E. Stanley Jones: Az Út

Page 1

E . S ta n l e y Jo n e s

Az Út 364 napi kaland


Originally published in the U.S.A. under the title: The Way: 364 Adventures Daily Living by E. Stanley Jones Copyright © 1946 by Stone & Pierce Copyright © renewed 1974 by Mabel Lossing Jones Copyright © 2015 by Abingdon Press Translation copyright © 2022 Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány Published by arrangement with Abingdon Press. All rights reserved. Magyarországi felelős kiadó: Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány A Member of Entrust 1135 Budapest, Béke utca 35/B Tel.: (1) 350-7201 www.kiakonyvek.hu

és

Magyarországi Metodista Egyház 1032 Budapest, Kiscelli u. 73. Tel.: (1) 250-1849 www. metodista.hu

Fordította: Király Lajos Az eredeti szöveggel egybevetette, revideálta és teológiailag lektorálta: Vigh Bence A revideált szöveg Jenei Grethe Enikő fordításának figyelembevételével készült. Borító: Boltos Péter Tördelés: Urkuti Dóra Felelős kiadó: Monty Taylor és Dr. Khaled A. László A könyvben a Kálvin Kiadó 2017-es revideált új fordítású Bibliájából való ­idézetek mellett a következő bibliafordítások szerepelnek: Károli fordítás, Egyszerű fordítás (EFO), Csia Lajos fordítása, a Szent István Társulat (SZIT) és Simon Tamás ­László (STL) fordítása, Békés-Dalos fordítás, valamint az angol nyelvű King James Version (KJV) és James Moffat fordításának átirata. A fordítás és a kiadás a kiadó engedélyével történt. Minden jog fenntartva. A könyv bármely részének felhasználásához vagy sokszorosításához a kiadó előzetes írott engedélye szükséges, kivéve rövid idézeteket folyóiratokban vagy elemző cikkekben. ISBN 978-615-5446-82-5 Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány

Magyarországi Metodista Egyház


Tartalom Ajánlás............................................................................................................................ 9 Előszó........................................................................................................................... 11 1. hét  Vasárnap: Belső zűrzavar. Hétfő: Az Út – létezik egyáltalán? Kedd: Eredmények vagy következmények? Szerda: Manipulálhatjuk-e az életet? Csütörtök: Lehet-e Istent bizonyítani? Péntek: Belénk van-e írva az út? Szombat: Arra vagyunk rendelve, hogy keresztények legyünk?....................... 14 2. hét  Vasárnap: Valóban keresztény út az Út? Hétfő: Rájövünk-e, hogyan nem szabad élni? Kedd: Egyedül Isten útja szerint működik az élet? Szerda: Az út és a nem-út. Csütörtök: Támogatja-e a világegyetem a gonoszt? Péntek: A krisztusi út ki van szabva ránk, vagy a dolgok belső lényegéből fakad? Szombat: A gonoszság ostoba és unalmas?.......................................... 21 3. hét  Vasárnap: Amitől megkeseredik a gyomor. Hétfő: Az elszámolás. Kedd: A bűnnek nincs jövője. Szerda: A kegyelem Istene és a természet Istene két különböző Isten? Csütörtök: Az élet kétfajta megközelítése. Péntek: Van örök érvényű jog és igazság. Szombat: Ami helyes, az egészséges is?............. 28 4. hét  Vasárnap: Kapcsolatainkba is bele van írva az út? Hétfő: Semmi sem hiábavaló, ami helyes. Kedd: Minden az Út felé tart. Szerda: Természetes út-e a keresztény út? Csütörtök: A bűn természetellenes. Péntek: Hogyan keletkezik a gonosz? Szombat: A gonosz mindig tönkretesz?......................... 35 5. hét  Vasárnap: Életigenlő-e a keresztény út? Hétfő: Életellenes-e a bűn? Kedd: Egyetlen betegségünk a honvágy. Szerda: Természettől fogva pogány? Csütörtök: Az én akaratom és Isten akarata idegenek egymástól? Péntek: Egymásnak lettünk teremtve? Szombat: Ha megtaláljuk Istent, megtaláljuk magunkat. .......................................................................... 42 6. hét  Vasárnap: Lehetünk-e túlzottan keresztények? Hétfő: Az élet Istene és a vallás Istene. Kedd: Nagyobb élvezet kereszténynek lenni? Szerda: Sötétséggé vált világosság. Csütörtök: Élettagadás és életigenlés. Péntek: Hogyan juthatunk teljességre? Szombat: A keresztény út értelmes út. ........................ 49 7. hét  Vasárnap: Vajon az Út személytelen? Hétfő: A vallásnak kozmikus garanciára van szüksége. Kedd: Mestere hangjára figyelve. Szerda: Isten legjobb fényképe. Csütörtök: A kijelentésből felszólítás lesz. Péntek: „Egyszerűen elmondta a dolgokat”. Szombat: Krisztus beleíródott a dolgok szövetébe. ....... 56 8. hét  Vasárnap: Nagyobb van itt a templomnál. Hétfő: A meghitté és közelivé lett Isten. Kedd: Nagyobb a Bibliánál. Szerda: A mi törvénykönyvünk egy


jellem. Csütörtök: Nagyobb, mint a hitvallások. Péntek: Nagyobb, mint a rítusok és szertartások. Szombat: Nagyobb, mint az egyház. ....................... 63 9. hét  Vasárnap: Arra rendeltetett, hogy minden az övé legyen? Hétfő: Isten országa a javunkra van? Kedd: A mi hazánk Isten országa. Szerda: Rendíthetetlen királyság. Csütörtök: Isten országa totalitárius uralom. Péntek: „A nyílt titok”. Szombat: Isten országa betör és áthat. ..... 70 10. hét  Vasárnap: A rend és a személy. Hétfő: Az öt fokozat. Kedd: Mi a megtérés? Szerda: Az új örökség. Csütörtök: Új életfilozófiára van szükség. Péntek: Az irritáló vallás. Szombat: Belülről jövő mosoly. ........... 77 11. hét  Vasárnap: A győzelemhez vezető tíz lépés. Hétfő: Vizsgáld meg az útjaidat! Kedd: Válts irányt! Szerda: Kapcsolódj Krisztushoz! Csütörtök: Add át magad! Péntek: Ne küszködj tovább! Szombat: Fogadd el az ajánlatot!........ 84 12. hét  Vasárnap: Tisztítsd meg a múltadat! Hétfő: Mossuk ki a sebeket! Kedd: Itasd át hittel a kapcsolataidat! Szerda: Társadalmi és faji kapcsolataink. Csütörtök: Tarts csendességet! Péntek: Az isteni kapcsolathoz vezető lépések. Szombat: További lépések. ................................................................ 91 13. hét  Vasárnap: Zsákutcába vezető utak. Hétfő: A félelemben gyökerező betegségek. Kedd: Sok betegség funkcionális természetű. Szerda: Az aggodalom homok a gépezetben. Csütörtök: Egyetlen szervünk sem immunis. Péntek: A félelem megbénít. Szombat: Félelem és hideg láb. . ... 98 14. hét  Vasárnap: Csak kétféle velünk született félelem van. Hétfő: A félelem legyőzéséhez vezető lépések. Kedd: Tekints három irányba! Szerda: Keresd meg a helytelen eszméket! Csütörtök: Ne küzdj a félelmeid ellen, hanem add át őket! Péntek: Őrizd meg a humorérzékedet! Szombat: Istennel együtt éld az életet!......................................................................................................... 105 15. hét  Vasárnap: Ahol Krisztus van, ott nincs félelem. Hétfő: A pincétől a padlásszobáig. Kedd: Egy másik zsákutca: a neheztelés. Szerda: A harag fizikai hatásai. Csütörtök: Istentől megítélve. Péntek: Akinek egész életén át egy kő nyomta a szívét. Szombat: Az élet kockája nem az ellenségeskedés felé húz. ......................................................................................................... 112 16. hét  Vasárnap: A neheztelésből kivezető lépések. Hétfő: Az élet három síkja. Kedd: Ne engedd, hogy mások cselekedetei határozzák meg a tiéidet. Szerda: Kedveled, vagy szereted az embereket? Csütörtök: Mosollyal előcsalni a kisbaba mosolyát. Péntek: Ne küzdj a haragos érzések ellen; add át őket! Szombat: Isten megbocsát neked, te pedig megbocsátasz másoknak. ..................................................................................................... 119 17. hét  Vasárnap: Egy másik zsákutcába vezető út: a negativizmus. Hétfő: Visszavonulás a névtelenségbe. Kedd: A negativizmusból kivezető lépések. Szerda: Mindenre van erőm Krisztusban. Csütörtök: Egy másik zsákutca – a kisebbrendűségi komplexus. Péntek: A kisebbrendűségi érzésből kivezető lépések. Szombat: További kivezető lépések.................................. 126


