Ítélet - 2022/november-december

Korábbi számaink a http://issuu.com/itelet-pazmany oldalon elérhetőek!

„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az hitünk virágjában volt.” Pázmány Péter

Kedves Olvasók!

Mint mindig, úgy most is nagy öröm számomra, hogy átnyújthatom nektek a legfrissebb lapszámunkat. Talán csak a dolog szájíze más ezúttal, hiszen ez az utolsó olyan megjelenésünk, amit főszerkesztőként jegyzek. Azonban ami ré szemről egy „búcsú”, az a szerkesztőségünk számára egy új lehetőség, és szívből kívánom nekik a legjobbakat!

A tartalmat tekintve elmondhatom, hogy ismét sokféle újdonsággal szolgá lunk az Ítélet hasábjain. Olvashattok például egy beszélgetést karunk új dékán jával, egy hallgatótársunkat pedig a demonstrátorság rejtelmeiről és az egyetemi években bujkáló lehetőségekről kérdeztük. Ha valaki lemaradt volna róla, akkor október 7. és 8. között került megrendezésre a III. Jurista Kupa, ahol egyete münk diákjai szép számmal képviseltették magukat és nagyszerű eredményekkel tértek haza – az erről készült élménybeszámolót és riportot szeretettel ajánljuk! Ezen felül soraink között helyt kapott még egy történet Peace Pilgrimről és a James Bulger-ügyként elhíresült esetről, utánajártunk Karim Benzema zsarolási botrányának, annak, hogy mi bűzlik, de annak is, hogy milyen sorsra jutott a Harmadik Birodalom elfeledett repülőgéphordozója. Feltérképeztük, hogy mi történik a siralomháztól a vesztőhelyig, hogy mit jelent az elfeledtetéshez való jog, és feltettük a nagy kérdést: Ha az ördög Pradát visel, mit hord az ördög ügyvédje?

Jó olvasást és sikeres vizsgaidőszakot kíván nektek az Ítélet szerkesztősége!

Tasi Csenge, leköszönő főszerkesztő

IMA A BÉKÉÉRT

Kérünk Téged, Mindenható Istenünk, hogy segíts nekünk békét és nagyobb megértést te remteni a Földön, minden olyan helyen, ahol viszály dúl.

Kérünk Téged, Mindenható Istenünk, hogy segíts nekünk feloldani azokat a gátlásokat, amelyek elválasztanak bennünket egymástól.

Kérünk Téged, Mindenható Istenünk, hogy segíts bennünket abban, hogy felekezettől, etnikai hovatartozástól, vallástól, pártállástól függetlenül, békében elfogadjuk egymást.

Kérünk Téged, Mindenható Istenünk, hogy segíts kitárni egymás felé a szívünket, hogy befogadhassuk a másik ember igaz valóját.

Kérünk Téged, Mindenható Istenünk, hogy segíts fellebbenteni a fátylat azokról az igazsá gokról, amelyek eddig rejtve voltak előttünk, és amelyek segítenek felismerni igaz valósá gunkat.

Kérünk Téged, Mindenható Istenünk, hogy adj nekünk erőt és bátorságot, hogy minden olyan helyen elmondhassuk ezt az imát, ahol békétlenkedés, viszálykodás tölti be a min dennapokat.

Ámen.

TARTALOMJEGYZÉK

Interjú Komáromi László tanár úrral, karunk új dékánjával 3

Interjú Halupka Viktorral 7

Ha az ördög Pradát visel, mit hord az ördög ügyvédje?

– jogeset szemelvények a divat világából 8

A sör története 9

A Dunning-Kruger hatás 10

Lóverseny és a lósportfogadás elterjedése Magyarországon 11

Karim Benzema zsarolási botránya 12

Az elfeledtetéshez való jog története 13

A James Bulger-ügy 14

A siralomháztól a vesztőhelyig 15

Gyerekek szexuális bántalmazása és kizsákmányolása 16

A nő, aki huszonkilenc pár cipőt koptatott el egy békésebb világért – Peace Pilgrim története 17

Itt valami bűzlik! – A nagy kutyapiszok kérdés a köztisztasági szabálysértések körében 18

A nicaraguai ügy – Nicaragua és az ellene irányuló katonai és félkatonai tevékenységek ügye 19

Graf Zeppelin, a Harmadik Birodalom elfeledett hordozója 20 Hajsza a Győzelemért – Ez történt a III. Jurista Kupán 21 Advent 23

Felelős kiadó: Dr. Komáromi László dékán Szerkesztői tanácsadó: Dr. Völgyesi Levente egyetemi docens Főszerkesztő: Tasi Csenge Főszerkesztő-helyettes: Kollár Dorottya Online kiadás: Kollár Dorottya, Tasi Csenge Olvasószerkesztő: Galaczi Kitti, Szegedi Zita Adél Szerkesztőség tagjai: Angyal József, Babics Máté, Balla György, Birkás Tibor, Brazda Zsombor, Galaczi Kitti, Győri Fortunató, Horváth Adél, Képiró Olivér, Kolostyák Kamilla, Kollár Dorottya, Kovács Kristóf, Knoll Dániel, László Bence Balázs, Mozol Kristóf András, Noszkó Dóra, Pankó Evelin, Pászti Anna, Petneházi Réka, Simek Fülöp, Szegedi Zita Adél, Szekretár Dóra, Székely Orsolya, Tasi Csenge, Vajda Vilmos, Vass Kitti Szerkesztőség címe: 1088 Budapest, Mikszáth tér 314. szoba telefonszáma: (36 1) 429 7200 321-es mellék e-mail címe: itelet@jak.ppke.hu honlapja: http://itelet-pazmany.blog.hu/ Nyomdai kivitelezés: PPKE Egyetemi Nyomda

Interjú Komáromi László tanár úrral, karunk új dékánjával

Dr. Komáromi László tanár urat, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Jogtörténeti Tanszé kének oktatóját és dékánját kérdeztem újdonsült megbíza tásának kihívásairól, a céljairól, oktatói pályafutásáról és diákéveiről.

Csenge: Az Ítélet nevében is üdvözlöm a Tanár Urat. Szeptember 1-től kez dődően Ön karunk új dékánja. Tudna mesélni arról, hogy milyen kötelezett ségekkel és feladatokkal jár ez a tisztség?

Dr. Komáromi László: Egyetemünk Szervezeti és Működési Szabályzata jogászi nyelven határozza meg egy felsorolásban, hogy miben áll a dékán feladata és hatásköre. A lista a kar képviseletétől a munkáltatói jogok gyakorlásán és a gazdálkodás irányításán át az általános felügyeletig terjed. A valóság azonban ennél mindig tarkább. Dékánként szinte napi rendszerességgel beszélgetek sze mélyesen vagy váltok üzenetet írásban oktató kollégákkal, munka társakkal vagy hallgatói szervezetek képviselőivel karunk életének legkülönbözőbb kérdéseiről az oktatásszervezéstől a kutatómun kán át a közösségi programokig. Ott vagyok és leszek fontos kari eseményeken, konferenciákon, TDK-üléseken, nyílt napokon, diplomaátadó ünnepségeken. Találkozom a külföldi vendégekkel, együtt gondolkodom munkatársaimmal ügyes-bajos napi felada tokról és a stratégiai, közép- és hosszútávú kérdésekről egyaránt. A dolog szépségét és nehézségét is, úgy érzem, két tényező adja. Egyrészt az egyes ügyek mögött gyakran meghúzódó személyes, emberi problémák, amelyeket megnyugtatóan kezelni kell. Kö zösség vagyunk, amelynek minden kolléga, oktató, munkatárs és hallgató egyaránt tagja és sajátos színfoltja. A sokféleségünkből fakadó nézetkülönbségeket, eltérő érdekeket és vágyakat olykor nehéz áthidalni. Másrészt nem könnyű az sem, hogy az ügyes-ba jos napi teendők mellett kellő figyelem és erő maradjon a lényegi, a küldetésünkre vonatkozó feladatokra is.

Cs.: A dékáni megbízatása közel három évig fog tartani. Szabad kérdez nem, hogy milyen tervei, esetleg újításai vannak erre az időszakra? Előre láthatólag mit tekint a legnagyobb kihívásnak?

Dr. K. L.: Terveim három területre csoportosíthatók. Az első a közösségépítés. Sokan érzékeljük, hogy a pandémiás időszak meg tépázta a közösségeinket. Pedig az egyetem közösség, oktatók és hallgatók, munkatársak közössége. Van közös célunk is: az igazság feltárása és továbbadása. Ez küldetésünk is, amit ráadásul egy ka tolikus egyetemen igyekszünk ellátni. Ez azt jelenti, hogy a felis mert igazságot szeretnénk egy összefüggő keresztény világszemlé let egészében elhelyezni és így közvetíteni. Ezzel egyúttal hozzájá rulni közösségünk, és ezen közösség tagjainak kibontakozásához, végső soron pedig az emberiség szolgálatához, egy emberibb jövő alakításához. Ennek a munkának, kibontakozásnak termékenyítő közege a közösség. Tanulunk egymástól, inspiráljuk, lelkesítjük egymást. Közösen is átéljük, hogy egy nagyszerű küldetésben ve szünk részt. Ehhez sok közösségi találkozásra van szükség, intéz ményes és kevésbé intézményes, oldottabb formában is.

A második terület az oktatás. Évek óta foglalkoztat, nemcsak engem, de sok kollégámat is, hogy ahhoz a változáshoz, amelyet az

évről-évre belépő új hallgatói évfolyamoknál tapasztalunk, miként tudunk a saját oktatói módszereinkkel alkalmazkodni. A mosta ni hallgatói generáció másként áll az ismeretszerzéshez, a tanulás folyamatához, a tananyaghoz, s a számonkéréshez is, mint ahogy a 15-20 évvel ezelőtti hallgatói generáció. Oktató kollégákkal tar tottunk ezért már korábban is oktatásmódszertani műhelyszemi náriumot, hogy bővítsük az eszköztárunkat, de úgy érzem, hogy ezt folytatnunk kell. Természetesen a mi oktatói törekvésünk ön magában kevés a sikerhez. Szükségünk van – mint ahogy mindig is volt – a hallgatói elkötelezettségre, munkára, erőfeszítésre. A mi oktatói törekvésünk mit sem ér, ha a hallgató nem teszi meg azt, ami rajta múlik.

A harmadik terület a tudományos munkához, kutatáshoz kap csolódik. Az utóbbi időben a társadalomtudományok, s így a jog tudomány területére is begyűrűzni látszik az a folyamat, amelyet a természettudományokban vagy az orvostudományban már évek óta tapasztalunk: ahhoz, hogy tudományos eredményeink látható vá váljanak, egyre jobban ügyelnünk kell arra, hogy közleményein ket olyan tudományos közvetítő felületeken helyezzük el, amelye ket sokan olvasnak. Nagy nemzetközi folyóirat-adatbázisok által indexált folyóiratokban közölt tanulmányoknak például jóval na gyobb az esélye arra, hogy eljutnak egy szélesebb célközönséghez,

és így a bennük foglalt tudományos eredmények hasznosulnak. Ez a saját publikációs gyakorlatunk átgondolására ösztönöz minket. A legnagyobb „kihívást” abban látom, hogy mindezeken a terü leteken – közösségi életünkben, oktató és kutató munkánkban –hogyan tudjuk hitelesen megjeleníteni katolikus egyetemi küldeté sünket, sajátos értékeinket. Az Üdvözítő azt mondta tanítványai nak: „Ti vagytok a föld sója…” és „Ti vagytok a világ világossága ” (vö. Mt 5,13). Ez nekünk is feladatunk. Nem válhatunk ízetlenné; a fényt nem rejthetjük a véka alá.

Cs.: Az időbeosztás sokunk számára jelenthet problémát. Ön hogyan tudja ezt a rengeteg feladatot összeegyeztetni egyéb elfoglaltságaival?

Dr. K. L.: Ezt jelenleg is tanulom. Kisgyermekes szülőként leg inkább az egyetemi és a családi élet kettőssége az, aminek össze egyeztetését még gyakorolnom kell. Egy átlagos napon, mondjuk egy tantermi óra és egy értekezlet között inkább napi ügyeket tu dok intézni (szerződések aláírása, beszerzések jóváhagyása stb.); az elmélyültebb odafigyelést igénylő munkához hosszabb időre van szükségem, amikor külső zavaró tényezők nélkül tudom vé giggondolni a megoldandó problémákat. Az otthoni közeg ebben akkor segít, ha a feleségem vagy esetleg a nagyszülők teljesen átve szik egy időre, legalább néhány órára a gyermeknevelés feladatait, én pedig el tudok vonulni dolgozószobám magányába. Azt látom, hogy ehhez komoly, legalább heti szinten előre tekintő családi ter vezés szükséges. Hálás vagyok a feleségemnek és a családomnak, hogy segítőkészen állnak ehhez a helyzethez. Nagy áldás számom ra az is, hogy olyan munkatársakkal vagyok körülvéve, akik a saját szakterületükön jelentős tapasztalattal rendelkeznek és többnyire maguk is gördítik előre a folyamatokat, anélkül, hogy mindenben az én válaszomra várnának.

Cs.: Valószínűleg kevesen tudják azt, hogy Ön is egyetemünk falai között volt hallgató, ráadásul az 1995-ös (első) évfolyamon. Milyen érzés előbb oktatóként, immár dékánként ott állni a pulpituson?

Dr. K. L.: Minket, akik az első jogász évfolyamon végeztünk itt a Pázmányon, első dékánunk, Zlinszky János professzor úr X. Lé giónak hívott, utalva ezzel a Julius Caesar által személyesen to borzott légióra, amelyben leginkább megbízott és amelyre minden körülmények között számíthatott. Azt hiszem, előbb-utóbb mind nyájan felismertük ennek a címnek a megtisztelő, felemelő voltát. Én pedig különös megtiszteltetésnek érzem, hogy annak a kari közösségnek, amelynek mi, első évfolyam, a kezdetektől meghatá rozó része voltunk, most dékánként én állhatok az élén. Ennek az évfolyamnak a tagjai ma az egyes jogászi hivatásrendekben, a köz élet különböző területein tevékenykednek, közülük sokan vezető pozícióban. Tehát a kiemelt felelősség vállalása körünkben nem egyedi jelenség. Nekem a Gondviselés megadta, hogy viszonylag egyenes úton haladhattam az egyetemi pályán; ennek most elér keztem egy állomásához. Oktatni már demonstrátorként elkezd hettem – mint sok más társam az első évfolyamról, akik közül többen ma is karunk oktatói –, tehát ez egy viszonylag korai ta pasztalat volt számunkra. Kari vezető, tanulmányi dékánhelyettes 2010-ben lettem, azóta volt alkalmam többé-kevésbé belelátni a kar működésébe. Igyekszem felnőni a mostani feladathoz is. Jól esik a bizalom, amellyel a kari közösség körülvesz, de nem árt alázatosan észben tartani, hogy a megbízatás időleges, s mások is alkalmasak rá. Egy vagyok a sok közül. Most éppen rám esett a választás.

Cs.: Mikor döntötte el, hogy jogi szakon tanul tovább, illetve mi állt a dönté se hátterében? Miért pont a Pázmányra esett a választása?

