Istennek mégiscsak 1 20 by KIA

Cynthia Heald

Istennek mĂŠgiscsak igaza lehet

Cy n thi a He al d

I st e n n e k igaz a l e h et – és más radikális életelvek –

Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány Budapest, 2012

Originally published in the U.S.A. under the title: Maybe God is Right After All Copyright © 2005 by Cynthia Heald Hungarian edition © 2011 by Foundation for Christian Education – BEE Hungary with permission of Tyndale House Publishers, Inc. All rights reserved. Magyarországi felelős kiadó: Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány A Member of Entrust 1135 Budapest, Béke utca 35/A Telefon: (1) 350 7201 www.kiakonyvek.hu Fordította: Hargitai Róbert Borítóterv és tipográfia: Boltos Péter Felelős kiadó: Monty Taylor A fordítás és a kiadás a kiadó engedélyével történt. Minden jog fenntartva. A könyv bármely részének felhasználásához vagy sokszorosításához a kiadó előzetes írott engedélye szükséges, kivéve rövid idézeteket folyóiratokban vagy elemző cikkekben. ISBN 978-963-9390-88-1

Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány Budapest, 2012

Hálásan ajánlom ezt a könyvet mentoromnak, Mary Tabbnek, aki szeretettel és türelmesen készített föl arra, hogy a keskeny úton járjak, és abban a biztos tudatban éljem az életem, hogy Istennek mindig igaza van.

¬¬¬

¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬

¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬

¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬

Tartalom

¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬

A szerző üzenete

¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬

¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ 9

Bevezetés: Radikális gondolatok nyomában

11. Istennek mégiscsak igaza lehet

12. Isten velünk van, nem ellenünk

13. Akkor is bízzunk Istenben, ha az nem ésszerű

14. A magunktól való megszabadulás döntés kérdése

15. Tartsuk kezünket az Övében

16. Isten Igéje az összes igazság, amire valaha szükségünk lesz

17. Sosem bánjuk meg, ha helyesen cselekszünk

107

18. A szeretet nem mellőzhető

119

19. A megbocsátás szabaddá teszi a megbocsátót

133

10. Isten élete ez

149

Zárszó: A java még hátravan

163

Az olvasóknak szóló áldásom

175

Köszönetnyilvánítás

177

Jegyzetek

179

¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬

Tíz igazság az Isten szerinti élethez 11. Istennek mégiscsak igaza lehet 12. Isten velünk van, nem ellenünk 13. Akkor is bízzunk Istenben, ha az nem ésszerű 14. A magunktól való megszabadulás döntés kérdése 15. Tartsuk kezünket az Övében 16. Isten Igéje az összes igazság, amire valaha szükségünk lesz 17. Sosem bánjuk meg, ha helyesen cselekszünk 18. A szeretet nem mellőzhető 19. A megbocsátás szabaddá teszi a megbocsátót 10. Isten élete ez

¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬

¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬

¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬

A szerző üzenete

¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬

Köszönöm, hogy el akarod olvasni ezt a könyvet. Megtisztelő, hogy valamelyest az életed része lehetek, miközben azokról az igazságokról olvasol, amelyek ma is formálják az életemet. Többféleképpen is használhatod a könyvet. Írás közben úgy képzeltem, hogy mialatt teázgatva ülünk az asztalnál, bepillantást engedek a lelkembe. Igyekeztem kitalálni a kérdéseidet és a szükségleteidet. Fogadd úgy a könyvet, mint egyfajta négyszemközti beszélgetést. A könyv csoportos bibliatanulmányozás vagy könyvklub keretében is használható. Az egyes fejezetek végén elgondolkodtató kérdéseket és igeverseket találsz, melyek elősegíthetik az olvasottak megbeszélését. Azért imádkozom, hogy bárhogyan olvasod és tanulmányozod is ezt a könyvet, friss bátorítást nyújtson az Isten országáért való radikális élethez. Áldjon meg az Úr, amint megfogod a kezét, s az ő igaz és helyes ösvényein jársz. Cynthia Heald

¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬

¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬

¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬

Bevezetés: Radikális gondolatok nyomában Két út vált el az erdőben, S én a járatlanabbon mentem, Ezen múlt aztán minden.1 Robert Frost ¬¬¬ Eljön a pillanat, amikor az ember, aki addig csak kóstolgatta a vallást („az ember istenkeresése”), hirtelen visszahőköl. Talán azt hisszük, hogy

valóban megtaláltuk őt? Sosem gondoltuk komolyan, hogy ez lesz belőle! Vagy ami még rosszabb, azt hisszük, hogy ő talált meg minket? 2

C. S. Lewis

Ezerkilencszázötvenkilenc szeptemberében húszéves fejjel végzős

egyetemi hallgató voltam. Három társammal együtt kiköltöztünk egy nagy házba, melyben a különálló lakrészek mellett közös helyiségeket is kialakítottak. A vállalkozás vezetőinek az volt az elképzelésük, hogy az alkalmas hallgatókat megtanítják arra, hogy filozófiai mélységben gondolkodjanak, megismerkedjenek a világvallások alapvető tanaival, és együtt éljenek egy valódi közösségben. Megragadtam ezt a páratlan lehetőséget, mert olyan légkört nyúj tott, amelyben értelmesen kutathattuk az igazságot olyan emberek11

¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬ ¬

Iste n n ek m ég is csa k igaz a lehet

kel együtt, akik hasonló célok mellett kötelezték el magukat. Radikális elképzelésnek számított ez az egyetemünkön, de én épp a radikális dolgokat kerestem. Tinédzserkorom a konzervatív 1950-es évekre esett, de az egyetemen olvasmányaim hatására hallgatni kezdtem az új, forradalmi gondolatokat igénylő hangokra. Úgy láttam, hogy ez a közösség tökéletes és biztonságos helyet biztosít az igazság megvizsgálásához és annak kiderítéséhez, hogyan változtassuk meg a világot. Jókor voltam jó helyen. A szemünk előtt köszöntöttek be a „tudattágító hatvanas évek”, készen arra, hogy kirobbantsanak egy radikális alternatív mozgalmat, amely évtizedekig befolyásolja országunkat. A hippik, a rockzene és az LSD kora volt ez. Közösségünk tagjai hetente kétszer esti órákon vettek részt, melyekre sok olvasnivalót kaptunk. Jean-Paul Sartre-ot, Charles Darwint, Søren Kierkegaard-t és Rudolf Bultmannt olvastuk. Sokféle nézőpontból vizsgáltuk meg, mi az élet jelentősége, és hogyan kellene élnünk bizonytalan világunkban. Az életrendünkhöz az is hozzátartozott, hogy esténként együtt vacsoráztunk, majd élénken beszélgetni kezdtünk aktuális kérdésekről és a világ bajairól, a Szovjetunióval szembeni hidegháborútól a szabad szerelem közelgő forradalmáig. Csoportunk egyik tagja állandó szorongásban élt, mert azt hitte, hogy küszöbön áll a Szovjetunió elleni atomháború. Szenvedélyünk volt a faji kapcsolatok kérdésköre, s buzgalmunkban mindenáron találkozni akartunk az egyetem rektorával. Ő nagylelkűen meghívott néhányunkat ebédre, és meghallgatta kéréseinket az egyetemünkön és országunkban megvalósítandó faji integrációt illetően. Csoportunk heves vitákat folytatott arról, hogy a vallásos hitnek hogyan kellene hatnia életünkre, mi az élet célja, és van-e jogunk megkérdőjelezni a fennálló állapotot. 12

