Kom5 1 20

Tartalomjegyzék

Dániel könyve

6

I. Dániel története (1. rész)

12

A. Dániel a fogságban (1:1-7) B. Dániel hűsége Istenhez (1:8-16) C. Dániel találkozása a királlyal (1:17-21)

12 14 15

II. A pogányok prófétai történelme a pogányok időszakában (2-7. rész) 16 A. B. C. D. E. F.

Nebukadneccar álma (2. rész) Nebukadneccar szobra (3:1-30) Nebukadneccar második álma (3:31-4:34) Bélsaccar lakomája (5:1-6:1) Dárius rendelete (6:1-29) A négy vadállatról szóló látomás (7. rész)

16 20 24 27 30 33

III. Izráel prófétai történelme a pogányok időszakában (8-12. rész) A. Látomás a kosról és a kecskebakról (8. rész) B. A 70 hét látomása (9. rész) C. Az utolsó látomás (10-12. rész)

39 39 43 49

Hóseás próféta könyve

62

I. Hóseás kora (1:1)

64

II. Hóseás esete bemutatja, hogyan bánik Isten Izráellel (1:2-3:5)

64

A. Hóseás családjának jelképes volta (1:2-2:3) B. Helyreállítás büntetés révén (2:4-25) C. Hóseás házasságának helyreállítása (3. rész)

64 68 72

III. Hóseás üzenete: Isten ítélete és Izráel helyreállítása (4-14. rész) A. Az Úr és Izráel pere (4:1-6:3) B. Az Úr és Izráel pere (6:4-11:11) C. Az Úr és Izráel perének befejezése (12-14. rész)

74 74 79 89

Jóel próféta könyve

94

I. Bevezetés (1:1)

99

II. A sáskajárás (1:2-20)

99

A. B. C. D.

Bevezető felszólítás (1:2-4) Felhívás gyászra (1:5-13) Felhívás bűnbánatra (1:14) A csapás jelentősége (1:15-20)

99 100 100 101

III. Az Úr közelgő napja (2:1-11) A. B. C. D.

101

Az Úr seregének közelsége (2:1-2) Az Úr seregének pusztító ereje (2:3-5) Az Úr seregének feltartóztathatatlan előretörése (2:6-9) Az Úr seregének legyőzhetetlensége (2:10-11)

102 102 102 103

Újabb felhívás bűnbánatra (2:12-17)

103

A. Felszólítás őszinte változásra (2:12-14) B. Felszólítás a nemzeti részvételre (2:15-17)

103 103

IV.

V. Megbocsátás és helyreállítás (2:18-27)

104  

A. Az Úr kegyelmes válaszának leírása (2:18) B. Az Úr megígéri a mezőgazdasági áldás megújulását (2:19-27)

VI.

Egy dicsőséges jövő ígéretei (3:1-4:21)

104 105

106

A. Lelki megújulás és szabadulás (3:1-5) B. A népek megítélése (4:1-16) C. Izráel végső helyreállítása (4:17-21)

106 107 109

Ámósz próféta könyve

110

I. Előhang (1:1-2)

112

A. A szerző és az időpont (1:1) B. A téma (1:2)

113 113

II. Az ítélet kiáltása (1:3-2:16)

113

A. A nemzetek megítélése (1:3-2:5) B. Izráel megítélése (2:6-16)

114 117

III. Az ítélet okai (3-6. rész)

118

Az első üzenet (3. rész) A második üzenet (4. rész) A harmadik üzenet (5:1-17) A negyedik üzenet (5:18-27) Az ötödik üzenet (6. rész)

119 122 125 128 130

Az ítélet következményei (7:1-9:10)

131

A sáskaraj (7:1-3) Az emésztő tűz (7:4-6) A népet megvizsgáló függőón (7:7-17) A tetőpontot jelentő gyümölcs (8. rész) A bosszúálló Úr (9:1-10)

132 132 133 135 137

V. Az ítélet utáni helyreállítás (9:11-15)

138

A. Politikai megújulás (9:11) B. A nemzet célja (9:12) C. Jólét, béke és maradandóság (9:13-15)

139 139 140

A. B. C. D. E.

IV. A. B. C. D. E.

Abdiás próféta könyve

141

I. Edóm pusztulása (1-9. v.)

144

A. A népek felhívása Edóm elpusztítására (1. v.)

B. Edóm pusztulásának megjövendölése (2-9. v.)

144 144

II. Edóm gonosztettei (10-14. v.)

145

A. Erőszakos lelkület (10-12. v.)

B. Erőszakos cselekedetek (13-14. v.)

145 146

III. Isten megítéli Izráel ellenségeit (15-16. v.)

IV.

Az Izráel népét érő isteni áldások (17-21. v.)

A. Izráel megszabadulása (17-18. v.)

B. Izráel területeinek felvázolása (19-20. v.)

C. Az Úr uralmának megalapítása (21. v.)

146 147 147 147 147

Jónás próféta könyve

149

I. Jónás engedetlensége (1-2. rész)

153

A. A próféta küldetése (1:1-2)

153  

B. A próféta engedetlensége (1:3) C. A próféta engedetlenségének következményei (1:4-2:11)

II. Jónás engedelmessége (3-4. rész) A. B. C. D.

158

A próféta újabb megbízatása (3:1-2) A próféta engedelmessége (3:3-4) A niniveiek megtérése (3:5-10) A próféta bánata (4. rész)

158 158 159 160

Mikeás próféta könyve

164

I. Az első üzenet: az eljövendő ítélet (1-2. rész) A. B. C. D. E.

Bevezetés (1:1) A közeledő ítélet előrejelzése (1:2-7) A népről szóló siratóének (1:8-16) Júda vétkei (2:1-11) A jövőbeli összegyűjtés előrejelzése (2:12-13)

165 166 166 168 169 170

II. A második üzenet: áldás követi majd az ítéletet (3-5. rész) A. A nép vezetőinek megítélése (3. rész) B. A népet érő birodalmi áldások (4-5. rész)

171 171 173

III. A harmadik üzenet: a bűn vádja és az áldás ígérete (6-7. rész) A. B. C. D.

154 154

Az Úr vádbeszéde (6:1-5) Mikeás a nép nevében választ ad (6:6-8) Az Úr bűn miatti ítélete (6:9-16) Mikeás könyörög az Úrhoz (7. rész)

178 178 179 179 180

Náhum próféta könyve

183

I. A cím (1:1)

188

II. A Ninivét érő isteni ítélet bizonyossága (1:2-2:1)

188

A. Isten Ninivére zúdítja haragját, és jóságában részesíti az övéit (1:2-8) B. Ninivének az Úrral szembeni mesterkedése véget ér (1:9-11) C. Ninive pusztulása miatt véget ér Júda megaláztatása (1:12-2:1)

III. A Ninivét érő isteni ítélet leírása (2:2-14)

191

A. A támadás (2:2-7) B. A város legyőzése és kifosztása (2:8-14)

IV.

188 189 190 191 192

A Ninivét érő isteni ítélet okai (3. rész)

193

A. A város erőszakos és megtévesztő tettei szégyenhez vezetnek (3:1-7) B. A város Thébával való bánásmódja a saját vereségéhez vezet (3:8-11) C. A város hiába próbálja majd megvédeni magát (3:12-19)

Habakuk próféta könyve

193 194 194

197

I. Párbeszéd Istennel: Habakuk előre bemutatja a Júdát érő isteni fenyítést (1. rész) A. Habakuk gyötrődése (1:1-4) B. Isten válasza (1:5-11) C. Habakuk dilemmája (1:12-17)

200

200 201 203

II. Istentől kapott gyászdal: Habakuk kihirdette, hogy Isten elpusztítja Babilóniát (2. rész) 205 A. Habakuk várakozása: „Figyelek” (2:1) B. Isten biztatása: „Írj” (2:2-5) C. Habakuk megjegyzése: „Jaj” (2:6-20)

205 205 206  

III. Isten dicsőítése: Habakuk dicséri a teremtés isteni tervét (3. rész) 210 A. Habakuk irgalomért imádkozik (3:1-2) B. Isten fenséges jelenléte (3:3-15) C. Habakuk békessége a szolgálatban (3:16-19)

210 211 214

Zofóniás próféta könyve

216

I. Bevezetés (1:1)

218

II. Jahve ítéletének napja (1:2-3:8)

218

A. B. C. D. E.

Az egész föld megítélése (1:2-3) Júda és Jeruzsálem megítélése (1:4-2:3) A környező népek megítélése (2:4-15) Jeruzsálem megítélése (3:1-7) Az egész föld megítélése (3:8)

219 219 223 226 227

III. Amikor Jahve helyreállít (3:9-20)

227

A. A népek helyreállítása (3:9-10) B. Izráel helyreállítása (3:11-20)

227 227

Haggeus próféta könyve

230

I. Első üzenet: elítélő felhívás a templom újjáépítésére (1. rész) A. B. C. D. E.

Felirat (1:1) Vád a halogatás miatt (1:2-6) A templom újjáépítésére buzdító felhívás (1:7-8) A nép elszegényedésének magyarázata (1:9-11) A vezetők és a nép válasza a prófétai üzenetre (1:12-15)

232 232 232 233 233 233

II. Második üzenet: a templom jövőbeli dicsőségének prófétai ígérete (2:1-9)

234

A. Felirat (2:1-2) 234 B. Az Úr erőt adó jelenlétének ígérete a templom újjáépítésére ösztönöz (2:3-5) 234 C. A jövőbeli dicsőség kihirdetése (2:6-9) 235

III. Harmadik üzenet: az engedelmesség jelenlegi áldásait szemléltető papi döntés (2:10-19) 236 A. Felirat (2:10) B. A bűn fertőző hatását bemutató rituális hasonlat (2:11-14) C. A jelenlegi áldás ígérete a korábbi fenyítéssel szemben (2:15-19)

IV.

