Krisztus világa - 2020. augusztus by Krisztus világa havilap

2020. augusztus

Van remény! Ha tüzetesen megnézzük, mindig is felkorbácsolt hullámok közt halad az emberiség és az Egyház is. Napjainkban nem kell elkendőznünk aggodalmainkat, melyet hívő emberként érzünk, látva az Isten nélküli életet, amely Európa nyugati részében teret nyert. Az anyagiakra alapozó és magabiztosnak tűnő istennélküliség semmit sem tud megoldani. A 2008as világgazdasági válság óta egyre nő a szakadék a szegények és a gazdagok között, és erre nem született még megoldás. A Közel-Kelet és Afrika kül- és belháborúit pénzelő haszonérdekeltséget senki sem próbálja korlátozni. Az ennek következményeként elindult népvándorlásról a világ beszél, de az orvoslásnak nyoma sincs. A világjárvány is csak zűrzavart, kényszerhelyzetet szült, és a káosz egyre nő. A földi életföltételek egyensúlyának a megbontása, a család rendjének tönkretétele, az erkölcstelenség nyomán kialakult demográfiai fogyás, a drogok fogyasztása, az anarchisták bűnözése, az erőszakra épülő hatalom packázása némely országban katasztrófához vezetett. Ez az, ami a világon minden hol fenyeget. Ezért a tömegek egy karizmatikus vezér után vágyakoznak, mint Jézus kenyérszaporításakor. Még az apostolokat is elfogta a messiási földi ország vágya. Jézus ebből a felforrósodott messiási hangulatból küldi ki, kényszeríti apostolait, hogy mellőle hajón távozzanak a túlsó partra. Talán céltalannak és időszerűtlennek ítélték az utat a közelgő vihar miatt, de mennek a küzdelmes éjszakába. Jézus elbocsátja a népet, és felmegy a hegyre, hogy imádkozzék. Majd hajnaltájt a háborgó tenger vizén tanítványai után megy, és küzdő tanítványait bátorítja: „Bátorság! Én vag yok! Ne féljetek!” Ezután beszáll a bárkába és velünk utazik a történelemben. A világ kibontakozását Jézus közössége segítette, most is Krisztus Világa – Erdélyi keresztény családok lapja Kiadja: Salus Communis Egyesület. Nyomtatás: Tipographic nyomda. Fővédnök: Tamás József segédpüspök. Főszerkesztő: Dr. Darvas-Kozma József. Szerkesztő: Sárközi Sándor. Grafikus: Szabó István. Lapterjesztők: Sárig Annamária, Keresztes Enikő. ISSN: 2558-8389. Elérhetőség: 530230 Csíkszereda (M-Ciuc), Kossuth L. u. 38., Hargita megye, tel/fax: +40-266-311-726, email: krisztusvilaga@yahoo.com. Bankszámlaszám: RO65 RNCB 0159 0154 1927 0001, BCR Agentia M-Ciuc.

csak az evangéliumhoz való visszatérés biztosíthatja a világ jövőjét, mint ezer évvel ezelőtt a magyar népnek. A ’89-es változás után Kárpát-medence szerte megünnepeljük augusztus 20-át. A szónokok beszédeikben kiemelik Szent István államalapítását, országszervezését, a közigazgatásnak, a jognak a megalapozását, a nyugati kereszténységhez való csatlakozást, az egyházszervezést is, de számunkra mégis a legfontosabb üzenete: hogyan kell gondolkodásunknak és a szívünknek megváltoznia, hogy ne pogány módra gondolkodjunk és éljünk, hanem keresztényként. Szent István szakít a pogányok életmódjával, akik hiábavalóságokon jártatják az eszüket és akiknek nincsen reménységük (Ef 4,17-24). Szent István népének jövőt akart. Ezért erős alapra építette országunk, de saját és családja életét is: a kereszténység mellett kötelezte el népét. Nem formálisan vette fel a kereszténységet, nem politikai hasznosságból lépett szövetségre a nyugattal, hanem gondolkodásában kereszténnyé lett. Elfogadta Jézus Krisztust valóban Megváltónknak. És remélt Benne. És ez az a remény, amiben egyén és közösség kapaszkodhat és nem csalódik. E reménybe kapaszkodott a XX. században Márton Áron, Reményik Sándor és sok-sok magyar keresztény. Mert ez a remény nemcsak ennek a földi életnek a keretei között érvényes, hanem azon túl is a világmindenségre és az örökkévalóságra szól. Ez a keresztény embernek a reménye, és ezért a gondolkodásmódunk és az életünk is különlegesnek tűnik a nemhívők szemében. Meglátják, hogy Krisztus szeretetével rend van a szívünkben, és értékrendbe helyeztük a dolgokat. Legyünk a remény emberei, mert Krisztus a reménységre hívott meg minket, mindnyájunkat külön-külön és egész nemzetünket. Imádkozzunk ezért, így köszöntöm szeretettel az Olvasót munkatársaim nevében is, Dr. Darvas-Kozma József, főszerkesztő

a kiválasztott Joggal valljuk Márton Áront az igazság őrének, az igazságosság és az Istennek tetsző emberi közösség megvilágítójának, az üldözöttek védelmezőjének. Nem felejthetjük el azt sem, hogy e jellemzők mögött rendszerbe foglalható, prohászkai gazdagságú következetes gondolkodás áll, ami szellemtörténeti összefüggésekbe illeszkedik. A XIX. században, amikor „osztályharc” címén két materialista ideológia, az akkori individualista szabadversenyes kapitalizmus és a kollektivista-marxi államszocializmus egymást akarta megsemmisíteni, már két-háromszáz éve látható volt egy szellemi válság. XIII. Leó pápa, látva a kétféle materializmus, a liberális és a marxista materializmus kíméletlen harcát, 1891-ben megírta a Rerum Novarum című enciklikáját, és ezzel megteremtette a modern katolikus társadalmi tanítást. A pápa látta, hogy a liberalizmus merő individuumnak látja az embert, akinek nem kell tekintettel lennie a másik emberre, s emiatt kétkezi munkások tömegei jutottak nyomorba; a marxista szocializmus pedig ennek ellenhatásaként tagadta azt, hogy a javak magántulajdonként is megjelenhetnek, s ezzel államosító kollektivizmusnak, diktatórikus kiszolgáltatottságnak vetette alá az embert. A pápa a két szélsőséges ideológiával szemben a bibliai emberképre alapozta tanítását – mert a teremtett ember eg yszerre egyedi, megismételhetetlen lény, akinek nagy szabadsága van; s ugyanakkor csak társadalomban képes létezni, s ezért kötelezettségei vannak, felelősséggel tartozik embertársáért. Márton Áron ebbe a világba született bele. Zajlott a két végletes felfogás kíméletlen harca, amihez az ő idejére már a nemzetek harca is társult – de ott volt már a keresztény élet- és társadalomfelfogás is, ami harmonikus emberképével kiutat mutatott az évszázadok óta tartó szellemi-erkölcsi válságból. Márton Áron intenzív szellemi erőfeszítésbe kezdett – és ezt nem hagyta abba élete végéig –, amivel szellemtörténeti, eszmetörténeti összefüggésbe helyezte az ember, a társadalom, a kultúra veszélyeztetettségét, s a válságból kivezető utat. Márton Áron világosan látott. Már 1933/34-ben leírta, hogy a „bolsevizmus édes g yermeke a liberalizmusnak” 1. Ma, amikor az államszocialista