18. hét  Vasárnap: Egy másik zsákutca: az önközpontúság. Hétfő: Az „én”, akivel nem lehet együtt élni. Kedd: Ahhoz, hogy megtaláljuk önmagunkat, önmegtagadásra van szükségünk. Szerda: Amikor az ember maga betegíti meg magát. Csütörtök: Az élet három fokozata. Péntek: Az önzésből kivezető lépések. Szombat: Az ügy jelentősége. ......................................... 133 19. hét  Vasárnap: Egy másik zsákutca: a kritizálás. Hétfő: Nem én vagyok a földkerekség bírája. Kedd: Akik mindig morognak. Szerda: A kritizáló magatartásból kivezető lépések. Csütörtök: Egy másik zsákutca: a túl­ érzékenység. Péntek: Ha kritikát kapsz, tégy fel két kérdést! Szombat: A túlérzékenységből ­k ivezető lépések. .............................................................. 140 20. hét  Vasárnap: A meghasonlott ház. Hétfő: A belső konfliktusok. Kedd: A színfalak mögött. Szerda: A kétlelkű ember. Csütörtök: A belső meghasonlásból kivezető lépések. Péntek: Megyünk, amerre löknek. Szombat: A határozatlanságból kivezető lépések. ....................................... 147 21. hét  Vasárnap: A fegyelmezetlen nemi élet útja. Hétfő: A csüggedés mocsara. Kedd: Az Istentől eltávolodó út. Szerda: Győzelem a szexuális életben. Csütörtök: További lépések a győzelem felé. Péntek: Ne harcolj, hanem add át magad! Szombat: Hajtsd a szolgálatodba a nemiséget!...................... 154 22. hét  Vasárnap: A menekülés módszere. Hétfő: Az alsóbbrendűség és az alkohol. Kedd: Néhány téves hiedelem az alkoholról. Szerda: Felveszed vagy elhagyod – magadtól? Csütörtök: Néhány pozitív lépés, ami kivezet az alkoholizmusból. Péntek: A szabadulás kipróbált módja. Szombat: A növekvő szenvedély. .......................................................................................161 23. hét  Vasárnap: Egy zsákutcába vezető út – az át nem adott pénz. Hétfő: Biztos út javaink számára? Kedd: Néhány lépés a szabadulás felé. Szerda: Elég a tizedet odaadnom? Csütörtök: Én vagyok az úr, az anyagiak csak szolgák. Péntek: Néhány példa a vereségre és a győzelemre. Szombat: A bőség üres meddősége..................................................................................................... 168 24. hét  Vasárnap: Mi az unalom? Hétfő: Hosszúra nyúlt pihenés? Kedd: Az unalomból kifelé vezető lépések. Szerda: További lépések a győzelem felé. Csütörtök: Nyugdíjba menni új felelősségvállalással. Péntek: Perfekcionizmus vagy semmi. Szombat: A perfekcionizmus legyőzéséhez vezető lépések................................................................................................ 175 25. hét  Vasárnap: Egy másik zsákutca: a féltékenység. Hétfő: A féltékenység legyőzésének lépései. Kedd: Ragaszkodás egy bálványhoz. Szerda: Amikor a bálvány összetörik. Csütörtök: A bálványoktól való szabadulás lépései. Péntek: További lépések a szabadulás felé. Szombat: Jézus foglalja el a bálványok ­helyét. ........................................................................................... 182 26. hét  Vasárnap: A megtanult leckék összefoglalása. Hétfő: A kormánykerékre vagy a zátonyokra figyeljünk? Kedd: „Sok más hasonló kijelentés”. Szerda: A rozoga falak bevakolása. Csütörtök: Az örökkévaló jogért és igazságért. Péntek: A nyílt titok. Szombat: Kérdéseket teszünk fel magunknak. ...... 189

5


27. hét  Vasárnap: Megosztjuk egymással a szükségeinket. Hétfő: Szabadulás a terméketlenség érzésétől. Kedd: Megosztjuk egymással a győzelmeinket. Szerda: „Mosolyogva ébredtem”. Csütörtök: „Gyermekeim új anyát kapnak”. Péntek: Mások tapasztalatai. Szombat: Aki üstökön ragadta a világot............................................................................................................ 196 28. hét  Vasárnap: Az út a kegyelem útja. Hétfő: A karma és a kegyelem folyamatai. Kedd: Veszélyes szabadosság? Szerda: Kegyelem és valóság. Csütörtök: A kereszt benne rejlik a dolgok természetében. Péntek: Még bőségesebben kiáradt a kegyelem. Szombat: A kegyelem spontán jóságot szül. . ............. 203 29. hét  Vasárnap: Az út az imádság útja. Hétfő: Uram, taníts minket imádkozni! Kedd: Mi Atyánk. Szerda: Bontsuk ki az Úr imáját! Csütörtök: Jöjjön el a te országod. Péntek: Legyen meg a te akaratod a földön. Szombat: Add meg nekünk ma. . .................................................................................................. 210 30. hét  Vasárnap: Bocsánat a gazdasági vétkekre. Hétfő: Mert tied az ország. Kedd: Az imádság valóság. Szerda: Felkelünk mint halhatatlanok. Csütörtök: Az imádság befogadókészség. Péntek: Az imádság felelet. Szombat: Az imádság megújulás. ....................................................................................... 217 31. hét  Vasárnap: Az imádság revízió. Hétfő: Az imádság megnyugvás. Kedd: Az imádság felszabadulás. Szerda: Az imádság örvendezés. Csütörtök: A valódi imádkozó élethez vezető lépések. Péntek: További lépések a valódi imádkozó élet felé. Szombat: Az imádság, mint egész napunk jó légköre. . ................. 224 32. hét  Vasárnap: A fegyelmezett élet. Hétfő: Az Út a fegyelem útja. Kedd: A fegyelem spontaneitást szül. Szerda: A fegyelem szabadságot szül. Csütörtök: A fegyelmezett élet felé vezető lépések. Péntek: Fegyelmezd a szokásaidat! Szombat: A jó és rossz kincsek tárháza. ................................. 231 33. hét  Vasárnap: Fegyelmezd a bátorságodat! Hétfő: Fegyelmezd a kezdeteket! Kedd: Fegyelmezd a kitartásodat! Szerda: Fegyelmezd az idődet! Csütörtök: Szorítsd magad arra, „ami van”! Péntek: Fegyelmezd a nyelvedet! Szombat: Fegyelmezd a nevelőeszközeidet! .............................. 238 34. hét  Vasárnap: A meg nem érdemelt szenvedés kérdése. Hétfő: A szenvedést fel is használhatod. Kedd: Az életet az határozza meg, hogyan reagálunk. Szerda: Az akadályok áldásokká válnak. Csütörtök: Elvitt engem a pusztába. Péntek: A sötétségben. Szombat: Hogyan lehet a gyászt dicsőségessé tenni?......................................................................................... 245 35. hét  Vasárnap: Ciklonokat felhasználva. Hétfő: Amikor Isten és ember együtt dolgozik. Kedd: Ha a sors tőrt vet elénk. Szerda: Az Út másképpen néz szembe a halállal. Csütörtök: A bánat völgye a reménység ajtajává lesz. Péntek: „Én el tudom fogadni. És te?” Szombat: Hogyan használjuk fel a szomorúságot?................................................................................................ 252