236 236 236

Negyedik üzenet: egy Zerubbábellal kapcsolatos messiási jövendölés (2:20-23)

A. Felirat (2:20-21a) B. A pogány királyságok jövőbeli bukásának bejelentése (2:21b-22) C. A dávidi királyság helyreállításának bejelentése (2:23)

Zakariás próféta könyve

237 237 237

239

I. A nyolc jelképes látomás (1-6. rész)

241

A. A látomásokhoz írt bevezetés (1:1-6) B. A látomások (1:7-6:8) C. A látomásokat befejező jelképes tett (6:9-15)

241 243 253

II. A négy magyarázó üzenet (7-8. rész)

254

A. A böjttel kapcsolatos kérdésre adott feleletet (7:1-3) B. Az Úrtól kapott válasz (7:4-8:23)

III. Két apokaliptikus jövendölés (9-14. rész)  

254 254

256

237

A. A fölkent Király elutasítása (9-11. rész) B. Az elutasított Király trónra lépése (12-14. rész)

Malakiás próféta könyve

257 261

268

I. Bevezetés: Malakiás terhe (1:1)

271

II. Első prófécia: viszonozzátok Isten szeretetét! (1:2-5)

271

A. Isten Izráel iránti szeretetének kijelentése (1:2a) B. Izráel megkérdőjelezi a kijelentést (1:2b) C. Isten kijelentésének igazolása (1:2c-5)

III. Második prófécia: tiszteljétek Istent! (1:6-2:9) A. B. C. D.

IV. A. B. C. D.

A tiszteletlenség vádja (1:6a) Izráel megkérdőjelezi a vádat (1:6b) Isten vádjának bizonyítéka: az Istent megvető áldozatok (1:7-14) A papok figyelmeztetése (2:1-9)

273 273 273 273 275

Harmadik prófécia: Isten szövetséges népének tagjaiként legyetek hűségesek! (2:10-16) 276 A hűtlenség vádja (2:10) Az első bizonyíték: törvénybe ütköző házasság (2:11-12) A második bizonyíték: válás (2:13-16a) A hűség parancsa (2:16b)

V. Negyedik prófécia: reménykedjetek Istenben! (2:17-3:6) A. B. C. D. E.

271 271 272

276 276 277 278

279

A fárasztó beszéd vádja (2:17a) Izráel megkérdőjelezi a vádat (2:17b) A vád bizonyítása: nem reménykednek Isten igazságosságában (2:17c) Isten figyelmeztetése (3:1-5) Az Istenbe vetett remény alapja (3:6)

279 279 279 279 280

Ötödik prófécia: engedelmeskedjetek Istennek! (3:7-12)

281

Az engedetlenség vádja (3:7a) Izráel megkérdőjelezi a vádat (3:7b) A vád pontosítása: lopás (3:8a) Izráel ismét megkérdőjelezi a vádat (3:8b) A vád bizonyítása (3:8c-9) Az áldás ígérete (3:10-12)

281 281 281 281 281 282

VII. Hatodik prófécia: féljétek Istent! (3:13-21)

282

VI. A. B. C. D. E. F. A. B. C. D. E.

Az istenkáromlás vádja (3:13a) Izráel megkérdőjelezi a vádat (3:13b) A vád bizonyítása: a gonoszság helyeslése (3:14-15) A hívő maradék válasza (3:16) Isten figyelmeztetése és ígérete (3:17-21)

VIII. Befejezés: álljatok készen Isten eljövetelére! (3:22-24) A. Felkészülés a jelenben (3:22) B. Felkészülés a jövőben (3:23-24)

282 282 282 283 283

284 284 284

 

Dániel könyve J. DWIGHT PENTECOST BEVEZETÉS Bár Dániel könyve a magyar Bibliában (valamint a LXX-ban és a Vulgatában) Ezékiel próféta után következik, Dániel próféciája máshol áll a héber Szentírásban. A héber Biblia három fő egységre tagolódik. Az első egység a Törvény, mely Mózes öt könyvét tartalmazza. A második egység a Próféták, amelybe beletartozik Józsué könyve, Bírák könyve, Sámuel első és második könyve (a héberben Sámuel első és második könyve egy könyv), a Királyok első és második könyve (szintén egy könyvnek számít), Ézsaiás könyve, Jeremiás könyve, Ezékiel könyve és a tizenkét kispróféta könyve (melyet egy könyvnek tekintettek). A harmadik egység, az ún. Írások, tizenkét könyvet tartalmaz: Zsoltárok könyve, Példabeszédek könyve, Jób könyve, Énekek éneke, Ruth könyve, Jeremiás siralmai, a Prédikátor könyve, Eszter könyve, Dániel könyve, Ezsdrás könyve, Nehémiás könyve, a Krónikák első és második könyve (ez az utóbbi két könyv szintén egy könyvnek számít). Tehát Dániel könyve nem a próféták írásai között, a második fő egységben szerepel. Dánielt nem is nevezi prófétának a róla elnevezett könyv. Isten nem küldött üzenetet Dánielen keresztül nyilvánosan Izráel népének. Jézus mégis prófétának nevezi Dánielt (Mt 24:15). Nyilvánvalóan Isten hírnöke volt Isten üzenetével, hogy elmondja azokat az igazságokat, melyeket Isten kinyilatkoztatott neki.

A szerző. Ez a könyv azt az egyszerű címet viseli, hogy „Dániel könyve”, nemcsak azért, mert ő a könyvben bemutatott személyek közül az egyik főszereplő, hanem sokkal inkább azért, mert az volt a szokás (általában), hogy a könyv annak a személynek a nevét kapta, aki írta. Dániel családi hátteréről nem sokat tudunk. Kortársai bizonyságtételei alapján arról volt közismert, hogy igaz emberként élt (Ez 14:14, 20), s bölcs ember volt (Ez 28:3). Ezek az igeszakaszok együtt említik Noéval és Jóbbal, akik történelmi személyek voltak, tehát Dániel is történelmi személy, nem kitalált alak.

Dániel a királyi családba született nemesként (Dán 1:3, 6). Testileg megnyerő külsejű és éles elméjű volt (1:4). Legalább Círus uralkodásának harmadik évéig (vagyis Kr. e. 536-ig) élt (10:1).

Ezért fiatalembernek kellett lennie, amikor Nebukadneccar Kr. e. 605-ben fogságba vitte (az 1:4 szerint Dániel egyike volt a „fiatal” férfiaknak Izráelben). Ha 16 éves volt, amikor fogságra vitték, akkor 85 éves volt Círus harmadik évében.

Irodalmi műfaj. Dániel próféciája a bibliai apokaliptikus irodalom első nagy könyve. A görög apokalypsis szó jelentése kitakarás, felfedés vagy kinyilatkoztatás. Bár az egész Szentírás Istentől eredő kinyilatkoztatás, bizonyos szakaszai egyedülállóak abban, ahogy a kinyilatkoztatást kapták és továbbadták.

A bibliai apokaliptikus irodalomnak számos jellemzője van: (1) Az a személy, aki látomásokban értesült Isten igazságairól, lejegyezte, amit látott. (2) Az apokaliptikus irodalom bőségesen használ jelképeket. (3) Az ilyen irodalmi forma általában Isten tervéről ad kinyilatkoztatást népe, Izráel jövőjét illetően. (4) Az apokaliptikus irodalom általában a prózát használja és nem a költészetet, amely inkább a prófétai irodalomra jellemző.

Dániel könyvén és a Jelenések könyvén kívül apokaliptikus irodalom található még az Ez 37-48ban és a Zak 1:7-7:8-ban. A látomások, jelképek és jelek értelmezése során, az ember ritkán kényszerül arra, hogy saját leleményességét használja az igazság felfedezésére. A legtöbb esetben a  

szövegkörnyezet tanulmányozása vagy egy hasonló igeszakasszal való összehasonlítás adja meg a szakasznak a látomásokra vagy szimbólumokra vonatkozó saját értelmezését. Az apokaliptikus irodalom tehát a Szentírás alapos összehasonlítását igényli a Szentírás más helyeivel, hogy eljussunk az adott kinyilatkoztatás helyes megértéséhez.

Nyelv. Dániel könyve azért szokatlan, mert két nyelven íródott: az 1:1-2:4a és a 8-12. rész héberül, míg a 2:4b-7:28 arámul, mely a próféta idején az általános köznyelv volt. Isten szövetséges népe, Izráel héberül beszélt, míg a pogány világ arámul.

Bár Dániel könyve egyetlen irodalmi mű, mégis két fő mondanivalója van. Az egyik Istennek a pogány népekkel kapcsolatos tervéről szól. Ezt tartalmazza a 2:4b-7:28 szakasz. Nem meglepő tehát, hogy ez a pogányokat érintő prófécia saját nyelvükön került lejegyzésre. Ezért használta a próféta az arám nyelvet a könyvnek ebben a szakaszában.

A második fő mondanivaló Izráellel kapcsolatos, és azzal, hogy milyen hatást gyakorolnak a pogányok Izráelre. Ez a téma az 1:1-2:4a szakaszban valamint a 8-12. részben kerül kifejtésre. Ezért Dániel könyvének ezt a szakaszát héberül, a zsidók nyelvén írta.

A könyv egységessége. Több teológus megkérdőjelezi Dániel könyvének egységességét.

Rámutatnak arra, hogy az 1-6. rész Dániel életének történelmi eseményeit jegyzi fel, a 7-12. rész pedig Dániel prófétai látomásait. Ez a megfigyelés, továbbá Dániel könyvének két nyelve, néhány teológust arra késztetett, hogy a könyvet több szerzőnek tulajdonítsa.

Mindazonáltal ezek a megfigyelések nem teszik szükségszerűvé ezt a következtetést. Amint már rámutattunk, Dánielnek jó oka volt a két nyelv használatára. Az ókori irodalomban gyakran különböző irodalmi formákat használtak az ellentétek kiemelésére. Pl. Jób könyve főleg költői irodalom, de a bevezetés (1-2. rész) és a befejezés (42:7-17) próza. Dániel könyvének irodalmi stílusában tehát semmi sem teszi szükségessé, hogy egynél több szerzője legyen.

Dániel könyvének egységességét erősíti az is, ha megfigyeljük, milyen kölcsönös összefüggés áll fenn a két szakasz között. A 2. részben szereplő kinyilatkoztatás szoros párhuzamot mutat a 7. részével. Emellett a könyv első felében szereplő egyes kifejezések és teológiai fogalmak hasonlítanak a második felében szereplőkhöz. „Álmok és látomások” szerepelnek az 1:17; 2:28; 7:1-ben. A „fekvőhelyen” való fekvésre utal a 2:28; 4:7; 7:1. A könyv első fele négyszer említi Isten örök „királyságát” (2:44; 3:33, 4:31; 6:27), és háromszor a könyv második fele is szól erről (7:14, 18, 27).

Isten örök „uralmát” magasztalja a 3:33; 4:31; 6:27; 7:14, és a könyv Istent „felséges”-nek vagy „felséges Isten”-nek nevezi kilencszer a könyv első felében (3:26, 32; 4:14, 21-22, 29, 31; 5:18, 21) és négyszer a második felében (7:18, 22, 25, 27).

Dánielnek is jelentős, egységesítő szerepe van a könyv mindkét felében. Továbbá a könyv üzenete ugyanaz mindkét részében. Isten szuverén Úr, aki uralkodik a nemzetek felett, és úgy irányítja őket, hogy akarata teljesüljön. Ő az, aki szuverén módon megőrzi Izráel népét, és az Ábrahámmal kötött szövetséget valóra váltja rajta.

