XVIII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2015/FEBRUÁR-MÁRCIUS by Ítélet Pázmány

iust

, ae

lu tare

XVIII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2015. MÁRCIUS

quum, s

A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA

Fotó: Agócs Péter

itelet.pazmany@gmail.com

„EZ A JOGTERÜLET A GYAKORLATBAN NAGYON FONTOS ÉS LÉNYEGÉBEN MEGUNHATATLAN, MERT EMBEREK EGYMÁSSAL VALÓ VISZONYÁRÓL VAN SZÓ” – INTERJÚ DR. KÁRTYÁS GÁBORRAL 3. oldal

A képeket Herceg Katalin készítette

itelet-pazmany.blog.hu

EU KARRIER: GYERE, ÉS KEZDD EL KARRIERED AZ EU-NÁL MOST!

INTERJÚ SZONDI VANDÁVAL, AZ RTL KLUB HÍRADÓJÁNAK RIPORTERÉVEL

14. oldal

16. oldal

A NEGYEDIK NEGYED UTÁN, AVAGY ÚT A VÍZILABDA EGYETEMI BAJNOKSÁG DÖNTÔJÉBE 20. oldal

Korábbi számaink a http://issuu.com/itelet-pazmany oldalon elérhetőek!

„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az hitünk virágjában volt.” Pázmány Péter

Beköszönő

Új kihívás – új kaland

Először nyílik meg a lehetőség számomra, hogy az Ítélet főszerkesztőjeként szóljak a kedves Olvasókhoz. Az elmúlt félév során lehetőségem volt beletanulni az újság összeállításának csínjába-bínjába – de ez csak a keret. A tartalmat még mindig az Egyetem élete és az egyetemi élet adja meg. Ez pedig változatlanul izgalmakkal teli: nyílt nap, EU-s konferencia, TDK – és ezekről mind beszámolunk Nektek! Tovább folytatjuk jó szokásunkat, és újabb két oktatóval ismerkedhettek meg közelebbről. De a pázmányos vízilabdás fiúk is tovább folytatták jó szokásukat, és újból megmérettették magukat a többi egyetemi csapattal! És hogy mit rejt még az újság? Ahhoz szolgáljon már a Te felfedező kedved segítségül… Remélem, kedves Olvasók, hogy főszerkesztőségem ideje alatt sem fogtok csalódni az Ítélet színességében és színvonalában. Szeretném, hogy az újság ismét meghatározó szerepet kapjon a mindennapi életekben, és mindig izgatottan várjátok a következő számot. Amit én tanácsolni tudok Nektek az egyetemi évekre: ha megtanultátok a kötelezőket, irány a természet vagy a sportpálya, éljetek és élvezzétek ki a nagy szabadságotok – mert ilyen most van utoljára. Ádám Flóra Julianna A PPKE JÁK HÖK TÁMOGATÁSÁVAL

TARTALOMJEGYZÉK Elmélkedés Alessandro atyával 2 „Ez a jogterület a gyakorlatban nagyon fontos és lényegében megunhatatlan, mert emberek egymással való viszonyáról van szó” – Interjú Dr. Kártyás Gáborral 3 „…Mialatt az ember tanít, azalatt tanulja a legtöbbet…” – Interjú Unger Anikó tanárnôvel, a Nyelvi Lektorátus oktatójával 4 Az új Büntetôeljárási törvény 6 Az új polgári perrendtartás koncepciója 6 Beszámoló a Bánrévy Gábor Emlékkonferencián hallottakról 7 Kari TDK-eredmények 8 Titeket kérdeztünk 11 „Alapvetôen, ami érdekel, azt hajtom és szeretném” – interjú Nagy Anikóval 11 „Nem azért jöttem Budapestre, mert nem volt máshol hely!” 13 EU Karrier: gyere, és kezdd el karriered az EU-nál most! 14

Hogyan spórolhatunk tizenhat hónap alatt akár 130 336 Ft-ot? 14 „Idegen voltam, és befogadtatok” – Ferenc pápa a migrációról 15 Interjú Szondi Vandával, az RTL Klub Híradójának riporterével 16 Rendíthetetlen – moziajánló 18 A cirkuszban minden lehetséges” – a régi igazság nyomában 18 TWINZ – szendvicsparadicsom karnyújtásnyira 19 A negyedik negyed után, avagy út a vízilabda egyetemi bajnokság döntôjébe 20 Chili vagy Mangó? 21 A fejedelem árnyékában 22 Kijutni mindenáron – „Szobafogság”-unk története 22 Munka és egyetem – szakmai gyakorlat a mindennapokban 23

Felelôs kiadó: dr. Varga Zs. András dékán Szerkesztôi tanácsadó: dr. Koltay András docens Fôszerkesztô: Ádám Flóra Julianna – Kultúra&Kritika, Humor Fôszerkesztô-helyettes: Karczub Eszter – Esélyegyenlôség, Környezetrajz&Kulinária A szerkesztôbizottság tagja: Büki Bettina – Erasmus&Nemzetközi; Fedor Zsuzsanna Réka – Aktuális, Titeket kérdeztünk; Hanich Veronika – Elmélkedés, Kultúra&Kritika; Hoffmann Zsolt – Sport; Kôrös Kinga – Kultúra&Kritika; Kurmai Kornél – Portré; Szakács Enikô – Környezetrajz&Kulinária; Szigeti Imola – Portré; Teleki Levente – Hitélet; Tompai Nikolett – Karrier, Erasmus&Nemzetközi Online kiadás: Hoffmann Zsolt Korrektúra: Bagdadi Hakima, Karczub Eszter Címlap: Agócs Péter Hátlap: Herceg Katalin A szerkesztôség címe: 1088 Budapest, Szentkirályi utca 28–30., C épület, 319. szoba Telefonszám: (+36/1) 429-720, 321-es mellék E-mail cím: itelet.pazmany@gmail.com Honlap: http://itelet-pazmany.blog.hu/ Nyomdai kivitelezés: Mondat Nyomdaipari és Szolgáltató Kft. www.mondat.hu p

2015/március

Elmélkedés Alessandro atyával „Testvéreim, mit használ, ha valaki azt állítja, hogy van hite, tettei azonban nincsenek? Üdvözítheti a hite? Ha valamelyik testvérnek nincs ruhája és nincs meg a mindennapi tápláléka, és egyiketek így szólna hozzá: „Menj békében, melegedj, és lakjál jól!”, de nem adnátok meg neki, amire testének szüksége van, mit használna? Ugyanígy a hit is, ha tettei nincsenek, magában holt dolog.” (Jak 2, 14–17)

A hit gyakorlása a mindennapokban legalább olyan jelentős, mint az evangélium ismerete. Önmagában az, hogy ismerjük Jézus tanítását nem elegendő, tetteinkben is meg kell, hogy mutassuk, valódi keresztény életet élünk. Ebben a hónapban arról beszélgettük Alessandro Atyával, hogy a hit gyakorlása milyen fontos. Azért, hogy megismerjük az evangéliumot, nem elég csak tudni, hogy mi van benne, de Jézus tanításainak tetteinkben is meg kell nyilvánulniuk. A hit tettek nélkül kialszik, nem képes a szívünket és az életünket lelkesíteni. Ez a mindennapjainkban is visszaköszön. Egy ide kapcsolódó közmondás is van: „bort iszik, vizet prédikál”. A szavak csak akkor válnak jelentőssé, ha együtt járnak olyan cselekedetekkel, amelyek megmutatják a szavak igazságát. Jézus hirdette nekünk Isten szeretetét, de ezzel együtt szavait csodákkal is alátámasztotta. Földi élete alatt meggyógyította a vakot, a sántát, segített az elesetteken, tanított és reményt adott. Tanítványait úgy nevelte, hogy egységes legyen a tanúságtétel, ne legyen ellentmondás a szavaik és a tetteik között. Isten igéje emberré lett azért, hogy a szeretetét, a tetteiben, a maga testi jelenlétében megmutassa az embereknek. Mi egy olyan Istenben hiszünk, aki cselekszik. Jézus is mondja, hogy „Atyám mindig cselekszik”, alkot, részt vesz az emberek életében. Ahogy például az ótestamentumban a kiválasztott népet megszabadította Egyiptom rabságától. Hittanóráimon gyakran tapasztalom azt, hogy az emberek sokszor elvont módon fogadják be a hit tanítását, az evangéliumot, a prédikációkat, anélkül, hogy ezt valóban megértenék és átéreznék. Miért? Mert nem gyakorolják azt. A diákoknak, itt az egyetemen sokféle tantárgyuk van, polgári jog, büntetőjog, nemzetközi jog és így tovább. Az órákon figyelnek, jegyzetelnek, hallgatják a tanárokat, otthon elolvassák a tankönyveket. A jogászoknak aktívan és tevékenyen az igazságot kell gyakorolniuk a mindennapokban. Ugyanígy a keresztény élet sem csupán egy tantárgy a sok közül, amit megtanulunk és kész. A hittanórák például nálam mindig együtt járnak a karitatív programokkal. Ezek nélkül nem tartom teljesnek a felkészítést. Minél jobban ismerjük és szeretjük Istent, annál mélyebb a szeretet társaink iránt is. Ferenc pápa is hangsúlyozza, ahhoz, hogy Istent megismerjük, nem elég csak a teológia. Együtt kell éreznünk a szegényekkel, betegekkel és eszerint cselekednünk. Hanich Veronika

Portré

Ítélet

„Ez a jogterület a gyakorlatban nagyon fontos, és lényegében megunhatatlan, mert emberek egymással való viszonyáról van szó” Interjú dr. Kártyás Gáborral Amint azt az önéletrajzából is tudhatjuk, külföldi egyetemen is részt vett kutató munkákban, illetve az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán szerzett alapdiplomát, majd késôbb ugyanitt nyert PhDképesítést is. Összefoglalná egyetemi tanulmányainak az Ön számára legmeghatározóbb történéseit, valamint, hogy hogyan lett egyetemünk oktatója?

Az alapképzésben a legjobban a munkajog tetszett, amely tárgyból az oktatóm nagyon szimpatikus volt számomra, és felkeltette a munkajog iránt való érdeklődésemet, ennek következtében a jognak ezt a területét rendkívül megszerettem. Aztán, amikor diplomáztam, lehetőségem nyílt PhD-hallgatónak jelentkezni az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának Munkajogi Tanszékére. Ezzel a lehetőséggel éltem, és megkaptam rá az ösztöndíjat is, majd az első három-négy hónap után tisztázódott bennem, hogy én a továbbiakban is ebbe az irányba szeretnék továbbhaladni. A PhD-fokozatom megszerzése után, Gyulavári Tamás javaslatára jöttem a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karára dolgozni. Róla pedig tudjuk, hogy elévülhetetlen érdemei vannak a munkajog területén, valamint PhD-hallgatóként ő volt a konzulensem, és vele nagyon jól tudtunk együtt dolgozni. A munkajoggal hallgatóként történô elsô megismerkedésétôl fogva kedveli ezt a jogágat? Mennyiben változott a tárgyról alkotott képe egyetemi évei óta?

Arra világosan emlékszem, hogy az első óránk után néztünk egymásra a hallgatótársaimmal, és még nem igazán tudtuk, hova kötődik ez a tárgy és miért fontos. A tananyag viszont nagyon logikus és könnyen tanulható volt, így szép lassan rájöttünk, hogy nagy a gyakorlati jelentősége és sok más jogághoz is kapcsolódik. A munkajogról hallgatóként szerzett benyomásom színesedett, de nem változott meg, oktatóvá válásomat követően sem. Továbbá azt látom, hogy ez a jogte-

rület a gyakorlatban nagyon fontos, és lényegében megunhatatlan, mert emberek egymással való viszonyáról van szó, a munkavállaló és a munkáltató kapcsolatáról, és ez mindig érdekes problémákat vet fel. Ön szerint könnyen tanítható tárgy a munkajog? Mi a véleménye a mai hallgatóságról a tárgy elsajátításában való eredményességüket illetôen?

Én azt gondolom, hogy ez egy nagyon könnyen tanítható tárgy a gyakorlatiassága révén. Ugye rengeteg életszerű jogesettel találkoznak a hallgatók, és a mindennapi életből ismerjük is a fogalmakat, amelyekkel a munkajog operál, mint például a végkielégítés, szabadság vagy felmondás. Ez pedig sokkal könynyebbé teszi a megértést és a tanítást is. Azt tudnám tanácsként adni, hogy bátran kérdezzenek a hallgatók a szemináriumokon és a fogadóórákon a felmerülő problémákat illetően. Így azt gondolom, a hallgatóknak minden rendelkezésükre áll a kollégákkal elkészített tankönyvvel és a jogesetgyűjteménnyel kiegészítve. A vizsgaeredményeket illetően pedig egyáltalán nem vagyok elégedett, de ez a statisztikáinkon is látszik, hogy 50% körüli bukási arányokat produkálnak a hallgatók általában a vizsganapokon. Azt gondolom, hogy azoknak, akik megbuknak, az erőfeszítés nem látható a dolgozataikon. Nem azért buknak meg, mert intellektuálisan képtelenek megtanulni a tananyagot, hanem inkább a türelem és az ambíció hiányát látom a bukások mögött. Ezen változtatni kellene és nem azért, mert a munkajog fontos, hanem azért, mert annak a képességnek az elsajátítása fontos, hogy türelemmel le tudjunk ülni egy bonyolultabb jogszabály elé és akár többszöri nekifutásra is, de átlássuk és megértsük azt. Úgy gondolom, hogy erre a munkajog kétségkívül alkalmas. Egyetemi tanulmányaink során több nehézséggel is szembe kell néznünk. Ezek közül a legnagyobbat talán a vizsgáink sikeres teljesítése jelenti.

Milyen tanáccsal látná el a hallgatóságot a vizsgaidôszakra? Esetleg megosztaná olvasóinkkal, melyik volt Ön számára a legnehezebb vizsgája és hogy sikerült abszolválnia?

Tudom, hogy nagyon ingerszegény dolog, hogy az ember heteken keresztül csak tankönyveket és jogszabályokat olvas, de ennek most van itt az ideje, ehhez pedig türelem kell. Amit ebben az életszakaszban nem tanulunk meg, arra később nem lesz idő, és ennek a tudásnak a hiánya érezhető a továbbiakban is a jogi pályafutás során. A legnehezebb vizsgám a pénzügyi jog volt, ami egy szóbeli szigorlat volt, és igazából nem szívesen emlékszem vissza arra a pár hétre, amikor a vizsgára készülni kellett. De végül sikeresen átmentem, és az az érzés maradt meg bennem legerősebben, hogy a vizsgán ülve arra gondolok, hogy már csak néhány perc van hátra a szenvedésemből, mindjárt sikerül a vizsga és vakációzhatok. Ez pedig egy nagy erőlöketet adott még az utolsó hajrára a vizsga végén. Mit tart a legnagyobb pozitívumnak a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán szakmai és közösségi szempontból?

Ami nagyon jellegzetes számomra, hogy rendkívül gördülékenyen lehet bármit intézni. Szóval, ha valamit reggel kitalálunk a kollégákkal, akkor azt általában estére sikerül megvalósítani, és senki nem gördít a másik szakmai tervei elé akadályt. Így az oktatás és kutatás szabadságát, ami az egyetemi életnek a mozgatórugója, abszolút megvalósulni látom itt. Kurmai Kornél 2015/március

Ítélet

Portré

„…Mialatt az ember tanít, azalatt tanulja a legtöbbet…” Interjú Unger Anikó tanárnővel, a Nyelvi Lektorátus oktatójával Tanárnô, kérem, meséljen magáról röviden!

„Képtelen vagyok másként tekinteni a nappalis diákokra, mint a saját három gyerekemre, a felnőttként tanulókban gyakran látom hajdani önmagam, akinek meg kellett küzdenie a nyelvtanulásért (ez egy present perfect ). Küzdeni kell és érdemes, de nem mindegy, milyen énképpel vagy előfeltevéssel. Ezen a pesszimista, nem is reális látószögön igyekszem a „beállítás” gombra irányítani a figyelmet az oktatásban, hiszen tudjuk: élő helyzetben a tökéletes figyelem és befogadás ajtókat nyit, a teljes ember kommunikál, társasjátékban, ahol a szavak fontosak, de nem elsődlegesek.” Lábady tanár úr önvallomásos példáján felbátorodva mondom el, hogy boldog házasságban élek, és ezt a nagy áldást naponta megköszönöm a Teremtőnek. Ferenc pápa üzeneteinek különösen örülök: a család elsődleges. A férjem is egyetemen oktat, geológus, akinek napi igénye a kutatás; ennek az állandó keresésnek az egészséges hatását látom a lányaink gondolkodásán. Általánosítva: amikor nevelésre adjuk a fejünket – mint tudjuk, szülői minőségre nem tanítanak iskolákban – természetes, hogy a tanult modellt reprodukáljuk. Minden diákot arra ösztönzök, hogy jóban-rosszban elsődlegesen a családjában szemlélődjön és kapaszkodjon, hiszen onnan meríthet erőt. Néhány szót legyen kedves mesélni még a szakmai múltjáról is!

