A digitális jegybankpénz bevezetésének pénzügyi stabilitási szempontjai

Fülöp Zénó – Szakács János – Szomorjai Péter – Varga Balázs – Zsigó Márton

A digitális jegybankpénz bevezetése a pénzügyi stabilitásra is pozitív hatást gyakorolhat, többek között a pénzügyi rendszer versenyképességének fenntartásával és egy kvázi kockázatmentes digitális fizetési eszköz elérhetővé tételével a reálgazdasági szereplők számára. Ugyanakkor az új rendszer a céljaitól és a jegybank által a kereskedelmi bankoktól átvett pénzforgalmi, megtakarítási, esetleg hitelezési szolgáltatások körétől függően jelentősen átalakíthatja a banki üzleti modelleket. Ezzel együtt újszerű banki és rendszerszintű kockázatok jelenhetnek meg. A digitális jegybankpénz potenciális bevezetéséhez szükséges megkezdeni ezek felmérését és a szabályozási, felügyeleti eszközök felkészítését mérséklésükre és az új megoldások jelentette ismeretlen helyzetre.

A jegybankok körében egyre nagyobb hangsúly helyeződik a digitális megoldások jegybanki feladatkörök keretein belül való alkalmazására. Az új megoldások nemcsak a működési hatékonyságot növelhetik, de alapvető változásokat is hozhatnak a pénzügyi rendszerben és a jegybankok tevékenységében. Ennek egyik markáns példája a digitális jegybankpénz (DJBP) bevezetése lenne. Tanulmányunkban ennek pénzügyi stabilitási célokra való hatásaival foglalkozunk. Egyrészt megvizsgáljuk, milyen lehetséges előnyökkel jár a digitális jegybankpénz bevezetése pénzügyi stabilitási szempontból.

Ezek az előnyök főként a pénzforgalom működésének fejlesztése útján jelentkeznek. A pénzügyi stabilitási célok elérését szolgálhatja a pénzforgalmi rendszerek diverzifikációja, az új, digitális szolgáltatások megjelenése, a bankrendszeri verseny és hatékonyság erősödése. Az előnyökön túl részletesen áttekintjük, hogyan hatna a DJBP a bankrendszer mérlegére és kockázataira. Mivel a jegybankok döntő többsége nem kötelezte el magát a DJBP bevezetésének egyes konkrét formái mellett, általánosságban és az egyes bevezetési formák mentén vizsgáljuk a hatásokat, három lehetséges alternatívát górcső alá véve: a készpénz-helyettesítő digitális jegybankpénz, a betétgyűjtő jegybank és a hitelező jegybank modelljét. A DJBP bevezetése a dezintermediáción (a bankrendszer szerepének szűkülése a pénzügyi közvetítésben) kívül olyan változásokat is indukálhat, amelyek korábban nem látott kockázatokat hoznak magukkal. A tanulmányban kitérünk a bankrohamok (bankrun) működési mechanizmusának átalakulására, és a DJBP használatának elterjedésével párhuzamosan potenciális megjelenő rendszerkritikus, jegybanki tevékenységeket is megvizsgáljuk. Végezetül kitérünk arra is, hogy az elmúlt években a hagyományos bankrendszeri működésre alapozva bevezetett pénzügyi, prudenciális szabályozás megújításának milyen irányait szükséges vizsgálni a jövőben a digitális jegybankpénz által hozott rendszerszintű változásokra és a DJBP elterjedésének támogatására tekintettel.

A DJBP bevezetése számos lehetőséget rejt magában, a technológiai megvalósítástól és az új keretrendszerre épülő megoldások elterjedésétől függően pedig pénzügyi stabilitási célok elérésében

is hatékony eszköz lehet. Ezek az előnyök elsősorban a digitális jegybankpénz fizetési rendszerekre és fizetési szokásokra gyakorolt hatásán keresztül jelentkeznek (1. ábra). Az előnyök kiaknázásához azonban a DJBP-nek megbízhatónak, ellenállónak és biztonságosnak kell lennie, a felhasználók számára pedig vonzó gyors, egyszerű, hatékony és könnyen elérhető eszközt kell jelentenie. Az alábbiakban a digitális jegybankpénz pénzügyi stabilitásra gyakorolt egyes kiemelt előnyeit vizsgáljuk.52 Egy új fizetési eszköz bevezetése diverzifikációt és fokozódó versenyt hoz a fizetési szolgáltatások piacán. A fizetési rendszerek az elmúlt években rendkívüli ütemű fejlődésen mentek keresztül, amit a megnövekedett piaci igények és az elektronikus (cashless) fizetés terjedése vezérelt. A folyamatba jól illeszkedik az azonnali fizetési rendszerek (így az MNB által bevezetett azonnali fizetés) utóbbi években látott nemzetközi elterjedése is. A DJBP bevezetésével egy új fizetési alternatíva jelenne meg, mérsékelve a meglévő fizetési rendszerek kritikus voltát, amivel még inkább biztonságosabbá és ellenállóbbá válhatnak, növelve ezzel a pénzügyi stabilitást. A DJBP nyújtotta újabb fizetési lehetőség egy további, akár széleskörben is könnyen elérhető, helyettesítő fizetési lehetőséget jelenthetne olyankor, amikor a fizetési rendszer más fontos szolgáltatásai esetleg leállnak működési zavarok miatt. Barrdear és Kumhof (2016) hangsúlyozza, hogy a többszereplős fizetési rendszer a verseny fokozódását hozza el. A megnövekedett versenynek pozitív hatása van a gazdaságra a biztonságosabb, olcsóbban elérhető fizetési alternatívákon keresztül, ami a sokkokhoz jobban alkalmazkodó, stabilabb pénzügyi rendszerhez is vezethet.

52 A DJBP bevezetésének lehetőségével számos tanulmány foglalkozott, többek között a Bank of England (2020).

1. ábra: A DJBP potenciális pénzügyi stabilitási előnyei a fizetési rendszerekre és szokásokra gyakorolt hatáson keresztül

Forrás: saját szerkesztés Bank of England (2020) alapján.

A magánszektorból érkező digitális fizetési megoldások megjelenése nehezen kontrollálható, emiatt azok széles körű elterjedése pénzügyi stabilitási kockázatot hordozhat. Egy DJBP bevezetése visszaszoríthatja a kevésbé ellenőrzött technológiákat, ezzel megelőzve a kockázatok kialakulását. Jelenleg is elérhető számos digitális pénz a piacon, azonban ezek kontrollálatlan elterjedése a pénzügyi stabilitási kockázatok növekedését hozhatja. A digitális pénzek a kereskedelmi banki pénzzel ellentétben nincsenek megfelelően szabályozva és felügyelve, így egy esetleges nemteljesítés vagy értékváltozás (volatilis árfolyam) esetén az ügyfelek nem részesülnek védelemben, továbbá a különböző e-pénzek nem biztosítják az egymás közti átjárhatóságot.

Wierts és Boven (2020) is foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy a DJBP mennyiben kínál alternatívát az egyéb digitális pénzekkel szemben. A DJBP bevezetésével csökkenthető ezen fizetőeszközök népszerűsége, és kontroll alatt tartható a bankszámlapénzen kívüli, innovatív fizetőeszközök piaca, növelve ezzel a pénzügyi stabilitást. A DJBP megbízható és biztonságos fizetési szolgáltatást jelent az egyéb pénzügyi vállalkozások, intézmények vagy fejlesztők által kibocsátott digitális pénzhelyettesítőkkel szemben (például kripto-, stable- és egyéb virtuális valuták). A DJBP a tervezésétől, meghatározásától függően a jövőbeni fizetési igényekre válaszul készpénz-helyettesítő funkcióval bírhat, támogatva az elektronikus fizetési rendszerek előnyeinek érvényesülését. A jegybankpénz jelenleg csak készpénzként található meg a háztartásoknál és vállalatoknál. A digitális jegybankpénz lehetőséget teremtene annak elektronikus úton történő tárolására és használatára. A jegybankpénz kulcsszerepet játszik a monetáris politikai és pénzügyi stabilitási célok fenntartásában azáltal, hogy kockázatmentes pénzként biztosítja a végső, törvényes fizetőeszköz kifizetéseket a gazdaságban. A készpénz elektronikus formájaként megjelenő jegybankpénz e tulajdonságot biztosítja egy – ideális esetben, megfelelő infrastrukturális feltételek mellett – szélesebb körben elérhető formában. A digitális gazdaság fejlődésével a fizetési rendszereknek is lépést kell tartaniuk. A koronavírus-járvány még hangsúlyosabbá tette a digitalizáció iránt amúgy is fokozódó igényeket. A DJBP kialakítását már az új típusú igények kielégítésére lehet alakítani. Az új funkciók megjelenése és a jövőbeli igények kielégítésével a tranzakciók száma és gyakorisága növelhető. Az így megjelenő új megoldások erősíthetik a digitalizációt a bankszektorban a verseny erősítésével, javítva a hatékonyságot és a fenntartható jövedelemtermelő képességet is. A jegybankon belüli közvetlen elszámolás miatt a kölcsönbiztosítékok szerepe csökkenhet. A DJBP bevezetése mellett szóló egyik fő érv a pénzügyi tranzakciók elszámolási rendszereinek

hatékonyságnövelése, amellyel csökkenthető a működési és partnerkockázat, a likviditási kockázat és a kölcsönbiztosítékok mértéke. A jelenlegi többszintű fizetési rendszereknek alapvető kockázatai közé tartozik a partnerkockázat, azaz az abból fakadó kockázat, hogy a másik fél fizetésképtelenné válik, nem teljesíti kötelezettségeit. A partnerkockázat mellett a likviditási kockázat kezelésének egyik eszköze a kölcsönbiztosítékok bekérése, amelyek jellemzően jó minőségű eszközök, mint például az állampapírok. A digitális jegybankpénz bevezetésével a fizetési elszámolás közvetlenül a partnerek között is történhetnek a jegybankok könyveiben. Barrdear és Kumhof (2016) szerint a partnerkockázat ezáltal elkerülhető, így a kölcsönbiztosítékok szerepe is csökkenthető. A kölcsönbiztosítékok szerepének csökkenésével nőne a jelenleg korlátozottabb mennyiségben elérhető szabad, meg nem terhelt, jó minőségű eszközök volumene, ami jelentős makrogazdasági és stabilitási előnyöket vonhat maga után, például a potenciálisan szélesedő hitelfelvételi lehetőségeken keresztül. A DJBP bevezetésével a határokon átnyúló fizetések hatékonysága is javítható hosszú távon. A határon átnyúló fizetési lehetőségek jelenleg költségesek és lassúak. Bár számos új pénzforgalmi szolgáltató (pl.: Transferwise, Revolut) kínál erre vonatkozóan megoldást, ezek működése jóval kevésbé biztonságos és kiforrott az erős szabályozói, felügyeleti és fogyasztóvédelmi elvárásokkal szembesülő bankrendszerhez képest. Codruta-Henry-Amber (2020) felmérése szerint a határokon átnyúló fizetések hatékonyságának növelése az egyik fő motivációja lehet a digitális jegybankpénz bevezetésének. A digitális jegybankpénzek egyik szerepe hoszszabb távon az lehet, hogy gyorsabb, olcsóbb és biztonságosabb alternatívát jelenthet a most elérhető határokon átnyúló fizetési megoldásokhoz képest. A DJBP bevezetésével a választott kialakítástól függően elérhetővé válhatnak olyan elszámolási folyamatok, amikor az egyik devizában történő fizetés csak a másik devizában történő fizetés teljesülésével valósul meg (Payment-versusPayment, PvP), vagy amikor a kézbesítés (pl. értékpapírpiacon) a fizetéssel egy időben teljesül (Delivery-versus-Payment, DvP),

megszüntetve ezzel az elszámolási kockázatot és nyitott pozíciókat. Ousméne (2020) tanulmányában rávilágít, hogy a technológia bevezetése a devizakereskedés piacára is jelentős pozitív hatással bírhat. A jegybankokra a működtetés miatt ugyanakkor nagyobb szerep hárulna, ami magában hordozza a potenciális működési kockázatot. A pozitív hatások kiaknázásához a jegybankok közötti kommunikáció és együttműködés kidolgozása, valamint a rendszerek közötti átjárhatóság, interoperabilitás megteremtése szükséges, ami az egyes nemzeti DJBP-k kiépítését követő hosszabb távú lépés lehet. Összegezve, a digitális jegybankpénz sikeres bevezetése segítheti egy versenyképesebb, innovatívabb pénzügyi környezet megteremtését, hatékonyságjavulást hozva a pénzforgalomban, illetve erősítve a pénzügyi stabilitást. A technológiai megvalósulástól függően új lehetőségeket nyithat, a bevezetésével több, a közeljövőben potenciálisan felmerülő kockázat is kezelhető lehet. Ilyen a fizetési forgalom és a megtakarítások szabályozatlan kriptopénz piacokra való átcsoportosítása, vagy a nem ellenőrzött pénzforgalmi szolgáltatók elterjedése. A DJBP bevezetése hozzájárulhat a bankrendszer innovációs képességének javulásához és a verseny szintjének erősödéséhez, ami a pénzügyi rendszer fejlődésének alapja, ezzel végső soron a potenciálisan elérhető ügyfélélményt (biztonság, új technológiai megoldások, kényelem) növelve. Egyes piacokon, ahol a bankrendszer stabilitása a betétesek szempontjából kockázatot hordoz (például a betétbiztosítás hiánya miatt), ott a DJBP mint a jegybank által vezetett számlán található pénz biztonságosabb alternatívát kínálhat.

