Életformáló tanítás

Életformáló tanítás

Dr. Howard Hendricks

Életformáló tanítás Hét bevált módszer, amely életre kelti a tanítást

Originally published in English under the title Teaching to Change Lives by Howard Hendricks Copyright © 1987 by Howard Hendricks Published by WaterBrook Press This editon published by arrangement with WaterBrook, an imprint of Random House, a division of Penguin Random House LLC. All rights reserved including the right of reproduction in whole or in part in any form. No part of this book may be used or reproduced in any manner for the purpose of training artificial intelligence technologies or systems. This work is reserved from text and data mining (Article 4(3) Directive (EU) 2019/790).

Magyarországi felelős kiadó: Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány A member of Entrust 1135 Budapest, Béke utca 35/B Telefon/fax: (1)350-7201 www.kiakonyvek.hu info@kiakonyvek.hu Felelős kiadó: Monty Taylor Fordította: Virág Réka Tördelés: Urkuti Dóra A fordítás és a kiadás a kiadó engedélyével történt.

Minden jog fenntartva.

A könyv bármely részének felhasználásához vagy sokszorosításához a kiadó előzetes írott engedélye szükséges, kivéve rövid idézeteket folyóiratokban vagy elemző cikkekben.

ISBN 978-963-9390-70-6

Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány Budapest, 2019, 2025

Hallgatóimnak, legérdeklődőbb tanítóimnak, örök feladatomnak, legmaradandóbb örömömnek. ≈≈≈ Emlegetjük a mi Istenünk és Atyánk színe előtt hitből eredő munkátokat, szeretetből jövő fáradozásotokat, és a mi Urunk Jézus Krisztusba vetett reménységetek állhatatosságát.

1Thesszalonika 1,3

TARTALOM

Előszó Bevezetés: A tudás átadásának szeretete 1.) A tanító törvénye 2.) Az oktatás törvénye 3.) Az aktív részvétel törvénye 4.) A kommunikáció törvénye 5.) A szív törvénye 6.) A bátorítás törvénye 7.) A felkészülés törvénye Befejezés: A befektetés Alkalmazás: Óravázlatok

-9- 13 - 19 - 43 - 61 - 77 - 95 - 109 - 127 - 141 - 145 -

ELŐSZÓ

Howard Hendricks.

A neve evangéliumi keresztyén oktatói körökben egyet jelent a „keresztyén oktatással”. Dr. Hendricks nemcsak a keresztyén oktatási mozgalom élvonalában szerepel, hanem olyan nagy hatású és energikus tanító, akinek az előadásai életeket változtatnak meg. Nekem személyesen azonban még ennél is többet jelent az, hogy jó barát és példamutató tanácsadó.

Kapcsolatunk még a teológián vette kezdetét, amikor az óráin magával ragadott dinamikus tanítása. Őszintén megvallva, Howard Hendricksből „diplomáztam”!

Miért mentünk el sok-sok diáktársammal együtt ennek az embernek minden órájára, amikor csak tehettük? Mert fontosak voltunk neki. Mindegyikünk fontos volt neki, mint egyén és mint leendő oktató is. Számított neki, hogy milyen igazságokat tanulunk az óráin. Fontosnak tartotta a kiváló kommunikáció elsajátításának egész folyamatát. Igen, fontosak voltunk neki, és ezt bizonyította minden egyes kimondott szavával és minden-9-

Életformáló tanítás

mozdulatával. Valójában nem egy tárgyat tanított, hanem szolgálatot végzett a diákjai között.

Amikor a szakdolgozatomat írtam az Ószövetség áttekintésének bemutatásában használt újszerű tanítási módszerekről, Dr. Hendricksre támaszkodtam, a professzor volt a tanácsadóm.

A szemináriumban töltött négy év alatt Dr. Hendricks minden órája olyan ösztönző erővel hatott ránk és olyan sokat kaptunk belőle, hogy mi, diákok már azt vártuk, hogy mire végzősök leszünk, legalább az egyik órája végre egyszer unalmas legyen. „Talán ma érkezett el a nagy nap” – viccelődtünk egymással. Az igazat megvallva még mindig várunk arra az unalmas órára.

Utolsó teológiai évem vége felé elhatároztam, hogy az idegeire megyek Hendricks professzornak. Beballagtam a terembe, leültem a hátsó sorba és eltökéltem magamban, hogy nem figyelek. Egyszerűen kinéztem az ablakon és a parkolót bámultam.

