Evangelizaciomesterterve javitott 1 20

Az evangĂŠlizĂĄciĂł mesterterve

EvangelizacioMesterterve javitott.indd 1

2016.03.29. 15:03:32

EvangelizacioMesterterve javitott.indd 2

2016.03.29. 15:03:32

Az evangélizáció mesterterve Robert E. Coleman

A Bevezetést írta: Paul S. Rees

EvangelizacioMesterterve javitott.indd 3

2016.03.29. 15:03:32

Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: © 1969, 1964 by Fleming H. Revell Old Tappan, New Jersey Author: Dr. Robert E. Coleman Originally published in English as Master Plan of Evangelism A fordítás és a kiadás a kiadó engedélyével történt.

Minden jog fenntartva.

A fordítást a BEE fordítóbizottsága készítette 1984-ben Hungarian translation © BEE International Magyarországon kiadja a Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány A member of Entrust 1135 Budapest, Béke u. 35/A Tel./Fax: 350-7201 info@kiakonyvek.hu www.kiakonyvek.hu Felelős kiadó: Monty Taylor A könyv bármely részének felhasználásához vagy sokszorosításához a kiadó előzetes írott engedélye szükséges, kivéve rövid idézeteket folyóiratokban vagy elemző cikkekben.

ISBN 978 963 86148 7 2 Harmadik kiadás Budapest, 2010

EvangelizacioMesterterve javitott.indd 4

2016.03.29. 15:03:32

Tartalomjegyzék Bevezetés Előszó: A mester és terve

7 9

1. Kiválasztás 2. Állandó közösség 3. Megszentelés 4. A Lélek ajándéka 5. Életformálás 6. Kiküldés 7. További gondozás 8. Gyümölcstermés

15 27 37 45 55 63 71 77

Utószó: A mester és a te terved

85

EvangelizacioMesterterve javitott.indd 5

2016.03.29. 15:03:32

EvangelizacioMesterterve javitott.indd 6

2016.03.29. 15:03:32

Bevezetés Marx Károly írja: „a filozófusok csak különböző módon interpretálták a világot, mi azonban meg fogjuk változtatni”.

Bármennyire eltér és különbözik is a Biblia a kommunizmustól, tételeik, nyilatkozataik ebben a pontban megegyeznek egymással. Egyébként aztán aligha. A Krisztus Egyháza határozottan állítja, hogy a világot csak megváltozott emberek változtathatják meg. A gondolkodó ember újabb és újabb filozófiákat gyárt, de csak az újjászületett ember képes arra, hogy a társadalmat megváltoztassa.

Ez a meggyőződés az evangéliumban (örömhírben) alapozódott meg, és azt mondja ki, hogy „Isten a Krisztusban megbékéltette magával a világot”. S így az evangélizációs munka sokkal több lesz, mint elmélet vagy „szlogen”. Nélkülözhetetlen és szükséges dolog.

Itt azonban rögtön felmerül a kérdés: de hogyan végezzük az evangélizációt? – Hogyan szaporodik azoknak a száma, akik rábízzák életüket Krisztusra mint Megváltójukra? – Hogyan lehet az evangéliumot úgy továbbadni, hogy megállítsa az embert rohanásában, és magával ragadja? – Hogyan lesz átütő hatása?

Robert E. Coleman, aki az evangélizáció professzora az Asbur-i szemináriumban, Az evangélizáció mesterterve című könyvében egész sor elvet gyűjtött össze. Olyan tervet dolgozott ki, amely – ha alaposan áttanulmányozzuk –, megszabadítja az evangélizáció fogalmát a „különleges” és „alkalmi” látszatától. Kiderül, hogy a gyülekezet (egyház) fontos és állandóan szükséges életmegnyilvánulásáról, naponkénti bizonyságtételéről van szó. A következő oldalakon nem lehet elsiklani afelett, amit Isten Lelke az idők során olyan híres evangélisták által végzett és végez még ma is, mint Moody, Sundy vagy Graham. – Másrészt elismeréssel adózunk a kis csoportok missziói buzgalmának, akik ifjakat nyernek meg, és ezzel szaporít-

7

EvangelizacioMesterterve javitott.indd 7

2016.03.29. 15:03:32

Az evangélizáció mesterterve ják a gyülekezetek létszámát, s érzékeltetik, hogy kapcsolat van a hirdetett evangélium és az élet között, amelyre éppen az tesz képessé.

