Page 1

uta

ae

al

ÍTÉLET

re

A PPKE-JÁK legnépszerubb lapja

qu um,

s

A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA

SOUTH PARK KURDOK

VARGA CSABA

R.E.M.

KARRIEREXPO

GULYÁS LAJOS

TÜNTETÉS

XI. évfolyam, 3. szám

e-mail: itelet@jak.ppke.hu honlap: www.itelet.jak.ppke.hu

2008. május 5.


„Addig volt az Istennek áldása rajtunk,

A Shoa többé… (Soha többé…)

addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM

Felelõs kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztõbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Horváth László, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelõs szerkesztõ), Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Radich Orsolya, Szendrõdi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Zágon Orsolya, Ziegler László Szerkesztõség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.itelet.jak.ppke.hu Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TA R TA L O M

A Shoa többé... (Soha többé...)

Barátságos mérkõzések kezdete Könnyû a bírónak... Varga Csaba – ex tunc és pro futuro

A kritikus tömeg Széllel szemben... Telefonbeszélgetés A Deák Ferenc Továbbképzõ Intézetrõl Karrierexpo 2008 A legeslegjobb világ Állásbörze „Menjetek el innen, menjetek át szembe...” Próbaper május 7-én Felemás érzések Az igazság is eladó A South Park apológiája Egy elfeledett kisebbség – kurdok Törökországban Van barátod? Tánciskola a Pázmányon Gulácsy Lajos álomvilága Haditudósítás a Nemzetközi Igazgatási Szakról Albertina Gyógyszerjog CD kritika: R.E.M. Accelerate Egyetemi Életbe Vetített Sorsok Az egyházi oktatás A Pro Facultate díj átadása

2 3 3 4

4 5 5 6 6 7 7 8 9 9 9 10 11 12 12 13 13 14 14 15 15 16 16

Toborzás! Az Ítélet szerkesztõbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztõség bármely tagjánál.

Látogassatok el az Ítélet honlapjára! www.itelet.jak.ppke.hu A honlapon megtalálhatóak a nyomtatott változatban nem szereplõ írások éppúgy, mint a lap korábbi számainak archívuma. második oldal

Április 16-án volt a Holocaust Emléknap. Erkölcsileg és történelmileg mellékes tény, hogy ezt a napot Orbán Viktor kormánya tette emléknappá – a politikai konnotációk okán mégis megemlítendõ. Április 16-án arra emlékezünk, hogy a magyar közösség romjain egy puccsista kisebbség felmondta a társadalmi szerzõdést, és a politikai nemzet egy részét etnikai alapon akarta megtisztítani – azaz Dunába lõni, elgázosítani. Nincs olyan ok, amelybõl logikusan következhetnék, amelyre politikailag válaszként adódhatnék bármely gyilkosság. A Holocaust egy történelmi esemény, amely nem oka vagy okozatja a magyarországi zsidókérdés bármely vitás elemének, hanem vitáink elmérgesítõje, egyben ellehetetlenítõje. A Holocaust után ugyan – Adorno töprengéseivel ellentétben – lehet még verset írni, de a zsidókérdést a genocídium kontextusa, a rasszizmus vádja nélkül igen nehéz újra elõvenni. És tán lehetetlen is. És tán felesleges is. Mert magyar polgárként úgy véljük, hogy Magyarország problémái nem a zsidóságához, hanem a magyarság megkésett polgárosodásához kapcsolódnak. Ebben pedig nem a magyar zsidó polgárság a felelõs, hanem az az úri Magyarország, amely befagyasztotta a társadalmi mobilizáció útjait, a paraszti tömegek polgárosodásának a lehetõségeit. Így polgárrá a németség és a zsidóság mellett a felülrõl polgárrá szegényedõ egykori nemesi réteg vált csak Magyarországon. A II. világháborúban, majd azt követõen, a zsidó- és németüldözésekkel aztán sikeresen szabadultunk meg polgárságunk jelentõs részétõl, hogy aztán a maradékpolgárság a Kádár-rendszerben kontraszelektív módon híguljon fel. Ezt a kontraszelektív kádári polgárságot merevítette meg a rendszerváltás permanens perspektívátlansága. Polgári perspektíva kell az állóháború helyett. Különben egész Magyarországból Hollán Ernõ utca lesz – és egy ilyen felállásban kényszeredetten kell a posztkommunisták mellé beállni antifasisztának. A posztkommunista antifasizmus akkor fog megszûnni, okafogyottá válni, ha nem lesz fasizmus sem. Ha nem lesznek félreérthetõ jelképek, mondatok, ruhák, dalszövegek. Mert polgári Magyarországot nem a zsidótémák után tett kérdõjelekkel teremthetünk. A zsidókérdés megvitathatatlan – a szó minden értelmében. Ezért tegyünk pontot, s vegyünk nagy lélegzetet. Mindkét oldalon. Mert a polgári Magyarországhoz kell a zsidó polgárság. De kellünk mi is. A Holocaust Emléknap az emlékezésé – de a tervezésé is. A zsidóság végigjárta a maga szenvedéstörténetét, hogy mára minden metavallásától megszabadulva zsidó lehessen. Bátran és magyarként lehessen az. És nekünk, keresztény polgároknak kell elfogadnunk õket ekként. Kiegyezés kell köztünk. A Holocaust Emléknap erkölcsi üzenete érthetõ: „soha többé”. A Holocaust egyéni üzenete az áldozatok és leszármazottaik számára is egyértelmû: „nem feledni”. De az egész közösség számára a politikai üzenet a megbékélés szükségszerûsége. Techet Péter


Barátságos mérkõzések kezdete Két OTDK verseny közti évben hagyományteremtõ szándékkal közös tudományos diákköri ülést tartott három jogi egyetem március 28-án az ELTE Dísztermében. Nem sok hiányzott hozzá, hogy a hallgatóságon úrrá legyen az OTDK-kon jól megszokott szurkolói hangulat, hiszen a felszólalásokat heves viták követték – természetesen többnyire egyetemenként frakciókba tömörülve –, amelyekbe nem egyszer oktatók is beszálltak. Most a kommunikációs jogok voltak napirenden, amelyek a közelmúlt eseményeinek fényében rendkívüli aktualitással bírtak. A program az Országgyûlési Biztosok Hivatalában kezdõdött, amelynek keretén belül a résztvevõk megismerhették a biztosi munkamódszereket, illetve a folyamatban levõ projekteket. Az eseménynek otthont adó ELTE Díszterem pogácsákkal, valamint forró kávéval történt felszerelését követõen – õsi Pázmányos zászlók büszke és ünnepélyes jelenlétében – megkezdõdött a konferencia. Az esemény megnyitásaként Dezsõ Márta az ELTE tanszékvezetõ asszonya kifejtette abbéli reményét, hogy az ülés az egyetemek tudományos együttmûködését erõsíti majd. Felszólalásában Chronowski Nóra tanszékvezetõ asszony (PTE) megemlékezett a korábbi években a Pázmány és Pécs Alkotmányjogi Tanszékei között kialakult jó viszonyról, amelyet a gyakori

kölcsönös meghívások tanúsítanak. Végül Schanda Balázs egyetemünk dékánja felhívta a figyelmet az OTDK-k közti idõszakok lehetõségeire, az ehhez hasonló „barátságos mérkõzések” tudományos eredményeire. Az elsõ téma, a gyülekezési jog felelõse a Pécsi Alkotmányjogi Tanszék volt. A megszokott bevezetõ gondolatokat követõen a heves vitákat kiváltó javaslatok következtek. A pécsi kolléga gondolataira (úgy, mint a gyülekezõk arceltakarása, azonosító nélküli rendõrök intézkedései, békés zónák kialakítása stb.), egyetemünk ötödéves hallgatója, Berkes Lilla reagált. Válasza felért egy vitaindító gondolattal – a német Alkotmánybíróság gyakorlatát is megismerhettük –, így a téma tárgyalásának csak a késve megkezdett kávészünet vetett véget. A második téma felelõse a Pázmány volt, s ennek megfelelõen Sabjanics István (IV. évf.) tartott referátumot a gyûlöletbeszédrõl. A vita moderátora Hajas Barnabás tanár úr volt. A különbözõ szabályozási kísérletek, illetve a vonatkozó AB határozatok bemutatása után ismertette véleményét az elõadó, amely szerint a megfelelõ szabályozást a büntetõjogon kívül kell keresni. A korreferátumok elmaradtak, de az elõadást követõ vita eloszlatta hiányérzetünket. Az utolsó vitaindító elõadásban a közszereplõk bírálhatóságával kapcsolatban fejtette ki álláspontját az ELTE hallgatója, amelyre Tõzsér Tamás (II. évf.) készült részünkrõl korre-

ferátummal. A téma rendkívül gyümölcsözõnek bizonyult, hiszen az elõadás bírálatán túllépve a heves véleménycsere újabb és újabb területekre tévedt. Az elõadó témavezetõjét, Fleck Zoltánt is megszólították a vitában, de mellette Dezsõ Márta tanszékvezetõ asszony is kifejtette véleményét. A közös TDK zárásaként – immár este hatkor – a résztvevõk a közeli Építész Pincében pihenhették ki a tudomány fáradalmait egy ízletes vacsora elfogyasztása közben. Az ültetési rend – a Pázmány-Pécs közös TDK ülések hagyományainak megfelelõen – a lehetõ legvegyesebb volt, amely sem egyetemre, sem tudományos fokozatra nem volt tekintettel. A cél az ismerkedés volt. A vacsora közben Chronowski Nóra tanszékvezetõ asszony pohárköszöntõt mondott, amelyben a szervezésnek (Hajas Barnabás – PPKE, Lápossy Attila – ELTE) címzett köszönet mellett kifejezte azon szándékát, hogy jövõre Pécsre várják a másik két résztvevõt, remélhetõleg kiegészülve Debrecen, Szeged és Miskolc TDK-ival. Az esemény alapját a Pázmány és Pécs között meglévõ régi jó viszony jelentette, azonban a résztvevõk körének szélesítését mi kezdeményeztük. A Pázmány Alkotmányjogi TDK hallgatóinak és a tanszék oktatóinak reményei szerint az elhintett mag termést hoz majd, és lesz folytatása a „barátságos mérkõzéseknek”. Deák-Varga Katalin – Várnai László

Könnyû a bírónak… Nem egyszer hallottam már gyakorló jogászoktól is, hogy könnyû a bírónak, bezzeg az ügyész vagy bezzeg a védõ… Vitathatatlan tény, hogy az ügyésznek számtalan nehéz feladattal kell szembesülnie akár egyetlen vád megszerkesztésénél is, és a védõ dolga sem egyszerû, ha minden a védence ellen szól – néha még maga a védenc is. De úgy gondolom, igen elhamarkodott vélemény, hogy a bíró csak ül a pulpituson, kérdezget, kap egy tényállást, behelyettesíti az ismeretleneket és kijön az ítélet, mint Leibniz ítéletgépénél. Ezt támasztja alá a követezõ, a valóságban is lejátszódott és már jogerõs ítélettel lezárt eset is. Vádlottunk 35 éves közgazdász, igen jól él(t), amit mi sem bizonyít jobban, mint a saját tulajdonát képezõ 40 millió forint forgalmi értékû ingatlan és egy szintén saját tulajdonát képezõ Porsche. Pár gyorshajtáson kívül nem volt más a rovásán. A vádbeli napon éppen egy keresztelõre sietett a barátnõjével, aki mellette ült az anyósülésen. Mivel késésben voltak, a megengedett 50 km/h helyett a szakértõ szerint 102-120 km/h-val közlekedett, amikor is a kanyarív végén a jelzõlámpa piros jelzését észlelte. Azonnal lassító fékezésbe kezdett, ám a kocsi (állítása szerint fékrendszeri hiba miatt – ezt a szakértõ nem erõsítette meg) hátsó része elkezdett kifelé sodródni, minek következtében átcsúszott az ellentétes forgalmi irányú sávba, ahol belecsapódott az ott szabályosan közlekedõ Fordba.

Vádlott könnyebb sérüléseket szenvedett, de eszméletét vesztette, a mellette ülõ nõ a baleset óta kómában van. A Ford sofõrje olyan maradandó fogyatékosságokat szenvedett, minek következtében elvesztette az állását (azóta sem talált újat), és mozgása jelentõsen korlátozódott; a Ford anyósülésén utazó nõ (a sofõr felesége) a kórházba szállítás közben belehalt a sérüléseibe, a hátsó ülésen utazó nõ nyakcsigolyatörést szenvedett, amit késõbb a szakértõ maradandó fogyatékosságként értékelt. Vádlott amint magához tért, igyekezett felvenni a kapcsolatot a Ford sofõrjével, ám az orvosok lebeszélték errõl, mondván, hogy a találkozás túlzottan felizgatná a sértettet, ami az egészségi állapotát tekintve nem volt ajánlott. Így vádlott írt egy bocsánatkérõ levelet, amiben felajánlotta a segítségét és a kártérítését is. Adva van tehát egy 187. § (2) bekezdés b) pontja szerint minõsülõ halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége, aminek a büntetési tételkerete egy évtõl öt évig terjedõ szabadságvesztés. Vádlottunk igen súlyosan sértette meg a KRESZ-szabályt , ráadásul (ha korábban nem is ilyen mértékben, de) nem is elõször. Ez a cselekménye egy ember halálához, és három ember maradandó fogyatékosságához vezetett, akik közül az egyikük azóta is kómában fekszik. Másrészrõl viszont figyelembe kell venni, hogy a vádlott azonnali tevõleges megbánást tanúsított (a kómába esett nõ elsõ osztályú ápolását azóta is õ finanszírozza, a sértett sofõr-

nek felajánlotta azonnal a segítségét, igyekezett vele a kapcsolatot felvenni és tõle telhetõen a károkat enyhíteni), felelõsségét végig elismerte, és a hatóságok munkáját segítette. Mit tegyen a bíró? Mi a helyes ítélet, ami után nyugodt lélekkel aludhat? A forgalomban részt vevõ összes autós (köztük maga a bíró) és a társadalom igénye értelemszerûen az, hogy a sértett sofõr bosszúszomját a bíró maradéktalanul elégítse ki – a vádlott viszont rendezett életvitelû értelmiségi ember, aki egy rossz pillanatban rossz döntést hozott, és emiatt õ is igen komoly lelki terhet visel azóta is, és ez valószínûleg így lesz élete végéig. Tettét megbánta, azóta is a következmények enyhítésével próbálkozik. Az ítélet 2 év 6 hónap letöltendõ szabadságvesztés, a felmerült 350.000 forint bûnügyi költség megtérítése és 4 év jármûvezetéstõl eltiltás. Mivel a baleset után közvetlenül bevonták a vádlott jogosítványát, (a bíróságok mindenki által ismert elképesztõ túlterheltsége folytán) az ítélet jogerõre emelkedésekor a jármûvezetéstõl eltiltás ideje gyakorlatilag egy hónap híján lejárt. Vélelmezhetjük, hogy egy jól menõ közgazdásznak (drága ingatlan, drága autó…) a 350.000 forint nem jelent különösebb megterhelést. Marad a 2 év 6 hónap. Sok? Kevés? Az ügyész és a védõ megtette, ami hivatali kötelessége volt, nyugodtan alhatnak. A bíró vajon jól döntött? Nyilván. De a kérdés mindig benne lesz. És nem csak ebben az egy ügyben, hanem sok száz más ügy kapcsán is. Biztos, hogy könnyû a bírónak? Kovács Bence

harmadik oldal


Varga Csaba – ex tunc és pro futuro Április 17-én átadták a Varga Csaba Professzor Úr számára készült Emlékkönyvet Varga Csaba nem most hatvanöt éves, de az angol királynõ születésnapját is törvény határozza meg, így a magyar jogtudomány is megengedhette magának, hogy idénre készítse csak el Varga Csaba emlékkönyvét. Hiszen a jogtudomány nem ténytudomány, így idõképének sem kell igazodnia a fizikális idõ linearitásához. A jogban sok minden megtörténhet, mert belõle semmi sem következik alternatívátlan szükségszerûséggel. A jogban a fõszerepet az emberi akarat, az emberi tényezõ játssza. Varga Csaba jogelméleti munkásságának egyik legfontosabb üzenete ez az ontológiai felismerés, így az ünnepelt is bizonyosan elfogadta ex tunc hatályú ünneplését. Április 17-én aztán végre átadásra került a számára készült Festschrift (Theatrum Legale Mundi), amely formailag és finanszírozását tekintve a Péteri Zoltán emlékkönyvével (Ius unum, lex multiplex) induló sorozat része. Az ELTE és a Pázmány közös szerkesztésében született mû azonban mégis formabontó alkotás – hasonlóan az ünnepelthez. Mert míg más jogtudós esetében egyértelmû az életmûvük fõ csapásiránya, addig Varga Csaba a jogelmélet valamennyi területén kiemelkedõt alkotott, nem egyszer elsõként a hazai jogtudomány mívelõi közül, így emlékkönyvében is kénytelenek voltak a szerkesztõk lemondani bármiféle témakorlátról, s szabad teret engedni Varga Csaba tisztelõinek. Ezért jegyezte meg humorosan Király Miklós egyetemi docens laudációjában, hogy Varga Csabát értõ módon igazából csak önmaga tudná értékelni. A humoros megjegyzés azonban sajnos lesújtó véleményt fejez ki hazai jogtudományunkról, ahol Varga Csaba szabad gondolkodása és nemzetközi kitekintése nem egyszer értetlenségbe ütközik. Ahogy az ünnepelt egyik könyvének értõ recenzense szomorúan konstatálhatta az áprilisi Valóságban: „Varga Csaba életmûvét – annak ellenére, hogy igencsak változatos és végtelenül bátor felvetésekkel kommunikálja a honi mesterek felé az abszolút

