Vas vármegye
1941-es magyarországi népszámlálás alkalmával Vas vármegye 6533 lakosa vallotta magát izraelita vallásúnak. E népesség csaknem fele (3088 személy) a megyeszékhelyen, Szombathelyen élt. Az 1944. áprilisi összeírás jelentős létszámnövekedést mutatott: eszerint a vármegyében 7297 – vallási vagy „faji” szempontból – zsidónak minősített ember lakott. Vas vármegye területén két gyűjtőtábort (deportálási központot) jelültek ki: Szombathelyen és Sárváron. Szombathelyre összesen 3609 személyt hurcoltak az Írottkői, a Körmendi, a Szentgotthárdi, a Szombathelyi és a Vasvári járásból, valamint Kőszeg városából. A sárvári gyűjtőtáborba a város zsidóságán kívül a Celldömölki és a Sárvári járások zsidó lakosságát szállították, valamint még több mint 2500 zsidó személyt Sopron, Veszprém és Zala vármegyéből. Más időpontban és máshol zárták gettóba és deportálták a Muraszombati járás zsidó lakosait. 1944. április 26-án Alsólendván gyűjtötték össze a muraközi térségben – Vas vármegye Muraszombati és Zala Alsólendvai járásában – élő zsidókat (kb. 300 embert). Egy napon keresztül helyben, az Alsó utcai zsinagógában tartották őket fogva, majd másnap mindannyiukat Csáktornyára vitték. Itt ismét egy napig tartózkodtak, az elemi iskola épületében, majd április 28-án – a Csáktornyai járás zsidó lakosaival együtt – Nagykanizsára hurcolták, ahol a gazdasági iskola épületében zárták el őket. A férfiak jelentős részét április 29-én, a nőket, gyermekeket, öregeket május közepén deportálták Auschwitzba.
Járási gettók Jánosháza A helyi gettót május 9-10. között állították fel a Mátyás király és az Apponyi Albert utca által határolt területen. A jánosházi zsidók (343 fő) ebben a két napban, a Celldömölkről és a Celldömölki járásból idehurcoltak május 10-11. között költöztek be. A gettó összlétszáma június elején 1129 fő volt, akik közül a következő napokban több mint 160 sorköteles férfit hívtak be munkaszolgálatra. A gettóban maradt 955 embert június 17-én vasúton szállították a sárvári gyűjtőtáborba.
Körmend A nagyközség és a Körmendi járás zsidó lakosait a Széchenyi, a Rábamellék, a gróf Apponyi Albert és a Dienes Lajos utcák által határolt területen zárták gettóba. A helybelieket május 10-ig, a járásbelieket május 12-ig költöztették be. A június eleji munkaszolgálatos behívások után a gettó létszáma 286 fő volt; őket június 19-én vonaton szállították a szombathelyi gyűjtőtáborba.
Kőszeg Az Írottkői járás székhelyén május 10-én állították fel a gettót a Schey Fülöp u. 8. szám alatti Deutsch Artúr-féle házban és a Futura cég gabonaraktárában. Május 10-én itt költöztették össze a város 86 és a járás falvainak mintegy 30 zsidó lakosát. A munkaszolgálatos sorozás után 107-en maradtak a gettóban. Őket június 18-án vonattal szállították Szombathelyre.
Szentgotthárd A város és a Szentgotthárdi járás zsidóságát – összesen 149 embert – a szentgotthárdi kaszagyár fabarakkjaiban kialakított gettóba zárták május 10-11-én. A gettó lakóit – a munkaszolgálatra behívott mintegy 30 férfi kivételével – június 19-én szállították át Szombathelyre.
Vasvár A nagyközség 180 fős zsidó közösségét és a Vasvári járás további 142 zsidó lakosát május 10-től költöztették össze. A vasvári gettót a Magyar király vendéglő, a kávéház és a mozi területén alakították ki. A munkaszolgálatos sorozás után a gettóban maradt 266 embert június 20-án hurcolták Szombathelyre.