rendszer összeomlása után vagyunk és látjuk a mai liberalizmus világtörekvéseit, hozzátehetjük ehhez, hogy az a bizonyos negyven év ellenségeskedés a szocialista és kapitalista világrendszerek között nem volt semmi egyéb, mint elosztási vita a két rendszer között, hogy kié legyen a pénz, a hatalom, a világuralom –, és az agymosás, a tömeges tudatmódosítás monopóliuma. A „győztes” ideológia mai törekvéseiben ugyanez folytatódik tovább. Márton Áron közvetlenül a második világháború kitörése után, 1939 szeptemberében kimondta az ember válságának okát: „Életén nem a szellem, hanem az anyag uralkodik.” 2. A XIX. században, XIII. Leó pápa idejében még csak a kapitalizmus és szocializmus, még csak két egyoldalúan ellentétes „emberkép”, a liberalizmus és marxizmus harcolt egymás ellen, ekkor még csak a kétféle materialista felfogás akarta egymást megsemmisíteni. Márton Áron kezdettől látta a kettő közötti rokon, mert egyaránt önző szellemi alapot. De az ő idejére ehhez már felzárkózott a nacionalizmus, a faji kizárólagosság is. 1939 szeptemberében Márton Áron ezt a szintén merőben csak érdekelvű törekvést is a materialista gondolkodáshoz sorolta: „a túlzó nemzeti gondolat … tisztán anyagelvi törekvés”. 3. Tömegek évszázada volt az övé. A spanyol Ortega 1930-ban írta A tömegek lázadása című művét, melyben a tömeg abszurd lelkiállapotának nevezi azt, hogy csak saját jóléte érdekli. 4. A kortárs Márton Áron a tömeggel szemben meghatározta a nép fogalmát, és már 1933-ban értékelvi

összefüggésbe helyezte: „Minden nép annyit ér, amennyi értéket saját magából ki tud termelni.” 5. Majd pedig 1946-ban, két diktatúra között, látva, hogy a diktátorok jelszavakkal, ígérgetésekkel és fenyegetésekkel terelik a tömeget, melynek egyedeit csak a jólét-juss érdekli, a nép és a tömeg közötti átfedést, keveredést kizárva, a demokráciát jelöli meg járható útként. „A demokrácia igazi hordozója a nép, és nem az utcai tömeg. A tömeg nem azonos a néppel. A nép saját erejéből él és cselekszik, a tömeget kívülről mozgatják.” 6. Itt tehető fel az a kérdés, hogy – Márton Áron demokratikus logikáját követve – az államszocialista rendszer után „győztes” liberalizmus, mely jelenleg megszerezte a világuralmat, az agymosás fent említett monopóliumát is megszerezve, mennyiben lehet demokratikus. Hiszen a tömegmozgatás igénye a mai világuralmak részéről is változatlan! A demokrácia és a liberalizmus közé nem tehető ki az egyenlőségjel, ezt a liberális gondolkodás néhány klasszikusa is így vallja – erről néhány éve írtam egy tanulmányt. 7. A veszélytudat Márton Áronban kialakította a kis népek sorsközösségét valló felfogását, ami a magyar szellemi glóbuszon Németh László és Bibó István mellé rendeli őt. Egy régi karácsonyi elmélkedésében vallja 1936-ban: „A többségi nemzet fiai talán megengedhetik maguknak azt a kalandot, hog y ideig-óráig a szélsőséges világnézetek valamelyikéhez, a bolsevizmushoz vag y a nacionalizmushoz csatlakozzanak, vag y pedig a színtelen szabadelvűséget vallják. Szorongatott helyzetben lévő népek fiai azonban, amilyenek mi is vag yunk, a mások jogos igényei ellen törő rendszert nem vállalhatnak magukénak.” 8. Ezt az eg ymásba ékelten élő népek közös érdekének tartja, a kis népek csak együtt menthetik meg magukat – és a kis népek a maguk természete szerint egyenrangúnak látják egymást. „Számtalan példát lehetne felhozni, hog y az eg ymásba ékelten élő két nép fiai hajlandók eg ymásban az eg yenlő jogú és rangú embert látni, készek és képesek békésen eg yüttélni – amint éltek századokon át –, ha kívülről beavatkozó mesterkedések nem szítanak közöttük ellentéteket.” 9. Márton Áron a nacionalizmust, a népek egymás ellen való acsarkodását ugyanolyan tömegjelenségnek tartotta, mint a bolsevizmust, valamint a liberalizmust. Nem kell ezen csodálkozni: a nacionalizmust ugyanúgy a népen kívül élők gerjesztik, mint a bolsevizmust vagy a liberalizmust.

