Abaúj-Torna vármegye Az 1941-es népszámlálási adatok szerint a vármegye területén csaknem 15 ezer zsidó – illetve az akkori törvények szerint annak minősülő – ember lakott, kétharmaduk (több mint tízezren) Kassán. Gettósításuk már 1944. április 16-án megkezdődött. A gyors végrehajtás szándéka miatt – illetve, mivel a megye zsidóságának zöme kistelepüléseken, szétszórva élt – egyedül Kassán létesítettek gettót. Deportálási központ KASSA A város zsidó közösségét és a vármegye további mintegy ötezer főnyi zsidóságát április 16-tól néhány nap leforgása alatt Kassán gyűjtötték össze. Előbb a Zrínyi, Lubzsenky és Pogány utca házaiban hoztak létre – kőfallal körülvett – városi gettót, majd április 28. után Kassa két külvárosi téglagyárának nyitott, oldalfalak nélküli szárítóépületeibe hurcolták a több mint 15 ezer embert. A Szikszói járás zsidóságával – részben – más történt. Szikszó városának zsidó lakosait május végén a helyi zsinagógában és hitközségi épületekben gyűjtötték össze, majd június elején (valószínűleg a járás zsidóságának többségével együtt) 1 a miskolci téglagyári gettóba szállították őket; deportálásukra június 14-15-én került sor. Deportálás május 16.
(két szerelvény)
Kassa
3055 és 3629 személy
május 17.
Kassa
3352 személy
május 24.
Kassa
3172 személy
június 3.
Kassa
2499 személy
Kassáról deportálták Abaújdevecser*, Abaújkér, Abaújnádasd, Abaújrákos, Abaújszántó (05. 16.), Abaújszina, Abaújszolnok*, Abaújvár, Ájfalucska, Alsócéce, Alsócsáj, Alsógagy, Alsóméra*, Alsómislye, Alsóvadász*, Aszaló*, Bakta*, Balogd, Bárca, Baska, Becskeháza, Beret*, Bernátfalva, Bodoló, Bódvalenke, Bódvarákó, Bódvaszilas, Bódvavendégi, Boldogkőújfalu, Boldogkőváralja, Bölzse, Búzafalva, Buzita, Büttös, Csécs, Csenyéte, Csobád*, Csontosfalva, Debrőd, Égerszög, Encs*, Enyicke, Eszkáros, Felsődobsza, Felsőgagy, Felsőhutka, Felsőméra*, Felsőmislye, Felsővadász*, Filkeháza, Fony, Forró*, Fulókércs, Fügöd*, Füzérkomlós, Füzérradvány, Gadna*, Gagybátor, Gagyvendégi, Garadna*, Gibárt, Gönc, Göncruszka, Garbócbogdány, Györke, Halmaj*, Hernádbüd, Hernádcsány, Hernádgecse, Hernádgönyű, Hernádkércs, Hernádpetri*, Hernádszentandrás*, Hernádtihany, Hernádvécse*, A listában csillaggal megjelölt települések a Szikszói járás községei. Mivel a rendelkezésre álló források alapján bizonyos, hogy ezek többségéből – ám Szikszón kívül nem lehet tudni, pontosan melyik helységekből – nem Kassára, hanem Miskolcra vitték a zsidó lakosokat, és onnan is deportálták, a megfelelő településneveket csillaggal jelöltük a listán, és Miskolcnál ismét felsoroljuk ezeket. 1
Hernádzsadány, Hidasnémeti, Hídvégardó, Hollóháza, Homrogd*, Ináncs*, Jánok, Jászó, Jászómindszent, Jászóváralja, Jósvafő, Kassa, Kassamindszent, Kassaújfalu, Kázsmárk*, Kenyhec, Kéked, Kishuta, Kiskinizs*, Komjáti, Komaróc, Korlát, Kovácsvágás, Krasznokvajda, Kupa*, Litka, Makranc, Miglécnémeti, Miszlóka, Mogyoróska, Monaj*, Nagyida, Nagykinizs, Novajidrány*, Nyíri, Onga*, Osva, Pálháza, Pamlény, Pány, Pányok, Péder, Pere, Perecse, Perény, Perkupa, Rásonysápberencs*, Regeteruszka, Reste, Rudnok, Saca, Selyeb*, Somodi, Szalaszend*, Szádalmás, Szárazkék*, Szászfa, Szemere, Szentistvánbaksa, Szepsi, Szeszta, Széplakapáti, Szin, Szinpetri, Szögliget, Szőllősardó, Telkibánya, Tomor*, Torna, Tornagörgő, Tornakápolna, Tornanádaska, Tornaszentandrás, Tornyosnémeti, Vágáshuta, Vilmány, Vizsoly, Zsarnó, Zsujta zsidó lakosságát.
