tudományegyetemen külön kurzust rendeztek Szepesi Józsefről, aki a kortárs roma irodalom kiemelkedő teljesítményét hozta létre. Emlékeztetett Szepesi identitására, aki – mint felidézte – gyakran hangoztatta: „Értsék már meg, hogy magyar író vagyok, magyar nyelven írok!” De – mint rámutatott – Szepesi intenzíven dolgozott szociográfiáin a roma élet, a roma világ bemutatásán, és a leglényegtelenebbnek tűnő mondatokat, gondolatokat, gesztusokat tudta irodalommá átlényegíteni. Hozzátette: lassanként a helyére kerül Szepesi irodalmi életműve, amely még fényesebben fog ragyogni a jövőben. Ehhez kapcsolódva Szepesi Éva felidézte apja szavait, aki gyakran mondta: nem nagyon aggódik amiatt, hogy nem ismerik el a munkásságát – mert még nincs itt az ideje. Majd elismerik, ha már ő nem lesz, és eljön az ideje. Nos, ez az emléktábla is egy újabb lépés a Szepesi-életmű méltó elismerése felé. (B. R.) 2018 / 2

TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN

ZENE

A SZÉP, A GYÖNYÖRŰ FANYÚL!

TARJÁN BEAT V. – BESZÉLGETÉS HENNING RÓBERTTEL A nagy generációhoz tartozó fiatalok által alakított salgótarjáni beatzenekarok a hetvenes évek elejére zömmel befejezték a pályafutásukat, a beatet fölváltotta a rockzene. Ennek az időszaknak meghatározó, legendás együttese volt a Fanyúl. Tehetségük alapján a legjobb magyar zenekarok között lett volna a helyük. Mégsem így történt. A miértekről Henning Róbertet, az együttes alapító szólógitárosát kérdeztük.

 FANYÚL, 1982: HLAVAJ ISTVÁN, VÁRKONYI ZSOLT, KUDELLA ALADÁR, HENNING RÓBERT

 Jól gondolom, hogy tősgyökeres salgótarjáni vagy? – Igen. Itt születtem 1955-ben, azóta itt élek.  Mikor kezdődött a zenélés? – Egész korán, négyéves koromban. Apám féltestvére a Holéczy együttes énekese volt, a katonaságtól hozott haza egy nagytestű „szegedi ládagyár” gitárt. Leültetett a heverőre, elkezdtem pengetni, és valahogy megtetszett a húr rezgése, beleszerettem a hangszerbe, elvarázsolt. Hétéves koromban már gitártanárhoz jártam. Zsidónak hívták, cigányember volt, nagyon jól muzsikált, harmóniagazdagon játszott. Még kicsi volt a kezem, nehezen tudtam lefogni az akkordokat. A gitár masszív, ugyanakkor könnyű kezet igényel. Úgyhogy a komolyabb gyakorlás csak kilencévesen kezdődött. Jött a hatvanas évek második fele, Jimi Hendrixet, Led Zeppelint,Taste-et játszottam, meg Deep Purple-t, Uriah Heepet.  Más hatások nem értek? – De! Snétberger Tomi hatására beiratkoztam a zeneiskolába, és elvégeztem négy évet a klasszikus gitárszakon. Engem is Borsányi Mátyás tanított, de aztán kimaradtam, mert elsodort a rockzene. Később aztán újra elkezdtem klasszikus műveket játszani autodidakta módon, és át is dolgoztam jó néhányat. Mindig az volt a célom, hogy fejlődjem. Nem annyira a színpadi zenélés izgatott, meg a zenekarok összetartása, mert az nagyon macerás. A hangszerek iszonyúan drágák, követni kell a divatot, ez nagyon fárasztó. A műfajok 26

TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN

2018 / 2

fúziója izgatott mindig, a polifonikus hangzás, a klasszikus zenét, a reneszánszt, a barokkot ötvözni a dzsesszel, a mai dzsesszrockkal. Ahogy például Scott Henderson teszi. Ennek a műfajnak a logikáját próbáltam megfejteni egész életemben. A gitár nagyon harmóniagazdag hangszer, sok üres húros pattintással, ami a flamencóból jön. A hangfogások megismeréséhez egy egész élet is kevés, mindig találsz valami újat. A gitáron olyan állások vannak, olyan lehetőségek, hogy a logikája gyakorlatilag végtelen. Ha újra születhetnék, újra csak gitároznék.  Térjünk vissza oda, hogy megalakult a Pallawa. Emlékszem egy 1973-as koncertre a Fő téren, a Hatman együttes kezdett, kiválóan összeszokott banda volt, ahogy akkor mondtuk, egy az egyben játszották a Deep Purple- és Uriah Heep-számokat. Aztán következett egy új zenekar, a Pallawa. Hogyan alakultatok meg? – Hlavaj Pityu alapította, volt egy zenekaruk Szele Imivel és Farkas Gáborral, a Badge. Amikor Farkas kiszállt, én lettem a szólógitáros, majd javasoltam, hogy hívjuk meg Kudella Aladárt énekelni, és ezután csatlakozott még Botos Lajos „Loló”, billentyűs hangszereken. Így koncerteztünk rengeteget, pl. hetente kétszer a Karancs Szálló félemeletén. Aztán jött a katonaság, előbb Szelét, aztán Kudellát, végül engem vittek el a hadseregbe.  Hogyan lett ebből Fanyúl? – Amíg katona voltam, megváltoztatták a zenekar nevét. Amikor leszereltem, Szele

hívott vissza az együttesbe szólógitározni. Nem tetszett a Fanyúl név, mert nem passzolt ahhoz a zenéhez, amit játszani akartunk. Inkább egy alternatív együtteshez illett volna, mi pedig rockot játszottunk, egyfajta hibrid zenét: az amerikai vonal, a west coast stílus is benne volt. Kansas, Toto, ilyen zenekarok hatottak ránk.  Kik játszottak ekkor a zenekarban? – Loló kiszállt, helyette érkezett Tóth Csaba, de csak rövid ideig maradt. Aztán elment Szele is, helyette beszállt Várkonyi Zsolt basszusgitáros, aki már korábban is játszott velünk. Így maradtunk négyen, Hla vaj, Henning, Kudella, Várkonyi. Tarjánban az Ifjúsági Házban volt a törzshelyünk, ott próbáltunk, és ott koncerteztünk a legtöbbet. Később aztán Budatétényben is lett egy klubunk.  Mikor kezdődtek a szakmai sikerek? – Innentől. 1980-ban ezzel a hangzással a Fanyúl teljesen ismeretlenül sikeres ORI-vizsgát tett. A tizenhat tagú zsűri az első próbálkozásra állandó engedélyt ítélt meg a zenekarnak. Ez azért érdekes szakmai szempontból, mert az akkori időkben ORI-engedélyt kapni első nekifutásra szinte lehetetlen volt. Csanádi Lajos akkori ORI-igazgató el volt ragadtatva, gratulált, és közölte: ilyen az ORI fennállása óta még nem történt, hogy valaki az ismeretlenség homályából első megjelenésre engedélyt kap. Az akkori sztárzenekarok is ideiglenes engedéllyel működtek az ország különböző színpadjain. Csanádi összetrombitálta a Kossuth Rádiót, és azonnal riportot rendeltetett a hétvégi Zenés panoráma című műsorba. A zenekar pályája kecsegtető és sokat ígérő volt.  És az országos fesztivál Győrben? – Az 1981-ben volt. De még előtte megnyertük a megyei versenyt Pásztón és a Dunán inneni fesztivált Orosházán. Így kerültünk az országos megmérettetésre, Győrbe. Itt megkaptuk a fesztivál fődíját, továbbá az aranydiplomát és a tagok az egyéni díjakat.  Mikor volt szó először lemezkiadásról? – Már ekkor szóba került, hiszen a győri fesztivál előző nyertesei és az utánunk következők is megkapták ezt a lehetőséget. Már csak azért sem érthető, ami velünk történt, mert az 1981-es győri döntő Deák Tamás karnagy, Csiba Lajos és Komjáthy György rádiós szerkesztők szerint a legmagasabb színvonalú verseny volt az addigiak között. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy az akkori tehetségkutató résztvevői népesítik be a mai zenei palettát.  De mivel tértek ki a hanglemezgyár emberei? – „Majd, ha megnyerik a Közgáz Rock Reflektor versenyét!” – mondta Wilpert Imre, a lemezgyár akkori márkamenedzsere. Ezután, 1982-ben a Pesti Műsor által rendezett Rock Reflektoron megint első helyezést értünk el. Ez a verseny egy nagylemezszerződés pályázati kiírása is volt, aki ezt megnyerte, mint az Edda, az East, a Co lor, annak a hanglemezgyár megjelentette az albumát. De mi ezt a lehetőséget sem kaptuk meg.

ZENE  FOTÓ: KBS

 Még mindig nem értem, hogy miért! – Wilpert bekérte a lemezünk koncepcióját, a dalok címeit, verseit, a borító tervezetét, amit nem mellesleg Szujó Zoltán grafikusművész készített el, és egy baráti kézfogással megpecsételtük a szerződést. Megbeszéltük, hogy a lemez tervével egy adott napon menjünk be az irodájába, ahol írásba foglaljuk a lemezgyár által felajánlott szerződést. Emlékszem arra a napra, amikor délelőtt, az ORI büféjében összefutottunk Radics Bélával, aki elmondta, hogy Wilpert, miután feloszlott a Dinamit, és a tagok a Bikinibe igazoltak, ezt a formációt támogatja a Fanyúllal szemben. Nem akartuk elhinni, de ahogy mentünk be az irodába, éppen Németh Alajosék jöttek kifelé. „Hát, nem lesz a Fanyúl zenekarnak nagylemeze, mert megalakult a Bikini, és az nagyon jó lesz!” – mondta Wilpert pökhendien, mire Hlavaj megragadta a nyakánál fogva, felemelte. Emellett kemény szidalmakat vágott a fejéhez, amit nem idézhetek, de nyilvánvalóvá vált, hogy számunkra ez az ajtó örökre bezárult. Később Wilpert a szakmának és a sajtónak azzal magyarázkodott, hogy a Fanyúl olyan magas színvonalú és igényes műfajt képvisel, amire a magyar közönség még nem érett meg, csak egy bizonyos vájt fülű réteget érdekelne, és a lemez kiadása veszteséges lenne.  És amikor a Piramis Révész Sándor helyére Kudella Aladárt akarta szerződtetni, az hogyan történt? – Som Lajos megkereste Kudellát, hogy álljon be Révész helyére. Ő hezitált, tudta, hogy nem tud úgy mozogni a színpadon, mint Révész, mert egész életében gitárral a kezében énekelt. De Som győzködte, sőt közös Piramis–Fanyúl programban gondolkodott, és külföldi koncerteket is ígért. „Nagy erők fenekednek ellenetek, de én megvédelek titeket” – mondta. A Kertészeti Egyetem Klubjában játszottunk ekkor, a koncertet a Magyar Rádió is leadta. Ezután azt mondtuk Aladárnak, hogy fogadja el a meghívást. Ő rábólintott, és Som bejelentette az ORI-ban a hírt. A többi zenekar vezetői nem örültek ennek, mert megerősödni látszott a süllyedő Piramis. Itt lépett a képbe Szigeti Ferenc, a Karthago együttes vezetője. Meghirdettek velünk egy közös koncertet a Fővárosi Művelődési Házba. De előtte Szigeti meghívott minket a lakásába, ahol elmondta, hogy abbahagyja a zenélést, és a továbbiakban csak menedzser lesz. „Itt van a felszerelés, itt van a busz, innentől a tiétek. Én beszállok a zeneszerzésbe, a szö-

 HENNING RÓBERT – NAPJAINKBAN

vegírásba, nektek több új szám kell, mert sokat fogtok koncertezni. Aladár ne menjen el a Piramisba, az egy süllyedő hajó, Som ellen eljárás folyik csempészésért” – hangoztatta. Ezután az FMH-koncertet lemondták, de a várt bejelentés elmaradt, sőt Szigeti a Fanyúl menedzselésével kapcsolatban mindent letagadott. Som Lajost börtönbe zárták, és két szék között a földre estünk. Ezután gyakorlatilag feloszlottunk.  Ez hogyan történt? – Budafokon béreltünk házat, zömmel Pesten éltünk, de már családos emberek voltunk. A lemezgyári affér és a pesti zenekarokkal történt huzavona után csalódottak voltunk. Ekkor már három-négy éve próbáltunk előbbre jutni, de sose sikerült. Hlavaj idegileg nem bírta, összevesztünk, kilépett. Jött helyette Csonka Robi, és vis�szatért Loló. Nagyon jól szóltunk, de Hlavaj – nyugodjon békében – feljelentett minket, hogy a két új tagnak nincs ORI-vizsgája, ezért letiltottak minket a koncertezéstől. Zenekarvezetőként a Fanyúl név is az övé volt. Elkezdtünk pereskedni a névhasználat miatt. Megint telt az idő, újra sok energiát fektettünk bele, és megint nem sikerült.  Ha jól sejtem még mindig nem volt vége a Fanyúl-sztorinak... – Jól sejted, mert 1985-ben, amikor Som kijött a börtönből, újra megkeresett minket, és felajánlotta, hogy a Piramisból és a Fanyúlból alakítsunk egy szupergroupot, Senator néven. Megint összeálltunk Hlavajjal, adtunk három koncertet a Balatonon, de közben azt láttuk, hogy valóban létrejött egy Senator nevű együttes, de helyettünk Szekeres Tamás szólógitáros és Takáts Tamás énekes került be Som zenekarába...