6


36. hét  Vasárnap: Titkos társaság. Hétfő: Evangélium a boldogoknak? Kedd: A végső biztonság. Szerda: A jelszó. Csütörtök: A hit jelentése. Péntek: Nyitott univerzum. Szombat: A hit éber befogadókészség. . ...................... 259 37. hét  Vasárnap: Hogyan éljünk, hogy sose legyünk fáradtak? Hétfő: Az ideg­ összeo­mlásról. Kedd: Mik lehetnek a fáradtság okai? Szerda: Az aggodal­ maskodás lefáraszt. Csütörtök: A félelem fáradtságot szül. Péntek: Három további dolog, ami fáradtságot okoz. Szombat: A bőséges energiához vezető lépések............................................................................................................ 266 38. hét  Vasárnap: Hogyan gyógyít Isten? Hétfő: Isten gyógyításának további módjai. ­ Kedd: A Szentlélek érintésének gyógyítása. Szerda: A végső gyógyulás. Csütörtök: Egy szó az ifjúsághoz. Péntek: Egy szó a középkorú­akhoz és az idősekhez. Szombat: Hogyan ne öregedjünk meg soha?............................. 273 39. hét  Vasárnap: Az Út az erő útja. Hétfő: A Szentlélek. Kedd: A Szentlélek egységet teremt. Szerda: „Belül minden üres”. Csütörtök: Jézus teszi – vagy mi? Péntek: Próbálunk lépést tartani. Szombat: Szentlélek nélküli kereszténység.................................................................................................. 280 40. hét  Vasárnap: A Szentlélek birtoklásáról. Hétfő: A megtisztított tudattalan. Kedd: A tudatos és a tudattalan egyesítése. Szerda: A Lélek uralma önuralmat jelent. Csütörtök: A Szentlélek befogadásához vezető lépések. Péntek: Az elfogadó hit lépései. Szombat: Az utolsó lépések: önátadás és engedelmesség. . ............................................................................................ 287 41. hét  Vasárnap: Az Út a vezetés útja. Hétfő: Isten hétféle módon vezet. Kedd: A kollektív tapasztalat általi vezetés. Szerda: Isten lehetőségek feltárásával ­vezet. Csütörtök: Isten lelki folyamatokon keresztül vezet. Péntek: A lelkiismeret és a Belső Hang vezetése. Szombat: Vezetés krízis idején és folya­matosan.................................................................................................294 42. hét  Vasárnap: Az Út az egyszerűség útja. Hétfő: A beszéd ­leegyszerűsítése. Kedd: Az élet leegyszerűsítése. Szerda: Lépések az egyszerűség felé. Csütörtök: További lépések az egyszerűség felé. Péntek: Sok mindentől elválasztva. Szombat: Az egyszerűség szabaddá tesz.................................. 301 43. hét  Vasárnap: Az Út és a halhatatlanság. Hétfő: Miért hihetünk a halhatatlanságban? Kedd: További érvek a halhatatlanság mellett. Szerda: A legjobb Ember, aki valaha élt, hitt az örök életben. Csütörtök: Miért hiszünk Jézus feltámadásában? Péntek: Mi hozta létre az újszövetségi egyházat? Szombat: Él-e most Jézus?.......................................................... 308 44. hét  Vasárnap: Az Úton levők ismertetőjegyei. Hétfő: Alapvető becsületesség, kegyelem, erő. Kedd: Teljes volt Lélekkel és bölcsességgel. Szerda: István szakadékokat hidalt át. Csütörtök: A világi dolgok szentté tétele. Péntek: A keresztény ember a válságban. Szombat: A legfőbb ismertetőjel: a bántások megbocsátása................................................................................................. 315

7


45. hét  Vasárnap: A keresztény egyház ismertetőjelei. Hétfő: Hogyan alakult ki a keresztény egyház? Kedd: Erős közösségi érzület. Szerda: Az egyes személy értéke. Csütörtök: A faj és a társadalmi osztály korlátainak eltávolítása. ­Péntek: Összefogja a konzervatívokat és a radikálisokat. Szombat: Összefogja az erőseket. ................................................................ 322 46. hét  Vasárnap: Az Út teremtő ereje ragályos. Hétfő: Az Út a békéltetés útja. Kedd: Szakadékok áthidalása. Szerda: Békéltetés a fajok között. Csütörtök: A fogyatékkal élő emberek megbecsülése. Péntek: Az egyedülálló életforma keresztény intézmény? Szombat: Az evangelizálás az egyház életereje. ..... 329 47. hét  Vasárnap: Mit higgyünk a háborúról? Hétfő: Több problémát támaszt, mint amennyit megold? Kedd: A harcban legyőzött isteneket imádjuk. Szerda: A lefelé vezető lépések. Csütörtök: Melyik Jézust választjuk? Péntek: Az egyház tartsa meg a maga üzenetét. Szombat: Egy személyes szó. ............ 336 48. hét  Vasárnap: Miért megyünk háborúba? Hétfő: Minden, ami háborút okoz. Kedd: A szövetségi unió jelentősége. Szerda: A szuverenitás átadása. Csütörtök: Mi már delegáltuk szuverenitásunkat. Péntek: A nemzeti élet három szintje. Szombat: A népek uniója. ................................................... 343 49. hét  Vasárnap: A mindenek felett álló ország. Hétfő: Isten országáé az utolsó szó. Kedd: Hogyan jön el az Ország? Szerda: Az egyedüli uralom, amely kibírja az örökös növekedést. Csütörtök: Növekedés közben elszáradt. Péntek: „Felemelő elképzelés”. Szombat: Központi egységre van szükségünk. .................................................................................................. 350 50. hét  Vasárnap: A keresztény út az egyedüli út? Hétfő: Krisztus ítéletei és az élet ítéletei. Kedd: „Hajózz az Egyetemes Úton!” Szerda: Minden hatalom mennyen és földön. Csütörtök: Az Út legyőzhetetlensége. Péntek: Jézus relatív volt vagy abszolút? Szombat: „A páciens testéről”............................ 357 51. hét  Vasárnap: A kegyelem keze és az ítélet keze. Hétfő: „Isten nagyon belefáradt”. Kedd: Isten belefáradt a rasszizmusba. Szerda: Isten belefáradt az egyenlőtlen kiváltságokba. Csütörtök: Bőség mindenkinek – szegénység sokaknak. Péntek: Ugyanaz a drága hit. Szombat: Nem élhetsz a nagy terv ellenére. ......................................................................................................... 364 52. hét Vasárnap: Létra az ifjúság számára. Hétfő: Különböző létrák különböző emberek számára. Kedd: Az ötfokú létra. Szerda: Tanulni, engedelmeskedni, tanítani. Csütörtök: Létra a megbízottak számára. Péntek: „Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek”. Szombat: „Újult erővel haladnak.”...................................................................................................... 371 Jegyzetek..................................................................................................................... 378