R adikális g ondolatok nyomá ba n

Nem is sejtettem, hogy számtalan hallgatótársunkkal együtt a közelgő polgárjogi mozgalom és a vietnami háború elleni tiltakozás magjait vetettük el. Egyetemünkön mi voltunk a Hallgatók a Demokratikus Társadalomért (SDS) előfutárai és későbbi vezetői. Ez a közösség minden szempontból radikális kihívást jelentett a fennálló hatalmi rendszer számára, s úgy éreztem, hogy a kultúránk élvonalában vagyok, és a világ megváltoztatására készülök. E közösség tagjaként személy szerint az alapvető igazságot kerestem, amelyhez az életemet szabhatom. Olyan igazságra vágytam, amely biztos fogódzót nyújt és értelmet ad az életemnek – arra az igazságra, amely lehetővé teszi, hogy ne csak létezzem, hanem valóban éljek. Azt akartam, hogy az életem számítson, hogy tehessek valamit a világért. Nem szerettem volna elvegyülni a tömegben, a szokásos hétköznapi dolgokkal töltve életem hátralevő részét. Olyan lelki igazságokat kerestem, amelyek célt és szenvedélyt visznek az életembe. A járatlanabb úton akartam menni. Meggyőződéssel, radikálisan akartam élni. Eleinte lelkesedtem ezért a közösségért. Az élet nagy kérdéseit boncolgattuk, s buzgón és örömteli izgalommal olvastam a különböző szerzők könyveit, melyek a lét értelmét tárgyalták. Korábban sosem küzdöttem meg eltérő életfilozófiákkal, s a tanulmányaink kitágították a gondolkodásomat, és szellemi kihívást jelentettek nekem. Ám ahogy teltek-múltak a hónapok, lelohadt a lelkesedésem. Tanulmányaink középpontjában szinte kivétel nélkül az egzisztencialista filozófia állt. A szótár szerint az egzisztencializmus egy XX. századi filozófiai irányzat, amely „különféle tanokat ölel fel, de arra összpontosítja figyelmét, hogy elemezze a kifürkészhetetlen világegyetembe ágyazott egyéni létet, valamint az egyén szorult helyzetét, akinek szabad akaratából fakadó tetteiért anélkül kell vállalnia a 13

Iste n n ek m ég is csa k igaz a lehet

végső felelősséget, hogy bármilyen biztos ismerete volna afelől, mi helyes és helytelen, jó és rossz.”3 Kezdetben szabadságra leltem az egzisztencializmusban, valamint az általa hangsúlyozott individualizmusban és akarati önállóságban. De amint közelebbről megvizsgáltam ezt a világnézetet, sok homályos dolgot vettem észre. Egyre magányosabbnak és csüggedtebbnek éreztem magam, ha arra gondoltam, hogy képtelen vagyok eldönteni, mi helyes, és mi helytelen. Valóban rajtam múlik csupán? Minél inkább szembesültem a homállyal, annál jobban elcsüggedtem. Kínos volt rájönnöm, hogy a nagy filozófusoknak sincs kielégítő válaszuk a kérdéseimre – s mégis boldogulnom kell a világban, mely láthatóan tele van hiábavalósággal. Emlékszem, hogy olvastam Sartre Zárt tárgyalás* című drámáját. Számomra ez a cím összefoglalta mindazt, amit tanultam. Sodródtam az értelem nélküli világban, és a tanulmányaim nem mutattak nekem utat az igazsághoz. Azért jelentkeztem erre a képzésre, hogy megtaláljam a lényegi igazságokat, melyekre az életemet alapozhatom, ám a beszélgetéseinken és óráinkon fölvetett nagy horderejű gondolatok mintha egyöntetűen ugyanahhoz a következtetéshez vezettek volna: nincsenek abszolút igazságok, és magunknak kell boldogulnunk a bizonytalan világban. Törekvésemben annál is inkább magamra maradtam, mert a csoportunk legtöbb tagját annyira lekötötték a saját ügyei, hogy nem sok bátorításra és támogatásra leltem ebben a közösségben. Enyhén szólva elbátortalanodtam. Ez minden, amit a nagy gondolkodók nyújtanak? – tűnődtem. – Ezek az élet kérdéseire adott végleges válaszok? Hol kereshetném még az igazságot? Mások is próbálnak radikálisan élni? Találok-e valahol olyan embereket, akik készek segíteni és másokat szolgálni, nem csupán egy ügyet? Anélkül, hogy észrevettem volna, csöndes fohászt rebeg14

