Hungarian Architecture 2019/5

Page 1

05 2019

RÉGI-ÚJ

MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET // HUNGARIAN ARCHITECTURE Lapunk támogatója a Nemzeti Kulturális Alap

| Kós Károly Díj 2010 | www.meonline.hu

1580 Ft

A MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZEK SZÖVETSÉGÉNEK KULTURÁLIS FOLYÓIRATA 1903-TÓL CULTURAL MAGAZINE OF THE ASSOCIATION OF HUNGARIAN ARCHITECTS SINCE 1903

+ UTÓIRAT // POST SCRIPTUM | XIX. 107.


BUDAPEST 2000 UTÁN A Summa Artium, a Budapest folyóirat kiadója a Magyar Építőművészek Szövetségével és az epiteszforum.hu portállal együttműködésben az alábbi pályázatot hirdeti meg: Építészeti témájú publicisztikai pályázat 2000 után épült vagy megújult budapesti épületekről.

A pályázat célja: A XXI. századi Budapest kortárs építészetének, épített környezetének, urbanisztikai fejlődésének nyomon követése, szakmailag értékes megoldások, fejlődési trendek bemutatása és minél szélesebb körű megismertetése a Budapest folyóirat olvasóival és szélesebb közönséggel. Az építészettel kapcsolatos íráskészség és látásmód fejlődésének elősegítése a fiatalabb generáció körében. Pályázati kiírás: Magyar nyelvű építészeti cikk írása valamely 2000 után épült vagy megújult budapesti épületről, épületegyüttesről, térről, városrészről. A cikk műfaja lehet riport, interjú, esszé, építészet kritika. Az írás terjedelme 8000-10000 leütés min. 4 db, max. 10 db fotó illusztrációval. Olyan írásokat várunk, amelyek eddig még sehol nem jelentek meg. Pályázatot nyújthat be: 18-30 év közötti természetes személy állampolgárságtól és lakóhelytől függetlenül. Egy pályázó maximum három pályamunkával nevezhet. A kiíró Summa Artium Nonprofit Kft. és szervező-, együttműködő partnereinek dolgozói, tisztségviselői, illetve a felsoroltak közeli hozzátartozói nem pályázhatnak. A pályamunkák beadásának feltételei: A pályázó kizárólag saját, eredeti szerzői alkotásával pályázhat, még nem publikált írással. Szintén kizáró feltétel, ha az írás megjelenés alatt áll. E feltételek megsértése esetén a pályázat érvénytelenné válik. Ha ez a díjátadást követően válik ismertté, akkor a helyezést érvénytelenítjük, és a pályázó köteles a díjat visszaszolgáltatni. A pályázó a regisztrációs adatlap hiánytalan kitöltésével kijelenti, hogy a pályamunka saját szerzői műve, továbbá felelősséget vállal azért, hogy az általa benyújtott pályamunka és fényképek nem sértik más szerzői jogát. A pályaműben tilos bármilyen, a pályázóra utaló jel feltüntetése. Ennek be nem tartása a pályamű automatikus kizárásával jár. A pályaművek beadása: E-mailen a budapestfolyoirat@summa-artium.hu címre kérjük elküldeni jeligével ellátott a cikket. A kitöltött regisztrációs lapot kérjük ugyanabban az e-mailben, de nem a pályázati anyaggal egy dokumentumban küldeni. Ha egy pályázó több versenyművel pályázik, akkor az egyes alkotásokat külön-külön kell regisztrálni ugyanazon jelige sorszámozott változataival. A pályaművek beérkezéséről minden pályázót e-mailben értesítünk! Kérdéseket a pályázattal kapcsolatosan a budapestfolyoirat@summa-artium.hu e-mail címen lehet feltenni. Részvételi díj: A részvétel ingyenes. Határidők 2019. november 15. 12.00 óra A határidő után beérkezett pályamunkákat nem áll módunkban elfogadni.

Zsűrizés, értékelés: A határidőre beérkező pályaműveket szakmai zsűri értékeli, melynek tagjai az építészkultúra neves hazai szakértői, képviselői. • Bálint Imre DLA Ybl Miklós-díjas építész • Dr. Buza Péter főszerkesztő, Budapest folyóirat • Krizsán András DLA Ybl Miklós-díjas építész • Somogyi Krisztina főszerkesztő, epiteszforum.hu • Winkler Barnabás DLA Ybl Miklós-díjas építész A pályaműveket a zsűri az általa meghatározott szempontok szerint rangsorolja. Ez a rangsor lesz a pályázat végleges eredménye. A pályázat kiírója, a Summa Artium felhatalmazza a zsűrit, hogy a saját maguk által megállapított szempontrendszer alapján, tetszésük szerint válasszanak a pályaművek közül és ítéljék oda a meghirdetett díjakat. Díjak: A pályázat első három helyezettje pénzdíjban részesül, a győztes pályaműveket a Budapest folyóiratban, az epiteszforum.hu és a Magyar Építőművészek Szövetsége kiadványaiban, elektronikus felületein megjelennek. I. helyezett: 100.000 Ft II. helyezett: 60.000 Ft III. helyezett: 40.000 Ft Különdíj: a Magyar Építőművészek Szövetsége részéről A feltüntetett díjak nettó összegben értendők. Díjátadás: 2019. december Magyar Építőművészek Szövetsége székházában Budapest VIII. Ötpacsirta u. 2. A pályázat benyújtói a pályamunkához fűződő szerzői jogaik alapján az alábbi keretek között adnak a kiíró részére felhasználási engedélyt: A pályázat kiírója jogosult a pályaműveket publikálni a Budapest folyóiratban, a Magyar Építőművészek Szövetsége, valamint az epiteszforum.hu nyomtatott és elektronikus kiadványaiban. A pályázat benyújtója a pályázat kiírója számára kizárólagos és korlátlan időre szóló felhasználási jogot ad a pályázó nevének feltüntetése mellett. A pályázók által megadott személyes adatokat, elérhetőségeket a pályázat kiírója adatbázisában regisztrálja, és csak a pályázathoz kapcsolódóan használja, azokat harmadik személynek csak a pályázó külön beleegyezésével adja ki. A pályázat kiírója a pályázati kiírásban leírtak változtatásának jogát fenntartja!

A pályázat kiírója: Summa Artium Nonprofit Kft., a Budapest folyóirat kiadója 1085 Budapest, Horánszky utca 12. II. lh., II. em. 8/A., www.summa-artium.hu www.budapestfolyoirat.hu


„A modern ember egyetlen alternatívája, hogy a föld felszínére emelkedve ismét napfényben fürödjék, és elég bátorsága legyen ahhoz, hogy a Holdra menekülés helyett saját emberközpontosságához térve vissza, leküzdje uralkodóival és vezetőivel közös harcias hajlamait és irracionális érzelmeit. Nemcsak a háború művészetét kell kitörölnie emlékezetéből, de korábban soha el nem ért fokon ismét el kell sajátítania és meg kell tanulnia az élet művészetét.”

Lewis Mumford: A város a történelemben. Gondolat, Budapest, 1985.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2019 / 05


____

2

TARTALOM CONTENT

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET Alapítva 1903 A Magyar Építőművészek Szövetségének kulturális folyóirata.

____

MÉ 2019/05. szám ISSN 1785 – 282X LAPALAPÍTÓ (1903) ÉS KIADÓ: Magyar Építőművészek Szövetsége 1088 Budapest, Ötpacsirta u. 2. SZERKESZTŐSÉG: 1088 Budapest, Ötpacsirta u. 2. Tel: +36 1318 2444 Mobil.: +36 70 6149404 e-mail: epitomuveszet@gmail.com Szerkesztőségi nap: szerda Előfizetés: Schäffer Zsuzsa, kedd 9-12 óráig

34

SZCÉNA // SCENE

4

Építészet Világnapja 2019 – Götz Eszter

World Architects’ Day 2019 – Eszter Götz

6

Sanghaj ultra-modern magyar építésze: Gonda Károly – Baldavári Eszter

Főszerkesztő: Szegő György DLA Főmunkatárs: Botzheim Bálint Olvasószerkesztő: Götz Eszter Fotószerkesztő: Bujnovszky Tamás Webszerkesztő: Pálinkás Edit Web-vizuális kultúra: Hornyik Sándor

An Ultra-Modern Hungarian Architect in Shanghai: Károly Gonda – Eszter Baldavári

7

XXIV. Országos Főépítészi Konferencia, Tihany

24th Chief Architects’ National Conference, Tihany

8

A kereszt – 13. Szakrális Építészeti Konferencia – Páricsy Zoltán

The Cross – 13th Conference Of Sacral Architecture – Zoltán Páricsy

9

Év Belsőépítésze Díj: Fülöp Krisztina

Interior Architect Of The Year Award: Krisztina Fülöp

UTÓIRAT alapítva 2001 Alapító főszerkesztő: Szegő György DLA Szerkesztők: Botzheim Bálint, Götz Eszter

16 Asszisztencia. Egészségház, Budakeszi – Csontos Györgyi

FELELŐS KIADÓ: Krizsán András DLA, a MÉSZ elnöke

Terjesztés: Schäffer Zsuzsa Grafika: Kludovácz András Nyomtatás: Prime Rate Kft. HIRDETÉSFELVÉTEL: Hirdetésszervező: Cser Márta e-mail: martacser@yahoo.com Tel: +36 20 4849044

TÉMA // THEME

10 Mint hal a vízben. Vizafogó óvoda, Budapest – Csontó Sándor

Like Fish In The Water. Vizafogó Kindergarten, Budapest – Sándor Csontó Assistance. Health Centre, Budakeszi – Györgyi Csontos

20 Számítógép az erdőben. Forest Offices irodaház, Debrecen – Bán Dávid

Computer in the Forest. Forest Offices, Debrecen – Dávid Bán

24 Zen kert az iroda szívében. Kevíz 21 irodaház, Nyíregyháza – Tuczai Rita

Zen Garden in the Heart of an Office. Kevíz 21 Office Block, Nyíregyháza – Rita Tuczai

28 Térfrissítés. A Máriássy ház irodaterének megújítása, Budapest – Ulrich Tamás

Refreshening a Space. Modernization of the Offices in Máriássy House, Budapest – Tamás Ulrich

31 Egymás mellett. Monastery Hotel, Budapest – Götz Eszter

Next to Each Other. Monastery Hotel, Budapest – Eszter Götz

34 Lépcsők pihenőjén. Családi ház, Pesthidegkút – Kiss Tamás

On the Landing of a Staircase. Detached Houses, Pesthidegkút – Tamás Kiss

38 Lövőház, újratöltve. Haris Park, Budapest – Okrutay Miklós

Shooting Club House, Reloaded. Haris Park, Budapest – Miklós Okrutay

42 Illeszkedő, radikális minimalizmus. James-Simon-Galerie, Museumsinsel, Berlin – Szegő György

Adjusting, Radical Minimalism. James-Simon-Galerie, Museumsinsel, Berlin – György Szegő

48 Határozott rendteremtés. Borászat rekonstrukciója, Pitigliano, Olaszország – Kertész András Tibor

To Create an Established Order. Winery Reconstruction, Pitigliano, Italy – András Tibor Kertész

WEBOLDALUNK: www.meonline.hu

KREATÍV VÁROSOK // CREATIVE CITIES

FOLYÓIRAT TÁMOGATÓ:

52 A hely, ahol… Meghittség, kreativitás, flow – Fejérdy Tamás, Miszlivetz Ferenc, Takács Laura

The Place Where… Intimacy, Creativity, Flow – Tamás Fejérdy, Ferenc Miszkivetz, Laura Takács

55 Tájsebgyógyítás művészettel. Vulkánpark, Zalahaláp – Szász Balázs

RÉGI-ÚJ SZCÉNA MAGYAR // SCENE ÉPÍTŐMŰVÉSZET

Treating Landscape Injuries with Art. Volcanoes Park, Zalahaláp – Balázs Szász

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET


UTÓIRAT // POST SCRIPTUM

57 A társadalmi stabilitásról. Építészet és szociológia a II. Építészeti Nemzeti Szalonon – Antal Z. László

Thoughts on the Social Stability. Architecture and Sociology at the 2nd National Architects’ Salon

– László Antal Z.

60 Jövőcsarnok. Gondolatébresztő konferencia a Műcsarnokban – Tatai Mária

Utopias Being Realized. Future Hall – Thought-provoking Conference in the Budapest Kunsthalle – Mária Tatai

64 Hétköznapi irregularitások. Alkotóhét a Debreceni Egyetem Műszaki Karának Építészmérnöki

Tanszékén – PRTZN Architecture

Common Irregularities. Creative Week at the Faculty of Architecture, University of Technology,

Debrecen – PRTZN Architecture

66 Materializmus és idealizmus a (mai magyar) műemlékvédelemben – Nagy Gábor

The Contemporary Hungarian Heritage Preservation – Gábor Nagy

69 A városkép felbomlása – Paul Virilio

The Disruption of the Cityscape – Paul Virilio

10

73 Észleletkísérletek homlokzatok tervezésével. A New Vision szellemi műhelye – Losonczy Anna

Experiments on Facade Designs and Perception Psychology. The New Vision Architecture – Anna Losonczy

78 Peter Halley: Heterotópia – Botzheim Bálint

Peter Halley: Heterotopy – Bálint Botzheim

TERV // PLAN

82 Ganz Futuro diplomaterv – Trinh Hai Dang

Ganz Futuro Diploma Design – Trinh Hai Dang

PASSZÁZS // PASSAGE

84 Az „új szépség” építészete. Tallinni Építészeti Biennálé – Zsoldos Anna 86 Haba Péter: Magyar ipari építészet 1945–1970 – Szegő György 86 Norvég tájakon, DAM, Frankfurt – Götz Eszter 88 Sümegi György: Egy Lechner-álom – Szegő György 89 „Díszítőérzékkel átszőtt tudás". Kőrössy Albert Kálmán építőművészete, Ráth György-villa 89 Indulás. Reimholz Péter emlékkiállítása, MOME 89 Panel – Lét, közösség, esztétika. A lakótelepek hatvan éve, MODEM

20

89 A rajztól az installációig. Ilja & Emilia Kabakov, Museum for Architectural Drawing, Berlin BÚCSÚ // FAREWELL

90 In memoriam Rajk László 1949–2019

– Lázár Antal, Balázs János, Patonai Dénes, Csomay Zsófia, Szegő György

92 Hírek, kiállítások, pályázatok 93 Lapszámunk építészei 96 Lapszámunk szerzői

A CÍMLAPON DEBRECENI FOREST OFFICES IRODAHÁZ LÁTHATÓ. ÉPÍTÉSZ: BORDÁS PÉTER. FOTÓ: PALKÓ GYÖRGY

Helyreigazítás: Előző lapszámunk 67. oldalán a Rimanóczy Jenőre emlékező írás mellett sajnálatos módon téves fotó szerepel: a bemutatott képen Tokár György és Emődy Attila Maros utcai épülete látható. Az olvasóktól és az érintettektől szíves elnézést kérünk.

2019 / 05


____ SZCÉNA SCENE

____

Építészet Világnapja 2019 Építészek Háza, 2019. 10. 07.

— szöveg text: GÖTZ ESZTER —

fotó photo:

PÁLINKÁS EDIT

Október 7-én ünnepelte az építész szakma az Építészet Világnapját. Az egész napos rendezvénysorozatban szakmai előadások és beszélgetések, az idei diplomadíjak ünnepélyes átadása és számos más program mellett nemzetközi kiállítás is nyílt. A Világnap záró rendezvénye a Magyar Építészetért Érem ünnepélyes átadása volt. A világnap ünneplése hagyományosan az Építészek Házában történik, a Magyar Építőművészek Szövetsége és a Magyar Építész Kamara közös rendezésében. Az idei programsorozatban a megnyitó beszédek után elsőként a CRLT Solution szakmai konferenciája zajlott, Látvány-trend, Szépség és gazdaságosság kéz a kézben címmel, amely áttekintette klímatudatos építészet legfrissebb hazai és nemzetközi eredményeit és látványos kiállításon mutatta be a szerelt átszellőztetett homlokzati trendeket. Ezután Krizsán András a protestáns templomépítészetről, Nagy Csaba két nagyszabású budapesti rekonstruk-

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

cióról, Földes László pedig Josef Vostracky cseh építész munkásságáról tartott előadást. A délutáni események között az Építész Mester Egylet által vezetett Mesteriskola XXV. ciklusának hallgatói tervpályázata mutatkozott be, majd átadták az idei MÉSZ-MÉK Diplomadíj pályázat kitüntetéseit és különdíjait. A Kós Károly-teremben nyílt meg az Iconic Ruins című nemzetközi kiállítás, amely a cseh, magyar, lengyel és szlovák szocialista időszakából megmaradt építészeti emlékek mai állapotát dolgozta fel, valamint a kezelésükkel, megtartásukkal vagy eltüntetésükkel kapcsolatos kérdésekre adott válaszok közül mutatott be példákat.

A megnyitón Petr Vorliík építészettörténész, a tárlat kurátora beszélt a koncepcióról. Este a MÉSZ gondozásában készített Ház+Mesterek című építészeti portréfilm-sorozat harmadik részét mutatták be, melyet egy szakmai kerekasztal-beszélgetés kísért. A napot az évek óta megrendezett, hagyományosan jó hangulatú Építész-parti zárta. A Magyar Építőművészetért Érmet 2019-ben Jan Stempel cseh építész kapta, az alábbiakban a MÉSZ laudációját közöljük: 2010-ben alapította a Magyar Építőművészek Szövetsége ezt a díjat, amellyel évente egy olyan építészt, vagy az építészettel más szakmában foglalkozó személyiséget jutalmaz, aki munkájával érdemben segíti a magyar építőművészet nemzetközi elismertségét. Az elmúlt években több olyan jeles építész kapta meg ezt az elismerést, aki magyar származásúként a nemzetközi szakmai életben támogatta a hazai építészeket, ilyen például Magyar Péter, Papp László, Schweger Péter, vagy a tavalyi díjazott: Moravánszky Ákos. Mindegyikük elismert alkotó, oktató, tervező az építészet világában. Jan Stempel a szó szoros értelmében nem magyar származású ugyan, de itthon van Ma-


5

gyarországon, hiszen innen indult a pályája: 1978-83 között a Budapesti Műegyetemen tanult, itt lett építész. Aktívan részt vett a Bercsényi Kollégium kulturális-szakmai életében, 1982-ben szerkesztőként ő hozta össze a Bercsényi 28/30 kiadásában cseh és magyar nyelven megjelent SIAL című kiadványt. Ide kötik tehát az építészetben tett első lépések, ami szoros kötődéssel folytatódott: időről időre visszatér Magyarországra. És bár tervezőként már nem itt, hanem Csehországban alkot, és nem a budapesti, hanem a prágai Műegyetem építészkarának vezetője, Jan Stempel mégis valamennyire magyar építész maradt. Hiszen előadásokon, kurzusokon, kiállítás-megnyitókon és könyvbemutatókon szerepelve egyike lett azoknak, akik bekapcsolják a kortárs magyar építészetet a világ építészetének véráramába. Különösen sokat köszönhetünk neki abban, hogy a visegrádi országok építész szövetségeihez virágzó kapcsolat fűzi a magyar építészeket. Jan Stempel a V4 családi házairól összeállított, 2009-ben általa szerkesztett kötettel olyan anyagot mutatott be a hazai építészetről, amelyik megállja a helyét bármilyen nemzetközi összehasonlításban, és fáradhatatlanul dolgozik azon, hogy a hazai építészek családi házaiból válogatott kiállítás évről évre eljusson a V4-ek országainak szakmai és laikus közönsége elé. Életművének egyik tudatos vállalása ez a misszió. Ezt kívánta a Magyar Építőművészek Szövetsége honorálni azzal, hogy Jan Stempelnek ítélte oda a Magyar Építőművészetért Érem 2019. évi kitüntetését.

KRIZSÁN ANDRÁS ÉS JAN STEMPEL A DÍJÁTADÓ ÜNNEPSÉGEN

A MÉSZ-MÉK Diplomadíj 2019. évi kitüntetettjei: Építész diplomadíjasok Fődíj: Kálna Dávid, BME Építészmérnöki Kar, Ipari és Mezőgazdasági Épülettervezési Tanszék: Superblock Diplomadíj: Anschau Péter, BME Építészmérnöki Kar, Középülettervezési Tanszék: Teakészítők vendégháza Diplomadíj: Balogh Attila Zsombor, SZIE Ybl M. Építéstudományi Kar, Építészeti és Várostervezési Tanszék: Vitorlás kikötő főépülete és apartman házak Diplomadíj: Manoela de Sousa Oliveira, PTE, Műszaki és Informatikai Kar, Építészeti és Várostervezési Tanszék: Művésztelep, Brazília Diplomadíj: Tomasák Gergő, BME Építészmérnöki Kar, Középülettervezési Tanszék: Hortobágyi Csillagvizsgáló Látogató és Kutató Központ Műemlékvédelmi Tagozat Diplomadíj: Megyesi Miklós, DE Műszaki Kar, Építészmérnöki Tanszék: A dobozi Wenckheim magtár hasznosítása Belsőépítészeti tagozat Diplomadíj: Tajthy Renátó, METU, Építészet és Design Tanszék: Népgőzfürdő épülete

WORLD ARCHITECTS’ DAY 2019

On October 7th, architects celebrated the Architects’ World Day. The programmes held all day long included lectures and discussions, this year’s diploma ceremony, as well as several other programmes of this year, such as the opening of the international exhibition titled Iconic Ruins which surveys and presents the architectural heritage of the social realist era of the V4 countries. The closing event of the day was the awards ceremony of the Medal for Architecture which went to Czech architect Jan Stempel this year.

SZCÉNA // SCENE

Terület- és Településrendezési Tagozat Diplomadíj: Ulbert Dzsenifer, SZIE Tájépítészeti és Településtervezési Kar Településépítészeti Tanszék: Három király kulturális és rekreációs központ Dicséret: Lengyel Tamás, PTE Műszaki és Informatikai Kar, Építészeti és Várostervezési Tanszék Szigetvár piacának újratervezése Kert és Tájépítészeti tagozat Diplomadíj: Lakatos Luca, SZIE Tájépítész és településtervezési Kar, Kert- és Szabadtérépítészeti Tanszék: A Gubacsi-domb szabadtérépítészeti terve Dicséret: Frits Barbara, SZIE Tájépítész és településtervezési Kar – Kert- és Szabadtérépítészeti Tanszék: Biodiverz felületek települési gyűjtőutak mentén Dicséret: Czél Izabella, SZIE Tájépítész és településtervezési Kar, Kert- és Szabadtérépítészeti Tanszék: Tolcsva, Kincsem-dűlő szabadtérépítészeti fejlesztési terve

2019 / 05


6

Sanghaj ultramodern magyar építésze Gonda Károly Emlékév — szöveg text: BALDAVÁRI ESZTER — A Magyar Építőművészek Szövetsége a Külgazdasági és Külügyminisztérium Sanghaji Főkonzulátusával együttműködésben 2019–2020-ra Gonda Károly Emlékévet hirdetett, az építész születésének 130. és halálának 50. évfordulója alkalmából. Az emlékév célja a nemrégiben felfedezett és Sanghaj történelmi arculatának kialakításában meghatározó szerepet játszó ultra-modern építész, az art deco elkötelezett művésze, Gonda Károly életművének feltárása és bemutatása. A tavalyi Hudec László emlékév folyamán a MÉSZ a Sanghaji Főkonzulátus segítségével kutatást indított a Kínában működő magyar építészek munkásságának megismertetésére. Gonda Károly életművéből tíz épület ma is áll Sanghajban. A hazai és helyszíni kutatómunkát a MÉSZ megbízásából a NKA támogatásával Baldavári Eszter művészettörténész, a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ muzeológus munkatársa végezte. Az elkészült kézirat adja alapját a novemberben megjelenő, Nicky Almasy fotóival illusztrált albumnak, amely a Sanghaji Főkonzulátus és a MÉSZ közös szerkesztésében készül. A Goldstein Károly néven 1889. június 22-én született építész 1902-ben változtatta Gondára vezetéknevét, amikor már családjával Bécsben lakott. Építészeti tanulmányait nem fejezte be, s még az osztrák fővárosban sorozták be katonának, majd orosz hadifogságba került. Itt ismerkedett meg a bolsevik hatalomátvétel elől menekülő orosz Fedoroff családdal, akik Sanghajba mentek szerencsét

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

A SANGHAJI BANK OF EAST ASIA BEJÁRATA

próbálni. Gonda velük tartott. Már az 1920-as években sikeres építész lett, az ő tervei alapján valósult meg a Nanjing Road-on álló Sun Sun áruház, amelynek tetőterében üvegfalú rádióállomás is működött. 1928-ban Gonda – akit a kortárs kritika ultra-modern építésznek nevezett – saját irodát nyitott az általa tervezett Shahmoon Buildingben. A földszinten működő Capitol Filmszínház belső berendezését szintén ő tervezte, a mozit is a magyar Koppány György szobrai díszítették. Gonda filmszínházai közül a legkiemelkedőbb az art deco egyik legszebb sanghaji példájaként ismert vasbeton szerkezetes, vörös téglaburkolatos Cathay mozi, melynek különlegességei az építész által tervezett formatervezett diófa támlás moziszékek voltak. Legjelentősebb épületei közé tartozik a Bank of Communications, valamint az egykori Bank of East Asia, utóbbi felújítását 2018-ban végezte el az East China Architecture and Design Research Institute, s ma a Shanghai and Hong Kong Museum of Banking History működik benne. 1949-ben Gonda családja Amerikában

telepedett le. Életének utolsó éveiről keveset tudunk, sanghaji utcarészleteket ábrázoló festményei feltűnnek az amerikai aukciós házak honlapján, de tervezői tevékenységről nincs tudomásunk.

AN ULTRA-MODERN HUNGARIAN ARCHITECT IN SHANGHAI KÁROLY GONDA’S MEMORIAL YEAR Organized by the Hungarian Architects’ Association, the programmes of Károly Gonda’s Memorial Year have started. Hardly known in Hungary, the architect was an outstanding character of Sanghai’s Art Deco. Born in Gyöngyös, he studied in Vienna, and was taken as prisoner of war in Russia, from where he made his way to the Chinese city. A book translated into three languages is going to be published during the memorial year, a conference will be devoted to his career, and contemporary photographs of his buildings made by Nick Almasy are also going to be presented.


7

XXIV. Országos Főépítészi Konferencia Tihany, 09. 04. – 06. — Idén Tihany adott otthont a szeptember 4-6. között megrendezett Országos Főépítészi Konferenciának. Az előadások és egyéb programok fókuszában a település, illetve közvetlen környezete, a Balaton-felvidék és maga a Balaton volt. A konferencia előadásai arra keresték a választ, hogyan biztosítható a helyi és a nemzeti érdekek összhangja egy különleges, ikonikus, ma már kifejezetten turisztikából élő településen, hogyan kell az értékeket felelősséggel megőrizni úgy, hogy közben a település is élhető legyen, kiszolgálva az itt lakók korszerű igényeit. A főépítész egyik legfontosabb feladata ebben, hogy mindkét oldal érdekeit tisztán átlássa és képviselje az érzékeny egyensúlyt a helyi és a szakmai érdekek között, miközben hidat képez a nemzeti szintű értékek megőrzése felé is” – olvasható a hivatalos programban. A konferencia helyszíne – a rendezvényhelyszínként most debütáló – új sportcsarnok volt, ahol építészeti kiállítások voltak láthatók, valamint több építőipari anyag- és szerkezetgyártó cég is bemutatkozott szponzorként, előadásokkal, illetve szakmai standokkal. Az első nap a településsel való ismerkedésé volt, három tematikus körúton vehettek részt az érdeklődők. A második és a harmadik nap délelőttjeinek plenáris ülés előadásai a Tihanyban zajló szakmai eseményekről, fejlesztésekről, illetve erre épülve a régió örökségvédelmi, építészeti és táji adottságairól szóltak. Félegyházi András, Visegrád leköszönő, építész végzettségű polgármestere a településképi kötelezés tapasztalatairól beszélt a napelemek elhelyezése kapcsán. Csütörtök délután

SZCÉNA // SCENE

FOTÓ: SZABÓ RŐTSZAKÁLLÚ ZSOLT

négy szekcióülés közül választhattak a résztvevők, amelyek mind aktuális témákat jártak körül (a Balaton-Felvidék építészeti arculata, szőlőhegyek építészete, helyi értékek a településfejlesztésben, a Balaton-part rekreációs építészete és 20. századi öröksége, közösségi tervezés). A második nap lezáró eseménye az Év Főépítésze Díj, illetve a Főépítészi Életmű Díj átadása volt. A Főépítészi Életmű Díjat Turi Attila, Budakalász volt főépítésze kapta, aki huszonhárom éven át töltötte be e tisztséget idén tavaszi leköszönéséig. Az év főépítésze L. Balogh Krisztina, Kaposvár volt főépítésze és Tényi András, Nagykőrös főépítésze lett. Az utolsó napot a Miniszterelnökség Építészeti és Építésügyi Államtitkársága munkatársainak beszámolója, illetve a vándorzászló átadása zárta. A következő konferencia szervezője Budapest lesz, így Mártonffy Miklós fővárosi főépítész vette át Tósoki Imre tihanyi polgármestertől a Főépítészi Kollégium vándorzászlóját.

24TH CHIEF ARCHITECTS’ NATIONAL CONFERENCE TIHANY, SEPTEMBER 4TH-6TH, 2019 This year Tihany hosted the events of the Chief Architects’ National Conference from September 4th to September 6th. Lectures and other related events focussed on the settlement and its neighbourhood, the North Lake Balaton region, as well as Lake Balaton itself. According to tradition, the conference was the event to hand the Chief Architect of the Year and the Chief Architects’ Oeuvre Awards. The latter recognition went to Attila Turi, formerly the chief architect of Budakalász, who had been in this position for 23 years till his resign this spring. This year’s chief architecture is Krisztina L. Balogh, formerly the chief architect of Kaposvár, and András Tényi, presently the chief architect of Nagykőrös.

2019 / 05


8

A kereszt – 13. Szakrális Építészeti Konferencia FUGA, 09. 17. —

PÁRICSY ZOLTÁN fotó photo: ARS SACRA FESZTIVÁL szöveg text:

Ebben az évben is a FUGA adott otthont az Ars Sacra Fesztivál keretében immár 13. alkalommal megrendezett építészeti-belsőépítészeti témájú konferenciának. Rainer Péter és munkatársai kitartó munkája idei eredménye nemcsak befogadottá vált az építészek szinte éjjel-nappal nyitott helyén, hanem értő fülekre is talált. Ezt mutatta az előadásokat nagy figyelemmel végig kísérő nagy számú hallgatóság, valamint az eseményt záró kerekasztal-beszélgetés. A téma egyetemes, kultúránkat, neveltetésünket, építészetünket alapvetően meghatározó, de ugyanilyen mértékben személyes is. A kereszt építészetben, belsőépítészetben és társművészetekben való megjelenése, a keresztény hit és annak üzenete épített kultúránk fontos része. A direkt módon megjelenő, vagy akár rejtett jelek, finom utalások mindig is meghatározó elemei voltak az európai műveltségnek. A kereszt, mint jel ilyen módon egyetemes, ugyanakkor a legszemélyesebb, a legerősebb kötelék, ami az embert – látható módon – Istenhez köti. A konferencia résztvevőit dr. Fekete György, az MMA tiszteletbeli elnöke, Csapó Balázs, a BÉK elnöke és Dragonits Márta, az Ars Sacra Alapítvány elnöke köszöntötték, amihez Sipos Mihály népzenész csatlakozott előadásával. Jelenits István bevezető gondolatai nem pusztán a konferencia alaphangját adták meg, hanem hordozni való munícióként jutottak el a hallgatósághoz, ahogyan a „kereszt” erejéről, a tanítás és tanulás fontosságáról beszélt. Ferkai Tibor szinte népmesei bölcsességgel tárta

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

JAHODA RÓBERT ÉS PÁRICSY ZOLTÁN ELŐADÁSA

fel a külső és belső világ közötti összefüggéseket. Jakab Csaba építész, belsőépítész saját munkáiból válogatott; a 2014. évi Velencei Építészeti Biennálé magyar kiállításának általa összeállított anyaga, vagy a Vigadó épületébe tervezett nagyvonalú installációja a népi kultúra, az épített örökség és az aktuális programokhoz illesztett, bútorszerű elemei frissítő hatással feszegették múlt és jelen határait. Ágó Mátyás építész a nagymarosi római katolikus templomról, annak felújításáról tartott előadást. A templom szerkezeti helyreállítása taglalása mellett kitért a belső tér nagyszerűségére is. A 2018-ban elhunyt Zalaváry Lajos életművéről, köztük templomtervéről, rajzokról, makettről az építész lánya, Zalaváry Éva iparművész tartott előadást. Derdák Éva festő-restaurátor a Belvárosi Plébániatemplom falkép-restaurálási munkáival ismertette meg a közönséget. Diószegi György művelődéskutató a magyarországi görög templomok építészeti örökségét mutatta be, egyben a görög-magyar kulturális, történelmi kapcsolatok fontosságát. Megelevenedett többek között a tokaji hagyaték, a budapesti és vidéki örökség, a tisztességes kereskedés szellemisége, a magyarországi görögök hitélete. Avanesian Alex újságíró részben filmrészletekkel, részben élményszámba menő előadásában kalauzolta hallgatóságát Örményországba, megelevenítve az örmények kemény, de hitükben sziklaszilárd életét és történelmét. Mindezek építészeti csodái, sziklába vájt templomai ámulatba ejtették a konferencia résztvevőit. Jahoda Róbert és Páricsy Zoltán építészek a nemrég átadott Apor Vilmos Katolikus Főiskola Ifjúsági kápolnáját mutatták be. A korábbi általános iskolából főiskolává formált épületegyüttesben olyan letisztult belső teret terveztek, mely – szándékuk és a visszajelzések szerint – éppen annyi „kapaszkodót”, utalást hordoz, ami alkalmassá teszi a kápolnát az Istennel

való találkozásra, az elcsendesedésre. Kerülve a közvetlen utalásokat, bárminemű fecsegést, a Tölg-Molnár Zoltán drámai egyszerűséggel megfogalmazott alkotásaival felöltöztetett belső tér a főiskola hallgatóinak és tanárainak valódi befogadó helye lett. Szekér Ferenc építész a Hold utcai református templom átalakításáról, felújításáról beszélt. A kellő szakértelemmel és gondossággal újjáépített templom megannyi tervezői feladatot adott az építésznek, aki a mai elvárásokat figyelembe véve, de az eredeti tereket tiszteletben tartva alkotott. Rainer Péter építész, belsőépítész a még meg nem épült szalmabála-temploma tervét mutatta be. A hagyományokat személyes gondolatai mentén átértelmező formálással megfogalmazott templom bemutatásakor egyértelművé vált a természethez, a természetes anyagokhoz való kötődése. A program végén a Schola Gregoriana Budapestinensis kórus előadása hangzott el.

THE CROSS – 13TH CONFERENCE OF SACRAL ARCHITECTURE FUGA, SEPTEMBER 17TH This year the Conference of Sacred Architecture was organised for the 13th time within the framework of the Ars Sacra festival. The topic was the significance of the cross in contemporary architecture and interior design. The theme is a universal one, it basically defines our education, erudition, architecture, but is also a personal one to the same extent. Presented in a direct way, or as hidden sophisticated references, they have always been components that define European erudition. Lecturers of the conference talked about contemporary potentials of sacred art apropos of Hungarian and international works of architecture, exhibitions, installations and reconstructions.


9

Év Belsőépítésze Díj: Fülöp Krisztina — Jubileumhoz érkezett a belsőépítészek elismerésére létrejött szakmai díj: idén 20. alkalommal adták át a kitüntetést. Az ünnepélyes díjátadóra szeptember 19-én került sor a Pesti Vigadóban.

látási és hallási viszonyok alakultak ki. A nézők közlekedési rendszerét visszaállították az eredeti Gerlóczy-féle koncepció szerint. (…) A nézőtér radikálisan megváltozott: új, sötét tónusokban tartott belsőépítészeti arculatot kapott, kényelmes székeket, a háttámlába hímzett számozás és a padlóba süllyesztett sorszámok megkönnyítik a nézők tájékozódását. A gömbölyű teret akusztikai falburkolattal és új világítási híddal próbálták átalakítani. A nézőtér-színpad kapcsolat nem változott. Az Örkény Színház nézőtere határozott, modern hangulatúvá vált.” (Szabó-Jilek Iván: Színházak ráncfelvarrása, MÉ 2018/1.) Az idei eseményt egész napos szakmai programsorozat kísérte, konferenciával és kiállítással az elmúlt évek belsőépítészeti munkáiból, Iparművészet a belsőépítészetben – Belső terek mesterei címmel, a Magyar Belsőépítész Egyesület szervezésében, amely bemutatja azoknak a pályázóknak és nyerteseknek pályamunkáit, akik örömmel vettek részt a pályázaton. A gazdag anyag a belsőépítészek és az iparművészek együtt gondolkodását, egymásra hangolódását mutatja be a megvalósult művekről készült képeken. Az iparművészeti tárgyak egy-egy részletének, makettjének anyagmintájának kiegészítésével teszik valóságosabbá a látványt.