Mindenféle korosztályt tanítottam már, a legjobb az óvoda volt. Sokáig felnőttoktatásban dolgoztam, pl. orosz szakos gyakorló pedagógus kollégák átképzésében, gyógypedagógusok oktatásában, gazdasági, műszaki, a repülés nyelvét gyakorló, szaknyelvet tanuló felnőttekkel tandemben dolgoztunk. Hosszabb ideig a hajdani Nemzetvédelmi Egyetemen dolgoztam. Hamar rájöttem: mialatt az ember tanít, aközben tanulja a legtöbbet. A felnőttképzésben az ún. „coacholás” a mindenkori szakterület szakembereivel tandemben autentikus. Ebben a párosításban vagyunk legközelebb a realitáshoz, 4

2015/március

a munkahelyi emberi viszonyokhoz, az együttműködés igazi értelméhez. Ezért minden képzésem a gyakorlattal függött össze: előbb kellett egy-egy munkát, új szakterületet elkezdenem, mintsem arra az általam megfelelőnek gondolt idő vagy továbbképzés rendelkezésemre állt volna, az élet diktálta az iskolát. Így vagyok többféle szaknyelvi vizsgáztató. A szinkrontolmácsolás ilyen készség például. Hiszek abban, hogy a Jóisten hozzáteszi azt, amiben kevésnek érezzük magunkat, az által, aki a helyzetben mellénk áll; a kishitűség és a maximalizmus öl, persze, az alapok nélküli, vélt tudás ugyanúgy. Rövid amerikai tartózkodásom alatt ilyen munkamorálra és alázatra, egymásra támaszkodásra csodálkoztam rá: hogy van az, hogy senki nem akar mindentudó lenni a területén, tudatos és óvatos a felelőssége és ismeretei határát illetően; a tőle segítséget kérő kollégát/gyakornokot továbbviszi, személyesen mutatja be annak az embernek, aki megítélése szerint jobb nála, majd köszönőkártyával fejezi ki tiszteletét a segítségért. Ezt a szemléletet igyekszem átadni óráról órára. Tanárnôrôl mindig sugárzik, hogy tele van energiával. Árulja el, honnan meríti ezt! Mi a titok?

Sokkal inkább az oda-vissza áramlásról van szó. Ártatlanságot feltételezek, azt, hogy emberek nyílt ésszel, tiszta szívvel jönnek tanulni. Hadd beszéljek kicsit a Gradusról. Van egy feltett szándékuk, amit én maximálisan tisztelek: abból, amit megtanultak, amit a magukénak tudnak, osztani szeretnének. Ezek a fiatalok tanítani akarnak, de van annyi alázatuk, hogy rájöjjenek, hogy ez nem olyan egyszerű dolog. Erdődy tanár úrral a Gradus módszertani gyakorlat alatt a hátsó padból hallgatjuk az előadásokat és reagálunk: mit tanácsolunk, mi a jó. Tanár úrral egyetértünk abban, hogy ezek a fiatalok rendkívül jó szellemmel jönnek. Hiszek a pozitív kommunikációban, nem egyfajta hurráoptimizmusban, hanem abban az odafigyelésben, amelyben a helyzet fogja meghatározni

azt, hogy mit mondok a következő pillanatban, esetleg nem is beszélni kell, hanem figyelni. Tanárnô elindította a Debate Clubot is! Mit kell róla tudni elsôdlegesen?

Pontosítsuk az információt: nem az én ötletem, alumni igény hozta létre: Girst Noémi, Kis-Molnár Flóra és Bolla Balázs voltak a megálmodók, és évek óta a moderátorok is. A GRADUS a legjobb példa: szabad és kell a feladatokat felelős és motivált diákokra bízni, ebben kérek éppen segítséget. Előiskolát, gyakorlóteret alakítsunk ki ahhoz a tehetséggondozóhoz, amiről szintén itt ejtenék szót. Itt a reklám helye: játék és sok vidámság, míg komollyá válik a megszólalás a sok botorkálás után, angolul is. Kérem szépen, tessék belépni ebbe a kis terembe! Nem baj az, ha magunkon néha jót nevetünk, mert az minket erősít. Nem baj, ha hibázunk, sőt, hibázni ott kell, ahol még ebből nem származik kár vagy sérelem, mert így tanulunk. Csütörtökönként, kéthetente. A plakátokat demonstrátoraink készítik. Mindenkit szeretettel hívunk. Van még egy nagyszerű kezdeményezés, amelynek élén Ádány tanár úr Tehetséggondozása áll, elismert jogász kollégák támogatásával. Két félévben készülünk versenyekre, nemzetközi színtérre. Önkéntes, ám munkaigényes a részvétel, heti rendszerességgel, keddenként ötkor. Mediátorokat tervezünk meghívni; oktatni, gyakorolni a nagy csapattal. Mindenkit szeretettel várunk, aki úgy gondolja, hogy ez számára kihívást és egy jó közösséget jelenthet. A jog és a business itt találkozik, a tárgyalásban, ahol egymástól tanulják a legtöbbet. Nincs mitől tartani, ha az ember nem akar többnek látszani, mint ami, mert a szorongás nem gátolja tovább a beszédalkotást és kreatív gondolkodást. Ezzel teljesen egyetértek, Tanárnô, azonban sokakat nyomaszt a teljesítés kényszere. Mit gondol errôl?

Még mindig élő a büntetésen alapuló hagyományunk tanulás terén, amiért az emberek nem nagyon mernek más nyelven

Portré

beszélni. Középiskolában folyamatosan írnak, teszteket töltenek ki. Kétségtelenül nagyon fontos a tételesen mérhető tudás, de sem verbális kultúra, sem szemlélet nem alakul így ki. Amikor jegyeket osztunk, hibát keresünk. Ezt kell megfordítani. Ne hibát keressünk, hiszen készségfejlesztésről beszélünk. Támogassunk, jót erősítsünk, nyugtassunk. Kérdezzük meg a hallgatóságot, hogy kire milyen hatást gyakorolt a szóbeli megnyilvánulás, és akkor majd oszlik a beszélő félelme. Ha nagyon erős a védekezési ösztön, akkor a lelkesedés elhal. Ehhez kell a közösségi visszajelzés – nem a közösségi oldalakon, ahol könnyű megbújni. De ha nem a hibát keressük, akkor mi lenne a motiváció a tanulásra?

Képzelje el azt a teljesen nyitott állapotot, ami gyermekkorában uralkodott, amikor csak kíváncsi volt és mindig újrakérdezett: miért? Ezekre a miértekre néha nagyon nehéz válaszolni. Ha csak a napi változásokat szeretném valamenynyire megérteni, és nem nézőként szemlélni a saját életemet, elkerülhetetlen a tanulás. Az élet nagyon hosszú, és végig fenn kell tartanunk az értelem diktálta motivációt. Persze, minden életszakasz mást hordoz célként és legfőbb értékként. Ezeket az egyes fázisokban megérett motivációkat indukálhatja a családom, a munkahelyem, a magam érdeklődési köre. Mind változunk, reméljük, jó irányban. Legalább lelkiekben. Tanárnô, térjünk át a nyelvtanulás fontosságára és az ezzel kapcsolatos országos helyzetre!

Ha az utcán mikrofonnal járókelőket faggatnánk arról, melyikük beszél idegen nyelvet, a mintavételünk nem volna helyes, az eredmény pedig nem volna jellemző. A nyelvtanulás hajdani nehézségeiről otthon bizonyára meséltek a szülők. Többnyire az egynyelvűség volt a jellemző. Ha a környező országokban szétnézünk, a helyzet nem ugyanaz: Felvidék, Erdély, Kárpátalja többnyelvű, valóban együtt élő nemzetiségekkel. Mindez teljesen másfajta odafigyelést és toleranciát igényel. Mi a helyzet tehát azzal a gyerekkel, akinek a családjában több nyelven beszélnek? Hogyan kezd el beszélni? Mivel a gyerekek mindig figyelnek, a megoldásuk egyszerű: mindegyik nyelvből kiválasztják a legrövidebb, legegyszerűbb szavakat, egy furcsa keverék-

nyelven kezdenek beszélni és lényegesen később. Olyan 3-4 éves korukra mindenik nyelvet tisztán kezdik használni. Ez a cáfolat arra a még mindig uralkodó nézetre, hogy nyelvet nem kell idejekorán tanulni. Ellenkezőleg, sajnos 12 éves kor körül ez az ösztönösség átalakul, és már semmi nem olyan egyszerű, mintha csak úgy hullana ránk az idegen nyelv, mint az eső. Szerencsénkre a média és számítástechnika adta lehetőségekkel hamis anyanyelvi környezetet, igazi anyanyelvi ráhatást, interakciót kelthetünk életre. Sokan tanulnak így, ez jó. Itt lényeges az eszköz közvetítő szerepe. Mi a Tanárnô véleménye azokról, akik nyelvtanulás helyett azt hajtogatják, hogy „nincs nyelvérzékem”?

A családban vagy rosszabb esetben az iskolában hallhatta ezt az ítéletet. Valahol valaki egyszer ezt neki odavetette, és ezt a negatív üzenetet nem oldotta fel semmilyen pozitív élmény vagy tapasztalat. Ez egy gyakori jelenség, amit „gyógyítani” kell, és a többség, aki ilyet mond magáról, vélt érdemnek tekinti „szerénységét”. Hogyan kell gyógyítani? Egy negatív állítást tizenegy pozitív kijelentéssel lehet felülírni. Gondolkodjunk…Ugyanakkor utazunk a világban, tehát megélhetjük a sikeres működés örömét, a puding ehető. Tegyünk még egy lépést elôre a szakmai nyelv fontossága iránt!

Itt vannak például Garner professzor fantasztikus könyvei, mintadokumentumokkal, globális szemlélettel. Igen, itt kezdődnek a gondok, ám a jogrendszerek közti különbségek, terminológiai sajátosságok dacára Garner professzor a ’clear English’ szószólója. Szaknyelvet és stílust összevetve a kérdés: akarunk-e

Ítélet

tisztán beszélni. Ha a cél a bonyolítás, akkor a legjobb terminológia is ködös marad. Ennyit a közlési szándékról. Magáról a szaknyelvről: nem nehezebb, mint az általános nyelv, sőt. A pilótaképzésben láttam, hogy az általános nyelvet nehézkesen beszélő ember a szakmai nyelv alkalmazásában teljesen pontos lehet. Szakmabelivel pillanatok alatt kommunikál, méghozzá a szakma mentén, mivel itt mögöttes, kölcsönösen ismert tartalomról van szó. A módszerekről: a vesszőparipám az, hogy mindenki meggyárthatja a maga kétnyelvű jogi szószedetét, amit hordozón, akár a telefonján kezel. Itt megint az eszköz előnyéről beszélünk. A MemoQ vagy a Trados professzionális fordítói eszközöket használva saját begyűjtött és ellenőrzött terminológiámat alkalmazhatom, így egységes fordítást gyárthatok, amennyiben a munkahelyen van eszközhasználatra ilyen lehetőségem, például. A szaknyelvet megtanulni, a PROFEX nyelvvizsgára jönni érdemes. Még milyen jó tanáccsal látna el bennünket Tanárnô a jövôre nézve?

Bízzanak magukban, és egészséges mértékben, de szeressék magukat. Amíg mindenki a maga bőrében elégedett, addig a környezete vele akar majd lenni, mert jó vele lenni. Ha azonban szorong, a környezetében el fog terjedni a szorongás. Mindenki naponta egy lépést tegyen meg önmagáért: figyeljen oda, hogy mitől érzi magát rosszul. Biztos, hogy a körülmények kényszerítették rá, vagy saját döntéséből alakult ki a napi helyzete? Apró, hétköznapi dolgokban kell gondolkodni: későn keltem, nem készítettem elő a napot, rosszul öltöztem, éjszakáztam stb. Rengeteg ilyen jelentéktelen döntés tönkreteszi a napunkat. Ezeknek a gyökere tegnap vagy korábban keletkezett. Ilyenkor azt a napot hagyni kell lecsengeni, mert előbb-utóbb hozzá kell jutnom ahhoz a pihenéshez, amire szükségem van. Éhen ne menjenek tanulni, dolgozni, aludjanak, sétáljanak eleget. Nem kell mindenkinek megfelelni, saját értékem nem mások megítélésétől függ. Merjenek szemlélődni, de ne az eszközökön tegyék ezt. Az úton sem kell mindig előzni. Ha jól vannak, a humoruk is feléled. Olvassák el Gyökössy Endre boldogmondásait, rajtam mindig segít. Szigeti Imola 2015/március

Ítélet

Aktuális

Az új Büntetôeljárási törvény Nyilván sokan hallottatok már arról, hogy az új Büntetőeljárási törvény előkészítése folyamatban van. Jelenleg még nincs egységes koncepció, de a kodifikátorok már gőzerővel dolgoznak azon, hogy egy olyan törvény születhessen, mely képes lépést tartani a nyugat-európai szinttel. Az új Be. egyik legfontosabb célkitűzése az eljárások gyorsítása. Hogy miért is van erre szükség? Nos, igen sok példát találunk arra, amikor egy büntetőeljárás elhúzódik, akár egy évtizedig is. Példának Princz Gábor „Postabank-ügyét” hoznám, mely 1997ben kezdődött, s csak 2008-ban tudtak ítéletet hozni. Ezzel nyilvánvalóan sérül-

nek az emberi jogok, ugyanis törekedni kell arra, hogy az eljárást minél előbb le lehessen zárni. A másik fontos ok, amiért új törvény kell, az az, hogy a jelenleg hatályos 1998. évi XIX. törvényt a 2003-as hatályba lépése óta több mint hetvenszer módosították, s a betoldásokkal/törlésekkel lassan átláthatatlanná vált a jogalkalmazók számára a szöveg. Mindezeken kívül még rengeteg változtatást kell majd eszközölni a siker érdekében, de annyi biztos, hogy szüksége van Magyarországnak egy új Büntetőeljárási törvényre. Ha valaki szeretne többet megtudni a jelenlegi tervekről, az látogas-

son el a www.birosag.hu weboldalra, és olvassa el dr. Handó Tündének, az Országos Bírósági Hivatal elnökének az állásfoglalását a törvénykoncepcióról. Ebben a hónapban nem tudunk Nektek bővebb információkkal szolgálni, de ahogy elfogadták a törvénytervezetet, mindenképpen írni fogunk róla. Addig is figyeljétek a híreket, mert lehet, hogy lesz olyan személy köztetek, akinek már az új Büntetőeljárási törvényből kell államvizsgáznia. Fedor Zsuzsanna Réka

Az új polgári perrendtartás koncepciója A Kormány 2015. január 14-én fogadta el az Igazságügyi Miniszter által előterjesztett polgári perrendtartás koncepcióját. A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény Magyarország legrégebbi kódexe. Napjainkban azonban a Pp., a modern kor igényeinek és az átláthatóság követelményének már csak minimálisan felel meg. A hatályos szabályozás nem ad ugyanis lehetőséget a perjog korszerűsítésre és továbbfejlesztésére. A törvény megalkotása óta közel száz kisebb, és tíz nagyobb módosításon esett át, amely értelmezési nehézségeket okoz. A bíróságok peres és nem peres ügyeinek lefolytatása és az elmúlt években megújult szabályozási környezet is szükségessé teszi az új törvény megteremtését. Az új polgári perrendtartás megalkotását az 1267/2013 (V.17.) Kormányhatározattal rendelték el. Létrehozták a Polgári Perjogi Kodifikációs Főbizottságot és a Polgári Perjogi Kodifikációs Szerkesztőbizottságot. A kodifikációs munkában egyúttal a témabizottságok is jelentős szerepet játszanak. A Főbizottság és a Szerkesztőbizottság elnöki tisztségét Német János professzor tölti be, Varga István pedig a Főbizottság tudományos titkára. A kormány az új polgári perrendtartás koncepcióját január 14-én fogadta el, amit az Igazságügyi Miniszter az Országházban tartott kormányszóvivői tájékoztatón jelentett be. Trócsányi László kiemelte a perjogi reform legfőbb újításai közül a perkoncentráció elvét, amely az osztott perszerkezetben fog megnyilvánulni, és az együttműködés elvét, ami a felek új eljárás-támogatási kötelezettségét és a bíróság közrehatási kötelezettségének új tartalmát határozza majd meg. A helyi bíróságokon és törvényszékeken folyó polgári perekre vonatkozó szabályok valamelyest megváltoznak. A helyi bíróságokon a szóbeliség, a törvényszékeken pedig az írásbeliség kap nagyobb hangsúlyt. Kötelezővé válik az ügyvédi képviselet a minél professzionálisabb pervitel érdekében, ami gyorsítani fogja az eljárásokat. Megújulnak a kollektív igényérvényesítés és a csoportos perindítás szabályai. A közigazgatási perek eljárás6

