Élő gyülekezet 1 20

Az élő gyülekezet

JohnStott.indd 1

2009.03.05. 14:41:11

JohnStott.indd 2

2009.03.05. 14:41:11

Az élő gyülekezet Egy szolgálatban töltött élet tapasztalatai

John Stott

JohnStott.indd 3

2009.03.05. 14:41:11

© John R. W. Stott, 2007 All rights reserved.

This translation of The Living Church first published in 2007 is published by arrangement with Inter-Varsity Press, Nottingham, United Kingdom.

Magyarországi felelős kiadó: Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány 1135 Budapest, Béke utca 35/A Telefon/fax: (1) 350-7201 info@kiakonyvek.hu www.kiakonyvek.hu A member of Entrust Felelős vezető: Monty Taylor Fordító: Kisházy Mária Borítóterv: Janneke de Leeuw van Weenen A fordítás és a kiadás a kiadó engedélyével történt.

Minden jog fenntartva.

A könyv bármely részének felhasználásához vagy sokszorosításához a kiadó előzetes írott engedélye szükséges, kivéve rövid idézeteket folyóiratokban vagy elemző cikkekben.

ISBN 978-963-9390-56-0 Budapest, 2009 Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány

JohnStott.indd 4

2009.03.05. 14:41:11

Könyvemet Michael Baughennek, Richard Bewesnek és Hugh Palmernek ajánlom, akik követtek a londoni All Souls gyülekezet lelkészi tisztségében, és ugyanazt az evangéliumi hagyományt képviselik.

JohnStott.indd 5

2009.03.05. 14:41:11

JohnStott.indd 6

2009.03.05. 14:41:12

Tartalomjegyzék Előszó: A posztmodern gyülekezetek A posztmodern világ

1. Az alapok: Hogyan látja Isten a gyülekezetet?

A tanuló gyülekezet A gondoskodó gyülekezet Az istentiszteletre összegyűlt gyülekezet Az evangélizáló gyülekezet

2. Istentisztelet: Dicsőítés Isten szent nevében A biblikus istentisztelet A gyülekezeti istentisztelet A lelki istentisztelet Az erkölcsös istentisztelet

3. Az evangélizáció: a gyülekezet missziója Az evangélizáció formái A gyülekezetnek meg kell értenie önmagát: a gyülekezetről szóló tanítás A gyülekezetnek meg kell szerveznie magát: a gyülekezet szervezete A gyülekezetnek ki kell fejeznie magát: a gyülekezet üzenete A gyülekezet legyen önmaga: a gyülekezeti élet

4. A szolgálat: A tizenkettő és a hét Egy olyan szolgálat, amelyben mindenki részt vesz A lelkipásztori szolgálat Az apostol (pásztor) példája A tévtanítók (farkasok) rohama Az emberek (juhok) értéke

5. A közösség: Mi a koinonia?

Közös örökségünk

11 12 17 19 22 24 25 29 30 31 34 37 39 40 42 45 50 53 57 58 61 63 65 66 69 72

7

JohnStott.indd 7

2009.03.05. 14:41:12

Közös szolgálatunk Közös felelősségünk Néhány gyakorlati példa

6. Az igehirdetés: Öt látszólagos ellentmondás Biblikus és mai Hiteles és kísérleti Prófétai és pásztori Ajándék és tanulás Meggondolt és szenvedélyes

7. Adakozás: Tíz alapelv A Szentháromságra épül A körülményeinkhez képest teremtsünk egyenlőséget Gondos felügyelet és baráti versengés Jelképes jelentőségű aratás Az eredmény: Hálaadás Istennek

8. A gyülekezet hatása: Só és világosság A só és a világosság igazsága Fegyverek a társadalmi változás szolgálatában Keresztyén sajátosságok

Befejezés: A xxi. század Timóteusai Háromszoros felszólítás Hol vannak a Timóteusok?

Történelmi függelék Önéletrajzi vázlat I. történelmi függelék II. történelmi függelék III. történelmi függelék

73 74 75 77 77 79 81 83 85 89 89 92 95 98 100 103 104 108 111 115 116 118 121 123 125 134 137

8

JohnStott.indd 8

2009.03.05. 14:41:12

Köszönetnyilvánítás Köszönettel tartozom Michael Baughennek, Richard Bewesnek és Hugh Palmernek, akik követtek a londoni All Souls gyülekezet lelkészi tisztségében, barátságukért, vezetésükért, és mert megengedték, hogy könyvemet nekik ajánljam.

