KV_2023. 1. szám

kv _ kávészünet

köszöntő

Hosszas várakozás után, kézenfogva érkezik az idei év első kv_szünet száma a tavaszi jóidővel, kerti ebédszünetekkel.

Ha a választott címlap kicsit meghökkentett benneteket, sikerrel jártunk. Célunk a követhetetlen gyorsasággal érkező, a munkánkba talán pillanatokon belül beleszóló AI - mesterséges intelligencára való figyelemfelhívás.

Ez esetben képünk a work - coffe - red - creamsurreal hívószavakra készült.

Kellemes kikapcsolódást, jó játékot és jó olvasást kívánunk Nektek!

-szerkesztőség-

Versenybe szállnál a mesterséges intelligenciával? Rajzold meg a saját kv szünet címlapod!

Általad választott technikával, ennek a kitéphető papírnak a másik oldalára várjuk a műalkotásokat!

Kérünk, hogy az elkészült rajzot tűzd ki a teakonyha falára május 31-ig!

Jó munkát! :)

2023-ban 4 projektünkkel is elnyertük a BigSEE Architectecture díjat. Az idei évben a Tima Zoltán és Gál Borbála vezetésével megvalósult balatonfüredi ötcsillagos LUA Resorttal, a Tompos Csaba és Ökrösné Pernesz Ágnes vezetésével készült soproni Csik Ferenc Uszodával, a szintén Sopronban Tima Zoltán, Németh Tamás és Tölgyesi Kaplony vezetésével megvalósult parkolóházzal, valamint a Kelemen Bálint vezette szádvári romkonzerválással nyertük el az elismerést 4 különböző kategóriában.

Ferenc pápa 2023. április 28-30. közötti magyarországi látogatására makett és kisfilm készült a Pázmány Campus projektünkről.

Well Health-Safety Rating minősítést kapott a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér. A rangos minősítést korábban csak amerikai és kanadai reptereknek sikerült megszerezniük.

A Lantos Múzeum 2022 építészeti pályázaton elismerésben részesült két kollégánk, Vivas Veronika és Tóth Krisztián.

Sportsikereket ért el Tölgyesi Kaplony, aki 5. lett terepfutó versenyen, illetve Kazi Zsolt, aki a CsepelRing beltéri pályacsúcsát döntötte meg. Ezen felül futócsapatunk hétvégén sikeresen teljesítette a 2023-as Ultrabalatont.

Rövid időre búcsúzunk két kolléganőtől, Virág-Nagy Diánától és Sétáló Mirellától akik az év hátralevő részét első gyermekükkel töltik.

hírmorzsák

Gratulálunk mindenkinek!

senki földje, mindenki földje

Még csak derengett a hajnali napfény… át-át sütött a kora reggeli erdő nedves lélegzetén… Megszaporázta lépteit, sietett, már-már annyira igyekezett, mintha üldözné valaki...

Lélegzete párát vont szemüvege felületére, alig észlelhetővé téve a határvonalat a horizont naracssárgája és mély kékje között, amikor mégis, a mező közepén megpillantotta a kőcsipkék körvonalait. Mágikus helyre érkezett. A felkelő nap sugarai megvilágították a nyíláson keresztül azt a fénylő pontot, amire egy éve várt…. A visszaverődő sugarak egy pontban összpontosultak és kinyitották a titkos bejáratot….

Megmenekült.

Ilyen és ehhez hasonló történetek megszületésének rejtélyes, misztikus helyeit szeretnénk bemutatni nektek. Mert ilyen helyek léteznek, Magyarországon, a közvetlen – ám kissé eldugott környezetünkben. Ahhoz, hogy ezek az Árpád-kori templomromok méltó módon, hosszútávon is fennmaradjanak, biztonsággal láthatóak és látogathatóak legyenek, szükség van egy komoly szakmai hátterű, adományozóra (Market Építő Zrt.), mely a vállalat társadalmi felelősségvállalás (CSR) keretében, felkarol egy ROM Vándor program névre hallgató víziót (Belecz Péter projektgazdától). Az ügyhöz, szerencsésen kapcsolódott be egy elhivatott rom-specialista (Kelemen Bálint) a Közti részéről.

Hogyan indult ez a kezdeményezés és milyen vezérgondolatok mentén halad? Mit ad a laikus kirándulónak és az építésznek?

Erről kérdeztük Bálintot és Pétert, akik lelkesen meséltek nekünk együttműködésükről, aktuális és jövőbeli projektjeikről.

A ROM Vándor kidolgozása 2020-ban kezdődött, Bálint pedig a tavalyi év során csatlakozott. A program elsődleges célja a történelmi romemlékeink szakszerű állagmegóvása, konzerválása, környezetük rendezése. Ezen épített örökségeink társadalmasítása, köztudatba építése, gazdagítva a túra-és zarándokmozgalmunk élménytérképét. Inspirálva az embereket, hogy újra fedezzék fel és ismerjék meg a körülöttük fellelhető sokszínű történelmi tájainkat – tereinket.

“Nem az attrakciót keresőket szólítja meg, hanem elcsendesedett, kontemplatív sétára hívja az arra járót.”

A műemlék kiválasztásánál kialakult egy értékelési lista, ami mentén kijelölték azt a néhány helyszínt kb. 120 középkori/Árpád-kori romemlék közül, melyekkel a következő néhány évben foglalkozik a ROM Vándor. Kiemelten fontos a műemlék és a természet beágyazódásának kapcsolata, az adott rom sajátos, egyedi karakterjegyei, „identitása”, továbbá, a vertikális dominancia, a megközelíthetősége és a műszaki megvalósíthatóság is.