A könyv megírásának ideje és a szerzőség. A könyvet tartalma alapján a Kr. e.-i VI. században Dániel írta, aki az események idején élt. A szöveg sokszor utal úgy Dánielre, mint aki isteni kijelentést kapott. Dániel részt vett sok történelmi eseményben, melyet a könyv említ. Maga az Úr a könyvet Dánielnek tulajdonítja (Mt 24:15). Dániel ismerte a könyvben leírt személyeket, történelmi eseményeket és szokásokat, ami szükségessé teszi a könyv VI. századi keletkezését.

A könyvben szereplő aprólékos részletek aligha maradhattak volna fenn szájhagyomány útján négyszáz éven át, amint azt azok feltételezik, akik a könyv késői keletkezése mellett érvelnek. Az a tény, hogy Qumránban Dániel könyvének töredékeit is megtalálták, melyek talán a Kr. e.-i II. században íródtak, kizárja azt a teológusok közt népszerű feltételezést, hogy Dániel könyve Kr. e. 165ben keletkezett. Ui. nem lett volna elegendő idő ahhoz, hogy a könyv eljusson a qumráni esszénus közösséghez, hogy ott lemásolják. Dániel könyvét a zsidók elfogadták mint a kánonhoz tartozó könyvet, és ez a tény is hitelessége mellett tanúskodik.

A teológusok főleg azért utasítják el Dániel könyvének korai keletkezését, mert nem tudják elfogadni a jövendöléseket. A könyv részleteket tár fel Babilon, a Méd–Perzsa Birodalom,  

Görögország és Róma történelméből. A Dán 11:5-35-ben feljegyzett részletek beteljesedtek a Kr. e.-i IV. századtól a II. századig. A szkeptikusok ragaszkodnak ahhoz, hogy Dániel nem tudhatott előre ilyen részleteket, ezért az események után kellett leírnia azokat, és próféciaként hitelessé tennie. (Vagy azt a nézetet tartják, hogy nem Dániel próféta, hanem valaki más írta a Dánielről elnevezett könyvet a Kr. e. II. században, és Dániel nevét használta ehhez.) Az ilyen nézetek természetesen tagadják Isten hatalmát, aki kinyilatkoztathatja mindazt, amit előre elhatározott.

Számos más ellenvetés is elhangzott már a könyv korai keletkezésével szemben. Pl. egyesek azzal érvelnek, hogy számos perzsa és görög szó található a könyvben, amely azt jelzi, hogy sokkal később kellett íródnia, mint a Kr. e.-i VI. században. Mindazonáltal a régészet feltárta, hogy Görögország és Babilon már Dániel ideje előtt is kereskedett egymással. Ez magyarázatot ad a görög szavak jelenlétére. A perzsa szavak a könyvben hivatalos vagy irodalmi alakban szerepelnek, melyeket széles körben használtak az ókori Közel-Keleten. (Vö. D.J. Wiseman et al., Notes on Some Problems in the Book of Daniel, 23-27, 35-50. o.)

Egy további ellenvetés a könyvben található apokaliptikával kapcsolatos. Ez az irodalmi műfaj nagyon elterjedt Izráelben a Makkabeusok könyvének idején (ez az irodalmi mű nem került be a bibliai kánonba), ezért sok teológus azt vallja, hogy ennek a könyvnek is a Kr. e. 168-134. közti időszakban kellett íródnia. Ugyanakkor, ahogy már korábban megjegyeztük (lásd Irodalmi műfaj), az apokaliptika felfedezhető Ezékiel könyvében is, aki Dánielhez hasonlóan VI. századi próféta volt.

A korai keletkezést cáfoló újabb érv a könyv kidolgozott teológiája lenne. A liberálisok azt állítják, hogy az angyalokra való gyakori utalás és a halottak feltámadásának említése (12:2) a fogság utáni keletkezést teszi szükségessé. De ez a megállapítás nem veszi figyelembe azt a tényt, hogy az angyalokra sokszor történik utalás Izráel hosszú történelme során, és a feltámadásra olyan igeszakaszok is utalnak, mint a Zsolt 16:10 és az Ézs 26:19, melyek természetesen Dániel előtt íródtak.

Sokan azon az alapon érvelnek Dániel könyve VI. századi keletkezése ellen, hogy ez a könyv az Írások közé került, vagyis a héber Biblia harmadik fő egységébe, és nem a Próféták könyvébe, vagyis a második fő egységbe. Az utolsó prófétai könyv (Malakiás könyve) a Kr. e.-i V. században keletkezett.

Akik Dániel késői keletkezése mellett érvelnek, azt állítják, hogy ha ez a könyv a VI. században keletkezett volna, akkor a héber Biblia második fő egységébe (Próféták) került volna, és nem a harmadik egységbe (Írások). Amint korábban már kimutattuk, a prófétákat Isten választotta ki hírnökeiként, és különleges szolgálatot bízott rájuk Izráel nemzete felé. Dánielt kortársai inkább kormányzati vezetőnek tartották, mintsem prófétának, ezért könyve a héber Biblia harmadik egységébe került, és nem a másodikba. Tehát inkább a szerző helyzete határozta meg a könyv helyét a héber Bibliában, és nem az írás időpontja.

Néhányan azt tartják, hogy mivel Dániel nem használja Isten Jahve nevét, noha ezt a nevet általánosan használták Dániel idejében, a könyv bizonyára később keletkezett. Ez az ellenvetés viszont nem veszi figyelembe, hogy a 9. részben ez a név nyolcszor szerepel [Dán 9:2, 4, 8, 10, 13-14 (háromszor), 20]. A tartalom döntötte el, hogy a szerző Istennek melyik nevét használja egy bizonyos szakaszban, és nem a szokás.

Egyesek azért cáfolják Dániel szerzőségét, mert történelmi hibákat feltételeznek a könyvben. Pl. azt állítják, hogy Nebukadneccar nem volt apja Bélsaccarnak, amint a Dán 5:2, 11, 13, 18 állítja (vö. 22. v.). Úgy érvelnek, hogy ha Dániel írta volna a könyvet, akkor nem követett volna el ilyen hibát.

Mindazonáltal a királyi utódot gyakran még akkor is „fiú”-nak nevezték (5:22), ha nem állt rokonságban a korábbi királlyal. (Lásd Az Újbabiloni Birodalom királyai c. táblázatot).

Dániel szerzősége ellen arra is hivatkoznak, hogy az író az 1:21-ben utal Dániel halálának idejére.

De az 1:21 nem arról szól, hogy mikor halt meg Dániel, hanem azt mondja, hogy ő „ott maradt” (Babilonban) Círus első évéig. Círus rendelete véget vetett a zsidók hetvenéves babiloni fogságának.

A Dán 1:21 egyszerűen megállapítja, hogy Dániel a fogság után is élt még. Ez az igevers nem utal Dániel halálának időpontjára. Sőt egyértelmű, hogy legalább Círus harmadik évéig élt (10:1).

Történelmi háttér. Az asszír főváros, Ninive, a babiloni és méd seregek támadása következtében esett el Kr. e. 612-ben. Néhány asszír Assúr-uballit vezetése alatt nyugatra, Háránba menekült, ahonnan egész Asszíriát igyekeztek ellenőrzésük alá vonni. Nabopolasszár, Babilónia királya, Kr. e.  

611-ben a Háránban lévő asszír erők ellen vonult. A következő évben, Kr. e. 610-ben, Babilon szövetséget kötött Médiával, és megtámadta a háráni asszírokat. Asszíria visszavonult Háránból nyugati irányba, az Eufrátesz folyón túlra, és Háránt hátrahagyta a babilóniaiaknak.

Kr. e. 609-ben az asszírok Egyiptomhoz fordultak, ezért II. Nékó fáraó hadsereget indított Egyiptomból, hogy találkozzon Asszíriával. Jósiás, Júda királya azt remélte, hogy kivívja a babiloniak elismerését, ha igyekszik megakadályozni az egyiptomi sereget abban, hogy csatlakozzon Asszíriához.

Ezért szembeszállt a felvonuló egyiptomi sereggel Megiddónál. Jósiás serege vereséget szenvedett, és őt magát megölték ebben a csatában (1Kir 23:28-30; 2Krón 35:24).

Nékó fáraó tovább vonult, hogy csatlakozzon az asszírokhoz, és közösen támadták meg a babiloniakat Háránnál, de nem tudták legyőzni őket. Asszíria ezután letűnik a színről, de az Egyiptom és Babilon közötti vetélkedés folytatódik.

Kr. e. 605-ben Nebukadneccar vezette a babiloni sereget Egyiptom ellen a karkemisi csatában.

Egyiptom vereséget szenvedett, Karkemist pedig lerombolták a babiloniak 605 május–júniusában.

Miközben Nebukadneccar a megvert egyiptomiakat üldözte, meghódította Szíriát és Palesztinát.

Amikor Nebukadneccar értesült apja, Nabopolasszár haláláról, 605 augusztusában visszatért Riblából Babilonba, hogy megkoronázzák. Ezután megint visszament Palesztinába, és megtámadta Jeruzsálemet 605 szeptemberében. Dánielt és társait ekkor vitték fogságba Babilonba. Talán Nebukadneccar túszoknak tartotta őket, hogy figyelmeztesse Júda népét a lázadás veszélyeire. Vagy az is lehet, hogy azért hurcolta el a fiatalembereket Babilonba, hogy júdai kormányzati tisztségre készítse fel őket, ha netán vissza kellene térnie Júda leigázására. Nebukadneccar visszatért Babilonba, és negyvenhárom éven át uralkodott (605–562).

Kr. e. 597-ben Nebukadneccar másodszor is visszatért Júdába Jójákin lázadása miatt. Az ostrom során Jeruzsálem meghódolt Babilon előtt, és tízezer foglyot hurcoltak Babilonba, akik között ott volt Ezékiel próféta is (Ez 1:1-3; 2Kir 24:8-20; 2Krón 36:6-10).

Kr. e. 588-ban Nebukadneccar harmadszor is visszatért Júdába. Jeruzsálem hosszú ostroma után a városfalak végül leomlottak, az ellenség 586-ban lerombolta a várost, és felégette a templomot. E hadjárat során a zsidók legnagyobb részét megölték vagy Babilonba hurcolták (2Kir 25:1-7; Jer 34:17; 39:1-7; 52:2-11).