»cutting-edge« atlanti-angolszász jogfilozófiát is – a magyar jogbölcseletben ténylegesen, tehát érzékenyen és értõn még senki sem olvasta végig”. De (sajnos) az emlékkönyv tartalma is formabontónak számít a magyar jogi könyvkiadásban – itthon ui. ritka, hogy egy Festschrift valóban eredeti gondolatiságú, s kizárólag idegen nyelven születetett tanulmányokat tartalmazzon. A szerzõ életútját ismerve azonban mindez természetes. Varga Csaba életmûve a nemzetközi jogelmélet szerves része, s ahogy Király Miklós mondta, „Tokióból, Stockholmból vagy Szöulból érkeznek rá reakciók”. A könyv egyik szerkesztõje, H. Szilágyi István egyetemi docens is az életút nemzetköziségére hívta fel a figyelmet. Mindez Varga Csaba számára hatalmas tapasztalati anyagot, ismertséget és tudományos magabiztosságot biztosít – mert tudja, hogy amit mond, az nem félemeleti tanszéki szobákban foszlik szét a dohányfüsttel, hanem a világ jogtudományának figyelme által kísért. Varga Csaba életútja már ma is kerek. A jogelmélet valamennyi területét bejárhatta, kutathatott, taníthatott, de szellemi és testi frissessége okán – amit mindenkor ironikus hangvétele, tudományos dolgozatainak ma is születõ nagy száma bizonyít – bízhatunk benne, hogy a Tanár Urat – aki sokak számára a „VéCsé” vagy a „VaCsa”, a titkos tippnek számító „csodabogár” a második emeletrõl – a jövõ jogászgenerációi is még megismerhetik. Mert nem csak tudást, de egy életszemléletet ad át õ, anélkül, hogy a patetikus semmit mondás, az öreguras magamutogatás, az érdemtelen önfényezés – oly sokaknál látható – szánalmas hibájába beleesnék. Varga Csaba relativizmusa, örök kritikus alapállása nem a semmibe, hanem pont a lényegbe fut ki. Mindennél beszédesebb példa erre az a történet, amit Schanda Balázs dékán úr osztott

meg a hallgatósággal. Amikor létrejött Egyetemünk, már lezajlottak a felvételik, így az elsõ évfolyam a más egyetemekre felvételt nem nyert hallgatókból rekrutálódhatott csak. Sokakban felmerült a gondolat, hogy nem ártana azon az alapon válogatni az új hallgatók között, hogy kinek van protekciója. Ugye, menynyire ismerõs ötlet ez itt, Kelet-Európa síkságain? Az alapítók közül Varga Csaba azonban határozottan nemet mondott erre. Mert ilyen ember õ. Ahogy magánál, úgy másnál sem a rangot tartja fontosnak, hanem a teljesítményt. Magányos lehet a Tanár úr a hazai pályákon ezzel az erkölcsi tartással. Varga Csaba zárszavában sem önmagát, hanem hivatásával szolgált tudományát emelte ki, rámutatva arra, hogy az elkészült vaskos munka a hazai és nemzetközi jogtudomány együttmûködésének kiváló példája – pedig a példa igazából maga az ünnepelt. Életútjával, szellemességével, félszavaival, hümmögéseivel, többsoros mondataival, szivarjával, selyemsáljával, kritikai látásmódjával, szellemi kalandorságával, bátorságával, vitriolos megjegyzéseivel, témagazdag munkásságával, humorával, figyelmességével, hatalmas tudásával. Isten éltesse hát a Tanár Urat – ex tunc és pro futuro egyaránt. Techet Péter

A kritikus tömeg A Critical Massrõl (CM) pár évvel ezelõtt hallottam elõször, tavaly végre sikerült is részt vennem benne. Nagy élmény volt! Magyarországon elsõként 2004. szeptember 22-én, az Autómentes Nap alkalmából került megrendezésre a „Critical Mass Budapest” nevet viselõ demonstráció. Az Amerikából elterjedt angol nyelvû szó jelentése („kritikus tömeg”) arra utal, hogy a nagy autóforgalom miatt a kerékpárral, vagy akármilyen más nem motorral mûködõ közlekedési eszközzel közlekedõk, csak egy bizonyos tömeg esetén vehetik át a hatalmat az utakon. Az elsõ ilyen elnevezésû felvonulást 1992 õszén szervezték meg San Franciscóban, elõször csupán 48 résztvevõvel. Késõbb egyre jobban elterjedt és népszerû lett a rendezvény, ezen felbuzdulva más országok nagyvárosaiban is megrendezésre került. Itthon második alkalommal 2005. április 22-én, a Föld Napja alkalmából találkozhattunk a rendezvénnyel, ahol már tízezren vettek részt, ami egyúttal az ország történetének egyik legnagyobb civil, politikától független demonstrációja volt. 2005 után már nem csak Budapesten, hanem más nagyvárosokban (Debrecen, Gyõr, Pécs, Szeged) is zajlottak kerékpáros megmozdulások. Egy évre rá, már majdnem 30 000 fõ biciklizett, és a budapesti CM-ek történelmében elõször a köztársasági elnök, Sólyom László is részt vett a felvonuláson. Zágon Orsi

negyedik oldal


Széllel szemben…? Sokszor elgondolkodva nézem a suli elé begördülõ diáktársaimat, és miközben a kicsapódó kocsiajtó elõl próbálok elugrani, kezdem megérteni fõpolgármesterünk helyzetét. Hiszen hová is lenne ez a sok szegény huszonéves, ha nem saját autójában állhatna a dugóban a körúton, hanem esetleg másik 60 társaságában élvezné a Rákóczi úti ingyen hullámvasutat. Nem is lehet elvárni Budapest lakosságának 40%-ától, hogy lemondjon lételemérõl, az autóval nem rendelkezõ nyavalyás 60%-nak azon képtelen igénye miatt, hogy levegõt szeretne kapni. Én tudom, ez presztízskérdés, meg nehogy már emberek mellett kelljen állni, hiszen az olyan undorító. Elképzelni se merem (fõpolgármesterünk se), mi lenne itt, ha bevezetnék a dugódíjat. Végehossza se lenne a tüntetésnek. Hiszen a behajtási díj se jött be, már törvénytelennek is nyilvánították köszönhetõen a fuvarosok lobbijának. Ez persze egyszerûbb, mint befejezni végre az M0-t. Nem így Stockholmban, ott a választópolgárok népszavazáson döntöttek a bevezetésrõl. A forgalomarányos (a csúcsforgalom óráiban a legmagasabb) útadó 22-25 százalékkal csökkentette a belváros jármûforgalmát, 15 százalékkal a légszennyezést, káros közgazdasági hatást (például a belvárosi üzletek vevõinek elpártolását) pedig nem sikerült kimutatni. Az elv támadhatatlan: aki autójával behajt a városba, többletterhet okoz a társadalomnak (lebénítja a forgalmat, szennyezi a levegõt, zajt csinál stb.), méltányos tehát (ha már jogi egyetemre járunk), hogy a finanszírozásba is beszálljon. Budapesten az év 160 napján van egészségügyi határértéket meghaladó szmog, ami elég messze van az Uniós megengedett 35 naptól. Sajnos már levegõszennyezettség mérõre se telik. A Ferenc körút- Üllõi úti mérõ már évek óta ugyanazokat a százalékokat mutatja, egyszer ugyan véletlenül beállították, majd gyorsan ki is kapcsolták, nehogy megijedjenek az emberek. A legújabb próbálkozás sem járt nagyobb sikerrel. A „Zöld zóna” bevezetésére tett kétség-

beesett kísérlet a jog útvesztõjében veszett el. Fodor Gábor megerõsítette ugyan, hogy a környezetvédelmi és az egészségügyi tárcánál már dolgoznak azon a jogszabály módosításon, amellyel idén bevezetik a szálló por küszöbértékét. Ráadásul Demszky Gábor hozzátette, hogy üdvözlik és támogatják ezt a jogszabály-módosítást, amellyel hatékony intézkedéseket tehet a fõvárosi önkormányzat a budapestiek egészsége érdekében. Ugyan a Budapesti Környezetvédelmi Program már tavaly intézkedéseket irányozott elõ a levegõszennyezettség csökkentése érdekében, de a szándéknál tovább még nem jutottunk. A beígért jogszabály módosítások sorát a gépkocsik környezetvédelmi felülvizsgálati rendszerének újra szabályozása nyitná, amire a tervek szerint év végéig sor is kerül. Ezt követné a KRESZ megújítása jövõ év elején. A Zöld zónába csak olyan jármûvel lehetne behajtani, melyek a környezeti felülvizsgálatot igazoló zöld vagy sárga matricával rendelkeznek. A tilalmi jelzõtáblák közé bekerülne a sok légszennyezõ anyagot kibocsátó gépjármûvek behajtását tiltó tábla. Az államtitkár úr szerint (KvVM) a Zöld zóna a légszennyezés megakadályozásának csupán egyik eleme, amely „nagyon komoly elõnyökkel és felelõs gazdasági döntések végiggondolásával jár”. A jelek szerint alapos végiggondolásnak lehetünk majdan tanúi. A szennyezettség elleni küzdelem többi, fajsúlyosabb eleme, minden bizonnyal a tö-

megközlekedés leépítése, hiszen ez az egyetlen, aminek ténylegesen neki állt a fõváros a közlekedésügyben. Örvendetes, hogy április 9-10-én Budapesten tartotta ülését az IPCC (az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete), csak hajszálnyival lemaradva a BKV sztrájkról. Még a végén nem tartaná Rajendra K. Pachauri, az IPCC elnöke Magyarországot a klímaváltozás élharcosának. Visszatetszõnek tartom, hogy miközben környezetvédelmi miniszterünk gáláns meghívásának eleget téve, a világ kiváló tudósai az üvegházhatású gázok okozta iszonyatos katasztrófák elhárításának lehetõségét keresik, kormányunk pont ezen anyagok mennyiségének növelésére törekszik. Gondolom senkinek nem újdonság, hogy a kipufogógázban nagy arányban elõforduló CO2 és az O3 (ózon) üvegházhatású gáz. Azt is mindenki tudja (kormányunk is), hogy a tömegközlekedés leépítésével megugrana az autók száma, de hát olyan jó érzés egy Nobel-díjas szervezet ülésének otthont adni. Tény 1: Budapest a kontinens legszennyezettebb nagyvárosai közé tartozik. Évente kétezer ember hal meg porszennyezettségtõl, további százezer budapesti, pedig orvosi kezelésre szorul. Az asztmás megbetegedések száma tízszeresére emelkedett az elmúlt két és fél évtizedben, és háromszor több a tüdõrákos. Tény 2: A BKV kimutatása szerint a közlekedési vállalat a budapesti közlekedésbõl eredõ levegõ-szennyezettség mindössze 6 százalékáért felelõs, míg a tehergépkocsik 34, a személygépkocsik, pedig 60%-ban felelõsek érte! Tény 3: 22 km/h-ra csökkent az autók átlagsebessége, míg a tömegközlekedés keringési átlagsebessége 21 kilométer/óra. Lassan már minden értekezésem végén arra az álláspontra jutok, hogy diáktársaim, mint egyének tevõleges hozzájárulását kérem környezetünk és egészségünk (!) megóvása érdekében. Eljön vajon az az idõ, amikor végre központilag is tesznek valamit? Horvátth Sarolta

Telefonbeszélgetés Extra Hungariam non est vita, si est vita, non est ita. [Telefoncsörgés] - Halló! - Jó napot kívánok! A Magyar Állam GSM nevében telefonálok. Szeretném felhívni az Ön figyelmét legújabb szolgáltatásunkra. Érdekelné? - Hát… az attól függ, mirõl lenne szó. - Nagyszerû! Akkor elmondom röviden: szolgáltatásunk megrendelõi a jövõben, ha valamilyen bûncselekményt látnának, csak tárcsázzák a 112-t, és munkatársaink rövidesen a helyszínre érve azonnal az elkövetõ nyomába erednek. Amennyiben elkapták, rögtön megbilincselik és bíróság elé állítják – természetesen a törvényeknek megfelelõ eljárás keretében. A csomag kiterjed az egész bírósági eljárásra és az azt követõ végrehajtásra is!