A digitális jegybankpénz bevezetésének eddig bemutatott előnyei akkor aknázhatók ki megfelelően, ha a bevezetéssel járó kockázatok sikeresen azonosíthatók, és akár a DJBP működési keretrendszerének kialakítása során, akár szabályozói megoldásokkal kezelhetők. Kiff et al (2020) a DJBP működtetésével potenciálisan fellépő kockázatok három fő csoportját állapítja meg (2. ábra): a stratégia és politikai kockázatok (pénzügyi fizetési rendszer, fogyasztóvédelem, árstabilitás, pénzügyi stabilitás, pénzügyi integritás, pénzügyi bevonódás, gazdasági növekedés), a pénzpiaci kockázatok (likviditás, hitel, árfolyam) és a működési kockázat (csalás, jogi kockázat, IT, fogyasztói magatartás, harmadik fél, folyamat) típusait. A három csoportba foglalt kockázatok hatással lehetnek a jegybank és a teljes bankrendszer reputációs kockázatára is.

Hogy a fentebbi kockázatok miként és milyen mértékben jelentkeznek, jelentősen befolyásolja az, hogy milyen technológiai kialakítások mellett valósul meg a DJBP bevezetése, milyen esetleges korlátozások és feltételek mellett lesz elérhető a felhasználók részére, és mennyire terjed el a használata a felhasználók körében. A bevezetés kezdetén egyes kockázatok felerősödhetnek, ugyanis az átmeneti időszak során olyan hibák is felszínre kerülhetnek, amelyeket a pilot tesztelések során nem lehet teljesen kiszűrni. A technológia bevezetésével a kiberkockázatok, működési kockázatok kiütközése, illetve egy-egy kritikus rendszerhiba a pénzügyi stabilitást is veszélyeztetheti. Nemcsak technológiai, megvalósítási szempontból jelentkezhetnek speciális kockázatok az átmenet időszaka alatt, de a bankrendszer oldalán keletkező potenciális (pl. likviditási) kockázatok is felerősödhetnek egy sokkszerű átállás esetén. A fokozatos és körültekintően menedzselt bevezetés, illetve az azt megelőző részletes pilotprojektek alkalmazása emiatt kritikus fontosságú. A továbbiakban ezen kockázatok közül

kiemelten a pénzügyi stabilitásra ható kockázatok DJBP bevezetését követő potenciális alakulásával foglalkozunk.

2. ábra: A DJBP bevezetésének kockázatai

• Pénzügyi fizetési rendszer • Fogyasztóvédelem • Árstabilitás • Pénzügyi stabilitás • Pénzügyi integritás • Pénzügyi bevonódás • Gazdasági növekedés

• Csalás és biztonság, kiber kockázat • Jogi kockázat • IT infrastruktúra • Viselkedés, fogyasztói magatartás • Harmadik fél kockázata • Folyamatmenedzsment

Forrás: Kiff et al. (2020), saját szerkesztés.

• Likviditás • Hitel • Árfolyam

3.1. A bankrendszer szerepének potenciális szűkülése a pénzügyi közvetítésben

A DJBP bevezetéséhez kapcsolódó pénzügyi kockázatok és pénzügyi stabilitási kérdések egy jelentős része abból adódik, hogy a jegybank a DJBP által elérni kívánt céloktól függően különböző pénzügyi közvetítő funkciókat vehet át a kereskedelmi bankoktól. A kereskedelmi banki üzleti modellek átalakulására és fenntarthatóságára az előbbiek következtében előálló banki tevékenységek visszaszorulása, az ún. bankrendszeri dezintermediáció számottevő hatást gyakorolhat. Mivel a témával foglalkozó jegybankok döntő többsége egyelőre nem kötelezte el magát a DJBP

kialakításának konkrétumai mellett, és nem döntött részleteiben a megvalósítandó célokról, ezért igyekszünk általános, de széles körű megközelítésben megvizsgálni, hogy a DJBP különböző formában történő bevezetése milyen kockázatokkal járhat a bankrendszer működése szempontjából. Ebben az általános keretrendszerben vizsgálva, a dezintermediáció kapcsán felmerülő stabilitási kockázatok mértékét leginkább az határozhatja meg, hogy a digitális jegybankpénz iránt (1) mekkora kereslet mutatkozik majd, (2) ez a kereslet mekkora változást okoz a bankrendszer mérlegében, és (3) mennyiben érinti a szektor jövedelmezőségét. Például, ha a DJBP olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amely a készpénzes tranzakciók számára jelent igazi alternatívát, akkor a bankrendszer működését a bevezetés kevésbé érinti, és a pénzügyi stabilitási kockázatok mérsékeltek maradhatnak. Abban az esetben viszont, ha a DJBP bevezetése a bankbetétek és a hozzájuk kapcsolódó pénzforgalmi szolgáltatások számára komoly konkurenciát jelent, akkor a bankok mérlegéből kiáramló betétállomány pótlásának finanszírozása, valamint a kieső díjbevétel és a megnövekedett forrásköltségek következtében a szektor csökkenő jövedelmezősége lesz a stabilitási kockázatok fő forrása. A digitális jegybankpénz bevezetése esetén fellépő bankrendszeri betétkiáramlás két szélső értéket vehet fel. Ha a DJBP kialakítása elsősorban a készpénzállomány (amely a jegybank passzívája) csökkentését célozza, akkor előfordulhat, hogy a bankrendszer betétállományából nem áramlik át érdemi mennyiség az új jegybankpénzbe. Egy a folyószámlához hasonlító, de annál minden paraméterében vonzóbb DJBP-be viszont akár a teljes banki betétállomány is átvándorolhat. Ez utóbbi forgatókönyv azonban a bankrendszer jelenlegi üzleti modellje szempontjából nyilvánvaló finanszírozási és likviditási korlátokba ütközne, ezért

elemzésünkben a jelenlegi működési formát tükröző szabályozói keretrendszert is igyekszünk figyelembe venni. Mindeközben egy nagyobb mértékű betétkiáramlás esetében a jegybank is jelentős alkalmazkodásra kényszerülne, hiszen egy ilyen helyzetben a bankrendszer olyan mértékben támaszkodna tartós jegybanki finanszírozásra, ami túlmutat a „békeidőben” alkalmazott jegybanki eszköztár lehetőségein. Döntési pontot jelent az is, hogy a jegybank a változó mérlegstruktúráknak a magánszektor finanszírozására gyakorolt esetleges hatását milyen eszközökkel hajlandó tompítani. A jegybank növelheti a kereskedelmi bankok felé fennálló kitettségeit (fedezett vagy fedezetlen formában), de akár közvetlenül a magánszektor szereplőit is finanszírozhatja (kötvényvásárlás vagy épp közvetlen hitelezés formájában). A tanulmányban ezért célunk, hogy röviden a jegybanki alkalmazkodás lehetőségeit is felvázoljuk. A DJBP bevezetésének stabilitási hatásait vizsgálva elsődleges szempont tehát, hogy a DJBP bevezetésével a jegybank a mérlegének csak a forrásoldalát nyitja meg a nem pénzügyi szereplők számára (betétgyűjtő jegybank), vagy a forrásoldali betéteken kívül hozzáférhetőséget kínál az eszközoldalához is, ami azt jelenti, hogy hiteleket nyújt a nem pénzügyi szereplőknek (hitelező jegybank). Míg a betétgyűjtő jegybank esetében a bankszektorból kiáramló betétállomány okozta likviditási kockázatok lehetnek dominánsak, addig a hitelező jegybank esetében a kereskedelmi bankok által elveszített piac miatt fellépő bevételkiesés növelheti a stabilitási kockázatokat, miközben a jegybank is új kockázatokkal szembesül a mérlegében, eredményében és működésében. A fentiek figyelembevételével elemzésünkben a DJBP bevezetésének pénzügyi stabilitási hatásait a jegybank és a bankrendszer mérlegének lehetséges változásain keresztül az alábbi szcenáriók mentén mutatjuk be.

I. A készpénzhelyettesítő DJBP bevezetésének pénzügyi stabilitási hatásai.

II. A DJBP bevezetésének hatása a pénzügyi stabilitásra betétgyűjtő jegybank esetében. III. A DJBP bevezetésének hatása a pénzügyi stabilitásra hitelező jegybank esetében. A DJBP egy konkrét kialakításának bevezetése esetén nem tisztán a fenti szcenáriók valamelyike, sokkal inkább azok részleges megvalósulása, esetleg kombinációja fordulhat elő, a stabilitási hatások egyszerűbb bemutatása végett azonban ezen eseteket elkülönítve tárgyaljuk. Bár az egyes fejezeteken elsősorban a bankrendszert érintő stabilitási kockázatokra fókuszálunk, emellett kitérünk a lehetséges jegybanki alkalmazkodás lehetőségeire, valamint felhívjuk a figyelmet az erőteljesebb jegybanki részvétel kockázataira is.53

3.1.1. A készpénzhelyettesítő DJBP bevezetésének pénzügyi stabilitási hatásai A bankrendszer szempontjából a legegyszerűbb esetet az jelenti, ha az újonnan bevezetett digitális jegybankpénz csak a készpénzállomány kiváltását célozza. Ebben az esetben – feltételezve, hogy a „digitális készpénz” bevezetése nem befolyásolja a gazdasági szereplők bankbetéttartási-hajlandóságát – csak a jegybanki források között történik átrendeződés. A DJBP állománya ebben az esetben a készpénzállomány csökkenésével megegyező nagyságban bővül, míg a bankrendszer mérlege változatlan marad (3. ábra). A bankrendszert érintő pénzügyi stabilitási kockázatok ebben az esetben sem a finanszírozás, sem pedig a jövedelmezőség oldaláról nem merülnek fel.

53 Elemzésünk ugyanakkor statikus, amennyiben a DJBP bevezetése után beállt egy-egy hipotetikus egyensúlyi állapotot mutatunk be, és nem térünk ki a mérlegek változásának a bevezetést követő időbeli alakulására. Feltételezzük továbbá, hogy a DJBP iránti keresletet a tervezési szempontok kialakításával és finomhangolásával a jegybank folyamatosan kontrollálja, ezért a bemutatott állapotok a jegybank szándéka szerint jöhetnek létre.

3. ábra: A készpénzhelyettesítő DJBP hatása a jegybank és a bankrendszer egyszerűsített mérlegére

Jegybank Eszközök Források

Ker. banki betét

Devizatartalék Készpénz ↓

DJBP↑

Eszközök Források

Jegybanki betét

Likvid értékpapírok Lakossági és vállalati betétek (számlapénz)

Hitelek

Forrás: MNB.

Tőke

3.1.2. A DJBP bevezetésének hatása a pénzügyi stabilitásra betétgyűjtő jegybank esetében Alkalmazkodás a hitelezési aktivitás csökkenése nélkül Ha a bevezetésre kerülő DJBP hatására bankbetétek áramlanak át az új jegybankpénzbe, akkor a bankrendszer számára több alkalmazkodási lehetőség is kínálkozik. Ha a bankok könnyen találnak forrásokat, amellyel a kiáramló betéteket pótolhatják, akkor feltehetjük, hogy a bankrendszer mérlege érdemben nem csökken, a bankszektor mérlegében lévő hitelállomány szintje változatlan marad. Ha a kiáramló betéteket valamilyen fedezetlen nagykereskedelmi forrás (pl. bankközi betét vagy kötvénykibocsátásból származó forrás) helyettesíti, akkor a bankrendszer likvid eszközállománya sem változik (4. ábra). Ebben az esetben tehát a bankrendszer mérlegében csak forrásoldali átrendeződés történik, míg a jegybankmérleg a kibocsátott DJBP mennyiségével növekszik.