8


Ajánlás Eli Stanley Jones (1884–1973) amerikai metodista misszionárius, teológus és író Bal­ ti­more-ban, Maryland államban született. Baltimore-i iskolái után jogot tanult a City College-ban. 1905 februárjában történt, hogy Jones és három társa együtt imádkoztak, amikor este 10 körül a Szentlélek betöltötte a helyiséget, ahol voltak, és ez bűnbánatra, új életkezdésre késztette őket. Később más diákok is csatlakoztak hozzájuk, és az ébredés átterjedt az Asbury Egyetemre és Wilmore városára is. Életrendezések történtek, imaközösségek jöttek létre, miközben újszerű, mély elkötelezettséget éreztek Isten iránt. Spirituális önéletrajzában Jones elmondta, hogy ez az ébredés felszabadította őt a felsőbbrendűség érzése alól, és későbbi missziós hivatásának is ez az élmény lett az alapja. 1907-ben szerzett diplomát. Korábban azt tervezte, hogy ügyvéd lesz, de ehelyett a missziós szolgálatra kapott elhívást. Még ebben az évben Indiába utazott és a legalacsonyabb rendű kasztokból származók – például dalitok – között kezdett munkálkodni. Nem provokálta a térség uralkodó vallásait, hanem megpróbálta úgy bemutatni Jézus Krisztus evangéliumát, hogy nem kapcsolta hozzá a nyugati kultúrát. Jonesnak megvolt az a képessége, hogy nagyon világosan és konkrétan beszéljen Jézus Krisztusba vetett hitéről. De nagyra értékelte a világ más vallásait és azokat az embereket is, akik másként látják a világot, mint ő. Jól példázza ezt Mahatma Gandhi iránti tisztelete és vele való barátsága. Jones bizonyságtételében ma az is fontos lehet nekünk, hogy képes megőrizni az evangéliumi hit és az ebből fakadó társadalmi igazságosság melletti elkötelezettség egységét. Így vall erről: „Elsősorban nem a személyes evangélium vagy a társadalmi evangélium érdekel, én a teljes evangéliumot akarom.” Az indiai függetlenségi mozgalom számos vezetőjének közeli barátja lett, és vallásközi munkájáról is ismertté vált. A békemozgalomra nézve alapgondolata volt: „Amennyiben Isten legóhajtottabb igyekezete az emberrel való megbékélés, akkor a mi feladatunk az ember és Isten, az ember és önmaga, valamint az ember és ember közötti megbékélés munkálása.” Jones szolgálatának következményei hamarosan világszerte kihatottak, mivel azt hangsúlyozta, hogy Jézus Krisztus az egész világnak szánta általa hozott megbékélését. Segítette az indiai „ásram” lelkiségi mozgalom újraalapítását, ahol az emberek több napra összejöttek, hogy megismerjék egymást és elmélyüljenek hitükben. Jones később szerte a világon alapított ilyen ásramokat. Így indult el a keresztény ásram mozgalom, ahol volt idő a személyes csendre, elvonulásra, a tapasztalatok megosztására és gyakorlati, hasznos tevékenységekre is. Jones közel áll kora (és korunk) emberéhez. Mint annak gondolatait átfogóan ismerő, felkészült keresztény misszionárius és a lelki folyamatokat értő tudós, a maga természetes egyszerűségével fogalmazza meg kérdéseit és a lehetséges válaszokat. Együttérez az utat tévesztett, lelki egyensúlyát, önbizalmát, belső békességét elvesztett lélekkel, a lelki és testi betegségektől, szenvedélyek rabságától meggyötört emberrel. El9


bizonytalanodó, egymástól mesterségesen elszigetelt, elmagányosodott, elegyéniesedő korunk kérdéseire is válaszokat kapunk. Isten nem tűnhet el a mai ember életéből – bár vannak, akik ezt tervezik –, mert akkor az emberi élet is céltalanná válik: „Ha Isten eltűnik, a célok is eltűnnek. Az élet holttá válik…” – fogalmaz a könyv írója. Mindannyian úton vagyunk, kiutakat, értelmes válaszokat, életmeghatározó üzeneteket keresünk. Sokan nincsenek tudatában ennek. Naprakész válaszokat várnak, „biztosra menő” utasításokat, s nem vállalják az átalakulással, megújulással járó pillanatnyi bizonytalanságot, felelősséget. Fontos, hogy ne tévesszük szem elől az útirányt, „a végső célt” – hívja fel figyelmünket az író. S teszi ezt Pál apostollal együtt: „Én nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának Krisztus Jézusban adott jutalmáért.” (Filippi 3,13‒14) A kezünkben tartott könyv első magyar fordítója a miskolci Király Lajos építész volt a hatvanas‒hetvenes években, aki nagy szeretettel ajánlotta környezetének Jones írását. Sokan forgatták nagy érdeklődéssel és lelki haszonnal a kéziratot. Első megjelentetését 1995-ben a Keresztyén Könyvesház Kkt. vállalta Szuhánszky István metodista lelkész szorgalmazására. Most örömmel osztjuk meg újra ezt a sokoldalú tapasztalattal, lelki mélységeket bejáró szellemi felkészültséggel, több kultúra által érintett módon megírt lelki útmutatót. A hétről hétre egymásra épülő témák kidolgozása több, mint ha csupán naponként egy-egy indítást kapnánk lelki életünk támogatására ‒ bár a könyv szerkezete erre is lehetőséget ad. A szerző kiscsoportos beszélgetés vezérfonalául is ajánlja. E. Stanley Jones más könyveitől eltérően 12 évig dolgozott ezen a könyvén. Korábban, már 1934-ben szerette volna megjelentetni, de „12 évvel ezelőtt még nem érett meg bennem annyira a téma, hogy az Útról tudjak írni. Most igen.” – írja 1946-ban, a könyv első kiadásakor. Egy világháború alatt megérett munka, mely mindazon nyomorúságok kézjegyét magán hordozza, amit Európától Japánig, az Egyesült Államoktól Indiáig az egész föld lakossága átélt. Ajánlom ma újra az élet Útjának személyes tapasztalatokkal megírt üzenetét. Szuhánszky Gábor metodista lekész, a Magyar Evangéliumi Szövetség (Aliansz) elnöke

10


Előszó Széles körben, mind egyéni, mind közösségi szinten terjed az összeomlás, s ez a bizonyosság hiányának köszönhető. Az emberek nem biztosak benne, hogy amit tesznek, azt a világmindenség támogatja és hitelesíti, s ez a bizonytalanság minden tettüknek egyfajta tétova remegést kölcsönöz. Valami eltörött, és az élet ott maradt ­szétszórva, rendezetlenül. A keresztény rendszer, ami cementként összetartotta a civilizációt, sok ember fejében szétbomlott, ezért az élet – mivel cél nélküli lett – vezetés nélkül maradt. Ha Isten elmegy, a cél is távozik. Az élet meghalt a kezünkben. Ha az életnek nincs hosszú távú jelentősége, amin munkálkodhatunk, akkor a jelen önmagát szolgálja, s nem tartja fenn semmi, ami túlmutatna rajta. Egy nő ezekkel a szavakkal mondta fel az állását: „Az élet olyan hétköznapi itt. Egyik ostoba dolog követi a másikat.” Munkáját nem szőtte át a jelentőség fonala. Egy diák így jellemezte egyetemét: „Itt minden olyan napi szintű.” Amit csinált, amin gondolkozott, annak nem volt kozmikus beállítottsága, örökre szóló értéke. A pillanat foglya volt. Szeretett volna valami örök érvényűt, egyetemest belélegezni. A történet szerint Schopenhauer, a pesszimizmus filozófusa és apostola gondolataiba mélyedve ült egy parkban a padon. Egy rendőr, aki csavargónak hitte, megszólította. „Kicsoda Ön és mit keres itt?” Schopenhauer elmélázva felelte: „Bárcsak tudnám!” Nem volt kulcsa, amivel felnyithatná az élet jelentését, és a bizonytalanság pesszimistává tette. De a sok bizonytalanság és homály között van egy fényes pont: a keresztény út. Ezen az úton felragyog az élet, visszakapja csillogását, magára ölti jelentőségét, célját, s feltűnik rajta a kiút ígérete. Csakhogy az a gond, hogy a keresztény út úgy lett bemutatva nekünk, mint egy út a sok közül, mint egy alternatíva a mellette futó utak között. Visszaadja és megújítja a lelkünket itt és majd a mennyben, de nélkülközi a teljes élet teljes jelentőségét – mind egyéni, mind közösségi szinten. És ez nem ragad meg bennünket, mert hitünknek „mindent vagy semmit” alapon kell állnia. Vagy az egész életet irányítása alá vonja, vagy egyetlen részét sem. Nem lehet pusztán egy út a sok közül; az Útnak kell lennie. Az egyetlen Útnak minden és mindenki számára; bárhol és bármilyen körülmények között. Az életnek egy darabból kell állnia, teljes egésznek kell lennie, s totális jelentőségűnek. Ha nincs totális jelentősége, akkor totális káosz lesz. Ha elnyeri mindenre kiható jelentőségét, akkor felragyog. Egy ragyogó asszony mondta: „Rájöttem, hogy az élet egységes, egy darabból álló egész. És nekem megvan hozzá a Kulcsom.” Megtalálta, amit mindannyiunknak meg kell találnia, máskülönben egy életnek nevezett halott holmi lesz a kezünkben. Az egyes emberek összeomlását dolgaink rendszerének összeomlása okozza. Összeroppanunk a dolgok súlya alatt, mert az életből hiányzik a cement. „A fegyveres erők katonái nem összeomlanak – mondta egy pszichiáter –, hanem darabokra hullanak. Sosem rakták össze őket rendesen; a környezet, az otthon, az iskola tartotta fenn őket, és amikor ezeket elvették tőlük, darabokra hullottak.” Életüknek nem volt 11