A munka tetemes része szinte láthatatlan. Alapos történeti kutatás, feltárás, tulajdonosok felkutatása, projektbe való bevonása, szabályozások megismerése és esetenkénti alakítása, önkormányzatokkal és helyi lakosokkal való hosszas egyeztetések. Az előkészítési folyamat térben-időben is sok-sok kiszámíthatatlan faktort rejt, mindezek miatt jelenleg évi 1-2 romhelyszín megvalósítása a reális cél.

A programhoz kapcsolódóan a Market céges, közösségépítő napokat szervez, amelyhez egy-egy munkarésszel lehet önkéntesen kapcsolódni, úgy mint: cserje- és faültetés, tereprendezés, kőválogatás.

Érdekes plusz hozadéka a CSR programnak, hogy a kezdeményezéssel a munkatársak rejtett képességei, érdeklődési körei is napvilágra kerülnek.

A típuselemek elhelyezésén túl minden romtemplomnál keresnek egy a kutatásokból eredő egyediséget, mely az arra érzékenyeket megszólítja. Ez egyedi műalkotással bővíti a látogatást.

Aszófőn a megfogalmazott hívószavak: a fény útja, mely a tavaszi nap-éj egyenlőséghez köthető építészeti koncepciót formáló elem.

Bálintnak, Péternek és csapatuknak sok sikert kívánunk és nagyon várjuk a következő rom bejelentését, jelmondatának felfedését!

Pernesz Ágnes

Sétáló Mirella

közti anno

vagyis hol, és milyen körülmények között zajlott az élet a KÖZTI-ben 1989-től napjainkig - 1.rész

Annak ellenére, hogy a tényszerű adatokat a Ferkai-féle KÖZTI 66 kiadvány, és hozzám hasonló korú kollégák segítségével ellenőriztem, ez az írás a személyes, azaz szubjektív emlékeimen alapszik.

1989. szeptemberében - a rendszerváltás évébenérkeztem a KÖZTI-be. Nem pályakezdőként, mert 81-ben diplomáztam, de a KÖZTI-be nem volt könnyű bejutni, miközben a közép tanszékről nagyjából mindenki oda akart kerülni. Úgy tűnhetett, hogy a KÖZTI-be évtizedeken keresztül nem is hirdettek hivatalosan felvételt, mert ha szükség volt új emberre, ismeretség révén megkeresték és felajánlották neki az állást.

Az egyetemen a KÖZTI-s korrektorok pedig már előre kiszemelték - vagy a diploma védéskor „leszólították” - a nekik tetsző hallgatókat, így szinte lefölözve egy-egy évfolyamot, ami a gyakorlatban folyamatosan biztosította a garantált minőséget a cégnek. Végzéskor nekem ebben nem volt szerencsém, így a BUVÁTI-ban kezdtem (első fizetésem: 2900 Ft, SZJA és ÁFA még nem létezett) – persze ehhez is kellett ajánlás Farkasdy Zoltántól, akinél diplomáztam…

Visszatérve a KÖZTI-hez*1 , amely akkor (nem egyedül az állami tervezőirodák közül) olyan nagy létszámú vállalat volt, hogy Tima Zolival és Németh Tamással (akik gyakorlatilag ugyanekkor érkeztek a céghez) szemtől-szembe csak évekkel később találkoztunk, mert a KÖZTI két helyen lakott; én a Kálvin tér melletti Kecskeméti utcai épületbe (előzőleg a Szovjet-Magyar Baráti Társaság székháza), ők pedig a Dísz téri, úgynevezett vári irodába (korábban a pápai nunciatúra palotája) kerültek. Előbbi épületet 1951-ben az akkori igazgatónak, Gádoros Lajosnak sikerült „véletlenül” megszereznie, az utóbbiba a budavári rekonstrukciós munkák tervezése miatt költözött be a Janáky István által vezetett II. iroda.

*1 A KÖZTI rendeletileg (három másik állami tervezőirodával egyidejűleg) 1949-ben jött létre kétszáz fővel a MATI (Magasépítési Tervező Intézet) szellemi utódaként a LAKÓTI-val közösen a Madách kapu épületében, utóbbi cég LAKÓTERV-ként a megszűntéig ott is maradt.

A nagy létszám akkor kb. 350 főt jelentett (korábban volt, hogy elérte az 5-600 főt is): volt két vállalati sofőr, két fotós (saját laborral), két geodéta, (az egyikük Sajti Zoli), makett készítő műhely az udvar végében, de legfőképpen négy (!) párhuzamos komplex iroda, mindegyik saját irodavezetővel és titkársággal, azon belül több építész és belsőépítész műteremmel, statikus, gépész, villamos és mélyépítési / közmű szakosztályokkal, kertész tervezőkkelakiket még nem hívtak tájépítészeknek. Az építésztervezőknek feldolgozóként az igen fontos szerkesztő-rajzoló kollégák, illetve jellemzően kolléganők húzták a vonalakat.

A dohányzás akkor még nem volt ártalmas az egészségre, így a legtöbb szobában munka közben és az értekezleteken is rendesen cigiztek…

Az irodákat a termelésirányítás (titkárság, tervgazdasági osztály, vállalkozási osztály, ár osztály saját ár-elemzőkkel), illetve a vállalati főépítész, a személyzeti osztály, a belső ellenőr, a jogi osztály és a TÜK (na, ki tudja, ez mit jelent?) felügyelte, irányította.

Támogatásukra szolgáltak: a vállalati műszaki tanács, a szakági főmérnökök és a szakirányítási központ a műszaki igazgatóhelyettes alatt, valamint a vízfej-szerű üzemeltetési osztály, azon belül a számviteli és pénzügyi osztály (számvitel, SZTK és bérszámfejtés, pénzgazdálkodás és számlázás, stb.), valamint a termelési szolgáltatások osztálya (grafikai műterem, iratkezelési és dokumentációs központ, fénymásoló üzem, reprográfia) a gazdasági igazgatóhelyettes vezetésével.