A könyv nagyon sokszor tesz utalást a Bibliára; igyekszik arra a példára koncentrálni, amelyet az Úr Jézusban és tanítványaiban kaptunk. A stílus egyszerű, közvetlen és tárgyszerű. Egy őszinte lélek egyértelmű bizonyságtétele, aki sokáig és szorgalmasan tanulmányozta a témát, amelyről beszél.

Ma reggel hallottam a rádióban azt a megjegyzést, hogy mi emberek a legtöbb szituációban kétféle irányban mozgunk: vagy a fogalomtól a tárgyhoz, vagy a tárgytól a fogalomhoz. Elismerem, így is van. Ha az elméletektől és elképzelésektől nem fordulunk oda a konkrét helyzetekhez, akkor a konkrét helyzetek a szavak ködébe vesznek. Úgy gondolom, ez a komoly könyv megóvhat ettől a veszélytől. Ezért őszinte örömmel merem ajánlani.

Paul Stromberg Rees

8

EvangelizacioMesterterve javitott.indd 8

2016.03.29. 15:03:32

Én vagyok az út ( Jn 14:6)

Előszó: A mester és terve Az evangélizálási módszerek problémái

„Mi a célom?” és „Hogyan érhetem el a legjobban?” – ezek a legfontosabb tájékozódási pontok minden munkánál, amibe csak belefogunk. A kettő szorosan összefügg, s nagyrészt meg is határozza az elvégzett munka értékét. Az, hogy valaki aktív vagy éppen tehetséges, még nem jelenti feltétlenül, hogy el is ér valamit. Újból és újból fel kell tenni a kérdést: helyes célra törekszünk-e, s a választott út a legjobb-e?

Ezeket a kérdéseket állandóan meg kell ismételnünk az egyház evangélizációs munkájában is. Betöltik-e fáradozásaink a Krisztustól kapott nagy megbízatást? Növekszik-e a gyülekezet? Növekszik-e azoknak az embereknek a száma, akik szolgálatunk gyümölcseként lángolnak Krisztusért, és megmozgatják a világot az evangéliummal? Vitathatatlan, hogy sokan tevékenykedünk a gyülekezetekben, egyik evangélizációs programot a másik után hajtjuk végre, de vajon elérjük-e ezzel a kívánt célt?

A cél szabja meg a munkamódszert

Ennél a pontnál hamar kiderül, hogy jól átgondolt stratégiára van szükségünk, amely lépésről lépésre visz közelebb a kitűzött célhoz. Feltétlenül hinnünk kell munkánk szükséges voltában, s tudnunk kell, hogyan illeszthető bele Istennek életünkről elgondolt tervébe. Ez az evangéliumnak mindenféle terjesztésére érvényes. Ahogy az épületet mindig aszerint tervezik meg, hogy mi lesz a rendeltetése, így kell a célnak megfelelnie mindannak, amit teszünk. Különben minden fáradságunk hiábavaló, s végül eredménytelen marad.

9

EvangelizacioMesterterve javitott.indd 9

2016.03.29. 15:03:33

Az evangélizáció mesterterve Hogyan evangélizált Jézus?

Ezeket az oldalakat azért írtam, hogy bemutassak valamennyit Jézus stratégiájából. Remélem, hogy munkánk követni fogja az Ő példáját. Nem Jézus speciális módszereit akarom ismertetni a személyes és tömegevangélizációban; inkább azokat a nagy irányelveket szeretném összefoglalni, amelyek alapján végezte munkáját, s amelyek meghatározták módszereit. Talán kísérletnek mondhatnám arra, hogy feltárjam az Úr alapvető evangélizációs tervét hároméves palesztinai szolgálata alapján.

Több kutatásra van szükség

Meglepően keveset publikáltak ezen a területen, noha a legtöbb könyv, amely evangélizálási módszerekkel foglalkozott, természetesen érintette röviden ezt a témát. Ugyanez érvényes Jézus tanítási módszereire, valamint életének és munkájának általános történeti eseményeire.

A leggondosabb kutatásokat annak felderítésére végezték, hogyan tanította a Mester tanítványait. Erről a legjobb könyv A. B. Bruce: „The Training of the Twelve” (A 12 tanítvány kiképzése), New York, 1930.

Első ízben 1871-ben jelent meg ez a könyv. Fejtegetéseinél, amelyekben a tanítványok lelki fejlődését írja le a Mesterükkel együtt töltött idő alatt, még nem írtak jobbat. Nagyon alaposan és sokféle szempontból áttekinti ezt a területet.