A MABE KIÁLLÍTÁSA A VIGADÓBAN. FOTÓ: NYIRKOS ZSÓFIA / MMA

1998-ban, Laki Pál és Laki Péter kezdeményezésére, a Magyar Építész Kamara Belsőépítészeti Tagozata közreműködésével jött létre az elismerés, azzal a céllal, hogy a szakmai zsűri döntése alapján ismerje el az adott pályázati évben megvalósult belsőépítészeti munkák közül arra legérdemesebbnek tartott alkotás szakmai értékét, különlegességét. A díjat ebben az évben Fülöp Krisztina kapta az Örkény Színház nézőterének és kapcsolódó közlekedési tereinek belsőépítészeti kialakításáért, amelyről a lapunk 2018/1. számában megjelent írásból idézünk egy részletet: „…Az önállóvá váló színház Mácsai Pál igazgatásával szakított a hagyományokkal. Színvonalas prózai előadások születtek, kialakult az Örkény Színház markáns profilja. Az új művészeti arculat sürgetővé tette a korszerűsítést. Először a színház árkádok alatti hom-

SZCÉNA // SCENE

INTERIOR ARCHITECT OF THE YEAR AWARD: KRISZTINA FÜLÖP

AZ ÖRKÉNY SZÍNBHÁZ NÉZŐTERE. FOTÓ: BARAKONYI SZABOLCS

lokzatát hozták rendbe, nagy üvegfelületekkel megnyitották a tér felé, az előcsarnokot is felújították (…) megemelték az erkélyt, a földszinti sorok lépcsős emelkedését, ezáltal jobb

A professional recognition founded with the aim to award inmterior architects has reached its jubilee year: this year it is the 20th time it has been delivered. The awards ceremony was hosted by the Vigadó in Pest on September 19th. Launched in 1998, this award is a form of recognition based on the opinions of a jury of professionals to recognize interior architecture projects of the current year to excel the values and uniqueness of the worthiest work of the profession. This year the prize went to Krisztina Fülöp for the interior designs of the auditorium and its associated communications of the Örkény Színház.

2019 / 05


____ TÉMA THEME

____

MINT HAL A VÍZBEN

VIZAFOGÓ ÓVODA, BUDAPEST — —

építészek architects:

NAGY CSABA, PÓLUS KÁROLY, TŐRÖS ÁGNES

szöveg text:

CSONTÓ SÁNDOR

fotók photos:

BUJNOVSZKY TAMÁS

A közmondást sokan ismerik, de azt már nagyságrendekkel kevesebben tudják, hogy gyermekeinknek milyen óvodára lenne igazán szükségük. Gyakorló apaként hetente többször szembesülök ezzel, egy kistelepülés intézményét látva: barátságos, otthonos és biztonságos hely, a felnőttek reggelenként örömmel hozzák ide kicsinyeiket. Így gondolják azok a szerencsés szülők is, akik a főváros XIII. kerületében, a Vizafogó városrészen nemrégiben megújított óvodába járathatják a gyerekeiket.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET


11

Az önkormányzat 2017 végén bízta meg az Archikon Építészirodát a 200 fős Vizafogó tagóvoda bővítési és felújítási terveinek elkészítésével. A hivatal már évekkel ezelőtt felismerte szélesebben értelmezett feladatainak jelentőségét, és felmérve a civil szféra igényeit, nem „látványpékségekre” költött feleslegesen milliárdokat, hanem a közösségi funkciókat érintő szisztematikus fejlesztésekbe fogott. Magas lakóházak ölelésében található a negyven éve átadott, meglehetősen amortizált, egyemeletes, házgyári panel kubus. A környezete mára ideálissá érett: a sétányra felfűzött pihenőparkok, lombos fák, gondozott sövények, virágágyások, játszóterek, labdapálya veszik körbe. Férőhelybővítésre nem volt szükség, az épületvolumen növelését a meglévő öltöző és mosdó terek szűkössége, a közlekedés nehézsége és egyéb kiszolgálóhelyiségek hiánya indokolta. Ezért a megtartó-átalakító szemlélet vezérelte a harminc évvel ezelőtt alapított építésziroda munkatársait és vezetőjét, Nagy Csabát. A tervező immár vagy húsz művével kötődik a kerülethez (József Attila Művelődési Központ, Pannónia Általános Iskola rekonstrukciója, Révész utcai orvosi rendelő, százlakásos passzívház, Meséskert Tagóvoda stb.), amivel jelentősen hozzájárult a városrész arculatformálásához, emellett számos hazai és nemzetközi szakmai díjat jelentett az önkormányzat, az építész, valamint az Archikon számára. A kollektíva korábbi megvalósult megbízásaival többszörösen bizonyította, hogy a mesterségbeli tudáson túl nyitott, kezdeményező szemléletű és pozitív folyamatokban gondolkodó tervezőkből áll. Épületeik intenzív élményt kínálnak és fenntartható módon szolgálják a helyi közösséget. A Vizafogónál is ráleltek a varázsszavakra – csiribú-csiribá – és csodát tettek. A régi óvodaépület a korszerűsítés és a minimális bővítés után aktuális, egyedi karaktert kapott. A szerkezetek egy részének felszabadításával az átlényegülés, a tömegformálás – a megtartó-átalakító magatartás – már egy új építészeti gondolat markáns közlése. A fedett-nyitott, védett átmeneti terek, a természetes fénnyel ellátott helyiségek, az átláthatóság ellenpontozzák, sőt elfeledtetik a paneles környezet ridegségét – ezáltal feloldódik az archetipikus ház-értelmezés. Elismerésre méltó ez a meglévő adottságokból építkező, az adott közösséget mindvégig szem előtt tartó alázatos attitűd. Az eredetileg középtengelyre fűzött bejárat és a vele szemközt elhelyezkedő lépcsőház leszűkítette a teret, megfelezte az udvari kijárást, így a középső szárnyat elbontották. A megérkezés helye ezáltal egyértelműbb, tágasabb lett, az előtérből pedig egy nyitott átriumudvar alakult ki. Ez az ovi központi – és számomra legkedve-

TÉMA // THEME

2019 / 05


12

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET


——

13

GENERÁLTERVEZÉS // GENERAL DESIGN:

ARCHIKON KFT.

ÉPÍTÉSZEK // ARCHITECTS:

NAGY CSABA, PÓLUS KÁROLY, TŐRÖS ÁGNES ÉPÍTÉSZ MUNKATÁRSAK // FELLOW ARCHITECTS:

BATTA MIKLÓS, LACZKÓ GÁBOR, URBÁN JAKAB, VÁRHIDI BENCE, ZSIDAI NIKOLETTA TARTÓSZERKEZET // STRUCTURE:

PINTÉR TIBOR

ÉPÜLETGÉPÉSZET // HVAC:

SOR ZOLTÁN

ELEKTROMOS TERVEZÉS // ELECTRICAL ENGINEERING:

KARÁCSONY ISTVÁN TŰZVÉDELEM // FIRE PROTECTION:

DECSI GYÖRGY

KONYHATECHNOLÓGIA // KITCHEN TECHNOLOGY:

RÁTONYI ÁRPÁD FELVONÓ // ELEVATOR:

NAGY SÁNDOR BERUHÁZÓ // CLIENT:

BUDAPEST FŐVÁROS XIII. KERÜLETI ÖNKORMÁNYZATA ——

TÉMA // THEME

2019 / 05


14

sebb – eleme. Ide nyílik az aula, ide néznek az öltözők, az emeleti előtér és a csoportszobák fele. Ráadásul egy – nem csak látványelemként szolgáló – csobogós, sziklakertes, alacsony vízpadot telepítettek, amelyen egy széles fahíd vezet keresztül. A gyermekek biztonságáról egy mellvéd és egy zöld kerítés gondoskodik. Nem ez az első vizes elem: már a belépésnél akvárium fogadja az érkezőket. A keleti homlokzati sík előretolásával a csoportszobák egy traktussal előrébb kerültek, az így létrejövő terekben megoldhatóvá vált az új helyiségek elhelyezése, és a közlekedés is akadálymentessé vált. A csoportszobákhoz tartozó mosdók jól berendezhetők lettek, az öltözők már nem folyosóról nyíló csíkhelyiségek, hanem négyzetes, tágas fogadóterek. A bővítmény látványos része a kültéri terasz, mely mindkét szinten közvetlenül kapcsolódik a belső helyiségekhez és az időjárás viszontagságai elől is védett tereket biztosít. Így akár egész nap összeköthető a benti tartózkodás a szabadban való játékkal. Az átmeneti fedett-nyitott játszó-pihenőterek két szintjét lépcsők és csúszda kapcsolja össze. A tetőszerkezet ezen a részen minimálisan megemelkedik, ezzel vizuálisan is a nyitottságot erősíti. Az épületkubus új részei falécburkolatot kaptak, ami a fedett teraszok előtt nyitott lamellázattá válik. Ez a rácsozat is a folyóparti nyaralókat, a „strand-feelinget”, a természettel való kapcsolatot erősíti. A belső oldalon a napsárga szín meleggé, ott-

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

honossá teszi a játékteret, a külsőn a fehér tisztasága a kerítés elemekkel ad játékos párhuzamot. Az óvodaépület és a hozzá tartozó udvar egyszerre teremti meg a barátságos, biztonságot nyújtó közeget és nyit teret a szabad mozgásra, játékra, a természettel való közvetlen kapcsolatra. Ideális helyszín az óvodapedagógusok számára a gyermekek egyéni képességeinek kibontakoztatására és fejlesztésére.

LIKE FISH IN THE WATER VIZAFOGÓ KINDERGARTEN, BUDAPEST The local government commissioned Archikon Architects to design the extension and renovation of Vizafogó kindergarten with a capacity of 200 at the end of 2017. Surrounded by tower blocks now, it was opened 40 years ago as a single-storey prefab structure, and was in a run-down condition. The old building of the kindergarten has an updated, unique character as a result of modernization and extension of a minimal degree. By freeing certain parts of the structures, transubstantiation, mass formation – the preserving-converting approach – is already a firm statement of a new architectural concept. The open-covered protected transitory zones, the rooms filtered with natural light and transparency counteract and even make us forget the coldness of the prefab context – and thus the archetypal house interpretation is also solved. From the foyer, an open atrium evolves, where also the aula leads us. This is the view that the changing rooms face, towards the foyer upstairs and the rooms of the groups. By shifting forward the eastern facade planes the rooms of the groups have stepped forward with a tract and the rooms thus created offered space for the new rooms, whilst facilitating unhindered communication. A spectacular part of the extension is the outdoor deck directly connected with the inner rooms on both levels, and also provide rooms protected against weather conditions.


15

TÉMA // THEME

2019 / 05


16

ASSZISZTENCIA

EGÉSZSÉGHÁZ, BUDAKESZI — —

építész architect:

BÁRTFAI-SZABÓ GÁBOR

szöveg text:

A budakeszi központ megújult rendelőiben hivatásukat végző egészségügyi szakemberek bizonyára a maguk területén is tapasztalják: mit sem ér a zseniális gyógyítási koncepció, a korszerű orvosi eszköztár az általában a háttérben szerényen meghúzódó asszisztencia nélkül. A település korábbi egészségügyi épületének energetikai „meggyógyításánál” (korszerűsítésénél) sem lett volna elegendő az építészeti „egészség” (minőség) megjelenéséhez önmagában a műszakilag alkalmas új hőszigetelő anyagok és nyílászárók elhelyezése, ahogy az eredeti építési koncepció sugallta. Szerencsére jelen volt még ezeken túl a – valószínűleg az építész szakmán kívüliek számára egyszerűnek és magától értetődőnek tűnő, a bár nem kifejezetten

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

CSONTOS GYÖRGYI

fotók photos:

DÉNES GYÖRGY

látványos, ugyanakkor ebben a „műfajban” rendkívül nagy erőfeszítést megkívánó – felelős tervezői asszisztencia is, értve és helyén kezelve a helyi épített környezetet, a meglévő épület adottságait és a majdani épülethasználókat egyaránt. A tervező Bártfai-Szabó Építésziroda egy műszakilag erősen felújítandó épületet kapott alapanyagul. A didaktikus tervezés helyett azonban – végiggondolva a korábbi ház meghibásodásának és használati anomáliáinak okait – az eredeti karakter lehető legteljesebb megtartása mellett a legalapvetőbb tömeg- és alaprajzi átszervezést is a koncepciójukba foglalták. Ennek következtében észszerűen megváltozott az épület tetőformája, és az eredetileg eldugott pozíció helyett kiemelt és funkcionálisan használható helyekre kerültek az így már szeparálható bejáratok. A pályázati rendszer rugalmatlansága a meglévő és sokszor rosszul működő megoldások konzerválását sugallta. Csak a kitartó, szívós és tisztán látó tervezői felelősségnek és kreativitásnak köszönhető, hogy ebben az értelmetlen műszaki „zsákfutásban” az egyes épületrészeket jó arányban hangsúlyozó, a tetőfelnyitásaival a település felé is kommunikáló új épülettömegek jöttek létre. Az áttervezés plusz hozadékai még ezeken túl a korábban alulvilágított közlekedők helyére került átlátható, világos előterek is, valamint a


kültér racionalizálása és humanizálása. A lezárt önkormányzati parkolóból közparkolók, a hátsó rendezetlen területből pedig új belsős parkolók lettek, a virágzó növényekből is álló új előkert pedig a kortárs tájépítészet jól sikerült példájává vált. Az épület külsejének szerény keretek között kialakított, de mégis a szomszédos, az Építész Stúdió által tervezett Városházához (lásd MÉ 2012/2) finoman és alázattal alkalmazkodó megjelenése valószínűleg csak az építész szakma számára értelmezhető és elismerendő megoldás, a kívülállóknak feltehetően fel sem tűnnek ezek a csak kemény meggyőző munkával elérhető eredmények. A budakeszi rendelő is azok közé az épületek közé tartozik, amelyek magukon hordozzák korunk lehetőségeinek és lehetetlenségeinek lenyomatát. A tervezők koncepciójában a magasabb rangú építészeti szempontok mellett azt is figyelembe kellett venni, hogy az energetikai felújítási pályázatba milyen – esetleg inkább csak akadályoztató, mint értelmes – pontok rögzültek be: a finanszírozási problémák miatt ütemezetten készült az épület, nem kifejezetten szakmunkára, inkább a közmunkára alapozva. A tervezők ezeket belekalkulálva csupán egyszerű, de erős, és összességében mégis karakteres eszköztárral dolgozhattak. Ilyen volt például a szükségszerűen költséghatékony belsőépítészet is, ahol mindössze négy színnel játszottak a tervezők, mely világos, tiszta, egyszerű megjelenést nyújt, még-

TÉMA // THEME

—— ÉPÍTÉSZ TERVEZŐ // ARCHITECT:

BÁRTFAI-SZABÓ GÁBOR – BÁRTFAI-SZABÓ ÉPÍTÉSZIRODA ÉPÍTÉSZ MUNKATÁRSAK // FELLOW ARCHITECTS:

AGYAGÁSI IULIA, FEKETE ANDI, FEKETE CSILLA, NAGY MARIANN, RADNÓCZI KINGA TARTÓSZERKEZET // STRUCTURE:

ÉLES TIBOR

ÉPÜLETGÉPÉSZET // HVAC:

OLTVAI TAMÁS – OLTVAI GÉPÉSZ STUDIÓ ÉPÜLETVILLAMOSSÁG // ELECTRICAL ENGINEERING:

ZENTAI CSABA – HÁROM ZENTAI KFT. MEGRENDELŐ // CLIENT:

BUDAKESZI VÁROS ÖNKORMÁNYZATA ——

2019 / 05

17


18

is szükség szerint differenciált. Anyaghasználatban az alapvetően vakolt felületek mellett kiemelt hangsúlyt kaptak az – amúgy szintén egyszerű – faburkolatos előterek, és a külső megjelenés lehetőség szerinti megnemesítéséhez hozzájárult az épület héjazataként használt antracit színű fémlemez fedés is, melynek látványába integrálható volt az energetikai korszerűsítéshez tartozó napelem-sor. Az építészeti programba rejtetten belecsent alaprajzi átszervezés révén a megújult épületben végül három funkció kapott helyet: a felnőtt- és gyerekrendelő, valamint a védőnői szolgálat. A tervezői prognosztizáció – miszerint valószínűleg érdemes lenne a házban szakorvosi szolgálatra is alkalmas új helyiségosztást kialakítani – úgy tűnik, kezd beválni. Az épület nappali és éjszakai működése is gördülékenyebb, mint korábban volt, többek között a korábbi, valójában inkább csak akadályt jelentő kerítés elbontása miatt is. A budakeszi rendelő tervezői az eredeti műszaki felújítás feladatain messzemenően túlteljesítettek. Munkájuknak köszönhetően a szűkös keretek mellett is értelmezhető urbanisztikai és építészeti minőségjavulás következett be, ami a több életterületen is megmutatkozó lokálpatrióta attitűd (helybéli iskolaalapítás, örökségvédelmi munkák) és a heroikus művezetések, kooperációk és tervezői asszisztencia nélkül nem jöhetett volna létre.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET


19

ASSISTANCE HEALTH CENTRE, BUDAKESZI Bártfai-Szabó Architects started to modernize energetically the former health centre of the settlement, actually a building badly deteriorating and in need of renovation to start with. Instead of a didactic design process, however – thinking over the reasons of the utilization anomalies and technical faults of the former house – they decided to preserve its original character to the extent possible, whilst reorganizing the basic masses and horizontal configuration, all of which they contained in their scheme. As a result, the roof design of the building was changed in a rational way, and the entrances originally located in hidden positions now were moved to significant and functionally useful places and are now separable. Other gains of reconfiguration include the transparent and light foyers replacing the previously badly lit passages, as well as the rationalization and humanization of the exterior. Hidden in the architectural programme, three new functions have been conjured into the revived building owing to the reconfiguration of the horizontal plan: doctor’s surgery for adults and children, as well as the district nurse station.

TÉMA // THEME

2019 / 05


20

SZÁMÍTÓGÉP AZ ERDŐBEN

FOREST OFFICES IRODAHÁZ, DEBRECEN — —

építész architect:

BORDÁS PÉTER

szöveg text:

BÁN DÁVID

A BORD Építészeti Stúdió tervezte debreceni Forest Offices a komoly elvárások teljesítése mellett játékosan simul a Nagyerdőhöz közeli környezetébe. Sokunkban él még Debrecenről az a klasszikus városkép, amelyben a belváros korabeli épületei egy kellemes sétálóutcát ölelnek körbe, amin végigzötyög a villamos, majd mindez belefut a teret impozánsan lezáró Nagytemplom ikonikus épületébe. Pedig Debrecennek ma már van egy jóval újabb arca, a zötyögő helyett halkan suhanó villamossal, jó pár karakteres épülettel, kialakuló városrésszel. Míg a belvárost nyugatról elkerülő, újonnan kiépülő tehermentesítő útvonal mentén Koller József Igazságszolgáltatási Központjának három markáns téglaépülete (lásd MÉ 2006/4) adja meg az építészeti felütést, addig a Nagyerdő irányába és magában a zöld városrészben egyre határozottabb vonulatot rajzolnak ki Bordás Péter könnyedebb, általában világos és transzparens épületei, a Nagyerdei Stadiontól (MÉ 2014/5) a Nemzetközi Iskolán keresztül a Péterfia Cornerig (MÉ 2017/6).

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

fotók photos:

PALKÓ GYÖRGY


——

21

GENERÁLTERVEZŐ // GENERAL DESIGN:

BORD ÉPÍTÉSZ STÚDIÓ KFT. FELELŐS TERVEZŐ // LEAD ARCHITECT:

BORDÁS PÉTER

KOORDINÁLÓ ÉPÍTÉSZ // PROJEKT ARCHITECT:

VÁGVÖLGYI É. ESZTER TERVEZŐK // FELLOW ARCHITECTS:

ANGI ÁGOTA MELINDA, BENKE RÓBERT, GYÁRFÁS NOÉMI, MEZEY TAMÁS, TOLVAJ TAMÁS, ZIH KATA, ZSÓLYOMI RÉKA ÉPÜLETGÉPÉSZET // HVAC:

HOLLÓKÖVI ZOLTÁN – BORD ÉPÍTÉSZ STÚDIÓ SZERKEZETTERVEZÉS // STRUCTURE:

DEZSŐ ZSIGMOND – HYDRASTAT MÉRNÖKI IRODA ÉPÜLETVILLAMOSSÁG // ELECTRICAL ENGINEERING:

ÜVEGES ZOLTÁN – ARTREA CONSULTING KFT.

HOMLOKZATI RENDSZEREK // ELEVATION SYSTEMS:

ESZTERGÁLYOS VIKTOR – FRONTOPLAN KFT. ÉPÍTTETŐ // CLIENT:

FOREST OFFICES DEBRECEN KFT. ——

TÉMA // THEME

2019 / 05


22

A modernizálódó Debrecen határozottan nagyvárossá kezd formálódni, s ehhez egyre több megfelelő adottságú és szellemiségű épületre van szüksége. Nem volt idáig például olyan csúcskategóriás irodaháza, amilyet eddig csak Budapesten érhettek el az üzleti élet szereplői. Most lett – a vidéki városok közül először. A városközpont és a Nagyerdő között, a szorosabb és a szellősebb beépítési területek határán, jóformán magában a zöldövezetben épült meg a BORD Építész Stúdió tervezte Forest Offices irodaház. Az elhelyezkedésében épp a lakóövezet és a közinézmények közé ékelődő épület számára fontos volt, hogy megtalálja azt a léptéket, amely mindkét irányhoz jól igazítja azt. A három szárnyból álló irodaház nem is kíván rátelepedni a környezetére, ugyanakkor markáns eleme lett az egyik irányban a különböző sportlétesítményekkel és az egyetemi campussal, a másikban pedig egy általános iskolával és családi házakkal beépült területnek. A jól körüljárható, ezért minden irányban megfelelően érvényesülő üvegdoboz koncepciója egy nagyon mai struktúrát hozott be a vegyes arculatú környezetbe. Az épület alapvetően transzparens, noha a lakónegyed felé valamelyest zártabb, jobban őrzi az intimitását, viszont a főhomlokzaton, a fogadótérben és az előtte létrehozott szellős bejárati térségben nyitottság, nagyvonalúság érvényesül. A nagyjából 2500 dolgozóra tervezett, 22000 négyzetméteres irodaház vidéki léptékben kifejezetten nagynak számít. Gépészeti kialakításában, térformálásában, számos belső elem és kényelmi funkció megfogalmazásában is egyedi, fővárosi léptéket és mércét diktál. Fenntartható megoldásaival és az itt dolgozók komfortszintjére való kiemelt figyelemmel a vidéki irodák közül a Forest Offices kapta meg elsőként a LEED Gold minősítést. A külső héj homlokzatán egy V alakot formáló, folyamatos farkasfog motívum fut végig, amely a kétfajta – a teljesen áteresztő és a részben visszatükröződő – üvegfelület ritmikus váltakozásából adódik össze. Mindezek az esti megvilágításban még dominánsabban kirajzolódnak, hiszen a betű szárait egy-egy zöldes fénysor emeli ki, egyfajta inverz karácsonyi dekoráció hatását is keltve. A bejárati véghomlokzat vezérmotívuma azután izgalmasan fordul át a hosszanti oldalhomlokzatokra, a V forma szárai itt térben is megmozgatják az üvegfelületet. Minden szinten a párkánymagasságnál beugrik az ablaksor, és a kifelé döntött sík éri el végül a felső párkányzatot. A lejtős felületet egy-egy, a függőleges síkot megrajzoló tábla töri meg, ami újabb ritmusélményt ad. A transzparencia teljes: a különböző rétegek szépen kirajzolódnak, a külső héjtól egészen a tartószerkezetig. A tervezői elképzelés szerint az épület jelképesen egy hatalmas számítógépet formáz, amely egyértelműen szimbolizálja a mai munkavégzés kikerülhetetlen eszközét. A belsőt „chipek között cikázó áramkörök hálózzák be, a külseje ipari formatervezés eredménye”, amely játékban részt vesznek a külső lamellák, a különböző kijelzők, az említett fényjáték, s az ezek alkotta egység. Ugyanakkor igyekeztek minél több zöldet is bele-

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET


23

vinni az épületbe, a felső szintet zöldtető zárja, és fontos volt a ház körüli zöld sáv megerősítése is, egy intenzív zöld zóna kialakítása. A véghomlokzat zöld fényjátéka pedig egyfajta párbeszédbe kerül a túloldali fasorokkal. A cour d’honneur is zöld- és vízfelületekkel várja a látogatót, ami a kellemes esztétikai hatás mellett némi enyhülést is hozhat a kánikulai időszakban. A zöld és a természetesség a belső térben is megjelenik, a növényekkel felfuttatott oszlopoktól, falfelületektől kezdve egészen a közösségi terek fából kialakított bútorzatáig. A kellemes fogadóteret étterem és kávézó veszi körbe, az irodaszinteket pedig – a padlótól a mennyezetig tartó hatalmas ablaksoroknak hála – a napfény járja át. A Forest Offices mindazt nyújtja, ami manapság elvárható lehet minden ilyen jellegű munkahelytől, hogy komfortos, környezettudatos, energiahatékony, fenntartható módon működő környezetbe várja a dolgozókat. Ez Budapesten kívül egyelőre csak Debrecenben sikerült.

COMPUTER IN THE FOREST FOREST OFFICES, DEBRECEN Being modernized, Debrecen is definitely turning into a large city, for which it will need more and more buildings with the appropriate faculties and spirituality. It has not had so far such a top category office block which has only appeared in Budapest in the business sphere. Now there is one, the very first in the countryside. Located between the city centre and the Great Forest (Nagyerdő), on the periphery of the zones developed closer and airier, almost on the green belt, Forest Offices were designed by BORD Architects Studio. Easy to make a tour of, the glass cube has the potentials to show off from every angle. It was built after a concept that introduces a highly contemporary structure into this context of mixed character. A continuous dent-motif wraps round the facade of the exterior shell forming a V shape which results from the rhythmic alternation of the two-faced glass expanse, which is partly transparent and partly reflective. Forest Offices provide everything which one may expect today of workplaces like this: it provides a comfortable, environment-aware, energy-efficient, sustainable context for those working here.

TÉMA // THEME

2019 / 05


24

ZEN KERT AZ IRODA SZÍVÉBEN

KEVÍZ 21 IRODAHÁZ, NYÍREGYHÁZA — —

építész architect:

GÁVA ATTILA

szöveg text:

TUCZAI RITA

A KEVÍZ 21 Zrt. irodaháza Nyíregyházán a 20 év előtti bővítés után ismét átépítésre szorult. Gáva Attila építész a megrendelővel egyetértésben ezúttal nem egy újabb toldásban, tetőtérben gondolkodott, hanem újrastrukturálta az egykori óvoda épületegyüttesét. Kívülről egy letisztult, megbízhatóságot sugárzó, fehér-szürke kubusokba szerkesztett modern irodaházzá, belülről egy tágas, világos, elegáns részletekkel bíró, zen kertet körülölelő, dinamikus munkatérré formálta át a kilencvenes évek íves dizánját képviselő korábbi tervét.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

fotók photos:

HLINKA ZSOLT

Az utca öreg platánjai mögül felbukkanó, vakítóan világos, fémburkolattal ellátott épület az ötvenes évek magas lakóházainak tágas karéjában fekszik. A terebélyes telek gondosan vigyázott öreg fái, friss zöld pázsitja levegővel veszik körül a házat, amely teljes egészében kívül-belül körbejárható. Alapstruktúráját a valamikori óvodának az utcafrontra merőlegesen húzódó két szárnya adja. Ezekre a tömbökre került az előző átalakítás során tetőtér, a mostaniban pedig lapostetős emelet. A két szárnyat észak-déli irányban közbeékelt tagok egészítik ki, s kívülről zártnak tűnő tömbbé alakítják. Valójában a tömb egy izgalmas helyzetbe hozott belső udvart is magában rejt. Az épületegységek fehér-szürke színekkel és homlokzati ugrással is különböznek egymástól, de elsősorban a tömbök aránya, a nyílászárók ritmusa, a szerkezeti geometriát kihasználó, jó taktusban adagolt homlokzati elemek – zöldtetők, árnyékolók, kontúrok – teremtik meg azt a plasztikai rendet, amelyre akárhonnan is tekintünk rá, minden nézetében jól konstruáltságot, odatettséget mutat. Az irodaház bejárata a megközelíthetőség fő irányából, szögben mélyül be a sík oldalfalba. Finoman jelzi, hogy a kinti tömegek stabil, geometrikus nyugalmát a belső terek dinamikus sodrása fogja felváltani. Az átalakítás során szisztematikusan megtartották a mértékletes ökonómia elvét. Ami beilleszthető, az maradjon! Viszont minden olyan elem, ami testidegen az új koncepciótól – ha mégoly értékes is volt a maga idejében –, kerüljön lebontásra. Legyen több tárgyaló és korszerűbb munkaterületek a dolgozók számára! A földszint alaprajzi


25

szerkezete a bejárati homlokzat íves bástyájának vis�szabontása és szögletesítése, a tömbbelső udvarának kitisztítása kivételével csak kisebb változtatásokon esett át. A földszinti téglafalak köré új, acél tartószerkezetre erősített hőszigetelést és modern homlokzati burkolást biztosító szendvicspanelek kerültek. A vázszerkezet oszlopai és áthidalói egy olyan dobozt képeztek a régi épület körül, ami alól szakaszosan bontották ki a tetőtereket, miközben az iroda működése folyamatos maradt. Az emeleti irodákat – az egyes részlegeken dolgozók kéréseinek megfelelően – az új szerkezet adta szabad formálhatóságban tervezték egybenyitott vagy szeparáltabb munkaterekké. Az épület belülről egy ragyogó üresség köré szerveződik: körbefutó két szintjének üvegfelületeivel egy japán zen kertet ölel körbe, aminek enyhe lejtőjű füves dombján egyetlen bonsai fa áll. Rálátni a földszinti ebédlőből, az egymás fölötti emeletrészek tárgyalóiból, mindkét szint irodáiból. Kontemplációra késztető tere az emelet felé egy terasszal és egy zöldtetős síkkal lépcsősen tágul ki. Az irodaház földszinti folyosószakaszának kivételével nincs olyan tér, amit ne járna be a természetes napfény. A beérkezőket a portaszolgálattal ellátott, kissé szűk ellipszis alakú fogadótérből egy felfelé vezető egykarú, áttört lépcsősor és a mellette-alatta nekilendülő folyosó viszi tovább a munka- és tárgyalóterek felé. A földszinti sodrás első megtorpanásra késztető blokkja az igazgatói irodák egysége. Modern design bútoraikkal azonos

TÉMA // THEME

stílusban, de gazdáik egyéni ízlését is jelezve teremtik meg a belső reprezentáció elegáns helyeit. Hozzájuk kapcsolódik egy fogadótér, ami zöld növényfalával, s vízmozgást idéző szemközti falának kékes tapétájával a természetet hívja be ebbe a jól szerkesztett világba. A titkárság, könyvelés részlegei felé a húsz év előtti átalakításkor kialakított, zárt, hullámzó fal viszi tovább a közlekedőket. Megrendelő és építész között ritkán jön létre az a konszenzus, amelyben ez a dekoratív potenciállal bíró épületrészlet megkaphatná a maga méltó burkolatát. Itt viszont minden részletnek tétje van,

2019 / 05


26

—— GENERÁLTERVEZÉS // GENERAL DESIGN:

GAV-ART STUDIO KFT. ÉPÍTÉSZ // ARCHITECT:

GÁVA ATTILA

ÉPÍTÉSZ MUNKATÁRS // FELLOW ARCHITECT:

BREZINA ZSOLT

BELSŐÉPÍTÉSZET // INTERIORS:

GÁVA ATTILA

TARTÓSZERKEZET // STRUCTURE:

KÁCSOR ISTVÁN – BEMP KFT. ÉPÜLETGÉPÉSZET // HVAC:

SIMON TIBOR ROLAND – KREPON BT. ÉPÜLETVILLAMOSSÁG // ELECTRICAL ENGINEERING:

NAGY ZSOLT – ZSÉVILL KFT. KÖZMŰ // PUBLIC UTILITIES:

BÍRÓ KÁROLY – BÍRÓ ÉS TÁRSA KFT. GYENGEÁRAM // WEAK CURRENT:

KISS GÁBOR

KÖRNYEZETRENDEZÉS // ENVIRONMENT:

MÁRTON PÉTER – FŐ-KERT-ÉSZ BT. TŰZVÉDELEM // FIRE PROTECTION:

RÉTKÖZI FERENC

KIVITELEZŐ // MAIN CONTRACTOR:

KE-VÍZ 21 ZRT. ——

az együttműködés munkálja ki az esztétikai-reprezentációs, ugyanakkor komfortosságot sugárzó elemeket. Gondosan vigyáztak arra is, hogy a mindenhol végigfutó szürke–fehér letisztultság az első felszabadult levegővételek után ne váljon unalmassá. Az északi oldalon a földszint folyosójának végéről egy lépcsőházba foglalt kétkarú lépcső visz fel az emeletre. Ezen a szinten mindenhonnan érkezik világosság a körbefutó terekbe. A nyugati szárnyban a magasépítők co-working helyét a két szemközti oldalról fogják közre az ablakok. A belső udvar ablakai melletti közlekedőfolyosón a szerkezeti geometriához igazodó tárolóbútorok húzódnak. A keleti szárnyban a mélyépítők szobái a folyosó két oldalán sorakoznak. Az egymással szemben lévő helyiségek azonos ritmusban szerkesztett ablakai, üvegajtói is átláthatóságot teremtenek. Az épületbelső körbefutó lendületét a közösségi- és tárgyalóterek megállói csendesítik el. Hat tárgyalóteret alakítottak ki az iroda különböző pontjain, és minden részleg kapott egy-egy barátságos konyhát. A szakmai megbeszélések tereit az elegáns, minőségi elemekkel – Inkiosto Bianco tapétával burkolt falak, design lámpák, formatervezett bútorok – funkcionális kompaktság jellemzi. A konyhákban már meg-megjelennek a dolgozók személyesebb térfoglalási szándékának jelei. A legnagyobb, szinte szimbolikus pozícióban lévő közösségi tér a földszinti ebédlő. Egyik hosszanti falának nyílászáróival az épület szíveként is értelmezhető belső udvarhoz kapcsolódik, másik oldalán túl a vállalat saját konyhájának egységei vannak. Az ebédlő és a folyosók falait a cég referencia-munkáinak jó minőségű, igényes, egységesen installált fotói díszítik. Az irodaház körbefutó épületszárnyainak folyosói szinte patakmederként sodorják magukkal a közlekedőket. Kiöblösödésekkel kísért „partjaikon” minduntalan felbukkan valami izgalmas látványelem, karakteres térélmény. Az építész a több évtizedes együttműködés folytonosságában egy olyan új, korszerű téri struktúrát hozott létre, ami reflektál a fejlődésben lévő, dolgozóés kliensbarát vállalati kultúrát képviselő cég igényeire. A térszervezés belső dinamikája, az áthatoló fény játéka, a szem számára betelhetetlen, igényes részletek egy flow élménnyel átitatott munkahelyet, külső megjelenésébe egy jól prosperáló építő céghez méltó, trendkövető, megbízhatóságot reprezentáló épületet alkotnak.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

ZEN GARDEN IN THE HEART OF AN OFFICE KEVÍZ 21 OFFICE BLOCK, NYÍREGYHÁZA The office block of KEVÍZ 21 Zrt. in Nyíregyháza has been in need of conversion once again after its extension finished 20 years ago. Architect Attila Gáva now agreed with the client to restructure the complex formerly functioning as a kindergarten instead of having yet another extension or loft. The exterior shows a simple contemporary office block made up of white and grey cubes that impresses us with its reliability, whilst from the interior we can see a spacious and light work space rich in elegant details to surround a Zen garden which has been converted from the former scheme based on the arched designs of the 1990s. Appearing as a closed mass when viewed from the outside, it actually contains an interior courtile moved into an exciting position. From the interior, the building is organised around a bright emptiness: with its glass expanses wrapping around two storeys it embraces a Japanese Zen garden featuring a slight inclination of a hill clad in lawn with a single bonsai tree on it. Inspiring us to contemplate, this space expands with a deck towards the upper level and with a green roof plane with a terraced terrain.