Mindezek fölött lebegett a - 4 évvel azelőtt létrehozott, e korban a lehetőségekhez képest legdemokratikusabb - vállalati tanács, illetve az ún. üzemi négyszög, az igazgatóval, valamint a szocialista szentháromság: a párt, a szakszervezet és a KISZ vezetőivel.

Mint látható, a cég egy szépen fejlett adminisztrációval rendelkező, erősen szabályozott szocialista nagyvállalat, ugyanakkor éppen 40 éve fennálló építészeti, szellemi műhely volt, komoly múltra visszatekintő beágyazódással és erős pozícióval a szakmai/szakmapolitikai társadalomban.

A nagyvállalatiságnak – a kor viszonyainak megfelelő – előnyei is voltak. A szakmai tájékozódást kivételesen gazdag könyvtár segítette, ahová az Építőművészeten, egyéb magyar szaklapokon kívül szinte az összes (kilencvenféle), akkoriban menő nyugati építész (és design) folyóiratot járatták, mint az angol AR, a dán ADK, a német Detail, a francia A’A’, az olasz Casabella, stb., stb., miközben az internet még a holdban sem létezett…

A „hol ebédeljek ma” kérdés ismeretlen volt, mert a KÖZTI-benmint általában az akkori nagyvállalatoknál - rendes üzemi konyha működött étkezdével és széles derekú konyhás nénikkel. Ők merték a kondérokból nagy merőkanállal a (sokszor híg) levest, rakták tányérra a másodikat és boldogok voltak, ha valaki repetát kért. Ennek fejében amikor az ember reggel belépett az előcsarnokba, átható ételszag fogadta, már készült az ebéd…

Aki igényelte, olcsón kapta a napok betűivel nyomtatott heti ebédjegy szelvényeket, amiből az aznapit egy kistányérba kellett dobni. Az ebédjegyeket a fizetés mellé adták, amit személyre kiszámolva és beborítékolva egy hosszú papírcsík (=fizetési jegyzék) kíséretében a pénztár vasrácsos ablakán át osztottak ki a sorban álló dolgozóknak minden hónap elején. A munkabér egyéni bankszámlára utalása csak később, a 90-es évek közepe után jött divatba, ehhez a dolgozóknak az akkor létező két bank valamelyikénél, az OTP-nél, vagy a Postabanknál kellett számlával rendelkeznie, vagy nyitnia.

Volt még két vállalati üdülő: egy egyszerűbb Balatonszéplakon ellátás nélkül, de csónakkal, vitorlás hajóval, és egy kompletten felszerelt, teljes ellátású Csopakon, ahol rendszeresen céges eseményeket, tanácskozásokat is tartottak. Bár emeletes faágyakban kellett aludni, a panoráma és a saját strand (!) kárpótolta az embert. Ezekre a helyekre szakszervezeti beutalót kellett szerezni (értsd: igényelni, és kivárni) jelképes összegért, de a szociális helyzet elbírálásán is múlt a dolog: mi például 3 és 6 éves gyerekeinkkel már a következő nyáron eljutottunk Csopakra. :)

Előzőleg éppen nagy fordulat állt be a cég életében, mert a KÖZTI-t akkorra már 16 éven keresztül igazgatóként vezető Mányoky László úgy ment nyugdíjba, hogy azt hitte (mivel burkolt ígéreteket is kapott rá), hogy a vállalati tanács még lelkesen marasztalni fogja – de legnagyobb megdöbbenésére nem így történt …

Mányoky 1954-ben építésztervezőként lépett be a céghez, és végigjárta a ranglétrát. Karizmatikus egyéniségként hosszú igazgatósága alatt sokat tett a KÖZTI folyamatos működéséért, fejlődéséért, a vállalatot szinte a családjának tekintett. Ő állította fel 1974-ben a cikk elején leírt vállalati struktúrát, minden erejével növelte a cég szakmai presztizsét, és igyekezett megfelelő szociális légkört biztosítani.

A helyzet az, hogy – mint az elején írtam – végzéskor szerettem volna a KÖZTI-be kerülni, de valamivel később már nem, mert Mányokyról –meglepő módon – kezdtem rémtörténeteket hallani. Ezeket a híreket első kézből egy hozzám hasonló korú KÖZTI-s építész szállította a szomszédunkból, aki mindezt a saját bőrén érezte. (Tervezőként ugyanazon az új, kis pesterzsébeti lakótelepen kaptunk – értsd: vehettünk az OTP-től – lakást ifjú házasként, összejártunk, egy időben jöttek a gyerekek, stb.)

Azt mesélte, hogy Mányoky az utóbbi időkben megosztó személyiségből diktátorrá változott, és a vállalati hierarchiát mellőzve, kézi vezérléssel minden tervbe beleszól, mivel szakmailag tévedhetetlennek képzeli magát. Valamennyi tervet be kellett vinni hozzá igazgatói konzultációra, ahol a szakfőmérnökök kara volt még jelen, de szinte csak biodíszletként, mert lényegében az számított, amit ő mondott, néha keresetlen stílusban. Előfordult olyan eset is, hogy egy illusztris állami megrendelőnél tartott tárgyaláson a tervező által vitt rajzok láttán dühbe gurult, belefirkált azokba, „beosztottját” pedig leszidta, hogy ezt nem így kell csinálni…

Ez nem vonzott.

kecskeméti utca

Egyszer azonban barátom jő, s pihegve szól: Mányoky nyugdíjba el, Szántó Tibor (későbbi Szántó & Mikó) új műtermet kap, oda várnak embereket, beajánlott! Egy meghallgatás után fel is vettek (kezdő fizetésem: 10 500 Ft, SZJA már 2 éve létezett), de amikor szeptember elsején jelentkeztem, közölték: van egy jó, és egy rossz hírük, és ideiglenesen mégsem Szántó műtermébe kerülök - de ez már egy másik történet…

Molnár Tibor József

5 5

Ezúttal volt KÖZTI-s kollégákat kérdeztünk életpályájukról, tapasztalataikról.