- Értem. És mi a helyzet akkor, ha külföldön vagyok? Akkor is igénybe vehetem ezt? - Természetesen. Cégünk mindig a rendelkezésére áll, még külföldön is. Persze akkor a helyi szolgáltatók által megadott számon lehet csak ezt elérni és az ottani munkatársak fognak kiszállni Önhöz. De biztosíthatom, hogy õk is olyan készségesek lesznek, mint a mieink. - Hmmm, nem is hangzik rosszul. - És ez még nem minden, a legjobbról még nem is szóltam! Minden tömegtüntetés esetén betelefonálóink automatikusan egy nyereményjáték részeseivé válnak. Ha sikerül bukósisakos munkatársaink közül kiszúrnia azt a párat, aki nem visel azonosítószámot a sisakján, nyereménye a már a helyszínen átadott tökönrúgástól kezdve akár több év felfüggesztett is lehet! - Meggyõzött. Szeretném megrendelni a csomagot. De… mi is a neve? - Igazság-szolgáltatás. Konta Balázs

ötödik oldal


A Deák Ferenc Továbbképzõ Intézetrõl

Karrierexpo 2008

A felsõoktatásban az elmúlt években lezajlott átalakítás a jogász alapképzés hagyományos rendszerét érintetlenül hagyta. Következésképpen a szakosodásra, azaz a jogalkalmazás egy-egy speciális területének elmélyült ismeretét jelentõ szakképesítés megszerzésére változatlanul felsõfokú szakirányú továbbképzések keretében nyílik csak lehetõség. Pályakövetési felmérésekbõl is tudjuk, hogy a hagyományos jogászi pályák telítettsége miatt a friss diplomásoknak csak egy töredéke tud klasszikus jogászi munkakörben elhelyezkedni, nagyobb részük más területeken, nem kevesen a közigazgatásban próbálják hasznosítani jogi oklevelüket. Azon jogászok számára, akik vállalva a verseny kockázatát az egyre szûkülõ piaci lehetõségekkel kecsegtetõ jogi pályán maradnak, kötelességünk biztosítani a szakmai tudás elmélyítésének különbözõ keretek között történõ lehetõségét: ez az újraalakult és az elmúlt 15 évben a hazai jogászképzés jelentõs szereplõjévé vált Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának a továbbképzésekkel kapcsolatos legfontosabb célkitûzése és feladata, amelyet az intézmény Deák Ferenc Továbbképzõ Intézetének keretei között valósít meg. A szakirányú továbbképzés szervezésének általános feltételeirõl szóló 10/2006. (IX. 25.) OKM rendelet a felsõfokú szakirányú továbbképzések újbóli nyilvántartásba vételének kötelezettségét írta elõ. Ez a kötelezettség jó alkalmat kínált arra, hogy az egyes szakok képzési és képesítési követelményeit újragondoljuk, a jogi környezet és a szabályok változásaira figyelemmel a szükséges átalakításokat, ahol ez indokolt volt, elvégezzük. Ennek eredményeként ez év szeptemberétõl megújult tartalommal és keretek között hirdeti meg a továbbképzõ intézet a kurzusait. A legszembetûnõbb változás szinte valamennyi képzésünket érintette: a szakképzés teljes óraszámának minimális csökkentése mellett a korábbi 4 szemeszter helyett 3 félévbe tömörítettük a tananyagot, ezáltal az oklevél megszerzéséhez szükséges idõ lerövidül, a képzésen való részvétel tervezhetõbbé válik. Az intézet új képzések folyamatos bevezetésével is igyekszik megfelelni a piaci elvárásoknak, pl. önálló versenyjogi és sportjogi, illetve a büntetõjoggal foglalkozó jogászok számára hiánypótlónak bizonyult kriminalisztikai szakjogász képzõ programjaival. Képzési kínálatunk kialakításakor figyelemmel voltunk arra is, hogy egyre növekszik azoknak az alapvetõen nem jogi végzettséget igénylõ munkaköröknek, foglalkozásoknak a száma, amelyek alapszintû jogi ismeretek megszerzését feltételezik. Míg a felsõfokú szakirányú továbbképzések elsõsorban a szakosodást szolgálják, a Deák

hatodik oldal

Ferenc Továbbképzõ Intézet által szervezett szaktanfolyamok és konferenciák a napi munkához jelentenek segítséget a gyakorló jogász számára. Ezek a rövidebb lélegzetû, munka mellett is könnyen elvégezhetõ kurzusok a korábban megszerzett jogi ismeretek folyamatos frissítését célozzák. Gazdag kínálatunkról a www.jak.ppke.hu/deak honlapon tájékozódhatnak az érdeklõdõk. A szakvizsga elõkészítõ tanfolyamainkkal elsõsorban volt hallgatóinknak szeretnénk segítséget nyújtani ahhoz, hogy eredményesen szerepelhessenek a hatalmas joganyagot felölelõ szakvizsgákon, de képzéseinken számítunk a más karokon oklevelet szerzett kollégák részvételére is. Bár továbbképzéseink tudatosan gyakorlatközpontúak, az elméleti alapok megszerzését és erõsítését is szolgálják. Az oktatók egy része a jogalkalmazás, illetve jogalkotás speciális területének elismert szaktekintélyei, másfelõl a Kar saját oktatóinak többsége gyakorló jogászként, komoly jogalkalmazói tapasztalattal a háta mögött szerezte meg tudományos fokozatát és így vesz részt a posztgraduális egyetemi oktatásban, magas színvonalú, komplex tudás megszerzését biztosítva ezzel a hallgatók számára. További sajátossága a Karon folyó képzéseknek, hogy az intézmény világnézeti elkötelezettségének következményeként anélkül, hogy meggyõzõdését bármilyen formában ráerõltetné akár az oktatókra, akár a hallgatókra, folyamatosan törekszik arra, hogy az igazságról alkotott felfogásán és értékrendjén keresztül szemlélje a jog fejlõdését, a jogintézmények mûködését, a gazdasági és a társadalmi viszonyok egyes területeinek szabályozását, ebben a szellemben reflektáljon rájuk, és így is oktassa õket. Így teljesülhet a Kar jelmondata: „Iustum, aequum, salutare!”, egyben ezzel tesz eleget a társadalom azon elvárásának, hogy az intézmény olyan - szakmailag jól felkészült - jogászokat képezzen, akiknek munkája által a jog nem csupán a társadalom kiszolgálója, hanem a közjó értéktartalmat hordozó eszközévé válik. Reméljük, hogy a 2008/2009-es tanévre meghirdetett képzési kínálatunk felkelti érdeklõdését és hamarosan Önt is hallgatóink sorában köszönthetjük. Szalai Márta

A pályázatban elõírt követelményeknek megfelelõen ismét áprilisban tartotta immáron második közös állásbörzéjét a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara. A 2007-es börzéhez képest némi változásokkal így ismét közös rendezvényen vehettek részt a két kar dolgozói és hallgatói, valamint az egyéb érdeklõdõk. A két kar a tél folyamán intézte a cégek és a programokon részt vállaló személyek postai és elektronikus úton történõ meghívását. Az EEKI két karon mûködõ irodája külön-külön egyeztetett a kar egyéb szervezeteivel, mint például a dékáni vezetés vagy a Hallgatói Önkormányzat. Az április 1-2-ai rendezvényen 25 kiállító cég, a jogi hivatásrendek és a magánszektor magas beosztású jogi képviselõi valamint számos egyéb szakember jelent meg, az érdeklõdõ hallgatói és külsõs létszámot pedig többszáz fõre becsülik a szervezõk. A kétnapos program elsõ része a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar újpesti épületében volt. Itt különbözõ felnõttképzési programok mutatták be programjukat és koncepciójukat. A második nap jelentette a konkrét, standos megjelenéssel bíró állásbörzét, amely a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának legnagyobb, elsõéves elõadójában volt. A reggel 9 órakor kezdõdõ eseményen elõször a kiállítók, majd a kar hallgatói és egyéb érdeklõdõk töltötték meg a teret. A standokon megjelentek tanácsadó cégek, ügyvédi irodák, a közszféra képviselõi, bankok és más kiállítók, de nagy népszerûségnek örvendtek a különbözõ, reprezentációs célt szolgáló kóstoltató helyek is. A börze kiváló kiegészítõ szolgáltatásokat is tartalmazott. A megjelentek pszichológushoz, grafológushoz és humánpolitikai szakemberhez is kérhettek idõpontot, ahol önismereti tanácsokat és írásszakértõi analízist is kaphattak, illetve próba állásinterjún vehettek részt. A standokon zajló programokat két kerekasztal-beszélgetés tette változatossá. Az elsõn – Schanda Balázs, a PPKE-JÁK dékánjának moderálásával – a jogi hivatásrendek vezetõi találkoztak, és vitatták meg egymással, hozták a közvélemény tudtára a ma végzett jogászok klasszikus jogászi pályákon való elhelyezkedésének lehetõségeit. A másodikon – Szalai Márta, a DFTI intézetvezetõjének moderálása mellett – a piaci réteg nagyvállalatainak jogi irányítói beszélgettek a mai pályakezdõk elhelyezkedési nehézségeirõl, lehetõségeirõl. Sergõ András


A legeslegjobb világ Jogász-expo, Állásbörze, Karrier-expo, stb. idén kijutott nekünk, joghallgatóknak is az állásajánlatokból, potenciális gyakorlati helyekbõl. Karunkon és valamely érthetetlen okból az ELTÉn is (csak nagyobb hírveréssel) ugyanazon a napokon mutatkoztak be a cégek. Lelkesedésemben mindkettõn körülnéztem, és annyi prospektust összegyûjtöttem, hogy máig hordom a szelektívbe. Megvallom az I. elõadóban felhúzott „kiállítást” élvezetesebbnek tartottam, mint az ELTE aulába bezsúfolt híres ügyvédek összejövetelét. Persze ehhez nagyban hozzájárult egy bizonyos helyben sütöde fényes ötlete, hogy barackos táskát és sajtos pogácsát osztogasson a Pázmányos expón. Tetszett a gyorsolvasó teszt, amibõl kiderült, hogy lassan olvasok, és azóta is lelkesen törölgetem a rengeteg hírlevelet, melyet különbözõ regisztrálásokkal intéztem el magamnak. Szóval jó volt.

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának Deák Ferenc Továbbképzõ Intézete

Szakmai napokat hirdet az alábbi területeken: 2008. május 9, június 6-7. „A közbeszerzési eljárás gyakorlata” – 6 óra Elõadó: Dessewffy Anna ügyvéd, hivatalos közbeszerzési tanácsadó

2008. május 23. „Érvénytelenség jogkövetkezménye, törlési perek” 6 óra Elõadók: Farsangné Czukor Judit, bíró (Fõvárosi Ítélõtábla), Németh László, bíró (Fõvárosi Ítélõtábla)

2008. május 30. „A társasági és a cégtörvény legfrissebb módosításai” (elektronikus cégbejegyzés)-6 óra Elõadó: Vezekényi Ursula, Legfelsõbb Bírósági tanácsvezetõ bíró A hatórás elõadások ára 20.000 Ft + ÁFA A nyolcórás elõadások ára 26.000 Ft + ÁFA Pázmányos fõállású oktatók illetve Pázmányos alapképzéses hallgatók 3.000 Ft + ÁFA regisztrációs díjat fizetnek Volt Pázmányos alapképzéses hallgatók, posztgrad. képzés volt, illetve jelenlegi hallgatói 10 % kedvezményben részesülnek Egy elõadáson csak egyféle kedvezmény vehetõ igénybe!! A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának Deák Ferenc Továbbképzõ Intézete Jogász végzettségûek számára 2008. szeptemberi kezdéssel a következõ felsõfokú szakirányú továbbképzéseket hirdeti meg:

Kicsiny üröm azonban került az örömbe, bár inkább az azt követõ napon, mikor elõszedegettem a beszerzett híranyagot, prospektusokat. Az ELTÉ-n vettem magamhoz olyan híres vállalatok, irodák anyagát, mint az Allen & Overy, Nagy és Trócsányi, Linklaters, Baker& McKenzie stb. Kiderült, hogy az ott megjelent cégek szinte kivétel nélkül gazdasági joggal foglalkoznak. Többségük társasági, vagy bankilletve tõzsdejoggal, tehát olyannal, ami tõlem a lehetõ legtávolabb áll. Persze azért elolvastam a rövid leírásokat, hiszen nem árt, ha az ember képben van. Nagy nehezen átrágtam magam az angol ismertetõn, és amikor már a negyedikben is ugyanaz szerepelt, kicsit megdöbbentem. A sablon szöveg tehát így hangzik: ha szereted a csapat-szellemet, a kihívásokat, csatlakozz hozzánk, ez a világ egyik legsikeresebb ügyvédi irodája, és mi nyújtjuk számodra az ideális környezetet, ahol a leghamarabban sikeres lehetsz… és ez pepitában vagy húszszor. Arról valahogy egy szót sem írtak, hogy megbízhatóan képviselik-e az ügyfeleiket, vagy azok megvannak-e velük elégedve stb. Ez nem fontos, csak az, hogy sikeresek vagyunk és te is nagyon gyorsan az lehetsz, persze csak, ha nem csinálsz lelkiismereti kérdést a kiszámlázott összeg nagyságából. Mindezek megmagyarázták azt a jogászokkal szemben érzékelhetõ elõítéletet, amit már több ismerõsömnél is tapasztaltam, de a miértjét nem értettem. Rövid olvasgatásom után tehát nehéz szívvel, de lemondtam a szinte rám tukmált sikerrõl és nekiálltam felmosni a lakást. Horváth Sarolta

• Európa jogi szakjogász (magyar és angol nyelvû) • Gazdasági büntetõjogi szakjogász • Ingatlanforgalmi szakjogász • Kereskedelmi jogi szakjogász • Környezetvédelmi szakjogász • Kriminalisztikai szakjogász • Sportjogi szakjogász • Szabályozási (kodifikátor) szakjogász • Társasági szakjogász • Tõkepiaci és bank szakjogász • Versenyjogi szakjogász Nem jogász végzettségûek számára 2008. szeptemberi kezdéssel a következõ szakirányú továbbképzéseket hirdeti meg: • Jogi szakokleveles gazdasági szakember • Jogi szakokleveles egészségügyi szakember • Környezetvédelmi jogi szakirány • Jogi szakokleveles sportszakember • Kriminalisztikai szakokleveles rendvédelmi szakember Jelentkezési határidõ: 2008. július 15. Információ és jelentkezési lap: Deák Ferenc Továbbképzõ Intézet, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26-30. Tel: 4297200/342 vagy 4297224, és 2665286 Internetcím: www.jak.ppke.hu/deak

Ki tud többet az Állásbörzérõl? (Karrier játék nyereményekért) Hamarosan induló játékunkban az április elején megrendezett állásbörzérõl faggatjuk hallgatóinkat. Aki helyesen kitölti, majd az Karrier Irodában (I. em. 137 - a TO fölött) leadja az Ítélet lelõhelyeken található kérdõívet, értékes nyereményben részesül. Sorsolás a Pro Facultate-napon (május 8.)

