Témaválasztás

Diplomamunkám helyszínének a II. kerületi hármashatár-hegyi repülőteret választottam, A helyszínhez személyes kapcsolat köt: sok-sok költözésem mellett gyermekkoromban ez biztos pont volt: itt élnek a nagyszüleim, életem első néhány évében én is itt éltem, majd időről időre visszaköltöztünk szüleimmel Pesthidegkútra. Gyermekkorom összes hétvégéjét itt töltöttük testvéreimmel: nyáron a Vöröskővárról és a hangárak mellől figyeltük a repülést, az állatokat, a felhőket, télen pedig szánkózni jártunk ide. Ma már repülés és hó is nagyon ritkán van, de kutyát sétáltatni, futni, kirándulni még mindig szívesen visszajárok.

A repülők közelsége már akkoriban felkeltette érdeklődésemet, akkor még bátyámat hallgattam, ahogy mesél különböző repülőgép-típusokról, a Gawron csillagmotorjáról, amit ő Zöldmotorosnak nevezett, a csörlőzésről vagy a sárkányrepülőkről. Később én magam is elkezdtem tanulmányozni, mégis miként maradnak ezek a szerkezetek a levegőben. Rabul ejtett a repülés élménye, így csak idő kérdése volt, hogy megtanuljak én is a levegőbe emelkedni. Októberben belevágtam hát: azóta az egyetem mellett kisgépes pilótának tanulok, A reptér bezárása 2012-ben nemcsak a repülés kedvelőjeként és helyi polgárként érintett, hanem építészhallgatóként is megoldandó feladatot láttam benne. Az engedély visszaszerzése már megtörtént, most a feladat a megfelelő infrastruktúra megszervezése. A cél, hogy visszatérjenek a vitorlázók és kisgépek a magyar repülés és repülőgéptervezés történetének egyik legfontosabb színhelyére, s talán egyszer én is felszállhatok majd a hármashatár-hegyi rétről.