A zsidók csak akkor térhettek vissza hazájukba, amikor Círus Kr. e. 539-ben meghódította Babilont, és megalapította a Méd–Perzsa Birodalmat. Politikájának célja az volt, hogy visszatelepítse az elhurcolt népeket. Ezért Círus kiadott egy rendeletet 538-ban, melyben megengedte, hogy a zsidók közül bárki visszatérhet Jeruzsálembe (2Krón 36:22-23; Ezsd 1:1-4). Kb. ötvenezer zsidó száműzött tért vissza az országba, és elkezdte a templom újjáépítését. Ez összhangban áll Dániel imájával (Dán 9:4-19). A templomépítést Kr. e. 515-ben fejezték be (Ezsd 6:15). (Lásd a Három hazatérés a fogságból c. táblázatot az Ezsdrás könyve Bevezetésében.) Jeruzsálem első bevételétől (Kr. e. 605) addig, amíg a zsidók visszatértek, hogy újra lerakják a templom alapjait (Kr. e. 536), megközelítőleg hetven év telt el. A templom lerombolásától (586) a templom újjáépítéséig (515) szintén kb. hetven év telt el. Jeremiás próféciája tehát, miszerint a babiloni fogság hetven évig fog tartani (Jer 25:11-12), szó szerint beteljesedett.

A könyv céljai. A könyv céljaira következtetni lehet tartalmából: 1. Dániel Istennek való elkötelezettsége (Dán 1) példa lehetett a foglyoknak arra, hogyan kell élniük egy pogány társadalomban. Dániel az istenfélelem kiemelkedő példája volt a száműzött foglyoknak.

2. A könyv hangsúlyozza Istennek a pogány népek fölötti szuverén uralmát és azt, hogy ő nevez ki és mozdít el királyokat céljainak megfelelően. Ezt a nagy igazságot értette meg Nebukadneccar is (4:32).

3. A könyv bemutatja Isten szövetséges népe iránti hűségét. Ő megvédi és megtartja népét, még akkor is, amikor engedetlenségük miatt isteni ítélet alá kerülnek. Isten nem veti el szövetséges népét. Türelmesen bánik velük, hogy megáldhassa őket.

4. A könyv azért is íródott, hogy szemléltesse azt a prófétai időszakot, melyet úgy ismerünk, mint „a pogányok ideje” (Lk 21:24). Dániel könyve felvázolja a pogány történelem alakulását azon a  

hosszú időszakon keresztül, amíg Izráel a pogányok fenyítése alatt állt és áll. Istennek a pogányokkal kapcsolatos terve a közelgő nagy nyomorúság idején éri el végkifejletét. A könyv részletesen és nagy gonddal mutatja meg, milyen hatással lesznek a pogány népek Izráelre, amíg Izráel Isten szövetségeinek a Messiás uralma alatti teljesedésére vár.

5. Dániel könyve kinyilatkoztatja Izráel jövőbeli szabadulását és áldását is, mely az ezeréves uralom idején lesz Isten népéé. Amint Isten szövetséget kötött Ábrahámmal, utódai tényleg el fogják foglalni azt a földet, melyet Isten megígért nekik. Bár a nemzetet meg kellett fegyelmezni engedetlensége miatt, a nép meg fog térni, megvallja bűneit, és megújul. Isten hűséges marad, megőrzi szövetséges népét, és biztosítja számukra a szövetséges királyság végső áldását ezen a földön.

Az Újbabiloni Birodalom királyai 1.

2.

3.

Nabopolasszár (Kr. e. 627–605) (Nabu-apal-usur) Nebukadneccar (605–562) (Nabu-kudurri-usur) Evil-Meródak (562–560) (Amel-Marduk)

Lánya férjhez ment 4. Neriglisszarhoz (Nérgal-Szárecer) (560–556) 5. Labasi-Marduk (2 hónap, 556) 6. Nitokrisz (lánya) férjhez ment Naboniduszhoz (Nabu-na’id 556–539) 7. Bélsaccar (Bél-sar-usur) (553–539) A könyv fontossága. Dániel könyve fontos történelmileg. Összeköti Izráel történeti könyveit és az Újszövetséget. Olyan eseményeket örökít meg Izráel hetvenéves babiloni fogságáról, melyek sehol máshol nem szerepelnek a Szentírásban (kivéve néhány, az Ezékiel könyvében található adatot).

Dániel felvázolja a pogányok idejének történelmét, és jellemzi azokat a letűnt és eljövendő birodalmakat, melyek meghódítják Palesztinát, és uralkodnak Izráelen egészen a Messiás visszatéréséig.

A könyvben szereplő próféciák, melyek szólnak Istennek a pogányokkal, Palesztinával és Izráel népével kapcsolatos tervével, Isten eszkatológiai tervének az alapját vetik meg. A Dániel könyvében szereplő egyes, pogányokat érintő témák Zakariás könyvében is felbukkannak. E könyvek témáinak végső beteljesedését a Jelenések könyvében láthatjuk. Hogy megértsük Isten tervének kiteljesedését, amint azt Isten a Jelenések könyvében kijelentette János apostolnak, szükséges megértenünk kezdetét is, melyet Dánielnek nyilatkoztatott ki.

VÁZLAT I.

Dániel története (1. rész) A. Dániel a fogságban (1:1-7) B. Dániel hűsége Istenhez (1:8-16) 1.

A kérés (1:8) 2.

A kérés jóváhagyása (1:9-14) 3.

Az eredmény (1:15-16) C. Dániel találkozása a királlyal (1:17-21)  

II.

III.

A pogányok prófétai történelme a pogányok időszakában (2-7. rész) A. Nebukadneccar álma (2. rész) 1.

A király álma (2:1-16) 2.

Az álom kinyilatkoztatása (2:17-23) 3.

Az álom megfejtése (2:24-45a) 4.

Dániel megtiszteltetése (2:45b-49) B. Nebukadneccar szobra (3:1-30) 1.

A szobor felállítása (3:1-7) 2.

A zsidók elleni vád (3:8-12) 3.

A vádlottak hite (3:13-18) 4.

Isten szabadítása (3:19-30) C. Nebukadneccar második álma (3:31-4:34) 1.

A király közleménye (3:31-33) 2.

A király látomása a fáról (4:1-15) 3.

Az álom magyarázata (4:16-24) 4.

A látomás beteljesedése (4:25-30) 5.

A király újra a trónon (4:31-34) D. Bélsaccar lakomája (5:1-6:1) 1.

A király mulatozása (5:1-4) 2.

Kinyilatkoztatás a királynak (5:5-12) 3.

A király kérése (5:13-16) 4.

Dániel válasza (5:17-28) 5.

A kinyilatkoztatás beteljesedése (5:29-6:1) E. Dárius rendelete (6:1-29) 1.

Dániel előléptetése (6:1-4) 2.

A vezetők összeesküvése (6:5-10) 3.

Dániel imája (6:11-12) 4.

Dániel vád alatt (6:13-19) 5.

Dániel megmenekülése (6:20-25) 6.

A király rendelete (6:26-29) F. A négy vadállatról szóló látomás (7. rész) 1.

A látomás (7:1-14) 2.

A magyarázat (7:15-28) Izráel prófétai történelme a pogányok időszakában (8-12. rész) A. Látomás a kosról és a kecskebakról (8. rész) 1.

A látomás (8:1-14) 2.

A magyarázat (8:15-27) B. A 70 hét látomása (9. rész) 1.

A látomás előzményei (9:1-2) 2.

Dániel imája (9:3-19) 3.

Az Úr válasza (9:20-23) C. Az utolsó látomás (10-12. rész) 1.

A próféta felkészítése (10:1-11:1)  

2.

Izráel történelmének részletei a második és harmadik birodalom idején (11:2-

3.

4.

A hetven hét prófétai történelme (11:36-12:3) Befejezés (12:4-13)

35)

Magyarázat I. Dániel története (1. rész) A. Dániel a fogságban (1:1-7) 1:1-2a. Dániel könyvének első két verse elmondja, hogy mikor és hogyan vitték a prófétát Babilonba. A könyv eseményei Jójákim júdai király uralkodásának harmadik évében kezdődtek.

Ez látszólag ellentmond Jeremiás kijelentésének, hogy ti. Nebukadneccar, Babilónia királya első éve Jójákim uralkodásának negyedik éve volt (Jer 25:1). Legalább két magyarázat adható erre a látszólagos ellentmondásra. Az első a zsidó és babiloni időszámítás közötti különbség. A zsidó naptár Tisri hónappal kezdődött (szeptember–október), míg a babiloni naptár tavasszal, Niszán (március–április) havában. Ha a babiloni időszámítást használták, akkor Nebukadneccar Jójákim uralkodásának negyedik évében ostromolta Jeruzsálemet. De ha a zsidó időszámítást vesszük figyelembe, akkor ez Jójákim harmadik éve. Dániel zsidó emberként valószínűleg az ismerős zsidó naptárt használta.

A második magyarázat a királyok uralkodási idejének babiloni számítására alapul. A király uralkodásának azt a részét, mely a Niszán havában kezdődő új év, vagyis a trónra lépés éve előtt volt, már az első évnek számították, még akkor is, ha nagyon rövid ideig uralkodott abban az évben. Ha Jeremiás ezt a módszert követte, akkor Jójákim trónra kerülésének évét teljes uralkodási évnek számította (pedig csupán néhány hét volt). Ha pedig Dániel a zsidó időszámítást használta (amely nem vette figyelembe a király uralkodásának első hónapjait az új év előtt), akkor csak három teljes évet számított be Jójákim uralkodásába. Az említett év Kr. e. 605 volt.

Dániel úgy utal Nebukadneccarra (akinek neve azt jelenti, hogy „Nabu megvédte örökségem”), mint Babilónia királyára. Abban az időben (605-ben) Nabopolasszár volt Babilónia királya, és Nebukadneccar még nem lépett trónra. Mindazonáltal Nebukadneccar a hadjárat során értesült apja haláláról, és sietve visszatért Babilonba, hogy trónra lépjen (lásd Történelmi háttér a Bevezetésben).

Dániel későbbi időpontban írt, és már királynak nevezte Nebukadneccart, tudva, hogy később elfoglalta a trónt.

Nebukadneccar megostromolta Jeruzsálemet… Júda tizenhetedik királya…, Jójákim idejében, aki Jósiás legidősebb fia volt (vö. 2Krón 36:2-t a 2Krón 36:5-tel). Miután Nékó fáraó Kr. e. 609-ben megölte Jósiást, Jójákim öccse, Jóáház került Júda trónjára. (Lásd a Júda utolsó öt királya c. táblázatot a 2Kir 23:31-35 közelében.) De Nékó megfosztotta trónjától Jóáházt, és Jójákimot ültette a trónra (2Krón 36:3-4).

Jeremiás figyelmeztette Jójákimot a fenyegető babiloni veszélyre, és Jójákim hallotta, amikor a próféta arra biztatta Isten népét, hogy ellenállás nélkül adják meg magukat Babilonnak. Ezért amikor Nebukadneccar ostromolni kezdte a várost, szinte semmilyen ellenállásba sem ütközött. Elfogatta Jójákimot, és Babilonba hurcoltatta. Ezzel Júda Nebukadneccar fennhatósága alá került.