4. ábra: A DJBP hatása betétkiáramlás és fedezetlen nagykereskedelmi forrásbevonás mellett

Jegybank Eszközök Források

Ker. banki betét

Eszközök Források

Jegybanki betét

Likvid értékpapír Lakossági és vállalati betétek (számlapénz)

Devizatartalék ↑ Készpénz

DJBP↑

Forrás: MNB

Hitelek

Nagyker. forrás ↑ Tőke

Az átrendeződésnek azonban jövedelmezőségi áldozata lehet. A fedezetlen nagykereskedelmi források ára lényegesen meghaladhatja a kiáramló betétállomány forrásköltségét. A betétállomány csökkenésével kieső pénzforgalmi szolgáltatások bevétele akár a forrásköltségek emelkedésénél is nagyobb mértékben ronthatja a szektor jövedelmezőségét, ami – például egyes szereplők piacról való kilépése vagy összeolvadások útján – az intézményi koncentráció növekedéséhez is nagyban hozzájárulhat. Mindezen tényezők hatására a bankrendszer profitabilitása csökken, ami a hitelezési tevékenységét a magasabb hozamú, kockázatosabb ügyletek irányába terelheti. Ugyanakkor a csökkenő marzsok és a betétekért folytatott harc a bankok közötti verseny élénkülését is eredményezheti, ami egy kevésbé versengő bankrendszerben pozitív fejleményként értékelhető. A bevont nagykereskedelmi források a stabilitási kockázatok növekedéséhez is vezethetnek, ugyanis e források lejáratukban, koncentrációjukban, valamint denominációjukban jelentős eltérést mutathatnak az ügyfélbetétekhez képest. A rövidebb lejáratok és

a nagyobb koncentráció a megújítási kockázatok növekedéséhez és erőteljesebb lejárati transzformációhoz vezethet a bankrendszer mérlegében. Végül, ha a nagykereskedelmi forrásbevonás külföldi devizahitelek felvételével valósul meg, akkor az az előbb említett kockázatok mellett a rövid külső adósság növekedését, valamint a mérleg devizaszerkezetének növekvő egyensúlytalanságát okozhatja. Fontos megemlíteni ugyanakkor, hogy az említett kockázatok kezeléséhez a makroprudenciális szabályozás hozzájárulhat, különböző korlátokat emelve a bemutatott mérlegalkalmazkodás során. A magyarországi szabályozásban például a devizaegyensúly mutatóra (DEM) vonatkozó előírás a deviza eszközök és források közötti eltérést a mérlegfőösszeg 15 százalékában maximálja, míg a bankközi finanszírozási mutató (BFM) szabályozás a mérlegfőösszeg 30 százalékában határozza meg a pénzügyi vállalatoktól származó források felső határát. A devizaforrások lejárati egyezését pedig jelenleg a devizafinanszírozás megfelelési mutató (DMM) előírás biztosítja, míg 2021-től már az európai szintű NFSR szabályozásnak is meg kell felelnie a bankoknak. E szabályok összességében egyaránt limitálhatják a bankrendszer forrásoldali alkalmazkodásának mikéntjét és mértékét.

5. ábra: A DJBP hatása betétkiáramlás és fedezett jegybanki hitelfelvétel mellett

Eszközök Források Ker. banki betét

Devizatartalék

Készpénz

Hitel ker. bank↑ DJBP↑ Bankrendszeri likviditás

Szabályozói minimum likviditás

Eszközök Források Jegybanki betét

Likvid értékpapír↓ Zárolt értékpapír↑ Lakossági és vállalati betétek (számlapénz) ↓

Hitelek

Jegybanki hitel↑ Nagyker. forrás ↑ Tőke

Forrás: MNB

Ha a fenti korlátok miatt vagy más okból (például a piaci források bevonása már túlzottan drága lenne) a kiáramló betétállomány nagykereskedelmi forrásokkal már nem pótolható, akkor a bankok fedezett jegybanki hitelből is finanszírozhatják a hiányzó forrásokat (5. ábra). Ez azonban a forrásköltségek további emelkedése mellett a fedezetbe adott értékpapírok zárolásával jár, ami a bankrendszer szabad likviditását csökkenti. Ebből jól látszik, hogy a fedezett jegybanki hitelből finanszírozott mérlegalkalmazkodás csak addig tartható, amíg a bankrendszeri szabad likviditás erre teret enged.54 Mit jelentene ez a hazai bankrendszer szempontjából? A magyar bankrendszer esetében az a szabályozói minimum fölötti likviditási többlet, amelyen belül a mérlegalkalmazkodás az LCR szabályok megsértése nélkül végbe mehet, szektorszinten a háztartási és vállalati betétállomány 15–20 százaléka körül ingadozott az elmúlt két évben. Tekintve, hogy az említett betétállomány nagysága 21 000 milliárd forintot tett ki 2020. augusztus végén, ez a maximális alkalmazkodás már igen jelentősnek mondható. Feltételezhetjük, hogy amíg a bankrendszer likviditása nem süllyed a szabályozói minimum közelébe, addig a bankrendszer nem kényszerül hitelezési aktivitásának drasztikus szűkítésére. Az alkalmazkodás során kialakuló alacsonyabb likviditás viszont a bankrendszer sokkellenálló képességét csökkenti, és a tartóssá váló jegybanki finanszírozás miatt szükségessé válhat a jegybanki eszköztár általánosan megszokott (válságepizódokon kívül is jellemző) hosszú lejáratú fedezett hitelekkel történő kibővítése is. Az elemzés következő lépéseként felmerülhet, hogy a DJBP keresletének bővülésével a bankrendszer számára csökkenő menynyiségben, viszonylag magasabb áron elérhető finanszírozás kedvezőtlen következményeit a jegybank a monetáris politikai céljaival összhangban mennyiben képes a kamatszint csökkentésével semlegesíteni. A jegybanki mozgástér és banki jövedelmezőségre gyakorolt hatások is a bank- és pénzügyi rendszer sajátosságai

54 Amíg le nem csökken a likviditás a szabályozói minimum közelébe, amelyet jelenleg az európai szintű LCR szabályozás határoz meg.

alapján számottevően eltérőek lehetnek. A mozgástérrel szemben például, ahogy Bindseil (2020) bemutatja, erősebb korlátot állíthat a tőkepiacok relatíve nagyobb aránya a reálgazdaság finanszírozásban, míg a kamatmarzsok reakciója a kamatszint változására szintén a bankpiac szerkezetének összetett hatásai nyomán alakul (ld. például Ennisetal [2016]).

Alkalmazkodás a bankrendszer mérlegének összehúzódásával Amikor a bankrendszer likviditása a bankrendszer szabályozói minimum szintjét megközelíti, a jegybank részéről felmerülhet a fedezeti kör kiterjesztése (például a vállalati hitelállományra), hogy ezzel bővítse a bankrendszer likviditását. Ez valamelyest növeli a bankrendszer alkalmazkodásának mozgásterét, az ezt meghaladó betétkiáramlás azonban már a bankrendszer mérlegének összehúzódásához vezet (6. ábra). Ugyanis amikor a nagykereskedelmi forrásbevonás lehetőségei már kimerültek, a likvid eszközökben rejlő tartalékok pedig elfogytak, akkor a bankrendszer kénytelen az egyéb eszközeit, például a hitelállományát is csökkenteni. Mindez a szektor mérlegének összehúzódását okozza, ami ceteris paribus a gazdasági növekedés szempontjából is áldozatokkal járhat.55 Ezen a ponton ugyanakkor a jegybank szerepe is érezhetően megváltozik, mivel a vállalati hitelek fedezeti körbe történő tágabb befogadásával – közvetve ugyan, de – a kereskedelmi bankok által hitelezett szektor kockázata is megjelenik a mérlegében. Ráadásul az információs aszimmetria miatt a kereskedelmi bankok oldaláról erkölcsi kockázattal (moral hazard) is számolni kell, ami az egyébként is romló jövedelmezőségű intézményeket még inkább

55 A pénzügyi közvetítés és a gazdasági növekedés közötti kapcsolatot részletesen tárgyalja Levine (1997).

a kockázatosabb hitelügyletek irányába terelheti.56 Ugyanebbe az irányba mutat az is, hogy a bank egyre nagyobb mértékben egy állami tulajdonban álló intézménynek tartozik, így a döntéseit nagyobb valószínűséggel jellemezheti a puha költségvetési korlát. Továbbá – amennyiben a működés keretrendszeréből teljesen kimaradnak – a bankoknak a hitelbírálatokat és -monitoringot is kénytelenek szűkebb körű információkra alapozni, mivel az elsődlegesen a DJBP segítségével tranzaktáló, esetleg megtakarító ügyfeleknél kevesebb betétmozgást figyelhetnek meg.

6. ábra: A DJBP hatása betétkiáramlás, a fedezeti kör bővítése és a hitelezési aktivitás csökkenése mellett

Eszközök Források Ker. banki betét

Devizatartalék Készpénz

Hitel ker. bank↑ DJBP↑ Bankrendszeri likviditás

Eszközök Források Jegybanki betét Likvid értékpapír↓

Zárolt értékpapír↑ és hitel

Lakossági és vállalati betétek (számlapénz) ↓

Jegybanki hitel↑

Hitelek

Nagyker. forrás ↑ Tőke

Szabályozói minimum likviditás

Forrás: MNB

56 A DJBP kockázatmentes eszközként való megjelenésére vonatkozó várakozások tipikusan a kockázat növekedésére számítanak. Azonban Wierts és

Boven (2020) a 23. oldalon megjegyzi, hogy elméletileg legalábbis felvethető a lehetősége, hogy a kockázati versenyben egyes intézmények az előbbiektől eltérően a kockázatuk csökkentésével próbálhatják felvenni a versenyt a kvázi kockázatmentes DJBP alternatívájával.

Alkalmazkodás „automatikus”, fedezetlen jegybanki refinanszírozás mellett A jegybank számára fennáll az az elméleti lehetőség is, hogy a bankrendszert fedezetlen hitelekkel, gyakorlatilag korlátlan mértékben, automatikusan finanszírozza (7. ábra). Ilyen automatikus refinanszírozás mellett még az a szélsőséges eset is elképzelhető, amelyben a bankrendszeri betétek teljes egészében DJBP-be áramolnának. Ez a konstrukció azonban – a jogi megvalósíthatósági nehézségektől57 függetlenül is – számos kockázatot hordoz. Ebben az esetben ugyanis a bankrendszer nemfizetési kockázata döntő részben átkerülne a jegybank mérlegébe, ami a fentebb említett erkölcsi kockázatot tovább erősítené. Ennek következtében, valamint a jegybank és a bankrendszer között fennálló egyre szélesebb információs aszimmetria miatt a pénzügyi közvetítés hatékonysága jelentősen romlana, amely a gazdasági növekedés szempontjából sem lenne kívánatos.

7. ábra: A DJBP hatása fedezetlen jegybanki refinanszírozás mellett

Eszközök Források Ker. banki betét

Devizatartalék

Készpénz

Hitel ker. bank (fedezetlen) ↑ DJBP↑ Bankrendszeri likviditás

Eszközök Források Jegybanki betét Likvid értékpapír Lakossági és vállalati betétek (számlapénz) ↓

Hitelek Jegybanki hitel (fedezetlen)↑

Szabályozói minimum likviditás

Tőke

Forrás: MNB

57 Ez a megoldás ugyanis a jelenleg hatályos EU-s szabályok szerint a monetáris finanszírozás tilalmába ütközik, ezért a jelenlegi szabályozási keretrendszerben nem kivitelezhető.

3.1.3. A DJBP bevezetésének hatása a pénzügyi stabilitásra hitelező jegybank esetében Bár az előző fejezetből látható, hogy a digitális jegybankpénz iránti kereslet erősödésével a betétgyűjtő jegybank esetében is fokozatosan megjelennek a bankrendszer hitelezési kockázatai a jegybank mérlegében, olyan DJBP-konstrukció is elképzelhető, amelynek elsődleges célja bizonyos gazdasági szereplők közvetlen jegybanki hitelezése. A jegybankok már jelenleg is részt vesznek a magánszektor finanszírozásában, például vállalati kötvények vásárlásán keresztül. Ez a lehetőség azonban elsősorban a nagy- vagy középvállalatok számára jelenthet megoldást, míg a kis- és mikrovállalatok vagy a háztartások esetében egy jelentős volumenű, betéti oldali digitális jegybankpénz bevezetése esetén a kereskedelmi banki mérlegből potenciálisan kiszoruló hiteligény jelentős része kielégítetlen maradna.58 A digitális jegybankpénz kiterjesztése azonban arra is lehetőséget nyújthat, hogy a jegybank közvetlenül hitelezze a vállalatokat vagy a háztartásokat.59 Ebben az esetben a bankrendszer hitelállományának mérséklődésével párhuzamosan a jegybank által finanszírozott ügyletek volumene növekszik (8. ábra).

58 Ennek végső soron az az oka, hogy a kereskedelmi bank eszközeinek összetétele markánsan eltér a jegybankmérleg eszközoldalának összetételétől – még az utóbbi évek nem konvencionális jegybanki lépéseit követően is. Így amenynyiben a jegybank a DJBP révén nyert forrásokat a korábbi mérlegszerkezete mentén „fekteti be”, úgy számos szektor finanszírozási hiánnyal fog küzdeni. 59 A jegybanki közvetlen hitelnyújtás természetesen nem csak a forrásoldali digitális jegybankpénz „kiterjesztéseként” kerülhet bevezetésre, hanem attól függetlenül is.

8. ábra: A DJBP hatása hitelező jegybank esetében

Eszközök Források Ker. banki betét

Devizatartalék

Készpénz

Lakossági hitel ↑ Vállalati hitel ↑ DJBP↑ Bankrendszeri likviditás

Eszközök Források Jegybanki betét Likvid értékpapír Lakossági és vállalati betétek (számlapénz) ↓

Hitelek↓

Tőke

Forrás: MNB Szabályozói minimum likviditás

Mivel a hitelezési céllal bevezetett DJBP bizonyos hitelszegmenseket akár teljes egészében kiszoríthat a bankrendszerből, ezért a banki termékpaletta sokszínűsége is csökken, a szűkebb tevékenységi kör és az alacsonyabb jövedelmezőség pedig a verseny erősödéséhez és ezzel összefüggésben a szektor koncentrációjához vezethet. Mindez a bankrendszer stabil működése szempontjából nem egyértelműen kedvezőtlen fejlemény, hiszen költséghatékonyabb működést is eredményezhet. Másrészt a bankok a jövedelem kiesését kockázatosabb ügyfelek hitelezésével kompenzálhatják, ami stabilitási szempontból mindenképpen hátrányosnak tekinthető. Ugyanakkor az is elképzelhető, hogy a jegybank esetleg olyan reálgazdasági szereplők hitelkeresletét is kielégítheti célzottan és a jegybanki célok teljesülése szempontjából optimális kondíciók mellett, amelyeket a piaci pénzügyi közvetítők termékkínálata legalábbis ideiglenesen valamely működésüket érintő piaci kudarc miatt nem ér el. Ebben az esetben a jegybanki hitelezés csupán kiegészítené a kereskedelmi bankok tevékenységét, és így nem

gyakorolna számottevő hatást a kereskedelmi bankok mérlegére sem.