Vallotta, hogy „az élet hordozói nem a vékony felső rétegek, hanem a nép”. 10. A népek pedig, melyek egymásba ékelten élnek, a saját színeikkel olyan kultúrát gazdagítanak, amit egyetemesnek nevezhetünk – egyetemes kultúra tehát számunkra nem létezhet a sajátunké nélkül. „A népek nag y kórusában csak akkor van helye és jogosultsága, ha külön hangot jelent, ha nemzeti kultúrájában az eg yetemes emberi kultúrát külön színnel gazdagítja.” 11. Ugyanígy gondolkodott Kodály Zoltán is a magyarság és európaiság összefüggésében. 12. Az eszmék és birodalmak harca közben a keresztény embernek van támpontja. Mivel evilági küzdelmekről van szó, az ember mint Isten képmása a cél és a támpont. Az embert nagy szabadság illeti meg – de a szabadságnak korlátai vannak, s az a másik ember, a többi ember szabadsága. Ha nem veszünk tudomást saját szabadságunk korlátairól, akár eg yéni, akár nemzeti szabadságunk korlátairól, akkor a korlátlannak gondolt szabadságunkra adott reakcióknak se lesznek korlátai! Itt kezdődnek a harcok, háborúk. A teremtett ember mibenlétének sem a liberalizmus, sem a szocializmus, sem a nacionalizmus egyoldalú ideológiája nem felel meg. Márton Áron erről ezt írta 1933-ban: „Az ember is, a társadalom is, a nemzet is valóságok. De eg yik sem a teljes valóság. Relatív javak. S az élet törvénye az, hog y a társadalmi törekvések szabadságát a valóságok korlátozzák. A szerves élet. A teljes igazság. Az, hog y az ember eg yéniség, s ug yanakkor fia valamelyik nemzetnek és tag ja a társadalmi közösségnek. Természetes joga van a földhöz, javaihoz, a lélekhez. Nag y jogok és nag y szabadság illeti meg. De ug yanakkor le nem hazudható, az élet bosszúállása nélkül fig yelmen kívül nem hag yható, őság yazású, a léttel eg yütt adott törvények kötik. Mert abszolútum eg yetlen eg y van: az Isten.” 12. Nem fér kétség ahhoz, hogy Márton Áron Isten választottja, és az isteni elhívás hűséges válaszolója is. Isten arra is kiválasztotta őt, hogy őrködjön a gondolat, gondolkodásunk tisztasága felett. Virt László A tanulmányt a szerző lapunk kérésére írta. Köszönjük! Jegyzetek: 1. Márton Áron: Világnézet és nevelés. Erdélyi Iskola 1933/34. évf. 5-6. sz. 2. Márton Áron hagyatéka 15. kötet, 184. o. U.az, 171. o. 3. José Ortega y Gasset: A tömegek lázadása. Budapest, 1995, 53. o. 4. Márton Áron: A kiszélesített iskola. Erdélyi Iskola 1933/34. évf. 1-2. sz. 5. Márton Áron körlevele, 1946. IX. 6. Virt László: Mennyire liberális a demokrácia. Valóság, 2016. 5. sz. 7. Márton Áron hagyatéka 7. kötet, 38-39. o. 8. Márton Áron húsvéti szózata, 1945. 9. Márton Áron hagyatéka 15. kötet, 188. o. 10. Márton Áron hagyatéka 19. kötet, 55. o. 11. Kodály Zoltán: Visszatekintés I. kötet. Budapest, 1964., 174. o. 12. Márton Áron: A mi utunk. Erdélyi Tudósító, 1933. május 1.

Család mozgató A nyár beköszöntével a vakáció és a szabadságok újfajta kihívás elé állítják a családokat. Ez a kihívás pedig abban áll, hogyan alakítsuk a hétköznapjainkat, hogy az a kis idő, amit az évnek ebben a szakaszában együtt tölthetünk, minél tartalmasabb, igazán minőségi együttlét legyen. A családi kötelékek erősítésében nagyon fontos szerepet játszik a közös tevékenység, egy-egy kiemelkedő élmény, amelyre mindannyian úgy gondolunk vissza, hogy egyszeri és megismételhetetlen volt, a későbbiekben is örömmel idézzük fel, táplálkozunk belőle, amitől azt érezzük, hogy összetartozunk, kapcsolódunk egymáshoz, egy család vagyunk.

De mi számít minóségi együttlétnek?

A gyermekek igényei a fejlődésükkel egyenes arányban állandóan változnak. Egyik pillanatban el sem mozdulhatok mellőle, miközben önfeledten homokozik vagy legózik, és a következő pillanatban elmélyülten olvas vagy játszik a szobájában, és ideges lesz, ha megzavarom. Hála Istennek, napjainkban nagyon nagy a kínálat, ha közös családi programot szeretnénk szervezni gyerekeinkkel, lehetőségek tárháza áll rendelkezésünkre, ennek ellenére kevés olyan szülő van, aki gondtalanul hajtja álomra a fejét este.

Jómagam a legtöbbször abban a csapdahelyzetben

között. Ennek természetes következménye, hogy sokkal jobban lefáraszt, és a nap végére az az illúzióm, hogy egész nap a gyerekek kívánságait lestem, most mégis ők a sértettek és csalódottak, hogy nem is játszottam velük. Ilyenkor valóban megnövelheti az elégedettségi szintünket, ha „a kevesebb – több” elvet érvényesítjük, és megadjuk nekik azt a fél-egy órát, amire vágynak, és csak később teregetünk, később tálaljuk a vacsorát, stb. Cserében ő is megkapja szeretetadagját, amire igénye van, megnyugszik, kibeszéli, kijátssza magát, és az intenzív, de rövidebb együttlét nyugodtabb nappal ajándékoz meg mindannyiunkat. A családdal együtt eltöltött idő nélkülözhetetlen fontossággal bír a gyermeki fejlődés szempontjából. Minden családnak szüksége van közös programokra, olyan szabadidős tevékenységekre, amelyek összekovácsolják a családot, amelyek erős szövetséget hoznak létre a család tagjai között. A közös tevékenységek, a közös imák, a nagy beszélgetések, a közös nyaralások, a meseolvasás, és végtére is minden hasznos családi tevékenység, fejleszti a gyermek készségeit és képességeit, melyeket az iskolai teljesítményében tud majd kamatoztatni. A közös ima révén válnak képessé kapcsolatba lépni Istennel, egy lélekké, valódi családdá válni. „Ha a g yermekek nem tanulnak meg a családban imádkozni, később nehéz lesz betölteni ezt az űrt” – mondta 2011-ben, utolsó általános kihallgatásán tartott katekézisében XVI. Benedek pápa.

A gyerekek által legigényeltebb családi program a közös játék.

találom magam, hogy a hétköznapi feladatok menedzselése miatt sokszor elhárítom a gyerekek közeledési kísérleteit, játékra való csábítását, vagy úgy próbálok lavírozni, hogy megosztott figyelemmel vagyok jelen a napi háztartási rutinfeladatok és a gyerekek kapcsolódási igénye 5

A közös játék együttműködőbbé teszi őket, szívesebben vesznek részt csapatmunkában, empátiával fordulnak a társaikhoz. A kicsikkel is sok mindent lehet játszani, építhetünk közösen egy egész Lego-várost, de olvashatunk is közösen mesét. Történetekkel játszhatunk, melyeknek a végét a gyerekeknek kell kitalálniuk, és az nyer, akinek a befejezése a legközelebb áll a valódi történet végéhez. A nagyobbak már a társasjátékot igénylik. Sokféle játék közül válogathatunk, jó, ha minden család megtalálja azt a szórakozási módot, amely mindenkit kikapcsol és feltölt.