Nebukadneccarnak ezzel a hódításával kezdetét vette egy fontos prófétai időszak: a pogányok ideje (Lk 21:24). A pogányok ideje az a hosszú történelmi időszak, melynek során az Istennel kötött szövetség alapján Ábrahámnak és utódainak adott földet pogány hatalmak birtokolják. A dávidi trón üres, nem ül rajta Dávid egyetlen jogos utódja sem. A pogányok ideje, mely Jeruzsálem elfoglalásával kezdődött Kr. e. 605-ben, mindaddig fog tartani, míg vissza nem tér a Messiás. Ezután, az ezeréves királyság idején Krisztus le fogja győzni a népeket, megszabadítja Izráel földjét a pogány hódítóktól, és Izráel népét szövetséges áldásaiban részesíti.  

Isten szövetséget kötött Izráellel Móábban (5Móz 28:30), pontosan mielőtt beléptek volna az ígéret földjére (5Móz 29:1). Ebben a szövetségben Isten kijelentette azt az alapelvet, amely meghatározza népével való bánásmódját. Ha engedelmeskednek neki, az áldást fog eredményezni (5Móz 28:1-14), de ha engedetlenek, akkor fenyítésre számíthatnak (5Móz 28:15-68). Ebben a második egységben Isten ismertette azokat az eszközöket, melyekkel megfenyíti népét, valahányszor eltérnek kinyilatkoztatott törvényétől. Ezek a fenyítések azt a célt szolgálják, hogy a népet Isten követelményeihez fordítsák, és így a nép újra alkalmassá váljon Isten áldásaira. Isten végső fenyítésként népe megjobbítása érdekében megengedi, hogy a pogányok meghódítsák Izráel földjét és nemzetét, és elűzzék népét saját földjéről (5Móz 28:49-68).

Mózes azt is kijelentette, hogy ha Istennek meg kell fegyelmeznie népét, akkor ez a fegyelmezés mindaddig nem ér véget, amíg a nép el nem hagyja bűnét, hittel vissza nem tér Istenhez, és engedelmeskedik az ő elvárásainak (5Móz 30:1-10). Izráel északi királysága Kr. e. 722-ben asszír fogságba ment. Ezzel beteljesedtek az 5Móz 28 alapelvei. A déli királyság (Júda), látva az északi királyság bukását, időről-időre (de nem következetesen) figyelt a próféták intéseire, és Istenhez fordult. A déli királyság istenfélő királyai vezetése alatti bűnbánata és engedelmessége miatt több mint egy évszázaddal tovább maradhatott az ígéret földjén.

De ez az állapot sem tartott sokáig. Júda is megszegte Isten szövetségét, elhanyagolta a szombat és a nyugalmi év megtartását (Jer 34:12-22), és bálványimádó lett (Jer 7:30-31). Ezért az 5Móz 28-ban kötött szövetség miatt ítéletnek kellett sújtania Júdát. Isten Nebukadneccart választotta ki eszközéül, hogy megfegyelmezze engedetlen népét (vö. Jer 27:6; Hab 1:6).

1:2b-3. Amikor Nebukadneccar júdai hadjárata után visszatért Babilonba, zsákmányt vitt, hogy így jelezze Júda Babilon előtti meghódolását. Először elvitte az Isten háza fölszerelésének egy részét Jeruzsálemből a maga isteneinek a templomába (vö. 2Krón 36:7). A „maga istenei” kifejezés, mely egyes számú is lehet, utalhat Bélre, akit Marduknak is neveztek, és aki a babiloniak fő istene volt (vö. magyarázatok a Dán 4:5-nél). (Sineár Babilónia ősi héber neve; vö. 1Móz 10:10; 11:2; 14:1; Ézs 11:11; Zak 5:11.)

Emellett Nebukadneccar magával vitt királyi vérből való, vagy nemesi származású ifjakat.

Amint erről a Bevezetésben már szó volt, ezek a királyi hercegek túszok is lehettek, akik biztosították Júda Babilon iránti hűségét. Vagy az is lehet, hogy azért kerültek Babilonba, hogy államigazgatási feladatokra készítsék fel őket, ha Nebukadneccarnak netán vissza kellene térnie Júda leigázására.

Aspenaz a király főudvarmestere volt. Az Ószövetség csak itt említi név szerint, de hatszor találkozunk még vele „főudvarmester”-ként (Dán 1:7-11, 18). Nem világos, hogy a „főudvarmester” (sáris) kifejezés eunuchot jelentett-e, vagy egyszerűen csak udvarmestert vagy főudvarmestert.

Kitchen szerint Dániel idején eunuchot jelentett (Kenneth A. Kitchen, Ancient Orient and Old Testament. Downers Grove. Ill.: InterVarsity Press, 1966, 165-166. o.)

1:4-5. Ezek a foglyok mind testi, mind pedig értelmi szempontból válogatott fiatalemberek voltak, akiket a királyi palotába szántak. Megpróbálták őket beolvasztani az udvari kultúrába, hiszen meg kellett tanulniuk a káldeusok írását és nyelvét, akik között ezután laktak. Egy kemény, hároméves kiképzés következett, hogy azután a király szolgálatába álljanak. Ebbe a kiképzésbe valószínűleg beletartozott a mezőgazdaság, az építészet, a csillagászat, a csillagjóslás, a törvényrendszer, a matematika és a nehéz akkád nyelv.

1:6-7. Nincs említés arról, hogy mennyi foglyot vittek el, de közülük négyet megnevez az író, mert később fontos szerepet töltöttek be Babilonban. Mind a négy név kifejezte Jahve, azaz Izráel Istene tiszteletét, ezért megváltoztatták nevüket. Az él szó jelentése Isten és a –já (vagy –jah) a Jahve név rövidítése. Ez arra utal, hogy a fiatalemberek szülei istenfélő emberek voltak, akik gyermekeik nevébe belevették Isten nevét. Dániel neve azt jelenti, hogy „Isten megítél” (vagy „Isten a bíróm”). Ő a Baltazár nevet kapta (akkádul Bélet-ar-uur), melynek jelentése „hölgyem, védje meg a királyt”.

Az Ószövetségben tízszer szerepel a „Baltazár” név, ezek közül nyolc Dániel könyve arámul íródott szakaszában található [2:26; 4:5-6, 15-16 (háromszor); 5:12]. Másik két előfordulása az 1:7 és a 10:1.

Hananjá („Jahve kegyelmes”) Sadrak lett, valószínűleg az akkád áduráku igéből, melynek jelentése „félek (egy istentől)”.  

Mísáél („kicsoda olyan, mint Isten?”) a Mésak nevet kapta, mely valószínűleg az akkád méáku igéből származik, melynek jelentése „megvetett, hitvány, megalázott vagyok (istenem előtt)”.

Azarjá („Jahve megsegített”) új neve Abédnegó lett, melynek jelentése „Nebó szolgája” (Negó a babiloni Nebó isten nevének héber változata). Nebó (vö. Ézs 46:1) Bél fia, az írás és a növényzet babiloni istene volt. Nabu néven is ismerték (vö. magyarázatok a Dán 1:1-nél Nebukadneccar nevével kapcsolatban).

Tehát a főudvarmester (Aspenaz, 3. v.) elhatározta, hogy kiirtja Izráel Istene nevének minden formáját a babiloni udvarból. A négy fiatalembernek adott név jelezte, hogy Babilon isteneinek alattvalóivá váltak.

B. Dániel hűsége Istenhez (1:8-16) 1. A KÉRÉS (1:8)

1:8. Nebukadneccar bőségesen gondoskodott a foglyokról. Fényűzően élhettek, nem láttak szükséget, mert naponta a király asztaláról származó ételt és… bort kapták táplálékul. De ez az étel nem felelt meg a mózesi törvény előírásainak. Már az a tény, hogy pogányok készítették, tisztátalanná tette. Biztosan sok olyan étel is került a király asztalára, amit a mózesi törvény tiltott. Ezért ezeknek az ételeknek a fogyasztása szertartásilag tisztátalanná tette volna a zsidó ifjakat. Továbbá ezt a királyi ételt bizonyára felajánlották áldozatként a pogány isteneknek, mielőtt a király asztalán tálalták volna.

Ilyen étel fogyasztása ellentétes lett volna a 2Móz 34:15-tel, ahol Isten megtiltotta a zsidóknak a pogány isteneknek áldozatul bemutatott hús fogyasztását.

Hasonló nehézségek merültek fel a borivással kapcsolatban is. Az ószövetségi tiltás alapján a zsidók tartózkodni akartak a „részegítő italtól” (pl. Péld 20:1; Ézs 5:11 „ital”), ezért általában vizezték a bort. Egyesek három egység vizet adtak egy egység borhoz, mások hatot, megint mások akár tíz az egy arányban is hígították a bort. A babiloniak nem hígították saját borukat. Ezért mind az étel, mind pedig az ital tisztátalanná tette ezeket a fiatal férfiakat. Dániel ismerte a törvény előírásait, melyek meghatározták, hogy mit egyen és igyon, és mit ne.

Dániel minden tettében Isten tetszését akarta keresni. Ezért elhatározta, hogy bár nem saját hazájában tartózkodik, hanem egy olyan kultúrában, mely nem tartja be Isten törvényét, vonatkozik rá a törvény. Arra kérte tehát a főudvarmestert, hogy mentse fel a király által bőségesen szolgáltatott ételek és italok fogyasztása alól. Dániel bátor, eltökélt és Istennek engedelmes férfi volt.

2. A KÉRÉS JÓVÁHAGYÁSA (1:9-14)

1:9-10. Érthető a főudvarmester Dániel kérésével szembeni ódzkodása. A főudvarmester volt felelős a fiatal foglyok testi-lelki fejlődéséért, hogy felkészüljenek arra a feladatra, amire a király kiszemelte őket. Ezekre a fiatalokra a király tervei szerint nyilvánvalóan stratégiai szerep várt, ezért megfelelően fel akarta őket készíteni. Ha ezek a férfiak nem lettek volna fontosak a királynak, akkor testi állapotuk nem számított volna Aspenaznak, aki nem kockáztatta volna életét miattuk.

Dániel Istenre bízta magát, aki közbeavatkozott Dániel érdekében: jóindulatra (raamím, „könyörület”) és szeretetre (esed, „hűséges szeretet”) indította a hivatalnok szívét Dániel iránt.

1:11-14. Amikor úgy tűnt, hogy a főudvarmester megtagadja Dániel kérését, akkor Dániel odament ahhoz a felügyelőhöz, akit Aspenaz a négy ifjú fölé rendelt, és tíznapi próbaidőt kért, melyben Dánielnek és társainak csupán zöldségféléket és vizet adnak enni és inni. (Héberül a zöldségfélék kifejezés jelentése „vetemények”, ezek közé tartozhattak a gabonakészítmények is.) A mózesi törvény egyetlen zöldségfélét sem tartott tisztátalannak, ezért Dániel bármilyen zöldséget megehetett, amit elé tettek, anélkül, hogy beszennyezte volna magát. Ilyen rövid idő alatt (tíz nap) semmilyen hanyatlás nem mutatkozhatott a foglyok egészségi állapotában, ami bármelyik felügyelőt veszélyeztette volna. Sőt Dániel jelzi, hogy szebbnek látszottak, mint a többiek, akik a király ételét ették.