ZOZÓ Mit csináltál, fiú? Itt hagytad ezt a várost, itt hagytad ezt a világot, itt hagytad azokat, akik bíztak benned. Hiper-szuper zeneszerző voltál, alkotó ember. Ez a hely már csak olyan, hogy nem érzékeli a közelében élő tehetségeket. Nem tudom, mennyire hittél magadban, én nagyon bíztam benned. Ösztönösen írtál filmzenéket, első szóra komponáltál, ha hívtalak, bármilyen képsorra.

 Mennyiben játszott közre ebben, hogy vidéki zenekar voltatok? – Nyílván ez is benne volt, meg a szakmai féltékenység. Van egy jó barátom, Benkő Róbert, aki a Non-Stop együttesben játszott, és évekig itt tanított a tarjáni zeneiskolában. Ő is azt mondta, túl sokan voltak ellenünk Pesten, és nem engedték, hogy érvényesüljünk. Mi új stílust, új színt hoztunk volna a magyar zenei életbe, de ilyen erős széllel szemben nem sikerült.  A kilencvenes évek közepén a József Attila Művelődési Központ kertjében adtatok koncertet Kudellával és két új taggal, Pompor László billentyűssel és Kotlár Tamás dobossal. Klip is készült a Házassághirdetés című számhoz. Újra hangszereltétek a régi dalokat, amik korszerűen szóltak, ismét volt benne spiritusz. – Ez a formáció 1997-ig működött, aztán a két új tagot elszippantotta a külföldi vendéglátóipar. A zenekar néhány sikeres koncert után ismét hosszabb megállásra kényszerült. De 2006-ban ebben a felállásban stúdióba mentünk, és sikerült tizenkét számot rögzítenünk. Ezek 2007ben felkerültek a netre. A vártnál nagyobb siker arra ösztökélt bennünket, hogy újra színpadra lépjünk. Tarján mellett Pesten is több teltházas koncertet adtunk, szerepeltünk a Duna tévében, a Rock Rádióban, újságokban, internetes oldalakon. Ez ment két évig.  És mi a helyzet jelenleg? – Most egy időre abbahagytam. Sajnos fiatalon meghalt a lányom, visszavonultam a nyilvános szerepléstől. De a gitárt nem engedtem el a kezemből... (KBS)

Mindig is élt bennem egy kép a jövőről, ahol ez majd megfordul, és a te hangjaidhoz pászíthatom a képeimet. Remélem, megengeded. Ég veled Zozó, örülök, hogy ismertelek, hiányozni fogsz innen!

Nádasdi Zoltán 1977 – 2018

2018 / 2

Kovács Bodor Sándor TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN

GAZDASÁG

FENN, A HELYZET MAGASLATÁN

ÓCEÁNIÁBAN IS DOLGOZOTT MÁR A NORDTECHNIK KFT. Mindig sok csodálója akad a messziről is látható, karcsú darukat mesterien mozgató munkásoknak, miként a magasban macskaügyességgel függeszkedő, alpinistákhoz hasonló bravúrokra képes antennaszerelőknek is. Amennyiben városunkban látjuk ezt a szakmai bűvészkedést, jó esélye van annak, hogy a munkálatokat a Nordtechnik Kft. szakemberei végzik.

 A CÉG AZ ÉG FELÉ (IS) TERJESZKEDIK

Az egykori Nógrád Megyei Vegyesipari Javító Vállalat az 1970-es évek végén átalakul, Nógrád Megyei Szolgáltatóipari Vállalat néven működik tovább. A céget úgy ismerjük, mint az új és jó ötletek szálláscsinálóját. E híréhez híven Kreicsi László főmérnök és kollégái 1984-ben létrehozzák a Videotechnika (Leány)Vállalatot, és immár igazgatói irányításával korszerű híradástechnikai termékek gyártására szakosodnak. 1990-ben a vállalatot privatizálják, és azóta is magánkézben működik. 1992-től Nordtechnik Ipari és Szolgáltató Bt., majd 1997-től mint Kft. néven megújul a cég; dominánsan saját fejlesztésű tévés adóberendezések és tévés átjátszó adók gyártásával, telepítésével foglalkozik. Mindezt „csak” azért bocsátjuk előre, hogy érzékeltessük: a korszerű vállalkozás felhalmozott tudáson, jelentős szakmai tapasztalatokon épül – szerves fejlődés eredménye.

KÉPZETT SZAKEMBEREK, KORSZERŰ TECHNIKA

Ezt igazolja az is, hogy a mai cégről immár az alapító fiával, Kreicsi Bálint ügyvezetővel beszélgethetek. A szimpatikus, fiatal mérnök először a társaság néhány jellemzőjéről informál. – Családi vállalkozásunk – amit édesapámmal fele-fel arányban tulajdonolunk – létszáma jelenleg hét fő, ám ettől jóval több szakembert foglalkoztatunk. Kitűnő alvállalkozóink vannak, négy–hat céggel vagyunk állandó kapcsolatban, ezek között van salgótarjáni, Karancs-vidéki és jóval távolabbi is. Például most egy kazincbarcikai munkán tarjáni és nyíregyházi cég is dolgozik. Itt építjük az ország első kompozit anyagú hűtőtornyát, amelyen 12 fős csapat dolgozik. Hozzáteszi a cégvezető, hogy nagy kihívás a magasban végzett munka, ahol az időjárás is 28

TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN

2018 / 2

befolyásolja a munkavégzést. Mint mondja, cégük egészen magas műszaki színvonalú, jól képzett, idegen nyelvet beszélő szakembergárdával rendelkezik, ő maga is folyékonyan beszél angolul. Ez elengedhetetlen a külföldi beruházók és szállítók jelenléte mellett. Ma már minden munkájukhoz korszerű technikai háttérrel rendelkeznek. Így képesek többek között komplett „zöldmezős” híradástechnikai állomások építésére is. Újabb kérdéseimre válaszolva a cégfejlődés főbb szakaszairól, tevékenységi köreik, profiljuk jellemzőiről is beszél az ügyvezető. – Cégünk az ezredforduló utáni években teljesedett ki és szilárdult meg, miután a megelőző évtizedben voltak jobb és gyengébb évek is. 2002–2003-ban indult el az a fejlesztési folyamat, amely során sok jó munkát sikerült elnyernünk. Ezek egyike az országos lefedettségű Kossuth Rádió antennahálózatának kiépítése volt, ami 35 telephelyet érintett. Ez időszakban az FM-rádiórekonstrukcióban vettünk részt mint eszközszállító és kivitelező. Ekkor dolgoztuk ki a nagy magasságú munkavégzés, az antennarendszerek és más műtárgyak elhelyezési technológiáját, valamint a helikopteres szerelési technikát. Ezt hasznosítottuk a későbbi külföldi szereléseinknél is. Ezek igen nagy horderejű, folyamatos munkák voltak, amelyek stabilizálták a pozíciónkat. A következő mérföldkövet 2008-ra teszem, amikor

ELISMERTÉK AZ ALAPÍTÓT

elindult a digitális műsorszórás kiépítése. Ez jó hatéves intervallumot ölelt föl, és változó sűrűségben, de szintén folyamatos feladatot, komplex munkát biztosított cégünknek. Mindehhez több külföldi megbízás is társult. Így sikerült ezeket a technikákat – amelyeket a sajátunknak mondhatunk – tökéletesíteni, vagy legalábbis ezt az alaptevékenységünket magas színvonalúra fejleszteni.

ELŐTÉRBEN AZ AUTÓDARUZÁS

– Az újabb mérföldkövet cégünk életében, a 2016-os esztendő jelentette – folytatta Kreicsi Bálint. – Ekkor fogtunk bele egy – mondjuk így – új üzletágba: nagy mértékben kezdtünk el autódaruzási munkákat végezni. Korábban – elég hosszú időn át – saját munkáinkhoz használtuk fel az autódaruzást, ez évtől „idegenben” is dolgozunk a saját eszközeinkkel, kiszolgálva a környékbeli vállalkozásokat. Mára elmondhatom, hogy megrendeléseink és egyben partnereink száma is évről évre növekszik. Sok munka van, amit autódaruzással lehet elvégezni. Tipikus munkafajta a villanyoszlopok telepítése, a konténerek rakodása, gépek és berendezések beemelése megadott helyre, új technológiák telepítése. Ez utóbbira mostanában gyakrabban sor kerül a salgótarjáni és a bátonyterenyei ipari parkban is. Van igény erre munkánkra

A Nógrád Megyei Mérnöki Kamara 2013-ban az Év mérnöke címet adományozta Kreicsi Lászlónak. A Nógrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara a folyamatosan magas színvonalon végzett tevékenységéért a Palócföld Gazdaságáért c. elismerést adományozta a Nordtechnik Kft. részére, amit a cégvezető a Nógrád megye 2015. évi gazdasági teljesítményét elemző TOP 50 c. kiadványt bemutató eseményen vehetett át.

KAPCSOLAT A GAZADSÁGI KÖRNYZETTEL

Kreicsi Bálint – a fentieket mintegy ös�szegezve – csokorba kötötte a Nordtechnik Kft. profiját, röviden bemutatva a központi telephelyeteket is. – Vállalkozásunk fő profilja napjainkban a híradástechnikai berendezések, a műsorszóró eszközök és az ezeket kiszolgáló technológiák telepítése, de otthonosan mozgunk az ipari alpintechnika és a daruzás területén is – mondta. – Központi telephelyünk Salgótarjánban, a 21-es főút mentén található, ahol eszközeinket, berendezéseinket tároljuk, gépjárműveinket is parkoltatjuk. Hozzátette az ügyvezető, hogy amíg a szép természeti környezetnek, a tiszta levegőnek valóban örülhetnek, a vadállomány károkozásnak állandóan ki vannak téve. Évről évre jelentős kárt okoztak telephelyükön, amit nem tudtak megnyugtató módon rendezni az erdő tulajdonosával, az állami erdészet vezetőjével. A károkozásnak – minthogy a megelőzése nem biztosított – továbbra is ki vannak téve.

