A digitális jegybankpénz pénzforgalmi hatásai

Kajdi László – Varga Lóránt

Tanulmányunkban egyrészt azt vizsgáljuk, hogy pénzforgalmi szempontból milyen célok és jövőbeli fejlődési szcenáriók esetében lehet elméletileg indokolt a digitális jegybankpénz (DJBP) bevezetése; másrészt áttekintjük, hogy a magyar lakossági-vállalati pénzforgalom jelenlegi helyzetében ezek közül mely célok lehetnek relevánsak számukra is; harmadrész bemutatjuk, hogy amennyiben bevezetésre kerülne a DJBP, akkor a különböző lehetséges működési modellek milyen hatásokkal járhatnak a pénzforgalmi piacon. A jelenleg folyó nemzetközi DJBP-kutatások és projektek esetében szinte kivétel nélkül megfogalmazásra került valamilyen pénzforgalmi cél, ezek azonban nagyon szerteágazóak: kötődhetnek a készpénzhasználat visszaszorításához vagy éppen az általánosan elérhető jegybankpénz pénzforgalmi szerepének megőrzéséhez, a pénzügyi bevonás fokozásához, az elektronikus pénzforgalom fejlettségének és biztonságának növeléséhez, a pénzforgalmi szolgáltatások díjainak csökkentéséhez, vagy éppen a FinTech és BigTech szereplők jelentette kihívások kezeléséhez. Bár a hazai pénzforgalom jellemzői alapján a fenti célok közül elméletileg akár többnek is lehetne relevanciája Magyarországon, jelenleg úgy tűnik, hogy ezek más eszközökkel, például a már rendelkezésre álló elektronikus fizetési megoldások és piaci pénzforgalmi szolgáltatások fejlesztésével gyorsabban vagy hatékonyabban elérhetőek lehetnek. Ez a helyzet azonban a jövőben bármikor megváltozhat. Amennyiben például megtorpanna az elektronikus fizetések arányának növekedése, vagy a BigTech szereplők nem kontrollálható módon jelentősebb részt szakítanának ki a hazai pénzforgalomból, esetleg nem terjedne megfelelő ütemben a lakossági elektronikus pénzforgalmi szolgáltatások csomagalapú, tranzakciós díjaktól mentes

árazása, akkor többek között a DJBP bevezetésének lehetőségét is fontolóra kell venni, mint a kialakult helyzet kezelésére bevethető megoldást. Bármilyen okból is kerülne bevezetésre a DJBP, a kiválasztott működési modellnek mindenképpen jelentős következményei lennének a pénzforgalmi piacra. Ezzel kapcsolatban elsősorban azt kell mérlegelni, hogy a jegybank milyen pénzforgalmi szolgáltatások nyújtását és milyen mértékben kívánja átvenni a piaci szereplőktől, illetve hogy ennek milyen várható hatása lesz a bevezetés költségeire, a hazai pénzügyi közvetítőrendszer stabilitására vagy a fizetési megoldások jövőbeli innovációjára.

A fizetési rendszerek és a pénzforgalom hatékony és megbízható működésének biztosítása az alapvető jegybanki feladatok közé tartozik. Már jelenleg is többféle pénz forog a gazdaságban, készpénz, kereskedelmi bankok számláin nyilvántartott pénz, elektronikus pénz vagy egyéb digitális pénzeszközök73 formájában. Az ezekkel végrehajtott fizetési műveletek mind részei a pénzforgalomnak, aminek a gyors, költséghatékony és megbízható működése kiemelkedő jelentőséggel bír a gazdaság teljesítőképessége és versenyképessége szempontjából. A kritikus pénzügyi infrastruktúrák, így a jegybanki és elszámolóházi rendszerek működtetése, felvigyázása és felügyelete mellett ezért a jegybankok a világ szinte minden országában aktívan részt vesznek a pénzforgalmi folyamatok és fejlesztések kezdeményezésében, koordinálásában és szabályozásában. Amellett, hogy ez támogathatja a hatékonyabb monetáris transzmissziót és a pénzügyi stabilitás fenntartását, további előnyöket is hordoz magában: erősítheti a piaci versenyt és az innovációt, továbbá a transzparensebb folyamatok miatt az elektronikus pénzforgalom növekvő aránya az adóelkerülést is csökkentheti. Szintén lényeges szempont, hogy amint azt számos tanulmány (Danish

73 Mint például a kriptovaluták vagy virtuális pénzek különböző fajtái.

Payment Council 2018, Schmiedel et al. 2012, Turján et al. 2011) bizonyítja, az elektronikus fizetési módok széles körű használata a készpénzhez képest alacsonyabb társadalmi költségekkel jár. A 2008-as gazdasági világválság számos új jelenséget hozott el a pénzforgalomban is, így például a Bitcoinhoz hasonló digitális pénzeszközök megjelenését, amelyek azonban éppen a pénzfunkciók korlátozott betöltése miatt a fizetési piacon csak mérsékelt hatással jártak. Sokkal lényegesebb volt azonban a FinTech és BigTech74 cégek megjelenése, amelyeknek fő piacra lépési területét éppen a fizetési megoldások jelentették. Mindez több okra volt visszavezethető, így a növekvő fogyasztói igényekre az innovatív fizetési megoldások irányába, a BigTech cégek adatalapú üzleti modelljére, ami által a – lehetőleg egyre gyakoribb – fizetési tranzakciók nem csupán önmagukban monetizálhatók, de lehetővé teszik az ügyfelek még pontosabb megismerését, és a pénzforgalmi piac kudarcaira és sajátosságaira mint a hálózati hatások és méretgazdaságosság, ami nehezíti a piacra lépést, ezáltal a versenyt. Az elmúlt években a jegybankok és a szabályozó hatóságok mindezen változásokra aktívan reagáltak. Szabályozói oldalon a verseny erősítését célozta az európai75 (és az azt egy évvel megelőző hazai) bankközi jutalékszabályozás, a SEPA végdátumrendelet76 és az új európai pénzforgalmi irányelv (PSD2).77 Közülük

74 A szakirodalom jellemzően a BigTech vagy a Tech Giant kifejezéssel utal az olyan kiemelkedően nagyszámú ügyfélkapcsolattal rendelkező globális technológiai vállalatokra, mint például a Facebook, az Amazon, az Apple, a Google vagy az Alibaba. 75 Az Európai Parlament és a Tanács 2015/751 Rendelete (2015. április 29.) a kártyaalapú fizetési műveletek bankközi jutalékairól 76 Az Európai Parlament és a Tanács 260/2012/EU Rendelete (2012. március 14.) az euroátutalások és -beszedések technikai és üzleti követelményeinek megállapításáról és a 924/2009/EK rendelet módosításáról 77 Az Európai Parlament és a Tanács 2015/2366 Irányelve (2015. november 25.) a belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról és a 2002/65/EK, a 2009/110/EK és a 2013/36/EU irányelv és a 1093/2010/EU rendelet módosításáról, valamint a 2007/64/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről

a legnagyobb jövőbeni hatás a PSD2-től várható, ami az új nem banki, FinTech típusú pénzforgalmi szolgáltatók szabályozott körülmények közötti piacra lépését támogatja. Lényeges volt továbbá, hogy a szabályozás mellett jelentős infrastruktúra fejlesztésre is sor került, elsősorban az azonnali fizetések területén: a már üzemelő európai TIPS rendszer,78 a tervezett egyesült államokbeli új infrastruktúra79 és ezeken kívül a világ számos országában már működő vagy bevezetés alatt álló azonnali fizetési rendszer mellett kiemelendő a magyar azonnali fizetési modell, mivel nemzetközileg elsőként szabályozással tette kötelezővé a pénzforgalmi szolgáltatók számára, hogy alapszolgáltatásként kínálják az azonnali fizetéseket.

1. ábra: Működő és bevezetés vagy tervezés alatt álló azonnali fizetési rendszerek a világban 2020-ban

Működő rendszerek Tervezés és bevezetés alatti rendszerek

Forrás: FIS 2021, MNB gyűjtés

78 https://www.ecb.europa.eu/paym/target/tips/html/index.en.html 79 https://fasterpaymentstaskforce.org/

A felsorolt jelentős változások tehát azt mutatják, hogy a jegybankok számára világszerte kiemelt prioritást jelent a pénzforgalom fejlesztése. A közelmúltban ennek a folyamatnak két további tényező adott újabb lökést. A Facebook által életre hívott Diem (korábbi nevén Libra) projekt célja globális szinten fizetési szolgáltatások nyújtása, ami – figyelembe véve a cég kiemelkedő, több milliárdos ügyfélbázisát – jelentős kihívást jelent a hagyományos pénzforgalmi piac szereplőinek és a jegybankoknak egyaránt. Másrészt a 2020-ban megjelent koronavírus, és az ezzel kapcsolatban hozott korlátozó intézkedések előtérbe helyezték a készpénzmentes, lehetőleg távoli, személyes jelenlétet nem igénylő fizetési megoldásokat. Mindezek miatt több országban is megkezdődtek, illetve előrehaladott állapotban vannak a digitális jegybankpénz (DJBP) alkalmazásának lehetőségeit vizsgáló jegybanki projektek, kutatások, és ahogy azt a BIS (2020a) is kiemeli, jelenlegi fázisukban jellemzően pénzforgalmi célok motiválják ezeket a vizsgálatokat. A technológiai fejlődés révén lehetővé vált ugyanis, hogy a jegybankok akár minden állampolgár vagy vállalat számára saját számlát vezessenek. Azaz míg korábban a készpénz fizikai formáját elsősorban az elérhető technológiai szint határozta meg, ezen korlátok megszűnésével jogosan merülhet fel a kérdés, hogy származik-e össztársadalmi szinten előny abból, ha a jegybankkal szembeni követelés digitális formában is elérhetővé válik a felhasználók széles köre számára. A pénzügyi rendszer résztvevői, így főleg a kereskedelmi bankok számára a digitális formájú jegybankpénz már régóta elérhető, azonban egy széles körben bevezetett DJBP azt jelentené, hogy a lakosság és a vállalatok számára a pénz egy új formája jelenne meg. Ezzel a jegybankok pénzforgalmi mandátuma is automatikusan bővülne, új kihívásokat hozva ezen a területen, hiszen ettől kezdve a DJBP-vel végrehajtott fizetési műveletek is a pénzforgalom részévé válnának, tehát a jegybankoknak biztosítani kell ezek hatékonyságát és megbízhatóságát is.

