Ki nem ér rá 1 20

Ki nem ér rá imádkozni?

TooBusyNot.indd 1

2016.03.30. 12:27:51

TooBusyNot.indd 2

2016.03.30. 12:27:51

Ki nem ér rá imádkozni?

Vegyünk vissza a tempóból, hogy Istennel beszélhessünk

Bill Hybels és La Vonne Neff Bibliatanulmányozó melléklettel

TooBusyNot.indd 3

2016.03.30. 12:27:51

Originally published by InterVarsity Press as Too busy not to pray: Tenth Anniversary Edition by Bill Hybels. © 1998 by Bill Hybels.

Translated and printed by permission of InterVarsity Press, P.O. Box 1400, Downers Grove, IL 60515, USA. All rights reserved.

Magyarországon kiadja a Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány 1135 Budapest, Béke u. 35/A Telefon: 350-7201 A member of Entrust Felelős kiadó: Monty Taylor Fordította: Czövek Tamás Borító: Janneke de Leeuw van Weenen A fordítás és a kiadás a kiadó engedélyével történt.

Minden jog fenntartva.

A könyv bármely részének felhasználásához vagy sokszorosításához a kiadó előzetes írott engedélye szükséges, kivéve rövid idézeteket folyóiratokban vagy elemző cikkekben.

ISBN 963 9390 36 4 Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány Budapest, 2006

TooBusyNot.indd 4

2016.03.30. 12:27:51

Joel Jager barátomnak, aki egy életen át kitartott mellettem.

TooBusyNot.indd 5

2016.03.30. 12:27:51

TooBusyNot.indd 6

2016.03.30. 12:27:51

Tartalom Isten magához hív

1. Isten jelenléte, Isten hatalma 2. Isten kész meghallgatni 3. Isten meg tudja tenni

9 17 29

Isten beszélgetésre hív 4.

5.

6.

7.

Szívépítő szokások Ha úgy imádkoznánk, mint Jézus Így imádkozzatok Hegyeket megmozgató imádság

41 49 59 73

Isten lerontja a köztünk emelkedő falakat 8. A meg nem hallgatott imádság fájdalma 9. Az imameghallgatás akadályai 10. Meghidegült imaélet

Isten beszél a szívünkkel 11.

12.

13.

14.

15.

Csendesedjünk le az imádkozáshoz Hallgassuk meg, mit mond Isten Hogyan hallhatjuk meg Isten üzenetét?

Mit tegyünk a vezetéssel? Élet Isten jelenlétében

83 95 107

117 127 137 145 159

Kérdések egyéni csendességhez és csoportos beszélgetéshez 171 Útmutató személyes vagy csoportos imádkozáshoz 181

7

TooBusyNot.indd 7

2016.03.30. 12:27:52

TooBusyNot.indd 8

2016.03.30. 12:27:52

1

Isten jelenléte, Isten hatalma Az imádkozás természetellenes tevékenység

Születésünktől fogva azt tanuljuk hogy bízzunk önmagunkban, és minden erőnkkel arra törekszünk, hogy ne szoruljunk rá senki másra. Az imádkozás ezeknek a mélyen bennünk gyökerező értékeknek az arcul csapása. Támadás az ember függetlensége, vádirat az önálló élettel szemben. Azoknak, akik mindig az előző-sávban hajtanak, akik mindent a maguk erejéből akarnak elérni, az ima csak kínos akadály.

Az imádkozás idegen büszke emberi természetünktől. Pedig valahol, valamikor valószínűleg mégis mindnyájan elérkezünk arra a pontra, amikor térdre hullunk, meghajtjuk a fejünket, Isten felé fordul a figyelmünk és imádkozunk. Lehet, hogy jól körülnézünk, nem lát-e valaki; lehet, hogy elpirulunk, de a dolog minden idegensége ellenére imádkozunk.

Miért jutunk el az imádsághoz? Két lehetséges magyarázatot találok rá.

9

TooBusyNot.indd 9

2016.03.30. 12:27:52

Ki nem ér rá imádkozni?

Isten jelenléte vesz körül

Azért imádkozunk, mert ösztönösen vagy tapasztalatból megértjük, hogy Istennel imádságban lehetünk a legmeghittebb kapcsolatban.

Kérdezzük csak meg azokat, akiket tragédia ért, próbán mentek át, akiket nagy szívfájdalom vagy gyász ért, akik kudarcot vallottak vagy vereséget szenvedtek, akiket magány vett körül vagy megkülönböztetés ért. Kérdezzük csak meg, mi ment végbe a lelkükben, amíg végül térdre hulltak és kiöntötték szívüket az Úr előtt.