2015/március

joga új törvénybe fog kerülni, és a távlati tervek szerint létrejön majd az önálló közigazgatási felsőbíróság. A szabályozás egyik legfőbb feladata a perhatékonyság növelése, amit az osztott perszerkezet szolgál: egy előkészítő szakaszból és egy érdemi tárgyalásból áll. A per előkészítő szakaszában a bíró tisztázza, majd rögzíti, mi a felek álláspontja és milyen bizonyítékokat kívánnak felhasználni a perben. Ezen az eljárás későbbi szakaszában már csak kivételesen lehet változtatni, hogy ezzel is gátolják a rosszhiszemű, perelhúzó magatartást. Trócsányi László köszönetét fejezte ki – Németh János professzor úr és Varga István mellett – a koncepció kidolgozásában résztvevő bíráknak, valamint az Országos Bírósági Hivatal elnökének. Az OBH elnöke az eddigi kodifikációs munkák során szoros szakmai együttműködést alakított ki a Kodifikációs Főbizottsággal és az Igazságügyi Minisztériummal is. Biztosította a felkért bírák részvételét a kodifikációs munkában, véleményezte a nem nyilvános perjogi tervezeteket és több szakmai javaslattal is élt. A perjogi kodifikáció menetrendje szerint a koncepció nyilvánosságra hozatalát követően, 2015 elején sor kerül a koncepció szakmai és társadalmi vitájára, amelyben a bíróságok a gyorsaság, a hatékonyság és a bürokráciamentes jogérvényesítés érdekében vesznek majd részt. A normaszöveg kidolgozását követően, a törvényt előreláthatólag 2017 elején fogadhatja majd el az Országgyűlés. Az új szabályozás célja a napjainkra jellemző, társadalmi- és gazdasági viszonyoknak való megfelelés, az új Ptk-val való összhang megteremtése, a perhatékonyság növelése, és a következetlenségek és az ellentmondások kiküszöbölése. A koncepció figyelembe veszi a magyar perjogi hagyományokat és a mérvadó külföldi perjogi kodifikációk eredményeit is. A koncepció-tervezet tehát „egy letisztult perjogi gondolkodás eredménye”. – írja Trócsányi László. Kőrös Kinga

Aktuális

Ítélet

Beszámoló a Bánrévy Gábor Emlékkonferencián hallottakról 2014. november 7-e lehet, hogy jó néhány ember számára azért volt fontos, mert a London Gazette 149. évi megalakulási évfordulóját tartják, esetleg mert 51 évvel ezelőtt volt hazánkban hasonlóan szép idő, s így e pénteki napon megdőlt a fél évszázados melegrekord, de számunkra mostantól azért lesz emlékezetes, mert karunk e napon tartotta a Nemzetközi Magánjogi Tanszék által rendezett újabb konferenciát, ami több értékes apropót rejtett magában. Elsőként az ünnepség címét említenénk, hiszen hajdani professzorunk tiszteletére a „Bánrévy Gábor emlékkonferencia” nevet kapta. Az előző év óta néhai tanulmányi dékánhelyettes úr nevét viseli iskolánk egyik terme is, idén pedig az Ő emlékének szentelt tudományos konferencián hallgathattunk meg számtalan kiváló előadást. A konferencia másik fontos apropója Horváth Éva címzetes egyetemi tanárunk 70. születésnapja alkalmából összeállított ünnepi kötet bemutatója, amely szintén a konferencia megnyitójának fényét emelte, melyet az ünnepelt személyes megjelenése koronázott meg. Varga Zs. András dékán úr nyitóbeszéde után az előadások sorozata következett. Harmathy Attila professzor úr a külkereskedelmi szerződések szabályozásáról szóló összefoglaló beszédével kezdődött, majd Martonyi János mutatta be átfogó értekezését az egyenlő elbánás, az univerzális értékek intézményének multilaterális vonatkozásairól. A Central European University képviselőjeként Várady Tibor a külkereskedelmi választottbíráskodásról beszélt nekünk, őt követően Kardosné Kaponyi Erzsébet vezetett be bennünket az Európai Bíróság joggyakorlatába. A konferencia első blokkját Nochta Tibor előadása zárta, melyben olyan izgalmas kérdések merültek fel, mint a magánjogi felelősség szigorításának lehetősége, valamint a kártérítési felelősség új kihívásai. A konferencia második szakaszában betekinthettünk a választottbíróságok világába (választottbírósági kikötések – Horváth Éva, titkársági feladatok a választottbírósági eljárásban – Lukács Józsefné), majd az UNCITRAL aktuális

tevékenységének részleteibe (Milassin László). A szakaszt Nagy Csongor István családi és öröklési jogi témájú beszéde zárta. Az aktuális kérdéseket feszegető előadás keretében megtudhattuk miért fontos a jogválasztás lehetővé tétele a területen, valamint milyen új tendenciák érvényesülnek, milyen új érvek merülnek fel a legutóbbi időszak eseteivel kapcsolatban. Ebédszünet után a konferencia két szekcióra oszlott: a „Nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga” szekció előadásait a Díszteremben, a „Nemzetközi magánjog” szekció előadásait pedig a Kari Tanácsteremben hallgathattuk meg. A Díszteremben elsőként Horváthy Balázs emelte ki a nemzetközi gazdasági kapcsolatok területét érintő integratív szemlélet fontosságát. Előadását követve megtudhattuk hogyan kerültek a jogterület szabályai közé olyan nem szigorúan gazdasági jogi elemek, mint a környezetjogi, munkajogi, emberi jogi normák. A következő előadások meghallgatása révén széleskörű betekintést nyerhettünk a nemzetközi gazdasági kapcsolatok világába, a legkülönbözőbb témakörökben: Mátyás Imre az Oroszországot érintő gazdasági szankciókról, Palásti Gábor a magyar jog külgazdasági viszonyainak szabályozásáról, Somssich Réka és Korom Veronika a beruházásvédelemről, Borsos Attila a versenyjogi rendelkezésekről beszélt. A szekció előadásait karunk képviselőiként Szabó Sarolta és Vincze Gabriella Anita zárta. Szabó Sarolta Tanárnő egy máig égető problémát: a Bécsi Vételi Egyezmény visszavonandó fenntartásainak kérdéskörét feszegette, Vincze Gabriella doktoranda pedig a közös európai adásvételről szóló kutatásait ismertette velünk olyan érdekes kérdéseket érintve, mint a távollévők közti és online szerződések szabályozása, valamint a fogyasztó fogalmának változása. A Nemzetközi magánjogi szekcióban elhangzott előadásokon Karunkat Burián László, Horváth E. Írisz, Raffai

Katalin és Suri Noémi képviselte, míg a Budapesti Corvinus Egyetemről Metzinger Péter, az Igazságügyi Minisztériumból pedig Kaliczka Alexandra látogatott el hozzánk. Szegedről Bóka János és Tóth Bianka ismertette kutatását. Előadásokat hallhattunk: – a személyközi kollíziókról, s a nemzetközi magánjog által megoldatlan ellentétek közjogi feloldásának lehetőségéről (Burián László); – az állampolgárság és a szokásos tartózkodási hely kapcsolóelvének egymáshoz fűződő viszonyáról (Raffai Katalin) – arról a gyakorlatilag „logisztikai rémálomnak” titulált szituációról, ahol a felek közös kérelme az irányadó külföldi jog mellőzésére irányul, s így a kapcsolóelvek forgatagában való eltévedés, a hosszú eljárási idő, vagy a magasabb eljárási költség dominál (Bóka János); – az Európai Nemzetközi Magánjogi Kódex létjogosultságáról, talán kicsit arra rávilágítva, hogy nem is az egységes kódex hiánya a probléma, hanem a jelenlegi szabályok sokféle értelmezése, s így a harmonizáció hiánya (Kaliczka Alexandra); – provokatív kritikát a kollíziós jog hiányosságairól ( Metzinger Péter); – a kis értékű követelések európai megújulásának létjogosultságáról (Horváth E. Írisz); – a fórum és a jog közötti párhuzamról az öröklési rendelet szabályozási metódusában (Suri Noémi); – s végül az oszmán hagyományok európai hatással fűszerezett – elsődlegesen a családjogot érintő – problémáiról (Tóth Bianka). 2015/március

Ítélet

Aktuális

Két, nagy érdeklődést kiváltó gondolatot idéznénk a szekcióból. Az első nagy hatású gondolat a „Mc Donald’s-hatás” elemzése volt, annak jelentkezése a nemzetközi magánjogban, értve ez alatt a zamatos, óriási, friss sajtburgert ábrázoló képet, s a valóságban a papírból kicsomagolt lapos kis zsemle kontrasztját, amellyel végül is csillapítjuk éhségünket, párhuzamba állítva azon szabályokkal, amelyek ugyan nem annyira jól láthatóan jelennek meg, de legalább megoldják a problémákat.

A másik érdekes kérdés azt a témát feszegeti, hogy mennyit fejlődtünk a perek kimenetelének megítélése során a középkori isteni ítéletek alkalmazásához képest – gondolva itt például a megkötözött test „fenn marad a vízen vagy elmerül” ártatlanságot bizonyító eszköz alkalmazására –, azaz tudunk-e ennél pontosabban végeredményt jósolni egy valódi nemzetközi kereskedelmi jogi kapcsolaton alapuló per esetében. Örvendetes tény, hogy a hallgatóság soraiban karunk számos hallgatóját is üd-

vözölhettük, ami szintén arra utaló jel, hogy nagy szükség van a hasonló, nemzetközi magánjogi tárgyú rendezvényekre. Azok számára, akiknek ezen kérdések felkeltették az érdeklődésüket, ajánljuk figyelmébe a jövőre megjelenő konferenciakötet tanulmányozását, vagy akár a tanszék oktatóinak személyes megkeresését, ha a kötet megjelenéséig a felébresztett kíváncsiság a kedves érdeklődőben nem hagyna nyugodalmat. Pomothy Dorottya – Vadász Vanda

Kari TDK-eredmények Idén novemberben megtartotta a PPKE JÁK a kari TDK-t, ahol szép számmal jelentek meg kiválóbbnál kiválóbb dolgozatokkal a hallgatók. Íme az eredmények, minden résztevőnek gratulálunk! POLGÁRI JOG

A szerzô(k) neve

A TDK-pályamunka címe

Témavezető(k) neve

Török Soma

Internet, szólásszbadság és a tárhelyszolgáltatók felelőssége

Andrasovszky Zsófia

Zsűri megjegyzése

OTDK-n való részvétel

dr. Pogácsás Anett

Opponens: Taglia-Lázár Devid, legjobb opp

Igen

Amikor a helyzet kilátástalan – A szabad kilátáshoz való jog a jogági jogellenesség tükrében

dr. Pogácsás Anett

Opponens: Gubicz Flóra

Igen

Vadász Vanda

A jogellenesen külföldre vitt kulturális javak visszaszolgáltatása Nagy-Britanniában – a Seuso ügy kapcsán

Dr. Szabó Sarolta

Opponens: Bohati Bianka Eszter

Igen

Gulyás Eszter

Igényérvényesítés társasházi közös költség követelés esetén

Dr. Navratyil Zoltán

Opponens: Grecskó Andrea

Igen

Véger Alexandra

Az online közvetítés

dr. Pogácsás Anett

Opponens: Németi Rácz Máté

Igen

Kazarján Annie

A szerzői jogi eredetiség jogösszehasonlító elemzése

dr. Ujhelyi Dávid

Opponens: Schiffer Zsolt András

Igen

László Nóra

A pszichiátriai betegek védelme a polgár jog eszközeivel, különös tekintettel az ellátásuk során előforduló jogsértésekre

Dr. Landi Balázs

Opponens: Tenyér Barbara

Igen

Pomothy Dorottya

…’ De ki a gyerek anyja? – Van-e létjogosultsága a mater semper certa est elv megkérdőjelezésének a XXI. század nemzetközi családjogában?

Dr. Raffai Katalin

Opponens: Szita Natasa

Igen

Varga Réka Ildikó

Az embrionális őssejtkutatás jogi szabályozása

Dr. Navratyil Zoltán

Opponens: Schiffer Zsolt András

Igen

Bikki Vivien

Kárként a családban – Egy gyermek, mint kár

Dr. Navratyil Zoltán

Opponens: Rukkel Veronika

Igen

Bohati Bianka Eszter

EU vs. WTO – Az EU felelősségre vonásának kérdései a WTO jog megsértése kapcsán

Dr. Szabó Sarolta

Opponens: Vadász Vanda

Igen

2015/március

Helyezés

Aktuális

Ítélet

KÖZJOG A szerzô(k) neve

A TDK-pályamunka címe

Témavezető(k) neve

Kandikó Csanád

Történelmi alkotmányunk utolsó korszaka, avagy a közjogi provizórium tündöklése és bukása

Liktor Zoltán Attila

Zsűri megjegyzése

OTDK-n való részvétel

Dr. Tóth Zoltán József

Opponens: Németi Rácz Máté

Igen

A nemesi vármegye a magyar rendi alkotmányosság tükrében – Tekintettel Werbőczy jogforrástanára, és az általa írásbafoglalt Szent Korona eszmére

Dr. Andrási Dorottya

Opponens: Gyulay Dániel

Igen

Cseh Tibor

Külföldi személyek földtulajdonszerzése Magyarországon

dr. Mikó Zoltán

Opponens: Kiss Krisztián

Igen

Török Réka

OPCAT, avagy küzdelem a kínzás ellen

Dr. Csink Lóránt

Opponens: Katalán Gergely

Igen

Csépány Bálint Amadé

Az adófizetési morál és hajlandóság hatása az adóbevételekre – különös tekintettel az SZJA és az ÁFA helyzetére

dr. Ráth Olivér

Opponens: Leidinger Kitti

Igen

Élő Dániel

Az állampapírok forgalmazásának szerepe Magyarország finanszírozásának szempontjából

dr. Ráth Olivér

Opponens: Taglia-Lázár Devid

Igen

Békési Nikolett

A nemzetbiztonsági szolgálatok kontrollmechanizmusai

dr. Sabjanics István

Opponens: Simon Stella

Igen

Lőrincz András

Élet az actio pupolaris után – Az alapvető jogok biztosa, mint a legerőteljesebb hang a kórusban

Dr. Hajas Barnabás

Opponens: Farkas Enikő

Igen

Kupai Judit Lilla

Miért GMO mentes az Alaptörvényünk?