Itt kezdték közöttünk, majd külföldön folytatták karrierjüket.

1. Mettől meddig voltál köztis, melyik stúdióban (ki alatt-mellett dolgoztál)?

2. Miért, mikor döntöttél a külföldre költözés mellett? Hol élsz, dolgozol most?

3. Mik a jelentős különbségek az ottani és a magyar mindennapi és szakmai élet között?

4. Milyennek látod Magyarországot kintről? Mi változott legtöbbet azóta, amióta elmentetek?

5. Hova utaznál szívesen, mit néznél meg ott?

+1. Melyik az a projekt, amire legbüszkébb vagy a kint eltöltött idők alatt?

dúzs sanyi

Nagyon régen, nagyon kevés ideig (talán túl kevés!) ideig dolgoztam a Köztiben, 1997-1998 környékén, Marosi Miklos stúdiójában.

2011 nyarán, miután hazatértem Nagy-Britanniából, meghívást kaptam a BDP-től, korábbi munkahelyemtől, hogy tartsak velük Brisbane-be, Ausztráliaba, a 2.05 milliárd dollár költségvetésű Sunshine Coast Egyetemi Kórház tender tervezési munkáiban. Ez egy három hónapos tervezési periódus volt, ahol egy 50 fős tervezői csapat készítette el a tender szintű ajánlati tervet. Az építészeti tervezés a DesignInc-BDP konzorcium feladata volt. A három hónapos tervpályázati időszak végén állásajanlatot es vízum-szponzorálást kaptam a DesignInc Syney irodájától, így kerültem Melbourne-be 2012 februárjában, majd családostul, feleségemmel, Zsófival és két lányommal, Eszterrel és Borival 2013 áprilisában Sydney-be. Körülbelül egy éve feleségemmel, Zsófival és magyar származású barátunkkal, Paul Desney-vel elindítottam saját cégemet, a Duzs and Partners Architects-et Gosforban, Sydney-től északra, a Central Coast-on, és mellette az MSK Architect-nél dolgozom Design Director-kent.

Sajnos Ausztraliában az építészet - és így az építészek megértését, megbecsülését sokkal alacsonyabb szinten érzékeljük, mint Európában. Ez valószínüleg több okra vezethető vissza – először is hiányzik a sok száz, illetve ezer éves építészeti kultúra a társadalomból. Ezen kívül a nagy tömegű családi ház építéseknél építész többnyire

nincs jelen - home builderek ontják típusházak százezreit. Ezen kívül pedig a szerzői jog teljesen eltér az europai gyakorlattól.

Példaként említem, hogy általában a kiviteli tervet a megrendelő odaadhatja (és sokszor oda is adja) egy másik cégnek, illetve a kivitelezőnek, aki, ha nincs szerencséd, egy műszaki szerkesztő céggel készítteti el a kiviteli terveket, a költségcsökkentés, illetve profit maximalizálás jegyében. (Ha csak az építész nem képes eltérő szerződési feltételeket kiharcolni.)

Sajnos sok éve nem jártam otthon, nagyon szeretnék már újra menni. Az otthoni hírek vegyes érzésekkel töltenek el, mind az építészeti beruházások, mind a mindennepi élet terén. Mindenesetre remek építészeti alkotások (is) születnek szép

5

Szívesen utaznék Indiába, ahol valószínüleg igyekeznek végiglátogatni Corbusier és volt tanítványa/kollegája, Balkrishna Doshi munkáit.

Nincs igazán kedvencem, mindegyik munkámat szeretem, illetve egyiket sem utálom különösebben.

Talán a helyi közösség számára leghasznosabb, és legtöbb pozitív visszajelzést eredményező munkám a Glenwood Community. HUB, ami az kozossegi haz felujitas es bovitese. Ez volt az elso munkam Sydneyben, 2013-ban.

számmal, aminek örülök.

nagy bori

2001-ben kezdtem ott, friss diplomásként. Arra emlékszem, hogy az ikertornyok összeomlását a köztiben láttam a TV-ben, kb. az első héten.

2007 őszig voltam köztis, végig Tima Zoli mellett, bár amikor kezdtem, akkor még nem volt stúdiója.

Több, egymástól független oka volt, hogy elmentem Magyarországról. Az egyik legfontosabb, amikor egy átlagos reggel a munkába utazva néztem a villamos közönségét és ráébredtem, hogy a következő 30 évben milyen szomorú arcok között fogok utazgatni a tömegközlekedésen. Borzasztóan megrémített ez a jövőkép. Egyszerűen nem akartam, hogy ez így legyen! Tavaly nyáron találtam egy Marcus Goldson rajzot az egyik budapesti múzeum shop-ban, ami pont erről szól. Megvettem, hazahoztam és kiraktam a falra, hogy sose felejtsem el, milyen jó döntés volt.

Később, egy kubai utazás során rájöttem, hogy irtó gyorsan meg tudok és meg akarok tanulni spanyolul. Ezért jöttem Spanyolországba, gyakorlatilag nulla nyelvtudással. Egy-két hónap sikertelen madridi munkakeresés után Barcelona-ban találtam munkát. Azóta itt vagyok, eltelt 15 év. Reggelente a tengerparton nézem a napfelkeltét, azt hiszem, megtaláltam a helyemet.