R adikális g ondolatok nyomá ba n

tem el: Más dobos által vert ütemre akarok lépni, de szeretném, ha ez a dobpergés olyasmit hirdetne, ami reményt nyújt, s azt érzékelteti, ami igaz és helyes. Csüggedten fejeztem be egyetemi éveimet. Végül feleségül mentem Jackhez, és egy iskolában kezdtem tanítani. Valamilyen szinten boldog voltam, de rájöttem, hogy hozzászoktam azokhoz a hétköznapi dolgokhoz, amelyeket olyannyira el akartam kerülni. Kezdtem elhinni, hogy az élet csakugyan abból áll csupán, hogy igyekszem boldogulni, és adott körülmények között minden tőlem telhetőt megteszek. Őszintébb pillanataimban azonban még mindig sóvárogtam az igazságra, valamire, amire számíthatok. Akkoriban költöztünk másik városba Jackkel, és mivel még kerestem a válaszokat, fogékony voltam, amikor Mary nevű újdonsült barátnőm meghívott egy villásreggelire. Szerettem enni, és alig vártam, hogy emberekkel találkozzam, ezért elfogadtam a meghívást. Amint megérkeztem, kissé meglepett, hogy keresztyén mondanivaló áll a villásreggeli középpontjában. Miközben hallgattam, magával ragadott az előadó szelíd lelkülete és Istenhez fűződő, láthatóan személyes kapcsolata. Senkitől sem hallottam még olyat, hogy a Bibliát olvasva megérti és az életére alkalmazza azt. Amikor tehát Mary bibliatanulmányozásra hívott, kíváncsian fogadtam a javaslatát, nyitottan arra, hogy fölvegyem az általam megvizsgált könyvek sorába ezt a „bestsellert”. Felületesen ismertem már a Bibliát. Templomba járó középosztálybeli családban nőttem föl. Tizenkét évesen kerültem először közelebbi kapcsolatba a hittel. A templomunkban előre vezettek, és megkérdezték, hiszem-e, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia. Igenlően válaszoltam, és aznap este megkereszteltek. Mindezt a tizenkét évesek őszinteségével tettem, de csírázó hitem gyökerei nem 15

Iste n n ek m ég is csa k igaz a lehet

r észesültek művelésben és gondozásban. Következésképpen nem nőtt tovább a hitem. Mary bibliaórájára készülve vásároltam egy Bibliát, és fáradságot nem kímélve kikerestem az igeverseket, majd kérdésenként följegyeztem az oldalszámot, hogy a csoport összejövetelén gyorsan megtaláljam a megfelelő igehelyet. Igencsak kezdő voltam, de mélyen érintett, amikor tanulmányozni kezdtem a Szentírást, és hallgattam a többi nőt, amint „az Úrról” beszélnek, és elmondják, hogyan segítik őket az igék a mindennapi életükben. Az egyetem óta ekkor találkoztam először olyan emberekkel, akik az igazságot keresik. Ezek a nők őszinték voltak, és az a meggyőződés élt bennük, hogy Isten Igéje konkrétan szól az életükről, méghozzá a javukra teszi ezt. Rájöttem, hogy a bibliatanulmányozásuk célja nem az ismereteik bővítése, hanem az életüket megváltoztató igazAz a Jézus Krisztus, ság megismerése. akivel a Biblia lapjain Amint ezeknek a hölgyeknek a betalálkoztam, radikális szélgetését és dinamikáját figyeltem, személy. döbbenten láttam, hogy valóban radikálisan igyekeznek élni. Azt akarták, hogy Istennel való kapcsolatuk nyilvánvaló legyen mások előtt. Őszinte becsületességre vágytak, valamint arra, hogy számot kelljen adniuk arról, amit a Bibliából tanulnak. Igazán törődtek egymással, és hamarosan velem is. Ez az igazi közösség ízét jelentette számomra. Néhány havi bibliatanulmányozás után fölfedeztem egy döbbenetes, forradalmi igazságot – az a Jézus Krisztus, akivel a Biblia lapjain találkoztam, radikális személy. Jézus példát mutatott a radikális életre, amikor csöndesen beosont a világunkba, majd bátran zavarba hozta korának vallási vezetőit és bölcselőit. Azt tanította, hogy az 16