Le akartam mérni, mennyi ideig bírja ki, hogy egy diákja nem figyel rá.

A professzor mindig ugyanúgy kezdte el az órát. A tanári asztala mögött ült, és megfigyelhettük, hogy az óra kezdete előtt úgy három perccel himbálni kezdi a lábát, mintha felhúzná magát és felkészülne az indulásra. Óraütésre kinyitotta a száját és beszélni kezdett, mi pedig követtük. Még úgy nyolc percig ült a helyén és tanított. Ekkor felállt a székéről, a táblához lépett és felrajzolt egy nagy táblázatot, majd elmondott egy találó viccet és folytatta a vázlatát.

Aznap egyszerűen kinéztem az ablakon. Egy percen belül kijött az asztala mögül. Csodálatos táblázatokat rajzolt a táblára, én pedig mindent megtettem, hogy ne másoljak le semmit. Majd rátért a viccekre. Sok viccet mondott, én pedig mindent megtettem, hogy ne nevessem el magam. Ekkor a terem sarkába ment, - 10 -

Előszó

közvetlenül az orrom elé, és vadul gesztikulált. Én azonban még mindig kibámultam az ablakon.

Három perc harminchét másodperces mutatóállásnál végigrohant a padsorok között és azt kiabálta: – Wilkinson! Mi a csodát bámul?

Bocsánatot kértem és figyelni kezdtem. Csak évekkel később vallottam be neki apró kísérletemet.

Dr. Hendricks ugyanis olyan elszántan akarta, hogy diákjai tanuljanak, hogy a figyelme is elterelődött, ha ebbeli elhatározását nem koronázta siker. Bármit megtett volna, hogy azt az egy diákot visszavezesse a tanulás folyamatába. Ez az igazi odaszánás.

De nem is, ez a tanítás. Ám olyan fajta tanítás, amelyet manapság őszintén szólva ritkán láthatunk.

Az iskolákban, a templomokban, az imaházakban, a szemináriumokon – úgy tűnik, bármilyen tanítási helyzetben – a lényeg manapság nem a tanítás, hanem az anyag leadása. Ennek eredményeként közömbös diákokat látunk, akiket nem ragad meg az óra és nem élvezik, hanem legjobb esetben is csak eltűrik. Olyan diákokat, akik egyáltalán nem törődnek azzal, hogyan változtathatnák meg az életüket az éppen elhangzott igazságok.

Az Olvasó kezébe vette a könyvet, ami nekem azt mutatja, hogy olyan tanító, aki tovább akar fejlődni, és Isten szándéka szerint látni akarja diákjai fejlődését és tehetségének kibontakozását.

Ha valóban így van, akkor a megfelelő könyvet vette a kezébe. Hiszen Dr. Hendricks először foglalta össze hét gyakorlati törvénybe a kommunikáció tárgyában szerzett több évtizedes tapasztalatát. Az eredmény „a tanító hét törvénye”. Önnek tervezte, kedves Olvasó, hogy segítsen még nagyobb hatást gyakorolnia diákjai életére.

- 11 -

Életformáló tanítás

Mindenkit biztosítani szeretnék arról, hogy amikor a gyakorlatban elkezdi alkalmazni a tanítás hét törvényét, tapasztalni fogja, hogy tanítása sokkal több örömet és megelégedést ad, mint ahogy eddig lehetségesnek tartotta, mert látni fogja, hogy tanulói vagy hallgatói élete megváltozik.

Velem is ez történt, amikor ennek az embernek a tanítását hallgattam a teológián. Az Olvasóval is megtörténhet, ha lapozgatja a könyvet. Az eredmény valóban gyökeres változás lesz!

Bruce H. Wilkinson, A Bibliai Barangolás szolgálat alapítója

- 12 -

Bevezetés A tudás átadásának szeretete

Ahogy én kezdtem az életet, nagyon hamar meghalhattam és a pokolba kerülhettem volna, és senki sem bánta volna különöseb­ ben. Csonka családban jöttem a világra, még meg sem születtem, amikor a szüleim már nem éltek együtt. Egyetlen alkalommal láttam őket együtt, tizennyolc évvel a születésem után, amikor tanúskodnom kellett a válóperükben a bíróságon.