Elmondható továbbá, hogy a jelenlegi DJBP-kutatásokat egyrészt jellemzően pénzforgalmi célok motiválják a központi bankok oldalán. Másrészt lehetséges az is, hogy középtávon más – például monetáris politikai célok – kerülnek előtérbe, mivel a DJBP-vel a jegybank közvetlen hatást gyakorolhat nem csupán a pénzügyi szektorra, de a további gazdasági szereplőkre, így a fogyasztókra és a nem pénzügyi vállalkozásokra is. Fontos ugyanakkor kiemelni, hogy a nem kifejezetten pénzforgalmi célú bevezetés esetén is komoly hatások lehetnek a pénzforgalmi piac működésére és a pénzügyi infrastruktúrákra, így ezeket a szempontokat bármilyen mögöttes cél esetén vizsgálni kell. Tanulmányunkban tehát a pénzforgalmi hatásokat kívánjuk bemutatni, elsődlegesen a magyar helyzetre fókuszálva. Arra keressük a választ, hogy van-e olyan pénzforgalmi cél, ami indokolja jelen helyzetben a DJBP bevezetését, valamint, ha – bármilyen célból – bevezetésre kerülne, akkor pénzforgalmi szempontból mi lenne ennek az optimális módja. A tanulmány keretében kizárólag az ún. „retail” DJBP-vel foglalkozunk, azaz azzal az esettel, amikor a jegybankpénz a vállalatok és/vagy a fogyasztók részére is elérhetővé válik. Nem foglalkozunk tehát az ún. „wholesale” típusú DJBP-vel, ami a pénzügyi rendszer szereplői számára elérhető formáját jelenti a jegybankpénznek, mivel ez már jelenleg is széles körben ezen szereplők rendelkezésére áll, így inkább technológiai, pénzügyi infrastrukturális fejlesztési, semmint közpolitikai kérdést jelent. A tanulmány szerkezete a következő: a második fejezetben áttekintjük, hogy milyen pénzforgalmi célok indokolhatják a DJBP bevezetését, majd a következő részben ezeket a célokat a jelenlegi magyar helyzet fényében értékeljük. A negyedik fejezetben a DJBP bevezetésének a pénzforgalmi szolgáltatások piacára gyakorolt lehetséges hatásait mutatjuk be, míg az utolsó fejezetben összefoglaljuk a főbb következtetéseket.

A DJBP bevezetésével a jegybank közvetlenül avatkozhat be a pénzügyi szektor és a gazdaság működésébe, aminek természetszerűleg szerteágazó hatásai vannak. Emiatt számos cél indokolhatja a DJBP alkalmazását, ezekben ugyanakkor közös, hogy gyakorlatilag mindegyiknek van pénzforgalmi vetülete: vagy eleve a pénzforgalmi piacon azonosított valamilyen probléma, piaci kudarc kezelését célozza, vagy ugyan más céllal kerül bevezetésre, de a fizetési funkciót ezekben az esetekben is biztosítani kell. Az alábbiakban összegyűjtöttük, hogy hogyan támogathatja a DJBP az egyes, pénzforgalmi motivációjú közpolitikai célok elérését. Ehhez forgatókönyveket határoztunk meg a pénzforgalmi piac jövőbeli fejlődésére vonatkozóan, és azt vizsgáltuk, hogy ezen feltételek esetleges megvalósulása esetén jelentkező problémák kezelésére hogyan alkalmazható a DJBP.

sadalmi költségek is magasak maradnak. Korábban számos jegybanki tanulmány (Danish Payment Council 2018, Schmiedel et al. 2012, Turján et al. 2011) jutott arra a következtetésre, hogy társadalmi szinten az elektronikus fizetési módok nagyobb arányú használatával jelentős mértékű költség lenne megspórolható. A készpénz gyártása, szállítása, őrzése, a személyes jelenlétet is igénylő készpénzes tranzakciók időigénye ugyanis sokkal nagyobb, mint a jellemzően csak informatikai infrastruktúrát igénylő elektronikus fizetési módoknál. Célszerű tehát a pénzforgalmat az utóbbi irányába terelni, aminek egyik eszköze lehet a DJBP bevezetése is mint a meglévő elektronikus fizetési módok melletti újabb készpénzmentes alternatíva.

kerülés és a pénzmosási kockázatok mértéke. Az elektronikus fizetési módok egyik előnye a készpénzzel szemben, hogy sokkal könnyebben nyomon követhetők a tranzakciók, ami a hatóságok számára megkönnyíti a fennálló jogszabályok betartatását. Így egyrészt a jelenlegi készpénzforgalom (egy részének) átterelésével az elektronikus DJBP-re, lehetőség van a szürkegazdaság visszaszorítására, ezáltal a költségvetési bevételek növelésére. Szintén kedvezőbb a DJBP a fizikai készpénzhez képest a terrorizmusfinanszírozás és pénzmosás elleni küzdelem szempontjából is. Ugyanakkor mindezek az előnyök természetesen csak abban az esetben érvényesíthetők, ha a DJBP nem anonim formában áll a felhasználók rendelkezésére.

3. A készpénz elfogadása visszaszorul, a legtöbb helyen csak a piaci pénzforgalmi szolgáltatók elektronikus fizetési megoldásait lehet használni. Az előző pontokban bemutatott folyamatokkal ellentétes tendenciákat feltételez, de az egyik leginkább előrehaladott állapotban lévő svéd modell esetében az ország speciális pénzforgalmi helyzete indokolta a DJBP esetleges bevezetésének vizsgálatát. Az elmúlt években – nem kis részben az azonnali fizetés széles körű elterjedésének köszönhetően – a készpénzhasználat rendkívüli mértékben visszaszorult, 2018ban a tranzakciók körülbelül 15 százalékát bonyolították le ilyen módon (Sveriges Riksbank, 2019). Mindez több fontos következménnyel is jár. Egyrészt egyre több kereskedő utasítja vissza a készpénzes fizetés lehetőségét, elsősorban az ahhoz kapcsolódó jelentős erőforrásigény miatt, így a fogyasztók rá vannak utalva az elektronikus fizetési módokra. Ez utóbbiakat azonban csak piaci szereplők biztosítják, általuk megszabott díjak mellett. Ez pedig azzal jár, hogy ha valaki nem képes a piaci szolgáltatók díjait kifizetni, vagy a piaci szolgáltatók valamilyen okból nem hajlandóak szolgáltatni neki, akkor gyakorlatilag kiszorul a gazdaságból, és mindennapi életvitele is ellehetetlenülhet. Érdemes megjegyezni, hogy miközben Svédországban és néhány más európai országban

a kereskedőknek megvan a jogi lehetőségük a készpénzes fizetés visszautasítására, több országban erre nincs módjuk, mert sok helyen törvény vagy akár az alkotmány rögzíti a készpénz kötelező elfogadását. Még ha el is fogadják az adott személy környezetében a készpénzt, azt jellemzően csak a piaci szolgáltatók által üzemeltetett automatákból és fiókoknál veheti fel, amelyek száma gazdasági megfontolások miatt egyre csökken. Mindezek együttesen azt eredményezték, hogy a svéd jegybank fontosnak látta megkezdeni annak vizsgálatát, hogy hogyan lehetséges továbbra is biztosítani mindenki számára a fizetés lehetőségét még abban az esetben is, ha piaci szolgáltatókkal nem akar vagy nem tud szerződni az illető.

dokat sem használni. A már a fentiekben is említett szempontok miatt szinte minden országban prioritást élvez az elektronikus fizetési módok használatának bővítése, melynek előfeltétele, hogy a lehető legtöbben rendelkezzenek fizetési számlával, amelyről tranzakciókat indíthatnak, illetve fogadhatnak. Ez a pénzügyi bevonódás erősítése, vagy ahogy sokszor fogalmaznak, a bankkapcsolatok számának növelése. Bár vannak olyan országok (például az Egyesült Királyság), ahol jellemzően ingyenesen lehet igénybe venni az alapvető pénzforgalmi szolgáltatásokat, így a számlavezetést vagy az átutalások indítását, azonban számos helyen, így Magyarországon is, ezekért jelentős díjakat kell fizetni (Kajdi et al., 2019). Ezt természetesen nem mindenki tudja megengedni magának, többek között az ehhez hasonló problémákat kívánja kezelni az európai Fizetési számla irányelv (PAD) alapszámla koncepciója is. A pénzügyi bevonódást gátolhatja továbbá, jellemzően a fejletlenebb országokban, ha nem elég kiterjedt a piaci alapú pénzügyi intézményrendszer, például ha sokaknak nincs elérhető közelségben bankfiók, ahol a bankkapcsolat létrejöttét biztosító számlanyitás megtörténhet. A DJBP esetében elméletileg

arra adódik lehetőség, hogy ne a pénzforgalmi szolgáltatóktól várja, vagy ne őket kötelezze a szabályozó az alapvető fizetési szolgáltatások mérsékelt díjak mellett vagy ingyenesen történő széles körű nyújtására, hanem a jegybank közvetlenül avatkozzon be, a piaci szereplőket kihagyva.

