Előszó
Egyik kedvenc fejezetem a Bibliában a Zsidókhoz írt levél tizenegyedik része, ahol az évezredekkel ezelőtt élt hithősökről olvashatunk. Az olvasó is fel fogja fedezni, hogy a könyv, amelyet kezében tart, az evangélium ügye iránti hősiesség XX. századi története. Marilynnel majd húsz évvel ezelőtt találkoztam először, amikor Bill Cristoballal, egyetemi szobatársammal tengerentúli utazást tettem. Bill beszélt nekem Marilyn bibliafordítói munkájáról, amelyet Pápua Új -Guineában, a Szepik -folyó mellett, a világtól elzárt Haunában végzett, de semmi, amit mondott, nem készített fel igazán a vele való találkozásra. Hauna faluba csak csónakkal vagy repülőgéppel lehet eljutni. Ha az ember Hauna földjére lép, időben a föld egyik legkevésbé feltárt vidékére kerül. Akad, aki szerint a falu alig egy napi járóföldre fekszik a világ végétől. Vad vidék, sűrű őserdő borítja, és a trópusok burjánzó szépsége gyönyörködteti a szemet, de olyan kalandok és veszélyek várnak az idegenre, melyek még a hollywoodi filmesek fantáziáját is felülmúlják. A folyó partján élő színesre festett Szepik Ájvam nép hagyományosan, saját kezűleg készített fegyverekkel teríti le a krokodilt és a vaddisznót. Nemzedékeken keresztül rövid és nehéz élet jutott osztályrészül ennek a népnek, mármint azoknak, akik elég szerencsések voltak ahhoz, hogy túléljék a csecsemőkort, hogy aztán általában valamilyen sebesülés vagy trópusi betegség vigye el őket még negyvenéves koruk előtt. A lelki sötétség felhője úgy gomolygott az életük fölött, mint amilyen vastag rétegben ült meg fejük fölött az üst alatt rotyogó tűz füstje. A falu életét okkult sámánok irányították. 9
TeljesithetoKuldetes.indd 9
2016.03.30. 15:04:51