Dr. K. L.: Én eredetileg bölcsészhallgatónak készültem: a törté nelem és az irodalom érdekelt leginkább. Nem volt nálunk jogász a családban. Emlékszem, bementem egyszer az ELTE jogi karára, s megszemléltem a folyosókon kifüggesztett órarendeket. Polgári jog, Büntetőjog, Közigazgatási jog, Pénzügyi jog, Statisztika… –csupa végtelenül szürkének tűnő tantárgynevet láttam. Egy unal mas jogszabálytenger bontakozott ki lelki szemeim előtt. Már ott tartottam, hogy a jelentkezési lapra (akkor még papír alapú volt) beírom a bölcsészettudományi képzést, a magyar és a történelem szakot, mikor hazajött édesapám, s elújságolta, hogy találkozott egy ismerős jogásszal, aki erőteljesen érvelt amellett, hogy menjek inkább jogász szakra, biztosan nem fogom megbánni. Végül beír tam hát a jogot, az ELTÉ-t, mert akkor még nem volt közismert, hogy a Pázmányon is indulni fog a jogászképzés. A felvételin igen magas volt a ponthatár, én pedig lemaradtam. A hozott pontjaim jók voltak, a történelem felvételi is jól sikerült, de a magyar írásbelit elrontottam. Közben azonban a katolikus sajtóban meghirdették a Pázmány jogász szakját is, amelyre szintén jelentkeztem. Ide végül fölvételt nyertem. Ma meggyőződésem, hogy az isteni Gondvise lés alakította így a sorsomat. Abban is, hogy végül a jogász szakra jöttem, mert tanulmányaim közben, viszonylag hamar, világossá vált számomra, hogy egyrészt a jogtudománynak erős köze van a történelemhez is, másrészt, hogy nagyon izgalmas, az emberrel, az emberi közösséggel foglalkozó tudomány és hivatás a miénk. S abban is, hogy a Pázmányra kerültem, mert láthatóan az Úristen hosszabb távon is feladatot szánt nekem ebben a közösségben.

Cs.: Tudna nekünk mesélni kicsit a diákéveiről és arról a bizonyos „első év folyamról”? Milyen érzés volt valami újnak a részévé válni?

Dr. K. L.: Nagyon jó a kérdés, mert az alapélményünk egyik fő összetevője valóban az volt, hogy egy új kezdeményezés részesei vagyunk, ami nagy szabadságot és lendületet adott a kar akkori vezetőinek, oktatóinak és nekünk, hallgatóknak is. Éreztük, hogy sok múlik rajtunk: tőlünk is függ a kezdeményezés sikere. Rajtunk fogják először lemérni, hogy milyen is a Pázmány jogi kara. Rá adásul éreztük azt is, hogy ezt az új jogi kart nem fogadta kifeje zetten baráti légkör az akkori kormányzat részéről, s nyilván más, akkor már működő hazai jogi karok is úgy tekintettek rá, hogy versenytársuk akad a jogászképzésben. Mindennek a lelki terhét viszont a mindennapokban eloszlatta az, hogy a szemünk láttára bontakozott ki az új kar, annak oktatási tevékenysége, infrastruk túrája. Első évben még a Páli Szent Vincéről elnevezett irgalmas nővérek Ménesi úti rendházában tanultunk – ez az ebédlő volt az előadó –, s csak másodévtől költöztünk a Szentkirályi utcába, ahol a mostani, eléggé hosszúkás könyvtári olvasóteremben hallgattuk az előadásokat. Csak „cső”-nek hívtuk. Ezt követően pedig a föld szintre költöztünk, az „oszlopcsarnokba”, ami akkor úgy nézett ki, mint egy pince, linóleumborítású padlóval, vakolatlan fallal, kilátszó téglákkal. Műanyag kempingszékeken ülve az ölünkben jegyzeteltünk. Mirtse Laci bácsi, kari gazdasági vezetőnk vásárolt végül, látva ínségünket, felhajtható írólapos székeket. Azon már jól lehetett írni. De ezek az átmeneti nehézségek csak még jobban összekovácsolták a közösséget. Másodévtől a Római jogból jelesre szigorlatozó hallgatóknak Zlinszky professzor úr külön szeminári umot hirdetett, amelyen felkészített minket arra, hogy az elsőéves hallgatóknak Római jogi gyakorlatokat tartsunk. Ebből a kezdeti demonstrátor-közösségből aztán sokan más tanszékekre is elsze

gődtek, először demonstrátornak, majd doktorandusznak, tanár segédnek. Alapító dékánunk tudatos építkezése volt ez az utánpót lásnevelés. Így jópáran elmondhatjuk magunkról a mostani tanári karból is, hogy nemcsak hallgatóként, hanem aztán ifjú oktatóként is részesei lehettünk a kar formálásának.

Cs.: Most már ezek fényében kérdezzük, hogy így „bennfentesként” mi je lenti Önnek a Pázmányos mentalitást, illetve közösséget?

Dr. K. L.: Két dolgot emelnék ki. Egyrészt katolikus egyetem jog- és államtudományi karának közössége vagyunk, tehát nekünk határozott emberképünk van. Úgy tekintünk magunkra és ember társainkra, mint Isten által a saját képmására teremtett, szeretett, megváltott személyekre, akiknek testi, szellemi és lelki kibonta kozása, teljesebb emberré válása csak más emberekkel és Istennel közösségben lehetséges. Ez a hozzáállás kell, hogy érvényesüljön egyetemi közösségünkben, az oktatói-hallgatói-munkatársi vi szonyban is, de hasonlóképp a hivatásrendi szolgálatban is, ami kor akár oktatók, akár itt nevelkedett jövendő jogászok ügyféllel, terhelttel, a maga jogát-igazságát kereső közönséggel találkoznak. Vagyunk jónéhányan, akik így nézünk a másik emberre, de azért mégiscsak sziget vagyunk egy nagy tengerben. Ez növeli egymás ra utaltságunkat, és az ezen az egyetemen oktatók, tanulók, s itt diplomát szerzők közötti szolidaritást. A másik, amit fontosnak tartok megemlíteni: sajátos helyzetünk arra is indít bennünket, hogy mi lehetőleg mindenhol még jobban teljesítsünk. Világné zeti elkötelezettségünkkel és értékrendünkkel a mai világban nem mindenhol arathatunk babért. Ez nem riaszthat el a hitünkről való tanúságtételtől, de tudnunk kell, hogy nekünk az elismertséghez az emberi tisztességen túl a szakmai kiválóság magas fokát is képviselnünk kell. Nem érhetjük be az átlagos teljesítmény nyel. Fontos tudatosítanunk, hogy ez számunk ra erkölcsi kötelesség is, nem elsősorban a külső elvárásnak kívánunk ezzel megfelelni.

Cs.: Dékán úr 2003 óta a Jogtörténeti tanszék okta tója, főbb kutatási területei is ilyen fókuszúak. Már hallgatóként is vonzotta ez a terület, vagy hogy ala kult ez pontosan? Honnan jött ennek az iránynak a szeretete?

Dr. K. L.: A római jog és szélesebb értelemben a jogtörténet iránti érdeklődésem még meste rem és később doktori témavezetőm, Zlinszky János professzor úr mellett bontakozott ki, jog hallgató koromban. A jogászi diploma megszer zése után természetes volt, hogy a tudományos képzésben is jogtörténeti témával foglalkozzak. A római jog döntően az ókori Róma sajátos jogrendszerével, s annak továbbélésével foglal kozik. Ez maga is a jogtörténet része, de a jog történet egésze ennél szélesebb: felöleli minden jogrendszer, jogi kultúra történeti fejlődését.

A doktori értekezésem témája, a bizánci hatás kérdése a középkori magyar jogban, végül bizo nyos mértékig római jog is volt, mivel a bizánci jog lényegét tekintve római jog volt, de magyar jogtörténet is, mert ennek lenyomatát a közép

kori magyar jogrend forrásaiban kerestem. A tudományos munka iránti vonzalmam Frankfurtban bontakozott ki. 2002-2003-ban egy évet tölthettem ott a doktori képzés részeként ösztöndíjasként az európai jogtörténettel foglalkozó Max Planck Intézetben. Ott éreztem rá annak az ízére, hogy mit jelent egy szaktudományos közösségben, egy rendkívül gazdag könyvtári állomány közvet len közelségében olyan témát kutatni, amivel a maga mélységé ben senki sem foglalkozott. A hozzám hasonló doktoranduszok kal, négy-öt professzor vezetése mellett hetente összegyűltünk és minden alkalommal egyikünk beszámolt a kutatásáról, amit egy opponens megjegyzései követtek, végül közös eszmecserére került sor. Később, amikor bírósági szakmai gyakorlaton voltam, majd ügyvédjelölt lettem, az ott folyó munka – bár érdekesnek találtam – már nem tudott letéríteni a tudományos irányról.

Cs.: Ha ki kéne emelnie egy szépségét, vagy meghatározó jellemzőjét a jog történetnek, mit választana?

Dr. K. L.: A jogtörténettudomány igen sokszínű, gazdag tudo mányág. Ez önmagában vonzó, s emlékszem, milyen érdekes volt számos, rendkívül sokféle témájú jogtörténeti doktori projekt ku tatási beszámolóit hallgatni a többi doktorjelölttől a Max Planck Nemzetközi Összehasonlító Jogtörténeti Kutatóiskolában. Olykor ma is hasonló izgalom fog el, ha jogtörténeti konferencián veszek részt. Én úgy tekintek a jogtörténetre, mint az emberi viszonyok ból, a közösségi együttélésből adódó problémák megoldási kísér leteinek tárházára, ahol a számunkra ismert jogtörténelem egészé ben kutathatjuk, miként próbálták megtalálni az emberi együtt

2022. szeptember 15., tanévnyitó: „Egyetemi polgárrá fogadom!”

élés nehézségeinek jogi megoldását. Az igazán érdekes az, amikor a konkrét problémára adott intézményi válaszok mögött rejlő általánosabb kérdéseket kezdjük boncolgatni: egyáltalán milyen emberi helyzetek megoldására alkalmas a jogrend és mire nem, hol vannak a korlátai; mitől függ az, hogy egy jogszabály, jogin tézmény eléri-e a célját; milyen az egyes történeti jogrendszerek emberképe, s az miként változik; hogyan kapcsolódik a jog más társadalmi normákhoz, az erkölcshöz; milyen értékeket hordoz vagy támogat; melyek azok a zsákutcák, amelyeket el szeretnénk kerülni, stb. Vannak, akiket a jogtörténet önmagában, önmagáért érdekel; engem jobban izgat az, hogy a mai ember és mai közösség problémáira nézve milyen tanulságokat rejt a múlt.

Cs.: Ha jól tudjuk, az Egyetemes- állam és jogtörténet főtárgy mellett oktat keresztény erkölcsöt és jogászi etikát is. Mit gondol, a mai világban ilyen témák tanterven belüli „átrágására” mennyire van szükség?

Dr. K. L.: Ezeket a szakmai etikai tárgyakat (ősszel: Jogászi etikai problémák; tavasszal: Keresztény erkölcs és jogászi etika) Zlinszky professzor úrtól „örököltem”. Túl azon, hogy a képzési és kime neti követelmények, tehát a jogászképzésünk külső szabályozója is előírja, hogy tanítsuk a jogászi szakmai etikai normákat és képessé tegyük hallgatóinkat a morális dilemmák felismerésére, azt gon dolom, hogy e nélkül nem is tölthetjük be katolikus egyetemi kül detésünket. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Állam tudományi Karán olyan jogászokat, igazságügyi szervezőket, köz életi embereket kívánunk képezni, akik számára világos az, hogy a jogrendet nem szabad elszakítani erkölcsi alapjától, s kellőképp fel vannak vértezve azzal a keresztény értékrenddel, amely Krisztus tanítására és többezer éves tapasztalatra épül. Ez ad kellő irányt és fogódzókat ahhoz, hogy elkerüljük a különböző kordivatok csap dáit és valóban az embert szolgáljuk a maga egész vertikumában. Ennek oktatása, az ezzel kapcsolatos hallgatói képességfejlesztés nemcsak a kifejezetten jogászi etikai tantárgyak feladata, hanem minden egyes kurzus ismeretanyagát bele kell tudnunk ágyazni egy keresztény világszemlélet egészébe.

Cs.: Ön 2001 és 2005 között elvégezte a környezetvédelmi és az ingatlanforgalmi szakjogász képzéseket is a Deák Ferenc Továbbképző Intézetben. Miért ezekre a területekre esett a választása és így visszagondolva mit mon dana azoknak, akik gondolkodnak a szakjogászképzésen, érdemes volt? Dr. K. L.: A jogászi diploma megszerzése után mindenképp foly tatni akartam valamilyen formában a tanulmányaimat, mert úgy gondoltam, hogy a szakirányú elmélyülés növelheti látókörömet, s elhelyezkedési esélyeimet is. A környezetvédelmi jogi szakirányú továbbképzést azért választottam, mert szép emlékeket ébresztet tek bennem az egyetemi képzés idején e témakörben hallgatott tantárgyak (Környezet és fejlődés, Környezetjog). Valószínűleg szerepet játszott ebben az is, hogy szeretem a természetet, szívesen túrázok, mászok hegyet, síelek. A természet közelségében a lelkem is feltöltődik, s könnyebben megtalálom a kapcsolatot Istennel és önmagammal. Ennek a természetnek, a teremtett világnak a vé delmében nagy szerep hárul a jogászokra is. Az ingatlanforgalmi szakjogászképzésre való beiratkozásomnak azonban prózai oka volt: a doktori képzés három évének kezdetén halasztást kaptam a sorkatonai szolgálat alól, annak leteltekor azonban – nagyjából a frankfurti ösztöndíjas időszakomnak is akkor lett vége – reális esé lye volt annak, hogy behívnak a katonasághoz. Úgy éreztem, hogy nem szívesen szánnék erre fél évet, inkább a doktori projektemet

kívánom befejezni. Lehet, hogy így fontos tapasztalatok maradtak ki az életemből, mindenesetre beiratkoztam az ingatlanforgalmi szakjogászképzésre is, amire hivatkozva újabb szolgálathalasztást engedélyeztek. Azt már a Gondviselésnek köszönhetem, hogy míg a környezetvédelmi jogi szakterületen később nem dolgoztam, az ingatlanjogi ismereteimet bőven kamatoztattam ügyvédi irodai, ügyvédjelölti munkám során. Tehát hasznosnak bizonyult, bár ke rülőúton jutottam erre a képzésre.

Cs.: Mit üzenne a jövő jogászainak?

Dr. K. L.: Azt, hogy használják ki az egyetemen töltött éveket. Ke gyelmi időszak, amit élnek. Ne elégedjenek meg a minimummal! Törekedjenek mindig többre, magasabbra képességeik fejlesztése terén! Ragadjanak meg minél több lehetőséget abból, amit a kar nyújt! Keressék a kibontakozás útját a lelki és az egyéb közösségi programokban, a választható tantárgyakban, a tehetséggondozás különböző fórumain, így tudományos diákköri versenyeken, az egyéb tanulmányi, perbeszéd- és érvelési versenyeken; szerezzenek külföldi egyetemi tapasztalatot az Erasmus+ program és az egyéb ösztöndíjprogramok segítségével, mélyítsék el idegennyelv-tudá sukat! S mindenekelőtt bizalommal beszélgessenek az Úristennel arról, hogy mi a hivatásuk, amire Ő hívja őket! Az Ő szolgálatában járni, önmagunkat teljesen odaadni, értelmet, célt és távlatot ad az életünknek. Egyben fel is szabadít, mert biztosak lehetünk abban, hogy lehetetlent nem kér, s hogy mindent megad, amire szüksé günk van ahhoz, hogy a küldetést teljesítsük.

Cs.: Dékán úr számára bizonyára nem titok a hallgatói szervezetek gólyatá bor iránti törekvése, mégis félve kérdezzük meg, hogy lát-e ennek megvalósulására reális esélyt a közeljövőben?