Vármegyei gyűjtőtáborok (deportálási központok) SZOMBATHELY A városi gettó. 1944. május 10-14. között 2615 szombathelyi és 87 környékbeli zsidót költöztettek össze. A kijelölt gettó Szombathely belvárosában – a Rákóczi Ferenc utca és az Aréna utca közötti térségben – a Fő tér déli oldalától a Zrínyi utcáig terjedt. Ahol nem házfalak határolták a területet, ott háromméteres fapalánkkal kerítették körül. A határvonalon álló házak kapuit és kifelé néző ablakait be kellett deszkázni. A gettó létszáma igen gyakran változott Június 16. és 20. között először a Sopron vármegyei Beledről érkezett a szombathelyi gettóba több mint 300 zsidó fogoly, őket a kőszegi gettó lakói követték (107 fő), majd a szentgotthárdi, a körmendi és a vasvári gettókból idehurcolt zsidók, összesen csaknem 500-an. A szombathelyi gettóba szállították azt a 22 orvost, gyógyszerészt és mérnököt is, akik a májusi deportálást követően a nagykanizsai gettóban maradtak. A gettólétszámot csökkentették a munkaszolgálatos behívások – május 30-án például 156 férfit soroztak be – és az internálások; különböző vétségek (sárga csillag nem viselés, árurejtegetés) ürügyén 609 embert küldtek a sárvári internálótáborba. A gyűjtőtábor. A szombathelyi gettót június 29-én számolták fel. Az ekkorra már több mint 3500 embert átgyalogoltatták a városon, majd a Zanati úton, a már 20 éve bezárt Mayer-féle motorgyár (Magyar Motor- és Gépgyár Rt.) területén helyezték el őket. A beszakadt tetejű üzemcsarnokban és a gyárudvaron nem volt sem áram-, sem vízszolgáltatás, utóbbit a városi öntözőautó hozott néhány alkalommal. Az addigra már
teljesen kifosztott emberek a deportálás előtti napokban mindössze két alkalommal kaptak enni. A gyártelepre iparvágány vezetett, ide tolták be azt a két szerelvényt, amellyel a gyűjtőtábor foglyait deportálták. Deportálás július 3.
kb. 450 személy1
július 4.
3103 személy
Szombathelyről deportálták Balogfa, Csempeszkopács, Gyöngyöshermán, Herény, Horvátlövő, Ják, Kámon, Kisunyom, Nagyunyom, Ondód, Salköveskút, Sé, Sorokpolány, Söpte, Szentpéterfa, Szombathely, Táplánszentkereszt, Torony, Vasszécseny, Vasszilvágy, Vép, a körmendi gettóból Csákánydoroszló, Döbörhegy, Egyházashollós, Egyházasrádóc, Felsőjánosfa, Ivánc, Körmend, Molnaszecsőd, Nemesrempehollós, Szarvaskend, Szőce, a kőszegi gettóból Bozsok, Gencsapáti, Gyöngyösfalu, Kőszeg, Kőszegszerdahely, Lukácsháza, Nagycsömöte, Perenye, Pöse, a szentgotthárdi gettóból Alsórönök, Apátistvánfalva, Bajánsenye, Dávidháza, Dolány, Kercaszomor, Kondorfa, Őrihodos, Őriszentpéter, Rábafüzes, Sal, Szentgotthárd, a vasvári gettóból Alsóújlak, Bérbaltavár, Csehimindszent, Csipkerek, Déneslak, Egervár, Gerse, Guttatöttös, Győrvár, Hegyhátszentpéter, Kám, Karátföld, Mikosszéplak, Nagymákfa, Nagytilaj, Nemeskolta, Olaszfa, Pácsony, Püspöktamási, Rábahídvég, Rum, Sorkikisfalu, Szemenye, Vasboldogasszony, Vasvár, valamint Sopron vármegyéből Beled zsidó lakosságát és további 22 személyt, akiket a nagykanizsai gyűjtőtáborból hurcoltak Szombathelyre.