azokat kedvező, mindenki számára elérhető áron. A fentebb bemutatottak alapján a készpénzmentes fizetési megoldásoknak számos előnye van össztársadalmi szinten. Előfordulhat ugyanakkor, hogy a hiányzó infrastruktúra (itt a pénzügyekhez kötődő infrastruktúra-elemek, mint például a kereskedői elektronikus fizetést lehetővé tevő terminálok mellett olyan szempontok is szóba jöhetnek, mint az internetlefedettség) vagy a fizetőképes kereslet hiánya, esetleg piaci kudarcok (például magas piacra lépési korlátok) miatt a pénzforgalmi szolgáltatók maguktól nem fejlesztenek ilyen megoldásokat. Ez többek között fejlődő vagy olyan kis országokban képzelhető el, ahol az egyébként a mérethatékonyságra épülő pénzforgalomban a piaci szereplők a csekély számú ügyfélben nem látnak megfelelő üzleti potenciált. Például az uruguayi e-Peso projekt célja is elsősorban a hatékonyabb fizetési rendszer és szélesebb körű hozzáférés biztosítása volt az elektronikus fizetési szolgáltatásokhoz (Barontini-Holden, 2019). A fejlett elektronikus fizetési megoldásokkal rendelkező Dániában ugyanakkor nem lát a jegybank pénzforgalmi oldalon előrelépési lehetőséget a DJBP-ben (Danmarks Nationalbank, 2017). Ugyanakkor lehetséges az, hogy ugyan elérhetőek elektronikus pénzforgalmi szolgáltatások a piaci szereplők részéről is, ám ezeket olyan díjak mellett kínálják, ami a felhasználók jelentős része számára nem teszi lehetővé vagy racionálissá azok igénybevételét. Ebben az esetben a DJBP-vel kínált alapszintű fizetési szolgáltatások támogathatják a verseny erősítését és azt, hogy a felhasználók széles rétege számára elérhető legyen elektronikus fizetési mód.

túrák működési kockázatai. A BIS felmérése alapján ezt a szempontot ítélte a legfontosabbnak a válaszadó jegybankok legtöbbje (Barontini-Holden, 2019), azonban ez a cél többféleképpen is felmerülhet. Egyrészt előfordulhatnak olyan visszaéléstípusok, trendek a piaci szolgáltatások esetében, amik azt indokolják, hogy a jegybank egy a piaci megoldásokénál biztonságosabb alternatívát nyújtson, így erősítve az elektronikus fizetési módokba vetett bizalmat. Másrészt elképzelhető olyan cél is a DJBP bevezetésével, hogy egy, a jelenlegi pénzügyi infrastruktúráktól független új infrastruktúra kiépítésével az adott ország kritikus rendszereinek ellenállóképességét erősítsük, azaz a működési vagy a kiberkockázatokat csökkentsük. Ez ugyanis lehetővé tenné, hogy a hagyományos banki rendszerek és fizetési megoldások bármilyen okból történő leállása esetén a DJBP révén továbbra is biztosítani lehessen az elektronikus pénzforgalmat, így fenn lehessen tartani a gazdaság működését. Mindez kiegészíthető még azzal, ha a DJBP-vel lehetőség van legalább bizonyos értékhatárig, de offline módon is lebonyolítani tranzakciókat, hiszen – amellett, hogy ez támogatja a távoli, rosszabb internet-lefedettségű területeken az elektronikus fizetéseket – lehetővé teszi a pénzforgalom további működését abban az esetben is, ha az elektromos hálózat és az internet-szolgáltatás válik működésképtelenné.

átveszik. Az úgynevezett BigTech szereplők egyre nagyobb mértékben jelennek meg a pénzforgalmi piacon is, mivel adatalapú üzleti modelljükbe jól beilleszthető az, ha képesek monitorozni az ügyfelek tranzakcióit is. • Az egyik példa erre a kínai piac lehet, ahol a két legfontosabb nem banki szolgáltató, az Alipay és a Tencent/WeChat gyakorlatilag átvette a kínai kereskedelmi bankoktól a lakossági pénzforgalmi üzletágat (Kajdi, 2017). Ez nem csupán monetáris

politikai és pénzügyi stabilitási kockázatokat hordoz magában a lakosságtól származó banki likviditás egy részének átcsatornázásán keresztül, de működési kockázatokat is jelent. A nagymértékű piaci koncentráció ugyanis azt is magában hordozza, hogy bármelyik piaci szolgáltató leállása esetén a lakossági elektronikus pénzforgalom jelentős része is elérhetetlenné válik. Emellett versenyszempontból is kedvezőtlen a duopol piaci helyzet, és a zárt, egymással nem átjárható piaci megoldások, amik nem teszik lehetővé, hogy más szolgáltatók újabb innovatív fizetési megoldásokkal lépjenek piacra. A készpénzhasználat visszaszorításának és az elektronikus fizetési módok elterjesztésének fő célja mellett ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a kínai jegybank 2014-ben megalapította a dedikáltan digitális pénzeket kutató intézetét (China Banking News, 2018). Az itt folyó fejlesztések eredményeként 2020-ban elindult egy pilot program Kínában is, a tesztelés négy körzetre (Shenzhen, Suzhou, Xiong’an, Chengdu) terjed majd ki, és külföldi vállalatok (pl. McDonald’s, Starbucks) is részt vesznek benne elfogadóként, míg a DJBP-ügyfelek felé történő közvetítésébe a négy legnagyobb állami kereskedelmi bank kerül bevonásra (Central Banking, 2020; Finextra, 2020; Payments Cards and Mobile, 2020). • A másik kiemelendő fejlemény ezen a téren a Facebook Diem (korábbi nevén Libra) projektjének elindulása. A 2019-ben publikált első „whitepaper” (Libra, 2019) után egy évvel jelent meg a második, módosított verzió (Libra, 2020). A projekt bejelentésére számos országban jelezték a szabályozók és jegybankárok, hogy alaposan meg kell vizsgálni a tervezett paramétereket, mivel komoly hatásai lehetnek a monetáris politika hatásosságára és a pénzügyi stabilitásra is. Kiemelendő ugyanakkor, hogy a Diem projekt keretében – legalábbis névlegesen – az alapvető cél az elektronikus fizetési szolgáltatások nyújtása azok számára is, akiknek ez jelenleg nem elérhető. Lényeges tehát, hogy a Facebook – követve a kínai BigTech cégek stratégiáját – a pénzforgalmon keresztül kíván további felhasználókat szerezni, illetve

a meglévőkről az adatok körét bővíteni. Mindezek miatt több országban is arra jutottak, hogy a Diem jelentette fenyegetést a pénzügyi szektorra többek között egy olyan DJBP bevezetésével lehet kezelni, ami biztosítaná azt, hogy azok, akik nem érik el a banki pénzforgalmi szolgáltatásokat, vagy nem szeretnék azokat igénybe venni, inkább a jegybanki megoldást válasszák.80

a korszerű és kényelmes elektronikus fizetési megoldások. Elképzelhető olyan helyzet is, amikor a DJBP bevezetése némileg korlátozottabb célt szolgál, és csupán az állami ki- és befizetések esetén kínál alternatívát a készpénznek. Megoldható tehát az adó, díj, jutalék, bírság jellegű befizetések lebonyolítása egy új infrastruktúrán, például abban az esetben, ha a piaci szereplők nem fejlesztenek ezen a téren. De korlátozni lehet a DJBP-t akár az állami kifizetésekre is, azaz például a segélyek, támogatások közvetlen kifizetésére. Mivel a segélyek elsősorban a rosszabb anyagi helyzetben élőket érintik, akik a piaci szolgáltatók számára nem feltétlenül jelentenek üzleti lehetőséget, így ez a cél összekapcsolható a pénzügyi bevonódás erősítésével.

tik a drága és lassú megoldások. A határon átnyúló átutalások jellemzően továbbra is rendkívül összetettek, levelezőbankok láncán keresztül kerülnek lebonyolításra, emiatt jellemzően lassúak és költségesek. Az egyes országok DJBP-rendszereinek összekötése támogathatja azt, hogy ezek a folyamatok lényegesen egyszerűbben, gyorsabban és olcsóbban történjenek meg. Az Európai Központi Bank (EKB) már az eddigiekben is számos olyan infrastrukturális és szabályozási lépést tett a hagyományos, kereskedelmi banki pénzen alapuló fizetési módok terén, amellyel el kívánják törölni, de legalábbis csökkenteni a belföldi és a határon átnyúló fizetések közötti különbségeket. A CPMI (2020) pedig a határon

80 Lásd Christine Lagarde EKB-elnök témába vágó beszédét: https://www.ecb. europa.eu/press/key/date/2020/html/ecb.sp200910~31e6ae9835.en.html

átnyúló pénzforgalom javítására 19 fejlesztési pontot határozott meg, melyek egyike a DJBP. Ennél még szélesebb körű kezdeményezést jelentettek be 2020-ban az angol, japán, kanadai, svájci és a svéd jegybankok, valamint az EKB, és a Bank for International Settlements (BIS) között (BIS, 2020b). Az EKB ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy a nem eurót használó országok állampolgárainak hozzáférését korlátozni kell egy esetleges digitális euró bevezetésénél, mivel egyébként növelheti az árfolyam-ingadozások kockázatát (ECB, 2020b).