Ez egy mediterrán ország, ezen kívül Barcelona egy híresen befogadó város. Itt egyszerűen csak nagyon jó lenni. Most, hogy már katalánul is tudok, még jobb.

Szakmai szempontból viszont Barcelona egy kemény terep. Az egy főre jutó építészek száma európában talán itt a legmagasabb és a 2007-es válságból talán még most sem kászálódott ki a szakma (a miénk, a többi talán igen).

Én nem a szakmai karrier építése miatt vagyok itt, hanem mert számomra Barcelona adja meg azt a társadalmi, politikai, kulturális környezetet, amiben élni szeretnék.

Sokkal, de sokkal mutatósabb lett a burok. De a villamos közönsége nem változott. Nem tudnék visszamenni.

Bolíviába szeretnék menni, és szívesen eltöltenék egy pár hónapot a hegyi falvakban a gyerekeimmel.

A Capella Garcia Arquitectura irodában sok belsőépítészeti projekteket csináltunk, ezeket mind szeretem.

A képen a Restaurante Jaleo by José Andrés Dubai étterme látható.

menczelesz dani

1 2014. december - 2018. április Skardelli Gyuri vett fel a stúdiójába. A Puskás (átdolgozás előtti) kiviteli tervei elkészülte után Marosi Miklós mellett folytattam a Klapka szolgáltatóházzal és az Operával. A legtöbb időt Bordács Laci műtermében töltöttem, ahol Tompos Csaba irányításával készítettük el a Soproni uszoda terveit. Mielőtt kijöttem volna külföldre, az utolsó hónapokat újra Miklós mellett töltöttem.

Nekem gyermekkori álmom volt, hogy külföldön dolgozhassak, élhessek. Sok érv szólt Svájc mellett; az emberek mentalitása, az egymáshoz és a munkához való hozzáállásuk, a tiszta és érintetlen természet, a hegyek, az építészet és persze az életszínvonal. Egy 900 lelkes kisfaluban élek Zürich Kantonban és Zürichben dolgozok egy 40 fős irodában.

Erről regényt tudnék írni, de megpróbálom összefoglalni. Ami magyar szemmel nagyon furcsa volt az elején, az a távolságtartás. Énmeg szoktam, hogyha valakivel beszélek, akkor sokkal közelebb megyek hozzá, esetleg halkabban is beszélek. Svájcban nagyobb távolságot tartunk, nem "hajolunk" úgy bele egymás intim szférájába. A nyelv is más, nem olyan monoton a beszéd. A szavak, mondatok hangsúlyozása is jobban segítik a párbeszédet. A nyílt és egyértelmű beszéd pedig segíti a jó kommunikációt a munkában. Ami még nagyon nagy különbség, hogy én 5 éve nem unatkoztam egyetlen percet sem a munkahelyemen. Szóval a svájci az alapvetően eléggé munkamániás. Nem is véletlen, hogy ott tartanak ahol. Az építészetben itt az egyszerűségre való törekvés tetszik a legjobban. A másik nagyon becsülendő, a hagyományok és az épületállomány tisztelete, ápolása. Nagyon sok műemléki felújítás van vagy ha valamit nem indokolt megtartani, akkor sokszor ugyanakkora kubatúrával, tetőhajlásszöggel, ablakmérettél építenek. Ami kihívás, az a jogszabályok mennyisége. Itt mindenre van előírás, minden építőanyagnak le van írva, hogy milyen követelményeknek kell megfelelnie, hogy melyik szakaszában a tervezésnek minek kell benne lennie a tervekben (6 fázis, alfázisokra lebontva).

Erről nehéz írnom, mert amit évente 1- 2-szer hazalátogatva látok, kevés a véleményalkotáshoz. Mivel a magánéletében is elég elfoglalt vagyok és TV-énk sincs, ezért nem is tájékozódom nagyon. De ahogy hallom, nem lett jobb a helyzet mióta kint élek.

A mostani projekt a legösszetettebb feladat eddigi életem során (valószínűleg ez így is marad). Van minden; műemléki gyárépületeket alakítunk ki Loft-lakásnak, újépítésű ház, műemléki ház, aminek az egyik homlokzata (oldala) sosem létezett és mi tervezzük meg, 2 szintes mélygarázs. Tervezünk egy a mélygarázsba vezető vasúti aluljárót és egy új felüljárót a régi helyére. A volt gyárépületek egy félszigeten vannak, ezért az egész mélygarázs a mindenkori legmagasabb vízszint alatt van a Zürichsee partján. Szerencsére „csak" építészként veszek részt a projektben, így nem kellett minden bugyrába, rejtelmébe beleásnom magamat.

Tibet van a bakancslistámon.

juhász ákos

1996. szeptember - 2002. szeptember (aktívan, utána évekig meghosszabbított szabadságon)

2001-2002-ben értesültem a Goldfinger-ösztöndíjról, amire jelentkeztem. Mivel sikeres volt az akció, megradadtam a lehetőséget és Bath-ba (UK) költöztem szeptemberben. Eredetileg egy évre terveztem, hiszen az ösztöndíj addig tartott, ám időközben állásajánlatot kaptam a FeildenCleggBradleyStudios-tól, ahol azóta is dolgozom, amellett azóta tanítok a Bath-i egyetemen.

Dióhéjban: a szakmai élet általában véve szorosabban szabályozott és szervezettebb, mint a magyar (a RIBA alapvetően a szakmagyakorlók érdekeit védi, az ARB a megrendelőkét, számos központi technikai dokumentum/segédlet kötelező érvényű, szigorúbb minőségellenőrzés és komplexebb energetikai követelményrendszer van érvényben, a szakmagyakorlás jogi aspektusaira nagyobb hangsúly kerül már az oktatásban).