hetedik oldal


„Menjetek el innen, menjetek át szembe…” Beszámoló az antifasiszta tüntetésen való részvételrõl Vállalkozásunk értelme az volt, hogy megkíséreljünk nem az otthonmaradással és elbújással viszonyulni egy alapvetõen hamis diszkurzív térhez. Mivel humánumunkból következõen egyértelmûen ellenezzük a közösség etnikai alapú megosztását, ezért az ún. „antifasiszta” oldalon foglaltunk helyet. Amely elnevezésnek történelmi konnotációi egyébként okkal ellenszenvesek. Élménybeszámoló április 11-rõl, egy antifasiszta délutánról, a Hollán Ernõ utcából. A nap sütött, az idõjárás kellemes kora tavaszi, a magyar társadalom még mindig megosztott. Egy igazán flash flashmob története. Üzenetünk a következõ volt: „Mondj nemet a kreátorra! Mondj nemet a kreatúrára! A fasizmus nem ad mentséget a pusztító kormányzati politikára. Gyurcsány Ferenc azzal zsarol támogatást a politikájához, hogy »Aki antifasiszta, az vele van. Aki nincs vele, az fasiszta.«” Gyurcsány Ferenc az utcai fasizmusban megteremtette tehát ideális „ellenfelét”, amellyel megtarthatja támogatójaként azt, akit így megfélemlített. Hasonlóan, mint Grósz Károly tette annak idején. Gyurcsány Ferenc április 11-én délután egy lombikban elõ szerette volna állítani azt, ahogyan õ látja a magyar társadalmat. A progresszív antifasiszta tábor vezetõjeként – a retrográd kirekesztõkkel szemben. Mi, antitotalitárius polgárok megmutatjuk (meg akartuk mutatni), hogy ez a vízió hamis. Ez a politika meg akarja osztani az antitotalitárius tábort gyurcsányhívõkre és gyurcsányellenesekre, meg akarja osztani a gyurcsányellenes tábort fasisztákra és antifasisztákra. Miközben a kormány felhatalmazás nélkül szervezi át a társadalmi alrendszereket – tagadva az egyenlõ emberi méltóság eszményét – pénzzel közvetített viszonyokká. Tõke és fasizmus ismét jegyesek. Ne essünk túszul. Félelembõl ne reméljünk védelmet a kormánytól, hiszen az éppen, hogy terroristánk. Utasítsuk el a fasiszta (1) kormánypolitikát és a fedezésére szolgáló fasizmus (2)-öt is! A magyar politika alapvetõ ellentmondása nem a „fasizmushoz” való viszony, amely hatvan éve kimúlt, hanem az államszocializmushoz való viszony, amely tizennyolc éve kimúlni képtelen. A magyar politika alapvetõ problémája az államszocialista elitek szerepjátszása az ország maradék értékkészletének kiszolgáltatásában. Illetve ilyet is mondtunk április 11-e délelõttjén: „Ma négykor tüntetés a Hollán Ernõ utcában a fasizmus és a fasiszta antifasizmus ellen. Nem kérünk Dimitrov elvtársból, sem Grósz Károlyból, de az üres- és bõrfejû magyar járványból sem. Utasítsuk el a fasizmus mindkét álorcáját, a hitleri nácizmust és a pinocheti neoliberalizmust egyaránt. Ne oszthassa meg Gyurcsány Ferenc a kormányellenes koalíciót a fasizmus-antifasizmus tenge-

nyolcadik oldal

lyén. Mondjunk nemet a metanarratívákra! Kreátor és kreatúra ma négykor találkozik egymással. Sem az egyikbõl, sem a másikból nem kérünk!” Az üzeneteket aznap az iwiw közösségi portálon többször leadtuk, és az elõbbi üzenetet mintegy negyven szórólap formájában tudattuk az emberekkel, az antifasiszta megmozdulás helyszínén. A fõüzenet célba-juttatásához egy-két ember által is kényelmesen kifeszíthetõ fehér vászonlepedõre piros színnel vittük föl a fõ üzenetet: „Mondj nemet a kreátorra! Mondj nemet a kreatúrára!” A szórólapunkból juttatunk a „fideszes zászlót tartó gyereknek” valamint György Péter, Sükösd Miklós és Bárdos Deák Ágnes ún. ismertebb embereknek is. Az alábbiakban a helyszíni események, és barátaink kommentárjai alapján szeretnénk pár tanulságot megállapítani. Jellegzetes jobboldali komment volt: „Miért veszitek át az ellenség szóhasználatát, miért kell elismerni, hogy van ilyen, hogy fasizmus?” Nos, azt gondoljuk, hogy vannak Magyarországon, akik a választott politikai identitást bûnös módon összetévesztve a leszármazás alapján bírt identitással, másokkal szemben gyûlöletet éreznek, és ha alkalmuk van, akkor ki is élik. Számuk, jelentõségük csekély, hatásuk a fentebb részletezett okok miatt az ország gyarapodásának és a különbözõ gyökérzetû (keresztény vagy zsidó) középosztály megegyezéses változtatási szándékának kerékkötõje. Faut de mieux elfogadjuk, hogy saját definíciójukkal ellentétben õket fasisztának hívjuk, hiszen elõszeretettel élnek a harmincas évek szimbólum és fogalomkészletével. Aki egyébkénti politikai aktivitást kifejt, azzal is megeshet, hogy a diszkreditálás szándékával fasisztának bélyegzik. Amennyiben vallja az egyenlõ emberi méltóság eszméjét, õ védelemre érdemes. Nem ellenük tüntettünk. Akik ellen tüntettünk, arra a fentebbi értékrendünkbõl következõen, felelõs magyar polgárként és antropológiai alapvetésünk mián is jó okunk volt. Jellegzetes reakciók az antifasiszta táboron belülrõl: „Menjetek el innen, menjetek át szembe, ott a helyetek”. Ezt általában arra alapították, hogy szórólapunk kézhezvétele után markáns kormánykritikával találkoztak. Válaszunkban határozottan érvel-

tünk amellett, hogy itt a helyünk, eszünkben sincs átmenni, ellenezzük azt a mondanivalót, amit ott kifejtenek. Nem vagyunk provokátorok. Az antifasiszta tábor megosztása ellen küzdünk. Továbbá elítéljük azt a politikát, ami félelmet keltve szerez támogatást. Ezt követte az a cselekménysor, amikor egy asszony és vélhetõen a férje kicsavarta a kezünkbõl a transzparenst és felszólított, hogy menjünk el, továbbá egy hölgy hisztérikus hangon ismételte el, hogy „ez borzalmas”. Nem tudni, hogy ránk vagy az ellenoldalra értve e szavakat. Válaszomban véleményünk figyelembevételére kértem, és javasoltam a szórólap áttanulmányozását. Ezt elutasította expressis verbis, azt igényelve, hogy ne mondjam el a véleményemet. Ne itt legalábbis. Ezt a kérést méltányoltuk, vagy egyszerûen csak konfliktuskerülésbõl, a tüntetés végéig a transzparenst nem vettük már elõ. Ekkor történt, hogy a szórólap kézhezvétele után egy idõs magas úr felém fordulva annyit mondott, hogy: „Ez így van” és kiállt a négy-öt idõsebb velünk pörölõ gyûrûjébõl. Ezek után összes szórólapunk, felhasználását követõen, két idõsebb jogvégzett úrral beszélgettünk. A kérdések zömmel a rendszerváltás intézményeinek tekintélycsökkent állapotát járták körbe. Továbbá a jogalkalmazásban rejlõ abúzus lehetõségét vitattuk. Megosztották kellemes emlékeiket Bihari és Samu professzorokról. Az egyik úr saját jellemzése szerint csepeli munkásgyerekbõl lett jogtanácsos, hét éve munka nélkül él. A megbeszélt rizlingkóstolás a közeli kocsmában sajnos elmaradt. Az esemény végén, gyér érdeklõdés mellett, 5-6 percre még kifeszítettük a transzparenst. Egy idõsebb néni közölte: õ már járt feltartott kézzel, mert zsidó, fontosnak tartotta megjegyezni azt is, hogy szinte csak keresztény barátja van, illetve „az ország meg fog halni (sic!) reformok nélkül”, és rengeteg az írástudatlan és lumpen elem, akiket a Fidesz mozgósít. Benyomásom szerint (a kevés tiszteletreméltó kivételtõl eltekintve) a megjelentek nem az eredeti agenda miatt mentek ki, hanem eleddig kellõen nem tisztázott okokból, vagy rejtett közösségi érzületbõl fakadóan úgy érezhették, ez mindenképpen együtt jár a kormány helyeslésével és támogatásával. Üzenetünket ebbõl a szempontból alapvetõen elutasítás fogadta. Három joghallgató társammal dolgoztuk ki és tettük meg ezt a gesztust. Már másnap beszámoltam jelenlétünkrõl a hungary.indymedia.org független (globkrit-balos) hírportálon, ahol szintén tartalmi észrevételeket kaptunk, érthetõen sokkal empatikusabb hangnemben, hiszen egy kellõen árnyalt álláspontot tükrözött a leírva esetleg emészthetõ (?) tract. Tessék utána olvasni. Mi már ehhez (is) fáradtak vagyunk. Vargha Bálint Tamás


Próbaper május 7-én Avagy : ha van egy álmunk… Tavasz van. Szép idõ és madárcsiripelés. Ilyenkor mindenki hajlamos két centivel a föld fölött járni, mert az elsõ meleg napsugarak, és az áprilisi szél bizsergetõ érzése valósággal lendületbe hoz a Múzeum utcán, s azon kapjuk magunkat, hogy nemcsak a lábunk száll az álmok szárnyán, hanem a gondolataink is. De vigyázat! Ezen óvatlan pillanatokban mindenkit elkaphat egy alattomos, ragályos kórokozó. A neve: tavaszi álmodozás. Szépen, lassan elkezdünk álmodni, s nem tudni miért, talán a szmogrengeteg közepette bátortalanul felsejlõ friss virágillat teszi, de egyre több dolgot kezdünk megvalósíthatónak vélni. Persze nem kell világrengetõ tervekre gondolni, valószínûleg nem egy ilyen tavaszi menetelés alkalmával fog megszületni a relativitáselmélet cáfolata. Mindenki egész piciben kezdi a tavaszi álmodozást. A betegség mindenkit elkaphat, korra, nemre, végzettségre való tekintet nélkül, és nincs rá ellenszer, védekezni nem lehet ellene. Egy megoldás marad, ha nem akarunk végleg álmaink áldozatai lenni: fel kell adni a megvalósíthatónak vélt terveket. De ha a kór annyira súlyosnak bizonyul, hogy semmi esetre sem tudunk öngyógyító módszerekkel kilábalni belõle, vegyünk igénybe szakszerû segítséget. Manapság már válogatott szakemberekbõl összeállított csapat áll rendelkezésünkre, akik egyetlen

apró csettintésünkre készek megszabadítani minket minden álmodozás okozta kellemetlen érzésünktõl. A kockázatokról és mellékhatásokról pedig mindenki megkérdezheti õket csupán apró ürességérzet a beavatkozás után. Ami igazán vállalható áldozat a mérhetetlen vállalkozáskedv, tenni akarás és tettrekészség terheinek oly felszabadító lerázása ellenében. De nem szándékom a pánikkeltés. És mindenki megnyugtatására: közeljövõben tömeges megbetegedés nem várható. Az egyetlen veszélyes gócpont, melynek elkerülése erõsen javallott, ha nem akar valaki a lelkes résztvevõkhöz hasonlóan eme gyógyíthatatlan megbetegedés áldozata lenni: kerülje el 2008. május 7-én a Dísztermet a délutáni órákban, ahol is sor kerül a betegség legváltozatosabb felvonultatására egy próbaper keretében. A bíró, ügyész és ügyvéd valamint a tanú, vádlott és sértett is PÁZMÁNYOS hallgatók közül kerül ki, persze csak egy per erejéig. De vigyázat! Mindegyikük súlyos fokban fertõzött, május 7-én a Díszterembe menni csak saját felelõsségre ajánlott: az álmodozást tõlük elkapni nem nehéz. Megvalósítani azonban már lehet, hogy annyi nehézségbe ütközik majd, mint eme lelkes kis csapatnak. Ablonczy Zsuzsanna

Felemás érzések Zappa Café Cikksorozatunkban a Kar környékén található vendéglátóhelyeket látogatjuk sorra, és azt szeretnénk kideríteni, melyiket is javasolhatjuk egyértelmûen, és melyik az, amit jobb elkerülni. Módszertanunk: természetesen álcázva közelítjük meg a kiszemelt egységet, és kérlelhetetlenül szigorúak leszünk. Mai áldozatunk a Mikszáth Kálmán téren található Zappa Café. A Kar környékén található vendéglátóhelyek közül az egyik legstabilabb pont – már jó néhány éve mûködik, egy stabil törzsközönséget kialakítva. Repertoárjába az ebédidõben beugró, jórészt a környékén dolgozók közül verbuválódott vendégsereg igényeinek való megfelelés éppúgy beletartozik, mint az esti órákban jól szituált harmincasok kötetlen találkozóinak lebonyolítása. Talán épp ezért tûnik úgy, hogy a kevesebb néha több lenne, minden rétegnek egyszerre megfelelni nagyon-nagyon nehéz. Belépve megragad bennünket a hely sajátos atmoszférája – talán kevesen tudják, de Budapest egyetlen védett modern falfestménye uralja a látképet. Most, a tavasz érkeztével nyílik az étterem terasza, igazából ez az pont, ahol a többi, környéken található helyet egyértelmûen elõzni tudná, hiszen ilyen adottságú terület, mint a Mikszáth tér, a környezõ utcákban nem áll rendelkezésre, csak a Baross utca Kálvin tér felé esõ részén (gyk.: a Szabó Ervin Könyvtárnál); azonban ott jóval nagyobb a gépjármûforgalom, és az ott található két vállalkozás (Kotyogó és Prága Kávézó) merõben más profilú. Elõzni tudná, amennyiben a teraszon leülve nem kellene csaknem negyed órát várnunk – a bennünket egyébként érdeklõdve szemlélõ – fõúr érkezésére (nos, mielõtt

A névadó még felmerülne az kérdés, hogy miért nem sétáltunk be a pulthoz, leadni a rendelést; több alkalommal felhívták a figyelmünket arra, hogy náluk ez nem lehetséges). A Zappa azon ritka éttermek közé tartozik, ahol a napi ajánlatban szereplõ menü minõsége egyértelmûen magasabb, mint az étlapon szereplõ kínálatba tartozó ételek, tehát ezt egyértelmûen ajánlani tudjuk; persze e jelenség okára nem tudtunk rájönni. Az étlap tartalma azonban erõsen szûkös, és nem látunk egy koncepciót, ami végigvonulna az étlap tételein, elég nehéz (csaknem lehetetlen) egymáshoz illõ ételsort választani. Felettébb sajnálatos módon a Zappa a mai magyar vendéglátás számos gyermekbetegségét magában hordozza – nem vagyunk, nem lehetünk megelégedve sem a kiszolgálással, sem a felszolgált ételek minõségével; fõleg nem ezen az árszínvonalon. Ráérõs baráti beszélgetéshez, kávézáshoz, esti „lazuláshoz” ajánlani tudjuk, összességében azonban rossz szájízzel távoztunk. (Értékelés: 2,5/5) Horváth László „Kicsi”

Az igazság is eladó? Valamelyik este lefekvés elõtt a tévé távirányítóját kattintgatva az egyik kereskedelmi csatorna új showmûsorára bukkantam. Pár percig értetlenkedve néztem a mûsort, majd felvillant bennem a pár hete plakátokon látott kérdés: „Ön mindent elmond a feleségének?” Végigolvastam a képújság ismertetõjét, hogy biztosan jól értem-e, amit látok. Az adás szereplõi hazugságvizsgálóval elõzetesen ellenõrzött igaz válaszokat kell, hogy adjanak életükkel kapcsolatos kellemetlen, zavarba ejtõ kérdésekre. Az igazság ára 20 millió forint. Megdöbbentem. Talán az én ingerküszöböm alacsony, talán konzervatív vagyok, de számomra az igazság nem mérhetõ pénzzel. Nincs ára. „Önnek van saját vibrátora? Ön butának tartja a feleségét?" Ha a versenyzõ bevallja országvilág és a stúdióban ülõ szerettei (?) elõtt, hogy homoszexuális, lop, csalja a feleségét, vagy hogy kitartott férfi, pénzt nyer. Ma egy olyan világban élünk, ahol minden eladó. Erkölcs, becsület és az igazság is… Fájdalmat és elkeseredettséget éreztem. Az utolsó csepp a pohárban ez a kérdés volt: „Ön jár templomba?” Itt már felháborodtam. Ez tényleg egy „ciki” kérdésnek számít? Olyan, mintha valaki bevallja, hogy lopott? Miért kellemetlen ma erre a kérdésre válaszolni? Aki templomba jár, az nem elég „trendi"? Vagy, mert akkor kiderül, hogy nem csak önmagában bízik, mint a mai percemberkék? Nietzsche ezt így fogalmazta meg: a hit a gyengék támasza. Valóban? A „nézettség növeléséért mindent" mottó jegyében az ismert mûsorvezetõnõ még firtatja a válaszokat, ám van, hogy az „õszintén" kitárulkozó játékos maga ajánlja fel: „Kifejtsem"? Miért csinálják? Pénzért? Hírnévért? Vagy a megkönynyebbülésért? Nyílván egy konzervatív, hagyományos értékrendet valló ember nem lenne elég érdekes a mûsor számára. Olyan kérdések, mint például: „Ön tisztességre neveli a gyermekeit?" vagy „Fontos Önnek a hazaszeretet?" nem emelnék a nézõszámot, és nem érnek 20 millió forintot sem. A legkézenfekvõbb így reagálni: ha nem tetszik, nem értesz vele egyet, ne nézd. Ez így is van. Nem is nézem többet, mert az én értékrendemmel ez a mûsor nem fér össze. Azt gondolom azonban, hogy a probléma gyökere sokkal mélyebben van. Egy olyan folyamatnak vagyunk a részesei, amely az emberek igényszintjét, érdeklõdési körét aljasítják le. Más életében vájkálni, természetesnek venni a devianciát, a szégyenérzet fogalmát eltörölni. De hol a határ? Meddig lehet ezt még fokozni? Van lejjebb? Radich Orsolya