A kirándulások, közös nyaralások, de a ház körüli munkák is a gyerekeket olyan praktikus tudással vértezik fel, amelyek a későbbiekben is hasznosak. Hiszen élménnyé tehető a közös főzés, sütés, barkácsolás vagy a kertészkedés is. Már a kicsiket is megtaníthatjuk, hogyan kell növényeket ültetni, gondozni, öntözni. A nagyobbaknak adjunk lehetőséget, hogy saját maguk termesszenek zöldségeket, gyógynövényeket, fűszernövényeket, vagy gondoskodjanak kis házi kedvencekről. Ezáltal nemcsak hasznos tevékenységgel kötjük le, de felelősségre, pontosságra, kitartásra is neveljük őket.

A közös fizikai aktivitás, például úszás, biciklizés (télen korcsolyázás) nagyban hozzájárul a gyermek testi fejlődéséhez, a fizikai aktivitás szükségletének kialakulásához, a mozgás szeretetéhez, mely felnőtt korában is meghatározó tényezője lesz az egészséges életmód kialakításának. Ha azt látja, hogy a szülők számára természetes a sport, a mozgás, ő is kedvet kap hozzá. Az aktív pihenés

nemcsak a testet, de a lelket is feltölti, a közös élmények gazdagítják a gyermek érzelemvilágát.

Sokat segíthetnek a közös kulturális programok, hiszen fontos szem előtt tartani a gyerek szellemi fejlődését is. Már egészen kicsi kortól elvihetjük a gyereket bábszínházba, koncertekre, a nagyobbakkal már érdemes kiállításokat, érdekes múzeumi programokat látogatni. Így formálhatjuk esztétikai érzéküket, kialakíthatjuk a minőségi kulturális tevékenység iránti igényüket.

A gyerekes családok szívesen összejárnak más családokkal is,

közös kirándulásokat, közös sütéseket-főzéseket, közös játékokat, sokszor közös nyaralásokat is szerveznek. Ezek az események alkalmat biztosítanak a gyereknek arra, hogy ismerkedjen, barátkozzon más gyerekekkel, felnőttekkel, ezáltal fejlődnek és erősödnek a szociális készségei, képességei. A nagyobb közösségben megtanulja, hogy ne csak magára gondoljon, hanem másokra is legyen tekintettel, így empatikus készsége is formálódik. A családi együttléteknek és a közös tapasztalatoknak, élményeknek érzelmi értékük van: erősítik az összetartozás élményét. A mindennapi rohanásaink közt találjunk időt a test-lélek-szellem hármasát feltöltő tevékenységekre, a megfelelő mértékű törődésre. Úgy érzem, kötelességünk, hogy a gyermekeinkre fordított minőségi idő is része legyen a napirendünknek. Persze, annak tudatában, hogy mindez édes kötelesség. Len Rita

Reményik Sándor:

Lehet, mert kell – Válasz Makkai Sándor Nem lehet című tanulmányára – Makkai Sándor volt református püspök tanulmányt írt egy magyarországi folyóiratba (Láthatár, 1937/2. 49–53. o. – M. L.), amely a kisebbségi kérdéssel foglalkozik, de nagy meglepetésünkre a kisebbségi gondolatot most negatívnak minősíti, tagadja a kisebbségi életkategóriát, mint olyant, melyben emberhez és magyarhoz méltó élet folyhatnék. A kisebbségről még mint fogalomról sem szeretne tudni, mert szerinte egy nép vagy annak egyes tagja is csak saját, szuverén, nemzeti államában élheti ki önmaga humánumát. Nincs más megoldás: „a kisebbségi kérdés megoldhatatlan”. A tanulmány címe: Nem lehet. A tétel kegyetlen élességgel és ijesztő nagyvonalúsággal mered reánk. Mindezek ellenére, Makkai jóhiszeműségét most sem lehet, amint semmikor sem lehetett kétségbe vonni. Nem vitatom most a Makkai „megszaladásának” kérdését (1936-ban lemondott püspöki hivataláról Kolozsvárott, és Mag yarországra költözött, Debrecenben lett eg yetemi tanár. M. L.), de megértenünk kellene, hogy majd húszévi aktív kisebbségi életharc és ötven esztendővel felérő tíz esztendei püspökség után úgy találta, hogy nem bírja tovább. Makkai Sándor a kisebbségi gondolat körüli küzdelemben őrlődött fel, mikor most nem csak magára, de népére vonatkozólag is kitör belőle az örökösen elnyomott kiáltás: „Nem lehet”! Mi mehetett végbe abban a szívben, amíg eljutott odáig? Aki ezt vizsgálni, erre gondolni sem hajlandó, az tegye előbb saját

szívére a kezét és kérdezze meg önmagától, vajon nem kísérti-e őt is nap-nap után ez a sötét szó: nem lehet? Vajon nem kell-e erőszakkal visszafojtania szakadatlanul? Mi azonban visszafojtottuk és csakugyan elhatározottak vagyunk, hogy utolsó csepp vérünkig megmaradunk szülőföldünkön, s megmaradunk kisebbségi életkategóriában, a kisebbségi önvédelem jogos útjait keresve. Makkai Sándornak, az újnak, akit éppen úgy tisztelünk, mint a régit, mert hisszük, hogy ma is érettünk és miattunk fáj a szíve, azt válaszoljuk személyeskedés nélkül, az elvek és az eszmék tiszta magaslatán óhajtva találkozni vele, hogy mi ma is nőni vagyunk képesek, mint az a bizonyos pálma a súly és a kő alatt. Kisebbségi mivoltunkat a régi Makkaival szólva: mártír-példának és tanító-küldetésnek valljuk önmagunkon túl, többségi 7

nemzetek számára is. Hisszük, hogy állandó belmisszióval önmagunk között s a lélek végtelen lehetőségeivel a hátunk mögött, a lélekbe való visszavonulás végtelen útjában bízva, egyszer majd nyilvánvalóan is otthonra találunk a minket körülvevő népek között. Az új Makkai Sándor elcsodálkoztató és megdöbbentő gondolatai mellett állandóan idézgetjük a régi Makkai Sándort, a kisebbségi élharcost, akitől azt tanultuk, hogy az életből az Életbe juthatunk, hogy az élet minden körülmények ellenére is nem csupán valóság, hanem megvalósítandó minőség, nemcsak lehetőség, hanem követelmény, nemcsak adottság, hanem kategorikus imperatívusz.

