Oroszné Babanits Irén: Penteleiek hadifogolytáborban 2. (Katonadalok, fotók)

BÉKE ES HÁBORÚ

PENTELEIEK HADIFOGOLYTÁBORBAN KATONADALOK FOTÓK II kötet

Összeállította: DR. OROSZNÉ BABANITS IRÉN ny. középiskolai tanár

Dunaújváros, 1996. február 13.

Felépítés

I.Előszó 3 2 P.FeketeIstván: Úgy,ahogy történt/részlet/ -Pontosítás 4 3. ŐriZoltán:Ahol apartszakad... 8 4 Függelék: RáthgébernéKovács Zsuzsa 9 5. Függelék: Oroszné Babanits Irén 10 6 HorváthGyörgy: Gyerekek mondtákki.. 12 7. Egy szörnyű karácsonyest I.II. 13 8. A rejtélyes orosz fogoly 17 9 TóthJózsef: Karácsonyaim /részlet/ 20 10. Őri Zoltán:Gazdátcseréltünk 21 I1 Babanits Ferenc:Magyar katonákorosz földön 23 12 DőmölkiLajos: Katonafiaink külhonban/részlet/ 26 13. Szolzsenyicin: Iván Gyenyiszovics egy napja 27 14 FeketeJános: oroszországi fogoly 29 15.Nyuli György: oroszországi fogoly 32 16.GarbaczIstván: franciaországi fogoly 36 17 Szabó János:Németországbanvolt amerikai hadifogoly 40 18 Nyugatos voltam /amerikai fogság/ 43 19.HorváthGyörgy: Ma márcsak emlék... 46 20 FeketeJános: Katonadalok/25db/ 48 21. GyóniGéza:Csak egy éjszakára... 60 22. EduardoFlores:Mi a háború? 62 23 Várnai Zseni:Katonafiamnak! 63 24 Fotók 64 25. Tábori levél 72 26.Utószó 73

ELOSZO

Ez a kötet szerves része az elsőnek, a régi, békés élet emlékeinek felelevenítése, a gondtalan gyermekkor és ifjúság felidézése. Részben, mert közbeszólt a háború

Több beszámolót '44 karácsonyáról és a megszállásokról csak későn kaptam meg, ezeket is közlöm, így teljesebb akép

Folytatás: A hadifogolytáborok embertelen módszereinek leírása szavahihető, becsületes penteleiek elmondása alapján.

Néhány kivágott és féltve őrzött újságcikket a kötetbe építettem: rólunk, nekünk szólnak íróik a közösségnek szánták Szeretett szülőföldünkről íródtak, melyet azok is megszerettek, akik ide települtek. 50 év után derült ki, kik bombáztak '44 karácsonyán.

Az első kötetben (1995. május 9.) néhány háborús dal torzó maradt.Most már ki tudnám egészíteni mindegyiket, de nekem így többet mondanak. Tükrözik az elmúlt fél évszázad politikai, történelmi változásait Nem volt szabad énekelni őket, persze, hogy "koptak". Számomra így is olyan tökéletesek, mintamilói Vénusz

Nem közöltem irredenta dalokat. Azt nézzük, mi köt össze bennünket,ne azt,mi választja el egymástól a körülöttünk élő nemzeteket!

A Gyóni Géza-vers 1914 nov 4-e után íródott,de mondanivalója mindig aktuális.

Köszönetemet fejezem ki Dunaújváros Önkormányzatának, a Szórád Márton Általános Iskola igazgatójának: Kiss Andrásnak, a Pentele Baráti Kör vezetőségének, unokatestvéremnek: Fekete Janinak, hajdani pentelei osztálytársamnak: Hofgárt Rózsikának (Csat Sándoménak), akik segítettek abban,hogy "kordokumentum-om megjelenhessen.

Ezakiadvány aDunaújvárosi Finompapírgyár Kft papírjára készült.

r P. Fekete István: Ugy ahogy történt /3o-as évek/ /részlet/

...Azonkívül a község előtt is építettünk egy 2oo méter hosszú rakodót, és minthogy ez az ág teljes biztonságot nyújt a hajóknak, a minisztérium az állami, téli kikötők közé sorozta, miáltal biztosítva van, hogy nem fogják megengedni föliszapolódását és elposványosodását.

...bizony, igen örültem volna, ha mindezeket már akkor tudom, amidőn lovaink áthaladtak a híres-nevezetes töltésen, és egy merész baloldali kanyarral a buda-eszéki országúira tértek

Itt kezdődött tulajdonképpen a község, mégpedig jobb oldalán a Török János-féle kocsmával, amelynek vörösborai igen jó hírnévnek örvendtek A baj csak az volt -és ezt talán Nagyapám bánta a legjobban -,hogy mi nem voltunk a kocsmárosnak rokonai, így nagyapám sem számíthatott semmiféle rokoni "támogatásra" E kocsma feletti keskeny utcasort "Nyikszprótnak" hívták; valami furcsa maradványa lehetett ez a "nichts Brotnak" mert valóban az igen szegény emberek utcácskája volt, és csak röviden Nyiksznek emlegették. Mondanom sem kell, hogy az itt nevelődött ifjúság sem ment a földesúri kastélyokba jómodort tanulni.Hogy mennyire nem,arra egy példa:

A fenti kocsmával szemben, az országút bal oldalán egy kis fallal körülvett emelvényen állott Nepomuki Szent János szobra, amely - mint tudnivaló -, az utasok védőszentje volt, és számos formában még ma is sok helyen megtalálható országunk útjain. Bizony, ez a szegény Nepomuk nem örvendezett nagy megbecsülésnek, legalábbis a karbantartást illetően. Az úton elrobogó autók, a sietösebb hintók esős-sáros időben alaposan lefröcskölték sárral, ami a fekete reverendán nem annyira, mint inkább a szép fehér karingjén alaposan meglátszott. Mivel gondozása nem történt elég lelkiismeretesen, egy alkalommal a megdöbbent arrajárók egy táblát találtak szegény Nepomuknyakában, ezzel a szöveggel:

"HA NEMGONDOZTOK,FELMEGYEKANYIKSZBE!"

Na, több se kellett! Hamarosan "új" fekete reverendát és "új" hófehér karinget kapott az utasok védőszentje, talán még birétumát is újraszínezték Azt mondják a rossz nyelvek, hogy ez a "nyikszi" fiatalság bűne volt, de lehete ezt a lélek nemességéből fakadó protestálást bűnnek tekinteni? E két nevezetes hely között hajtottunk a falu irányába, melyet bal oldalról aFrankikastély dombja, jobbról a löszpart szegélyezett. A löszpart meredek oldalán hatalmas teherautó nagyságú darabok repedten készülődtek a nagy

zuhanáshoz, s én minden évben kíváncsian vártam, hogy ez a kritikus időpont előző látogatásom óta bekövetkezett-e már? A helyzet mindig annyira veszélyesnek látszott, hogy benyomásom szerint elhaladásunk után pár órával, de legfeljebb egy-két nappal ennek feltétlen be kellett következnie.( A valóság pedig az, hogy ezek az irdatlan darabok, amelyek valóban veszélytjelentettek az alattuk épült házacskákra, még negyven év múltán is változatlanul, de mindig fenyegetően ahelyükön maradtak.)

Már a községbe értünk. Ennek legfőbb bizonyítéka volt, hogy egyszer csak megszűnt a makadám út rázása, és aszfaltúton haladtunk tovább A község (elnézést kérek most az olvasótól, hogy Dunapentele nagyközséget esetenként falunak, községnek vagy akár városnak is nevezem; ez ugyanis a körülmények adta hangulattól,meg az esetleg beszélők szóhasználatától függ; lényeg az, hogy minden ilyen esetben Pentelét kell gondolni!) igen bölcs elhatározással a lakott területen a főutat leaszfaltoztatta, amely abban az időben rendkívüli dolog volt, mert a buda-eszéki országút (ma 6-os út) is csak Budapesttől Ercsiig voltbetonburkolatú. Itt már illett élénkebben hajtani, s örömmel állapítottam meg, hogy aFritz-bolt előtt megvan a benzinkút, az emeletes iskola jobb sarkában változatlan éberséggel áll őrt az 1914-es hősi emlékmű fejsérüléses katonája, jobbról a maga méltóságában a katolikus templom, majd nem messze a zsinagóga. Ezután kis emelkedő következett, amelynek jobb oldalán a Jantsky-féle vendéglő szép három ablaka fénylett, vele kissé átellenben Weisz Kóbi beszállóvendéglője rivalizált. E mellett a Hangyabolt, vele ugyancsak szemben Kánitz Mór és Fia Vegyeskereskedése, amely előtt volt a piactér Itttorkollt be jobbról a Tót utca, és nyílt lejárat balra a Brettyó nevű patak-átjáróhoz Jobb oldalt emelkedett a kis örökzöld növényekkel beültetett, zárt kertben a Szentháromság szobra magas kőoszlopon Mögötte a szép kastély, és e mögött a malom. A szoborral szemben volt a Községháza, a falu közigazgatási központja. Örömmel feszítettem szép kocsink első ülésén, és azt is örömmel vettem, hogy Pista bátyám idősebbeket üdvözlő köszöntését azok jóerősen viszonozzák.

Kocsi-pokrócaink szinte újak, ostorszíjunk tövén háromszínű bojt, lovainkjóltápláltak, (erre mindig sokat adtunk!) lószerszámunk ápolt,én pedig megyek avégtelen szabadság felé! Hátkell ennéltöbb?!

Aztán jobbra a Kultúrház,nem messze tőle a Farkas Számi szatócsboltja, majd kovácsok, bognárok következtek aburkolatos Magyar utcán.

Volt az út szélén egy Királyi Magyar Automobil Club által létesített figyelmeztető tábla, amely veszélyes kettős kanyart jelölt. Ezt minden esetben

nagy alapossággal szemléltem, és már jóelőre számítottam is rá, s nagy megnyugvással vettemtudomásul,hogy ez esetben is ahelyén van.

Valóban következett is a veszélyes kettős kanyar, de ez minket a veszélyesnek nem minősíthető sebességünk miatt nem nagyon érintett. A Lábodi-féle kocsma és a Gőzmalomutca becsatlakozása: a Túrófogó volt jobbra, a Cigány utca pedig balra Ezek után pár méterre véget ért a jó kis aszfaltos út, és bejutottunk a dombok közötti Arany-völgybe, amelynek mindkét oldalán pincék és présházak szép számmal találtattak. Itt ismét makadám út következett, amelynek két oldalán a kocsik által kijárt földes-poros csapáson nem volt akkora akerekek rázása.

Közel egy kilométer után kellett eldönteni,hogy az országúton, vagy a dűlőn megyünk-e tovább. Kérdeztemis nagybátyámat:

-Melyik úton megyünk, Pista bátyám?

-TudodPistikém,bízzuk most a lovakra.

- Jöttaz izgalmat keltő válasz. Izgultam,hogy lovaink az országutat válasszák.

De abban az időben "balra hajts" lévén, a pejkók természetesen nyugalommal tértek le balra a "Rí-út"-ra,ezzel eldöntve a dűlőúti megérkezést. •',•

, iuaíaskui Aiizik-v/,a pcuíeiel icuusiki<>i, a ó-us ui arkábóí — annonegyvenes évek

Pontosítás, és ami még kimaradt a felsorolásból:

A szigetről jövet jobbra a Dög-Dunát láttuk (ma: szabad strand) Nevét onnan kapta, hogy itt csutakolták le a lovakat, vitték parasztszekéren hordókban mosás céljára a lágy vizet, a parton legelésző állatok is itt "fürödtek" (Személyes emlékem: Tóth Mátyás 16 éves unokaöcsém anyai nagyszülei, Rajcsányiék kis birtoka a parton emelkedett, Menádiának nevezték. Egyik nyáron legeltette a tehenet,közben fürödni akart. Sajnos, nem ismerte a víz alattomos medrét,belépett egy gödörbe, szívbénulást kapott.)

A töltéstől kissé beljebb a zsidó temetőt láthattuk. Ma is megvan, a Szórád Márton Általános Iskola tanulói gondozzák Új sírkövet emeltetett egy leszármazott elgázosított anyja emlékére

Azután az ONCSA-telep következett. A házakat a nagycsaládosok részére a40-es években építették.

Balra a fürdésre, csónakázásra szolgáló öböl, a Kis-Duna kéklett (ma: "horgász-paradicsom" és vízisport-bemutató hely).

A régi Százlábú híd lejjebb volt. A Franki-kastélyt 12 szobájával együtt lebontották később A faluba közeledve jobbra Fiala Zdenkó cukrászdája, Backman fényképész üzlete, balra a Pintér sütöde és Józsa tanító néniék (Palágyiné) hosszú sárga háza volt látható. Azután az éjjel-nappal rengeteg vizet ontó artézi kút. A háború után mellette kis vándorcirkusz lépett fel Belépődíj: krumpli, kukoricacső, tojás, tehát élelem. Ottbalra magasodott a ráctemplom is. Az iskola elé érve jobbrólbalról patakok igyekeztek a Duna felé. Az iskola bal oldalán kereszt (hova lett?). Szemben a Tornyai ház. Mérce mutatta mellette a patakparton a '39-es árvíz magasságát, mikor a környéken csak a katolikus templom emelkedett ki, mindent víz borított. Pesszer pékek, Piry doktorék, Halmaiék háza. Az utóbbi előtttárszekér: szódavizet gyártottak, lovakkal szállítottak.

A községházán gólyafészek Pintér tanítóék, szemben Hofgárték háza, amely a harmadik életét éli: 200 évvel ezelőtt 16 méteres cselédháznak építették. Középen egy közös konyha, majd több szoba: egy családnak egy. Vagy a malom tulajdonosáé volt, vagy a Dóra családé, akik később eladták a faluban épült házukat, s a "parkot" kiparcellázták. Akkor épültek sorban a házak a környéken. Hofgárt Gyula bácsi temetkezési vállalkozó és asztalosmester volt 0 átépíttette a házat: elöl kirakat, benne a temetési kellékek Lánya, Rózsika férjhez ment, ők '59-ben sátortetős épületté alakították át.

Őri Zoltán:Ahol a part szakad...

Szeretem a Dunát. Számomra sokkal többet jelentett, mint egy folyó a falu szélén

Meghatározója volt a mellette lakó, belőle élő emberek életének, szigetvilága,meredek partjai titkokat sejtettek Télvégi olvadások, jégzajlások, árvizek után nemcsak a tavaszi zsendülés hozottújat. Amint lehetett,csónakba ültünk, s végigeveztük a parmentét észak felé Kulcsig, déli irányban Dunaföldvárig

1940 kora tavaszán, az árvíz után a Héthercegség csúszott meg. Ez az elnevezés hét házból álló házsortjelentett a mai felső öböl partján, a meredek part alatt, amelynek vége a zsidó temetőnél volt. A megroskadt házak helyett lakóik a felső part szélén juttatott telkekre építhették új otthonukat Ezeket akkoriban a közönséges "árvízkárosult házak" elnevezés illette, ma szalonképesen Hajós utcának hívják. Nagyon irigyeltem ottlakó pajtásaimat. Megmaradtak nekik az alsó telkek is Csodás látvány volt, amint fel s alá közlekedtek a meredek partba vágott lépcsőkön, az itt-ott átfektetett fatörzsekről lelógó kötelekbe kapaszkodva.

A Lajos forrás környéke sokkal régebben csúszhatott meg Itt már vad, bozótos erdő sarjadt, melyek között löszfalak, szirtek meredeztek, a vadak hazája volt ez a rész. Ember nem járta ösvények, a partoldal bokrai közül kisötétedő rókalyukakkal, sebesen rohanó nyulakkal 1944 telén az Egyháza menti partszakasz csúszott meg. Ez nagyjából azonos a mai épületelemgyár mögötti Duna-parttal.Barátaimmal a nyár elején fedeztük fel ameredekpartot, ahonnan öt-hatméteres magasságból lehetett ugrálni az alul keletkezett porhanyós földbe. Mikor a föld már tömörödnikezdett, fentről ásóval túrtunk utána újabb mennyiséget.

Négy, kelet-nyugati irányba, körülbelül egy méter mélységben fekvő emberi csontvázra bukkantunk. A pentelei embert nem nagyon zavarta a partcsúszás Elfogadta, mert mást nem tehetett, és igyekezett a helyzetet kihasználni...

Ráthgéberné Kovács Zsuzsa /1995.július/

Függelék az 1995. május 9-én megjelent -Személyes visszaemlékezések a II. világháború dunapenteleieseményeiről -című"kiadáshoz"...

Nagyapám - Tremmel János, aki 1913 óta nyugdíjazásáig Dtmapentelén volt először igazgatóhelyettes, majd kántortanító a mai SzÓFád Márton Általános Iskolában. Legfiatalabb unokája, Tremmel Viktória - akivel nem ismerték egymást - 1995. március 27-én tragikus halált halt. Hagyatékában találtam a következő kis elbeszélést, amellyel neki szeretnék emléket állítani 1989 augusztus 17-én írta Összefonódik benne a 7o-es évek eleje - amikor még élt édesanyja -és aII.világháborús szörnyű élmények. Most következzék Viki:

A dió és az élet

- Mit gondolsz, mennyi a dióbél a piacon? -kérdezte anyám akarácsony előttihetekben

- 300 Ftkilója -felelt, mielőttmégmegszólalhattamvolna.

- Nem hiszem, hogy sütök karácsonyra beiglit, sem ischlert, talán csak annyit veszek, ami a zserbóba elég.. folytatta szinte egyszuszra - Valamiből élni is kell január 20-ig. Hiába hozták ebben a hónapban korábban a nyugdíjat...

Már alig hallottam anyám prézsmitálását Távolodott a körülöttem levő jelen Egy régi ünnepbukkantfel emlékezetemben 1944 karácsony estéje..

- Viszek egy pár szelet beiglit az őrnagynak - hallom anyám hangját a konyhából, és tette, amit mondott.Megkínálta a szobánkban lakó orosz tisztet az ünnepi süteményből.. Ebben a pillanatban szirénasüvítés jelezte a riadó kezdetét. Anyám felkapott engem meg az összekészített csomagot, és szaladt velem a szomszéd házhoz tartozó óvóhelyre. Csak annyi ideje maradt,hogy leüljön az ottelhelyezett ágyon, ölébe ültetve engem,atámadásmegkezdődött. Remegett velünk a pince, míg egyszer csak hatalmas robbanások követték egymást. Recsegés, földszag, sötétség. Kisvártatva néma csend. Szinte látom kislány magamat,amíg a szomszéd házaspárásta anyámataföld alól:

- Meghal az anyukám,jaj, Bakos bácsi,meghal az anyukám! -kiabáltam.

- Ők pedig gyúrják, dömöckölik a mozdulatlantestet -A közelbentartózkodó szovjet orvos legyintett: - Mamka kaput - mondta és elfordult. Bakosék nem adták fel, folytatva a mesterséges lélegeztetést, amihez a ritmust az én

üvöltésem adta - míg egyszerre hörgés hallatszott... ahogy a föld által összenyomott tüdőbe végre behatolt a levegő -,anyámmegmozdult - Csak folytassák, folytassák! - magyarázta kézzel-lábbal a sebtében visszahívott orvos. Kétségtelen, hogy 6 éves koromban nem jutottam árvaságra, azt Bakoséknak köszönhetem(dr. Bakos Károly szülei).