kilencedik oldal


A South Park apológiája A címbõl úgy tûnhet, mintha a South Park (a továbbiakban: SP) c. rajzfilm bármiféle védelemre szorulna. A látszat azonban sztereotíp is, csalóka is: a SP több milliós stabil rajongótáborával a háta mögött 1997 óta megállíthatatlanul menetel, s a tény, hogy 2007-ben ötödjére jelölték Emmy-díjra (e tekintetben örökké a The Simpsons sorozat mögött kullog, amely már 17 éve van a Comedy Central mûsorán), bizonyítja, hogy Kenny szenvedései aligha érnek véget egyhamar: 2008-ban a szerzõpáros (Trey Parker & Matt Stone) még javában készíti az epizódokat, megállapodás szerint további 14 részt. A SP legendává lett, sõt, újabban megkapta a – számomra újabban már giccsszámba menõ - „kult” jelzõt is. De vajh’ mi állhat a külcsín és belbecs szempontjából – látszólag! – egyaránt primitív rajzfilm sikerének hátterében? A SP az a rajzfilm, ami már a jó öreg általános suliban, gimiben is kétfelé választotta az osztályokat: a (kósza stréber kivételektõl eltekintve) töretlenül lelkes hímnemûekre, valamint a hasonlóan egyöntetû elkötelezettséggel fújoló jánykákra. Persze, ez az odaadás és visszatetszés akkor még egyaránt a trágár beszédnek, miegymásnak szólt, mivel a lázadó kamaszokra jellemzõ, hogy mindent szeretnek, amit a szülõk nem, és így belekapaszkodtak a durva verbalitás felszínébe. (Hozzátenném, hogy az eredeti szövegben alig van káromkodás, nem így a szókincsünk páratlan gazdagságát kellõen kiaknázó magyar szinkronban) Az azóta eltelt idõ alatt azért a legmegátalkodottabb ellenzõk is juthattak valamire. Úgy értem: a szellemi igényességhez hozzátartozik, hogy valamirõl csak a közelebbi megismerését követõen formáljunk véleményt, és e kb. tíz év talán elég volt, hogy a kezdetben értelmetlen és szürrealisztikus marhaságok új értelmet nyerjenek számunkra, s hogy úgy mondjam, ne a trágárság kösse le az ember figyelmét, ha néha megtekint egy-egy részt. Horribile dictu, alkalomadtán mélyebb értelem is kibontakozhat elõttünk! Kíséreljük meg tehát pár ad hoc szempont alapján árnyalni régi sztereotípiáinkat. Az alkotók nem hülyék

Még csak nem is iskolázatlanok. Igaz, hogy kissé „betegek”, ámde jó értelemben véve. Trey Parker (39) egy kisvárosban, a coloradói Coniferben nõtt fel, nem messze a ’97-es iskolai lövöldözésrõl elhíresült Columbine-tól. kitüntetett diák volt a felsõiskolában, az egyetemen japán, film- és komolyzene szakot végzett. Parker és családja szolgál alapul a South Park-beli Stan Marsh fiktív szereplõnek. Matt Stone (Több fokozata van filmbõl és matematikából a Coloradói Egyetemtõl. A South Parkban rá alapul Kyle Broslofski fiktív szereplõ (akit zsidó származása miatt Eric Cartman állandóan gúnyol, akit viszont kövérsége miatt gúnyolnak). A ’90-es évek elején találkoztak egymással, projektjeikben lassan kiforrta magát az a felállás (a négy, nyolcéves iskolás fiú), akik késõbb a SP szereplõivé váltak. A végeredmény: egy „suttyó” vidéki kisváros (South Park) szokatlan mindennapjait elmesélõ, minimális vizuális technikával elkészített rajzfilm. A fõszereplõk osztálytársak,

tizedik oldal

és epizódról-epizódra mindig furcsa kalandokba csöppennek. Már a kezdetektõl fogva megoszlottak a vélemények, a kritikusok nem jósoltak nagy jövõt a sorozatnak, több civil szervezet pedig a betiltását követelte. Voltak, akik azzal támadták (pl. Peggy Charren, a gyermekek egészséges televíziózásáért küzdõ aktivista), hogy a SP egyenesen a demokráciát veszélyezteti. De mégis, miért éppen ez a rajzfilm kavarta fel ennyire a közvéleményt? A „szent cél” érdekében…

„Explicit lyrics”- figyelmeztetés, trágárság, késõ esti mûsoridõ, egyszerû kartonfigurás kivitelezés: mind-mind az olcsóság látszatát akarják elhitetni. Van, akivel sikerül, és van, aki ennél messzebbre lát. A SP egyetlen „bûne”, hogy szókimondó, nincsen benne tabutéma. A sorozat gyerekekrõl szól, de nem gyerekeknek készült (megértéséhez kell egy alapmûveltség, ami egy hatéves, de még tizenhat évesnél sem feltétlen adott), más oka van annak, hogy rajzfilmként valósult meg. A készítõk rájöttek arra, hogy a rajzfilm megfelelõ forma kicsi, de kemény igazságok kimondására: éppen azért hanyagolják a gazdag vizuális világot, hogy ne a külcsín kapja a fõ hangsúlyt, mint ahogyan a nézõk többnyire a szappanoperák, valóságshow-k, valóságtorzító híradók csili-vili és vérprofi világából kiindulván elvárná. Hiába tolták késõ estére a SP vetítését, még így is szép számmal nézik, és – velem együtt – igen jókat derülnek rajta. Voltaképpen a szólásszabadságért küzdõ, gondolkodást, kritikai érzéket fejlesztõ társadalomszatíráról van szó, aminek mondanivalója meszsze túlmutat az egyszerû képi megjelenítésen. Szó sincs róla, hogy egy szûk, de így is jelentékeny piacot képezõ deviáns (perverz) réteg igényeit elégítenék ki a SP szerzõi! (Nem úgy, mint pl. a zenében a Marylin Manson-féle „shockrock”.) Nincs szó mainstream-be simulásról, konszolidálódásról sem. Ezt bizonyítja, hogy a SP belháborúktól sem mentes: a készítõk fõként a cenzúra miatt néha magával a sugárzóval (igen, akitõl függenek!) is összebalhéznak. Emlékszünk a pár éve dán újságokban megjelent Mohamed-karikatúrák miatt kitört botrányra. Ezzel kapcsolatos a „Cartoon Wars” c. két részes epizód, amelyben szintén szerepelt (volna) Mohamed, csak a Comedy Central kivágta az ominózus képsort. Erre a „fiúk” õket is kigúnyolták: amikor megjelenne a kép, a következõ felirat tûnik fel: a „Comedy Central megtiltotta, hogy Mohamed-kép jelenjen meg a hálózatán”. A rész par excellence a szólásszabadság (1st Amendment) és a félelemkeltés, antidemokratikus szemlélet (strucc-politika) küzdelmérõl szól. Ám ez csak apró szeletkéje a munkásságuknak: ugyanúgy elõveszik a Szcientológia egyházát és kifigurázzák „a meleg Tom Cruiset” (amit a Paramount-nál ki is vágtak), Paris Hilton-t, Michael Jackson-t, az amerikai elnökválasztást, szupermarketek térhódítását, a klónozást, az esõerdõk kipusztítását, a doppingolást, a televíziós nézettségért folytatott harcot, az ateizmus és a vallás küzdelmét, a valóságshow-kat, foglalkoznak a dohányzás, a fiatalkorúak drogfogyasztása, az etióp gyerekek helyzete, az iraki háború, a könyvolvasás nép-

Eric Cartman, személyesen szerûsítése, a számítógép- és videojáték-függõség, az örökbefogadás, a testi fogyatékosok társadalmi helyzete, vagy a karácsony jelentõségének problémáival, korunk és a fogyasztói társadalmak megannyi rákfenéjével. Egyébként talán ennek a mûsornak nincs is szüksége a feljavított kivitelezéssel potenciálisan szerezhetõ „gumirajongókra”. Mi több, éppen a SP egyszerû külsõségei képezik azt az elõretolt védelmi vonalat, amelynek rostáján fennakadnak mindazok, akiknek a sorozat egyébként sem való, akik inkább csukott szemmel járnak. Mindezen kijelentések persze az én véleményemet tükrözik, szubjektívek; ám e szempont jelentéktelenné válik, amennyiben van legalább egy ember, aki a SP-t ugyanúgy értelmezi, ahogyan én. A túlzás metafizikája

Záró kitekintésként – mintegy jelezve, hogy a SP témája még általánosabb társadalmi érdekek húrjait pendíti meg – közelíthetünk a kérdés felé az absztrakció egy magasabb fokáról, amit én egyszerûen „a túlzás metafizikájának” neveznék. Nem, egyáltalán nem kell óriási dolgokra gondolni, csupán arra az egyszerû törvényszerûségre, hogy az emberek (értsük itt a demokráciákban mérvadó mennyiségi többséget) szükségszerûen visszariadnak mindenfajta „érthetetlen” és/vagy szókimondóbb megnyilvánulástól. (Mely jelenségrõl pl. Ady Endrétõl Csurka Istvánig az összes örök vesztes „vészmadár” sokat tudna mesélni.) Elvonatkoztatva a SP-tól, vegyük azt egy pillanatra szemügyre az összes többi „szélsõséges” kifejezési formával egyetemben, amely a nagyközönség értetlenségébe ütközik. Ide sorolódik a különbözõ szubkultúrák összessége, deviáns csoportok, politikai radikálisok, stb. Tévedés, és én sem állítom, hogy mindahányat el kellene fogadni, vagy hogy a nyersebb megnyilvánulások ne szorulnának finomításra, mielõtt azok mentén valamit érdemben, a társadalom jobbítása érdekében kezdeni lehetséges. Csupán azt mondom: a felül lévõ rétegeknek megértõvé kell válni a túlzások iránt is (ki olvasott már igazi punk dalszöveget?), és meglátni azt, hogy ami számukra a kellemetlenséget, elhatárolódást jelenti, az az alulról/szélrõl jövõnek az egyedüli kitörési pontot, amit keresetlen eszközeivel keresni tud. Ha az üzenet (tartalom) és a


mögötte álló lény végsõ soron értéket képvisel, a kifejezés (forma) idõvel úgyis vele szelídül majd, ha teret engednek neki, és nem tartani kell tõle, hanem a fentiek szerint megértéssel lenni iránta. Példának okáért, vegyük észre azt a kaliforniai punkbandát (NoFX), amely így énekel: „Don’t forget the ’-ty’ which follows ’liber’ in the Constitution…” Megnézném, hogy egy átlagos, VIVA-n fõmûsoridõben leadott sláger mikor hoz fel ilyen „intellektuel” té-

mát, vagy hogy Paris Hilton hazai másolatai mikor fognak a magyar alkotmányos értékekrõl énekelni? Summa summarum, becsüljük meg a SP-ot: a szerzõpáros enged minket nézõket véleményt alkotni, nem befolyásolnak, nem állnak egyik oldalra sem, vagy ha igen, akkor ott valami „régi dolog” újrafeltalálásáról van szó, úgy mint pl. a mértékletességérõl az „Öngyulladás” c. részben. (Nézzétek meg, halálos!) Fogadjuk el, hogy nem véletlenül feszegetik a határokat, bi-

rizgálják a receptorainkat, piszkálódnak olykor kellemetlenül. Leendõ értelmiségiekként tudnunk kell disztingválni, és – ha a szükség úgy hozza – legyenek is fenntartásaink, ámde ugyanígy az elismerést is meg kell adni. És még ha akad is a világképünket sértõ epizód, hát ez van, „ez egy ilyen bicikli”, mert - ahogyan mindennek - a szórakozásnak is ára van. Tarr Ádám Katt ide: http://sp.hostoffice.hu

Egy elfeledett kisebbség – kurdok Törökországban A „kurd kérdés” megoldatlanságához a közvélemény érthetetlenséggel, s az ebbõl fakadó közönnyel viszonyul. Így van ez annak ellenére, hogy a probléma megoldása a Közel-Kelet stabilitásának egyik alapfeltétele. A krízis megoldásában Törökországnak, mint az Európai Unió tagjelöltjének, s mint a közel 50 milliós kurd kisebbség 40%-át magába foglaló és elnyomó államnak kellene élen járnia. Sajnos azonban csak kellene… A törökországi kurdok az atatürki Török Köztársaság megalakulásának kezdete óta folytonos üldözésnek voltak és vannak kitéve. Törökország Európai Uniós csatlakozásának reményével mindez a megváltozás esélyével kecsegtetett Változásra azonban semmi jel nem utal… Arról a többnemzetiségû Törökországról beszélünk, amely legkevesebb 30-40 népcsoportot foglal és olvaszt magába, s amely a nemzetállami eufória lázában égve mesterien töröl el kisebbségi kultúrákat a föld színérõl. Történeti elõzmények

A Török Köztársaság megalapításával s annak megálmodója, Kemál Atatürk színrelépésével egyidejûleg megkezdõdött a kurd népesség sanyargatása is. A kurdokat Atatürk nevetséges módon hegyi törököknek nevezte, a kurd nyelv használatát betiltotta, a kurd város és családneveket „törökösítette”, ezáltal a kurdok létét módszeresen ellehetetlenítette. A kurdok ellen irányuló asszimiláció heves ellenállásába ütközött, melyet a török hadsereg véresen és kegyetlenül megtorolt. A kurdok nyelvhasználata

A kurd nyelv használata Törökország megalakulása óta tiltott volt. A nyelvhasználati tilalom 1983-tól 1991-ig szünetelt, ámde a még ezután is hatályban maradt terrorelleni törvény 8. paragrafusa akadályozta a kurd nyelv alkalmazását, mint „az állam egysége ellen irányuló propaganda”. E törvényt csupán 2003-ban helyezték hatályon kívül. 2002 augusztusától az elméletben, s 2004-tõl a gyakorlatban is léteznek kurd nyelvû rádió és televízióadások, amelyeket mind tartalmilag, mind terjedelmileg szigorú keretek közé szorítottak a média hatóságai. Emellett a magánszektorban megalakulhatott néhány a kurd nyelv oktatását magára vállaló intézmény is, „amelyek mûködése nem veszélyeztetheti az egységes és oszthatatlan államterület létét” (idézet a török médiatörvénybõl). 2003 óta engedélyezték a megszületett gyermekek számára a kurd nevek viselését, azonban a nevek bejegyzésénél nem alkalmazható a kurd nyelvre jellemzõ X, Q, és W betû.