27

TÉMA // THEME

2019 / 05


28

TÉRFRISSÍTÉS

A MÁRIÁSSY HÁZ IRODATERÉNEK MEGÚJÍTÁSA, BUDAPEST — építészet architecture: LAB5 ARCHITECT —

szöveg text:

ULRICH TAMÁS

A Székesfőváros által borjúvásárcsarnoknak építtetett létesítmény 1927-ben készült el. Eredeti tervezői Riva József műépítész és Krencsey Géza székesfőváros műszaki főtanácsos voltak; nevüket, az épületen dolgozó különféle mesteremberekével együtt, a csarnok belsejében egy kőtábla teszi közzé. A későbbi átépítések tervezői már nincsenek feltüntetve. A közelben áll a Közvágóhíd 1880-as években épült telephelye és több létesítménye. A Vágóhídnak egykor még saját víztornya is volt, de az épületeken a kor – és az utóbbi idők bontásai – egyre mélyebb nyomokat hagynak. Nem ismerem, mi lesz a sorsa ezeknek az ipari műemlék jellegű épületeknek, de gyanús, hogy csöndben sorra eltűnnek. A vásárcsarnok sorsa számos fordulatot vett, többszöri funkció- és tulajdonosváltással. Egy időben még garázsként is működött, végül sok bérleményi területre darabolódott szét, ami rettenetesen kusza belső teret és elhanyagolt, leromlott külsőt eredményezett. A WING Zrt. ingatlanfejlesztő cég 2004-ben vásárolta meg a telket és rajta álló csarnoképületet azzal a szándékkal, hogy ide helyezhesse a székhelyét; nagyterű irodaházzá alakította át, és rendezte a környezetét. Az új irodaépületet és a csarnok felújítását Schüller Ferenc tervezte

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

fotók photos:

BATÁR ZSOLT

(lásd MÉ 2006/4): kitisztította a belső teret, összenyitotta az össze-vissza leválasztott területeket, és a tágas, rácsostartókkal fedett csarnoktérben nagyvonalú, egyterű kétszintes loft irodaterületet alakított ki. A tulajdonos 14 év után kérte fel a LAB5 architects tervezőit a csarnoktér belső építészetének felfrissítésére, mivel az eltelt idő alatt nemcsak a belsőépítészeti megjelenéssel kapcsolatos trendek változtak meg, hanem az irodai munkavégzés jellege is jelentősen átalakult. Fontosak lettek a közös(ségi) terek, az együttdolgozás lehetőségeinek biztosítása, az egy- vagy kétszemélyes kis irodák egységei mellett a belső terek vizuális tagolása, az átmeneti munkaterületek és kiszolgáló egységek. A kábelkötegeket felváltó wifi- és Bluetooth-csatlakozások nagyfokú belső mobilitást eredményeztek, ma már nem csak az íróasztal előtt ülve lehet dolgozni, hanem bárhol a térben. A megrendelő egyik célja az ülő munkavégzésre alkalmas irodai munkaállomások számának növelése volt, emellett figyelembe vette az egyre flexibilisebb munkahelyi elvárásokat és dolgozói igényeket is. A kétszintes csarnoktér igen nagyvonalú, egyterű loft hatása megmaradt, de a másfél emelet magas, szabályos négyzetes osztású térelválasztó rácsokkal vizuálisan tagolódott, ami több célt is szolgál. Egyrészt a korábban szervetlenül elhelyezett kaspós élő növényeket összegyűjtve lehet rajta tárolni, és így egy belső zöld falat létrehozva elválasztani a tereket. Másrészt a szerkezet átjárja az alsó és felső szinteket, felemeli a tekintetet a régi épület impozáns rácsos acélszerkezetére, és vertikális vonalaival kompenzálja a földszinti, alacsonyabb belmagasságú irodaterek adottságait. A térrács szerkezeti rendszere mai hatású, de illeszkedik a csarnok régi acél tartójához is. A tervezők asztalcsoportokat alakítottak ki az ülő munkahelyek számára, és a fennmaradó tágas területeken lounge jellegű tereket és üvegfalú tárgyalóhelyiségeket helyeztek el. A bejárat melletti méretes tárgyaló két oldalról üvegfalakat kapott, így a nagy közös tér alapzaja nem zavaró. A földszinten az oldalcsarnokok helyiségeit átrendezték,


29

TÉMA // THEME

2019 / 05


30

—— GENERÁL TERVEZÉS // GENERAL DESIGN:

LAB5 ARCHITECTS TERVEZŐK // DESIGNERS:

ERDÉLYI LINDA, DOBOS ANDRÁS, KORÉNYI BALÁZS, GÁSPÁR VIRÁG ANNA, SIPOS REBEKA, TÓTH ANNAMÁRIA ÉPÍTTETŐ // CLIENT:

WING ZRT. ——

hogy az ott lévő tárgyalók a bejárathoz közelebb kerüljenek, illetve újabb tárgyalókat és térosztó üvegfalakat alakítottak ki. A kapuszerű épületrészben lévő földszinti bejárati előcsarnok is megújult, az emeleti kisebb helyiségek kibontásával új teakonyha jött létre, ami nagyobb alapterületével több embert tud kényelmesen, akár egyszerre is kiszolgálni, a többfajta ültetési rend lehetőségével és szabad belmagassága révén több funkcióra is alkalmasan. A lépcsőház és a közösségi vizesblokkok változatlanul ebben a tömbben maradtak. A belső színvilágot a megmaradó elemek és színek tiszteletben tartásával, finoman követi az új elemek színezése, harmonikusan illeszkedve a korábbi szerkezetekhez. A bútorok teljesen kicserélődtek, lágy, puha formák és könnyed, pasztelles színek jellemzik a megújult környezetet. A korábbi átalakítás során a csarnok mennyezetét belülről bordó mennyezeti és faléc elemek burkolták, ezek akusztikai funkciókat is betöltenek, így megmaradtak. A többi belső felület és a falak most halványszürke tónust kaptak. Így egyrészt a bordó a mai trendekbe illeszkedő színként jelenik meg, másrészt minden terület világosabbnak, tágasabbnak hat. A korszerű fénycsöves és szoliter világítótestekkel a világítási rendszer is megújult. Az alapadottságaiban is elegáns, korszerű irodaterek frissítése jól sikerült, immár második generációs nagyterű irodaként született újjá, megőrizve korábbi előnyeit.

REFRESHENING A SPACE MODERNIZATION OF THE OFFICES IN MÁRIÁSSY HOUSE, BUDAPEST Built by the capital city, this hall structure was completed in 1927 to function as a calf market. The fate of the market hall took several turns since then, having not only various functions but new owners as well. WING Zrt. specialized in projects and estate development purchased the site in 2004 with the intention to move its headquarters here. As a result, the structure was converted into a spacious office block surrounded with a wellorganised neighborhood. Fourteen years had passed by the time the owner asked LAB5 architects to refresh the interior architecture of the hall as meanwhile it was not only the trends in interior design that changed but also the nature of office work underwent some radical changes. Communal spaces gained significance, with emphasis on small single or double offices, the visual articulation of the interiors, the transitory work stations and ancillary service zones. The space which had always been elegant from the beginning regarding its primary faculties, is now reborn as a contemporary second-generation office block which still has preserved its former advantages.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET


31

EGYMÁS MELLETT

MONASTERY HOTEL, BUDAPEST — építész architect: NÉMETH TAMÁS —

szöveg text:

GÖTZ ESZTER

Buda egyik legszebb fekvésű utcáját Fő utcának hívják, holott a szerepe már régóta igen szerény, nagyjából kimerül a Batthyány tértől a Lánchíd felé vezető autóforgalom lebonyolításában. Néhány éve a Corvin tér, majd tavaly a Budai Vigadó impozáns megújításával azonban kezdett magára találni. Most a kapucinus barátok rendházának két szárnya kelt új életre, egy szolid, de hangulatos butikhotel képében.

TÉMA // THEME

fotók photos:

KORECZ MÁRK, BOLDOG ATTILA © MONASTERY HOTEL

A telek több mint 600 éves története nem kevés fordulatot ért meg. Már a 14. században templom állt itt, a török időkben átalakítva, kibővítve Tojgun pasa dzsámijaként használták, oldalában egy török fürdővel. Buda visszafoglalása után a jezsuiták, majd 1693-tól a ferencesekből kivált, 1528 óta rendként működő kapucinusok birtokába került, a fürdőből katonai kórház lett. 1717-re készült el a kolostor, majd hatvan évvel később, Nepauer Máté építőmester irányítása alatt a templommal együtt barokk stílusban alakították át. Az 1848-as szabadságharc idején porig égett mindkét épület, újjáépítését a pesti Vigadó tervezője, Feszl Frigyes tervezte, a kor divatos romantikus ízlése szerint aktualizálva a historikus jelleget. A második világháborút szerencsésen túlélte az együttes, sőt az államosítást is: iskola lett belőle, egészen 2010-ig ezt a funkciót látta el. A rendház egy részében ma újra a kapucinus rend működik, de már alig tucatnyi szerzetes él itt csöndes elvonultságban. A tekintélyes méretű, T alaprajzú épület nagy része üresen állt. Ezt bérelte ki hos�szú távra egy hazai tulajdonú szállodacég, és 2019 nyarán 47 szobás butikhotelt nyitott az épület déli és keleti szárnyaiban. A rendház felújítását néhány évvel korábban a Kima Stúdió végezte, ennek alapján kapták a megbízást a szálloda kialakítására, a műemléki részletek szigorú tiszteletben tartásával, ami erős kötöttségeket jelentett – ugyanakkor annak lehetőségét is, hogy a kolostor hangulatát kortárs eszközökkel átmentsék az új funkcióba. A megbízó a műemléki és egyházi környezethez méltó, ahhoz igazodó, mégis mai, vonzó szállodát gondolt ide, amely a Duna-part és a Vár között, jó közlekedéssel, akár gyalogosan is kitűnő kiindulópontja a városi sétának. A kapucinus barátok pedig programként azt a minimumot határozták meg, ami számukra – életmódjuk háborítatlansága és az épületegyüttes fenntartásához, állagmegóvásához szükséges források biztosítása érdekében – észszerű: maximum 50, jellemzően kétágyas vendégszoba, egy reggelizőhely és egy kis bár a foyer-hez kapcsolódva. A történeti atmoszféra ereje áthatotta a terv születését. A külső homlokzaton csu-

2019 / 05


32

—— ÉPÍTÉSZEK // ARCHITECTS:

NÉMETH TAMÁS, DEBRECZENI ÁRPÁD – KIMA STUDIO ÉPÍTÉSZ MUNKATÁRS // FELLOW ARCHITECT:

VAITS ZOLTÁN

MŰVÉSZETTÖRTÉNÉSZ // MONUMENT HISTORY EXPERT:

HOROGSZEGI TAMÁS TARTÓSZERKEZET // STRUCTURE:

STÁGEL LÁSZLÓ

ÉPÜLETVILLAMOSSÁG // ELECTRICAL ENGINEERING:

PETKOVICS JÁNOS ÉPÜLETGÉPÉSZET // HVAC:

MÉSZÁROS OLIVÉR KERTTERVEZÉS // GARDEN:

GYÜRE BORBÁLA TŰZVÉDELEM // FIRE PROTECTION:

DECSI GYÖRGY ÉPÍTTETŐ // CLIENT:

KAPU VÁRALJA KFT. ——

pán a keret nélküli üvegajtós bejárat felirata és aranyszínű logója utal arra, hogy az épület nem egyházi feladatot lát el. A szimmetrikus utcai homlokzat közepét uraló korábbi főbejárat helyett attól délre nyitottak kaput – a döntést az támasztotta alá, hogy a homlokzat szimmetriája a belső térben nem folytatódott. Így a bejárat a főlépcsőház tengelyébe került át, ami racionális téralakítást hozott magával. Belül a recepció és a bár egy közös térbe került, ez a hotel egyetlen nagyobb közösségi pontja, a kinti forgalom és a belső nyugalmas élete közötti határ, a megérkezés és az elindulás helye. Az értékes falszövetek megőrzésének szándéka nem tett lehetővé ennél több – és nagyobb – egybefüggő teret, így a reggelizőhely a belső udvarba került, egy puritán vonalú üvegdobozba, ami semleges megjelenésével kiemeli az eredeti udvari homlokzatok historikus karakterét, és a finom kertépítészeti eszközökkel együtt őrzi a kolostorudvar jelleget. Az utcai front mögött a földszinten egy kis étterem működik, ez külön bejárattal a hotel vendégkörén túl a várost is kiszolgálja. A konyha a belső udvar és az étterem között kapott helyet, így a sem a hotel bejárati terét, sem a szállóvendégek útvonalát nem zavarja a kiszolgálás. A felső szinteken megfordul a butikhoteleknél ismert hangsúly: itt a boltíves folyosók, a vastag, hófehérre vakolt falak, a sötétre pácolt fa szobabejáratok és a két vörösmárvány főlépcsőház kapja a főszerepet, a szobák egyszerű, kényelmes, visszafogott berendezése kevésbé látványos. Az egykori iskola dísztermében egy lakosztályt alakítottak ki, de a minimalista stílus itt sem törik meg. A folyosókat és a szobákat archív városképek díszítik, és sok helyen – többek között a zuhanyozó üvegfalán, az étteremben, sőt a foyer impozáns csillárjának formavilágában is – felbukkan a logóul választott stilizált virágmotívum, ami a kapucinus rend nemzetközi jele. A folyosók fő díszei a barokk ablakkeretek, a márványfelületek – az emeleten egy kis márvánnyal burkolt beugróban feszületet is elhelyeztek – és mindenekelőtt a kilátás, ami a reggelizővel és sűrű, szinte mediterrán hangulatú növényzettel beültetett felső udvarra nyílik. A túloldali szárnyban a szerzetesek élnek, ők a maguk spiritualitásával járulnak hozzá az összhangzathoz. A szobaszámhoz rendelt kötelező parkolóhelyek kialakítására a külső udvarban volt lehetőség, így az autók sem zavarják az épület befelé forduló nyugalmát. Ha a Monastery Hotel építészeti értelemben újat hozott a budapesti vendéglátás spektrumában, az leginkább az összeférhetőség, a tolerancia fogalmaival írható le: olyan keretet adott egy új szállodának, amelyik forgalma ellenére is tökéletesen harmonizál az épület másik szárnyának időtlen, befelé forduló világával.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET


33

NEXT TO EACH OTHER MONASTERY HOTEL, BUDAPEST Near the bank of the River Danube in Buda, two wings of the monastery of the Capuchin monks have been revived in the shape of a modest and yet atmospheric boutique hotel. On the exterior facade it is only the sign of the frameless glass door and its golden logo that refer to the fact that the building does not have ecclesiastic functions. Instead of the former main entrance defining the middle of the symmetrical street front another one was opened south of the previous one. Inside, the reception and the bar have been united in one space, which is now the only communal point of larger dimensions in the hotel: the place of arrivals and departures. The breakfast zone was moved into the courtile in a modest glass cube of simple tracery, the neutral appearance of which highlights the historic character of the original courtyard facades and, with delicate means of garden architecture it also preserves the features of a monastery courtyard. The upper levels have vaulted corridors, the thick, white plastered walls, the dark stained timber entrances to the rooms and two main staircases of red marble play a key role in the interiors.

TÉMA // THEME

2019 / 05


34

LÉPCSŐK PIHENŐJÉN

CSALÁDI HÁZ, PESTHIDEGKÚT —

FIALOVSZKY TAMÁS, KENÉZ GERGELY, JEDLICSKA GERGŐ KENÉZ GERGELY, JEDLICSKA GERGŐ

építészek architects: fotók photos:

A helyszín a magyar főváros pereme, Pesthidegkút, a Kádár-kockák sajátos egyszerűségétől az ezredforduló pazarnak vélt, tájidegen családi házak formavilágáig. E sokszínűen árnyalt építészeti szövet szolgál keretéül az új családi háznak. A saroktelken, amelynek beépítésére az Építész Stúdió tervezői kaptak megbízást, eredetileg egy kis alapterületű ház állott. A sors fintoraként jogszabályi akadályok miatt az épület alkalmatlannak bizonyult a bővítésre, ezért elbontották. A szerethető „házikó” azonban nem tűnt el nyom nélkül; építőanyagainak továbbörökítése – nem elsősorban költséghatékonysági szempontból – már az első megbízói gondolatokban felvetődött. A mintegy 500 m 2 alapterületű telek adottságaihoz mérten, a tervezési folyamatok kezdetén egy józan tárgyilagosságú építészeti program lett megállapítva. A funkcionális igények szabatos megfogalmazását erősí-

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

szöveg text:

KISS TAMÁS

tette az eleve szűk tervezési terület valamennyi építési előírása, amely általában megbéklyózza az építész alkotó kezét. E megkötések ezúttal épp ösztönzőleg hatottak a ház architektúrájára. Az építési paraméterek és a tervezési program követelményeinek kielégítése a terület legoptimálisabb kihasználását eredményezte. Így jött létre az a tortaszelet-szerű, építési szabályozások alakította kubatúra, amelyet az archetipikus tömegből származó, utcavonallal párhuzamos gerincű nyeregtető és az épülethez a kert felől pengeszerűen társuló áttört előtető kortárs leleményességei ízesítenek. A ház főhomlokzata első pillantásra talán szokatlannak tűnik: keskeny szélességéhez párosított magas ereszvonala és nagy felületű nyílásai látszólag ellentmondásban vannak. Az összkép erőteljes vertikalitásával egy kubus-szerű toronyház arányaira emlékeztet, s a fedélidom antracit színű, jól látható felülete tovább fokozza ezt a hatást. Később azonban, az utcasarokhoz közelítve már feltárul a telek hátsó része felé táguló és egyben magasodó tömeg, így az utcai ellentmondások feloldódnak, a keskeny homlokzat ablakainak és felületeinek addig megkérdőjelezett előszava az oldalhomlokzat kompozíciójával együtt kerül egyensúlyba. A homlokzatok az őszinte anyaghasználatra törekedve eredetileg az elbontott ház tégláiból készültek volna, a szándék azonban meghiúsult, így a falakra rusztikus megjelenésű téglaburkolat került. Az őszinteség gesztusa így némileg csorbult, hiszen a ragasztott réteg áltektonikus jellegéről csupán a sarkokon tudatosan megjelenő anyag-


35

TÉMA // THEME

2019 / 05


36

—— ÉPÍTÉSZEK // ARCHITECTS:

FIALOVSZKY TAMÁS,JEDLICSKA GERGŐ, KENÉZ GERGELY TARTÓSZERKEZET // STRUCTURE:

PATAKI BOTTYÁN ÉPÜLETGÉPÉSZET // HVAC:

CSAPLICZKY LÁSZLÓ

KIVITELEZÉS // MAIN CONTRACTOR:

GÉMESI GYÖRGY ——

vastagságok, illetve a nyílások feletti, egyenes boltöv jellegű áthidalásokat imitáló téglalapocskák árulkodnak. Szerkezeti konzekvenciájuk csak a figyelmes szemlélődő számára válik egyértelművé. Az ablakok és az eltolható árnyékolók egy kiváló tervezési fogásnak köszönhetően a homlokzat átgondoltan szervezett részeivé válnak. A nagy üvegfelületek nem nyithatók, a természetes szellőzést e transzparens felületek melletti, keskeny, tömör ablakok biztosítják. A szemöldökök mentén a homlokzati burkolatból készült függőleges téglasor – mintegy határvonalat húzva – a nyitott állapotban lévő árnyékolótábla széléig halad. Behúzott árnyékolók esetén ezt a megkülönböztetett homlokzati mezőt a téglaburkolat mélyített fugakiképzése teszi világossá. A látszóbeton előtető az oldalhomlokzaton lévő bejárat felett húzódik, majd az épületsarkon befordulva kiszélesedik, s ott lyuggatott lemezként a terasz lefedésére szolgál. Sima betonfelületével ellenpontozza a téglaburkolat vibráló struktúráját, jellegéből adódóan napszaktól függően mindig más arcát mutatja: nappal az áttörések felülvilágítóként viselkednek, míg sötétedés után a folyamat megfordul, és az emeleti gyermekszobába aludni térő legifjabb családtagok nagy örömére az áttöréseken keresztül csillag-szerű, világító ablakocskákon szűrődik fel a lámpa fénye. Az alaprajz a ház középpontjába helyezett lépcsők köré szerveződik. Ahogy az építész fogalmaz: az épület

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

voltaképpen egy lépcsős közlekedőt foglal magába, amelynek a „pihenőin laknak”. A földszinten kaptak helyet a nappal használatos helyiségek, az első emelet a gyermekszobáké, a szülői hálószoba a tetőtérbe került. A földszinti előtérhez azonos légtérben, egy tengelyre felfűzve kapcsolódik a hátsó udvar irányában a nappali és a konyha. E helyiségek sora az alaprajzi kontúrt követve szélesebb méreteket ölt, ezzel összefüggésben valamennyi belső tér a szűk épületszélesség és a tekintélyes méretű ablakok kölcsönhatásának köszönhetően a nap minden szakában kitűnően benapozott. A belsőépítészeti kialakítás – néhány meghatározó elem kivételével – a megbízók érett ízlésével megalkotott koncepcióról tanúskodik, remek összhangra talál a ház teljességének hagyományos és kortárs elemeket vegyítő, kortalan karakterével. Az előtér és a fürdőszobák burkolatában a régi ház belső formavilágának egy szelete elevenedik meg, a geometrikus mintázatú padlólapok az onnan kibontott, azonban újbóli beépítésre már alkalmatlanná vált burkolat újragombolt testvérei. A födémek alsó síkja látszóbeton, aminek nyers megjelenéséhez kiválóan passzolnak az Edison-izzós világítótestek. Izgalmas látványt nyújt a nappali és konyha közötti falszakaszon elhelyezett könyvespolc, amely a két tér közé beúszó könyves dobozként, konyhát rejtő kulisszaként jelenik meg. A sztenderd, ám környezetével összhangban lévő konyhai bútorzat merevségét a tér közepén álló, régi tölgyfából újragyártott, patinás és erőteljes étkezőasztal oldja. A konyha-étkező és az azt határoló terasz az összenyithatóság és állandó vizuális kapcsolat révén új lehetőségeket teremtve egymásba hatolnak. A lépcsőház rafinált eleme a szofisztikált kiosztással készült lépcsőkorlát: a földszint felől érkező fa rúdelemek sűrű kiosztása az emelet és tetőtér közötti szakaszon kön�nyedebb, nagyobb átlátást biztosító térelhatárolássá válik. A pesthidegkúti családi ház kiváló példa a kortárs magyar építészetben arra, hogy az építési szabályok maradéktalan kielégítése mellett, az építészeti ambícióknak is érvényt szerezve, kellő figyelmesség és anyagi ráfordítással – olykor kompromisszumok árán ugyan – mégiscsak lehetséges egyedi és valódi értékkel bíró, hivalkodástól mentes családi otthont teremteni.


37

ON THE LANDING OF A STAIRCASE DETACHED HOUSE, PESTHIDEGKÚT Originally, there had been a house with a modest size floor area which has proven to be unsuitable for extension according to current regulations, and was thus demolished. This loveable „cottage”, however, did not disappear without remains; the idea of passing on its building materials – though not primarily because of cost-efficiency reasons – had already been seen in the first ideas of the clients. Fulfilment of the requirements of construction parametres and the design scheme brought about the most optimized utilization of the site. This is how the pie-like cube form was formed defined by construction regulations which was then spiced up with the gable roof with a backbone parallel with the streetline derived from the archetypal mass as well as with the pierced projecting roof that joins the building from the direction of the garden like a blade rich in contemporary solutions.

TÉMA // THEME

2019 / 05


38

LÖVŐHÁZ, ÚJRATÖLTVE HARIS PARK, BUDAPEST — —

építészek architects:

KOVÁCS MÁRTON, GÖCSEI SÁNDOR

Az 1696-os alapítású Budai Polgári Lövészegylet több korábbi helyszín után 1885-ben költözött végleges otthonába. A széles körben ismert Marczibányi téri épület Hofhauser Antal tervei alapján épült az egykor a város szélén elterülő, felhagyott agyagbánya területén. Az épületegyüttes évtizedes bizonytalanság után most új funkcióval, kivételes minőségben éledt újjá. A városi polgárság leginkább jellegzetes sportja évszázadokon át a céllövészet volt, amely eleinte szorosan összefüggött a hadkötelezettséggel, a harci felkészüléssel. A lőfegyverek használatának gyakorlására lövészegyleteket alapítottak, Magyarországon a legkorábbi említés a késmárki egylet létéről maradt ránk a 16. század elejéről. A lőegyleteknek bármely céhbeli iparos a tagja lehetett, de a belépést erkölcsi és anyagi feltétekhez kötötték. A honvédelmi jelentőség a 17. században tovább nőtt, mivel az egyes céhek kötelezettekké váltak a városok falainak és kijelölt bástyáinak védelmére. Végül a 19. század elejére a lövészet egyre inkább divattá, felkapott szórakozásként a társasági élet részévé vált. A budai hegyvidék „svájci” modorú villaépítészetét idéző lövőház ennek az épülettípusnak idehaza egyetlen fennmaradt példája. A dísztermet is magába fogadó,

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

szöveg text:

OKRUTAY MIKLÓS

fotók photos:

DARABOS GYÖRGY

egyemeletes központi tömeghez mindkét oldalról kisebb tömegű, pavilonszerű épületrész csatlakozik. Az egyes épületek főhomlokzatai faragott-esztergált faoromzattal tárulnak föl, a nyerstégla homlokzatot a nyílások keretezése, a sarkok armírozásának vakolatarchitektúrája gazdagítja. A lőgyakorlatok az épület mögötti területen zajlottak. Az épületet Ray Dezső tervei alapján 1932-ben jelentős módon korszerűsítették a korabeli Európa legmodernebb lőterét hozva létre, ekkor az új lőfegyver-állások mellett íjászpályákat is kialakítottak. A második világháború után az épület további sorsa tartalmi értelemben nem változott. Generációk sportlövészeti pályafutásának fontos helyszíneként az MHSz vette át a működtetést, az egykori terek felosztásával, a korszak érzéketlennek mutatkozó hozzáépítéseivel azonban már ekkor egyfajta szellemi-esztétikai enyészet indult meg. Mindezt a rendszerváltás utáni évek tetézték be, a rendkívül értékes terület sokáig be nem teljesült privatizációs játszmák következtében gyors és végletesnek tűnő romlás képét mutatta. Egyfajta józansággal belátva, hogy nem feltétlenül a Rózsadomb tövében kell az adott sportág infrastrukturális igényeit hosszabb távon is fenntartani, egyet lehet érteni a lőgyakorlatok számára egykor kialakított hátsó terület lakó funkciót szolgáló beépítésével. Csupán a beépítés sűrűsége, annak a környezet léptékéhez való igazítása lenne a cél – mindez azonban már nem megvitatható kérdés, hiszen a terület intenzív beépítése megkezdődött. Az egykori Lövőház megmaradása jelentős módon a műemléki védelemnek köszönhető, a romlás ugyan megindult, de az épület hosszú távú fennmaradása nem lehetett kérdéses. Tegyük hozzá, hogy különösen fájó lett volna, ha egy ilyen reprezentatív helyszínen előbb-utóbb nem adódik olyan értelmes hasznosítási modell, ami az épület fenntartható megőrzését szolgálja. A kiemelkedő színvonalú felújításnak, a működtetés rendkívül körültekintő módon történő átgondolásának érdeme a Haris-családé: a generációkon átívelő öntudatos sze-


39

—— GENERÁLTERVEZŐ // GENERAL DESIGN:

KOVÁCS MÁRTON, GÖCSEI SÁNDOR – EGYPEREGY ÉPÍTÉSZ MŰTEREM BELSŐÉPÍTÉSZET 1. ÜTEM:

SOMLAI TIBOR, MOLNÁR ANDRÁS – SOMLAI DESIGN STUDIO BELSŐÉPÍTÉSZET 2. ÜTEM:

CSUZDI MIKLÓS, PATAI GABRIELLA – GA DESIGN BUDAPEST TŰZVÉDELEM // FIRE PROTECTION:

RIMÁR SÁNDOR

KONYHATECHNOLÓGIA // KITCHEN TECHNOLOGY:

RÁTONYI ÁRPÁD

KERT- ÉS TÁJTERVEZÉS // GARDEN, LANDSCAPE:

GEIGER NÓRA

TUDOMÁNYOS DOKUMENTÁCIÓ // SCIENTIFIC DOCUMENTATION:

BOR FERENC

ÉRTÉKLELTÁR // EVALUATION:

FEHÉRVÁRI ZOLTÁN FALKUTATÁS // WALL RESEARCHS:

LÁNGI JÓZSEF

MŰEMLÉKI FELÜGYELET // MONUMENT HISTORY EXPERT:

SAJTI ZSUZSANNA ÉPÍTTETŐ // CLIENT:

DR. HARIS ÉVA, HARIS GYÖRGY, HARIS GERGELY – HARIS PARK KFT. ——

TÉMA // THEME

2019 / 05


40

repvállalás példaértékű eredményre vezetett. Szűkebben vett szakmai szempontból a sikeres műemlék-hasznosítás modelljeként is értelmezhető a beavatkozás. Mert elsőként értelemszerűen a megőrzött-felújított épületrészek hívják fel magukra a figyelmet, valamen�nyi részlet hiteles élményt nyújt, az eredeti, építéskori atmoszféra csorbítatlanul uralja az összképet. Rögtön ki kell emelni, hogy ehhez a feltárulás első pillanatától a park látványa is hozzájárul, így teljes az összkép, épület és környezete teljes harmóniájával. Egyfajta pompa ez, de ezzel is az egykori világ idéződik meg, a polgári lét minden részletre kiterjedő figyelme, igényessége. Kissé távolabbról közelítve valóban az épületegyüttes egykori szerepe, a városi polgárság élettere éledt fel. A központi épület reprezentatív nagyterme újra bálokat fogad, de fényes esküvők mellett akár elegáns autószalonná is tud válni. A kártyaszoba kisebb méretű konferenciateremnek adta át a helyét, a belső falsíkok elé húzott másodlagos síkon képzett boltívek szakralizálják a teret, így az kápolnaként is értelmezhető. Megadva a hangulati felütést, az étterem is visszafoglalta egykori helyzetét, folyamatos jelenléte uralja a helyszínt, a névválasztás mögötti filozófia nem titkolt üzenet. Az étterem a Bobo nevet kapta; az idehaza még kevésbé elterjedt életérzés keresi társadalmi hátterét, de addig is, amíg a bohém b(o)urzsoázia igazán önmagára ismer, a hely máris adott ahhoz, hogy otthonra lelhessen. A belső terek világába itt érdemes elsőként beleereszkednünk. Szolid elegancia uralko-

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET


41

dik, semmi hivalkodás, egészen csipetnyi dekadencia. A 19. századvégi épület itt jól fogadja a falburkolatokon megjelenő, a múlt század első negyedének érzelmektől fűtöttebb világát idéző pávák vonulását, miközben a tetőtérben kialakított vendégtérbe vezető, szoborszerű lépcső visszafogottan kortárs karaktere tovább gazdagítja a vizuális élményt. Valóban elsősorban maguk a terek uralkodnak, jó példa, ahogy a díszterem csillárjai és az emeleti erkély aranyban játszó korlátja finom gesztusokkal játszik alá ennek. Mindaz, ami megőrzendő érték, jelen van, élettel teli, még a pincék acélgerendás-téglaboltozatos terei is új értelmezést nyerhettek. Ami a működtetéshez szükséges háttér, azt a történeti szárnyak mögötti korábbi, érzéketlen bővítések helyére került új épületrész fogadja magába. A fő nézetből szinte alig jelentkező tömeg sajátos kényszereknek látszik megfelelni. Semlegességre törekszik, ugyanakkor saját jogán több gondolatot is elbírt volna annak érdekében, hogy méltó partnere lehessen a 19. századvég építészeti világának. Az összekötő szárnyak tetőteraszán négyzetes acéloszlopokra támaszkodó, középen áttört vasbeton árnyékoló kapcsán ébred a vágy: több könnyedséggel, színes napvitorlákkal szárnyaló üdeséggel még inkább boldogító lehetne az élmény. Hiányérzet azonban semmiképpen sem ébred. Ami a Haris-park lényegét jelenti, a Lövőház újraértelmezett világa hosszú távú elköteleződés az egykori értékeken alapuló, fenntartható kultúra mellett.

TÉMA // THEME

SHOOTING CLUB HOUSE, RELOADED HARIS PARK, BUDAPEST Founded in 1696, the Civilian Shooting Association in Buda moved to its permanent home in 1885. Built in the „Swiss” style, the house evokes the characteristic architecture of mansions, containing a banquet hall. The single-storey central block is flanked by smaller pavilion-like parts on both sides. Each building opens up with carved and turned timber pediments on the main facades. Thanks to its most recent renovation of high standards, the maintenance and functioning of the building is carried out with due care and attention, which is the merit of the family owning it now. The intervention may as well be rated as an exemplary model of successfully utilizing historic buildings as it is primarily the preserved and renovated parts of the building that draw attention, with each detail offering authentic experience and the original atmosphere of the period of its construction defines the overall image in an intact way.

2019 / 05


42

ILLESZKEDŐ, RADIKÁLIS MINIMALIZMUS

JAMES-SIMON-GALERIE, MUSEUMSINSEL, BERLIN — építész architect: DAVID CHIPPERFIELD —

szöveg text:

SZEGŐ GYÖRGY

A berlini Múzeum-sziget létesítményei és azok építészete sokáig Poroszország nagyhatalmi, majd Németország birodalmi tekintélyét reprezentálták. Az 1945–1989 között kettéosztott város keleti felének körülményei között sem akarat, sem képesség nem volt ennek a világjelentőségű kultúrközpontnak korunk szintjén megvalósuló rekonstrukciójára, fejlesztésére. Az éppen 30 éve történt újraegyesítés meghozta az áttörést. A világhírű gyűjteményt gondozó új, immár hatodik galéria kulcspozícióban van: a patinás Neues Museum és a Kupfergraben csatorna közötti szabad területre épült. Magát az Új Múzeumot 1843–1855 között Friedrich August Stüler tervezte, aki ezzel a múzeumépítészet ikonikus művét hozta létre. Stüler a neoklasszicizmus teoretikusának, Karl Friedrich Schinkelnek a tanítványa volt; számunkra a Magyar Tudományos Akadémia Duna-parti palotájának (1862) építője.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

fotók photos:

STIFTUNG PREUSSICHER KULTURBESITZ

A friss berlini galéria kapcsolatot teremt a két 19. századi múzeumépület között, melyek eddig eltolt pozícióban érintkeztek egymással, az Altes Museumot csak egy nyaktag kötötte össze a Stüler-féle Neues Museummal. Most az új galéria vette át ezt a funkciót. A régi Neues épületének legjelentősebb kincsei az óegyiptomi és a néprajzi gyűjtemények voltak. A második világháború kitörésekor az intézmény bezárt, majd súlyos bombakárokat szenvedett. Az NDK csak 1986-ban fogott bele a rekonstrukció tervezésébe. Az 1989-es városegyesítés után is eltelt két évtized, amire a Neues Museum – miután 2008-ban az UNESCO felvette a Világörökség listájára a Múzeum-szigetet – újra megnyílt. A 2009-es rekonstrukció egyik különlegessége lett, hogy az építkezés részeként a múzeumokat egy földalatti, úgynevezett Archeológiai Promenáddal kötötték össze. Másik, lenyűgöző sajátossága volt, hogy tervezője, David Chipperfield a háborús sérülések jelentős részét a belsőkben nem helyreállíttatta, hanem konzerválta. Így a rekonstrukció egyszerre újkori történelmi mementóvá és az antik gyűjteményekre reflektáló, különleges vízióvá, pszeudo-rommá, látványarchitektúrává lett (lásd MÉ 2010/3). Chipperfield és munkája számos rangos építészeti elismerést kapott. Ezután az építész lehetőséget kapott arra, hogy a két patinás múzeum korábbi, építészeti értelemben alárendelt kapcsolata helyett hangsúlyos főbejáratot tervezhessen. Ezt a funkciót egészítették ki a James Simonról elnevezett galériával. A névadó a 19. századi Staatlichen Museen zu Berlin (Berlini Állami Múzeumok) intézményfejlesztésének legjelentősebb, tudós mecénása volt.


43

—— GENERÁL TERVEZÉS // GENERAL DESIGN:

DAVID CHIPPERFIELD ARCHITECTS VEZETŐ ÉPÍTÉSZ // LEAD ARCHITECT:

DAVID CHIPPERFIELD ÉPÍTÉSZEK // ARCHITECTS:

MARTIN REICHERT, ALEXANDER SCHWARZ PROJEKTÉPÍTÉSZ // PROJECT ARCHITECT:

URS VOGT

STATIKA // STRUCTURE:

IGB INGENIEURGRUPPE BAUEN ÉPÜLETFIZIKA // BUILDING PHYSICS:

MÜLLER-BBM

TŰZVÉDELEM // FIRE CONSULTANT:

ARGE BRANDSCHUTZ VILÁGÍTÁS // LIGHTING DESIGN:

CONCEPTLICHT, TRAUNREUT GRAFIKA // SIGNAGE DESIGN:

POLYFORM

TÁJÉPÍTÉSZET // LANDSCAPE:

LEVIN MONSIGNY LANDSCHAFTSARCHITEKTEN ——

A MUSEUMINSEL 1919-BEN. FOTÓ: © BPK / MESSBILDARCHIV

TÉMA // THEME

2019 / 05


44

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET


45

TÉMA // THEME

2019 / 05


46

Chipperfield a Kupfergraben csatorna rakpart-mellvédjére, mint lábazatra, keretes beépítéssel emeleti kolonnádot tervezett. Ezzel a formával a Stüler-architektúrát kortárs eszközökkel folytatta. Úgy érzékelem, hogy egy másik konkrét Stüler-mű, a potsdami Belvedere Pfingstberg épülete antik formáinak arányait is felhasználta az új galéria ihletforrásaként, a beépítéssel ennek udvart keretező konfigurációjára is utal. Ugyanakkor ez az előkép a görög sztoák és Hatsepsut királynő luxori templomának tömeg- és térarányait, támasz-ritmusát is felidézi. Ezzel a német neoklasszicizmus múzeum-ikonjaihoz és a múzeumegyüttes kiemelkedő kincseihez illeszkedő, ám kortárs vizuális élményt generál; elég, ha azok közül Pergamon-oltárt és Nofretete fejszobrát említem indokként. A bejárati épület tehát a rakpart rusztikus kőfalára támaszkodva rendkívül könnyed, karcsú pillérsorral reflektál a neoklasszicista Kolonnád architektúrájára. Mind külső udvari, mind belső főlépcsőtere impozáns „szabadlépcsőkkel” szolgálja ki a Pergamon Múzeumot, a Neues Museumot, az Alte Nationalgalerie-t és a Kolonnádot. Olyan nyilvános szabadteret alkot, amelyben a kint és a bent építészete, illetve a vízre nyíló új udvar bravúrosan egybeolvadnak. A három szintet nagyvonalúan összekapcsoló belső szabadlépcső felérkezésénél, az emeleten találhatóak a pénztárak, az információ, a kávézó és a kijárat a teraszra. A mezzaninon a mosdók, a ruhatárak és a múzeumi bolt – és egy panorámaablak a víz felé. A pinceszint a gépészeté, illetve innen indul a már említett Archeológiai Promenád. A föld alatti építés műszaki bravúr: az ugyancsak most befejezett berlini Palota (Schloss) roppant tömege megemelte a sziget és a környezet talajvízszintjét, ami így 2,5 m-rel van a járdaszint alatt. Ráadásul a galéria alatt egy jégkorszaki talajtörést is felfedeztek, emiatt -40 méteren találtak alapozással terhelhető réteget. Ehhez horgonyozták az 1200 db cölöpalapot, lényegében víz alatt. Mindezek a nem várt gondok a házon nem érzékelhetők. A homlokzatot meghatározó pillérsor könnyed, hatásában az ókori építészet említett csúcspontjaival vetekszik, azoknak a teoretikusok által idealizált arányrendszerét sejteti – de kortárs architektúraként. Henszlmann Imre klasszicizmus-kritikáját látjuk újra megelevenedni, de míg ő a gótika szerkezeteit magasztalta az antikkal szemben, Chipperfield a mai minimalizmust úgy emeli Stüler architektúrája fölé, hogy az antik minták és arányok végletekig leegyszerűsített formáit mégis a neoklasszicizmushoz illeszkedve tudja építészeti egységgé ötvözni.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET


47

ADJUSTING, RADICAL MINIMALISM JAMES-SIMON-GALERIE, MUSEUMSINSEL, BERLIN Established recently, the gallery based in Berlin creates contact with two museum buildings built in the 19th century that had previously only touched each other in a shifted position: Altes Museum was connected with the Neues Museum by Stüler via a bottleneck component. Now the new gallery took over this function. A couple of years ago David Chipperfield designed an accentuated main entrance to replace the previously subordinated relationship of the two museums with a long past, and now this function was completed with the gallery named after James Simon. Leaning onto the rustic masonry of the quay rampart, the entrance building reflects with a row of highly lightweight, slender pillars to the architecture of the revivalist Classic Colonnade. Both the external courtyard and the internal grand staircase serve Pergamon Museum, Neues Museum, the Alte Nationalgalerie and the Colonnade with imposing free-standing stairs. It creates such a public free space in which the architecture of indoors and outdoors blend with the new court opening into the waterfront in a genious manner.