Meg jeg yzés: Amikor a fenti dátumon, vagyis 1937. február 17-én megjelenik Reményik Sándor disputája, Makkai még aznap levelet ír barátjának Debrecenből: „Ma olvastam az Ellenzékben meg jelent cikkedet…” De kettőjük csörtéje ezzel még nem ér véget. Pár nappal később, 1937. február 26-án Reményik válaszlevelet küld Kolozsvárról Makkai Sándornak. Ebből idézzük az alábbi részletet.

Az erkölcsi törvény mint magyar követelmény bennünk. A transsylván csillagok pedig felettünk. És semmi más. Nekünk lehet – mert kell.

Emlékszem, elolvasása után teljesen elernyedten ültem kis kórházi szobámban, a Te beszélő köveid között, mint aki nem tud többé eligazodni. Írásodból oly kietlen pesszimizmus fekete tükör-tava nézett velem farkasszemet, oly kiutat nem látó és nem mutató ítélet eg y nemzet-töredék, az itt maradt mag yarság számára, hog y órákig s napokig hajoltam a sötét, mozdulatlan tükörlap felé, s próbáltam belőle tükröződő, vigasztaló csillagok fényigéit kibetűzni. A tiszta szándék, a segíteni akarás csillaga világított a fekete tóban, s mellette annak a felismerésnek a csillaga, hog y nem nekünk, hanem helyettünk beszéltél, írtál. Bizonyos, hog y a mai, valóban emberhez és mag yarhoz eg yformán méltatlan helyzet megváltoztatására kell törekednie békés úton mindenkinek. De ha Te nem ismersz el kisebbségi kategóriát, akkor mit kívánsz? Becsületes, emberhez, mag yarhoz méltó rendezését az itteni mag yarság életének a mai államkeretek között? Gondolom, erre célzol, s ebben eg yek voltunk és vag yunk. A szó maga: kisebbség, igaz, lehet megalázó, bár a köztudatba íg y ment át,

Ellenzék, 1937. február 17., LVIII. évf. 37. sz. (részlet, válogatta: Mirk László)

„Kedves Sándorom!

és sajnos, szinte két évtized alatt vérükké vált. Mondjuk hát eg yszerűen: erdélyi mag yarság. Amíg lesz olyan állam, amelyben jelentős számban élnek más nemzethez tartozók, azzal szellemileg magukat eg ynek érző töredék, addig lesz kisebbségi vag y nemzetiségi, vag y nem bánom, nevezd, ahog y akarod: probléma, de mindég lesz, mert ilyen államok mindég lesznek, s a bennük élő más nemzet-töredékek életének becsületes, emberhez méltó elhelyezkedése, ennek a kérdésnek rendezése mindég aktuális lesz, és nem lehet ezt a kérdést, problémát vag y kategóriát kiküszöbölni vag y el nem fogadhatónak állítani. Most még eg yet. Amíg itthon voltál, tanulmányaid egész sorával tettél ezerszer vallomást eg y olyan lelki mag yarság mellett, amelyben a hangsúly bizony az erdélyiségen volt, s szerintem bizony nem volt az bűn és ítélet, s szerintem ma sem az. Nálad a hangsúly ma nincs többé ezen. Édes Sándorom, ez az, ami nekem Benned új. Megírtam annak idején versemet a két-eg y bokorról, a kétnevű virágról, a borostyánról s az orgonáról. Lehet, sőt valószínű, hog y „az erdélyi akusztika és sugártörés más”. Ennél a különös akusztikánál fogva én úg y hallom, hog y Te már azt mondod: orgona. („Ott túl azt mondják: orgonavirág. / Erre mifelénk azt mondják: borostyán. / És Erdély lelke csillan meg a szóban, / Mint eg y darabka mennybolt tiszta tóban, / S reszket, mint Isten szent lelke az ostyán”.) (Idézet a Borostyán c. versből. M.L.) Ha ug yanazt értjük alatta, végül is nem baj. Csak nekem – eg y kicsit lehangoló.”

Makkai Sándor (Nagyenyed, 1890 – Budapest, 1951) – erdélyi magyar író, pedagógus, református lelkész. Felsőbb tanulmányait a kolozsvári Református Teológián és egyidejűleg a Ferenc József Tudományegyetem bölcsészeti karán folytatta. 1926-ban az erdélyi református egyház püspökévé választották. 1910-től egyházi tárgyú és pedagógiai munkáival szerzett elismerést kortársai körében. A Mag yar fa sorsa (1927) című Ady-elemzésével a költőt vállaló ifjúság mellé állt. Elbeszélésköteteit: Élet fejedelme (1924), Megszólalnak a kövek (1925) gyors egymásutánban követik korszerű történeti-nemzeti sorsregényei: az Ördögszekér (1925), a Táltos király (1934), a Sárga vihar (1934). Az utóbbiakról írja Szerb Antal: „az egész ezerévet be kellene népesíteni a Táltoskirály ivadékaival.” Az országépítő István király korát idézi az 1937-ben megjelent Mag yarok csillaga. Alakulásától (1926) tagja volt a Helikoni közösségnek, rendszeres résztvevője az évente összeülő marosvécsi találkozóknak. Mirk László