Korlátozás alá esik a kurd népdalok hallgatása, valamint azok nyilvános elõadása is. A gyakorlatban azonban még ezen megszorított kisebbségi jogcsökevények sem érvényesülnek. Elõfordult olyan eset, hogy egy németországi kurd nemzetiségû fiatal csupán azért nem léphetett be az ország területére, mert vezetéknevében a Kurdisztán szó szerepelt. Az önkény gyakorlata az egyesületi jogban is érvényesül. A Kürd-Der civil egyesület például annak köszönhette végérvényes betiltását, hogy kurd nyelvoktató tanfolyamokat szervezett, valamint egy kurd nyelvû televízió csatornát üzemeltetett Törökországban. Kurdok részvétele a politikában

A legnagyobb kurd támogatásnak örvendõ párt a Dehap, valamint a betiltott, különbözõ áramlatokkal rendelkezõ PKK. A Dehap (Demokratikus Néppárt) a Hep (Munkáspárt), a Dep (Demokrata Párt) és a Hadep (Szociáldemokrata Párt) utódpártjaként tekinthetõ, minekutána az elõdpártokat a terrorizmus és a szeparatizmus koholt vádjával egymás után betiltották, s tagjaikat folyamatosan és módszeresen zaklatták a hatóságok. A Dehap jelenleg a kurd kérdés egyfajta új megoldását képviseli, elsõként vázolt fel egy, a szeparatizmust mellõzõ, Törökország határain belül megvalósítandó tervet. 1994-ben csupán ez a párt volt képes átlépni a 10%ban meghatározott bejutási küszöböt. E párt képviselõje volt az a Leyla Zana, akit azért ítéltek 15 év börtönre, mert a Nagy Török Nemzetgyûlésben mind török, mind kurd nyelven felhívta a figyelmet a két nép barátságának fontosságára… A PKK (Kurdisztáni Munkáspárt) illegálisan került megalapításra 1978-ban és 1984-ben kezdte meg fegyveres harcát Dél-Törökország területén. A három nagy fegyverszünet éveiben (1993, 1995, 1998), mikor tárgyalásokat kezdeményeztek a török féllel, az állam nem volt hajlandó semmiféle engedményre,

Elnöküket, Abdullah Öcalant 1999-ben egy minden jogiságot nélkülözõ eljárás során szeparatizmus vádjával az állambiztonsági bíróság halálra ítélte, az ítéletet azonban utóbb életfogytiglani börtönre változtatták. A PKK által folytatott harc eleddig több mint 40.000 áldozatot eredményezett, nagyobb részük sajnos kurd nemzetiségû. A PKK napjainkig egy önálló Kurdisztán megteremtését tûzte zászlajára, míg a pártból kivált utódszervezetek, a KKK (Kommunista Kurdok Szövetsége), valamint a Kongra-Gel (Kurdisztáni Népkongresszus) a kurdkérdést Törökországon belül egyfajta területi autonómiában gondolkodva szándékoznak megoldani, mindezidáig sikertelenül. Megoldások a kurd kérdésre

A kurd kisebbség helyzetének megoldása, mint az Európai Unióhoz való csatlakozás egyik alapkritériuma Törökországot is engedmények megtételére kényszeríti. Ennek alapja az emberi jogok feltétel nélküli betartása, valamint egy mûködõképes jogállam megteremtése. E két momentum a demokrácia létének alapja. A kurdok számára biztosítani kell az alap és a szabadságjogaik gyakorlati érvényesülését. Emberjogi szervezetek azonban mind a mai napig aggasztó jelentéseket adnak, különösen a kurdok által lakott területeket bejárva. Törökországnak fel kell végre számolnia a nemzetállami illúzióit, s számolnia kell soknemzetiségû lakosságának voltával. A kurdok egyszersmind egy etnikai kisebbség, s a lakosság egy része. Ezt Törökországnak el kell ismernie, s az alapvetõ alkotmányjogi szabályokat ehhez igazodva meg kell alkotnia. El kell végre szakadniuk azon kitételüktõl, melyet még az 1923-as Lausanne-i Szerzõdésben rögzítettek, hogy ugyanis csupán a nem muzlim vallású kisebbségeket ismerik el valódi kisebbségnek, kizárva ezzel a muzlim kurdokat a kisebbségi státuszból. Elengedhetetlenné válik tehát az ország fejlõdése szempontjából egy radikális demilitarizáció, egy államigazgatási decentralizáció, valamint magasabb szintû demokratizálódás. A történelmi és földrajzi tényezõket figyelembe véve az általam legelfogadhatóbb megoldás egy olyan regionális autonómia, vagy egy szövetségi állam létrehozása lenne, mely együtt járna a kurdok törvényhozásban való megjelenésével, és egy saját kisebbségi önkormányzati rendszer kialakításával. Törökországnak véget kell vetnie az évtizedek óta tartó kurdüldözésnek, s biztosítani kell a kurdok szabad és békés joggyakorlását. S Európa is felébredhetne már… Nagy Viktor

tizenegyedik oldal


Van barátod? Továbbgondolt házi feladat Az esetlen idõbeosztásom úgy hozta, hogy majdnem egyedül ültem be megnézni ezt a filmet. Aztán úgy esett, hogy mégis akadt egy kísérõm, akivel megvettük a jegyet, és jót nevettünk mikor a filmcímet kérdésnek értõ pénztáros srác félreértvén szándékainkat, minket a kapcsolatépítés eme fura módját választó egyetemistáknak nézett. De aggodalomra semmi ok. Végül mindenki megértett mindent, és mi megkaptuk jegyünket. Ám matiné lévén, nem készültek a tavaszi napsütés – még véletlenül sem az egyetemi elõadás!! – elõl moziba menekülõk áradatára, a büfé nem üzemelt. Így hát felkerekedtünk, s vettünk egy kis ellátmányt filmélményünkhöz a közeli kisboltban. Kényelmesen visszasétáltunk, és már kezdõdött is az elõadás. Ám elõtte egy barátságos nõi hang diszkréten figyelmeztet: „Kérjük telefonjaikat a film zavartalan élvezete érdekében szíveskedjenek kikapcsolni. Köszönjük.” S valóban, mindenki el is némít, csak épp az én telefonom szólalt meg (utólag is elnézés mindenkitõl aki, esetleg e sorok olvasása során épp a mozi-élményét elrontóra ismerne rá). De nem is szaporítom tovább a szót! A villanyok már leoltva. Kezdõdjék hát a Van barátod c. film! François (Daniel Auteuil) mûkincskereskedõ. É, mint megszállott mûkincskereskedõéknél általában lenni szokott, hõsünk is elég szépen bele van szerelmesedve a régi tárgyakba. Szerelmének kiteljesülésére a film elsõ tíz percében rögtön sor is kerül szemünk láttára, mikor is élete értelmét borsosan áron felül megszerzi egy aukción. Csakhogy a történet, ugye egyik „láv-sztoriban” sem ilyen egyszerû, újdonsült párunknak is át kell verekednie magát az irodalomórai fogalmazásokból ismert tárgyalás vagy, ha úgy tetszik, bonyodalom részen. Nos, jelen esetben a gonosz negatív szereplõ François munkatársa, aki fondorlatos módon igyekszik elválasztani a férfit „Tõle”. Nem átall olyan fogadásba hajszolni Francoist, melynek tétje a váza lényének tulajdoni

helyzete. S a feladat: hõsünk tíz napon belül találjon olyan embert (???!), akit a barátjának, mi több: a legjobb barátjának nevez. „Hah, mi sem egyszerûbb ennél” – gondolja François, s nézi telített naptárját. Minden este vacsora, egyik befolyásos ember adja a kilincset a másiknak galériájában. Nemhiába, hisz így van ez, ha valaki fontos ember. Nos, most már csak az a kérdés: ki is legyen, kit ezek közül a legjobbnak nevez? Ki az, ki ismeri minden baját? S ki az, kinek õ ismeri minden gondolatát? Ki az, ki, ha siker éri irigység nélkül együtt örül vele? Ki az, akit felhívhat hajnali háromkor? Mi sem egyszerûbb, de a lista mégis csak apad, az idõ fogy, és még mindig nincs meg „az az egy”. Párizs utjait rója egy mindent tudó, szerény taxissal (Dany Boon) kutatva kollégák és volt osztálytársak után, akikrõl szép sorjában kiderül, hogy nem õk azok. François mégsem adja fel. Mindennap beül a taxishoz, és keresi õt, aki majd elhozza neki a várva várt gyõzelmet, s a váza nyújtotta boldogságot. Nem lehet azonban a nap 24 órájában legjobb barát után kajtatni, hõsünk megpihen hát egy focimeccsen taxisával, és mivel az emberek megéheznek a nagy energiákat felemésztõ keresgélésben, ennie is kell, taxisa elhívja hát szüleihez vacsorára. De íme a jó ötlet! Miért is ne játszhatná el a taxis, hogy õ a legjobb barát? És már meg is nyerte a fogadást! Csak épp egy stílusos bevonulás kell melybe már „Õt” (értsd: a vázát) is bele lehet vonni. S a taxis szívünket melengetõen lelkes: megy, ahova Francois mondja, hogy menjen, s megteszi, amit Francois kér. Csak épp a felismerése nem melengeti szívünket. És hopp, el is érkeztünk a tetõponthoz, melynek szereplõi: François, a taxis és a váza (a fogalmazást író egyszeri kis gimnazista valószínûleg nem érzi ennyire egyszerû hoppnak utolsó vércseppjeinek kiizzadását valami végsõ lényeges gondolat papírra vetése céljából…). A film alapötlete az a fogalmazás, amin, tet-

szik vagy nem, mindenkinek túl kell esnie valahol úgy áltsuli 5-6. osztálya magasságában. A címe: „A barátom és én”. Patrice Leconte rendezõ-forgatókönyvíró valószínûleg csillagos ötöst kapott erre a beadványára. Mindenesetre, ha bármi halovány köze is volt a házi feladat ezen mozgóképes megoldásához, én biztos azt adtam volna. Egyszerû film, egyszerû mondanivalóval és nyilvánvaló csalódással azok számára, akik minden következõ jelenet elõtt azon szurkolnak, hogy: „Na, mikor jön már a szerelmi szál?” Nekik, sovány vigaszként csak ennyit mondhatok: néha bizony nem csak az oldalbordát kell becsalogatni a moziba, hogy ott képekben szembesítsük érzelmi hendikepjeivel, úgy okoskodván, hogy hátha ebbõl majd tanul. Bizony esetenként nem árt önvizsgálatot is tartani, ezen film által például arról, hogy hány ember akad, akivel hajnali háromkor különösebb, válogatott, becézõnek egyáltalán nem nevezhetõ szavak kísérete nélkül elbeszélgethetünk? Vagy már csak egy váza és esetleg egy munkavacsora maradt a noteszunkban is „barát” címszó alatt…? S hogy szól a kisiskolás utolsó bekezdése, ahol egy végsõ mély lélegzetvétellel nekifut a megoldásnak? Nos, a film végeztével a mozi teljes közönsége összenézett, mint amikor az ember az élet egyszerû igazságaira döbben rá az élet nemkevésbé egyszerû dolgaiból, és jót nevetve kisétált a moziból. Majd az egyik jobbra vette útját, a másik pedig balra. Ablonczy Zsuzsanna

Közlemény

Tánciskola a Pázmányon

Kedves Olvasóink!

Nemrég olyan dolog történt kedvenc Karunkon, ami bizony igencsak ritkaságszámba megy... Jelentkezett a HÖK-nél Csergõ Laci, hogy szívesen tartana egy társastánc-tanfolyamot, amennyiben ezt a hallgatók igényelnék. Nos, március végén realizálódott ez a kezdeményezés: klasszikus társastáncokat tanulhatunk csütörtök esténként 6 és 8 óra között, remek hangulatban, egy igen lelkes csapat tagjaiként, egy héttel késõbb pedig a tanári gárda két fõsre bõvült: Laci mellé Hárnási Kinga csatlakozott, hogy a hölgyek lépéseinek elsajátításához segítséget nyújtson. A kurzus anyaga meglehetõsen széles: van itt a keringõtõl kezdve, egészen a rock & roll-ig minden, amire csak a résztvevõk vágynak, sõt, Laci ígérete szerint akár még az ír tánc alapjait is elsajátíthatjuk, ha a tervezett programba belefér. Örömteli, hogy a táncolni vágyók száma hétrõl-hétre egyre inkább növekszik, már az elsõ alkalommal kinõttük az eredeti helyszínként felmerült Tanári Klubot, és minden héten új arcokat láthatunk az óra megkezdésére várakozók között. Ne feledjétek: Csütörtökön 18:00, I. Elõadó. Gyertek Ti is táncolni! Horváth László „Kicsi”

Tájékoztatunk minden érintettet, hogy „A Hallgatói Fórumról” c. cikkünk (ld. idei elsõ szám), folytatásának elmaradása nem a szerkesztõség restségének tudható be, hanem azon illetékes egyetemi fórum hallgatására vezetendõ vissza, amely részére a kari HÖK a hallgatói észrevételeket továbbította. Ennek következtében – miután ez idei utolsó számunk – a Hallgatói Fórum panaszaival kapcsolatos fejleményekrõl legközelebb az õsszel lesz lehetõségünk tudósítani.

tizenkettedik oldal


Gulácsy Lajos álomvilága „Az elveszett Éden, mely fájva fájón Bennünk zokog, ujjong, ragyog, remeg.”

(Juhász Gyula) Március közepétõl július 20-ig tekinthetjük meg Gulácsy Lajos A varázsló kertje címet viselõ gyûjteményes kiállítását az Andrássy úti KOGART Házban. A mintegy kétszáz festményt és grafikát felvonultató tárlat méltó módon mutatja be a mûvész életpályáját. Érdekes, hogy a Kieselbach Galéria és Aukciósház közvélemény-kutatása szerint Gulácsy életmûve az öt legfontosabb magyar képzõmûvészeti életmû egyike, de ennek ellenére alkotásaiból utoljára 1966-ban rendeztek retrospektív kiállítást. A KOGART Ház tehát eleget téve az érdeklõdõk igényeinek, számos magán- és közgyûjteménybõl állította össze ezt a kiállítást. Gulácsy már 17 éves korában a nyilvánosság elé lépett festményeivel. A budapesti Mintarajziskola növendéke volt, de egy év után professzorai eltanácsolták a mûvész-pályáról. A lényegében autodidakta mûvész korai képein megjelenik a preraffaeliták és a szimbolikus szecesszió hatása, de valójában mûvei nem sorolhatók egyik irányzathoz sem. Rómában, Firenzében, majd Párizsban járt tanulmányúton, és az itáliai táj erõs hatással volt mûvészetére is. Az olasz városok középkori, reneszánsz hangulata rabul ejtette, képein az Itália édeni tája jelenik meg, rokokó hangulatú zsánerjelenetek, történelmi és irodalmi alakok tûnnek fel a képeken. A magasba nyúló fák érdekes kontrasztot alkotnak az alul sétáló alakokkal, melyek hol egyedül, hol párban, egymást átkarolva, némán suhannak el. A kiállítóterembe érve egybõl megragadja a látogatót ez a különös képi világ, a sok sötétzöld, vörös és bíbor tónusú képek azt sejtetik, mintha most érkeztünk volna meg egy csendes, békés lápvidékhez, és észre sem veszzük, de a szemünk csak gördül-gurul egyik festményrõl a másikra. Hömpölygünk a képekkel, ezzel a lágy, légies világgal. Az elsõ világháború híre Velencében érte az érzékeny mûvészt. E hír hallatára idegrendszere összeroppant, és ettõl kezdve rövid megszakításokkal idegszanatóriumok, elmegyógyinté-