Ilyen emberek mondták el nekem: – Nem tudom megmagyarázni, miért, de úgy éreztem, Isten megért.

Mások így foglalták össze tapasztalataikat: – Úgy éreztem, hogy az Úr jelenléte vesz körül.

Vagy: – Olyan vigasztalás és békesség töltött el, amilyen még soha.

Pál apostol ismerte ezt az élményt. Így írt a Filippiben lakó keresztyéneknek: Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban (Filippi 4:6-7).

Sok évvel ezelőtt apám, aki még viszonylag fiatal és rendkívül tevékeny ember volt, szívrohamban meghalt. Amikor autómon anyám háza felé közeledtem Michiganben, azon gondolkoztam, hogyan tudok tovább létezni anélkül az ember nélkül, aki úgy bízott bennem, mint senki előtte és utána.

Lefekvés után egész éjszaka Istennel harcoltam. „Miért kellett ennek megtörténnie? Hogyan küzdök meg a halálával gondolat10

TooBusyNot.indd 10

2016.03.30. 12:27:52

1. Isten jelenléte, Isten hatalma ban és az életben? Kiheverem egyáltalán apám elvesztését? Ha valóban szeretsz, hogyan tehetted ezt velem?”

Hirtelen, a sötét éjszakában minden megváltozott. Mintha befordultam volna egy sarkon és új irányba mennék. „Én képes vagyok rá – mondta Isten egyszerűen. – Én elég vagyok neked.

Most még nem hiszed el, de bízz bennem.”

Talán valószerűtlennek hangzik a történet, de a következményei tagadhatatlanok. Azután a könnyes, kétségbeejtő éjszaka után sohasem gyötört kétség – sem abban nem kételkedtem, hogy Isten gondoskodik rólam, sem abban, hogy képes vagyok megbirkózni az élettel apám nélkül. A szomorúság megmaradt – apám halála mély sebet ejtett rajtam, és mindig is hiányozni fog. Ám nem sodródtam el, mint egy horgony vagy iránytű nélküli hajó. Egyetlen Istennel eltöltött, túláradóan személyes perc elég volt életemnek azon a legsötétebb éjszakáján, hogy bátorságot, erősítést és reményt kapjak.

Meghitt kapcsolat

Nem volt mindig erős oldalam az imádság. Sok éven át, még egy nagy gyülekezet espereseként is többet tudtam az imádkozásról, mint amennyit egész életemben imádkoztam. Versenyló természettel születtem, és nagyon jól ismerem az önelégültség és a függetlenség érzését. Annyi időre sem akartam letérni a siker útjáról, ameddig megtudom, mi is az imádkozás.

A Szentlélek azonban olyan világosan vezetett, hogy nem hagyhattam figyelmen kívül, nem okoskodhattam, és nem lehettem engedetlen iránta. Útmutatása alapján fel kellett fedeznem, tanulmányoznom és gyakorolnom kellett az imádkozást, míg végül meg nem értettem. Engedelmeskedtem a vezetésének. Tizenöt vagy húsz alapművet olvastam el az imádkozásról, köztük néhány régit és egy-két újat. A Bibliában szinte minden imádkozásról szóló igét elővettem.

Majd nagyon határozott lépésre szántam el magam: imádkoztam.

11

TooBusyNot.indd 11

2016.03.30. 12:27:52

Ki nem ér rá imádkozni?

Húsz éve kezdtem időt szánni az imádkozásra és imaéletem átalakult. A legnagyobb öröm nem a csodálatos imameghallgatások sora volt, bár ez is felejthetetlen. A legnagyobb boldogságot az Istennel való kapcsolatomban beállt nagy változás jelentette.

Amikor elkezdtem imádkozni, még nem tudtam, hogy ilyen nagy változást fog hozni.

Régebben Istennel elég rendszertelen kapcsolatunk volt. Nem túl gyakran jöttünk össze és nem beszélgettünk túl sokat. Most azonban sokszor vagyunk együtt, nem sietősen beszélgetünk, hanem minden reggel jó ideig lényeges dolgokat érintő, lélekelemző beszélgetéseket folytatunk. Úgy érzem, sokkal jobban megismertem Istent azóta, mióta imádkozni kezdtem.