GAZDASÁG

– Ha dinamizálódna a környék gazdasága, a cégnek is jobbak lennének a vállalási lehetőségei? Van korreláció a környezet fejlettsége és a cég iránti kereslet között? – kérdeztük. – Szoros összefüggés eddig nem volt, de a lehetőségeink javulnak, minthogy a megye gazdasága is emelkedő tendenciát mutat – folytatta. – Úgy látom, hogy az autódaruzás is egyre nagyobb teret hódít, több cég fejleszt és beruház, a gazdaság ebben a régióban is fejlődik. Amit jól érzékelünk, hiszen mi telepítjük a gépeiket, berendezéseiket, vagy részt veszünk a telepítésben. Néhány salgótarjáni és bátonyterenyei cégnél is élénkül a beruházási kedv. Én ezt örömmel fogadom, készséggel szolgáljuk ki ügyfeleinket. Elsősorban persze a meglévő cégek beruházásairól van szó. Például az egyik jól fejlődő cég a Pirazol Kft. itt, Salgótarjánban, nagyon sokat dolgozunk együtt. Érdemes megemlítenem a Nógrád/Kas Kft.-t is, amely épültek szigetelésével foglalkozik, ők is állandó kuncsaftunk. Időnként a Vegyépszer is meglódul, ekkor ott vagyunk a rakodásaiknál, szállításaiknál. Egyébként mindegyik tevékenységi körünkben folyamatosan ismerünk meg új ügyfeleket is, így bővül megrendelőink köre. – Az új, meg újabb kihívásoknak is nyilván maximálisan meg kíván felelni a Nordtechnk Kft. Hogyan? – kérdezem. – Folyamatosan fejlesztjük cégünk egyedi gyártmány- és szerelési technológiáját – jön a válasz villámgyorsan. – A nagyobb kihívást jelentő megbízások a műsorszóráshoz és a helyszíni közvetítésekhez kapcsolódnak és a nagymagasságú műtárgyelhelyezéseket

 NAGY MUNKÁK TORNYOSULNAK

célozzák. Profilunkból, fejlesztési irányainkból is kitűnhet, hogy miközben az egész megyét és az országot is igyekszünk ellátni, messzebbre is tekintünk. Eddig is gyakran vállaltunk munkát külföldön, ahogy jelenleg és a jövőben is tesszük. Az idén már Horvátországban voltunk egy munkát felmérni. Ezen túlmenően részt veszünk az országos digitális tévés műsortovábbítás munkáiban, vezető híradástechnikai világcégekkel dolgozunk együtt, vagy végzünk részükre munkát. Kiemelkedő stratégiai partnerünk változatlanul a világhírű svájci Helisswiss International.

 FOTÓK: KBS

építkezéseken, de mostanában többször kell mennünk gépi beruházások egyes elemeinek telepítésére. Tehát – és azt örömmel mondhatom – van kereslet az autódaruzási munkákra, az utóbbi időkben több a megrendelésünk helyben és a közeli tétségekben is. Ugyanakkor az is igaz, hogy nálunk egyelőre nincs nagyobb építőipari beruházás, amennyiben van, vagy lenne, a generálkivitelező rendszerint hozza a saját stábját.

 KREICSI BÁLINT 2018 / 2

TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN

GAZDASÁG Megkértük az ügyvezetőt, nevesítse azokat a munkáikat, amelyek egyrészt itt helyben és az országban, másrészt külföldön is nagyobb elismerést kaptak, s amelyek növelték a cég ázsióját, elvitték Salgótarján hírét a világba is. – Csak példákat említhetek. A Karancs-hegyi MinDig TV-adó a digitális földfelszíni sugárzás teljes kiépítését szolgálja 2011-től Nógrád megyében. Itt jegyzi meg Kreicsi Bálint, hogy további távlati terveik vannak, ami egyesítené a jelenlegi adótornyot és egy vadonatúj, impozáns kilátó építését – tovább növelve ezzel a népszerű kilátó pont jelentőségét –, amen�nyiben a hatóságok és a terület kezelője erre rábólintana.

PÁPUA ÚJ-GUINEÁBAN IS DOLGOZTAK

– Cégünk mintegy száz tévés átjátszó-berendezést gyártott vagy helyezett üzembe Magyarországon, számos országos tenderen nyertesként valósított meg és létesített tévés és FM-rádió antennarendszereket – folytatja. – Javarészt az ország különböző területein dolgozunk, főleg nagyobb tornyokon. Utóbbiak közül ismerős lehet a kékestetői, vagy a Széchenyi-hegyen álló – ezeket a televízióban már biztosan látták többen is. Az egyik érdekes és jelentős – egyébként időben többhetes – munkánk Bulgáriában volt, méghozzá egy nemzetközi csapatban, amelyben bolgárok, románok, németek, svájciak vettek részt. Mi a szakmában elismertek vagyunk, így kerültünk be a bulgáriai nemzetközi csapatba is. Leszámítva amerikaiakat, nincs olyan ismert antennagyártó cég, aki ne vette volna fel velünk a kapcsolatot, és ne kérne ajánlatot tőlünk. Az csak természetes, hogy dolgoztunk Horvátországban, Lengyelországban, Szlovéniában és Németországban is. – Úgy tudjuk, hogy még „túl az Óperencián” is jártak, legalábbis az egyik óceániai szigeten is dolgoztak. Hogyan jutottatok el a világ végére? – kérdeztük. – Igen, dolgoztunk Pápua Új-Guineában is. Ennek a története is egyszerű: az az antennagyártó cég, amelynek a termékeit megvették, azzal keresett meg bennünket, hogy 30

TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN

2018 / 2

elvállalnánk-e a munkák műszaki vezetését – és mi igent mondtunk. Fantasztikus volt az a kétszer két hét, amit az egészen ritka egzotikus országban töltöttünk. Ez a munkánk örök élményként marad mindnyájunkban. – Mire kell a cégnél különösen figyelni? Mi a Nordtechnik Kft. cégfilozófiája? – faggatóztunk tovább. – Rugalmasnak kell lenni – felelte. – A folyamatosan változó körülményekhez kell tudni alkalmazkodni. Van egy szlogenünk: „Magasra emeljük”. Sok mindenre értjük ezt: a tárgyakra is, amit felemelünk és a színvonalra is, amit képviselünk. A legmagasabb színvonalú munka végzésére törekszünk. Úgy látom, ügyfeleink érzékelik és méltányolják – mert tapasztalják! – ezt a törekvésünket. Nagyon fontos számunkra a vevői elégedettség, ami bizalmat szül, és a további jó együttműködés biztos bázisa. Erre készítjük fel munkatársainkat is, ezt a filozófiát kell magukévá tenni nekik is. Örülök, hogy ezzel az igényességgel is mindig sikerül megtalálni azokat az embereket,

KREICSI BÁLINT

1976. december 30-án született Salgótarjánban, ahol általános és középiskoláit végezte, 1995-ben érettségizett. Megtoldva a Kós Károly Szakközépiskola képzését, a technikumi évfolyamot is kijárta. Távoktatásban az Óbudai Egyetem Kandó Kálmán Karán folytatta tanulmányait, stúdiótechnika szakirányon, egészen 2000-ig, miközben elkezdte munkásságát édesapja szárnyai alatt, ahol a mai napig is dolgozik. Munkája mellett állandóan képezte magát, korszerűsítette műszaki ismereteit, folyékonyan beszél angolul. A 2010-es évektől édesapjával közösen irányítják a céget. Még 2004-ben megnősült, felesége Kreicsiné Lukács Judit, akivel három fiúgyermeküket nevelik. Az agilis ügyvezető gyermekkorától sportol, kerékpár- és autóversenyeken vesz részt. Hobbijait mostanában visszafogta, több időt szeretne családjával tölteni.

akik osztoznak ebben a gondolkodásban, és egyben az adott feladat elvégzésre is a legalkalmasabbak. – Milyen a cég versenyképessége, mi szükséges a fenntartásához, javításához? – kérdeztük. – Azt gondolom, hogy azért tudunk a piacon maradni és versenyképesek is lenni, mert komolyan vesszük cégünk említett filozófiáját – említi Kreicsi Bálint. – Igyekszünk ügyfeleinket maximálisan kiszolgálni és a lehető legjobb munkát kiadni a kezünkből. Ezért gondolom azt is, hogy van jövőnk, mert vannak régi vissza-visszajáró és vannak mindig új ügyfeleink is. Bízom benne, hogy ezen az alapon továbbra is sikeresen tudunk munkát kapni és vállalni. Igyekszünk jó partnerkapcsolatot kialakítani és meg is tartani azt. Úgy látom, ez fontos és értékes cégmentalitás a versenyképesség szempontjából is.

HEGYI FELFUTÓ, AMERIKAI FOCI

Sikeres vállalkozásaink vezetőitől rendre érdeklődünk a karitatív és szponzori tevékenységükről. – Minden évben legalább két rendezvényt támogatunk, az egyik egy kerékpárverseny, a Salgó Kupa, és a másik is egy sportrendezvény. Nem nagy összegről van szó, de a támogatottnak jólesik. Az említett verseny – a Somoskőűjfalu–Salgóbánya közötti „hegyi felfutó” – névadói mi vagyunk, és örülünk, hogy hozzájárulhatunk a megrendezéséhez. Ajándéktárgyakkal és anyagilag is támogatjuk a versenyt. Egy másik általunk támogatott rendezvény volt az amerikai focigála, amelynek révén befolyó összeget a rendezők a salgótarjáni kórház gyerekosztályának ajánlották fel. Nyilván több más támogatásra érdemes, érdekes és fontos rendezvény is van a megyében és a városunkban, eddig ezt a kettőt tartottam a legszimpatikusabbnak. Érdekli olvasóinkat, hogy a cég milyen kapcsolatot ápol az önkormányzattal. Erről Kreicsi Bálint elmondta: – Fekete Zsolt polgármesterrel az egyik TOP 50-es rendezvényen találkoztunk, de más alkalommal hivatalosan még nem, így azt is mondhatnám, hogy az útjaink nem keresztezik egymást. Az önkormányzati intézményekkel és cégekkel mint megrendelőkkel ritkán kerülünk kapcsolatba, a városi tévének, ha szüksége van valamilyen javításra vagy fejlesztésre, akkor megkeresnek bennünket, mi pedig segítünk. Van egy időnként visszatérő üzleti kapcsolatunk, de nem jelentős. Komoly partneri együttműködésünk azonban a városi önkormányzat vezetésével – mindegy, milyen összetételben is működött – soha nem is volt. Pedig – őszinte leszek – szerintem fontos lenne, és ezt mindkét irányból is gondolom. Ha volna feladat (lehetne!), amit el tudnánk látni, akkor szívesen tennénk, illetve, ha több nyitottságot éreznénk a mindenkori városvezetés részéről, akkor szerintem jó együttműködés is kialakulhatna egyes önkormányzati cégek és a mi vállalkozásunk között. Baráthi Ottó

Esélyteremtő program kezdődött a salgótarjáni kistérségben, amelynek számos eleme közül kiemelhető, hogy a rászoruló gyerekekhez eljutnak azok a fejlesztő szakemberek, akik eddig nem tudtak dolgozni velük, a szülők pedig többek között az életvezetésben, háztartási ismeretekben kapnak segítséget, de külön figyelmet fordítanak a kamaszokra, hogy aztán majd felelősségteljes szülők legyenek. Somoskői Rita szakmai vezetővel, Rezesné Andó Csilla projektvezetővel és Romhányi Katalinnal, a salgótarjáni polgármesteri hivatal Humánszolgáltatási és Szervezési Irodájának vezetőjével beszélgettünk. Négyszázmillió forintból valósul meg az Integrált térségi gyermekprogramok című pályázat, amelynek révén csökken a gyermekszegénység, és megelőzhető a szegénység újratermelődése, generációk közötti átörökítése. A projektre Salgótarján és Térsége Önkormányzatainak Társulása – mint a járási család- és gyermekjóléti központ fenntartója – Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzatával konzorciumban nyerte el az Európai Unió támogatását, míg a Máltai Szeretetszolgálat és a Magyar Tudományos Akadémia együttműködő partnerként közreműködik a munkában. A program célkitűzései közé tartozik a gyermekes családokat célzó személyes szolgáltatások és szakellátások fejlesztése; az egészségesebb gyermekkor biztosítása; a korai képességgondozás; a képességek kibontakoztatását, a sikeres iskolai pályafutást segítő intézmények és szolgáltatások fejlesztése, a szegregáció csökkentése; a gyermekes családok anyagi helyzetének javítását szolgáló ellátások fejlesztése. Az intézmény- és szolgáltatásfejlesztések nem általában a közoktatás, a szociális ellátás, a képességfejlesztés, a közösségfejlesztés, vagy az egészségügy céljait szolgálják, hanem a szolgáltatásokat el nem érő, szegénységben élő, sokszor földrajzilag is kirekesztett, szegregált közösségek ellátását, szolgáltatásokhoz való hozzáférését és társadalmi, közösségi integrációját akarják megoldani. A program célcsoportját a salgótarjáni járás 13 településén, településrészén élő 18 év alattiak, különösen a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesítettek és családtagjaik jelentik. – A szociális és családi háttér miatt sok esetben nem jutnak el a rászoruló gyerekekhez a szakemberek, mint a logopédus, pszichológus, vagy gyógytornász, ezért kell kiépíteni a hálózatot – magyarázza Romhányi Katalin. – A programhoz kapcsolódó felmérés feltérképezte, hogy hol van a legnagyobb szükségük segítségre a hátrányos helyzetű gyere-