Meg kell említeni továbbá, hogy amennyiben a DJBP elsődlegesen nem pénzforgalmi célú, akkor is szinte biztosan komoly pénzforgalmi vetülete van a bevezetésnek. Például bármilyen (fogyasztói vagy vállalati) jegybanki hitelezés fejlesztést jelent a pénzügyi infrastruktúrában, de akár a pénzforgalmi szolgáltatások piacán is, ha a hitelek DJBP-ben történő felhasználhatóságát is biztosítani kell. Hasonlóan, egy főleg monetáris politikai célú, „helikopterpénz” jellegű DJBP esetében is biztosítani kell a kiutalt pénzek felhasználhatóságát, és vizsgálni kell a pénzforgalmi piacra gyakorolt hatásokat is.

Ebben a részben azt tekintjük át, hogy a 2. fejezetben bemutatott lehetséges jövőbeli forgatókönyvek, illetve a DJBP bevezetésének az egyes forgatókönyvek esetében megfogalmazható pénzforgalmi céljai mennyire lehetnek relevánsak Magyarországon. E tekintetben egyrészt azt kell megvizsgálni, hogy az egyes forgatókönyvekben bemutatott problémák közül a jövőben melyek merülhetnek fel reálisan hazánkban. Másrészt figyelembe kell venni azt is, hogy számos egyedi tényező befolyásolja, hogy

egy-egy pénzforgalmi problémára adható elméleti megoldások közül a gyakorlatban melyik működik majd valójában.

nek ösztönzése. Az elektronikus fizetési módok esetében a fix jellegű, azaz az infrastruktúra kiépítéséhez kapcsolódó költségek dominálnak, amit a tranzakciószám növelésével lehet „elporlasztani”, azaz az egységköltséget csökkenteni. Mindez azt jelenti, hogy a DJBP-vel akkor lehetne számottevő társadalmi költségcsökkentést elérni, ha a tranzakciók a készpénzforgalomból, nem pedig a már jelenleg is elektronizált forgalomból terelődnek át, valamint, ha kellően nagyszámú tranzakció kerül lebonyolításra a DJBP-infrastruktúrán. Mindez természetesen függhet a DJBP működési modelljétől is (lásd 4. fejezet), mivel nem feltétlenül szükséges teljesen új infrastruktúra kiépítése. Ennek a célnak az értékelésénél azt kell tehát megvizsgálni, hogy a DJBP-nek van-e olyan tulajdonsága, funkciója, ami a jelenlegi elektronikus fizetési módokkal nem tölthető be. Magyarországon elmondható, hogy az érintéses kártyás fizetések széles körű használata és az MNB vezetésével 2020. március 2-án elindult azonnali fizetési rendszer révén gyakorlatilag már minden elképzelhető fizetési helyzetben alkalmazhatók piaci alapú elektronikus fizetési megoldások (MNB 2020). Ha ezek az eddig jellemző ütemben fejlődnek tovább, akkor érdemben magasabb minőségű elektronikus fizetési szolgáltatásokat valószínűleg a DJBP bevezetésével sem tudnánk elérni, tehát ebből a szempontból a DJBP bevezetése önmagában nem növelné jelentősen az elektronikus fizetések elterjedését. Felmerülhet még, hogy egy kifejezetten a készpénz alternatívájaként meghatározott, anonim DJBP ennek ellenére sikeres lehet-e a cél szempontjából. Valóban nem lehet kizárni, hogy vannak olyanok, akik elsősorban az anonimitás hiánya miatt tartózkodnak a jelenlegi elektronikus fizetési módok használatától, de egy anonim DJBP már számukra is valós alternatívát jelenthetne a készpénzzel szemben. Ugyanakkor ezt a hatást gyengíti, hogy a fizetési módokra vonatkozó fogyasztói attitűdök jellemzően összetett hatások eredményeként alakulnak ki, és az elektronikus fizetések használatát elutasító

hozzáállásban az anonimitás hiánya mellett nagyon gyakran szerepet játszanak olyan egyéb tényezők, mint a digitális készségek és tudatosság hiánya, illetve a digitális megoldásokkal szembeni bizalmatlanság. Ezeket a hátráltató tényezőket pedig a DJBP sem fogja kezeli.

támogatása. Hasonlóan az előző ponthoz, a DJBP bevezetésével elérhető előnyök ennél a célnál is akkor lesznek számottevőek, ha a készpénzforgalom jelentős hányadát sikerül átterelni. Ez elképzelhető akár a készpénzhasználatot korlátozó további szabályozási lépésekkel, ugyanakkor itt is szükséges azt megjegyezni, hogy jelenleg nem látszanak azok a funkciók, amit kizárólag a DJBP-vel lehetséges megvalósítani és a jelenlegi elektronikus fizetési megoldásokkal nem. Ráadásul ez a cél az előző ponttal ellentétben éppen egy nem anonim DJBP bevezetését igényelné.

őrzése a lakossági pénzforgalomban. Ahogy a fentiekben bemutattuk, ez a cél képezi a svéd jegybank projektjének alapját, mivel a készpénzhasználat a tranzakciók körülbelül 15 százalékára esett vissza az országban. A magyar adatok esetében azonban éppen fordított arányok láthatók: a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) rendkívül részletes, több mint 4 milliárd rekordot tartalmazó online pénztárgép (OPG) adatbázisa alapján 2019-ben a tranzakciók közel 82 százaléka volt készpénzes (MNB 2020), és hasonló arányokat mutatott az MNB korábbi lakossági fizetési szokásokat vizsgáló adatfelvétele is (Ilyés–Varga, 2015). Bár az OPG adatok alapján az elmúlt években folyamatos volt a csökkenés a készpénzhasználat terén, és 2020 első félévében a koronavírus-járvány miatt életbe lépett lezárások és átalakuló fogyasztói szokások miatt a csökkenés üteme fokozódott, a jelenlegi pályát figyelembe véve is alacsony annak a valószínűsége, hogy a következő évtizedben a svédországihoz hasonló készpénzes arány alakuljon ki a hazai pénzforgalomban.

4. A pénzügyi bevonás fokozása. Az MNB korábbi reprezentatív lakossági felmérése (Ilyés–Varga, 2015) alapján nem látható általános probléma a lakosság számla-, illetve bankkártya lefedettségénél, az már 80 százalék körüli értéket ért el a legutóbbi adatfelvétel idején is. Ez a Világbank 2017-es elemzése alapján ugyan még nem éri el a legfejlettebb gazdaságok 90 százalék fölötti átlagos értékét, de globális összehasonlításban is magas aránynak számít (World Bank Group, 2017). Ugyanakkor azonosíthatóak olyan csoportok, például segélyben részesülők, munkanélküliek, nyugdíjasok, akik esetében lényegesen alacsonyabb a bankkapcsolati arány. Ezek egyúttal olyan csoportok, akikben a piaci szereplők általában nem látnak számottevő üzleti lehetőséget rosszabb anyagi helyzetük miatt, így nem is várható piaci alapú változás ezen a téren. A probléma kezelésénél tehát azt érdemes megvizsgálni, hogy a DJBP a legalkalmasabb, leghatékonyabb eszköz, vagy érdemesebb más eszközöket (például szabályozással előírni a pénzforgalmi szolgáltatóknak az ingyenes szociális számla biztosítását) alkalmazni. Erre hívja fel a figyelmet többek között az IMF tanulmánya (Mancini–Griffoli et al., 2018) is. 5. Az elektronikus pénzforgalom biztonságának növelése. A hazai pénzforgalom és pénzügyi infrastruktúrák működése rendkívül biztonságos (MNB, 2020). Ez nemzetközi összehasonlításban is igaz, 2018-ban a jelenleg legelterjedtebb lakossági elektronikus fizetési mód, a kártyás fizetés esetében a visszaélések aránya a teljes forgalomhoz viszonyítva Magyarországon volt az egyik legalacsonyabb az Európai Unió országai közül (ECB, 2020a). Mindezek alapján tehát nem látható olyan probléma ezen a területen, amely azonnali beavatkozást igényelne, és amely kizárólag a DJBP bevezetésével lenne megoldható. Addicionális előnyöket az offline tranzakciók bevezetése hordozhat magában a hazai pénzügyi infrastruktúra ellenállóképessége szempontjából, azonban a visszaélések terén ez akár éppen ellenkező irányú hatást is kiválthatna.

ségének biztosítása. Magyarországon az elmúlt években a kártyás

fizetések rendre 20–25 százalékos éves növekedési ütemet mutattak, és ezen belül az érintéses tranzakciók jelentik a forgalom túlnyomó részét. Emellett 2020. március 2-án elindult az azonnali fizetési rendszer, amire a piaci szereplők megkezdték a különböző innovatív fizetési megoldások (online és fizikai elfogadás, QR-kódok kezelése, mobilalkalmazások stb.) fejlesztését. A piaci fejlesztések intenzitása terén tehát nem látszik lényegi probléma. Az MNB által is régóta kommunikált probléma ugyanakkor az átutalások tranzakcióalapú árazása, amely visszavetheti az azonnali fizetések elterjedését. Korábbi elemzésünk szerint ugyanis a lakossági elektronikus fizetési szolgáltatások igénybevételének jövedelemarányos havi díjterhe Magyarországon az egyik legmagasabb az európai országok közül (Kajdi, etal-, 2019). Mindezek alapján felmerülhet a DJBP bevezetése akár az AFR infrastruktúrán lebonyolítva, akár az azonnali fizetéshez hasonló ügyfélélményt kínálva, amelynek keretében a felhasználók a jelenlegi piaci, tranzakcióalapú árazásnál kedvezőbb feltételekkel vehetnék igénybe az alapszintű fizetési szolgáltatásokat. Ennek kapcsán is érdemes ugyanakkor megvizsgálni, hogy van-e olyan egyéb mód, amivel ez a cél hatékonyabban elérhető. Különösen fontos ez abból a szempontból, hogy ha pusztán árazási szempontok szerint kerülne elindításra egy DJBP-szolgáltatás, akkor a piaci szereplők arra elméletileg rugalmasan, átalakított árazással reagálhatnak. Ezzel ugyan elérnénk a kívánt célt, azonban várhatóan jelentős költségekkel, hiszen egy DJBP-rendszer kiépítésének és elindításának nagyon magas az erőforrásigénye. Ráadásul, ha a piaci szereplők áralkalmazkodása miatt a DJBP igénybevétele végül alacsony lenne, akkor a méretgazdaságossági összefüggések miatt éppen a DJBP-szolgáltatás kedvező díjazását lenne nehéz fenntartani hosszabb távon. Azt azonban mindenképpen elmondhatjuk, hogy elemzéseink szerint a lakossági átutalások nemzetközi összehasonlításban is nagyon drága árazása olyan piaci kudarcot jelez Magyarországon, amit mindenképpen kezelni kell, és ennek egyik lehetséges eszközeként a DJBP bevezetését is számba kell venni.