A másik ilyen irányú mű Henry Latham: „Pastor Pastorum”, Cambridge, 1980, Jézus tanításainak szentel különleges figyelmet, bár kutatásai kevésbé átfogók.

Azóta csak egyes kisebb kötetek jelentek meg, amelyek azonban értékes segítséget nyújtanak ahhoz, hogy megbirkózzon valaki ezzel a témával.

Nincs valamennyinek hasonló evangéliumi–teológiai szempontja, de nagyon érdekes, hogy azonos megállapításra jutnak, amikor Jézusnak a tanítványok közt végzett munkája legfontosabb ismertetőjegyeiről van szó.

Ez érvényes arra a számtalan gyakorlati vonatkozású műre is, amelyek az elmúlt években jelentek meg a gyülekezeti élet és szolgálat különböző vonatkozásairól. Ebben az irodalomban azok a legjelentősebbek, amelyek az egyházon belül egyre szaporodó kis csoportokra és a laikus bizonyságtevő mozgalmakra vonatkoznak. Jól tudjuk ugyan, hogy ezek a szerzők elsősorban nem az evangéliumi stratégia szempontjából írtak, mégis el kell ismernünk, hogy megértették Urunk szolgálatának és feladatának alapvető elveit.

10

EvangelizacioMesterterve javitott.indd 10

2016.03.29. 15:03:33

Előszó: A mester és terve Mégis nagyon kevés figyelmet szenteltek mindeddig Jézus stratégiájának. Hálásak vagyunk azoknak, akik elmondták erről gondolataikat, s a vállaikra léphetünk. De a kép idáig még nem valami teljes, jobban ki kell meríteni a forrásokat.

Munkatervünk

Az Újszövetséggel, s azon belül elsősorban az evangéliumokkal kell foglalkoznunk, hogy igazából megismerhessük Jézus tervét. Csak ezekben találhatók a szemtanúk tudósításai, amelyek a Mester munkájáról adnak hírt (Jn 20:31). Mindenesetre gyakran elfelejtjük, hogy nagyon tanulságos maga az Úr élete is, továbbá az, ahogy másokat erre az életre tanított. Tudnunk kell, hogy a szemtanúk, akik ezeket a könyveket írták, nemcsak látták az igazságot, hanem az meg is változtatta őket. Azért beszélnek mindazokról a dolgokról, amelyek olyan nagy hatással voltak rájuk és másokra, hogy elhagyták mindenüket és követték a Mestert.

Természetesen nem tudósíthatnak mindenről. Más történetírókhoz hasonlóan az evangéliumok írói is úgy vázolják fel az egésznek a képét, hogy egyes jellegzetes személyeket és tapasztalatokat írnak le, s ugyanakkor rámutatnak bizonyos kritikus pontokra az események menetében.

Biztosak lehetünk abban, hogy amit tökéletes módon, a Szentlélek inspirációja által szorgalmasan kiválogattak és az evangéliumokban leírtak, az megtaníthat minket arra, hogyan kövessük a Mester útjait. Ezért találhatjuk a legjobb irányvonalakat a Bibliában, amely az evangélizáció egyetlen hibátlan tankönyve.

Ennek a könyvecskének az a célja, hogy Jézus lépteit kövesse úgy, ahogy az evangéliumok előadják, nem téve felesleges kitérőket mellékes dolgokra. Amíg írtam, figyelmem állandóan az Úr életéről és munkájáról szóló ihletett tudósításra irányult. Maga az Írás világosítsa meg, miért csinálta Jézus így, és nem másképp. Alaposan megvizsgáltam cselekvésének módjait szolgálatának minden területén, hogy világosan álljon előttünk, hogyan bánt az emberekkel. A „hogyan” kap itt különleges hangsúlyt. A feladat nem volt könnyű, s elismerem, hogy még sok a tanulnivaló. A dicsőség Urának határtalan dimenzióit nem lehet beszorítani egy ilyen könyvecske lapjaira. Minél tovább foglalkozunk vele, annál nyilvánvalóbb ez.

11

EvangelizacioMesterterve javitott.indd 11

2016.03.29. 15:03:33

Az evangélizáció mesterterve Krisztus a tökéletes példa

S bár ez így igaz, még sincs ennél gyümölcsözőbb vizsgálódás.