Fontos kérdést jelent az is, hogy a fenti esetekben a jegybank milyen hatékonysággal tudja ellátni a hozzá került hitelezési feladatokat. A nem hatékony forrásallokáció ugyanis növekedési áldozatokkal járhat. Egy szélesebb körű, közvetlen jegybanki hitelezési tevékenység jelentős szervezeti és operációs igénnyel járna (IT-rendszerek, front és back office ügyintézők, hitelbírálati folyamatok, döntéshozatal, kockázatkezelés, monitorozás, workout stb.). Jelenleg a hazai bankrendszer például közel 36 ezer alkalmazottat foglalkoztat, akiknek jelentős hányada a hitelezési és ahhoz kapcsolódó munkafolyamatokat lát el. Ez alapján a DJBP hitelezési célú bevezetése inkább egy szűkebb hitelszegmens esetében lehet észszerű és magvalósítható alternatíva, valamilyen jól körülhatárolható piaci kudarc kezelését megcélozva.

3.2. További potenciális átalakulások a banki rendszerkockázatokban

Tömeges betétkivonás és a bankrohamok átalakulása Az előzőekben vázolt likviditási kockázatok egy extrém megvalósulása a tömeges betétkivonás, bankroham kialakulása. Ennek kockázata egyidős a bankrendszerrel, azonban a DJBP elérhetővé válása, a kialakításától függően, lényeges változás hozhat a bankbetétesek betétkivonási lehetőségeiben. A bankrohamok kiváltó okainak egyértelmű rekonstrukciója összetett feladat, amelyben a bankok gyenge pénzügyi pozíciója, valamint a betétesek önbeteljesítő várakozásai és a pánik is lényeges szerepet játszik.60 Azonban feltételezhető, hogy a betétesek hajlamosabbak a betétkivonás mellett dönteni, ha ezt alacsonyabb váltási költséggel, kényelmesebben megtehetik (Brown et al. [2013, 2020]), amiben – több más tényező mellett – ma már a digitális csatornák egyszerű

60 A témával foglalkozó sok más tanulmány mellett lásd például Calomiris & Gorton (1991) áttekintését a bankrohamokat kiváltó feltételezett okokról.

elérhetősége is fontos szerepet kaphat: a digitális vagy „one-click” bankrohamok kockázatával jelenleg is számot kell vetnie a szabályozó hatóságoknak.61 A számos szempontból előnyös, hatékonyan működő, ügyfélbarát és kockázatmentes DJBP újfajta, könnyen elérhető alternatívát jelenthet a bankbetéteseknek, akik a bankokat sújtó bizalmi válságban megtakarításaikat ki kívánják vonni a bankrendszerből. Ráadásul a DJBP bizonyos előnyöket is nyújthat sok más megtakarítási formával szemben, például elektronikus vásárlási lehetőségét, így a hagyományos (ma már inkább történetinek nevezhető), készpénzre irányuló betétkiáramlásokhoz hasonlítva is egyre vonzóbb pénztartási alternatívát kínálhat (lásd még Juks [2018] 5. fejezet). A jegybank ideális esetben megőrzi a megtakarítók bizalmát pénzügyi stresszidőszakban is, így összeségében minél sikeresebb és elterjedtebb a DJBP, annál kézenfekvőbb választásként adódhat az ügyfelek számára bankbetétek konverziója jegybankpénzre.62 A DJBP működtetésének jellegzetessége továbbá – legalábbis a betétesek számára korlátlanul hozzáférhető, a tömeges konverziót ellenösztönző árazás nélkül kialakított megvalósításait tekintve –, hogy a sérülékenyebb bankoktól kiáramló jegybankpénz nem jelenik meg más bankoknál vagy egyéb pénzügyi vállalatoknál, így a bankrendszer jegybankpénz-tartalékai csökkennek.63 A tömeges betétkivonás kockázatainak felerősödése és a rendszerben elérhető jegybankpénz-likviditás is az egyedi intézményekkel vagy akár a bankrendszerrel szembeni végső hitelezői szerepvállalás (lender of last resort) jegybanki feladatának jelentőségét növelheti.

61 Lásd például Cœuré (2018) felhívását az európai banki dezintermediációs tendenciákról a digitális fizetőeszközök és nem banki pénzügyi szolgáltatók javára, de hasonló Panetta (2018) értékelése is. 62 Lásd Schoors et al. (2019) vizsgálatát és hipotéziseit arról, hogy a betétesek betétkivonási döntéseiben milyen szerepet játszhat egy ismert (-nek vélt), megszokott, lokális alternatív bank bizalmi válságban. 63 Az ehhez hasonló ún. aggregált bankrohamokról rendelkezésre álló egyik ritka tapasztalatot mutatja be Juks (2018), amely a svéd bankrendszer példája a 2008–09-es válság idején.

A DJBP bevezetésével felerősödő bankroham-kockázatok a megfelelő tervezési megoldások alkalmazásával mérsékelhetők. Egyrészt a gyakorlati megvalósítás oldaláról felmerülhet a DJBPkonverzió mennyiségi vagy egyéb korlátozása, vagy az ügyfelek DJBP-eszközeinek felhalmozását ellenösztönző árazás alkalmazása (lásd például Bindseil (2020) javaslatait többek között a kétszintes (two-tier) kamatfizetésről). Mancini–Griffolietal (2018) ugyanakkor arra is felhívják a figyelmet, hogy az olyan kialakítások, amelyek nem az egyes ügyfelek kereslete alapján személyre szabottan, hanem a rendszer szintjén elérhető DJBP teljes mennyiségét korlátozzák, vagy a felfutó aggregált kereslet alapján határozzák meg a DJBP árát, kedvezőtlen hatással lehetnek a bankrohamok kialakulásának felerősítésével. Ezek ugyanis arra ösztönözhetik a betéteseket, hogy másokat megelőzve váltsák át bankbetéteiket jegybankpénzre (a bankrohamok leírásából is ismert first mover advantage mechanizmus alapján). A jegybanki beavatkozás lehetőségeit ugyanakkor szélesíti, hogy Brunnermeier és Niepelt (2019) megállapítása alapján a jegybank hamarabb szerezhet információt a DJBP konverzióban lecsapódó tömeges betétkivonásról, mint esetleg más pénzügyi eszközök felé irányuló nagymértékű betétkiáramlásról. Megjegyezzük, hogy a potenciális kockázatok kiemelten figyelendők a DJBP esetleges bevezetésekor, amikor is az új alternatíva megjelenése rövid időn belül koncentrálódó betétkivonást okozhat a bankrendszerben.

Az előzőkkel szemben kifejezetten olyan kialakítás is alkalmazható Brunnermeier és Niepelt (2019) szerint, amely keretében a jegybank jelentős szerepet vállal a DJBP irányába átáramló betétek helyére belépve a kereskedelmi bankok finanszírozásába. A jegybanki finanszírozás növekedésével ugyanis a potenciális bankrohammal járó veszteségek egyre nagyobb részben terhelődnek a jegybankra az adott kereskedelmi banknál maradó betétesek mellett (másképpen a bankroham költségeit a jegybank egyre nagyobb mértékben internalizálja). A bankrohamok kockázatát mérséklő módon a nagymértékben koncentrált jegybanki finanszírozás mellett a jegybank hitelesebben elköteleződhet a jegybanki

finanszírozás fenntartása mellett, amely csökkenti a többi betétes ösztönzöttségét a betétkivonásra, hiszen ez utóbbit pont az ellentétes viselkedésre, vagyis a többi betétes betétkivonási szándékára vonatkozó várakozások erősíthetik fel.64 A kialakítás konkrét lehetőségeitől elvonatkoztatva is vizsgálható, hogy a DJBP a bankrohamok kockázatára milyen további piaci vagy szabályozói mechanizmusokon keresztül lehet hatással, vagy épp ellenkezőleg, mely esetekben nincs speciális hatással a tárgyalt kockázatra a működtetése. Mancini–Griffolietal (2018) például megjegyzik, hogy az olyan hagyományos betétkivonási jelzések, szignálok, mint a bankfiókok vagy ATM-ek előtt kígyózó sorok, amelyek a pánik terjedéséhez hozzájárulhatnak, a DJBP esetén nem lépnek fel (ez azonban a digitális bankrohamok általános jellemzője is, ahol a szignál információk a digitális médiafelületeken terjednek). Elméleti síkon semlegesnek találják ugyanakkor a DJBP jelenlétét a pénzügyi rendszerben olyan makrogazdasági helyzetekben, amikor sérülékeny, kis, nyitott gazdaságokban éppen a hazai devizától és az abban denominált kvázi kockázatmentes eszközöktől menekülnének a betétesek (például deviza és adósság ikerválságok). Ilyenkor a DJBP is a bizalmi válság áldozatául eshet. Végül feltételezhető, hogy a betétbiztosítási rendszer megerősítésével is csökkenthető a betétkivonásra való ösztönzöttség, azonban ennek nem kívánt hatása is lehet. Amenynyiben a nem biztosított, tipikusan nagyobb, intézményi betétesek hagyják el a DJBP javára a bankbetéteket, úgy ez a betétesek bankok felett gyakorolt piaci ellenőrzésének további gyengüléséhez

64 Ez az állítás kapcsolódik ahhoz a problémához is, hogy a jegybanknál felmerülő veszteségek indukálhatnak-e egy, a jegybankpénz ellenében, a jegybankkal szemben kialakuló rohamot, amennyiben a jegybanki veszteségek fedezésére sem a fiskális politika nem áll készen, sem a monetáris eszközök nem alkalmazhatóak. Fernández–Villaverde et al. (2020) egy ilyen világállapotot feltételezve modellel formalizálva tárgyalják a problémát, és konklúziójuk szerint bizonyos a jegybanki eszközök összetételére érvényesülő szabályok mellett mérsékelheti a jegybank az őt érő bankrohamok kockázatát, miközben a lejárati transzformációval előálló likvid betéti típusú DJBP eszközök kínálatát is közelítheti a DJBP nélküli piaci kínálthoz.

vezethet. A banknál maradó, biztosított, tipikusan kisebb betétekkel rendelkező betétesi kör képessége és ösztönzöttsége ugyanis mérsékeltebb lehet a bank kockázatvállalásának ellenőrzésére.65

Rendszerkritikus tevékenységek és rendszerszinten jelentős intézmények átalakulása A pénzügyi stabilitás megőrzésének további fontos feltétele, hogy a rendszerszinten kritikus pénzügyi szolgáltatások, mint például a pénzforgalom működtetése, zavartalanul és folyamatosan elérhetők maradjanak a reálgazdasági ügyfelek számára. A DJBP különböző kialakításai nem csak a pénzügyi kapcsolatokat alakíthatják át, de a pénzforgalom működtetésével járó operatív feladatokat, a kapcsolódó szolgáltatásnyújtó és fejlesztői szerepköröket is gyökeresen új struktúrák szerint oszthatják el a jegybank és a piaci szereplők között. Ennek következtében a hitelintézetek, a pénzügyi infrastruktúra működtetésére szakosodott intézmények, a pénzforgalmi szolgáltatásokat kínáló vállalatok, vagy az azokat fejlesztő innovátorok rendszerkockázati jelentősége is megváltozhat. A jegybank dönthet úgy, hogy a DJBP működtetésével kapcsolatos fejlesztési, üzemeltetési, üzleti és egyéb operatív feladatokat a hatékony, versenyző és a kapcsolódó kockázatvállalás (működési, reputációs, pénzügyi stb. kockázatok) tekintetében már tapasztaltabb piaci szereplőkre bízza. Auer és Böhme (2020) három olyan működési modellt vázol, amelyek segítségével a jegybank, a DJBP szolgáltatásnyújtásban részt vevő pénzügyi vállalatok és a végfelhasználó ügyfelek közötti pénzügyi kapcsolatok mentén tárgyalni lehet a különböző operatív feladatok elosztását is. i. Közvetett modell: a kereskedelmi bankok ezen kialakítás mellett továbbra is fontos szerepet vállalnának a lakossági pénzforgalomban szolgáltatásnyújtóként. Az ügyfelek DJBP-eszközei a pénzügyi kapcsolatot tekintve a bankokkal szembeni

65 Wierts és Boven (2020) (24. o.) értékelése is a betétbiztosítással való interakciót tárgyalja hasonló helyettesítést feltételezve DJBP és nem biztosított betétek között.