7. A BigTech szereplők jelentette kihívások kezelése. A BigTech szereplők már jelen vannak a hazai pénzforgalmi piacon (pl. Apple Pay, Google Pay, Alipay), az igazán jelentős hatást azonban a Diemhez hasonló projektek megvalósulása válthatná ki, amikor rövid idő alatt az ügyfelek jelentős részének elérhetővé válna egy egyébként is gyakran használt szolgáltatás fizetési funkciója is, így a hazai bankrendszer lakossági és vállalati pénzforgalma és likviditása átcsatornázódna más, nem banki szolgáltatók rendszereibe. Ezzel kapcsolatban egyrészt érdemes tovább vizsgálni, hogy mi a Diem (vagy más egyéb BigTech fizetési megoldások) tényleges piacra lépésének valószínűsége, illetve ez milyen peremfeltételek mellett és időtávon valósulhat meg. Emellett szintén szükséges annak további vizsgálata, hogy melyek azok az okok, amelyek miatt a felhasználók az új megoldás használata mellett dönthetnek, és ez kezelhető-e a DJBP bevezetésével. Figyelembe kell ugyanis venni, hogy a DJBP létrehozása az új BigTech fizetési megoldások alternatívájaként önmagában nem feltétlenül elegendő, látni kell azt is, hogy miért választhatják a jelenlegi piaci szolgáltatások helyett ezeket az új megoldásokat a felhasználók, és ezen a téren a DJBP hogyan tud versenyképesebb lenni. Termékfejlesztés, ügyfélélmény és -kapcsolatok terén ugyanis a piaci szereplőknek már jóval nagyobb tapasztalata van a jegybankokhoz képest, így egyelőre még megválaszolandó kérdés, hogy a DJBP milyen feltételek mellett tud sikeresen versenyezni a BigTech megoldásokkal. 8. Az állami pénzforgalom elektronizálásának és korszerűsítésének támogatása. Az állam felé irányuló befizetések DJBP-re történő átcsatornázása a gyakorlatban azt jelentené, hogy az MNB átveszi a Magyar Államkincstár (MÁK) központi szerepét az állami pénzforgalomban, és számlát vezet a MÁK-nak (már jelenleg is, a MÁK devizaforgalmának lebonyolítására), a kincstári intézményeknek, önkormányzatoknak, a NAV-nak és egyéb állami szerveknek. Ezzel kapcsolatban fontos látni, hogy a MÁK fogadó oldalon már csatlakozott a hazai azonnali fizetési rendszerhez, és jelenleg is zajlik az új kincstári számlavezető rendszer fejlesztése, így nem látható, hogy milyen hatékonyságnövekedést,

szolgáltatási színvonalemelkedést lehetne elérni ezzel. Elképzelhető továbbá az állami kifizetések, így a segélyek, támogatások DJBP alapokon történő közvetlen nyújtása is. Mindez, ahogy azt már a pénzügyi bevonódás vizsgálatánál bemutattuk, megfontolandó lehet, azonban elérhető más módon is, például támogatás nyújtásával a pénzforgalmi szolgáltatóknak minden rászorulóknak biztosított számla után. Megemlítendő az is, hogy a szociálisan hátrányosabb helyzetben lévőknek nyújtott DJBP-szolgáltatások esetén intenzív kommunikációs, edukációs feladatokkal is számolni kell annak érdekében, hogy a digitálisan képzetlenebbek esetében az elektronizálás ne az ellenkező hatást, a pénzügyi kizárást érje el.

sítása. 2019-ben a határon átnyúló átutalások az összes átutalási tranzakció mindössze 1 százalékát tették ki (MNB, 2020b). Emellett az EKBTIPS rendszerén keresztül a jövőben az euró alapú fizetések mellett elméletileg az egyéb európai devizákban (akár a forintban) denominált határon átnyúló fizetések lebonyolítására is mód nyílik, aminek segítségével az Európán belüli határon átnyúló fizetéseknél ki lehetne iktatni a lassú és drága levelezőbanki modellt. Számos FinTech, nem banki pénzforgalmi szolgáltató – például a PayPal, a Revolut és a Transferwise – pedig már most is kínál olyan megoldásokat, amelyekkel akár másodpercek alatt és a banki átutalások díjainak töredéke mellett lehet pénzt küldeni más országba. Mindez azt jelenti, hogy Magyarország esetében nem látszik az, hogy a határon átnyúló tranzakciók lebonyolításakor felmerülő problémák a DJBP bevezetését indokolnák. Fontos ugyanakkor, hogy ha bármilyen egyéb cél miatt bevezetésre kerülne a DJBP Magyarországon, akkor vizsgálni kell azt is, hogy szükségessé válhat-e belátható időn belül a nemzetközi pénzügyi infrastruktúrákkal történő összekapcsolás, vannak-e esetleg olyan nemzetközi standardok – például a fentebb is említett BIS (2020a, 2020b) együttműködés nyomán – amiket célszerű lehet alkalmazni.

A fentiekből látható, hogy a hazai elektronikus pénzforgalom jellemzői alapján első ránézésre akár a DJBP bevezetés több elméleti pénzforgalmi céljának is lehetne relevanciája Magyarországon, ilyennek gondolhatjuk például az elektronikus fizetések elterjedésének ösztönzését (hiszen még mindig viszonylag magas a készpénzhasználat aránya a lakossági fizetéseken belül), az olcsó és innovatív pénzforgalmi szolgáltatások elérhetőségének biztosítását (hiszen a hazai lakossági pénzforgalmi szolgáltatások díjai nemzetközi összehasonlításban magasak), vagy a pénzügyi bevonás fokozását (hiszen még nem értük el a legfejlettebb gazdaságokra jellemző átlagos bankszámla lefedettségi arányt). Jelenleg úgy tűnik azonban, hogy más eszközökkel, például a már rendelkezésre álló elektronikus fizetési megoldások és piaci pénzforgalmi szolgáltatások fejlesztésével gyorsabban vagy hatékonyabban elérhetőek lehetnek ezek a célok. Erre hívja fel a figyelmet többek között az új-zélandi (Wadsworth, 2018) és a spanyol (Nuno, 2018) jegybank tanulmánya is. Emiatt pénzforgalmi oldalról most nem látszik sürgető szükség a széles körű lakossági és vállalati DJBP bevezetésére. Ehhez fontos azonban hozzátenni, hogy a jövőben ez a helyzet megváltozhat. Amennyiben például valami miatt váratlanul megtorpanna az elektronikus fizetések arányának növekedése, vagy a BigTech szereplők nem kontrollálható módon jelentősebb részt szakítanának ki a hazai pénzforgalomból, esetleg nem terjedne megfelelő ütemben a lakossági elektronikus pénzforgalmi szolgáltatások csomagalapú, tranzakciós díjaktól mentes árazása, akkor többek között a DJBP bevezetésének lehetőségét is alaposan fontolóra kell venni mint a kialakult helyzet kezelésére bevethető megoldást.

Akár pénzforgalmi megfontolásból kerül sor a DJBP bevezetésére, akár más, például monetáris politikai cél elérése érdekében, mindenképpen nagy és összetett hatással fog járni a pénzfogalmi szolgáltatások ma ismert rendszerére, piacára és annak szereplőire. A hatás pontos mértéke ebből a szempontból attól függ, hogy a bevezetésre kerülő DJBP-nek mekkora szerepe lesz a gazdasági tranzakciókhoz kapcsolódó fizetési műveletek lebonyolításában. Azt, hogy a DJBP mennyire terjed el a pénzforgalomban, számos tényező befolyásolja, ezek tekinthetők olyan bemeneti paramétereknek, amelyek „beállításával” a jegybank befolyásolni tudja a pénzforgalmi (és egyéb) hatásokat (ld. az 1. ábrán zöld színnel): • milyen kör számára elérhető, a teljes lakosságnak vagy csak egy speciális kör számára (például csak a segélyben részesülőknek); • milyen széles körű szolgáltatásokat kínálnak hozzá, például van-e egyszerűen használható mobilfizetési alkalmazás; • milyen árazással kínálják, azaz van-e például számlavezetési díj, vagy tranzakciós díjak; • vannak-e bármilyen korlátok az egyes tranzakciók értékére vagy számára, esetleg a számlán tartható összegre vonatkozóan; • anonimak-e a tranzakciók, ebből fakadóan pedig mennyire képes a DJBP támogatni a transzparenciát, így például az adóelkerülés vagy a pénzmosás megelőzését. A DJBP elérhetőségi köre (amit alapvetően befolyásol a bevezetés célja) egyúttal hatással van a kiépítendő infrastruktúrára is, így például az, hogy hány ügyfélnek kell számlát vezetni a jegybanknál, nagyban determinálja a fejlesztés mértékét is. Az infrastruktúra pedig a nyújtott szolgáltatások körét befolyásolja: egyrészt ez dönti el, hogy lehetőség van-e anonim tranzakciókra, másrészt közvetlenül is hat a szolgáltatásfejlesztési lehetőségekre.