TÉMA // THEME

2019 / 05


48

HATÁROZOTT RENDTEREMTÉS

BORÁSZAT REKONSTRUKCIÓJA, PITIGLIANO, OLASZORSZÁG — —

építész architect:

ANTONELLO STELLA

szöveg text:

KERTÉSZ ANDRÁS TIBOR

Toszkánában járva-kelve sűrűn lehet olyan csodás településeket látni, mint Pitigliano. Ez a kis hely azonban a többi között is különleges: elhelyezkedése révén Bolsena, a Bolsenai-tó és Róma közelsége miatt, az antik világ és a barokk speciális keveredése révén egészen egyedi atmoszférája van. A gyökerek itt nem csak a római, de az etruszk történelemhez is visszanyúlnak. A szőlő- és borkultúra az itt élőknek szinte beleépült a génjeikbe. A táj képét mindez együtt gazdagítja. Ez a hely nem egyszerűen szép, hanem magával ragadja az embert, rabul ejti, bekebelezi. Antonello Stella építész a közelben, Róma mellett élt és tanult, egyetemi diplomáját és PhD fokozatát a római egyetemen szerezte. Kívánhat-e magának érdekesebb terepet egy építész? Pályakezdőként Stella itt, Pitiglianóban bontogatta a szárnyait, szinte az első önálló munkája volt a város régészeti múzeumának megtervezése

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

fotók photos:

ROBERTO VACCAI

(Museo Archeologico Nella Rocca Orsini). Majd harminc évvel később ugyanitt egy újabb feladat találta meg: az egyik helyi borászat, a Cantina sociale di Pitigliano rekonstrukciójára kérték fel. A Cantina Sociale olasz viszonylatban közepes nagyságú borászat, napjainkban kb. 580 hektáron termesztenek szőlőt, ahol tizenhat féle bort készítenek: fehéret és vöröset, édes delikát borokat és grappát. Természetesen, ahogy a legtöbb dél-olasz borászatban, itt is készül olívaolaj. Nem könnyű feladat egy tervezőnek, hiszen a kaotikus módon folyamatosan alakított borászat nem egyszerű terep, ha valaki határozott rendteremtő szándékkal kíván a feladathoz nyúlni. Különösen annak az építésznek, aki Mies van der Rohe szellemi örökségét tartja irányadónak és útmutatónak. Antonello Stello elméleti munkássága is jelentős, különösen az Un’architectura scarba ed essenziale per un contesto scabro ed essenziale (Nyers és lényegi kontextushoz nyers és lényegi építészetet) című írása közismert. A borászati telephely, amely a folyamatosan bővülő igények és az anyagi keretek miatt rendezetlenül nőtt, önmagában logikus, de heterogén kontextusú. A „rendrakás” egyik első eleme az új bemutatóterem, amit nevezhetünk fogadóépületnek is. Az egyszerű, de markáns geometriára épülő struktúra nyugodt tömegű, mégis feszültséget keltő, kellemes izgalmat ébreszt a látogatóban. A méretes, konzolos előtető szinte beszippant, hívogató, ugyanakkor nyers erejével az ipari közeg jelenlétére figyelmeztet. Az anyaghasználat is ezt a hatást erősíti: cor-ten acél, amely magában hordozza a nyerseséget, az ipari hangulatot, a külsőből befordul a belső térbe, és ott kontrasztként


49

TÉMA // THEME

2019 / 05


50

—— TERVEZŐK // ARCHITECTURE AND ENGINEERING:

ANTONELLO STELLA & ASARCHITECTS, ING. ENRICO MILANI TERVEZŐ ÉS KIVITELEZŐ PARTNEREK // DESIGN AND EXECUTIVE PARTNERS:

2G SRL, RESTAURI E COSTRUZIONI, C.P.M. SNC, GM IMPIANTI, IMPERFLEX, METAL. CO. SRL, NUCCIARELLI, PA.VE.SA. SRL, IDROSANITARIA RINALDI VINCENZO, SIRTECNO SRL INSINNA, SN COSTRUZIONI MEGBÍZÓ // CLIENT:

CANTINA SOCIALE COOPERATIVA DI PITIGLIANO ——

jelenik meg. Az oldalfalakon és a mennyezeten is corten acéllemezeket láthatunk, utóbbit míves kézimunkával, lézerrel perforálták. A feszítő erő és a nyugodt kiegyensúlyozottság izgalmas harmóniájának lehetünk tanúi. De túl ezen, a rozsdás acélfelületnek más üzenete is van: a rozsda, mint újabb réteg, utal a történeti rétegek egymásra rakódására, a folytonosságra. Stella számára forma és anyag szétválaszthatatlan, része a szellemi tartalomnak. Építészete konzekvensen tükrözi a filozófiáját. Egyfelől keresi az összetett helyzeteket, a szinte lehetetlennek tűnő építészeti feladatokat, másfelől a lehető legtisztább, leghatározottabb válaszokat adja azokra. Gyakran idézi Mies van der Rohe mondását: „Egész életemben szilárd állapotú ember akartam lenni, és mindig távol akartam tartani magam a folyékony és gázneműektől.” Pitigliano archeológiai múzeumának és borászatának tervezése között sok-sok év telt el. Antonello Stella munkássága rendkívül konzekvens, és saját vallomása szerint minden munkája kissé hasonlít a többire. Ez nem véletlen, hiszen mindig önmagát adja, ez tükröződik az épületein. A pitiglianói borászat hamarosan további fejlesztéseket tervez: épületrekonstrukciókat, egy új éttermet és egy borbárt. Kívánom, hogy Stella tovább tervezhesse ezt a fantasztikus épületegyüttest.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET


51

TO CREATE AN ESTABLISHED ORDER WINERY RECONSTRUCTION, PITIGLIANO, ITALY Architect Antonello Stella worked in Pitigliano at the early stage of his career, his very first project being the designs of the archaeological museum of the town there. Some thirty years later he was given another task at the same place: he was invited to reconstruct a local winery named Cantina sociale di Pitigliano. It was not an easy job for a designer, as the winery evolved in a chaotic way, which makes it quite a challenge for someone with a firm intention to order. Especially if the architect concerned follows the spiritual heritage of Mies van der Rohe as guidelines. The first step of creating order here is the new show room which may well be regarded as the reception building. The simple and yet characteristic geometry the structure is based on reveals a calm mass which still generates tension and pleasant excitement in visitors. The large-size consoled projecting roof almost pulls in, entices and welcomes us with its raw force warning us of the presence of the industrial medium. The materials used also underline this effect: cor-ten steel conveys rawness, industrial atmosphere, turns from the exterior into the interior, and is present there as a contrast. One can witness here an exciting harmony of tension and calm equilibrium. Rusty steel surfaces, however, have another message: rust as a layer refers to the mutual layeredness of historical periods, which is continuity itself.

TÉMA // THEME

2019 / 05


____

KREATÍV VÁROSOK CREATIVE CITIES ____

A HELY, AHOL…

MEGHITTSÉG, KREATIVITÁS, FLOW — —

szöveg text:

FEJÉRDY TAMÁS, MISZLIVETZ FERENC, TAKÁCS LAURA

Az építészeti – és városépítészeti – terek a történelmi kisvárosok esetében többnyire nem hasznossági kalkulációk, hanem emberi szükségletek, kialakult és rögzült szokások, a régi idők tisztelete, a látvány megragadó hatása, azaz természeti, kulturális és esztétikai kódok alapján születtek. Ennek a szerves és komplex emberi és közösségi igényeket tükröző folyamatnak gyakran kevés köze van ahhoz, amit a modernitás korszakában várostervezésnek vagy még inkább fejlesztésnek szoktak nevezni. A mai gyakorlat rendszerint a fejlesztések, rekonstrukciók szétparcellázott, egymásra nem vonatkoztatott kusza és önkényes halmazát szokta jelenteni. A múltból táplálkozó szervességnek néhány formális külső elem megtartásán kívül nem sok nyomát találni. Indoklásként az „örüljünk, hogy most erre van pénz” szokott elhangzani, ami véget is vet minden további vitának. Amikor a ’90-es évek végén Hankiss Elemérrel elkezdtünk komolyan töprengeni arról, hogy mekkora szükség volna egy nyugodt, békés, de mégis varázslatos, megkapó helyre, ahol az alkotószellem szárnyalni tud és könnyen összetalálkozik a hozzá hasonlatos flow-val, az természetesen Kőszegen történt, és néhány kósza ötlettől eltekintve fel sem merült komolyabban, hogy találhatnánk ennél alkalmasabb helyet az országban. Persze az infrastrukturális korlátok és az igények közötti szakadék már akkor is látszott, de a város szellemisége, kompaktul megőrzött épített öröksége, az ehhez szorosan kötődő identitás elemei, a határmentiségből és többnyelvűségből adódó előnyök, a megőrzött természeti környezet, feljogosítottak a reményre. Egyértelmű volt, hogy a Magyarországon még gyökeret nem eresztett Advanced Study Intézet csakis egy méltó, befogadó környezetben képes jól funkcionálni, amiből egyenesen következett, hogy az egész város rehabilitációjára, legfontosabb épületeinek épületegyüttesként történő megmentésére csakúgy szükség van, mint az utak, az energiahordozók, és a kiszolgáló infrastruktúra megújítására, kialakítására. Így esett, hogy egy minden elemében újszerű intézet létrehozásának és elhelyezési feltételeinek, funkcióinak

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

GIAMBATTISTA NOLLI TÉRKÉPE RÓMA UTCÁIRÓL, TEREIRŐL ÉS HÁZTÖMBJEIRŐL, 1748

megfogalmazása mellett a teljes városi környezetről, az épített, természeti és intellektuális örökség dinamikus harmóniájáról is gondolkodnunk kellett. A miniszterelnök kőszegi látogatása során 2012 nyarán személyesen is meggyőződött a helyi adottságokról és a megelőző évtizedek magánkezdeményezésből született eredményeiről, és azóta szállóigévé vált megjegyzést tett: „mini Oxford”, mondta. Ray Oldenburg írta le az első, a második és a harmadik hely fogalmát. 1 Az első hely az otthon, a második a munkahely, az egyetem vagy az iskola. Napjainkban ezeken túl egyre nagyobb igény mutatkozik az úgynevezett harmadik helyekre is, amelyek minden olyan közösségi teret jelentenek, ahová az emberek szívesen járnak, ahol szívesen vannak együtt. De egyre jobban látszik és meg is fogalmazódik az igény, hogy ahol ez lehetséges, ne váljanak szét mereven és vastörvényszerűen ezek a határok. Erre egy Kőszeg léptékű és hagyományú városnál kevés jobb helyet lehetne elképzelni. Szerencsés és ma még kivételnek számító esetekben a harmadik hely részben magába foglalhatja az első kettőt, azaz segít egy integráltabb élet flow-jának megélésében. A sok szálon összekapcsolódó kőszegi épületegyüttes és a társadalmi és kulturális megfontolásokból rehabilitációra javasolt természeti örökséghelyszínek együttesen mutatnak egy új közösségi alapú innovációt, kreativitást ösztönző városmodell felé. Nemcsak építészek számára nyújtanak megunhatatlan tanulmányozási lehetőséget az úgynevezett Nolli-térképek. 2 Ezeknek – ugyan talán leegyszerűsítő, de a lényeget mégis jól érzékeltető módon – fontos sajátossága, hogy nemcsak az utcák, terek jelennek meg rajta, mint közösségi használatra „nyitott” felületek, hanem az egyes (általában nagyobb köz) épületek belső terei, amelyek szabadon bejárhatók, megközelíthetők, gyakorlatilag bárki számára.


53

Elgondolkodtató, ugyanakkor inspiráló is ez a 18. századi megközelítés, amely mögött nyilvánvalóan ott van, ott lehetett e terek közösségi használatának igénye, szokása, hagyománya. A „genius loci”-t hordozó attribútumok megragadása 3 nem tartozik a könnyen teljesíthető feladatok közé, ebben a várt eredményt gyakorta csak indirekt eszközökkel megközelítő vizsgálódásban is kiemelt szerepet kaphatnak a közösségi terek. Ismét nemcsak mint fizikailag létező helyek, hanem úgy is, mint a városlakók számára létező nem-anyagi dimenzióval is rendelkező „helyek”, illetve talán még inkább helyszínek. Anélkül, hogy itt lehetőség nyílna a bővebb kifejtésre, megállapítható, hogy ezek a (városi) közösségi terek valójában a közösségi kommunikáció eszközeként is értelmezhetők. Az elmúlt években több kezdeményezést láttunk elsősorban a városi (köz)terek megújítására, rehabilitációjára – egy részük központi indíttatásra, másokat helyi kezdeményezések alapján kezdődött. Tapasztalatok alapján az alulról építkező kezdeményezések vitalitása felülmúlja a fentről irányított közösségépítési próbálkozások hatásait. A közösségépítés feltétele a közös tér, legyen az egy kiüresedett épület, elhagyott patakpart, vagy használaton kívüli földterület. 4 Hogy a közösségi gondolkodás és társadalmi törődés előtérbe kerülése az építészetben milyen népszerű és időszerű napjainkban, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ez volt az egyik fő gondolat a Műcsarnokban idén áprilisban megnyílt Építészeti Nemzeti Szalon kiállításon. Remek példáit mutatta be a kiállítás az összefogáson alapuló térszervezésnek, mint pl. a Hello Wood, vagy az orfűi Fészek program, amely utóbbi keretében pécsi egyetemisták kezdeményezésére egy egyedülálló szakrális teret, stégkápolnát építettek a tavon, amelyet felekezettől függetlenül bárki használhat. A kiállítás egy része, kiegészítve a kőszegi KRAFT program keretében megújított épületekről szóló elemekkel, 2020 tavaszáig megtekinthető Kőszegen, a Zwinger (Öregtorony) épületében. Beszédes példa a kőszegi zsinagóga: az 1850-es években épült, évek óta elhagyottan álló, kis méretei ellenére is monumentális hatású, nagyszerű épület megmentését tűzte ki célul a Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete (ezt megelőzően már a ’90-es közepétől próbálkozott ezzel az ISES Alapítvány). A zsinagóga együttesének többcélú (kultikus, kulturális, kegyeleti, „kiengesztelődés háza”, kiállítási, képzési, kis-konferencia központtá – „7K” központ) fejlesztésével az Intézet a város, az ott tanulók és az odalátogatók számára vonzó, különleges többletértéket nyújtó új, folyamatosan működő, fenntartható intézményt hoz létre.

KREATÍV VÁROSOK // CREATIVE CITIES

A KŐSZEGI ZSINAGÓGA METSZETE. TERVEZŐ: DEÁK ZOLTÁN

A KŐSZEGI NEMEZGYÁR ÉPÜLETE

A kreatív-innovatív térmegújítás, térhasználat kapcsán emlegetett „találkozások”, „kölcsönhatások” szükségessége a különféle ilyen tárgyú projektek vonatkozásában is fennáll. A rehabilitációba került többi épülettel – Bálház, Bencés rendház, Sgraffitós ház, Szemző ház, Sigray palota, Festetics palota, Zwinger stb. – egy olyan komplex kulturális és épített örökségegyüttes jöhet létre, ahol a fenti három funkció együttesen van jelen és ahol nem kioltják, de erősíteni tudják egymást. Kőszeg kisvárosi komplexitásai azonban nem korlátozódnak a várkörre. A két világháború között a város még komoly könnyűipari kapacitásokkal, gyógyturizmussal és önfenntartó energiatermelési képességgel rendelkezett. A KRAFT program eredeti terveiben is szerepel egy gyárépület újrahasznosítása: a kőszegi Nemezgyár revitalizációja. Az 1992-től magántulajdonban lévő gyár Magyar-

2019 / 05


54

KRAFT KONFERENCIA, 2019

A II. ÉPÍTÉSZETI NEMZETI SZALON KIÁLLÍTÁSA A KŐSZEGI ÖREGTORONYBAN. FOTÓ: BOTZHEIM BÁLINT

országon egyedüliként állít elő gyapjútartalmú ruhaipari és műszaki nemezeket. A KIND, azaz Kőszeg Innovation in Design Unit vagyis Kőszegi Dizájn Innovációs Egység című projekt a KRAFT kistestvéreként a gyártáson kívül két projektelemmel, egy design múzeum létrehozásával és a gyártáshoz kapcsolódó fejlesztési-oktatási tevékenységgel tervezte a gyár felvirágoztatását, az épület és a tevékenység megmentését, munkalehetőséget teremtve az itt élőknek, turisztikai látványosságot biztosítva az ide látogatóknak. A megvalósítás a KRAFT Kőszeg második fázisában esedékes. Felhozható mindezzel szemben Kőszeg egyedisége. Ám ha körülnézünk Pannóniában, könnyen találunk Kőszeghez hasonló városi struktúrákat, még ha méretre, földrajzi elhelyezkedésre nézvést eltérnek is a kondícióik. És a felvázolt szemléletnek nem szükséges egyes kisvárosokra korlátozódni – Nyugat-Pannónia sűrű településhálózata lehetővé teszi, hogy a KRAFT programban városegyüttesekről beszéljünk, ezeknek még jórészt feltáratlan együttműködési potenciálja egy újabb dimenzióval gazdagíthatná a városról-vidékről gondolkozást és a konkrét tervezői-fejlesztői munkát. Remek példája lesz a „harmadik helynek” a Veszprém Kulturális Főváros címért indított és elnyert pályázatának „Pajta-hálózat” projektje, amely a Balaton-Felvidék 10 elhagyott pajtájába csalogatja vissza az életet, pezsgő közösségi tereket vetítve előre. Ennek a projektnek nagy eredménye lehet a helyi közösség épülése azáltal, hogy az „őslakók” és a „bebírók” közeledését valósíthatja meg a programok által, valamint hozzájárulhat

a település lakosság megtartó képességéhez a helyi lehetőségek színesítésével. Nem is szólva a már most is érzékelhetően növekvő nemzetközi érdeklődés további növekedéséről.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

—— 1 2 3 4

Ray Oldenburg: The Great Good Place. New York, Paragon Books, 1989 Giambattista Nolli 1748-ból való Róma térképe a város nyilvánosan látogatható területeit ábrázolja, függetlenül attól, hogy azok közterületek, vagy olyan épületbelsők, amelyek nyitottak a nyilvánosság számára. Rendkívül fontos külső-belső összefüggéseket tár fel egy ilyen ábrázolás, amikor a valóban bejárható, megélhető, „lelkileg szabad terek” összességét mutatja be. forrás: https://tarsas2010.blog.hu/2011/02/10/a_nolli_terkep_a_ nyilvanos_terekrol_1748 - 2019. szeptember Vö: Québec-i nyilatkozat a hely szellemének a megőrzéséről, 2008. In: Karták Könyve 2. kiadás, szerk. Dr. Fejérdy Tamás. ICOMOS, Budapest, 2011 Meggyőző példa erre a dublini Temple Bar városrész újjászületésének esete. Közlekedésfejlesztési megfontolásokból nem fejleszthető, ezért fokozatosan szlömösödő területből lett művészek, fiatalok által felkapott, majd „hivatalosan” is rehabilitált vonzó városrésszé (Management of Historic Cities, Edited by Robert Pickard, Taylor & Francis, 2013. p. 287.

THE PLACE WHERE… INTIMACY, CREATIVITY, FLOW Architectural spaces do not tend to be utility calculations in the case of historic towns, as they are born based on human needs, well-established and fixed habits, the respect of old times, the gripping effect of the view, that is natural, cultural and aesthetic codes. This process reflecting organic and complex human and communal needs rarely have anything to do with what we tend to name urban planning or development in the age of modernism. In the past few years we saw more initiatives mainly targeted to the modernization and rehabilitation of urban public domains – a certain part of which was launched owing to centrally made decisions whilst the others based on local intentions. Relying upon experiences, the initiatives from below tend to be more vital than those managed from above to attempt to build communities.


TÁJSEBGYÓGYÍTÁS MŰVÉSZETTEL

55

VULKÁNPARK, ZALAHALÁP — szobrászok sculptors: RHEA MARMENTINI, BALANYI ZOLTÁN —

Az orvos- és művészcsaládba született chilei-magyar szobrász, Rhea Marmentini a mediterrán és a kontinentális klíma találkozásánál fogott bele, hogy megvalósítsa egyik régi vágyát: a Haláp-hegy tájsebének, a 34 hektáros volt bazaltbányának rekonstrukcióját. Marmentini előző nagy projektje is egy tájseb begyógyítása volt: a spanyolországi Giletben készült el az El Dragon de la Calderona nevű szobor-háza. A zalahalápi projektet alkotótársával, Balanyi „Zozó” Zoltánnal közösen vállalták. A halápi bazaltot az első világháború óta bányásszák, az 1950-es korszerűsítést és a nagyipari kitermelés bevezetését követően egészen 2015-ig használ-

KREATÍV VÁROSOK // CREATIVE CITIES

szöveg text:

SZÁSZ BALÁZS

fotók photos:

RHEA MARMENTINI, BALANYI ZOLTÁN

ták a bányát – 100 év alatt mintegy 50 miliárd tonna követ hordtak el a hegyből. A terület tulajdonosa, a Bazalt-Középkő Kőbányák Kft. nyitottan állt a művészek szándéka felé és rendelkezésükre bocsátotta a területet. A két szobrász idén júliusban fogott a munkába: az első monumentális szobrok megalkotásába. A michelangelói krédóhoz hasonlóan – vagyis megvárták, míg a kő elmondja, mivé szeretne válni – az első napok itt is a „rezgések felvételéről” szóltak. A Haláp-hegy is „beszél”. A kráteren belül egy kiemelkedő csúcs dominál, 360°-os kilátással. Ez a csúcs az eredeti szinthez képest is 40 m-rel lejjebb van. Az eredeti szintről semmi nem maradt meg: a kiálló csúcs körül a bánya működése alatt 72 métert termeltek le. 100 éve még a Badacsonyi alakjához hasonlított. Két hatalmas, egymásnak feszülő energiát kell a vésőben összpontosítani: az alázatot és azt a szükséges erőszakot, amellyel a teremtő ember alkot. Egy kőszobrász óriási ellentétekkel dolgozik, ráadásul a hiba kizárt. Egy repedés, vagy túltolt véső, egy túl erős kalapácslendítés, és a követ nem lehet összeragasztani, a lyukat betapasztani, a letört szoborrészt pótolni. Mindezt úgy, hogy a munka eszközei tonnás súlyok, forgó

2019 / 05


56

körfűrészek. A két művész itt ráadásul Európa legkeményebb bazaltjával került szembe: az európai keménységi skálán a Haláp-hegyi bazalt az egész besorolás alapja. Ebből épült a ferihegyi kifutópálya és a régi M7-es út. A szobrok elsősorban a környéken fekvő, már kibányászott, és a helyszínen talált kövekből készültek: Zozó ezek egymásra helyezésével alakította ki a dolmenjeit, Rhea pedig állatformákat bontott ki belőlük. A helyszín maga is roppant inspiráló: a Tapolca-medencét északról befogó hegyről mindegyik tanúhegy látható, a fenti, ember-vájta katlant bazaltorgonák hatszögei övezik. A munka eredménye az Ébredő vulkán című kiállítás lett, amelynek augusztusi megnyitójára 8 monumentális szobrot állítottak fel a hatalmas katlan területén. Mindez csupán nyitány: a távoli cél egy művésztelep és a nemzetközi jelentőségű Vulkán Szoborpark kialakítása. A monumentális katlanban akár 50 év alkotómunkájához is elegendő hely van. A próbaév alatt felmérik egy szimpózium megrendezésének feltételeit, hiszen Magyarországon már jó ideje nem volt szobrászati szimpózium. Eddig, úgy tűnik, nem csak a terület tulajdonosa, de a hegy tövében fekvő Zalahaláp polgármestere is a projekt mellé állt. A település épp nemrég vásárolt meg a faluban egy barokk kúriát kulturális hasznosítás céljából, együttműködési szándékukat azonnal jelezték. A feltételek adottak ahhoz, hogy Európa legszebb szoborparkját szülessen meg, ahol a művészet orvosolja a tájsebet.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

TREATING LANDSCAPE INJURIES WITH ART VOLCANOES PARK, ZALAHALÁP Born in a family of doctors and artists, Chilean-Hungarian sculptor Rhea Marmentini started to realize one of her long-time dream at the meeting point of Mediterranean and continental climates: to reconstruct a wound on the landscape of Haláp Hill, a former 34 acre basalt mine. Marmentini’s former large-scale project was the cure of yet another landscape wound in Gilet, Spain, where she had a sculpture-house named El Dragon de la Calderona. The project in Zalaháp is a cooperation with her fellow artist, Zoltán „Zozó” Balanyi. Basalt has been mined in Haláp since World War I, and the mine was used up until 2015 after its modernization in 1950 and the introduction of large-scale industrial production technologies. During a century of its existence, a total of appr. 50 billion tons of stone had been removed from the hill. The owner of the site Bazalt-Középkő Kőbányák Ltd. is open to the intentions of artists and provided access to it. The tandem of sculptors started work in July this year to complete the first monumental sculptures. As a result of their cooperation, the exhibition titled An Awakening Volcano was opened in August. At the inauguration 8 monumental works of art were installed in the spacious valley. And this is only the prelude: the long-run goal is to create an artists colony and a Volcano park of international significance.


57

U T Ó I R A T POST SCRIPTUM XIX. ÉVFOLYAM / 107. SZÁM

A TÁRSADALMI STABILITÁSRÓL ÉPÍTÉSZET ÉS SZOCIOLÓGIA A II. ÉPÍTÉSZETI NEMZETI SZALONON szöveg text:

ANTAL Z. LÁSZLÓ

fotó photo:

A II. Nemzeti Építész Szalon megnyitó ünnepségén – Szegő György, a Szalon főkurátorának felkérésére – az egyik megnyitó beszédet egy szociológus, Miszlivetz Ferenc, tartotta. Most pedig engem, egy másik szociológust, kért arra hogy írjam meg, milyen gondolatok fogalmazódtak meg bennem a Szalon megtekintése után. Amikor arra a kérdésre kerestem a választ, hogy mi lehet a szociológia iránt újból megnyilvánuló érdeklődés magyarázata, a nyolcvanas évek második felének évei jutottak az eszembe, amikor az akkori társadalmi, gazdasági és politikai berendezkedés bizonytalanná vált. Annak a bizonytalan helyzetnek a megértésében és a lehetséges megoldások kidolgozásában Magyarországon jelentős szerepe volt ennek a tudományágnak. A szociológia különleges társadalmi szerepére több magyarázat is adható, de mindenképpen szerepe volt ebben a társadalom értékrendjét, a társadalmi különbséget és a társadalmi érdekeket és konfliktusokat közérthető nyelven leíró fogalmi rendszerének, a társadalmi valóságot bemutató módszertanának és annak a sajátosságának, hogy képes társadalmi alternatívákban gondolkodni. Lehetséges, hogy a mostani – a biodiverzitás és az édesvízkészletek csökkenése, a klímaváltozás, a túlnépesedés, egy lehetséges gazdasági válság és több más a társadalmak életét veszélyeztető helyzet miatt – újból bizonytalanná váló társadalmi helyzet fordítja a figyelmet a szociológia felé. Erre utal az is, hogy Miszlivetz Ferenc megnyitó beszédének elején a következő gondolatokat fogalmazta meg: „..a mostani Szalon tükre annak a globális átalakulásnak, amit szokás nagy széthullásnak, hidra-fejű válságnak vagy Nagy Interregnumnak is nevezni, ahol a régi már nem érvényes, az új pedig még nem tudott kibontakozni. Hankiss Elemérrel a bizonytalanság új korszakának neveztük el, ahol bevált fogalmaink érvényüket veszítik, korábbi bizonyosságaink kétértelműségekké foszlanak, ahol az új gondolatok megfogalmazásához új nyelvre és szókincsre van szükségünk...” Ez a bizonytalanság felveti a kérdést: mi az, ami egy társadalom hosszú távú fennmaradáshoz biztonságot nyújt? A Szalon termeit végigjárva, első ránézésre a sok, szinte minden időjárási viszontagságnak ellenálló épületet látva azt gondolhatnánk, hogy ezek olyan „várak”, amelyek minden veszélytől megvédhetnek minket. De a társadalmak stabilitását mégsem a stabilan megépített épületek adják!

XIX. ÉVFOLYAM / 107. SZÁM

ILOVSZKY BÉLA / THEATER.HU

Arra a kérdésre, hogy mi az, ami hozzájárul egy társadalom hosszú távú fennmaradásához és stabilitásához, számos különböző válasz adható, és nincs olyan tudományosan kidolgozott módszertan, amelynek segítségével ezek között egy fontossági sorrendet tudnánk felállítani. Saját korábbi kutatási területeimen szerzett tapasztalataim alapján ezek közül most kettőt emelek ki, és azt vizsgálom meg, hogy ebből a két szempontból a Szalonban bemutatott épületek és tervek mennyire járultak illetve járultak hozzá a magyar társadalom stabilitásához. Ezek közül az egyik a természet és a társadalom harmonikus kapcsolata, a másik pedig az elődök kultuszának szerepe a társadalom életében. A természet határai a Szalonon A Szalon épületeinek többsége a fogyasztói társadalom igényeit elégíti ki, ezeken az épületeken még nem látszik, hogy figyelembe vennék A növekedés határai (Meadows, 1972) című könyvnek azt a ma már több, mint 45 éves üzenetet, amely a természet hátáraira és a növekedés ökológia kockázataira figyelmeztetett. Ennek a szellemiségnek az egyik jellegzetes épülete a Semmelweis Egyetem új tömbje. Ebben az épületben évek óta tanítok, és minden egyes alkalommal elgondolkozom azon, hogy az épületbe való belépés után miért egy magas, kihasználatlan térbe érkezünk. Ez az aula rengeteg anyag és energia felhasználásával épült meg, télen fűteni és világítani kell. S mindezt miért? Ez az épület azért is különleges számomra, mert azt a célt is szolgálja, hogy a jövő néhány orvosának átadjam a természet határairól szóló tudást. Évek óta itt tartam az „Éghajlatváltozás és egészség – társadalomtudományi megközelítésben” című tárgyat, amelyben – többek között – elmondom a diákoknak azt a hasonlatot, amit 2008-ban a Klímabarát Települések Szövetségének első összejövetelén, annak alapító elnökeként mondtam: „A mai, modern ember élete egy intenzív osztályon fekvő beteg ember életéhez hasonlítható. Az élet fenntartásának szinte minden feltétele különböző »vezetékeken« jut el hozzánk. Az »intenzív osztály« üzemeltetése azonban rendkívüli módon megterheli a környezetünket, óriási összegeket emészt fel, és az önálló élet lehetőségét is lehetetlenné teszi. Az éghajlatváltozás arra figyelmeztet minket, hogy az »intenzív osztály« hosszú távon nem fenntartható, részben a magas energiafelhasználás, részben pedig megnövekedett sérülékenysége miatt. A Föld gyógyítása érdekében, a saját egyéni és a közösségi érdekünkből

UTÓIRAT // POST SCRIPTUM


58

egyaránt, ki kell jönnünk az „intenzív osztályról”! A klímabarát települések programjának lényege, hogy egy cselekvésre képes és tenni akaró közösség, felismerve ezt a helyzetet, gondolja végig azt, hogyan tud kijutni abból. Mert az „intenzív osztályt” – bármilyen nehéz és fájdalmas is – el kell hagynunk, ha élni akarunk.” (Dulai – Herbert, 2008) A kiállításon „A jövő körvonalai” című részben (kurátor: Botzheim Bálint) már megjelenik az ökológiai válság fogalma, és az a gondolat is, hogy emiatt esetleg el kell hagyni az „intenzív osztályt”. Az a két fiatal mérnök, akik még nem megrendelésre készítették a terveiket, hanem az oktatóiktól kapott szabadsággal élve az őket foglalkoztató kérdésekre kerestek válaszokat a diplomamunkájukban, egészen másként képzelik el az „intenzív osztály” elhagyását, mint én, szociológusként a „Klímabarát települések” mozgalom elindításával. Ők talán már nem is látnak lehetőséget ilyen települések megvalósításra, és ezért a Földön kívül keresik az élet folytatásának lehetőségét. A Holdra és egy meg nem nevezett bolygóra terveztek emberek számára is lakható, a földi épületektől nagyon különböző épületeket. Mindkét elképzelés a jelenlegi társadalom és a domináns építészeti irányzatok erős kritikájának is tekinthető. A közösség szerepe a Szalonon Az ökológia válság felismerésének és a megkezdődött változásnak egyik jele, hogy nemcsak az építészetben, hanem az orvostudományban, a szociológiában és más területeken is egyre erőteljesebbé válik a jelenlegi domináns elméletek kritikus megközelítése, és egyre erőteljesebbé válnak a fogyasztói társadalom elméleti alapjait megkérdőjelező tudományos közösségek is. A szociológiának azért lehet újból fontos szerepe a „bizonytalanság korában”, mert szakmai hagyományai alapján képes megfelelő keretet adni a társadalomkritikának és képes a lehetséges

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

társadalmi szintű megoldások megfogalmazására. Ez az alternatívában való gondolkodás jelent meg a Szalon „Közösség és építészet” című önálló tematikus egységében is. Az itt bemutatott alkotásokról így ír a kurátor, Balázs Mihály: „Közös vonásuk, hogy az építészet klasszikus, elsősorban esztétikai értelmezésén túlmutatva a korunkban zajló látványos, ám korántsem mindenben örömteli társadalmi és környezeti változásokra reagálnak. Az építészet, mint a társadalmi és természeti környezetet formáló tevékenység részben generálja, de eszközeivel oldani is képes a feszültségeket. A tárlat a fenntartható jövő felé mutató kezdeményezésekre fókuszál.” Az itt bemutatott egyik alkotás egy közösség által megépített egy kis patakon átvivő fából készült híd. Ma még csak egy kis híd, de ha ebben a szellemben – melyet Balázs Mihály a tárlatvezetés során úgy fogalmazott meg, hogy „mindenki lehet építész” – hidak épülnek az építészek és az épületeket használó emberek között, akkor ehhez hasonló, de komolyabb és nagyobb épületek is épülnek majd Magyarországon ebben a szellemben. Ez a változás lehetőséget adna arra is, hogy az építészek és az épületeket használó emberek – úgy, ahogy a kiállításnak ezen a részén láttuk – figyeljenek a természet határaira, és arra, hogy az új épület megépítése és használata ne sértse meg a természet törvényeit. S ha a különböző tudományos területek új utakat kereső kutatói között, sőt e kutatók és a társadalomnak a változásra nyitott tagjai között is megépülnek ezek a hidak, akkor talán megtörténik az a változás, amely reményt ad az ökológiai válság megoldására és talán csökkenni fog a jelenlegi kor bizonytalansága is. Ez a hídépítés is megkezdődött már a BME Doktori Iskola programjában, ahol egy szociológus már évek óta részt vesz a „Közösség és építészet” című program kidolgozásában és megvalósításában. Így a szociológiai tudás nem csak egy előadás és