Köszönettel tartozom Frances Whiteheadnek, kitartó és türelmes titkárnőmnek is, aki mindhárom lelkész alatt szolgált, és a kéziratot gépelte.

Harmadszor pedig köszönetet mondok Tyler Wigg Steven­ sonnak, jelenlegi tanulmányi titkáromnak, aki szinte mindent elolvasott a „gyülekezetről”, sok javaslattal szolgált, és az Előszó megírásában is segített.

9

JohnStott.indd 9

2009.03.05. 14:41:12

JohnStott.indd 10

2009.03.05. 14:41:12

Előszó:

A posztmodern gyülekezetek (Emerging Churches) 1 „Ahhoz, hogy az Anglikán Egyház jelenlegi evangéliumi megújulása maradandó hatást gyakoroljon az emberekre, sokkal nagyobb figyelmet kell szentelnünk az egyházról szóló tanításnak.”

Í

gy beszélt Robert Runcie canterbury-i érsek, amikor 1987-ben látogatást tett Norfolkban, Caister-on-Sea-ben az „Ünneplés”-nek nevezett harmadik Országos Evangéliumi 2 Anglikán Kongresszuson (NEAC).

Robert Runcie szavai megosztottak minket, résztvevőket.

Egyesek helyeslésük jeléül bólogattak attól való félelmükben, hogy szigorú bírálata helyes. Mások viszont élénken tiltakoztak, mert „elfordultak attól a makacs individualizmustól, amelyről elhíresültünk”. 3 Az utóbbi években mérhetetlenül sok könyv jelent meg a gyülekezetről. Gondolok például az alábbi művekre: A gyülekezet a másik oldalon (1998), A gyülekezet Mcdonaldizálása (2000), Változó világ, változó gyülekezet (2001), Következik a gyülekezet (2001), A provo­katív gyülekezet (2002), A cseppfolyós gyülekezet (2002), A győztes gyülekezet (2002), A misszió formálta gyülekezet (2004), A posztmodern gyülekezet (2004), A láthatatlan gyülekezet (2004), Isten új közössége (2005), A befogadó gyülekezet 1 Az „Emerging Church” egy igen széles skálájú mozgalom, melynek célja hatékony gyülekezeti közösségeket létrehozni a posztmodern kultúrában. A fordításban a „posztmodern gyülekezet” kifejezést használjuk.

2 Az angol „evangelical” szót magyarul az „evangélikál” vagy az „evangéliumi” szóval lehet fordítani. Mi az „evangéliumi” szót használtuk.

3 What is the Spirit Saying…? A Report from the National Evangelical Anglican Celebration 1988, 8-9. o.

11

JohnStott.indd 11

2009.03.05. 14:41:12

Az élő gyülekezet (2005) és a Posztmodern gyülekezetek (2006). És ez csak ízelítő az ekléziológia robbanásszerűen gyarapodó könyvtárából. A sort még folytathatnánk a kereső, a célratörő és más gyülekezetekről szóló művekkel.

A könyvek áradatát az a tudat indította el, hogy a gyülekezet egyre kevésbé áll összhangban korunk kultúrájával, és amíg nem hajlandó változni, a kihalás a sorsa. Természetesen nem fog kihalni, mert Jézus megígérte, hogy még a halál erői sem győzedelmeskednek fölötte. Ám félelmetes statisztikák figyelmeztetnek a jelenlegi válságra, és a „szeizmikus” változás nyelve kikényszeríti a helyzetet.

A gyülekezet nem a világ majmolására, hanem a keresztyén ellenkultúra megteremtésére hívatott el. Ugyanakkor meg kell hallanunk a világ hangját, hogy fogékonyan, de megalkuvás nélkül válaszolhassunk rá. Az Anglikán Egyházban például Canterbury és York érseke részben azért támogatja az újszerű gyülekezeti kezdeményezéseket 4, hogy az evangélium korunkhoz, az egyre inkább posztmodern lakossághoz szóljon, amely a gyülekezetet ősi kövületnek tekinti.