R adikális g ondolatok nyomá ba n

igaz vallás – az igaz hit – nem szabályokra vagy bölcsen hangzó földöntúli elképzelésekre épül, hanem az élő Istennel való eleven, életformáló kapcsolatra. Jézus nemcsak az igazságot testesítette meg, hanem a kegyelmet és a szeretetet is. Fölfedeztem, hogy a tanítása mindenekelőtt forradalmi: Szeresd ellenségeidet! Békélj meg másokkal! Ne látványosan jótékonykodj! Bocsáss meg azoknak, akik megbántanak! Ott a kincsed, ahol a szíved. Ne aggódj a mindennapi élet gondja miatt! Ne ítélkezz mások felett! Adj, és adatik neked! Alázd meg magad, és felmagasztalnak! Akik ragaszkodnak evilági életükhöz, elveszítik, de akik átadják életüket, örökre megőrzik azt. Jézus nemcsak radikális gondolatokat tanított, hanem a legradikálisabban fel is áldozta önmagát: önként odaadta életét, hogy mindazok, akik hisznek benne, megismerhessék az örök és biztos igazságot, amely átformálja az emberek életét, és valódi szabadságot nyújt. Kénytelen voltam levonni azt a vitathatatlan következtetést, hogy Jézus az Igazság. Szerintem ő az egyetlen Személy, aki megélte, tanította és megtestesítette azt az igazságot, amely ésszerű és érezhetően helyes. Szívemben Isten iránti hálával ismertem föl, hogy megtaláltam a radikális igazságot, melyre szívből vágytam. Égtem a vágytól, hogy növekedjem, és megtanuljak mindent, amit lehet. Végre érni kezdett a hitem. Valahányszor fölkerestem Maryt, annyira heves volt bennem a tudásvágy, hogy megfeledkez tem az időről. Gyakran kénytelen volt megkérdezni tőlem: „Cyn thia, szeretnél maradni ebédre?” Mary és férje, Don meghívtak minket Jackkel a házaspárok bibliaórájára. Miután megtapasztaltuk ezeknek az odaszánt hívőknek a közösségét, Jack életében először személyesen találkozott Krisztussal. 17

Iste n n ek m ég is csa k igaz a lehet

Véget ért az igazságkeresésem. Megtudtam, hogy Krisztus a benne hívő és őt követő embereket megbízza azzal, hogy radikális életükkel megváltoztassák a világot. S készségesen elfogadtam a meghívását erre a radikális életre vonatkozóan. Miközben Krisztus életéről tanultam, értelmet és célt nyert a saját életem. Új szenvedélyre és reményre leltem. Isten útjai nem szokványosak, de helyesek és jók. A vele élt élet olyan közösséget biztosít, amely azért van, hogy szeressük egyIsten útjai nem szokmást, adakozzunk és szolgáljunk. ványosak, de helyesek Az évek során a Szentírás iránti szeés jók. retetem annyira elmélyült, hogy ma már bibliatanulmányozó anyagokat és egyéb könyveket írok. Sosem kértem imádságban, sem nem terveztem írói és előadói szolgálatot, ám Isten útjai nem mindig a mi útjaink. Miután egy Ruth könyvében talált igevers ösztönzést adott, írtam egy bibliatanulmányozó anyagot „A kiváló nő” címmel, és tanítani kezdtem a gyülekezetünkben levő nőknek. Egyik ismerősöm hallott róla, és beajánlott egy kiadó szerkesztőjének, akivel elbeszélgettünk az anyagról. Hamarosan kiadásra szánt bibliatanulmányozó anyagokat kezdtem írni. A férjem életében is sor került egy pályamódosításra. Jack hos�szú éveken át örömmel gyakorolta állatorvosi hivatását, de egyre inkább úgy érezte, hogy Isten az állatok helyett emberek megsegítésére kéri, úgyhogy ma már egy világméretű tanítványi szolgálat munkatársai vagyunk. Amint most visszatekintek a Krisztus által kínált radikális élet magam mögött hagyott évtizedeire, látom, hogy Ő olyan alapvető igazságokat tárt föl előttem, amelyek utam során bölcs útmutatást nyújtottak nekem. Ezek azok a végső igazságok, amelyekhez vis�18