Gyerekkoromban olyan környezetben éltem Philadelphia északi részén, amelyről azt tartották, hogy ott képtelenség evangéliumi gyülekezetet alapítani. Isten azonban rendkívüli humorérzékkel rendelkezik, ahányszor csak valaki eldönti, hogy mi nem lehetséges. Az Úr egy kis csoport keresztyént arra késztetett, hogy fogjanak össze, vásároljanak egy kis házat és alapítsanak gyülekezetet.

A gyülekezetben az egyik férfit Waltnak hívták. Csak hat osztályt végzett. Walt egy nap azt mondta a vasárnapi iskola vezetőjének, hogy vasárnapi iskolai csoportot szeretne tanítani.

- 13 -

Életformáló tanítás

– Nagyszerű, Walt – hangzott a felelet –, de nincs helyünk a számodra.

Walt azonban nem hagyta magát, és a vezető végül engedett: – Jó. Menj és gyűjts össze egy csoportra való gyereket! Akit találsz, a tied!

Walt eljött a lakónegyedembe. Amikor először találkoztunk, golyóztam a betonon.

– Fiam – szólt –, szeretnél vasárnapi iskolába járni?

Nem érdekelt. Minden, ami iskolával kapcsolatos, csak rossz lehet. Ezért így folytatta: – Nincs kedved egyet golyózni?

Ez már más volt. Golyózni kezdtünk és nagyon élveztem, bár minden egyes játékban alaposan elvert. Akkorra már bárhová követtem volna.

Walt összesen tizenhárom fiút gyűjtött össze a környéken a vasárnapi iskolához, akik közül kilencen csonka családból jöttek. Ma a tizenháromból tizenegyen végeznek főállású keresztyén munkát.

Valójában nem sokat tudnék mondani arról, hogy miket mondott nekünk Walt, de róla mindent elmondhatok, mert igazán szeretett minket Krisztus nevében. Jobban szeretett, mint a szüleim.

Sokszor elvitt minket kirándulni, és sohasem fogom elfelejteni ezeket a kirándulásokat. Azt hiszem, rossz szíve még rosszabb lett miattunk, de bejárta velünk az erdőket, mert fontosak voltunk neki.

Nem dicsekedhetett a világ legragyogóbb elméjével, de nem prédikált vizet. Ezt mindenki tudta a csoportban.

Látható, hogy a tanítás iránti érdeklődésem nemcsak kötelességteljesítés, hanem nagyon is személyes – sőt tulajdonképpen - 14 -

A tudás átadásának szeretete

szenvedély –, mert az egyetlen oka annak, hogy ma szolgálatom van az, hogy Isten az utamba hozott egy odaszánt életű tanítót.

Könyvünk a tanítás hét alapfogalmáról szól, és látni fogjuk, hogy ezeket „törvényeknek” – elveknek, szabályoknak nevezzük. →→ a tanító törvénye →→ az oktatás törvénye →→ az aktív részvétel törvénye →→ a kommunikáció törvénye →→ a szív törvénye →→ a bátorítás törvénye →→ a felkészülés törvénye Röviden összefoglalva, a hét törvény lényegében megköveteli a kommunikáció szeretetét. Évekkel ezelőtt Chicagóban részt vettem egy vasárnapi iskolai konferencián a Moody Memorial gyülekezetben. Ebédszünetben hárman, akik előadói feladatokat láttunk el a konferencián, átmentünk az utca túloldalára, egy kis hamburgert árusító büfébe. A helyiség zsúfolásig tele volt, de hamarosan szabaddá vált egy négyszemélyes asztal. Felfedeztünk egy idősebb hölgyet a teremben, akinek a táskájáról láttuk, hogy ő is a konferencia résztvevője, és meghívtuk az asztalunkhoz.

Megtudtuk, hogy nyolcvanhárom éves, és Michigan államból érkezett, Peninsula vidékéről, egy kisvárosból. Olyan gyülekezetből jött, amelynek a vasárnapi iskolájába hatvanhét gyerek járt.

A hölgy tizenhárom felső tagozatos fiúnak tartott órákat. Távolsági busszal utazott Chicagóba, és a konferencia kezdete előtti estén érkezett.

Hogy miért? Saját szavaival mondva: – Hogy tanuljak valamit, amitől jobb tanító lehetek!