Dr. Csink Lóránt

Opponens: Farkas Enikő

Igen

Fenyő Orsolya

Szakértő a kisajátítási eljárásokban

Dr. Gerencsér Balázs

Opponens: Hosszú Péter, legjobb opp

Igen

Pavelcsák Anna

A helyi önkormányzatok feladatés hatáskörének változása a járások kialakulása tükrében, tekintettel egyes finanszírozási kérdésekre is

Dr. Varga Zs. András

Opponens: Kardos Andrienn

Igen

A szerzô(k) neve

A TDK-pályamunka címe

Témavezető(k) neve

Helyezés

Zsűri megjegyzése

OTDK-n való részvétel

Idzig Izabella

A büntetőeljárás garanciális szabályai – különös tekintettel a védelemhez való jogra

Dr. Molnár Gábor

Opponens: Túróczi Bianka

Igen

Fajta György Ádám

Jogos védelem a büntetőjog boncasztaláról

Dr. Belovics Ervin

Opponens: Bányai Botond

Igen

Seprős Szilvia

Az önkényuralmi jelképek használatának büntetőjogi megítélése Magyarországon

Dr. Molnár Gábor

Opponens: Okruczky Lívia

Igen

Fedor Zsuzsanna

Az állatvédelem büntetőjogi vonatkozásai - különös tekintettel az állatkínzás törvényi tényállására

Dr. Bérces Viktor

Opponens: Pap Judit

Igen

Balázs Beáta

A veszély fogalma és megjelenése a büntetőjogban

Dr. Tóth Mihály

Opponens: Vidákovich Mária

Igen

Pöstyéni Réka

Létezhet tolerancia a harmadik után? – az erőszakos többszörös visszaesők helyzete büntetéskiszabási és végrehajtási szempontból

Dr. Belovics Ervin

Opponens: Vidákovich Mária, legjobb opp

Igen

Helyezés

BÜNTETŐJOG

2015/március

Ítélet

Aktuális

BÜNTETŐJOG (folytatás) A szerzô(k) neve

A TDK-pályamunka címe

Témavezető(k) neve

Zsűri megjegyzése

OTDK-n való részvétel

Beck Nándor István

Közvélemény hatása a büntető igazságszolgáltatásra – különös tekintettel a Cozma-ügyre

Dr. Belovics Ervin

Opponens: Iván Károly

Igen

Gyulay Dániel

Segítségnyújtás elmulasztása vízbőlmentés esetén

Dr. Molnár Gábor

Opponens: Litor Zoltán

Igen

Kustár Zsanett

Az emberkereskedelem kriminológiájának alapvonalai

Dr. Molnár Gábor

Opponens: Gubicz Flóra

Igen

Véger Alexandra

Adásvétel tárgya: az EMBER – A modernkori rabszolgaság

Dr. Vokó György

Opponens: Fábián Anita, legjobb opp

Igen

Vranek Petra Réka

A magyar szankciórendszer jellemzése, tekintettel a 2012. évi C. törvényre

Dr. Belovics Ervin

Opponens: Simon Boglárka

Igen

A szerzô(k) neve

A TDK-pályamunka címe

Témavezető(k) neve

Zsűri megjegyzése

OTDK-n való részvétel

Simon Stella

Az engedékenységi eljárás alatt keletkezett dokumentumok hozzáférhetősége a magánjogi kártérítési keresetekben

Dr. Tóth Tihamár

Opponens: Kovács Krisztián, legjobb opp

Igen

Póth Antal

A fizetési meghagyásos eljárás közgazdaságtani elemzése

Dr. Harsági Viktória

Opponens: Kovács Krisztián

Igen

Antal Eszter

A környezetjogi rasszizmus jelensége Európában

Dr. Láncos Petra Lea

Opponens: Tenyér Barbara

Igen

Tussay Ákos

Locke ferde tükre – Sir Robert Filmer politikai filozófiájának újraértékelése

Dr. Könczöl Miklós

Opponens: Fábián Anita Alexandra

Igen

Bor Bettina

Rész és egész–- A szemiotikai-statisztikai elemzés lehetőségei jogi szövegeknél

Dr. Könczöl Miklós

Opponens: Fábián Anita Alexandra

Igen

Erdődi Katinka

Blackstone hatása a magyar jogtudományra: Horváth Barna és ifj. Szladits Károly

Dr. Paksy Máté

Opponens: Hajdu Gergely

Igen

Czibulya Balázs

Zu Befehl – Parancsra tettem – Avagy természetjogi bontómunkálatok a berlini fal napos oldalán

Dr. El Beheiri Nadja

Opponens: Hajdu Gergely

Igen

Zilahi Péter

Föderalizmus Európában? A lisszaboni szerződést követő uniós jogfejlődés értelmezése a föderalizmus eszköztárával

Dr. Fekete Balázs

Opponens: Bányai Botond József

Igen

Tárnok Balázs

Kisebbségvédelem az Európai Unióban

Dr. Gyeney Laura

Opponens: Antal Eszter

Igen

Miszkuly Evelin

Svájc és az Európai Unió kapcsolata a személyek szabad mozgása tükrében

Dr. Láncos Petra Lea

Opponens: Izing Mónika

Igen

Gelencsér Dániel

„Tények és tévhitek” – avagy a jogi tények megjelenése, valamint azok megállapításának individuális és jog által megszabott korlátai a polgári peres eljárásban

Dr. Harsági Viktória

Opponens: Grecskó Andrea

Igen

Krajecz Laura

A munkáltató nem vagyoni kártérítési felelőssége, különös tekintettel a hozzátartozói igényekre

Dr. Kártyás Gábor

Opponens: Okruczky Lívia

Igen

Helyezés

VEGYES

2015/március

Helyezés

Titeket kérdeztünk

Ítélet

Titeket kérdeztünk A november 3-ai TDK volt az utolsó lehetôség azok számára, akik a 2015. évi OTDK-n indulni szeretnének. Szép számban érkeztek be dolgozatok, s ami igencsak meglepô volt, rengetegen vállaltak opponensi feladatot is. Arról kérdeztem most 3 hallgatótársamat, hogy ôk hogyan élték meg a felkészülési idôszakot és magát a versenyt. BIKKI VIVIEN

jogász, IV. évfolyam

A dolgozatom témáját igyekeztem úgy megválasztani, hogy a lehető legtöbbet kihozzam általa saját magamból, illetve a kutatás ne csak érdekes és eredményes, de élvezetes is legyen. Én a korábbi évfolyamdolgozatommal dolgoztam tovább, így kb. egy fél év alatt építgettem fel a dolgozatot. Nagyon nagy motiváció volt az elismerésre vágyás, és hogy mennyire tudom a legtöbbet kihozni magamból. Amikor ki kellett állnom és előadnom a dolgozatot, akkor hirtelen megnyugodtam, és tudatosult bennem, hogy egy olyan témáról beszélek, amivel hónapokig foglalkoztam előtte… aztán, mikor elkezdtem beszélni, tudtam, hogy minden rendben lesz. Elképesztő érzés, mikor úgy adod elő a dolgozatod, hogy mindenkin látod az érdeklődést, és a kíváncsiságot. Ez nagyon sokat lendített a dolgozat bemutatásán. Utólag látom a kritikáknak köszönhetően, hogy mi az, ami még feltétlenül javításra szorul a dolgozatot és az előadást illetően, s ezeknek a fényében tudatosan kezdek készülni az OTDK-ra. FÁBIÁN ANITA ALEXANDRA

jogász, IV. évfolyam

Sokan lebecsülik az opponenseket, mondván, hogy a „könnyebbik végét ragadják meg” a TDK-nak, pedig, ahogy kézhez kapjuk a dolgozatot, rögtön mi is kutatómunkába fogunk. Az opponens dolga azért is nehéz, mert sokkal kevesebb ideje van felkészülni az opponenciára, mint a szerzőnek a dolgozata megírására, alaposan ismernie kell az opponálandó dolgozatot és annak háttéranyagát, mindeközben legfontosabb feladatára kell figyelni, mégpedig, hogy kritikájával segítse a szerzőt abban, hogy egy még jobb dolgozattal tudja majd megmérettetni magát az Országos Versenyen. A kari TDK nagyszerű alkalmat jelent a kritika és az emberek előtti szereplés gyakorlására. Örömmel tölt el,

hogy részt vehettem én is ezen a kari fordulón, s az általam opponált dolgozatok Szerzőitől és a Zsűritől kapott elismerések arra engednek következtetni, hogy kritikáim – legyenek pozitívak vagy negatívak – elérték céljukat: építő jellegűek lettek. Ennek fényében folytatom felkészülésem az OTDK-ra.

Bikki Vivien

NÉMETI R. MÁTÉ

Fábián Anita Alexandra

Németi R. Máté

jogász, V. évfolyam

Az emberek azt hiszik, hogy az opponenseknek van a legkönynyebb dolguk a világon. Csak elolvasnak egy-két dolgozatot, és máris övék a világ. Ez azonban nem így van. Rengeteg kutatómunkát igényel az, hogy egy számunkra „idegen” témának utánanézzünk, végigolvassuk az összes kapcsolódó szakirodalmat, majd konklúziót vonjunk le belőle. Ráadásul a legtöbbünk nem ismeri a szerzőt személyesen, s rossz érzés negatív kritikát alkotni olyasvalakiről, akivel életünkben nem találkoztunk. A TDK egy nagyszerű lehetőség arra, hogy ezeket a dolgokat felnőttek módjára tudjuk kezelni. A verseny alatt végig törekedtem arra, hogy abszolút objektíven mondjam el a kritikákat, kiemelve a negatívumokat és a pozitívumokat egyaránt. Továbbra is törekedni fogok arra, hogy a lehető legjobbat nyújtsam, s most újult erővel vetem bele magamat az OTDK-ra való felkészülésbe. Fedor Zsuzsanna Réka

„Alapvetôen, ami érdekel, azt hajtom és szeretném” – interjú Nagy Anikóval Nagy Anikóval, karunk egykori hallgatójával egy kávézóban beszélgettem a Pázmányról, jelenlegi tanulmányairól, jövôbeni terveirôl, valamint a látássérültek iránti érzékenyítésrôl. Kérlek, mesélj egy kicsit magadról! Honnan jöttél, mit kell tudnunk rólad?

Veszprémben születtem, immár tíz éve lakom Pesten, pontosan a tanulás és az önállósodás miatt költöztem fel. 2009ben végeztem el a jogot, ez volt az első diplomám. A záróvizsgák mellett párhuzamosan leérettségiztem biológiából és felvételiztem a Semmelweis Egyetem Egészségtu-

dományi Karára, melyet két év után sajnos ott kellett hagynom. Valójában a gimnázium óta orvos szerettem volna lenni, ami egyébként külföldön lehetséges is, csak én ezt sajnos túl későn tudtam meg. Én alig látó vagyok, ami azt jelenti, hogy még látok ugyan egy kicsit, de egyre kevesebbet, ez leginkább a fényviszonytól függ. Amikor még a jogra jár-

tam, volt olyan, hogy filctollal tudtam jegyzetelni. Gondolom a kutyád is ekkor került hozzád.

Emmát harmadéves koromban kaptam júniusban egy kéthetes átadó tanfolyam után, így már hét és fél éve van velem. Ő egyébként egy sárga színű, szuka labrador vezető kutyus, nemsokára kilenc 2015/március

Ítélet

Esélyegyenlôség

éves lesz. Mindenki abszolút jól fogadta, rendkívül elragadó volt, amikor hangosan horkolt az órákon – teszi ezt mind a mai napig – vagy, amikor annyira jól érezte magát, hogy az első sorban az előadó előtt hanyatt feküdt. A Pázmányon, az udvaron nagyon sokat labdáztunk, de a Spariba is bejöhetett. Milyen nehézségekkel kellett megküzdened, akár az épületen belüli közlekedéssel, akár a tanulással kapcsolatban?

Általában akadtak, akik segítettek, de nekem eleinte elég bonyolult volt maga az épület, főleg az, hogy sötét volt bent, na meg a sok oszlop az aulában, illetve a függőfolyosók is okoztak nehézségeket. Amikor kutyám lett, egy fokkal javult a helyzet, meg közben azért el is magyarázták, hogy hol, melyik lépcső hova vezet,

így aztán felfedeztem magát a logikát az épületben. A lifteket nem nagyon szerettem használni, inkább lépcsőztem. A könyveket én magam szkenneltem be, a szerencsém az volt, hogy sok anyag digitális volt, például a jogszabályok már az interneten is elérhetőek voltak; ezen kívül az évfolyamtársak olvastak fel sokat, még a záróvizsgáknál is. Sajnos már nem igazán tartom a kapcsolatot a régi társakkal, legutóbb a tablófotózáson jöttünk össze, az egy jó élmény volt. A szkenneléshez egy külön karakterfelismerő programot használok, aminél előfordult, hogy mondjuk az i betű helyett l-et olvasott be, és akkor utána a képernyőolvasó program azt is olvasta fel. Ez elég zavaró volt, de muszáj volt megoldani, törekedtem a jó jegyekre. Melyik tantárgyak álltak közel hozzád?

A római jogot, latint, nemzetközi közjogot, magánjogot, büntetőjogot, a pol12

2015/március

gári jognak az orvosi jog részét nagyon szerettem. Minden félévben igyekeztem találni egy olyan oktatót, akire felnézhetek, akit kedvelek, így könnyebb volt magát a tárgyat is megszeretni. A diplomázás után miért választottad a gyógypedagógiát?

Miután otthagytam az Egészségtudományi Kart, egy évig otthon voltam „pihenő üzemmódban”. Gondolkodtam a pszichológián és a gyógypedagógián és végül az utóbbit tettem első helyre, fel is vettek az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógia Karára. Ott most harmadéves vagyok, de már önköltséges képzésen. A fogyatékos hallgatóknak 16 államilag támogatott félév jár – azt a plusz négyet külön kell igényelni –, de én már az összeset elhasználtam. Nagyon küzdelmes, mellette dolgozom is, heti négy órában. Mivel a fogyatékos embereket foglalkoztató munkahelyek általában bértámogatásból vannak és egy ember után csak egy hely veheti fel a támogatást, hiába szeretnék máshol is dolgozni, nem tudok. Nagyon sok helyem próbálkoztam állást találni, és hiába szerettem volna komolyan, vannak olyan munkahelyek, ahonnan – amint megírom, hogy látássérült vagyok és kutyával közlekedem – nem is válaszolnak. A gyógypedagógián értelmileg akadályozottak pedagógiája és logopédia szakirányon vagyok, mindkét helyen – mondhatom azt – hogy én vagyok az első majdnem vak hallgató, a logopédián egészen biztosan. Itt nagyon jól is kezelik a dolgot, gyakorlati helyem is van egy iskolában. A gyerekek egyébként a legőszintébbek, feltétel nélkül szeretnek, ugyanakkor feltétel nélkül fejbe is dobnak az építőkockával. Úgy tudom, most a Nem adom fel Alapítványnál dolgozol.

Annak idején a Never Give Up gospel kórusukban kezdtem énekelni, és onnan szivárogtam be szép lassan az alapítvány munkájába, mint ún. tapasztalati szakértő. Ez egy tréning csoport tulajdonképpen, a munkánk nagy részét egy ún. érzékenyítés tölti ki, ami valóban hasznos. Ezt úgy kell elképzelni, hogy megkeresünk iskolákat, és azokhoz az intézményekhez, önkormányzatokhoz, akik igénylik, ellátogatunk és egy három órás tréning keretében érzékenyítjük őket,

tehát kipróbálhatják, hogy milyen fehér bottal, bekötött szemmel közlekedni, milyen az, hogy beszélő számítógépet kell használni úgy, hogy nem látják a képernyőt, milyen kerekesszékben ülni és egy mesterségesen létrehozott akadálypályán végigmenni. Mindenféle sérültséggel élők dolgoznak az alapítványnál, tehát az autizmusról is lehet megtudni dolgokat, a hallássérült kollégák pedig jelelni szoktak tanítani. Amikor érzékenyítünk, a látássérült állomás az egyik legnehezebb kihívás, mert annyira vizualizált a világunk, hogy az emberek egyszerűen félnek attól, hogy elveszíthetik a látásukat. Erre mennyire van igény?

Szerencsére van, és nem is árt. Én úgy gondolom, hogy két oldala van a dolognak: nekünk is nagyon kell nyitni a társadalom felé, és fordítva. Nem lenne értelme ketté választani azt, hogy a „mi társadalmunk”, vagy a „mi világunk”, mert – közhelyen kívül – valójában bizonyos szempontból mindenki egyforma, bizonyos szempontból mindenki más. Ha az ember mélyebben belegondol, mindenkinek szüksége van bizonyos helyeken segítségre, ha csak a közlekedésre mondunk egy példát. Könnyű azt mondani, hogy a buszokon a látássérültek miatt van a hangosbeszélő, de nem. Az anyukámnak például, ha feljön Veszprémből, nagy segítség, ha működik a beszélő utastájékoztató. Másik oldalról, elhiszem, hogy a vezetőnek idegesítő tud lenni egész nap azt hallgatni, hogy melyik megálló következik, de közöttük is sok a segítőkész ember. Nagyon pozitív például, amikor a sofőr leszól, hogy hányas busz, vagy megkérdezi a megállóban, hogy elnézést, villamossal jön? Ezek apróságok, de nagyon jól tudnak esni. Maradva a közlekedésnél, el kell mondanom, hogy maga az emberi tényező adja a legnagyobb segítséget, ugyanakkor a legnagyobb gátat is. Az emberek nagy többsége nem tudja, hogy a kutya – nem csak a vakvezető – nem tud a mozgólépcsőn menni, mert az letépi a körmét. A sérültekkel szemben pedig az az elvárás, hogy igenis fogadják el a segítséget, pedig jobb lenne, ha előbb megkérdeznének, hogy szeretném-e hogy felkísérjen a mozgólépcsőn. Az érzékenyítésen egyébként nagyon sok tévhitet szoktunk eloszlatni a kutyákkal kapcsolatban. Például sokan nem

Erasmus

tudják, hogy a kutyák nem látják a lámpa színét, a párhuzamos forgalmat, illetve a többi várakozót figyelve tájékozódnak, és indulnak el, ha zöldre vált a lámpa. Mit jelent az a bizonyos „nem adom fel lelkület”?

Az alapítványnál csupa olyan ember dolgozik, aki a mindennapjait ilyen vagy olyan sérüléssel éli és valóban nem adja fel. Mindenki megteszi, amire képes és ez nem egy bizonyítási kényszer, hanem egyszerűen meg lehet mutatni, hogy igen, így is lehet csinálni, hogy nem kell attól elkeseredni, ha az ember elveszíti a látását stb.

Vannak a látássérülteknek ezen kívül is lehetőségei, pl. a LÁSS – a Látássérültek Szabadidős Sportegyesülete –, velük kipróbáltam a barlangászástól kezdve a sárkányhajózáson át, a falmászásig mindenfélét. Egy másik szervezet a Suhanj!, ők több típusú sérültséggel rendelkező emberrel foglalkoznak, náluk pl. tandemkerékpározni lehet.

Ítélet

magukat, több dolgot is kipróbálok. Inkább felnőttekkel szeretnék foglalkozni, viszont a kisgyerekek is egyre közelebb állnak hozzám. Alapvetően, ami érdekel, azt hajtom és szeretném. Az egyik nagy vágyam egy teljesítménytúra a Rám-szakadékhoz.