keknek, és ezt a segítséget el kell juttatni hozzájuk. – Az a célunk, hogy mindazon segítségek révén, amelyeket a négy év alatt nyújtunk a családoknak, önállóvá tudjanak válni életvezetésben, tudják, milyen problémával hova kell fordulniuk, legyen számukra természetes, hogy elviszik a gyermeküket a fejlesztő szakemberhez, ha ezt javasolják az óvodában – teszi hozzá. A programban Salgótarján (a baglyasaljai és a zagyvapálfalvai városrész), Zabar, Mizserfa, Sámsonháza, Etes, Nagybárkány, Sóshartyán, Karancsság, Ságújfalu, Karancskeszi, Egyházasgerge és Litke vesz részt. Erről a képviselő-testületek döntöttek. Van olyan település, amelynek indokolt lett volna a részvétele, de nem vállalta. A program részleteit, szolgáltatásait a szakmai vezető és a projektvezető ismerteti: – Egyik legfontosabb eleme a jelenlétházas program: szolgáltatóházakat alakítunk ki, ahol mosási, tisztálkodási lehetőséget, napközbeni gyermekfelügyeletet vehetnek igénybe a települések lakói. Elsősorban a rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülő családokat célozzuk meg, de ha valaki bekopog, nem fogjuk elküldeni. Széles a segítő szolgáltatások köre: háztartási, pénzügyi ismeretektől képzési információkig, munkakereséstől önéletrajzírásig, az állásinterjúra való felkészítésig segítenek a kollégák, de éppúgy segítenek hivatalos levelek értelmezésében, nyomtatnak, sokszorosítanak, és az internethez való hozzáférést is biztosítják. Fontos feladatuk a jelenlétházaknak a közösségfejlesztés: közös ünnepre való készülődés, dekorációkészítés, műsorok összeállítása. Helyet biztosít civil szerveződéseknek, otthont ad felnőttek színjátszó körének is. A másik nagy rész a pluszszolgáltatások biztosítása, a szakemberek, mint a pszichológus, logopédus, a szociális munkás segítsége. Adósságkezelési vagy jogi tanácsadás, művészeti, sportra nevelés is beletartozik ebbe a körbe.

2018 / 2

TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN

SZOCIÁLPOLITIKA

FEJLESZTIK A CSALÁDOKAT CÉLZÓ SZOLGÁLTATÁSOKAT

A szakembereket utaztató mikrobuszunkat mozgatható játékokkal szereljük fel, ez minden hónapban kitelepül a településekre, és játszóházba várja a gyerekeket. A négy év alatt egyszer minden településen élőknek lehetőségük lesz arra, hogy egészségügyi szűrővizsgálaton vegyenek részt. Szervezünk nyári táborokat, baba–mama klubokat. A Biztos kezdet programelem a fiatalokat, kamaszkorúakat célozza: a négy év alatt megszerzett tudás beépül annyira, hogy amikor családot alapítanak, felelősségteljes szülők legyenek. Annyi szakember dolgozik annyi irányban, hogy a programnak eredménye kell, legyen, és a visszajelzések már most is kedvezőek – mondják. Az uniós finanszírozás 2022 májusáig tart, ezt követően az önkormányzatok, vállalásuk szerint, öt évig működtetik a jelenlétházak alapszolgáltatásait. – Sok olyan családról beszélünk most, akiknek eddig is volt lehetőségük számos szolgáltatást elérni, de nem tudták, vagy nem akarták igénybe venni. Ha nem tudták, akkor ehhez minden segítséget megkapnak. Azokat, akik nem akarták, hogyan lehet bevonni, hogy megértsék, hogy a gyereküknek, maguknak tesznek ezzel jót? – Sok múlik a jelenlétházak vezetőin, a segítő szociális munkásokon, akik ott vannak a településeken, ismerik a családokat, és meg is kell, hogy keressék őket, el kell mondaniuk a program előnyeit. A jelenlétházak vezetői kapcsolatban vannak a védőnőkkel, az önkormányzatok szociális ügyintézőivel, tudják, mely családokat kell bevonni. Ha jól működik a ház, olyan segítséget kapnak, olyan helyzetekben lesz részük, ami tetszik nekik, ha azt látják, hogy ez jó a gyereküknek, akkor részesei lesznek. A közösségfejlesztésen keresztül eljuthatunk olyan szülőkhöz is, akik először ódzkodtak ettől, mert látják, hogy a többieknek ott jó, meghallgatják őket. Az utazó-fejlesztő szolgálat szakemberei elmondják a szülőknek, hogy a gyereknek miért van szüksége a fejlesztésre. Ők nem tudják pótolni az állami feladatokat, de eredményt a szülőkkel együtt tudnak elérni. Beszélgetőtársaim elmondják azt is, az első nehézséget a szakmai stáb felállítása jelentette, hiszen nagy a szakemberhiány, és az interjú idején több szolgáltatóház is átmeneti helyen működött. A salgótarjáni városházán lesz elérhető a szakembereket összefogó, a programot koordináló Gyerekesély iroda. Dolgozik majd egy bizottság, hogy orvosolják a jelenlétházakban visszaköszönő, és az állami ellátórendszer által nem kezelt problémákat, és rendelkeznek krízisalappal, amelyből támogathatják a családok rendkívüli kiadásait. D. I.

 FOTÓK: KBS

ESÉLY A NÉLKÜLÖZŐ GYEREKEKNEK

ÉLETMÓD

VIGYÁZZUNK AZ EGÉSZSÉGÜNKRE! BESZÉLGETÉS A BOROSTYÁN PATIKA TULAJDONOSÁVAL

Van egy gyermekkori gyógyszertár-képem: egy csillogó, „patika-tisztaságú” helyiség, bejárati falán Aszképiosz görög isten orvosi pálcájára tekeredő kígyóval, a különös illatú patikatér pultján fényes sárgaréz mérleggel. Amit azért látok lelki szemeim előtt, mert az alábbi írásom főszereplője dr. Balla Lászlóné gyógyszerész, aki szakmai ismereteivel, vállalkozóként és természetgyógyászként szerzett tapasztalataival, őszinte vallomásával és hasznos tanácsaival is bizonyosan gazdagítja majd olvasóinkat. Balláné, Ilike – mert a legtöbben így ismerik – a Borostyán Patika alapítója, tulajdonosa és vezetője a dolgozószobájában fogad, kedvesen hellyel kínál, én pedig egy rövid visszatekintő összegzésre kérem.

ELSŐK VOLTAK A MEGYÉBEN

GYÓGYSZER NEM PÓTOLJA A MOZGÁST

– Az egészséget, mert nem hullik az ölünkbe, tenni kell érte. Ahogy gyakran mondom: én az egészségre koncentrálok, az orvosok a betegségre. Az egészségtudatot szeretném az emberekbe plántálni, az egészség fontosságát tudatosítani. Az egészség testi-lelki, fizikai és szociális jóllét. Ami hos�szú ideje és napjainkban is hiányzik. Ezért is nyitottuk meg 2000-ben a Mérleg úton a Fitness Maraton Centert. Ennek lényege az egészségre nevelés lehetőségeinek megteremtése, a test és a lélek harmóniájának elősegítése volt. Rájöttem, hogy az emberek sok gyógyszert fogyasztanak, de nem lesznek egészségesebbek. Amit felír az orvos a gyógyuláshoz, azt persze be kell venni. Én a feleslegesen beszedett gyógyszerekről beszélek, ami nem válik javukra. Viszont, ha az életmódjukon tudnának változtatni, akkor sok baj és betegség megelőzhető lenne. Például az életmód megváltoztatásával, egészségesebb táplálkozással, több mozgással és testedzéssel. Egy szlogennel élve – „A mozgás nagyon sok gyógyszert pótol, de nincs olyan gyógyszer, ami a mozgást pótolja.”  Néhány évvel ezelőtt mégis lemondott a Fitness Maraton Centerről. Noha az érdem – hogy létrehozta és ma is működhet – az öné. – A létrehozás és „bejáratás” érdemét vállalom, a többi egy ideje már nem rajtam múlik. Először – amikor egy időben nem győztem már a patikával együtt csinálni a Fitness Maraton Centert – bérbe adtam azt. Amit meg is bántam, hiszen csaknem tönkretették, leamortizálták. Végül – vagy két

 FOTÓK: KBS

– 1991 októberét mutatta a naptár, amikor megnyitottuk a Salgótarján, Füleki út 53– 55. sz. alatti patikánkat. A 91. magánpatika volt az országban, az első Nógrád megyében. Négy éven át egy bérelt helyiségben működtünk, aztán megvettük ezt a négylakásos társasházat, amelyben ma is szolgáltatunk. Nem kis erőfeszítések árán jelentős eredményeket értünk el, fokozatosan bővültünk, fejlődtünk. Rendelőket alakítottunk ki, amelyekben jelenleg is urológus, orr–fül–gégész, nőgyógyász, bőrgyógyász és ortopéd orvos fogadják pácienseiket. Ugyanakkor az is igaz, hogy magánrendelést egyre kevesebb orvos vállal. A várható nehézségekkel én mindig is számoltam, de a politikával nem, soha nem is politizáltam – mondja az üzletasszony, és még utal a jogszabályok gyakori változásaira, a gazdasági környezet kiszámíthatatlanságaira.  A patikája és a vállalkozása is felnőttkorát éli. Hogyan? Könnyebben, jobban? – Rosszabbul. Szinte évről évre nehezebb körülmények között dolgozunk. A vállalkozáso(ko)n óriási terhek vannak. Építmény-

adó, társasági és egyéb adók, a járulékok, itt nem is tudnám mindet felsorolni. Igen jelentősek a fenntartási költségek. Rettenetes nagy az az összeg, amit le kell tenni az államnak, az ilyen kicsi (mutatja az ujjaival) árrésünk mellett. – Közben építik ki az e-receptet, azaz az elektronikus egészségügyi szolgáltatási tér (EESZT) rendszerét, az egészségügy intézményeit és szolgáltatóit összekötő mechanizmust. Ezen belül az e-recept lényege, hogy azt nem papír formájában kapja meg a beteg, hanem az orvosnál felteszik egy virtuális és térre. Bejön a beteg a patikába, megmondja a nevét és a taj-számát, amelyek alapján mi itt lehívjuk a részére felírt receptet, majd kiadjuk a gyógyszert. Most még a kettős rendszer működik, de hamarosan az e-recept lesz az egyeduralkodó. Nekünk pedig – hogy a gyógyszertárunk alkalmas legyen e korszerű technika fogadására – teljes számítógépcserét kellett végrehajtani, ami másfélmillió forintba került, amit ki kell gazdálkodnom a munkatársaimmal.  Kik ők? Kik segítik a munkáját? Elegen vannak? – Éppen annyi munkatársam van, hogy meg tudjuk oldani – még jó színvonalon – a feladatainkat. Van könyvelőm, vannak gyógyszertári szakasszisztenseim. Manapság már nagyon nehéz gyógyszerészt is kapni. Ugyanakkor mindegyik munkatársam egy-

egy áldás nekem. Köszönöm a sorsnak, hogy mellettem vannak. Emberileg, szakmailag is minden elismerésem az övék.  Ön mit tart a legfontosabbnak az életében, a szakmájában?

 HAMAROSAN JÖNNEK AZ E-RECEPTEK 32

TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN

2018 / 2

ÉLETMÓD

éve már – részben a vállalkozások említett terhei, meg egyéb okok miatt is – fájó szívvel ugyan, de lemondtam róla. Szerencsére jó kezekbe került: Szeles Enikő a gazdája, aki eddzENIway Klub néven működteti.