A szerelvényt hozzácsatolták a Sopronból július 5-én indított deportáló vonathoz. Ld. Ferenczi László eseményjelentése, Budapest, 1944. június 30. (In: Molnár Judit (szerk.) Csendőrtiszt a Markóban, Scolar Kiadó, Budapest, 2014. p. 313.) 1
SÁRVÁR A városi gettó. Az 1944 áprilisának elején belügyminisztériumi utasításra készített összeírás adatai szerint Sárváron és a Sárvári járásban összesen 885 zsidó vallású és 16 kitért, de a törvények szerint zsidónak számító személy élt. Sárvár és a járás zsidó lakosságának május 12-én kellett gettóba vonulnia, amelynek kialakításához a város a sárvári cukorgyártól igénybe vette a báró Hatvany utcában lévő tisztviselői és munkáslakásokat, illetve az utcától keletre eső munkáslakásokat. A kijelölt területhez tartoztak még a Deák Ferenc utcában lévő zsidó lakások, az ortodox zsinagóga, a zsidó elemi iskola a tanítói lakásokkal, a rabbi lakás, valamint a hitközség tanácstermei és imaszobái. A gettó területét kerítéssel zárták körül. Június 17-én 955 ember érkezett a jánosházi gettóból: Jánosháza, Celldömölk és a Celldömölki járás zsidósága). A gyűjtőtábor. A városi gettót június 29-én számolták fel, lakóit a sárvári internálótáborba2 gyalogoltatták, ahol az egykori Műselyemgyár üzemcsarnokába és fabarakkjaiba költöztették őket. A selyemgyár területére még 1944 májusában szállították be Sopron vármegye Csepregi járásának kb. 200 zsidó lakosát, majd június 19-én Veszprém vármegye zsidó lakosságának mintegy negyedét: Veszprém városának zsidóságán kívül a Veszprémi és az Enyingi járás zsidó lakosait, több mint ezer embert. Már a sárvári gettó felszámolása után, július 1-jén hozták be Várpalota és négy hozzá közeli község zsidó lakosságát. Ferenczi csendőr alezredes június 30-i jelentéséből3 tudható, hogy június folyamán Szombathelyről 609, Zalaegerszegről 209, Pápáról 537, Sopronból pedig 385 zsidó személyt4 irányítottak át a hatóságok a sárvári gyűjtőtáborba. Mire tehát a sárvári gettó foglyait június 29-én idegyalogoltatták, már legalább 2500-an zsúfolódtak össze a gyárépületben és a körülötte álló barakkokban. Velük együtt a deportálás előtti napokban több mint 5300 zsidó fogoly raboskodott az üzemi épületek helyiségeiben, padlásain összezsúfolva. Szalma sem jutott mindenkinek, sokan a puszta betonon feküdtek. Az üzemcsarnok tető részén több mint 50 üveglap hiányzott vagy törött volt, így az eső a meglévő fekhelyeket is eláztatta. A műselyemgyári telep korábban munkaszolgálatos-, hadifogoly- és internálótáborként működött. 1944 májusától a rendőrség kisegítő toloncháza lett, júniustól pedig átmenő táborrá alakították. A politikai szempontból veszélyesnek ítéltek mellett itt tartották fogva azokat a zsidókat is, akiket például a sárga csillag nem viselése, árurejtegetés, gettóból való szökés miatt tartóztattak le. A 2500 személy befogadására kialakított tábor létszáma folyamatosan változott: az ország területéről és más internálótáborokból érkezőket időről időre bevagonírozták és németországi koncentrációs táborokba szállították, majd a helyükbe újabb foglyok érkeztek. 1944. május 10-én például ide szállították Kiskunfélegyháza, Kiskunmajsa, valamint Baranya, Somogy és Tolna megye településeiről a 16 éven felüli zsidó férfiakat. 2
A feljegyzések szerint 1944 tavaszán és nyarán a sárvári internálótáborból – május 19-én, június 26-án, július 4én, 6-án, 24-én és augusztus 4-én indított transzportokban – összesen mintegy 10.000 embert deportáltak. Közülük azok sorsát ismerjük részleteiben is, akiket 1944 májusában zártak gettóba Sárváron, illetve akik június folyamán Veszprém vármegyéből – a veszprémi és a várpalotai gettóból – érkeztek a sárvári internálótáborba. Ferenczi László eseményjelentése, Budapest, 1944. június 30. (In: Molnár Judit (szerk.) Csendőrtiszt a Markóban, im. 313.) 3
Őket valójában nem Sopronból, hanem a Sopron vármegyei Csornából irányították Sárvárra. A csornai gettó lakóinak másik fele, szintén mintegy 400 ember, Sopronba került. A Csornai járás településeit ezért itt is és a soproni deportálásnál is felsoroljuk. 4
Deportálás július 4.