A riadó után összefutott a környék. - Jött apám, aki a gyors bombázás miatt otthon rekedt. Lefeküdt a másik szomszéd ház tövébe - a ráhulló tetőcserepek okozta horzsolásokon kívül sértetlen maradt Ők beszélték el, hogy a mi óvóhelyünk feletti partrészre esett az egyik bomba, telitalálatként egy kis pincére, ahol négytagú család veszett oda. A másik bomba a mi házunkkal szemben éppenarra hajtott munkaszolgálatos csapatot vágott szét.Ettől a két detonációtól szakadt ránk az óvóhely egy része, ott nem volt kiboltozva.

Lassan reggel lett,anyámathordágyon hozták át. -Csak az eget nézzétek! - figyelmeztetett bennünket apám, mert a földön, a fákon, a kerítéseken mindenütt emberi maradványok voltak. A házunk utcai fala ledőlt, a megmaradt falrésznél egy szovjet kiskatona állt, szinte vigyázzban - fej nélkül.. így a szobába is be lehetett látni Ott volt az asztalon a kistányér beigli.. ....Felocsúdtam.Időbetelt,míg meg tudtamszólalni: -Nembaj, édesanyám,hakevés lesz adió.Az afontos,hogy béke van. Élünk és állnak a falak..

Oroszné Babanits Irén /1995. július/

A napokban tudtam meg, hogy azok az orosz katonák, akik a Sótilányokat megölték, .előbb a Gőzmalom utcában (ma Baracsi u.) egy borospincében sokat ittak, agyonlőtték B bácsit, a tulajdonost, azutánmentek a Tótutcai (maPetőfi u.)Sóti-házba,majd a Simonyi pusztára Manci előzőleg a velük nevelkedő ikerlányokat beküldte a szobába, hogy ne legyenek szem előtt. Ösztöne nem súgta meg szegénynek a rá és húgára váró veszélyt. A kóbor katonák ittassága nemvolt mentség szadizmusukra

Manci 22, Juci 15 évet élt meg Közös sírjuk a Kistemetőben, a kápolnától keletre található Emlékük szívünkben, agyunkban mindig élni fog Édesanyjuk nemrég halt meg Pesten, ahol a fiával élt. Misi gyógyíthatatlan betegség miattkiugrott egy magas ház ablakán.

Mint a görög sorstragédiákban, olyan lett az életük,a sorsuk

MeiHl-esek a ievegó'ben

Horváth György: Gyerekek mondtákki: a halottmár nem ellenség

A II világháborúban Pentelét a III Ukrán front csapatai foglalták el Szörnyű csaták, véres küzdelmek során háromszor cserélt "gazdát" Pentele.A harci események tüzében számos orosz, magyar, német, sőt angol áldozat is maradt aharcmezőn,itt,amai város és gyárterületén

Bozsó Imre kőteleki honvédet a Vasmű út, Sikló út találkozásánál érte a gyilkos golyó. Stipkovits Ferenc darnózseli (Mosón megye) illetőségű honvédet a papírgyár mögötti legelőn érte el végzete Milicz Viktor 4o éves kenderesi honvéd a maiVasmű, útJózsef A u találkozásánál halt meg 1944 december 4-én már a németek elvonultak, csak itt-ott volt még kisebb magyar egység, boforcos üteg, folytatva az utóvéd harcokat. így a mai Papírgyári és a 6-os út találkozásánál is volt egy üteg, amely szintén visszavonulóban volt. Közülük egyik magyar honvéd sérült volt, akit a mai Táncsics M u térségéig segítettek vissza bajtársai Ott szalmakazlak voltak, ahova a sérültet elbújtatták. Rövidesen az orosz előőrsök elérték a helyet, és ivvcjfaiáiíák a katonát. Nyomban agyonlőtték. A front átvonulása után civilek temették el a közelben. Végül a sírhalom elkopott, és a földi maradványok a Táncsics utcai épületek földmunkáinál kerültek elő Azokat összegyűjtve az építők -valahová -atemetőárkába temettékel ismét. Mamársenki nem tudja, hogy hová. Sikerült kikutatnunk, hogy Nagy Mihály solti illetőségű honvéd volt Szülei, rokonai, testvérei még ma sem tudják, hogy szerettük hol és milyen végzetáldozatalett

A Vasmű Igazgatóság melletti MTHiskola építésekor előkerült -minden bizonnyal szintén - katona csontváza ismeretlen személy maradványa. A koponya hosszú ideig az egyik építésvezetőség irodájában volt. A régi 6-os út nagyjából aSzórád Mártonútnyomvonalán haladtaBéke tér -Rómaiőrtorony -vasmű Béke téri kapunkeresztül apapírgyári elágazásig.

A Duna étteremtőlmintegy loo méterre lehetett a Vadászkereszt. Annak közelében volt egy német katona eltemetve. Utolsó útja szörnyűségekkel volt kirakva Miután Budapest és a vár elesett, magyar és német hadifoglyok tízezreit kísérték az oroszok délnek - itt a 6-os úton, Pentelénkeresztül Útjuk az Alföldön és Erdélyen át Moldvába, Ukrajnába, majd ki tudja, hova vezetett. Volt közöttükolyan -szerencsére életben maradt,és máig is a városban lakik -, aki azt kiabálta a tömegből: "Szóljanak a szüleimnek, hogy itt visznek!" Volt, akit a kenyérosztók közül rántottak be a foglyok közé Ugyanis, amikor megtudtuk, hogy jönnek, nagy kosarakkal teli szeletelt kenyérrel, vödrökkel és

vízzel mentünk ki az utcák végére. Dobáltuk közéjük a kenyeret, és osztottuk nekik a vizet. A rengeteg ember sebesülten, éhezve, rongyokban, véresen kínlódott a kilométerekkel Míg magyarok jöttek, addig segíthettünk, de mikor a németek odaértek, elzavartak bennünket. Volt köztük nem egy, aki kukoricacsövet rágott a végzetes éhség kínjától. Az egyik ezres német kötelék utolsó emberei a hátukon vitték egy sebesült bajtársukat, aki lépni semtudott Láttuk,hogy itt már közeleg a végkifejlet, és fától fáig, árokban, le nem vágott kukoricásban követtük őket.

A Vadász-kereszt felé bajtársai nembírták, ők is elestek Denekikmenni kellett, míg a sérült ott maradt a makadám út szélén. Bíztunk benne, hogy sikerül megmenteni. A többiek már messze voltak. A német észrevett bennünket. Megszólalhatott lelkében az élet, mikor meglátta, hogy mi fegyvertelen gyerekek vagyunk Egyszer csak egy kozák vágtában jött vissza A német ugyan fekvő helyzetében is feltartotta egyik kezét, kérve, hogy ne lőjön, de a kegyetlenség itt sem ismert könyörületet: a kozák fejbe lőtte. Mi pedig, miután az orosz elment, szerszámokat hoztunk, és megástuk a sírt Szalmával béleltük, és ebbe helyeztük el a halott katonát Az öregtemetőből származókőkeresztet állítottuk asírra, ráhelyezve egy átlőttrohamsisakot.És... és... most ősz fejjel is meghatva gondolok vissza, hogy mi, gyerekek, a háború gyerekei, valahol Európában,harisnya nélkül, szakadt lábbelikben kimondtuk a végítéletet: "A halott már nem ellenség!" A tisztesség és a becsület érzésétől fűtve vigyázz-menetben tisztelegtünk az idegen katonasírja előtt.

A sír és a kereszt is megvolt a város építésének kezdetéig A földmunkák során nyomuk veszett Fél évszázad bomlasztó hullámai bizony eléggé elmosták az emlékezés homokvárait...

Egy szörnyű karácsonyest I.

1944 novemberében a 3 Ukrán Front csapatai Mohács térségében a Dunát átlépve a Dunántúl területére értek. A harci események változó erővel zajlottak. December első napjaira délről támadva elérték a DunaföldvárElőszállás vonalat, majd elkeseredett harcok árán, Kisapostag után december 5-én Dunapentele határát

Ekkor a németek már elvonultak, visszahagyva a szórványban lévődemoralizált - magyar egységeket Délután aztán a magyar csoportok is az

utóvédharcok közben északi irányba húzódtak. Számos magyar katonaöltött civil ruhát,elbújt Penteleházainál,vagypróbált a lakóhelyéhez közelebbjutni. Eközben bizony áldozatok is maradtak a határban, a mai város és vasmű területén Éjfélt követően aztán iszonyatos tüzérségi előkészítés után délről és nyugatról kerítve elfoglalták Dunapentelét.

December 6-án reggel sokkos állapotban jöttünk fel a pincékből, remegve, félve, hogy valóban "kutyafejűek"-e, mert előzőleg ilyen hírek jártak. A front keservesen haladt északra, Budapest irányába A németek a Balaton déli része - Velencei-tó és Esztergom vonalon építettek ki igen erős védelmi vonalat. Innen szándékoztak éket vágni Dunapentele irányában a Dunához,a szovjet csapatok közé, és megkezdeni a "Konrád" TTT.hadműveletet, melynek feladata lett volna - az előző kísérletek után - a Budapesten rekedt német csapatok kiszabadítása

Pentelénél pontonhíd épült a Dunán, és így Baja, Dunaföldvár után Dunapentelénél, sőt Adonynál és Ercsinél is létrejöhetett a kapcsolat akét part között. A harcoló alakulatok tehát tovább mentek, a megszállók pedig berendezkedtek. A csellengő, csapatuktól megszökött orosz katonák bizony nem szűkölködtek az erőszakban Raboltak, gyilkoltak, melynek következtében itt is számos nő, kislány vagy éppen férfi vesztette életét ártatlanul Nyilván biztonsági okokból összeszedték a "gyanús" férfiakat, pl. a mai Arany J. u. 39. számú háznál is, vallatásra. A gyanúsítottak mezítláb,térdig érő hóban vártak sorsukra az udvaron. Az "előkészítés" után aztán megmondhatták, ha tudtak még beszélni, mindazt,amitvallatóik akartak

A katonai parancsnokság nem tudta elejét venni a spontán és részegen elkövetett embertelenségeknek. Félelem és bánat töltötte ki a napokat. A kőkemény föld csak nehezen adott sírgödröt a sok halottnak. Betegeknek, sebesülteknek alig akadt orvosi segítség De örültünk, hogy élünk, hogy élve maradtunk, hogy átéltük eddig is a borzalmakat, hiszen nem láthattuk a jövendő még fokozottabb megpróbáltatásait. Új élet reményének szikrája kezdett pislákolni, hiszen elérkezett a karácsony. Ki-ki omladozó hajlékának egy kis részét javítgatta, foltozgatta, hogy a gránátoktól szabdalt fenyőkből karácsonyfát állíthasson Nagy szükség volt arra, hogy az életben maradt, idegroncs gyerekek érezhessék a karácsonyeste szűkös melegét, a szeretet ünnepét. Ahol volt még, ott kukoricából készült ünnepi "kalács". Öreg gyertyák, zsír- és olajmécsesek világítottak sápadt fénnyel. Asztalok híján ott volt a széna a szép mese részeként, mert hisz a Jézuskát hozó szamár részére volt odakészítve Jászol is volt egyben Le-lepillantottunk kíváncsiskodva, hogy itt van-e már aJézuska. Csend ülte meg Pentelét.A kemény téli esténhol

itt, hol ott hallatszott a halk ének: "Mennyből az angyal, lejött hozzátok, pásztorok, pásztorok..." Számos csonka családban hullottak akönnyek, mertaz apa vagy a fiú (vagy mindkettő) távol volt a harcmezőn Halkan de azért felcsendült: "Pásztorok,pásztorok, örvendezzünk..."

Egy pillanatra talán mi, gyerekek még azt is elfelejtettük, hogy háború van, úgy hatott ránk karácsony varázsa És ekkor.. és ekkor.. minden előzmény nélkül szinte meghasadt a föld, és a pokol zúdult ránk iszonyatos dübörgéssel. Remegett minden, omladoztak a falak, a házak. Lángnyelvek repdestek a levegőben fagyos rögök kíséretében. Tüz, füst, iszonyatos robbanások. Lángtenger, kétségbeesés! Segítség! Segítség! Emberek, segítsenek! Bomlottaggyal,sikoltozva rohanegy asszony, de ki tudja, hová, és máris kiderül, a halálba! De a robbanások szörnyű moraja minden emberi jajkiáltást elnyomott Hátez avilágvége?! -Istenem,segíts! Istenem,segíts! -zokogtak az asszonyok

A felnőtt férfiak is sírtak, mert úgy érezték, nincs menekvés Drága apámnem önmagát, hanem a családot féltette Ott voltunk kiszolgáltatva a halálnak Pedig soha nem ijedt meg, még a lövészárokban sem. "Add a kezed, fiam! Gyere, anya! Bocsáss meg, ha valamikor megbántottalak! -Nem szabad meghalnunk! Tartsunk ki!" Apa kemény keze segített atúlélésben.

De mi történt?Ez lenne Dunapenteléneka végső haláltusája?! Ki tudja, mennyi ideig tartott a "kínszenvedés" Egyszerre, mikéntjött a halál angyala, oly gyorsan el is ment Néma csend nyomta füstös takaróját Dunapentelére Mikor a borzalmak éjszakája után pirkadni kezdett, 1944 karácsonya volt Feltárult a szörnyű valóság Bombatölcsérek és halottak szerteszét Mindenütt sírás és jajveszékelés. Ahol most a Százlábú híd van, darabokra szabdalt emberi hullák halmaza. Mint kiderült, Solt, Nagyapostag, Dunavecse, Szalkszentmárton községekből több mint 12o embert kísértek az oroszok robotra a hadműveleti területek irányába műszaki munkára. Ezt az embertömeget telibe találták a bombák. Ott volt együtt kísérő és kísért egy halomban Szerencséje volt egy másik csoportnak, amelyet szintén erre kísértek - tagjai között mai városi lakótársunk is volt, mivel ők a mai Rácdombon lévő Frankikastélyban voltak elszállásolva Több mint száz emberroncs került "koporsókba", majd szállították az említett községekbe, ahol kegyelettel őrzik emléküket. Ottani lakosok, hozzátartozók is e sorokból ismerhetik meg először a valóságot.

Mert ez a szörnyűség 50 éve történt.Azóta nem sikerült nyomárajutni a tetteseknek. Kik bombázták Dunapentelét 1944 karácsony estéjén? Bár fáradhatatlanul kutatták helytörténészek, de az akkori hadviselő felek előtt is

ismeretlen volt a válasz A szovjet, a német, az angol és amerikai katonai szervek közölték: Nem volt repülőgépük akkor este Magyarország légterében. Hát akkor kik? Kik voltak a gyilkosok, akik közel kétszáz embernek oltottákki az életét néhánypillanatalatt?!

II.

1944 novemberében, a front közeledtével, a Székesfehérvár sóstói repülőszázad Pápa körzetébe költözött. Parancsnoka Fürjes Elemér százados, helyettese pedig Bazsó Károly főhadnagy volt A nyilas hatalomátvétel után a kulcspozíciókba vagy azok közvetlen ellenőrzésére megbízható, Szálasira felesküdött személyeket helyeztek. A korábbi vezetők vagy parancsnokok ezek alárendeltségébe kerültek. így érkezett ezen századhoz egy Sziegel nevű nyilas zászlós, aki azonnal századosi rendfokozattal vette áta parancsnokságot

A pilótáknak származási bizonyítványt kellett beszerezniük nagyszülőkig bezárólag arról, hogy - többek között - tiszta keresztények. E bizonyítványt igazoló bizottság állította ki így történt ez G.L pilóta esetében is, akinek a 3200/197.17/1944. sz. származási igazolvány jutott. (Ő sebesülése miattnem vett részt akciókban, a lövedék ma is kitapintható csípője felett.) A repülő század tagja volt, szem- és fültanúja az eseményeknek, ahogyan K.L székesfehérvári illetőségű pilóta is

A pilóták egy része Szálasira, másik része pedig Horthyraesküdött fel, és e tény nemkis nézetkülönbségeket isokozott.

A század technikai állománya Messerschmitt 109-es együléses vadászokból, Messerschmitt 210-es rombolókból állt, utóbbiak egy pilótával és egy rádiós-lövésszel repültek. A pilóta kezelésében volt két 20 mm-es gépágyú és négy 13,5 mm-es géppuska. A lövész pedig két 13,5 mm-es elektromos működtetésű géppuskát kezelt a menetiránynak háttal A 600 kilométeres óránkénti sebességgel repülő gépeket 1800 lóerős, tizenkét hengeres Daimler motorok hordozták. Teherbírásuk egy tonna volt, s 250-500 kg-os bombákat hordozott Ezek mellett az egységnél Henkel 11l-es bombázók voltak, melyek négy fős személyzettel (pilóta,navigátor, toronylövész, haslövész) háromtonna ossz teherbírással repültek. A gép hasi része oldotta a bombákat, de ezek mellett a szárnyak alattmég egy-egy 500 kg-osbomba is függött.

1944 december 24-én az immár teljhatalmú nyilas parancsnok tartott eligazítást a pilótáknak Egy 3x6 méteres térképen vázolta elképzeléseit, és jelölte ki a pilótákat. Tizenhétpilóta és gép kapottparancsot aDuna vonalának Ercsi és Dunaföldvár közötti bombázására. A parancs szerint a gépek terheit

"karácsonyi csomagként szórják le, jusson a dunai átkelőhelyeknek is". A gépek elindultak, és végrehajtották a parancsot, bár igen erős légelhárítás fogadta őket Ennek következtében a tizenhétből csak tizenkettő tért vissza A Szálasira fel nem esküdött pilóták a visszatérés után titokban elmondták,hogy terheiket aDunábaszórták..

Nos, ezért nem volt légiriadó, ezért volt váratlan a gyilkos támadás,mert a hadviselő felek sem állatiasodtak le annyira, hogy a szentestén ilyen szörnyűséget idézzenek elő. Sziegei nyilas parancsnok és nyilas pilótái ezt is megtették Ezt követően még jobban kiéleződött a viszony a pilóták között A század sorsa is a végkifejlet felé tartott Pápáról Szombathelyre, majd Ausztriába, később délre, Mariborba települt. De mi lett a vezérgyilkossal? Sziegei a századossá előlépett nyilas zászlós a továbbiakban is folytatta igen megtépázott, roncsokból álló századánál az erőszakos, vérengző, a pilótákat is megalázó magatartását. Ám őt sem kerülte el a végzet. A század Mariborba településekor egy balillával - járőrkocsival - előrement vételezni Ekkor, a város melletti úton teljesítette egy anonim ítéletvégrehajtó feladatát. Ott találtak rá az út szélén holtan, kiégett kocsijában. Ott égett meg saját zsírjában..

A krónikás huszonhárom bomba becsapódását azonosította Dunapentelén, az 1944-es szörnyű karácsonyestén. Szemtanúja volt gyermekként a szörnyűségeknek, és hosszú, fáradságos kutatását az áldozatok iránti kegyeletből tette. A

rejtélyes orosz fogoly

1945. január 18-án indult meg a Székesfehérvár-Balaton földrajzi vonalától a "Konrád" III.fedőnevű német hadművelet a Budapesten körülzárt német erők kiszabadítására A hadművelet általános irányaDunapentelevolt

A Phillips altábornagy által vezényelt hatalmas páncélos erőkkel megindult hadművelet a kurszki csatával volt megközelítőleg a hadtörténészek szerint azonos erősségű. A németek utolsó nagy vállalkozása szörnyen meglepte a Nyikityin vezérőrnagy által vezetett szovjet egységeket így a szervezetlen visszavonulás aveszteségeket megsokszorozta. Marija Fortuszszovjet felderítő őrnagy szerint is felfordulás és káosz volt ajellemző.