Mik a további terveid?

Mit tanácsolnál azoknak a hallgatóknak, akik hasonló cipôben járnak, mint te?

Munkakeresés, hogy tudjam fizetni a tandíjat. Ha pedig elvégzem a gyógypedagógiát, akkor szeretnék logopédusként akár egy kórházban elhelyezkedni, de most még a gyakorlati területek adják

Próbálják meg érvényesíteni az érdekeiket, kiharcolni, ami jár nekik. Egyébként pedig rengeteg kitartást kívánok, az nagyon kell. Karczub Eszter

„Nem azért jöttem Budapestre, mert nem volt máshol hely” Azzal, hogy elkezdődött egy új szemeszter az egyetemen, nem csupán az órarend, a tantárgyak módosultak, hanem megváltozott az egyetem diákjainak az összetétele is, hiszen ismét érkeztek hozzánk külföldi tanulók, akik az Erasmus+ program keretein belül Magyarországot, tehát Budapestet választották tanulmányaik helyszínéül. Ez számomra mindig érdekes kérdéseket vet fel, hogy miért akar egy holland, német, francia diák éppen Budapesten tanulni. Érdemes külföldiektől ezt mindig megkérdezni, hiszen szembesülhetünk azzal, hogy negatívan tekintünk országunkra. A kérdésemre kapott válaszok során nem az hangzik el, hogy „..mert nem volt máshol hely..”, vagy „nem vettek fel oda, ahova szerettem volna menni…”, hanem, hogy az egyik leggyönyörűbb főváros, barátok elmondása alapján vibráló itt az élet, valamint sokaknak egy másik ország hangulatát juttatja eszébe. Volt, aki azt mondta, azért jött ide, mert volt már Prágában, és nagyon hasonlít rá Budapest. Mi, erasmus tutorok pedig azon dolgozunk, hogy minél jobb szájízzel térjenek majd haza a diákok, hogy terjesszék egyetemünk jó hírét és alkalom adtán vissza is térjenek hozzánk. Azonban ez nem egyszerű feladat, rendkívül változatosnak, kreatívnak és szórakoztatónak kell lennünk. Ezért nem szabad elhanyagolni az erasmus tutorok szerepét, hiszen ők igyekeznek a kitűzött célt megvalósítani. Ahogy már említést tettem róla, az új félév változásokat hozott, így a szervezetben is történtek módosulások. Vannak, akik kiléptek a tutorok közül, hiszen épp az Erasmus+ adta lehetőség miatt külföldön folytatnak tanulmányokat, azonban új tagokkal is bővült a társaság. Ezzel az új csoporttal, valamint, ami idén újdonságnak számít, a Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karral szerveztük meg az orientációs hetet, amely döntés hátterében az áll, hogy a két kar szeretne együttműködést tanúsítani, amely elsősorban az Erasmusos diákok előnyére válhat, hiszen így szeretnénk a későbbiekben biztosítani, hogy a két fakultás átjárható legyen,

és a másik karon is lehessen órákat hallgatni. Az első hét tehát jóval több diák jelenlétében zajlott, mint amennyien a JÁK-ra érkeztek. Az első közös programok a városnézés, orientációs napok, valamint ismerkedős est volt. Ám nem téves az elgondolás, hogy ez számos nehézséggel is jár, nem gondolná az ember, mennyi futott kör, papírmunka, erőfeszítés áll annak hátterében, hogy a diákok gondtalanul élvezhessék életük e periódusát. Ezért elengedhetetlen, hogy a tutorok kellő odafigyeléssel kísérjék diákjaik ittlétét, hiszen minden helyzetet meg kell tudni oldani, ráadásul idegen nyelven. Számos olyan magyar hallgatóval folytattam már beszélgetést a kinti egyetemi szervezetekről, akik szintén tanultak külföldön a felsőoktatás keretein belül, azonban elmondásuk alapján sehol nem volt egy jól összehangolt szervezet, akik túlságosan segítőkészek lettek volna. Elsősorban tanulmányi ügyekben kaptak tájékoztatást, bár sokszor hiányossággal, de programot nagyon kevés helyen szerveztek nekik. Erre pedig azért lenne szükség, mert nem mindenki tudja magát könnyen feltalálni, vagy egy állandó társaság tagja lenni, amelyben kényelmesen mozog, azonban ha ez valakinél hiányzik, nem biztos, hogy olyan gondtalan és „hiánytalan” lesz az Erasmusa. Büki Bettina 2015/március

Ítélet

Erasmus

EU Karrier: gyere, és kezdd el karriered az EU-nál most! Bizonyára több hallgatóban is felmerült, hogy tanulmányai alatt, vagy azt követően jelentkezne valamely EU-intézményhez, hogy ott kezdhesse el szakmai pályafutását. A 2015. február 11-ei rendezvényen résztvevők választ kaphattak minden ezzel kapcsolatos kérdésükre a külügyminisztériumtól. A Külgazdasági és Külügyminisztérium célja az EU Karrier projekttel az, hogy tájékoztassa a magyar egyetemistákat az EU-s karrierlehetőségekről, az EU-intézményekbe való bekerülés feltételeiről, a felvételi eljárásokról és az uniós versenyvizsgáról annak érdekében, hogy minél több magyar jusson uniós tisztviselői álláshoz. A felvezetőt Jaskó Luca tartotta, aki az Európai Bizottság oktatásért, kultúráért, ifjúságpolitikáért és sportért felelős tagja, Navracsics Tibor kabinetének tagja, a PPKE JÁK volt oktatója, öregdiákja. Felhívta a figyelmet a külföldi tapasztalatszerzés, illetve a hazai szerepvállalás fontosságára. Ezt követően Czeti András előadását hallgathattuk meg, aki Magyarország EU-hoz akkreditált állandó képviseletének tanácsosa, valamint az EU intézményeknél dolgozó magyarok előmeneteléért és a nemzeti szakértők kihelyezéséért felelős diplomata. A Budapesti Corvinus Egyetem címzetes docense, meghívott előadó a hollandiai Wageningen Business School nemzetközi tanfolyamain, valamint a Debreceni Egyetem címzetes egyetemi tanára. Részletes információt kaptunk az úgynevezett versenyvizsgáról és annak követelményeiről. Az EU intézmények munkaerő szükségletének biztosítására, az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) rendszeres jelleggel versenyvizsgákat szervez. Ennek szakaszai: 1. Online jelentkezés; 2. Számítógépes előválogató; 3. Értékelési szakasz (Assessment Center). Az értékelési szakaszt sikeresen teljesítő pályázó „tartaléklistára” kerül, ahonnan az uniós intézmények kiválaszthatják, hogy kit vesznek fel a betölthető álláshelyekre. A rendezvény Nagy Rita előadásával folytatódott, aki 2011-ben a Budapesti Corvinus Egyetemen, majd 2013-ban a

College of Europe-ban, Belgiumban is EU nemzetközi kapcsolatok és diplomácia szakon szerzett mesterszakos diplomát. Tanulmányai alatt a magyar EU-elnökség idején a Külügyminisztériumban, majd az Európai Bizottságnál Brüsszelben és egy EU-ügynökségnél Olaszországban volt gyakornok. Jelenleg a Külügyminisztérium Nemzetközi Szervezetek Főosztályán dolgozik, ahol többek között az ENSZ-szervekben felmerülő, magyarok számára elérhető álláslehetőségekkel is foglalkozik. Hasznos tanácsokat kaphattunk a szakmai gyakorlat alternatíváiról. Utolsó előadóként Perger Istvánt hallhattuk, aki az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének kommunikációs vezetője, 10 éve európai uniós tisztviselő. 2005 és 2012 között az Európai Parlament magyar sajtófőnöke volt Brüsszelben, illetve Strasbourgban. 2011-ben, a magyar uniós elnökség alatt a Külügyminisztérium EU-kommunikációs osztályán, Budapesten dolgozott kihelyezett tanácsadóként, majd az Európai Parlament sajtószolgálatán a külügyekkel foglalkozó részleget vezette. 2012 óta az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének kommunikációs vezetője. Tevékenységei közé tartozik a budapesti Európa Pont és az országos Europe Direct hálózat felügyelete, valamint uniós tájékoztató kampányok szervezése. Röviden vázolta, hogy milyen profilú embereket keresnek az EU-intézményeknél, valamint a nyelvi követelményekről is tájékoztatott: az angol mellett a francia a meghatározó. Zárásként a jelenlevők kérdéseikre is választ kaphattak, amelyek főként a versenyvizsga követelményeivel kapcsolatban merültek fel. Információ a versenyvizsgáról: www.euallas.kormany.hu Tompai Nikolett

Hogyan spórolhatunk tizenhat hónap alatt akár 130 336 Ft-ot? Az ISIC (International Student Identity Card) Magyarországon és nemzetközi viszonylatokban is, azaz 133 másik országban használt kártya, bár a tapasztalat azt mutatja, hogy nálunk még kevesebben tudnak róla, vagy nincsenek teljesen tisztában azzal, hogy mire való, pedig számos előnynyel, hasznos tulajdonsággal rendelkezik. Nem csupán az ISIC, hanem több kártya is van, így mindenki megtalálja a számára legmegfelelőbbet: nemzetközi 14

2015/március

diákigazolvány, nemzetközi tanárigazolvány és ifjúsági igazolvány is rendelkezésre áll a fiataloknak. A nemzetközi diákigazolványt mindenki igénybe veheti, aki elmúlt már tizenkét éves, nappali tagozatos az általános iskolában, középiskolában, avagy az egyetemen, főiskolán. Az ISIC tizenhat hónapig érvényes, amely után újra van szükség, továbbá negyvenkétezer helyen jogosult kedvezményre a kártyatulajdonos.

Az ITIC (International Teacher Identity Card) kiváltásának feltétele csupán a teljes munkaidős foglalkoztatottság. Ezen felül van még az IYTC (International Youth Travel Card), amely egy teljes éven keresztül érvényes, és minden olyan fiatal megkaphatja, aki 26 év alatt van. Amiről még érdemes említést tenni, az az AIESEC-ISIC együttműködés, melynek eredményeként egy co-branded kártya jött létre. Akik nem ismerik az AIESEC-et,

Hitélet

azoknak érdemes utána olvasniuk, hiszen ez a világ legnagyobb diákszervezete, amely több mint 120 országban tevékenykedik és több mint 86 000 taggal rendelkezik. „Az AIESEC egy globális, fiatalokból álló hálózat, ami pozitív hatással van a társadalomra azáltal, hogy vezetői tapasztalatot nyújt tagjainak és a programjaiban résztvevőknek. Globális hálózatának köszönhetően, olyan nemzetközi önkéntes és szakmai programokat szervez, amelyek széles látókörrel és nemzetközi tapasztalattal rendelkező tehetséges fiatalokat képeznek, akik képesek globálisan gondolkozni és csapatban dolgozni.” A kártyák igénylésének rendkívül egyszerű a folyamata, hiszen csupán egy igazolványképre és egy jogosultságot igazoló dokumentumra van szükség, így ez online megrendelhető, átvételre pedig az OTP Travel irodákban van lehetőség, a megrendeléstől számított 3-5 napon belül.

Egy kimutatás alapján kiderült, hogy a felsorolt szolgáltatások igénybevétele esetén 1 hónap alatt 8146 Ft-ot takaríthatunk meg, 16 hónap alatt pedig összesen 130 336 Ft-ot. Az ISIC és a többi kártya használóinak éttermek, szállodák, boltok, múzeumok, mozik széles köre nyújt kedvezményeket. Utazások során is lehet spórolni, hiszen ifjúsági repülőjegyeket és

„Idegen voltam, és befogadtatok” Ferenc pápa a migrációról Ferenc pápa már egyházfőségének első évében jelképesen elköteleződött a bevándorlók, kitaszítottak és üldözöttek mellett. Első pápai útja Lampedusára, a menekültek szigetére vezetett. A szigetre, ami afrikai és ázsiai menekültek tízezrei számára jelenti az ígéret földjét. Minden vagyonukat feláldozva indulnak Európába, hogy aztán sokan már a partig se jussanak el: 1998 óta közel húszezer illegális bevándorló vesztette életét egy élhető jövő reményében. Akiknek pedig sikerül, megbélyegezve és elutasítva kénytelenek túlélni. Megélhetési bevándorlók, vagy csak világot akarnak látni, mert otthon már unatkoznak? Aligha tennék kockára az életüket, ha nem lennének rákényszerülve. Ferenc pápa számos alkalommal mutatta meg irántuk táplált elkötelezettségét. Az alábbiakban a vándorlók és menekültek világnapján közzétett üzenetek, illetve más megnyilatkozásai alapján összegezzük a Szentatya és a Katolikus Egyház álláspontját. Ferenc pápa tavaly januárban a vándorlók és menekültek századik világnapján szólhatott először egyházfőként azokhoz, akik hazájuk elhagyására kényszerülnek. Rámutatott, hogy a modern világ egyik fontos eredménye a mobilitás elterjedése. A már XVI. Benedek által is „az idők jelének” nevezett jelenség nem csak új lehetőségeket, de veszélyeket és konfliktusokat is hordoz magában. A szülőföld elhagyása soha nem az egyszerűbb megoldás. Számos oka lehet annak, hogy valaki idáig jusson. A háborúk, igazságtalanságok, kizsákmányolás,

kirekesztés, erőszak, rabszolgamunka és szegénység emberek millióit kényszerítik erre, hogy aztán a jobb élet ígéretével érkezők bizalmatlansággal, elzárkózással, gyanakvással és elutasítással szembesüljenek. Vágyaik beteljesedését remélve, emberek milliói azért kelnek útra, hogy jobb megélhetési lehetőségeket találjanak és megmenthessék az életüket – joga lehet ezt bárkinek is vitatni? Olyan vágyak ezek, amelyek minden ember számára alapvetőek. Popolorum Progressio kezdetű enciklikájában Boldog VI. Pál pápa már 1967-ben így összegzi

Ítélet

szállásokat lehet foglalni a világ minden részére. Magyarországon az ISIC az utazás, szórakozás, gasztronómia, egészség, szépségipar és a szolgáltatások területén is felhasználható. Ezekről elsősorban a www.isic.hu oldalon lehet szélesebb körű információt találni. Mindenkinek a figyelmébe ajánlanám a neki megfelelő kártyát, hiszen sokrétű a felhasználási lehetőség. Ahhoz, hogy valaki tényleg számos kedvezményt igénybe tudjon venni, alaposan meg kell nézni, hol fogadják el. Sokan vannak, akiknek a pénztárcájukban ott lapul a kártya és nem is tudják, hogy ahol éppen vásárolnak, oda is felhasználható lenne. Rengeteg elfogadóhely van, számomra is meghökkentő volt, amikor informálódtam, azonban ami még meglepőbb, hogy az európai országokhoz képest a hazai fiatalok, felnőttek nagyon szűk köre hallott még csak róla. Büki Bettina

az ember vágyait: „Kitörni a nyomorból, biztosabb megélhetéshez jutni, egészségesen élni és biztos állásban dolgozni, elnyomás nélkül, s az emberi méltóságot megcsúfoló, megalázó helyzetektől mentesen nagyobb felelősséggel rendelkezni, képzettebbnek lenni – egyszóval többet tenni, többet tudni, többet birtokolni, hogy így több lehessen”. A „több” utáni vágy tehát esszenciális, de ez a növekedés gyakran úgy valósul meg, hogy semmibe veszi a legszegényebbeket és a védteleneket. Pedig csak akkor lehet teljes, ha a teljes embert és minden embert figyelembe vesz. „Akkor, ha nem hanyagolunk el senkit, sem a szegényeket, sem a betegeket, sem a szűkölködőket, sem az idegeneket; ha az ’eldobás kultúrája’ helyett képesek leszünk elsajátítani a találkozás és a befogadás kultúráját.” (Ferenc pápa üzenete a vándorlók és menekültek világnapjára, 2014. január 19.) Nem tekinthetünk úgy a vándorlókra és menekültekre, mint figurákra az emberiség sakktábláján. Gyerekek, asszonyok és férfiak ők, akik különböző okokból otthonaik vagy hazájuk elhagyására kényszerülnek. Emberek, egyazon legitim vágyakkal, hogy többet tudjanak, többet birtokoljanak, és mindenekelőtt hogy többek legyenek. Ma a szolidaritás és a befogadókészség, a testvériség és a megértés tetteivel szemben áll az elutasítás, a diszkrimináció, a kizsákmányolás, a szenvedéssel és halállal való üzérkedés. Emberibb életfel2015/március