Ha a Szentlélek úgy vezet, hogy sokkal jobban meg kell ismernünk az imádkozást, csodálatos tapasztalat küszöbén állunk. Miközben egyre többet imádkozunk, Isten többet jelent ki önmagáról, életéből egyre többet lehel a lelkünkbe. Biztos vagyok benne, hogy imádkozás közben olyan tapasztalatot szerzünk, aminél örömtelibbet és lélekmelengetőbbet még sohasem ismertünk, és biztosan még nagyobb örömet ad, mint a meghallgatott imádság. Közösség Istennel, bizalom, békesség, felszabadultság – ezek a csodálatos érzések mind bennünk fognak élni, miközben megtanulunk imádkozni.

Isten erejének csatornája

Isten imádságban ajándékoz meg békességével, és ez az egyik oka annak, hogy még az önelégültek is térdre hullnak és kiöntik előtte a szívüket. Ám van egy másik oka is. Az emberek azért vonzódnak az imádsághoz, mert tudják, hogy Isten ereje elsősorban azok felé árad, akik imádkoznak.

A Szentírás bővölködik az olyan igerészekben, amelyek azt tanítják, hogy mindenható Istenünk kész, hajlandó és képes meghallgatni követői imádságait. Izráel egyiptomi kivonulásának és az 12

TooBusyNot.indd 12

2016.03.30. 12:27:52

1. Isten jelenléte, Isten hatalma ígéret földjére való vándorlásának csodái mind imameghallgatások.

Azok voltak Jézus csodái is, amikor viharokat csendesített le, tömegeket vendégelt meg, meggyógyította a betegeket és feltámasztotta a halottakat. Amikor az őskeresztyén egyház megalakult, növekedésnek indult és elterjedt az egész világon, Isten meghallgatta a hívők gyógyulásért és szabadításért mondott folytonos imádságát.

Isten ereje körülményeket és kapcsolatokat tud megváltoztatni. Segít megbirkózni az élet napi problémáival. Meg tud gyógyítani testi és lelki bajokat, eltávolítja a házasságból az akadályokat, segít az anyagi nehézségek legyőzésében – tulajdonképpen mindenfajta nehézséget, válságot vagy csüggedést megold.

Valaki azt mondta, hogy amikor dolgozunk, mi tesszük a dolgunkat, de amikor imádkozunk, Isten végzi a munkát. Természetfölötti ereje az imádkozók rendelkezésére áll, akiket az a meggyőződés hat át, hogy az Úr mindent mássá tehet. A kételkedők érvelhetnek azzal, hogy a meghallgatott imádságok csak a véletlen művei, de amint egy angol érsek egyszer megjegyezte: „Csodálatos, mennyi a véletlen egybeesés, amikor valaki elkezd imádkozni.”

Égnek emelt kezek

Az Ószövetségben egy történet minden más bibliai igehelynél jobban meggyőzött arról, hogy az imádság óriási következményekkel járhat. A történetet a 2Mózes 17:8-13-ban olvashatjuk: Eljött Amálék, és megtámadta Izráelt Refidimben. Akkor ezt mondta Mózes Józsuénak: Válassz ki férfiakat, vonulj ki, és ütközz meg Amálékkal! Én pedig odaállok holnap a halom tetejére, és Isten botja a kezemben lesz. Józsué úgy cselekedett, ahogyan Mózes mondta neki, és megütközött Amálékkal. Mózes, Áron és Húr pedig fölment a halom tetejére. És az történt, hogy valahányszor Mózes fölemel13

TooBusyNot.indd 13

2016.03.30. 12:27:52

Ki nem ér rá imádkozni? te kezét, Izráel volt az erősebb, amikor pedig leeresztette a kezét, Amálék volt az erősebb. De Mózes kezei elfáradtak.

Ezért fogtak egy követ, alája tették, és ő ráült. Áron és Húr pedig tartotta a kezét, az egyik erről, a másik amarról, úgyhogy két keze fölemelve maradt naplementéig. Így győzte le Józsué Amálékot és annak hadát fegyverrel.

Mózesnek, Izráel híres vezetőjének válsággal kell megküzdenie.

Egy ellenséges hadsereg éppen most érkezett a zsidók pusztai táborához azzal a szándékkal, hogy kiirtja a népet.

Mózes legtehetségesebb hadvezérét hívja a katonai hadművelet megbeszélésére. A tervek alapos megvitatása után kijelenti, milyen módszert fognak követni.