A kiépítendő infrastruktúra jellemzői pedig meghatározzák azt, hogy milyen fejlesztési költségek merülnek fel a jegybank, illetve adott esetben a piaci szereplők oldalán. A piaci szereplők megvalósítási (és üzemeltetési) költségei, valamint a DJBP használatának mértéke pedig a piaci hatásokat adja meg, gyakorlatilag azt, hogy a DJBP mekkora piaci részt hasít ki magának a pénzforgalomból. Végül a fejlesztési költségek, a DJBP-díjakból származó esetleges jegybanki bevételek és a DJBP használata (így például az, hogy milyen fizetési módok forgalma csatornázódik át DJBP-be) együttesen adja ki a DJBP bevezetés pénzforgalmi hatásait, azaz azt, hogy milyen mértékű társadalmi költség-megtakarítás érhető el a DJBP bevezetésével. Ebben az elméleti keretrendszerben tehát jegybanki szempontból a cél függvényében eldöntendő kezdeti paramétert jelent az árazás, az esetlegesen alkalmazott korlátozások, az anonimitás, az elérhetőségi kör, a DJBP-infrastruktúra és a nyújtott szolgáltatások köre, amelyek aztán meghatározzák azt, hogy milyen mértékű lesz a DJBP tényleges használata, ami pedig elsődlegesen determinálja a piaci hatásokat, illetve a társadalmi szinten elérhető költség-megtakarítást. Ez a modell tehát a DJBP célok megvalósulását és az abból fakadó (társadalmi) hasznokat csak részben, a fizetési módok társadalmi költségeinek szintjén tartalmazza. Ennek oka, hogy DJBP bevezetésnél az elsők között azt is érdemes áttekinteni, hogy jegybanki szempontból milyen döntési pontok vannak, és azok hogyan hatnak majd a DJBP használatának elterjedségére, ezen keresztül pedig a pénzforgalmi piacra.

2. ábra: Pénzforgalmi szempontú hatások a DJBP bevezetésénél

A DJBP célja

DJBP infrastruktúra Anonimitás

Elérhetőség Jegybanki döntési pontok

DJBP szolgáltatások köre Tranzakciós korlát

Árazás

Fejlesztési költségek A DJBP használata Jegybanki bevételek

Társadalmi költségek változása Piaci hatások

Növekvő transzparencia

Forrás: saját szerkesztés.

Ezen a gondolatmeneten tovább haladva, érdemes áttekinteni, hogy infrastrukturális-üzemeltetési szempontból milyen lehetőségek vannak. A DJBP bevezetése többféleképpen elképzelhető, attól függően, hogy a jegybank a feladatok mekkora részét végzi el, másként fogalmazva, a piaci szolgáltatások mekkora részét kívánja átvenni. A szakirodalom (Auer–Böhme, 2020) három alapmodellt vázol fel ezen a téren, ezek mentén vizsgáljuk tehát a piaci hatásokat, mivel ez nagyban befolyásolja, hogy a jegybank a pénzforgalmi szolgáltatások mekkora részét veszi át a piaci szereplőktől. 4.1. Közvetlen DJBP

Ebben az esetben a DJBP-t kibocsátó jegybank közvetlenül is kapcsolatban van a fogyasztókkal, így a jegybank nyújtja a pénzforgalmi szolgáltatásokat, és a fogyasztóknak pedig a jegybank felé van követelésük. Mindez azt is feltételezi, hogy jegybanki oldalon

kell kiépíteni új kapacitásokat a jelenleg a piaci szereplők által ellátott további, a fizetésekhez szorosan kapcsolódó folyamatokra, mint az ügyfélazonosítás és -hitelesítés, ügyfélszolgálat és fióki ügyintézés biztosítása, visszaélési és pénzmosási ellenőrzések, elfogadói hálózat fejlesztése, ügyfélfelületek (pl. internetbank, mobilalkalmazás) fejlesztése stb. Ez a DJBP elterjedésének és használatának mértékétől függően a gyakorlatban az egyszintű bankrendszer működési modelljének irányába terelheti ezt a szegmenst, ahol a piaci szereplőknek nincs, vagy csak a jelenleginél sokkal korlátozottabb lehetősége van részt venni a pénzforgalmi szolgáltatások nyújtásában.

3. ábra: A közvetlen DJBP működési modell sematikus ábrája

600

A: 200 B: 100 C: 300

Forrás: Auer-Böhme, 2020, 89. o. alapján saját szerkesztés.

Mivel ebben az esetben a jegybank teljes körű szolgáltatást nyújt, ami kiterjed a számlavezetés mellett egyéb szolgáltatásokra is (például mobilfizetés), így a legnagyobb mértékű piaci hatás is itt képzelhető el. Ahogy a korábbiakban bemutattuk, ez természetesen számos tényezőtől függ, így például attól, hogy kiknek érhető el a DJBP, vagy milyen díjak mellett vehetik igénybe. A legszélsőségesebb esetet az jelentené, ha a jegybank átvenné a teljes pénzforgalmi szolgáltatási piac működését. 2019-ben a hazai pénzügyi intézmények pénzforgalmi szolgáltatásból származó

bevételei közel 587 milliárd forintot tettek ki (MNB, 2020b), ami már összemérhető a hazai bankszektor ugyanezen évben elért 698 milliárd forintos nyereségével. Természetesen ez egy olyan végletes szcenárió, ami a gyakorlatban nem képzelhető el, de egyfajta felső korlátként támpontot nyújthat. Amennyiben a DJBP-vel csak az átutalási szolgáltatás átcsatornázása történne meg a bankoktól (azaz a bankok továbbra is nyújtanának kártyás szolgáltatásokat, és ezekhez vezetnének számlát), akkor a bankszektor bevételei összesen 146 milliárd forinttal csökkenhetnének. Megjegyzendő, hogy a pénzforgalmi üzletág jegybanki átvétele, és így a bankszektor bevételeinek rendkívül jelentős csökkenése nem feltétlenül járna együtt hasonló mértékű költségcsökkenéssel, mivel az egyéb üzletágak (hitelezés, megtakarítások stb.) miatt továbbra is fent kellene tartani a fiókhálózatot, az ügyfélszolgálatot és a banki rendszerek túlnyomó többségét. Összességében tehát az mondható el, hogy a pénzforgalmi üzletág teljes átvétele jelentős pénzügyi stabilitási kockázatokat is okozna a bankszektorban, romlana a piaci szolgáltatások színvonala a csökkenő üzemeltetési és fejlesztési ráfordítások miatt, és az egyéb pénzügyi szolgáltatások ügyfél oldali költségei is emelkednének. A közvetlen modell ugyanakkor nem feltétlenül terjedne ki a teljes lakossági és vállalati ügyfélkörre, így elképzelhető például a szociálisan hátrányosabb, rosszabb anyagi helyzetben élők számára nyújtott szolgáltatások bevezetése ilyen módon. Mivel üzleti szempontból jellemzően ez a csoport jelenleg sem vesz igénybe banki szolgáltatásokat, így a hazai bankszektor jövedelmezőségét feltehetően jóval kisebb mértékben befolyásolná egy ilyen típusú DJBP bevezetés. A kihívást ezen a téren inkább a fejlesztési költségek jelentenék, azaz az egyébként erősen a mérethatékonyságra építő üzletágban korlátozott, és feltehetően kevesebbet tranzaktáló ügyfélkör számára kellene kiépíteni egy önálló infrastruktúrát, a fizetési lánc minden elemére kiterjedően. Mindebbe beleértendő az is, hogy biztosítani kell a DJBP elfogadását online és fizikai kereskedőknél, de akár például az állami szerveknél is. Amennyiben ez teljesen új infrastruktúrán, azaz nem a jelenleg a piaci szereplők

által is használt rendszerek és kommunikációs hálózatokon történne, hanem egy teljesen újonnan fejlesztett hálózaton, akkor az rendkívül magas fejlesztési és üzemeltetési költségeket jelentene. Egyúttal ezen költségek megtérülése – akár a készpénzből DJBP-re történő átterelődés alacsonyabb társadalmi költségeire, akár a készpénzhez képest transzparensebb fizetési mód miatti növekvő adóbevételekre gondolunk – nem látható. A piaci verseny és innováció szempontjából további negatív hatást jelenthet, hogy míg a hitelintézetek esetében vannak a pénzforgalmon kívül további szolgáltatások, amelyekkel részben kompenzálható lehet a bevételek kiesése, a csak a pénzforgalommal foglalkozó piaci szolgáltatók működése jórészt ellehetetlenülne. Mindez épp azt a versenyt csökkentené, amelyet például a PSD2 irányelv is erősíteni hivatott az új szolgáltatók piacra lépését segítve. Hosszú távon tehát a pénzforgalmi innováció és az új szolgáltatások megjelenése kizárólag a jegybank szándékain, illetve képességein múlna. A fentebb bemutatott számottevő piaci kockázatokra utal többek között az is, hogy az EKB tanulmánya (ECB, 2020b) is kifejezetten hangsúlyozza, hogy a nem alapvető („core”) tevékenységeket a piaci – de jegybank által felügyelt – intézményeknek kell nyújtania.