KINCSEKET REJT A TERMÉSZET

 Jól megfér az ön gondolkodásban az orvos-egészségügyi személet és a természetgyógyászat? Ez utóbbit Szabó Gyuri bácsival való kapcsolata fémjelez. – Jól, hiszen kiegészítik egymást. A természetgyógyászat nem tör orvosi babérokra, nem tagadja meg az orvoslást. A természetgyógyászat által az élet minősége lesz más. Kevesebb lesz a problémánk, megelőzhetjük a megbetegedéseket, elkerülhetjük a fájdalmakat, és, ha már megbetegedtünk, könnyebben meg is gyógyulhatunk. Én magam több természetgyógyász tanfolyamot is elvégeztem, hogy alaposan megismerjem a módszereit, az eljárásait. Ezek után jött a szerelem a gyógynövények, a természetes gyógymódok és a természet iránt. Amikor először meghívtam Szabó Gyuri bácsit, még nem volt ismert és befutott ember. Azóta egyre nagyobb népszerűségnek örvend, többször megfordult már nálunk is. Kisugárzása van: ahogy ez a 90 éves ember állva, papír nélkül, érthetően beszél másfél órán keresztül, az maga a csoda!  Vállalkozásai, filozófiája népszerűsítése érdekében több honlapot is működtet, így a Facebookon a Borostyán Gyógynövény Klubot. – Az utóbbi azért kezdtem el, mert meggyőződésem: a természet csodálatos, rengeteg kincset rejt és ad. Kérem is, használjuk, becsüljük meg! Hiszem, hogy a gyógynövényekben hatalmas erő van, ami az embernek sokat tud segíteni. Örülnék, ha minél többen csatlakoznának ehhez a csoporthoz. Elvégezetem egy fitoterápia tanfolyamot is, és egyszer el is mentem, hogy tapasztaljak egy profi szakember által vezetett gyógynövénytúrát a budai hegyekben. Ahol kószáltunk két-három órán át, és alig találtunk gyógynövényt. A Medves-fennsíkon ezerszer több van, mint ahol én jártam. Őrültek vagyunk, ha ezt nem használjuk ki. Én a Medves-fennsík szerelemese vagyok, ez nem titok. Drexler Szilárddal, a geopark szakemberével akarok összefogni, hogy szervezzünk egy nagy gyógynövénytúrát. Én tavaly ősszel egyet már vezettem, ennek sikere is inspirál. Néha kimegyek Salgóra is, és a gyönyörű bükkösben sétálok. Csodálom a fák karcsúsá-

 PATIKA ÉS ORVOSI RENDELŐK IS TALÁLHATÓK A FÜLEKI ÚTI ÉPÜLETBEN

gát, sima törzsét, és elfog egy érzés, a sűrűn álló fák között érzem az energiák vibrálását, szinte zizeg tőle a levegő. Amíg közöttük járok, ez a energia engem is átjár, felüdülök és elmúlik minden rossz kedvem, talán ez maga a boldogság. Máskor meg kimegyek a Medves-fennsikra, ahol nincs egy szál fa sem, csak a végtelen mező, a hullámzó rét, virágok, színek, árnyékok, illatok – és hasonló öröm tölt el. Magamba szívom a végtelen szépséget, itt is érzem a levegő vibrálását. Ez is elvarázsol. Egy a közös a két tájban: maga a Természet.

NAGY CSALÁD – NAGY-NAGY BOLDOGSÁG

 Családtagjairól még soha nem beszélt a sajtónak, pedig tudom, büszke mindnyájukra. Megtiszteltetés lenne számomra, ha most kivételt tenne velem. – Na jó, legyen, mert önt ismerem, a családtagjaimra meg valóban nagyon büszke vagyok. Mégis nagy levegőt kell vennem, amikor férjemmel kezdem sort. Ugyanis dr. Balla László szemész főorvos öt éve, hogy nincs közöttünk. Sokan tisztelték, szerették. Egyébként itt tartotta magánrendelését ő is, képzelje, csupán egy rendelést hagyott ki, utána meghalt. Viszont aki vigasztal és örömet okoz, az a négy felnőtt lányom és a fiam, meg a nyolc unokám. Orsi az elsőszülött gyermekem, 47 éves, humánmenedzser. Budapesten élnek a férjével, gimnazista fiukkal. Anna lányom 45 éves, aneszteziológus, Zebegényben él a családjával, amelyben három gyönyörű fiúunokámnak örülhetek. Eszter lányom 42 éves, külkereskedelmi főiskolai diplomáját, nyelvtudását egy angol cég gazdasági vezetőjeként Indiában kamatoztatja, ahol a családjával együtt élnek. A három leányuno-

NÉVJEGY: DR. BALLA LÁSZLÓNÉ DR. TÓTH ILONA

Ógyallán született, 1942-ben. A budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Karán tanult, 1966-ban abszolválta diplomáját. 1969-ben férjhez ment. Először Szegeden, majd Hódmezővásárhelyen laktak, ahol gyógyszerészként dolgozott. 1981-ben kerültek Salgótarjánba, itt a megyei korház patikájában folytatta szakmai pályáját. 1991-ben magángyógyszertárat alapított, amelynek ma is tulajdonosa és vezetője. Hobbija a természetjárás és a természetgyógyászat, sikeres karrierjénél is büszkébb öt felnőtt gyermekére és nyolc unokájára.

kám angol iskolában tanul. Ilona lányom 40 éves, dekoratőr az IKEA egyik budapesti cégénél, egy stramm kisfia van. Az én nagyfiam, Laci 30 éves, még nőtlen, Londonban él, szociológiát tanul, közben dolgozik, hogy tanulmányait és megélhetését finanszírozni tudja. Egy szociális védőhálót nyújtó szervezetben hajléktalanok ellátásával és a társadalomba való visszajuttatásával foglalkozik.  Ilike tavaly vette át az aranydiplomáját, milyen érzés volt? – Felemelő és megható volt. A budapesti Nagyvárad téren volt az ünnepség. Megismertük egymást, talán mindenki mindenkit, noha az idő nyomot hagyott rajtunk, van, akit jobban megviselt az élet, van, aki kevésbé.  Mindez összefügg az életvitellel, az ember munkájával, ki, mit, mennyit dolgozik? Ön mennyit? Kik a partnereik? – Sokat. Napi tíz óránál is többet dolgozom. Az aranydiploma nem ad felmentést a munka alól. A patika ügyeit – mindent, de mindent – mi magunk intézünk a kollégákkal. Nincs külön emberünk a beszerzésre sem. Országosan van néhány nagy cég – Hungaropharma, Bellis, vannak a gyógynövényáru boltok – tőlük szerezzük be a gyógyszert, biztosítjuk az árukészletet.  A helyi patikákkal milyen a kapcsolatuk? Ők a napi konkurenciát jelentik. – Igen. Nagy a konkurencia a gyógyszertárak között is. Csak a közelmúltban a kórház két pontján nyílt új patika. Ezt nem panaszként említem. Ez a helyzet. Mindig úgy fogom föl a problémáimat, hogy azt nekem kell megoldani.  Milyen a kapcsolata az önkormányzattal? Találkozott már a városunk polgármesterével? – Nincs kapcsolatunk. Személyesen nem találkoztam még a polgármester úrral, patikusként, vállalkozóként sem. Tudom persze, ki Fekete Zsolt polgármester, és – tisztelem! Nekem az emberek kisugárzása sokat mond.  Mit üzen Salgótarján és környékünk lakóinak? – Vigyázzanak az egészségükre, előzzék meg a betegségeket, helyes életmóddal, sok mozgással, gyógynövények helyes felhasználásával. Kérjék a tanácsainkat, forduljanak hozzánk bizalommal! Baráthi Ottó 2018 / 2

TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN

NÖVEKSZIK A FAÁLLOMÁNY – FELNŐ-E HOZZÁ A FAIPARUNK?

Nógrád megye több gazdasági-társadalmi mutató alapján az országos mezőny végén kullog. Kivétel az erdősültség, ami a természet ajándéka, de büszkék vagyunk rá. Különösen, hogy tudjuk, az erdő és fa szerepe növekszik. A kérdés az, miként sáfárkodunk különös, kivételes kincsünkkel, az erdővel. E cikkben az erdőgazdálkodás gazdasági szerepére fókuszálunk, a faállomány felhasználását, az erdészet faiparban betöltött szerepét vesszük górcső alá.

 FOTÓ: DREXLER SZILÁRD

TERMÉSZET

KÜLÖNÖS KINCSÜNK AZ ERDŐ

 FAKITERMELÉS

Nézem hazánk térképét, és látom: a kiterjedt erdőségek Észak-Magyarországon és Dél-Dunántúlon alakultak ki. A megyék között a legnagyobb erdőterülettel Borsod– Abaúj–Zemplén bír, de jelentős az erdő Somogyban is. Az már statisztikai adat, hogy az erdősültség – az erdő részaránya az összterületből – Nógrádban kiemelkedő, de Veszprémben is jelentős, Békésben a legkisebb. A mintegy kétmillió hektár erdő nagyobb része állami tulajdon, kezelését 22 állami erdészeti társaság (zrt.) látja el, míg az erdők kisebb része magánkézben van. Az erdőgazdálkodás hármas szerepének megfelelően az erdészetek a védelmi feladatokon (fajfenntartás, felújítás stb.) túl közcélú teendőket is ellátnak (vadasparkok fenntartása, erdei kisvasutak és erdei iskolák működtetése), végül vállalkozási tevékenységet is folytatnak; vadászatokat szerveznek, fakitermelést stb. is végeznek. Az erdészek vallják: a három funkció egyformán fontos. Mégis gyakrabban beszélnek erdész- és turistaházak, erdei iskolák és játszóterek létesítéséről, harangláb állításáról, a sikeres Muzsikál az erdő című programjaikról, kilőtt nagyvadakról, miközben nincs elég ismeretünk arról, mit csinálnak a kitermelt fával. Pedig ez utóbbi is nagyon fontos! Igyekszem is feltérképezni, bár előre tudom: nagy fába vágom fejszémet. A Nógrád megyei erdők két kezelője az Ipoly Erdő Zrt. és az Egererdő Zrt. Az előbbi Nóg34

TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN

2018 / 2

rádban és Pest megye börzsönyi részén 65 ezer hektár állami erdőt kezel, aminek az élőfakészlete 12 millió köbméter, évente 350 ezer köbméterrel gyarapszik. Ebből az egyes években 200 ezer köbmétert termelnek ki, ami kevesebb, mint az élőfakészlet éves növekménye. A társaság kezelésében lévő erdők 52%a természetvédelmi oltalom alatt áll. Az Ipoly Erdő Zrt. tevékenységei az erdő- és a vadgazdálkodás, turizmussal összefüggő szolgáltatás. A cég központja Balassagyarmat. A gazdálkodás feladatait a Börzsöny térségében, illetve a Cserhát területén is négy-négy erdészet látja el. Nógrád megyében Diósjenő, Romhány, Salgótarján és Szécsény központtal működik erdészet. Az Egererdő Zrt. a Mátrában, a Bükk nyugati részén és a heves–borsodi dombvidéken gazdálkodik, központja Egerben van. A hét erdészete közül hat Heves megyében, egy pedig Nógrádban – Bátonyterenye központtal – működik. A következőkben erdő- és faállományunk egy szeletét, az Ipoly Erdő Zrt. Salgótarjáni Erdészetén keresztül villantom fel. A Salgótarjáni Erdészet a Karancs–Medves táján és a Heves–Borsodi-dombság nyugati peremén, 7500 hektáron gazdálkodik. Jellemző fafajai a tölgy és a bükk, valamint egy hatod akác. Idegenhonos fafajai: jellemzően a fenyők és a vörös tölgy. Területéből 4100 hektár tartozik a Karancs–Medves Tájvédelmi Körzetbe, ami fokozottan alkalmazkodó