Ítélet

Kultúra

tételeket keresnek, de ahol megértésre és befogadásra vágynak, ott megjelenésük félelmeket ébreszt. Az idegenek aláássák a szociális biztonságot, veszélyeztetik a helyi lakosság identitását és kultúráját, konkurenciát keltenek a helyi munkapiacon, vagy hozzájárulnak a bűnözéshez. Ezen a téren különös felelősség hárul a médiára, melynek feladata, hogy leleplezze az szilárd előítéleteket, és korrekt módon tájékoztasson akkor is, ha egyesek hibáit nyilvánosan kell feltárniuk, de még inkább akkor, amikor a többség becsületes helytállásáról, igazságos küzdelméről és lelki nagyságáról tájékoztatnak. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy problémák megoldása helyben kell, hogy kezdődjön. Erősíteni kell a megfelelő feltételeket teremtő törekvéseket, amelyek a ki-

váltó okok fokozatos csökkentését eredményezhetik. A kivándorló személyek és családok szükségleteinek és jogainak biztosítása mellett a migránsok által választott célország társadalma is védelmet kell hogy kapjon (XVI. Benedek pápa, Caritas in veritate 62). Egy jobb világért folytatott együttmunkálkodás megkívánja, hogy az országok bizalommal és kölcsönösen segítsék egymást. A legfontosabb, hogy az államok vezetői lépjenek fel bátran a szociális-gazdasági kiegyensúlyozatlanság és a szabályozatlan globalizáció ellen, mivel ezek is az elvándorlás okai lehetnek. „Az együttműködés éppen azzal az erőfeszítéssel kezdődik, amely tulajdonképpen minden ország kötelessége, mégpedig az, hogy jobb gazdasági és szociális feltételeket teremtsen a szü-

lőföldön. Hogy aztán annak, aki békét, igazságot, biztonságot keres, vagy elvárja az emberi méltóság teljes tiszteletét, annak ne a kivándorlás legyen az egyetlen választási lehetősége. A munkahelyek megteremtése a helyi gazdaságban elkerülhetővé teszi a családok szétszakítását és garantálja a stabil és kiegyensúlyozott életkörülményeket, mind az egyének, mind a közösségek számára.” (Ferenc pápa, 2014. január 19.) Zárásként Ferenc pápa szavaival élve: „Az egyház, amely nem ismer határokat és mindenki édesanyja, terjeszti a szolidaritás és befogadás kultúráját az egész világon, minden nép között, és ezért senkit sem szabad haszontalan, rossz helyen tartózkodó, vagy kiselejtezendő személynek tekinteni.” Teleki Levente

Interjú Szondi Vandával, az RTL Klub Híradójának riporterével „Az iskolapadban nem tudnak megtanítani arra, hogy mit csinálj akkor, ha ott állsz Egyiptomban, nincs áram, neked pedig tíz perc múlva be kellene jelentkezned a magyar stúdióba.” „A sport közelebb hozza az embereket egymáshoz.” Milyen igaz ez a mondás, én ugyanis egyik csapattársam személyében az RTL Klub egyik riporterét ismerhettem meg, aki nem mellesleg Egyetemünkön végzett. Szondi Vanda 2008-ban fejezte be tanulmányait angol–kommunikáció szakon, azóta pedig riporterként dolgozik. Harmadévesen az akkori retorika tanárom segítségével jutottam be a Duna Televízióhoz gyakorlatra – indította mondanivalóját, mikor a kezdetekről kérdeztem. – Vidékiként nehéz volt gyakorlati helyet találni, de nekem szerencsém volt. Ezt követően második gyakorlatomat is itt töltöttem, és a diploma előtt már főállásban dolgoztam a Duna TV híradójánál. Sokáig voltam itt, majd az összevonás után az MTV-nél, végül 2014 márciusában váltottam, új munkahelyem az RTL Klub lett. Miben más egy kereskedelmi és egy közszolgálati televíziónál dolgozni?

Egy kereskedelmi csatornánál dolgozni izgalmasabb, máshogy épül fel a híradó, én ezért még a családalapítás előtt szerettem volna kipróbálni magam itt. A hír 16

2015/március

persze mindenhol ugyanaz, de itt nagyobb hangsúlyt fektetünk arra, hogy nézőbarát formában adjuk át: a hétköznapi ember is értse, hogy miről van szó. Éppen ezért egy-egy riport elkészítésénél fontos úgy szelektálni a rendelkezésre álló rengeteg információ közül, hogy a lényeg mindenki számára érthető és követhető legyen, akkor is, ha mondjuk költségvetésről vagy a törvényhozás elvontabb kérdéseiről van szó. Hogyan épül fel egy riporteri munka egy „átlagos napon”?

Minden reggel tartunk egy értekezletet, ahova mindenki hoz egy témát vagy kap a napi szerkesztőktől. Lényeges, hogy

mindenkinek van egy szakterülete, az enyém a belpolitika. A napindító értekezlet után indul a konkrét munka: meg kell keresni az érintett személyeket, hogy nyilatkozatot adjanak. Ha fix eseményről tudunk, mondjuk sajtótájékoztatóról, akkor ott tesszük fel a kérdéseinket, ha nincs ilyen, akkor interjút kérünk az érintett emberektől. És ha nem akarnak adni? Akkor is szerezni kell anyagot: ennek forrása lehet egy néző, más TV, újság, internetes portál és természetesen a hírügynökségek (minden esetben ellenőrizni kell más forrásból is, kivéve, ha benyújtott törvényjavaslatról vagy kézzelfogható nyilvános írásbeli dokumentumról van szó). Mindehhez rendelkezésemre áll egy stáb (technikus, operatőr). Előfordul, hogy adásidő alatt történik valami fontos dolog, akár egy tüntetés, akár egy baleset, ilyenkor helyszíni élő tudósítást adunk. Továbbá nemcsak be kell mutatni az adott témát, hanem minden esetben a pro–kontra oldalt is fel kell tárni. Ha leforgattuk az összes anyagot, akkor a szerkesztőségbe visszatérve „scriptelek”: kiválasztok az interjúkból 20-20 másodpercet, ami ténylegesen meg is jelenik a riport során, a maradék rész-

Kultúra

ből pedig saját magam számára gyűjtök információt. Csak ezután írom meg a riport szövegét és a felkonfot, amelyet majd a hírolvasó mond el a riport előtt. Ha mindez kész van, a szerkesztővel közösen ellenőrizzük. Fontos a véleménye már csak azért is, mert ő tudja egy külső szemlélő szemével nézni a riportot. Én magam annyira belemerülök az adott témába, hogy számomra természetes és magától értetődő esetleg olyan tény vagy részlet, amely a nézőknek újdonság, ezért én nem tartom fontosnak, hogy elmagyarázzam, a szerkesztő viszont a néző szemével nézve észreveheti ezt a hiányosságot. Vagy valamit túl bonyolultan magyarázok el, ilyenkor ő könnyebben érthetővé teheti. De ez a munka mindig közös, itt soha nem javítanak bele a szövegekbe a riporter tudta és beleegyezése nélkül. Végül pedig irány a vágószoba, ahol a szöveget is felvételre olvasom.

dó a pörgés és nagyon jó érzés, amikor a nap végére elmondhatod, hogy a semmiből valamit csináltál – lett egy kész riportod. De természetesen az is inspiráló, hogy olyan izgalmas élményekben lehet részed, mint például eljutni Los Angelesbe, vagy az olimpiai faluban megismerkedni és barátságot kötni a magyar férfi kézilabda válogatottal.

És milyen, amikor nem átlagos a munka?

Tudni kell, hogy ez a munka 0–24 óráig tart, hektikus, nincs ünnepnap, nem számít, ha hétvége van, híradónak akkor is lennie kell. 12 órás a munkanap, és bár cserébe 2-3 szabadnap kijár, de előfordul, hogy aznap reggel derül ki, hogy mégsem annyira „szabad”. Ilyen volt, amikor egy magyar buszkatasztrófa történt Egyiptomban, és nekem alig két órám volt összepakolni és elérni azt a gépet, amire még jegyem sem volt. Vagy ha éppen egy tüntetésről kell tudósítani, és az nem ér véget 9-kor, hát nem ér véget, neked ott kell várnod, dolgoznod türelmesen, hiába járt le a munkaidőd. Sok szomorú pillanattal is együtt jár a munka, ilyen volt, amikor erről a buszbalesetről vagy a vörösiszap-katasztrófa helyszínéről készítettem riportokat, és interjúztam az áldozatok hozzátartozóival vagy a tragédiák érintettjeivel. Ha ezek a hátrányai, akkor mik az elônyei a riporterségnek?

Remek érzés, hogy valamit adsz a nézőknek estéről estére. Minden riport célja, hogy olyan információkat juttasson el a nézőkhöz, amelyek segítenek nekik az életben. A riportokban elhangzottak alapján bizonyos helyzetekben könnyebben, jobban, körültekintőbben tudnak dönteni például. Mi riporterek pedig naprakésszé és nyitottá válunk a világban történő események irányába, és az utazások során világot láthatunk. Állan-

Lehet-e külföldön érvényesülni magyar riporterként?

Nem igazán. Egyrészt anyanyelvi szinten kell tudni az adott nyelvet, és ha még ez meg is van, akkor is olyan sajátos belviszonnyal rendelkezik minden ország, amit nem lehet megtanulni – abba gyermekkorától kezdve belenő az ember. Van-e a riporterségnek csúcsa?

Azt mondják, hogy a politikai riport számít annak, de szerintem nincs így. Minden riportot ugyanolyan nehéz elkészíteni, és éppen a különbözőségükből fakad a nehézség: más nyelvezet kell, máshogy kell körüljárni a témát. Egyébként a riporteri szakmában a kapcsolati tőke nagyon sokat számít: tudod, hogy a témával kapcsolatban kit lehet felhívni, és ő fel is fogja neked venni a telefont – kezdő riporterként ez sokszor nincs így. A gyakorlati vagy az elméleti tudás számít leginkább?

Mindenképpen a gyakorlati. Egyrészt a riportkészítés csínját-bínját betanítással tudod elsajátítani, és ahogy egyre több forgatáson veszel részt, egyre nagyobb tapasztalattal rendelkezel, egyre több mindent bíznak rád, hogy egyedül csináld meg. Másrészt az iskolapadban nem tudnak megtanítani arra, hogy mit csinálj akkor, ha ott állsz Egyiptomban, és az angolul nem tudó kapcsolattartó

Ítélet

csak annyit tud mondani, hogy „no electricity”, neked pedig tíz perc múlva be kellene jelentkezned a magyar stúdióba. Mi a helyzet a szakmán belül? Van-e versengés?

Mivel ez egy viszonylag zárt kör, kicsi a piac, gyakorlatilag mindenki ismer mindenkit a riporterek közül. Sosem tudhatod, hogy ha munkahelyet váltasz, akkor kik lesznek a kollegáid, főnökeid közülük, ezért mi inkább segítjük egymást. Persze ha van valamilyen exkluzív információnk, azt nem osztjuk meg egymással. Végül pedig: van-e olyan történet, ami igazán megfogott riporterséged során?

Egyszer készítettünk egy riportot egy hatalmas társasházról, amelynek a lakói nem élvezhették a rezsicsökkentés előnyeit, mert a ház, amiben laktak, a rendszerváltás előtt a Honvédelmi Minisztériumhoz tartozott, a kazánjuk pedig még mindig a minisztérium épületében van. Így ők nagyfogyasztónak számítanak, ezért nem jár nekik a rezsicsökkentés. Egy kolléganőmmel addig jártunk a képviselők meg a polgármester nyakára (egyébként V. kerületi a történet), hogy végül támogatást kaptak egy új saját kazán megépítéséhez, és visszamenőleg mindenki megkapta azt az összeget egyben, ami a rezsicsökkentés miatt járt volna neki. Nagyon boldogok voltak. És ez jó érzés volt, hogy MI tudtunk nekik segíteni. Addig ugyanis, amíg nem jelentek meg a tv-ben, hiába kértek időpontot a polgármesterhez vagy bárkihez, nem törődtek velük. És sok ilyen sztori van még, szóval ezért is jó riporterkedni, mert segíthetsz a nyilvánosság erejével. Ádám Flóra Julianna 2015/március

Ítélet

Kultúra

Rendíthetetlen – moziajánló Louis Zamperini 1917-ben született az Amerikai Egyesült Államokban. Az atlétikai pályára leginkább bátyja buzdította, akinek Louis sportkarrierében végig nagy szerepe volt. Az 1936-os berlini olimpiára is kijutott, ahol távfutásban az egész világ figyelmét felkeltette az utolsó körben nyújtott teljesítményével. Az 1940-es olimpia egyik nagy esélyeseként tartották számon, azonban a második világháború kitörése meghiúsította terveit. Zamperini csatlakozott az amerikai sereghez, ezt követően élete teljesen megváltozott. Laura Hillenbrand könyve alapján, Angelina Jolie rendezte az olimpikon és háborús hős életéről szóló filmet, a Rendíthetetlent. A színészek között szerepel Garrett Hedlund (John Fitzgerald), Jai Courtney (Hugh ‚Cup’ Cuppernell) és Domhnall Gleeson (Russell Allen ‚Phil’ Phillips) is. Louie-t Jack O’Connell alakítja, akit láthattunk már például a 300 – A birodalom hajnala és Harry Brown filmekben is. A Rendíthetetlent a magyar mozikban február 5-e óta vetítik. A film a történet közepétől indul, a Csendes-óceán felett Louis Zamperini és társai az Egyesült Államok Légierejének egyik repülőgépén szolgálnak. Egy eltűnt bombázót keresve – az amúgy is régi és rossz állapotban lévő – repülőgépüket megtámadják a japánok és az óceánba zuhannak. A katasztrófát csak hárman

élik túl. Ezt követően Louie sportolói múltját párhuzamosan ismerhetjük meg a jelen események mellett. Mac, Phil és Louie több mint másfél hónapot hánykolódnak a vízen egy gumicsónakban élelem és ivóvíz nélkül. Egymásra vannak utalva és egymásnak kell reményt adniuk, hogy túléljék. Az igazi megpróbáltatások azonban csak ezután kezdődnek. Negyvenhét nap elteltével Japán egyik hadiflottája talál rájuk. Zamperini elsőként Omorin, majd Naoetsu hadifogolytáborba kerül. Omoriban találkozik Japán egyik legkegyetlenebb parancsnokával, Mucuhiro Watanabéval avagy, ahogy a foglyok emlegették „Madárral”. A tizedes már az első találkozásukkor kiszemeli magának az olimpikont. Kínzásokkal, féktelen ütlegelésekkel próbálja megtörni. Egy alkalommal a rabokat arra kényszeríti, hogy egyenként, felváltva üssék meg Zamperinit. Ő azonban ellenáll és elhatározza, törekedni fog az egyetlen dologra amit tehet: a túlélésre. Naoetsu táborban a gyötrelmek folytatódnak, itt egy szénbányában kényszerítik munkára őket. A foglyok napról napra rosszabbul néznek ki, gyengék, soványak, éheznek, de dolgozniuk muszáj. Itt értesülnek a háború befejezéséről és végül hősként térnek vissza az Egyesült Államokba. Louis Zamperini 1946-ban kötött házasságot Cynthia Applewhite-tal, egy lá-

nyuk és egy fiúk született. Phil szintén túlélte a háborút, akivel azt követően is barátok maradtak. Louie betartotta ígéretét, miszerint, ha átvészeli a borzalmakat, Istent fogja szolgálni. Később visszatért Japánba, de nem bosszúval a szívében, hanem megbocsátással. Valóra válhatott nagy álma is és még egyszer futhatott az olimpián: 1998-ban, 80 évesen, Japánban ő vitte az olimpiai lángot. „Egy pillanatnyi fájdalom megér egy életre szóló dicsőséget.” A filmben Louis bátyja, Pete ezekkel a szavakkal búcsú-

zik el a berlini olimpiára készülő öcscsétől. Talán ezzel a mondattal is jellemezhető maga az egész mű és annak mondanivalója. A film egyrészt Zamperininek állít emléket, másrészt arra próbálja felhívni a figyelmünket, hogy soha nem szabad feladni a reményt. A háború borzalmainak bemutatása mellett egy ember életének megpróbáltatásaira helyezi a hangsúlyt, példát mutatva, hogy mindig megéri küzdeni. Hanich Veronika

„A cirkuszban minden lehetséges” – a régi igazság nyomában A cirkuszok eredete – mint megannyi más modern korban fellelhető dolog – egészen az ókorig nyúlik vissza, amikor az emberek szórakoztatására hatalmas amfiteátrumokat építettek, ahol különféle előadásokat rendeztek. A ma is ismert legnagyobb ilyen jellegű építmény a Rómában található Circus Maximus volt, ahol az 185 000 ember befogadására képes lelátókról az érdeklődők megtekinthették az atléták küzdelmeit, a kocsiversenyeket, az állatok viadalait, de látványosságai közé tartozott – a mesterséges tóvá alakított pályán – a tengeri csaták eljátszása is. A műfaj népszerűségét példázza, hogy az évek során Rómában több aréna is épült. A középkorban aztán e művészet szorosan összefonódott a színház világával a korabeli vásári komédiákban. Táncosok, zenészek, akrobaták, állatidomárok, bűvészek és egyéb mutatványosok járták – jórészt családostul – a piacokat, búcsúkat. A XVIII. században a tőkével rendelkező vállalkozók nagyobb társulatokba szerződtették le őket, s ekkor kezdett kialakulni a nagyobb töme18