A mindennapi élet rengeteget változott az utóbbi 20 év alatt, az egzisztenciális biztonságérzet sokkal erősebb volt korábban, a társadalmi feszültségek növekednek, ez elsősorban a Brexit körüli polarizációban érzékelhető. Kényelmes, de kevésbé izgalmas az élet, mint Magyarországon, a felületesség sok területre jellemző. Az ügyintézés egyre kevésbé emberarcú, munkaerőhiány sok területen. A fogyasztói jogok viszont erősebbek a szigetországban.

Pozitív változások: több önbizalom, identitás erősödés, provincialitás hátrahagyása (bizonyos területeken), távlatokban gondolkodás, gazdasági gyarapodás lehetősége családi szinten.

Aggasztó változások: anyagiasabb szemlélet, kiéleződő világnézeti különbségek, megosztott és lehangoló közélet, munkaerőhiány, drágulás, még mindig provinciális oktatás, túlszabályozottság…

Japánba, túl sok volna felsorolni, de elsősorban a tradicionális települések izgatnak.

Észak Indiában, Tibetben gyakorlatilag mindent.

Prehisztorikus emlékekeket nagyjából mindenütt, különösen Mexikóban, Észak-Afrikában és a Közel-Keleten.

(Bocs, egyszerűbb lenne felsorolni, hova nem…)

Isaac Newton Academy (London borough of Redbridge).

Különösen, mert azon több magyar, (sőt Köztis!) harcostárssal dolgozhattam együtt (Dúzs Sanyi, Rutkai Pali…).

iszak bálint

2016-2017-ben dolgoztam a Tima studióban.

Mindenképpen szerettem volna utazni, külföldön élni. Főként a kíváncsiság vezérelt, hogy milyen lehet az élet máshol. Új-Zéland, már régóta érdekelt, hogy milyen lehet egy sziget a világ másik felén. Így, amikor feljött mint opció, nem sokat hezitáltunk és belevágtunk életünk egyik legnagyobb kalandjába. A terv eredetileg az volt, hogy csak egy évre jövünk ki, viszont annyira élveztük az ittlétet, hogy egy picit még maradtunk. Jelenleg 6 éve élünk kint Aucklandben. Mostani munkahelyemen ( Fearon Hay Architects) kb 4 éve dolgozom.

A mindennapokat tekintve minden kicsit nyugodtabb. Az emberek nagyon kedvesek és figyelnek egymásra/ környezetükre. Sok időt töltenek kint a szabadban és ami számomra nagyon szimpatikus, hogy nem adnak annyit a külsőségekre. Az életet is kicsit talán lazábban veszik. Ami ebbe beletartozik (és a Köztibe is javasolnék), hogy minden pénteken az utolsó órában a hétvégére hangolódás céljából snackek + sörözés van a legtöbb munkahelyen.

Ami negatívum talán, hogy a kulturális élet nem annyira fejlett, mint pl Európában. Illetve, amiatt, hogy Új-Zéland egy 5 millió lakosságú sziget messze mindentől, elég sok minden pl. termékek, koncert turnék, kiállítások, stb. már nem jutnak el ide.

A szakmai élet elég sok mindenben különbözik. Klímából es a földrengések gyakoriságából adódóan az anyagok/szerkezetek/rétegrendek mások, mint ami otthon megszokott. Szerkezetet tekintve a legtöbb ház fa szerkezetű, acél és betonnal kiegészítve.

Amennyire a mostani otthoni viszonyokat ismerem, az engedélyezési eljárás is egy picit más itt. Sokkal több lehetőség van egyeztetni az önkormányzatokkal. Például ha a dizájn javít az utcaképen, vagy valamit ad a használóknak, város lakóknak, akkor sokszor engednek a szabályokból.

Ami nagyon szimpatikus itt és szerintem Magyarország ebben mindenképpen le van maradva (Közti természetesen kivétel:) ), az a részletek kidolgozottsága. Itt, mivel egy családi háznál is kiviteli terv szintű terv csomagot kell benyújtani a hatóságokhoz, az építésznek lehetősége van az utolsó részletig kitalálni a házat. Ebbe beletartozi az összes külső-belső részlet, világítástechnika, beépített bútorok stb tervezése.

4 Budapestet/Magyarországot még mindig nagyon gyönyörűnek látom. Mindig nagyon jó érzés hazautazni. Talán a magyarok az egyetlen nép, akik tapsolnak amikor leszáll a repülő, amit mindig jó hallani, mert azt jelenti hogy újra otthon vagyunk. A változásokra úgy érzem kívülről annyira nem látok rá. Beszélgetések alapján úgy tűnik, mintha az emberek kicsit pesszimistábbak lennének a jövővel kapcsolatban, de lehet ez főleg a pandémia/háború miatt van.

5 Mivel itt a városok elég kicsik és nem annyira kompaktak, mint Európába így sokszor hiányzik, hogy egy pezsgő nagyvárosban sétálgassunk. A listánk tetején jelenleg talán New York és Tokyo van az első helyen. Illetve, mivel az összes Csendes-óceáni trópusi sziget is ami Mo.-ról anno elérhetetlennek tűnt az most itt van pár órányira, úgyhogy azok is mindig rajta vannak a radarunkon, amikor kikapcsolódni szeretnénk.