erdőgazdálkodást követel meg. Az utóbbi időben évi 22 ezer köbméter faanyagot termelnek ki, amelynek zömét a felújító és a nevelő vágások adják. Tarvágásra csak az akácosokban kerül sor. A vadgazdálkodás fő célja az erdő megújulását biztosító egyensúly fenntartása. Emellett a vadászati szolgáltatás (gímszarvas, őz, vaddisznó, és muflon elejtésére) piaci értéke is számottevő. E tájhaza régi víziója a turizmus mint húzóágazat, miközben a természeti kincsei ma sincsenek az idegenforgalom fókuszában. Az erdőterület további sajátja, hogy a városszéli házak és az erdő között nincsenek mezőgazdasági területek, rétek, legelők, az erdő közvetlenül a házak, kertek kerítésén túl kezdődik. A kisebb-nagyobb vadak egy ugrással bejutnak a kertekbe, szinte védtelenek tőlük az ott élő emberek. A városlakók sem vétlenek persze: egyesek a nagy hidegben könnyen „hozzájutnak” a tűzre való fához. Jó időben meg hamar kikerül az erdőbe a szemét, limlom. Az erdei motorozás, kvadozás is okozhat kárt. Mintha nem szeretnénk igazán az erdőt, pedig az szeret bennünket. Legalábbis a költő, Áprily Lajos szerint:„Engem az erdő véd s szeret/, utaimon erdők kísértek:/ bükkök, gyertyánok, égerek,/ tölgyek. Fenyők is. Égig értek.” De jó is lenne mindnyájuknak így érezni! Hogy a fa mire használható, mi készül belőle, na, azt meg Fekete Istvántól szebben senki nem írta le. „A fából tűz lesz,otthonok melege, út lesz és távolság a szekér-kerekek robogásában, játék a gyermekek kezében és szívében, szerszám és kisteknő, munka lesz, asztal s rajta kenyér, kitárt kapu és ringó bölcső, papír és könyv...” Én meg prózai módon ajánlom: vegye csak szemügyre a kedves olvasó a saját házát vagy lakását. Láthatja, a ház tetőszerkezete fából készül, akárcsak a lakásban a parketta, a lambéria, a bútorok többsége. Kevésbé érzékeljük, de tudjuk: jelentős a fa ipari felhasználása, főleg a cellulózgyártásában, közvetve a papír- és nyomdaiparban is. A hagyományos fűtés anyaga a tűzifa, aminek indokolatlanul is magas a felhasználási aránya. A fa gazdasági szerepe jobban felértékelődik, mint ahogy azt érzékeljük. Ezért meggyőződésem, hogy a faiparunknak nagyobb lehetőséget, több támogatást kell biztosítani megyénkben is, más ágazatokkal is összhangban. Fában gazdagok vagyunk, illő lenne jól működnie a faiparunknak is. De, hogy ez így van-e, érdemes közelebbről megnéznünk. Az Ipoly Erdő Zrt. honlapjáról nem derül ki, milyen (fakitermelő, -feldolgozó, fűrészipari és egyéb) vállalkozásokkal rendelkeznek és (vagy) állnak kapcsolatban. Igaz, tudjuk, jó ideje alvállalkozókkal dolgoznak, közmunkásokat foglalkoztatnak. Úgy tűnik, a társaság nem működtet saját faipari üzemet. Nem így például a Bakonyerdő Zrt., amely fűrészáru- és parkettagyárat is üzemeltet. Ahogy az Egererdő Zrt. is büszke a gyöngyösi Mátraparkett Kft.-re, ahol 160 fő dolgozik (jószerivel annyi, mint az Ipoly Erdő Zrt.-ben összesen). A Zalaerdő Zrt. három –

VÁROSI KÉZBEN A TURISTAHÁZ ELŐBB-UTÓBB MEGÚJULHAT A DORNYAY

A kies, erdős városkörnyéki kirándulóövezet egyik kedvenc találkozóhelye volt évtizedeken át az eresztvényi Dornyay turistaház, amelyhez megannyi kedves élmény köti a városlakókat és a távolabbról idelátogató vendégeket. A régi szép idők azonban elmúltak, és a hajdani népszerű műintézmény sok-sok éve lepusztult romhalmazként éktelenkedik a gyönyörű természeti környezetben. „Roskadófélben van a ház, hámlik le a vakolat” – kölcsönözhettük Petőfi szavait, elszörnyülködve a szebb napokat látott menedékház állapotán, amely már hosszabb ideje lehangoló látványt nyújt a kilátogatóknak. „Javítsuk ki, mert maholnap pallásról néz be az ég” – sürgetne Petőfi, de Salgótarjánban is szép számmal teremtek Pató Pálok, akik a felhívásra mindig közbevágtak: „Ej, ráérünk arra még!” Végre-valahára azonban valamivel kedvezőbbre fordult a helyzet, ha ez az épületen első látásra nem is vezető még észre. A Modern városok program keretében ugyanis a nógrádi megyeszékhelynek is alkalma nyíl-

hat a turisztikai fejlesztésekre, és az önkormányzat vezetői e lehetőséget megragadva célul tűzték ki a leromlott állapotban leledző turistaház felújítását és bővítését. Mivel azonban az épület régóta magántulajdonban van, első lépésként meg kell a házat vásárolni. Ezért nemrégiben Fekete Zsolt polgármester, valamint a gazdasági és a pénzügyi bizottságok elnökei tárgyalóasztalhoz ültek a tulajdonos Micromega 2005 Kft. vezetőjével. A felek meg is állapodtak abban, hogy a 1825 négyzetméteres területű ingatlant a megyei jogú város önkormányzata 39 millió forintért – egy korábbi értékbecslésben

kitermelés helyén, vagy annak közelében használják és dolgozzák fel. A folyamatból, mármint a termelési/termékláncból (kitermelés, feldolgozás, gyártás, értékesítés) keletkező jövedelem helyben maradna, és újabb munkaalkalmakat teremthetne. Ennek jó példáit láttuk más megyei erdőgazdaságok esetében. A fa ugyan aligha fogja megoldani térségünk minden energiagondját, de ésszerű felhasználásával csökkenne megyénk energiafüggősége. S, hogy felnő-e faiparunk jelentős faállományunkhoz, és van-e erre irányuló vállalkozási és együttműködési készség erdészeteinknél? Ezekre a (és fentebb nem említett egyéb) kérdésekre is választ várva kerestem meg a salgótarjáni és a bátonyterenyei erdészet vezetőjét is. Mindketten azt állították, nem nyilatkozhatnak, javasolták, forduljak vezérigazgatójukhoz. Amit én megtettem, e-mailt írtam mindkét vezetőnek. Lapzártáig nem válaszoltak. Amennyiben a közeljövőben mégis sikerülne információkat kapnom tőlük, arról e cikk folytatásaként tájékoztatom olvasóinkat. Hogy ne csak az erdő legyen kerek, de ez a történet is. B. O.

TERMÉSZET – TURISZTIKA

faállományunk tömegéhez és más megyékhez viszonyítva is – csenevész, súlytalan. Igaz, hogy faiparunk a „fasorban” sincs? – ezt is kérdeztem néhány salgótarjáni faipari vállalkozótól. Egyesek nem válaszoltak, ketten nevük elhallgatását kérve nyilatkoztak. Az egyik – széles profilú cég vezetője – elmondta: nincs kapcsolatuk az Ipoly Erdő Zrt.-vel. Hozzátette: ez nem rajtuk múlik. A munkájukhoz szükséges faanyagot egy dunántúli fakereskedőtől szerzik be, egyébként mindig attól a cégtől, amelyiktől a legjobb áron, a legjobb minőségben kapják. Eddig ez a cég soha nem az Ipolyerdő Zrt. volt. Hasonlóan informált egy másik faipari vállalkozás vezetője, mondván, helyben ő sem tudja beszerezni az általuk használt faanyagot. Tudomása szerint van egy fűrészárut előállító vállalkozó a városban, aki itt vásárolja fel a farönköt. A tarjáni erdészet vezetőjétől remélek választ a helyi faipari vállalkozásokkal való kapcsolatról is. Annál is inkább, mert az erdészetek fő feladata lenne a kezelt erdőkből kikerülő faanyag hatékony hasznosítása. Például, hogy a faállományt minél nagyobb arányban a

foglalt összeg mintegy feléért – megvásárolja. Azóta a képviselő-testület – amelynek ellenzéki tagjai is támogatták az adásvételt – fel is hatalmazta a polgármestert az adásvételi szerződés aláírására. Fekete Zsolt közölte: – Régi jogos igénye a salgótarjániaknak, hogy a Dornyay turistaház megújuljon. Az önkormányzat egyelőre annyival tud ehhez hozzájárulni, hogy megvásároljuk az épületet a fejlesztési előkészítésekre szánt ös�szegből, azaz olyan pénzből, amit más célra nem költhetünk. A polgármester hozzátette: – Szeretném hangsúlyozni, mindez sajnos még mindig nem jelenti azt, hogy hipphopp, felújítjuk, és ezt követően üzemeltetjük is a turistaházat. Azt mondhatom, hogy folyamatosan lobbizunk, és majd akkor tudunk hozzányúlni az épülethez, ha újabb fejlesztési támogatást tudunk elnyerni hozzá. Ez pedig leginkább a Magyar Turisztikai Ügynökségen fog múlni. A város természetkedvelő lakossága azonban reméli, hogy mielőbb megújulhat a népszerű Dornyay turistaház. (BR)

 SIRALMAS ÁLLAPOTBAN LELEDZIK A NAGY MÚLTÚ TURISTAHÁZ 2018 / 2

TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN

 FOTÓK: KBS

fűrészáru-, parkettfríz- és peletta- – üzemmel is rendelkezik, csak az anyacég közel 600 embernek ad munkát. Amíg az említett erdőgazdaságok megalapozzák és lendítik térségük faiparát, a versenyszférában növelik a foglalkoztatás és keresetek színvonalát, elősegítik az ott élő emberek megélhetését, addig ez nálunk, Nógrádban nincs így. Hogy miért is? Talán megtudhatom majd az erdőgazdaság vezetőitől. Ám egyelőre a KSH fafeldolgozást reprezentáló adatait nézegetem, és nem hiszek a szememnek. A termelés és értékesítés adatait ugyanis nem találom Nógrád megyei statisztikai évkönyveiben. Ennek oka, hogy a Fafeldolgozás, papírtermék gyártása, nyomdai tevékenység alágazatban (annak három szakágazatában) összesen nincs három 50 fő feletti megyei székhelyű cég, így az adataik adatvédelmi szempontok miatt nem közölhetőek. Ugyanakkor a telephely szerint megfigyelt 4 fő feletti cégek esetében a „Fafeldolgozás...” alágazatban a teljes munkaidőben dolgozók száma nem éri el a 300(?!) főt. Vagyis a KSH adatai szerint (is), megyénk faipara – erdőink,

KÖRNYEZET  FOTÓK: KBS

 A SZERENCSE LENT CÍMŰ FILM FORGATÁSÁN

ÓVJUK EGYÜTT A TÁJAT!

TALÁLKOZÁS DREXLER SZILÁRD TERMÉSZETVÉDŐVEL Folytatva lapunk munkatársainak bemutatását, egy olyan emberről olvashatnak most, aki a kezdetektől fogva szerzője a folyóiratunknak. Munkásságának köszönhetően nagyon sokan ismerik őt, de talán lesznek olyan részletei a beszélgetésnek, amelyek meglepetésre tarthatnak számot.  Ahogy ismerlek, biztosan kutattál már a felmenőidről. Mikor érkeztek az első Drexlerek Salgóbányára? – Rosszul gondolod, nem kutattam a családfámat. Amit tudok, azt a családi legendáriumból hallottam. Ami biztos, a Drexler-ág Besztercebányáról származik, és az 1800as évek közepén, az itteni bányanyitásokkor érkeztek a környékre. Annyit tudok, hogy az üknagyapám asztalos volt, a nagyapám viszont újra bányász lett, és itt halt meg az István-táróban egy balesetben, a háború után. Apám ekkor még fiatal fiú volt, de ő lett a családfenntartó, így nagyon korán le kellett mennie a föld alá, vájárárként dolgozott egész életében. Elég sokat írtak róla a korabeli újságokban, mert munkamániás volt és szeretett dolgozni.  Meghatározó gyerekkori emlékek? – Én Rónafalun nőttem fel, innen ered a természetszeretetem is. Róna akkoriban egy teljesen zárt település volt, emlékszem, a tanító gyalog járt föl Zagyváról, még télen is. Az iskola pont úgy nézett ki, mint Móra Ferenc novelláiban. Az egyetlen tanteremben ült valamennyi diák, az elsőstől a nyolcadikosig. Emlékszem arra a szeptemberre, amikor a játszótársaim beültek az iskolapadba, én meg évvesztesként egyedül maradtam az utcán, de addig keringtem az iskola körül, amíg a tanító be nem hívott, és velem is el nem kezdett foglalkozni.  Megelevenedtek a Kincskereső kisködmön hősei… – Meghatározó élményem volt a természetközelség. Rengeteget játszottunk a falu körül, ismertük a Rónai-lapos minden szegletét. A felnőttek figyeltek, vigyáztak a gyerekekre, függetlenül attól, hogy éppen az 36

TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN

2018 / 2

övéik köztük voltak-e, vagy sem. Hörcsögöt fogtunk, ürgét öntöttünk, nyáron vizet hordtunk az aratóknak, ugráltunk a szalmakazlakban, de leginkább reggeltől estig szabadon csatangoltunk az erdőben. Emlékszem egy jelenetre, megvolt még a vecseklői bánya kötélpályája, ami ment Rónabánya felé, és egy alkalommal, amikor a nagyapámmal arra jártunk, az egyik csilléből egy ember integetett felénk.  Romlatlan falusi gyerekkor. – Gyakran eszembe jut, főleg, ha kimegyek a Medves-fennsíkra, látom a füsti fecskéket, ahogy cikáznak, hallom a szöcskéket, az apróbb neszeket, de alapvetően a csönd vesz körül. Ilyenkor mindig visszarepülök az időben, és egy kicsit el is érzékenyülök, milyen jó volt itt gyereknek lenni.  Aztán jöttek az iskolás évek. – Igen, de ekkor már Tarjánba költöztünk. Viszonylag fiatalon elkezdtem olvasni Schmidt Egon ornitológus könyveit, amikben soksok megfigyelést leírt, és azt éreztem, hogy ezeket az élményeket én is át akarom élni. Így aztán már 10–12 évesen gyakran egyedül bolyongtam a Gortva-völgyben, de olyan is volt, hogy fürödtünk a patakban a társaimmal, az egykori szivattyúháznál.  Néhány évtized alatt a természet úgy visszahódította ezt a bányavidéket, hogy aki annak idején nem járt arra felé, fogalma sincs, mi minden volt itt egykoron. De térjünk vissza az ifjúkorhoz, az általános iskola elvégzése után kapcsolatban maradtál ezzel a vidékkel? – Abszolút. 14 évesen kaptam egy Zenit tükörreflexes fényképezőgépet, onnantól folyamatosan fotóztam a tájat és az erdőt. Fotólabort alakítottam ki a fürdőszobánkban,

ez okozott némi nehézséget a családnak, mert a fürdő egyben volt a WC-vel. De saját kezűleg hívtam elő a filmeket és nagyítottam a képeimet rendületlenül.  Megvannak még ezek a fotók? – Nincsenek, én nem őrzök meg semmit, legfeljebb egy évig, aztán kidobom.  De hát ezek között biztosan voltak megismételhetetlen képek is... – Nem tudom, én ilyen vagyok. Szoktak tőlem kérni régebbi fotókat; ha a Facebookon fönn van, akkor vihetik, de én már régen kitöröltem a számítógépből. Ha kimegyek a természetbe fotózni, a pillanatot akarom megragadni, azt a hangulatot, ami körülvesz. Ha sikerül, akkor már a következőre gondolok, és nem nézek hátra. Visszatérve a kezdetekhez, középiskolásként dolgoztam a Nógrádnak külsősként, Kulcsár Józsival laboráltuk a képeket, volt olyan, hogy a kiállítási anyagát is én nagyítottam.  Hová jártál középiskolába? – Erdész szerettem volna lenni, de Sopronba kellett volna költöznöm, és mivel egyke voltam, a szüleim féltettek, és nem engedtek el. A Madáchban érettségiztem, építésztechnikusként végeztem, a NÁÉV-nál dolgoztam művezetőként. Építettük a megyei könyvtárat, a nyugati városrészt, de Vácon is dolgoztunk.  Hogyan lett ebből madármegfigyelés? – Váltottam, elmentem a Madártani Egyesülethez. Nagyon szerettem volna természetvédelemben dolgozni, de akkor ez a munka csak egy évig tartott. Visszajöttem Tarjánba, vagyonkárszakértő lettem az egyik biztosítónál, de ez sem tartott sokáig, mert visszahívtak a Madártani Egyesülethez társadalmi kapcsolatokért felelős vezetőnek. Tíz évig tartott ez a munka, rendkívül változatos volt, rengeteg programot és konfe-

 RENDEZÉS KÖZBEN

 HAJNALI FILMEZÉS

renciát szerveztünk még az Országházban is. Szerkesztettem az egyesület folyóiratát, írtam könyveket, filmeket készítettünk. Madárbarát kert címmel országos programot találtam ki és valósítottam meg. Nemzetközi projektekben vettünk részt, nagyon sokszínű és izgalmas munka volt ez, rengeteg tapasztalatot szereztem.  Az ismereteidet igyekeztél is megosztani. – Akkor jöttem rá, hogy mennyire fontos az ismeretterjesztés, és nekem van hozzá némi adottságom. Bár az élet legtöbb területén nem vagyok szakember, jól tudom szintetizálni és átadni azt a tudást, amit mások már megszereztek. Itt egy pillanatra visszautalnék a gyerekkoromra. A jó sorsom úgy hozta, hogy amikor a Madártani Intézet munkatársa lettem, személyesen találkozhattam Schmidt Egonnal, aki nyugdíjasként rendszeresen bejárt az intézménybe, és nagyon felemelő volt, hogy azzal az emberrel, aki gyerekként a leginkább inspirált, az idők során egyfajta baráti kapcsolatba kerülhettem. Ekkoriban az egyesületnél még az sem volt eldöntve, hogy egy szűk szakmai egyesületként dolgozzunk, vagy nyissunk a társadalom felé. Én azon az állásponton voltam, hogy a természetvédelem nem képzelhető el szűk szakmai csoportban végzett munkaként, ehhez széles társadalmi háttér és támogatás szükséges. A szemlélet- és tudatformálás nem képzelhető el másként. Ennek részeként készítettünk filmeket az egyesületi munkáról.  Tehát innen ered a filmes munkásságod. – Ekkor kerültem kapcsolatba a Magyar Televízió Natura Szerkesztőségével. Kiváló természetfilmesekkel dolgoztunk együtt, például Sáfrány Józseffel és Bancsik Györggyel. Később én is elkezdtem felvételeket készíteni, ezeket különböző műsorokban mutatták be. Olyannyira, hogy végül otthagytam a Madártani Egyesületet, elvégeztem egy filmes újságíróképzést, és elkezdtem főállásban filmeket készíteni, főleg

üzletvezetői, étteremvezetői képzettséget is kaptunk – amiről papírt is adtak volna a leszereléskor, de akkor nem igényeltem, sajnos… A somosi laktanyában százötven ember, nyolc ló és tizenkét kutya ellátásáért feleltem. Most a látogatóközpontban igazi csapatmunkában dolgozunk, és nagyon fontos számunkra, hogy a turisták, akik eljönnek ide, pozitívan gondoljanak vissza az itt szerzett élményekre.  Mit tudsz mondani a jövőről? – A turizmussal azért foglalkozom, mert valójában a tájat akarom megvédeni. Hogy a helyi társadalom ráeszméljen, van itt valami nagyon értékes dolog, vigyázzunk rá közösen. A salgótarjáni turizmus mindig is a közbeszéd része volt. Ha az idegen értékeli ezt a környezetet, az itt lakó is büszke lesz rá, és ez egymásra ható folyamattá válik. Olyan fontos természeti erőforrásokról beszélünk, amelyek nélkül nem létezhet az emberi élet.  Hogyan közelítenéd meg Idegenforgalmi szempontból ezt a környéket? – Nem szabad összehasonlítani a Mátrával és a Bükk-kel ezt a helyet. Harmincszor, ötvenszer nagyobb területekről van szó, ott elfér egy nagyszabású kalandpark, itt viszont kétszer is meg kell gondolnunk, hogy mit, hová építünk ebben a csodálatos, változatos természeti környezetben. Fenntart-

KÖRNYEZET

a Duna Televíziónak. Volt olyan év, amikor harminc–negyven 26 perces anyagomat is vetítették. A legutóbbi két MTVA-s filmem a bányászatról szóló Szerencse lent, illetve A magyarság totemállatainak nyomában címmel kerültek képernyőre. Mostanában geológiai témájú filmtervekkel próbálok pályázni, egyelőre kevés sikerrel. Ugyanakkor az elmúlt másfél-két évben a Geopark tölti ki az életemet.  És mit csinálsz itt, a Geoparkban? – Hát, ez jó kérdés, gyakorlatilag mindent. Annak idején Komka Péterrel kitaláltuk a Fotós maratont, és 2013-ban meg is szerveztük az elsőt. Fölajánlottuk a Geoparknak, mert pénzügyileg nem tudtuk volna lebonyolítani. Mi hittünk abban, és be akartuk bizonyítani, hogy lehet olyan turisztikai rendezvényt szervezni, amilyen máshol nincsen, magas a hírértéke, fejlődőképes, és marketingszempontból kimagasló eredményeket produkál.  Tehát így kezdődött, de hogyan folytatódott az itteni tevékenységed? – Először önkéntesként dolgoztam. Itt volt ez az épület, nagyon kevesen látogatták, én kértem, hogy kössünk egy szerződést, és megpróbálom a Medves környéki turizmust fölélénkíteni. Kihasználva a kapcsolati tőkémet, igyekeztem népszerűsíteni a geoparki programokat. Tavaly 15 ezer

 RENDEZVÉNY A GEOPARK LÁTOGATÓKÖZPONTJÁBAN

ember fordult meg itt, idén szeretnénk a 25 ezres létszámot elérni. Éjszakai programok, zenei programok, túravezetés, magas minőségű szolgáltatások, ezek teszik ki a profilunkat jelenleg. Létrehoztunk és működtetünk egy igen jó színvonalú büfét– kávézót, sokat köszönhetek annak, hogy a határőrségnél őrsellátó voltam, tehát

ható lesz-e? Nem jár-e túlzott terheléssel? Elbírja-e az infrastruktúra? A turizmus soha nem fogja eltartani a várost, ez illúzió, de fejleszteni lehet, sőt szükséges. Ha megtaláljuk a megfelelő célcsoportot, akár százezer ember is megfordulhat ezen a tájon évente. Kovács Bodor Sándor 2018 / 2

TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN

SPORT

KOKÓ MÉG CRUYFFOT IS FOGTA KOVÁCS ISTVÁN A BARCELONA ÉS A REAL MADRID ELLEN IS JÁTSZOTT

Kovács István valósággal berobbant a magyar labdarúgás élvonalába. A 18 éves csatár 1971 nyarán került fel Nagybátonyból a fénykorát élő Salgótarjáni BTC-hez, és nem sokkal később le is tette névjegyét az NB I-ben. – A Bp. Honvéd ellen idegenben, 1971. augusztus 15-én léptem először pályára az élvonalban, amikor Horváth Ferenc helyére álltam be, és 1–1-es döntetlent értünk el Kispesten – emlékszik. – Életem első NB I-es gólját legközelebb, augusztus 21-én rúgtam a Tatabányának. Edzőnk, Moór Ede a szünetben cserélt be, a középkezdés után Répás Béla lepasszolta a labdát, előre törtem, bemutattam egy lövő cselt, majd 11 méterről, bal lábbal a válogatott Rothermel Ádám mellett a bal sarokba helyeztem a labdát. Ezzel vezettünk 2–1-re, és Básti István további két góljával 3–2-re nyertük meg a meccset. Nos, a nyurga, bátor fiatalember gyorsan be lopta magát a fekete–fehér szurkolók szívébe. Kokó rendszerint a kispadról beállva, minden ijedelem nélkül tört be a kapu elé, ahol fejjel és lábbal is sikeresen hadakozott a védőkkel, gyors gólokkal sokkolta az ellenfeleket. Az egyik ilyen klasszikusan nagy csata volt az Újpest 1971. október 16-i salgótarjáni ven dég játéka, amikor a bajnokcsapattal szemben az SBTC a Magyar – Kmetty – Sáfrány, Varga, Horváth, Vertig – Szalay, Répás, Básti – Kajdy, Jeck összeállításban vette fel a harcot. A tévéközvetítés révén az egész ország láthatta, ahogyan Kovács a 81. percben Kajdy Tibor helyett csereként beállt, majd két minutummal később Sáfrány István jobb oldali beadása után Kokó a védők közé berobbanva a kifutó Szentmihályi Antalt is megelőzve, a léc alá fejelte a labdát, amellyel a fekete–fehérek 2–1-re vezettek, és bár a végén Bene Ferenc kiegyenlített, a 2–2-es találkozó szép élmény maradt a szurkolóknak. Ezen a mérkőzésen figyelt fel igazán az egész ország a tehetséges támadóra, aki egyre in-

kább a tarjáni közönség – főleg a fiatal szurkolók – kedvence lett, helyet követelt megának a fekete-fehér együttesben, és fontos gólokkal – összesen nyolccal – segítette csapatát a Stécé történetének legnagyobb sikeréhez. Az SBTC ugyanis az 1971/72-es idényben bronzérmet szerzett az NB I-ben. Az akkori nagy sikerek titkáról a remek csatár elmondta: – Nagyon együtt volt a gárda, valamennyien jó barátok voltunk. A pályán összhang uralkodott, mindenki tudta a feladatát, jól játszott a csapat. Kitűnő labdarúgók alkották a keretet, a vezetők értettek a focihoz. A nagy siker révén az SBTC kilépett a nemzetközi porondra. A mieink az UEFA Kupában, 1972 szeptemberében a görög AEK Athénnal néztek farkasszemet. Előbb a hellén fővárosban 3–1-re nyertek az athéniak, úgy, hogy az utolsó percben a Kovács ellen elkövetett szabálytalanság miatt megítélt 11-esből lőtte be Jeck Ferenc a tarjániak szépítő gólját. A vis�szavágón Kokót a második félidőben küldték pályára, s ő is sajnálja, hogy Básti István vezető gólja után nem sikerült belőniük a második, továbbjutást ígérő találatot, sőt a görögök ki is egyenlítettek – pedig legközelebb a Liverpool jött volna Tarjánba. … Az UEFA Kupa-szereplésről sok társához hasonlóan Kovács is úgy érzi: a görögök nem voltak jobbak, de a nagyobb nemzetközi tapasztalat mellett a szerencse is hozzájuk pártolt. Így az SBTC és Kokó számára is maradt a hazai színtér, de a fekete–fehérek a következő években már nem tudták megismételni a bravúrt. A remek csatár viszont a folytatásban is sok nagy mérkőzést játszott, és szép gólokkal vette ki részét a csapat győzelmeiből.