Vármegyén kívüli gettó (deportálási központ) MISKOLC (Borsod vármegye) A város Diósgyőr felé eső részén fekvő Tatár utcai téglagyár telepén létesített gyűjtőtáborba kerültek Szikszó és a Szikszói járás települései többségének zsidó lakosai. Velük együtt a téglagyári gettó létszáma 15.000 fölé emelkedett. Deportálás2 június 12.
(három szerelvény)
2675, 2941 és 3051 személy
június 14.
3968 személy
június 15.
2829 személy
Miskolcról deportálták Abaúj-Torna vármegyéből (Szikszói járás) Abaújdevecser, Abaújszolnok, Alsóméra, Alsóvadász, Aszaló, Bakta, Beret, Csobád, Encs, Felsőméra, Felsővadász, Forró, Fügöd, Gadna, Garadna, Halmaj, Hernádpetri, Hernádszentandrás, Hernádvécse, Homrogd, Ináncs, Kázsmárk, Kiskinizs, Kupa, Monaj, Novajidrány, Onga, Rásonysápberencs, Selyeb, Szalaszend, Szárazkék, Szikszó és Tomor települései többségének zsidó lakosságát.
2
Nem biztos, hogy a szerelvények indulásának dátumai, hanem esetleg a kassai állomáson való áthaladásuké.
Zemplén vármegye
1941-ben – a népszámlálási adatok szerint – Zemplén vármegye zsidó lakosságának lélekszáma 14.535 fő volt; közülük 4160-an a megyeszékhelyen, Sátoraljaújhelyen éltek. 1944 tavaszán Zemplén egyike volt azoknak a vármegyéknek, ahol a zsidó lakosság gettóba kényszerítésére, majd deportálására a leghamarabb került sor. A gettósítás megyeszerte április 15-én kezdődött, és négy nap alatt csaknem mindenhol be is fejeződött. Zemplén járásaiból – a Szerencsi járás kivételével – a sátoraljaújhelyi körzeti gettóba hurcolták a zsidókat. Deportálásuk május 16. és június 3. között ment végbe.
Járási gettók A vármegye járásközpontjai közül kettő volt, ahol hosszabb időt töltöttek az ott összegyűjtött emberek. Tokajban április 16-23. között egy hétig tartották összezárva a járás zsidó lakosait – mintegy kétezer embert – a helyi zsinagógában és a hitközségi épületekben, mielőtt vonattal Sátoraljaújhelyre szállították őket. A Szerencsi járás településeinek többségén élő zsidókat (szintén nagyjából kétezer embert) egészen június elejéig tartották a szerencsi zsinagógában és környékén kialakított gettóban, majd a miskolci téglagyári gettóba hurcolták őket.
Deportálási központ SÁTORALJAÚJHELY A szögesdróttal és deszkapalánkkal körülvett gettót a város legelhanyagoltabb részén, a Ronyva-parti cigánytelepen állították fel. Csaknem 13 ezres létszámával a Felvidék egyik legzsúfoltabb gettója volt. A helyi tisztviselők és csendőrök túlbuzgóságának következtében még a deportálás alól mentesülőket is (vegyes házasságban élő nemzsidók, hadiözvegyek, első világháborús kitüntettek) a gettóba hurcolták. Deportálás május 16.
3439 személy
május 22.
3290 személy
május 25.
3325 személy
június 3.