központi összetartó ereje, tartós cementje. Ha az embereket szomorúság, csalódás és kísértés éri, szétesnek. Nem tudnak szembenézni az élettel. Nem tudják, hogyan kell leélni. Vegyük csak az idegi rendellenességek növekvő ‒ megdöbbentően növekvő ‒ számát. Azt mondják, kórházi ágyaink több mint felét olyan betegek foglalják el, akik mentális és idegi bajoktól szenvednek. Ezek a betegségek évi egymilliárd dollárt meghaladó veszteséget okoznak a gazdaságnak. És mi van azokkal, akik sosem kerülnek kórházba, de vesztesként és önmagukkal meghasonulva vonszolják át magukat feladataikon? Csak félig élnek, és csak felerészben járulnak hozzá az élethez. Belső konfliktusaikkal önmagukat oltják ki. Egy orvos ezekkel a szavakkal jött el ásramunkba:1 „Egyre rosszabbodik a helyzet. A hozzám fordulók 85 százalékának nincs semmi szervi baja. Problémáik mentális és lelki eredetűek. Elméjük és lelkük betegségeit viszik át a testükbe. Azért jöttem ide, hogy kapjak valamit, amit továbbadhatok nekik.” Megtalálta! Nemzetközi ügyeink szintjén is elveszítettük a „Nagy Tervet”, az abszolút mintát, ami után az élet a maga teljességében igazodhatna. Ezért aztán egyik megalkuvásból megyünk a másikba. Úgy-ahogy békét teremtünk, de aztán kiderül, hogy mégsem lett belőle béke, hanem csak történések kusza egyvelege. „Az élet zűrös” – véltem hallani egyszer, de az illető igazából ezt mondta: „Az élet ködös.” Az élet valóban zűrös, mivel ködös. Nem látunk, mert elveszítettük, vagy meg sem találtuk látásunk Sarkcsillagát. Amikor Richard Byrd ellentengernagy elveszítette irányérzékét a déli-sarkvidéki éjszakában, szörnyű felismerésként tört rá, hogy eltévedt. „Tudtam, hogy eltévedtem, és ettől rosszul lettem belül.” Az emberek mentálisan, lelkileg és testileg is rosszul lesznek, mert tudják, hogy eltévedtek. Nem biztosak az Út felől. A régi tájékozódási pontok el lettek távolítva, és nem tudják, hogyan találják meg a hazavezető utat a világban. Össze vannak zavarodva, megsebződnek, és „rosszul lesznek”. Még a merész külső sem tudja elrejteni a belső ürességet és az irány elvesztését. Ahogy a vak ember tapogatja botjával a ­járdát, úgy tapogatja a modern ember is egyik eseményt a másik után mindennapi tapasztalatain alapuló tudásával, s próbálja megtalálni a hazafelé vezető utat. Valaki így fogalmazta meg: „Csak egy betegség van: a honvágy betegsége.” Akár tudja a modern ember, akár nem, honvágy-betegsége van. Tudja, hogy egyik lábbal az időt tapossa, másik lábbal az örökkévalóságban jár, és egyikben sem érzi otthon magát. Mindkettőtől fél. Fél, mert nem tudja a kettőt összerakni úgy, hogy annak értelme legyen. Nem jön ki az összeadás. Valami alapvetően hibádzik. Mi az, ami félrement? Egy dolog, egyetlen egy dolog: a modern ember nincs tudatában, hogy az Úton van. A pilótát nem zavarják a felhők, ha a helyes irányba tart. De ha eltér a helyes iránytól, jogosan fél a felhőktől, mert katasztrófát rejthetnek. Bármivel szembe tudsz nézni, ha biztos vagy benne, hogy az Úton vagy. Lehetünk biztosak ebben? Ha igen, akkor ez nem egy dogmatikus biztosíték, amit kívülről erőltetnek az életre. Semmiképpen, mert ebben az esetben csak rejtekhely lenne, és mi nem rejtekhelyet keresünk, hanem szabadulást. Életbiztosításnak kell lennie, ami önmagát hitelesítő erővel ­kihat az élet egészére. Annyira mindent áthatónak, mindenben megbízhatónak és önmagát bizonyítónak kell lennie, mint a gravitáció. Több kell hogy legyen, mint valószínűség-számítás; olyan erővel kell igazolnia magát, mint ahogy a szerelem igazolja magát a szív előtt. Ha lábainkkal az Úton vagyunk, tudnunk kell, hogy ha nem is értünk még el a Célhoz, már rajta vagyunk – az Úton. 12


Ez a könyv azért született, hogy lábunkat ráigazítsa az Útra. Nem vitatkozás és bizonygatás, hanem kaland; az élet kipróbálása. Ha nem működik, ne fogadd el. De ha működik, akkor tedd fel rá az egész életedet! Ha megteszed, nem sötétben botorkálsz tovább. Mihelyt megragadod – vagy ami még jobb, ő ragad meg téged –, tudni fogod, hogy ez az Út. Minden más jelentéktelen lesz. A könyv nem azokkal kezdi, akik már elérték, hanem azokkal, akik el akarják érni. „A tékozló fiúnak semmi mást nem kellett hazavinnie, csak a jó étvágyát” – mondta valaki. Semmi másra nincs szükséged a kezdéshez, mint hogy el akard kezdeni. Mert ez a könyv a létra legalacsonyabb fokán kezdi, ahol a vesztesek vannak. De nem áll meg itt, hanem átmegy az Út minden összefüggésén, a teljes élet vonatkozásában. Ha csak egy könyv van az általam megírt tizenhárom könyv között, amibe beleírtam az élet üzenetét és összegeztem az élet következtetését, akkor ez az. Ha el tudom mondani, mit szeretnék igazán üzenni ezzel a könyvvel, készségesen elismétlem Simeonnal: „Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel.2 Elmondtam mindent, amit el akartam mondani.” Felteszem, hogy a végén úgy fogom érezni, mégsem sikerült teljesen, mert annyira elsöprő erejű és rajtam túlmutató ez az egész, de még ha túlmutat is rajtam, azért elérhető, mindig kéznél levő és életre alkalmazható – itt és most. Megkísérlem azt is elmondani, hogyan, mert ez az, amit igazán tudni akarnak az emberek. Egy klubbeli ebéd után odajött hozzám egy befolyásos ügyvéd, satuként megragadta a kezem, és megkérdezte: „Ember, de hogyan?” Most megkísérlek választ adni erre kérdésre. Minden egyes témánál meg fogom adni a gyakorlati lépések „hogyan” létráját is. A könyv beosztása háromféle használatra alkalmas: (1) napi áhítatok tartására, egy éven át napi egy oldalt feldolgozva; (2) osztályok vagy csoportok számára tanulmányként, mert a témák hetenként követik egymást; (3) átlagos könyvként végigolvasva, mert az Utat tárgyalja növekvő egészként. A könyv egyes témáit 1944 nyarán négy ásramban is felhasználtuk csoportos tanulmányozás keretében. Rájöttem, hogy ez a módszer majdnem tökéletes út a könyvíráshoz. A csoportbeszélgetések adás-vétel – többnyire vétel – légkörében az ember látja, hogy mi a fontos és mi nem, s látja a csoport reakcióit. Aztán elmegy, és a csoportélményt felhasználva megírja a könyvét. Csak ismételni tudom, hogy ez csaknem tökéletes út. Sokat köszönhetek ezeknek a csoportoknak. Sokáig érlelődött bennem a könyv. Tizenkét évvel ezelőtt, amikor keresztülutaztam a felbolydult Mandzsúrián, és homokzsákok lógtak a vonat ablakain, mögöttük japán katonákkal, ezt mondtam kínai kollégámnak: „Ha a banditák megtámadják a vonatot, mentsd meg a jegyzetfüzetemet akkor is, ha minden más elvész!” Ebben a jegyzetfüzetben az Útról szóló új könyv jegyzetei voltak. Indiába való visszatértemkor kezdtem el a hajó fedélzetén. De amikor Szingapúrban előadást tartottam a szenvedés hasznáról egy kínai tolmács segítségével, ezt mondta a Belső Hang: „Ez lesz a következő könyved témája.” ­Ebből a csendes Belső Hangból született meg a Christ and Human Suffering (Krisztus és az emberi szenvedés). A banditák nem vették el a jegyzeteket, de a Belső Hang félretolta. És igaza volt. Akkoriban még nem voltam teljesen felkészülve az Útról írni. Felfigyeltem a témára, de még nem vált teljesen az enyémmé. Most már igen. E. Stanley Jones 13