A posztmodern világ

Az éles szemű társadalmi elemzők még mindig azt próbálják ös�szefoglalni, mi mindennel jár a felvilágosodás modernizmusából a posztmodernizmus eljöveteléig tartó kulturális átalakulás. A „poszt” előtag nem egyszerűen „után”-t jelent, hanem inkább a felvilágosodás évei és a modernizmus intellektuális és társadalmi felépítményének összeomlása elleni tiltakozást. A posztmoder­ nizmus lényegében olyan parazita módon él a modernizmusból, ahogy a gályatartó bojtorjánhal csimpaszkodik a cápába.

Csak egy sor antitézist kell felsorolnunk ahhoz, hogy belássuk: mind a modernizmus, mind a posztmodernizmus rendkívül változatos jelenség. A modernizmus általában az emberi érte4 Pl. Mission-Shaped Church, alcíme: „Gyülekezetalapítás és újszerű gyülekezeti kezdeményezések a változó világban” (Church House Publishing, 2004).

12

JohnStott.indd 12

2009.03.05. 14:41:12

Előszó: A posztkonfesszionális gyülekezetek lem függetlenségét hirdeti, amihez különösen a tudomány hideg objektivitása az eszköz, míg a posztmodernizmus előnyben részesíti a szubjektív tapasztalat melegségét. A modernizmus elszántan keresi az igazságot abban a hitben, hogy a bizonyosság elérhető; a posztmodernizmus a pluralizmust, minden eszmerendszer egyenlő érvényességét vallja, és a toleranciát tartja a legfőbb erénynek. A modernizmus kijelenti a társadalmi haladás elkerülhetetlenségét; a posztmodernizmus kipukkasztja az utópista álmok buborékait. A modernizmus az önző individualizmust magasztalja, a posztmodernizmus ezzel szemben a közösségi együttélést keresi. A modernizmus rendkívül magabiztos, gyakran vétkes abban az arcátlan becsvágyban, amelyet az ókori görögök hubris-nek neveztek, míg a posztmodernizmus elég alázatos ahhoz, hogy mindent megkérdőjelezzen, mert nem bízik semmiben.

A posztmodernizmus néhány modernizmust bíráló vonása üdvözlendő, és új lehetőségeket kínál az evangélium hirdetésére is, míg másokat vissza kell utasítanunk. Tisztánlátásra van szükség annak megállapítására, melyik tulajdonsága tartandó meg, s melyik vetendő el.

Mik tehát a posztmodern kultúrában élő gyülekezet, vagyis egy „posztmodern gyülekezet” sajátosságai? A legtöbben egyetértenek abban, hogy a folyamatok inkább egy párbeszéd, mint egy mozgalom felé mutatnak. Szintén a legtöbben elég szerények ahhoz, hogy ne tegyenek hangzatos kijelentéseket, hiszen a helyzet egyre változik.

Könyvem írásakor az ilyen gyülekezetek legalaposabb elemzése Ed­die Gibbs és Ryan Bolger, a Fuller Theological Seminary professzo­rainak művében, a „Posztmodern gyülekezetek”-ben (Emer­ging Churches) jelent meg, amely a „Keresztyén közösség megteremtése a posztmodern kultúrákban” alcímet viseli (SPCK, 2006). Könyvük ötéves kutatómunka gyümölcse, és ezen időszak alatt a szerzők újszerű gyülekezetek több mint ötven vezetőjét hallgatták meg, akik lehetőséget kaptak, hogy maguk mondhassák el történetüket.

13

JohnStott.indd 13

2009.03.05. 14:41:12

Az élő gyülekezet A széles körű kutatásból Eddie Gibbs és Ryan Bolger kilenc, állandó „mintát” vagy „gyakorlatot” ismert fel, és ezek közül három meghatározó gyakorlat megtalálható a másik hatban. A könyv további részében ezért mindegyiknek egy-egy fejezetet szentelünk.

Az első „azonosulás Jézus életével (vagy útjával)”, nevezetesen példájával és tanításával, ahogyan azt a Hegyi beszédben megfogalmazta.