Nagy számú halott feküdt a Petőfi utca, Magyar út csomópontjában. Az Erdős ház előtt,ahol ideiglenes kórház volt, a betegek a hordágyon megfagyva feküdtek De szörnyű volt látni a villanyoszlop tövében fehérneműben

kuporgó, szinténjéggé fagyott orosz katonákat,korábban betegeket. Lángoltak a gépkocsik és aházak. Akadt, akinek nyílt törése volt a lábán,és a bőrtartotta végtagot koloncként húzta volna félelmében, de a fájdalom a purgatórium felé irányította. Egy Párduc oldalán pokrócba csavarva német katona holttestét vitték bajtársai. Mindenfelé emberi roncsok, aháború mészárszékének darabolt áldozatai A von Seifert németőrnagy parancsnoksága alatt Pentelérebevonult páncélosok ellenőrzésük alá vonták a községet. Majd párórás halotti csend következett.

Az egyik teherautóban orvosi műszerek voltak. Mi, gyerekek néhány ládával titokban hazavittünk. Ha vége lesz a háborúnak, orvosi rendelőt nyitunk, tervezgettük tizenegy éves fejjel A másik autón marhacomb volt, melyet hárman alig tudtunk hazavinni, hogy legyen ennivaló, melyet aztán megint csak elvittek a visszajövő katonák. Közben egy Panzer 25 tonnás a Magyar utca-Baracsi út-Arany J utca csomópontjában minden irányba sorozatokat adott le,s közben derékba vágta szegény Franyónénit.Ott mentel a Panzer előttünk az utcán, és a tornyában valóban állig fegyverben lévő SS fekete ruhában valamit kiabált, de mi behúzódtunk a félelemtől Utánajött egy német motoros másodmagával, az oldalkocsiban ülő pisztollyal a kezében, lövésre készen figyelt.

Közben az egyik háztól - az Újbányiéktól - kiszaladt egy orosz a kapuba, jobb kezében -markolatánál fogva -puska, és a páncélos utánnézett A német villámgyorsan lőtt,eltalálta az oroszjobb lábát. Közben akörnyező házakból is előjöttek a civilek, köztük egy papjelölt is Hát éltek?! Ti is éltek?! Hála Istennek, megvagyunk! Elkötötték a sérült orosz lábát, megitatták vízzel: nagy fájdalmai lehettek.A németek orosz katonákat kerestek.

Aztán ki ideszólt, ki oda, a Szabóéktól jött nyolc, elöl egy Sztálinbajuszos megtermett legény, fegyver nélkül. Némi vonakodás után egy másik pincéből még négy. A két német intézkedett: szereztek két használhatóautót, egyikre a sebesültet, másikra a motort tették, elosztották a hadifoglyokat is A németek elhajtottak. -1960-ban tudtuk meg, hogy kivitték az oroszokat a községen kívül, és agyonlőtték őket-, ismét újabb német katonákjöttek, járták a házakat, oroszokat kerestek megfenyegetve a helyi lakosságot: ha oroszokat bújtatnak, kivégzik őket is.

A Baracsi úton egyik ház kertjében kukoricaszár kupacban rejtőzködött egy ittrekedt szovjet százados nő, aki orvostanhallgató volt, s hadikórházban teljesített szolgálatot.O kötözte be Őri Zoli sebesült kezét és Berzai Öcsi karját is ellátta. A századosnő is megsebesült. Mikor a háziak észrevették, bevitték a lakásba, és ápolták volna, de valahogy a németek megtudták és elfogták. Az

utcában lévő parancsnokságon kihallgatták, majd egy katona feladatául adták, hogy vigye Fehérvárra Oldalkocsis motorral el is indultak Egy óra múlva a német egyedül érkezett vissza a szemtanúk szerint Az immár fogoly százados nem volt vele. Mikor február 1-én visszajöttek az oroszok, mindenttűvétettek, keresve a nőt,denemtalálták.

Büntetésből Fenteiét megtizedelésre ítélték. Már felsorakoztattak bennünket az utcák közepére. Kérdeztem apámat, hogy mi az, hogy tizedelés?...Hát...fiam,.. minden tizedik embert agyonlőnek Engem is?...Ha te leszel a tizedik, fiam! Ez a végű! Sírás-rívás és fogak csikorgatása Apám súlyos asztmás beteg volt, azért nem került ki afrontra.

Ma sem tudom,hogyan maradt el a tizedelés! A nagyon fontos, rejtélyes százados nőt sebesülten befogadó család két fiatal tagját elvitték Egyik 17 év után került haza,amásik azóta sem.

Február első hetében lovasfogattal hoztak egy jéggé fagyott százados nőt a malomudvarban lévő orosz központi helyre: a Simonyi puszta egyik silógödrében találtak rá. Szépsége halálában is bűvöletes volt. Mintha aludt volna. Szép nagy szőke haja között alig tudták megtalálni a pisztollyal történt fejlövést Ide temették a malom előtt lévő orosz sírkertbe, ahonnét még háromszor vették fel Az őszinte kegyelet nyomasztó bánata ülte meg a jelenlevők arcát. Csak arra emlékezünk: Jakovlavics Jakovlevna Lícs egy gyönyörű orosz százados nő, aki azóta is idegenben alussza örök álmát. Az akkori nagyfiúk még most is emlékeznek elegáns ruháira és selyemharisnyájára.

Exhumálását követően Dunaföldvárra szállították, és az ottani templomkertbe temették el Később onnan is felvették, és a földvári szovjet katonai temetőjobb oldali parcellájába, negyedikként helyezték nyugodalomra

Tóth József: Karácsonyaim

/részlet/

...1943 karácsonyát Oroszországban, a fronton töltöttem Ott kint nagyon hideg és közel méteres hó volt. Az őröket óránként kellett váltani, a lábukra szűrcsizmát húzni Járőreink estefelé kis csomagokkal érkeztek a bunkerba Karácsonyi csomagok voltak: öt szem szaloncukor, egy alma, 6-8 keksz. Fenyőfánk nem volt ugyan, de több gyertyát meggyújtottunk. Vacsora után a parancsnok kiosztotta a csomagokat, miközben karácsonyi énekeket énekeltünk. Nem sokáig, mert az őrség riasztólövést adott le, a bunker golyószóró sorozatot kapott.Riadó! Támpontunkonmegszólaltak a géppuskák. Célt ugyan nem láttunk, de a páncéltörő ágyúval is leadtunk három lövést, jelezve, hogy ébren vagyunk. Ezt követően csend lett... Az oroszok tudták, hogy nekünk, magyaroknak ilyenkor van karácsonyunk, hát miért ne zavarnák azt meg 9 Karácsony előtt senki sem kapott hazulról csomagot, pedig nagyon vártuk. Szálasi hatalomrajutasakor jöttem haza a keleti frontról Felesküdtünk rá Ekkor léptettek elő őrmesterré. Komáromból egy újonc kiképző ezreddel mentem Németországba, hogy majd onnan - gyors kiképzés utánvisszajövünk Budapest felszabadítására más egységekkel együtt Németországban német katonákkal voltunk együtt. Ott is készültünk a karácsonyra Ezredünket is felkérték szereplésre Mivel semmiféle forrásanyagunk nem volt, én írtam egy egyfelvonásos színdarabot, amely egy frontról hazatérő, jobb karját elvesztett magyar katonáról szólt, aki éppen karácsony este érkezett meg családjához Egy tolmács ismertette a színdarab tartalmát. Jól sikerült, sok gratulációt kaptam. Ott hallottam először a németektől az "Óh, Tannenbaum,Óh, Tannenbaum" című karácsonyi éneket. Mi egyre csak a "Mennyből az angyal"-t erőltettük Csak hazatérésem után értesültem arról milyen karácsonya volt Dunapentelének. Az 1945-ös karácsonyt már itthon ünnepeltem, inkább csak lélekben, mert házunkat, állatainkat, ingóságainkat elvitte az előző évi karácsonyi bombázás. Nagyon lassan gyógyultak aháború okozta sebek...

Ori Zoltán: Gazdátcseréltünk

Már másfél hónapja szovjet csapatok tartózkodtakDunapentelén Házunk a Temető utca és a Lebuk (ma Mikszáth Kálmán utca) torkolatában van Családunk ebben az időben az egyetlen alagsori helyiségbe szorult,a földszinti szobákat a faluban állomásozó szovjet műszaki alakulat parancsnoksága rendeztebe magának 1945. január 19-én. a kora reggeli órában a felettünk lévő szobából lépések zaja, lábdobogás, sietős rakodás hangja szűrődött hozzánk. A készülődést nemtudtuk,mire vélni, arra gondoltunk,hogy máshová költöznek Családon belüli feladatom volt a tejellátásról való gondoskodás Amint derengeni kezdett a szürke, hó nélküli táj, kezemben tejeskannával elindultam. Már az utam elején ágyúlövések hangja és a lövedékek becsapódásának döreje hallatszott

Szemben velem falubéli házaknál elszállásolt orosz katonákjöttek sietve, néhányan futólépésben. Egyikül lovon ült. A tej vételezése után visszafelé indultam. Az ágyúlövések döreje mellett egyre élesedő gépfegyverkattogást is hallani lehetett Hátam mögött visszanézve a Tót utcai kertek felső határa mentén lévő lícium- és orgonasövények közül hangyák módjára fekete ruhás katonák ugráltak elő. A völgyből puska- és géppisztolylövések záporoztak feléjük, erre visszahúzódtak abokrok közé

Futó orosz katonák előztek meg, eldobva pufajkájukat, egyikük még térképtáskáját is otthagyta. Az imént látott lovas egyik útmenti ház mögött, a pincelejárón feküdt hanyatt, felette a lova éviekéit. Biztosan lecsúsztak a keskeny gyalogúiról Az egyik futónak kevés orosz tudásomat összeszedve, kézzel-lábbal magyaráztam, hogy segíteni kellene a keservesen jajgató katonán. Meg sem állt, csak futtában legyintett egy hagyományos káromkodást elnyomva Mostmárén is megértettem,hogy ittfutni kell

Házunk előtt a parancsnoki törzs már menetkész volt, felszerelésük egy teherautóra csomagolva. Rövid búcsúra sem jutott idő, máris eltűntek. Családunk és néhány szomszéd már a bunkernak kinevezett pincében szorongott A Duna-parti házukból néhány perc múlva megérkező Jóska barátom azt újságolta, hogy a németek már alig pár száz méterre vannak Nem volt, mit tennünk,jól betámasztottuk a pince ajtaját, és minden robbanásra nyakunk közé húztuk fejünket. -Jó másfél óra után a környék elcsendesedett. Kimerészkedtünk A sűrűn hulló hóban nyolc-tíz fekete ruhás német páncélgránátos lapult a kerítés és a fák mögött. Borral kínáltuk őket, ittak egy keveset. Németül és kézzel-lábbal magyarázták, hogy a szomszéd utcában

oroszok tartózkodnak, azokkal még dolguk van Aknavetők lövedékei csapódtak be körülöttünk, erre gyorsan visszahúzódtunk a bunkerba. Rövidesen megkezdődött atűzpárbaj. A Rácközből, amai Rosti Pál sor helyén települt orosz ágyúk és aKálvária dombra felkapaszkodott némettankok lőtték egymást. Orosz részről besegített atáborállási magaspart szélén lévő üteg is. A legnagyobb ágyútűz közepette dörömböltek az ajtón: Jóska barátom édesapja jött, és lelkendezve újságolta, hogy a templom mögött egy elhagyott orosz kocsin jókora hordó van tele pálinkával. Nosza, vödörre kaptunk, és a leszálló sötétségben, az égő házak fénye mellettmegcsapoltuk ahordót.

A Lebukban a hó belepte az elhagyott, szétlőtt teherautókat.Mindenütt harci eszközök, üzemanyag, szekerek: rajtuk különböző felszereléssel Az egyik présházban állványos orosz gépfegyver többtártölténnyel

A Rác közben lovaskocsi áll békésen. Az egyik ló találatot kapott, az árokban fekszik, már nem mozdul meg A másik csendben álldogál mellette Bent a házban, a gazdával a tűzhely mellett melegszik a kocsis, egy nagybajuszú orosz. Röviden,minden lehetőmódonértekezem a kocsissal: adja nekem a lovat. Int, hogy vigyem. Kifogom, a kocsiról leemelek egy nyerget, ráteszem és vezetem haza -A házak még égnek, fényük kísértetiesen megvilágítja a becsapódásoktól tarkítotthavat. A Magyar utcán,nem messze a templomtól halott tengerész fekszik: állkapcsa nincs, azt találta el a lövedék. Odább egy teherautókormánya melletthalottsofőr ülmozdulatlanul

Az iskolában berendezett hadikórházat időben kiürítették, kapuja előtt azonban egy megkésve érkezett sebesültszállító autó áll, benne két megfagyott sebesült katona A katolikus templom tornyának három oldala hiányzik, a Rác templom toronysisakja szétlőve: A lógó bádogdarabok a legkisebb szellő hatására kísértetiesen nyikorognak. A Kis-Duna jegén menekülő gépkocsik már nem érték el a sziget partját A zajló folyam medrében kilőtt átkelő hajók A patakhíd mellett összetorlódott, menekülő járművek: kocsik, autók, élő és döglött lovak, elesett katonák. A Tót utcán véges-végig orosz társzekerek, autók, rajtuk olyan vegyes rakománnyal,hogy kirakodó vásárt lehetne belőlük rendezni. Német katonák egy lövegtorony nélküli, mozgásképtelen Tigrist próbáltak elvontami, palacsintává lapítva közben egy elesett kiskatona holttestét A házaknál,pincékben sok helyen megbúvó orosz katonák,akik már nem tudtakelmenekülni.

Az 1945. január 18-án, csütörtökön megindított nagyméretű támadás a német hadvezetés harmadik, egyben utolsó kísérlete volt a körülzárt Budapest felmentésére A támadó erők jobb szárnyán elhelyezkedő 3 páncélos hadosztály Berhida térségéből indulva estig elfoglalta Lepsényt, Enyinget,

Kálóznál átlépve a Sárvíz csatornát 19-én hajnali 5.15 órakor indultak a hídfőből a páncélosok. Dég elfoglalása után átviharzottak Sárbogárdon, Hercegfalván (ma: Mezőfalva), és minden ellenállás nélkül nyolc órakor Dunapentelénél elérték a Dunát A haditerv szerint ittazonnal északnak kellett volna fordulni Budapest irányába. A lemaradtutánpótlásmiattazonbanez csak 2o-án 13.3o órakor sikerült.

Rövidesen megindult az orosz ellentámadás,és február 13-án Buda védői is megadták magukat,egy elvetélt kitörési kísérlet után.

Babanits

Ferenc: Magyar katonák orosz földön /ismerteti Oroszné/

Unokatestvérem gépész-kovácsként könyvben emlékezik vissza az eseményekre, amelyeket átélt. 1941 nyarán a németek hadüzenet nélkül megtámadták a Szovjetuniót. Páncélos és gépesített alakulataik rohamosan nyomultak előre Az oroszoknak hatalmas veszteségeik voltak. Többtábornok főbe lőttemagát. Magyar részről mozgósítás és statárium lépett életbe. Aki tartalékos volt 3 évi katonai szolgálat után, hazaengedték elbúcsúzni szeretteitől Az egyik karpaszományos 1órátkésett Oszlophoz kötötték,agyonlőtték 1943.május: A 12. tüzérezred fogatolt volt. Székesfehérváron keresztül Érsekújvár, majd Szlovénián át tovább az Északi-Kárpátokon levő alagúton át Lengyelország Homokos,szegény talajt, éhezőembereket láttak Orosz földön ugyanezt. Ami élelmet tudtak, kidobáltak nekik. A Dnyeperig mentek, majd pontonhídon át Gomel városba. Sisakjuk mellé mindennap friss tölgylevelet kellett tenniük Csernyikov, Borszna, Konotov,Bellopol, Clukov Látták, hogy az előttük haladótörzs hadosztály megállt egy kis faluban A szélső háznál-egy idős férfi és egy 14 éves fiú gödröt ásott. Tarkón lőtték őket, a sírjukat ásatták meg velük.Miért? Kurszk. Gyorsított menetelés. Sok gyalogos összeesett (38 kg-os volt a felszerelés, ami vinniük kellett). Ha a gyengeség miatt nem tudtak felzárkózni a menethez, vagy ott pusztultak, vagy a partizánok ölték meg őket Sztarioszkol, Osztrovogszk. Éjjeli menetelés, közel a front. Ebéd: búzaleves kenyér nélkül. Szovjet támadás: Sztálin-gyertyák világítottak, repülők bombáztak, gépfegyvertűz Menetelés keletre, 4-5 méteres bombatölcsérek, több kilőtt szovjet tank Korotojak falu Repülőtámadás ismét: 100 méterre leereszkedtek, és géppuskával is lőttek.

Felderítő parancsnok, tizedes beosztású lett. Beszámol, hogy a légvédelmi erő gyenge volt magyar részről: 2-3 gép szállt fel, ha a szovjet gépek már elmentek Magyar tüzérségi támadás kezdődőit, 2 órai tűz után indult a gyalogsági támadás. Nagy bátorságot tanúsítottak, mert éhező, 1000 km-t legyalogolt honvédekről volt szó. Ám nagy volt az ellentámadás. A magyar lövegek az első világháború előtt készültek A 2 nap 70-75%-os letta veszteség Ez a falu naponta gazdát cserélt Az 5 nap után lövegenként már csak 5 gránátot volt szabad kilőniük. A 2. héten Korotjokba kellett bemenniea gyalogsági első vonalba, hogy állásaikat térképen rögzítse. Aknatűz zúdult rájuk (öten mentek), rengeteg hullát találtak Megszólaltak a Sztálin-orgonák is, a hírhedt katyusák. Nincs nagy tüzerejük, inkább az erkölcsi hatásuk félelmetes. Robbanáskor a füstje szinte elsötétíti aterepet és hatalmas a hangja (dörrenése) Jöttek a szovjet Ráták Oldalt billentek, és géppuskából lőttek: utána aknavetők Két katona sírva fakadt Ő harcba szállt, megsebesült Bekötözték a lábát, indult visszafelé. Ekkor szörnyűséget látott az utolsó épületnél:Egy asszony három kisgyerekével holtan feküdt: teljesen fekete lett: szovjet aknatűz érhette őket menekülés közben Később beszámolt egy bajtársa, hogy lánctalpasjárművek gázoltak át az anyán. Élelmük egyre kevesebb lett. Ha elesett egy társuk, először a kenyeres zsákot kell átnézni, aztán a konzerveket elvenni, ivóvizük is kevés volt. A halottak hetekig temetetlenek maradtak Az egész környéken erős hullaszag terjengett Kezdetben felpuffadtak, majd az augusztusi meleg aszalta őket Fogyott a lőszer. Csövenként egy gránátot engedélyeztek. Az ezrednek 56 lövege volt. Erős harcok. A szovjet elesettektől sok üvegbe zárt konzervet vettek el Kilós bádogtetejűek: húsféleségek Amerikai pácolt sonka Augusztus 10-e körül a bombák ledobása után 2 Ráta lemaradt. Egy magyar gép felszállt, tőlük északra körözött. Ezt látta meg a két szovjet gép, egyik föléje repült, a másik egyenesen feléje tartva lőtte A gép megingott, kigyulladt, égve lezuhant HorthyIstván vezette Augusztus 22-24 között leváltották őket, déli irányba vonultak Szvoboda térségébe. A templomban meleg ruhák, rumos hordók, azokból a katonák nem kaptak, pedig már novemberben leesett az első hó Kevés, egyhangú ételekhez jutottak.