1. hét

Vasárnap

Belső zűrzavar Zsoltárok 42,1‒7

Minden összeomlott legbelül. Egy ismert gondolkodó szerint egyértelmű, hogy nem csupán gazdasági és politikai tényezők okozzák a nemzetközi porondon a feszültséget. Az előbbi okok mögött lelki-szellemi összeroppanás áll. A külső összeomlás csupán megnyilvánulása a sokkal komolyabb belső összeomlásnak. Amikor bensőnk ös�szezavarodott, a külső életünk sem tud más lenni. Hétköznapjainkban megnyilvánuló életvitelünk belső életünk rendjén alapul. Az emberek azért nem boldogulnak egymással, mert nem tudnak összhangba kerülni önmagukkal. És azért nem boldogulnak önmagukkal, mert nem tudnak összhangba kerülni Istennel. Talán téged is megijeszt, hogy azt észleled, nem találod az utat. Mintha elvesztetted volna a kapcsolatot a valóság természetével. Úgy érzed, hogy a dolgok valódi természete nem tartja fenn, nem támogatja, nem helyesli azt, ahogyan élsz. Bizonytalannak látod a jövődet, mert a jelent is bizonytalannak éled meg. Bánt, hogy azt érzed, haszontalan vagy, nem jutsz előre, és mindenből eleged van. „Nem tudjuk, miről szól ez az egész” – mondta egy harctérről hazatérő pilóta. Nem érezte, hogy valami igazán nagy tervet hajtanának végre. Pedig az életben csak akkor tudsz lendületesen előrehaladni, ha bizonyos vagy abban, hogy az Úton haladsz. „Miért vagyunk ilyen sápadtak?” – kérdezte egy gyermek az édesanyját. Az emberek „kifakulnak”, mert nem kering bennük a belső bizonyosság piros vére. Az életüket megszínesítő festékek elhalványultak. Nem bizonyultak tartósnak. A rájuk zúduló bajok és stressz özönében szürkévé fakultak az élet színei. Ha szeretnénk újból szikrát, lendületet, derűt az életünkbe, meg kell bizonyosodnunk afelől, hogy az Úton vagyunk, s akkor dalolva járjuk végig az életet. Addig nem kel dalra bennünk az élet, mert valami gátat szab neki. Egykori kanárim addig nem énekelt, amíg meg nem fürdött. A mi lelkünk is ilyen: mindaddig, amíg nem jutunk fürdőhöz, amely lemossa félelmeinket, bizonytalanságunkat, vétkeinket – vagyis minden olyan érzésünket, hogy nem az Úton vagyunk –, a lelkünk nem énekel. Lehet-e részünk ilyen tisztító fürdőben, amely minden kétséget elmos afelől, hogy van-e Út, és mi azon járunk-e?

Istenünk, ha te vagy, akkor lennie kell útnak; az Útnak. Mert ez az Út a te Utad. A saját útjaim nem vezetnek sehová, csak zsákutcákba. Elindulok, hogy megkeressem az Utat. Ha létezel, segíts rajtam, segíts az Útra! Ámen. Mai jeligénk: Nincs nagyobb, amit ember elképzelhet, mint maga a valóság. 14


1. hét Hétfő

A z Út – létezik egyáltalán? Ézsaiás 35,1‒10

Amint nekiállunk a keresésnek, rögtön szembesülünk az első kérdéssel: létezik-e egyáltalán az Út? Nem olyasmit akarunk-e felkutatni, ami nincs is? A filozófiát humorosan úgy definiálják, mint amikor egy vak ember egy sötét szobában egy fekete macskát keres, amelyik nincs is ott. Vajon mi is ugyanígy hiába keresünk egy ilyen világban Utat? Saját útjainkat akarjuk a valóságra erőltetni, s elhitetni, hogy ez az Út? Vagy lehetséges, hogy az Út bele van írva a valóság természetébe? Ha a világegyetem életmegnyilvánulásait szemléljük, megállapíthatjuk, hogy van „út” és van „nem-út”. A kémiában két hidrogén- és egy oxigénatom H20 vízmolekulát alkot. Küzdhetsz ez ellen a képlet ellen, és megpróbálhatod átalakítani valami mássá, de végül vagy leteszed a fegyvert, elfogadod és engedelmeskedsz neki, vagy nem jutsz vízhez. Két rész hidrogén és egy rész oxigén az út, és minden más nem-út. Megvan a repülésnek is az „útja” és a „nem-útja”. A pilóták azt mondják, hogy minden pillanatban engedelmeskedniük kell a repülés fizikai törvényeinek, különben lezuhannak. A levegőben nem lehet morális szünidőre menni. Engedelmeskedsz, vagy összetöröd magad. Mesteri tudáshoz csak engedelmesség által juthatsz. A légi közlekedés nem kitalálta vagy ránk erőltette ezeket a törvényeket, csupán felfedezte őket. A fizika világában a törvényeknek való engedelmesség vezet a jóra. Vajon igaz-e ez, ha az emberi élet többi területét vesszük górcső alá: a szociális, erkölcsi vagy spirituális ‒ lelki – részét? Vagy itt a véletlen uralkodik? Tehetsz tetszésed szerint, s boldogulsz? Vagy ha mesterien s jól akarsz élni, akkor szembe találod magad valamivel, ami engedelmességet követel? S vajon ez az engedelmességet követelő valami pusztán az emberi társadalom által alkotott konvenciók és szokások rendszere, vagy olyasvalami, ami bele van írva a valóság természetébe? Amikor a filozófus Immanuel Kant azt mondja: „Két dolog tölti el lelkemet csodálattal: a csillagos ég felettem és az erkölcsi törvény bennem”3 – akkor vajon azt érti ez alatt, hogy a két világ törvényei egyformán, ugyanolyan mértékben megbízhatók, tekintélyt parancsolók s kikerülhetetlenek? Mindkettőbe bele van írva az út és a nem-út? Ha engedelmeskedsz az Útnak, akkor eredményekre számíthatsz, ha pedig nem, akkor következményekre?