Dr. K. L.: Az elmúlt években, mikor gólyatábor helyett orientá ciós napokat tartottunk, ott munkált bennünk sok korábbi évnek az a tapasztalata, hogy a gólyatábor egyszerre szép lehetőség a kö zösségépítésre, s egyszerre ott rejlik benne a jelentős kockázata annak, hogy ezt a lehetőséget aláássák és visszájára fordítsák olya nok, akiknek a közösségi időtöltésről a katolikus egyetem szellemi ségétől jelentősen eltérő elképzeléseik vannak. Láttuk azt is, hogy más egyetemeken milyen súlyos következmények adódtak abból, hogy egyesekben nem működött egy belső korlát, ami számunkra természetesnek tűnik. Saját gólyatáborainkból is vannak olyan ta pasztalataink, amelyek óvatosságra intenek. Nem szeretnénk abba a csapdába esni, hogy kevesek kicsapongása olyan botrányt okoz zon, ami sokak kedvét veszi el az egyetemi közösségtől. A kérdést tehát úgy is megfogalmazhatjuk, hogy tudjuk-e ennek a kockázatát megnyugtatóan csökkenteni, úgy, hogy a gólyatáborban rejlő kö zösségformáló lehetőségek egyúttal megteremhessék a jó gyümöl csüket. Erről közös gondolkodás zajlik, amelyben természetesen a hallgatói képviseletet is fontos partnernek tekintjük.

Köszönöm szépen a beszélgetést a Dékán Úrnak!

Az interjút készítette: Tasi Csenge

Interjú Halupka Viktorral

Halupka Viktor negyedéves joghallgató, karunk Környezetjo gi és Versenyjogi tanszékének demonstrátora. Most őt kér deztem tapasztalatairól.

Mozol Kristóf András: Mi motivált arra, hogy demonstrátornak jelentkezz? Halupka Viktor: Amikor 2019-ben megkezdtem a tanulmányai mat, szinte párhuzamosan csöppentem bele a munka világába is. Nagyon sokáig azon az álláspontom voltam - szinte büszkén han goztatva -, hogy én nem leszek semmilyen hallgatói szervezet tag ja, és más “gittegylethez” sem fogok soha az életben csatlakozni. A munkatapasztalatot akkoriban sokkal fontosabbnak tartottam, mondván az lényegesen nagyobb előnyt jelent a diploma megszer zése után, mint bármilyen közösségi tevékenység az iskolában. Az tán jött a covid és a lezárások, ahol az volt a szerencsém, hogy nem otthon, hanem végig az irodában dolgoztam, így a “homeschool ” helyett számomra az az időszak “officeschool ”-ként funkcionált. Ez pedig még inkább megerősítette bennem azt az elgondolást, hogy igen, én csinálom jól, ennek van értelme… 2021 második szem eszterében érkezett el az életembe a pálfordulás. Ez azért humo ros, mert valóban egy Pál hozta el az életemben ezt a fordulatot, Szilágyi Pál tanár úr személyében. A szabadon választható tárgyak közül a kreditszám megszerzése érdekében felvettem a Verseny politika nevű kurzust (amit ezúton is ajánlok mindenkinek). Már az első alkalommal is érdekesnek találtam a témát, a tanár úr előa dásmódja és közvetlensége pedig fenomenális volt. Volt egy on line óra, amikor senki más nem jelentkezett be, csak a tanár úr és én. Ezen az alkalmon nyílt lehetőség kötetlenebbül beszélgetnünk sokféle témáról. Ekkor hangzott el egy egyszerű mondat, amelynek köszönhetően ráébredtem, hogy amit addig gondoltam az egész hallgatói szervezetrendszer létének értelméről, egy totális zsákutca volt. Érdekelt a jogterület, és úgy éreztem, jobban a tűzközelbe szeretnék kerülni, elsajátítani a versenyjog csínját-bínját, erre pedig a legjobb lehetőség, ha részt veszek a Tanszék – jobban mondva a Versenyjogi Kutatóközpont – mindennapjaiban.

M. K. A.: Miért éppen a versenyjog nyerte el a tetszésed?

H. V.: Véleményem szerint az emberek az életük során két igazit keresnek. Az egyik a köznapi értelemben vett igazi, tehát a nagy ő (pedig az csupán shift + ő), a másik igazi pedig a hivatás. Nekünk, joghallgatóknak ez kétfordulós verseny, mert idővel szükséges megtalálnunk azt a jogterületet, ami mellett elköteleződhetünk. Úgy érzem, hogy nekem ez a versenyjog. Nagyon sokat gondol koztam végzős koromban, hogy hova adjam be a jelentkezésemet. A jog mellett mindig is a közgazdaságtan felé húzott a szívem, de végül Justitia került ki győztesen. Itt vissza kell, hogy utaljak arra a bizonyos Versenypolitika kurzusra, ahol tisztán emlékszem, hogy a gazdasági erőfölénnyel való visszaélésekről beszélt a tanár úr. Ekkor éreztem azt, hogy végre megvan! Ez az a jogterület, amit kerestem! A versenypolitikának szerves részét képezi a közgazda ságtan, mondhatnám elválaszthatatlanok. Így a versenyjoggal két legyet ütöttem egy csapásra. Közel áll hozzám, mert egy izgalmas és rendkívül dinamikusan fejlődő jogterület, nem túlzok, ha azt mondom, hogy ez az évtized a versenyjog évtizede lesz. Gondol junk csak bele, hányszor olvashatunk olyan cikkeket, ahol a nagy cégek gigantikus bírságokat kapnak. Ez az ékes bizonyítéka annak,

hogy a versenyhatóságok szerte a világban próbálják óvni a tisz tességes piaci verseny biztonságát, és ezzel együtt a fogyasztókat, azaz minket is!

M. K. A.: Mennyi többletfeladatot kaptál, mennyire kihívásokkal teli a de monstrátorság?

H. V.: A Versenyjogi Kutatóközpontban azt szeretem, hogy for dítva működik a feladatok kiosztása, mint bárhol máshol. Senkire nem delegálnak feladatot, csak kérésre. Ez lehetővé teszi számom ra, hogy tökéletesen igazíthassam a demonstrátori tevékenysége imet mind a tanulmányaimhoz, mind pedig a munkámhoz. Sose éreztem többletterhelésnek, valamint egyszer sem jutott eszembe, hogy bár ne vállaltam volna be… Felnőttként és egyenlő partner ként kezelnek demonstrátorként, hiszen nincs is kapacitása arra a kutatóknak, hogy folyton ellenőrizgessenek, pont ezért működik harmonikusan a közös munkavégzés. Van egy honlapja a Kuta tóközpontnak, amit szeretettel ajánlok mindenkinek, mert szerin tem nagyon klassz és aktuális tartalmak kerülnek ki rá. Itt a leg könnyebben nyomon követhető a tevékenységünk, keressetek rá: http://www.versenyjog.com/index.php/hu/ Demonstrátorként arról a témáról írhatok bejegyzést, ami igazán érdekel és akkor, amikor időm engedi. Szinte mindenben szabad kezet kapok, és amennyiben az írásom megfelel a formai köve telményeknek, illetve tartalmilag is helytálló, felkerül a honlapra. Számomra ez a szabadság és hozzáállás teszi igazán vonzóvá a de monstrátorkodást, így tudom magamból kihozni a maximumot.

M. K. A.: Van olyan tudás vagy tapasztalat, amit tudtál kamatoztatni? H. V.: A versenyjog egy elég szerteágazó jogterület, így a tisztes ségtelen kereskedelmi gyakorlatok szankcionálásával is foglalko zik. Az ezen tárgykörbe tartozó esetek a Gazdasági Versenyhivatal (rövidítve: GVH) felügyelete alá tartoznak. Ilyen például az influ encer marketing is. A Versenyjogi Kutatóközpontnak hála, 2022. elején volt szerencsém részt venni egy konferencián, amelynek témája az új UCP irányelvek voltak (Unfair Commercial Practices di rective, vagyis a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló 2005/29/ EK irányelv). Itt érintőlegesen szóba kerültek az influencerek is. A meghívott előadók között volt a GVH Versenytanácsának egyik

tagja, aki röviden ismertette a frissen megjelent #GVH#Megfe leles#Velemenyvezer című tájékoztatójának tervezetét. Eltelt 1-2 hónap, amikor feltűnt az Instagramon, hogy egy gyermekkori ba rátom egyre több influencer jellegű posztot tesz ki, és a követőinek a száma is elérte a több tízezres nagyságrendet. Teljesen véletlenül összefutottunk valahol és elkezdtünk beszélgetni. Eleinte csak a kötelező körök, aztán a nosztalgia, végül az ő influencer karrierje is szóba került. Gondoltam rákérdezek finoman, hogy mennyire tartja be a GVH előírásait? Sajnos karrierje során csak G.w.M.ről hallott (aki esetleg nem ismerné: egy magyar rapper), GVH-ról nem igazán. Együtt megnéztük a Tájékoztató tervezetét, és töröl tük/korrigáltuk azokat a bejegyzéseit, ahol nem volt feltüntetve megfelelően, hogy “reklám” vagy “fizetett együttműködés”, ezzel megspórolva számára pár százezer forintot.

M. K. A.: Van esetleg olyan kulisszatitok, vagy vidám élmény, amibe be tudsz minket avatni?

H. V.: A kedvenc kulisszatitkom a tanszéki könyvtár. Tudni kell rólam, hogy imádok olvasni, órákat el tudok tölteni pusztán azzal, hogy válogatok a könyvek közül és bele-beleolvasok, átfutom őket stb. Az évek során sokszor volt gyakorlati órám olyan termekben az egyetemen, amik tele vannak könyvekkel, de egy zárható üveg szekrény gátolja, hogy hozzájuk férhessünk. Nem tudom, a hall gatótársaim, hogy vannak vele, de én nagyon gyakran bámulom ezeket, szinte késztetést érzek arra, hogy kinyissam a szekrényt és áttanulmányozzam ezeket a könyveket. A Környezetjogi és Ver senyjogi Tanszéken ezt végre megtehetem. Demonstrátorként szinte korlátlan hozzáférésem van a könyvtárhoz és imádom! Ha esetleg valaha eltűnnék, ott keressetek!

M. K. A.: Kinek ajánlod a demonstrátorságot?

H. V.: Szeretném megosztani azt a gondolatot, amit Szilágyi Pál Tanár Úr mondott abban a bizonyos beszélgetésben. Fontos a megfelelő munkatapasztalat megszerzése, de az egyetem után 4050 év tapasztalat vár. Azokat az élményeket, amiket a hallgatói szervezetek vagy a különböző tanulmányi versenyek (OTDK, Moot court stb.) nyújthatnak, utólag már nem lehet megszerezni. Ha valaki olyan szerencsés, hogy még az egyetem alatt megtalálja azt a jogterületet, ami iránt tud lelkesedni és érdekli, mindenképp jelentkezzen demonstrátornak, mert ez egy igazán remek lehető ség arra, hogy el lehessen mélyülni az adott jogterületben. Akár a demonstrátorkodás, akár más hallgatói szervezetek pont arra jöt tek létre, hogy kapcsolatokat építhessünk, tanuljunk, és közben jól érezzük magunkat! Egy kedves barátom gondolatával zárnám az interjút, aki egy sör mellett azt mondta: “Srácok, mindig az idősek hivatkoznak a régi szép időkre…Ha mi beszélgetünk majd 20 év múlva, az egyetemi éveinkre fogunk úgy visszagondolni, mint régi szép időkre, ezek most vannak… használjuk ki!! ”

M. K. A.: Köszönöm az interjút! Mindenkinek ajánlom a kar honlapján a tanszékek oldalainak gyakori látogatását, hátha demonstrátori pozíciókat hirdetnek! Ha pedig a versenyjog keltette fel az érdeklődéseteket, meleg szívvel ajánlom a http://www.versenyjog.com/index.php/hu/ oldal felkeresését!

A beszélgetést készítette: Mozol Kristóf András

Ha az ördög Pradát visel, mit hord az ördög ügyvédje?

– jogeset szemelvények a divat világából

Chanel, Dior, Gucci – ezek talán mindenki számára ismerő sen csengő márkanevek. Valakit izgalommal tölt el egy Iris van Herpen 3D nyomtatású estélyi vagy egy Mugler által ter vezett body és vannak, akik még a zoknivásárlást is kínszen vedésként élik meg.

Az öltözködésre tekinthetünk az önkifejezés eszközeként, a divat ra pedig művészetként, de akár megvetően is gondolhatunk azok ra, akik ilyen felszínes hóbortoknak hódolnak. Egy dolog azonban biztos, a divat akarva akaratlanul is belopózik mindennapjainkba. Mindenképp érdemes kitekinteni erre a dollárbilliókat érő üzlet ágra, amelynek működését aktívan segíti és terelgeti a folyamatos kihívásokkal szembenéző szellemi alkotások joga.

Az egyik leghíresebb divatvilágból származó jogeset a Christian Louboutin SA v. Yves Saint Laurent America Inc. ügy, amikor is a fel peres Louboutin azzal vádolta a YSL divatházat, hogy megtévesz tően hasonló árnyalatú vöröstalpú cipőket dobott piacra a 2011-es Cruise kollekciójában. A vörösszőnyegek alapdarabjának számító, a popkultúrában csak „red bottoms ”-ként emlegetett Louboutin ci pők megkülönböztető jellegzetessége a vörösszínű talprész. Az alperes Yves Saint Laurent szerint azonban a márka vörös talpai nem rendelkeznek egyediséggel, hiszen a Louboutin is másolhatta XIV. Lajos király vöröstalpú tánccipőit vagy az Óz, a nagy varázsló

Dorothy-jának piros cipellőjét. Az ügyben eljáró bíróság ítéletében részben igazat adott a Louboutin-nek, hiszen vörös talp oltalom ban részesül, azonban az ítélet kimondta, hogy a többi versenytárs is forgalmazhat vörös talpú cipőket, feltéve, hogy az egész cipő ilyen színű – ezáltal az Yves Saint Laurent-nak nem kellett visz szavonnia a monokróm piros lábbelijeit. Így jóllakott a kecske, de megmaradt a káposzta is.

„

I could buy designer, but this Fashion Nova fit ” – A Fashion Nova „jelenség” alapjaiban változtatta meg a divathoz való viszonyulá sunkat. Azáltal, hogy olyan hírességek, influenszerek, mint Kylie Jenner vagy Cardi B a Fashion Nova márka reklámarcaivá váltak gyakorlatilag elindult egy folyamat, ami az átlagember számára is elérhetővé tette az eddig csak Hollywood számára megfizethető luxust. Az eddig tabusított „high fashion ” helyett megjelent a min denki számára, egy kattintással elérhető „ fast fashion ”. Bár sokak nak lélekemelő lehet, hogy cirka 30 dollárért ugyanazt a viselheti, mint kedvenc celebritása, a nem fenntartható divatnak számos ár nyoldala van, amelyeket egy ilyen terjedelmű cikkben nem is lehet ismertetni. A „ fast fashion ” kapcsán felmerülő jogvitákat többnyire az jellemzi, hogy a tömegmárka alapul veszi a luxusmárka egyik jellegzetes termékét, és ebből egy sajátot dob a piacra, innentől pe dig a nagy divatház jóindulatán, majd pedig az eljáró bíróságon múlik, hogy szolgai másolatnak minősül-e az adott produktum.

Ilyesfajta perbe keveredett a korábban említett Fashion Nova is, amikor a Versace tulajdonát képző „Barocco” és „Greca” grafi kákat kísértetiesen imitáló terméke ket dobott piacra. Azonban nemcsak mintákról volt szó, a Jennifer Lopez által híressé tett dzsungel mintás ru hának is készült koppintása, ami a Versace divatház számára az egyik legjelentősebb divatpillanatok egyi ke volt. A színésznő/énekesnő által, a 2000-es Grammy díjátadón viselt ruhadarab anno olyan érdeklődést váltott ki a nagyérdeműből, hogy a Google-keresések számára tekintet tel a cég létrehozta a Google Kép keresőt. (A Versace v. Fashion Nova ügyben a felek peren kívül egyeztek meg.) Továbbá rendszeresen hasonló perekbe keveredik a Forever 21 nevű cég is, amelynek egyes termékei megszólalásig hasonlí tanak a Gucci, a Puma x Fenty vagy az Adidas által árusított ru haneműkre. Emellett pedig beszélhetünk még a hamisítványok, replikák problémaköréről, ahol első ránézésre semmilyen különb ség nem figyelhető meg az eredeti termék és a másolat között. Ter mészetesen az olyan nagyvállalatok, mint a „ fast fashion ” nagyágyú Inditex és társai nem engedhetnek meg maguknak olyan helyze teket, ahol a jogsértés ténye ilyen mértékben nyilvánvaló. A szó szoros értelemben vett replikák árusítása többnyire Ebay-en vagy Amazonon történik, ám ezek felszámolása még a nagy befolyású divatmárkák számára is sziszifuszi feladat.