A felügyelő a főudvarmester irányítása alatt állt, ezért mindenhez engedélyt kellett kérnie Aspenaztól. Ez jelzi, hogy Isten beavatkozik azok érdekében, akik bíznak benne, megvédi és megőrzi azokat, akik még pogány uralom alatt is engedelmeskednek neki.  

3. AZ EREDMÉNY (1:15-16)

1:15-16. Tíz nap múlva a zöldségen élő négy fiatalember egészségesebbnek tűnt, mint azok, akik a király ételét ették. Ez a négy fiatalember jobban nézett ki, mint a többiek – és nem rosszabbul, amitől Aspenaz tartott (10. v.) –, ezért a főudvarmester nem támasztott kifogást azon étrend ellen, amelyet Dániel kért magának és barátainak. Tehát megengedték nekik, hogy továbbra is zöldségféléken éljenek.

Bár Isten nem tiltotta a húsfogyasztást (vö. 1Móz 9:3; Róm 14:14; 1Kor 10:25), a vegatáriánus étrend mégis jobbnak bizonyult a király ételénél. Tehát Isten megáldja azokat, akik engedelmeskednek parancsolatainak és akik bíznak benne. Ez az eset tanulságos volt Izráel népének. Isten engedelmességet követelt a törvény iránt. A büntetés az engedetlenség miatt következett be. De Isten még a fenyítés idején is megvédi és ellátja azokat, akik engedelmeskednek neki, és rá bízzák magukat.

C. Dániel találkozása a királlyal (1:17-21) 1:17. E négy ifjút Nebukadneccar a királyi udvar felelős tisztségeibe akarta helyezni. Valójában Isten készítette fel őket a kijelölt szolgálatra, mert megadta nekik, hogy előrehaladjanak a tudományban, mindenféle írásban és bölcsességben. A „tudomány” ügyes érvelést és gondolkodást igényel. Képesek voltak világosan és logikusan gondolkodni. A „bölcsesség” éleslátással jár. Ebből látszik, hogy képesek voltak világosan megállapítani a dolgok természetét, és a maguk igaz valójában értelmezni azokat. Az írásban is előrehaladtak, ami azt jelenti, hogy Isten tehetséggel áldotta meg őket (vö. magyarázatok a 4. versnél). Dániel isteni segítséggel és jó tanárok felügyelete melletti éveken át tartó tanulással óriási ismeretre tett szert a tudományokban és a művészetekben.

Bár a többi babiloni alattvaló tudása sem maradt el talán Dánielétől, ő mégis kiemelkedett közülük egy területen: Istentől kapott képessége volt a látomások és az álmok magyarázatára. Az emberek mindig kíváncsiak voltak a jövőre, és igyekeztek megjövendölni a bekövetkező eseményeket. Pl. miután Izráel bevonult Kánaán földjére, sok olyan emberrel találkozott, akik a jövőt különböző eszközökkel próbálták megjövendölni. De Isten megtiltotta Izráelnek, hogy ezek közül a módszerek közül, melyek Babilonban is közismertek voltak, bármelyiket is kövessék (5Móz 18:9-13).

1:18-21. Amikor eljött az az idő, amelyről meghagyta a király (vagyis a három éves felkészítés vége; vö. 5. v.), a király megvizsgálta Dánielt és három társát, és azt tapasztalta, hogy egy sem akadt, aki olyan lett volna, mint ezek a fiatalemberek. Ők tízszer okosabbnak bizonyultak a király minden mágusánál és varázslójánál. (A mágusokkal és varázslókkal kapcsolatban lásd magyarázatok a 17. versnél.) A „tízszer” kifejezés jelentése „sokszorosan” (vö. 1Móz 31:7, 41; 4Móz 14:22; Jób 19:3).

A király tanácskozott mágusaival, varázslóival, csillagjósaival, bölcseivel és jósaival. A „mágusai” (arummím, Dán 1:20; 2:2) kifejezés olyan emberekre utalt, akik okkult mesterkedéseket folytattak (ez a szó szerepel az 1Móz 41:8, 24; 2Móz 7:11, 22; 8:7, 18-19; 9:11-ben is). Az itt található „varázsló” kifejezés (’aápím) csak kétszer szerepel az Ószövetségben (Dán 1:20; 2:21), és azokra utalhat, akik varázsigéket, vagyis ráolvasást használtak ördögűzésre. A varázslókra utaló másik szó (mekaepím, 2:2) valószínűleg az akkád kaápu igéből származik, melynek jelentése: „megbabonáz, elbűvöl”. (Ez a melléknévi igenév, amit „varázslók”-nak fordítanak, csak itt szerepel a Dániel könyvében, és még négy helyen az Ószövetségben: 2Móz 7:11; 22:18; 5Móz 18:10; Mal 3:5). A „csillagjósok” [héberül kadím, Dán 2:2, 4; arámul kadá'ín, 2:5, 10 (kétszer); 3:8; 5:7, 11], valószínűleg a babiloni valláson belüli papi osztályra utal, akik a csillagokból próbálták kiolvasni a jövőt, mert a csillagokat imádták. A „jósok” (gázerín, 2:27; 4:7; 5:7, 11) olyan emberek lehettek, akik próbálták kideríteni vagy meghatározni mások sorsát.

Ennek az öt embercsoportnak a tevékenysége között átfedés is lehetett. Dániel többször is azzal az általános kifejezéssel utal ezekre az emberekre, hogy „bölcsek” [2:12-14, 18, 24 (kétszer), 48; 4:3, 15; 5:7-8, 15].

Dániel egészen addig szolgált a babiloni királyi udvarban, míg Kr. e. 539-ben Círus meg nem döntötte a Babiloni Birodalmat. Isten korábban már kijelentette: „Akik engem dicsőítenek, azoknak dicsőséget szerzek” (1Sám 2:30). Dániel eltökélten dicsőítette Istent, noha olyan helyen élt, ahol az emberek nem Isten mércéje szerint éltek. Isten pedig dicsőséget szerzett Dániel törvénytiszteletének,  

és támogatta a király udvarában. Ez az eset emlékeztethette Izráelt arra, hogy az engedelmesség áldást erdményez, és az igaz élet előfeltétele a szövetségi áldások élvezetének.

Isten képessé tette Dánielt a látomások és álmok megértésére és megmagyarázására (Dán 1:17). Ez azt jelentette, hogy Nebukadneccar hosszú uralkodása alatt Dánieltől függött, mert ő értette meg a jövőbeli eseményeket, melyeket Isten álmokon és látomásokon keresztül nyilatkoztatott ki. Ez az esemény előrevetíti Izráel szolgálatát, mely egy nap ki fog teljesedni. Isten Izráelt papok királyságának különítette el (2Móz 19:6). Ebben a szerepben ők Isten világossága voltak a világ számára (Ézs 42:6; 49:6). Az volt a feladatuk, hogy átvegyék Isten kinyilatkoztatását és továbbadják a nemzeteknek, melyek nem ismerték Istent. Isten állandóan emlékeztette őket erre a szerepükre a szent sátorban álló mécses révén. Dániel a babiloni királyi udvarban töltött ideje alatt képviselte Istent a pogányok előtt.

Amikor Izráel a Messiás uralkodása alatt belép az ezeréves áldásokba, be fogja tölteni azt a szerepét, amelyre Isten kiválasztotta, és továbbítani fogja Isten igazságát a pogányoknak (Zak 8:21-23).

II. A pogányok prófétai történelme a pogányok időszakában (2-7. rész) A. Nebukadneccar álma (2. rész) 1. A KIRÁLY ÁLMA (2:1-16)

a. Az álom (2:1-3) 2:1. Nebukadneccart trónra lépése után hamarosan egy vissza-visszatérő álom kezdte zaklatni.

Mivel Dániel csupán egy álomnak a tartalmát mondta el, és azt értelmezte (vö. 24-26. v.), a többes szám használata itt („álmokat”; Károli) feltehetően ugyanannak az álomnak az ismétlődésére utal. Úgy tűnik, hogy Nebukadneccar nagy jelentőséget tulajdonított ennek az álomnak, mert annyira nyugtalan lett a lelke (vö. 3. v.) az álom miatt, hogy nem tudott… aludni.

2:2-3. A király hívatta birodalma bölcseit, akik azt állították, hogy képesek előre megmondani a jövőt (vö. magyarázat az 1:17-nél). Ha az egyikük módszere nem hozta meg a kívánt eredményt, remélhetőleg valamely másik bölcs módszere meg fogja fejteni az álmot. A király együtt hívatta őket, hogy jósoljanak, és úgy magyarázzák meg a király álmát, hogy az kielégítő legyen számára. A király így szólt a bölcsekhez: Nyugtalan a lelkem, amíg nem tudom, mit jelent az álom. b. A bölcsek kétségbeesése (2:4-11) 2:4. A bölcsek máskor is kaphattak olyan parancsot, hogy magyarázzanak meg egy álmot (3. v.), mert nem lepődtek meg rajta. (Amint a Bevezetés Nyelv c. bekezdésében említettük, az 1:1-2:4a héberül íródott, de a „Király, örökké élj” kifejezéstől egészen a 7:28-ig az írás arámul folytatódik.) A bölcsek magabiztosan kijelentették, hogy ha a király elárulja az álmot, akkor megadják a magyarázatát. Biztosak voltak abban, hogy közös bölcsességükkel találnak olyan magyarázatot, amely kielégíti a királyt.

2:5-6. Lehet, hogy a király korábban már követelt ilyet a bölcsektől, és ki is elégítette a válaszuk, de az biztos, hogy soha nem kérte még tőlük, hogy olyan álmot magyarázzanak meg, aminek ilyen nagy jelentőséget tulajdonított. Ezért úgy döntött, hogy próbára teszi őket. Ha képesek arra, hogy az álmok értelmezése révén előre megmondják a jövőt, akkor arra is képeseknek kell lenniük, hogy ne csak a jövőt, hanem a múltat is felfedjék, és visszaidézzék a király álmát. Ezért nem volt hajlandó elmondani az álmot nekik. Ez nem azt jelenti, hogy elfelejtette. Ha így lett volna, akkor a bölcsek könnyen előállhattak volna egy kitalált álommal, amit aztán megmagyaráznak, hogy mentsék az életüket. De a király úgy érvelt, hogy ha nem képesek visszaidézni a múltat, akkor jövendöléseikben sem lehet megbízni.