59

egy tanulmány megírásával kapcsolódik a Szalonhoz, hanem már egy évek óta folyó közös munkával is, amelynek számos izgalmas és figyelemreméltó eredményét láthatjuk a kiállításon. Az ősök kultusza a Szalonon Kákosy László nemzetközi hírű egyiptológus az egyik előadásában feltette azt a kérdés, hogy minek köszönhette az ókori Egyiptom, hogy a leghosszabb ideig fennálló birodalom volt. Erre a kérdésre Ő a következő választ adta: a nagyon részletesen kidolgozott túlvilághit. Hasonlóan következtetést fogalmazott meg Balázs Lajos néprajzkutató, aki a 20. század második felében harminc éven keresztül folytatott kutatásokat egy erdélyi faluban, Csíkszentdomokoson. A temetkezési szokásokról szóló könyvében (Balázs, 1995) a halottkultusz társadalmat stabilizáló erejéről a következőket írta: „… a szentdomokosi, általam megismert és felvázolt világkép számomra legfontosabb és legmegdöbbentőbb jellemzője az, hogy benne a túlvilág szinte földrajzi valóságként felismerhető, társadalmilag pedig emberi környezetként tükröződik: a lélek nem a semmibe megy és nem senkik közé... A temetőbe testét tudatosan az elhunyt rokonokkal egy helyre temetik... A paraszti létbiztonság-keresésnek szerintem ez is megrendítő példája: egy életfelfogás, életfilozófia egységes és következetes jelenléte még a túlvilági szférában is.” A tradicionális temetkezési szokásokat bemutató néprajztudományi könyvek és tanulmányok az adott terület sajátosságai szerint eltérő, de a lényeget tekintve hasonló temetkezési szokásokról számolnak be. E kutatási eredmények alapján feltételezhetjük, hogy az ősök tisztelete, az élők és holtak közötti kapcsolat ápolása és az erős túlvilághit nemcsak Egyiptomban, hanem mindenütt segítette a társadalmi stabilitást. Valószínűleg ezek a gondolatok is hozzájárultak ahhoz, hogy számomra az egész kiállítás egyik legerősebb hatású alkotása a Medgyaszay István által elkészített Nemzeti Panteon terve volt, melyet a „Medgyaszay István, a modern” című részben láthattuk. A tárlatvezetésen Potzner Ferenc kurátor elmondta, hogy Medgyaszay István évtizedekig dolgozott ezen a terven és küzdött azért, hogy meg is épüljön a Gellért-hegy oldalában. A terv első változatát 1903-ban készítette el, mindössze 26 évesen. Pesti Mónika Medgyaszay István építészét bemutató írásában erről a tervről a következőket írja: „A bécsi mesteriskolát 1903-ban fejezte be, az utolsó évben készített Nemzeti Panteon-tervével elnyerte az Akadémia Gundel-díját. Ez a Gellért-hegyre tervezett műve a Műcsarnok 1904. évi tavaszi kiállításán is nagy elismerést hozott az akkor éppen a Műegyetemen szigorló építésznek… 1906-ban tovább folytatta a Nemzeti Panteon tervezését, a főépület tervével elnyerte a párizsi Société des Artistes Francais érmét, a Magyar Mérnök és Építész Egylet Czigler-érmét, majd az 1909-es londoni építészeti kiállításon VII. Edward király elismerését, 1923-ban Monzában pedig Diploma dell’Honore oklevelet kapott.” (Pesti, 2017) A díjakból és a nemzetközi elismerésből arra is következtethetünk, hogy a korabeli építészek is fontosnak tartották azt a gondolatot, amit Medgyaszay István terve ilyen erőteljesen megfogalmazott. A több évtizedig tartó munka, a küzdelem és az elismerések ellenére a Nemzeti Panteon nem készült el. A II. Nemzeti Építészet Szalonon több új templomról és templomfelújításról is láthattunk képeket. Ezek arra is utalnak, hogy a túlvilághitnek ma is szerepe van Magyarországon a társadalom életében, hiszen a templomok építésének éppen ez az egyik motivációja. Ennek ellenére Magyarországon, számos más európai országhoz hasonlóan, a vallásos emberek száma folyamatosan csökken, és a temetési szertartások is egyre rövidebbek és egyszerűbbek lesznek. Ha elfogadjuk azt, amit Kákosy László, Balázs Lajos és számos más, ezzel a kérdéssel foglakozó kutató a társadalom stabilitás és a halottkultusz között szoros kapcsolatáról írt, akkor ez a változás is hozzájárul a mai kor bizonytalanságához. Mindez annak a szemléletnek egyik sajátos következménye, amely az

XIX. ÉVFOLYAM / 107. SZÁM

emberi életet a születéstől a halálig tartó időszakra szűkítette le. Ez az időszemléletben bekövetkezett változás erős ösztönzést jelent arra, hogy a leszűkített időtáv felső határát minél messzebbre kinyújtsák, és arra is, hogy az élet minél kényelmesebb és boldogabb legyen. Ennek az új szemlétre épülő társadalomnak, amelynek találó megnevezése a fogyasztói társadalom, az egyik jól ismert üzenete: „Élj a mának!” (carpe diem). Ezért is tölt be olyan fontos szerepet az orvostudományi kutatásokban, az orvosi gyakorlatban az élet meghosszabbításáért folytatott küzdelem, az építészetben pedig a minél nagyobb és kényelmesebb épületek létrehozása. Ezt a szemléletet támogatják a szociológia domináns irányzatai is, amelyek az életszínvonal és a fogyasztás növekedésében látják a társadalmak stabilitásának és boldogságának megoldását. Ezeknek a céloknak a megvalósítása részben az építészek és az orvosok munkájának eredményeként egyre sikeresebb. Ezek a sikerek azonban megterhelik a Föld ökológiai rendszerét és ezzel együtt meggyengítik a társadalmi stabilitást. A következő Építészeti Szalonokról Annak ellenére, hogy a különböző tudományterületek között, és a kutatók és a társadalom tagjai között általában lassan épülnek meg a korábban említett hidak – bár nem zárható ki, hogy mindez gyorsan következik be –, lehet, hogy a már megkezdett hídépítések eredményeként és a folyamatosan súlyosabbá váló ökológia válság hatására a következő Építészeti Szalonon már több öko- és klímatudatos módon készült épületet láthatunk majd, mint most.

—— Források: Antal Z. László (2000): Népesedési folyamatok és az európai kultúra jövője. In: Spéder Zsolt– Tóth Pál Péter (Szerk.): Emberi viszonyok. Cseh-Szombathy László tiszteletére. Andorka Rudolf TT-Századvég Kiadó, Budapest. 307–322. Antal, Z László (2007): Az időszemlélet változásának hatása a népesedési folyamatokra Társadalomkutatás 25. 275-295. Balázs Lajos (1995) Menj ki én lelkem a testből. Elmúlás és temetkezés Csíkszentdomokoson. Pallas-Akadémia, Csíkszereda Dulai Gábor – Herbert Tamás (2008): A Klímabarát települések első konferenciája In: Antal Z. László (szerk.) Klímabarát települések. Pallas Kiadó, Budapest, 2008 Miszlivetz Ferencz (2019): Dogma és törődés: új utakon az építészet? A Tér// Erő II. Építészeti Nemzeti Szalon megnyitására, 2019 április 25-én, http://mucsarnok.hu//exxite/c38mucsarnok/ res/megnyito_miszlivetz_ferenc.pdf Nemzeti építészet betonból. Medgyaszay István 140 https://www.mma.hu/sk/hirek/-/ event/10180/medgyaszay-istvan-140;jsessionid=8B43DAA3880449BE5BF950062F95A654 Pesti Mónika (2017) Költészet vasbetonból - Medgyaszay István építészete http://epiteszforum.hu/kolteszet-vasbetonbol-medgyaszay-istvan-epiteszete

THOUGHTS ON THE SOCIAL STABILITY ARCHITECTURE AND SOCIOLOGY AT THE 2ND NATIONAL ARCHITECT'S SALON Ferenc Miszlivetz sociologist delivered one of the speeches at the opening ceremony of the 2nd Architects’ Salon. In this article, László Z. Antal sociologist explains what ideas he has phrased after viewing the Salon. One of the topics was the role of the cult of ancestors in the life of society, whilst the other was the relationship between nature and society. The recognition of the ecological crisis and the ongoing changes was that a critical approach is turning more and more powerful not only in architecture, but also in medicine, sociology and also other fields. Besides, scientists’ communities tend to question the theoretical foundations of a consumer society. Sociology has yet a key role once again as in the „age of uncertainty” the traditions of the profession can provide the appropriate framework for the criticism of society and also has the potential of offering possible solutions on the social level.

UTÓIRAT // POST SCRIPTUM


60

JÖVŐCSARNOK GONDOLATÉBRESZTŐ KONFERENCIA A MŰCSARNOKBAN szöveg text:

TATAI MÁRIA

Építészeti tanulmányaim és munkásságom során én még papírra rajzoltam a terveket, amelyeket társtervezők és kivitelezők, sok szakember együttes munkájával lehetett megvalósítani. Mára lehetővé vált számítógépes programok segítségével kialakítani a formákat, s már lehet egy nap alatt is házat építeni, a nemrég még utópiaként ismert formavilágot létrehozni. Igaz, ma ez még ritka és drága móka, de holnapra általánossá válhat, akárcsak ma a számítógép-használat vagy a mobil telefonálás. A Műcsarnok a II. Nemzeti Építészeti Szalon keretében „Építészet a 3D nyomtatás korában” alcímmel május 25-én konferenciát rendezett, melynek előadói a tervezési folyamatokba, illetve a megvalósulási módszerekbe adtak betekintést. A továbbiakban pár szóval ismertetem az előadásokat, majd dőlt betűkkel a hozzájuk fűzött szubjektív gondolataimat. Botzheim Bálint, a téma kutatója és a kiállítás társkurátora bevezető előadása a kísérleti formakeresés módszerét vázolta. Zuhanó vízcseppek fotóján mutatta be, hogy a cseppek alakját a molekulák közötti kohéziós erő, a gravitáció és egyéb erőhatások hozzák létre. A számítógépes formaképzésben részecske-rugó módszerrel lehetséges egy alakzatot különböző adatok (pl. erőhatások) segítségével tovább formálni, Botzheim az Ybl Egyetemen Kapy Jenővel végzett kísérleteket, a hallgatókat is bevonva. Látványos és lenyűgöző volt látni, ahogy egy virtuális textildarabot lenget a szél… A forma építészeti célú alakítása során meg kell találni az optimális épületszerkezetet is. Botzheim egy konkrét tervezési feladat, a Biodóm rácshéj-szerkezetének 1 sémáján mutatta meg, hogy a folyamatosan változó, két irányban görbült alakzatra hogyan feszítettek rácshálót, amelynél egyenletes kiosztásra törekedtek. A virtuális játékhoz hozzárendelni a hardvert – anyagot, szerkezetet, technológiát – nem kis kihívás. Egyetemista koromban, a hetvenes években, absztrakt gondolkodású lévén, magam is anyagtalanul, tiszta geometrikus módon terveztem volna, ha lehet… Persze ez gyerekes hozzáállásnak számított és megvetendő volt, így titkoltam. A tanulmányok során épp az volt a cél, hogy megismerjük és megszeressük az anyagokat, szerkezeteket, technológiákat, a hagyományos architektúra lehetőségeit, hogy valódi házakat tervezhessünk. Az így szerzett tudással zabolázhattuk meg formai csapongásainkat. Azóta az építészetben megjelent egy olyan irányzat, amely minden korábbi elképzelést felülmúló mértékben a nagy szabadságfokú, gépi segédlettel generált formálást veszi alapul, s ehhez próbálja bevonzani az architektúra régi kellékeit, illetve ösztönözni újak megtalálását. A következő előadó, Szabó Péter építészmérnök2 szerint a 3D nyomtatás néhány éven belül átalakítja tárgykultúránkat, épített környezetünket. Már 2020-ra – azaz jövőre! – 21 billiárdos ipar lesz. Jelen van többek között az autóiparban, az orvosi szektorban (például protézisek gyártása, vagy gyógyszernyomtatás), hazai fejlesztők gyakorlatában is. A General Electric például repülőgépturbina fúvókából idén már a harmincezrediket nyomtatta ki titánból. Ez az alkatrész korábban 36 részből készült, az új megoldás egy repülőgép életében 300 millió dolláros meg-

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

A VILÁG ELSŐ 3D-NYOMTATÁSSAL KÉSZÍTETT KISTELEPÜLÉSE, A FUSE PROJECT. FORRÁS: FUSEPROJECT.COM

takarítást jelent. A különböző 3D-gyártástechnológiákban közös, hogy rétegről rétegre építik fel a tárgyakat3 akár egyetlen anyagból, elsősorban műanyagból, fémekből, épület léptékben pedig betonból,4 vályogból, illetve kompozitból. Az építés két fő területén van jelen a 3D nyomtatás: a monolit szerkezetek építésében, daruval vagy keretszerkezettel, illetve bizonyos csomópontok előregyártásában, amelyeket azután a helyszínen akár drónokkal lehet elhelyezni. Egy csomópont esetében megvalósulhat a „form follows function”, miután akár végeselem módszerrel (vagy topológiai optimalizálással, fizikai szimulálással) megtalálható az a forma, amely a korábbi szerkezetnél húszszor kisebb tömegű alkatrészt eredményez, hiszen anyag csak ott van benne, ahol arra statikai szempontból valóban szükség van. De téglákat is tud már egy robotkőműves, vagy egy „drónraj” (mint egy méhraj) pakolni nagy pontossággal. A jelenleg világszerte megvalósult példák (hidak, pavilonok stb.) még drágák ugyan, de a fejlődés gyors, küszöbön áll a tömeges elterjedés. Még a nemzetközi űrállomáson is van nyomtató, amely zéró gravitációs térben működik. Tanulmányaink során sok időt, energiát fektettünk a szerkezetek megismerésébe. Mostantól az építészek számára talán erre is kevésbé lesz szükség… De ahogy akkoriban még vita volt arról, hogy a logarlécet leválthatja-e a zsebszámoló – hiszen ez a könnyítés sekélyesebb gondolkodást, tudást eredményezhet –, most is tény, hogy nemcsak a környezet, hanem a gondolkodás és a gyakorlati tudás és természetesen az építész szakma is átalakul. A generatív formakísérleteket kutató Gyulai Levente ismertette, hogy a karteziánus raszterekben történő tervezést hogyan váltotta fel a generatív design. Utóbbi két fő területe a mérnöki tudományok és az építészet. Jelenleg túlépítkezés folyik a Földön, ez pedig nem fenntartható. Ezért is szükséges az anyagfelhasználás csökkentése a szerkezetek korszerűsítésével. A struktúrákat atomi szinten kellene befolyásolni, a


61

részecskéket vektortérbe helyezve rajzolódik ki a betáplált célnak megfelelő geometria. A történeti építészetben egészen napjainkig az xy derékszögű tervezési rasztert ismerjük. A dekonstruktivizmus képviselője, Daniel Libeskind ezt a rasztert elfordította, bele is vágott. A posztdekonstruktivisták, illetve a parametricisták a rasztereket skalármezőkben (vektormezők), illetve változó erőterekkel torzítják (pl. gravitációs vagy mágneses mező), nemcsak síkban, hanem térben is: ezek ma megtalálhatók 3D-szoftverekben. A programokat matematikusok írják, az építész pedig felhasználja. Láthattuk még a metaball eljárást, az L-system-et (Aristid Lindenmayer magyar származású matematikus nevéhez fűződő generatív nyelv, amely a növényi növekedést matematikailag írja le, pl. egy csíra növekedését felveszi egy kamera, utána ez programozhatóvá tehető). Csak feltöltjük a kiindulási adatokat, meghatározzuk a generatív erőket, és a program elkészíti a modellt. Az előadó munkáiból is láthattunk néhányat, például a víz fodrozódásából kialakított vázát. A szoftverekkel úgy dolgozhatunk, mint egy festő az ecsetjével, de annál sokkal gyorsabban. A generált képek sokszor biomorf struktúrákra vagy szecessziós ábrákra emlékeztetnek. Ezzel már szinte isteni dimenziók felé közelítenek az alkotók, hiszen a növények növekedését, vagy olyan egyszerűbbnek számító élőlény, mint a korall térkitöltését, képernyőn is modellezhetjük. Egyféle organikus építészethez közelítünk. 27 éve az amszterdami nyári egyetem építészeti kurzusán 5 Greg Lynntől a hallgatók feladatként kapták egy krumpli modellezését... Lynn és cége ebből az archetípusos modellből is elindulva óriási utat tett meg a digitális tervezés útján, melynek során a biomorf formák nagy szerepet kaptak. Építészeti optimalizáció kapcsán Németh Roland6 a klimatikus optimalizációra fókuszált. A modernitás kora kezdett tudományos igénnyel

A TECTOBIO ÁLTAL TERVEZETT IPARI NÖVÉNYTERMESZTŐ FARM, SHENZEN, KÍNA, 2017. FORRÁS: TECTOBIO.COM

XIX. ÉVFOLYAM / 107. SZÁM

A MARSRA TERVEZETT LAKÓEGYSÉG, A MARSHA. FORRÁS: AISPACEFACTORY.COM

foglalkozni az épületek és a klíma kapcsolatával. Ez jól követhető Ernst May vagy Walter Gropius ábráin, illetve igen kifejező rajz Le Corbusier-nek az Unité d’Habitationhoz készített nappálya-görbéje. Ma a klímaváltozás miatt is egyre nagyobb igény van az épületek klimatikus tervezésére. Az előadó több terv ismertetésével mutatott példákat mai eljárásokra. Ezek a korábban látottaknál többnyire megszokottabb, egyenes vonalú formavilágot reprezentáltak. Láthattuk, hogyan lehet hagyományos környezetbe új épületet elhelyezni (Széchenyi Fürdő Vízközpont, II. díjas pályázati terv), vagy hagyományos építési megoldásokat számításokkal optimalizálni (ghánai iskola-projekt, irodaházak). A benapozás, hőmérsékleti változások, eső, szél, stb. hatások számszerűsítésével a létrehozott programok optimalizálják a megszülető építészeti formát, a különböző tájolású szobákat „demokratizálják”, azaz az árnyékoló elemek elhelyezésének optimalizálásával klimatikusan megközelítőleg egységessé teszik. A leglátványosabb terv egy ipari növénytermesztő többszintes épület homlokzata volt, ahol a hajlított felületen elhelyezett lamellák mérete, elhelyezése, mozgatása biztosítja a belül termesztett növények számára a legmegfelelőbb klímát. A történeti építészetben is fordítottak némi figyelmet a klímának való megfelelésre, meg valószínűleg a gazdaságosságra is, de ma az építész tudásának és intuíciójának helyébe a jóval pontosabb gépi tervezés lép. Fizikai kényelmünk biztosításához és a gazdaságosság eléréséhez adatokat kell betáplálnunk, a formát a gép változtatja optimálissá. Az újszerű homlokzatok mozgalmas, látványos formavilága nem az emberi fantázia, hanem az ember-gép együttműködésének eredménye, „kiszámított esztétika”. A szekciót lezáró beszélgetésben Botzheim Bálint azt kérdezte az előadóktól, hogy vajon a bemutatott technológiák és lehetőségek alapján mi várható az építészetben, vajon „buborék alakú” építmények

UTÓIRAT // POST SCRIPTUM


62

vesznek-e majd körül minket, vagy hagyományos, „házszerű” formák? Gyulai Levente szerint a kérdés bonyolult, az építészetnek végül is az ember szolgálatában kell állnia. A modernizmus elvetette az ornamentikát, most viszont megjelent az új ornamentika. Németh Roland környezetpszichológiai tanulmányokra hivatkozott, amelyek szerint a kerek formájú épületeket szeretik az emberek. Hosszabb távon a technológia fejlődése lehetővé teszi, hogy a természetben látható formákat kövessék a házak is. Botzheim szerint viszont a derékszögű alakzatoknak megvan a funkcionális oka, többek között az is, hogy orientálnak. Szabó Péter az építészeti tradíció szerepére utalt. A derékszögű terek bútorozhatósága egyszerű, persze lehet, hogy majd elérhető lesz a berendezés egyedi gyártása (3 D nyomtatással) a tetszőlegesen görbe terekbe is. Botzheim emlékeztetett arra, hogy a hagyományos építészetben is voltak nemcsak derékszögű megoldások, lásd például a jurtát. Gyulai szerint a parametricizmus inkább a zöldmezős beruházásoknál vagy tárgyaknál lehet indokolt, klasszikus városi szövetekben nem. Ezek az új attraktív formák pedig végül is a kapitalista gazdaságpolitika szolgálatában állnak… A sok szempontot előhozó, pezsgő vitához részemről annyit tennék hozzá, hogy az egyenes vonalak is valahogyan ott rejlenek a természetben, talán azért is sikerült absztrahálni azokat. A függőleges és a vízszintes fogalma tetten érhető a szabadesésben, illetve a tengerszintben, de magában az emberi testben is ott rejlik az egyenes vonal (gerinc, végtagok; persze a gömb is jól láthatóan pl. a fej formájában). Testünk pedig lényegében tengely(!)szimmetrikus. Mindez hosszabb kifejtést érdemelne, segítségül véve például 20. századi mozdulattanulmányokat.7 A világűr építészete témájára áttérve Katona Vilmos építész, a Soproni Egyetem docense bevezetőjében áttekintette a jelenleg 3D nyomtatásra alkalmas anyagokat: beton, acél, fémötvözetek, műanyag, üveg. Példának hozta Yves Béhar teamjét, akik speciális technológiával 24 óra alatt képesek kinyomtatni egy kis házakból álló lakóparkot, s ezzel nagy segítséget nyújthatnak a katasztrófa sújtotta területeken, vagy a hajléktalanság leküzdésében. Megemlítette a helyi anyagokból építkező regeneratív építészetet, ami a világűrben való építkezés előképe is lehet. Az űrbe építőanyagot szállítani ugyanis az anyagok súlya miatt gyakorlatilag lehetetlen, marad a helyi anyagok használata. A Hold talaja üvegszemcsés regolit, amely alkalmas lehet építkezésre. Norman Fosterék 8 2013-ban holdi regolit betont állítottak elő vákuumban. A holdbázisokat emberi jelenlét nélkül célszerű megépíteni, hiszen a Holdon szabad térben tartózkodni életveszélyes (háttérsugárzás, meteorzápor). Nagyon könnyű, felfújható sátrakat lehetne felvinni zsaluzatnak, ezután ügyes robotok olvasztásos print technikával ráhordhatják ezekre a regolitot. Így készülnének el azok a gömbszegmens, eszkimó kunyhókra emlékeztető bunkerek, amelyek azután az embernek is védelmet nyújthatnak. 2015-ben már a Mars kolonializációjához írtak ki pályázatot,9 ennek során több pályamű nagyjából hasonló módon marsi regolitból építkezett – az első díjas terv azonban jégből(!), mivel a Mars mélyebb rétegeiben víz található. Ez a terv nem egyszerű bunker, hiszen az átlátszó jégből egy külső pufferzónát, afféle teraszt is képeztek, a marsonauták itt akár sétálhatnak is és gyönyörködhetnek a tájban. A

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

A BME HALLGATÓI ÁLTAL KÉSZÍTETT INSTALLÁCIÓ, CSOPAK, 2018. FOTÓ: PÁLÓCZI TIBOR

2019-es pályázaton a nyertes csapat 10 marsi anyagból: bazaltból és biokompozitból (a Marson termelt növényből) építkezik. Ennek makettjét 1:3 méretben el is készítették (ez a Marsha), most pedig építik a Terrát, ami ennek a földi megfelelője (utóbbi formavilága Csete György kápolnáira emlékeztet). Az űrben létrehozható kolóniákhoz a hetvenes évektől keresik a legmegfelelőbb geometriai formát, ami a súlytalanság világában gravitációs tér létrehozására alkalmas. Jelenlegi fizikai ismereteink szerint a tóruszforma az, amelyik a legjobban belakható lenne. A 2010-es években a NASA pályázataira több, részletesen kidolgozott terv érkezett; a legújabbak a szerzők rajzain igencsak lakályosak, földi tájakra emlékeztetnek… Az emberiség készül az űr kolonizálására, ezt elsősorban a NASA pályázatok igazolják. A sci-fi filmekben is látható fantázia világát a tudomány világa próbálja lépésről lépésre kézzelfoghatóvá tenni. Bárhová is megyünk, földi körülményeinket magunkkal kell vinnünk, illetve meg kell teremtenünk. A következő előadó a digitális építészet szerepéről beszélt az oktatásban. Pálóczi Tibor építészmérnök, a BME Rajzi Tanszék oktatója szerint a cél, hogy a hallgatók az analóg és a digitális technikákat is értsék és használják. Egy építőtáborban megvalósult munka folyamatát mutatta be. A feladat fából készült installáció elkészítése volt egy ismeretterjesztő parkban, Csopakon. A mű ammoniteszt formál, egy kihalt, kétszer görbült felületű puhatestűt, amelynek számos lenyomata maradt fenn a Balaton-felvidéken. A tervezés a vizuális szkript megadásával indult. A 20. században egyébként például Gaudí vagy Frei Otto az épületeikhez munkaigényes, valódi gravitációs modelleket készítettek. Ma számítógéppel, generatív módszerrel tudunk modellezni, illetve a kiviteli tervek elkészítését, majd magát a gyártást is számítógép segítheti – ez esetben digitális zsinórpad készült. A generatív tervezés néhány előnye: rendszerszintű gondolkodásra tanít, jól lehet rögzíteni a folyamatot, kísérletezésre ad lehetőséget. A középpontban a folyamat áll, hiszen az innovatív tervezés lényegéhez tartozik, hogy „a folyamat sokkal fontosabb, mint a végeredmény”. 11 A matematikai algoritmusok eszközével a tervezés, a design folyamata során mintegy az agyat hosszabbítjuk meg. A megfelelő program


63

a lehetőségeket megsokszorozza, a gyártást lerövidítheti, gazdaságossá teheti. Csak arra kell figyelnünk, hogy el ne vesszünk a csábító kínálatok erdejében… A parametrikus tervezés kapcsán Debreczeni Péter építésztervező művész, a MOME tanára néhány példát mutatott arra, hogy a hagyományos CAD rajzolás helyett egy parametrikus programban hogyan lehet haladni. Körök rajzolásából álló mintán érzékeltette, hogy pillanatok alatt látványos ábrák ezernyi változatát hozhatjuk létre. A tervezési folyamat két fő előnye a gyorsaság, illetve a rengeteg formai alternatíva megjelenítése, amelyek közül már csak a kiválasztás hárul a tervezőre. Gyerekkorunkban körzővel hoztunk létre egy-egy szép mintázatot, illetve a későgótikában más és más hálóboltozat minták készültek körzővel. A szerkesztés valamikor egy-egy szemet gyönyörködtető formát hozott létre, ma viszont a bőség kosarából önthetjük ki a variációkat. Persze azért ehhez is legalább annyi geometriai tudásra van szükség… Mindezidáig lényegében igaz volt, hogy az építészet alapdimenziói az anyag, a szerkezet, a funkció és a forma. Ezt a képletet lehet finomítani, pontosítani, bővíteni – de most valami más következik. A forma válik alapdimenzióvá, amely mintegy magához hívja az anyagot és a szerkezetet. A hagyományos formákat is segíti a 3D nyomtatás, elsősorban az építés sebességét növelheti meg. De a derékszögön kívül most már bármilyen szögben, illetve az ívelt formák végtelen lehetőségével lehet játszani, a gépben mindenféleképpen, de a hardver is gyorsan fejlődik. A 20. század (illetve a még korábbi) utópista építészeinek elképzeléseit felülmúlják a mai gépek által generált formák, a nyomtatóeszközök pedig megvalósítják, ráadásul sebes tempóban. Ha az életmódunk, szokásaink,

GYULAI LEVENTE: DIGITÁLIS FORMAKÍSÉRLET, 2018

időbeosztásunk gyorsuló változásaira gondolunk, nyugodtan valószínűsíthetjük, hogy hamarosan nemcsak derékszögű terekben élünk majd. A „házszerű ház” persze még sokáig velünk lesz, és nemcsak azért, mert tradíció és mert kedveljük. A funkció továbbra is fontos lesz, főleg, ha a legtágabb értelmében foglalkozunk vele, a fizikai mellett a lelki-szellemi funkciókat is beleértve. Az utópiák pedig megvalósulnak. Érdemes a szörnyen gyors technikai fejlődésre odafigyelnünk – csak sikerüljön kézben tartanunk a gyeplőt.

——

1 A városligetben épülő Biodóm, Generáltervező: Paulinyi-Reith and Partners, az előadó a rács-héj tervezésében vett részt. (Az épület makettje a kiállításon is látható volt.) 2 a FREE3DEE munkatársa, a 3D Akadémia vezetője 3 A kiállításon például a Műcsarnok makettjának felépítését lehetett végigkövetni. 4 Gondolhatunk Zaha Hadid számos épületére. 5 Amsterdam Summer University 1992. Greg Lynn amerikai építész és filozófus kurzusán Magyarországról részt vett Szegő György is, e cikk szerzője egy másik kurzus résztvevőjeként betekinthetett a munkába. 6 a TectoBio építészmérnöke 7 lásd Dienes Valéria vagy Lábán Rudolf mozgáselméleteit 8 az ESA (European Space Agency) és más intézmények támogatásával 9 NASA 3D-Printed Habitat Challenge 2015 10 AI Space Factory 11 Bruce Mau, 1998

FUTURE HALL THOUGHT-PROVOKING CONFERENCE IN THE BUDAPEST KUNSTHALLE „Architecture in the era of 3D printing” has been chosen as the subtitle of the conference held in the Budapest Kunsthalle on May 25th, 2019 within the framework of the 2nd National Salon of Architecture. Lecturers provided insights into the design process, as well as the methods of execution. The article below surveys the structures delivered there and also includes subjective views of the author on the topic. DEBRECZENI PÉTER: DIGITÁLISAN LÉTREHOZOTT STRUKTÚRA

XIX. ÉVFOLYAM / 107. SZÁM

UTÓIRAT // POST SCRIPTUM


64

HÉTKÖZNAPI IRREGULARITÁSOK ALKOTÓHÉT A DEBRECENI EGYETEM MŰSZAKI KARÁNAK ÉPÍTÉSZMÉRNÖKI TANSZÉKÉN szöveg text:

HORY GERGELY, MAJOR ZOLTÁN, MÜLLNER PÉTER (PRTZN ARCHITECTURE)

fotók photos:

ROSZKOS ZSÓFIA, PRTZN ARCHITECTURE

Témavezetőként kaptunk meghívást a Debreceni Egyetem Építészmérnöki Tanszéke által szervezett alkotóhétre. A téma a debreceni MODEM szeptemberben megnyílt Panel című kiállításához kapcsolódott. A múzeum a kiállítással egyidőben a város három különböző lakótelepén egy-egy installációt tervezett létrehozni a panelházak energetikai korszerűsítésekor kicserélt ablakokból. A hallgatók feladata – a meghívott témavezetők irányításával – az installációk megtervezése volt. A tíz tankör különböző javaslataiból a szakmai zsűri választotta ki a megvalósításra szánt alkotásokat. Kísérletek a tükröződés eszközével „Maga a tükör az egyetemes mágia eszköze, mely a dolgokat átváltoztatja látvánnyá, a látványt dologgá, engem másikká és másikat magammá.”1 Kurzusunk során a lakótelepi környezet megtapasztalásának lehetőségeit akartuk kiterjeszteni. Ehhez olyan egyszerű beavatkozásokat valósítottunk meg, amelyek képesek a megszokott téri gyakorlatokat váratlan élményekké formálni. Eszközként a rendelkezésre álló ablakok üvegeinek egy általunk fontosnak vélt tulajdonságát használtuk: a tükröződést. Tükröződő felületek használatával felfüggeszthető a tárgyak megszokott anyagszerűsége, helyette a körülöttünk lévő világ szokatlan vetületeit jeleníthetjük meg. Folyamatosan változó felületet kapunk, amelyben új terek nyílnak meg. Egy addig statikus, állandó anyag dinamikussá válik, értelmét nem önmagából eredezteti, hanem a környezete tölti fel tartalommal, ezáltal a saját viszonyunk is megváltozik az adott tárgyhoz. A résztvevő hallgatókkal a lakótelepek nyilvános tereihez kötődő hétköznapi használati módokat térképeztünk fel, mint például a játszótereken való játékot, sportpályákon való focizást és pingpongozást, vagy a parkban való sétálást. Az aszfalttal burkolt kietlen sportpályákon való focizás élménye új nézőponttal bővül abban a pillanatban, mihelyt a hagyományos labdát gömbtükörrel helyettesítjük. Játék közben folyamatosan látjuk saját mozgásunkat, valamint a környezetünk gömbfelületre vetített képét. A tükörfóliával beterített focikapuba rúgva a labdát a fólia deformálódik, minden pillanatban más és más szögben veri vissza a fényt. A játékkal járó mozgás és a környezet látványa összekapcsolódik. Hasonló jelenséget tapasztalhatunk, ha egy pingpongasztal felületét látjuk el tükröződő felülettel: egymásra rétegződik a játék folyamata, annak tükörképe, valamint a környezet vetülete. Egy félköríves mászóka alá tükröt tartva az egy virtuális félkörrel egészül ki, amelyben saját mozgásunkat is szokatlan szemszögből figyelhetjük: mintha egy égbe tartó végtelen létrán másznánk. Ha a lakótelepeken jellegzetes, elhagyatott porolóállványokat tükörfóliával körbetekerjük, és a fóliasávok között réseket hagyunk, hirtelen összemosódik az előttünk és a mögöttünk feltáruló látvány. A beavatkozás egyetlen mozdulat ismétlődésével elvégezhető – a szőnyegporoláshoz hasonlóan –, de a végeredmény rendkívül összetett képet ad. A sétálás élménye is kiterjeszthető, ha a lakótelepi parkos területekre jellemző kitaposott ösvényeket részlegesen átlátszó és tükröződő felü-

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

FOTÓ: ROSZKOS ZSÓFIA

lettel borítjuk: az ég megjelenik a földön, a napfény jelöli ki az útvonalat, mintha egy vízfelületen járnánk. Tükröződő felületek hozzáadásával átalakítottuk ezen tevékenységek környezetét, és váratlan nézőpontokat, az észlelést elbizonytalanító, meglepő szituációkat hoztunk létre. A megszokott mindennapi használatot értelmeztük újra, ezáltal ösztönözve a használókat tevékenységük újraértelmezésére, valamint új, az adott tárgyhoz addig nem köthető cselekedetek felfedezésére. Célunk volt, hogy a résztvevő hallgatók ne csak elméletben, hanem valós helyszíneken kivitelezett akciók során szerezhessenek tapasztalatot az egyszerű jelenségekben rejlő téralakítás lehetőségeiről. Az installáció „Magáról a vízről, erről a folyékony hatalomról, erről a szirupos és tükröződő elemről nem tudom azt mondani, hogy a térben van: nincs máshol, de a medencében sincs. Azt lakja, ott materializálódik, de nem az foglalja magában, és ha tekintetemet a ciprusok sorára emelem, melyeken a vis�szatükröződő fény játszik, nem tagadhatom, hogy a víz ott is jelen van, vagy legalábbis oda küldi aktív és élő lényegét.”2 Az elvégzett gyakorlatok tanulságai nyomán olyan installációt hoztunk létre, ami tartalmazza a megismert eszközöket, de a lakótelepen


65

FOTÓ: PRTZN ARCHITECTURE

FOTÓ: PRTZN ARCHITECTURE

szokatlan elemként jelenik meg és képes új élményeket generálni. Az egybefüggő, gyakran alulhasznosított zöldfelületek újragondolásaként egy tavat terveztünk, melynek elkészítettük a helyszíni, valós léptékű modelljét 300 m 2 takarófólia felhasználásával. A vízfelület tulajdonságai megegyeznek az üveg általunk vizsgált jellemzőjével. A folyamatos változás, a környezettel való érzékeny és intenzív viszony hozza létre azt a többlettartalmat, amely a környezetre is visszahat. A kísérleti modell építése során is kiderült, hogy egy váratlan mozzanat új horizontokat képes nyitni a lakótelep hétköznapjaiban: a környék látványa újraértelmezést nyer egy egybefüggő vízfelület mellett, valamint addig nem jellemző mozgásformák, használati módok jelennek meg. Méretéből adódóan a tó – a korábbi kísérleteinkhez képest – már direkt módon is hatással van a környezetére: a visszatükröződő fény megjelenik a szomszédos épületeken és fákon is. Az egymás mellé helyezett takarófólia vízfelületként való meghatározása önálló identitást adott az installációnak. Az installáció birtokbavételekor a hallgatók úgy kezdték el használni a felületet, mintha valóban egy tóparton lennének: a kiterített fólia megtapasztalása képes volt előidézni a tavakkal kapcsolatos élményeket. Könnyű anyaga miatt a légmozgás is hatott az installációra, a szél iránya és ereje folyamatosan formálta a tavunkat. Ez a jelenség további váratlan téri szituációkat és cselekvéseket idézett elő.

időbeli szempontból, és ilyen módon – annak néhány órás élettartamával ellentétben – a kiállítás teljes időtartama alatt formálhatja környezetét. A tükör tehát eszköz annak irányítására, hogy milyennek mutatjuk magunkat, miközben maga a tükör is formál minket. A közösségi médiumok és szelfik korában valójában újabb és újabb tükrökkel vesszük körbe magunkat, ezért is aktuális a jelenség tudatosítása és kritikus vizsgálata. Attól függően, hogy milyen tükröket hozunk létre, és milyen helyzetekben alkalmazzuk őket, alakíthatjuk a környezetünkről alkotott gondolatainkat, átformálhatjuk a térhez való viszonyunkat. A kurzus résztvevői voltak: Balogh Eszter, Buglyó Krisztián, Csarnai István, Csata Péter, Farkas Panna, Király Dávid, Pap Martin, Roszkos Zsófia, Szabó Barnabás, Szuszik Dóra

Összefoglalás Az alkotóhéten létrehozott tükröződő felületekkel a hétköznapi gyakorlatokat irreguláris téri élményekké alakítottuk. Az ablakok tárgyszerűségétől eltávolodtunk ugyan, de a tükröződés révén az üvegfelületek elválaszthatatlan tulajdonságával foglalkoztunk. Egy tó létrehozásával pedig a lakótelep új típusú észlelése vált lehetővé, mely képes lehet új értéket adni a környezetnek. A résztvevők megélt tapasztalatok révén szerezhettek ismereteket az egyszerű természeti jelenségekben rejlő téralakítási lehetőségekről. A zsűri döntése alapján a szeptemberre tervezett kiállításon alkalmunk volt a hallgatók segítségével egy átélhetőbb vízfelületet létrehozni a lakótelep zöldfelületén. A célunk olyan anyagok felkutatása, amellyel lehetőségünk nyílik a kísérleti modell meghaladására mind térbeli, mind

XIX. ÉVFOLYAM / 107. SZÁM

—— 1 Maurice Merleau-Ponty: A szem és a szellem. In: Le Tholonet, 1960. július-augusztus (ford. Vajdovich Györgyi és Moldvay Tamás) 2 uo.