Bármennyire is korlátozott a felfogóképességünk, megértjük, hogy a Mester a legtökéletesebb Tanító. Soha nem követett el hibát. Részt vállalt ugyan életünkben, és mindenben meg is kísértetett, de nem volt kötve az emberi természethez, amelyet értünk vett fel. Mindig a Lélek irányítása alatt tett mindent, olyankor is, amikor isteni teljhatalma rejtve volt.

Mindig tudta, hogy mi a helyes, s úgy élt, mint tökéletes ember, mint Isten az emberek között.

Határozott célja volt

Emberlétének napjai Isten tervének a kellő időben való kibontakozása voltak. És ezt sose tévesztette el szem elől. Istennek az volt a szándéka, hogy embereket mentsen ki magának a világból, s olyan lelki gyülekezetet építsen, amely örökkévaló. Tekintete arra a napra irányult, amelyen majd megvalósul az Ő országa dicsőséggel és hatalommal. Ez a világ az Ő tulajdona volt a teremtés jogán, de Ő nem akarta állandó lakhelyévé tenni. Az Ő otthona a mennyben volt. Olyan helyet akart készíteni az Ő népének, amelynek alapjait a mennyben rakták le, már a világ teremtése előtt.

Mentő szándékából nem zárt ki senkit. Szeretete univerzális, mindenkire kiterjedő volt. Ne ámítsuk magunkat, Ő a „világ Megváltója” volt (Jn 4:42). Isten azt akarta, hogy minden ember megmeneküljön (üdvözüljön) és az igazság ismeretére eljusson. Ehhez ajánlotta fel magát Jézus áldozatul, hogy lehetségessé váljon a menekülés minden embernek minden bűnből. Ahogy meghalt egyért, úgy meghalt mindenkiért. A mi felületes gondolkozásunkkal ellentétben Ő soha nem tett különbséget „bel­misszió” és „külmisszió” között. Jézusnak minden a világ evan­gélizálása volt.

Terve az volt, hogy mentsen

Élete teljesen a céljához igazodott. Minden, amit mondott és tett, tervének része volt. Nagyon jelentős volt ez a terv, mert ez volt életének végcélja: megváltani a világot Isten számára. Ez a cél határozta meg egész magatartását és minden lépését. Egyetlen pillanatig sem tévesztette ezt szem elől.

Ezért olyan fontos megfigyelnünk, milyen utat választott Jézus, hogy elérje célját. A Mester leleplezte Isten stratégiáját: a világ leigázását.

12

EvangelizacioMesterterve javitott.indd 12

2016.03.29. 15:03:33

Előszó: A mester és terve Bizakodva tekintett a jövőbe, noha Ő a tervnek megfelelően a jelenben élt. Nem volt az életében véletlen, sem elpocsékolt energia, sem felesleges szó. Végrehajtotta Istentől kapott feladatát (Lk 2:49). Élt, meghalt és Isten terve szerint feltámadt. Előre ki volt dolgozva pontosan az Isten Fiának győzelme, mint egy tábornok haditerve. Ki volt zárva minden véletlen.

Miután Isten mérlegelt minden eshetőséget, s az emberi tapasztalatok minden megváltoztatható tényezőjét, olyan tervet gondolt ki, amely nem végződhetett kudarccal.

Érdemes alaposan megfontolni

Nagyon érdekes ennek a tervnek a tanulmányozása. Ha Jézus tanítványa elmélyül benne, néhány jelentős, s bizonyos mértékig megrendítő következtetésre jut. Igaz, hogy ez a felismerés lassú és fáradságos. Valójában az első pillanatra úgy tűnik, mintha Jézusnak egyáltalán nem is lett volna terve. Ha aztán közelebbről, részletesen foglalkozunk tetteivel, felfedezünk néhány érdekes módszert, de lehet, hogy alapvető terve még mindig rejtve marad előttünk. Ez az egyik csodája stratégiájának: annyira egyszerű, igénytelen, s olyan végtelen nyugalommal valósítja meg, hogy az egyház mai, rohanó embere tudomást se vesz róla. Ha azonban az Úr tanítványa felismeri, hogy mi a Jézus stratégiájának döntő vonása, elcsodálkozik egyszerűségén és álmélkodik, hogy nem jött erre rá már régen.

Mindenesetre megértjük, hogy Jézus stratégiája mögött olyan gondolkozásmód rejlik, amely forradalmian különbözik a modern teológiától.