4.2. Közvetett (szintetikus/kétszintű) DJBP Ebben a modellben a DJBP kibocsátója a jegybank, melyet piaci szereplők (pl. kereskedelmi bankok) közvetítenek a fogyasztók felé. A fogyasztók követelése nem a jegybank, hanem a kereskedelmi bankok felé áll fent, ez utóbbiak felelősek az „onboarding”-ért is (pl. KYC feladatok), és a közvetlen modellnél említett további feladatokért, azaz az ügyfélkapcsolatok a piaci szereplőknél maradnának. A leírás alapján (Sveriges Riksbank, 2020) a svéd pilot program ilyen modellt vizsgál, ill. az uruguayi e-peso programnak is van ilyen eleme. Ugyanakkor abban eltér a modell a jelenlegi számlapénz alapú megoldásoktól, hogy a kereskedelmi bankoknak minden fogyasztói követelés mögött 100 százalékban

kell DJBP-t (bármilyen jegybankpénzt) tartaniuk, így ez a modell elsősorban nem a szolgáltatások terén nyújthat újat, hanem abban, hogy minden DJBP mögé – az állami betétbiztosításon túl, értékhatártól függetlenül – jegybanki garanciát ad. Ez értelemszerűen a banki likviditáskezelésre is kihatással lenne, bár természetesen ezen a téren is több megoldás képzelhető el, például aszerint, hogy a fedezetként elkülönített likviditásra az MNB fizet-e kamatot, és ha igen, mekkora ennek a mértéke, vagy beleszámít-e ez a likviditás a kötelező tartalékba. Azt is meg kell jegyezni, hogy a szakirodalomban nem egyértelmű, hogy ez a megoldás egyáltalán DJBP-nek tekinthető-e, a BIS (2020a) például nem sorolja ide, többek között mivel a követelés nem a jegybank felé áll fenn.

4. ábra: A közvetett DJBP működési modell sematikus ábrája

600

A: 200 B: 100 C: 300

300

A: 200

B: 100

300

C: 300

Forrás: Auer-Böhme, 2020, 89. o. alapján saját szerkesztés. Az ábrán az egyszerűség kedvéért a bank megnevezést használtuk, de lehet bármilyen típusú számlavezető pénzforgalmi szolgáltató.

A fentieknek megfelelően a várható piaci hatások is mérsékeltek ennél a megvalósítási módnál, mivel nem térne el alapvetően a pénzforgalom jelenlegi működésétől. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy például az infrastruktúra kiberbiztonsági ellenállóképessége terén nem történne javulás. Elképzelhető még olyan megoldás is,

amelynek keretében a jegybank nyújtana fizetéskezdeményezési szolgáltatást a piaci szereplőknél vezetett számlákhoz kapcsolódóan. Ez akkor nyújthatna előnyöket, ha a piaci szolgáltatók például nem fejlesztenek olyan egyszerűen használható fizetési megoldásokat, amelyek a digitálisan képzetlenebb célcsoportok számára is használhatóak. A jelenlegi magyarországi helyzetben azonban az látszódik, hogy a piaci szereplők intenzív fejlesztésekbe kezdtek az azonnali fizetésen alapuló megoldások esetében, ami várhatóan az ügyfelek széles körét képes lesz kiszolgálni.

4.3. Hibrid DJBP

Működésében hasonló modell a közvetetthez, azaz itt is a pénzforgalmi szolgáltatók vannak közvetlen kapcsolatban a fogyasztókkal, bár elképzelhető jegybanki onboarding is, amikor csak a benyújtási csatornák fejlesztése kerül kiszervezésre a piaci szereplőkhöz (és ebben az esetben gyakorlatilag fizetéskezdeményezési szolgáltatóként működnek). A közvetett modellhez képest eltérés ugyanakkor, hogy a fogyasztóknak itt a jegybank felé van követelésük. A piaci szereplők itt csak szolgáltatásokat (pl. mobiltárca) nyújtanak, ugyanakkor a mérlegükben nem jelenik meg a DJBP, és a felszámolási vagyonnak sem része, a jegybanknak pedig jogában áll egy csődhelyzetbe került pénzügyi intézmény ügyfeleit átcsatornázni egy megfelelően működő piaci szereplő alá.

5. ábra: A hibrid DJBP működési modell sematikus ábrája

600

A: 200 B: 100 C: 300

Forrás: Auer-Böhme, 2020, 89. o. alapján saját szerkesztés.

A hibrid modell esetében tehát a DJBP-számlákat a jegybank vezeti, kérdés ugyanakkor, hogy milyen üzleti lehetőséget jelentene a piaci szereplőknek ehhez kapcsolódóan szolgáltatásokat fejleszteni. Ez elképzelhető olyan módon, ha a végfelhasználó, vagy azok egy csoportja díjat fizet a tranzakciók után a piaci szereplőknek. Ebben az esetben azonban a DJBP-nek a pénzügyi bevonódást segítő szerepe sérülhet, hiszen feltételezhető, hogy a szociálisan hátrányosabb helyzetben élőknek továbbra sem lesz lehetősége igénybe venni az elektronikus fizetési szolgáltatásokat. Másik megoldást az jelentheti, ha a végfelhasználók számára ingyenesek a DJBP-szolgáltatások – például a mobilfizetési alkalmazás –, azonban a jegybank fizet díjakat a szolgáltatóknak ezeknek a fejlesztéséért és üzemeltetéséért. A közvetlen modellhez képest itt tehát a jegybank bizonyos funkciókat kiszervez a piaci szereplők felé, ami hosszú időre meghatározhatja a működési költségeket. Ebben az esetben is felmerül tehát, hogy költséghatékonyabb lehet a pénzügyi bevonódás elősegítése, ha kereskedelmi banki pénzben vezetett számlák válnak elérhetővé a hátrányos helyzetű csoportoknak, tehát maga a cél nem látható, hogy kifejezetten a DJBP alkalmazását indokolná.

A piaci hatások szempontjából elmondható tehát, hogy a pénzforgalmi szolgáltatók csak abban az esetben fejlesztenének megoldásokat a DJBP használatára, ha ennek fejlesztési, üzemeltetési költségeit, az esetlegesen a kereskedelmi banki pénzből átterelődött forgalmuk miatt kieső bevételeiket, valamint bizonyos profithányadot érvényesíteni tudnának. A konkrét benyújtási csatornák tekintetében pedig ezt olyan módon lehetne a legoptimálisabban megvalósítani, ha a jelenlegi piaci mobilalkalmazásokba kerülne beépítésre egy DJBP-modul, így a felhasználók egy alkalmazáson belül tudnák kezelni kereskedelmi banki és DJBP-számlájukat is.

Tanulmányunknak alapvetően hármas célja volt: (1) megvizsgálni, hogy pénzforgalmi szempontból milyen célok, jövőbeli fejlődési szcenáriók esetében merülhet fel a DJBP használata; (2) áttekinteni, hogy a jelenlegi magyar helyzet ismeretében melyik cél lehet releváns; (3) bemutatni azt, hogy amennyiben – bármilyen indokból – bevezetésre kerülne a DJBP, akkor a különböző működési modellek milyen hatásokkal járhatnak a pénzforgalmi piacon. A konklúziók értelmezésénél tehát két fontos tényt kell kiemelni. Egyrészt kizárólag pénzforgalmi szempontú vizsgálatot végeztünk, azaz nem tértünk ki a DJBP egyes forgatókönyveinél, illetve megvalósítási modelljeinél egyéb – például monetáris politikai, pénzügyi stabilitási – szempontokra. Másrészt a piaci hatások vizsgálatánál azt vettük alapul, hogy a DJBP-vel a jegybank pénzforgalmi szolgáltatásokat nyújtana, tehát nem vizsgáltuk például az esetleges jegybanki hitelezési tevékenység piaci hatásait. A nemzetközi szakirodalom áttekintése alapján az látható, hogy a legtöbb jelenlegi projekt, kutatás mögött jellemzően pénzforgalmi megfontolások állnak. Ezek azonban rendkívül szerteágazóak lehetnek, és nagyban függenek az adott ország jellemzőitől.