A második a „szekuláris tér átalakítása”, vagyis a modernizmus által képviselt szent-világi megosztás elutasítása.

A harmadik: közösségként, sőt Isten országának vagy családjának közösségeként élni. 5 Ez a három meghatározó gyakorlat azonban nem új felismerés, hiszen minden gyülekezetet Jézus követésének, a dualizmus elutasításának és a közösségnek kell jellemeznie. Ám sokszor más az elmélet és más a valóság. És mert sok gyülekezet szervezeti felépítése valójában gátolja ezeket a meghatározó gyakorlatokat, a posztmodern gyülekezetek újra felfedezik és új hangsúlyt adnak ezeknek. Úgy látom, hogy mind a hagyományos, mind a posztmodern gyülekezeteknek figyelmesen kell hallgatniuk egymásra. Azzal a meggyőződéssel kell figyelniük, hogy tanulhatnak egymástól. Az előbbinek el kell ismernie, hogy ami ma hagyományos, annak nagy része egykor forradalmian új, sőt „posztmodern” volt, és ezért nyitottan kell fogadnia a mai kreatív gondolkozást. Az utóbbinak éberen kell őrködnie az újnak öncélú szeretetétől. Mindketten lehetünk kevésbé gyanakodóak, kevésbé elutasítóak a másikkal szemben, nagyobb tisztelettel tekinthetünk a másikra, és nyitottabbak lehetünk egymás iránt. Hiszen, amint Rowan Williams érsek írta, a gyülekezet valósága sokféleképpen létezhet. 6 Ám vannak olyan lényeges vonásai, amelyek mindig jellemezni fogják a hiteles, élő gyülekezetet.

Gyakran ismétlem, hogy több „r.k.” gyülekezetre van szükségünk, ami itt nem római katolikus, hanem radikális konzervatív gyülekezeteket jelent. Ezek abban az értelemben „konzervatívok”, hogy megőrzik azt, amit a Szentírás világosan megkövetel, de „radiká5 Emerging Churches, 43-45. o.

6 Mission-Shaped Church, vii. o.

14

JohnStott.indd 14

2009.03.05. 14:41:12

Előszó: A posztkonfesszionális gyülekezetek lisok” a hagyomány és a szokások ötvözetének tekintetében, amit „kultúrának” nevezünk. A Szentírás nem változik, a kultúra igen.

Könyvem célja számos olyan jellegzetesség összefoglalása, amelytől egy gyülekezet hiteles vagy élő, akár posztmodernnek tekinti magát, akár nem. Remélem, bizonyíthatom, hogy ezeket a tulajdonságokat, mivel egyértelműen biblikusak, valamilyen módon meg kell őriznünk. 7

7 Könyvem befejezése után került a kezembe Mark Dever: Nine Marks of a Healthy Church (Crossway, 2004) c. könyve. Örömmel jegyzem meg, hogy módszerünk hasonló és kiegészíti egymást.

15

JohnStott.indd 15

2009.03.05. 14:41:12

JohnStott.indd 16

2009.03.05. 14:41:12

1. fejezet

Az alapok: Hogyan látja Isten a gyülekezetet?

A

z élő gyülekezet három meghatározó ismertetőjelének vizsgálatánál három dolgot feltételezek.

Először is, feltételezem, hogy mindnyájan kötődünk egy gyülekezethez. Nemcsak keresztyének vagyunk, hanem gyülekezethez is tartozunk. Nemcsak Krisztusnak szántuk oda magunkat, hanem Krisztus testének is. Legalábbis remélem. Hiszem, hogy olvasóim közül senki sem tanúsítja azt a furcsa anomáliát, hogy keresztyén, de nem jár gyülekezetbe. Az Újszövetség nem tud ilyen emberről, hiszen a gyülekezet Isten örök céljainak egyike, nem esetleges isteni gondolat, létrejötte nem véletlen történelmi esemény. Ellenkezőleg, Isten új közössége. Ebből a célból fogant meg egy elmúlt örökkévalóságban, amelyet Isten a történelemben vitt véghez, hogy tökéletessé tegye az eljövendő örökkévalóságban. Célja nem az, hogy egyéneket váltson meg, és csak magányosságunkat tegye maradandóvá, hanem fel akarja építeni egyházát, vagyis a saját dicsőségére akar kihívni embereket a világból. Krisztus nemcsak azért halt meg értünk, hogy önmagát adja értünk, hanem azért is, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és „megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik” (Tit 2,14). Vagyis azért kötelezzük el magunkat a gyülekezet mellett, mert Isten ennyire elkötelezte magát mellettünk. Lehetünk elégedetlenek az intézményes egyházzal, sőt ki is ábrándulhatunk belőle, mégis el kell köteleznünk magunkat Krisztus és gyülekezete mellett.