Ó, Isten, te vagy a teremtője ennek a két világnak, vagy véletlenül keletkeztek? De hát hogyan volna ez lehetséges? Hiszen akkor a Véletlen lenne az Isten! Én téged és a te utadat keresem. Segíts, mert egyelőre sötétben tapogatózom! Ámen. Mai jeligénk: Tudom, hogy a világegyetem vagy eredményekkel, vagy következményekkel válaszol. Én eredményeket szeretnék elérni. 15


1. hét Kedd

Eredmények vagy következmények? Ézsaiás 30,13; 24,4‒5

Előző nap ott fejeztük be, hogy vannak, akik eredményeket aratnak, s vannak, akik következményeket. Láthatjuk magunk körül ennek a megvalósulását. Vannak, akik tudják, hogyan kell élni, úgy tűnik, együttműködnek a világegyetem lényegével, s a valóság is együttműködik velük. Ennek eredményeként életük harmonikus, boldog, hatékony. Velük ellentétben mások nem harmonikusak, nem boldogok, nem hatékonyak. Nincs velük a valóság természete. A világegyetem lényegével szembeszegülve élnek. Ők következményeket aratnak. Van-e olyasvalami a világon, amié az utolsó szó; függetlenül attól, ki mit mondott előtte? Nagyon sok ember nem hiszi, hogy van valami, amié az utolsó szó. Egy nő azt mondta nekem, hogy nincs gond a szexuális szabadossággal, feltéve, hogy kezelni tudod. Erre azt mondtam: „Nem működik ez a »feltéve«, mert senki sem tudja kezelni. A következmények jeleznek benned. Együtt kell élned saját magaddal, és a romlott élet pokla nagyon rossz pokol.” Valaha azt hittem, hogy a mondás, „biztos lehetsz benne, hogy bűnöd utolér”, azt jelenti, hogy bűnöd biztosan ki fog tudódni. Ám nem erről van szól. A „bűnöd utolér” inkább azt jelenti, hogy rabul ejt, saját nyilvántartásába vesz, leromlásodat, hanyatlásodat okozza. Következményeit el kell viselned önmagadban. A kísérlet, hogy a világegyetemet a magad akarata szerint manipuláld, következményeket von maga után. Egy fiatalember levelet írt a Duke Egyetem lapjába az idősebb generációnak címezve a következőkkel: „Szeretném, ha az idősebb nemzedék megismerkedne a »Rúgás« nevű fickóval – nagyszerű, hátborzongató fickó!” Kedvem lett volna ezt válaszolni: „Fiatalember, javasolhatnám, hogy Ön pedig ismerkedjen meg egy másik fickóval, akit »Visszarúgásnak« hívnak? Mindig egy kicsivel az előző fickó mögött áll, és mindig az övé az utolsó rúgás. Jobban tenné, ha megismerkedne vele, ahogy előbb vagy utóbb mindenki!” Nem a dolgok kezdete, hanem a végeredménye számít. Nyilván szabadon dönthetünk, de döntéseink következménye felett már nincs hatalmunk. Az eredmény, úgy tűnik, nem a mi kezünkben van. Van itt valami, amivel dűlőre kell jutnunk, különben megsérülünk.

Ó, rejtőzködő Isten ‒ rejtőzködő és mégis létező ‒, téged kereslek. Dűlőre akarok jutni veled. Tudom, hogy tied az utolsó szó, ezért neked adom az első szót. Szólj, és én engedelmeskedem. Ámen. Mai jeligénk: Van Isten, s nekem dűlőre kell jutnom vele. 16


1. hét Szerda

Manipulálhatjuk-e az életet? Zsoltárok 25,12; 32,8; Máté 5,5

Eljutottunk odáig, hogy van valami, ami bele van írva a valóság természetébe, valami, amihez kapcsolódnunk kell, hogy szabaddá váljunk. Phyllis Bottome Survival (Túlélés) c. könyvében ezt írja: „Ne arra törekedj, hogy irányítani tudd az életet, hanem inkább arra, hogy rájöjj, mit kíván az Élet tőled. S gyakorold magad abban, hogy amit kíván, azt teljesítsd. Hosszú és alázatos munka ez.”4 Nem arra kell hát törekednünk, hogy irányítani tudjuk az életünket ‒ és mégis mennyien megpróbálkoznak ezzel! Megpróbálják a saját akaratukat ráerőltetni az életre. Az élet helyett ők maguk állnak a középpontban; ők követelnek az élettől, ahelyett hogy arra figyelnének, mit követel tőlük az élet. Frusztráció és összeomlás a vége. Ha nem akarsz alázatos lenni, akkor megaláztatásban lesz részed. Az első lépés tehát az, hogy alázatosak legyünk, taníthatók legyünk, abbahagyjuk a küszködést és a hadakozást, és figyeljünk. Egy hang szól hozzánk, egy felszólító erejű hang. Mi ez a hang? A fenti idézet szerint „rá kell jöjjünk, mit kíván tőlünk az élet”. Az élet fogalma így önmagában homályos, és túl személytelen. Valami olyasmihez akarok kapcsolódni, ami egyszerre meghatározható és személyes, valami, ami felelni is tud nekem, amivel kapcsolatba tudok kerülni. Az élet mögött ott van-e az Élet; az Élet mögött ott van-e ­Isten, és Isten mögött ott van-e az Atya? És az Atya vajon az a végtelen Lélek, aki megteremtett és szeret minket, aki meg akar váltani bennünket, és akinek a jellemét, lényét a maga teljességében és tökéletességében Jézusban láttuk meg? Jézus a megismerhetővé vált Isten? Amikor kimondjuk: Isten, akkor Jézusra gondolunk? Jézus az emberi életet élő Isten? Jézus az értelmünkhöz és szükségeinkhez odahajló Isten? Egész lényem megrendül, amikor ezekre a kérdésekre boldog igennel válaszolok. Mert Jézusban az isteni természet lepleződik le. És egy pillanatra szinte elakad a szívdobogásom, amikor megformálódik bennem a gondolat: ha lehetne, sem szeretném ­Istent másnak ismerni, mint ahogyan Krisztusban látom. Ha hozzáfognék, és megkísérelném kigondolni, milyen Isten az, akit látni szeretnék a mindenségben, az életemben, akkor sem tudnék Krisztusnál magasabb rendűt kigondolni. Abban a pillanatban, amikor eljutunk ehhez a gondolathoz, érezzük, hogy egy olyan végső eredményhez jutottunk, mint a kétszer kettő egyenlő négy. Az érvelésnek vége. Már értjük.

Istenem, hálás vagyok, hogy amikor feléd nyúlok, te is lenyúlsz hozzám. Lehajolsz hozzám szerethető és érthető módon, és ami a legjobb: megváltó módon. Mert szükségem van rá, hogy tudjam: törődsz velem, megváltasz engem. Ámen. Mai jeligénk: Isten van, és Isten olyan, mint Krisztus. Én is vagyok, és olyanná kell lennem, mint Krisztus. 17


1. hét

Csütörtök

Lehet-e Istent bizonyítani? Zsoltárok 19,2‒5

Tegnap arra a következtetésre jutottunk, hogy Isten létezik, jellemében Krisztushoz hasonlít, és ez a legmagasabb rendű és legnemesebb – számomra pedig végső – felfogás Istenről. Ha Istenre nem gondolhatok ezekkel a fogalmakkal, akkor sehogy máshogy nem akarok rá gondolni. Ha ő nem Krisztushoz hasonló, akkor nem is érdekel. Vagy ilyen, vagy semmilyen. Be tudom ezt bizonyítani neked? Nem! De ő be tudja bizonyítani magát neked, s ez jobb. Ahogy olvasod ezeket az oldalakat napról napra, bízom benne, hogy elérkezel a hithez, amelyet nem te tartasz a kezedben, hanem ami téged tart meg. Olyan hited lesz, amely nemcsak a gondolataidat, hanem az érzelmeidet és az akaratodat is megtartja. Téged magadat tart meg. S ez nemcsak értelmi, érzelmi vagy akarati kérdés – ez életkérdés. Egész lényedre hat; rád és minden kapcsolatodra. Aki azt kívánja, hogy ezt bizonyítsuk be neki, hasonló ahhoz az emberhez, aki háttal áll a napnyugtának. Leírom neki a napnyugta lélegzetelállító szépségét. Azt mondja erre: „Bizonyítsd be nekem!” Azt felelem: „Nem tudom bebizonyítani, fordulj meg és nézz oda! Önmagát bizonyítja majd.” Erre az illető azt feleli: „Nem akarok megfordulni. Bizonyítsd be!” Becsületes ez az ember? Egy rózsát tartok a kezemben és leírom a báját és illatát. Ő befogja az orrát és azt mondja: „Nem hiszem el, amit mondasz. Bizonyítsd be nekem!” „Nem tudom – mondom –, de szagold meg, és be fogja bizonyítani magát!” Ő viszont azt feleli: „Nem akarom. Bizonyítsd be!” Tisztességes ez az ember? Nem becsületes sem a napnyugtával, sem a rózsával, sem pedig saját magával szemben. Remélem, te becsületes leszel Istennel, az élettel, s önmagaddal szemben ebben a keresésben. Ha leteszed az önvédő mechanizmusok és félelmek minden gátját és előítéletét, ez lesz életed nagy és merész vállalkozása, életkeresése. Megtalálod Istent, az életet és önmagadat. Rálépsz az Útra. És abban a pillanatban, amikor megteszed, valami azt súgja majd belül: „Ez az! Végre megtaláltam!” És ez a suttogás bizonyosabb lesz, mint a bizonyosság; valóságosabb, mint a valóság. Mert ez nem puszta bizonyosság és valóság lesz, hanem melegség és gyöngédség, amely lelked mélyéig megelégít. Megelégíti az elmédet, átjárja az érzéseidet, és elkötelezi az akaratodat. Megragad téged magadat.