A következő oldalakon megpróbálom felvázolni a Mester tervének 8 alapvonását. Megjegyzem, hogy az egyes fejezetek nem épülnek szisztematikusan egymásra. A felosztás csak segít abban, hogy Jézus cselekedeteit rendezzük, és kiemeli tervének lépcsőzetes felépítését. Majd meglátjuk, hogy az egyes lépések és ezeknek egymásutánja annál világosabb és jelentősebb lesz, minél előbbre haladunk Jézus működésének megismerésében.

13

EvangelizacioMesterterve javitott.indd 13

2016.03.29. 15:03:33

EvangelizacioMesterterve javitott.indd 14

2016.03.29. 15:03:33

Kiválasztott közülük tizenkettőt (Lk 6:13)

1. Kiválasztás Jézus „módszerét” emberek képezték

Azzal kezdődött, hogy Jézus elhívott néhány embert: kövessék Őt. Erről nyomban fel lehet ismerni evangélizációs stratégiájának irányultságát.

Nem az volt a szándéka, hogy valamilyen programmal érje el a tömegeket, hanem emberekkel, akiket majd követnek a tömegek. Érdemes felfigyelni arra is, mikor kezdte Jézus maga köré gyűjteni ezeket a férfiakat. – Jóval azelőtt, hogy az evangélizáció mezejére lépett, sőt akár csak egyszer is a nyilvánosság előtt prédikált. Embereket választott módszerül ahhoz, hogy megnyerje a világot Istennek.

Jézus tervének legdöntőbb előfeltétele az volt, hogy legyenek emberei, akik majd bizonyságot tesznek életéről, s folytatják munkáját, miután Ő már visszatért az Atyához. János és András voltak az elsők, akiket Jézus maga mellé vett, mikor eljött a János körül támadt nagy ébredés színhelyéről – a Jordán mellől (Jn 1:41-42). Következő nap Galileába menet találkozott Jézus Fülöppel, Fülöp pedig Nátánáellel (Jn 1:43-51). Ezeknek a tanítványoknak a kiválasztásában nyoma sincs semmi sietségnek; mindig csak Isten döntése a fontos. Jakab, János testvére nem szerepel a csoport tagjaként, majd csak mikor hónapok múlva Jézus elhívja a négy halászt a Genezáret tavánál (Mt 4,21; Mk 1:19). Rövid idő múlva elhívja a Mester követőjének Mátét, mikor Kapernaumon megy át (Mt 9:9; Mk 2:13; Lk 5:27-28). A többi tanítvány elhívásának körülményeiről nem közölnek

15

EvangelizacioMesterterve javitott.indd 15

2016.03.29. 15:03:33

Az evangélizáció mesterterve részleteket az evangéliumok, de biztosan megtörtént valamennyi az Úr munkálkodásának első évében.1 Amint várható is volt, a korabeli vallásos világ alig vette tudomásul, hogy Jézus maga köré gyűjtötte ezeket az embereket; de ennek nincs különösebb jelentősége, mert amint később kiderült, ezt az első időben hitre jutott néhány embert az Úr arra szánta, hogy gyülekezetének vezetői legyenek, vagyis, hogy szétvigyék az evangéliumot az egész világba. Ez a feladat nemcsak a maga korában teszi jelentőssé életüket, de az örökkévalóság vonatkozásában is.

Emberek, akik hajlandók voltak tanulni

Meglepő, hogy ezek az emberek az első pillantásra egyáltalán nem tűnnek nélkülözhetetlen munkaerőnek. Egyikőjüknek sem volt vezetői állása a zsinagógában, sem nem tartozott a lévita papsághoz. Legtöbbjük egyszerű munkás volt, aki valószínűleg csak a munkájához szükséges szerény ismeretekkel rendelkezett. Egyesek talán tehetősebb családból származtak – mint pl. a Zebedeus fiai –, de egyik sem volt előkelő. Egyiknek sem volt akadémiai képesítése a művészetben vagy a filozófiában. Mesterükhöz hasonlóan valószínűleg csak a zsinagógai iskolát járták ki. Legtöbbjük Galileában nőtt fel. Iskáriótes Júdás volt az egyetlen a tizenkettő között, aki jobb vidékről származott. Az akkori és a mai művelt, értelmiségi réteg szerint meglehetősen szánalmas kis csoport benyomását keltették.