COMMON IRREGULARITIES CREATIVE WEEK AT THE FACULTY OF ARCHITECTURE, UNIVERSITY OF TECHNOLOGY, DEBRECEN Being supervisors of the topic, we were invited to the creative week organised by the Faculty of Architecture, University of Technology, Debrecen. The theme was associated with the exhibition titled Panel/Prefab opened in September by MODEM in December. The museum had the plans to create installations simultaneously on three housing estates in the city built from windows replaced during the energetic modernization of the prefab buildings. The task of the students was to design the installations managed by the invited supervisors. Our course was meant to extend the potentials and possibilities of experiencing the housing estate context and environment. In order to do so we realized simple interventions that had the potentials to turn common spatial practices into unexpected experiences. To convey it, we relied on a characteristic of the glass panes of the windows at our disposal which we rated as significant: reflection.

UTÓIRAT // POST SCRIPTUM


66

MATERIALIZMUS ÉS IDEALIZMUS A (MAI MAGYAR) MŰEMLÉKVÉDELEMBEN KÖSZÖNTŐ AZ EGRI MŰEMLÉKVÉDELMI NYÁRI EGYETEM 2019. ÉVI KURZUSÁHOZ szöveg text:

NAGY GÁBOR

Az Egri Műemlékvédelmi Nyári Egyetem 1971-ben Egerben indult, majd átköltözött Noszvajba. Én még a múlt század utolsó éveiben érezhettem meg ezt a nyári egyetemi érzést, amit aztán többször sikerült megerősíteni. Örömmel jöttem, mert mindig jó érzés volt átélni az egyetemi lét valamilyen reinkarnálódását, a szabadság jelenlétét, amit a nyári, sokatmondó jelző csak fokozott. Úgy gondolom, ennek a Nyári Egyetemnek van egy különös ideája, a szakmaiság mellett, nekem legalábbis: a szabadság és az őszinteség. Az egyetem és a nyár szabadsága, és az ebből fakadó természetes őszinteség. Ezért, mikor megkaptam a megtisztelő felkérést, hogy mondjak pár szót az ez évi vezérgondolathoz – Lehetőségek és módszerek a műemlékekben rejlő értékek helyreállítására – úgy tűnt, akkor tudok ennek megfelelni, ha ezt az egyetemi, egyetemes lelkületet újra át tudom érezni: a szabadságot és az őszinteséget. Ahogy ez baráti társaságokban szokás. Nem, úgy, mint a műemlékes konferenciákon. A jó múltkori, a Magyar Tudományos Akadémián tartott reprezentatív tanácskozáson például a műemlékesek egyik fele a többiek szemébe sem nézve mondta el saját téziseit. Mert bizony fájón kell konstatálnunk, hogy a műemlékvédelem egysége megtört. De most itt egymás között vagyunk. Szabadon, őszintén. Ez erős kísértés, hogy a teljesség felől közelítsünk. És mivel lehet a sokszínű, billegő teljességet megközelíteni? Én a materializmussal és az idealizmussal próbálom. De ne kezdjünk el szédülni ezektől a nagy filozófiai kategóriáktól. Közelítsünk egy példával. A budapesti Szabadság téri, Nyíri-Lauber tervezte irodaház bauxitbetonból készült, statikai állapota az idők során egyre romlott, ráadásul új tulajdonosa lett, aki nemcsak átalakítani, de bővíteni is akarta. Az épületre Matuscsák Tamás, a BME statikus tanára készített szakvéleményt, miszerint a bauxitbeton pilléreket meg kell erősíteni. A teljes körű átalakítás során azonban kiderült, hogy nemcsak a pillérek, de a födémek sem felelnek meg a szilárdságtani követelményeknek. Azokat is meg kellene erősíteni. Azaz, a bauxitbeton fölé kellene egy új, szilárd betonfödémet húzni. Na, akkor nagy vita támadt. Konkrétan Bende Csaba, akkori főnököm, és köztem. Mert ő azt mondta, a műemlék anyagában, matériájában műemlék, és azt kell védeni. Én meg azzal érveltem, ha megtartjuk az immár tartószerkezeti funkcióját vesztett bauxitbeton szerkezetet, megtartjuk a műemlék anyagát, elveszítjük az építészeti gondolatot, az építészeti ideát, amitől ez a ház műemlék lett. Elveszítjük az arányokat, A födémek vastagabbak lesznek, a belmagasság, az ablakok parapet magassága kisebb lesz, egy műemléki gnómot teremtve. Szerencsére ezt a kérdést az idő – konkrétan a határidő, ami ez esetben a józan ész köntösében jelent meg – fölülírta. Az épületet körbeállványozták, kívülről sűrűn lehálózták. Belülről pedig lebontották a bauxitbeton szerkezetet és betonból újjáépítették. Az építész eredeti gondolata, terve, az idea erősebb maradt a matériánál. Reimholz Péter volt az építész tervező. Műemléki tervtanácsokon többször találkoztunk. Akkoriban azok nagyon barátiak voltak, a Hivatal műemlékesei mellett Reimholz Péter, Balázs Mihály, Karácsony Tamás

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

NYÍRI ISTVÁN, LAUBER KÁROLY: PÉNZINTÉZETI KÖZPONT, BUDAPEST, SZABADSÁG TÉR, 1938-40

jelentették az építészet és a műemlékvédelem egyensúlyát. Az egyes alkalmak inkább az egyetemi korrigálás hangulatát idézték, a neves építész résztvevőknek köszönhetően, nem úgy, mint az a legutóbbi idők Műemléki Tanácsadó Testületének rögtönítélő bíróságra emlékeztető helyzetei. Egy történetet szeretnék idehozni. Sok-sok évvel ezelőtt, amikor a műemlékvédelem központja még a Várban, a Táncsics Mihály utcában volt, minden hónap első szerdáján a pincében összejöttünk valamilyen szakmai rendezvényre. Előadás, zsíros kenyér, néhány pohár bor. Az egyik ilyen után Sedlmayr Jánossal, az akkori idők meghatározó jelentőségű műemléki építészével együtt indultam haza, és egy darabig együtt menvén, szóba hoztam, hogy milyen jó a Reimholz Péter által tervezett vári Fortuna utcai ház. Kicsit részleteztem, bár tudtam, ez nem az ő világa. Egy ideig hallgatott, majd azt mondta: „De hát ilyen bejárati ív sehol sincs a Várban!” Igen, ilyen forma sosem volt. Az a forma, amely az akkori idők bejárati ideájának matériájába öntött megjelenését adta. Reimholz Péter nem a formát, hanem a bejáratnak a helyhez illő mai megoldását adta. Az épület, amelynek a viszontagságos háború utáni megmentését több próbálkozás, még mesteriskolás pályázat is követte, végül szerencsés módon a mester kezébe került. Mondhatnánk – de ezt csak úgy zárójelben –, hogy a demokratikus próbálkozás után a diktatórikus helyzet hozta meg a megoldást. És ő megtehette azt, ami első látásra, materiálisan teljesen idegen a környezettől, ahol minden ház rendesen barokkosan vakolt, ez meg tégla. És mégis odaillő. Materiálisan nem, de szellemiségében nagyon is odaillő. Talán a részletek? Nézzünk rá a homlokzati téglaburkolatra. Egy kis részlet. Mert a részletekben nemcsak az ördög bújhat meg, de az építész idea is. Reimholz Péter mondta nekem akkoriban, amikor a házról beszélgettünk: „Tudod, sokszor nagyon kicsin múlik az eredmény. Elkezdtük rakni a téglafalazatot. De valahogy nem volt az igazi. Akkor azt


67

REFORMÁTUS TEMPLOM, TÁKOS

REIMHOLZ PÉTER: HAPIMAG APARTMANHÁZ, 2000. FOTÓ: HAJDÚ JÓZSEF

tanácsolták, hogy vastagítsuk a fugát. És elkezdtük vastagítani. Először csak kicsit, aztán jobban. És az egész egyre jobb lett. Látod, ennyi az egész.” Igen, ennyi az egész, ha a feladat egy mester kezébe kerül. Mára ez a ház természetes eleme lett a budai Vár beépítésének. Megszoktuk. És ez előhozza egy titkos gondolatomat, amit csak baráti társaságokban szoktam kimondani, Marosi Ernő tanár úrnak meg sem merném említeni: szerintem a műemlékek védelme valójában a megszokás védelme. A magasról letekintő művészettörténészek pontosan ismerik és elemzik a régi korok már ismert és megszokott értékeit, de ha új helyzet áll elő, akkor baj van. Föntről nézve száz évvel ezelőtt a szecesszió, az eklektika sem volt érték. Aztán megszoktuk, most már érték, és védjük. Reimholz Péter háza nem esett egybe a művészettörténeti kánonokkal, de megépült és már azok is megszokták, akik akkoron ágáltak ellene, De lépjünk tovább. Nézzünk most két általánosabb példát a műemléki materializmusra és idealizmusra. Az egyik a Naikú szentély Japánban. A mai szentély ősét a 7. században emelték, és a feljegyzések szerint az első újjáépítés 692-ben volt, mégpedig úgy, hogy az új szentélyt közvetlenül a régi mellett építették fel, egy ugyanakkora, ugyanolyan udvaron. Maga az építés több évig tartó folyamatos ceremónia, hagyományos anyagokkal és szerszámokkal. Húsz év elteltével készül el az új szentély, ünnepélyesen felavatják, majd a régi épületet szétbontják, és a darabjait elégetik. Az idea szent és folyamatos, amely húszévenként új matériában jelenik meg. A másik példa Tákos református temploma. A ma is látható épület 1766-ban készült el, egy akkor még meglévő, sokkal régebben épült templomocska keleti toldásaként. A régebbi és az új részek egyaránt fából és vályogból épültek, mivel Mária Terézia rendelete akkoriban megtiltotta, hogy a református és evangélikus templomok kőből vagy téglából

XIX. ÉVFOLYAM / 107. SZÁM

épüljenek. A Tisza közelsége, az állandó árvizek folyamatos felújítást igényeltek. A paticsfalak romlását viszonylag egyszerűen lehetett javítani. A faszerkezet felújításáról nincsenek írásos adatok, de bizonyosak lehetünk benne, hogy folyamatosan kellett cserélni a tönkrement elemeket is. A második világháború után a torony már olyan romos állapotban volt, hogy 1948-ban teljesen le kellett bontani, helyére egy helyi ácsmester emelt egy sokkal egyszerűbb és kisebb haranglábat. Az ötvenes években a templom az Országos Műemléki Felügyelőség gondozásába került, kicserélték a tető zsindelyfedését, majd 1980-tól teljesen megújították az épületet. Kis túlzással azt lehet állítani, hogy az egész templom egyetlen eredeti eleme az 1766-ban készült kazettás mennyezet. A gondos restaurálás nemcsak az anyagot, de a 18. századvégi falusi lét tisztaságát, egyszerűségét és természetességét, azaz a szellemiségét is megőrizte. Most szeretnék néhány szót szólni egy nagyon nehéz témáról, arról, amiről eddig soha senki nem beszélt. Vagy nem mert, vagy nem akart, vagy nem tudott. Arról, hogy a mostani ambivalens helyzet kialakulásában mennyire volt része az akkori Kulturális Örökségvédelmi Hivatalnak. Mert szerintem volt. Voltak túlkapások. És ezt eddig soha senki föl nem említette. 2010-ben, a választások nyomán nyilvánvalóvá vált, hogy a KÖH vezetésében is személycserék fognak következni. Az új elnökasszony a lehető legnagyobb kormánytámogatással kezdhette meg a munkáját. Tette is mindezt nagy lendülettel, a hivatal szomorú szemű művészettörténészeinek iránya szerint. Akkor most legyen minden úgy, ahogy mi mondjuk, a legszigorúbb műemlékinek mondott elvek szerint, vagy semmit, vagy csak ahogy mi mondjuk. Stratégiai programnak a bozótharc lett meghirdetve. A Magyar Nemzetnek adott exkluzív interjúban elnökasszonyunk azt mondta, a rábízott feladat szörnyű nehéz, úgy érzi, mintha egy rettenetes bozót állna előtte és csak egy bozótvágó késsel lehetne előre haladni. Mintha csak a bozót matériájának lekaszabolásával lehetne előre jutni, elfeledve azt a változatot, azt az ideát, hogy talán a bozóton bizonyosan könnyebben át lehetne jutni, ha a nehezen felismerő ösvényeket megtalálnánk. Nem erővel, nem materiálisan, hanem érzékkel. Az akkori elnöki irányelv az anyagi valóságban való megtartás kompromisszum nélküli, erőszakos mindenhatóságát hirdette. Később ez a fizikai valóságban való megtartássá stilizálódott, de a lényeg nem vál-

UTÓIRAT // POST SCRIPTUM


68

tozott. Fogyni kezdett a levegő a Hivatal körül, majd 2012-ben megszüntették. A jelenlegi helyzet egyik oldalról katasztrofális: a megszüntetett központi hivatal, a kormányhivatalokba kihelyezett felügyelőség lassú szakmai erodálódása, a központi egységek egzisztenciális bizonytalansága. A másik oldalról viszont a nagyszabású programok, vár, kastély, népi épületek, határon túli műemlékek nagyívű projektjei, a döntések és a döntéshozók teljes homályával, ráadásul utóbbiak valószínűtlen gyorsaságú váltásával. Szóval itt van ez a két oldal, amelyik nincs beszélő viszonyban egymással, Pontosabban elbeszélő viszonyban vannak. Az egymás mellett való elbeszélés viszonyában. Egy kis közbevetés a nehéz mondatok után. Pár évvel ezelőtt a könyvfesztiválon volt alkalmam néhány szót váltani Kányádi Sándorral. Összegyűjtött verseskötetét dedikálta, szép hosszú sorba kellett beállnom. Mikor rám került a sor, és túl voltunk kötelező beíráson, hirtelen támadt bátorságomban elővettem sokadik jegyzetfüzetemet, melybe korábban egyik versét bemásoltam, és megmutattam: „vagyunk, amíg / lenni hagynak, / se kint, se bent, / mint az ablak // ki-kinyitnak / be-becsuknak / berendeznek / kirakatnak // hol emennek / hol amannak / dicsekedve / mutogatnak // ilyen szörnyek / olyan szörnyek / be-bevernek / ki-kitörnek // kirámolnak / befalaznak / világtalan / vakablaknak // de ha mégis / lenni hagynak / szolgálgatunk / mint az ablak” Építész volnék, műemlékes, mondtam bátortalanul Sándor bácsinak, és ez a vers olyan, mintha a műemlékesekről, a magyar műemlékesekről szólna. Az öreg rám nézett, kilépett a dedikálás robotjából, egy kis csönd is támadt, majd azt mondta, én nem így gondoltam, de ahogy mondod, újabb csönd, szóval erről válthatnánk még néhány szót. És akkor, mint a szép álmok legizgalmasabb pillanatában a felébredés, megjelent egy ellentmondást nem tűrő hölgy: Sándor bácsi, indulnunk kell a nagyszínpadra, kezdődik a főműsor. Sándor bácsi kötelességtudóan fölállt, szemében ott volt a „látod muszáj, pedig maradnék” szomorúsága. Én is szomorú voltam a remélt és vérbe fojtott beszélgetés miatt, de azóta is fülemben cseng utolsó mondata: Erről válthatnánk még néhány szót. Sajnos erre nem adódott alkalom, de mintha most mi is ezt tennénk. Mindezek után, ahogy egy rendes előadásnál illik, kellene egy ös�szegzés, de ne olyan általánosságokkal, mint a konferenciák záródokumentumaiban optimista általánosításokkal szokás, az összegzés is legyen egy példa, a Palatinus fürdő példája. Budapest első strandfürdőjeként 1919-ben nyílt meg a népszerű „Pala”, melynek mai formáját alapvetően a Janáky István tervezte, 1937–1938-ban megvalósult épület mutatja. Az akkori közönség némi idegenkedéssel fogadta a modernista stílust, a tiszta, elegáns egyszerűséget. Az átadás után szinte azonnal elkezdett az épületen dolgozni az idő. Toldalékok, belső átalakítások, a homlokzatok levakolása. És az idő derekas munkát végzett, az épület mind anyagában, mind funkcionálisan nagyon megöregedett. A felújítás első szakaszát az anyag megmentése vezérelte. Az északi szárny bejárai homlokzatán a rávakolást leverték, hogy előjöjjön az eredeti téglahomlokzat, de az olyan rossz állapotban volt, hogy a felületet visszavakolták. Az anyag sérülten megmaradt, a téglahomlokzat eredeti ideája elveszett. A felújítás második szakasza az eredeti gondolat megidézését tűzte ki célul. A sérült falazatokat és a bauxitbeton szerkezeti elemeket elbontották. A funkcióbővítés természetes módon jelentkezett, Egy fedett termálmedence, amely egész éves használat szintjére emeli a fürdőt. Nagy Csaba terve a déli szárny szuterénjét és magasföldszintjét egy térré alakította, azaz a műemléképület eredeti födémét elbontotta. Az így kialakult dupla belmagasságú térben az eredeti pillérméretek különösen karcsúnak tűnnek, szinte megidézik a bejárati fogadórész oszlop–födém

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

A PALATINUS STRANDFÜRDŐNEK AZ ARCHIKON ÉPÍTÉSZIRODA ÁLTAL FELÚJÍTOTT ÉPÜLETE, 2017. FOTÓ: BUJNOVSZKY TAMÁS

arányait. Azaz, az eredeti tervezői szándék reinkarnációját láthatjuk. Új anyaggal és szerkezettel jelenik meg az eredeti gondolat, az eredeti idea. És a homlokzatról. A déli oldalon lebontásra került a rossz állagú levakolt homlokzati fal, és újjáépült az eredeti állapot szerinti telifugás téglafal. Apró részlet, mondhatnánk, de mint ahogy Reimholz Péter vári házánál a magasított fuga, itt az eredeti, újjáépített téglafal adja meg a ház igazi lelkületét. Az épület elkészült. Következhetett a szakmai megítélés. Én ICOMOS díjra javasoltam, mások a műemléki listáról való törlést szorgalmazták, mondván, az épület elvesztette eredeti anyagi valóságának, matériájának nagy részét. Aztán se díj, se törlés. Se materializmus, se idealizmus. Se ez, se az? Azaz a semmi? József Attila sorai? „A semmi ágán ül szívem, / kis teste hangtalan vacog.” A költők mindig túloznak. A helyzet sokkal prózaibb. Inkább Végh Attilát citálnám, egyik novellájában egy konfliktusos helyzet után ezt írja: „És akkor ledőltem a heverőre, és rájöttem, / az élet nem vagy-vagy, hanem is-is.” Azaz sikerült visszaérnem oda, ahonnan elindultam: materializmus és idealizmus – az elmondottak alapján azért egy kis pontosítással. A sorrend pontosításával. Mert szerintem a fontossági sorrend: idealizmus és materializmus.

MATERIALISM AND IDEALISM THE CONTEMPORARY HUNGARIAN HERITAGE PRESERVATION The chief topic of this year’s course of the Heritage Preservation Summer University in Eger was Potentials and methods to restore values hidden in historic monuments. In his plenary lecture opening the programme Gábor Nagy architect, specialist of heritage preservation talked about the tendencies in contemporary heritage protection and the current crisis of the profession in Hungary.


69

A VÁROSKÉP FELBOMLÁSA1 szöveg text:

PAUL VIRILIO †

fordítás translated by:

TILLMANN ÁRMIN

A határ fogalma az őskor cölöpkerítései óta némi jelentésmódosuláson ment keresztül, ami egyaránt vonatkozik annak felületére [façade], mint ahogy annak ellentétére is. A palánktól a kőből készült erődfalon át egészen a képernyőig a felülethatár [surface-limite] állandó, észrevehető és észrevétlen átalakulásoknak volt kitéve. Feltehetőleg ennek az átalakulási folyamatnak az utolsó képződménye az interfész. Ajánlatos tehát újszerűen eljárni és feltenni a kérdést: hogyan jutunk be a városba, illetve rendelkeznek-e még egyáltalán homlokzattal a nagyvárosok? Mikor mondhatjuk, hogy a várossal szemben vagyunk, hogy azt szemléljük? Az aller à la ville (városba menni) köznapi kifejezése, ami a 19. században bevett „városba utazni” helyére lépett, mintha elárulna valamit a szemköztivel kapcsolatos bizonytalanságból (mintha sosem a város előtt lennénk, hanem mindig a városban). Ha a modern nagyváros még egyáltalán meghatározható helyként vagy földrajzi pozícióként, úgy nem szabad összetévesztenünk város és vidék régi ellentétével, ahogyan centrum és periféria ellentétével sem. Hogy a város szerkezete meghatározott hellyel és meghatározott iránnyal rendelkezik, az már régóta nem magától értetődő. Jóllehet, a város kontúrjai nem csak az elővárosok burjánzásával bomlottak fel, hanem – kivált a szállítástechnika és az új (tele)kommunikációs eszközök forradalmai folytán – az intra muros és extra muros ellentéte mintegy magától vált semlegessé. Ez a város peremterületeinek elvárosiasodásához [conurbation] vezetett. Valójában paradox jelenséggel van dolgunk: az építőanyagok átlátszatlansága a nullához konvergál. Jelenleg a paravánhoz hasonló épületszervező struktúrák tűnnek fel, ahol az üveghez és a különféle műanyagokhoz hasonlatosan áttetsző és könnyű nyersanyagok helyettesítik a homlokzatok falegyüttesét; ezzel egyidejűleg a tervtanulmányokban az indigópapír, a transzparens fólia és a plexiüveg kezdi felváltani a papír tömör hordozó médiumát. Másrészt a képernyő-interfészekkel – ahogyan ezeket a televíziónál, a telekonferenciáknál stb. alkalmazzák – pontosan az, ami az előbb még minden sűrűséget nélkülözött – a megjelenítési felület –, kifejező mozzanattá válik; egy újfajta reprezentációs forma mélységélességévé, látszat nélküli láthatósággá, ahol az utcák és sugárutak régi szemköztisége elenyészik, jóformán kialszik... Ezáltal a pozíciókülönbségek is eltűnnek, melyek előbb-utóbb (kon)fúziókhoz vezetnek. Így az objektív határaiktól megfosztott építészeti elemek megkezdik céltalan örvénylésüket az elektronikus éterben, amely semmiféle térbeli dimenzióval nem rendelkezik. Egyetlen dimenziója a mindent közvetlenül érvényesítő időbeliség. Mostantól fogva minden csak azáltal tűnik fel, hogy elkülönül a tárgyi akadályoktól vagy a túlságosan nagy „időkülönbségektől”... A monitorokat és az ellenőrző képernyőket felépítő köztes homlokzattal veszi kezdetét a Máshol – és megfordítva. A határok és ellentétek átmenet nélküli változékonysága olyan aspektusokat von be a közös tér jelenébe, melyek eddig a mikroszkopikus rendhez tartoztak: a telítettség képzete leköszönt, és helyette egy, a berendezések fénykibocsátása által megvilágított, hamis perspektívában látszó határtalan felület ter-

XIX. ÉVFOLYAM / 107. SZÁM

GORDON MATTA-CLARK: SPLITTING, 1974

jed. Azóta a beépített tér az „elektronikus topológia” része, melyben a keretek közé szorított nézőpontok és a digitális képek rácsszerkezete új parcellákra osztják fel a városi teret. A magántereket a nyilvánostól, a lakóhelyet a közlekedés körforgásától elválasztó régi bűvészkedés most valami túlexponáláshoz hasonlót alapozott meg, ami megszünteti a „közeli” és „távoli” közötti távolságot, éppen úgy, ahogy az elektronmikroszkóp feloldja „mikro” és „makro” különbségét. A város kortárs képzetét többé nem a város kapunyitási ceremóniája, nem a körmenetekhez és parádékhoz hasonlatos rituálék, utcák és sugárutak nyomvonalai határozzák meg; a városépítészet innentől fogva „technológiai korszakban” találja magát. A „telematikus” access protocolok mostantól fogva a kapunyitási ceremónia helyettesítői. A dobpergést a városkapuknál most adatbankokkal teli mágnesdob-memória váltja fel – egy technikai kultúra átmeneti rítusainak alkotóelemei. Előrehalad, és eközben alkotóelemeinek, különböző pályáinak és hálózatainak állítólagos immaterialitását álcázza. Raszterei többé nem kézművesen előállított szövet terében jelennek meg, 2 hanem az észrevétlen ütemezés sorrendjeiben, melyekben az ember–gép interfész helyettesíti az épületek homlokzatait és a települések felületeit.

UTÓIRAT // POST SCRIPTUM


70

MICHAEL HEIZER AKCIÓJA A BERNI KUNSTHALLE ELŐTT, 1969

Egykor a városkapuk megnyitása nappal és éjszaka váltakozásához volt kötve, azóta a nappal és a fény viszonya is megváltozott, amióta nem csak az ablaktáblákat nyitjuk ki, hanem a televíziót is bekapcsoljuk: a csillagászati időt mérő napfényhez, a gyertyák félhomályához, az elektromos fényhez mostantól fogva egy „hamis elektronikus fény” [faux-jour électronique] társul, melynek látszata a valós időt vagy a naptárat csupán minden összefüggést nélkülöző információkkal kapcsolja össze. A „múló” kronologikus és történelmi időt tehát egy olyan időfelfogás követi, ami a „pillanatnak kitett”. A terminál képernyőjén a tartam szó szerint „felület-anyaggá” [support-sur-face] válik, ahol az információ megjelenik – vagy jóval kinematikusabban kifejezve: az idő felszínné válik. A katódsugárcsöveknek és az összetételét képező, alig érzékelhető anyagnak köszönhetően a tér dimenzióit többé nem lehet átviteli sebességük nélkül észlelni. A város, a hely egysége tehát, anélkül hogy az idő egysége lenne, felbomlik a legmodernebb technológiák időrezsimjeinek eltérő voltában. A város alakját nem lehet egy bizonyos demarkációs vonalról leolvasni, amely kijelöli „itt” és „ott” különbségét; sokkal inkább az ütemtervek programozásával határozzák meg. A hozzáférés szintén nem egy átlépést szabályozó tér által megy végbe, hanem audiovizuális „protokollok” segítségével, ahol a szemlélés és a bekapcsolási százalék a nyilvános vétel és a társadalmi esemény pótlékait kínálják. A mindent átfogó trompe-l’œil világában, melyben a szállítás és a műsorszórási időtartam a terek és lakóhelyek benépesítésének politikáját helyettesítik, általában a régi helyhez-kötöttség, amely a városi helyszínek állandóságának elvén alapult, újjászületését ünnepli fizikai tehetetlenségének formájában. A médiában, mint amilyenek a műholdak, a TV, az üvegszálkábel, a telematika stb., melyek közvetlen kommunikációt tesznek lehetővé, az elindulást a megérkezés helyettesíti: minden anélkül érkezik meg, hogy szüksége lenne bárhová is útra kelnie. Ha a városi település tegnap még tényleg az intra muros lakosságot különítette el az extra muros lakosságtól, ma az elkülönböződés a metropoliszokban valójában csak különböző időfázisokban zajlik: egyfelől adott a történelmi periódusok jellegzetes „hosszú tartama” [longue durée], ami a városközpontban egyre kevésbé érzékelhető – mindössze néhány emlékműben érhető tetten –, másfelől adott a mértéktelen technikai fázis, amely semmiféle időszakokra bontott munkatervet, semmiféle kollektív emlékezetet – a komputer kivételével – nem tartalmaz, hanem hozzájárulása egy olyan állandó jelen megalapo-

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

zásában rejlik, melynek jövőtlen intenzitása az életét egyre gyorsabban élő társadalom ritmusát zúzza szét. Ha még léteznek műemlékek, úgy ezek nem szorgosan megmunkált árkádok vagy monumentális sétányok, melyeket pompás épületek szegélyeznek; pusztán a tétlenség monumentális, a gépezetek előtti várakozás a szolgáltatásokra, a (tele)kommunikációs gépezetek előtt, melyeknél mindenki elfoglaltan áll: a várakozó sorok az útdíjfizető kapuknál, a pilóták ellenőrzőlistája, a teleinformatika konzoljainak éjjeliszekrényei. A kapuk és az ajtók végre azzá váltak, ami elvisz valahová: nem messzebb, mint a járművek, illetve különböző vektorok, melyek folytonosságának szakadásai nem a térképzést szolgálják, mint inkább a visszaszámlálást, ahol a szükséges munkaidő az idő központját képezi, a szabadság, a munkanélküliség szabad idejét, a perifériát, az idő elővárosát: az időt, melyet megtisztítottak a tevékenységektől, ahol mindenkit arra kényszerítenek, hogy visszahúzódjon a magánéletébe, ami már-már az élet elvesztéséhez hasonlít. A posztmodern építészek állításai ellenére a városnak mostantól fogva nincs többé kapuja; ez azért állt elő, mert a várost övező falak már régóta létrehozták a megnyitások végtelen tárházát; noha ezek kevésbé nyilvánvalók, mint az ókorban a betörések a cölöpkerítés határolta területre, mégis ugyanolyan célirányosak, ugyanúgy kényszerítenek és elválasztanak. Hagytuk magunkat megtéveszteni a szállítás ipari forradalmának és a haladás határtalanságának fantomjaitól. Az idő ipari szabályozása eközben észrevétlenül kiegyenlítette a vidéki területeken a dereguláció okozta veszteségeket. Amint a 19. században a város attrakciós potenciálja megfosztotta a mezőgazdasági teret (kulturális és társadalmi) lényegétől, úgy a 20. század végén a városi tér elvesztette geopolitikai jelentőségét azon rendszerekhez képest, amelyek technológiai intenzitása állandóan feldúlja a társadalmi struktúrákat. Olyan rendszerek ezek, amelyek lehetővé teszik a tárgyaknak egyik helyről a másikra történő közvetlen szállítását, vagy még inkább deportálását: ez a deportálás egyrészt személyek deportálása a termelési helyek áthelyezésének révén, másrészt a figyelem deportálása az emberi szemkontaktustól és a városi láthatóságtól az ember-gép interfészhez. Mindez része egy másfajta koncentrációnak, egy „poszturbánus” és transznacionális koncentrációnak, melynek felbukkanását számos, a közelmúltban lejátszódott esemény is jelzi. Az energiaárak állandó növekedése ellenére az amerikai középosztály elhagyja az ország keleti részének nagyvárosi településeit. A gettókká züllött belvárosok hanyatlásával a városok regionális központokként értéküket vesztik. […] Ez az exodus a „posztindusztriális” várostalanodás előfutára, ami minden fejlett országot utol fog érni. Noha ez már negyven évvel ezelőtt előrelátható volt, a téralakítás deregulációját az a gazdasági és politikai illúzió táplálta, hogy az (automobil) időrezsimek korszakában tervezett és épített berendezések az utókép elvén nyugvó (audiovizuális) technikák korszakában is továbbélnek. [...] A képernyő interfészén már minden közvetlenül ott van, mivel ugyanabban a pillanatban kerül közvetítésre. [...] A műholdtechnikának köszönhetően a képcsövek és a képernyők „ablakaiban” a nappali világossággal az ellenpólusok is minden egyén látómezejébe kerülnek. Ha a tér az akadálya annak, hogy minden egy helyen legyen, úgy ez a hirtelen optikai koncentráció mindent – tényleg mindent – ugyanarra a „helyre” sűrít, ami nem több egy hely nélküli helynél. Így kerül előtérbe a természetes reliefnek és az időkülönbségeknek a megszüntetése, mint mindennemű lokalizálás és helyzetmeghatározás átviteli akadálya. Ha az eseményeket élőben közvetítik, a helyek tetszőlegesen felcserélhetővé válnak. Az egyetlen interfész utópiáját az a képzet táplálja, hogy ugyanabban a pillanatban bármi bárhol lehetséges, ami atópia is egyben. A térbeli és időbeli eltérések után a sebességkülönbség [distance vitesse] eltörli a fizikai dimenzió fogalmát. A sebesség az idő és a tér mérhetőségének innenső oldalán hirtelen egyszerű nagysággá válik. A tér eme kiüresedé-


71

ELMGREEN ÉS DRAGSET PRADA MARFA INSTALLÁCIÓJA, TEXAS, 2005

se a környezet tehetetlenségi mozzanatában ekvivalensére talál. A régi település úgy tűnik el a telekommunikáció okozta intenzív gyorsulásban, hogy a felhalmozódás új fajtáját hozza létre: a lakatlan lakás koncentrációját, ahol a birtokhatárok, a cölöpkerítések és behatárolások többé nem képeznek tartós anyagi akadályt, mint inkább adásmegszakítást vagy elektronikus árnyékterületet, mely a város épületeire vetődő napsugárzással keletkező napos és árnyékos terek párdarabja. [...] Különös topológia rejtőzik itt a TV-képek világosságában. Az építészek terveit egy láthatatlan képmontázs tervsorozata követi. [...] „A kamera legjobb felügyelőnkké vált”, nyilatkozta John F. Kennedy, röviddel azelőtt, hogy Dallas egyik utcáján lelőtték – és a kamera ma tényleg megengedi, hogy élőben vagy időeltolással a politikai események részesei és az optikai fénytörés meghatározott jelenségeinek tanúi lehessünk. Így a város minden része láthatóvá válik – hasonlóan a fény betöréséhez, vagy a fénytörés jelenségéhez, ahol a kép a légkörön keresztül a tér peremvidékeiig vetül. Mindezt abban az időpontban, amikor az endoszkóp és a szkenner láthatóvá teszik az élet peremterületeit. Ez a túlexponálás pontosan olyan mértékben kelti fel a figyelmünket, ahogyan egy ellenpólusok nélküli, rejtett arculatok nélküli világ képe, ahol a fényelnyelőképesség csupán pillanatnyi „közjátékként” jelenik meg. A közelség illúziója aligha tartós; ott, ahol a polisz egykor az agórával, a fórummal, a politika a színházhoz hasonlatosan lett berendezve, ma nincs több képcsöveknél és képernyőnél, melyen árnyékok mozognak, melyek egy eltűnése közben megragadt közösség szellemeit tárják elénk; melyen a kinematográfia mozgása az utolsó városi térkialakítás látszatát kelti. Urbanitás nélküli urbanizmus ez, ahol az érintés és a testi érintkezés utat enged a monitor-kép betörésének. Ez nem csak a távolból lehetővé tévő „telekonferenciákra” érvényes. Az olyasfajta haladást testesítik meg, melyet általában ténynek tekintünk: azt, hogy nem kell elmozdulnunk a helyünkről, s ez a „tele-tárgyalásokra” is áll, melyek az előbbivel ellentétben anélkül teszik lehetővé a távolságtartást az egymás közti kommunikációban, hogy a beszélgetőpartnerek személyesen találkoznának egymással, hogy pillanatnyi és közvetlen fizikai közelségbe kerülnének – ami kissé hasonlít a telefonterrorhoz, ahol az anonimitás az őrület ürügyéül szolgál a verbális kisiklásokhoz, a távvezérelt agresszióhoz. [...] Az elvárosiasodás okozta károkra tekintettel így joggal kérdezhetjük,