R adikális g ondolatok nyomá ba n

sza szoktam térni az élet nehéz pillanataiban, amikor útelágazáshoz érek, és igen fontos döntést kell hoznom. Miközben országszerte nőkkel találkozom, azt tapasztalom, hogy ők is keresnek. Kérdéseik vannak az élet fontos problémáit illetően. Azt akarják, hogy az életük túlmutasson önmagukon. Tudni szeretnék, hogyan állapíthatják meg, mi a jó és a rossz. S e nőknek válaszolva újra meg újra visszatérek tíz igazsághoz – tíz radikális életelvhez. A következő oldalakon erről a tíz igazságról fogok beszélni. Ezt a könyvet szerettem volna megtalálni végzős egyetemistaként, mert ezek azok a radikális gondolatok, amelyeket akkoriban kerestem, és amelyek felbecsülhetetlen értékűnek bizonyultak az életemben. Akik még keresők, azok úgy találhatják, hogy ezek az igazságok a hagyományos kultúrával ellentétesek vagy akár ésszerűtlenek. Szem bemennek azokkal a tettekkel és gondolatokkal, amelyekre a kultúránk gyakran ösztönöz minket. Miután évtizedeken át ezekre az alapvető igazságokra hagyatkoztam, tapasztalatból mondhatom, hogy mindig megmutatták, minek a megtétele a legjobb – nekem és másoknak. Ha még kissé új neked a keresztyén élet, ezek az igazságok reményeim szerint fogódzót nyújtanak, melyben megkapaszkodhatsz, amikor nehézségekkel vagy súlyos döntésekkel szembesülsz. Remélem, hogy a könyv lapjain olvasható történetek – melyek részint mai nők életéből, részint pedig bibliai emberek életéből származnak – megvilágítják számodra, hogyan festenek ezek az igazságok a való életben. Ha már évekkel ezelőtt engedtél a Krisztusban való radikális élet hívásának, ezek az igazságok hathatósan emlékeztethetnek arra, hogy bár mai világunk olyan gondolkodásmódra csábít, amelyben az igazság nem számít, Isten igazsága jelenti az egyetlen megbízható választ. Ez a felismerés valóban ellentétes a hagyományos kultúrával. 19

Iste n n ek m ég is csa k igaz a lehet

Fiatalabb koromban a „járatlanabb” úton akartam járni. Amikor elgondolkodtam az alábbi radikális igazságon, tudtam, hogy a helyes úton vagyok: „Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják.”4 Fiatal nőként nem ismertem föl, hogy szoros kaput keresek. Tudtam, hogy a járatlanabb úton akarok menni, ám nem jöttem rá, hogy kapu is van rajta, és ez a kapu Jézus. Ő az a kapu, amely az életre visz – Isten életére. ¬¬¬ Ugyanis ezt mondja az Írás: „A bölcsek bölcsességét semmivé teszem majd, az értelmesek értelmét pedig félredobom.” Mire jut itt a „bölcs”? Mit akar az írástudó, vagy a divatos filozófus? Hiszen Isten már e korszak minden bölcsességéről bebizonyította, hogy bolondság! (1Korinthus 1,19–20; Egyszerű fordítás)

IMÁDSÁG

Imádság a radikális életért

Urunk, a te utad radikális, és hálás vagyok igazságodért, amely megváltoztatja az életemet. Igaz, hogy ellentétes mindazzal, amit gondolok és érzek, de ha úgy élek, ahogy én tartom helyesnek, végül üresnek és csalódottnak érzem magam. Megpróbáltam, de rájöttem, hogy nem élhetek a saját erőmből. Bizonyos értelemben elegem van magamból és abból a vissza-visszatérő gondolatból, hogy végső soron egyedül vagyok az utamon. Szükségem van egy Atyára, 20