Nyugodtan fel lehetett volna tenni a kérdést: ugyan, hogy akarja Jézus ezeket valaha is használni? Impulzívak voltak, nem volt önuralmuk, hangulatuk rabjai, telve környezetük előítéleteivel. Röviden: ezek az emberek, akiket az Úr kiválasztott, nagyon közönséges átlagemberek voltak.2 1 Az apostolság egyik ismertető jele az ApCsel 1:21-22 szerint, hogy „együtt volt Jézussal... kezdve a János keresztségétől addig a napig, amelyen felvitetett tőlük”. Ez ugyan nem mondja meg az időpontot, hogy mettől lehet számítani János keresztelői szolgálatát (biztosan nem a fellépésétől vagy az Úr bemerítésétől), de az nyilvánvaló belőle, hogy már korán megvolt a kapcsolat Jézus és az apostolok között, s ez talán Keresztelő János elfogatásának napjaiban kezdődött.

2 Különböző vélemények alakultak ki arról, hogy miért éppen tizenkét tanítványt választott ki Jézus apostolnak, mert hiszen választhatott volna többet is, vagy beérhette volna kevesebbel. A legvalószínűbbnek az a feltevés látszik,

16

EvangelizacioMesterterve javitott.indd 16

2016.03.29. 15:03:33

1. Kiválasztás Egyáltalán nem olyanok, akiktől el lehet várni, hogy megnyerik a világot Krisztusnak.

Mégis Jézus meglátta ezekben az egyszerű emberekben a képességet arra, hogy vezetők legyenek az Ő országában. Csakugyan „írástudatlan és iskolázatlan” emberek voltak (ApCsel 4:13) a világ mértéke szerint, de – taníthatók voltak. Igaz, hogy véleményük sokszor volt téves, a szellemi igazságokat csak lassan tudták felfogni, de becsületesek voltak, s beismerték hiányosságaikat. Szokásaik lehettek különösek, képességeik korlátozottak, de – az áruló kivételével – nyíltszívűek voltak. A legfigyelemreméltóbb talán őszinte vágyódásuk volt Isten után, s azután, hogy élete megvalósuljon bennük. A körülöttük zajló vallásos élet felszínessége sem tudta elvenni a Messiásba vetett reménységüket (Jn 1:41,45,49; 6:69).

Torkig voltak az uralkodó arisztokraták képmutatásával. Néhányuk ott volt már a Keresztelő János féle ébredési mozgalomban is (Jn 1:35). Ezek az emberek kerestek valakit, aki az üdvözülés útjára vezesse őket. Mivel formálhatóan simultak a Mester kezébe, új emberekké alakíthatta őket.

Jézus mindenkit használhatóvá tud tenni, aki szeretne azzá lenni.

Egyesekre koncentrált

Azt a példát, amit itt Jézus ad, nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Ebben van ugyanis stratégiájának egyik titka. Ha figyelemmel kísérjük, mindig ehhez az alapelvhez jutunk el: állandóan azokra koncentrált, akiket fel akart használni. Nem lehet megváltoztatni a világot, ha előbb egyesek meg nem hogy ez a szám az apostoloknak a messiási Isten Országával való lelki kapcsolatát fejezi ki. Edwin Schell így foglalta össze: „A tizenkettő a lelki Izráel száma. Fellelhető a tizenkét pátriárchában, a tizenkét törzsben vagy a men�nyei Jeruzsálem kapujának tizenkét alapkövében. A tizenkettes szám mindenütt Isten embereinek népe között lakozását szimbolizálja – a világ megtelését az istenivel.” (E. Schell: „Traits of the Twelve” (A tizenkettő jellemvonásai), Cincinatti, 1911). Nem lehetetlen, hogy az apostolok ebben a számban szó szerinti értelmet láttak, s eleinte összekapcsolták azzal a csalóka reménnyel, hogy Izrael népét politikai értelemben állítja helyre Jézus. Mindenesetre tudatában voltak különleges helyzetüknek, ezért igyekeztek betölteni azt a rést, amely a Júdás elvesztésével támadt soraikban (ApCsel 1:15-26; vö. Mt 19:28).

Egy dolog mindenesetre biztos: arra szolgált a szám, hogy a kiválasztottakban tudatosítsa jövendő munkájuk fontosságát az Isten országában.

17

EvangelizacioMesterterve javitott.indd 17

2016.03.29. 15:03:33

Az evangélizáció mesterterve változnak; egyesek pedig csak úgy változhatnak meg, ha a Mester keze átformálja őket. Ebből az következik, hogy ki kell válogatni néhány embert, s olyan kis csoportot alakítani, amelyben mindenki elérhető.