követelést jelentene, és például az ügyfélmegbízások indítása és fogadása, a jogilag vitás kérdések rendezése, az ügyfél átvilágítási és azonosítási (KYC) kötelezettségek, az ügyfél-kommunikáció és a szolgáltatásfejlesztés a kereskedelmi bankok feladata maradna.

ii. Hibrid modell: ebben az esetben az ügyfelek DJBP-eszközei közvetlen a jegybankkal szemben fennálló követelések a jogi-pénzügyi kapcsolatot tekintve, azonban ún. fizetési-szolgáltatásnyújtók (payment service providers, PSP vagy payment interface providers, PIP) biztosítják azokat az információ-technológiai szolgáltatásokat, amelyek segítségével az ügyféllel kapcsolatot tartanak, az ügyfélmegbízásokat teljesítik. A PSP működési zavara esetén a hordozhatóságnak jogi és technológiai szempontból is megvalósíthatónak kell lennie, hogy a kieső szolgáltató ügyfélkapcsolatait mielőbb át tudja venni egy működő szolgáltató. iii. Közvetlen modell: nemcsak a jegybankkal szemben fennálló követelés az ügyfeleknél a DJBP, hanem a jegybank felépít, üzemeltet egy fizetési infrastruktúrát, és magára vállalja az ezzel járó kockázatokat is. A fentebbi i. és ii. esetek egyértelműen magukban foglalják a DJBP forgalmához kapcsolódó szolgáltatásnyújtás harmadik félnek történő kiszervezését, de piaci beszállítók (például felhőszolgáltatók) megbízása a iii. esetet is kiegészítheti. A harmadik felek közül a jegybanknak azonosítania szükséges azokat a „kritikus szolgáltatásnyújtókat” (critical service provider, CPS, Kiff et al. [2020] kifejezésével), amelyek zavara, megszűnése, csődje a DJBPszolgáltatás folytonos elérhetőségének, vagy tágabb értelemben akár versenyképességének súlyos romlásával járhat. Ez a már említett PSP vállalatok körénél bővebb lehet. Felmerülhet például a rendszerhez kapcsolódó IT-specialisták kritikus szerepe is (például szoftverfejlesztők és karbantartók vagy hálózati szolgáltatásnyújtók). Összességében tehát – az alkalmazott DJBP modelltől és pontos kivitelezésétől függő mértékben – jelentősen

nőhet a pénzügyi stabilitási szempontból kiemelt szerepet betöltő piaci szereplők száma, amelyek szabályozása és felügyelete nem tartozik a hagyományos jegybanki kompetenciák első vonalába.

Újszerű rendszerkockázatok: a kiberbiztonság fenyegetettsége A rendszerkockázatok köre együtt változik a pénzügyi rendszer és innovációk folyamatos átalakulásaival, így újszerű kontextusban kell újraértelmezni már létező vagy felismerni újonnan létrejött, vagy felerősödő kockázati típusokat. A DJBP bevezetése – a kialakításától függően – nemcsak a pénzügyi közvetítés üzleti modelljeinek átalakulását hozhatja magával, de olyan nagyszabású informatikai vállalkozás is, amelynek a pénzforgalmat megvalósító újszerű technológiáihoz speciális kockázatok társulhatnak. A DJBP-kialakítások között olyan is elképzelhető, amely megvalósításához a jegybanki feladatok megszaporodásával drasztikusan bővíteni kellene a jegybank számára elérhető IT-erőforrásokat és infrastruktúrát, a szakértő munkaerő-állományt, valamint biztosítani kell az újonnan felmerülő kiterjedt üzleti és kapcsolódó kockázatkezelési feladatok ellátását. Ez a működtetéshez kapcsolódó számos új kockázatot hoz létre. Azok a DJBP pénzforgalmi infrastruktúrát érintő működési kockázatok, amelyek az üzletmenet folytonosságát megzavarhatják, rendszerszinten is relevánsak, ahogy jelenleg is a pénzforgalmi infrastruktúrák biztonságának megőrzése pénzügyi stabilitási cél. A jegybanknak emellett a pénzmosás elleni és ügyfélazonosítási követelmények betartását is ellenőriznie kell, illetve adott esetben magának is meg kell felelnie ezeknek. Ennek megfelelően a DJBP azon kialakításai, amelyek esetlegesen bizonytalanná teszik az AML/CFT66 követelmények ellenőrizhetőségét, és ezzel a rendszer működésének fenntarthatóságát fenyegetik, szintén rendszerkockázatot támasztanak. A pénzügyi rendszer digitalizációjának rohamos terjedésével a mikro- és makroprudenciális felügyelet is egyre nagyobb

66 Pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem – Anti-Money Laundering and Combating the Financing of Terrorism

figyelmet fordít a kiberkockázatok feltérképezésére. A kibertér alatt a szenzitív adatokat kezelő információs rendszerek, procedúrák, valamint a résztvevők és működtetők hálózatai és interakciói érthetőek a pénzügyi stabilitás kontextusában gyakran idézett Financial Stability Board (FSB, 2020) által összeállított Cyber Lexicon megközelítését összegezve. A kiberincidensek, akár szándékos támadás, vagy nem szándékolt hibák következményei, olyan kockázati események, amelyek az információs rendszer adatait, információkezelési és biztonsági eljárásait veszélyeztetik. Amennyiben nem szándékolt hibákról van szó, azok megágyazhatnak támadásoknak, vagy a transzparens és érthető kommunikáció hiányában az információs rendszerrel szembeni bizalomvesztéshez vezető támadásként értelmezhetőek. A DJBP-rendszer és a hozzá kapcsolódó, akár banki, akár más szolgáltatók által működtetett infrastruktúrák is különféle kibertámadásoknak lehetnek kitéve, amelyek esetleg jelentősen megkárosíthatják az ügyfelek tömegeit és az üzemeltetőket, megzavarhatják és leállásra kényszeríthetik a működést, tartós bizalomvesztést okozhatnak a felhasználók körében.

A kiberkockázati események hipotetikus, a felkészülést segítő kiértékelésére az Európai Rendszerkockázati Testület (ESRB) olyan elemzési keretrendszert dolgozott ki,67 melynek segítségével a kiváltó okaiban és rendszerkockázati következményeiben sokrétű kiberincidensek áttekinthetőek annak ellenére, hogy a múltban megfigyelt incidensek egyelőre ritkák, vagy bizonyos típusokra vonatkozóan egyáltalán nem állnak rendelkezésre megfigyelések. A tapasztalatok korlátozott elérhetősége is utal arra, hogy feltételezhetően az incidensek csak ritkán materializálódnak a pénzügyi rendszert sújtó rendszerszintű zavarként. Hogy egy-egy kiberkockázati esemény bekövetkeztével várható-e rendszerszintű hatás, annak felméréséhez az ESRB az azt előidéző folyamat következő szakaszainak vizsgálatát javasolja:

67 Lásd például az ESRB (2020a, 2020b) összefoglalóját a kiberkockázatok rendszerszintű vonatkozásairól.

i. Környezet, kontextus: az incidens rendszerszintű terjedésének előfeltételei között vizsgálandó többek között, hogy • tervezett kibertámadás miatt vagy nem szándékolt hibából adódik a működési zavar, az incidens technikai, informatikai jellemzői miként és milyen károkat okozhatnak; • egy, vagy több pénzügyi, vagy az IT-infrastruktúrát működtető intézményt érintett-e, és ezen intézmények működése hasonlóan, vagy eltérő mértékben és módon érintett; • mennyire felkészültek az érintett intézmények a zavar elhárítására vagy a támadás kivédésére, milyen incidenskezelő eszközök állnak a rendelkezésükre;

• milyen pénzügyi vagy informatikai eszközök (software, hardware és szellemi tulajdont ideértve) veszélyeztetettek. ii. Kibersokk: a különféle sokkokként értelmezhető incidensek különböző körben és mértékig érinthetik a pénzügyi intézmények és a kapcsolódó IT-infrastruktúrák szereplőit, technikai zavarokat és üzleti károkat okozva. A sokkok kompromittálhatják az alapvető információbiztonsági kritériumokat, mint az adatok titkosságát, sértetlenségét, elérhetőségét (az ún. CIA triad által meghatározott tulajdonságokat), eredetiségét, az adatokhoz hozzáférők elszámoltathatóságát és ennek letagadhatatlanságát, valamint az adatkezelési és -biztonsági technikák megbízhatóságát. A sokkok érinthetik a pénzügyi vállalatok üzleti eredményét, szabályozói követelményeknek való megfelelését, az ügyfelek és befektetők bizalmát, piaci értékelését és forrásszerzési lehetőségeit, a vállalat reputációját, sajtómegjelenését és a márka értékelését, de közvetlenül kritikus pénzügyi funkciók ellátásának zavarát is.

iii. Rendszerszintű amplifikáció: előfordulhat, hogy a kiberincidens okozta sokk közvetlen egy rendszerszinten jelentős pénzügyi intézmény, vagy az IT-infrastruktúra egy rendszerkritikus entitását vagy szolgáltató vállalatát éri, így az esemény önmagában

is rendszerszinten relevánsnak tekinthető. Ugyanakkor az incidens másodkörös hatásainak potenciális létrejöttével a pénzügyi vagy IT-rendszer egyéb résztvevői, csomópontjai vagy funkciói is érintetté válhatnak a sokk hatásában. A kiberincidens fertőzési hatásai terjedhetnek az operacionális, a reputációs és a pénzügyi kapcsolatokon keresztül. A fertőzés kialakulásának valószínűségét és mértékét a pénzügyi hálózat számos tulajdonsága befolyásolhatja: a pénzügyi intézmények közötti kapcsolatok sűrűsége, a problémássá vált tevékenység időkritikusságának mértéke, különböző hálózati csomópontokon az észlelés ideje, az intézmények felkészültsége a beavatkozásra, az általuk használt informatikai eszközök homogenitása, a rendszer koordinált válságkezelésének lehetősége, a támadás vagy hiba jelentkezése előtti állapot rekonstruálhatósága, illetve a rendszer komplexitásának a mértéke, amely a probléma feltárását is megnehezítheti. iv. Rendszerszintű hatás és kezelése: Amennyiben az incidens hatása eléri a rendszerkritikus mértéket, akkor a tényleges következmények megállapításához figyelembe kell venni, hogy a rendszer ellenállóképességét erősítik-e preventív felügyeleti eszközök és válságkezelési mechanizmusok. Ezen kockázat mérséklését támogató lehetséges eszközök között számba vehetők:68

• a kiberincidens rendszerszintű hatásainak modellezése • a kiber stressztesztelés, az etikus hacker gyakorlatok • a kockázatok nyomon követését elősegítő monitoring rendszer • a feltárt támadási lehetőségekről, sérülékenységekről információmegosztás a rendszer tagjai között, iparági szintű válságkezelési gyakorlatok és forgatókönyvek koordinált kialakítása • szakértő harmadik fél bevonása a kockázatértékelésbe

68 DTCC és Oliver Wyman (2018), BCBS (2018).

• az esetleges megállapodások a kritikus tevékenységek átvételéről piaci szereplők között • a biztonságos adattárház szolgáltatások igénybevétele • circuit breaker69 megszakítások bevezetésének ellenőrzése a fertőzés korlátozására • pénzügyi intézmények kiber ellenállóképességét erősítő technikák bevezetésének támogatása, például zerotrust architektúrák70 • makroprudenciális eszközök bevezetése a pénzügyi ellenállóképesség megerősítésére, amelyek a járulékos pénzügyi veszteségek kedvezőtlen hatásait mérsékelnék;

• hatékony piaci és felügyeleti válságkezelési kommunikációs stratégia kidolgozása. A kiberincidensekkel szemben a jegybankoknak is védekeznie kell, ahogy erre a bangladesi, mexikói vagy az Anonymous által

69 A pénzügyi hálózatmegszakítók (az áramkörmegszakító biztonsági konstrukciók analógiája alapján elnevezve) egy-egy vállalat, pénzügyi eszköztípus kereskedésének vagy átfogóan kereskedési rendszerek működésének leállításával időt adnak, hogy a piaci tökéletlenségek (például az aktív kereskedelem miatt operatív feladatokkal túlterhelt kereskedők) a hatékony piaci árazást kevésbé torzítsák. Ehhez hasonlóan bizonyos kibertámadások is kompromittálhatják a pénzügyi piacok hatékony működését, például hamis információk terjesztése, illetéktelen hozzáférés, vagy az adatlopással elkövetett cyber insider trading. Vizsgálandó, hogy a kereskedelem leállítása egy kompromitált eszköz piacán vagy piaci szegmensben hozzájárulhat-e a negatív következmények elkerüléséhez. 70 A zero trust (nulla bizalmon alapuló) kiberbiztonsági paradigma (vagyis az informatikai munkafolyamatok, rendszerkialakítások és eljárások szervezését igazgató alapelvek rendszere) sem a felhasználók hálózati, sem az IT eszközök fizika pozíciója, sem az eszköz tulajdonosi viszonyai alapján nem menti fel a biztonsági eljárások alól az informatikai hálózathoz tartozó felhasználókat és eszközeiket, így például az alól, hogy az informatika rendszer folyamataihoz és más eszközeihez való hozzáférés során igazolják identitásukat. A zero trust architektúra bizonyos kritikus hálózati szegmensekre, például a data center-re, de a külső szolgáltatókkal való kapcsolatokra (például felhő-, web és egyéb IT szolgáltatókra is) kiterjedhet. Lásd részletesebben NIST (2020).