– Józsué – mondja –, holnap elviszed magaddal a legjobb harcosainkat; vezesd ki a csapatot a síkságra, hogy ott nézzenek szembe az ellenséggel; és bátran harcoljatok. Két férfit viszek magammal. Felmegyünk arra a hegyre, amelyről rálátni a síkságra, és az ég felé emelem a kezemet. Azért fogok könyörögni, hogy Isten árasszon a csapatokra bátorságot, harci kedvet, az együttműködés szellemét és természetfölötti védelmet. Én meg majd figyelek, és meglátom, mit tesz Isten.

Isten ereje kiárad

Józsué beleegyezik. Bízik az imádságban, és inkább Mózes imájára támaszkodik, mint a csapataira. Természetesen az történik, hogy amikor Mózes kezét az ég felé emeli, Józsué csapatai győznek, isteni tűzzel harcolnak, amely visszaveti az ellenséget. Ám mint várható, Mózes elfárad. Karját leejti és körbejárja a dombot, hogy szemügyre vegye a csatát. Legnagyobb rémületére az ütközet hulláma a szeme előtt csap az ellenkezőjére. Józsué csapatait vereség éri, az ellenség megveti a lábát.

14

TooBusyNot.indd 14

2016.03.30. 12:27:52

1. Isten jelenléte, Isten hatalma Mózes újra ég felé emeli a karját és az Úr elé viszi ügyüket. Az ütközet sorsa azonnal megint Józsué és Izráel kezébe kerül, és újra visszavetik az ellenséget. És ekkor Mózes hirtelen megérti. Ég felé kell tartania a karját imádságban, ha a csatamezőn meg akarja nyitni az ajtót Isten természetfölötti beavatkozása előtt.

Mózes aznap felfedezte, hogy Isten mindent legyőző erejét az imádság hozza el. Ugyanazt tapasztaltam én is, amikor komolyan elkezdtem imádkozni. Az a nagy tanulság vonható le belőle, hogy ha kész vagyok Istent arra kérni, hogy végezzük együtt mindennapi feladataimat, tapasztalni fogom hatalmas erejét – otthon, a kapcsolataimban, a piacon, az iskolában, a gyülekezetben. Mindig ott, ahol a legnagyobb szükségem van rá.

Ez az erő jöhet bölcsesség formájában – olyan ötletem támad, amelyre óriási szükségem van, és magam nem jövök rá. Jelentkezhet olyan nagy bátorság formájában is, amire sohasem lennék képes. Kaphatom bizalom vagy kitartás, nem mindennapi állóképesség, a házastársammal, a gyerekemmel vagy a szüleimmel szembeni megváltozott viselkedés alakjában, megváltozhatnak a körülményeim, sőt, még kimondott csodák is történhetnek. Bárhogy mutatkozik is meg, Isten mindent legyőző ereje láthatóvá válik az imádkozó emberek életében.

Ne akadályozzuk az erő áradását

Az egyenlet másik oldala kijózanít: Isten nehezen tudja kiárasztani az erejét az életünkben, ha zsebre dugott kézzel kijelentjük: „El tudom intézni egyedül is.” Ne lepődjünk meg, ha ilyenkor egy szép napon az az érzés kezd kínozni, hogy a csata sodra ellenünk fordult és szinte minden erőnk elfogyott, amellyel bármit tehetnénk ellene.

Azok, akik nem imádkoznak, elvágják magukat Isten mindent legyőző erejétől, ami nem ritkán azzal a következménnyel jár, hogy a vereség, a lerohanás, a leveretés, a sodródás, a leigázottság 15

TooBusyNot.indd 15

2016.03.30. 12:27:52

Ki nem ér rá imádkozni? jól ismert érzése tölt el. Meglepő, hogy az emberek milyen nagy számban nyugszanak bele ilyen életbe. Ne tartozzunk közéjük!

Senkinek sem kell így élnie. Az imádság az a kulcs, amellyel szabad utat engedhetünk Isten győztes erejének az életünkben.

Amikor Mózes végre felfedezte az összefüggést az imádkozás és Isten ereje között, elhatározta, hogy a nap hátralevő részében azért fog könyörögni, hogy az Úr vegyen részt a csatában. Karja azonban elfáradt. Tudta, hogy nem eresztheti le, hiszen amikor leeresztette, láthatta, hogy csapatait elsöprik. Ezért az a két férfi, aki felment vele a hegyre, olyan követ keresett, amelyre vezetőjük leülhetett. Majd mindkét férfi a két karja alá hajolt és segített, hogy Mózes magasba tudja tartani a karját. Micsoda látvány – Mózest gondos társai támogatják, akik segíteni akarnak, hogy áradhasson az erő! Azt hiszem, fölösleges említeni, hogy Izráel csatát nyert aznap.