2567 személy
Sátoraljaújhelyről deportálták Ágcsernyő, Alsóberecki, Alsómihályi, Alsóregmec, Bacska, Battyán, Bély, Biste, Bodroghalász, Bodroghalom, Bodrogkeresztúr (05. 25.), Bodrogkisfalud, Bodrogmező, Bodrogolaszi, Bodrogszentes, Bodrogszentmária, Bodrogszerdahely, Bodrogszög, Bodrogzsadány, Bodzásújlak, Boly, Borsi, Cigánd, Céke, Cséke, Csörgő, Dámóc, Erdőbénye (05. 22. és 05. 25.), Erdőhorváti, Felsőberecki, Felsőregmec, Garany, Gercsely, Gyopáros,
Hercegkút, Imreg, Karcsa, Károlyfalva, Karos, Kásó, Királyhelmec, Kisbári, Kisdobra, Kisgéres, Kisrozvágy, Kiskázmér, Kiskövesd, Kistárkány, Kistoronya, Kisújlak, Kiszte, Komlóska, Láca, Ladamóc, Legenye, Lelesz, Mád, Magyarsas, Megyaszó, Mikóháza, Nagybári, Nagygéres, Nagykázmér, Nagykövesd, Nagyrozvágy, Nagytárkány, Nagytoronya, Olaszliszka, Pácin, Perbenyik, Révleányvár, Ricse, Rudabányácska, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Semjén, Szegi, Szegilong, Széphalom, Szinyér, Szolnocska, Szomotorvécs, Szőllőske, Szürnyeg, Tarcal (05. 16.), Tiszakarád, Tiszalúc, Tokaj (05. 22. és 05. 25.), Tolcsva (05. 22. és 05. 25), Vajdácska, Vámosújfalu, Végardó, Véke, Vilyvitány Zemplén, Zemplénagárd és Zétény zsidó lakosságát, valamint a garanyi internálótábor3 foglyait.
Vármegyén kívüli gettó (deportáló központ) MISKOLC (Borsod vármegye) A Szerencsi járás zsidó lakosságának legnagyobb részét június első napjaiban a Miskolc külvárosában álló Tatár utcai téglagyárba szállították. Borsod vármegye községeinek és kisvárosainak több mint 6000 főnyi zsidósága mellett a tízezres lélekszámú városi gettó felszámolása után a miskolci zsidók is ide kerültek, valamint a téglagyári gettóban gyűjtötték össze Abaúj-Torna megye Szikszói járásának és Gömör-Kishont vármegye Putnoki járásának zsidó közösségeit is. A téglagyár több mint 19 ezer foglyát június közepén három transzportban deportálták; előbb a miskolciakat, majd a vidékieket szállították el. Deportálás június 12.
(három szerelvénnyel)
12.635 személy
június 14.
3968 személy
június 15.
2829 személy
Miskolcról deportálták Zemplén vm. Szerencsi járásából (június 14-én és 15-én) Alsódobsza, Bekecs, Berzék, Gesztely, Girincs, Golop, Hernádnémeti, Kesznyéten, Köröm, Legyesbénye, Mezőzombor, Monok, Ond, Rátka, Sajóhídvég, Sóstófalva, Szerencs, Taktaharkány, Taktaszada, Tállya, Tiszalúc4 és Újcsanálos zsidó lakosságát.
Lengyelország német megszállása után, majd az 1942-es szlovákiai deportálások megkezdését követően lengyel és szlovák zsidók ezrei menekültek Zemplén megyébe. Jelentős részüket a KEOKH által felügyelt internálótáborokban és kisegítő toloncházakban tartották fogva (pl. Budapesten, Sárváron, Bácstopolyán). Zemplén megyében három nagy internálótábort létesítettek: Garanyban, Ricsén és Görgőn, ahová a menekülteken kívül politikai foglyokat, valamint az állampolgárságukat igazolni nem tudó izraeliták százait szállították. A garanyi internálótábor foglyait 1944 tavaszán a sátoraljaújhelyi gettóba gyűjtötték, és onnan is deportálták őket. 3
Egyes visszaemlékezések szerint a tiszalúci zsidókat nem Miskolcra, hanem a sátoraljaújhelyi gettóba szállították, és onnan is deportálták, ezért mindkét deportáló központnál feltüntetjük a község nevét. 4