indított, többek között a US Fed-et, a görög és a ciprusi jegybankokat is célzó kibertámadások is felhívják a figyelmet. A DJBP bevezetésével támadás célpontjai lehetnek egyes kialakítások esetén az ügyfelek tranzakcióiról előállított központosított információk. Az adatbázisok feltörésével, illetéktelen hozzáférés esetén az ügyfelek adatai tömegesen hozzáférhetők lehetnek. A bizalom megőrzéséhez figyelemmel kell lenni a kialakítás során arra is, hogy az ügyfelek könnyen és hatékonyan megőrizhessék az ügyfélazonosítás biztonságát, védelemben érezzék DJBP-eszközeiket. Végül érdemes a rendszert úgy kialakítani, hogy egy esetleges sikeres támadás ellenére lehetséges legyen azt rövid időn belül helyreállítani az esetek lehető legnagyobb részében. Ez nemcsak IT oldali felkészülést, de a kiberbiztonságot egyre szélesebb körben erősítő szabályozási és felügyeleti elvárások megújítását is igényli. A DJBP bevezetése a jelenlegi intézményi és prudenciális jogi keretek újragondolását is igényli. Egyrészt a digitális jegybankpénz széles körű elterjedése és használata a jelenlegi, a bankok által végzett tradicionális pénzügyi szolgáltatásokra (betétgyűjtés, számlavezetés, hitelezés stb.) épülő jogi keretek megújítását is szükségessé teszi, figyelembe véve azok nemzetközi harmonizáltságának fenntartását. ITC (2019) alapján ezek körébe tartozik többek között a jegybankok pénzteremtési mandátuma, a digitális eszközök jogi-pénzügyi definíciója és kezelése, valamint az adatvédelmi és banktitokra vonatkozó előírások. Másrészt szükséges újragondolni azokat a specifikus szabályozói és felügyeleti kereteket, amelyek a bankrendszer biztonságos működése érdekében határoznak meg elvárásokat, és jelentősen befolyásolják a DJBP bevezetésének lehetőségeit. További komplexitást jelent és kihívásokat tartogat, hogy a DJBP kialakításai jelentősen eltérhetnek a különböző országokban. Ez a bankrendszer és a jegybankok alapvető működésére, feladataira vonatkozó szabályok kibővítését vagy akár átalakítását is indokolhatja, az országok közötti

együttműködés hiányában pedig a hatékony DJBP megvalósítása is kétséges. A fentiek közül a következőkben azokra a prudenciális előírásokra fókuszálunk, amelyek a 2008-as gazdasági válságot követően megerősítésre kerültek a bankszektor kockázatainak mérséklése érdekében. Ezek a DJBP bevezetése mellett átalakuló bankrendszeri működés miatt igényelhetnek újragondolást a DJBP előnyeinek teljes körű kihasználása érdekében. 3.3. A prudenciális szabályozás átalakításának alapelvei

A szabályozói keretrendszer kialakítása Kiff et al. (2020) gyűjtése alapján a következő kérdések mentén célszerű: • Mely jegybanki célokat fogja szolgálni a DJBP? • Milyen technikai és infrastrukturális keretek között működik majd a digitális jegybankpénz? • Mi a jelenlegi jogi, szabályozási környezet, milyen akadályok azonosíthatók ezen belül? • Milyen belső szervezeti felépítésben kerül majd működtetésre a DJBP bevezetése és a rendszer üzemeltetése? A kockázatok megfelelő kiértékelése érdekében a jegybankok pilot projekteken keresztül tesztelhetik a digitális jegybankpénz bevezetésének hatásait, ezáltal azonosítva a potenciálisan felmerülő működési és rendszerkockázatokat. Ezt támogathatják a jegybankok által egyre szélesebb körben kialakított „sandbox”-ok, ahol a jegybankok és piaci szereplők valós ügyfelekkel közösen, meghatározott feltételek között, biztonságos módon tesztelhetik az új technológiákat és a szabályozói környezetet. Ennek megfelelően több országban (például Kínában és Svédországban) pilot jelleggel, korlátozások mellett kerültek eddig bevezetésre a nemzeti digitális jegybankpénzek.

3.4. A prudenciális szabályozás kihívásai

A pénzügyi stabilitás biztosítása érdekében az MNB makro- és mikroprudenciális mandátumát követve szabályozás és felügyeleti eszközök útján mérsékeli a bankrendszer, a rendszerszinten fontos intézmények és pénzügyi infrastruktúrák működéséből fakadó kockázatokat, biztosítja a pénzügyi rendszer stabil működését.71 A DJBP esetleges bevezetése, annak kialakításától és technológiai sajátosságaitól függően a prudenciális eszköztár legtöbb elemére hatással lehet. A szabályozások érintettsége és esetleges újragondolásuk szükségessége nagyban függ a korábbiakban felvázolt, a DJBP bevezetéséhez kapcsolódó alapvető kérdésektől. Ezen belül is leginkább a digitális jegybankpénz bevezetésének célja határozza meg a bankszektorra és így a prudenciális és felügyeleti szabályozásra, eszközrendszerre vonatkozó hatást.

3.4.1. A készpénz-helyettesítő DJBP kialakítások Viszonylag mérsékelt rendszerkockázati hatásánál fogva a készpénz-helyettesítési céllal bevezetett DJBP esetében a bankszektor működése feltételezhetően kevésbé drasztikusan módosulna. A készpénz és a velük végzett tranzakciók csak kis részét teszik ki a bankszektor mérlegének és szolgáltatásainak (sőt sok esetben ez csak szükséges kiegészítő szolgáltatás, mely a készpénzszállítás és ATM-hálózat fenntartási költségei miatt nem is biztos, hogy jövedelmező). Így is felmerülnek azonban olyan új szempontok, amelyeket szabályozói és felügyeleti szempontból indokolt figyelembe venni: • Új rendszerkritikus tevékenységek és intézmények jelenhetnek meg: A DJBP megjelenésével a korábban vázoltaknak megfelelően változhat a fizetési rendszerek felépítése, megjelenhetnek új szereplők és fizetési megoldások, akár rendszerszinten fontos szerepet betöltve. Míg a bankszektor tekintetében

71 A makroprudenciális szabályozói keretrendszer elméleti alapjait és a hazai gyakorlatot az MNB Makroprudenciális stratégiája foglalja össze: https:// www.mnb.hu/letoltes/stabilita-s-ma-stabilita-s-holnap-hun.pdf.

a rendszerszinten jelentős intézményekre speciális, megkülönböztetett figyelem hárul, az új nem banki szereplők tekintetében a korábbi szabályrendszer felülvizsgálata, kibővítése lehet indokolt.

• Kibertámadások kockázata megnőhet: A digitális megoldások szélesebb körű elterjedése, az új, digitális szolgáltatásokra szakosodott szolgáltatók várható megjelenése nyomán és a DJBP-hez kapcsolódó jegybanki funkciók kapcsán a kiberkockázatok és az ezekből fakadó visszaélési, csalási próbálkozások növekedése is várható. A kibertámadásokra való felkészülés nemcsak közvetlenül a jegybankot érintő, hanem a pénzügyi rendszerben szereplő szolgáltatókra kiterjedő kihívás. Ennek megfelelően a jelenlegi kibervédelemre irányuló, nemzetközi szinten töredezett, nem harmonizált elvárásrendszer és felügyeleti megoldások megújítása vizsgálandó. Crisanto–Prenio (2017) javaslatai alapján ennek ki kell terjednie a banki belső szabályok és kiberkockázat-kezelési rendszerek kidolgozására, a banki alkalmazottak képzettségének javítására és a nemzetközi kooperáció erősítésére is. • A tömeges betétkivonások kockázatához hozzájárulhat: A készpénzhez képest könnyebben elérhető, kényelmesebb alternatívát jelentő digitális jegybankpénz a korábban leírtaknak megfelelően egyrészt növelheti a bankroham jellegű kockázatokat szektorszinten is. Másrészt a DJBP bevezetése során figyelemmel kell lenni arra, hogy ténylegesen csak a készpénz vagyonát cserélje le a lakosság, és ne áramoljanak tömegesen a betétben elhelyezett megtakarítások a DJBP felé. A betétkivonások növekedése ez esetben nem egy külső sokk miatt kialakuló bankrohamra vonatkozik, hanem általánosan a folyamat egyszerűsödése és hatékonyságbeli javulása gyorsíthatja fel a betétkivonást. A készpénz-helyettesítő DJBP esetében a váltás mérsékelt kockázatot jelent a pénzügyi rendszerre. Ez azonban a megfelelő megoldásokkal, például korlátozott átválthatósággal, limitált volumennel

vagy – elsősorban normál időkben és nem stressz alatt – a megfelelő árazással is ellenösztönözhető. • Változhatnak a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozással kapcsolatos kockázatok: A DJBP megjelenésével – és későbbi elterjedésével – csökkenhetne a készpénzforgalom nagysága, valamint bizonyos DJBP-kialakítások megvalósulása hozzájárulna ahhoz, hogy a pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni (AML/CFT) intézményrendszer hatékonyan akadályozza meg az általa célzott bűncselekményeket. Például az ezekre utaló indikációk megfelelő időben történő detektálása, a gyanús pénzmozgások nyomon követése is egyszerűbbé válhatna. Ugyanakkor a DJBP olyan kialakításokkal is megvalósulhat, amelyek a pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni tevékenység kapcsán újszerű kihívásokat vetnének fel (CPMI ,2018), például a nagy fokú anonimitást a megvalósítás megválasztásánál érdemes lehet kiegyensúlyozni a pénzmosás hatékony ellenőrzését is lehetővé tevő kialakítással. Ilyen kompromisszumot jelenthet például az ECB (2019, 2020) által felvázolt kialakítás, amelynek keretében a kisösszegű tranzakciók esetén a felhasználók kiléte és a tranzakciók története a jegybankok és a hitelintézetek számára sem elérhető, bár mindkét intézmény típus részt vesz a rendszer működtetésében, azonban a nagyösszegű tranzakciókat ellenőrizheti az AML feladatokat ellátó hatóság.

3.4.2. A betétgyűjtő és hitelnyújtó jegybank koncepcióját megvalósító DJBP kialakítások Jövedelmezőség és tőke

ösztönzöttség és a szabályozás átalakulása. A DJBP bevezetése a drágább forrásszerzési lehetőségek és a bankok hitelpiaci szerepének esetleges visszaszorulása miatt csökkentheti a bankok jövedelmezőségét. Mivel a jövedelemtermelés a tőkegenerálás egyik lényeges módja, a tőkekövetelményeknek való megfelelés veszélybe kerülhet. Ráadásul a bankszektor jövedelmezőségét nemcsak

a digitális jegybankpénz felől érik komoly kihívások, hanem ezek egyéb tényezőknél fogva is állandó nyomásnak vannak kitéve. Itt gondolhatunk közvetlen a bankszektoron belüli versenyre, vagy a kívülről érkező versenynyomásra az árnyékbankok, a FinTech pénzügyi közvetítők, a digitális pénzek, a fizetési szolgáltatók és egyéb alternatív megtakarítási és befektetési formák népszerűségére a tartósan alacsony kamatkörnyezetben. Ebből adódóan a már most is megfigyelhető banki válaszstratégiák, tendenciák erősödhetnek tovább a DJBP bevezetését követően. Ez és a kockázatok változó rendszere a tőkekövetelmények kereteinek újragondolását és a felügyeleti munka felkészítését igényelheti. A csökkenő jövedelmezőség banki kockázatvállalási, piacszerkezeti és szabályozási következményeit az alábbiak foglalják össze: • Magasabb kockázati étvágy a bankszektorban: Elképzelhető, hogy a bankszektor nem tud, vagy jövedelemezőségi szempontok alapján nem akar alkalmazkodni a betétállomány és a tőkeakkumuláció csökkenéséhez. A befektetői elvárások, a növekvő tőkeáttétel és csökkenő jövedelmezőség a kockázatvállalás fokozásának ösztönzője lehet. Ennek következtében a szabályozói korlátokon belül fenntarthatja korábbi (hitelezési) tevékenységét, vagy akár növelheti is kockázatvállalását, miközben a tőke és likviditási pufferei csökkennek. A felügyeletnek fel kell készülnie a bankok szorosabb monitoringjára, illetve mind a kisebb mértékű jogszabálysértések, mind a nagyobb stresszesemények kezelésére. • Szabályozói arbitrázs: A kockázati étvágy növekedése eljuthat odáig, hogy a bank likviditási és tőkepufferei számára nem a belső kockázatértékelés, hanem a szabályozói előírások fogják jelenteni a szűk keresztmetszetet. Ekkor fokozódik a nyomás az olyan termékek fejlesztésére és értékesítésére, amelyek jogi szempontból még nem jelentenek nagyobb követelményeket, de nagyobb kockázatvállalással biztosítják az elvárt jövedelmezőséget. Mivel a szabályok meghatározásakor a jogalkotók a létező termékekre fókuszáltak, felmerül a szabályozói arbitrázs