Egyszer átment a németekhez Alumínium edényből ettek, mindenki meríthetett magának Kapott egy csajkát evőeszközzel, rizses húst ehetett Repetázhatott volna, de összeszűkült gyomra már nem bírta. Telemerték az edény mindkét részét, még 1doboz cigarettát is kapott. Csodálatos karácsony volt! Az oroszok még ekkor is támadtak Újra át a németekhez, sok étel A

magyarok menázsija is felemelt lett: 10 szaloncukor, 2 kis szelet csokoládé, dióskalács a húsleves, lencsefőzelék mellé. Felment egy dombra, ahol orosz, nagy létszámú nyomorgó család lakott A falon szentképek Megijedtek, de a sok élelem, amit az asztalra rakott, bizalmat ébresztett Fakanál, fatányér, a gyerekek inkább kézzel kapkodták a húst. 8-9 kg élelmet hagyott ott. Még 4 db kézmosó szappant is, amiket nem ismertek. Később is felkereste őket, ismét élelmet,csöszappantadott

Újabb orosz támadás, legalább 30-szorosan erősebb tűzerejű, mint a magyaroké Látta vitéz Dalnoki Miklós altábornagyot is bundában, sátort vontak fölé: Tőlük kb lkm távolságra, tehátbiztonságos helyre Ismét óriási orosz támadás, sokan elestek. Rájuk bízták, merre meneküljenek Nyugat felé indultak Látták, hogy az oroszok úgy terelték a hadifoglyokat, mint az indiánok a bölényeket Osztrovolszk, Kolomejzevo: ahol a nyáron jártak. Bugyennij. Az utakon embertömeg - parancsnokok, tisztek nélkül. Egy orosz mamkától fejenként 3 szem sült krumplit kaptak. Döglött ló az úton: levágtak belőle a bőrt lefejtve 8-10 kg-ot Rövid idő alatt csontig faragták az éhezők. 7-8 napig gyalogoltak januárban. -38-42 °C volt a hőmérséklet. Tovább Navioszkol felé. Óriási szélvihar. Nyolcan menekültek. Élelmet csak az orosz családoktól kaptak: meleg káposztalevest, sült krumplit, egy-egy maréknyi napraforgót Szegények voltak ők is -dejószívűek Navioszkol város. Civil szállás, német - igen jó - ellátás. Hóhordás. Fakivágás, a lánctalpasok a rönköket maguk előtt tolva tisztították,az utat Mivel 2-3 kilométernyire folytak a harcok, két Viking típusú harckocsi biztosított elöl.

Belgorod: harcok. A németek itt akarták megállítani az oroszok előrenyomulását Fehérköpenyek, 4 db vékony kötél Tányéraknákat kellett a harckocsik alá húzni. Páncéltörők, ezek mögött is aknákat helyeztek el. Egy hét komoly harc. A Ráták naponta bombázták a várost. A németek visszavonultak, egy közeli faluban észak felé találkoztak amenekülők

Nyolcan tovább meneteltek, magyar tüzérekkel találkoztak. Legalizálták magukat a "dögcédulá"-ikkal, az ottani alakulatnál jelentkeztek

Március: Szumi irányába meneteltek. Nemvolt használhatófegyverük (a tarackokat elrontották),parancs érkezett a hazajövetelre.

Dnyeper: Átkelés jégen Szovjet bombázás Vonulás nyugat felé Egy havi pihenés egy faluban, fertőtlenítés, bevagonírozás. Mindenkit kopaszra nyírtak, szőrtelenítettek.

Gyöngyös, Budapest: Leszerelés. Munka: előbb Zuglóban a Danúbia fegyvergyárban, majd a Szávics pusztán 1944 tavaszától mint gépész-kovács.

Dömölki Lajos: Katonafiainkkülhonban /részlet/

1943 január 12-én a Vörös Hadseregjól előkészített és ellátásában is jól megszervezett ellentámadástintézettLeningrádnálilletve a voronyezsi fronton. Ugyanebben az időbenasztálingrádi frontvonalon is abekerítőhadmozdulatok már eredményesnek voltak mondhatók A "doni katlanban" az áttörést azért tudták sikerrel végrehajtani, mert a mintegy 200 kilométeres frontszakasz északi részének biztosítását a II.magyar hadseregre bízták anémetek.

Az orosz télben elvileg a magyarok fegyverzeti és egyéb felszerelési igényeiről a német hadsereg gondoskodott volna Az ugyancsak a térségben tartózkodó román haderők is ugyanebbe a kategóriába tartoztak. A magyar haderő harcképességét roppant módon rontotta,hogy szinte sohasem tudták a frontvonalból leváltani, és a felszerelésük is hiányos volt Nem rendelkeztek elégséges számú nehézfegyverzettel, a ruházatuk sem felelt meg a hideg téli időjárásnak, és az élelmiszeradagok nagy része is valahol - kézen-közöneltűnt... A váratlan támadás pszichológiája sem volt elhanyagolható,merthogy a magyar egységek lényegében nem kaptak semmiféle értékelhető felderítési adatot, és a maguk akciói inkább csak a közvetlen előttük álló frontszakaszok gyenge pontjainak kitapogatására volt elegendő. A stratégiai értelemben vett felderítés a németekfeladata volt...

A szovjetek támadása után az események gyorsan zajlottak le, és bekövetkezett a magyar történelem legnagyobb katonai veresége A csatánál, amelyben még az orosz tisztek is elismerték a magyarok helytállását, sokkalta kegyetlenebb volt a visszavonulás. Tulajdonképpen ma sincsen pontos kép a veszteségekről Az összveszteséget a mai adatok 150 ezer főre teszik Ennek részszámaí nem fedik a teljes kontingenst, ugyanis többüket csak "eltűntnek" lehetett nyilvánítani, merthogy még a háború után sem akadtak a nyomukra.A harcban kb. 40 ezer magyar katona halt meg, majd azután kb. 70 ezer került a szovjetek kezére.. 7000 megfagyott a visszavonulás közben, és sok-sok volt közöttük a sebesültek sorában, akiket saját bajtársai részesítettek kegyes halálban... Jánytábornokpedig,részben anémetekinformációira támaszkodva, részben pedig hazai politikai akaratot követve, végső kitartásra szólította fel katonáit..

Szolzsenyicin: Iván Gyenyiszovics egy napja /ismerteti: Oroszné Babanits Irén/

A 70-es évek elején egy kisregény került a kezembe. Az akkori érától elütő hangú, megrázó, katartikus érzést okozó, mondhatnám sokkoló volt. Sokáig ahatása alattálltam.

Akkoriban a Szovjetunióról csak jót lehetett hallani, a rosszat eltitkolták Az író szembeszállt az embertelen rendszerrel, őszintén ábrázolta egy szibériai fogolytábor egyetlen áldozatának egy napját. Végiggondolni is szörnyű!

Kerestem az író nevét az Új magyar lexikonban, nem találtam. 1972-ben jelent meg a kiegészítő kötet, abban néhány sort szentelnek neki: Alexandr Iszajevics Szolzsenyicin (1918-) szovjet-orosz író Magyarul is megjelent müvei: Iván Gyenyiszovics egy napja(1963), Az ügy érdekében (1964) A Szovjetunió írószövetségéből kizárták (1970). Irodalmi Nobel-díjas (1970). Ennyi.

Később olvastam róla, hogy eszméiért őt is, mint sok-sokezer társát büntető táborba vezényelték Tehát amit leírt, át is élte Megfosztották állampolgárságától is, és kitoloncolták az országból Amerika befogadta Nemréghazatért,fiát azonbankinnhagyta

Most újra átolvastam a művet. Már nem rázott meg annyira, mint akkoriban, hisz változott a rendszer, felbomlott a Szovjetunió, 25 évvel én is idősebb (tehátkevésbéérzékeny) lettem.És tudtam,miről szól. Wessely László fordította Az Európa Könyvkiadó jelentette meg 1963-ban Bátor tett volt 1989-ben jelent meg amásodik kiadás, ára: 30Ft

Ismertetem atartalmát:A főszereplő: Suhov, a szibériai büntetőtáborban csak SCS-854-es fogoly. A 104-es brigád létszáma, amelybe tartozik: 463 fő. A GULÁGa büntetőtáborok főigazgatósága rövidítése: Glavnoje Upravlenyije LÁGerej Akit idehoztak, legkevesebb 10-et, 1949-től 25 évet kapott Suhov 1941 óta, már 8 éve él itt (1949% Már rég vége a II világháborúnak!) "Hazaáruláséért büntették meg, "bűne": megszökött a németek fogságából, ráfogták, hogy kém. Kénytelen volt "vallomás"-át aláírni, különben agyonverték volna. Nős, 40 éves, felesége, két felnőtt lánya van. Fia kiskorában meghalt. Foga már alig van, haja ritkul. Nem hiszi, hogy szeretteit valaha láthatja, mertebből atáborból még soha senki nemszabadult ki

A január a tajgában a leghidegebb: -38 -40 °C Semmi növényzet, lakóhely Maguk építette fabarakkokban vegetálnak, poloskás; kétszáz ember emeletes ágyakon. Éjszaka 80 literes kübli telik meg. Az ablakon 2 ujjnyi

vastag jég (belül),a mennyezet deres. A kályhába egy napra csak 5 kg szénpor jár Alig melegít Ébresztő hajnali 5-kor A reggeli: zupa (leves) megfeketedett káposztából, alig érzékelhető halszeletekkel, fűből főtt "kása", kis fekete kenyér. Jelszó: Reggel a fegyenceket etetni kell, hogy dolgozhassanak, este úgyis elalszanak.

Állandóan bundába öltözött, géppisztolyos őrök vigyázzák őket, mindenért sorba kell állni. Többszörösen ellenőrzik a létszámot, addig fagyoskodhatnak. Több kilométert gyalogolnak vékony ruhában: pamuting, kiskabát, buslát: combközépig érő nagykabát Megbüntetik azt, akin flanellinget találnak.

Hőerőművet építenek. Ha beteg valaki, akkor is dolgoznia kell, mert csak kettőt lehet kiírni naponta A felcser bölcsészhallgató, a fegyenceken tanul meg vénába tűtszúrni

A brigádokat úgy szervezték meg, hogy ne a parancsnokok nógassák a rabokat, hanem a rabok egymást "Mert itt így van: vagy mindenki megkapja a pótadagját (a teljesítménytől, %-tól függ az élelmezés), vagy mind éhen dögölhet". Emelik a falakat, a malter azonnal megfagy, villámgyorsan kell falazni. Hoztak 2 vödör vizet, de már útközben megfagyott. A gödörásás (maguknak kell kerítést vonniuk maguk körül) reménytelen küzdelem: "...ez a föld még nyáron is olyan, mint a kő, most még a fagy is megfogta Ütik is csákánnyal, de az csak lecsúszik róla, csak szikrákat hány, egy csepp földet sem szakít ki." Állandó küzdelmet vívnak az éhséggel, aszéllel és a faggyal.

Van itt tatár, észt, lett, moldovai, orosz, magyar, mindenféle náció Politikai foglyok: bölcsészhallgató, festőművész, filmrendező, hajókapitány, aki azért került ide, mert egy angol "kollégája" ajándékot küldött neki a kapitalista Nyugatról, Angliából.

Megszökni nem lehet: lakatlan hómező Ha mégis előfordul, az őröket addig nem váltják le, míg agyonlőve vissza nem hozzák a rebellist, lg)' állnak bosszút. (Előfordult, hogy ketten megszöktek: egyikük egy idő elteltével önkéntjött vissza,miután gyengébb társát megette,csak a fejét hagyta meg: ezt az igaz történetetmáshol olvastam.)

Ebéd: 5 dkg dara főzve, kása:zab, laktató, de legtöbbször magara (fű) vagy korpacibere +kevés, ragacsos fekete kenyér Vacsora: zupa:jóval hígabb a reggelinél Munkaidő télen rövidített: reggel 8-tól este 6-ig (10 órán át!) Előfordul, hogy a sok ellenőrzés miatt csak éjfél felé kerülnek ágyba a vékony takaró alá. Nemezcsizma: ha átázik, lefagy a láb. Éjjel szárítják.

Szigorított büntetés: napi 30 dkg kenyér, s csak a harmadik nap meleg étel 10 napi elzárás a jeges helyen, nagykabát elvéve, kőfal, cementpadló, csupasz deszkaágy, alig meleg kályha Utána tüdőgyulladás, kórház, Elgondolkodtató mondatok: "Vajon a jóllakott hisz-e az éhesnek?" "A legaijasabb politikai eszme: az egyszemélyi zsarnokság igazolása." (Sztálin!) Hóviharban nincs fűtés, étel, kimenés, munka Heiyette vasárnap is dolgoztatják őket.

Mielőtt idekerült, északon 7 évig fakitermelésen dolgozott. Ha anappali normát nemteljesítették, éjszaka is dolgozniok kellett Összefoglalva: Nem számított, hány év büntetést kapott ártatlanul valaki, egyik táborból a másikba vezényelték, amíg meg nem halt. Közös sír: ruhátlanul dobálták bele a nyomorultakat Sztálin bizonyítani akart a Nyugatnak: óriási építkezések, de milyenáron9'!

Fekete János: volt oroszországi hadifogoly /Aranyvölgy, ma Aranyvölgyi út/

Földműves családból származom. 1918-ban születtem. Négyen voltunk testvérek Kereskedő inasként és segédként dolgoztam a Hangya Szövetkezetben. Balatonbogláron és Pesten is ezt a tevékenységet folytattam. 1941-ben kerültem a MÁV-hoz, és 78-ban mintraktárnok mentem nyugdíjba A sorozás 1940 április 19-én történt Dunapentelén 22 éves voltam 1941. október 10-én vonultam be Bánhidára (Tatabánya mellé) légvédelmi gépágyúsnak: a 103/4 gépágyús alegységhez Itt 6 hónapig tartózkodtam Leszereltek, hazajöttem. 1944. március 23-tól március 31-ig Székesfehérváron a 103-as légvédelmi tüzérosztály parancsnokának küldönce lettem. Parancs érkezett Az összes MÁV-alkalmazottat leszerelték Ismét megjött a behívóm: 1944. július 30-án Budapestre kerültem Budafokra, a németekhez átképzésre a 207/5-re: a Boforc-lövegek kezelésére, amelyekkel a Liberátorokat is le lehetett lőni 8 km távolságról Elváltunk a németektől, visszerültem a gépágyúsokhoz. Voltunk Isaszegen, Soroksáron,Alsónémediben,Dunakeszin. Pest védelmét szolgáltuk. '44. december 24-én, mikor Pest körül bezárult a gyűrű Budakeszin tartózkodtunk Egy völgykatlanba kerültünk, fegyverünk alig volt: csak egy gépágyú - lövedék nélkül. Parancsnokunk a lőszeres kocsival elment megfelelő tüzelőállást keresni. Fentről, az erdő nyugati oldala felől orosz páncélosok támadtakbennünket MenekültünkPest felé azerdőben

Se parancsnok, se lőszer Felkerestem Imre bátyámat, a karácsonyt ott töltöttem. Reméltem,jobbra fordul ahelyzet.

'44 december 28-án bejelentkeztem a Mária Terézia Laktanyába (az Üllői út és a Nagykörút sarka). Munkaszázadba kerültem, bombázás utáni romokat takarítottunk el, és mentettünkakit és amit lehetett (egyik szülészeti osztályon több mint 100 halottat találtunk) Egy nap egyszer kaptunk paradicsomlevest és kenyeret.

A katonaság kivonult, egyre beljebb nyomultak az oroszok, levonultunk a pincébe. Fegyverünk nem volt, a civilekkel együtt kb. nyolcvanan vártuk sorsunkat Január 14-én orosz fogságba estem Gyalog mentünk éjjel Rákoshegyre, másnap ismét gyalog Ceglédre. Ott marhavagonba tereltek bennünket, és Romániába indult a szerelvény. Március 25-ig Brassóban, lágerben voltunk kb 25 ezren Ott találkoztam bátyámmal, Imrével Reggeli: kenyér és cukor, délben leves, este üres tea. Újra vagonírozás, Fogsány (Románia), ez hatalmas gyűjtő lágerré alakult, innen indultak a Szovjetunióba a szerelvények A 280/12-es lágerbe kerültem Sztalinóba, a doni szénmedencébe. Előtte télen tífuszban nyolcszáz magyar, négyszáz német fogoly pusztult el Az ö pótlásukra kerültünk ide A legrosszabb hely volt: mindennap bányamunka, kéz- és lábtörés. A németek elárasztották vízzel, rendbe senki nem hozta, viszont termelni kellett. 1/2 óra alatt átázott, aki itt robotolt Biztos halál Itt gyengélkedőbe kerültem Priccseken feküdtünk, csak gömbfákon. Setakaró,se ágynemű, se tisztálkodás. Átkerültünk egy kolhozba kb. 250-en. Mezőgazdasági munkát végeztünk. Élelmezésünk rossz és kevés volt Reggeli: durván őrölt búzából fekete kenyér, ebéd: valamilyen leves (burizs: hántolt búza), savanyú uborka, káposzta, krumpli, takarmányrépa és kása. Vacsora: leves, kenyér. Később építkezésre kerültem, ahol kőművesként dolgoztam, majd gyárban, hatalmas fúró gépen. Ez még mindig Sztalino volt. Élelmezésünk: mindennap káposztaleves és lángos.

Az orosz parasztok vallásosak voltak, és barátságosak velünk Szobájukban szentképek függtek.

Egyszer egy orosz gépésszel dolgoztunk, rendre vágott búzát boglyába raktunk össze. Kérdeztem, miért tevékenykedik itt idős létére. Mondta, hogy 30 évigdolgozott szénbányában, van egy tehene,detélennemtudja etetni

-Mi a napidíj?

-30 kg szalma.

-Nálunk 50 kg gabonajár - feleltem

Körülnézett, sehol senki, mondta,hogy se Sztálin, se a kolhoz nemjó. Mikora németek itt voltak, aratási szezonban 100 kg-ot is hazavittem a búzából. Bekötöttem alul a nadrágomat,jól megtömködtem a zsebeimet is, a német őr csak nevetett Nem baj, mondta Most 5 év internálás, ha valaki titokban gabonát próbál elvinni. Ha a betakarított búzatábláról kalászokat gyűjtögetne valaki, szintén 5 év internálás járna érte.