zetek lakója volt. Az orvosok systémás katatóniát és schizofréniát állapítottak meg. De hogy igazán megértsük elmebaja okát, el kell rugaszkodnunk az orvosi mûszavaktól, és figyelmünket arra a korra, arra a társadalmi közegre kell összpontosítanunk, amelyben Gulácsy élt. Esetében ugyanis –mint sok más mûvésznél- nem az elmebaj a lényegi elem, hanem valami egészen más. A múlt században relatíve sok volt azoknak az alkotóknak a száma, akik megõrültek. Õk voltak azok, akik nem voltak képesek elviselni azt, hogy végig kell nézniük a világ pusztulás felé vezetõ útját, és ez ellen nem tehetnek semmit. Õk azok, akik nem voltak hajlandóak közönyösséggel, cinizmussal tekinteni az emberiség jövõjére, akik intenzíven élték meg az átalakuló világot és ennek átformálódó értékrendjét. Más mûvészeket elkerülte az elmezavar, de ennek nem a mûvészi nagyságuk volt az oka, inkább óvatosságuk, önmaguk féltése. Õk nem merültek le a mélybe, de nem is tudtak onnan felhozni igazgyöngyöt. Gulácsy menekülni akart ebbõl az átalakuló világból, álomvilágot alkotott magának, melyet Na’Conxypannak nevezett el. Padova, Brescia, Nervi és Genova – a tanulmányutak régi helyszíneire emlékeztetnek ezek az õsi, idilli, tiszta békés tájak, jelenetek. Na’Conxypan egy külön világ, külön lakosokkal, külön nyelvvel (amelynek szótárát a mûvész meg is alkotta). A szürrealizmus és az expresszionizmus hatása érzõdik ezeken a mûveken, de az irányzatok jellemzõ jegyeit egyéni módon használja fel képi világának kialakításához. Ez az egyéni, különleges látásmód okozza azt, hogy alkotásai után oly nagy az érdeklõdés napjainkban is. Mert mindenki szeretne egy kis idõt, apró helyet, amikor és ahol elbújhatna a világ elõl, vagy inkább a világot zárhatná ki a saját világából. Gulácsy festményein áttörnek ezek az érzések; szenvedélyes szerelmespárjai, lidérc módjára bolyongó alakjai, sötét hosszú fái mind-mind egy letûnt világra figyelmeztetnek, mely talán már sohase tér vissza. A képek hangulatot adnak, csendesen, szelíden a nézõ mellé sompolyognak,

megérintik a vállát, és álomvilágba csalogatják. Színükkel, illatukkal elkábítják a látogatót, gomolygó füst képében körülölelik õt. Gulácsy hitt abban, hogy a jelenkort meg lehet változtatni. Igazságkeresõ énjének megnyilvánulását életrajzírója jegyezte fel: a festõ egy napon kijelentette, hogy „Most minden másképpen lesz”. Ugyanakkor pedig hangsúlyozta: „Tessék ezt komolyan venni”. „Gulácsy igazi tragédiája, amely elõl a téboly lárvája mögé menekült: egy tiszta mûvész egy tisztára mûvészietlen korba született bele és megpróbálta azt a maga számára elviselhetõvé tenni, sõt a maga képére és hasonlatosságára szépíteni. Túlságosan gyönge és gyöngéd volt ehhez, és túlságosan erõszakos és kíméletlen a kor, hogy ez sikerülhessen. Így menekült lassan, de biztosan egy másik dimenzióba innen, a halál életébõl az élet halálába: az õrületbe. De mint Oféliáé, az õ tébolya is szép volt. Dalolva merült el az örvénybe és virágokat hintett a habok közé.” (Juhász Gyula). Aradszki Dea

Haditudósítás a Nemzetközi Igazgatási Szakról Sziasztok jogászok! Nyilvánvalóan hallottatok arról, hogy 2006-ban egy új szak indult egyetemünkön, a Nemzetközi Igazgatási alapszak, melynek feladata a szakleírás szerint: „olyan nemzetközi igazgatásszervezõk képzése, akik alkalmasak a közigazgatási szervezetrendszerben, továbbá a nemzetközi nagyvállalatokon belüli nemzetközi vonatkozású döntések elõkészítésére és végrehajtására, a közigazgatási szervek és az önkormányzatok nemzetközi kapcsolatainak szervezésére, európai uniós szervezetekben történõ ügyintézésre közigazgatásban igazgatási, szervezési feladatok ellátására, hatósági eljárások lefolytatására, középvezetõi feladatok elvégzésére, továbbá kellõ mélységû elméleti ismeretekkel rendelkeznek a képzés második ciklusban történõ folytatásához.” A szakleírás találó, ám szeretném megjegyezni, hogy még odébb vagyunk a fent említett készségek és a tudásanyag elsajátításától, annak ellenére, hogy immáron második éve koptatjuk az egyetem padjait. Ez természetesnek mondható, hiszen egy új képzés elindításakor mindig felmerülnek problémák. A jogász szak már hosszú-hosszú évek óta mûködik az egyetemen, tehát már több „nemzedék” került ki a nagybetûs Életbe, akiknek pályája, illetve az életben való boldogulása pontosan követhetõ. A tanrend ennek megfelelõen alakult, alkalmazkodott az új elvárásokhoz, egyes tanegységeket kivettek, míg másokat hozzáadtak a képzés törzsanyagához. A mi esetünkben azonban nincs ilyen, a tananyag kissé még kiforratlan, mi diákok pedig azt se tudjuk, hogy hogyan fogjunk hozzá. Ráadásul a képzési forma is kissé „idegen”. Azelõtt nappali tagozaton tanultam, s most levelezõ tagozaton kezdtem el tanulmányaimat (a nappali tagozat csak idén indul). Fura volt, hogy csak szombaton vannak órák, meg az, hogy a diáktársaim közül sokan idõsebbek nálam, hogy hétköznap dolgozni kell menni, és még sorolhatnám… Az egyetemi elõadások azonban kiválóak. Nehéz megmondani, hogy kinek az elõadása a legjobb, de általánosságban elmondható, hogy minden tanár törekedett arra, hogy elõadásaik érdekesek legyenek. A vizsgán alapvetõen jóindulatúak a vizsgáztatók, a bukások javarészt a tanulás hiányának köszönhetõek. Persze a mi vizsgáink messze nem olyan nehézségûek, mint a jogászoké. A csapatunkról elmondható, hogy a lehetõ legváltozatosabb társaság, amit életemben láttam. Csepregi Horváth Bálint

tizenharmadik oldal


Albertina Ha már nagyon elegem van a hétköznapi robotolásból, valahova el kell mennem. Gondolom, ezzel mindenki hasonlóképpen van… Így egyik szombaton Bécsbe utaztam, többek között azért, hogy megtekinthessem az Albertinát, a világ egyik legjelentõsebb múzeumát, ami az elmúlt néhány hónapban a Monet-tól Picassóig címû kiállításnak adott otthont. Jó pár termen keresztül barangoltam, s szebbnél szebb képeket csodálhattam meg, ezek közül emelnék ki néhány festményt, mutatnám be alkotójukat. De nem szabad megfeledkeznünk a képek gyûjtõjérõl, a Batliner családról sem. A jogász végzettségû Herbert Batliner kora ifjúsága óta rajong a képekért. De vajon mi motiválta, hogy ennyi festményt felvásároljon? Mikor ezt a kérdést feltették neki, azt válaszolta, hogy valami érdemlegeset szeretne hátrahagyni maga után. Jelenleg több mint 500 darabból álló gyûjteményét bocsátotta az Albertina Múzeum rendelkezésére. Egy feltétele volt: ha valamelyik képre szüksége lenne, azt bármikor visszakaphassa. A képtár cserébe gondozza és õrzi az értékesnél értékesebb alkotásokat. Néhány szóban a „kollégáról”: 1928-ban Liechtensteinben született és nevelkedett. A pénzügyek igazgatásához való tehetségét édesapjától örökölte, aki 40 évig a hercegség tanácsosaként az állami bank igazgatója volt. Batliner berni, innsbrucki és lyoni jogi és gazdasági tanulmányai – majd bírói tevékenységének évei – után 1955-ben Vaduzban alapított ügyvédi irodát, amely hamarosan világszerte ismert vagyonkezelõ ügynökséggé fejlõdött. Liechtenstein jogi adottságait kihasználva az iroda neves ügyfeleket segített az adóelkerülés törvényes lehetõségéhez, s Batliner ennek jegyében „feltalálta” a családi alapítvány intézményét. Az elõírást teljesíteni tudó – másfél millió eurós minimális vagyonnal rendelkezõ – ügyfelei között Gianni Agnelli, a Fiat vezére éppúgy ott van, amint a rumgyáros Bacardi, és a sor hosszan folytatható lenne világszerte ismert milliárdosokkal. A képzõmûvészet iránti rajongás mellett maradt ideje és lehetõsége más tevékenységre is: az õ nevéhez fûzõdik a sixtusi kápolna új orgonájának 2002-es megépítése, emellett alelnöke a nemzetközi Salzburg társaságnak, elnöke az Albertinát támogató alapítványnak. A házaspárt a gazdag gyûjtemény szinte valamennyi darabjához személyes emlék fûzi. A bécsi megnyitón Rita Batliner megindultan válaszolt a kérdésre, miszerint nehéz volt-e megválni ezektõl a festményektõl: nagyon is, olyan üres lett minden nélkülük! Azt a Mirót például születésnapjára kapta, a négy gyermek mindegyikének születését „megünnepelték” egy képpel, akadt elég alkalom családi megemlékezésekre. A Batliner-házban az öröm forrása mindig valamilyen festmény, képzõmûvészeti remekmû. A gyûjtés irányát meghatározta az Ernest Beyelerhez, a híres bázeli galeristához fûzõdõ barátsága: ötven évvel ezelõtt az õ hatására támadt fel érdeklõdése a francia impresszionizmus és posztimpresszionizmus iránt, s valószínûleg tõle ered a tudatosság is. Batliner és neje, amikor csak módjuk volt rá, vásároltak Picassót. Ma negyven van a birtokukban. Ugyanígy ismerkedtek az orosz

tizennegyedik oldal

avantgárd mûvészettel: az 1905-35 közötti alkotások, Chagall, Malevics szintén fontos szerepet játszottak. A fõ gondolat az volt, hogy a gyûjtemény együtt maradjon. Ezért vitték alapítványba, amely a házaspár halála után is fennmarad. A klasszikus modern gyûjtemény otthona most már Bécs. Az Albertina szabadon válogathat belõlük kiállításaira. Rita és Herbert Batliner pedig már elkezdte a kortárs képek gyûjtését: végtére is üresek a falak, nem maradhatnak úgy. A következõkben öt képet emelnék ki: nyilván a kiállítás címadóit, Monet Vízililiomok-ját, Picassótól a Meztelen nõt madárral és furulyázó férfival címû festményét, illetve Chagalltól a Papírsárkányt, Degas-tól a Két táncosnõt és Nolde-tól Az erdõ-t. Elõrebocsátanám, hogy én is pusztán benyomásokat, benyomásaimat szeretném megosztani Veletek. Ne várjatok semmilyen átfogó ismertetést… Arra a könyvnyi terjedelem is sok esetben kevésnek bizonyul… Egyedül Emil Nolde-rõl szólnék picit többet. Hogy miért? Mert az õ neve kevésbé ismert, s mert ennek ellenére csodálatos képek alkotója. Monet vízililiomjait nézve szinte odaképzeli magát az ember a tópartra. Csodálatos, ahogy a színekkel játszik. Azt mondják, hogy az elmosódottság – tényleg, mintha egy nedves üvegablakon keresztül szemlélnénk a tájat – a szürke hályogának köszönhetõ… Ki tudja? Mindenesetre Michael F. Marmor, az amerikai Stanford Egyetem szemészprofesszora számítógépes szimulációval rekonstruálta, mit láthattak a mûvészek. S kutatásai szerint Monet és a szintén hasonló cipõben járó Degas festményeinek homályossága szemproblémájukból adódott. Picasso e képe a bukolikus énekeket, a pásztorköltészetet idézi. Egy teltebb, nõideál, mellette egy vézna, furulyázó férfi. Chagall papírsárkánya csak a háttérbõl sejlik. A rá jellemzõ mese-, fantáziavilágot ábrázolja. Bizonyára ismeritek a Hegedûs a háztetõn címû „népies mûeposzt”. Nos, ez a kép is azt a zsidó világot idézi. Degas balerinái. Nos, ehhez szinte nem is fûznék kommentárt. Táncosnõk, állandó és örök téma. Hasonló témájú mûveinek száma szinte megszámlálhatatlan. Mégis, mindegyik könynyed, légies balerina lenyûgözõ. Emil Nolde német festõ. Aki jártas Németországban, annak lehet, hogy fel is tûnik, hogy jé, mintha látott volna egy ilyen elnevezésû helységet a térképen… S igen! Jó a sejtés. Ez csak egy felvett név, szülõfaluja után. Õ az északi expresszionizmus legjelentõsebb képviselõje. Mûvészetének középpontjában a táj áll. Az általam kiválasztott kép is ezen alkotások közé sorolható.

A természet közelében nõtt fel, s az ott látható formák elevenednek meg, fantomokká, démonokká változnak képzeletében. Eszközhasználatát tekintve eléggé bátor volt. Hagyta, hogy ösztönei irányítsák, bátran kipróbált mindent. Nem félt ecset helyett kartont, szivacsot vagy az ujjait használni. Színválasztásaira is a vakmerõség volt jellemzõ. Néhány hónapra még a Die Brücke-hez is csatlakozott. Másik oldala a vallásos témájú festészet. Itt is háttérbe szorította a külsõ valóság ábrázolását. Bibliai történéseket elevenített meg. Remélem, kedvet csináltam Nektek, hogy a vizsgaidõszak fáradalmait egy képtárban heverjétek ki. Van belõlük itthon is elég. Mikola Orsolya

Gyógyszerjog Április 8-án és 9-én „Europäisches Zullasungssystem für Humanarzneimittel” címmel tartott elõadást egyetemünkön német nyelven Katarzyna MiaskowskaDaszkiewicz, a Johannes Paulus II Katholische Universität in Lublin tanára. A résztvevõk megismerhették az emberi gyógyszerek piacra kerülésének szakaszait, célját, felhasználási területeket, ennek akadályait, a gyógyszer kétféle fogalmát, a szükséges engedélyeket és az egységes szabályozás hiányának problémáit. Ennek megoldására mondta ki az Európai Parlament és Tanács 2001-ben egy egységes, az emberi gyógyszerekrõl szóló Közösségi Kódex elkészítésének szükségességét, amit minden tagállamnak le kell fordítani. 7 jogi iránymutatást fogalmaztak meg, amelyek közül a legfontosabb a belsõ piacon történõ forgalomba hozatal szabályozása. Vendégtanárunk részletesen beszélt a homeopátiás és növényi gyógyszerekrõl, a gyermekgyógyszerekre vonatkozó speciális szabályozásról és a határtermékekrõl, mint például a kozmetikumok és különféle élelmiszerek. Bemutatta a gyógyszerelõállítás fizikai, kémiai, biológiai és állatkísérleti szakaszait, és végül beszámolt az embereken való tesztelések 4 fázisáról. Hallhattunk az „orphan drugs”-ról, vagyis a különleges és ritka betegségek kezelésére használható gyógyszerekrõl is.


Magyarország irányába gyorsul az R.E.M. CD kritika: R.E.M.- Accelerate Az utóbbi idõben elvesztem a gondolataim között A visszhangok is csak konganak a fejemben Tegnap át is vehettem a túlkomplikálásért járó fõdíjat Hisz össze-vissza beszélek dolgokról melyekben én sem hiszek. Higgyél hát Te, és bennem, és semmi másban! Szoríts sarokba: tegyél valakivé! Mondd meg végre, üres ember lettem hát? Ez a tükörbõl visszanézõ üres ember, én vagyok?