Ég és Föld között Istennel Dr. Bakó M. Hajnalka rovata

Boldog Gertrúd Gertrúd Árpád-házi Szent Erzsébet és Türingiai Lajos legkisebb leánya volt, II. András magyar király unokája. Valószínű, hogy nevét is a nagyanya, Gertrudis királynéról kapta. Miután édesanyja, Erzsébet özvegyen maradt, a kis Gertrúdot a Wetzlar közelében lévő altenbergi premontrei apácákhoz adta nevelésre. Kik a premontrei szerzetesek/szerzetesnők? Gertrúd a kolostort többé nem hagyta el, ezért egész életében a saját kolostora közelében gyarapította szerzetesi hivatását és elöljárói tevékenységét: előbb fogadalmas apáca, majd apátnő lett. Mikor lett apátnő, hány évesen? Életszentségének példaképe a saját édesanyja volt mindvégig, úgy a lelki életben, mint a tevékenységben. Így kormányzása idejében igen szép templomot emeltek a Boldogságos Szűz és Szent Mihály főangyal tiszteletére, továbbá külön házat építtetett a kolostor mellé a szegények és betegek befogadására. Milyen lelkületben tűnt ki magasan szerzetesi élete során? Alighogy IV. Orbán pápa elrendelte az Úrnap ünnepét, 1270-ben Gertrúd az elsők között vezette be ezt kolostorában. Halála után VI. Kelemen pápa 1311-ben a kolostor számára engedélyezte Gertrúd tiszteletét. Ezt 1729- ben az egész premontrei rendre kiterjesztették. Mikor tartják Gertrúd égi születésnapját? Magyar királylányainkat a világon többfelé tisztelik, festményeken vagy szobrok által megörökítik. Ritkaságszámba megy, hogy szent anyát és boldog lányát egyetlen festményen láthassunk. Csíkországban hol található egy gyönyörű festmény, amely ábrázolja a még csecsemő Gertrúdot édesanyja, Szent Erzsébet karjaiban?

Kedves Olvasó! A válaszokat a Szent Kereszt Plébániára várjuk! (530230 Csíkszereda, Kossuth Lajos utca 38., Hargita megye) 10

Júliusi helyes válaszok: Magyar nyelvünkben e „sarló” két jelentéssel is bír: Kézi szerszám az aratáshoz, és a Hold sarlója, különösen az Újholdé.

Imádsága éppen ezt a találkozást jelenítette meg, melyik az? Az Üdvözlégy Mária.

Hogy nevezik a találkozást a teológiai nyelvben? Vizitáció.

A csíksomlyói „nagy” és „őszi” búcsú: A Pünkösd és Mária neve napja szeptemberben.

SZŰZ MÁRIA MENNYBEVÉTELE (NAGYBOLDOGASSZONY)

„Én, János láttam, hog y az égben feltárult az Isten temploma és láthatóvá vált a szövetség ládája. ” (Jel 11,19a) Az új és örök szövetség Isten és ember között maga Jézus, aki valóságos Isten és valóságos ember. A szövetség ládája viszont a Szent Szűz testestül-lelkestül, mert ő előbb hitébe, majd testébe fogadta az új és örök szövetséget, a megtestesült örök Igét, a második isteni személyt. Szent Lukács Mária látogatását Erzsébetnél úgy írja le, mint a frigyláda fölvitelét Jeruzsálembe (Lk l,39-56). Azonos kifejezéseket használ, azonos képeket. Dávid liturgikus táncot járt örömében a frigyláda előtt az eredeti görög szöveg szerint; a magzat Keresztelő Szent János is liturgikus szent táncot járt az élő frigyláda, a Szent Szűz előtt, akiben Isten dicsősége, Jézus volt jelen. Mária is körülbelül három hónapig maradt ott

Zakariás házában, mint egykor a frigyláda Obedeus házában – és mindkét ház áldásban részesült. A lorettói litániában szereplő megszólítás: „Frig ynek szent szekrénye”, nem csupán szép költői kép, hanem nagyon mély bibliai igazság. János ezt a szekrényt, a szövetségnek ezt a ládáját látta a megnyílt égben. Mária azonban nemcsak lelkileg, hanem testileg is frigyláda, mert „méhébe fogadá Szentlélektől szent Fiát”. Szent Pál csak a kezdetet és a véget említi: Először Krisztus támad fel, majd amikor eljön, azok is mindannyian, akik Krisztushoz tartoznak (lKor 15,20-27c). Máriát nem említi, mert a végső időről beszél, de burkoltan utal rá, mert sorozatot említ. Igazából Szűz Mária feltámadása Jézus Krisztus feltámadásával végtelenül jobban összetartozik, mint a mi feltámadásunk: úgy, ahogy a szövetség ládája és a benne lévő isteni dicsőség. Ennek a atitoknak az elfogadása, szemlélése az üdvösség terhe alatt kötelező. Az ő feltámadásának, megdicsőülésének ténye szigorúan hozzátartozik a hitletéteményhez, ahhoz a hithez, amelynek elfogadása üdvözít. Talán nem is tudjuk, hogyan és miért. Elég az, ha tudjuk, Isten kinyilatkoztatta Szűz Mária megdicsőülését, hogy üdvözülhessünk. Talán az állandó szemlélés a fontos, hogy Jánossal együtt hitünkben lássuk a megnyílt eget, bármi is történik velünk és bármilyen keserű is az életünk, és lássuk a megnyílt égben Szűz Máriát, a frigynek szent szekrényét. Dr. Barsi Balázs OFM

A kisködmön

A júliusi feladat megoldása: Júdás Tádé apostol attribútuma az alabárd, mely vértanúságára utal.

Volt a világon, hol nem volt, volt egy jómódú parasztember, annak volt egy felesége meg egy leánya. Egyszer odament egy szép fiatal legény másodmagával háztűznézni. Mindjárt kínálták őket tyúkkal, kaláccsal. Borért is leküldte az ember a leányát a pincébe. Lement a leány, elkezdte vigyázni, hogy melyik a legnagyobb hordó, hogy abból vigyen, mert azt mondta az apja; amint ott vizsgálódik, szemébe ötlik egy nagy káposztáskő a pince Az alábbi körrejtvény külső egyik oldalához támasztva. Elgondolkozott a gyűrűjében azt találjátok, hogy leány, hogy őérte most itt vannak a háztűznézők, mivel ábrázolják Simon aposő most férjhez megy, lesz majd neki egy kisfia, tolt. Írjátok meg nekem is! S annak ő vesz egy kis ködmönt a vásárban, a kisfiú szerintetek, miért pont azzal? egyszer le talál szökni a pincébe, csak ott ugrál, Várom válaszotokat! csak ott ugrál a káposztáskő körül, a káposztáskő eldől, a kisfiút agyonüti, kire marad akkor a kis Katóca ködmön? Ezen a leány úgyannyira elkeseredett, hogy leült az ászokra, ott sírt. Már odafönt nem győzték várni; leküldte hát az 1. arra mondjuk, aki nem szereti a hideget ember a feleségét is: 2. bentről kifele: takarítóeszköz, mellyel össze- Ugyan, anyjuk, eredj le már, nézd meg, mit csigyűjtik a földön lévő apró szemetet nál az a leány ennyi ideig abban a pincében? Tán a 3. a gödrös útra mondjuk bort folyatta el, azért nem mer feljönni. 4. az öröm, a gyűlölet is ez Lement az asszony, látja, hogy ott sír a leánya 5. arra mondjuk, aki könnyen ejt könnyet az ászokon. 6. csendes ellentéte - Hát téged mi lelt, hogy oly keservesen sírdogálsz? - Hogyne sírnék, édesanyám, mikor így meg így elgondoltam jövendőbeli állapotomat. Azzal elbeszélte, hogy mit gondolt hát el. Az asszony, amint ezt meghallotta, leült a lánya mellé, ő is rákezdte a sírást. Nagyon megharagudott már odafönt a gazda, nem állhatta meg szitok nélkül. - Ejnye szedte-vette, már bizonyosan a bort folyatták el! Elmegyek, megnézem, hová vesztek. Lement az ember is, még akkor is ott zokogtak azok egymás mellett, az ember sehogy se tudta elgondolni, hogy mi bajok akadt. - Hát ti mit sírtok-rítok? Mi bajotok Email cím: lorinczevakatalin@yahoo.com, esett ilyen hirtelen?! Postacím: Lőrincz Éva-Katalin, Márton Áron Főgimnázium, - Jaj, kedves apjukom, hogyne Márton Áron utca 80. sz., 530211, Csíkszereda, Hargita megye