Ezaz egész város internáltakból állt Itt4 lágerben tengődtem -'45-ben a jó krumplitermés eredményeként sok sült burgonyát ehettünk. Minden hónapban orvosi vizsgálatot tartottak. 1946. október 1-től 50%-kal csökkentették a fejadagot, mert aszályos, rossz évet zártak Minden méréskor 4-5 kg-mal kevesebb volt a foglyok súlya Lósóska (vadnövény) levest főztek általában. Főzelékként is adták. A legyengüléstől alig tudtuk a lábunkat is felemelni, csak csoszogtunk.

'47 tavaszán egy német orvos a lágerben megoperálta a lábam: altatott, hatalmas kelést távolított el (öklömnyi daganat, a genny fél kiló volt). Gyógyulás után a konyhán dolgoztam Kicsit felerősödtem '47 áprilismájusában 2 szerelvény jött haza a leggyengébbekkel Én a harmadikba kerültem: tudatosan 1hónapig nem ettem meg a kenyeret (nagy akaraterővel), lefogytam, de az áldozathozatal megérte. A 3. csoporttal sikerült hazajönnöm (utána 1 évignem volt hazajövés)

Debrecenben kaptuk meg az elbocsájtó levelet és 5 forintot meg ingyen vonatjegyet hazáig. Ekkor 29 éves voltam, 180 cm magas és 58 kg, csont és bőr.

Családom nagy örömmel fogadott Levelet nem kaptam tőlük, én egyet küldtem, az meg is érkezett. Itthon kétszer elkapott a malária, amit még ott kinn szereztem. Magas lázzal járt.

A vasútnál dolgoztam ismét

Visszagondolva: nincs harag bennem, az ukránok között csak jószívűséget tapasztaltam. Szegények voltak de jólelkűek. Vezérük és a politika volt rossz.

Nyuli György: volt oroszországi hadifogoly /Deutsch köz, ma Bem u./

Dunapentelén születtem 1922-ben. Szüleim 20 kat.hold földön gazdálkodtak (részben a miénk, részben bérelt föld volt.) Ketten voltunk testvérek: Ilona,a nővérem '43 tavaszán besoroztak. Ez év október 3-án vonultam be Fehérvárra a III gyalogezredbe, a Budai úti kaszárnyába Az alapképzés karácsonyig tartott Az ünnepekre hazaengedtek 1944 januárjában tisztes iskolába kerültem Kb. 3 hónapig tartott a képzés. 1944 júniusában Csákvárra, a Vértesbe mentünk, ott táboroztunk. Bunkerokban laktunk (gödrök, ágakkal fedve, a baj csak akkor kezdődött, ha esett az eső) Még ebben a hónapban Gyékényesre, a Dráva partra vezényeltek bennünket. Kb. 3 hetet töltöttünk itt. Ellátásunk gyenge volt, ruházatunk selejt. Visszakerültünk Fehérvárra, és augusztus 7-én vezényeltek bennünketa frontra

Bevagonírozás, Ungváron szálltunk ki Két heti menetelés, a Vereckeihágón jutottunk ki A sok gyaloglás miatt (naponta 30-40 km) dupla talpú bakancsunk kilyukadt.

Bevetésre készültünk. Egy hegycsúcson lévő támpontot védtünk körkörösen Ellátásunk akadozott: nehéz volt a megközelítés Amíg krumplit találtunk a határban, addig megvoltunk (főztük csajkában), de sosem laktunk jól. Fiatalok, 18 éves önkéntesek is akadtak köztünk a szakaszban (36 fő). Éjszaka a fenyőerdőben potyogtak az ágak Egy raj (12 fő), úgy megijedt, hogy lövöldözni kezdtek a vaksötétben, kézigránátokat dobáltak, azok visszaverődtek, és akkor robbantak, tehát saját maguk voltak az áldozatok. Súlyosan megsebesültek Elszállították őket másnap reggel, s hogy mi lett velük,nem tudtuk meg

Az oroszok erősen támadtak, visszavonultunk. Mindig utóvéd szerepünk volt Uzsokon át haladtunk Ott védelemre rendezkedtünk be Kb 2 hétig tartózkodtunk ott. '44. október 15-én, amikor a Horthy-féle fegyverszüneti kérelem elhangzott a rádióban, akkor vonultunk vissza az ezeréves határról Nagybereznára (akkor szlovák,most ukrajnai terület)

Óriási volt az öröm közöttünk, hogy most már nem kell tovább harcolnunk. Ez az érzés nem tartott sokáig, mertjött a hír,hogy Szálasi átvette a hatalmat, fel kellett esküdnünk rá A III gyalogezrednek eddig csak minimális veszteségei voltak -Ellentámadás kezdődött Cigándon Az oroszok két hegyhátra ásták be magukat. Minket, gyalogosokat a német tüzérség

támogatott az úton rohamlövegekkel. Jobbról és balról aknavetővel és kézi fegyverekkel lőttek Mivel ősz volt, még a falevelek sem takartak,jól láthattak bennünket Hamar sötétedett Kb 3 órán át óriási harc zajlott le Se parancsnok, separancs.

Amikor a németek tüzeltek, rövedebbre lőttek, s nem az ellenségnek, hanem a saját csapataiknak okoztak nagy veszteséget.

Én rajparancsnok lettem, mellettem állt tüzelőállásban a golyószórós. A torkolattüzet látták az oroszok, homlokáttalálta el az ellenséges golyó Vállunk szinte összeért Csak arra lettem figyelmes a sötétben, hogy fegyvere hangja nem hallatszik. -A nagy lövöldözés után hirtelen elhallgattak a fegyverek. Akkorra már elértük az oroszok állásait, kb. 10 m-re lehettünk tőlük. Ott virradtunk meg, de mivel nem kaptunk semmiféle parancsot, megkezdtük a hegytetőről való visszavonulást (tizenegy ember) Egyenként - hogy ne figyeljenek fel ránk - szivárogtunk vissza egy horhosba (völgyben húzódó terület vízmosásokkal), ahol el lehetett rejtőzni. Utoljára maradtam, s amikor megmozdultam, olyan hatalmas golyózáport kaptam,hogy magam semtudom, hogyan jutottam le bajtársaimhoz a meredek lejtőn. Fejem fölött süvítettek a golyók.

A rajjal megbeszéltük, hogyan tovább Úgy döntöttem, nem utoljára maradok A közelünkben lévő horhosba megyünk, ami nagyobb biztonságot nyújt. Én próbáltam elsőnek átjutni. Futás közben a szemközti hegyoldalon lévő távcsöves mesterlövész lelőtte a tölténytáskámat. Még a derékszíjam is elszakadt Szerencsére nem sebesültem meg A következő golyószórós átfutó olyan hirtelen és súlyosan sebesült meg, hogy hang nélkül meghalt (rácalmási fiú volt). Ez a puska kb. 15 halált okozott az ellentámadásba induló 65-ös hegyivadász század katonái között (hősi halált halt egy főhadnagy és a segítségére siető tisztiszolgája is) Az előrenyomuló csapatok a mesterlövészt bekerítették, még akkor is tüzelt, kétágú faágra támasztotta fegyverét. Azonnal agyonlőtték.

Olyan erős szovjet támadás indult, hogy visszavonulásra kényszerültünk Ungvárig. Bekerítettek bennünket, sokan fogságba estek, s ezredünknek csupán kb. 40-45%-a menekült meg. Utóvédek voltunk, de olyan hatalmas szovjet áradat közeledett, hogy ami kevés lőszerünk akadt, kilőttük Aztán futottunk kb. 6 km-t lefelé az Ung folyóig. Végig úgy pattogtak a golyók a fákon, minthajégeső esne. Mindenki azt hitte, itt a vég. A parton láttuk a felrobbantott hidat Mivel az út a túlsó oldalon vezetett, akadt, aki levetkőzve, volt, aki ruhástul gyalogolt át a nyakig érő,gyors sodrású vízben Szerencsére, egészségesen megúsztuk ezt a "kalandot". Az átkelés ideje alatt a szemközti

erdőből egy kisebb partizán egység puskával állandóan tüzelt ránk, de nem fordultunk vissza

Gyalogoltunk Ungvár felé. 77 km-t tettünk meg egyfolytában. Fizikailag gyengék lettünk, hisz1 jól soha nem laktunk, de bírnunk kellett a menetelést. Árok községbe értünk, s örültünk, hogy egy kicsit megpihenhettünk Mivel a falu lakosai kitelepítettek lettek,csak aszalt gyümölcsöt találtunk. Hamarosan riadó kezdődött, megint bekerítettek bennünket, s menekülnünk kellett Az ezredvonat (fogatos) osztaga fogságba esett

Az úton Ungvár felől orosz tankok közeledtek. Egy pentelei tüzérőrmester (Szőke János) a visszavonuló tüzéregységek között egyik ágyút bekapcsolta, s a szemben levő tankokicai felvette a harcot. Több harckocsit kilőtt, erre visszafordultak a szovjetek. Kis időre tovább folytatódott a visszavonulás Az ellenség ismét támadott Az ungvári hidat a németek felrobbantották, s akik nem tudtak átjutni a túlpartra, fogságba estek, pl. Németh János,aki később hazakerült és Kéri József,aki sajnos, odaveszett Egy kis faluban letelepedtünk, sok idegen alakulathoz tartozó katonával kerültünk egy csoportba (kb.15-en).Önellátó gazdálkodásra rendezkedtünkbe, teát, kacsát főztünk, végre jóllaktunk Egy pajtában szalmán pihenőhelyet találtunk. Késő este történt, hogy Jóth József unokatestvérem (a Deutsch közből) hirtelen lovakkal jelent meg. Kérdezte,van-e ott szállás? A hangjáról ismertem meg Elszállásoltuk, megvendégeltük Tábori csendőrökkel találkoztunk. Ők irányítottak bennünket a csapatunkhoz. Onnan elvittek Királyhelmecre, az alakulatot újjászervezték, onnan indultunk támadásba a Bodrogon keresztül A hidászok 2 szál nyárfát ácsoltak össze egymás mellé, és egymás végébe is, ráfektették a vízre, s libasorban haladtunk át. A csapi nagy csatában már nem tudtunk részt venni, mert óriási volt az orosz fölény. Visszagyalogoltunk a "hídon"át

Zemplénbe kerültünk, pár napra védelemre rendezkedtünk be, de ismét vissza kellett vonulnunk. Egy erdőben gyülekeztünk, az avarban úgy elaludtunk, hogy nem vettük észre a csapat visszavonulását Nyolcan maradtunk. Próbáltuk követni csapatunkat, Nagytornyára értünk. Ott egy házban szállást, élelmet kaptunk Úgy tájékoztattak bennünket,várjuk meg az oroszokat, akik igazolást adnak, s hazaengedik a magyarokat Úgydöntöttünk, ezt megkockáztatjuk, hisz nincs értelmemár atovábbi harcnak,hisz anémetek elvesztették aháborút

Jöttek az orosz járőrök, elvittek bennünket a parancsnokságra, de az ígéretből, hogy hazamehetünk, nem lett semmi Fogságba estünk Gyalog (10 naposmenetelés után)kb 200-300 km-es út utánNoviszamburgba értünk

Ez gyüjtőlágere volt 15-20 ezer fogolynak Innen szállították különböző lágerekbe munkára a hadifoglyokat. Nagy szerencsémre '45 január utolsó napjaiban lehetett jelentkezni az újonnan megalakult magyar hadseregbe. Sajnos, csak 1700 emberjöhetettel

1945.január 18-án marhavagonokba szálltunk be, és 10 napi utazásután jutottunk Debrecenbe Onnan Berettyóújfaluba kerültünk egy laktanyába Jó dolgunk lett, mert a környék falvaiból kaptuk az ellátást, amire nagy szükségünk volt, mivel 40-45 kg-osok lehettünk. Gyomrunk nehezen szokta meg a bő táplálkozást, hiába vigyáztunk, állandó volt a hasmenés Akik közel laktak, és eltávozást kaptak, azokkal megtörtént,hogy az otthoni bő,zsíros étel a halálukat okozta.

Április 24-ig ott tartózkodtunk, onnan vonattal Debrecenbe, majd Budapesten keresztül Körmendig utaztunk, innen gyalogmenetben Graz környékén telepedtünk le, ahol fegyvereket, lőszert kaptunk. Május 10-én kerültünk volna bevetésre a németek ellen Szerencsére 8-án megtörtént a feltétel nélküli megadás, vége lett Európában a háborúnak. Ausztriából gyalogmenetben jöttünk Magyarországra, a mi zászlóaljunk Székesfehérvárra került a 17-es laktanyába Az ablakok hiányoztak, térdig ért a szemét mindenütt.Kitakarítottunk, és a padlón feküdtünk több héten át. Csak aratás után kaptunk szalmát "fekhely"-nek Élelmezésünk: reggel bableves, délben babfőzelék, este ismét bableves zsír és hús nélkül Több hónapig ezt ettük 1946-ban javult akoszt. Feladatunk:A közbiztonság fenntartása az oroszokkal közösen, készültséget, őrséget adtunk,stb '46 tavaszán a zászlóalj egy része a nyugati határra ment, határőrök lettek, ami századunk Fehérvárcsurgóra került,aKárolyi-kastélyra vigyáztunk, s akörnyéken levő fontosabb épületekre,üzemekre 1946. július 1-én szereltem le. Ezt kérelmeztem. -Itthon 3 év után nagy örömmel fogadtak a szüleim. Olyan igazolást kaptam, hogy szolgálataimért előnyben részesülök a polgári életben, de az akkori vezetés ezt nem vette figyelembe. Ez a három év iszonyú szenvedést hozott rám, de a legfontosabb, hogy épségben hazaérkeztem.

Garbacz István: Franciaországban volt hadifogoly

/Venyimi út/

1923-ban születtem Dunapentelén. Öten voltunk testvérek. Édesapám arató napszámos lett a Szávics pusztán, de egész évben ott dolgozott. Emellett a Farkas tanyán is vállalt földműves munkát 2 kataszter hold földdel rendelkeztünk az úgynevezett "poletár" földön Ezt a család művelte Édesanyám még Pestre is hordott tojást, baromfit, amiket magángazdálkodóktól vásárolt fel, s gőzhajóval szállította.

1944 tavaszán (21 éves koromban) soroztak be katonának a Jantsky-féle vendéglőben Regruta lettem húsz levente társammal együtt Kalapunkat nemzetiszín szalag díszítette (minél több lány ajándékozta, annál nagyobb volt a dicsőség) Este ugyanitt ünnepségettartottunk Ősszel bevonultunk Székesfehérvárra, a Zámolyi úti tüzérlaktanyába. A kiképzés 2 hónapig tartott. Ezután Vörösberénybe - a Balaton északi részén levő egyik hegyre - osztottak be a légvédelmi tüzérséghez Lőelemképzős lettem (repülő megfigyelő és bemérő: magasság, sebesség) 3 Boforc (ágyú), 2 gépágyú és 2 db légvédelmi géppuska állt a rendelkezésünkre Ütegírnokunk Ihos Pista volt (Ihos Teri testvére), aki civilben pénzügyőrként (fináncként) dolgozott. 3 ellenséges gépet lőttünk le 2 hónap alatt: 1Liberátort (amerikai), és 2 Lockhead-ot (amerikai kísérő vadászgépek) Ezért elismerést és az összes ágyúnkra fehérrel festett karikát "kaptunk" Ütegünk 36 főből állt. Az ellenséges gép bemérésekor elhangzott a vezényszó: "Vigyázz, tűz!" Akkor egy lövést kellett leadnunk. Mindig a rajban jövő bombázó vezérgépre céloztunk, s ha azt a parancsot kaptuk, hogy "Tüzelj, tüzelj!", akkor sorozatlövés következett A "Tüzet szüntess!" vezényszó akkor hangzott el, mikor már hatótávolságon túl repültek a gépek Néha annyi lövést adtunk le, hogy vizes pokróccal kellett az ágyúk csövét hűteni. Ezek 29/38 mintájú légvédelmi ágyúk voltak, amelyeknek félönműködő töltőzára nagy tűzgyorsaságot tett lehetővé.

Ellátásunk - emberséges százados parancsnokunknak köszönhetőenszínvonalas volt Gyümölcsről és vasárnaponként 2 dl borról is gondoskodott Még templomba is mehettünk (természetesen akkor, ha nem voltunk szolgálatban).

Az őszi román átállás után azt a parancsot kaptuk, hogy vonuljunk a dunaföldvári híd megvédésére, de ezt megváltoztatták, rohamtüzér osztállyá alakítottak át bennünket. 160-ra emelték a létszámot, gyalogsági géppuskával

és golyószóróval láttak el bennünket Fehérvár védelmére vonultunk, Börgönd pusztán (közel volt a repülőtér) a lövészárok védelméből lőttük az oroszokat, ők meg minket. 62-re apadt le sajnos a létszámunk (nemcsak a halálozás, hanem a dezertálás miatt is (kb. tizenöten "leléptek"). Fehérvár eleste előtt visszavonultunk a Bakonyba: Bakonysárkány faluba. Egyik fehérvári társammal már elegünk lett a harcokból, nemtudtunksemmita szüléinkről, testvéreinkről, ezért megpróbáltuk a szökést Ez azonban rövid távú volt, mert csendőrökbe botlottunk Magyaráztuk, hogy parancsnokunk élelemért küldött bennünket, ennek ellenére visszakísértek a faluba, s szerencsére parancsnokunk megvédett bennünket.Ezt megúsztuk.

Győrig vonultunk vissza, mindenki kereshetett magának szállást, de csak egy utcában (a közeliét miatt). A házszámot be kellett jelentenünk. Nyilasok (Szálasi Ferenc "feketeingesei") igazoltattak, s bekísértek a nyilas parancsnokságra Ott a századosunk ismét igazolt minket Átmentünk a Dunán, Dunaszerdahelyen egy iskolában kaptunk szállást (ez a hely most Szlovákiához tartozik). A szabadtéri konyhán (gulyáságyú) dupla adag élelmet kaptam, mert 2 db bádog csajkát nyújtottam át. Mondtam a vezeték- azután a keresztnevemet, minthakét embernek kértem volna 1945. január 6-a körül bevagoníroztak, és nyugaton, Németországban "kötöttünk ki", Badenborg faluban. A létszámunk 96 volt a tisztekkel és tisztesekkel (alacsonyabb rangú hivatásos katona) együtt Repülőteret kellett alapoznunk egy fenyőerdő mellett (ebből atervből nem lettsemmi). Megjelentek az amerikaiak, angolok és franciák. Az utóbbiak fogságába estünk: március 12-én Egy bekerített tanyára kb 70-80 embert "tereltek" a szabad ég alá 4 napon át éheztünk Marharépát rágcsáltunk, ami igaz, hogy vitaminos, de nem embernek való. Egy bődön zsír is csitította éhségünket, ez viszont túl nehéz volt a gyomrunknak. A szabad ég alatt háltunk hátunkat összevetve négyen, fejünkre pokróc, a kenyereszsákon ültünk, úgy aludtunk Kb. 8 napig havaseső is esett, szél is fújt, fedél nemkerült a fejünk fölé. Volt, aki rövid alagutat ásott magának, pokrócot tett a bejárati nyílás fölé, hogy az esőt felfogja Rosszul járt, mert az átázott föld rászakadt s megfojtotta Senki nem vette észre Belgiumba szállították a foglyokat marhavagonokban 5 napottöltöttünk ott egy hatalmas raktárban. Az ötödik naponkaptunk csak kenyeret (fehéret) és tejport (+vizet). Ismét vagonírozás, irány Franciaország (mi ezt nemtudtuk). Franciaország északnyugati részén Normandiában, a tenger mellett, Cherbourgban állapodtunk meg egy hegytetőn, tüskés drótkerítés körben. Vegyes volt a csoportunk: németek,olaszok, oroszok, magyarok.