A sör története

A sör korunk és minden idők egyik legkedveltebb alkoholos ita la. Minden egyes európai országban akár több millió hektoliternyi elfogyhat belőle egy évben. A cseh, belga és német sörök pedig világhírűek, és itthon is számos neves márka megtalálható a boltok polcain, kezdve a kis vegyeskereskedésektől egészen a nagy szuper marketekig. A sör nem egy kifejezetten magas alkoholtartalommal rendelkező ital, bár manapság már igencsak erős verziókat is készí tenek belőle. A sörnek alapvető összetevője a maláta, a komló és a víz, de ezeken kívül egyéb alapanyagokat is fel lehet használni az ital elkészítésekor.

A sör olyan, mint a zene: kis túlzással egyidős az emberiség gel. Az első megjelenése 8000 évvel ezelőttre tehető, a Tigris és az Eufrátesz folyók között. A térség az ókorban jelentős fejlettséggel rendelkezett, így nem meglepő, hogy a sörre utaló forrásokat is itt találtunk először. Az ókori Egyiptom is jelentős sörkultúrával rendelkezett, több olyan agyagtáblát találtak a régészek, amely egy sörhöz hasonló szeszes ital elkészítésének lépéseit sorolta fel. Ér dekesség, hogy ezeket az ókori söröket pontosabb lenne inkább árpalének hívni, mivel az összetevőik közül hiányzott a komló.

Európába arab közvetítéssel jutott el a sörnek a híre, és rögtön nagyon népszerű lett a középkorban. Az európai sörfőzés kialaku lása a katolikus egyház kolostoraihoz köthető, a sajthoz hasonlóan a szerzetesek sört is előállítottak. A kolostorokhoz kötődően ala

Cikkem lezárásaként egy érdekes kivételt, a Louis Vuitton Malle tier, S.A. v. My Other Bag, Inc. ügyet hoztam, amelyben a bíróság a paródia védelmében részesítette a My Other Bag által gyártott vászon táskákat. A divatvilágban végbeme nő jogviták kapcsán ritkán van arra precedens, hogy valamelyik fél azzal igazolja a felhasználás jogszerűségét, hogy a terméke paródia. Az ügyben a pereskedésre okot adó szatyrok közönséges vászon bevásárlótáskák voltak, amelyeken a grafika egyes lu xusmárkák jólismert táskáit – többek között a Louis Vuitton egyik híres modelljét – imitálta. Ezzel utalva az Egyesült Államokban – meg persze a világ minden táján elterjedt – „my other car ...” autómatricákra, amelyeken az olvasható, hogy a pl. „a másik autóm egy Porsche, de szervízben van”, az ilyen matricákat pedig többnyire az olcsóbb, idősebb autók tulajdonosai ragasztják a gépjárműveikre. A vászontáska gyártó cég az ironikus „my other ” jelenségre reagálva készítette a paródiának szánt termékeit, amelyek miatt jogvitában találták magukat a diva tóriás Louis Vuitton-nal. Az ügyben eljá ró bíróság ítéletében még csipkelődve oda is szólt a luxusmárkának, hogy „Talán ismeretlen számukra az „my other ...” for mula. Vagy csak nincs humorérzékük.”

Írta: Petneházi Réka

kultak ki később a sörfőző céhek, amelyek a középkor gazdasági berendezkedéséből eredően, jelentős szakképzetséggel rendelkez tek. A sör olyan magaslatokba emelkedett, hogy Bajorországban, ahol a mai napig híresen jó sörök vannak, 1516-ban hoztak egy sörtisztasági törvényt, amely napjainkban is hatályos.

A sörfőzése folyamatosan fejlődött és egyre népszerűbb lett. Az újkorban és az iparosodás során megjelentek az egyes sörfőző gyá rak, és több híres márka is létrejött a 20. század előtt. Manapság a sör olyan népszerű, hogy megkerülhetetlen termék lett, egyes éte lek is a felhasználásával készülnek.

Magyarországon először a 12. században jelent meg ez az ital, a virágzása pedig a tizenkilencedikben jött el. Itthon is méltán po puláris a sörfőzés, az egyes adatok alapján csak Magyarországon évente több mint 6 millió liter sört készítenek.

Kijelenthetjük, hogy a sör végig kísérte az emberiség fejlődését, vele együtt fejlődött és lett egyre minősé gibb és mennyiségben is több. Célja azon ban a mai napig ugyanaz maradt, hogy az emberek egymás társaságában beszélges senek egy jót és élvezzék az élet „egyszerű” mindennapi szépségeit. Egészségetekre!

Írta: Balla György

A Dunning-Kruger hatás

Justin Kruger és David Dunning, a Cornell egyetem két ku tatója 1999-ben publikált egy tanulmányt, amely különféle eredményekkel azt próbálta bizonyítani, hogy minél keve sebbet tud valaki egy adott dologról, annál inkább hajlamos túlbecsülni a saját tudását . Dunning és Kruger a szövegér téstől a gépjármű vezetésen, a humorérzéken, a teniszen, a nyelvtani ismereteken át a sakkozásig készítettek különféle felméréseket, melyek egyöntetűen azt mutatták ki, hogy a kevesebb tudással, készséggel rendelkezők rendszerint túl becsülik saját képességeiket.

Azt tudni, hogy mégis mennyire értünk valamihez, illetve, hogy milyen képességekkel rendelkezünk a többi emberhez képest, nem csupán az önbizalmunk növe lésére való. Egy, a tudásunkról alkotott reális kép segít eldönte ni, mikor bízhatunk meg a saját döntéseinkben, ösztöneinkben, és mikor szorulunk mások ta nácsaira. A pszichológiai fel mérések szerint azonban nem vagyunk túl jók a saját képessé geink felmérésben, hiszékenyek vagyunk, gyakran túlbecsüljük kvalitásainkat. Mindenkinek van tudásbeli hiánya, amit nem vesz észre: ez a Dunning-Kruger effektus.

Az effektus bizonyítására több kutatás is készült már az évek során. Az egyik legelső ilyen fel mérésen két szoftverfejlesztő cég megkérte a munkavállalóit, hogy értékeljék saját teljesítményüket. Az egyik cégnél a válaszadók 32%-a, míg a másiknál 42%-a sorolta magát a legjobb 5%-ba. Egy másik Egyesült Államokban elvégzett kutatás szerint a megkér dezettek 88%-a válaszolta azt, hogy az átlagnál jobbak a vezetési képességei. Ugyanez a túlbecsülés figyelhető meg különösképpen amikor erkölcsünkről, egészségi állapotunkról, érzelmi intelligen ciánkról vélekedünk.

Dunning és Kruger szerint a hiányos tudással rendelkezőket két „átok” is sújtja: egyrészt hibáznak és rossz döntéseket hoznak, másrészt pedig a hiányos tudásuk miatt nem képesek felismerni a hibáikat, a rosszul teljesítőknél pont a szakértelem hiányzik, amely segítségével felismerhetnék a rossz teljesítményüket.

Dunning és Kruger egyik első felmérésüket az egyetemi vitakö rökben készítették el. A csapatokban leggyengébben teljesítők (akik minden 5 körből 4-et elveszítettek) 60%-a úgy érezte, hogy meg nyerte a vitát. Ennek az az oka, hogy ők nem rendelkeztek a vita szabályainak az ismeretével, így nem is vették észre, hogy vita folya mán az érvelésük nem volt kellően felépítve, logikailag hibás volt.

Erre a hipotézisre készített teszteket Daniel Ames és Lara Kammrath, amelyek alapján hasonló eredményekre jutottak a má sok iránt való érzékenységet vizsgálva: a megkérdezettek túlnyo mó többsége saját magát az átlagnál empatikusabbnak, érzelmes nek vallotta.

Kiemelendő, hogy a fenti kutatások során nem az ego által oko zott vakságról van szó. A felmérések megállapították azt is, hogy az emberek többsége általában elismeri a hiányosságait, miután felismeri őket, és valaki elmagyarázza nekik mit miért csináltak rosszul.

A közepes tudással, és átlagos tapasztalattal rendelkezők gyak ran kevésbé bíznak a képességeikben; eleget tudnak ahhoz, hogy tudják mennyi mindenről nem is tudnak. Egy tipikus jártasság esetében megfigyelhető, hogy a hozzá nem értők hajlamosak túl becsülni a saját képzettségüket, nem képesek felismerni, ha valaki más jobban ért az adott tevékenységhez. Az adott téma szakér tői ezzel szemben többnyire tisztában vannak a saját tudásukkal. Ők másféle hibára hajlamosak: azt hiszik, mindenki más is annyit tud, mint ők, és alapvetőnek vesznek olyan tényeket, amelyek az átlagos tudásúaknak sem azok. Tehát, mind a tudatlan, mind a nagytudású emberek gyakran tévesen ítélik meg önmagukat: ha kompetensek, és elmélyült tudással rendelkeznek nem látják milyen különlegesek, ha pedig nem elég kompetensek, nem ren delkeznek jártassággal az adott témában, nem látják a hibáikat. Fontos kiemelni, hogy itt a tu datlan emberek alatt, nem csak a buta emberekről van szó, hanem mindenkiről, aki egy adott terü letnek nem a szakértője.

Azt, hogy mennyire is vagyunk jók valamiben, sokféleképp meg tudhatjuk. Mindig kérjünk visz szajelzést az emberektől – a kommunikáció itt is kulcsszerepet játszik –, ami még fontosabb, hogy gondoljuk végig, amit hallunk, bármilyen nehéz is legyen. Hangsúlyos továbbá a folyamatos ta nulás, önfejlesztés. Minél többet tudunk egy adott dologról, annál kisebb az esélye, hogy „láthatatlan hiányosságok” legyenek a tudá sunkban. (Elvégre csak megfelelő mennyiségű tudás birtokában mondhatjuk egy jogkérdésre azt, hogy „attól függ”).

A Dunning-Kruger hatást sok kritika éri a mai napig. A pszi chológia egyénfüggősége, a körülmények, a kultúra, a megkérde zettek, a kérdések összeállítása, a társadalmi helyzet mind-mind torzíthatja a képet. A megfigyelések alapján törvényszerűségeket nem lehet levonni. Például Japánban a sajátos kulturális környezet következtében a legtöbb teszt alapján az emberek nem túl, hanem alábecsülik képességeiket, még akkor is, ha egy területen rengeteg információ birtokában vannak. Ezzel szemben az Egyesül Álla mok polgárai jelentősen túlbecsülik saját képességeiket, akár alap vető tények ismeretének hiányában is.

Az effektus vicces, de elgondolkodtató kritikája, hogy Dunning és Kruger való jában ugyancsak túlbecsülik a saját ké pességeiket az emberi elme és viselkedés viszonylatában, így az egész állításuk egy paradoxonná válik.

Írta: Lengyel Levente

Lóverseny és a lósportfogadás elterjedése Magyarországon

„Angliának három dolga van, amit meg kell tanulnunk: az alkotmány, a gépipar és a lótenyésztés.” – Széchenyi István 1802-ben tartották az első futtatást Batthyány gróf birtokán, amely a mai Városligeti fasornak felelne meg, később Gróf Hunyadi Jó zsef pedig Ürményben, mely Nyitra mellett található, pontosabban a Keszi-síkságon (a mai Szlovákia területén) rendezett versenye ket. Ez volt az a pillanat, amely felkeltette a napóleoni háborúban többszörösen kitüntetett huszártiszt, Széchenyi István figyelmét és aminek következtében elindult egy hatéves tanulmányi útra, Angliába 1815-ben. Newmarketben – ahol már 1200-as évek óta folyamatosan rendeztek versenyeket – sajátította el a versenyzés, illetve a lótenyésztés alapjait.

Széchenyi a mezőgazdasági vonóerőnek tartott ágazat fejlesz tése mellett célként tűzte ki maga elé a nemesség hazacsábítását is, melyet lóversenyekkel akart elérni. 1821-ben elkészítette a kez detleges versenyszabályzatot Lovaspályázás törvényeinek projektuma címen. 1822-ben elküldte az engedélykérelmet a császárnak, majd 4 év várakozás után, 1826-ban, Pozsonyban megrendezték az első versenyt – az osztrákok min den tömeges rendezvénytől, ebből adódóan a lóversenytől is féltek, ezért került sor az ese ményre Bécshez közel.

Nem sokkal később, 1827. június 6-án nagy sikernek ör vendett az első Pesti Gyepen rendezett verseny. Széchenyi barátaival, Orczy Lőrinccel, Wesselényi Miklóssal és He inrich Jánossal közösen fe dezte fel a megfelelő területet és bérelte ki 400 forintért. Kezdetben a pálya csak ideig lenes tribünnel volt ellátva, de egy évvel később már teljesen újonnan felépített pódium és parkosított terület várta a szurkolókat. A helyszín nagyjából a mostani Fradi-pálya helye lenne az Üllői és a Soroksári út kö zött, a Szent István Kórház mögött. Ekkor még a lovak nagyré szét angol trénerek készítették fel és angol lovasok is lovagolták meg őket. Széchenyi egyik barátjához írt levele szerint több mint 25.000 ember tett tanúbizonyságot a versenyen. Az eredményeket az úgynevezett „Gyepkönyvben” tartották számon. Az első nyer tes Babieka volt, az állat Széchenyi istállójában nevelkedett, majd a következő napon ugyancsak egy, Széchenyi Cenken található lo vardájából származó Al-Borac kanca bizonyult a leggyorsabbnak.

Az évek során összegyűlt tapasztalatokat Széchenyi a Lovakrul írott könyvében tette közzé 1828-ban, melynek sikeréről árulkodik az is, hogy annak idején még dán nyelvre is lefordították. 1832ben megjelent az első Magyar Méneskönyv gróf Nádasdy Tamás szerkesztésében, amelyet a mai napig kiadnak, a töretlenül nagy érdeklődésre tekintettel. 1853-ban megalakult itthon a Kisbéri

Ménes, aminek az állományába 1865-ben megvásárolták az Angli ából származó, Buccaneerre névre hallgató mént. Később az állat több mint 21 évig biztosította a fedeztetést. Feltétlenül meg kell említenünk az egyik utódját, az 1873-ban született Kisbért – mert róla még a későbbiekben szó lesz.

Széchenyi remekül döntött mikor elhatározta, hogy kiutazik Angliába, ugyanis hazánkban az angoloktól átvett lóversenyzés hatalmas sikert aratott. Nőtt a hazai tenyésztők, futtatók száma, nem csak Pesten, hanem vidéki városokban is pl.: Debrecen, Sop ron, Pécs, Szabadka. Talán a hazai lovassportok csúcsának kezdetét 1874-hez köthetjük, ahhoz az évhez, mikor megszületett Kincsem.

Az új lóversenypályát 1878-ban kezdték el építeni, tervezőjének nevéhez kapcsolódik a bécsi pálya is. A pálya a mai Thököly, Dózsa György, Kerepesi és Hermina utak által határolt területen volt. Itt már sokkal felszereltebb pálya állt rendelkezésre, telepítettek vi zesárkot és más-más akadályokat is. Talán sulykolja a jelentőségét és ünnepi hangulatát, hogy a megnyitáson Erzsébet királyné és bátyja, Lajos bajor herceg is részt vett. Azonban az új pálya nem volt hosszúéletű, az utolsó ver senyt 1918 október 13-án tar tották abból az okból kifolyó lag, hogy a főváros felmondta a terület bérletét és az épületet emiatt lebontották. Ma már csak a Népstadiont találjuk a helyszínen.