Atyám – mert kezdelek annak látni –, szükségem van rád, hogy kézen fogj, amikor elindulok, mert mihelyt szakítani szeretnék a régivel és újat akarok kezdeni, érzem a mindenféle irányba széthúzó erőket. Mohó vágyakozással indulok, de nem vagyok biztos a dolgomban. Segíts rajtam! Ámen. Mai jeligénk: Nem tudom Istent bebizonyítani. Hagyom, hogy Isten bizonyítsa be nekem önmagát. Utat engedek neki. 18


1. hét Péntek

Belénk van-e írva az Út? Róma 1,19‒20; 2,14‒15; Zsidók 10,16

Elménkben már kezd formálódni a gondolat: 1. Léteznie kell egy Istennek a világegyetem mögött, a világegyetemben, s azt átszőve. „Ha nem volna Isten, fel kellene találnunk, hogy megtarthassuk az emberek ép eszét” ‒ mondta Voltaire.5 Különben az élet nem lenne más, mint „mese, mit egy bolond beszél, teli hangos dagállyal – ám értelme nincs!”6 Kell lennie egy Istennek. 2. Ha ez az Isten jó és megbízható Isten, akkor olyannak kell lennie, mint Jézus Krisztus. Az újkori ember vagy Krisztus-követő módon lesz hívővé, vagy egyáltalán nem lesz az. Nincs más lehetőség. Egy hindu így fejezte ezt ki: „Senki sem licitálhat komolyan az egész világ szívére, csak Jézus Krisztus.” Isten vagy Krisztushoz hasonló, vagy nem hat ránk. 3. Ha Isten természete Krisztuséhoz hasonló, akkor elvárhatjuk, hogy krisztusi módon cselekedett a múltban, és krisztusi módon cselekszik a jelenben is; nem csupán a Szentírás ­kinyilatkoztatásában, hanem a teremtésben is. Más szóval, amikor Isten mindent megalkotott, ezt úgy teremtette, hogy egy bizonyos módon működjön, ez a mód pedig a Krisztus szerinti út, mert Krisztus Isten természetének kinyilatkoztatása. Akkor tehát a keresztény út az Út? És ez az Út nemcsak a Szentírásba, hanem a valóság természetébe is bele van írva? Ha az Út csupán a Szentírásban van megírva, akkor összeütközések lesznek a Szentírás tekintélye körül: a szerzősége, hitelessége és értéke körül. A tekintély alapja így a Szentírásra korlátozódik, s nincs széleskörűen megalapozva a valóság természetében. De tegyük fel, hogy az Út bele van írva a valóság természetébe is, nemcsak a Szentírásba. Ebben az esetben az Út kikerülhetetlen mindenkire nézve. Mert ha nincs is rád hatással a Szentírás tekintélye, akkor az élet, a valóság tekintélye fog hatni rád. Ez kikerülhetetlen. Ha Jézus csupán moralista, aki egy erkölcsi kódexet akar ráerőltetni az emberiségre, akkor természetes, hogy kérdésessé tehetjük ezt a kódexet és annak tekintélyét. De tegyük fel, hogy Jézus a valóság természetét fedi fel előttünk ‒ így már teljesen más fényben tűnik fel. Nem csupán Isten természetét fedi fel előttünk, hanem a valóság természetét is. Az élet az ő útján és módján munkálkodik, és csakis így. Így hát a keresztény út nem mellékút, hanem az élet központi útja – az egyedüli életút.

Ó, Istenem! Olyasvalamibe fogok most, ami túlnő rajtam. Megragadtam valamit, bár még bizonytalanul, ami be fogja tölteni horizontomat, és talán be fog tölteni engem is. Segíts rajtam, mert gyönge vagyok; szükségem van segítségre ‒ és kegyelemre. Ámen. Mai jeligénk: Van Út, s ez az Út belém van írva. Nem tudok elmenekülni saját magamtól, ezért nem tudok elmenekülni az Úttól sem. 19


1. hét Szombat

Arra vagyunk rendelve,

hogy keresztények legyünk? Róma 10,11‒13; 1Korinthus 2,9

Folytassuk annak a kérdésnek a megvitatását, hogy a keresztény út-e az Út? Ha az Út csupán az életre ráerőltetett valami, akkor csak egy út a többi út között, de ha magának az életnek a kinyilatkoztatása, akkor ez az Út. Ha csupán a Szentírásban van róla szó, akkor csak egy út a sok közül, de ha a valóság természetébe és a Szentírásba is bele van írva, akkor ez az Út. Már másutt is felhívtam a figyelmet a Szentírásnak arra a tényére, hogy Isten a világot valójában Krisztus által teremtette. Nemcsak hogy Krisztus által váltotta meg, hanem őáltala is teremtette. „Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött.” ( Jn 1,3) „A Fiú által szólt hozzánk… aki által a világot teremtette.” (Zsid 1,2) „Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok… minden általa és reá nézve teremtetett.” (Kol 1,16) Figyeld meg: „Minden általa és reá nézve teremtetett.” Akkor hát minden dolgon rajta van Krisztus bélyege? Az ő akarata van beleszőve a dolgok szerkezetébe? Az ő módján fognak működni a dolgok, sehogy máshogy? A kifejezés, hogy „általa” és „reá nézve” azt jelenti-e, hogy Krisztus érintése és szándéka benne él a teremtésben, a teremtés az ő számára lett megalkotva, és ezért az ő akarata a teremtés élete, minden más akarat pedig a teremtés halála? Ha nem „őreá nézve” működik, akkor ezzel a maga pusztulását idézi elő? Nyilvánvaló, hogy kívülről jövő akarat nem idézheti elő az akaratától való elhajlás következményét, csak valami belülről ható erő. Úgy látszik, hogy valami bele van dolgozva az élet szövetébe: egy út, egy szándék, egy terv. Az Út lenne ez, a keresztény Út? A Róma 8,29-ben ezt olvassuk: „Eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez.” A predestinációt tanát tehát – ti., hogy némelyek a mennyországra, mások a pokolra vannak eleve elrendelve – joggal hajították ki az ablakon. És ha mégis visszajön most az ajtón, a nyilvánvaló tények ajtaján? Van-e egy végzet, amely bele van írva a valóság természetébe, bele van írva a vérünkbe, idegeinkbe, szöveteinkbe, kapcsolatainkba – mindenbe? Maga a dolgok természete rendel-e minket arra, hogy keresztények ­legyünk? Ez az a végzet, ami nem csupán a Bibliába van beleírva, hanem belénk is: létezésünk alapszerkezetébe?

Ó, Istenem, kezdem látni, hogy akaratod számára formáltál engem mind külső, mind belső lényemben, hogy van valami, amit nem én alkottam, de amit el kell fogadnom, máskülönben megsebződöm. Taníts, hogy követhesselek! Ámen. Mai jeligénk: Van egy végzet, amely belém van írva, és ez a végzet Krisztustól való. Arra vagyok elrendelve, hogy keresztény legyek. 20


Issuu converts static files into: digital portfolios, online yearbooks, online catalogs, digital photo albums and more. Sign up and create your flipbook.