Ezért vált szükségessé újabb kiválasztás szolgálata második évének közepén, amikor Jézus követőinek száma nagyon megszaporodott. Jézus „magához szólította tanítványait és kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak nevezett el” (Lk 6:13-17; Mk 3:13-19). Eltekintve most a tizenkettes szám szimbolikus jelentésétől, nyilvánvaló, hogy Jézus különleges helyet és felelősséget szánt ezeknek az embereknek országa építésében.3 Ez nem jelenti azt, hogy ennek a tizenkét apostolnak a kiválasztása a többieket kizárta az Ő követéséből, hiszen mint tudjuk jól, még nagyon sokan a tanítványainak számítottak, s közülük egyesek később igen aktív tagjai lettek a gyülekezetnek. A hetvenkettő (Lk 10:1), Márk és Lukács (az evangéliumok szerzői), ill. Jézus tulajdon testvére, Jakab (1Kor 15:7; Gal 2:9-12; vö. Jn 2:12 és 7:2-10) figyelemre méltó példák erre. Azt azonban el kell ismernünk, hogy akik nem tartoztak a tizenkettő közé, nem kaptak olyan jelentős megbízatást. Sőt még a tizenkét tanítvány közt is volt bizonyos tagozódás: egy belső kör. Péter, Jakab és János még közvetlenebb kapcsolatban voltak a Mesterrel, mint a többi kilenc. Csak őket engedte be Jairus leányának betegszobájába (Mk 5:37; Lk 8:51). Csak ők mehettek fel a Mesterrel a megdicsőülés hegyére és láthatták dicsőségét (Mt 17:1; Mk 9:2; Lk 9:28). És a Gecsemáné kertjének olajfái alatt csak ez a három bizalmi ember várakozott az Úr közelében, amíg imádkozott (Mt 26:37; Mk 14:33). Ennek a három tanítványnak a különleges helyzete igen figyelemreméltó, s bizony könnyen kiválthatta volna a többi apostolból a féltékenység érzését, ha nem látták volna Jézusban az önzetlenség megtestesülését. Sehol nem olvasunk arról, hogy az apostolok panaszkodtak volna e kivételezés miatt, pedig tudjuk, hogy voltak dolgok, amikért morogtak.

3 Henry Latham erre gondol: Ennek a háromnak a külön kiválasztása azért történt, hogy megmutassa az önmegtagadás fontosságát az egész csoportnak.

Kutatásai alapján arra a meggyőződésre jutott, hogy az apostoloknak meg kellett tanulniuk: „Krisztus annak adta a tisztséget, akinek Isten szánta. Elég dicsőség az, ha valaki egyáltalán szolgálhat az Isten országában, és senki ne érezze magát csalódottnak, ha maga előtt lát valaki mást, akinek láthatólag magasabb szolgálat jutott, mint neki”. („Pastor Pastorum”, 325. oldal).

18

EvangelizacioMesterterve javitott.indd 18

2016.03.29. 15:03:33

1. Kiválasztás Ez azt bizonyítja, hogy az olyan kivételezés, amelyik helyes indulatból fakad és alapos oka van, nem okoz megbotránkozást.

Az alapelv alkalmazása

Aligha vonhatjuk ki magunkat annak a jól átgondolt alapelvnek a hatása alól, ahogy Jézus összekötötte életét azokkal, akiket tanítani, nevelni akart. Egy alapvető tanítási elvet látunk benne: minél kisebb a tanítandó csoport, annál eredményesebb az oktatás.4 Jézus ennek a kis számú tanítványi seregnek szentelte ideje java részét. Szó szerint rájuk építette fel egész munkáját. A világ lehetett iránta közönyös, de ez nem akadályozhatta meg terve megvalósítását. Azt is elviselte szó nélkül, hogy követőinek nagy része elfordult tőle, amikor szembe kellett nézniük Isten országának igazi értelmével (Jn 6:66). De azt nem vállalta, hogy legszűkebb tanítványi köre se legyen tisztában annak rendeltetésével.

Nekik meg kellett érteniük az igazságot és általa megszentelődniük (Jn 1:17), különben minden elveszett volna. Ezért nem a „világért” könyörgött, hanem azért a néhányért, akiket Isten a „világból” neki adott (Jn 17:6,9).5 Minden az Ő hűségüktől függött, mert a világ „az ő szavukra” hisz majd Benne (Jn 17:20).