Magyarországon a lóver senyzésnek két ága van, a galopp és az ügető, ezeket összefoglalóan lósportnak , míg más lovakkal kapcsola tos sportot – például a díj ugratást, vagy díjlovaglást –lovassportnak nevezzük. Ga lopp esetén a kétéves kort elérő lovak vágtában, zsokéjukkal a nyeregben versenyeznek, míg az ügető versenyeken ügető tempó ban haladnak a cél felé, mögöttük egy kétkerekű kocsiban ülve segíti a hajtó a versenyben lévő lovat. Napjainkban a lóversenyeket az 1925-ben épített Kincsem Parkban tartják. Mivel a területen egy kombinált pálya található, így mindkét szakág itt versenyez. Nálunk a derby a legrangosabb, egyben a legnagyobb díjazással is járó verseny. A galoppot követi a Millennium Díj (1800m) majd a Kincsem Díj (2400m).

MAGYAR GALOPP DERBY

Mind a futtatók, mind a trénerek és a hajtók, illetve lovasok álma az, hogy a legnagyobb tenyész verseny, a derby megnyerésével fel írják magukat a halhatatlanok listájára. Távja 1,5 mérföld, 3 éves mének és kancák indulhatnak benne. Azért érdemelnek kifejezet ten nagy figyelmet a derby nyertesek tenyésztés terén, mivel a ké sőbbi versenylovak is tőlük származnak majd.

MAGYAR ÜGETŐ DERBY

Távja napjainkban 1900 m és indítása autóstarttal történik, 3 éves belföldi mének és kancák vehetnek rajta részt. Itt csak a legjobb 14 ló indulhat, melynek jogosultságát a nevezéskori középtávra átszá mított, ill. a hosszútáv legjobb teljesítmény alapján határozzák meg.

LEGHÍRESEBB MAGYAR VERSENYLOVAK

A XIX. század egyik legkiemelkedőbb magyar tenyésztésű ver senylova Kisbér, ő az egyetlen magyar ló, aki megnyerte az Epsom Derby-t, a galopp legrangosabb versenyét. A verseny popularitása és meggyökerezése a labdarúgással egyenlő, nevezhetnénk a lovag lás Bajnokok Ligájának is.

„A leány feje Blaskovich Ernő vállgödrében pihent. – Ön a sors legnagyobb kincse számomra – mondta a férfi halkan. A szavait úgy szívta fel a néma szoba, mint a szikkadt föld a friss esővizet. Elszivárgott, de az illata ott maradt mindenhol. De leginkább a lány szívében.”

– Szélesi Sándor: Kincsem

Legenda szerint innen kapta nevét a sárga kanca. A Hungarian Wonder két- és ötéves kora között összesen 54 versenyen indult és sorra verte Európa legjobbjait. Róla kapta a nevét a Kincsem Parkunk és a hazai új lóversenyjáték is. Nem ügyesség szülte a ren geteg győzelmet, hanem az acélossága és küzdőképessége: elsőnek lenni a legjobbak között.

Imperial aranyszőrű táltosunknak három versenyszezonon ke resztül nem akadt ellenfele a pályán, idehaza is végig veretlen ma radt. Ezenkívül 1963-ban nyert két derbyt és futott az USA-ban is.

Kincseméhez hasonló pályafutást egyedül Overdose tudhat maga mögött, sikerei százezrekkel ismertette meg a lóverseny

sportot. 2008 decemberében a világranglista harmadik helyén állt, értéke mintegy 1,5 milliárd forint volt.

SZERENCSEJÁTÉK

A lósportfogadás egészen a római és a görög civilizációkig nyúl nak vissza. Kifejezetten nagy népszerűségnek örvendtek és renge teg, úgynevezett hippodromot építettek a fogatversenyek rendezé sére. Itthon a magyar, valamint a nemzetközi nyereményalapban a totalizatőr rendszeren alapszik a lóversenyfogadás, lényege, hogy a feltett összegek a levonást követően a fogadási típusonként és nyerőosztályonként osztják szét a nyertesek között.

Magyarországon a lóversenyfogadás állami kézben van. Foga dás szervezésére az 1991. évi XXXIV. törvény alapján az MLFSZ Kft. jogosult, amellyel a LOVI név alatt találkozhatunk a fogadó helyeken.

Fogadási típusok között a „befutó”, „hely”, „tét” közül válogat hatunk. Befutó esetén az első három vagy négy helyezett pontos sorrendjét kell meghatározni. Helyre tett fogadás esetén az álta lunk kiválasztott lónak a dobogó valamely fokán kell végeznie. A tétben a legkockázatosabb, hogy egy maghatározott lóra tesszük fel a pénzünk és az első helyen kell végeznie. Fogadás előtt sok tényező meghatározhatja a döntéseinket, lovak és zsokéjuk adatai, – mely rendkívül fontos hiszen ő kont rolálja a ló mozgását – a pálya hossza, és annak anyaga.

Írta: Kovács Kristóf

Karim Benzema zsarolási botránya

Karim Benzema a világ jelenleg egyik legjobb labdarúgója, a Real Madrid támadója, többszörös Bajnokok Ligája és La Liga győztes. Azonban egy botrány miatt a francia válogatottban 2015 és 2021 között nem léphetett pályára, ennek jártam utána cikkemben.

A történet 2015-ben kezdődik, amikor a Mathieu Valbuenát, a francia válogatott és a Marseille játékosát egy meg nem nevezett társaság több üzenetben zsarolta, százötvenezer eurót kértek a játékostól, cserébe azért, hogy a telefonjáról megszerzett és róla készült kompromittáló felvétel ne kerüljön a nyilvánosság elé. Az üggyel kapcsolatban Valbuena panaszt tett. Benzema még az azévi októberi edzőtáborban felajánlotta a segítségét Valbuenának. A rendőrség ekkor már tudott Benzema kapcsolatáról a zsarolókkal, így ezt követően lehallgatta Benzema telefonján az egyik hívást, amelyben a következőek hangzottak el: Ismerős: Nem ad semmit, gondolom. Benzema: Jaja, nagyon nem vesz minket komolyan.

A játékost egy hónap múlva a francia büntetőtörvénykönyv 312-1) cikke alapján, zsarolás miatt őrizetbe vették, azonban ki hallgatása után szabadon is bocsátották, ezt követően a válogatott szövetségi kapitánya, Didier Deschamps mindkettőjüket elküldte

a kerettől a botrányok miatt. Valbuena, főként a kora, il letve teljesítményének rom lása miatt soha nem is kapott újabb meghívót. Benzemát Noël Le Graët, a Francia Labdarúgó Szövetség (FFF) elnöke határozatlan időre el tiltotta a válogatottban való szerepléstől, így lemaradt a 2016-os EB ezüstéremről, és a 2018-as VB aranyról is.

A tárgyalásokon Valbuena Benzema ellen vallott, állítása sze rint utóbbi aktívan részt vett a zsarolásban négy másik bűntársával együtt, akik közül az egyik, Karim Zenati, Benzema gyermekkori barátja volt, a vád szerint ő vette rá Benzemát, hogy közvetítőként lépjen fel, és érje el Valbuenánál, hogy egyezzen meg zsarolóival. Ebből Valbuena számára kiderült, hogy a csapattársa nem volt jó hiszemű, amikor még 2015-ben felajánlotta segítségét, hanem ér dekelt volt abban, hogy ő kifizesse a követelt százötvenezer eurós összeget. Úgy gondolta, hogyha a videó nyilvánosságra kerül, ak kor vége a karrierjének. Végül sosem került nyilvánosságra. Ben zema végig tagadta, hogy bármilyen aktív szerepet játszott volna Valbuena megzsarolásában.

1–1-re végződő mérkőzésen. Annyira jó formában játszott abban az évben, hogy a francia szövetség elnöke, Noel Le Graët azt nyi latkozta, hogy ha az év októberi ítélethirdetésen bűnösnek találják, akkor is a válogatottban maradhat.

A Versailles-i bíróságon hozott elsőfokú ítéletben Benzemát bűnösnek találták, azonban az eredetileg kilátásba helyezett 5 év szabadságvesztés helyett végül egy év felfüggesztett börtönbünte tésre és hetvenötezer euró pénzbüntetés megfizetésére kötelezték. A francia válogatottba épphogy visszake rülő csatár ügyvédje azt nyilatkozta az íté let kihirdetése után, hogy nem fogadják el, és fellebbezést fognak benyújtani a döntés ellen.

Írta: Simek Fülöp

Az elfeledtetéshez való jog története

„Jaj ne, teljesen kiment a fejemből” – fut ki az ember száján, mikor valamire emlékeznie kellene, de mégsem jut eszébe az a valami. A felejtést általában negatív jelenségnek éljük meg, annak ellenére, hogy egy természetes dolog. Az ember agya rengeteg információt képes elraktározni, de az agy kapacitá sa véges, bizonyos emlékek egy idő után elhalványulnak, el tűnnek. Az internetről ugyanez nem mondható el, az internet igazán soha nem felejt.

Példaként képzeljünk el egy lázadó kamaszlányt, aki egy buliban felelőtlenül, sok alkoholt fogyaszt és egy rendkívül kínos képet tölt fel magáról az internetre. Évek telnek el, a lány maga mögött hagy ja a tinédzserkor viszontagságait, szorgalmasan tanul, elvégez egy egyetemet. Jelentkezik egy állásra, ahol az interjún le is nyűgözi a jelenlévőket, azonban az internetről előkerül ez a régi fénykép, így mégsem kapja meg a munkát. Ebben az esetben is negatívum lenne a felejtés? Nem gondolom, hiszen az ember folyamatosan változik, fejlődik és megérdemli, hogy régi apró hibái ne kisértsék egész életében.

Hasonlóan gondolkodott erről Mario Costeja González spanyol ügyvéd, aki 2010-ben rákeresett saját nevére a Google keresőben és linkeket talált két 1998-as újságcikkhez. A cikkek arról szóltak, hogy társadalombiztosítási tartozásának behajtásának következ ményeként elárverezték a házát. González szerette volna, hogy ezek a róla szóló, már elavult, relevanciával nem bíró informáci ók kerüljenek le az internetről, ezért panaszt nyújtott be a spa nyol adatvédelmi ügynökséghez (AEPD) a cikkeket közlő újság, a Google Spain és a Google Inc. ellen. Az AEPD a Google Spain és a Google Inc. elleni panasznak helyt adott, és kötelezte őket az oldalak törlésére a találatok közül. A Google megtámadta a dön tést a spanyol bíróság előtt, a spanyol bíróság pedig az Európai Bíróságot kérte az üggyel kapcsolatos jogi kérdések és az uniós adatvédelmi irányelv értelmezésére. 2014. május 29-én megszü letett a Google Spain ítélet, és ezzel együtt az „elfeledtetéshez való jog” fogalma. Ez azt jelenti, hogy minden magánszemélynek joga van ahhoz, hogy kérésére a keresőmotorok (pl.: Google) töröljék a weboldalakon megjelenő nevükhöz kapcsolódó lekérdezések

re adott bizonyos találatokat, linkeket (URL), amelyek személyes adatokat tartalmaznak. Az adatok eltávolítása feltételekhez kötött, annak nem megfelelőnek, irrelevánsnak, túlzott mértékűnek, idő szerűtlennek kell lennie vagy szükségesnél hosszabb ideig tárolt személyes adatokat kell tartalmaznia ahhoz, hogy törölhetőek le gyenek. Figyelembe kell venni azt is, hogy fűződik-e közérdek az információ elérhetőségéhez.

Az elfeledtetéshez való jog óriási nyilvánosságot kapott a 2014es Google Spain Decision miatt. A 2018. május 25-től alkalmazan dó EU-s általános adatvédelmi rendelet (General Data Protection Regulation - GDPR) ennek nyomán szabályozza az elfeledtetéshez való jogot, ami itt már törléshez való jogként is szerepel. A szabá lyozás lényege változatlan, az emberek arra kérhetnek adatkezelő ket, hogy töröljék személyes adataikat. A törlés feltételei azonban a GDPR 17. cikke alapján változtak. Az érintett adatait az adat kezelő köteles késedelem nélkül törölni, ha azokra már nincsen szükség az adatkezelés eredeti céljából, az érintett visszavonja a hozzájárulását és az adatkezelésnek egyéb jogalapja nincs, ha a sze mélyes adatot jogellenesen kezelték, vagy az adat megtartása uniós vagy tagállami jogi kötelezettséget sért, ha az érintett tiltakozik az adatkezelés ellen, a személyes adatokat jogellenesen kezelték, vagy ha a 16. életévét be nem töltött gyermekek adatkezeléséhez való szükséges hozzájárulást a felettük szülői felügyeletet gyakorló szü lő visszavonja. Ugyan ez a cikk sorolja fel azokat az eshetőségeket is, amikor az adatkezelő adatkezeléshez való joga felülkerekedik a törléshez való jogon. A törlést nem lehet engedélyezni, ha az sér ti a véleménynyilvánítás szabadságát és a tájékozódáshoz való jog gyakorlását, szükséges valamilyen uniós vagy tagállami jog szerinti kötelezettség teljesítéséhez, ahhoz közérdek fűződik, vagy az elen gedhetetlen jogi igények előterjesztéséhez, érvényesítéséhez, illetve védelméhez.

Annak ellenére, hogy az elfeledtetéshez való jogot sok kritika érte, legfőképpen az zal kapcsolatban, hogy a nagymennyiségű adat törlése sérti a szólásszabadságot és más emberi jogokat, az egész világon el terjedtté vált.

Írta: Horváth Adél

2021 elején Deschamps visszahívta Benzemát a válogatott hoz, így az egy évvel elhalasztott 2020-as Európa Bajnokságon már részt vehetett, pályára lépett a magyar válogatott ellen is, az

A James Bulger-ügy

James Bulger halálának sokkoló története nem csak az an gol, de a nemzetközi jogrendszerre is hatással volt, különös tekintettel az Emberi Jogok Európai Bíróságának jogértelme zésére.

1993 február 12-én, egy angol kisvárosban, Bootle-ben a kétéves James Bulger éppen az édesanyjával vásárolt a helyi bevásárlóköz pontban, amikor az anyja mellől elkóborolt kisfiút kézen fogta és magával vitte két tízéves fiú, Robert Thompson és Jon Venables. Órákig sétáltak vele a városban, az aggódó járókelőket pedig vagy azzal nyugtatták, hogy az egyikük öccse, és vigyáznak rá, vagy azt mondták, hogy csak egy talált gyerek, akit éppen a rendőségre kí sérnek. Nagyjából 38 szemtanú látta őket, végül azonban egyikük sem tartóztatta fel a különös triót. Az út juk végén egy közeli csatornához mentek, ahol a két fiú bántal mazta a gyermeket. Ezután egy elhagya tott vasúti sínhez vit ték, ott addig kínoz ták, verték, amíg bele nem halt, majd a vo natsínekre fektették. Két nappal később találtak csak rá. Az apró testet összesen 42 sérülés borította.