Másodsorban, mindnyájan elköteleztük magunkat a gyülekezet küldetése mellett. Hisszük, hogy a gyülekezet kettős célt tölt be. Egyrészt Isten magának hívott ki a világból, másrészt vis�szaküldött a világba, hogy bizonyságot tegyünk és szolgáljunk.

Ráadásul Krisztus küldetése példát adott a gyülekezet küldetéséről: „Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket”

17

JohnStott.indd 17

2009.03.05. 14:41:12

Az élő gyülekezet (Jn 20,21). Jézus küldetését testet öltése jelentette. Nem maradt a mennyország biztonságában, inkább megüresítette magát dicsőségétől, és megalázta magát, hogy szolgálhasson. Eljött világunkba. Felvette természetünket, élte az életünket, és a halálunkkal halt. Ennél jobban nem azonosulhatott volna velünk. Teljesen azonosult, bár személyiségéből mit sem vesztett, mert anélkül lett egy közülünk, hogy megszűnt volna önmaga lenni. Ember lett anélkül, hogy megszűnt volna Isten lenni. És most arra hív, hogy mi is úgy lépjünk be mások világába, amint ő belépett a miénkbe. Minden hiteles misszió Krisztus testet öltésének küldetése. Isten arra hív, hogy belépjünk más emberek társadalmi és kulturális valóságába: gondolkodásukba, küszködve azon, hogy megértsük, miért értik félre az evangéliumot, és elidegenedésük fájdalmába, együtt sírva a sírókkal. És mindezt anélkül, hogy megalkudnánk keresztyén hitünkben, értékrendünkben és mércénkben.

Harmadsorban, mindnyájan elköteleztük magunkat a gyülekezet reformja és megújítása mellett. A világ sok részén, különösen Afrika, Ázsia és Latin-Amerika jelentős vidékein gyorsan nő a gyülekezet, bár a növekedés gyakran inkább mennyiségi, mint minőségi, mert Krisztus követésében mindenütt sok a felszínesség. A gyülekezet mégis növekszik. A világ más részein azonban, különösen nyugaton, ha általánosíthatok, nem növekszik a gyülekezet.

Fejlődése megrekedt. Állóvíz lett. Poshadt a lehelete. Állapotát nem a megújulás, hanem az enyészet jellemzi. Mi pedig azt szeretnénk látni, hogy Isten Igéje és Lelke állandóan reformálja és megújítja gyülekezetét.

Hármas elkötelezettségünk (a gyülekezet, küldetése és megújulása iránt) áttekintése után fel kell tennünk egy döntő kérdést: Mi Isten elképzelése a gyülekezettel? Mik az élő gyülekezet megkülönböztető jegyei? Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásához vissza kell térnünk a gyülekezet születéséhez, hogy lássuk a pünkösd napján Szentlélektől beteljesedett jeruzsálemi gyülekezetet.

Közben fontos reálisan gondolkoznunk, ugyanis hajlamosak vagyunk az ősegyház eszményítésére vagy romantikus fényben való

18

JohnStott.indd 18

2009.03.05. 14:41:12

1. Az alapok: Hogyan látja Isten a gyülekezetet? feltüntetésére. Színes szemüvegen keresztül látjuk. Csak suttogva beszélünk róla, mintha semmi folt sem zavarná vakító tisztaságát.

Nem látjuk a versengést, a képmutatást, az erkölcstelenséget, sem az eretnek tanításokat, amelyek gondokat okoztak mind az I. századi, mind a mai gyülekezetnek.