új termékeken keresztül való felépülés. Ez a kockázat makroszinten a szabályozás rendszeres felülvizsgálatát, mikro szinten pedig az egyes termékek banki besorolásának ellenőrzését fogja igényelni. • Kevésbé szabályozott intézmények: A szolgáltató megpróbálhatja tevékenységeit a kevésbé szigorúan szabályozott pénzügyi közvetítőkön keresztül bonyolítani (árnyékbankrendszer/ shadow banking jelenség). A jelenlegi kereskedelmi banki tevékenység egyre nagyobb része csúszhat át egyéb pénzügyi intézmények körébe, ahol nemcsak kevesebb jogkörrel rendelkezik ma a felügyelet, hanem az egyszerűbb adatszolgáltatás miatt a folyamatokra sem lesz akkora rálátása. Azonban egy versenyképes DJBP megjelenése akár mérsékelheti is a fizetési forgalomra specializálódott új szereplők, pl. FinTech cégek piaci térnyerését. • A kereskedelmi banki funkciók távolodhatnak egymástól:

A számlaforgalom, betétgyűjtés és hitelezés lehet, hogy elkülönült intézmények szolgáltatása lesz a jövőben a DJBP széles körű elterjedése esetén. A jelenlegi felügyeleti munkát hazánkban segíti, hogy a bankok nagy többsége kereskedelmi bank, azaz mindhárom tevékenységet végzi, ugyanazok a szabályozások vonatkoznak rá (OBA-hatály, tőke és likviditási követelmények stb.). Amennyiben ezek szétválnak72 és az egyes szakosodó intézmények saját megoldással lesznek kénytelenek teljesíteni a rájuk vonatkozó jogszabályokat, az egyes pénzügyi termékeket és üzleti modelleket külön-külön kell megítélni. Ez felügyeleti oldalról is kihívást jelent, de a befektető vagy az ügyfél is

72 A tényleges kiválás vagy tevékenységi engedélyvisszaadás nem valószínű, de elképzelhető, hogy egyes bankok kiszorulnak részpiacokról, és csak a saját prémium ügyfeleik teljes körű kiszolgálása miatt tartanak meg termékeket. Inkább olyan módon valósulhat meg a szektorszintű távolodás, hogy új szereplők fókuszált szolgáltatásukkal abban az adott piaci szegmensben szignifikáns részesedést érnek el.

újfajta kockázatokkal szembesülhet, ami befektető- és fogyasztóvédelmi szempontokat is felvet. • Szűkülnek a banki modellezési lehetőségek: A már említettek alapján szűkülhet a rendelkezésre álló adatok köre, ami megnehezíti a banki modellezést a kockázatkezelés és a tőkemegfelelés, valamint egyéb compliance területeken is. Ez a hitelbírálatra, de az értékvesztés-képzés és a tőkekövetelmény pontosságára is hátrányosan hathat.

lését célzó eszözök megerősíthetik a tőkepozíciót. Amennyiben a kedvezőtlen jövedelmi hatások realizálódnak, és az érintett bankok hitelezési tevékenységük kockázatának növelésével reagálnak erre, akkor felmerülhet a hitelkockázatok mérséklését célzó eszközök, többek között a tőkepozíciót megerősítő és a kockázatvállalási ösztönzőket feltételezhetően mérséklő tőkepufferek kiigazítása ennek megfelelően. A DJBP más, közvetlen hitelnyújtást megvalósító modelljei esetén a jegybank közvetlenebb kontrollal rendelkezik a hitelkiáramlás felett. Ezek a kialakítások a megfelelő kockázatfelmérési és -kezelési mechanizmusok kiépítése esetén mérsékelhetik a túlzott hitelezésből eredő kockázatokat. Ezzel együtt azonban a tőkeszabályok a kereskedelmi bankok által közvetített jegybanki hitelek miatt, míg az adósságfék szabályok (a felvehető hitelösszegeket a jövedelemre vagy a fedezetre tekintetettel korlátozó előírások) például a jegybankok által alkalmazott, a bankokétól eltérő kockázatkezelési rendszerekre vagy a jegybanki hitelezésben vélhetően preferált jelzálogjog nélküli hitelnyújtásra tekintettel szorulhatnak újragondolásra.

Finanszírozási szerkezet

jelentősen alakíthatják a betétek helyébe lépő források. A kereskedelmi bankok finanszírozási lehetőségeit tekintve elsősorban a látra szóló betét kap egy új versenytársat a DJBP bevezetésével, a készpénz, az értékpapírok, a befektetési jegyek, a digitális

pénzek és egyéb pénzhelyettesítők mellé. Ha egy vonzó DJBP-eszközt sikerül kialakítani, akkor a bankszektornak reagálnia kell a stabil, olcsó, fedezetlen finanszírozási források kínálatának szűkülésére. Amennyiben a források pótlása megtörténik, az új kockázatokat eredményezhet, az új befektetők kockázattudatossága fedezetet vagy felárat igényelhet. A bank által választott vagy a piacon kialakuló technikai megoldástól függően finanszírozási kockázat jelentkezhet, ami a kapcsolódó szabályok jelentőségét növelheti. Egy legalábbis elméleti megoldás lehetne a piaci finanszírozás kínáltának szűkülésére, ha a jegybank visszaosztaná a hozzá kerülő megtakarításokat a kereskedelmi bankoknak. A refinanszírozás igénybevétele és a finanszírozási szerkezet átalakulása azonban nagyban függ attól, hogy a jegybank milyen lejáraton, árazással, fedezeti követelményekkel és célhoz kötöttséggel biztosít forrást a bankok számára, illetve ezen feltételek mennyire bizonyulnak időtállónak. Azaz a bankok szabályozási/ üzleti modell kockázatot is futhatnak a jegybanki hitelfeltételek tekintetében.

amelyek rendelkezésre állása így szintén szűkülhet. Az ügyfelek számos pénzforgalmi szolgáltatást is igénybe vesznek, így a díj- és jutalékbevétel is jelentős. Lehetőséget biztosít az egyéb termékekre vonatkozó célzott megkereséseknek is: a megtakarítások például első körben a folyószámlán jelentkeznek. Továbbá információs bázist biztosít pl. hitelbírálatnál a jövedelem rendszerességének megítéléséhez, hitelkapcsolatnál az ügyfél jövedelmének (ingatlan biztosítási díjának) monitorozásához. A betétgyűjtés visszaszorulásának lehetséges problémás, szabályozói és felügyeleti figyelmet igénylő következményei között felmerülhet: • Félreértékesítés (miss-selling): Amennyiben a bankszektor versenybe kíván szállni a jegybanki betétgyűjtéssel, akkor ennek egyik megvalósulása lehet az egyéb szolgáltatások nyújtása. Ez azért is lehet preferált választás a bankok részéről, mert

ha a jegybank csak korlátozott szolgáltatásokat nyújtana, így más területeken megmarad a bankok versenyelőnye. Ilyen lehet a hitelkártya, de a hitelező jegybank koncepciójának megvalósulása esetén is lehetséges a devizaszámla-vezetés és befektetési szolgáltatás nyújtása. A termékfejlesztés, az ügyféligények jobb kiszolgálása alapvetően pozitív hozadéka lehet a DJBP bevezetésének, de növekedhet a nyomás, hogy a bankok olyan szolgáltatások igénybevételét is ráerőltessék az ügyfelekre, amelyekre azoknak nincs szükségük. • Ügynökön keresztüli értékesítés: Ha a bankok elvesztik a számlavezetési kapcsolattal az ügyfeleiket is, akkor nehezebb lesz az egyéb termékek értékesítése, sőt a betéti termékek értékesítésére is nagyobb igény lesz. Emiatt a bankok rákényszerülhetnek, hogy potenciális új ügyfeleket keressenek meg, ez az ügynöki megbízások terjedésével járhat, ami a közvetített volumenhez képest nagyobb figyelmet igényel a felügyelet részéről. • Kötvénykibocsátások és értékpapírosítások potenciális elterjedése: Maga az értékpapír-kibocsátás a hazai piacon egy jelenleg kevéssé kihasznált lehetőség a forrásszerzésre. Az értékpapírosítás a hitelkockázat transzferét is megvalósítja, azaz banki szempontból a tőkekövetelményt is csökkenti, így a hitelezésnek ezt a korlátját is oldja. Az értékpapír-kibocsátás jelenleg drága forrásbevonásnak számít a kamatok és a fix költségek szempontjából is, de ha a jegybanki betéti számlák okozta forráshiány miatt amúgy is betétikamat-növelésre kényszerülnek a bankok, akkor csökkenhet a költséghátrány. Az első kibocsátások után gyorsan elterjedhet ez a forrásbevonási forma, hiszen a kibocsátási dokumentációkat másodszorra könnyebb összeállítani, a befektetők is megismerik és beárazzák az értékpapírokat, a szélesebb befektetői kör a papírok másodlagos forgalmára (likviditására) is jótékony hatással lehet. A piac fejlődése során a kisebb sorozatok/kibocsátók is megjelenhetnek. A folyamat az értékpapírosítás addicionális kockázatai miatt szintén nagyobb mértékű felügyeleti ellenőrzést igényel.

zelése végett átalakításra szorulhatnak. A jelenlegi szabályozások (LCR, NSFR stb.) egy sokkhelyzetben is elegendő likviditás fenntartását és stabil finanszírozást várnak el a bankoktól. Bár ezek a jelenlegi, jelentős mértékben betéti finanszírozásra és banki hitelezésre támaszkodó működési modellben hatásos és szükséges kockázatcsökkentő lépések, a DJBP bevezetésének lehetőségeit a korábban bemutatottaknak megfelelően jelentősen szűkíthetik. Ezért egy széles körű digitális jegybankpénz megvalósítása ezeknek a szabályozásoknak az újragondolását is igényli. Felmerül például az egyes tételek stabilitására vonatkozó súlyoknak újraértékelése vagy akár az eddig használt indikátorok leváltása az új banki modellre szabott megoldásokkal. A banki stressztesztek és a kapcsolódó szabályozás (pl. LCR) abból a szempontból is átgondolandó, hogy akár a készpénz-helyettesítő motívum, akár az ezen túlmutató betéttartási motívum lenne a domináns, a normál üzletmenetre gyakorolt kis hatás miatt a tapasztalati idősorok viszonylag kevesebb tájékoztatást nyújtanak a stresszhelyzetben látható viselkedés modellezéséhez.

Egyéb szabályozási területek • A túlzott koncentráció korlátozását szolgáló eszközök: A DJBP széles körű elterjedése és a banki ügyfélbetétek jelentős mértékű kiváltása, valamint a hitelezési funkciók jegybank általi átvétele esetén csökkenhet a diverzifikáció a pénzügyi szolgáltatások terén, és a jegybanknál koncentrálódhatnak a jelenleg az intézmények között eloszló kockázatok is. Közvetett, a bankrendszer közvetítésével bővülő jegybanki hitelezés esetén a jegybanki eszközök között jelenhet meg a bankrendszer koncentráltságától függően egy számottevő hitelkockázattal bíró nagykockázati kitettség. A közvetlen és közvetett hitelezés szimultán megvalósítása az előbbi koncentrációt csökkentheti, azonban a kereskedelmi bankok kiszorulhatnak bizonyos piaci szegmensekből, amelyeket a jegybank vagy a tőkepiacok látnak el finanszírozással. A közvetlen jegybanki hitelezés esetén ez a szolgáltatás

színvonalának fenntartása mellett működési oldalon kihívások elé állíthatja a jegybankokat, ami jelentős felkészülést és a jegybanki apparátus és technológiai háttér nagymértékű bővítését igényli. A közvetlen jegybanki hitelezési megjelenésével a jegybank saját működésének transzparens szabályozását is ki kell alakítani és biztosítani. A működés és szabályozás szempontjából szükséges egy jól definiált és elhatárolt megoldás kialakítása a tevékenység jegybanki ellenőrzésére vonatkozóan. • A rendszerszinten jelentős szolgáltatók kockázatainak tompítását szolgáló eszközök: A korábban bemutatottaknak megfelelően a DJBP a pénzforgalom működtetésével járó operatív feladatokat és a kapcsolódó szolgáltatásnyújtó és fejlesztői szerepköröket is új struktúrák szerint oszthatja el a jegybank és a piaci szereplők között, amivel új, kritikus szereplők is megjelenhetnek. A rendszerszinten kiemelt jelentőségű szereplőkre és kritikus funkciókra vonatkozóan a prudenciális szabályrendszer a bankszektorban már többféle eszközt alkalmaz (pl. makroprudenciális tőkepufferek, szigorúbb felügyelet és a szanálási keretrendszer útján). Ennek a rendszernek a kiterjesztése lehet szükséges az új szereplők tekintetében, illetve az intézményfókuszú keretek tevékenységfókuszú átalakításának lehetősége is felmerül.