Másfél hónapot olyan sanyarú körülmények között kellett eltöltenünk, amilyenekre rémálmainkban sem gondoltunk: sátrakban "laktunk" (húszan egyben), takarót nem adtak, csak az maradt meg, ami nálunk volt A földön kartondobozok képezték a szalmazsákot. Szorosan feküdtünk, hogy melegítsük egymást, s ha egyvalaki megfordult, mindenkinek fordulnia kellett. Élelmezésünk: egy napra fél karéj kenyér, kis tejpor, víz, egy evőkanál cukor Néha üres levest is kaptunk (esetleg kis darab krumpli vagy retek úszkált benne). Egyszer sós heringet adtak, de vizet semmit. Mindenki kb. a testsúlya felére fogyott Én a német orvosnak mondtam, hogy baj van a szívemmel (reméltem, bekerülök a gyengélkedőre, jobb körülmények közé). Kb. 2 hetet sikerült a jobb létből kifogni. Amikor rájöttek, hogy csak szimulálok, visszakerültem sorstársaim mellé

Ez a tábor 50-60 ezer fős lehetett, a hadifoglyokat ezres blokkokban őrizték, tudatosan elkülönítették őket nemzetiségek szerint is Cserekereskedelem alakult ki. Egy óráért vagy gyűrűért egy doboz cigarettát esetleg fél kenyeret adtak a francia őrök. Az egyik német fogoly átvette a kenyeret, de nem nyújtotta ki a gyűrűt Erre a géppisztolyos őr belőtt a foglyok közé,kettőt agyonlőtt (köztük anémetet),hárman megsebesültek

Én egy kődarab és szög segítségével karikagyűrűt formáztam német 10 pfennigből (réz színű volt), és kenyérért elcseréltem Egyszer rossz csere alakult ki, mert a francia, akivel cseréltem, csak fél cigarettákat adott (külsőleg nem lehetett észrevenni). Mikor kiderült, hogy nem arany a gyűrű, ez az élelemszerzési mód megszűnt Árnyékszékünk latrina volt: 2 m mély, hosszú gödör kb 10 egyén számára, s rajta egy keskeny, hosszú rúd. Sajnos, előfordult, hogy valaki fizikai gyengesége miatt beleszédült s megfulladt Amikor a francia őr belőtt a kerítésen, s fölöttese jelentette az amerikai parancsnokságnak az esetet, egy bizottság szállt ki. Öten voltak. Látták, milyen embertelen kürülmények között élünk, s intézkedtek érdekünkben.Ők vették át felügyeletünket Legelőször fertőtlenítés történt: ruháinkat lecserélték, tetvetlenítettek, aztán megfürödhettünk. Fokozatosan javult az ellátás is: reggelink sűrű tejleves ( tejport oldottak fel forró vízben a konyhán, bele kekszet, zabpelyhet, kakaóport szórtak) Ebédünk olyan leves lett,amelybe sok tápláló anyag került: hús, tészta, rizs, zöldség stb. Vacsorára hideg ételt kaptunk: egy dobozba tejport, cukrot, kekszet, konzervet, 3 vagy 5 db. cigarettát tettek (ezek előrecsomagolt dobozok voltak)

A közösségi élet is kibontakozott: Minden nemzetiségűnek biztosítottak napi 1órátrádió szereplésre (zene),hatalmas hangszórók tették lehetővé, hogy

mindenki hallja Kisebb színdarabokat rendeztünk, sportolhattunk is Még templomba is mehettünk. A mise végén a magyar orgonista a Himnuszt játszotta. Hangosan, meghatódva énekeltük, hangunk elcsuklott, s végül már csak a "mennyei"zenehallatszott

Tisztálkodásunk javult: Egy hosszú bádog vályúban mosakodni, a zuhanyozóban fürödni lehetett

Még a nyáron kb 60 embert kisértek le az őrök a kikötőbe teherhajó kirakodására. Egy részük dolgozott, a többit visszakísérték. Egyikük rakodás közben annyi csokoládét evett,hogy kórházba került

Azt tervezték, hogy Angliába visznek ki ötszáz magyart ( önkéntes jelentkezés alapján), már le is kísérték őket a kikötőbe, ám ezt a tervet "fent"ről meghiúsították

Átkerültünk egy gyűjtőtáborba vonattal, ott találkoztam két földimmel: Szabó István asztalossal és Renyák Pistával Végre a sok idegen után pöntöleieket láthattam.Október 20-án indultunk onnan, Bécs mellett azonban az oroszok 10 napig a szerelvényünket nem engedték tovább. A kísérő amerikai tiszt alternatívát ajánlott: aki akar, hazamehet a saját felelősségére, viszont Nyugatra is (Angliába, Franciaországba, Olaszországba, vagy Amerikába) mehet.

Kb 20-an saját felelősségünkre átszálltunk egy Magyarországra induló személyvonatra, s irány: Ágfalva. Ezmárahaza földje.

Ott át kellett szállnunk. Leigazoltak bennünket. Az amerikaiaktól kapott csomagot (ami akkor szinte vagyonnak számított) a magyar katonák egy rosszabbik része elvette tőlünk. Kelenföldön kaptunk a Vörös Kereszttől meleg ételt. Pusztaszabolcsig vonattal, onnan gyalog jöttem haza. Éppen a választások idejére: november 10-re, Egészségesen, jó fizikai erőben (kb. 80 kg voltam) sikerült szülőfalumba és szüléimhez, menyasszonyjelöltemhez (Horváth Katalin, Nagyvenyim) megjönni. Nemmaradtbennemgyűlölet, de egy ideig tömegiszonyom volt.Idő kellett, amíg szervezetem feldolgozta az átélt szörnyűségeket, s be tudtam illeszkedni arégi,megszokott közösségbe

Szabó János: Németországban volt amerikai hadifogoly /Dékány köz, ma Árpád u./

1926-ban születtem Dunapentelén. Apám Szabó István, anyám Tóth Anna (Vagyok Panni) Testvéreim: Pista és Bözsi Édesapám arató napszámosként dolgozott.

1941-ben bekerültem a Kisbéri Állami Ménesbe mint lovászfiú (Kisbér Székesfehérvár és Győr között, Mór felett elhelyezkedő falu) Tanítottak és tanítottunk. 3 havi lovas kiképzés után válhattunk csak önálló lovassá. Egy éves lovász-képzés után lehetettvalaki képző. Feladatunk a ménesben tenyésztett csikók nyereg alá való betörése volt Három és fél éves lovász-időm alatt összesen 13 csikót törtembe Később mint idősebb lovásznak akadt olyan napom, hogy 5 lovat lovagoltam végig l-l órás turnusokban váltott nyergeléssel. Bátyám '37-4l-ig ugyanott teljesített szolgálatot mint lovászfiú '41-44-ig ott szolgált, mint katona Én '44-ben lettem tényleges katona. Csak zubbonyt és sapkát cseréltünk, a szolgálat helye maradt ugyanazokkal a feladatokkal. A ménesparancsnok lovásza, majd tiszti legénye lettem A '44 végén a bevonult katonák kiképzésében vettünk részt Mi tanítottuk őket lovagolni őrmester irányítással '44 nyarán és őszén már erősen érezhető lett a háború,hiszen Kisbért is bombázták. Ekkor született egy kormánydöntés,hogy Kisbér -Bábolna - Mezőhegyes méneseinek legjavát (kb 1300 ló) kitelepítik Németországba '44 október 15-én történt az úgynevezett Horthy-puccs, ami után Szálasi Ferenc, a nyilasvezér átvette a hatalmat. November végén kezdtünk bevagonírozni, 26-án indult az első szerelvényünk Kb 8 nap utazás után értünk Bergstettenbe, ahol egy régi ménes területén szállásoltak el bennünket A legközelebbi város Donau-Wört (13 km). München 80, Nürnberg 100 km-re volt. Mi azon a területen egész '45. áprilisig nem éreztük a háború hatását. E hónapelején kapta a terület az első bombázást (13 km-en 15járművet lőttek ki főútvonalon, amely mellettünk húzódott), 23-án hallottuk az első ágyúlövéseket, majd 25-én délután már közvetlen közelről: Buchdorf város felől (5 km). 26-án a délelőtti órákban láttuk a visszavonuló, menekülő német csapatokat, és vártuk az amerikai katonák bevonulását Ezen a délutánon parancsnokunkkal (Párvy Adolf Iván alezredes úr), a tisztesekkel és altisztekkel s a legénységegy részével figyeltük a vissza -és előnyomulást. Hatalmas robbanásokat hallottunk. Engedélyt kértem az alezredes úrtól: -Megnézzem mitörténtott?

- Ha van bátorságod, mehetsz!-Az országút mellett magas, sűrű élősövény húzódott, amelynek belső oldalán (részben kúszva) megközelítettem a robbanások helyét Láttam, hogy az amerikai katonák a németek által hátrahagyott lőszereket semmisítik meg Ezután visszatértem a parancsnoki csoporthoz, útközben az egyik épület sarkánál Major főtörzsőrmester úr megállított, megkérdezte,mitkerestem arra Ezt aparancsnokunk is hallotta és odakiáltott: Énengedélyeztem a felderítést

Este, sötétedés után érték el az amerikai katonák telephelyünket, ahol kezdték összegyűjteni egy épület pincéjébe a magyar katonaságot a parancsnokokkal együtt (kb. 50-60 fő). A pincéből visszakerültem a parancsnoki lakásba, ahol egy óra múlva újra ugyanaz az amerikai tiszt újra megtalált, s csak csodálkozott,hogyan kerültem vissza -27-én reggel a magyar katonaság felét gépkocsikra ültették, és fogolytáborba indították. Buckdorfban megállt a konvoj, és több mint fél napig ott tartózkodott Kora délután ismét felszálltunk a járművekre, majd visszaindítottak bennünket eredeti telephelyünkre. Oka az volt, hogy a felsőbb amerikai parancsnokságtól jött az utasítás: A tenyészló állományttovábbra is fenn kell tartaniés ellátni. Mi az amerikai parancsnokság alatt is önállóak voltunk, illetve ők biztosították a nyersanyagot, de a saját szakácsaink főztek nekünk. Ugyanúgy folytattuk a munkánkat, mint azelőtt. Két hónap elmúltával, június végén, július elején megkezdődött a magyar katonák szökése (fegyver nélkül) Könnyen mozogtunk, hiszen 30 km-es szabad mozgásteret biztosítottak nekünk. Ez azt jelentette, hogy a német márkában kapott zsoldért - melyet addig nemtudtunkelkölteni -a környező falvakban vásárolhattunk: élősertést, melyeket mi vághattunk le a táborban, és vagy lesütöttük, vagy azonnal (főzve is) elfogyasztottuk. Ezzel kiegészíthettük az alapélelmezésünket.

A lóállomány takarmányszükségletét az amerikai katonaság biztosította úgy, hogy gépkocsikkal Münchenből szállíthattuk a zabot és egyéb szemes takarmányt. Ennek érdekessége, hogy egy raktárban tárolták a zabot és a cukrot is zsákokban. így a magyar katona leleményességből egy-egy gépkocsira néha 2-3 zsák cukrot is felrakott, melyet szétosztottunk (még az amerikai gépkocsivezető is kapott).Mindenreggel létszámellenőrzésttartottak az amerikai katonák. Ha valaki hiányzott, azonnal dzsipbe ültek, az országút mentén gyalog ballagót elfogták, és újra visszaszállították 2-3 nap zárvatartás után ismét munkáraküldték mindegyiket Kb 12-20 emberről volt szó

Ebben az időben döntöttünkmi,volt kisbéri lovászok, hogy megszökünk, mely tervet elmondtam a parancsnokunknak is Erről lebeszélt bennünket azzal, hogy még nem lehet Magyarországra eljutni, illetve aki hazatért, azt a

határon elfogták, és orosz hadifogságba került. Azt kérte,várjunk, majd ő szól, hogy mikor alkalmas az időpontaz esetleges hazatérésre

Ezt augusztus első napjaiban közölte is. Ezután szervezkedtünk heten,s eldöntöttük, hogy elindulunk Augusztus 9-re tűztük ki az indulás napját Tanulságként az előző szökésekből nem az országúton, hanem a vasúton indultunk. Az ébresztő előtt (5 óra) 1 órával csomagjainkkal átvágtunk a legelőn (200 m), és az erdőn keresztül jutottunk el a 2 km-re lévő vasútállomásra. Úgy gondoltuk, hogy Münchenirányába megyünk, s amintjön egy tehervonat, megkíséreljük a felszállást Az állomás fölötti magas helyen lévő erdőben (kb.50 m) húzódtunk meg. Sajnos, egész nap hiába vártunk. Nürnberg irányába 2 szerelvény is elment. Ezután úgy gondoltuk, hogy a legközelebbi szerelvénnyel abba az irányba megyünk Délután 6 óra körül sikerült is felszállnunk, de ez csak 30 km-re vitt minket Roth városába. Ide bementünk, és egy parasztháznál pajtában szálltunk meg, ahol még tejet is kaptunk vacsorára Másnap reggel továbbra sem az országúton folytattuk utunkat, hanem felmentünk a vasúti töltésre, és a sínpárokon haladtunkgyalog mintegy 5km-t Ottújra sikerült vonatra szállnunk, amely Nürnbergig vitte kis csapatunkat.Ott töltöttük az éjszakát. Másnap újra vonatra szálltunk, mely egész Passauig vitt bennünket így 3 nap alatt több mint600 km-re kerültünk volt telepünktől Az állomáson találkoztunk magyar katonákkal, akik mondták, hogy 25 km-re Pochingban van egy gyűjtőtábor, ahol több minttízezer magyar táborozik. Eza terület régebben német katonai repülőtér volt Itt már magyar családok, leventék istartózkodtak.

Augusztus 13-án ide mentünk Szállást és étkezést biztosítottak Itt magyar volt a fennhatóság. Időközben a parancsnokság küldöncöket keresett a tábor ellátásához. Jelentkeztünk Fekete Lászlóval (aki itthon Leányfalun lakott) Szeptember végén kezdték toborozni és gyűjteni a hazatérni akarókat Először a sebesülteket, a leventéket, a családokat, majd a tényleges katonákat csoportosították Arra biztattak bennünket, hogy leventének valljuk magünkat,így hamarabb hazajuthatunk

Mi 18-19 éves fiatalok korengedményesek voltunk (akkor 21 éves korban sorozták akatonákat)

A családi szállás parancsnokságán dolgoztunk mint küldöncök, így sikerült a családi szerelvényre felkerülnünk október 6-án 32 főt zsúfoltak be egy vagonba, de vállaltuk. Az út az osztrák hegyeken vezetett át. A vadregényes tájban is gyönyörködtünk - Semering - de szívünkben már a honvágy lakozott Ágfalvánál (Sopron mellett) léptük át a határt, ahol csak rövid

ellenőrzést tartottak. Innen a Dunántúlonát a szerelvény Kaposvárra érkezett.

Ez a végállomás Ott szigorú ellenőrzésen estünk át (egész éjszaka sorban álltunk, hogy minél előbb sorra kerüljünk) Éjjel 1-től délután 2-ig tartott! Amikor megkaptuk az elbocsájtó levelet, rohantunk a pályaudvarra, ahol egy Budapest felé haladó vonatot sikerült elcsípnünk, melynek a tetején utaztunk Pusztaszabolcson leszálltam, ahol elköszöntem Laci barátomtól azzal, hogy a jövőben találkozunk. Az éjszakát ott töltöttem, másnap délelőtt szálltunk vonatra

Itt találkoztam Horváth Lacival, aki tudatta velem, hogy az egész családom egészséges, és itthon tartózkodik Megörültem, mert egy éve nem hallottunk egymásról.

Nem tudoméreztetni azt az örömet,amitátéltünk találkozásunkkor!

Az én hadifogságom jobb körülmények között zajlott le, mintatöbbieké, ezért hálás lehetek a sorsnak.

Nyugatos voltam

/írója 1952-ben települt Pentelére. Kéri az anonimitást. Ide házasodott, még mais dolgozik Régóta ismerem,tisztelem, becsülöm Oroszné/ Gimnáziumi tanulmányaimat Szegeden végeztem a piaristáknál. 18 éves voltam. 1944 tavaszán meg sem vártuk a "Te Deum"-ot,el kellett utaznunk Győrbe, ahol édesapám katonáskodott,mert már nagyon közel voltak a szovjet csapatok. Az én korosztályomat is kezdték besorozni, és hogy ne legyek Hunyadi páncélos, akiket a Szovjetunióba vittek, bevonultam apám alakulatához, a205-ös győri légvédelmi tüzérséghez Átéltünk egypár szőnyegbombázást, majd október végén Iván községbe költözött az alakulat egy része, ahol bevagoníroztak, és irány NyugatNémetország. Egy hónapig utaztunk Lippspringéig, ahol egy katonai repülőtéren szállásoltak el, és légvédelmi gépágyús kiképzést kaptunk. Itt is többször ért légitámadás az amerikai repülőktől 1945 március közepénannyira közeljött egy amerikai páncélos ék,hogy elkezdtük a visszavonulást. Kétnapi keserves gyaloglás után többen egy éjszaka megszöktünk az egységtől. Német polgári személyek bújtattak, mert ha a tábori csendőrök elkaptak volna, biztosan agyonlőnek. Egy hét bujdosás után bevonultak az amerikaiak, és fogságba ejtettek Az első nagy élmény volt, hogy enni adtak, mert már két hónapja csak kávét kaptunk egy szelet fürészporos, korpás

kenyérrel Tizenhat kilót fogytam Közülünk sokan meghaltak, de akik élve megúszták, néhányhétalattrendbejöttek. Csokoládét is kaptunk,ami nagy szó volt, mertmár2 éve nem is láttunk ilyesmit.

Egy hónapig barakkokban laktak a hadifoglyok, majd elkezdődött az igazoltatás Kiválogatták az SS katonákat, majd a Wermachtosokat, és elkülönítettek bennünket, az úgynevezett csatlósokat. A fogolytáborból az egészségeseket munkáravitték. Én elkerültem egy nagygazdához, ahol lóápoló lettem Eleinteféltem anagy dromedárlovaktól, de később megszerettem őket, és a lovak is elfogadtak, mivel én adtam nekik enni.Az istállóban aludtam,és mindennap kaptamegy tál héjában főtt krumplit s fél liter tejet. A földekre is ki kellett mennem,többször is szántottunk,vetettünk Lovat vezettem, bár az volt az érzésem, hogy "ő" jobban tudja, mit kell csinálni Társam, aki a tehénistállóban dolgozott megbetegedett, így a lovak ellátása mellett a teheneknél is dolgoznom kellett.