XIX. ÉVFOLYAM / 107. SZÁM

hogy a tértervezés és az építészet képesek-e olyan technológiákká válni, melyek ugyanolyan régimódiak, mint amilyen a külterjes talajgazdálkodás a mezőgazdaságban. És vajon az építésügy nem több, mint az ugyanolyan következményekkel járó földhasznosítás alacsonyabb rendű formája, ahogy azt a nyersanyagok túlzott mértékű kizsákmányolása magával vonta? Vajon a metropoliszok hanyatlása nem az ipar lejtmenetének és a kényszer-munkanélküliségnek a jele? Nem a tudományos materializmus csődjének szimbóluma? Itt a nagybetűvel írt történelemhez való visszanyúlás,3 ahogyan azt a posztmodern védelmezői javasolják, az idő problémája alóli kibúvóként jelenik meg, vagyis ami megengedi, hogy kivonjuk magunkat a „transzhistorikus” időbeliség azon rezsimje alól, mely a technikai ökoszisztémákból kialakult. Ha ma létezik válság, úgy az inkább az (etikai és esztétikai) utalásrendszerek válsága: egy olyan környezetben, melyben a jelenségek ellenünk lépnek fel, az események valódi mértékét képtelenek vagyunk felbecsülni. A közvetett és közvetlen információ közötti növekvő kiegyenlítetlenség, ami egy termék fejlődését és a kommunikációs médiumok elkülönítését mutatja, és ami általában a mediatizált információt az érzékek adta információk jelentős hátrányaként részesíti előnyben, egyértelműen ahhoz vezet, hogy a valóság közvetlen észlelését a valóság szimulációja 4 váltja fel. A modernitás „nagy elbeszéléseinek” válsága, amiről Lyotard beszél, 5 az új technológiák olyan hatásairól ad számot, melyekre immár inkább „eszközként”, semmint „célként” helyeződik hangsúly. Az ok és okozat elméleti alapelveinek termékeiként felfogott nagy elbeszéléseket így követik a cselekvés gyakorlati hasznáról tudósító kis elbeszélések, és végezetül a kizárólag a függetlenségről szóló mikroelbeszélések. A „modernitás válságának” kérdése tehát nem a közös eszmények hanyatlásaként vetődik fel, melyek a történelmi érzék megingathatatlan alapjait képezték a többé-kevésbé korlátozott elbeszélések javára, melyek az egymástól független egyének fejlődéséről szólnak. A kérdés inkább magának az „elbeszélésnek”, vagyis a reneszánsztól öröklött diskurzus illetve ábrázolásmódnak a válságaként merül fel, ami azon a feltételezésen alapult, hogy létezik a beszéd, a leírás és a valós szövegekbe íródásának általános képessége. Ezen a módon úgy tűnik, hogy az „elbeszélés” fogalmának válsága a válság másik oldalát, a „méret” fogalmának válságát írja le, mely maga is egy mondhatni geometriai

UTÓIRAT // POST SCRIPTUM


72

elbeszélést, egy mindenki számára adott, a látható valóság mérhetőségéről folyó diskurzust képez. A nagy elbeszélések válsága végső sorban a „nagy”, mint ahogyan a „kis” elbeszélések válságának bizonyul a mikroelbeszélések javára. Hírt ad a dezinformálás korszakának beköszöntéről, melynek mértéktelensége, mérhetetlensége úgy viszonyulnak a „posztmodernitáshoz”, mint egykor a filozófiai problémamegoldás és a (festett, architektonikus stb.) képek felbomlása a felvilágosodás születéséhez. A méretfogalom válsága így az egészelvűség képzetének válságát fejezi ki, másként fogalmazva az alapvető, egynemű tér válságát, melyet már az archaikus görög geometria is áthagyományozott egy esetleges heterogén tér javára, ahol a részek és a törtrészek újra lényegessé válnak. Noha az alakzatok és az optikai tájékozódási pontok pusztulása és felbomlása minden lehetséges vándorlást és átalakulást lehetővé tesz, ám a városi topográfia szüntelenül megfizeti ennek az árát, pontosan úgy, mint ahogy a táj és a talaj viseli a mezőgazdasági üzemek gépesítési költségeinek terhét. Azonban ezeknek a formáknak a hirtelen megtörése, a sajátosnak és egyedülállónak az iparosodás okozta roncsai, az elővárosok széttelepülésével járó strukturális felbomlás mégis kevésbé érezhető a városi térben mint az időben, a városi jelenségek világosan érzékelhető sorozatosságában. És tényleg, a transzparencia már régóta elfoglalta annak a helyét, ahol korábban a „jelenségek” voltak fellelhetőek. A klasszikus perspektívák mélységélességét már a 20. század elejétől felváltotta az élenjáró technikák időmélysége. A moziipar és az űrutazás fellendülése nem sokkal a nagy sugárutak áttörése után játszódott le. Haussmann házsorait a Lumière fivérek képsorai, az Invalidusok házát a városi tértervezés érvénytelenítése követték. A képernyő hirtelen a tömegmédia terévé, kereszteződésévé lényegült át. Tanúi lehettünk az ábrázolásformák szabályos szétroncsolásának, a „stabil és tartós kép” jelenségének esztétikájától kezdődően (ami statikussága folytán jelenvaló) a múlékony (kinematikus és kinematografikus) „instabil kép” eltűnésének esztétikájáig. Azokat a formákat és volumeneket, amelyek hordozóanyaguk élettartamával egyidejűleg fennmaradtak, olyan képek követték, melyek tartamát kizárólag a retinán megjelenő képlenyomatok teszik ki... Hollywood sokkal inkább kiérdemelte, hogy urbanisztikai értekezések tárgya legyen, mint Venturi Las Vegasa, ugyanis az antikvitás színházvárosai és az olasz reneszánsz óta ez volt az első cinecittà, az élő és mozgó képek városa, ahol a dekoráció és a valóság, a földhivatal tervei és tervsorozatai, az élők és az eleven holtak végeredményben egymásba olvadtak. Itt az élenjáró technológiák még inkább, mint másutt, együttműködtek abban, hogy egy mesterséges téridőt hozzanak létre. Hollywood a filmes valótlanítás valódi Babilonjává, az illúzió iparterületévé, városrészről városrészre, sugárútról sugárútra vált az istenek alkonyának megjelenésévé, a megtévesztési technikák sikerévé. A megaprodukciók D. W. Griffith-nek köszönhető fellendülése folytatódott a várostervezési megalomániában, majd Disneylandben, Disneyworldben és az Epcot-Centerben csúcsosodott ki. Francis Coppola a Szívbéli (1982) c. filmjét a hollywoodi Zoetrope Company stúdióiban forgatta, melyben a jeleneteket az eredeti méretben megépített Las Vegas-i kulissza felvételeibe illesztette. A filmrendező a forgatásakor nem az igazi városhoz akart alkalmazkodni, hanem azt akarta, hogy a város alkalmazkodjon a filmhez – amivel messze felülmúlta Venturit. Ő ugyanis nem a kortárs építészet kettősségét domborítja ki, hanem a város és a városlakók „kíséretszerű” lényét teszi láthatóvá. A hatvanas évek utópikus „papírépítészeihez” Harryhausen vagy Trumbull speciális effektusainak videó-elektronikus építészete társult – és mindez pontosan akkor, amikor a komputer bevonulását ünnepelte az építészek tervezőirodáiba... „A videó nem azt jelenti, hogy látok, hanem hogy repülök”, nyilatkozta Nam June Paik. Ezzel a technikával a repülés többé nem az elméleti magasság, vagyis nem a méretbeállítás kérdése,

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

hanem optikai és elektronikus interfészt jelöl, ami valós időben működik, a képfogalom elengedhetetlen újradefiniálását vonva maga után. Ahhoz hasonlóan, ahogyan a filmmel egy időben kibontakozó repüléstechnika a vertikális nézőpontra való átváltás révén radikálisan átalakította az észlelést, úgy vonják maguk után az infografikai technikák a valós újraértékelését és ábrázolásait. Ezt egyébként a Tactical Mapping System alapján is ellenőrizni lehet: az amerikai honvédelmi minisztérium Defense Advanced Research Projects Agency által kiadott egyik videókazettájával Aspen városának egésze megtekinthető, melyben 54.000 kép lepergését gyorsíthatjuk vagy lassíthatjuk, változtathatunk az irányon és az évszakon, mint ahogy az ember a tévécsatornákat váltogatja. Így a város ballisztikai alagúttá változik, melyben a fegyver és a szem funkciói eggyé válnak... Ha tehát az építészetet eddig a geológiához, a természetes domborzati viszonyok tektonikájához mérték, melyben piramisokat, tornyokat és más neogótikus díszítményeket konstruáltak, mostanól kezdve csak a csúcstechnológiákkal mérik, melyek káprázatos teljesítményei mindan�nyiunkat száműznek a Föld horizontjáról. A metropoliszok egy pszeudo-kőkorszak „újgeológiái” vagy „Monument Valley”-i; nem többek kísértetjárta tájéknál vagy letűnt társadalmak maradványainál, melyekben a technika még szoros kapcsolatban volt az anyagok szemmel látható változékonyságával, és amelyektől a tudományok fokozatosan elidegenítettek bennünket. —— 1 2 3 4 5

Paul Virilio: La ville surexposée. In: L’espace critique. Paris: Bourgois 1984, 9–31. o. A szöveg eredeti címét aligha lehet jól visszaadni a magyarban. A francia surexposé túlexponálást jelent. Az exposer szótővel az exposer sa vie kifejezés is társítható, ami az „élet veszélyeztetését” jelenti, a s’exposer à un danger pedig a „veszélynek kitenni”, „veszélyeztetni” szókapcsolatokkal azonosítható. Az eredeti cím tehát egyaránt magában foglalja a „túlexponált város”, mint ahogy a „szerfelett veszélyeztetett város” jelentésrétegeit. (Az eredeti szöveg nem tartalmaz lábjegyzeteket, azok minden esetben a fordító megjegyzései.) Virilio itt a trame sajátos jelentéseire játszik rá. Technikai értelemben „raszter”, ruhaipari értelemben „behajtás” (ruhán). A franciában a történelem, amely a történetírás tárgya [Histoire], nagybetűvel íródik, ellentétben az elbeszélt történettel [histoire]. Virilio itt a valósághatás (effet de réel) fogalmára utal, melyet Roland Barthes bizonyos írásmódok magyarázatául dolgozott ki a realista regényekben, ahol a jelentőség előállítása visszalép a valóság optikai konstrukciójának ill. szimulációjának javára. Vö. Roland Barthes: L’effet de réel. In: Littérature et réalité. Paris: Seuil 1988, 81–90. o. A „nagy elbeszélések” vége a posztmodernitásban. Vö. Jean-François Lyotard: A posztmodern állapot. In: (Szerk.: Jürgen Habermas; Jean-François Lyotard; Richard Rorty): A posztmodern állapot. Fordította: Angyalosi Gergely. Budapest: Századvég 1993, 7–145. o.

THE DISRUPTION OF THE CITYSCAPE Even if a contemporary city may be still defined as a location or a geographical position, we should not mistake it for the contrast between the urban and rural, or that of the centre and the periphery. The concept that the fabric of the city possesses a well-defined site, orientation and direction, has not been self-evident for a long time now. The contours of the city did not break up with the flourish of suburbs: it was rather the fact that the contrast of intra muros and extra muros – especially in the wake of the revolutions of transport and cargo technology, as well as the new telecommunication devices – was neutralized meanwhile. This in turn resulted in the urbanization of the suburbs themselves. The phenomenon we are facing is actually a paradox in itself: the intransparency of the building materials converges to nil. At present structures resembling screens tend to appear in design organisation, where lightweight raw materials transparent like glass and various types of plastic substitute the wall system of facades; simultaneously, scheme studies are starting to contain carbon paper, transparent foil and plexi glass replacing the solid conveying medium of paper.


73

ÉSZLELETKÍSÉRLETEK HOMLOKZATOK TERVEZÉSÉVEL A NEW VISION SZELLEMI MŰHELYE szöveg text:

LOSONCZI ANNA

Az alábbi tanulmányban a New Vision (új látás, új látásmód, új víziók) kifejezéssel fémjelzett vizuális észleléssel foglalkozó alkotó csoportot mutatom be, a magyar alkotók (többek között Breuer Marcell, Moholy Nagy László, Kepes György) munkásságára helyezve a hangsúlyt. Az interdiszciplináris témában kutató-alkotó csoport szakmai eredményeinek példájával szeretném bemutatni a kutató-alkotó létforma előnyeit, és hogy van értelme kutatni és interdiszciplináris témákkal foglalkozni tervezőként, mert a szerzett ismeretek új szempontokat adhatnak az alkotáshoz. Két olyan épületet mutatok be, ahol a tervező (Breuer Marcell) tudatosan kísérletezik egy-egy korabeli új kutatási témával. A vizuális észleléssel foglalkozó építészeti kutatásoknak az 1930-as évektől kezdődően nagy jelentősége volt a Bauhaus-iskolában, majd a Chicagóban és New Yorkban alakuló tudományos és művészeti iskolákban. A hazai építészoktatásban méltatlanul kevéssé hangsúlyozzuk, hogy ennek a világhírű szellemi áramlatnak megteremtői között a magyar művészek vezető szerepet töltöttek be. Ők voltak annak a tudományos áramlatnak a megteremtői, mely ma is folytatódik a vizuális észlelés kérdéskörével foglalkozó nemzetközi tudományos vitában,1 és közülük valók azok a szinte egyedülálló építészek, akik kutatásaikat valós projekteken, épületeken is kipróbálták.

Interdiszciplináris kutatások és kutatás alapú tervezés Interdiszciplinárisnak nevezzük azokat a területeket, melyek több különböző tudományág vagy szakterület hatáskörébe együttesen tartoznak, és feltételezik mindegyik terület ismeretét, illetve a különböző szakterületek képviselői közötti kommunikációt és együttműködést. Az interdiszciplináris munkamódszer kisebb léptékben a különböző szakterületek képviselői közötti személyes találkozókat jelentheti, kisebb közös munkákat, egymás eredményeinek meghallgatását, közös gondolkodást. Nagyobb léptékben pedig tematikus konferenciákon való részvételt, publikációkon keresztüli tájékozódást és kommunikációt, internetes tematikus tudományos portálok szerkesztésébe való bekapcsolódást stb. A vizuális észlelés kérdéskörével foglalkozó művészeti és építésztervezői tevékenység is egy interdiszciplináris témakör, mely csak összefogott munka eredménye lehet; alkotók, művész-kutatók, építészek, tájépítészek, látás-kutató agy-biológusok, pszichológusok (környezetpszichológusok, kognitív pszichológusok stb.) közötti jól működő kommunikáción alapulhat. A „kutatás alapú tervezés” egy tervezési módszer, mely a tervezéshez kapcsolódó tudományos jellegű kutatási eredményekre támaszkodik, azokat felhasználja, vagy azokból gyűjt inspirációt. A kutatás és a tervezés közötti kapcsolatot sokszor nehéz megteremteni, mert a tudományos és a gyakorlati élet jellegéből fakadóan eltérő logikával dolgoznak, ezért ritkán kapcsolható ugyanazon személyhez a kettő egyszerre. A New Vision csoport a vizuális észlelés-kutatás kérdésköreit vizsgálta és fordította át alkotóművészeti kérdésekre, szinte egyedülálló példáját mutatva, hogy milyen eredményei lehetnek annak, ha a tervező és a kutató személye azonos, és ezáltal a tudományos gondolkodást folyamatos tervezési kísérletek egészíthetik ki.

XIX. ÉVFOLYAM / 107. SZÁM

A New Vision csoport szemléletmódja és programja A New Vision kifejezést Moholy Nagy László hozta létre, amikor ezt a címet adta 1938-ban megjelent könyvének. 2 Jelentését az új látás, új látásmód, új víziók kifejezésekkel írhatjuk körül, ami arra utal, hogy a korszak alkotói megismerik környezetünk vizuális észlelésének, látásának biológiai mechanizmusát, és ismereteiket felhasználják arra, hogy alkotásaikon keresztül másképp láttassák a világot. A kifejezés arra is utal, hogy ez a látásról való gondolkodás új. Az 1930-as évek végén Európából intenzív szemléletformáló és oktatási tevékenységet folytató művész generáció emigrált az Egyesült Államokba, többek között a Bauhaus iskola egyéniségei, akik Chicagóban, New Yorkban, Cambridge-ben (Harvard University, USA) művészeti iskolákat alapítottak. Moholy Nagy László 1937-ben Chicagóba költözött, mert felkérték a tengerentúlra áttelepült Bauhaus iskola, a New Bauhaus American School of Design irányítására. 1939-ben a Bauhaus tönkrement, ekkor néhány munkatársával megalapította a School of Design intézetet. Kepes György szintén 1937-ben költözött Chicagóba, Moholy felkérésére a New Bauhaus, majd a School of Design tanára lett, a Szín és Fény Tanszék vezetője. Majd 1946-tól a vizuális tervezés professzora a Massachusets Institute of Technology Építőművészeti és Tervezői Karán. 1967-ben megalapította a Center for Advanced Visual Studies intézményt Cambridge-ben (USA), melynek programját a tudósok és a művészek együttműködésének segítésére dolgozta ki. Breuer Marcell szintén 1937-ben került az Egyesült Államokba, amikor Walter Gropiusszal együtt meghívták a Harvard Egyetemre építészetet tanítani. Az oktatás mellett folyamatosan tervezett és épített, 1941-ig Gropiusszal dolgozott. 1946-ban New Yorkba költözött, hogy még intenzívebb építészeti tevékenységet folytasson. A New Vision generációjának gondolkodói és alkotói tehát intenzív szellemi kapcsolatban álltak egymással, követték és tanulmányozták a korszak vizuális érzékeléssel és észleléssel kapcsolatos kutatási eredményeit, és létrehoztak egy új típusú művészeti érdeklődést és formanyelvet. Amellett, hogy lépést tartottak a korszak tudományos eredményeivel, írtak, oktatási és alkotási programokat dolgoztak ki, az elméleti munka mellett párhuzamosan alkotói tevékenységük során annak gyakorlati alkalmazásaival is kísérleteztek. A New Vision egy közösen kialakított és folyamatosan fejlődő szemléletmód és módszer, alkotó munkához való hozzáállás, mely által megfogalmazódott egy sajátos vizuális művészeti oktatási és alkotói program. Célja, hogy a vizuális környezetünket kialakító művészeknek és a művészetet befogadó közönségnek új látásmódot mutasson, az akkori világ egyre összetettebb, széteső és kaotikus megjelenését olvashatóvá tegye, rávezessen a benne rejlő rend és vizuális egység megtalálására. A program kidolgozói úgy gon-

UTÓIRAT // POST SCRIPTUM


74

dolták, hogy az új látásmód tanítása alkotásokon keresztül lehetséges, és a korszak művészeinek, építész tervezőinek, alkotóinak az a feladata, hogy a világot összefüggéseiben és harmóniájában mutassák be. Ezért saját maguk is alkottak, és a művészeti képzések oktatási programján keresztül egy új szemléletű művészgenerációt neveltek fel.

A vizuális észlelés kutatás eredményeinek gyakorlati alkalmazása – építészeti példák A vizuális észlelés kutatások eredményeinek építészeti felhasználását Breuer Marcell két épülete példáján mutatom be, Sonit Bafna 2013-ban publikált könyvfejezete 3 és annak 2010-ben elkészült kézirata 4 alapján (a két írás tartalma részben eltér egymástól). Sonit Bafna írása azt fejti ki, hogy az ember figyelme kétféle módban működhet: az általános „felhasználói módon” kívül létezik egy másik figyelem típus is, mellyel leggyakrabban akkor találkozunk, amikor művészeti alkotásokat szemlélünk. Sonit Bafna szerint ilyenkor az ember tudatosan keresi az alkotó üzenetét, ezért a környezet vagy a tárgyak más tulajdonságai kerülnek az érdeklődése, ezáltal figyelme középpontjába. Mivel az épített környezet mindkét kategóriába beletartozhat – használati célú vagy művészeti tartalommal felruházott is lehet –, ezért a tervező feladata, hogy az ember általános felhasználói típusú figyelmét megváltoztassa, és elindítson egy folyamatot, melynek eredményeképp a szemlélő műalkotásként néz környezetére. A cikk Breuer Marcell atlantai könyvtárépülete kapcsán mutatja be ezt a folyamatot, miközben áttekintést ad a vizuális észlelés kutatás eredményeiről (a Breuer korában aktuális eredményekről, illetve azok mai vonatkozásairól). Azt fejtegeti, hogyan lehet a szemlélő figyelmét játékosan fenntartani, és egy épület izgalmasságát a figyelem irányításával előidézni.

Vizuális észlelés kutatások eredményeinek áttekintése (Sonit Bafna írásai alapján) 3,4 A következőkben Sonit Bafna idézett írásai alapján két épület észlelésének folyamatát, illetve azokban rejlő izgalmakat szeretném bemutatni. Ehhez azonban szükséges, hogy elöljáróban részletesebben foglalkozzak a látás biológiai folyamatával, ezért az épületek bemutatása előtt áttekintést adok néhány kutatási eredményről. A környezetből érkező vizuális információhalmazt a szemlélő érzékelő- és észlelőrendszere szűri. Nagy a különbség aközött, hogy mi áll a szemünk rendelkezésére – tehát mi van geometriailag jelen a látómezőnkben – és hogy ebből végül mi jut el az agyunk vizuális információt feldolgozó részébe. 5 Ez két biológiai-észlelési összetevő eredménye. Az egyik a szem működésével kapcsolatos: a retina különböző felépítésű részeire eső képpontokat a vizuális rendszer más részletességgel, más szempontok szerint dolgozza fel. A másik összetevő az ember figyelmének típusától függ, melyet a látás körülményei együttesen alakítanak. Az elmúlt 15 év kutatási eredményei szerint az ember két különböző „módban tud figyelni”. Szemünk (fejünk stb.) mozgatásával a körülöttünk lévő világot vizuálisan feltérképezzük. Ezt elképzelhetjük úgy, mint egy reflektorlámpa sugarát, ami végigpásztázza a környezetet. A fénysugár középpontjába eső pontokat más élességgel látjuk, mint koncentrikusan kifelé haladva, illetve a különböző távolságokban a látási viszonyok változásával a környezet más tulajdonságai kerülnek előtérbe. Reflektorlámpánkat tetszés szerint mozgathatjuk, mindig újabb és újabb környezet-darabot

1. ÁBRA

vonva a vizsgálat középpontjába. Retinánk felépítése is (megközelítőleg) koncentrikusan változik. A színek változására érzékeny csapok és a fényváltozásra érzékeny pálcikák aránya különböző. A retina közepe (fovea) az éleslátás helye, itt találhatók legnagyobb koncentrátumban a csapok. A környezet képpontjai közül erre a retinaterületre esnek a nézés középpontjától körülbelül 2°-os szögön belül eső részek. A környezet 15°-os szögön belüli területei a retina parafoveális területére esnek, ahol már kevesebb a csap, túlsúlyba kerülnek a pálcikák, így ennek a területnek az érzékenysége a színváltozások helyett áthelyeződik a fényváltozásokra. A nézés középpontjától számított 15°-nál távolabb eső képpontok a retina külső gyűrűjére esnek, ahol távolodva mind a csapok, mind a pálcikák száma csökken, és ezzel együtt csökken a fényváltozásra és a színek változására való érzékenység. A retina sejtjei az érzékelt információt az agy vizuális rendszerébe továbbítják. A

2. ÁBRA

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET


75

gatjuk le, ahol az élesen látott pontok körüli területet foltszerűen észleljük, és szemünk vagy fejünk (akár testünk) mozgatásával folyamatosan változtatjuk az éleslátás és a hozzá tartozó periférikus mező helyét.

A nézés mintázatának rögzítése szemmozgás vizsgáló berendezéssel

3. ÁBRA

csapok és a pálcikák különböző agyterületekhez kapcsolódnak. Ez azt eredményezi, hogy vizuális rendszerünk a környezetet színváltozások és fényváltozások rétegeire bontja, és e két tulajdonságot párhuzamosan, különböző helyen dolgozza fel. A szakirodalom a színváltozásra vonatkozó információt magas frekvenciájú rétegnek nevezi, a fényváltozásokra vonatkozót pedig alacsony frekvenciájú rétegnek. A magas frekvenciájú réteg tartalmazza a vizuális környezet finom részleteit, míg az alacsony frekvenciájú réteg a környezet foltszerű (sötét–világos) absztrakciója. A csapok és pálcikák koncentrikusan változó eloszlásából tehát az következik, hogy a környezetünk pásztázásakor a nézés középpontjának inkább a részleteit látjuk (magas frekvenciás információt), míg attól távolodva inkább foltszerű, fény-árnyék típusú információ áll rendelkezésünkre (alacsony frekvenciájú réteg). Ezeket a rétegeket egy számítógép is szét tudja választani. A szemléltetés kedvéért az 1. ábrán ugyanazon épület magas és alacsony frekvenciájú információ rétegeit láthatjuk, a 2. ábrán pedig egy modellt, amely azt szemlélteti, hogy hogyan „láthatjuk” az épületet a valóságban, amikor az épület bejárata felé nézünk. Az éles látás helye tehát a nézés középpontja, ahol a környezet részleteit érzékeljük-észleljük. A nézés középpontjának környezete pedig a periférikus látómező, ahol a látvány finom részletek helyett inkább világos-sötét foltokra bomlik. A nézés középpontja folyamatosan változik aszerint, ahogy a szemlélő azt irányítja. A nézés mintázata fixációkból és szakkádokból áll. A fixációk azok a pontok, ahol a szem középpontja megpihen, a szakkádok pedig a köztük lévő időszakok, amikor a szem egyik pontból a másikba mozog. A fixáció időszakában eljut hozzánk a látott képből érkező vizuális információ, ezzel szemben a szakkádok közben nem, bár ezek az időszakok sokkal rövidebbek. Tehát a környezetet pontok mentén tapo-

XIX. ÉVFOLYAM / 107. SZÁM

Ezt a mintázatot szemmozgás rögzítő berendezéssel tetten érhetjük. A 3. ábrán látható képsorozat Breuer Marcell West Haven-i épületének nézési mintáit mutatja. 2010-ben az ELTE Szociológia Intézetben vizsgálatot dolgoztunk ki az épített környezet ritmusa és a „nézés ritmusa” közötti összefüggések felderítésére.6 A vizsgálati személyek képernyő elé ültek, és az épület homlokzatának képét nézték. Lézeres műszer mérte a szem mozgását, a fixációk helyét és idejét. A körök mutatják a különböző fixációkat, a méretük mutatja a fixációk hosszát, a műszer rögzítette a fixációk sorrendjét is. Látható, hogy nem mindig tapogatjuk le éles-látó fixációkkal a teljes látványt, sokszor elég, ha a kép fennmaradó része csak a periférikus látómezőbe esik bele. Előzetes tapasztalatainkat felhasználjuk, amikor döntést hozunk arról, hogy érdemes-e még tovább pásztázni a képet, vagy elegendő információhoz jutottunk. Ez a nézés körülményeitől is függ, különböző szituációkban különböző feladatunk lehet és eltérő érdeklődésünk. Mi motiválhat tehát arra, hogy nézésünk középpontját arrébb mozgassuk? Az épített környezet gyors feltérképezése és megértése például alapvető igényünk. Könnyen megérthető, logikusan strukturált épületeknél, mint a fent bemutatott Breuer-épület, ezt kevés szemmozgással elérjük. További pásztázásra motiválhat például egy speciális feladat. A mindennapi élet sok ilyen feladat elé állítja a szemlélőket. Fontos lehet egy épület bejáratának feltérképezése, vagy például a nyílásokon keresztül annak vizsgálata, hogy van-e élet odabent. Belső motiváción kívül külső körülmények is befolyásolhatnak. Felkeltheti például valami az érdeklődésünket a periférikus látómezőben. Ebben az esetben az építész tervezőnek fontos szerepe van tekintetünk irányításában. Breuer Marcell az atlantai könyvtárépület homlokzatának tervezésekor például a periférikus látómezőbe helyezett váratlan „eseményekkel” irányítja és tartja fenn a szemlélő figyelmét.

Breuer Marcell: Atlanta Public Library (USA, Georgia) 1971–1976 (Sonit Bafna írásai alapján) 3,4 A tervező az épület homlokzatainak geometriáját és méreteit aszerint alakította ki, hogy mekkora területet tud befogadni a közeledő, vagy az épület mellett elhaladó járókelő fókuszált és periférikus látómezője. Minden olyan ponton, ahol a szemlélő fixálja a tekintetét, a periférikus mezőbe kerül valami olyan információ, ami arra inspirálja, hogy nézzen oda, tehát helyezze át az éleslátás helyét az épület egy új részletére, és ezáltal változtassa meg azt a területet is, ami a periférikus látómezejébe beleesik. Mivel az új pontra fixálva újra talál valamit a periférikus mezőben, mindez egy szüntelen tekintetvándorláshoz vezet. Ahhoz, hogy a periférikus mezőben észrevegyünk valamit, a tervezőnek ismernie kell a látásnak azt a tulajdonságát, hogy a periférikus területen foltokat, világosság–sötétség különbségeket detektálunk. Hiába helyezne tehát el apró részletekben rejlő izgalmakat, azt a periférikus mezőben nem vennénk észre, és nem indulna el a tekintetvándorlás folyamata. Breuer a könyvtárépület tervezése közben azon kísérletezett, mit jelenthet épülethomlokzat elemeire lefordítva ez a követelmény. A világos árnyalatú és monolitikus hatást keltő függőleges felületekre úgy helyezte el a nyílásokat, hogy azok mérete és

UTÓIRAT // POST SCRIPTUM


76

4. ÁBRA

5. ÁBRA

6. ÁBRA

egymáshoz való viszonya elindítsa ezt a vizuális figyelemmel való játékot. A 4. ábrán az apró körök mutatják a fókuszált éles látás helyét, a közepes méretű körök a parafoveális látómezőt, a nagy körök pedig azt a területet, mely az adott fixációs ponthoz tartozó periférikus mezőbe esik (általános járókelői távolságból). Ha ebbe a külső mezőbe kerül valami figyelemfelkeltő információ, akkor az arra ösztönzi a szemlélőt, hogy tekintetét áthelyezze. Ezzel új periférikus területek kerülnek a látótérbe. A képen látható, hogy a nagy körök érintik egymást. Olyan távolságra találhatóak tehát a sötét-világos váltások, melyek még épp érzékelhetőek a periférikus mezőben. Az 5. ábrán láthatók azok a kompozíciós elemek, melyeket a tervező a homlokzaton alkalmazott (aszimmetria, egyensúly, ismétlés, ritmus, kontraszt, transzparencia stb). Egyes elemek előtűnnek a háttérből, majd mások válnak hangsúlyossá. Elemek közötti viszonyok fogalmazódnak meg, majd kifejtésük elmarad. A pillanatnyi központosság érzetét felülírják a periférián megjelenő hangsúlyok, és elbillentik a kompozíciót.

rinti feldolgozásával foglalkozik. A 8. ábra képsorozatán látható, hogy a homlokzat képe milyen rétegekben jut el hozzánk a retina és az agy vizuális rendszerének felépítése eredményeként. 7 A homlokzatot Breuer úgy tervezte meg, hogy alacsony és magas frekvencián egymástól nagyon különböző geometriai információhoz jusson a szemlélő. Alacsony frekvencián a homlokzat horizontális tagolású, míg magas frekvencián vertikális. A különböző frekvenciarétegek egyidejű észlelésénél a köztük lévő különbség feszültséget, ambivalenciát és ezáltal vizuális izgalmat kelt.

Breuer Marcell: Armstrong Rubber Company, West Haven (USA, Connecticut) 1965-69 (Sonit Bafna írásai alapján)3,4 Az épület külső megjelenése azt a látás-kutatási eredményt használja fel (az építészet történészek szerint), mely a látott kép frekvenciák sze-

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

Perspektívák Példát láttunk tehát arra, hogyan működhet együtt egy alkotói szellemi közeg, hogyan lehet bekapcsolni kutatási eredményeket alkotásokba, és a különböző szakterületek eredményeit hogyan lehet bekapcsolni a gondolkodásba. A társterületektől szerzett információk felhasználásával hogyan idézhetünk elő építészeti izgalmasságot, és ezáltal újfajta építészeti élményt. Az alkotótársak közös munkája és a közös gondolkodás hogyan alakítja ki az egymás iránti érdeklődést és tiszteletet. A New Vision csoport modellezi azt az ideális alkotó közeget, amely egy különleges időszakban ki tudott alakulni, és talán felébreszti bennünk egy hasonlóan intenzív és inspiráló szellemi összefogás igényét.


77

7. ÁBRA

(A tanulmány a BME Építőművészeti Doktori Iskolája számára készült disszertáció VIII. fejezete. Témavezetők: Pálfy Sándor DLA, Dúll Andrea PhD. Habil. A disszertáció egy része a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával készült. A kutatás 2014 évben a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 Nemzeti Kiválóság Program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.) A fotók a 3. ábra kivételével Sonit Bafna 3. és 4. jegyzetben közölt művéből valók, készítette Sonit Bafna és és Myung Seok Hyun, Georgia Institute of Technology, Atlanta ——

1 Sonit Bafna: Visual Seminar, PhD elective course, Georgia Institute of Technology, Atlanta, 2011 2 László Moholy-Nagy: The New Vision: Fundamentals of Bauhaus Design, Painting, Sculpture, and Architecture, New York, 1938 3 Sonit Bafna: Attention and Imaginative Engagement in Marcel Breuer’s Atlanta Public Library; könyvfejezet: Rethinking Aesthetics – The Role of Body in Design, szerkesztette: Ritu Bhatt; 2013 4 Sonit Bafna: Imaginative Perception in an Everyday Setting: The Modalities of Attention in Marcel Breuer’s Atlanta Public Library; könyv munkaközi címe: Everyday Aesthetics and Cognition – The Role of Body in Design, szerkesztette: Ritu Bhatt; 2010 kézirat (a végleges verzióból több, számunkra fontos részlet kimaradt a kézirat változathoz képest) 5 lásd az alábbi írásokban: Michael Baxandall: Fixation and distraction – The nail in Braque’s Violin and Pitcher, London, Phaidon, 1994, Arien Mack, Irvin Rock: Inattentional Blindness, 1998; James E. Cutting: Reconceiving Perceptual Space (könyvfejezet: Looking into pictures – An interdisciplinary approach to pictorial space, 2003; Donald D Hoffman, Manish Singh: Vision – Form Perception; James E. Cutting, Peter M. Vishton: Perceiving Layout and Knowing Distances: The Integration, Relative Potency, and Contextual Use of Different Information about Depth, 1995 6 Az épített környezet ritmusa és a „nézés ritmusa” közötti összefüggések – kísérlet szemmozgás mérő berendezéssel, közös kísérlet kidolgozása szociológia hallgatókkal. 2010 ELTE Szociológia Intézet, "A tekintet szociálpszichológiája", témavezető: Illés Anikó PhD pszichológus 7 Úgy, ahogyan az 1. ábrán.

XIX. ÉVFOLYAM / 107. SZÁM

8. ÁBRA

PERCEPTION EXPERIMENTS ON FACADE DESIGNS AND THE INTELLECTUAL WORKSHOP OF THE NEW VISION ARCHITECTURE AND PERCEPTION PSYCHOLOGY In this study I am presenting the group of creative professionals specialized in visual perception referred to as the New Vision (new sight, new approach, new visions) with special emphasis on the works of its Hungarian members (among others, Marcell Breuer, László Moholy Nagy, György Kepes). I wish to survey the highlight the advantages of researchingcreating lifestyles via the examples of the professional achievements of the team researching and creating in interdisciplinary themes. I intend to prove the meaningfulness of research and studies in interdisciplinary topics for designers as the knowledge acquired may provide new viewpoints for creation. Architectural research work dealing with visual perception have gained significance since the 1930s on first in the Bauhaus, then in science and art schools based in Chicago and New York. Hungarian artists played a key role amongst the founders of this world-famous intellectual-spiritual movement by establishing the scientific trend which still prevails as of today in the international scientific debate on visual perception1 and some of them are the almost unique architects who have also tested their research in genuine projects or buildings.