Belefáradtunk az imádkozásba? Úgy érezzük, hogy imádságunknak semmi eredménye? Azon gondolkozunk, hogy Isten egyáltalán meghallgatja-e az imádságainkat? A könyvben szeretném Mózes egyik barátjának a szerepét játszani, hogy segítsek a kedves olvasó kezét mindaddig magasba tartani, amíg a nap véget nem ér és az olvasó meg nem szerezte a győzelmet. Szeretném, ha Isten felhasználna, és arra indíthatnám az olvasót, hogy továbbra is imádkozzon, bármennyire elment tőle pillanatnyilag a kedve.

Tudom, hogy Isten meghallgatja az imádságot. Meghallgatja az enyémet, és a tiedet is meg fogja hallgatni, kedves olvasó. Sőt, azt szeretné, ha beszélnél vele. Az imádkozás kalandja azzal kezdődik, hogy az Úr kész meghallgatni.

16

TooBusyNot.indd 16

2016.03.30. 12:27:52

2

Isten kész meghallgatni p Istent lefoglalja a világegyetem rendben tartása. Nem akar hallani az én apró-cseprő problémáimról. p Isten önzőnek tartana, ha a saját gondjaimmal fordulnék hozzá. Ha valóban szeretem, megelégszem az utolsó hellyel. p Tudom, hogy Istené „az ezernyi hegynek minden állata”, de ez csak szép szóvirág. Nemigen viseli gondomat, és nem is akarok tőle ilyesmit kérni.

Tettünk már ilyen és hasonló kijelentéseket? Ha igen, nem mi vagyunk az egyetlenek, de óriásit tévedtünk. Ezek a kijelentések olyan hazugságon alapulnak, amely egyenesen a pokolból jön és úgy szól, hogy Isten nem törődik a gyermekeivel.

Jézus egy történetet mondott el tanítványainak, hogy megértesse velük, hogyan fogadja az Úr az imádságainkat. Sajnos, sokan félreértik a történetet. Sőt, vannak keresztyének, akik azt gondolják, hogy pontosan az ellenkezőjét jelenti, mint ami Jézus szándékában állt.

A történetet a Lukács 18:2-5 verseiben olvashatjuk:

17

TooBusyNot.indd 17

2016.03.30. 12:27:52

Ki nem ér rá imádkozni?

Az egyik városban volt egy bíró, aki az Istent nem félte, az embereket pedig nem becsülte. Élt abban a városban egy özvegyasszony is, aki gyakran elment hozzá, és azt kérte tőle: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben. Az egy ideig nem volt rá hajlandó, de azután azt mondta magában: Ha nem is félem az Istent, és az embereket sem becsülöm, mégis, mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, hogy ne járjon ide, és ne zaklasson engem vég nélkül.

A kétségbeesett özvegyasszony

A történet főszereplője az özvegyasszony. Az özvegyi sors természetesen sohasem könnyű. Manapság az Egyesült Államokban általában az özvegyasszonyok helyzete mégsem olyan reménytelen, mint volt kétezer évvel ezelőtt a Közel-Keleten. Kultúránkban az özvegyasszonyok gazdag emberek is lehetnek. Befolyásos tisztségeket tölthetnek be. És bár sok özvegyasszonynak nehéz anyagi problémákkal kell megküzdenie, legalább dolgozhatnak, iskolába járhatnak és ingatlantulajdonosok lehetnek.

Amikor Jézus a fenti történetet elmondta, teljesen más volt a helyzet. Az özvegyasszony általában tanulatlan volt, nem kapott munkát, sem pénze, sem vagyona, sem hatalma, sem társadalmi állása nem volt. Ha volt fia, apja vagy sógora, aki tudott róla gondoskodni, még meg tudott élni. Ha nem volt, elmehetett koldulni – a hajléktalan vagy csöves első századi megfelelője lett belőle. A társadalom számkivetettje lett.

Jézus történetében az özvegyasszonynak volt egy ellensége. Valamilyen meg nem nevezett helyi gazember zaklatta. Talán fizikailag félemlítette meg, talán visszatartott vagy ellopott olyan anyagi eszközöket, amelyeket a támogatására kellett volna fordítani.