Az új feladat:

sírnánk-rínánk - felelt rá az asszony -, mikor milyen szomorú dolog jutott az eszünkbe! - Itt elbeszéltek neki mindent, úgyannyira elkeserítették, hogy az is közibük ült, segített nekik a sírásban. A kérő se győzte őket tovább várni, kapta magát, lement utánok a pincébe. Sose tudta mire vélni, mikor meglátta őket, hogy mit sirathatnak olyan keservesen. Kérdezi aztán tőlök, azok elbeszélték neki. A kérő, csak kicsibe múlt, hogy hanyatt nem vágta magát, olyan jóízűt nevetett. - No, még ilyen bolond embereket sem láttam. Hanem most elindulok, addig megyek, míg három ilyen bolondra nem akadok, mint kendtek hárman, ha aztán akadnék, akkor visszajövök, elveszem a kendtek leányát, ha az Isten is úgy akarja. Elindult a legény, azokat otthagyta a pincében, hogy sírjanak, amíg nekik tetszik. Ment aztán, mendegélt hetedhét ország ellen, talált egy embert, aki egy nagy rakás diót vasvillával akart a padlásra felhányni, közelebb megy hozzá, megszólítja: - Hát kend, atyafi, mit csinál azzal a dióval? - Én bizony nagy munkában vagyok. Már fél esztendő óta mindig hányom ezt a diót, de sehogy se tudom fölhányni, szegény ember vagyok, de adnék annak az embernek száz forintot, aki valami módon felszállítaná. - No hát majd felszállítom én - mondja a kérő. Azzal elővett egy vékát, félóra alatt mind felhordta a diót. Mindjárt megkapta a száz forintot, továbbment vele. „No - gondolta magában -, akadtam már egy bolondra.” Megint ment, mendegélt, talált egy embert. Csak nézte, csak nézte, hogy mit csinál. De sehogy se tudta eltalálni. A kezében volt egy teknő, azzal hol kiszaladt, hol be egy olyan házba, amelyiknek nem volt ablaka, csak egy kis lyukforma ajtója; odamegy hozzá, megszólítja: - Jó napot adjon Isten, földi! Hát miben fáradozik kend?

Gyer kőc rovat

- Fogadj Isten, atyafi! Hát biz én a tavasszal lesz egy esztendeje, hogy ezt a házat csináltattam, nem tudom, miféle istencsudája, hogy olyan sötét, csak elnézem, hogy a másé milyen világos, pedig semmit se csinál neki; én meg, mióta készen van, mindig azt csinálom, hogy hordom bele a világosságot teknővel, látja kend, most is abban munkálkodom; de adnék is száz forintot annak az embernek, aki világossá tudná tenni. - No, majd világossá teszem én - mondja rá a legény. Elővett egy fejszét, vágott a házon két ablakot, az ajtót is nagyobbra vette, mindjárt világos lett a ház. A legény megkapta itt is a száz forintot, azzal ezt is otthagyta. „No - gondolta magában -, akadtam már második bolondra is.” Megint mendegélt, talált egy asszonyt, aki a kiscsirkéit erővel dugdosta volna egy kotló alá. Megszólítja a legény: - Hát kend, nénémasszony, mit csinál? - Biz én, öcsém, ezeket a csirkéket dugdosnám a kotló alá, mert attól félek, hogy ha szerteszéjjel szaladgálnak, elkapja valamelyiket a héja, de sehogy se tudom aládugni, mert ha egyik felől bedugom, a másik felől kibúvik. Adnék is száz forintot annak az embernek, aki jó tanácsot tudna adni, hogy mitévő legyek velök. - Én megmondom, nénémasszony, sose dugdossa kend azokat a csirkéket a kotló alá, majd ha a kotló héját lát, dugdosás nélkül is maga alá veszi őket! Az asszony nagyon megörült a jó tanácsnak, mindjárt odaadta a legénynek a száz forintot. Az is megörült neki, mindjárt visszaindult. „No, hála Istennek - gondolta magában -, megtaláltam mind a három bolondot.” Mihelyt hazaért, mindjárt elkendőzte a leányt, két hét múlva a lakodalmat is megtartották. Többet aztán nem is hallottam felőlök, csak annyit, hogy lett nekik egy kisfiúk, vettek is neki ködmönt, hanem azért a káposztáskő nem ütötte agyon. Még most is élnek, ha meg nem haltak. Mag yar népmese

Derűs oldal Iskolában: - Mi a bizonyíték arra, hogy a sivatag helyén valaha tenger volt? Ádámka jelentkezik: - Az, hogy az arabok még ma is fürdőköpenyben járnak... ***

A feleség mondja a férjnek: - Drágám, amikor még friss házasok voltunk, akkor a sült húsból mindig nekem adtad a nagyobb darabot, magadnak meg a kisebb részt tartottad meg. Most meg mindig magadnak szeled a nagyobbat, nekem pedig a kisebbet. Talán ez azt jelenti, hogy már nem szeretsz? - Ugyan, szívem! Ez csak azt jelenti, hogy most már sokkal jobban főzöl, mint annak idején!

