4.3. A kéthetes MNB-kötvény átalakításának lehetséges hatásai a fizetési rendszerek likviditására
Az MNB-kötvény jegybanki betétté történő átalakítása miatt a bankoknak gondoskodniuk kell arról, hogy – korábbi magatartásuk változatlanságát feltételezve – értékpapírok zárolásával továbbra is elegendő likviditással rendelkezzenek a fizetési rendszerben forgalmuk lebonyolításához. Az MNB döntése alapján 2014. augusztus 1-jétől megszűnik az MNB-kötvény, és átalakul jegybanki betétté. Az új instrumentum azonban, szemben az MNB-kötvénnyel, már nem számít a jegybank szempontjából elfogadható fedezetnek. Mivel a bankok által fedezetként zárolt értékpapír-állomány legjelentősebb része, közel 40 százaléka az MNB kéthetes kötvény volt, az új szabályozás mind fizetési rendszer, mind pedig egyedi banki szinten alkalmazkodást kíván. A bankrendszernek az MNB számításai szerint mintegy 500 milliárd forint értékben szükséges MNB-kötvény helyett azt helyettesítő fedezetet biztosítani ahhoz, hogy egyedi banki szinten is teljesüljön a pénzforgalom. Amennyiben az MNBkötvényállománnyal csökkentett zárolt értékpapír-állomány nem elégséges egyedi banki szinten a legnagyobb negatív minimum egyenleg fedezetére, akkor a bank részéről mindenképpen alkalmazkodást kíván meg az új szabályozás. A banki alkalmazkodás alapvetően négyféle módon történhet meg: 1. A bankok, ha rendelkeznek még addicionálisan zároltatható értékpapír-állománnyal, akkor annak zárolásával szereznek addicionális likviditást. 2. Ha nincs elegendő egyéb zároltatható értékpapírjuk, akkor állampapír vásárlásával újabb fedezetet teremthetnek, amelyet zárolni tudnak. 3. Amennyiben a választható tartalékrátájuk nem a maximális 5 százalék, akkor azt felfelé módosíthatják, kihasználva ezzel a választható tartalékráta által kínált likviditási rugal-
43
masságot, de ha a tartalékrátájuk által biztosított szintnél magasabb szabad likviditással kívánják kezelni a helyzetet, akkor az a bankok overnight betét állományának megnövekedéséhez vezet. 4. H a nincs elegendő egyéb zároltatható értékpapírjuk, akkor a tételküldés-időzítési magatartásuk megváltoztatásával alkalmazkodhatnak, így későbbre időzíthetik tételeiket, vagy összevárhatják a tranzakciókat. Az MNB előzetes vizsgálata szerint az MNB-kötvény elfogadható fedezeti körből történő kizárása miatt mintegy 20 banknak kell alkalmazkodnia a pénzforgalmának lebonyolítása céljából. Az MNB historikus adatok alapján43 megvizsgálta, hogyan alakult volna az egyes bankok pénzforgalma, ha az MNB-kötvényállomány teljes mértékben kikerült volna mind a zárolt, mind pedig a zároltatható állományi körből. A VIBERrésztvevők körülbelül 59 százalékának várhatóan egyáltalán nem lesz szüksége alkalmazkodásra, hiszen az MNB-kötvények nélkül is bőségesen elegendő likviditásuk van a pénzforgalmuk lebonyolításához. A bankok körülbelül 41 százalékának azonban alkalmazkodnia kell az új helyzethez, mivel a korábbi forgalmuk lebonyolításához szükségük volt az MNB-kötvényekre is. A VIBER-résztvevők 16 százalékának lett volna elegendő egyéb értékpapírja a mérlegében, amivel pótolni tudta volna a kieső MNB-kötvényeket, 25 százalékának azonban nem. Ezen VIBERtagok ekkor nem rendelkeztek volna elegendő likviditással pénzforgalmuk lebonyolításához, ezzel a fizetési rendszerek elszámolási és kiegyenlítési kockázatát nagymértékben megnövelték volna. A számítások során az MNB ceteris paribus nézte a historikus forgalmi adatokat és a napi likviditást. A rendszer likviditási igénye a korábban már említett NHP-hatás miatt ennél csak nagyobb lehet, mivel ha az NHP teljes állománya felhasználásra kerül, akkor az jelentősen érinteni fogja a pénzforgalom számára még szabad likviditás nagyságát.
A vizsgálat a 2013. január 1. és 2014. március 31. közötti időszakot tartalmazza.
Fizetési rendszer jelentés • 2014. JÚnIUS
43