2015/március

geket vonzó, modern cirkusz. A témával foglalkozó történészek egyetértenek abban, hogy a vásári komédia három nagy ágának – bohózat, állatidomítás, illetve ügyességi mutatványok – ötvözője, Philip Astley tekinthető a polgári szórakoztatás atyjának. Az elsőként Londonban és Párizsban épült cirkuszokban a műsor nagy részét ekkor még a különféle lovas produkciók tették ki. Természetesen a korabeli Budapestet is utolérte e különleges világ iránti láz, a XIX. század második felében, 1871-ben nyílt meg a Városligetben Barokaldi deszkasátorban működő cirkusza, amely lovas- és állatbemutatóival évtizedeken keresztül csalogatta az egyre növekvő közönséget. 1889-ben – miután döntés született arról, hogy az Állatkertben alkalmanként tartott cirkuszi előadások mellett legyen egy állandó ilyen jellegű intézménye is a fővárosnak – Wulff Ede építtette fel a fémvázas, több mint 2000 ember befogadására alkalmas épületet. Cirkuszában Wulff – az érdeklődés foko-

Környezetrajz

zása végett – felújította a birkózó versenyeket. Ezeket a viadalokat úgy rendezték, hogy felfogadtak egy külföldi erőművészt és jutalmat ajánlottak annak, aki hajlandó volt kiállni ellene. A turpisság abban rejlett, hogy a civil jelentkező gyakran maga is a cirkusz alkalmazottja volt, s a megnyert küzdelem után a jutalmat másnap visszafizette az igazgatónak. Ha valóban kívülálló volt a kihívó, a verseny általában az erőművész javára dőlt el. A közönség csábítására egyéb eszközöket is bevetettek, pl. a sajtóban közöltek hamis szerelmi történetekről szóló pletykákat, melyekben a társulat bohóca megszöktette az igazgató műlovarnő leányát és ehhez hasonló kitalált meséket. A cirkuszi vállalkozás a kezdetektől kitűnő befektetésnek bizonyult, ám amikor pl. az első világháború alatt az előadás eltolódott a varieté irányába, mindig anyagi csőd fenyegetésével kellett számolni, de ugyancsak a közönség megfogyatkozását eredményezte, ha a mindenkori igazgató hűtlen lett a klasszikus műfajhoz vagy nem fordított kellő figyelmet az artisták világában nélkülözhetetlen nemzetközi kapcsolataira. Miután az 1890-es évek elején Wulff a fővárosnak eladta az épületet, a bérleti jog pályázat útján Beketow Mátyáshoz került, aki rengeteg pénzt áldozott a Beketow Cirkusz fenntartására, aminek híre magát Ferenc Józsefet is Budapestre vonzotta. Az első világháborúban azonban a kb. 100 lóból álló ménesének mintegy háromnegyedét „besorozták”. A háború utáni rossz gazdasági helyzet miatt ez a fajta szórakozás már korántsem volt olyan sikeres, ebből kifolyólag az igazgató nem tudott megküzdeni a folyamatos pénzügyi gondokkal, s öngyilkos lett. A vállalkozást fia, Beketow Sándor vette át, azonban a fizetés-

képtelenség miatt végül a bérleti jogot kénytelen volt visszaadni a fővárosnak. Egy újabb pályázat keretében az épület Fényes György igazgatása alá került, aki a minél színesebb produkció érdekében beutazta Európát, hogy világhírű artistákat szerződtessen. A második világháború támadásai miatt azonban a cirkusz már nem kapott játékengedélyt, a bevonuló német csapatok istállónak használták az épületet, ami a bombázásokban jelentősen megrongálódott. Az intézményt 1949-ben államosították – ekkor kapta a Fővárosi Nagycirkusz nevet – majd 1966-ban lebontották. Az 1971-es – ma is használatos – épület elkészültéig egy óriási sátorban tartották az előadásokat. Ilyen előzmények után nem csoda, hogy még napjainkban is van létjogosultsága egy efféle szórakozási formának. A Fővárosi Nagycirkusz január óta porondon lévő Magyar Cirkuszcsillagok c. műsorában a hazai tehetségeké a főszerep. A nemzetközileg is méltán híres művészekből álló előadás célja, hogy az itthoni közönséggel is jobban megismertesse a honi artistákat. A fellépők között van többek között Ádám Krisztián, a magasdróton, biztosító kötél nélkül egyensúlyozó artista, a magyar Herkulesként nevezett Pakucza József erőművész és a hihetetlen kézegyensúlyukról tanúságot tevő Rippel Brothers. A gálaműsor sztárvendége az equadori kígyóember, aki hátborzongató mutatványával kápráztatja el a nézőket. Az előadás modern számai kitűnően megférnek a hagyományosak mellett. Utóbbiak közé tartozik a borotváló elefánt, a lovas akrobata szám, illetve az elmaradhatatlan bohóc(kodás). Az porondot figyelve a nézők gyakran levegőt visszafojtva izgulnak az artistákért, habár a művészek olyan könnyedséggel adják elő mutatványaikat, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne egy-egy nyakatekert mozdulat több méteres magasságban való bemutatása. Az elmúlt években a hagyományos cirkusz világszerte új lendületet kapott, a közönség körében újra divatba jött. Mindazok, akik valamennyire őrzik még magukban a gyermeki énjüket, biztosan képesek tőle ismét – ha csak néhány órára is – elvarázsolódni. Karczub Eszter

TWINZ – szendvicsparadicsom karnyújtásnyira November közepén nyitotta meg kapuit a TWINZ sandwichbar a Bródy Sándor utca szívében. Már a megnyitás napján ellátogattam ide, hiszen kíváncsi voltam a különféle szendvics-kreációkra. Azt kell, hogy mondjam, nem okozott csalódást. A Daróczi ikrek hihetetlen profizmussal alkották meg a hely stílusát, mely olyan alaphangulatot biztosít a bárnak, amiről a legtöbben álmodni sem mernek. A minimalista stílus letisztultsága ötvözve az antik pompával egyszerűen tökéletes párosítás. A klasszikus szürke falak hétköznapiságát a megfelelően elhelyezett antik hatású tárgyak emelték magasabb szintekre. Egy fonográf, egy rusz-

Ítélet

tikus hatású villa, egy szolid kép a falon. Teljesen kifogástalan. Az egyszerűség a Sandwichbar logójában is nagy szerepet játszott. Semmi csicsa, semmi flanc. Lényegre törő és egyedi. Ugyanez mondható el szendvicsekről is. Egyszerű összetevők, néhol egy-egy speciális hozzávalóval megbolondítva. Az avokádókrém selymessége, a jalapeña pikánssága, tabasco markánssága teszik a szendvicseket olyan ízletessé és ellenállhatatlanná. A TWINZ a halkedvelők igényeit is kielégíti remek tonhalas és lazacos szendvicsajánlataival. Aki pedig édesszájú, megkóstolhatja a nutellás, banános, áfonyás

különlegességeket mascarponéval, ami mennyei! Hibátlan hangulat, kitűnő ételek, kifogástalan tálalás, gyors és professzionális kiszolgálás, és ami a legfontosabb, hallgatóbarát árak – ez a TWINZ. Most pedig jöjjön néhány, mindenkiben felmerülő kérdés a TWINZ sandwich bárral kapcsolatban. A két tulajdonos, Daróczi Gergő és Daróczi Bence adták meg a válaszokat. Ha jól tudom, ti pázmányosok voltatok. Hogyan jutottatok arra az elhatározásra, hogy szendvicsbárt nyissatok? Miért pont erre az ételre esett a választás?

B: Igen, Gergő nemzetközi igazgatásra járt, én pedig jogra. Az igazság az, hogy imádunk enni, imádjuk a finom szendvicseket, a környéken pedig nem volt hasonló üzlet. 2015/március

Ítélet

Sport

előtt? Minden kutyát megkínálunk friss vízzel és szívesen barátkozunk is velük.

Kinek az ötlete volt kettôtök közül? Ki támogatott ebben?

B: Az alapok Gergő fejéből pattantak ki. A designtól elkezdve minden a saját gondolatunk volt. A megvalósításban pedig édesanyánk segített elsősorban. Persze a család, a barátok is teljes mértékben támogatták a hely létrejöttét.

Tervezitek, hogy nálatok is kedvezményt kaphassanak Pázmány kártyával az egyetem hallgatói?

G: Pázmány kártya még nincs, de tervezzük, hogy mihamarabb mi is csatlakozunk a kedvezményes partnerek sorához.

Mikor nyitotta meg kapuit a TWINZ?

B: Az üzlethelyiséget októberben vettük át. November 18-ra készültek el a munkálatok, és ezen a napon már meg is nyitottunk. Honnan erednek a nálatok elfogyasztható szendvicsek nevei?

B: Főként a közeli barátaink után kapták. Próbáltuk hozzájuk igazítani, hogy ők milyenek, és miket szeretnek. Természetesen ez nem mindig jött össze. Úgy tudjuk, hallgatóbarát árak várják nálatok a diákokat.

G: Igyekeztünk friss és egészséges kínálatot kialakítani mindenkinek, nem csak az egyetemi hallgatóknak, elsősorban azon-

Végül egy személyesebb kérdés, ami talán mindenkit foglalkoztat. Milyen a testvéreddel dolgozni? Ki a fônök?

ban az ő pénztárcáikhoz mérten alakítottuk az árakat, továbbá kisebb-nagyobb akciókkal kedveskedünk. Például minden kávé csak 250 forintba kerül délig. Emellett kutyabarátok vagytok.

G: Igen, tényleg kutyabarátok vagyunk. Nyugodtan behozhatja bárki a kis kedvencét, nem fogjuk megtiltani, mert nekünk is vannak háziállataink. Nálunk ugyanúgy családtagoknak számítanak, és ki az, aki kint hagyná a családtagját a bolt

G: Nyilván én vagyok a főnök, mert én vagyok a szebb és az okosabb is kettőnk közül. Bencével szöges ellentétek vagyunk, tehát amíg ő lusta, és demotivált, addig én energikus, és tele vagyok új ötletekkel. Nehéz egy családtagoddal dolgozni. Meg kell szokni, de rengeteget fejlődtünk ezen a téren, és már nem strigulázzuk, ki hány tányért mosogatott el. B: Igazából én vagyok a szebb és okosabb, és mindent én találok ki, minden újítást. Gergő csak amolyan „alkalmazott státuszban” van mellettem. Szakács Enikő

A negyedik negyed után, avagy út a vízilabda egyetemi bajnokság döntôjébe „A vereséget nincs miért, a gyôzelmen nincs mit magyarázni. A csapat emelt fôvel tért vissza, hogy elhódítsa a bajnoki címet…” Még ma is emlékszem arra a három évvel ezelőtti márciusi szombat délutánra, amikor a Császár-Komjádi Sportuszoda medencéjében, a Pázmány–ELTE mérkőzés vége előtt másfél perccel, nyolcnyolcas döntetlen állásnál a jobb szélről érkezett egy beadás középre, amit Illés Sanyi összeszedett, majd a kapus előtt lepattintva elemi erővel lőtte hálóba a labdát. Ez a gól egy fárasztó és hosszú nap után elődöntőt jelentett a csapatunknak az I. Magyar Egyetemi- és Főiskolai Vízilabda-bajnokságon. Sajnos vasárnap sem a Corvinus, sem a Műegyetem csapatai ellen nem sikerült a bravúr, így a dobogóról éppen lecsúszva a negyedik helyen végeztünk. Jött a 2014-es esztendő, új bajnokság, új helyszín, új reményekkel vághatott bele a csapat a bajnokság második kiírásának. A nevezett tizenegy egyetemet négy csoportba sorsolták be [három cso20

2015/március

portban három csapat volt, a negyedikben csak kettő], ami számunkra meglehetősen szerencsétlenül alakult, mivel a negyedik csoportban csak az előző év döntősét, a Budapesti Gazdasági Főiskola csapatát kaptuk. A mérkőzésszám kedvéért így kétszer kellett vízre szállni a Steinmetz-fiúknak. Két meccsen összesen huszonkét góllal dobtunk kevesebbet a BGF-nél, aki ezek után el is hódította a bajnoki címet. Picit keserű szájízzel, egy nap után búcsúztunk a Kondorosi uszodától. Joggal lehetett volna feltételezni, hogy egy végzetes hullámvölgy aljára kerül a csapat, amiből nem tud majd kijönni. Vízilabdás fiainkat ellenben nem olyan fából faragták, hogy egyszerűen feladják a küzdelmet. Sikerült a csapatnak újjászületni, és jogi értelemben pedig megszületni, már ami az egyesület törvényszéki nyilvántartásba vételét jelenti. A tél

szorgalmas edzésekkel és csapatépítéssel telt el, majd jött a nagy hír, a harmadik bajnokság kiírása. Idén a lebonyolítási rendszer picit megváltozott, melynek fő oka a szervezők részéről, hogy többet játszhassanak egymás ellen a csapatok, illetve a szurkolókat és a kilátogatókat is izgalmasabb és tartalmasabb párharcokkal szolgálják ki. Mint megszokhattuk a pálya és a labda mérete is kisebb, egyszerre csak 5+1 játékos tartózkodik a medencében, valamint a hét méternél távolabb lőtt gólok duplán számítanak. Újítás, hogy eseményt két fordulóra bontják, az elsőt februárban rendezték meg, a folytatása pedig április 11–12. A nevezett tizenegy egyetem két csoportba van besorsolva. Az A csoportot a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola, a Szegedi Tudományegyetem, a Semmelweis Egyetem, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi

Humor

Egyetem és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem csapatai alkotják. A B csoportot a Károli Gáspár Református Egyetem, a Budapesti Gazdasági Főiskola, a Budapesti Corvinus Egyetem, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem, a Debreceni Egyetem és a Pécsi Tudományegyetem csapatai alkotják. A III. Magyar Egyetemi- és Főiskolai Vízilabda-bajnokság Bálint-napon rajtolt, számunkra az első ellenfél az SZTE csapata volt. A pázmányos gólcsapot Illés Sanyi nyitotta meg a második percben, találata rögtön dupla gólként számított. A Tisza-partiak folyamatosan nyomás alatt tudták tartani Wilfing Misi kapuját, de magabiztos védéseinek köszönhetően az

utolsó negyedre döntetlen állásról vághattunk neki. Az utolsó nyolc percben Szilágyi Kristóf és Jávor Dani a vállukra vették a csapatot és három góllal lepték meg a szegedieket, aminek köszönhetően 13:12 arányban sikerült megnyerni az első mérkőzésünket. A második mérkőzéshez már egészséges magabiztossággal álltak neki a fiúk, ezt mutatja, hogy húsz másodperc sem kellett Varga Szabolcs első találatához a BKF ellen. Majd Sóvári Gergely és Szepesi Bence is nekiálltak parádézni, egymás után szállították a gólokat. A harmadik negyedet már öt gólos előnyből kezdtük, tagadhatatlanul az egyik legszebb momentuma volt, mikor Jávor Dani át-

Chili vagy Mangó? Akik ismernek, tudják, hogy van egy nagyon rossz szokásom. Szeretem a végletekig reklámozott, amerikai trendi filmeket megfelelően kritikusan kiértékelni, melynek legnagyobb alapja, hogy mára a látványvilágon kívül semmi újat nem nyújtanak. Titkon mindig remélem, hogy kijön egy igazán ütős magyar film, amiről legalább annyit fognak beszélni, mint egy-egy kultikus képregényhős sokadik világmegmentésén. Haladva a korral, egyik este az androidos telefonom programjait frissítgettem a gyári alkalmazáson, amikor figyelmemet felkeltette egy kellően érdekes nevű alkalmazás a média és videó kategóriában. Elsőnek ezt is egy félrefordításnak gondoltam, hogy lehet egy program neve Chili vagy Mangó? Az alkalmazás gondolata zseniális, mert mindenki unja a kiszámítható filmeket, a happy endeket, itt viszont lehetőségünk nyílik, hogy mi is részei lehessünk a történet alakulásának. Az epizódok alatt átlagosan percenként kell egy döntést meghoznunk két alternatíva közül. Természetesen, mint a való életben, itt sincs se jó se rossz döntés, mert mindennek vannak következményei. Minden rész nyolc végződéssel rendelkezik, amiket a cél teljesülése szempontjából csillagokkal értékelnek. Két főhős magánéleti találkozásainak kimenetelét tudjuk irányítani. Elsőként kezdeném Lilivel, a kedves és bájos cukrászlánnyal, akinek a legnagyobb problémát a lisztérzékenysége jelenti. Az epi-