Becsönget egy házaló egy szegény székelyhez. - Nagyon szép utazóbőröndöket tudok ajánlani... - Minek az nekem? - Hát ha például vonaton utazik uraságod, ebbe rakhatja a ruháit! - És akkor üljek ott pucéron a pályaudvaron?

Két rendőr beszélget a nemrégen nyílt bevásárlóközpont eligazító térképe előtt. Az egyik rábök a karikára, amelyikre ez van írva: „Ön most itt áll!” Meglepődve kérdi a társát: - Te, ezek honnan tudják, hogy én hol vagyok?

***

Sorozáson történt: - Mondja, hova szeretne bekerülni? - A vezérkarba. - Ember, maga hülye? - Miért, az feltétel? *** - Az új munkahelyemen a főnök csak nős pasikat alkalmaz. - Ugyan miért? - Azt mondja, szereti az engedelmességhez szokott embereket.

***

A német belügyminiszter odaszól Angela Merkelhez: - Kancellár asszony, több százezer menekülő áll a határainknál megfáradva, elcsigázva. Mi tegyünk? - Természetesen engedjék be őket! - De asszonyom, ők németek és kifelé akarnak menni...

Keresztrejtvény „ Mi ug yanis sokan eg y kenyér, eg y …” (1 Kor 10, 17). A bibliai idézet befejező része a rejtvény vízszintes 1. és függőleges 12. számú soraiban van elrejtve. Vízszintes: 12. Ez utóbbi sok rétbe hajtogatott hártyavékony tésztából és a közé göngyölt töltelékből készült sütemény. 13. A Békét az érzőknek c. film rendezője (Alekszandr). 14. Francia cigarettamárka, magyar jelentése „Cigány nők“. 15. A holló c. vers alkotója (Edgar Allan). 16. Jemeni, német és spanyol gkj. 17. Panzióban található! 18. Amely életben van. 20. Keserű ízűvé tevéssel kapcsolatos. 22. Amerikai cigarettamárka. 23. A földre való zuhanással kapcsolatos. 24. Egy kicsit bevilágít! 25. Jegyzetfüzet. 26. Kisebb motoros hajón (fonetikusan). 28. Guarami kacsa (YPE)! 29. A rendesnek csak félig lekaszált fű vagy gabona sora. 30. … van, Petőfi Sándor verse. 31. Angol György, aki eltűr, elvisel valamit. 32. Az 1917 áprilisában megalakult ukrán nemzeti tanáccsal kapcsolatos. 34. Egy kevéssé karöltve! 35. Kezd elájulni! 36. Osztrák, belga és norvég gkj. 37. Zárt anyagot levegővel, fújással teljesen megtölt. 39. Gyilkolna. 41. Afrikai teherhordó, púpos hátú, kérődző emlősállat övezete. Függőleges: 1. A mágneses indukció egységének jele. 2. Erre a másik helyre cseni. 3. Kétszer balkezes! 4. Trombitahang. 5. Gyűjtőér bizonyos szakaszain. 6. Ütővel játszott, a labdát a pálya egyik feléről a másikra juttató labdajáték, névelővel. 7. Magyar könnyűzene énekes (Péter). 8. … királya (Le roi d’Ys), Edouard Lalo operája. 9. Amerikai színésznő, a Forró jég c. film főszereplője. 10. Az ezen nevű

francia színésznő (Audret, 1936-2000) karjával hos�szabban átfogva tart. 11. Magyarország. 15. Nyelvzavar. 19. Harcban az első vonalunk. 21. Súlyánál fogva a levegőben lefelé hulla. 24. Eme távbeszélő. 26. Korcsolyázóktól bemutatott műsor. 27. Horvátországi és osztrák gkj. 29. Orate …! (Imádkozzatok testvéreim!) – latinul. 31. Város és öböl Algériában. 33. … Tibor, az Akinek nincs árnyéka c. alkotás írója (elől ék h.). 38. Egy kicsit lezüllik! 40. Üres ler. 41. Laurencium vegyjele. Készítette: Korodi Zoltán

A júliusi megfejtés Vízszintes 3. A halál ellen, amely Jézus Függőleges 1. Krisztus által örök életet ad. Megfejtők: Antal Erzsébet – Borszék, Balázs Ferenc – Csíkszereda, Birta Szidónia – Csíkdelne, Boros Klára – Csíkszentkirály, György Ilona – Csíkszereda, Kedves Piroska – Csíkszereda, Kovács Emőke – Szárhegy, Madaras Vilma – Csíkszereda, Molnár Margit – Madéfalva, Puskás Ilona – Borszék, Róth Zoltán Vilmos – Csíkszereda, Szabó Gabriella – Csíkszereda A szerencsés megfejtő: Birta Szidónia Az ehavi megfejtéseket augusztus 30-ig várjuk! Szent Kereszt Plébánia, 530230 Csíkszereda, Kossuth Lajos utca 38., Hargita megye. A megfejtők között könyveket sorsolunk ki!

Támogatónk

Tűz Tamás

Szent István király Jól megjelölte ezt az ezredévet: kereszttel írta rá kemény nevét, mint halhatatlan győzelmi ék. Alapkő lett, de kőnél súlyosabban vetette el az épülő falakban toronyszökkentő, férfias hitét. Amint alázatát mindegyre inkább úrrá emeli roppant erején, a bércre hág s egy országon tekint át, hol hajnalpírban reszket még a fény. Komor felhőkből bomlik ki a kék ég s virrasztva várja népe ébredését a századok szélfútta reggelén. Nem tétován, de biztos mozdulattal lendül előre tervező keze, míg port kavar és szilaj kedvvel nyargal a forró puszták zendülő szele. Bölcs szemmel néz a fényes távlatokba s pillantásával féltőn átkarolja a frissen szántott szűzi földeket. Kegyes jobbjával törvényt ír, keményet, hogy megkösse a rónák vad porát, szőlő teremjen és kenyér, fehérebb s hogy mindenki meglelje otthonát. Áldott szigor, rendet hozó szelídség! Arany szív, mely eltékozolja kincsét, hogy új szívekben ragyogjon tovább! Hát róla zengjen most a lelkes ének! Uram, téged dicsérünk általa, mert ő volt a te választott edényed, apostolod; híved s a föld sava. És ő volt ama bibliai sáfár; kire be jó, hogy éppen rátaláltál, midőn megvirradt napunk hajnala!