• Fogyasztóvédelmi kihívások: A fogyasztóvédelmi feladatokat szintén nagymértékben befolyásolja a DJBP bevezetésében és működtetésében vállalt jegybanki szerepkör. Egy közvetlen jegybanki számlavezetéssel működő DJBP-modell esetén például szükséges lehet a vonatkozó pénzügyi fogyasztóvédelmi, panaszkezelési rendelkezéseknek történő megfelelés a jegybank esetében is. Egy közvetett DJBP-kialakítás vagy egy hibrid modell esetében pedig az egyes fogyasztói károkért való felelősség, a fogyasztók tulajdonában lévő DJBP eszközök védelmének kérdésköre merülhetne fel. Fogyasztóvédelmi nézőpontból szükséges mérlegelni azon szociálpolitikai szempontot is, hogy egyes, a DJBP használatában akadályozott fogyasztói rétegek

ne kerüljenek kiszorításra a pénzügyi közvetítőrendszer, illetve az egyéb piaci szereplők által nyújtott szolgáltatások igénybevételéből. Így felmerülhet a DJBP offline üzemmódban történő használatának lehetősége az internetlefedettség lehetséges problémái miatt. A kiberbiztonsággal, csalásokkal, visszaélésekkel kapcsolatos működési kockázatok fogyasztóvédelmi kockázatokat is keletkeztethetnek – például fogyasztói bizalom megrendülése, fogyasztók anyagi károsodása, fogyasztók személyes adatainak eltulajdonítása –, ezért fogyasztóvédelmi szempontból is kiemelten fontos a DJBP-rendszer biztonságos, megbízható működtetése. • Egyéb megfontolások: Az egyéb, nem prudenciális, de a banki működésre kiható elvárások kapcsán is felmerülhet a jogfejlesztés szükségessége. A DJBP bevezetésének egyik kulcskérdése például az adatok védelmének megoldása, különösen, ha a jegybankon és a bankszektoron kívüli szereplők is ellátnak kapcsolódó feladatokat. A bizalom megtartása a bankrendszer felé kiemelten fontos pénzügyi stabilitási cél, így az adatkezelésre vonatkozó szigorú, az új, digitális alapokon nyugvó megoldásokhoz mérten felállított követelményrendszer megteremtése is szükséges lesz. Hayashi etal (2019) és Nabilou (2019) is felhívja rá a figyelmet, hogy a felsorolt tulajdonságok és annak következményei miatt egy szélesebb körű DJBP-keretrendszer bevezetése esetén indokolt részletesen megvizsgálni a jogszabályok és a felügyeleti tevékenység módosításának szükségességét is. Amennyiben a jegybank kizárólag vagy nagyrészt saját intézményén belül kívánja működtetni a DJBP-t, úgy az érdekkonfliktusokhoz vezethet a szabályozásnak való megfelelés ellenőrzése során. A prudenciális keretrendszer újragondolása jelentős költségekkel jár, melyet figyelembe kell venni egy esetleges bevezetés során (Wierts és Boven, 2020). Ezen túl fontos kiemelni, hogy a felmerülő kérdések és potenciális változtatási irányok jelentős része nemzetközi szabályozói elvárásokat is érintenek, tekintettel arra is, hogy az elmúlt

években a szabályozói harmonizáció kiemelt elvárásként került megfogalmazásra mind globálisan (pl. a BIS-en keresztül), mind pedig az EU-ban. Ezért, valamint a potenciális határon átnyúló hatások kezelése miatt fontos a szabályozói irányok nemzetközi kooperációban való áttekintése és az új, harmonizált szabályozói keretrendszer alapjainak közös lefektetése.

Elemzésünkben áttekintettük a DJBP lehetséges bevezetésének pénzügyi stabilitási vonatkozásait a jegybank és a bankrendszer mérlegének változásán keresztül egy olyan általános megközelítésben, amelyben a DJBP technikai működésével, kialakításával kapcsolatban érdemi megszorítást nem tettünk. Továbbá megvizsgáltuk, milyen egyéb, működési és rendszerkockázatok jelenthetnek veszélyt a pénzügyi stabilitásra, majd a szabályozási keretrendszer DJBP kapcsán felmerülő újragondolásának főbb alapelveit és területeit vizsgáltuk. A készpénzt helyettesítő DJBP esetében megállapítottuk, hogy bevezetése esetén klasszikus pénzügyi stabilitási kockázatok sem a finanszírozás, sem pedig a jövedelmezőség oldaláról nem merülnének fel. A betétgyűjtő és/vagy hitelező jegybanki funkció mellett fellépő készpénzkiszorító hatás pénzügyi stabilitási szempontból semlegesnek tekinthető. A betétgyűjtő jegybank esetében már számos pénzügyi stabilitási kockázatot azonosítottunk. Ezek egy része a kiáramló betétek finanszírozásával összefüggő kockázat, úgymint a nagykereskedelmi (pénzügyi vállalatoktól származó) források megújítási kockázata, az említett forrásbevonással összefüggő nagyobb lejárati és devizaszerkezeti eltérés, valamint a rövid külső adósság növekedése. A másik jelentős kockázat a jövedelmezőség csökkenéséhez kapcsolódik, amely részben a finanszírozási költségek emelkedéséből, részben pedig a pénzforgalmi szolgáltatások kieső

díjbevételeiből származhat. Mindezen tényezők hatására tehát a bankrendszer profitabilitása csökken, ami a hitelezési tevékenységét a magasabb hozamú, kockázatosabb ügyletek irányába terelheti. Ugyanakkor a csökkenő marzsok és a betétekért folytatott harc a bankok közötti verseny élénkülését is eredményezheti, amely egy kevésbé versengő bankrendszerben pozitív fejleményként értékelhető. Azonban a DJBP iránti kereslet növekedésével egy ponton túl a bankrendszerből kiáramló betétek már a bankrendszeri likviditás csökkenését okozzák, amely a bankrendszer sokkellenálló képességét csökkenti. Ezen a ponton a jegybanki eszköztár átalakítása is szükségessé válik, a jegybanknak ugyanis a bankrendszer hosszú távú finanszírozására kell berendezkednie. Ha viszont a DJBP népszerűsége még tovább nő, akkor a folytatódó betétkiáramlás a bankrendszer mérlegének összehúzódásához vezet, ami a hitelezés visszaesését és végső soron a gazdasági növekedés lassulását eredményezi. A hitelező jegybank esetében a pénzügyi stabilitási kockázatok elsősorban a csökkenő jövedelmezőség oldaláról jelentkeznek, amelyek a betétgyűjtő jegybank esetéhez hasonlóan a bankrendszer kockázatosabb hitelezési tevékenységben jelenhetnek meg. Meglátásunk szerint DJBP hitelezési célú bevezetése inkább egy szűkebb hitelszegmens esetében lehet észszerű és megvalósítható alternatíva, amely valamilyen jól körülhatárolható piaci kudarc kezelését célozza.

A DJBP bevezetése magával hozhat azonban olyan egyéb kockázatokat is, amelyek a digitális jegybankpénzzel együtt járó új szolgáltatások, infrastruktúrák és intézményrendszer kialakulásából erednek. A bankrohamok lehetőségének felerősödése mellett az új, rendszerszinten jelentős intézmények és infrastruktúrák megjelenése, valamint a kiberkockázatok növekedése okoz kihívást a jegybankoknak. Az új keretek a szabályozások és a felügyeleti eszköztár területén is megújulást tesznek szükségessé. Ez jelenti a jegybanki mandátumok és a pénzügyi rendszer működését meghatározó

jogszabályok (pl. digitális pénzek kezelése, távoli ügyintézési, pénzmosási és adatvédelmi szabályozás) felülvizsgálatát és a prudenciális előírások, valamint a felügyeleti monitoring és elvárásrendszer újragondolását is. Utóbbiak kapcsán a hitelezés, a likviditás és a tőkemegfelelés területén meglévő szabályozások és elvárások új feltételekhez igazítása mellett az új kockázatok, például a kiberkockázatok kezelését támogató keretrendszer felállítása is szükséges. Annak érdekében, hogy a DJBP potenciális bevezetése sikeres legyen, olyan tervezési szempontok kialakítására kell törekedni, amelyek mellett a felmerülő stabilitási kockázatok kezelhető mértékűek maradnak, és nem haladják meg a DJBP használatának előnyeit. Ilyen konstrukció kialakítására a fenti elemzési keretben, mind a betétgyűjtő, mind a hitelező jegybanki szerepkör esetében látunk mozgásteret.

Bank of England (2020): Central Bank Digital Currency Opportunities, Challenges and Design, Discussion Paper, 2020 March Barrdear, John és Michael Kumhof (2016): The macroeconomics of central bank issued digital currencies, Bank of England Working Paper No. 605 BCBS (2018): Cyber-resilience: Range of practices, Bank for International Settlements, 2018.Bindseil, Ulrich (2020), Tiered CBDC and the financial system, ECB Working Paper No. 2351, January 2020 Brown, Martin, Benjamin Guin és Stefan Morkoetter (2013): Deposit Withdrawals from Distressed Commercial Banks: The Importance of Switching Costs, Working Papers on Finance Vol. 1319, University of St. Gallen, School of Finance, revised Dec 2017

Brown, Martin, Benjamin Guin és Stefan Morkoetter (2020): Deposit withdrawals from distressed banks: Client relationships matter, Journal of Financial StabilityVol. 46 100707, 2020

Brunnermeier, Markus Konrad és DirkNiepelt (2019): On the Equivalence of Private and Public Money, CESifoWorkingPaper No. 7741, October 2019 Calomiris, Charles és Gary Gorton (1991): The Origins of Banking Panics: Models, Facts, and Bank Regulation, National Bureau of Economic Research, Inc, pp 109-174

Cœuré, Benoít (2018): The future of central bank money. Speechatthe International Center for Monetary and Banking Studies, Geneva, 14 May 2018 CodrutaBoar, Henry Holden és AmberWadsworth (2020): Impending arrival – a sequel to the survey on central bank digital currency, BIS Papers, No.107, January 2020 CPMI (2018), Central bank digital currencies, Committee on Payments and Market Infrastructures Markets Committee, March 2018. Crisanto, Juan Carlos és JermyPrenio (2017): Regulatory approaches to enhance banks’ cyber-securityframeworks, FSIInsights, No. 2, August 2017 DTCC és Oliver Wyman (2018): Large-Scale Cyber Attacks on the Financial System: A caseforbettercoordinatedresponse and recoverystrategies. A White PapertotheIndustry. Letöltve: https://www.oliverwyman.com/content/dam/oliverwyman/v2/publications/2018/march/Large-Scale-Cyber-Attacks-DTCC-2018.pdf ECB (2019): Exploring anonymity in central bank digital currencies, ECB In Focus, Issue no. 4, December 2019. ECB (2020): Report on a digital euro, ECB, October 2020.ESRB (2020a), Systemiccyberrisk, European SystemicRiskBoard, February 2020 ESRB (2020b): The making of a cybercrash: a conceptualmodelforsystemicrisk in thefinancial sector, European Systemic Risk Board Occasional Paper Series, No. 16, May 2020 Fernández-Villaverde, Jesus, Daniel Sanches, Linda Schilling és Harald Uhlig (2020): Central Bank Digital Currency: Central Banking For All?,NBER Working Paper No. 26753, June 2020 FSB (2020): Cyber Lexicon, Financial StabilityBoard, 12 November 2018.,https://www. fsb.org/wp-content/uploads/P121118-1.pdf Hayashi, Kenji, HiroyukiTakano, MakotoChiba és Yasuhiro Takamoto (2019): Summary of the Report of the Study Group on Legal Issues regarding Central Bank Digital Currency, Bank of JapanResearch LAB No.19-E-3, December 24, 2019. Juks, Reimo (2018): When a central bank digital currency meets private money: effects of an e-kronaonbanks, Sveriges Riks Bank, EconomicReview 2018:3 Kiff, John, Jihad Alwazir, Sonja Davidovic, Aquiles Farias, Ashraf Khan, Tanai Khiaonarong, Majid Malaika, Hunter K Monroe, Nobu Sugimoto, Hervé Tourpe, Peter Zhou (2020): A Survey of Research on Retail Central Bank Digital Currency, IMF Working Paper WP/20/104, June 2020 Levine, Ross (1997): Financial development and economic growth: Views and agenda, Journal of Economic Literature,35(2), 688–726 Mancini-Griffoli, Tommaso, Maria Soledad Martinez, Peria, ItaiAgur, Anil Ari, John Kiff, Adina Popescu and CelineRochon (2018): Casting Lighton Central Bank Digital Currency, IMF Discussion Note, SDN/18/08, November 2018 Nabiliou, Hossein (2019): How to regulate bitcoin? Decentralized regulation for a decentralized cryptocurrency, International Journal of Law and InformationTechnology, Volume 27, Issue 3, Autumn 2019, Pages 266–291, September 2019

NIST (2020): Zero Trust Architecture. National Institute of Standards and Technology, NIST Special Publication 800-207. Letöltve: https://doi.org/10.6028/NIST.SP.800-207 Ousméne, Jacques Mandeng (2020): Foreign exchange trading with instant settlement in central bank money, Technology and Financial Seminar, Swiss National Bank, June 2020 Panetta, Fabio (2018): 21st century cash: Central banking, technological innovation and digital currencies. SUERF Policy Note Issue No 40, August 2018 Schoors, Koen, Maria Semenova és Andrey Zubanov, (2019): Deposit or discipline during crisis: Flight to familiarity or trust in local authorities? Journal of Financial Stability, Elsevier, vol. 43(C), pages 25-39 Wierts, Peter és Harro Boven (2020): Central Bank Digital Currency Objectives, Preconditions and Design Choices. Netherlands Central Bank Occasional Studies Vol. 20-01, Draft April 2020