A tárgyalás lénye gi részére végül 1993 novemberében, Lan cashire-ben, a Preston Crown Court-on került sor, ahol a két fiú felnőttként állt a bíróság előtt. A tárgyalás során Richard Hen riques, a vád képviselője cáfolta a „doli incapax” vélelmet (a doli incapax vélelme azt mondja, hogy a kiskorú tudata még nem fogja át cselekedete bűntetti jellegét – a szerz.). A fiúkat végül bűnösnek találták. Az ügyben eljáró bíró benyújtotta a beszámolóját a bel ügyminiszternek, amelyben azt javasolta, hogy a büntetésük nyolc év legyen, azt is jóváhagyta, hogy nyilvánosságra hozzák a két kis korú nevét, mivel szerinte a közérdek felülírta a vádlottak érdekeit. Az angol legfelsőbb bíróság elnöke azt tanácsolta a belügyminisz ternek, hogy a büntetési tételt emelje fel tíz évre. Az ítélethirdetést követően a felháborodott polgárok egy csoportja aláírásgyűjtést kezdeményezett annak érdekében, hogy hosszabbítsák meg a két elkövető büntetését. A 280.000 aláírást végül Michael Howard ak kori belügyminiszternek adták át, aki ezek után bejelentette, hogy a büntetésük alsó határát tizenöt évre emeli. Ezt az ítéltet azonban 1997-ben hatályon kívül helyezték. 1999-ben a két fiú érdekeit képviselő ügyvédek fellebbeztek az Emberi Jogok Európai Bíróságához arra hivatkozva, hogy a tár gyalás nem volt igazságos, mert a fiúk a korukból fakadóan nem

voltak képesek felfogni a helyzet komolyságát, emiatt igazságta lanul kezelte felnőttekként őket a bíróság, valamint kifogásolták azt is, hogy a belügyminiszter állapította meg a büntetésüket. Sze rintük mindezzel az angol bíróság megsértette az Emberi Jogok Európai Egyezménye I. Fejezetének 3., 5., 6. illetve 14. cikkeit.

Az EJEB megállapította, hogy nem történt szabályszegés a 3. cikkel kapcsolatban, amely a kínzás tilalmát mondja ki. Továbbá leszögezte, hogy büntetés végrehajtására az angol joggal összhang ban került sor, így kizárta az 5. cikk első bekezdésének megsérté sét, amely a szabadsághoz való jogra vonatkozik.

Ugyanakkor azt a döntést hozta, hogy a 6. cikk első bekezdésé be ütközött a tárgyalás lefolytatása. Annak ellenére ugyanis, hogy különleges szabályokat léptettek életbe azért, hogy biztosítsák a vádlottak megfelelő részvételét a tárgyaláson, a köz nyomásából, továbbá az ügyet övező felindulásból, az éretlenségükből és érzelmi felindult ságukból fakadóan nem valószínű, hogy megfelelően segít séget tudtak kérni a védőiktől, ahogy az sem, hogy érdemben hozzá tudtak járulni a saját védelmükhöz a tárgyalás során. Ez által az angol bíróság megsértette a tisztes séges tárgyaláshoz való jogukat. Szintén ezen bekezdésbe üt közőnek találták to vábbá, hogy a belügyminiszter a brit kormány akaratától függően határozta meg a büntetésüket. Azzal pedig, hogy a belügyminiszter maga határozta meg a büntetésük mértékét, kizárta a bírói ellenőr zés lehetőségét, ezzel pedig megsértette az Egyezmény 5. cikkének negyedik bekezdését, amely kimondja, hogy minden letartóztatott személynek joga van olyan eljáráshoz, amely során az őrizetbe vétel törvényességéről a bíróság rövid határidőn belül dönt, és ha azt törvényellenesnek ítéli, szabad lábra helyezést rendel el. Végsőso ron leszögezte a Bíróság, hogy az így meghozott ítélete nem helye zi hatályon kívül az ügyben hozott ítéletet, és semmiképpen nem menti fel a két vádlottat.

James Bulger szülei 1999 szeptemberében szintén az EJEBhez fordultak, de nem tudták meggyőzni a Bíróságot arról, hogy nekik, mint az eset által érintetteknek beleszólást kellene kapni uk a büntetés idejének meghatározásában.

Jon Venablest és Robert Thompsont végül 2001 júniusában engedték szabadon, nyolc, javítóintézetben eltöltött év után.

Írta: Szegedi Zita Adél

A siralomháztól a vesztőhelyig

A halálbüntetést alkalmazó országokban a halálraítéltek a si ralomházban töltik el hátralévő idejüket, ez gyakran nagyon hosszú várakozást, általánosságban 15-20 évet is jelenthet. Eközben többször is fellebbezést nyújtanak be, hogy elha lasszák a kivégzést vagy felmentsék őket az ítélet alól.

A kivégzés formáját a rabok választhatják meg az Amerikai Egye sült Államokban. Az elsődleges és leggyakoribb kivégzési mód a méreginjekció alkalmazása, de egyes államokban történhet akasz tás, sortűz, gázkamra és villamosszék alkalmazásával is. Első lé pésként a bíró aláírja a kivégzési parancsot, majd az elítéltet át vizsgálják, a szökési kísérlet elkerülése miatt, majd átviszik a sira lomházból a vesztőhelyhez. Az Amerikai Egyesült Államokban a legtöbb kivégzés Texasban történik, ami miatt az itteni szabályzat lett az irányadó a többi államban is.

A villamosszékkel törté nő kivégzés a 19. századra vezethető vissza, de a kivég zés menete az idő múlásával szinte semmit sem változott. A villamosszékek fából ké szülnek, a fejpánton és a bal bokára erősített lábszíjon ke resztül folyik át az áram. Te xasban kétszer 45 másodperc erejéig kapcsolják fel a 2400 voltos 2-4 amper erősségű áramot. A villamosszékbe helyezés előtt leborotválják az elítélt fejét és a lábszárát, mert ellenkező esetben a szőr vagy szövet könnyedén kigyulladhat az áram fel kapcsolásával. A folyamat végén a test felforrósodik, ezért hűlni hagyják pár percig, majd, ha senki nem jön el a holttestért, másnap elhantolják a börtön temetőjében. A kivégzettek sírjára egy x jelö lést tesznek.

A gázkamra a legveszélyesebb és legdrágább kivégzési mód, hiába alakították át úgy őket, hogy egyszerre két személy is tar tózkodhasson egy kamrán belül. Az elítéltet vagy elítélteket egy dróthálóból készült székre szíjazzák, majd a gázkarmát légmente sen lezárják. Cianid tablettát juttatnak a kamrába, amihez kénsavat adnak, így hidrogén-cianid keletkezik, aminek halálos a gőze. Az elítéltek miután nem tudják tovább visszatartani a lélegzetüket 4-7 perc alatt megfulladnak. A csapat tagjai speciális védőfelszerelés ben kiszellőztetik a kamrát és megtisztítják a testet, mert a gáz maradványai is életveszélyesek.

A méreginjekció beadását az államok maguk szabályozzák. Há rom különféle injekciót adnak be az elítéltnek, de amerikai orvosok állásfoglalásával ellentétes a méreginjekció beadása, így az orvosi szakértelem nélkül történik meg. A végrehajtáshoz egy különlege sen kialakított ágyra szíjazzák az elítéltet és a falon keresztül veze tik át a csöveket. A három injekcióból az első elkábításra szolgál, ez a tiopentál-nátrium, amiből egy általános altatásnál 0,35 grammot használnak fel, ebben az esetben 3-5 gramm között adnak be az el ítéltnek. Ez a mennyiség önmagában is halálos, de a beadást köve tően nagyjából 45 perc után állna be a hatása. A második injekció a pankurónium-bromid, ami ellazítja az izmokat, így megbénul a rekeszizom, a harmadik injekció a kálium-klorid, amiből a normá lis mennyiség 10 szeresét kapja az elítélt, ami szívritmuszavart majd szívleállást okoz.

A kivégzés előtti 1-2 hétben az elítélt leadhatja kérését az utolsó vacsorára. Minden állam külön szabályozza, hogy mekkora keret áll rendelkezésre, amiből a börtönkonyha elkészítheti az utolsó vacsorát. Pl. Oklaho mában erre 15 dollár, Flori dában 40 dollár a keret.

Az utolsó napon az elí téltnek megengedik, hogy lezuhanyozzon, telefonálhat egy utolsót, és beszélhet a káplánnal. A védőügyvédek még az utolsó órákban is fel lebbezést nyújtanak be, hogy meghosszabbítsák védencük életét. A kivégző kamrában is van két telefonfülke, egyik a kormányzóhoz a másik a legfőbb ügyészhez van bekötve, arra az esetre, ha bármelyikük felfüggesztené a végrehajtást. Többször is előfordult, hogy felfüggesztették a kivégzést, akár csak pár órára, de James Autry esetében ez az idő 5 hónapra nyúlt. Bizonyos államokban az elítélt megválaszthatja a szemtanúit, akik végig nézik a halálát. A szemben lévő kamrába a tanúk egy jegyzetfüzetet és íróeszközt vihetnek be.

2022-re az Amerikai Egyesült Álla mok tagállamainak több mint fele eltö rölte vagy felfüggesztette a halálbünte tést, és 2021 tavaszán Virgina, első déli államként eltörölte azt.

Írta: Galaczi Kitti

Gyerekek szexuális bántalmazása és kizsákmányolása

A gyerekek jelentik a jövőt. Mégis vannak esetek, amikor a felhőtlen gyerekkor helyett bántalmazással, kizsákmányo lással kell szembenézniük. Mit is jelent a szexuális kizsák mányolás? Mit tehetünk annak érdekében, hogy a gyerekek úgy nőjenek fel, hogy ne váljanak áldozattá? Ha pedig mégis ilyen megpróbáltatásokkal kell szembenézniük, akkor mit tehetünk annak érdekében, hogy merjenek beszélni a történ tekről?

A szexuális kizsákmányolás egy összefoglaló kifejezés, tehát ezalatt nem csak egy bűncselekményi formát kell érteni. A gyermekek sze xuális kizsákmányolása magában foglalja az emberkereskedelem, a kitartottság, a kerítés, a gyermekpornográfia, a gyermekprostitúció kihasználása, valamint a gyermekházasság tényállásait is. Statiszti kai szempontból nincsen arról pontos adat, hogy az egyes bűncse lekmények tekintetében hány áldozat lehet évente. A 2015-2016-os Eu-statisztika szerint ebben a vizsgált időtartamban 615 magyar gyermek vált szexuális kizsákmányolás sértettjévé. Ezen adatot azonban nem lehet reprezentatív jellegűnek tekinteni, mert vannak esetek, amelyek nem is jutnak a hatóságok tudomására, és vannak olyanok, ahol a gyerekeket nem áldozatnak, hanem elkövetőnek tekintik. A 2014–2017 közötti periódusban több szabálysértési el járás folyt 14–18 év közötti kiskorú ellen tiltott prostitúció gyakor lása miatt, mint ahány büntetőeljárás „gyermekprostitúció kihasz nálása” bűncselekmény miatt.

Kutatások szerint nagyobb az esélye, hogy a gyermek szexuális kizsákmányolás áldozatává válik, ha mélyszegénységben vagy állami gondozásban él. Az intézetekben dolgozó nevelők és szociális mun kások szerint, sokszor addigra, mire egy sérülékeny gyerek kieme lésre kerül a bántalmazó családból már traumatizálódik, viselkedési és pszichológiai problémákkal küzd. A gyermekvédelmi szakellátásban sajnálatos módon a legtöbb ország ban, köztük hazánkban sincs elég megfelelően képzett szakember. Így egy-egy gyerekre nem jut ele gendő idő, ezentúl kevés a terápi ás vagy felzárkóztató foglalkozás is. Ezek miatt, a fentebb említett gondokkal küzdő gyerekek könnyebben válnak prostitúciós célú kizsákmányolás áldozatává. Az áldozattá válás szempontjából a ne mek közötti különbségekről nem tudunk a rendelkezésünkre álló adatok alapján következtetéseket levonni. Ennek oka, hogy a fiúkat illetően nincs elegendő adatunk. Oka lehet ennek, hogy kevesebb fiú válik áldozattá, de valószínűbb az, hogy ők még kevésbé mer nek erről beszélni.

A Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány már évek óta készít magyarországi gyermekjogi jelentéseket az ECPAT nemzetközi szervezettel való együttműködése során. 2022 januárjában jelent

meg a 2020-2021 évi kutatás publikációja. Ez a kutatás főként a fiú gyerekekre összpontosított, de a szakemberek közöltek olyan adatokat is, amelyek mindkét nemre vonatkoztak. Ilyenek voltak az elkövetők személyében meglévő azonosságok. Az elkövetők általá ban férfiak voltak, akik valamilyen kapcsolatban álltak a sértettel a kizsákmányolás előtt is. Ez a kapcsolat sok esetben a szülői/mos tohaszülői, de sokszor előfordult más rokoni vagy hatalmi viszony (például: gondolom tanár-diák viszony) is.

Ha valaki áldozattá válik az alapvetően egy trauma és a trau mákat mindenki máshogyan dolgozza fel. Sokszor hallhatjuk azt, hogy egy ilyen jellegű bűncselekmény áldozata csak évekkel ké sőbb beszél a vele történtekről. Mi lehet ennek az oka? Az okokat alapvetően a társadalmi hozzáállásban és annak elvárásaiban kell keresni. A legfőbb ok, amiért nem szoktak az áldozatok beszélni a velük történtekről az az, hogy félnek a környezetük reakciójától. A félt reakció nem csak az lehet, hogy nem hisznek nekik. A lányok félnek attól, hogy ettől kezdve „sérültnek” fogják őket tekinteni, a fiúk pedig attól, hogy nem tartják majd őket emiatt elég „erősnek, férfiasnak”. Ki kell még emelni azt is, hogy gyerekekről van szó, sokan azzal sincsenek tisztában, hogy ami velük történt az bán talmazás. Nehéz gyerekként egy ilyen témáról beszélni, főleg, ha nincs még meg hozzá a megfelelő szókincsük. A segítségkérés nem csak szavakkal történhet, a környezetnek a gyermek viselkedésére is figyelnie kell. A viselkedésben történő erőteljes változás, vagy az aggodalomra okot adó viselkedés (például, ha az addig életvidám, cserfes gyermek, hirtelen magába fordulóvá, szótlanná válik, de ilyen jel lehet a viselkedésben váratlanul megjelenő agresszió is) jelezheti, hogy valami baj történt a gyerekkel. Idő és komoly folyamat vezet oda, hogy egy bántalmazott akár visel kedésével, akár szóban segítséget vagy támogatást tudjon kérni és ez az út mindenkinél teljesen más lehet.

Magyarországon szerencsére a jogi védelem tekintetében a szexuá lis bántalmazást átélt fiúk és lányok egyenlőek. Az már viszont egy má sik kérdés, hogy a jogalkalmazás során is ugyanolyan-e a védelem és az elbánás a fiúk és a lányok között. Hazánkban számos olyan jogsza bályi rendelkezés van hatályban, amely a gyerekek szexuális kizsákmányolással és bántalmazással szembeni védelmét biztosítja. Azonban voltak és most is vannak még hézagok a szabályozásban. Mint már korábban említettem, 2014–2017 közötti szabálysértési eljárások folytak 14–18 év kö zötti kiskorúak ellen tiltott prostitúció gyakorlása miatt. 2020-ban azonban változtak a jogszabályok, annak érdekében, hogy maga sabb szintű védelmet biztosítsanak a prostitúcióban kizsákmányolt gyerekek számára. A Szervezett bűnözés elleni törvény a módosí tással kimondja, hogy „18 év alatti személy nem nyújthat szexu ális szolgáltatást,” a Szabálysértési törvény pedig azt, hogy nem

büntethető az a személy, aki a szexuális szolgáltatások nyújtásával kapcsolatos bármelyik előírás megsértésekor 18 év alatti volt. A Szabálysértési törvény azt is kimondja, hogy amennyiben egy 18 év alatti gyerek megsértette a szexuális szolgáltatások nyújtására vonatkozó szabályokat, a gyereket emberkereskedelem feltétele zett áldozataként kell kezelni. Magyarországon azonban például nincs olyan kifejezett rendelkezés, amely az olyan utazás szerve zését büntetné, amelynek célja, hogy lehetőséget teremtsen vagy megkönnyítse a gyerekekkel való szexuális cselekmények végzését. Pedig a gyermekek turizmusban történő szexuális kizsákmányo lása is jelen van napjainkban. Ebből láthatjuk, hogy a magyar jog szabályok fejlődnek, de azért még van, ahol nem biztosítják a kellő védelmet.