A király ajándékokat és nagy méltóságot ígért a bölcseknek, ha felfedik és megmagyarázzák az álmot. De halálos ítélettel fenyegette meg őket (darabokra vágnak benneteket és házaikat szemétdombbá teszik), ha szélhámosoknak bizonyulnak, akik nem tudják visszaidézni az álmot.

2:7-9. A bölcsek újra (vö. 4. v.) azt kérték, hogy a király mondja el álmát nekik, megígérve, hogy utána megadják a magyarázatot. A király ekkor már arra hivatkozott, hogy csak húzzák az időt. Újra utalt elhatározására (vö. 5. v.), ha nem tudják megmondani az álmát. Úgy érezte, csak akkor  

bízhat értelmezésükben, ha képesek arra, hogy elmondják az álmát. Különben tudni fogja, hogy összeesküdtek, és csak hazug és haszontalan dolgokat beszélnek előtte. Lehet, hogy Nebukadneccar már türelmetlen volt a bölcsekkel, akik valószínűleg idősebbek voltak nála, hiszen atyjától örökölte őket. Próbatételének másik oka az lehetett, hogy gyanakvóvá vált a bölcsességre formált jogcímükkel szemben.

2:10-11. A bölcsek azzal védekeztek, hogy a király értelmetlen dolgot kíván tőlük, olyat, amilyet egyetlen uralkodó sem kért még soha. Azt állították, hogy a jövő az isteneké és nem a testben élőké. Érdekes módon ezzel közvetve beismerték, hogy korábbi magyarázataikkal félrevezették a királyt, ami megdöbbentő kijelentés ilyen megbecsült udvari méltóságok részéről. c. A király rendelete (2:12-13) 2:12-13. Miután a bölcsek kijelentették, hogy nem tudják teljesíteni a király követelését, a király igen nagy haragra gerjedt (vö. 3:13, 19). Kiadta a parancsot, hogy végezzék ki a babiloni bölcseket mind. Ez a parancs nemcsak azokra vonatkozott, akik épp a királyi udvarban szolgáltak, hanem mindazokra, akik azt állították magukról, hogy meg tudják mondani a jövőt. Mivel Dánielt és három barátját is a bölcsek közé sorolták, az ítélet rájuk is vonatkozott. d. Dániel bátorsága (2:14-16) 2:14-16. Dániel nem tudta, hogy mi történt a királyi udvarban. Talán azért nem jelent meg, amikor a király hívatta a bölcseket (2. v.), hogy kerülje a pogány vezetőkkel való találkozást. Amikor meghallotta, hogy rá is halálos ítélet vár, tapintatosan Arjókhoz, a király testőrparancsnokához fordult, hogy megtudja ennek okát. Arjók tudtára adta az esetet, amely leleplezte, hogy a bölcsek félrevezetik a királyt.

Dániel bátran bement a királyhoz azzal a kéréssel, hogy halasszák el a kivégzéseket egy darabig, hogy magyarázatot adhasson a királynak. Ehhez bátorság kellett, mert a király már azzal vádolta a bölcseket, hogy csak időt akarnak nyerni (8. v.).

A király nyilvánvalóan nagyra becsülte Dánielt, mert megengedték neki, hogy belépjen a királyi trónterembe, és közvetlenül elmondhassa kérését a királynak. Bár a könyv erről nem ír, valószínű, hogy Dániel korábban is megmagyarázott álmokat, ha nem is feltételül a királynak. Ezért biztos volt abban, hogy képes lesz megtudni az álmot és magyarázatát.

2. AZ ÁLOM KINYILATKOZTATÁSA (2:17-23)

a. Dániel könyörgése (2:17-18) 2:17-18. Dániel a próba alatt nyugodt volt. Hazament, megkereste három társát, és együtt irgalomért könyörögtek a menny Istenéhez. (A „menny Istene” kifejezés hatszor szerepel Dániel könyvében: 2:18-19, 28, 37, 44; 5:23, kilencszer Ezsdrás könyvében, és négyszer Nehémiásnál. Az Ószövetségben még az 1Móz 24:3, 7; Zsolt 126:26; Jón 1:9-ben fordul elő.)

Az irgalom Isten válasza a szükségben lévő számára. Dániel elismerte, hogy képtelen megoldani a helyzetet, és bizalommal Istenhez fordult. Számított arra, hogy az Úr gondoskodik róla. b. A kinyilatkoztatás (2:19a) 2:19a. A négy fiatalember imájára válaszul a titok lelepleződött Dániel előtt, nyilvánvalóan még azon az éjszakán. c. Isten dicsőítése (2:19b-23) 2:19b-23. Dániel helyesen felelt erre: dicsőítette Istent. Elismerte, hogy Isten a bölcsesség Istene, aki kezdettől fogva ismeri a véget, és a hatalom Istene is, mert bármit elhatároz, azt meg is tudja tenni. Dániel úgy fejezte be imádságát, ahogy kezdte, vagyis Isten bölcsességét és erejét dicsérte (vö.

23. v.).

Isten hatalmának bizonyítékai láthatók abból, ahogy irányítja az eseményeket (ő szabja meg a különböző időket) és a nemzetek sorsát. (Királyokat taszít el, és királyokat támaszt.)

Nebukadneccar azért került a trónra, mert Isten elhatározta, hogy felhasználja őt akarata teljesítésére.  

Isten bölcsességének bizonyítékai láthatók abból is, ahogy bölcsességet ad a bölcseknek (vö. 21b. v.), és feltárja a mélyben elrejtett titkokat (22. v.). Istennél lakik a világosság, azaz minden világos számára, bár az embereket sötétség veszi körül. Isten ismeri és kijelentheti a jövőt. Isten hatalma és nem Dániel esze fejtette meg az álmot és annak magyarázatát. Dániel dicsőítő imája hálaadással fejeződik be: Isten kijelentette a király álmát a négy fiatalembernek, akik bíztak benne.

3. AZ ÁLOM MEGFEJTÉSE (2:24-45A)

a. Dániel magyarázata (2:24-30) 2:24-25. Miután Dániel megkapta Istentől az álmot és annak magyarázatát (19. v.), elment Arjókhoz, a király testőrparancsnokához (vö. 14. v.), és jelentette neki, hogy kész megmagyarázni a királynak az álmát. A királyi udvar nyilvánvalóan tudott a király dühéről, mert Arjók sietve bevitte Dánielt a király elé. Arjók tévesen állította: Találtam magyarázót a király álmára. Valójában Dániel „ment Arjókhoz”. Arjók nyilvánvalóan arra számított, hogy magas jutalomban részesül, mert talált valakit, aki enyhíti a király izgalmát.

2:26-28. A király megkérdezte, hogy Dániel képes-e arra, hogy megmondja neki az álmát és annak magyarázatát. Dániel szavahihetősége ugyanazon próba alá esett, mint a többi bölcseké.

Korábban a bölcsek azt állították, hogy csak az istenek tudják kijelenteni a jövőt az embernek (11. v.).

Most Dániel azt állította, hogy amit Babilon bölcsei hamis isteneikkel együtt sem tudtak megtenni (27. v.), arra ő képes, mert van Isten a mennyben (vö. magyarázatok a 18. versnél), aki a titkokat feltárja (28. v.; vö. 47. v.). Dániel mindezt nem magának tulajdonította (vö. 23. v.).

2:29-30. Dániel mindjárt az elején kijelentette, hogy a király álma prófétai (vö. 45. v.: „mi történik majd ezután”), és arról szól, hogy mi fog történni. A király álma prófétai módon mutatta be a pogány történelmet Nebukadneccar idejétől fogva egészen addig, amíg a pogány hatalmak meghódolnak Izráel Messiása előtt. Ezt az időszakot nevezi a Szentírás a „pogányok idejé”-nek (Lk 21:24). Ezt az álmot kapta Nebukadneccar, sok pogány uralkodó között az első, aki isteni elrendelésre gyakorolta hatalmát a pogányok ideje alatt. Isten nem lelki igazságot jelentett ki Nebukadneccarnak, hanem a pogányok politikai hatalmával kapcsolatos tényeket. Az álomban minden érthető lesz Nebukadneccarnak.

Dániel újra alázatosan kijelentette, hogy ez a titok nem azért tárult föl előtte, mintha ő bölcsebb lenne, mint mások (vö. Dán 2:27-28). b. Az álom elismétlése (2:31-35) 2:31-33. A király álma viszonylag egyszerű volt. Dániel beszámolt arról, hogy a király egy borzasztó nagy szobrot látott. A szobor mérete és látványa rettenetes volt. A király jelentéktelennek tűnt, amikor elé állt. A szobor káprázatosan fényes volt a különböző fémek miatt, melyekből készült.

A szobornak a feje színaranyból volt, a melle és a karjai ezüstből, a hasa és az oldala rézből és lábszárai vasból, lábai pedig részint vasból, részint cserépből voltak. Egy futó pillantás meg tudta különböztetni a szobor különböző testrészeit.

2:34-35. A szobor nem állt örökké. Egy kő zuhant a szobor vas és cserép lábaira (anélkül, hogy valaki hozzányúlt volna), és darabokra zúzta az egész szobrot. És olyan lett az egész, mint… a polyva, amit elfúj a szél. A polyva a gabonamagnak az a könnyű, haszontalan része, amitől a cséplés során megtisztították a gabonát a szél segítségével (feldobták a levegőbe). A kő pedig, mely elpusztította a szobrot, nagy heggyé lett, és elfoglalta az egész földet. Maga az álom egyszerű volt, de az álom jelentése felizgatta a királyt. c. Az álom magyarázata (2:36-45a) 2:36-38. Dániel magyarázata világossá tette, hogy a szobor azokat a pogány királyságokat testesíti meg, melyek uralkodni fognak Palesztina földjén és Izráel népén. Nebukadneccart, a babiloni birodalom fejét az arany fej jelképezte (38. v.). Apja katonai hódítás során került hatalomra, de Nebukadneccar Istentől kapta a királyságot, hatalmat, erőt és méltóságot (aki királyokat állít, és királyokat foszt meg trónjuktól, 21. v.). (A menny Istene kifejezéssel kapcsolatban lásd a 18. versnél lévő magyarázatokat.)  

Nebukadneccar uralmát világbirodalomnak tartották, mintha minden emberen, az állatokon és a madarakon uralkodott volna. A teremtéskor a földön való uralkodás jogát az ember kapta, akinek uralma alá kellett hajtania minden teremtett lényt a földön (1Móz 1:26). Itt Nebukadneccar isteni felkenésre segített teljesíteni azt, amit Isten eltervezett az ember számára.

2:39. A szobor második része, ezüstből készült melle és karja, a médek és perzsák felemelkedését jelképezte (vö. 5:28; 6:9; vö. még 6:1). A médek és perzsák a babiloniakat Kr. e. 539-ben győzték le.

