LHHH

A hármashatár-hegyi repülőtér (ICAO-kódja: LHHH) két párhuzamos pályájának iránya 13/31 (az északi iránnyal kerekítve 130◦/310◦-ot zár be). Az alsó pálya tekinthető általános esetben a használatosnak, korábban a felső helyzetűt kényszerleszállónak is használták. A repülőgépeknek - legyen szó vitorlázóról, vagy utasszállítóról - célszerűen széllel szemben kell felszállniuk, a Budapest-környéki repterek ezért általában az uralkodó észak-nyugati széllel párhuzamosak. A hidegkúti rét kifejezetten előnyös fekvésű, nemcsak iránya miatt, de a völgy által keltett felszálló áramlatok, termikek is segítik a vitorlázást. LHHH besorolása szerint IV. osztályú, polgári célú nem nyilvános repülőtér, az engedélyezett forgalom típusa VFR (Visual Flight Rules – a látva repülés szabályai érvényesek), tehát a repülőteret csak jó látási viszonyok közt, „jó” időben lehet használni, üzemideje napkeltétől napnyugtáig tart. A futópálya füves felületű, 1000 m hosszú, 100 m széles, tengerszint feletti magassága (AMSL) a 13-as küszöbnél 872 ft (266 m), a 31-es küszöbnél 984 ft (300m), két vége közt 2,3%-os lejtés van.

A repülőteret mind motoros, mind vitorlázórepülők, ezen kívül sárkányrepülők, siklóernyősök és függővitorlázók (vitorlázó sárkányrepülők) is használják, használhatják. (A motoros gépekkel való repülésre a zajterhelést csökkentő bizonyos előírások vonatkoznak.) Megfigyelhető, hogy az alsó hangár és az alsó pálya motoros gépek és vitorlázók otthona, míg a felső hangártól induló futópályán inkább sárkányrepülőkkel (korábban itt is vitorlázókkal) találkozhatunk. A terület legmagasabb szintjéről pedig a siklóernyőzés (korábban függővitorlázók) indul. Így tehát lentről felfelé két lépésben, a Hármashatár-hegy három szintjén keresztül eljutunk a nehezebb szerkezetektől a legkönnyebbekig, a bonyolultabb technológiától a legegyszerűbbig.