Összefoglalva az elsődleges feladata ezügyben társadalomnak, hogy visszaszorítsa az áldozattá válás lehetőségét. A következő feladat, hogy egy olyan biztonságos légkört hozzon létre, ahol a sértettek mernek beszéli a velük történtekről. A végső feladat pe dig az elkövető büntetése. Az elkövetőket azonban nem tudjuk felelősségre vonni addig, amíg az áldozatok nem mernek fel szólalni. Hosszú út áll még a társadalmak előtt, hogy a gyerekek teljes biztonságban élhessenek.

Írta: Kollár Dorottya

A nő, aki huszonkilenc pár cipőt koptatott el egy békésebb

világért – Peace Pilgrim története

Peace Pilgrim neve valószínűleg nagyon keveseknek cseng ismerősen, pedig szinte mindent feladott azért, hogy az erő szak ellen szót emeljen. Ennek ellenére nem igazán került be a történelemkönyvekbe, pedig érdemes lenne mindenkinek megismerkedni mozgalmas életútjának jelentősebb állomá saival.

Peace Pilgrim, azaz születési nevén Mildred Lisette Norman 1908ban született egy három gyermekes család első gyermekeként. Az iskolában rendszeresen osztályelső volt és ő volt a gimnáziumi vi tacsapat kapitánya is. Tanulmányai után titkárnőként dolgozott, de ekkor még átlagos fiatal lánynak számított, akit főként a divat és a zenés-táncos mulatságok foglalkoztattak. Huszonöt évesen férjhez ment egy Stanley Ryder nevű férfihoz, igaz, nem váltott ki a szü lőkben felhőtlen örömöt, hogy tehetséges lányuk egy ügyeskedő szélhámossal köti össze az életét. Ryder ugyanis, amikor vállalko zásával kudarcot vallott, csekkhamisítással igyekezett pénzt hozni a háztartásba, amelyhez apósa jó hírnevét használta fel. A fiatal házasok egyébként szöges ellentétei voltak egymásnak. A házas ságnak végül a második világháború kitörése vetett véget, Stanley ugyanis elhatározta, hogy bevonul katonának, Mildred pedig ek kor fedezte fel a benne szunnyadó pacifistát.

A világháború, a válóper, továbbá édesapja halála súlyos teher ként nehezedett a fiatal nő vállára, ezért egy este hosszú sétára in dult a környékbeli erdőkbe. Órákon át bolyongott, amikor is egy holdfényben úszó tisztásra érkezett. Kimerülten lerogyott és csak szemlélte a látványt, mígnem azon kapta magát, hogy az univer zummal beszélget. A következő másfél évtizedben Mildred még nem ismerte fel valódi célját, de úgy érezte, hogy fel kell készülnie arra, ami vár rá. Harmincas évei ennek az útkeresésnek a jegyé ben teltek. Önkéntes munkát vállalt idős és mentális betegségek kel küzdő emberek mellett, békepárti szervezetekhez csatlakozott, dolgozott az erőszak, az elnyomás és egyenlőtlenségek ellen küzdő Quaker American Friends Service Committee önkénteseként, de csatlakozott az első világháború által életre hívott Nők Nemzetkö zi Békéért és Szabadságért Ligájához is. Korábbi makacs természe tén is változtatott, mivel ekkor már úgy vélte, az csupán saját, szé gyenletes vágyainak a kifejeződése. Ő volt az első nő, aki végigjárta a tizennégy amerikai államon keresztül kanyargó 3500 kilométeres

Appalachian Trail túraútvona lat, amely az El Camino ame rikai változatának is megfe leltethető. A hosszú gyaloglás során egy nap megpihent egy hegytetőn és gyönyörködött az elé táruló tájban. Ekkor jutott először eszébe, hogy egyfajta zarándoklattal, zarándokúttal próbál meg valamit tenni egy békésebb világért. Megszüle tett a terv, Mildred pedig érez te, hogy immár megtalálta a célját.

A következő év elején, 1953. január 1-jén indult útnak a Kalifor nia állambeli Pasadena-ból. Az alkalomra egy különleges ruhada rabot is készített: egy pulóvert, amelynek a hátuljára az volt varrva: „Parttól partig sétálok a békéért.”, míg az elején a “Béke Zarán doka” (Peace Pilgrim) szerepelt. „Szólítsatok Peace Pilgrimnek” – mondta azoknak, akikkel útja során találkozott. Mildred tehát megkezdte hosszú útját, az USA nyugati partjáról, Los Angelesből New Yorkba, illetve később az amerikai fővárosba. Zarándoklata majdnem három évtizeden át tartott. Ekkor még zajlott a koreai háború, aminek az Egyesült Államok is résztvevője volt. Peace Pil grim első megállója a pasadenai Rose Parade volt, amelynek az élé re állva petíciókat osztogatott az ott résztvevőknek: volt, amelyik azonnali békekötést követelt Koreában, egy másik egy amerikai nemzeti békeminisztérium felállítását kérvényezte. Egy harmadik petícióval pedig az ENSZ-t szerette volna rábírni, hogy világszerte tiltsák be a fegyvereket. Hosszú zarándokútjába 45 évesen vágott bele, és rendületlenül folytatta azt a következő huszonnyolc év so rán, végig a vietnámi háború alatt és utána is. Nem sietett, hiszen a célja az volt, hogy a lehető legtöbb emberhez eljuttassa békepár ti gondolatait. Vándorlása során végig független maradt. Minden tulajdona a testén viselt ruhák és néhány apróság volt, amiket pu lóverje zsebeiben hordott. Nem támogatta semmilyen szervezet, nem hordott magával pénzt és sosem kért ételt vagy szállást. Mikor belekezdett a zarándoklatba fogadalmat tett, miszerint „ Addig fogok vándorolni, amíg az emberiség meg nem tanulja a béke útját, addig gyalogolok, amíg szállást nem adnak és addig böjtölök, amíg ételt nem adnak.”. Pea

ce Pilgrim 1953. és 1981. között összesen hét alkalommal sétált el egyik parttól a másikig. Zarándokútja során összesen huszonkilenc pár cipőt koptatott el, mindegyik párban átlagosan 2400 kilomé

tert megtéve. Ez alapján összesen nagyjából 69 600 kilométert tett meg a békéért gyalogolva.

A zarándokút végeztével továbbra is gyakran kelt hosszú gyalog utakra és rendszeresen tartott beszédeket iskolákban, templomok ban és más helyeken. 1981. július 7-én is beszédet készült tartani egy nyugdíjas egyesület díszebédjén, az egyesület egyik tagja pedig felajánlotta számára, hogy autójával elviszi a helyszínre. Azonban a beszédre már sosem kerülhetett sor, ugyanis az út során fron tálisan ütköztek egy szembejövő járművel, és Peace Pilgrim az autóbalesetben életét vesztette, egy héttel a hetvenharmadik szü letésnapja előtt. A halálról is megvolt a saját véleménye, úgy fo galmazott, hogy az elmúlás „egy csodálatos átváltozás, amely szabadabb létezést tesz lehetővé ”.

Halálát követően megalapították a Béke Zarándok Barátai elne vezésű, önkéntesekből álló, nonprofit szervezetet, amely arra tö rekszik, hogy mindenki számára elérhetővé tegye a Béke Zarándok életével és üzenetével kapcsolatos tudnivalókat. Szülővárosában 2005-ben létrehozták a Béke Zarándok Parkot, ahol évente megrendezésre kerül a Béke Zarándok Ünnepség. 2017-ben pe dig Peace Pilgrimet beiktatták New Jersey Hírességeinek Csarnokába.

Írta: Kolostyák Kamilla

körében

A társadalom alapvetően felosztható két nagy csoportra: az állattartókra és azokra, akik nem tudnak, vagy nem kívánnak élni ezzel a lehetőséggel. S mi sem generálhatna nagyobb vitát a két csoport tagjai között, mint a hanyagul közterüle ten „felejtett” kutyapiszok. Ez mindenkit az őrületbe kerget, kutyást, nem kutyást egyaránt, hát még a helyzetet követő egymásra mutogatás, és az esetlegesen bekövetkező önbí ráskodás. Pedig bizony a felelős állattartás részét képezi az is, hogy a közterületen sétáltatott kutyánk után feltakarítjuk a piszkot, ami egyébként jogszabályban foglalt kötelezettsé günk is.

Természetesen, amikor a kínos kérdés előkerül, minden ebtulaj váltig állítja, hogy minden sétáltatás alkalmával viszi magával az ürülékes zacskót, sőt továbbmegyek, használja is. Akkor viszont, hogy lehet mégis rendszeres kísérője az utcaképeknek a bélsár je lenléte?

Az utcán lévő ürülék, mint egészségügyi kockázat Becslések szerint közel kétmillió kutya országa vagyunk. Ezek a négylábú barátaink pedig naponta közel 80 tonna ürüléket termel nek, amelynek jelentős része összeszedetlenül lepi el a köztereket.

A konklúzió: körbe vagyunk véve fekáliával, ezt kerülgetjük a ját szótéren, a parkban és az utcán, ha pedig nem figyelünk, még a

cipőnk talpába is belekenődik, nem kis bosszúságot okozva. Azon túl, hogy ez már önmagában sem kifejezetten esztétikus, még ve szélyes is lehet. A kutyák ürüléke ugyanis milliónyi olyan élősködőt és baktériumot tartalmaz, amelyek az emberre is fertőzőek lehet nek, emiatt pedig a kutyapiszok fertőző hulladéknak számít, s mint olyat, a külön erre kihelyezett kutyaürülék tárolókban kell azokat elhelyezni (ideális esetben az önkormányzatok gondoskodnak ezek kihelyezéséről).

Magáról a szabálysértésről

„A kedvtelésből tartott állat ürülékét az állattartó a közterületről mindenkor köteles eltávolítani. Aki erről nem gondoskodik, köztisztasági szabálysértést követ el.” – írja a NÉBIH, a Kutyakötelesség című hivatalos útmu tatójában, ami a felelős kutyatartás jogszabályi előírásait foglalja magában, közérthető módon. A köztisztasági szabálysértést a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény 196. § (1) bekezdés a) és b) pontjai tartalmazzák. Eszerint: “Aki a) a közterületen, a közforgalom céljait szolgáló épületben, vagy közforgalmú közlekedési eszközön szemetel, ezeket beszennyezi, b) vagy a felügyelete alatt lévő állat által az a) pontban megjelölt helyen okozott szennyezés megszüntetéséről nem gondoskodik, szabálysértést követ el.” A felelős összeszedés ellenőrzése a közterület felügyelet hatáskörébe tartozik, az állatvédelmi járőrszolgálat segítségével kiegészítve.

Tehát: az a gazda, aki nem távolítja el a kutyájának ürülékét a közterületről, szabálysértést követ el, tavaly április óta pedig a ren

Itt valami bűzlik! A nagy kutyapiszok kérdés a köztisztasági szabálysértések

dőrség lett az általános eljáró hatóság ezekben az ügyekben, ami azt jelenti, hogy „kutyapiszok kérdésben” a rendőrségen kell sza bálysértési feljelentést tenni. A köztisztasági szabálysértés pénz bírsággal fenyegetett cselekmény, a bírság összege attól függ, hogy a szabálysértési nyilván tartási rendszerben az elmúlt két évben szere pel-e az állattartó koráb bi szabálysértéssel, illet ve, hogy a gazdának há nyadik szabálysértéséről lenne szó, ezzel tehát egy folyamatosan emelkedő összegű bírságot szab ki a hatóság. Egyébként a szabálysértési pénzbírság legalacsonyabb összege – a törvény eltérő rendel kezése hiányában – öt ezer forint, míg legmagasabb összege százötvenezer forint lehet. Csakhogy az, akinek szabálysértési felelősségét megállapítot ták dönthet úgy is, hogy a pénzbírság megfizetése helyett, a meg nem fizetett pénzbírságot közérdekű munkával megváltja. Ebben az esetben a megbírságolt gazdának kell intézkednie a bírság ösz szegének közérdekű munkára történő átváltoztatásról a lakóhelye szerint illetékes állami foglalkoztatási szervnél, a jogszabályban meghatározott, nyolc napos határidőn belül. Ilyenkor ötezer forin tonként hat óra közérdekű munkát kell meghatározni.

Fontos, hogy a szabálysértési pénzbírság meg nem fizetése esetén (a közigazgatási szabálysértéstől eltérő módon) a szabálysértőnek elzárásban kell kitöltenie ezt az összeget – de akkor is, ha a pénz bírság közérdekű mun kára történő átváltozta tásáról nem intézkedett időben –, ennél pedig tényleg kevés kellemetle nebb történetet tudnánk elképzelni. Ilyen esetek ben főszabály szerint a bírósági átváltoztatás so rán ötezer forintonként egy napi szabálysértési elzárást kell számítani, melyet büntetés-végre hajtási intézetben kell végrehajtani.

Érdemes tehát gon doskodnunk arról, hogy kutyánk nagydolgát ren desen eltakarítsuk a tett színhelyéről, hiszen a kutyatartás nem mindig aranyos és vidám feladat, hanem bizony időnként egy igazán „piszkos meló”.

Írta: Tasi Csenge

A címben is említett ügy az 1980-as években a Nemzetközi Bíróság legjelentősebb esete volt. Az ügy felperese Nica ragua, alperese pedig az Amerikai Egyesült Államok volt. A vizsgált per abban kiemelkedő, hogy érinti a nemzetközi köz jog több területét is, többek között a szokásjog alkalmazá sát, az állami szuverenitást, a humanitárius jogokat, a viták rendezésének szabályait, a fegyveres beavatkozást, a nemzetközi felelősségek kérdéskörét, illetve az Egyesült Nemze tekkel kapcsolatos dilemmákat.

Az ügy történeti háttere: Nicaragua kormánya és a sandinisták kezdetben jó viszonyt ápoltak az amerikai kormánnyal, de ez a viszony elmérgesedett, és Amerika elkezdte fegyverrel ellátni a sa ndinisták ellen lázadó fegyveres csoportokat, a kontrákat. Azzal az indokokkal, hogy Nicaragua El Salvadorban az ottani gerillá kat támogatja. A helyzet tovább eszkalálódott és fegyveres össze csapásokra is sor került, az Egyesült Államok pedig aláaknázta Nicaragua kikötőit, és megsértette az állam területi integritását. Nicaragua ennek hatására 1984-ben beadta a kereseti kérelmét, amelyben kártérítést kért Amerikától. Kezdetben a Nemzetközi bíróság felhívta az Egyesült Államokat arra, hogy az tartózkodjon

Nicaragua alapjogainak megsértésétől. Amerika pedig azt kérte, hogy az ügyet vegyék le a Nemzetközi Bíróság napirendjéről, ame lyet azonban a bíróság elutasított.