Egy dolog azonban biztos. Az ősegyházat minden túlkapása és minden hibája ellenére a Szentlélek irányította. Milyen is volt ez az ősegyház? Milyen jelét adta a Szentlélek jelenlétének és hatalmának? Ha ezekre a kérdésekre választ tudunk adni, ha felismerjük azokat a meghatározó vonásokat, amelyeket Lukács említ az ApCsel 2-ben, meg tudjuk határozni a mai élő gyülekezet jegyeit.

Lukács négy jellemző vonást emel ki: Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.

Félelem támadt minden lélekben, és az apostolok által sok csoda és jel történt. Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá.

Napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben; dicsérték az Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel. (ApCsel 2,42-47)

A tanuló gyülekezet

Lukács elsőre egy igen meglepő tulajdonságot emel ki. Nem hiszem, hogy mi ezt választottuk volna. Az élő gyülekezet tanuló gyülekezet. „Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban” (42. vers).

Azt is mondhatnánk, hogy a Szentlélek aznap iskolát nyitott Jeruzsálemben. A tanítók az apostolok lettek, akiket Jézus kiválasztott és felkészített, és ide háromezer tanuló járt! Nagyon érdekes helyzet alakult ki.

Megfigyelhetjük, hogy ezeknek a Szentlélekkel beteljesedett újonnan megtérteknek nem misztikus élményben volt részük,

19

JohnStott.indd 19

2009.03.05. 14:41:12

Az élő gyülekezet amely arra késztette volna őket, hogy kikapcsolják az értelmüket, megvessék a teológiát, vagy ne gondolkozzanak többé. Éppen ellenkezőleg, „napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban”. Ezért nem habozok kijelenteni, hogy az értelemellenesség és a Szentlélek teljessége kölcsönösen kizárja egymást. Mert ki is a Szentlélek? „Az igazság Lelke”, Jézus egyik kedvenc jelzője, amikor róla beszél. Érthető tehát, hogy ahol az igazság Lelke munkálkodik, fontos az igazság.

Figyeljünk meg még valamit az első keresztyén hívőknél. Nem úgy gondolkoztak, hogy miután befogadták a Szentlelket, nincs szükségük más tanítóra, sőt emberi tanítók nélkül is boldogulnak.

Egyáltalán nem így látták. Elismerték, hogy Jézus az apostolokat a gyülekezet tanítóinak hívta el. Ezért ültek az apostolok lábánál.

Igyekeztek minél többet elsajátítani. És engedelmeskedtek az apostoli tekintélynek, amelyet csodák tettek hitelessé. Ha ui. a 42. vers az apostolok tanítására, a 43. vers sok jelükre és csodájukra utal. A Szentírásban a csodák fő célja a kijelentés minden újabb szakaszának a hitelesítése, különösen a próféták koráé az Ószövetségben és az apostoloké az Újszövetségben. Pál apostol úgy hivatkozhatott csodáira, mint amelyek apostolságának ismertetőjegyei (2Kor 12,12).

Hogyan alkalmazható mindez ránk? Hogyan engedelmeskedhetünk mi magunk, és hogyan engedelmeskedhetnek gyülekezeteink az apostolok tanítói hatalmának, amikor egyértelmű, hogy ma a gyülekezetben nincsenek apostolok? Természetesen vannak püspökök és felvigyázók, gyülekezetalapítók és misszionáriusok, akiknek szolgálatát nevezhetjük talán „apostolinak”. Ám bölcsen tesszük, ha apostolnak csak a tizenkettőt, Pált és talán Jakabot tekintjük. Pünkösdista barátaim, akik közül néhányan igényt formálnak az „apostol” címre, abban legalábbis egyetértenek velem, hogy ma nincs senki a gyülekezetben (és nem is volt János apostol halála óta), akinek olyan tekintélye lenne, amelyet Pál, János, Péter és Jakab apostoléhoz hasonlíthatnánk. Ha lenne ilyen, tanításával ki kellene egészíteni az Újszövetség tanítását.

Az ősegyház tisztában volt ezzel. Vegyük Ignatiust, a szíriai Antiókhia püspökét, aki Kr.u. 110 körül halt meg. Hite miatt ítélték

20

JohnStott.indd 20

2009.03.05. 14:41:12