A svéd kutatásokat például leginkább az motiválja, hogy a készpénz visszaszorulásával az embereknek csak olyan (elektronikus) fizetési módok állnak majd rendelkezésre, amelyeket piaci szereplők biztosítanak. Így az, hogy egy személy mennyire tud részt venni a mindennapi életben és a gazdasági folyamatokban, már leginkább azon fog múlni, hogy a piaci szereplők hajlandóak-e mindenkinek fizetési szolgáltatásokat nyújtani, és milyen áron. A másik előrehaladott projekt, a kínai „digitális jüan” esetében pedig fontos mögöttes motivációt jelent, hogy az elektronikus pénzforgalom jelentős része két, nem banki szolgáltató (Alipay és Tencent/Wechat) kezébe került, így a verseny erősítése, az elektronikus fizetési megoldások széles körű elérhetősége és megbízható működése érdekében szükséges egy jegybanki alternatívát is biztosítani. Meg kell még említeni az elsősorban a BIS által koordinált jegybanki együttműködést, amely elsősorban a határon átnyúló fizetések DJBP segítségével történő hatékonyabbá tételét vizsgálja. A magyar helyzet alaposabb vizsgálatából kiderül, hogy elsősorban nem ezek a problémák határozzák meg a hazai pénzforgalom fejlesztésének jelenlegi főbb irányait. Bár folyamatosan csökkent az elmúlt években a készpénzhasználat, azonban továbbra is egyértelműen a készpénz a meghatározó fizetési mód a tranzakciók darabszámát tekintve (különösen a lakosság körében). Az elmúlt években ugyanakkor dinamikusan nőtt a fizetési kártyák használata, emellett a 2020. március 2-án Magyarországon is elindított azonnali fizetési szolgáltatás is széles körű lehetőségeket tartogat a pénzforgalom elektronizálására. Ezt felismerve pedig a piaci szolgáltatók is megkezdték azonnali fizetésen alapuló fejlesztéseiket. Mindez azt jelenti, hogy a hazai elektronikus pénzforgalom fejlődése jelenleg folyamatos és jó irányba halad, így rövid távon nem látszik szükségesnek a DJBP bevezetése pénzforgalmi szempontból. A hazai lakosság számlaellátottsága tekintetében sem látszanak általános problémák, ezen a téren leginkább a szociálisan hátrányos helyzetűeknél és az idősebbeknél észlelhető lemaradás. Ennek javítására ugyanakkor a DJBP-től függetlenül is számos hatékony eszköz áll rendelkezésre. Fontos azonban megjegyezni,

hogy a helyzet folyamatos monitorozása is szükséges, mivel akár a közeljövőben is előfordulhatnak olyan események – mint például a koronavírus-járványhoz hasonló rendkívüli helyzet, a Facebook tervezett Diem (korábbi nevén Libra) projektjéhez hasonló megoldások megjelenése a magyar piacon, vagy a lakossági pénzforgalmi szolgáltatások díjcsökkentésére vonatkozó törekvések elakadása –, amik bizonyos körülmények között indokolhatják egy széles körben elérhető magyar DJBP bevezetését. Mindez átvezet a harmadik fő témához, a DJBP működési modelljéhez egy – bármilyen okból történő – bevezetés esetén. Tanulmányunkban azt kívántuk bemutatni, hogy a DJBP bevezetését nagyon alapos elemzéseknek kell megelőznie – több okból is. Egyrészt bizonyos modellek esetén (itt leginkább a közvetlen modell említendő) jegybanki oldalról rendkívül magas kiadásokkal járhat a DJBP bevezetése. Mindez részben annak is a következménye, hogy a jegybanknak adott esetben olyan szolgáltatásokat kell nyújtania a piaci szereplők helyett (például ügyfélszolgálat és fiókhálózat, visszaélések monitorozása, ügyfélazonosítás és -hitelesítés, mobilalkalmazások fejlesztése), amelyekhez nem áll rendelkezésre korábbi tapasztalat, meglévő infrastruktúra. Lényeges továbbá az is, hogy ha az elektronikus pénzforgalom egy számottevő hányada csatornázódik át DJBP-be, akkor ez a piaci szereplők bevételeit és jövedelmezőségét is komolyan érinti, ami már pénzügyi stabilitási kérdésekhez vezet át. Vizsgálni kell emellett az is, hogy hogyan befolyásolná a fizetési megoldások innovációját, ha a jegybank kezelné az elektronikus pénzforgalom jelentős részét, mi lenne a motiváció a piaci szereplők oldalán az újabb fejlesztésekre, illetve hatékonyabb lenne-e a DJBP-n alapuló innováció az elsősorban piacvezérelt folyamatoknál.

Agur, I. – Ari, A. – Dell’Ariccia, G. (2019): Designing Central Bank Digital Currencies, IMF WorkingPaperWP/19/252 Auer, R. – Böhme, R. (2020): The technology of retail central bank digital currency, BIS Quarterly Review, March 2020 Bank for International Settlements (BIS) (2020a): Central bank digital currencies: foundational principles and core features, Report No. 1. in a series of collaborations from a group of central banks Bank for International Settlements (BIS) (2020b): Central bank group to assess potential cases for central bank digital currencies, BIS Press release. https://www. bis.org/press/p200121.htm Barontini, Ch. – Holden, H. (2019): Proceeding with caution – a survey on central bank digital currency, Bank for In-ternational Settlements, BIS Papers No. 101 Central Banking (2020): PBoC confirms digital currency pilot,https://www. centralbanking.com/fintech/cbdc/7529621/pboc-confirms-digital-currency-pilot Christine Lagarde (2020): Payments in a digital world, https://www.ecb.europa.eu/ press/key/date/2020/html/ecb.sp200910~31e6ae9835.en.html China Banking News (2018): Digital Currency Research Institute of the People’s Bank of China,http://www.chinabankingnews.com/wiki/digital-currency-research-institutepeoples-bank-china/ Committee on Payments and Market Infrastructures (CPMI) (2020): Enhancing crossborder payments: building blocks of a global roadmap, Stage 2 report to the G20. Bank for International Settlements Danish Payment Council (2018): The aggregate costs of payments in Denmark were kr. 15.6 billion in 2016. Analysis from the Danish Payment Council,https://www. nationalbanken.dk/en/bankingandpayments/danish_payments_council/Documents/ The%20aggregate%20costs%20of%20payments%20in%20Denmark%20were%20 kr.%2015.6%20billion%20in%202016.pdf Danmarks Nationalbank (2017): Central bank digital currency in Denmark? Analysis, 15 December 2017, No. 28 European Central Bank (ECB) (2020a): Sixth report on cardfraud, https://www.ecb. europa.eu/pub/cardfraud/html/ecb.cardfraudreport202008~521edb602b.en.html European Central Bank (ECB) (2020b): Reporton a digital euro,October 2020. https://www.ecb.europa.eu/pub/pdf/other/Report_on_a_digital_euro~4d7268b458. en.pdf?0b17405a54c7c6ad4e137e257dd02672 Finextra (2020): How National Digital Currencies Will Change Our Lives, https:// www.finextra.com/blogposting/18765/how-national-digital-currencies-will-changeour-lives

FIS Global (2021): Flavours of fast 2020, https://www.fisglobal.com/flavors-of-fast

Ilyés T. – Varga L. (2015): Mutasd, mivel fizetsz, megmondom, ki vagy – A pénzforgalmi szokásokat befolyásoló szociodemográfiai tényezők, Hitelintézeti Szemle, 14. évf. 2. szám, 2015. június, 26–61. o. Kajdi L. (2017): Nyugati menü kínai fűszerekkel – a kínai pénzforgalom sajátosságai, Hitelintézeti Szemle, 16. évf., Különszám, 2017. január, 140–169. o. Kajdi L. – Sin G. – Varga L. (2019): A hazai lakossági pénzforgalmi szolgáltatások árazása nemzetközi összehasonlításban, Magyar Nemzeti Bank. https://www.mnb. hu/letoltes/mnb-penzforgalmi-arazas-nemzetkozi-osszehasonlitasban-002.pdf LibraAssociationMembers (2019): An introduction to Libra, White paper. https:// libra.org/en-US/wp-content/uploads/sites/23/2019/06/LibraWhitePaper_en_US.pdf Libra Association Members (2020): White paper v2.0,https://libra.org/en-US/whitepaper/#cover-letter Magyar Nemzeti Bank (2020): Dimenzióváltás a pénzforgalomban: Az azonnali fizetés bevezetésének története. A Magyar Nemzeti Bank szakkönyvsorozata, Budapest, 2020. Elérhető: https://www.mnb.hu/kiadvanyok/mnb-szakkonyvsorozat/dimenziovaltasa-penzforgalomban-az-azonnali-fizetes-bevezetesenek-tortenete Magyar Nemzeti Bank (MNB) (2020): Fizetési rendszer jelentés 2020,https://www. mnb.hu/letoltes/fizetesi-rendszer-jelentes-2020.pdf Magyar Nemzeti Bank (MNB) (2020b): Pénzforgalmi táblakészlet,https://www.mnb. hu/statisztika/statisztikai-adatok-informaciok/adatok-idosorok/xiv-penzforgalmiadatok/penzforgalmi-tablakeszlet Mancini-Griffoli, T. – Peria, M.S.M. – Agur, I. -Ari, A. – Kiff, J. – Popescu, A. – Rochon, C. (2018): Casting Lighton Central Bank Digital Currency, International Monetary Fund, IMF Staff Discussion Note, November 2018 Nuno, G. (2018): Monetary policy implications of central bank-issued digital currency, Banco de Espana, Economic Bulletin 3/2018 Payments Cards and Mobile (2020): China starts trial of Central Bank Digital Currency,https://www.paymentscardsandmobile.com/china-starts-trial-of-centralbank-digital-currency/ Schmiedel, H. – Kostova, G. – Ruttenberg, W. (2012): The social and private costs of retail payment instruments, A European perspective. European Central Bank, Occasional Paper Series No. 137., September 2012 SverigesRiksbank (2019): Payments in Sweden 2019,https://www.riksbank.se/ globalassets/media/rapporter/sa-betalar-svenskarna/2019/engelska/payments-insweden-2019.pdf SverigesRiksbank (2020): The Riksbank’s e-krona pilot Dr. Turján A. – Divéki É. – Keszy-Harmath Z. – Kóczán G. – Takács K. (2011): Semmi sincs ingyen: A főbb magyar fizetési módok társadalmi költségének felmérése, MNBtanulmányok 93. Wadsworth, A. (2018): The pros and cons of issuing a central bank digital currency, Reserve Bank of New Zealand Bulletin, Vol. 81, No. 7 June 2018World Bank Group (2017): The Global Findex Database 2017. https://globalfindex.worldbank.org/