A bíróság az eljárásjogi kérdéseket gyorsan tisztázta, arra hi vatkozva, hogy mindkét állam elfogadta a bíróság joghatóságáról szóló 36. cikkely 2. bekezdését. Az esetben felmerülő alapelvek közül elsőként megemlítendő az alapokmányok minden más nemzetközi megállapodásnak szembeni elsőbbsége. A bíró ság 1945 óta elsőként fejti ki, hogy az Egyesült Nemzetek Alapokmánya a jogi hierarchia csúcsán helyezkedik el. Amerika azt az érvét, miszerint a Nicaragua által benyújtott kereset elfogadhatat lan, azzal támasztotta alá, hogy Nicaragua nem élt azzal, hogy a vitákat elsősorban regionális szinten, szerződések kerete között kell rendezni. A Nemzetközi Bíróság kifejtette, hogy a regionális kétoldalú, illetve a többoldalú szerződések is az Alapokmány 103. cikkének vannak alárendelve, ez pedig nyilvánvalóan jelzi az utób bi felsőbbrendűségét. A következő alapelvek a területi szuvere nitás és a be nem avatkozás elve. A fő kérdés az volt, hogy meg sértette-e az Egyesült Államok Nicaragua szuverenitását? A bíró ság szerint igen. A kontrák támogatása, illetve az olajipari területek és a kikötők elleni támadások mind a szuverenitás megsértését je lentették, ennek kapcsán a bíróság azt mondta ki, hogy a területi

A nicaraguai ügy – Nicaragua és az ellene irányuló katonai és félkatonai tevékenységek ügye

szuverenitás elve, illetve a be nem avatkozás elve és a fegyveres erők alkalmazásának tilalma egymástól elválaszthatatlanok. A hu manitárius jogok alapján pedig az Egyesült Államoknak nem volt joga az országban zajló fegyveres konfliktus egyik részvevőjét sem támogatni, mégis megtették azt a kontrák javára. Ezenfelül pedig, az ország megsértette a két állam közötti baráti szerződést, amely 1956-ban köttetett. Viszont az Egyesült Államok nem volt nem zetközi jogi értelemben felelős az általa finanszírozott kontrák em beri jogi jogsértéséért, mivel nem gyakorolt azok tevékenysége felett hatékony ellenőrzést. Szintén meg kell említenünk az egy jogvita alkalmazandóságáról szóló alapelvet , amelyet a Nemzetközi Bíróság statútuma határoz meg. Ezen elv szerint a bíróságnak csak a jogviták eldöntésére van hatás köre, a politikai kérdésekben nincs. A bíróság nem utasítja el, hogy van, vagy nincs politikai alapja a kérelemnek, hanem csak leszögezi, hogy ezt eldönteni nem az ő hatáskörébe tartozik. Ez az alapelv a kereset elfogadhatatlansága miatt került elő az üggyel kapcsolat ban, amit még az Egyesült Államok nyújtott be. Miután a Bíróság megállapította, hogy van hatásköre az üggyel foglalkozni, és Ni caragua keresetét is elfogadhatónak találta, az Egyesült Államok

tiltakozásképpen nem jelent meg a további eljárási cselekményeken és visszavonta a kötelező joghatóságról szóló nyilatkozatát.

Végül a Bíróság megállapítot ta, hogy Amerika nemzetközi egyezményeket sért, megsértet te továbbá azokat a nemzetközi szokásjogból eredő kötelezettsé geit, hogy ne avatkozzon be egy másik állam ügyében, ne alkal mazzon erőszakot egy másik ál lammal szemben, ne sértse meg egy másik állam szuverenitását, és ne szakítsa meg a békés tenge ri kereskedelmet. A Bíróság azt is megállapította, hogy az Egyesült Államok megsértette bizonyos, kétoldalú barátsági, kereskedelmi és hajózási szerződésekből eredő kötelezettségeit. Az ügy lezárása képpen a Bíróság ügydöntő határozatában kártérítés megfizetésére kötelezte Amerikát. A kártérítésről meg kezdett külön eljárást azonban 1991-ben, Nicaragua kérésre abbahagyta a Bíróság.

Graf Zeppelin, a Harmadik Birodalom elfeledett hordozója

A második világháború során a tengeri és nyílt óceáni hadvi selést teljesen átrajzolták a repülőgéphordozók. Ezek az első világháború során kialakuló hajótípusok kezdeti állapotuk ban repülőgép-anyahajókként voltak ismertek, és kis számú hidroplánok hordozására voltak alkalmasak, így nem jelen tettek komoly fegyvertényt. Azonban a technika fejlődésével teljesen átalakultak, fedélzetük 150 és 270 méteres hossz között változott és átla gosan 30-40 repülőgép hordozására váltak alkalmassá.

Ezek a harcászati eszközök kezdetben csak az antant hadiflottáiban voltak meg találhatóak, mert az első világégést elvesztő Német országnak egy ún. flotta egyezményen keresztül megtiltották a repülőgép hordozók fejlesztését és építését. Németországban a két világégés közötti idő szakban azonban nagy bel

politikai változások mentek végbe, melyek eredménye az lett, hogy a nemzetiszocialisták magukhoz ragadták a hatalmat és az 1930-as évek végétől fegyverkezésbe kezdek, amivel felrúgták a béke pak tumokat és ezzel együtt a már említett flotta egyezményt is.

Ebben az időszakban a német hadiflotta rendkívül elavult volt a britekhez és a franciákhoz képest, ezért a német vezérkar, köz tük Erich Raeder és Karl Dönitz kidolgozták a Z-tervet, melynek lényege az volt, hogy modern és nagy harci értékkel rendelkező hajóegységekkel erősít sék meg a Kriegsmarint. A tervben szerepelt kettő darab repülőgéphordozó megépítése is, az egyik a Graf Zeppelin míg a másik a Peter Strasser nevű ha jóegység lett volna, azon ban az utóbbi sohasem ké szült el. A Graf Zeppelint 1936-ban kezdték el építe ni 1938-ra szinte teljesen elkészült, ekkor vízre is bocsátottak, de nem fe jezték be a munkálatokat véglegesen. 1941 december 7. után Hitler elrendelte a hajóegység befejezését, ám

Írta: Birkás Tibor

erre nem került sor. A hajóegység végül nem vett részt semmilyen bevetésen, és a háború végéig szinte teljesen feledésbe merült az Odera egyik mellékfolyóján. Mivel nem vett részt harci cselek ményben ezért nehéz megítélni a tényleges harcászati értékét, az viszont elmondható, hogy a Szövetségesek alkalmazásában álló, korabeli repülőgéphordozók sokkal jobb és fejlettebb egységek voltak, ténylegesen magas harci értékkel. Itt három osztályt nevez nék meg: az Exxes, Yorktown és Impacable osztály hajóit.

1945-ben, mikor a Vörös Hadsereg csapatai elérték az Odera vonalát, elfoglalták a Graf Zeppelint és hadizsákmányként beol vasztották azt a Vörös Hadiflottába. További életútját viták öve zik, sorsáról három lehetséges elmélet született, ezek közül az első, hogy Leningrád felé vezető úton a Litván partok mentén aknára

Hajsza a Győzelemért

futhatott. A második elmélet szerint az orosz csapatok túlságo san megpakolták és egy vihar felborította, aminek következtében elsüllyedt. A harmadik, egyben a legvalószínűbb elmélet szerint Schwinemündéig jutott, itt lakó-, és kutatóhajónak használták 1947-ig, majd egy tüzérségi gyakorlat során elsüllyesztették. A hajó roncsait végül lengyel kutatók találták meg 2006-ban, a Balti-tenger mélyén.

Írta: László Bence Balázs

– Ez történt a III. Jurista Kupán

Összesen 30 sportoló indult útnak Karunk képviseletében a III. Jurista Kupára, melynek idén a Debreceni Egyetem Bö szörményi úti campusa adott otthont október 7. és 9. között. Sportolóként, szurkolóként és tudósítóként vehettem részt a küzdelmekben és legfőbb célomnak éreztem, hogy beszá moljak hallgatótársaimnak az elért eredményeinkről.

Október 7 – Péntek

Elsőként férfi labdarúgóink léptek pályára. Rimay István tanítvá nyai nagy reményekkel érkeztek a tornára. Korábban többször volt alkalmam játék közben megfigyelni a srácokat, és elmondhatom, hogy a kemény munka, az összhang és a kitartás képezi legfőbb erősségeit a csapatnak.

A csoportmérkőzések izgalmai továbbjutást eredményeztek. A Szegedi Egyetemmel jó hangulatú győztes meccset játszott a Pázmány, a Debreceni Egyetemmel vívott döntetlen után azonban mindenki érezte, hogy ez a párharc befejezetlen maradt.

„Mindkét mérkőzésen tud tunk dominálni, fegyelmezett játékkal és remek egyéni villa násokkal sikerült elérnünk a továbbjutást.” Nyilatkozta Gaudi-Nagy Nándor, a csapat legfiatalabb játé kosa, az első, pénteki ver senynap után.

Párhuzamosan ezzel a vegyes röplabda csapatunk két magabiztos győzelmet aratott csoportjában, egye dül a kiemelkedő Károli Jogi Kara tudott fogást ta lálni rajtunk. Kiemelendő a remek szurkolás és a jó hangulat a meccseken, mindenki kivette a részét a továbbjutásból.

„A kezdeti izgalom megnehezítette a csapatmunkát, jobb teljesítményre is képesek lettünk volna. Szerencsére a későbbi meccsek során sikerült össze szedni magunkat. A vereség ellenére sem estünk össze és a harmadik meccsen sikerült továbbjutni.” első éves hallgatónk Medvegy Réka

„Azért érkeztünk, hogy jól érezzük magunkat, de persze győzni is szeret tünk volna. Szerencsére ez kétszer is sikerült a csoportkörben. HÖK elnök ként fontosnak éreztem, hogy igazi csapat álljon össze és boldog vagyok, ami ért elértük ezt a célt.” – fogalmazta meg gondolatait Urbán István , a HÖK jelenlegi elnöke.

Október 8 - Szombat

A szombati nap kosárlabdával kezdődött. A mérkőzések rendkívül kiélezettek voltak, a nézőknek nem lehetett panaszuk a tempóra. Férfi B33 csapatunk végül a bronzéremért játszhatott. A Győri Egyetem rutinos játékosai azonban nem sok esélyt hagytak ne künk a dobogó megszerzésére, így végül kosarasaink az előkelő negyedik helyet szerezték meg.

„Keményebbek voltak az ellenfelek, mint amire számítottunk, én azt gon dolom a körülmények ellenére sikerült odatennünk magunkat.” – osztotta meg gondolatait Molnár Zalán.

Párhuzamosan a kosárlabdával, férfi futball csapatunk magabiz tosan várhatta a kieséses szakasz küzdelmeit. A Pázmány Futsal összeszedett játékkal jutott a döntőbe egy rendkívül izgalmas mérkőzésen, amit végül csak büntetőkkel le hetett eldönteni.

„Nagyon szoros meccs volt, de sikerült higgadtnak ma radnunk. Az egymás iránti szeretet és tisztelet vitt minket tovább a döntőbe.” – mondta Egressy Soma , a győztes büntető értékesítője.

Az első helyért folyó döntő mérkőzés során úgy tűnt, hogy ismét büntetők re fog sor kerülni, mivel kemény iramot diktált mindkét csapat, és egyik gárda sem tudott fogást találni a másikon. A hazaiak ál tal megbízott játékvezető nehezen tudta követni az eseményeket, és ez mindenképpen megtörte a fiúkat, ahogy az ellenfelek (éles) stoplis cipői is. Végül az utolsó pillanatban, a Debreceni Egyetem csatárának jól eltalált kapáslövése jelentette az egyetlen különbsé get az erőviszonyok között. Bár a csapat mindenképpen aranyér

met szeretett volna nyerni, így is dicsérendő a remek teljesítmény és az ezüst is szépen csillog.

“Sajnos túl nagy szerepet kapott a játékvezető a borzalmas ítéleteivel. Mi álltunk közelebb a gólhoz és szomorú, hogy nem tudtunk nyerni.” – kezdte Kuthy Gergely, majd csapattársa Battonyai-Fehér Tamás foly tatta: “A hazai szurkolók néha túlzásba estek, nagy volt rajtunk emiatt a nyomás. Mindent kiadtunk magunkból, de érződött rajtunk az első nap utáni fáradtság. Egy vereség után nehéz nyilatkozni, különösen, ha a döntőről van szó, de nagyon büszke vagyok a srácokra és jól játszottunk. Nem minden csapatnak vannak ilyen szurkolói, mint nekünk és hálásak vagyunk nekik a kitartó szurkolásért.”

Végül Rimay István , a csapat vezetőedzője így foglalta össze a csapat menetelését: „Több kiváló játékost – és a bulikban mindkét nap velük söröző bírót – a soraiban tudó Debrecen végül egy szöglet utáni kava rodásból szerzett góllal felülmúlt minket. A jegyzőkönyv kedvéért azért meg jegyzem, egy gólt elvettek tőlünk. Így nem sikerült a 3. Juristát is megnyerni kis csapatunkkal, de nagyon büszke vagyok a srácokra, mindent megtettek, amit kértem és szívük-lelkük a pályán volt a meccseken. Köszönöm a pázmá nyos delegáció többi tagjának és végzett öregdiákjainknak, hogy buzdították a fiúkat. Gratulálok a Debrecennek, legközelebb visszavágunk!”

A szombati versenynap délutáni programjában vegyes röplabda csapatunk lépett pályára a final four-ban. Első ellenfelünk a sokkal esélyesebbnek tartott Széchenyi Egyetem volt. A remek szurkolás végig tartotta játékosainkban a lelket, és így végül magabiztos győ zelmet aratott a Pázmány. Tiszteletre méltó és szívmelengető pil lanat volt, mikor a győriek ellen játszott győztes meccsünk végén a csapatuk közös fotózásra invitált minket.

évben bajnokok lettek. Az ellenfél csapatában több magasan képzett játékos is pályán volt, ez jelentette a fő különbséget. Csapatunk egy hónapja kezdte meg a közös felkészülést. Elképesztően büszke és elégedett vagyok és külön kiemelném, hogy ez a csapat az ország második legjobbja röplabdában a jogi

„Első ránézésre sokkal jobbnak és erősebbnek tűntek és emiatt eléggé fél tünk. Sikerült aztán feloldódni és nyomást gyakorolni a győriekre. Nagyon nagy pluszt jelentett a folyamatos szurkolás, és támogatás a pálya széléről.” – fogalmazott Sámuel Laura a győzelem után.

A döntőben azzal a Károlival mérkőztünk meg, akik egyedüliként tudták legyőzni a mieinket. A kitartó szurkolás és a remek hangulat itt sem maradt el, a meccs első felében rendkívül jól játszottunk. A Károli egyre több labdamenetben tudott egy picivel többet nyújtani, ez a különbség pedig végül eldöntötte a mérkőzést.

„Mindent összevetve ez a szereplés felért egy győzelemmel, ugyanis olyan riválisokat sikerült magunk mögé utasítani, mint a győriek, akik az előző két

karok között. Bárkit, aki részesülni szeretne ebből a sikerből és egy jó közös séget keres, tárt karokkal várunk.” - Nyilatkozott elégedetten Hübner Dániel , a HÖK Sport Bizottságának elnöke.

A sporteseményeket követően mindenki igyekezett kipihenni a versenyzés fáradalmait, mielőtt az esti eredményhirdetésre került volna sor. Karunk sportolói képviselete két bravúros ezüstérmet vehetett át és elnyerte a Legjobb Szurkolótábor címet, teljesen megér demelten. A III. Jurista Kupa győztese a Debreceni Egyetem lett, innen is gratulálunk nekik. Nem maradt más hátra, mint a meg érdemelt ünneplés és a barátságok elmélyítése jogász társainkkal. „ PSSSSSSSSSZ ” – Nyilatkozta Szappanos Gergely, mikor a sportesemények utáni közösségi eseményekről kérdeztem a véle ményét.

Október 9 - Vasárnap Vasárnap délelőtt a csapat jókedvűen és fáradtan utazott haza, hogy visszarázódjon megszokott jogász szakos tanulmányaiba. Végezetül megosztanám személyes gondolataimat. Példaértékű teljesítményt nyújtott mindenki, egyenként és csapatként is. Fan tasztikus volt megélni a közösségünkben rejlő erőt és összetartást, úgy gondolom méltón viseltük a Pázmány nevét mezeink hátulján. Köszönjük a Debreceni Egyetemnek a szervezést, illetve minde gyik jogi karnak a részvételt és a jogászokhoz méltó magatartást az esemény alatt. A IV. Jurista Kupára egészen biztosan nem fog alább hagyni a lelkesedésünk, és jövőre is mindent megtesz a Páz mány, hogy hazahozza a Szentkirályi ut cába a fődíjat!

Írta: Képiró Olivér

A fényképeket Mányai Borbála készítette