 A MAGYAR VÁLOGATOTT 1977. ÁPRILIS 30-ÁN VB-SELEJTEZŐN 2–1-RE LEGYŐZTE SZOVJETUNIÓ CSAPATÁT. ÁLLÓ SOR, BALRÓL: BÁLINT LÁSZLÓ, KEREKI ZOLTÁN, GUJDÁR SÁNDOR, TÖRÖK PÉTER, ZOMBORI SÁNDOR, TÓTH JÓZSEF. GUGGOL, BALRÓL: MARTOS GYŐZŐ, PINTÉR SÁNDOR, KOVÁCS ISTVÁN, FAZEKAS LÁSZLÓ, PUSZTAI LÁSZLÓ 38

TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN

2018 / 2

Ezek közül – a további pályafutását tekintve – emlékezetes maradt az 1973. szeptember 29-i Fáy utcai fellépés, amikor a 85. percben gyors ellencsapás végén Kokó kicselezte és lefutotta Török Pétert, majd a kétségbeesetten  KOVÁCS ISTVÁN - MA kifutó Mészáros Ferenc mellett is elhúzta a labdát, és a hálóba helyezte a mérkőzés egyetlen gólját. A Vasas vezetői alighanem ekkor döntötték el, hogy szükségük van erre a csatárra. Kokó egyébként továbbra sem állt le a gólgyártással, ebben az idényben 26 mérkőzésen 11-szer talált be. A következő éve viszont kicsit „füstbe ment”. Ősszel még játszott, de aztán elvitték katonának, és a tavaszi idényben már csak egyszer juthatott szóhoz. Ennek ellenére több fővárosi csapat is csábította Kokót. – Nem akartam én elmenni Salgótarjánból – említi –, bár így, visszanézve, jól döntöttem. Katona voltam, és megmondtam a tarjáni vezetőknek: ha segítenek leszerelni, maradok, ha nem, akkor megyek. Hívott a Fradi is, de ők sem tudták elintézni, hogy leszereljek. Erre csak a Vasas volt képes – de a döntésem fő oka az volt, hogy házhoz jött értem Illovszky Rudi bácsi, aki ragaszkodott hozzám. Azt mondta, ha odaigazolok, válogatott lehetek – és igaza volt! Ne szaladjunk azonban annyira előre, már csak azért sem, mert a piros–kékek 1975 őszén rögtön nagy UEFA Kupa-menetelésbe kezdtek, amelynek során szembe kerültek a neves Sporting Lisszabonnal. A budapesti csata Kovács egyik nagy élménye maradt, hiszen a két góljával győzték le 3–1-re a portugál élcsapatot, s továbbléptek. Mindez pedig azt jelentette, hogy a Vasas az év végén a világ egyik legjobb csapatának tartott FC Barcelonával került szeme. Kokóék a Nou Camp szentélyében elszenvedett tisztes, 3–1-es vereség után a várva várt visszavágón, a Népstadionban is 1–0-ra kikaptak, de a remek csatár számára örök élmény, hogy olyan csillagok ellen játszhatott, mint Johan Cruyff, Johan Neeskens, Hugo Sotil, Juan Asensi, Carles Rexach, de főleg a kemény védőként ismert Miguelivel küzdött rengeteget. – Óriási élmény volt világsztárok ellen játszani – említi. – A szögleteknél mindig Cruyffot kellett fognom, és a világ akkori legjobb csatára egyik mérkőzésen sem tudott gólt szerezni. A Vasassal a bemutatkozó idény remekül sikerült Kovács számára, hiszen a bajnokságban is 15 gólt ért el. Nem csoda, hogy Baróti Lajos szövetségi kapitány meghívta a válogatottba. Kokó 1976. április 30-án Svájc ellen, Lausanne-ban öltötte magára először a nagyválogatott mezét, ahol a magyar csapat a Kovács L. – Nagy III. (Török), Kerekes, Kereki, Kántor – Kovács J., Fazekas, Csongrádi – Májer, Kovács I., Nagy L. (Tóth A.) összeállításban küzdött a helvétekkel. A mieink Fazekas góljával 1–0 -ra győztek, és Kokó akkor még nem gondolta, hogy Lausanne milyen fontos szerepet fog később kapni a pályafutásában.

 FOTÓ: HERBST RUDOLF

SPORT

Időközben a Vasas „aranycsapata” is összeállt, az 1976/77-es idényben a piros–kékek kerek 100 gólt szerezve nyertek bajnoki címet. Illovszky Rudolf edző ragaszkodott a Mészáros – Török, Hegedűs (Híres), Komjáti, Kántor – Gass, Müller, Zombori – Kovács I., Izsó, Várady összetételű csapathoz, amelyben Kokó tíz góllal járult hozzá az azóta is megismételhetetlen Vasas-sikerhez. A kiváló csatár 1977 tavaszán a magyar válogatott címeres mezében is állandó helyet követelt magának. Előbb a spanyolországi 1–1-es döntetlenből, utána a lengyelek 2–1es hazai legyőzéséből vette ki a részét, majd 1977. április 20-án jött a csehszlovákok elleni hazai találkozó, amikor Kovács a 60. percben látványos gólt fejelt a vendégek kapujába, amellyel a mieink 2–0-ra győztek. Ezt követte a három sorsdöntő világbajnoki selejtező, amelyek közül kiemelkedett a szovjetek elleni hazai csata. – Nagyon emlékezetes maradt számomra a Szovjetunió elleni mérkőzés – hangsúlyozta. – A Népstadionban, 1977. április 30-án, 70 ezer néző előtt a Gujdár – Martos, Bálint, Kereki, Tóth J. – Nyilasi (Török, 51.), Pintér, Zombori – Pusztai, Kovács I., Várady (Fazekas, 80.) összeállítású válogatottal 2–1-re nyertünk. A két gólunkat Nyilasi és Kereki szerezte, amelyekre Kipiani válaszolt. Jómagam végigküzdöttem a találkozót a védőkkel a „húsdarálóban”, és a szurkolóinkkal együtt nagyon boldogok voltunk a fontos győzelem után. Ezt követően a mieink Tbilisziben kikaptak 2–0-ra, de a mindent eldöntő találkozón itthon 3–0-ra legyőzték a görögöket, amelynek révén a magyar csapat továbblépett a csoportjából. A Bolívia ellen vívott interkontinentális selejtezőkön azonban Kokó már nem kapott szerepet, mint ahogy Baróti kapitány az 1978 -as világbajnokságra sem vitte ki az egyébként jó formában játszó középcsatárt. – Az argentínai vb-n tévén néztem a fiúkat, és sírtam, mint egy gyerek, hogy miért nem lehetek ott én is – emlékszik a remek labdarúgó, aki a vb után ősszel még Európa-bajnoki selejtezőn is játszott a válogatottban.

 AZ 1977. ÁPRILIS 20-ÁN LEJÁTSZOTT MAGYARORSZÁG–CSEHSZLOVÁKIA 2–0-ÁS MÉRKŐZÉSEN KOVÁCS ISTVÁN (SÖTÉT MEZBEN) FEJELTE BE A MAGYAR CSAPAT MÁSODIK GÓLJÁT

Közben a BEK-ben kifogták a „nagy halat”, a német bajnok Borussia Mönchengladbach csapatát, amelyben a világbajnok Berti Vogts, Herbert Wimmer, Rainer Bonhof és az aranylabdás Allan Simonssen vitte a prímet, így nem csoda, hogy 3–0-al és 1–1-el ők mentek tovább, de Kokónak így is élmény volt nemzetközi sztárok ellen játszani. Másfél évvel később viszont már ő sem a piros–kék mezt viselte, mert 1979-ben Tatabányára igazolt. – Itt is remek társaságba csöppentem, egy ezüst- és egy bronzérmet szereztünk a bajnokságban, és kijutottunk a nemzetközi porondra – említi. Nos, az UEFA Kupában, 1981 szeptemberében a Juan Juanito, José Antonio Camacho, Uli Stielike és Carlos Santillana nevével fémjelzett Real Madriddal került szembe a bányászcsapat. A dr. Lakat Károly által edzett tatabányaiak otthon – legendás hírű mérkőzésen – 2–1re legyőzték a királyi gárdát, akik a madridi visszavágón csak egy vitatható találattal győztek 1–0-ra, és idegenben lőtt góljukkal léptek tovább. – Főleg Camachóval vívtam nagy csatákat a madridi kapu előtt, és mind a mai napig igazságtalannak érzem azt, ahogyan a Bernabeu-stadionban elveszítettük a mérkőzést –

 KOKÓ AKROBATIKUS MOZDULATTAL FEJEL A FRADI KAPUJÁRA (1974)

emlékszik Kokó, aki még a tatabányai időszakában is játszott a válogatottban, és ezért is volt meglepő, amikor 1982 tavaszán hazatért az akkor NB II-es salgótarjáni csapatba, amellyel sikerült meghosszabbítania a Stécé másodosztályú tagságát, de aztán onnan is odébbállt. – Azért távoztam, mert Haász Sándor, a csapat akkori edzője úgy beszélt velem, mint egy kezdővel, holott én voltam a csapatkapitány – emlékszik. Kokó 1985-ben Egerbe igazolt, ahol Csank János edző számított a rutinjára. Játékával ismét felhívta magára a Vasas figyelmét, Illovszky Rudolf hívására a következő idényt a piros–kékekkel töltötte, akikkel megnyerte a Magyar Kupát, majd első Nógrád megyei játékosként idegenlégiós lett, a svájci Malley csapatához igazolt. – Ez úgy történt, hogy a kupadöntőben legyőztük a Fradit tizenegyes-párbajban, és megválasztottak a mérkőzés legjobbjának – emlékszik. – Másnap már hívtak is telefonon, hogy itt vannak a svájciak, szeretnének leigazolni. Két évig voltam kint Lausanne-ban, csodálatos hely, és különösen nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy egy csapatban játszhattam a későbbi svájci legendával, Stéphane Chapuisat-val. Külhonban ő volt a csapat legeredményesebb játékosa, ám a szerződés lejárta előtt hazajött. Ugyanis nagyon hiányzott számára a család, így felbontották a szerződést. Ezután ismét a Vasasban játszott fél éven át, majd 1989 nyarán a St. Síküveggyárban fejezte be az aktív játékot, a Ferencváros ellen játszotta a búcsúmeccsét. Kokó, hosszú pályafutása során az NB I-ben 1971–88 között 296 mérkőzésen 91 gólt szerzett. A válogatottban tíz meccsen egyszer talált a hálóba. Visszavonulása után az akkor NB II-es Síküveggyárnál szakosztályelnökként tevékenykedett, jelenleg pedig az MLSZ-ellenőrként járja a pályákat. – Remek érzés visszagondolni a labdarúgó-pályafutásomra, rengeteg szép emléket, barátot szereztem – említi. – Sokat köszönhetek a feleségemnek, Rózsikának, akinek a kitartása, megértése nélkül aligha lettem volna válogatott labdarúgó. Két csodálatos gyermekünk van: Krisztián New Yorkban él, Barbara Százhalombattán lakik, és megajándékozott egy csodaszép unokával, Villő Lellével, aki kézilabdázik, s remélem, hogy a sportban a nagyapjára üt, és sikeres lesz. Balás Róbert 2018 / 2

TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN

ÁRA: 900 Ft