Nehéz választani, de a legkedvesebb talán az első itteni megépült projektem (25 Hargreaves St, Auckland). Egy meglévô indusztriális épületet alakitottunk át irodává/alul kávézóvá egy projekt menedzsmenttel foglalkozó cégnek. Amit szerettem benne, hogy a meglévő épület hibáit, karakterét nem próbáltuk kijavítani es eltakarni, hanem harmóniába állítottuk az új elemekkel.

díszterem

„a sikeresség érdekében sikerességet kell sugározni mindig..” ( Budy Kain az Ingatlankirály; Amerikai szépség)

A Magyar Tudományos Akadémia I. ütem kiviteli terveinek leadásakor újabb megbízást kaptunk: az első ütem terveit szét kellett bontanunk három különálló egységre, melyek önmagukban is teljes egészként kivitelezhetők. Erre azért volt szükség, mert a közbeszerzési eljárás során adott ajánlatok alapján dőlt el, hogy a teljes első ütem, vagy annak csak részterülete valósítható meg a rendelkezésre álló források alapján. Emellett egy új részfeladatot is kaptunk: a Magyar Tudományos Akadémia Dísztermének áttervezése, mely műemléki szempontból ez egyik legértékesebb tér. Feladatunk az volt, hogy úgy tervezzük meg, lehetőleg az eredeti belső tér kialakításnak megfelelően, hogy a Díszterem alkalmas legyen konferenciák, tv-felvételek és bálok rendezésére is. A jelenlegi kialakítás és az eredeti tér nem volt erre alkalmas. A világítás, kiegészítő világítás, scenikai világítás, mobil vászon elhelyezése, teljes új bútorzat (új mobil pulpitus és székek elhelyezése), hangosítás és ezek vezérlése mind az új tervezés része volt. A Díszterem pontos modellezése nélkül nem lehetséges a tervezett eszközök bemutatása, ezért a siker érdekében a lehető legjobbat kellett kihoznunk a rendelkezésre álló eszközökből. Ezért a korábban elkészíttetett pontfelhő állomány alapján modelleztük újra a Díszterem teljes belső terét, gyakorlatilag a legutolsó történeti formáig. A fő méreteket, tagozatok geometriai méretét, formai kialakítását a pontfelhőből lekért metszetek alapján tudtuk meghatározni, viszont ezek modellezésére, valljuk be nem az Archicad a legalkalmasabb program.

József királyi herceg megnyitja a patronage-kongresszust a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében

Különböző alapelemekből: falak, oszlopok, gerendák- és azok profilból kihúzott keresztmetszeteiből alap formai elemeket meg lehet rajzolni, azonban egy boltozatot, ami nem alap eszközeleme a programnak, azt vagy közelítő módon vagy részelemekből lehet megépíteni, lehetőleg úgy, hogy ha utólag módosítani kell rajta, akkor ne kelljen az egészet újra megrajzolni. Ha egy elemből kihúzott formát alakzattá alakítunk és utólag módosítunk, akkor annak a fő paramétereit már meglehetősen nehéz később alakítani. Ezért a különböző kereszt és donga boltozatokat a keresztmetszet alapján meghatározott profilokból és fal elemből húztuk ki. Ezek részekből megrajzolt darabjait forgatva össze tudtuk rakni a boltozati rendszert oly módon, hogy ha módosítani kell, akkor a fal pozícióját vagy a profil geometriáját módosítva gyorsan meg lehetett oldani a módosítást és nem kellett újra modellezni az egész boltozati rendszert.

Budapest V. Roosevelt tér 9. Schickedanz Albert akvarellje a díszterem díszítéséhez, 1887

A Díszterem kariatída szobrainak modellezéséhez külsőleg letölthető 3D elemeket és az Archicaden kívül még két másik programot használtunk. Az athéni Akropolisz kariatídáinak modellje szerencsére elérhető és letölthető 3D-s elemként, viszont ez a legkisebb valószínűséggel sem lesz geometriailag megfelelő egy másodlagosan felhasználni kívánt modellben. Tárgyként a méretet módosítani szintén problémás, vagy nem lehetséges Archicadben, ezért külső programok segítségével meg tudtuk oldani azt, hogy pontosan olyan méretű legyen, mint ami a pontfelhős felmérésből a metszetekről lemérhető geometria volt.

Mindezt azért, hogy a „siker érdekében sikerességet tudjunk sugározni” és a világítási elemeket valós méretű és textúrájú, színhelyes modellben lehessen méretezni és a különböző világítási képeket egzakt módon meg lehessen határozni. A színhelyes modell a belsőépítészettel kiegészített bútorozással már alkalmas volt arra, hogy színhelyes méretezést és látványokat tudjunk adni. Az eredetileg természetes fényre szerkesztett tér és annak Lotz Károly által készített sekkóinál lényeges volt, hogy milyen módon, milyen intenzitással és milyen színhőmérséklettel világítjuk be a belső teret.

Makay András

- Thomas Jefferson

A legenda szerint az etiópiai fennsíkon élő Kaldi kecskepásztor fedezte fel először a kávét, mikor azt vette észre hogy egy bizonyos fa termését fogyasztva a kecskéi annyira energikusak lettek hogy nem tudtak aludni éjszaka. A felfedezését a helyi apáttal megosztotta, aki italt készített a bogyókból amitől éber maradt az esti imádság hosszú óráiban. Ezt a tapasztalását a kolostor többi szerzetesével is megosztotta, és így indult az energizáló bogyók világkörüli elterjedése.

A kávé termesztés az Arab félszigetről indult, ahol nem csak otthon, hanem nyilvános kávéházakban is élvezték az italt, mely lassan az egész közel-keletre eljutott. Ezek a kávéházak hamar a információáramlás központjává váltak, a Bölcsek Iskolájaként is hivatkoztak rájuk. Ahogy a világ minden tájáról érkeztek zarándokok Mekkába, úgy kezdett el az egész világon terjedni az "arab bor".