Bármi volt is a helyzet, az ellenség ügye nyerésre, az asszonyé pedig vesztésre állt. Az özvegyasszony nem tudta sikeresen véde18

TooBusyNot.indd 18

2016.03.30. 12:27:52

2. Isten kész meghallgatni ni magát, nem voltak rokonai, akik látták volna nagy baját vagy felkínálták volna a segítségüket, nem volt olyan hivatalos szerv, amelyik a segítségére sietett volna. Egyetlen lehetőség kínálkozott, hogy megszabaduljon a gazembertől: ha elmegy a helyi bíróhoz és feljelenti, a bíró könyörületességére bízva magát. És az asszony ezt a lehetőséget választotta.

A hamis bíró

Színre lép a második szereplő: a bíró. Jézus két szigorú kijelentést tesz róla: nem félte Istent és nem tisztelte az embereket.

Istenfélelem nélkül a bíró senki iránt sem érzett felelősséget.

Nem tisztelte Istennek sem az Igéjét, sem a bölcsességét, sem az igazságát. Nem aggódott amiatt, hogy majd valamikor, az ítélet napján számot kell adnia döntéseiről. Ezért megteremtette a saját igazságát, azt rendelte el, ami éppen megfelelt az elképzelésének. Mint amikor a megtöltött ágyú elszabadul a hajó fedélzetén, mindenhová lő, ahová kedve tartja.

Mivel nem tisztelt senkit, nem törődött azzal sem, hogy döntései milyen következményekkel járnak azoknak az embereknek az életében, akik nála kerestek igazságot. Úgy érezte, szabadon használhatja ki az embereket vagy élhet vissza velük, hiszen nem számítottak neki. Nem a testvéreit látta bennük, hanem problémákat, akadályokat, fejfájást, nyűgöt. A rendszámtábláján az állt, hogy rúgj vissza. És ez a bíró volt az asszony utolsó menedéke.

Az ember legszívesebben figyelmeztetné: „Ne pazarolja az idejét arra, hogy bírósághoz forduljon. A bíró valószínűleg egy gyékényen árul az ellenséggel. A szemébe nevet és kidobja az utcára.” Természetesen nem is tett mást, de a történet nem azzal végződik, hogy ejti az ügyet.

19

TooBusyNot.indd 19

2016.03.30. 12:27:52

Ki nem ér rá imádkozni?

A zaklatás eredménye: igazságszolgáltatás

Az özvegyasszonyt bántotta és felháborította a bíró viselkedése.

Elgondolkozott és még egyszer megvizsgálta helyzetét. Kemény elhatározással kijelentette: „Nincs más választásom. Ez a bíró az egyetlen reményem. Valahogyan rá kell kényszerítenem, hogy megvédjen.”

De hogyan tudná rákényszeríteni? Egyetlen felsőbb bíróság sem foglalkozna az ügyével. Nincstelen, mivel vesztegesse meg a bírót? „Tudom már, mit teszek – gondolta magában. – Nem hagyok neki békét. Bármerre forduljon is, mindig a szeme előtt leszek. Követem haza, követem a munkahelyére, követem a lóversenypályára. Úgy rátapadok, mint egy ruhadarab, amíg nem kínál védelmet, börtönbe nem vet vagy meg nem öl.”

Szavait tett követte – és fáradozását siker koronázta! Addig nyaggatta a bírót, amíg egy nap ki nem nyitotta irodája ablakát és ki nem kiáltott: – Nem bírom tovább! Valaki intézze el ennek az özvegyas�szonynak az ügyét! Nem bánom, mibe kerül. Csak intézzék el!

Az őrületbe kerget.

A történet szerencsés befejezése úgy hangzik, hogy a hamis, nemtörődöm bíró végül védelmet biztosított az özvegyasszonynak ellensége ellen. Nem szívjóságból tette azonban, hanem csak azért, mert úgy tűnt, hogy az asszony kimeríthetetlen a nyaggatásban.

Teljes félreértelmezés

Lukács elmondja, Jézus miért tanította ezt a történetet tanítványainak: „hogy mindenkor imádkozniuk kell és nem szabad belefáradniuk” (1. vers). Amikor sok olvasó idáig eljut a történetben, súlyos hibát követ el az értelmezésében. Allegóriának veszik és így látják: Mi, emberek olyanok vagyunk, mint az özvegyasszony. Elsze­ gényedve, erőtlenül, kapcsolatok és társadalmi állás nélkül, képte20

TooBusyNot.indd 20

2016.03.30. 12:27:52