3105 személy
július 6.
2204 személy
Sárvárról deportálták Alsószeleste, Bejcgyertyános, Bögöt, Bögöte, Csénye, Felsőpaty, Gérce, Gór, Hegyfalu, Hosszúpereszteg, Ikervár, Jákfa, Káld, Nagysitke, Nyőgér, Ölbő, Porpác, Pósfa, Rábakovácsi, Répcelak, Sárvár, Uraiújfalu, Vasegerszeg, a jánosházi gettóból Alsóság, Celldömölk, Csönge, Egyházashetye, Egyházaskesző, Jánosháza, Keléd, Kemeneshőgyész, Kemenesmagasi, Kemenesszentpéter, Kenyeri, Magyargencs, Mersevát, Nagysimonyi, Nemeskocs, Ostffyasszonyfa, Pápoc, Rábakecskéd, Sömjénmihályfa, Szergény, Vönöck, a várpalotai gettóból (Veszprém vármegye) július 4-én Balatonalmádi, Berhida, Ősi, Várpalota, Vilonya, a veszprémi gettóból (Veszprém vármegye) július 6-án Balatonbozsok, Balatonfőkajár, Balatonkenese, Balatonszabadi, Csajág, Csehbánya, Dég, Enying, Gyulafirátót, Hajmáskér, Herend, Küngös, Lajoskomárom, Lepsény, Mencshely, Mezőkomárom, Mezőszentgyörgy, Mezőszilas, Nagyvázsony, Nemesleányfalu, Nemesvámos, Siófok, Sóly, Szentgál, Szentkirályszabadja, Tótvázsony, Úrkút, Városlőd, Vörösberény zsidó lakosait, a csornai gettóból (Sopron vármegye) Acsalag, Bő, Bősárkány, Csorna, Dör, Egyed, Farád, Magyarkeresztúr, Rábapordány, Rábaszentandrás, Rábatamási, Szany, Szil, Szilsárkány, Vág zsidó lakosságának egy részét, valamint a csepregi gettóból (Sopron vármegye) Bő, Bük, Csáfordjánosfa, Csepreg, Csér, Egyházasfalu, Felszopor, Horvátzsidány, Iván, Keresztény, Lócs, Mesterháza, Nagygeresd, Nemesládony, Németzsidány, Répceszemere, Répcevis, Sajtoskál, Simaság, Szakony, Tompaládony, Újkér, Und és Zsira zsidó lakosait és további személyeket a szombathelyi, a zalaegerszegi és a pápai gettóból.
Deportálások Sárvárról 1944. július 6. után A július eleji két deportálás után valami okból még a sárvári internálótáborban maradt (többek között a megszökött, de utóbb elfogott) zsidókat átadták az SS-nek, akik július 24-én és augusztus 4-én deportálták őket – még több mint 1500 embert.