A XVII. századra Európába is elért és népszerűvé kezdett válni a közel-keletről hazatérők történeteiből ismert szokatlan fekete ital. Nem aratott azonban osztatlan sikert, sokan gyanakodva és félelemmel a "sátán keserű találmányaként" hivatkoztak rá. Velencébe jutásakor a helyi papság elítélte, a vita olyan mértékű volt, hogy VIII. Kelemen pápa beavatkozását kérték. Döntéshozása előtt megkóstolta a kávét, melyet végül annyira kielégítőnek talált, hogy pápai jóváhagyást kapott. A kávézás itt is a kávéházak gyors terjedésével járt, hamar Európán belül is a társadalmi élet és információ megosztás fontos helyszínévé váltak. A kávé lassan felváltotta a reggeli mellé eddig fogyasztott bort és sört, ami nem meglepő módon a fogyasztóinak a munkában való hatékonyságát is növelte.

“A kávé, a civilizált világ kedvenc itala. ”

-

A XVIII. századi Amerikában, bár már elterjedt volt a kávé, mégis a tea volt a legkedveltebb ital, egészen III. György teára kivetett adójáig. Az ezt követő Bostoni teadélutánként elhíresült lázadás azonban végleg megváltoztatta az amerikaiak preferenciáját.

Ahogy a kereslet nőtt a kávé iránt, úgy a termelés az arab világon kívül is megkezdődött. Eleinte a hollandok ültettek a távol-keleti országokban több kevesebb sikerrel, majd az általuk XIV. Lajosnak ajándékozott kávé növény palántáját a franciák eljuttatták Martinique szigetére, Dél-Amerikába. Szintén a franciáknak köszönhetően került Brazíliába, mely ma a legtöbb kávét termelő ország a világon, a világ kávétermésztésének mintegy 40 %-át kitéve.

És hol fogyasztják fejenként a legtöbb kávét napjainkban? A tizedik helyen Kanada áll évi 6.2 kg/fő fogyasztással, náluk többet csak európai országok fogyasztanak. A dobogó tetején, Kanada fogyasztásának mintegy kétszeresével a finnek állnak az évi 12 kg/fő átlagos kávéfogyasztásukkal. Ez nem csupán a hosszú téli sötét napszakoknak köszönhető, hanem a kávézásnak mint közösségi eseménynek is.

És vajon meddig fogyaszthatjuk még? Miközben a világ kávéfogyasztása évről évre nő, aközben a klímaváltozás okozta megáltozott körülmények a kávétermelést is hátrányos érintik. Mivel a kávénövény kifejezetten érzékeny az éghajlat változására, a területek melyeken képes megteremni vészesen mennek össze, 2050-re akár a mai termőterület felére is lecsökkenhetnek a legnagyobb kávétermő országokban.

És mégis mi a kávéfogyasztási

szokásainkkal hogy járulunk hozzá ehhez a folyamathoz? Egy nemrégiben közzétett kutatás megvizsgálta a kibocsájtást, mellyel a kávénk a babtól a csészéig jár. Meglepő eredményre jutottak, ugyanis a legszennyezőbb a teljes életciklust tekintve a filteres-csepegtetős kávéfőzési mód, mintegy másfélszerese a kapszulás kávénak. A csomagolással járó szennyezés marad látható fogyasztóként, azonban azt megelőzi a szállításból, és oroszlánrészben a termesztésből és a kávéfőzési módszerből származó szennyezés. Kutatások értelmében a legkevésbé környezetterhelő kávéfőzési módszer az instant kávé mely még szemetet sem produkál. Mivel a kapszulás kávé ideális arányban adja és melegíti fel a vizet a kávéhoz, így ilyen módon is kevesebb megy kárba. Azonban az sem elhanyagolható szempont hogy a melegítéshez használt áram hogy kerül előállításra, de a karbonlábnyomot drasztikusan emeli ha tejet is hozzáadunk a kávéhoz. A legkörnyezetszennyezőbb megoldás azonban ha a lefőzött kávé egyenesen a lefolyóba kerül.

Varga Noémi Kinga

Így kávéztok ti!

Fogyasztasz kávét?

Hány kávét iszol naponta?

Milyen típusú kávét fogyasztasz leggyakrabban?

Hosszú vagy rövid?

Van aki már csinálta, az sem baj, ha még nem.

Ha van kedved csinálni, mi csinálnánk veled!

Jelentkezz szerkesztőnek!

hirlap@kozti.hu

felhívás

CADvcsináló

alakzat - átépítés - attribútum - boole - csapatmunka - fordítófrissítés - hipermodell - kedvencek - könyvtár - metszősík - mo dul osztályozás - paletta - pausz - prioritás - publikálás - rendertervlap - varázspálca - zárolás + 1

kaparj és nyerj!

Amennyiben te vagy az 5 szerencsés egyike, lehetőséged nyílik elfogyasztani egy ajándék kávét kedvenc kávézódban!

Nincs más dolgod, mint lekaparni a felületet és készíteni egy fényképet a kávéval és a nyertes szelvénnyel, hogy visszakapd a fogyasztás árát.

Ha még ennél is szerencsésebb vagy és az aranypont alatt a főnyereményt találod, ajándékod +1 szabadnap! Hajrá! :)

felelős kiadó: KÖZTI ZRT.

szerkesztők: Pernesz Ágnes

Sétáló Mirella

Tóth Balázs

Varga Noémi Kinga

PORT CASSIS PORT CASSIS

Hozzávalók:

konyakos pohár

75ml portói

25ml eszpresszó

25ml crème de cassis

portói

eszpresszó

crème de cassis

jégkocka

Tegyünk 4-5 jégkockát egy konyakospohárba és öntsünk rá 25ml crème de cassist. Főzzünk 1 adag 25ml eszpresszót a konyakospohárba, majd keverjük addig, amíg a kávé le nem hül. Finoman öntsünk rá 75ml portóit. A gyümölcsös és borra emlékeztető jegyek egy jó kenyai kávéban kiválóan kiegészítik a portói és gyümölcsös ízt. Díszítsük szederrel.