- 15 -

Életformáló tanítás

A legtöbben, akik tizenhárom felső tagozatos gyerekből álló csoportot tanítanak egy hatvanhét gyereket számláló vasárnapi iskolában, eltörnék a karjukat, úgy veregetnék a saját vállukat – gondoltam akkoriban. „Minek mennék? Én menjek el egy vasárnapi iskolai konferenciára? Hiszen magam is tarthatnám azt a konferenciát!” Ez az asszony azonban nem így gondolkozott.

Nyolcvannégy fiú, aki annak idején a tanítását hallgatta, főállású szolgálatban áll. Huszonheten közülük azon a teológián végeztek, ahol én tanítok.

Ha megkérdeznék tőlem, mi a titka az asszony hatásának, ma egészen más választ adnék rá, mint harminc évvel ezelőtt. Akkor a módszertanának tulajdonítottam volna a sikerét.

Ma már úgy hiszem, hogy a kommunikáció iránti szeretete tette ezt.

Szívből szeretném, hogy Isten az Olvasót is ilyen szeretettel töltse be, és ez a szeretet soha ne haljon ki a szívéből!

Remélem, mindig képesek leszünk örülni annak, hogy valaki valóban odafigyel a tanításunkra és tanul tőlünk!

- 16 -

A tanítónak tudnia kell azt, amit tanítani fog… A hiányos ismeret következménye csak hiányos tanítás lehet.

JOHN MILTON GREGORY

1.)

A TANÍTÓ TÖRVÉNYE

A hatékony tanító mindig egy teljes élet túlcsordulásából tanít.

A tanító törvénye egyszerűen szólva ennyi: ha ma megállsz a növekedésben, holnap leállsz a tanítással.

Sem a személyiség, sem a módszertan nem helyettesítheti ezt az alapelvet. Nem kommunikálhatsz légüres térből. Nem adhatsz át másoknak olyasvalamit, ami neked sincs meg. Amit nem ismersz – úgy igazán –, azt nem is tudod továbbadni.

Ez a törvény azt a gondolatot fogalmazza meg, hogy én mint tanár elsősorban tanuló vagyok: diák a diákok közt. Állandósítom a tanulás folyamatát; még mindig úton vagyok. S azáltal, hogy ismét diák vagyok, tanárként egy radikálisan új – és egyedülállóan személyes – szemszögből tekintek az oktatási folyamatra.

Folyamatosan növekednem és változnom kell. Isten igéje természetesen nem változik, de amit megértek belőle, az igen, mert fejlődésben vagyok. Ezért mondhatta Péter nekünk a második levele végén, hogy „növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében”.

- 19 -

Életformáló tanítás

Ez a fajta gondolkodásmód megköveteli, hogy úgy gondolj magadra, mint aki „még nem érkezett meg”. Aki alkalmazza ezt a tanítási alapelvet, mindig megkérdezi: „Hogyan lehetek még jobb?”

Fogjuk fel így: ameddig élsz, tanulsz; s ameddig tanulsz, élsz.

Főiskolás koromban (ez régen volt, még azelőtt, hogy a Föld kérge megszilárdult volna) a menzán dolgoztam. Munkába menet minden reggel fél hatkor elmentem az egyik professzorom háza előtt. Nap nap után láttam, hogy a lámpa világít az íróasztalán.

Esténként sokáig ültem a könyvtárban, kihasználva az esti tanulási időt. Amikor fél tízkor vagy tizenegykor hazafelé mentem, megint fényt láttam az íróasztalánál. A professzor állandóan a könyveit tanulmányozta.

Egy nap meghívott magához ebédre, s én étkezés után így szóltam hozzá: – Kérdezhetek valamit?

– Természetesen.

– Miért tanul folyamatosan? Úgy tűnik, sosem hagyja abba.

A válasza, mint később megtudtam, mástól származott, de már a sajátjává vált: – Fiam, inkább folyóvízből itatom a diákjaimat, mint pocsolyából!

Egyike volt a legjobb oktatóknak, akik valaha tanítottak – olyan férfi, aki életre szóló hatást gyakorolt rám.

Mi van azokkal, akiket te tanítasz? Ők miből isznak?

Hadd állítsak eléd egy felhívást a Lukács 6-ból, a 40. vers végéről: „Aki pedig teljesen felkészült, az mind olyan lesz, mint a mestere.”

Némelyek alig tudják elhinni, hogy Jézus ilyesmit mondott.

Az evangéliumokat olvasva eddig elkerülte a figyelmüket, most - 20 -