Meguntam a munkabér nélkül végzett rengeteg munkát, ezért három hónapi paraszti élet után más munkalehetőséget kerestem. Elmentemazottani polgármesterhez két társammal együtt, és igazolást kértem, ki is vagyok tulajdonképpen Hárman kaptunk egy papírt, hogy hazatérő magyarok vagyunk. Ezzel a papírral 750 km-t gyalogoltunk szebbnél szebb tájakon keresztül egy hónap alatt. Eljutottunk: Hameln-Hözter-Bamberg-NürnbergRegensburgon át Wilshofenig Itt megállított egy néger "Militari Poíicei", és bevittek egy újabb táborba Majd néhány nap utánjött egy amerikai százados, aki jól beszélt magyarul. Kiválogatott négy fiatal foglyot - köztük engem is -, és elvitt bennünket egy nagy iskolába. Itt voltak elszállásolva az amerikaiak. Minket beosztottak a katonai konyhára kisegítőnek Négy hónapi kuktálkodás alatt tanultam annyit angolul, hogy jól megértettem, mit mondanak, és ami a lényeg, a sütést, főzést is megtanultam. Itt,az iskolában jól éreztük magunkat, mindennap zuhanyoztunk, ami óriási változás volt, mert hetekig mosakodni sem lehetett:és végre nyugodtan tudtunkaludni is

A konyhán megismerkedtem egy hadnaggyal, aki megkérdezte, ki tud autót vezetni Énjelentkeztem, pedig mégjogosítványom sem volt Opel Blitz autóbuszt vezettem, amivel a dolgozókat szállítottam a szállásról a munkahelyre. Később jobb ajánlatot kaptam. Linzben az amerikaiak a "Cafe Goethe" nevű kávéházban egy clubot rendeztek be, ahol mintpincér-bármixer "működtem" atélihónapokban

1946 április végén átkerültem a "Stadt Passau" nevű dunai kirándulóhajóra, ahol szintén bármixer-pincér lettem Ekkor márjól beszéltem

az angol nyelvet, de nem irodalmi szinten, hiszen nem könyvből tanultam, hanem kifejezéseket sajátítottam el Kezdtem összeszedni magam Már volt 2 öltönyöm és 4 váltás fehérneműm, zoknik, cipők, egy bőrkabát, és ami a lényeg, lett 250 dollár megtakarított pénzem, sőt 1500 forintom Akkor, az infláció után kék színű volt a százforintos.

Elegem lett a csavargó életből. Elkezdték a magyarokat vonaton hazaszállítani. Jelentkeztem a pockingi transzport-állomáson, és 1947 októberében elindult a szerelvény, végrehaza!

Itthonról semmi hírt nem kaptam, nem tudtam,mi van a szüleimmel. A vonat a kaposvári szűrőtáborba vitt, ahol mindenemet elvették (dollár, forint, cigaretta, csokoládé, ruhanemű), csak az maradt meg, ami rajtam volt Örülhettem,hogy épségben hazaértem.

21 éves lettem Sorozás: bevonultam újabb 3 évre 1951-ben szereltem le 7 évet töltöttema katonaságnál...

Horváth György: Ma már csak emlék... /részlet/

A pentelei határ szelíd dombjai fölött ősz fürtökben csillogtak a bárányfelhők. Kristálytiszta levegő hűtötte a dolgos kebleket. Gyerekek száguldoztak mezítláb réten,mezőn,s fontak színes mezei virág-koszorút, míg kérges kezű apáik végezték -mindig fontos -munkáikat.

A sárga lösz évezredeken át ember keze nyomán változott dús termésnek fekete melegágyává Képességét 20-2:2 aranykorona értékkel minősítették Az úrbérfoldeknek fegyelmezett keretet adtak a szinte nyílegyenes utak, dűlők. Ki tudja negyvenöt év távlatából - ha nem itt született -, hogy a révűt és folytatásaként a gazdag Duna-dűlőamai Vasmű út vonalán haladt a papírgyár irányába. Hogy az Országúti-dűlő nevét az országút adta, mely a mai Szórád Márton út - Béke téri kapu - délivárosi kapu - az egykori Limes út -nyomán vette irányát Mohácson át Eszéknek. Évszázadok kereskedelmi és katonai felvonulási útvonala volt ez a Balkánról Nyugat felé. A Petőfi-járta révúttól nagyjából az Építők útja tengelyében haladt a Papdűlő, a Lajos-kövek és a római őrtorony alapja mellett a Bácskai tanyák felé. Délre a sugáregyenes Zsuzsa-dűlő kötötte össze -az országutat - a Duna-dűlőtkeresztezve -a radari katonai teleppel, ahol 400 km hatósugarú radarállomás figyelte hazai légterünket aháborúnak előjeleként. Egyenruhás lakóit ki tudja, merresodorta aháborúvihara. Tánközéjük tartoztakahuszonéves magyar katonák is, kiket e határban ért a gyilkos golyó Még itt-ott nagy bömbatölcsér vagy kiszántott akna,gránátjelezte: 5éve ittrettentőharcok voltak.

De azápolthatárra1949-re márabékés, igyekvő gondoskodás telepedett Még nem "söpörték" a padlást, még nem vitt a végrehajtó, még életet s dús kalászt érlelt anyár. Aztán aTóth,aKabók, abácskai, Pörgye és Farkastanyák őrködtek nyugatról délen át félkaréjra a Dunáig Itt a hajnalok csillogó fényében arévúti tanyákköszöntöttékakoránkelö penteleiparasztembereket Több tanyához fűződtek riasztó, véres emlékek a háború idejéből. Embervadászatöt tartottak, békés lakosokból szedve áldozatokat Mesgyék és mesgyekövek, bokroktól szegélyezett páskomok, öreg szederfák gyökerei föld fölé bújva állítottak játékos csapdát a jövő-menőknek. Naponta kétszer számlálták a kanász és tehenes által hajtott nyájakat a vén akácok A gyermekek fel sem vették, ha tehenek elejtett "tányérjaiba" léptek. Csak hogy

egyet durranthattak az ostorral, vagy fújhattak a mustekliba, a tülökbe, a kanász dudájába,

A Duna-parti fennsíkon végighúzódó szőlőhegyet orgonasövény szegélyezte a révút mentén - mint élő kerítés. A tiszta szándékú ember tudta, hogy a szőlőhegyre csak a szőlőkapun lehet és szabad bemenni. A csőszök mint mozgó tilalomfák vigyázták arendet,Szép,rendezettés tiszta volt ahatár Parlagnak nyoma sem volt. A gazdák szigorúan betartották a vetésforgót, mit, mikor, hova vessenek, s hogyan kell a belterjes gazdálkodást eredményesen folytatni

Sokat foglalkoztak aszövetkezés gondolatával akisgazdák, melynekhírét a Benelux államokból vették."Ha kapni akarsz az édes anyaföldtől, add meg neki is, ami jár!" Ez számukra törvény volt Létüket, kenyerüket, jövőjüket jelentette a föld, hisz jobbágy déd- és ükapáikhoz hasonlóan két kezük munkája hoztanekik is a falatot, akicsinyeknek amadárláttakalácskenyeret. A kaszák früstökre már egyszer kifáradtak a réteken, kalászokon, a búzatáblákban. A mándlikat, puruckákat, rékliket leparancsolta hamar az igyekezet. Csak ellenszél tompította a környező falvak csengő-bongó harangszavát Más volt a szentmártoni,a vecsei, a baracsi hangja Csodálatos összhangverseny volt ez a nyári deleken, mikor megállt a levegő. Napi munka közben finom volt még a tavalyi avas szalonna is vöröshagymával. Hosszú napokon embernek, igásnak kijárt egy kis déli pihenő Tiszta forrásvizek életerőt csörgedeztek Munkaközben dalok, füttyök serkentették a gyöngyöző homlokok mögött érlelődő holnapi terveket. Térdenállva vizsgálta a gazda, csírázik-e a mag, milyen lesz ajövő termés Majd visszakaparta a földet, hogy egy szem se vesszen kárba

A háború nagy károkat okozott, és nem kis zavart keltett a föld művelőinek életében is Nem volt igavonó állat, vetőmag, szerszám, de a határtalan szorgos munka, az élniakarás, a jövőbe vetett hit segített a tálpraállásban.

Aztán megindult a szövetkezetesítés, de nem a nyugati önkéntes forma, hanem a kolhozgondolattal asszociáló keleti Az erőltetett menet kényszernek hatott még az l-es, Il-es, IH-as típusú csoportokban is. Az akció reakciót, a kényszer ellenállást váltott ki Az ősi földet nem adjuk! Újra cselédsorba kerülünk! Csapongtak a fejekben a gondolatok A félelem kísértetként ülte meg az éjszakákat...

Fekete János: Katonadaiok /Rákóczi u. 27./

Karádi Katalin énekelte tiszta, búgó hangján:

Sokkal jobban szeretlek, mint máskor, Minden percben rád gondolok százszor, Valahol Oroszországban, valahol Oroszországban

Mindig ate leveledet várom, S csak terólad álmodom azálmom Valahol Oroszországban, valahol Oroszországban S arra gondolok,mikor a csillag rámragyog, Azt acsillagot te otthon éppúgy láthatod Sokkaljobban szeretlek, mintmáskor, Minden percben rád gondolok százszor, Valahol Oroszországban, valahol Oroszországban

Muszkaföldre lassan jár aposta, Alig várják mára válaszom, Megkérem arádiótól szépen, Közvetítse kívánság-dalom: Sokkaljobban szeretlek, mintmáskor, Minden percben rád gondolok százszor, Valahol Magyarországon, valahol Magyarországon Mindig ate leveledet várom, S csak terólad álmodom azálmom, Valahol Magyarországon, valahol Magyarországon.

Egy szál akác, halvány orosz akác, Egy szál akác,halvány oroszakác, Csókomatvidd el, és őrávigyázz! Repülj át nappaltés éjszakát! Szívemnek vidd el üzenetét: Siess hazámba száz vészen át, Valaki várja akedvesét. Te árva, te halvány oroszakác.

Bajtárs az élen csak öt perc az élet, Csak ötperc és nincsen tovább.

Bajtárs, ha érzed,hogy fáj még aszíved, Otthon még gondolnakrád.

Bajtárs, te hidd el,hogy semmi az élet, Jöjjön a legszebb halál!

Bajtárs az élen csak ötperc azélet, Mindegy, demennimuszáj

Már újra zúgnak a fegyverek...

Hol anapkel fenn az égen, Összefognak nemzetek^

Hogy elmúljon a szégyen Ha százszoros is atúlerő, Demi százszor többetérünk. Fegyvered hát vedd elő, Hisz úgyis csak egyszer élünk.

Magyar honvédjár túl aDnyeperen, Körülötte már égnek a falvak Gépmadár tör át a fellegen, Csikorognak ahernyótalpak Hát édes bajtárs, adj kezet, Mert vár reánk aharc,vár aharc. Hát édes bajtárs, adj kezet, Mert vár reánk aharc,vár aharc.

Mennek a tüzérek a ribegő-robogó vonaton, Mosolygós arcukat kidugják avonatablakon

Dehiába hajtja az idén tavaszon arozmaring az ágát, De hiába várja sok kislány haza a babáját!

Kárpáti hegyeken nyílnak amuskátli virágok

A gépágyús tüzérek indulnakaz oroszhatárra. Kitűzik azászlót, amagyar lobogót az ezeréves tetőre, Magyarok Istene,tekints le a légvédelmi tüzérre!

Égbe nyúló hegyek alján, havas éjszakában Szomorúan áll egy tüzér az oroszhatáron.

A szívébe' imarebben,sóhaj száll azégre, Kis faluról, barna lányról,otthon hagyott boldogságról Golyó süvít el afüle mellett.

Isten veled, édesanyám,megyek aharctérre Nem leszek az édesanyám drága szemefénye. Ha egy golyó szíven talál engem aharctéren: Nem tudom,hogy mi vár reám,Istenveled, édesanyám, Most látod a fiad utoljára

Ha majd egyszer vége lesz a világháborúnak, A katonák lába elé virágokat szórnak De márakkor énnemleszek az élők sorába'.

Nem lesz gyászos temetésem, Csak egy korhadt fakeresztem, Az lesz az én gyászos temetésem.

Voronyezstől sebesülve jönnek a katonák, De sok szőke, barnakislány várja a babáját. De csak mindentizediknekjön vissza a párja, A többinekaDonpartján nyugszik a babája.

Ha majd egyszer vége lesz a sok-sok szenvedésnek, Nézzétek el ahonvédnek,hogy egy kicsit részeg! Megszabadult ahaláltól,sej, hazavisz az útja, Kifelé áll amundérbóla szekere rúdja

Odahaza száz ölelés, száz édes csók várja Nem ahideg lövészárok, más lesz apárnája. Nem fütyül afüle mellettsej, csak azesti szellő, Azt fütyüli, acsatába' ővolt a legelső.

Laktanyába' hajnaltájba' ébresztő szói, Hajrá, előre,hadsereg!

Tíz percmúlva vigyázzba áll minden század, Mind szálas, mind oly stramm gyerek.

Amerre ők vígan masíroznak, Leányfejtől kivirágzik minden ablak

Csillagtalan parolinján nemragyog a fény, Lányok, ez csak egy közlegény

Az én babám nemkapitány, se nem őrmesterúr, Hanem csak közlegény

Az én babámpár év utánúgyis megszabadul, Hát mértnevárjam én?

Az én babámnak semmi rangja nincs, Mégis őnékem alegdrágább kincs (galambom).

Az én babámnemkapitány, se nem őrmesterúr, Hanem csak közlegény

Este tízkor mindenutcaélénkebb lesz, Kinn sétál mára hadsereg Kiskapuban őketvárja minden kislány, Amíg bennamama szendereg, Amíg egy párvígan elcicázik,

A vén hold afelhők mögött bújócskázik. Búcsúzáskor mindenlánynak könny ül aszemén, (No lám!)Ezttetteegy közlegény.

Az én babám nemkapitány, se nem őrmesterúr, Hanem csak közlegény

Diófából sejehaj, diófából nem csinálnak koporsót. A bakának sejehaj, abakának nem írnakbúcsúztatót. Ágyúgolyó lesz annaka búcsúztatója, Barna kislány, sejehaj, barnakislány lesz a megsiratója.

Százados úr sejehaj, százados úr ha felül a lovára, Visszatekint sejehaj, visszatekint az elfáradt bakára. Ugye, fiúk, szép élet akatonaélet? Csak az abaj sejehaj, csak az abaj, hogy nehéza viselet.

Á pécsváradi fenyves erdő aljába', Oda van akicsiny tanyámcsinálva Jöjj el hozzám,édesrózsám, Nézd megazénkicsinytanyám, A pécsváradi fenyves erdő aljába1

Főhadnagy úrbúcsúzik aszázadtól, Előveszi harcisípját, beléfúj.

Oly szépen szól harci sípja, A századát visszahívja A pécsváradi fenyves erdő aljába.

Öreg baka búcsúzik aszázadtól, Leteszi a szerelvényét, selindul. Isten veled, édes bajtárs, Látjuk-e mégviszont egymást A pécsváradi fenyves erdő aljába'

Messze van a nyíregyházi kaszárnya, Oda van akisangyalom bezárva. Édesanyám,fáj a szívem, Éjjel-nappal gondolokababámra. Messze van anyíregyházi kaszárnya

írtam én ababámnakegy levelet, Megírtam,hogy szolgált őmáreleget. Jöjjön haza szabadságra, Ne várja, hogy énmenjek elutána, Messze vananyíregyházi kaszárnya.

Margit körúti fegyháznak

Tört ablakán ki-kisír egy nóta. Szegény fogoly, szabadságát Most temetiel egynótaszóba. Fájó szívvel fel-felsóhajt, Hull akönnyerozsdás,repedtrácsra Elmerengve gondolvissza Az elveszett boldog szabadságra

Édesanyám,nesirasson, Ne epessze énértemabánat! Majd tavasszal visszajövök, Amire akék ibolyák nyílnak. Hogyha kérdik,merre vagyok, Ne mondja azt,hogy rabvagyok régen! Mondja azt,hogy boldog vagyok, Mondja azt,hogyjobb napokatélek!

Ha tavasszal ki nemjövök, Amire akék ibolyák nyílnak, Akkor engemne várjatok, Mert márakkor lentfekszem asírban. Hogyha kérdik,merre vagyok, Egy kislánynak mondjátokmegcsendben, Hogy abánat,a szenvedés Vitt a sírba időelőttengem

Hideg szél fúj, édesanyám, adja ki a kendőm! Még az éjjel felkeresem arégiszeretőm. Kiállók a kapujába, Kibeszélgetem magamatvéle utoljára.

Ellőtték ajobb karomat,folyik pirosvérem. Nincs énnekemédesanyám,ki bekössenékem Gyere,kisangyalom kösd besebeimet, S gyógyítsd megabánatosszívemet!

Őrmester úr fekete subája, Barna kislány húzódik alája. Mennéljobban húzódik alája, Annáljobban kilátszik az Egy, kettő,három,négy a fehér lába szára

Barna kislány kimentazerdőbe, Epret szed a rózsáskötényébe Míg az epret szedegeti, A babáját más öleli Egy, kettő,három,négy az erdő sűrűjébe'

Be van az én zubbonyzsebem varrva, Barna kislány, mitkeresel abba'? Benne van a zsoldkönyvem, Meg a leszerelő levelem. Már ezutánbarnakislány a kedvesem

Már újra zúgnak a fegyverek, Hol anapkel fenn azégen. Összefognak nemzetek Hogy elmúljon a szégyen. Ha százszoros is atúlerő. De mi százszor többetérünk Fegyvered hátvedd elő, Hisz úgyis csak egyszer élünk.

Magyar honvédjár túl aDnyeszteren, Körülötte márégnek a falvak Gépmadártöráta fellegen, Csikorognak ahernyótalpak.

Hát édes bajtárs, adj kezet, Mert vár reánk aharc. Vár aharc.

Gépágyús induló:

Trombita szól a dob pereg És dübörögnek a Hofferek. A kürtszó is ércesen rivall. És a fekete éjszakán Repeszgránát tűznyomán

A felhőkig szálljon ez adal! /:A gépágyús tüzér vigyáz,ha száll agépmadár, A gépágyús tüzér atűzharcramindigkészen áll. A gépmadár ha zúg, Az angyalát, szedjétek le,fiúk! Repülőjobbról, sebesség nyolcvan, Megvan, követem, kész! Már indulhatatüzelés! :/

Idegen földön, bérceken, Magyar rónán,réteken Kinyílott már százezer virág. Jöhet ránk száz fergeteg, Acélkarunk nemremeg Csodát látmagyartól avilág /:A gépágyús tüzér..

ÁH a hajó a Balaton vizébe', Megakadt egy csipkebokor tövébe'. Csipkebokrot ki kell vágni! A hadihajónak ki kell járni, Hadd tudjon akisangyalom kiszállni.

Százados úr,jól vezesse századját! Hazafelé vegye amenetirányt! Százados úr,arratartson, Amerre akisangyalom áll azutcasarkon! Úgyis tudom,vélem akar beszélni.

Bánhidai vigadóba' szépen szól a magyar nóta, Viszi a szél, fújja a szél ki az orosz frontra Egy tüzérnek a bánatát,golyó száll szívébe, És a legszebb magyar nótátviszik fel a magas égbe

Főhadnagy úr,főhadnagy úr,csak az a kérésem, Öt-hatnapi szabadságot írjon ki énnekem! Levelem jött, anyám írta, az van beleírva: Meg se látlak, édes fiam, letesznek a sötét sírba.