Az ezüst karok nyilvánvalóan a két nemzetet jelképezték, Médiát és Perzsiát, melyek együtt foglalták el Babilont. Bár ez a királyság több mint 200 éven át volt hatalmon (Kr. e. 539–330), hosszabban, mint az Újbabiloni Birodalom (626–539), a Méd–Perzsa Birodalom mégis alacsonyabb rendű volt nála, mint ahogy az ezüst alacsonyabb rendű az aranynál.

A hasa és az oldala rézből készült, amely a harmadik feltámadó királyságot jelképezte. Ez a Görög Birodalom (vö. 8:20-21). Nagy Sándor Kr. e. 334 és 330 között legyőzte a Méd–Perzsa Birodalmat, és kinyilvánította fennhatóságát népe és területe fölött. Nagy Sándor hódításaival a Görög Birodalom határait egészen Északnyugat-Indiáig tolta, ami óriási birodalmat jelentett. Gyakorlatilag az egész földön uralkodott.

2:40. A vas lábak a Római Birodalmat jelképezték. Ez a negyedik királyság a Görög Birodalmat Kr. e. 63-ban győzte le. Bár a Római Birodalom két lábon álló megosztott ország volt, és vas valamint agyag keveréke alkotta, mégis egy birodalomként létezett. Ennek a birodalomnak az erejét a vas adta, mely erősebb, mint a réz, az ezüst és az arany. A Római Birodalom erősebb volt, mint bármelyik korábbi birodalom. Szétzúzott minden birodalmat, mely előtte létezett. Róma a maga kegyetlen hódításával bekebelezte azokat az országokat és népeket, melyek a korábbi három birodalomhoz tartoztak, és beolvasztotta őket önmagába.

2:41-43. Az a birodalom, amely egykor olyan erős volt, mint a vas, úgy elgyengült, mint amikor a cserepet összekeverik a vassal. Ez a keveredés fokozódó gyengülést és hanyatlást jelez. Két fém ötvözete olyan fémet alkothat, mely erősebb, mint bármelyik alkotóeleme önmagában. De vas és cserép nem ötvözhető. Ha vasat és agyagot olvasztótégelybe teszünk, felmelegítjük a forráspontig, és a keveréket kiöntjük egy formába, miután az öntvény lehűl, a vas és az agyag különválik egymástól. A cserép kitörhető, és gyenge öntvényt hagy maga után.

A Római Birodalmat a megosztottság (az a királyság ugyanis szétszakad) és a hanyatlás (részint vasból, részint cserépből volt) jellemezte. Bár Rómának sikerült meghódítania érdekterületeit, sohasem tudta egyesíteni a népeket, hogy egységes birodalmat alkossanak. Ebben az értelemben az emberek keveredtek, de nem egyesültek. [Más nézetek szerint az erőnek és a gyengeségnek ez a keveréke a következőket jelenti: (a) a birodalom erős volt szervezetileg, de gyenge erkölcsileg; (b) az imperializmus és a demokrácia sikertelenül egyesült; (c) a vezetést a tömegek befolyásolták, vagyis a csőcselék uralkodott; (d) a birodalom számos faj és kultúra keveréke volt.]

2:44-45a. Dániel ezután az említett királyságoknak a megdöntéséről szól. Az ezeknek a királyoknak az idejében kifejezés utalhat a négy birodalomra, de valószínűbb, hogy a tíz lábujj idejét jelzi (42. v.), hiszen az első négy királyság nem egy időben létezett, mint feltehetően a lábujjak (vö. magyarázat a négy vadállat tíz szarvával kapcsolatban a 7:24-nél). Nebukadneccar egy kő lezuhanását látta, amely széttörte a szobrot (2:34). A szobrot a kő törte szét, anélkül, hogy valaki hozzányúlt volna. A Szentírásban a kő gyakran utal Jézus Krisztusra, Izráel Messiására (pl. Zsolt 118:22; Ézs 8:14; 28:16; 1Pt 2:6-8). Isten, aki trónra ültette Nebukadneccart, el fogja venni a hatalmat Babilontól, s a médeknek és a perzsáknak, aztán a görögöknek, végül Rómának adja. De egy nap egy olyan királynak ad majd politikai hatalmat, aki az egész földön fog uralkodni. Uralma alá fogja hajtani a földet, és ezzel valóra váltja az ember számára Isten eredeti tervét (1Móz 1:27).

Nebukadneccar álmában a szobrot szétverő kőből hegy lett, mely betöltötte az egész földet (Dán 2:35). A Szentírásban a hegy gyakran királyságot jelképez. Ezért Dániel úgy magyarázta ezt a jelenséget, hogy a négy birodalom, mely a földön és Izráel népén uralkodik, nem emberi kéztől pusztul el, hanem az Úr Jézus Krisztus eljövetelétől, aki a lezuhanó kő. Amikor ő eljön, megalapítja a messiási országot, melyet Isten Dávid által megígért Izráelnek (2Sám 7:16). Visszajövetelekor leigáz minden királyságot, és ezzel véget vet nekik (vö. Jel 11:15; 19:11-20). Ezután ő fog uralkodni örökké az ezeréves és az örök birodalomban.  

Az amillennisták azt tartják, hogy ezt a királyságot Krisztus már létrehozta első eljövetelekor, és most az egyház ez a királyság. Azzal érvelnek, hogy: (a) a keresztyénség, mint a növekvő hegy, a földön terjedni kezdett; (b) Krisztus a Római Birodalom idején jött el; (c) a Római Birodalom tíz király öröksége lett (tíz lábujj); (d) Krisztus a sarokkő (Ef 2:20).

Ugyanakkor a premillennisták azt vallják, hogy az a királyság, amit Krisztus megalapít a földön, még eljövendő. Legalább hat érv szól emellett: (1) A kő hirtelen válik heggyé, nem fokozatosan. A keresztyénség nem hirtelen töltötte be „az egész földet” (Dán 2:35) Krisztus első eljövetelekor. (2) Bár Krisztus a Római Birodalom idejében jött el, nem pusztította el azt. (3) Krisztus földi élete alatt a Római Birodalomnak nem volt egyszerre tíz királya. Nebukadneccar szobra pedig azt jelzi, hogy amikor Krisztus eljön, hogy megalapítsa királyságát, tíz uralkodó lesz hatalmon, akiket ő elpusztít. (4) Bár most Krisztus a sarokkő az egyház számára, (Ef 2:20), és „ez a kő a megütközés köve és a botránkozás sziklája [a hitetleneknek]” (1Pt 2:8), még nem szétzúzó kő, mint ami akkor lesz, amikor újra eljön. (5) A kő (a Messiás) szét fog zúzni minden királyságot a földön, és véget vet nekik. De az egyház nem győzte le a világi királyságokat, és nem is fogja legyőzni. (6) Az egyház nem politikai hatalommal rendelkező királyság. Ez a jövőbeli ezeréves birodalom lesz. Ezért Nebukadneccar álma világosan tanítja a premillennizmust, vagyis azt, hogy Krisztus vissza fog térni a földre, hogy a földön uralkodjon, és meghódítson minden népet. Nem az egyház ez a királyság.

4. DÁNIEL MEGTISZTELTETÉSE (2:45B-49)

2:45b. Dániel azzal hitelesítette magyarázatát, hogy először elmondta az álmot (31-35. v.). Majd bizonyította, hogy a magyarázat (36-45a) megbízható, mert Istentől ered (vö. 19, 23, 28, 30. v.), aki saját kezében tartja a népek sorsát. Ő tudja, hogy mi történik majd ezután (vö. 28-29. v.).

2:46-47. A király annyira megindult Dániel magyarázatán, hogy arcra borult… Dániel előtt, és megparancsolta, hogy mutassanak be áldozatot neki, vagyis olyan tiszteletben részesítsék, amivel csak Babilónia isteneit illették. Nebukadneccar így ismerte el Dániel isteni tekintélyét. Mert Dániel elmondta a király álmát és megmagyarázta, Nebukadneccarnak meg kellett vallania, hogy Dániel Istene felette áll Babilónia minden istenének, és hogy ő az Úr a föld királyai felett. Dániel Istene felmagasztaltatott Nebukadneccar előtt, mert Dániel által kijelentette a jövőt. A király elismerte, hogy Isten a titkok feltárója, amint ezt Dániel már korábban kijelentette (vö. 28. v.). Nebukadneccar nyilvánvalóan elfogadta azt a tényt, hogy Dániel Istene emelte őt hatalomra (vö. 37-38. v.), és elismerte Isten hatalmát.

2:48-49. Nebukadneccar fontos kormányzati méltóságra emelte Dánielt, és királyi ajándékokkal jutalmazta. Babilon sok tartományból állt, melyek mindegyikét egy-egy kormányzó vezette (3:2). Úgy tűnik, hogy Dániel annak a tartománynak a kormányzója lett, amelyben a királyi udvar (Babilon város) is volt. Dániel nem feledkezett meg barátairól, hanem azt kérte, hogy a király őket is tüntesse ki. Ezért a király Sadrakot (Hananját), Mésakot (Mísáélt) és Abédnegót (Azarját) Dániel szolgálatába rendelte ugyanabban a tartományban (városban), amelynek Dániel volt a kormányzója.

Dániel a királyi udvarban maradhatott talán Nebukadneccar egyik tanácsadójaként.

Isten csodálatos módon emelte Dánielt a királyi udvarban olyan tisztségre, hogy közbenjáró lehetett a király és a júdai foglyok között, akik hamarosan (597-ben és 586-ban) Babilonba kerültek.

B. Nebukadneccar szobra (3:1-30) 1. A SZOBOR FELÁLLÍTÁSA (3:1-7)

3:1. A pogány történelemben játszott jelentős szerepéről szóló kijelentés (2:37-38) hatása látható Nebukadneccar viselkedéséből, melyet a 3. rész eseményei mutatnak be. Nebukadneccarról kiderült, hogy ő az arany fej (2:38), ezért a király csináltatott egy arany szobrot (3:1)! Nem tudjuk, hogy mikor állította fel. Valamikor a 2. részben leírt események után kellett történnie, mert Dániel három társa már fontos tisztséget töltött be (3:12) kinevezésük után (2:49).

A Septuaginta hozzáteszi a 3:1-hez, hogy ez az esemény Nebukadneccar tizennyolcadik évében történt (587), egy évvel Jeruzsálem bukása előtt (vö. 2Kir 25:8). Jeruzsálem végső pusztulása Nebukadneccar győzelmeinek tetőpontját jelentette, ezért ez az utalás igaz lehet. Mindazonáltal a Dán 3. alaposabb elemzése alapján az itt leírt események Nebukadneccar hosszú uralkodásának még  