Nem elhanyagolni a tömegeket

Nagyot téved azonban, aki az elmondottak alapján azt gondolja, hogy Jézus elhanyagolta az emberek nagy többségét. Ellenkezőleg, mindent elkövetett, ami csak kitelik egy embertől – sőt még ennél is többet –, hogy elérje a tömegeket. Szolgálatának kezdetén megkereszteltette magát Jánossal, s így azonosította magát napjai nagy tömeg-ébredési mozgalmával (Mt 3:13; Mk 1,9-11; Lk 3:21-22). Később dicsérte a nagy próféták szolgálatát (Mt 11:74 A koncentráció elve, amelyet Jézus szolgálatában felismerhetünk, nem új. Kezdettől fogva megtalálható Isten stratégiájában. Az Ószövetség arról tudósít, hogy Isten mintegy példaképpen a kis Izrael népét választotta ki, hogy benne mutassa meg az emberiség iránti mentő szeretetét. Sőt az egyes törzsek között is általában egy családra koncentrálódott a vezetés, leginkább a Júda törzséből származó Dávid vonalára.

5 Krisztus főpapi imája a Jn 17. részében különösen fontos ebben az ös�szefüggésben. Ennek az imának a 26 verséből 14 közvetlenül a tizenkét tanítványra vonatkozik (Jn 17:6-19).

19

EvangelizacioMesterterve javitott.indd 19

2016.03.29. 15:03:33

Az evangélizáció mesterterve 15; Lk 7:27-28). Állandóan prédikált az embereknek, azoknak is, akik csak a csodák kedvéért követték, és tanította őket. Mikor megéheztek, enniük adott. Meggyógyította betegeiket, kiűzte belőlük az ördögöket, megáldotta gyermekeiket. Sokszor egész napját, minden idejét lefoglalta az, hogy a szükségeikkel foglalkozott, annyira, hogy még enni sem volt ideje (Mk 6:31). Minden lehetséges módon megpróbálta felkelteni a néptömeg érdeklődését. Hiszen ezeknek az embereknek a megmentésére jött. Szerette őket, sírt miattuk, s végül meghalt értük, hogy megszabadítsa őket bűneikből.

Nem lehet tehát azt mondani, hogy Jézus kitért a tömeg-evangélizáció elől.

A tömegek megmozdultak

Jézus szolgálatában komoly problémát jelentett, hogy képességeivel magához vonzotta és lebilincselte az embereket. Együtt érző szeretete és hatalma olyan erővel áradt ki belőle, hogy az emberek eljöttek és „el akarták ragadni, hogy királlyá tegyék” (Jn 6:15). Keresztelő Jánost arról tudósították tanítványai, hogy mindenki „Őhozzá megy” (Jn 3:26). Még a farizeusok is kénytelenek voltak maguk között beismerni, hogy „a világ Őt követi” (Jn 12:19).

Ez a megállapítás nagy keserűséget okozott nekik, de a főpapoknak is (Jn 11:47-48). Az evangéliumok sehol sem említik, hogy Jézus népszerűtlen lett volna a tömegek körében, jóllehet hűségük hagyott kívánnivalót. És ez így maradt végig. Ellenségeit a nép pozitív állásfoglalása miatti félelem késztette arra, hogy fogadják el (Mt 21:46; Mk 12:12; Lk 20:19).

Jézusnak könnyen lábainál heverhetett volna a világ minden kincse, ha enged ennek a néphangulatnak, és földöntúli hatalmával kielégíti a nép kívánságait. Ez nyilvánvalóvá vált, amikor a Sátán megkísértette a pusztában, s arra akarta rávenni, hogy változtassa a köveket kenyerekké, és azt, hogy ugorjon le a templom tetejéről, mert az angyalok úgyis felfogják (Mt 4:1-7; Lk 4:1-4; 9-13). Ilyen feltűnést keltő események kétségkívül felkeltették volna a tömegek csodálatát. Nem akármit kínált fel Jézusnak a Sátán, amikor a világ minden kincsét neki ígérte, ha leborulva imádja őt (Mt 4:8-10). Az emberiség ősi ámítója pontosan tudta, hogy mindez magától értetődően Jézusé lehetne, ha elfordítaná figyelmét azokról a dolgokról, amelyek az Isten országa szempontjából fontosak voltak.6 6 Nem akarom azt mondani, hogy a Jézus megkísértése történetének ez az egyetlen nézőpontja. Csak azt szeretném kiemelni, hogy a kísértés első-

20

EvangelizacioMesterterve javitott.indd 20

2016.03.29. 15:03:33