Főhadnagy úr szeme könnyes, arcán ül abánat Három napja temették el az édesanyámat. Nem voltam otttemetésén,könnyem se hullt rája, Szüksége volt a hazának mindenjó hazafiára

Van sok ember, ki míg él, Mindig reszket, mindig fél asötétbe' Pedig félni nem való, Otttörténik meg ajó a sötétbe'.

Ha a korzón kialszik a gáz, A sok kislányt feltöri a frász Hallatszik a cuppogás, A cipi-cupi cuppogás a sötétbe'.

Egy vén korhely, ki nem fél, Hazafelé mendegél a sötétbe' Kapukulcs a kezébe1 , A babája úgy várja a sötétbe'.

A vén korhely lehajol hozzá, Arcát sejtve csókot nyomottrá. Az asszony fordítva feküdt, A csók rossz helyre került asötétbe'

Légi tüzérnekjól megy a sora, Krumpli az ebéd,tök a vacsora Akármi a vacsorája, csak legyen a kulacsába' Jó idei bor,jó savanyú bor. Azután csak a lányokra kerül majd a sor.

Nem soroznak mártöbbékatonát, Hová teszik a sok komisz ruhát?

Kihirdették az újságba', akinek van felnőtt lánya Pestre kell vinni,Pestre kell vinni! Ezután már leányokat fognak sorozni.

Kedves barátom,az lesz a furcsa, Majd ha aJulcsa áll arapportra. Százados úrnakjelentem,én magamatnemjól érzem, Hol itt abába? Az ütegszülész?

A hasamba' csuklózik egy kis légi tüzér.

Két napot ültem az egyesbe'

Mert teveled voltam együtt kettesbe'. Észre se vettük azárórát, Leülöm hátérted ezt apárórát Őrmester úr,nyissa ki!

Mert akimenőm,sej, mertakimenőm Úgy várja valaki.

Hadd legyen szép ez az egy este! Jobb kettesbe' lenni,mintaz egyesbe!

Leteszem a risztungom a csárda közepére, Lehajtom afejem arózsám ölébe Lehajtom afejem arózsám ölébe, Hullajtom akönnyeim arózsás kötényébe.

Elmegyek, elmegyek, vissza sose jövök, Ennek afalunak tájára sem jövök. Sír az édesanyám, aszeretöm gyászol, Ellenséges ágyúgolyó választ el egymástól

Ledűlött, ledűlött a sz^naboglya teteje, Gólyamadár sej, haj, fészket rakottbelőle Gólyamadár sej, haj, szépen kelepei aháztetőn, Elhagyott és megcsalt engemet a szeretöm.

Káposzta,káposzta,téli,nyári káposzta Édesanyám háza nálam nélkül de árva

Az van a káposzta csipkés levelére ráírva: Érted lettem rózsám légvédelmi katona

Katona, katona, kiállott a kapuba, Sárgacukrot ropogtat,engem odacsalogat Ráhallgattam a szavára, Becsalt a laktanyába.

Ez akislány de kicsi, de kicsi Máris atüzértszereti Alig cseperedik fel, márőneki puszi kell, Göndör a haja, haja, csöpp szája, Gépágyús a babája

Amikor még békebeli volt ez a világ Kassán és Pozsonyon túl

Bakasapka mellett nyílott a búzavirág, Úr volt ám a vitéz úr!

A nagy réten már hajnalban Szólt a cifra rezesbanda. Harsogott a Dunán át: Hogy: 32-es baka vagyok én, Zöld parolin mosolyog a blúzom elején. Nincsen sarzsi, de holnapra lesz, Hadnag}/ úr a galléromra csillagokat tesz Horthy Miklós adta ezt a mundért rám, Nincsen lovam, gyalog masírozok ám

Mert: 32-es baka vagyok én, Recece, gyalog masírozok én.

Recece, nem vagyok én kapitány Recece, nemjárok én paripán, 32-es baka vagyok én Recece, gyalog masírozok én Recece, nincs a lánynak köténye, Recece, elvesztette az este. Elvesztette, tyuhaj, az este, Recece, mikor a bakát leste.

Gyóni Géza: Csak egy éjszakára

Csak egy éjszakára küldjétek el őket: A pártoskodókat,a vitézkedőket.

Csak egy éjszakára: Akik fent hirdetik,hogy mi nem felejtünk, Mikor ahalálgép muzsikál felettünk; Mikor láthatatlanmagja kél aködnek, S gyilkos ólom-fecskék szanaszétröpködnek.

Csak egy éjszakára küldjétek el őket: Gerendatöréskor szálka-keresőket.

Csak egy éjszakára: Mikor siketítőnbőgni kezd agránát,

S úgy nyög avéres föld, minthagyomrát vágnák; Robbanó golyónak mikorfénye támad

S véres vizekicsap a vén Visztulának

Csak egy éjszakára küldjétek előket: Az uzsoragarast fogukhoz verőket

Csak egy éjszakára: Mikor gránát-vulkán izzóközepén

Úgy forog aférfi, minta falevél; S mireföldre omlik,ó iszonyú omlás, Széppirosvitézből csak fekete csontváz.

Csak egy éjszakára küldjétek el őket: A hitetleneketsazüzérkedőket

Csak egy éjszakára: Mikor apokolnakégő torkatárul, S vér csurog aföldön,vér csurog a fáról, Mikor arongy sátornyöszörög a szélben, S halóhonvédsóhajt: fiam...feleségem..

Csak egy éjszakára küldjétek el őket: Hosszú csahos nyelvvel hazaszeretőket. Csak egy éjszakára: Vakító csillagnak mikortámad fénye, Lássák meg arcuk aSan-folyó tükrébe', Amikor magyar vért gőzölgve hömpölyget, Hogy sírva sikoltsák: Istenem,netöbbet

Küldjétek el őket csak egy éjszakára, Hogy emlékezzenek az anyjuk kínjára. Csak egy éjszakára: Hog}'bújnának össze megrémülve, fázva: Hog)' fetrengne mind-mind,hog}'meakulpázna; Hog}/tépnéaz ingét, hogy verné amellét, Hog}'kiáltná bőgve: Krisztusom,mi kell még!?

Krisztusom, mi kell még!? Véreim, mit adjak Árjáért avérnek, csak én megmaradjak!? Hogy esküdnemind-mind, S hitetlengőgjében, akit sosem ismert, Hogy hívná a Krisztust, hogy hívná azIstent, Magyar vérem ellen soha-sohatöbbet! - Csak egy éjszakára küldjétek el őket

Eduardo Fíores: Mi a háború?

1. "Mi aháború? semmi különös, valami amiben mindig a többiek halnak meg, és mindig alegszebb és legkedvesebb bajtársak és ez minden."

3. Hajnalhasadaskor, mikor csak amadarak vannak ébren,és mikor legcsendesebben ereszkedik a víz a folyón, amikor apuskacsöveken aharmat gyöngyei élő szikrákként csillannak és mély és természetes a kopácsi mocsarak zöldeskékes csendje, ez az a pillanat -ha megengedikamelyet a legjobban szeretek a háborúban."

2 "Csak akkor gondolok a halálra, mikorjelen vagyok másokén ugyanazt érzem mint gyerekként mikor a Csipkerózsika másnak a csókjaitól ébred fel, becsapottnak, rászedettnek, csúnyának és nevetségesnek érzem magam. Aztán meg azt mondják: hősvagy."

4. "A harmadik szakasz másod géppuskakezelője futva jött hozzám,hogy közölje a második bunker egyik sarkán ott,ahova elér egy vékonyka fénysugár kezdtek kikelni a margaréták."

(Az 1991-95-ös jugoszláv polgárháború idejéből.)

Várnai Zseni: Katonafiamnak!

Én magzatom,szép katonafiam, Szívevérével ír neked anyád, Mióta acsászár kenyerét eszed, Vörösbe fordult itthon avilág! Mostkészülünk a döntő,nagy csatára, S ti lesztek ellenünkmajd a sereg, Haráuszítnak önnön véreidre, Nelőj,fiam,mertén is ott leszek!

A Krisztusunk vagy,ami Messiásunk, A reménységünk, mindenünk:az élet! Tedöntődel most aminagy sorsunk, A Te felzúdult, bús rabszolgavéred. Borítson el aforradalmi mámor, Ha hömpölyög a lázadó sereg, Mint fölkorbácsolt, zúgó tengerár, Nelőj,fiam,mertén is ott leszek!

Az anyaföldnek mostzsendül améhe, Már lesi az ásós,kapáshadat, Hogy szűz ölébe termőmagothintsen, Várja az erőt,mely életetad, Most megmérjük irdatlan,nagy erőnket, S nemringatnak majd kalászt a szelek, Atermőföld lesz ami lázadásunk: Ne lőj,fiam,mertén is ott leszek!

Mostmég csak háborog azóceán, S akevélyhajót mártépi, dobálja, Mi lesz, hamajd ős medrébőlkitör, Ha úrrá leszatenger akarása, Mi lesz, haminden katonafiú Szülőanyjától kap egy levelet, Mely lázit,gyújt, vérbeborít: Ne lőj,fiam,mertén is ott leszek!

Fiam,ez öreg,reszkető sorokban Én sírok, ki méhembenhordtalak, Ki eggyétetteméjét, napot,órát, Hogy etesselek, hogy dajkáljalak, Hús ahúsomból,vér a véremből, Hogy emelhetnélteakkor kezet, Ha énzokogom, sikoltom feléd: Ne lőj,fiam,mertén is ott leszek! 1912-ben Pestenmunkástüntetésvolt, amelyet levertek. Ezavers is háborúellenes.

FEHÉRVÁRI HUSZÁROK (19%). A 3. SORBAN 30BBR0L A 3. MOLNÁR IMRE PENTELÉRÖL. HŐSI HALÁLT HALT. FELESÉGE 9 GYEREKET NEVELT FÖL A MAI BARACSl UTCÁBAN.

30BBRA-- FEKETE JÁNOS

BURUNCZ ERZSÉBET 11 ÉVES VOLT, AMIKOR ÉDESAPJA A KELETI FRONTON HŐSI HALÁLT HALT

BOGDÁN MIHÁLY (1939) MAGYAR KATÓNAK (194-3)

ZSOMBOR JÁNOS ES ISTVÁN (II. VILÁGHÁBORÚ)

A VAR

Utószó

Több volt hadifogoly kérte, ne írjak meg néhány - más népet bántótényt. Akik akkor ellenségek voltak, most barátok. Nem tűzöm ezeket senki nevéhez, de az igazság feltárása, és az akkori helyzet ábrázolása nem nélkülözheti ezeket így csak általánosságban közlöm:...Volt olyan tábor, ahol a foglyokat arra kényszerítették, hogy meztelen talpukkal üvegcserepeken haladjanak át. Aki kilépett, azt félholtra verték puskatussal Éheztek, giz-gazzal "táplálták" őket Majdnem mindenki a felére fogyott Előfordult, hogy olyan durvára darált kukoricaételt kaptak, amit még az erős gyomorsav sem tudott megemészteni: úgy felsértette a végbelet, hogy folyt belőle a vér Vagy a kőkemény borsószemek bejutottak a szervezetbe, s egészben távoztak. Aki az éhhalál küszöbén állt, a másik székletéből kaparta ki a szemeket, s undor ide vagy oda,megette őket Sóder közöttbúzaszemeket találtak Nosza! Órákig (napokig?) keresgéltek, de nem haltak éhen Akadt, akinek 18 napig nem volt széklete, olyan kevés élelmet adtak. A szervezetnek nem volt mit kiadnia, mindent (amittudott)megemésztett.

Félve a bélcsavarodás okozta halálnemtől, ricinust kért... Abban a táborban soha nemtelt meg a 2 mhosszú gödör, pedig sorban ültek rajta, mint fecskék avillanydróton szeptemberben.

Aki hazakerült (sokan csak a 40-es évek végén vagy az 50-es években), más ember lett, mint volt itthon A mindennapos harc a túlélésért lelkileg eltorzította. Egyszerűen továbbélte a lágerszokásokat, amit majd egy évtizedig magába szívott, és kupori lett, önző. Csak magára gondolt, senkinek (még rokonnak) sem adott semmit. Gyermekének ki kellett fizetnie még az egyszem tojást is Nemengedte felszeletelni a kenyeret Magához vett egy nagy darabot és tördelte Ha felesége (mint ahogy Pentelén kedves szokás) jószívűen adott valakinek gyümölcsöt vagy bármit,egy hétig szidta a "könnyelműségéért".

Tehát Európában (és így nálunk is) a háború nem ért véget 1945. május 9-én. Pusztította lelkekben. S még nem esett szó az egzisztenciális gondokról, az apa híján meg nem született gyermekekről, a téves halálhírekről, az újra férjhez ment "özvegyiekről, akiknek évek múltán tért haza férjük.. S arról sem, hogy miért nem beszéltek a volt foglyok a sok borzalomról: megfenyegették őket, hogy újra visszakerülnek, ha csak egy szót is szólnak még acsaládjuknak is... Teháthallgattak...

Hazajött végre keletről a családfő Falusi háztartás, tápláló (de nehéz) ételek. Állandó evési kényszer kerítette hatalmába. Orvosuk szerencsére figyelmeztette a családot, csak módjával ehet Kulcsra kellett zárniuk az éléskamrát, mert ha nem figyeltek, evőkanállal ette a disznózsírt Betörte a kisablakot, be akart mászni,de nem fért be...

1951-ben szintén keletről (10 év után!) toprongyos, szakadt ruhájú, torzonborz ember lépett be a konyhába. Az erélyes 17 éves lány kilökte, s szidta, hogy mer ide bejönni, miért nemzörget előbb a kapun,ahogy szokás. A férfi lehajtott fejjel, engedelmesen, szó nélkül kilépett az udvarra, mert a parancs az parancs (ukáz), bárki szájából jön is. Idegeibe szívódott. A lány hátrafordulva, meglepetten nézi édesanyját, aki keservesen zokog.

-Mi a baj? Mitörtént?

- Őate édesapád! -mondja az anya elcsukló hangon.

Pár nappal később kérdi a feleség: -Milyen levest főzzek?

-Menj le a patakpartra, szedjél csalánt!

Felforrósította a vizet, és belerakta (ez védte meg őket annak idején a skorbuttól, bár nemigen tudhatták),beletett még egy evőkanál korpát (amivel azállatokat etették itthon)és kevés olajat. Kész lett a "hadikoszt" (zupa:leves). Hazaérkezett a faluba az egyik volt fogoly, s említette,kiveljött együtt A hír a feleség fülébe jutott. Mikor rákérdezett, az illető letagadta. Az asszony azonnal utazott fel Pestre, az ilyen ügyekkel foglalkozó központba: kis sütemény; érdeklődés, durván kizavarták, a csomagot sem juttatták el a címzettnek. Utólag kiderült, a családfő már akkor Vácott tartózkodott, 5 hónapig még fogoly maradt..

A karácsonyi bombázáshoz még adalék: Olyan hirtelen történtatámadás, hogy két Tót utcai családnak (hatfő) már nem volt ideje a közös pincébe futni (erről már írtam az I kötetben,most csak ellenpéldaként említem) Ezmentette meg életüket, mert a pince telitalálatot kapott Egy másik család (anya és öt kisgyerek) le tudott menekülni, ott a ház omlott össze. Tehát kiszámíthatatlan háború idején a menedék,az életben maradás..

Az is elgondolkodtató tény, hogy a keletről hazatérteknek (a legfiatalabbak kivételével)már nemlett gyermekük...

"Akárcsak az én apámat, osztálytársaim 70-80 %-ának apját megölte a háború A főiskolán háromolyan társam volt csak, akinek élt az apja."

Szabó István Oscar-díjas rendező

Az egyik fogoly megfigyelte, hogy 11.30-kor a tábor közelében elhalad egy vonat Délben odahallatszik a harangszó Fél óráig egyfolytában nevetett. Nem volt oka, csak célja. A többiek azt hitték, megbolondult. Ámmellette hullottak az emberek, s ő egészséges maradt.

Humor = életnedv Erősíti az immunrendszert

Pentelének megvolt a kálvária 12 stációja, még azötkrisztusi sebhely is: -azártatlanzsidó közösség deportálása (56 fő)

-katonai behívások -kegyetlen szenvedés aháború mészárszékében - amunkaszolgálatosok elvitele

- abékés lakosság '44 karácsony esti bombázása (kb.200 halott) -a frontról sebesülten hazatérők -a soha vissza nemkerültek - acsonka családok (félárvák, hadiözvegyek) -a hadifogságban szenvedők -a háború utániéhezés,nyomor, infláció - az 1950-es téli éjszakai kitelepítés (41 becsületes, dolgos család: 129 fő):

Béres István Borsos Károly Cs Farkas György Cs. Farkas Lajos Dóra Szilárd FaragóImre FaragóSándor FarkasIstván Farkas Mátyás FranyóIstván GelencsérImre

Halmai Károly HauzerGyula Horváth János

JantskyGyula KádárSándor Kertész György Lábodi József Id. Lénáit József Magyar György MarkovitsImre MolnárMihály Nyuli György Nyuli István PálmaiFerenc Peretsényi György PeretsényiImre PeretsényiJulianna

Pintér József Radics István ifj. Rózsa Mihály RózsaMihály TóthFerenc TóthGéza

Tóth Gyula TörökIstván

Vajda László Vincze Sándor Vindits Mihály Vitéz Bata György Vörös József

Vád: a közrend veszélyeztetése. Vagonírozás: irány a Tiszántúl: Szarvas, Kondoros,Túrkeve,Hajdúnánás,Püspökladány

Érdekesség: A fuvaros Tót utcai Nyuli Gyuri bácsi véletlenül itthon maradt.Ült a kivilágított ház konyhájában, várta, mikor szólítják. Őrei azt

hitték,ő is kinn van mára többiekkel. Senki nemjelentette fel, mindenrendes ember becsülte,és az internáltakat sajnálta.

Ahogy a neveket olvasgatom, eszembe jut, hogy köztük egyedül Dóra Szilárdnak volt nagyobb birtoka (kb 800 hold) Több kocsmáros, kereskedő akadt közöttük Jegyző, lókupec, tanyagazda Peretsényiék jómódúak voltak, denemkrőzusok

A hét nagybirtokról a tulajdonosok elmenekültek A zsidó kereskedőket deportálták A megmaradtakkal afenti történt

Példát statuáltak, hogy bekényszerítsék az itthon maradiakat a "kolhoz"ba Sikerült, ámtörtént olyan eset is sajnos, hogy az idős,makacs gazda inkább felakasztotta magát, de nem "engedelmeskedett" Rebellis vére lázadozott, gerince nemhajlott meg Heti ellenőrzés; munkabiztosítás semmi 1953-ban, Sztálin halála után jöhettek hazaaz üres házba,vagymég odase,aföld a TSZ-bekerült -az erőszakos TSZ-esítés -azéjszaka megjelenő fekete autókbólkiszállóbőrkabátosok atrocitásai -akoholtvádak (vallatás kínzással) -abeszolgáltatások (lesöpörték apadlást) -aterv- és békekölcsönjegyzések -azsinagóga, aJantsky-vendéglő, aFrank-kastély lerombolása. Nincs bennünk gyűlölet, az idő ha lassan is, gyógyította a sebeket Megbocsátani lehet, de felejteni nem Együtt kell élnünk emlékeinkkel itt, Közép-Kelet-Európában,aül évezred köszöbén