Gettók és deportálás (Fejér vármegye)

Fejér vármegye

A népszámlálási adatok szerint Fejér megyének 1941-ben 4433 zsidó lakosa volt, legtöbben (2075-en) a megyeszékhelyen, Székesfehérváron éltek. 150-300 fő közötti lélekszámú zsidó közösség négy megyei településen élt: Sárbogárdon, Bicskén, Érden és Móron.

Fejér megye zsidóságát három különböző vármegyéből deportálták 1944 júniusában.

A Sárbogárdi járásban élő zsidókat (mintegy 500 embert) július 1-jén Kaposvárra szállították. Négy nappal később onnan is deportálták őket. A Váli járás zsidó lakosságát (480 fő) előbb Bicskén gyűjtötték össze, majd június 5-én a komáromi Monostori erődbe szállították, ahonnan tíz nap múlva deportálták őket. Az Adonyi, Móri és Székesfehérvári járás zsidó lakosait pedig Székesfehérváron vagonírozták be és indították útnak Auschwitzba.

Járási „gettók” Fejér megyében – Székesfehérvárt is beleértve – nem voltak a szó szoros értelmében vett gettók. A zsidó lakosság összeköltöztetésére (ez a községekben, kisvárosokban május 16-20. között, Székesfehérváron május 23-31. között zajlott le) nyolc nagyobb települést jelöltek ki. Az odaszállított embereket zsidó családok sárga csillaggal megjelölt házaiban helyezték el. Akiknek a házakban nem jutott hely, azok Seregélyesen a Weisz-malomba, Dunapentelén pedig Bruck Ernő Baracsi utcai gőzmalmába kerültek.

Az Adonyi járás zsidó lakosságát (körülbelül 500 főt) Ercsiben, Érden, illetve Dunapentelén vonták össze, az adonyi zsidók viszont közvetlenül Székesfehérvárra kerültek. Móron gyűjtötték össze a Móri járás 150 zsidó lakosát, Seregélyesen és Kápolnásnyéken a Székesfehérvári járás mintegy 400 fős zsidóságát. Bicskére került a Váli járás településeinek zsidó lakossága (480 ember), a Sárbogárdi járásban lakó több mint 500 zsidó személy pedig Sárbogárdra.

Deportálási központ SZÉKESFEHÉRVÁR Június elejéig Fehérváron sem volt körülkerített, a város más részeitől elkülönített gettó. Sárga csillaggal megjelölt „gettóházakat” jelöltek ki a város mintegy kétezer főnyi zsidó lakossága számára az Ősz utcában, a Horthy Miklós téren, a Távírda utcában, a Ferenc József téren, a Sütő, a Palotai, az Ybl Miklós utcában, a Kígyó közben, valamint a Jókai, a Kígyó, a Basa, a Lövölde és a Simor utcában.

A fehérvári zsidókat június 6-án gyalogmenetben hajtották át a városon a vasútállomás mellett álló rozoga állapotú Szabó-téglagyárba, ahova már előzőleg (május 29. és június 5. között) megérkeztek az ercsi, érdi, dunapentelei, móri, seregélyesi és

kápolnásnyéki „gettókból” ideszállított zsidók. A bodajki zsidókat egy nappal a deportálás előtt, június 13-án szállították a téglagyárba.

Deportálás:

június 14.

2743 személy1

Székesfehérvárról deportálták Aba, Adony, Bodajk és Székesfehérvár, valamint a seregélyesi vagy a kápolnásnyéki „gettóból”2 Csór, Csősz, Füle, Gárdony, Jenő, Kápolnásnyék, Kisláng, Lovasberény, Nádasladány, Pátka, Polgárdi, Sárkeresztes, Sárszentmihály, Seregélyes, Soponya, Szabadbattyán, Tác, Velence, Zámoly, az ercsi, az érdi vagy dunapentelei „gettóból” Baracs, Dunapentele, Ercsi, Érd, Iváncsa, Perkáta, Pusztaszabolcs, Rácalmás3, Ráckeresztúr, Százhalombatta, a móri „gettóból” Bakonykút, Balinka, Csákberény, Csákvár, Csókakő, Gánt, Gúttamási, Isztimér, Magyaralmás, Mór, Nagyveleg és Pusztavám zsidó lakosságát.

Vármegyén kívüli gettók (deportálási központok) KAPOSVÁR (Somogy vármegye) A kaposvári gettót a Széchenyi tér, Berzsenyi utca, Vár utca, Kontrássy utca és Korona utca kijelölt házaiban létesítették. 1944. július 1-jén ebbe a több mint 5000 embert fogva tartó gettóba került a sárbogárdi járás csaknem 500 zsidó lakosa.

Deportálás: július 5.

(két szerelvény)

3050 és 2066 fő

Kaposvárról deportálták a sárbogárdi „gettóból” Alap, Cece, Hercegfalva, Igar, Káloz, Sárbogárd, Sárkeresztúr, Sárosd, Sárszentágota, Sárszentmiklós, Szolgaegyháza, Vajta zsidó lakosságát KOMÁROM (Komárom vármegye) A május közepétől a városi gettóban, illetve a Monostori erődben összegyűjtött mintegy 5000 Komárom megyei zsidón kívül, június 5-én Bicskéről ide szállították Fejér vármegye Váli járásának 480 zsidó lakosát is.

A deportálás előtt egy nappal a vegyes házasokat és gyermekeiket (zömében nőket és kislányokat, számukról nincs adat) a székesfehérvári méntelepen gyűjtötték össze, majd mindannyiukat Kecskemétre szállították – onnan is deportálták őket június 27-én vagy 29-én. Szintén a deportálás előtt különítették el azt a 26 személyt, akiket – a Kasztner Rezső nevével fémjelzett különalku keretében – Budapestre, a „zsidó kivándorlók” Columbus utcai gyűjtőtáborába szállítottak. Eredetileg a vármegye zsidó közösségeinek vezetőit, prominens személyeit kívánták így megmenteni, azonban a névjegyzékek elcserélése miatt a 26 fős csoportba idősek, nők és gyerekek kerültek.

1

Kápolnásnyék, Lovasberény és Polgárdi zsidó lakossága bizonyosan a kápolnásnyéki „gettóban” volt, Kisláng, Seregélyes és Soponya zsidó lakosai pedig a seregélyesiben.

2

3

Rácalmás összesen 5 vagy 6 zsidó lakosa a dunapentelei „gettóból” került Székesfehérvárra.

Deportálás: június 13. június 16.

2790 fő 2673 fő

Komáromból deportálták a bicskei „gettóból” Alcsút, Baracska, Bicske, Csabdi, Diósd, Etyek, Felcsút, Gyúró, Kajászószentpéter, Mány, Martonvásár, Pusztazámor, Sóskút, Szár, Tabajd, Tárnok, Tordas, Vál, Vereb és Vértesacsa zsidó lakosságát.