(R.E.M. – Hollow Man) A jegyzeteim között keresgélek, füzetpapírok, nyomtatott szövegek szálldogálnak a levegõben. Egyszer csak a kezembe akad egy lap, rajta az aláhúzott mondattal: „Nyisd ki, tartsd fenn, és õrizd meg a kommunikációnak azokat a csatornáit, amelyeken keresztül az emberek tudatják egymással, hogy mit érzékelnek, éreznek és kívánnak”. Annak idején ez a Fuller-mondat nyílván a vizsgára való készülés hevessége okán lett olyan erõs ceruzavonalakkal aláhúzva, hogy próbára tette a papír vastagságát. A könyv e részén már nem találhatóak kósza rajzok; nyílván már kezdtem belátni a vizsgáig rendelkezésre álló idõ szûkösségét. Most viszont megérintett, azon az egyszerû „egyetemista lány éldegéli az életét 2008 májusában” szinten. Ez az egész: annyira egyszerû, és annyira igaz. Bármire levetíthetõ. Végül is, mit ér egy tanár minden bölcsessége, ha ezt nem tudja átadni hallgatóinak egy számukra érthetõ, érdekes módon? Mit ér a fiú vágyakozó pillantása, ha nem néz elégszer a lány felé, hogy tekintetük találkozhasson? És végül: mit ér az az együttes, aki nem figyel rajongó táborának ösztönzésére vagy kritikájára, mikor új albumot készít? Mert bizony a klasszikus „Zene nélkül mit érek én..?” nagyon könnyen megfordítható ebbe az irányba is. Nos, az utóbb említett kommunikációs kapcsolatnak sikerességére példa az R.E.M. legújabb CD-je, az „Accelerate”.

28 év és 17 album. Ennyi áll a csapat mögött. Ez pedig esélyt ad magas és mély pontokra is egyaránt. Pályájuk ívét elnézve, az nagyjából olyan esetlegesnek tûnik mint a névválasztás: állítólag a szótár felcsapásánál pont a „Rapid Eye Movement” szóra esett a szemük. Egészen 1994-ig tehát töretlenül haladtak a csúcs felé. Aztán történt valami. Hogy az énekes, Michael Stipe-ot kedvetlenítették-e el a HIV betegségérõl szóló, mint utóbb kiderült: hamis pletykák, vagy a dobos, Bill Berry agyvérzése volt-e az ok: nem világos. Mindenesetre a következõ három CD nagy bukás volt, kevés slágerrel. A rajongók értetlenül álltak a kicsit uncsi, melankolikus számok elõtt, és kezdték kihúzogatni a csapat nevét az „ezt még le kell töltenem” listájukról. Ezután nem lett volna meglepõ, ha végleg eltûnnek a süllyesztõben; azonban megint: érthetetlen okokból erõre kaptak. A 2004-es Around the Sun, bár kevés dübörgõs rock slágert tartogatott, de legalább teli volt dallamos számokkal. A rajongók hálát adhattak Bushnak, hogy Stipe-ot megihlette: a CD teli volt anti-elnök fröcsögéssel: végre megint volt valami, ami erõs érzelmeket, igazi zenét csalt elõ a csapatból. Mégis: ez még mindig nem volt elég: a rajongók a „Monster” c. 1994-es album energiáját és a ’92-es „Automatic for the People” líráját sírták viszsza. No, és itt jön be az a hatalmas robbanás, amit csak egy közönségére figyelõ együttes tud kicsiholni magából, ennyi év után is: megszületett az Accelerate! Itt végre minden van, ami kell. Az összes szám egyszerre dallamos, energikus, rockos és sorsnak hála: nem depi! Kell ennél több? Hát persze: a turné, ahol meg mutathatják: ez élõben is mind ilyen jól hangzik. Erre, pedig a négy évvel ezelõtti tapasztalat a garancia. Akkor, amint megláttam a vékony, kopasz és erõsen ráncos pasast, ahogy egy maszkszerû, festett kék csíkkal a szeme körül a mikrofonért nyúl, hirtelen elbizonytalanodtam, hogy jó döntés volt-e 15

évesen levenni apám polcáról az A for the P CD-t. Azonban mikor még másfél óra múlva is szívet, lelket beleadva bulizott az együttes, ez a kétség elszállt. Nem csak az elõadás energiája volt lenyûgözõ, hanem Stipe viszonya a közönséghez. Mindig rendkívül szimpatikus, ha egy elõadó, a dalok között beszél a nézõtéren csápolókhoz, elmeséli, hogy azok mirõl szólnak, és fõleg ha a fellépést megelõzõen rászánt 5 percet, hogy megtanuljon egy-két szót a rajongók nyelvébõl, hogy aztán azzal köszönthesse õket. Ráadásul egy-egy szám között világosan olvashatóan kivetítették a dalok szövegét, hogy az is együtt énekelhessen, és megérthesse õket, aki még nem hallgatta elégszer az albumot ahhoz, hogy kívülrõl fújja. Ez a hozzáállás pedig, akkor, és minden bizonnyal idén, augusztus 16-án, a Szigeten is meg fogja hálálni magát. A közönség 28 év után is szívesen és szakadatlan lelkesedéssel tombol a koncerten, és hallgatja végtelen lejátszás funkción azokat a számokat amelyeket az õ elvárásait figyelembe véve, miatta, neki is érte írtak. Most tehát, ezekben a szép, meleg hónapokban talán ideje lenne több szinten is példát venni errõl a lenyûgözõ kapcsolatról. Akkor végre az oktató tudománya beszivároghatna a padban ülõk fejébe, a fiú szemében tükrözõdhetne a lány hasonló vágyakkal teli pillantása, és minden csápoló közönség ott érezhetné önmagában kedvenc együttesének lüktetését. Barát Zsófia

Egyetemi Életbe Vetített Sorsok Tudósítás a Vetítõrõl - Ez most komoly? Igen, kérünk… Nagy mosoly ül ki a pár arcára, ahogy átveszik a mozizás élvezetének fokozását hivatott csemegét. Õk sem az ingyen pattogatott kukorica miatt jöttek. Ebben a pillanatban kialszik a lámpa, és elindul a film. Kezdetét vette egy újabb „Vetitõ – Pázmány Filmklub”. Ezek a szerdai mozi estek szépen illeszkednek az egyetemen folyó kulturális programok sorába, és öröm látni, hogy egyre több ember kíváncsi a program szervezõje, Ablonczy Zsuzsanna által, az alkalmakra gondosan kiválogatott filmekre. Túl az elsõ évfordulóján, ez a program megõrizte azt a célját, hogy mindig különbözõ, de egyaránt izgalmas témákat vegyen célpontba. Voltak itt már hóvihar és fókák ellen küzdõ pingvinek, „fapuma” helyett más névre hallgató büfé körül lebzselõ szeretnivaló antihõsök, legutóbb pedig 12 esküdtszéki vitát folytató dühös ember. Azon túl, hogy mindig jó elnyújtózni az óriásvászon elõtt, belefelejtkezni egy másik sors örömeibe, nehézségeibe, a filmek izgalmas kérdéseket is felvetnek. Ha már egyetemista ugyanis az ember, meg szokott lenni az a rossz szokása, hogy szeret gondolkodni egy adott témán (tisztelet a kivételnek). Ezt a vágyat pedig sok pláza-moziban eltöltött alkalom kissé kielégületlenül hagyhatja (és akkor még a jegy árába bele sem mentünk; amikor egyes filmek után az az érzése támadhat a nézõnek, hogy ennek az élménynek kompenzálása képen talán inkább õ érdemelne meg járadékot). Arról pedig, hogy a felmerült kérdések se maradjanak megválaszolatlanul, a meghívott vendégek gondoskodnak. Itt volt például Réz András, filmkritikus és Badó Attila a Szegedi Tudományegyetem rektor-helyettese. Senki ne gondolja, hogy amit elõadnak, amolyan kioktatós beszédek lennének. Egy bizonyos „Sanyi”-t megszemélyesítõ színész például a „mennyire volt könnyû azonosulni a szerepével” c. kérdésre kellett, hogy válaszoljon, ami meglepõ eredménnyel szolgált (kiderült, hogy a karaktert a színész egy csak általa ismert személyrõl mintázta). A beszélgetést végül bor mellett folytatott beszélgetés zárja, ilyenkor a meghívottakkal, egymással (világ csodája) még közvetlenebbül lehet eszmét cserélni. A haza vezetõ úton pedig lehet azon morfondírozni, hogy milyen kérdést lett volna érdemes még megkérdezni, föl kellett-e volna csippenteni azt a pár papírzacskó alján maradt félig-kipattogott szemet, de legfõképpen: milyen film ad okot majd magára a morfondírozásra legközelebb! Barát Zsófia

tizenötödik oldal


Az egyházi oktatásról

Pro Facultate-nap

Hazánkban az oktató-nevelõi szektor jelenti állam és egyház kapcsolatrendszerének legkényesebb pontját. A rendszerváltás után az úgynevezett vatikáni megállapodás, illetve a mindenki számára szabaddá váló verseny lehetõvé tette az egyházi iskolák elterjedését és megerõsödését az ország minden táján. Az egyház nem sokkal azelõtt még teljességgel elképzelhetetlennek tûnõ mértékben kapott (vissza) épületeket és lehetõségeket. Mindezek mellett a 20. század egyik legismertebb személyisége, II. János Pál pápa is több magyarországi katolikus oktatási intézménynek biztosított különleges legitimációt. Például a pannonhalmi bencés gimnáziumban tett látogatásával (1996), valamint a Pázmány Péter Katolikus Egyetem szentszéki alapításúvá tételével (Katolikus Nevelés Kongregációja, 1999. március 25.). A sokak által túlzottnak tartott elõjogok és az állami támogatás azonban szokás szerint irigységet szült, és többek között a média fáradhatatlan munkájának köszönhetõen ma már az emberek többsége változásokért kiált. A megváltozott körülmények miatt valóban érdemes lehet az 1990-es években megkötött szerzõdések oktatási tevékenységrõl és intézményekrõl szóló részeinek felülvizsgálata. Kétségtelen viszont, hogy a normatívákért, és az egyre kevesebb gyermekért folyó élesedõ versenyfutásnak köszönhetõen a rendszer önmagától ki fogja vetni a bele nem illõ közoktatási intézményeket (is). És ebbõl a szempontból nem fog számítani, ha egy-egy iskola esetleg elõnybõl indul. Azt sem lehet persze egyértelmûen kijelenteni, hogy egy állami vagy alapítványi fenntartású iskola rosszabb helyzetben lenne, mint az egyháziak. Az ideális természetesen az lenne, ha a minõségi oktatást és nevelést folytató intézményeken kívül más nem maradhatna meg, ellenben azokat a lehetõ legmagasabb színvonalra fejlesztenék. Sajnos ezt nem könnyû – mondhatni: lehetetlen – megvalósítani, fõleg hazánkban. Az emberek hajlamosak arra, hogy ha valami jól mûködik, abból minél nagyobb hasznot akarjanak húzni maguk számára, amíg még lehet. Általában ugyanis nem a távlatokban gondolkodni tudás jellemzi korunk profitorientált vezetõit. Amíg még a katolikus gimnáziumok, fõiskolák és egyetemek is presztízskérdést csinálnak abból, hogy egymást megelõzve szerezzék meg a tanulókat, vagyis a pénzt, addig ne várjuk, hogy jobb legyen a helyzet. El kellene például gondolkodni azon, hogy hány egyházi fenntartású felsõoktatási intézményre is van szükség, illetve, hogy nem inkább az egységben van-e tényleg az erõ. Az egyházi iskolák létének szükségességével viszont nem lehet és nem is érdemes vitatkozni. Ahogyan általában senki nem is teszi. Ezek az iskolák ugyanis olyan ûrt töltenek be a társadalomban, amire az államnak nincsen sem kapacitása, sem pedig illetékessége. Ez mindenekelõtt az erkölcs területe. A helyesen mûködõ katolikus iskolákban olyan értékrendhez és világnézethez lehet hozzájutni, ami elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy mindent és mindenkit a valódi értékén tudjunk kezelni. Éppen ezért még a nem vallásos emberek is gyakran azt gondolják, hogy a katolikus iskola olyan, mint valami mosógép: csak bedobom a gyereket, aztán néhány év múlva kijön tisztán, mindegy, hogy milyen nevelést kapott elõtte. Ennek is köszönhetõen jutottunk el az egyházi iskolák napjainkban tapasztalható felhígulásáig. Természetesen ezeket az alapvetõ értékeket máshonnan is meg lehet szerezni, csak sokkal kisebb rá az esély. Egy állami iskola soha nem adhat valóban követhetõ értékrendet, hiszen nem fogja tudni úgy megalapozni, hogy azt mindenki fenntartások nélkül elfogadja. Szem elõtt kell tartani tehát azt is, hogy a vallásos eszmeiség és értékrend nem lehet kizárólag a vallásos emberek kiváltsága, akkor ugyanis alapvetõ küldetése ellen lenne az egyház.

2008. május 8. (csütörtök)

Barát Zsófia rajzai

Teleki Levente

2008. május 8-án újra Pro Facultate-nap lesz Karunkon. Hagyományainkhoz híven idén is kiosztjuk a Pro Facultate-díjat, melyet hallgatóink, oktatóink és valamennyi alkalmazott szavazatai alapján a Karon oktató tanáraink kaphatnak meg, azok, akik a legtöbbet tettek a Kar építéséért, fejlõdéséért. A Kar valamennyi hallgatója, oktatója, alkalmazottja szavazhatott arra az oktatóra, aki szerinte a legérdemesebb a hivatalos, a Kari Tanács által jóváhagyott kitüntetésre. A díjat egy személynek csak egy ízben lehet odaítélni. Az eddigi díjazottak: Dr. Zlinszky János (2003), Dr. Bánrévy Gábor (2004), Dr. Kilényi Géza (2004), Dr. Pálinkás György (2004), Dr. Péteri Zoltán (2004), Dr. Békés Imre (2005), Dr. Gáspárdy László (2005), Dr. Horváth Attila (2005), Dr. Lábady Tamás (2006), Dr. Szuromi Szabolcs Anzelm (2006), Dr. Tóth Mihály (2006), Dr. Schanda Balázs (2007) Idén elõször azonban a „Hallgatókért”-díj is odaítélésre kerül a Karon dolgozó legnagyszerûbb tanszéki adminisztrátornak, az õ személyérõl szintén a hallgatóink szavazatai döntenek. Újdonság még a szintén elsõ ízben kiosztandó „Hallgatói Mozgalomért”-díj, amely az egyetemisták önszervezõdéséért, a hallgatói közéletért legtöbbet tett hallgatók nyerhetnek el. A nap a már hagyományosnak nevezhetõ keretek között zajlik: déltõl a II. János Pál pápa teremben szentmisével indul, majd a díjátadók következnek; ezt követõen egy „próbatárgyalás” kerül megrendezésre. Délután fél háromtól az udvaron – mint az szokásos – tanárainkkal, tutorainkkal közösen bográcsozunk, kora estétõl pedig koncerteken (Retro School Band, Monsoon Robbie Williams Tribute Band) szórakozhat a nagyérdemû közönség. A délután folyamán borkóstolással, grillezett ételekkel és sok-sok szeretettel várunk mindenkit! A részletes program: 12:00 Szentmise a II. János Pál pápa teremben (Díszterem) 13:00 Pro Facultate-díj, Hallgatói Mozgalomért-díj, Hallgatókért-díj átadása 13:45 Perjátszókör elõadása 14:30 Programok az udvaron: - bográcsozás oktatókkal, grillezés, borkóstoló 14:30 Párhuzamosan az 1. gyakorlóban: - Egyetemi lelkészség elõadása, karrier tanácsadás 15:30 Koncertek, elõadások: Hét Csapás néptáncegyüttes elõadása, utána közös néptánc, Monsoon (Robbie Williams tribute band), Retro School Band 22:00 kapuzárás

XI. évfolyam 3. szám  

XI. évfolyam 3. szám

Read more
Read more
Similar to
Popular now
Just for you