Ítélet

emelte a labdát az ellenfél kapusa fölött, aki tehetetlenségében szinte csak pislogni tudott a gól láttán. A csapat hatalmasat gálázott a medencében, dupla annyi gólt lőve 12:6 arányban elkönyvelhettük a második győzelmünket. Az első forduló másnap folytatódott egy erős ellenféllel, a BME csapatával. A kezdő gólunkra négy percet kellett várni, ez a tempó szinte végig érvényes volt az egész mérkőzésre. Dobott gólok tekintetében végig a BME fölött álltunk, de értéküket nézve nem nagyon jött össze a duplát jelentő távoli találat. A mérkőzés felénél még döntetlen, 6:6 volt az állás, elfogult nézőként úgy érezhette az ember, mintha a medence a mi hálónk felé lejtene a játékvezetői döntések alapján. Szerencsére Misi elkezdte befalazni a kapunkat, így majdnem húsz perc után, az utolsó másodpercben tudtak csak bevinni egy távoli találatot, viszont ez a párharc végkimenetelén nem változtatott, nyertünk 10:8-ra. A vereséget nincs miért, a győzelmen nincs mit magyarázni. A csapat emelt fővel tért vissza, hogy elhódítsa a bajnoki címet, amire akár jó esély is lehet. A dátumot már most előre jegyezzétek fel, 2015. április 11–12. Gyertek el szurkolni, támogassátok a csapatot, legyetek szemtanúi ti is a Pázmány sikereinek! Hoffmann Zsolt

zódok alatt folyamatosan azzal a céllal találkozgat szakértőkkel, hogy kiutat találjon a glutén labirintusából. Sajnos a találkozást a másik nem képviselői teljesen félreértik, fajfenntartási céllal irányulnak Lili felé. Abban az esetben leszünk sikeresek, és kapunk sok csillagot, ha illően sikerül megszabadulnunk a nyomuló férfitól. Lili tökéletes ellentéte a mindig sármos Zénó, aki kimondottan vadászik a gyengébbik nemre. Foglalkozását tekintve ételkritikus, és nem nagyon tudja, vagy szeretné a stílusát és munkáját elkülöníteni a magánéletétől. Rendszerint éttermekben találkozik a kiszemelt hölgyekkel, legyen szó ártatlan vidéki nővérkékről vagy az idősebb főnökéről. Zénó esetében a csillagok elnyerését a hódításban elért eredményeink határozzák meg. Az interaktív sorozatban olyan kiváló színészek bukkannak fel, mint a Jászai Mari-díjas Fullajtár Andrea és Stefanovics Angéla valamint Keresztes Tamás, a Junior Prima díjas Réti Adrienn és Kovács Lehel, vagy az Argoból Pszichoként is ismert Bicskey Lukács. Az applikáció sorra nyerte a nevesebbnél nevesebb hazai díjakat, mint például az Aranyszem Operatőri Díjat vagy az Év Játékalkalmazása díjat. A program ingyenesen letölthető akár Androidra akár iOs-re. Az epizódokat külön-külön lehet letölteni az alkalmazáson belül, erre célszerű a nagyobb méret miatt wifit használni, majd utána akár internet nélkül is nézhetjük őket. Mindenkinek csak ajánlani tudom, korosztálytól és nemtől függően 2015/március

Ítélet

Humor

ezt a magyar filmsorozatot/játékot, mert a reális helyzeteket, szerethető, de mégis markáns karakterekkel ad elő. Legutolsó érvként már csak azért is, hogy közelebb jussunk a nagy titokhoz, ami a másik nem fejében jár egy randevú alatt: Chili vagy Mangó? Hoffmann Zsolt

A fejedelem árnyékában Ha valaki meghallja Niccoló Machiavelli (1469–1527) nevét, szinte bizonyos, hogy világszerte ismert műve, A fejedelem jut rögtön eszébe. Machiavelli e művéről könyvtárnyi irodalom született, mely nagyobb része nem is elsősorban a szerző gondolataival foglalkozik, hanem azzal, hogy műve milyen hatással volt a későbbi politikusokra. A mai napig rengeteg hivatkozás történik az ő kiragadott mondataira, anélkül, hogy tisztában lennénk teljes életművével, vagy akár – horribile dictu – olvastuk volna magát A fejedelmet. Sajnos így elsikkad egyre inkább egy kimagasló és izgalmas életmű, mely magában hordozza korának reneszánsz szellemét. Az alacsony sorból a tanulás révén kitörő Machiavelli életútja jól példázza a reneszánsz korban lassan professzionalizálódó államszervezetben megnyíló meriokrata karrier lehetőséget egy alap-

vetően születési előjogokon nyugvó társadalomban. Műveltségét otthonról hozta magával, majd jogi tanulmányokat folytatott, fiatalon a Firenzét uraló Medici-család tanácsadója, később a köztársaságot vezető Signoria „külügyminisztere”, végül pedig a XVI. század eleji Itália politikai grand oldmanje lett. Uralkodók, sőt maga a pápa is kikérte a tanácsait politikai ügyekben. Művei közt találunk történeti munkát, filozófiai értekezést, diplomáciai útmutatót, korának politikai elemzését, kommentárokat Titus Livius munkájához, és a reneszánsz Itália talán legnépszerűbb komédiáját, a Mandragórát is ő írta. A vígjátékok műfaja nagy változásokon megy át a reneszánsz korban, szakítanak a korábbi kötött formával, és megjelenik a szabad szöveg, az „itt és most”, továbbá sokkal nagyobb szerepet kap a helyzet- és karakterkomikum. A Mandragóra Firenzében játszódik, főszereplői karikírozzák a kor személyiségtípusait, mint a gazdag, de buta férjet, a megvesztegethető papot, vagy a vakon szerelmes doktort. A mű

története egy összeesküvés, aminek célja a buta férj feleségének szeretőjévé válni, azonban ami igazán izgalmas, az az, hogy a konspiráció megtervezője és kivitelezője Ligurio, aki Machiavelli alteregója a vígjátékban. Amitől pedig még érdekesebbé válik a történet, hogy Machiavelli Beszélgetés Titus Livius első tíz könyvéről című művében értekezik az összeesküvésekről, és a Mandragórában az ott leírtak alapján építi fel a konspirációt. Ez az igazán zseniális Machiavelli művében, hogy az irodalom terepén a humorral képes közvetíteni saját gondolatait a politikai filozófiáról miközben a történetet a saját alteregójával mozgatja. Sajnos jelen írás határait meghaladja a Mandragóra történetének részletesebb bemutatása, de remélem sikerült felkelteni néhányak kedvét arra, hogy elolvassák a komédiát, vagy akár, hogy közelebbről megismerkedjenek Machiavelli életével és az életművének igazán izgalmas részével, ami méltánytalanul el van felejtve, és A fejedelmen túl kezdődik. Szupera Péter

Kijutni mindenáron – „Szobafogság”-unk története Az Ítélet két szerkesztője néhány barátjával együtt arra vállalkozott, hogy kipróbálja a Szobafogság elnevezésű kiszabadulós játékot. Nem biztos, hogy mindannyian találkoztatok már hasonlóval, ezért gyorsan fussunk át a lényegen: a játék célja, hogy kijuss a bezárt szobából. Vagyis, hogy megtaláld az ajtó kulcsát vagy a széf kódját, ami általában megakadályozza egy „bomba” felrobbanását, és ezzel Te lehetsz a világ megmentője vagy hasonlók. Van, amikor egyetlen szobából áll a játék, és van, amikor szobáról szobára kell átverekedned magad, hogy végül megtaláld az utolsó helyiségben a kulcsot, ami a legelső ajtót kinyitja. Sőt, a legújabb verziókban (például a Szobafogság egyes pályáin is) már az elején 22

2015/március

kétfelé oszlik a csapat és két külön szobából kell egy harmadikba átjutni. Ja, és minderre 60 perced van. Meg persze nem is olyan egyszerű azt a kulcsot, kódot megtalálni, különböző feladványok, fejtörők láncolata visz el a végső megoldáshoz. Minden mindennel összefügg, még a legapróbb tárgynak a polcon is jelentősége lehet – de az is lehet, hogy mégsem, csupán azt hiszed. Természetesen, ha elakad az ember, akkor korlátozott számban segítséget kérhet a moderátortól. Mindezen információk birtokában voltunk olyan bátrak, és belevágtunk a nagy kalandba. Én már kétszer kipróbáltam magam egy ilyen játékban, de a többiek még sosem, ezért egy „könnyebb” szobát próbáltunk ki. Azért én ezzel a

könnyű jelzővel óvatosan bánnék, mert könnyű szoba sosem létezik, csak kevésbé nehéz, esetleg kevesebb feladatot rejtő. Nos, a helyszín a Párttitkár irodája volt. Berendezése letisztult volt, a háttérben a pártinduló lágy dallamai segítették a gondolkodásunkat és meg kell mondjam, nem volt olyan sok bútor, rejtekhely, amiért azt gondoltam volna, hogy itt nehéz lenne bármilyen kulcsot megtalálni. Elég nagyot tévedtem. Mivel nem sok tapasztalattal rendelkeztünk még, az első 10-15 perc azzal telt el, hogy feltérképeztük a terepet. Hány lelakatolt szekrény van, hány kódot kell találnunk, milyen tárgyak lehetnek relevánsak. A célunkat egy bevezető kisfilmből tudtuk meg: itt is a kijutáshoz szükséges kulcsot kellett megtalálni,

Karrier

hogy leállítsuk a bombát, valamint információt kellett találnunk azokról az emberekről, akik a párttitkár ellen merényletet terveztek. Nem volt egyszerű dolgunk, jó ideig úgy éreztük, hogy nem jutunk egyről a kettőre. A megoldandó feladatokat megtaláltuk, de a megoldások hiányoztak. Aztán, mint általában az összes hasonló játéknál, eljön az a pont, ahol a hétköznapi, befásult gondolkodást felváltja a logika, a leleményesség és kreativitás, és minden egy csapásra megoldhatóvá válik. Lehet, hogy éppen a vekker mutatói

állnak úgy, hogy a pontos idő a kódot rejti, lehet, hogy a térképen van elrejtve a megoldás, vagy éppen csak be kell hajolni az asztal alá, hogy megtaláljuk a kincses dobozt. A Szobafogság megalkotói kitettek magukért, amikor „kitalálták” a szobát, sokáig kételkedtem benne, hogy mi leszünk a világ megmentői. De ez éppen csak addig tartott, hogy élvezhető legyen a játék, mert végül mégis megtaláltuk egy

Ítélet

hajszárító és egy kép segítségével a végső kódot, és 47 perc után kijutottunk. Csapatnevünk, az Ítélet most már ott virít a dicsőségtáblán, így amikor legközelebb erre járunk, jó érzéssel gondolunk vissza az itt eltöltött időre, és bátran vágunk neki egy nehezebb pályának. Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a fajta kikapcsolódást: egyszerre szórakoztató, pihentető, ugyanakkor csapatépítésre és az egymás iránti bizalom növelésére is tökéletesen alkalmas. Ádám Flóra Julianna

Munka és egyetem – szakmai gyakorlat a mindennapokban Beszélgetés Náday Eszter negyedéves joghallgatóval Egyre több hallgató gondolkodik rajta, hogy az egyetem mellett hosszabb szakmai gyakorlatot vállalnak. Ennek oka nem csupán a pénzkereset lehet, sokan úgy vélik, hogy több tapasztalattal nem csupán a vizsgákon teljesíthetnek jobban, de a későbbiekben előnyösebb helyzetük lesz majd a munkaerőpiacon. Az egyetem melletti munka azonban nem csak pozitívumokkal jár, hiszen nagyon komoly összpontosítást és szervezőképességet igényel, ha minden területen meg akarjuk állni a helyünket. Az egyetem melletti munkáról kérdeztem Náday Esztert, aki már közel egy éve dolgozik egy ügyvédi irodában Budapesten. Hogyan találtál a gyakornoki állásra?

Az egyik csoporttársam ajánlotta az irodát, ahol éppen hozzám hasonló motivált és talpraesett munkatársat kerestek. Mesélj egy kicsit az irodáról, ahol dolgozol. Milyen feladatokat végzel?

Az ügyvédi iroda, ahol dolgozom alapvetően polgári joggal foglalkozik, de elvétve jönnek munkajogi ügyek is. Egyelőre egyszerűbb feladatokat végzek, mint például ingatlan adásvételi szerződések megírása, földhivatali kérelmek, fizetési meghagyások, fizetési felszólítások, egyszerűbb beadványok, keresetek megírása. Néha előkerül egy-egy munkaszerződés is, amelyet módosítani kell. Ezen kívül az adminisztratív feladatok egy részét is én intézem, gondoskodom az iratok rendszerezéséről. Ez utóbbi elég nagy

segítséget tud jelenteni, ha gyorsan kell keresni valamit. Persze a minden gyakornok által végzett tevékenységeket is meg kell említeni, ilyen pl. a földhivatalba való iratbeadás és a levelek feladása.

a megszerzett tudást. Már tudom, hogy mire kell jobban odafigyelni és mennyire számítanak a legkisebb részletek valamint a kivételek (itt elsősorban a Pp-re gondolok).

Milyen nehézségekkel kellett megküzdened az elején?

Mennyire tartod fontosnak, hogy az egyetem mellett a hallgatók szakmai gyakorlatot szerezzenek?

Az iroda, ahol dolgozom nagyon fiatalos, lendületes hely. Az ügyvéd pár éve végzett a Pázmányon, a jelölt szintén fiatal, ő az ELTE-n végzett. A hangulat általában nagyon jó, megvan az összhang az itt dolgozók között. Elég összeszokott kis csapatba csöppentem, így könnyebb volt beilleszkedni és beleszokni a munkába. A jó hangulat sem utolsó szempont egy munkahelynél, hiszen az időm nagy részét vagy az egyetemen vagy az irodában töltöm. Nekem nehézséget az új, szokatlan környezet, a feloldódás jelentett, na és persze az, hogy a vizsgaidőszak küszöbén (mikor mindenki zh-t ír és tanul az elővizsgára) kezdtem el dolgozni. Mennyiben segíti a gyakorlat az egyetemi tanulmányaidat?

Ha visszagondolok, hogy eddig mennyi mindent tapasztaltam odabent, azt kell, hogy mondjam, nagyon sokat segített. „Megfoghatóbbá” vált a száraz jog, kicsit „életszagúbb” lett az egész. Mindezek megkönnyítik számomra a tanulást, mert eddig nem tudtam, hogyan is dolgoznak az ügyvédek. Könnyebb úgy tanulni, hogy tudom, milyen lesz majd ez a gyakorlatban, hogyan kell majd használnom

Szerintem nagyon fontos, hogy az egyetem alatt ne csak az előírt időszakot töltsék le a hallgatók. Mindenkinek ajánlom, hogy nyáron vagy éppen évközben, irodában, jogi osztályokon, önkormányzatoknál vagy egyéb helyeken dolgozzanak, mert fontos megtapasztalni, hogyan is zajlik az élet és hogyan használható a jog a gyakorlatban. Fárasztó persze egyetem mellett dolgozni, de fantasztikus érzés, mikor a beadvány, amit írsz helyes, és nem kell belejavítani, hanem így küldik el, vagy ha ülsz előadáson és fejből fújod a dolgokat. Hogyan tudod összeegyeztetni a munkát az egyetemmel?

Szerencsés vagyok, mert rugalmas a csapat ahol dolgozom. A főnököm tudja, milyen nehéz a munka mellett tanulni, így az órarendemhez igazodva beszéljük meg, hogy mikor tudok bejárni. Ha van egy-egy húzósabb időszak az egyetemen, akkor elenged tanulni. Mindezek ellenére még így is fárasztó, és hozni kell pár áldozatot, de bőven kárpótol, hogy szeretem, amit csinálok. Tompai Nikolett 2015/március

iust

, ae

lu tare

XVIII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2015. MÁRCIUS

quum, s

A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA

Fotó: Agócs Péter

itelet.pazmany@gmail.com

„EZ A JOGTERÜLET A GYAKORLATBAN NAGYON FONTOS ÉS LÉNYEGÉBEN MEGUNHATATLAN, MERT EMBEREK EGYMÁSSAL VALÓ VISZONYÁRÓL VAN SZÓ” – INTERJÚ DR. KÁRTYÁS GÁBORRAL 3. oldal

A képeket Herceg Katalin készítette

itelet-pazmany.blog.hu

EU KARRIER: GYERE, ÉS KEZDD EL KARRIERED AZ EU-NÁL MOST!

INTERJÚ SZONDI VANDÁVAL, AZ RTL KLUB HÍRADÓJÁNAK RIPORTERÉVEL

14. oldal

16. oldal

A NEGYEDIK NEGYED UTÁN, AVAGY ÚT A VÍZILABDA EGYETEMI BAJNOKSÁG DÖNTÔJÉBE 20. oldal