UTÓIRAT // POST SCRIPTUM


78

PETER HALLEY: HETEROTÓPIA L’ACCADEMIA DI BELLE ARTI DI VENEZIA, VELENCE, 05. 07. – 08. 10. szöveg text:

BOTZHEIM BÁLINT

fotók photos:

SZEGŐ HANNA

A képzőművészeti biennálé ideje alatt Velence valóságos műtárgyraktárrá változik. Szerte a városban kiállitások várják a látogatót, rengetegen kihasználják ezt az időszakot, hogy a biennálé flow-jához csatlakozzanak. A Grand Canalét határoló földnyelv tenger felé néző részében, a Zattere egyik volt sóraktárában található a Velencei Művészeti Akadémia egyik külső kiállítóterme. Peter Halley amerikai képzőművész most itt kapott lehetőséget egy installáció és kiállítás megalkotására az Akadémia és a Flash Art magazin közös felkérésére, a kurátor Gea Politi, a Flash Art magazin főszerkesztője. A negyven méter hosszú kiállítótérben nyolc szobát hozott létre Halley, és három művészt kért fel a közreműködésre. Az első négy szoba teljes egészében Halley keze nyomát viseli. Az 5. szobában Andrew Kuo munkái láthatók a falakon, a 6. és 7. szobában Lauren Clay alkotása került főszerepbe, a nyolcadikban R. M. Fischer szobra látható. A műveket kísérő szövegeket Elena Sorokina írta. Mindezt Halley egy olyan installációban helyezte el, amely ide-oda mozog a valós és a virtuális között határán. Pedig nem is digitális eszközökkel, hanem fényekkel, térhatásokkal éri el, hogy a látogató ne lehessen biztos a pozíciójában. Ez a terület már a térpszichológia fennhatósága alá esik, Halley tudatosan használja a térnek az emberre gyakorolt hatását. Hogy digitális korunkban mit jelent a valóság, arról többek között Antoine Picontól 1 olvashattunk válaszokat. Halley azonban saját narratívát épít fel erre. A kiállítás címe egyértelmű utalás a Foucault-i heterotópia fogalomra, amelyről az 1967-ben megjelent Eltérő terek című írásában elmélkedik.2 Foucault a fogalom korábbi, orvostudományi jelentéséből is kölcsönzött. Az orvosi definíció azt az egyébként normális szövetet jelöli ezzel a kifejezéssel, amely nem a normális helyén, hanem valahol ott jelenik meg, ahol nem kellene lennie. Klasszikus esete, amikor az agy szürkeállománya a fehérállomány mélyére kerül. A szó görög jelentése: rendellenes helyen lévő. A kiállítás helyszínválasztása is egybecseng a heterotópia fogalmával: nem a biennálé területén, hanem a város egy távolabbi pontján helyezkedik el. Halley installációjában az első szembetűnő momentum, hogy a tér nem decentralizált, hanem előre eltervezett és hierarchikus, az egyes szobákat csak a másik szobán áthaladva közelíthetjük meg. A befogadás folyamata is pontos dramaturgiát követ, időbelisége okán egymás után átélhető élményekké fűzi össze a teret. A hatások irányításának hangsúlyozása, az élménymanipuláció kimondatlanul is korunk kritikájaként jelenik meg. Foucault a hierarchia fogalmát a középkor tereinek egymáshoz való viszonya értelmezésére alkalmazza. A szent és profán, a védett és a kitett terek pozíciójukban, a világban elfoglalt helyük tekintetében is egymás fölött-alatt helyezkedtek el, lokalizációjuk jellemezte a középkori teret. Ebből jelentett továbblépés a Galileivel bekövetkező fordulat: a tér kitágult, az abszolút pozíciók relatív koordinátává váltak. Eltűnt az egyetlen, abszolút nézőpont. Halley azonban a Foucault által már felszabadított teret újra hierarchizálja, abszolúttá teszi ezzel az installációval. Heterópiája tehát kötött rendszer, a mai világunkat láttató, egyetlen, kiemelt nézőpont. Foucault-t olvasva meghatározó élmény az a fajta lelemény, ahogyan felismeri a világban a különleges tereket, melyek az átlagtól eltérő helyzeteket, viszonyokat hoznak létre. Foucault szerint ilyen tér jelenik meg egy teljesen hétköznapi helyen: a tükörben látott képben. Itt össze-

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

kapcsolódik a heterotópia az utópiával. A tükörben látott helyről tudjuk, hogy hol helyezkedik el, belépni mégsem tudunk, így tökéletesen megtestesíti a nem-helyet, az utoposzt. Ugyanakkor a tükörben látott kép nem más, mint a világunk leképezése. A tükörben az ismert világunk olyan helyen nyilvánul meg, ahol nem kellene léteznie – a hétköznapi egy nem hétköznapi helyen látható. Halley kiállításán a tükör konkrét fizikai valójában ugyan nem jelenik meg, de mélyen átélhető az a tapasztalat, amelyben Foucault egyesülni látja az utópia és a heterotópia fogalmát. A kiállítás első egysége az a négy terem, amelyekben Halley a korábbi munkáihoz készített rajzi tanulmányokat mutatja be. Ezekben a


79

heterotóp terek keresésével találkozunk. A témák között felbukkan a börtönök világa is, amit Foucault a válság heterotópiákat felváltó, úgynevezett deviancia heterotópiák közé sorol. A válság heterotópiák leginkább a primitív társadalmakat jellemezték, azoknak az egyéneknek voltak fenntartva, akik a társadalom egészéhez vagy szűkebb környezetükhöz képest a válság állapotában voltak: öregeknek, kamaszoknak, vagy akár a menstruáló nőknek. A deviancia heterotópiák ebben a rendszerben a deviáns viselkedésű egyének számára létrehozott helyek, mint például a börtönök, pszichiátriák. Halley nem véletlenül foglalkozik a börtönökkel, arra hívja fel a figyelmet, hogy hétköznapi világunk is börtönné vált: a marketing által ránk eröltetett manipulált élmények börtönévé. A manipuláció természetét elemzi tovább a következő termekben. Az ötödik teremtől a heterotópia más megvilágításba került, Andrew Kuo digitális printjein keresztül a térnek az emberre gyakorolt hatása kerül a középpontba. Maguk a nyomatok az optikai illúzió eszközével élnek, színes sávok váltakoznak egymás mellett, melyekből alakzatok rajzolódnak ki. Az op-art művészet ismert mechanizmusa itt is bekapcsol: ha sokáig nézzük a képeket, mintha meg is mozdulnának, mintha saját belső terük lenne. Alattuk a jelmagyarázat jelentéseket, érzeteket, sőt történeteket társít a színekhez. Wilhelm Wundt német pszichológus, fiziológus már a 1800-as évek közepén foglalkozott az érzetek kialakulásának folyamatával. Leírta, hogy a pirosság és a kerekded forma érzete már az alma látványa után is kialakul, és az ízérzet révén a kellemesség fogalma is társul hozzá. Nemcsak a tárgyak, hanem a terek is érzeteket keltenek, mégpedig a tudatunk több szintjén is. A térről alkotott fogalmaink legalább kétféle csoportot alkotnak. Az egyikbe azok az érzetek tartoznak, amelyek a testünk által determinált térérzékelés nyújt, itt tehát az érzékelés belülről kifelé irányul. A percepció révén

XIX. ÉVFOLYAM / 107. SZÁM

felosztjuk a teret, a fent-lent, jobb-bal, elöl-hátul fogalmak hat térrészt határoznak meg magunk körül. A másik csoportba azok az érzések sorolhatók, amelyeket a különféle terek megtapasztalása során élünk át. Andrew Kuo ez utóbbival foglalkozik grafikáiban. Ugyanakkor az optikai illúzió alkalmazása szándékoltan elbizonytalanítja a látogatót, előbbutóbb már nem tudjuk eldönteni, hogy illúzió vagy valóság, amit látunk. A filozófia egyik alapkérdése ez, aminek mélységeibe először Descartes merült alá. 3 Ő azonban végső soron talált egy biztos alapot, és ezzel megerősítést a maga korának racionalista világképéhez. A 20. században viszont Guy Debord 4 rámutatott, hogy a társadalom mozgatórugója az uralkodó rendszer által tudatosan megteremtett és fenntartott illúzió, a spektákulum. Andrew Kuo a képeivel nemcsak illúziót hoz létre, ami a kétféle jelmagyarázatból is kitűnik: a színekhez egyrész érzeteket társít, ezzel kommunikálva, hogy az elénk tárt képnek tudatosan alkalmazott kódrendszere van, amivel meghatározott érzeteket fog kelteni a nézőben. Ugyanakkor a színekhez cselekvéssorokat is társít, pontosan definiálja, hogy melyik szín milyen cselekvéssorra fog minket predesztinálni. Ezzel tudatosítja, hogy a mai világban illúzió és manipuláció összeér, a globális befolyásolás a tudatalattink mélyéig hatolhat.

UTÓIRAT // POST SCRIPTUM


80

A következő teremben Lauren Clay munkáit láthatjuk. A színeket itt fekete-fehér világ váltja fel, hullámzó vonalak, melyek az egész teret, a falakat, a padlót és a mennyezetet is kitöltik. A tér közepét egy hasáb alakú test foglalja el. Ez nem statikus állapot, bár az installáció nem mozog, de méretei révén szinte felfalja a teret, minden mást a terem széle felé présel. A tér feletti uralmat egyre inkább megszerző tárgy a szuperszámítógépeket idézi, ahogyan a rendelkezésre álló földi terünk irányítását egyre inkább az algoritmusok veszik át. Eldöntik, hogy melyik részvény árfolyam emelkedjen vagy süllyedjen, és ezáltal globális folyamatokat befolyásolnak. A tőzsde még szűk mozgástér, ezeket az algoritmusokat annak érdekében hozták létre, hogy a kereskedést segítsék. William Gibson regényében, a Neurománcban 5 egy svájci bank szuperszámítógépe át akarja venni az irányítást. Virtuális személyiségeket hoz létre, majd őket irányítva a valós világban köt üzleteket, hús-vér embereknek ad megbízást (és persze jól megfizeti őket), hogy a céljai érdekében cselekedjenek. Mi választja el ettől a mi jelenlegi civilizációnkat? A kódok, amiket folyton meg kell adnunk a különféle digitális tartalmakhoz, leveleinkhez történő hozzáféréskor, nem csak embertársaink kiváncsisága, de már a gépek ellen is védnek. A Captcha ábrákba rejtett Turing-tesztek is azt szolgálják, hogy bizonyos műveleteket csak ember végezhessen, gép ne férjen hozzájuk. Az utolsó teremben magányosan világít R. M. Fischer automata robotja. Itt az installáció lecsendesül. Ez a tér Halley heterotópiájában kitüntetett helyzetet foglal el. Ide érkezünk meg, ez a téri hierarchia csúcsa, a legfelső szint. Tulajdonképpen a heterotópia eddigi tere véget ért, a robot egyedül áll a semmiben, a hátteret a sóraktár csupasz falai adják. Lehetne az is a terem címe, hogy a robot magánya. De robot

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

ez? Vagy kiborg? Antropomorf jegyeket is mutat, nem tudni hát, hogy ember-gép vagy csak gép. Téren kívüli helyzete azt mutatja, hogy az ember saját magát zárja ki a térből, ha hagyja, hogy az általa létrehozott mesterséges intelligencia vegye át az irányítást. Így Halley installációja felkiáltójellé válik a Zattere terében. —— 1 2 3 4 5

Antoine Picon: Mi a valóság a digitális tervezők számára? in: Magyar Építőművészet 2015/4 Michel Foucault, Más terekről, 1967, ford.: Erhardt Miklós, in: http://exindex.hu/index. php?page=3&id=253#2sym , utolsó elérés: 2019.10.18. René Descartes: Értekezés a módszerről, 1637, ford.: Zemplén Jolán, in: http://mek.niif.hu/ 01300/01321/01321.htm , utolsó elérés: 2019.10.18. Guy Debord: A spektákulum társadalma, ford.: Erhardt Miklós http://www.c3.hu/~ligal/ spekt%20tars%20liget%2011%20print.pdf , utolsó elérés: 2019.10.18. William Gibson: Neurománc, ford. Ajkay Örkény, Valhalla Páholy Kft., Bp., 1992

PETER HALLEY: HETEROTOPIA L’ACCADEMIA DI BELLE ARTI DI VENEZIA, VELENCE MAY 7th-AUGUST 10th During the time of the fine arts biennale Venice turns into a genuine store of art pieces. All over the town exhibitions welcome visitors, and many visitors take advantage of this period to join the flow of the biennale. In a certain part of the slip of land bordering Grand Canale one of the exterior exhibition rooms of the Venetian Arts Academy is housed in one of the former salt halls of the Zattere. Peter Halley, American artist has now been given the chance to create an installation and an exhibition at the joint invitation of the Academy and Flash Art magazine. The curator of the project is Gea Politi, chief editor of the Flash Art magazine.


81

XIX. ÉVFOLYAM / 107. SZÁM

UTÓIRAT // POST SCRIPTUM


____ TERV PLAN

____

GANZ FUTURO DIPLOMATERV, SZIE YBL MIKLÓS ÉPÍTÉSTUDOMÁNYI KAR, 2019 — terv concept: TRINH HAI DANG —

konzulens consultant:

MSc diplomám témája a józsefvárosi Ganz negyed fejlődésének egy lehetséges utópiáját mutatja be. Ez funkcionális, urbanisztikai és társadalmi fejlődést jelent. A helyszín kiválasztása fontos számomra, mivel kiskorom óta segítek a szüleimnek, akik itt dolgoznak, és naivan figyeltem a városrész változásait. Ezek a tényezők motiváltak abban, hogy elkészítsem a Keleti Kulturális-Kereskedelmi Központot, más nevén Ganz Futuro első ütemét. A Kőbányai út mentén lévő területen 1867ben átadásra került a Magyar Királyi Vasút első pályaudvara, mely 1885-ig budapesti főpályaudvar volt. 1925-től a MÁVAG, 1959 januárjától pedig megalakult a Ganz-MÁ-

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

DR. MARKÓ BALÁZS

VAG, az ország második legnagyobb gyára 42 hektáros területen. Az 1987-ben megszűnt Ganz-MÁVAG 300 épülete közel 140 magántulajdonba került. Napjainkban a kis területen megmaradt Ganz Holding mellett első generációs, leginkább távol-keleti bevándorló kereskedő családoknak ad helyet, akik utcafronton és az üzemcsarnokokban kialakított földszintes házakban nyitottak üzleteket. A Ganz negyed egy rendezetlen, a környezetétől izolált területnek számít Budapesten, nem alakul ki párbeszéd a környezettel, ezért sokan idegenkedve kerülik ki. Építészeti koncepcióm egyik legfontosabb lépése a meglévő terület megtartása, és nem lerombolása. Ez azért fontos, mert itt már kialakult egy olyan életforma, közlekedésrendszer stb., ami értéket képvisel Budapest ezen pontján,

és nem lenne javasolt bármilyen formában közvetlenül beleavatkozni. Következő lépésem egy új, vertikális urbanisztikai réteg létrehozása, ami a meglévő Ganz terület felett terül el, és abból új funkciók és kapcsolódási pontok jönnek létre. Az új réteggel a Ganz negyed generációváltása következik. Azért tartom fontosnak a kulturális funkciót, mert az itt élő, dolgozó kereskedők minden nap dolgoznak, és nincs idejük kulturális tevékenységekre is. Az új funkció kapcsolatot teremt, beinvitálja a külső látogatókat és megszünteti az izoláltságot. Az a vízióm, hogy az eljövendő évtizedekben totális digitális és automatizált kereskedelem lesz, a meglévő üzletek átalakulnak „látványraktárrá” és logisztikai helyszínné, a kereskedők pedig felköltöznek és a kereskedelem,


83

vagyis már az üzletkötés és az újonnan létrejövő funkciók az új helyszínen történik meg. Az újonnan létrejött szövetből egy híd közlekedőrendszert alakítok ki, melyből létrejön egy zöld park terület és sétány. A nyolc különböző funkciót ellátó épületet hidak kötik össze. A funkciók: automatizált parkolóházak, 100% elektromos töltőállomásokkal; sport- és rekreációs központ; oktatási és integrációs központ és tudástár; „Zöldkapu” fogadóépület és kiállítótér; gasztrocenter; szerver- és energiaellátó park; digitális kereskedelmi iroda. E nyolc épület képviseli a Ganz negyed új generációs funkcióit, melyek a rossz állapotú, ám szerkezet-stabil Ganz negyed épületei fölé emelkednek. Az új épületrészek a meglévő Ganz negyeden belülről is és kívülről is megközelíthetők. A régi és az új, modern épületek közötti állandó kapcsolatot liftek és rámpák biztosítják. Az épületek önfenntartók, megújuló energiaforrásból gazdálkodnak, így a külső energiaszükségletük minimális. Az átalakulás, generációváltás nem gyors folyamat. Ütemesen kell fejlődnünk, fejlesztenünk… és amikor már mindenki már az új helyen dolgozik, a meglévő Ganz negyed területe konzerválja és alakítja magát, „skan-

TERV // PLAN

zenként” működik tovább, bemutatja a helyszínt a látogatóknak, a következő generáció korosztályának a városrész értékét, történelmét, hogy hány ezer embernek adott munkát, hány bevándorló család kezdett itt új gyermekeik jobb jövőjéért dolgoztak, és hogyan fejlődött multikulturális központtá.

GANZ FUTURO DIPLOMA DESIGN, SZIE YBL MIKLÓS FACULTY OF ARCHITECTURE, 2019 The topic of this scheme is a potential utopia of the development of the Ganz district in Józsefváros. This means both functional, urbanistic and social development. The area concerned is a disorganised one isolated from its environment in Budapest, lacking a discourse with the context, which is the reason why many people avoid it. The concept focusses on the preservation of the existing area whilst creating a new vertical urbanistic layer spreading above the existing Ganz zone from which new functions and nexus points will grow out.

2019 / 05


____ PASSZÁZS PASSAGE

____

AZ „ÚJ SZÉPSÉG” ÉPÍTÉSZETE TALLINNI ÉPÍTÉSZETI BIENNÁLÉ, 2019. 09. 11. – 11. 17. — szöveg text: ZSOLDOS ANNA —

fotók photos:

TAB2019

A szépség igenis számít – hirdeti már a címével is a 2019-es Tallinni Építészeti Biennálé. A szeptemberi nyitó hét programjaiban konferencia, szimpózium és egyéb szatellit-események foglalkoztak a szépség fogalmának és az építészet kapcsolatának kérdésével. A Tallinni Építészeti Biennálé egyik karakteres jellemzője, hogy fő pilléreit – a főkurátori programot, a köztéri installációt, az egyetemek közötti versenyt, valamint egy ötletpályázatot Tallinn két sarkalatos negyedére – és a kísérő programokat is nyilvános felhívások alapján az Észt Építészeti Központ kurátorai zsűrizik, és ők választják ki, illetve nyújtanak keretet a biennálé szervezőiként és lebonyolítóiként a nagyszabású eseménysorhoz. Az idei év főkurátora, Dr. Yael Reisner Londonban élő építész – tervezői praxisa mellett több nemzetközi hírű intézmény, köztük a UCL Bartlett School of Architecture és az AA School professzora – hozta magával az építészeti szépség témájának vizsgálatát, ami kutatásainak tárgya és egy-

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

ben a szeptember végén megjelenő könyvének témája is. A főkurátor személye nem csak a biennálé tematikáját – és vele a konferencia tárgyát – jelöli ki, hanem a saját koncepciója alapján megrendezett kiállítás jellegét is, ami hagyományosan az Észt Építészeti Múzeumban kap helyet. A biennálé alappillére tehát a kurátori kiállítást vezető koncepció, melyet az idei évben Reisner alakított ki munkatársával, Barnaby Gunning londoni építésszel, illetve Liina Soosaarral, az Észt Építészeti Központ kurátorával. A tárlat különböző építészek és tervezőirodák meghívásával az építészeti esztétikum és a lakhatás viszonyaira sorakoztat fel alternatívákat, ötleteket. Főleg pavilon méretarányú installációkat láthatunk, ami ideális a térképzésre és az építészeti ötletek szabad megfogalmazására, s egyben olyan absztrakciója az építészetnek, ami fizikailag is befogadható. Az Észt Építészeti Múzeum tereiben egy-egy koncepcióval vonult fel a japán Sou Fujimoto, Ausztráliából a SOMA és a March Studio, Észtországból a KTA-Ott Kadarik, Mihkel Tüür

és Kadri Kerge, az USA-ból Elena Manferdini, Nagy-Britanniából a Space Popular és Paula Strunden, a sort Reisner és Barnaby Guning közös installációja zárja. A bemutatott munkákat a technológiai szépség, a program által generált forma esztétikuma fogja össze, emellett pedig a kiállítás egyfajta új vizuális érzékelés befogadásra ösztönöz. Az installációkat egységes vizuális keretbe fogja a Tallinnra jellemző nyírfák valós és metaforikus megjelenítése. A fekete háttér előtt álló teret fehér nyírfatörzsek erdeje nyitja és Arne Maasik észt művész méretes pannója zárja, egy nyírfaerdő fekete-fehér fotójával. Köztük mint egy erdőben bóklászunk az építmények között. A koncepció egyik kulcsmotívuma az egyszerre több érzéket bevonó élmény, és ezt sikerrel hozza a tapintható, hallható, szagolható környezet, Paula Strunden, a Bartlett School of Architecture frissen diplomázott építésze VR technikára épülő Talking Trees of Tallinn című munkája, ami egybefogja a kiállítás hat installációját az „érzékek birodalmában”. A VR élményen keresztül a modellek az épületekhez kötődő virtuális világot tárják a néző elé, ahogy az installációk makettjeit megérintjük, a nyírfákkal körülvett kis térben sétálva egyik világból a másikba.


85

Szintén VR élményre épül a Space Popular installációja, amely a tipikus tallinni szovjet időkből való enteriőröket, berendezéseket jelenít meg, egymásra mosódva-olvadva különböző stílusú és korú berendezési tárgyakkal. A legtöbb építész igyekezett kötődni Tallinn városához. A bécsi székhelyű SOMA építésziroda az innsbrucki egyetem építészeti karának egy-két hallgatóját bevonva is a város egyik ikonikus épületének, a Linnahallnak, vagyis az 1980-ban a Moszkvai Olimpiára épült szocmodern kulturális és sportcsarnok- és egyben a tengerbe nyúló kikötőépületnek a parafrázisát fogalmazták meg Temporal Environment címmel. Az installáció egy terjeszkedőben lévő generált struktúra egyik szegmensét jeleníti meg 3D nyomtatással. A szerkezet egyre amorfabbá váló esztétikája a Linnahall elhagyatott, alakot

PASSZÁZS // PASSAGE

vesztő fizikai adottságainak változását veszi alapul. Ott Kadarik és Mihkel Tüür észt építészek munkája egy disztópikus vízión alapszik: pavilonnyi installációjuk egy teljes történetet mesél el Tallinn legkésőbb épült lakótelepe, a Lasnamäe paneljei közé helyezve. Hagyományosan az Építészeti Múzeum épülete előtt állították fel a biennáléra kiírt köztéri pályázat nyertes munkáját, a Steampunk-ot. Szerzői, egy nemzetközi építészcsapat (Gwyllim Jahn, Cameron Newnham, Soomeen Hahm Design, Igor Pantic) VR-szemüveggel felépített, digitálisan generált formát készítettek, ami a 2020-as Biennálé kezdetéig marad a múzeum előtt. A fő eseményt, az Észt Művészeti Egyetemmel közösen szervezett konferenciát Space and Digital Reality címmel Mario Carpo előadása vezette be, aki elővezette a digitális formaalkotás szerepét az építészetben. A további előadók témái szintén a digitália, az automatizálás és az ember szerepének kérdéseit tárgyalták az építészet és az urbanisztika területén. Roemer van Toorn építész és teoretikus The new normal. A goodbye to language című előadásában a nyelvfilozófia és építészet párhuzamba állításával beszélt az új szépség, az új esztétikum megjelenéséről. A konferenciát kétnapos szimpózium követte, melyen számos neves tudós, matematikus és filozófus tartott vitaindító előadást a szépségről. Taylor Enoch neuroesztétikai szempontból, az emberi psziché felől vizsgálta a szépség természetét, Ron Aharoni izraeli matematikus a természettudományon keresztül próbált a szépségnek

kortárs definíciót adni. Az utolsó nap Graham Harman amerikai filozófus – az Object-oriented ontology: a new theory of everything című könyv szerzője – előadásával kezdődött, aki szerint ahogy Arisztotelész a görög tragédiából vezette le a szépség értelmezését, úgy kortárs antimodernista filozófiának az építészet a kiindulópontja. A Biennálé tematikája rendkívül aktuális paradigmára reagál. Olyan kérdéskört járt végig az építészet szempontjából, ami Yael Resiner szavaival élve az építészetben a 20. század eleji modernizmus funkción alapuló esztétikai elvei óta tabunak számított. A szépség klasszikus fogalmai érvényüket vesztik a kortárs interpretáció során, az esztétikát nagyban alakító tudomány hatására. A technológia a vizualitásra is kihat: immár a digitális tér, a mesterséges intelligencia, a generált design, az automatizáció alakítja a kortárs építészet képét.

2019 / 05


86

HABA PÉTER: MAGYAR IPARI ÉPÍTÉSZET 1945–1970 TERC KIADÓ, 2019. 400 OLDAL — szöveg text: SZEGŐ GYÖRGY —

Páratlan összefoglalója ez a kötet nemcsak az 1945 és 10970 közötti magyar ipari építészetnek, de egy egész történeti korszak pozitivista gondolkodásmódjának. Ez alatt többet kell értsek a „szocializmus időszaka” elkoptatott jelzős szerkezetnél, de kevesebb fér bele a szakmai keretek közé, mint amit a korszak alapjait kijelölő utópia világa ígért. Hiszen a második világháború után lezajlott negyedszázad újjáépítési és iparosítási láza valóság – nagyrészt még álló, de legalább dokumentációikban és emlékeinkben megfogható társadalmi átváltozások tükre. Valami, amit az építészek, építőmérnökök és a velük

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

dolgozó technológusok munkájukban nem a társadalmi átalakítás eszközeként gyakoroltak, hanem elszánt szakmaisággal, szakmai hittel vállaltak és végeztek el. A kötet több száz üzemi épületet és tervet mutat be, elemez – amihez 1266 illusztrációt is mellékel. A szerző, Haba Péter a korszak építészetének érzékeny és figyelmes kutatója, számos kötet és kiállítás gazdája, építészeti folyóiratszerkesztő. A Simon Mariann témavezetésével készített disszertációja szolgált e könyv alapjául, magas tudományos mérce szerint formált és átadott, nem elsősorban esztétikai építészeti elemzés, hanem a téma interiszciplináris tezaurusza. A kutatómunka részeként az egykori alkotókkal folytatott beszélgetések is erősítik a tervtári dokumentumokat. Haba a segítők közül kiemeli Borostyánkői Mátyást, aki a 2010-es években lehetővé tette az IPARTERV archivált történeti dokumentumainak és terveinek kutatását. És Bajnay Lászlót, aki nemcsak precíz emlékező, de az eredeti disszertáció szaklektora is volt. A könyv négy fejezetben tárgyalja a koalíciós idők, a Rákosi- és a Kádár-korszak iparosítási programjait és eredményeit, ezek címei sokat mondanak: „Az útkeresés évei – ipari építészet az újjáépítés szolgálatában”; „Új betonesztétika – szerkezeti innováció és építészeti formaadás; „Az építés egyetemessége – tervek, kreativitás és építőipari szenderdizáció”; „A gyártástechnológia mint konkurens – az építészeti integritás problémája”, és végül: „Konklúzió – a magyar ipari építészet nimbusza”. Ez olyan felosztás, amelyben a mai olvasóhoz – kézzelfogható közelsége és a szerző mégis távolságtartó tudományos szemszöge miatt – közelebb áll. Mondanám, hogy Habának legyen igaza, amikor azt írja, hogy ezek az épületek „...ipartörténeti jelentőségükön túl a korszak egész építészeti kultúrájának vizsgálata szempontjából is széles körű figyelemre tarthatnak számot.” Azaz nemcsak építészettörténészeknek szól. De utóbbiaknak az Appendixben felsorolja a rövidítések feloldását, amihez teljességre törekvő bibliográfiát, név- és helymutatót, valamint típustervmutatót és intézménymutatót is mellékel. Példa értékű monográfiával gyarapodott a hazai építészeti kultúra.

NORVÉG TÁJAKON DAM, FRANKFURT, 2019. 09. 14 – 2020. 01. 19. — szöveg text: GÖTZ ESZTER —

VIDÉKI HÁZ, JARMUND, ÉPÍTÉSZEK: VIGSNÆS ARCHITECTS © NILS PETTER DALE

A frankfurti Deutsche Architektur Museum kiállítása az idei Frankfurti Könyvvásárhoz kapcsolódik, ahol a díszvendég Norvégia volt. Ezt kíséri a DAM kortárs építészeti válogatása, amelyben norvég építészek munkái láthatók – néhány világszerte ismert korábbi alkotó munkáival együtt –, a hétvégi házaktól a hatalmas vízerőművekig, tájba illeszkedő magányos faépítményektől a városi épített terekig.


87

HÉTVÉGI HÁZ, STRAUME, ÉPÍTÉSZEK: KNUT HJELTNES ARCHITECTS © SEBASTIAN ANDERSEN, LIGHTSOURCE PRODUCTIONS, 2019

A kiállításon a sokféle médium által megjelenített házak csoportosítása a tájegységeket követi, és ezáltal a regionális környezeti politika különböző jegyeit is hordozzák, a Norvégia gazdaságát meghatározó olajipartól a tájvédelemig, a kis falvak hagyománytiszteletétől a városi infrastruktúrában fontos szerepet vállalt kereskedelmi és középületekig. A kurátorok nagy hangsúlyt helyeztek a műfaji sokszínűségre; a fotókkal, filmekkel, tervrajzokkal, makettekkel együtt azokat az albumokat is a kiállítás részévé tették, amelyek a kortárs norvég építészetről a Norvégiában igen népszerű asBuilt című sorozatban eddig megjelentek. Külön figyelmet érdemel az a hat épület, amelyekről kifejezetten erre a kiállításra dokumentumfilmek is készültek, ezek a termekben kialakított „ház-a-házban” vetítőterekben láthatók, dokumentálva a tervezés és az építés folyamatát. A filmek segítenek a látogatóknak átélni az egyes terek kínálta élményt és felfedezni a kapcsolatot az épület, a táj, a városi környezet, az anyagok és a fényhatások között, ezzel közelebb visznek az építészet lényegéhez, a tervezés alapvető szempontjaihoz. A bemutatott művek a skandináv építészetnek azt a tradicionális vonulatát képviselik, amely egy ezer évre visszatekintő építési gyakorlat, a faépí-

PASSZÁZS // PASSAGE

HÉTVÉGI HÁZ, STRAUME, TERVEZŐK: KNUT HJELTNES ARCHITECTS © KNUT HJELTNES

VIDÉKI HÁZ, SØRUM © RICKARD RIESENFELD

tészet mai folytatásának mondható, és amelynek legerősebb jellemzője a térhatások és az anyagok minőségének, a taktilis élménynek hangsúlyozása. Minden bemutatott épület, a néhány tíz négyzetméteres, folyóparti üdülőépületektől a gigantikus ipari létesítményekig, érzékenyen reagál a környező tájra és a nagy gondot fordít a minőségi részletekre. A hagyományok mellett a legújabban jelentkező tendenciák is teret kaptak: a norvég

építészet ökologikus vonulata most a nyugati típusú nagyvárosok létrejöttének komplex urbanisztikai kihívásaival szembesül, amit a múzeum a város felé is megjelenít. Északi falán, a Majna folyóra néző homlokzaton a kiállítás ideje alatt Oslo egyik kerületének óriásira nagyított fotója látható, amely a kortárs norvég építészetnek egy új jelenségét, a tradicionális elveknek a sűrű nagyvárosi szövetben való alkalmazásának kérdését tematizálja.

2019 / 05


88

SÜMEGI GYÖRGY: EGY LECHNER-ÁLOM KECSKEMÉTI VÁROSSZÉPÍTŐ EGYESÜLET, 2019 — szöveg text: SZEGŐ GYÖRGY —

Az 1903-as kecskeméti díszközgyűlés határozta el, hogy szobor állíttassék „az izraelita templom előtti téren, a piactéren keresztül viendő út közelében”. De csak a Rákóczi-hamvak hazahozatala (1906) után határozták el egy síremlék pályázat kiírását. Az I. díjas (Holló Barnabás, Györgyi Géza) és a megvételre javasolt pályamű (Fügedi Richárd, Körösfői Kriesch Aladár) egyaránt lovasszobrot állított a kompozíció centrumába. Ezzel a részlettel indítja Sümegi – a tőle megszokott körültekintő adatolással támogatott – műelemzést és előtörténetet. RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

Kecskemét már 1904-ben – sok más városhoz hasonlóan – közműként gondolt a város vízellátására. Kada Elek, a város fejlődésében kivételes szerepet játszó polgármester 1910 októberében meg is mutatta Lechner Ödönnek – aki a városháza nagysikerű, már tekintélyes építésze – a víztoronnyal kombinált Rákóczi-emléknek kijelölt területet, és pályázat nélkül megbízta őt a megvalósítással. Az épületben kisebb múzeumot is elképzeltek. Október 9-én este a Japánban Nemes Marcell lerajzolta Rónai Ödönt – Lechner pedig a víztorony első vázlatát, amely alul kútházra emlékeztető középkori városi hangulatot formáz. A vázlat épp Rónai nyomán marad fenn, így kerül Kaposvárra, a festő Rippl-Rónai testvérének neves gyűjteményébe. Sümegi végigveszi a különböző tervek hallatlanul izgalmas sorát. Az egyik kétoldalas papíron – amit szintén a Rippl-Rónai Múzeum őriz – látható a következő két terv. Ezek nyomán a nemzetközi emlékművekről ismert, fenségesebb tömegformálás jelenik meg. Számomra első előképként sejlik fel Bruno Schmitz 1898-as lipcsei Népek csatája emlékműve, ugyancsak a szecesszió stílusában. Ez a mű 91 m magas, a rusztikus alépítmény ormán Mihály arkangyallal. Lechner az előbbi pályázat lovasszobor imázsát átvéve, tervvázlatainak hasonlóan kiemelt tengelyébe Rákóczit hol egy fülkébe, hol előtérbe állítva helyezte el. A fejlettebb terveken – pl. az 1911-es, 54 m-es, már vasbeton változatnál – színes akvarellek is fennmaradtak, különös tekintettel arra a festői törekvésre, hogy ezeken Lechner már Zsolnay-kerámiával díszített homlokzatburkolattal képzelte el az emlékegyüttest. Művét óriási, boglyaíves kupola koronázza, amelynek „pántján”, 48 m magasságban egy kilátó ablaksort is tervezett. Ez alatt a víztar-

tály hengerfelületének burkolatát a felvidéki reneszánsz pártázatos építészetét idéző hangsúlyos plasztika utal a fejedelmi fövegre. Egyik másik színes terven, melyet a Kecskeméti Katona József Múzeumban őriznek, a főhomlokzat földszinti mezőjében Lechner – mintegy álmában (lásd még Csontváry vízióját vagy Medgyaszay diáktervét) „beszélgetni” kezd a fejedelem szellemével: „RÁKOCY DE SZÉP IS LESZ EZ AZ EMLÉKMŰ EGÉSZ KECSKEMÉT VÁROSA ÉKESEGE” (sic). Sümegi utána kutatott, kimutatta, hogy a munkák meg is kezdődhettek, hiszen a Ház folyóirat mellékleteként megjelent rajzot és az alaprajzot – elküldték Pécsre is, a Zsolnay gyárba, az üzleti tárgyalások mellékleteként. Az 1912. májusi és októberi műszaki tervek egyikén ott található Vágó József pecsétje is, ekkor több futó munkájukat együtt jegyeztek. A szerkezettervek különmegbízottjai Gut Árpád és Gergely Jenő mérnökök voltak. Az 1911. július 8-i súlyos kecskeméti földrengés kárainak helyreállítása miatt elakadt az építés, majd Lechner halála és a háború kitörése miatt kikerült a kecskeméti projektek közül. Maradt Lechner és a város álma. Sümegi György könyve precízen szép álomfejtés.

LECHNER ÖDÖN – VÁGÓ JÓZSEF: KECSKEMÉTI VÍZTORONY MAKETTJE


„DÍSZÍTŐÉRZÉKKEL ÁTSZŐTT TUDÁS" Kőrössy Albert Kálmán építőművészete

INDULÁS Emlékkiállítás Reimholz Péter halálának 10. évfordulóján

Ráth György-villa, 06. 14. – 09. 15.

MOME, 10. 08. – 10. 28.

www.meonline.hu

PANEL Lét, közösség, esztétika – A lakótelepek hatvan éve

A RAJZTÓL AZ INSTALLÁCIÓIG Ilja & Emilia Kabakov

MODEM, Debrecen, 08. 03 – 11. 17.

Museum for Architectural Drawing, Berlin, 2019. 10. 16. – 2020. 02. 23.

www.meonline.hu

www.meonline.hu

www.meonline.hu

THE TOILET, 1992 © ILYA AND EMILIA KABAKOV

Kőrössy Albert Kálmán a századforduló magyar építészettörténetének méltatlanul elfeledett alakja, aki nemcsak Lechner Ödön magyaros formanyelvének követője volt. Életművén keresztül bemutatható a Hauszmann Alajos épületeiről ismerős historizálás, a német Jugendstil hazánkban teret nyert szellemisége, a magyar fauna és flóra korai megjelenése századfordulós építészetünkben, sőt még Kós Károly és a Fiatalok művészetére jellemző homlokzatok és az art deco geometrikus formái és szimmetriája is. A művész a 20. század elejének közvetítőjeként járta körbe a legfrissebb áramlatokat, és építette magyar hagyományaival modern formába. Születésének 150. évfordulója alkalmából a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ által megrendezett kiállítása az építész életművén keresztül bemutatta a szecesszió különböző, hazánkban is jelenlévő irányzatait is. Kőrössy Albert Kálmán nemcsak az építőművészet gyakorlati terén érvényesült, az ő kezdeményezésére változtatták meg az építészeti pályázatok szabályzatát, ezzel gyorsabbá és korrektebbé téve a tervpályázatok elbírálását. Dekoratív homlokzati rajzaival megjelent a Műcsarnok tavaszi és téli tárlatain is, amelyről az Építő Ipar című folyóirat rendszeresen beszámolt. Ebben Kőrössy művészetét „díszítőérzékkel átszőtt tudásként" jellemezték. Forrás: MMA

PASSZÁZS // PASSAGE

A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem kamarakiállítással emlékezett Reimholz Péter pályájára. A MOME újonnan elkészült aulájában, a MOME Groundban bemutatott tárlat az építész pályájának kezdeti időszakából válogat alkotásokat, a diplomaterv, a mesteriskolás munkák, építészeti és belsőépítészeti tervek közül. „Kacskaringós előzmények után kezdtem a pályámat éppen 1968ban. Korábban dolgoztam ötvösműhelyben és anyagvizsgáló laborban, kis híján kertészmérnök lettem, évekig tanultam ipari formatervezést Dózsa Farkas András tanszékén és belsőépítészetet Németh Istvántól – míg végül egymásra találtunk az építészettel. Olyan mesterek segítettek ebben, akik révén egy biztonságot adó folyamatosság részévé válhattam. Jurcsik, Jánossy, Szrogh, Vámossy és Gulyás elhitették az emberrel, hogy részese és esetleg befolyásolója egy folyamatnak, melynek révén 'barátságot köthet' a Janákykkal, Rimanóczykkal, Nyírikkel, Lauberekkel és azokkal is, akik majd csak utána csatlakoznak a folyamathoz” – vallotta Reimholz az Építészfórumnak 2000-ben adott interjúban.

A MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központ PANEL kiállítása, a régió elsősorban paneles technológiával épült lakótelepeit kutatja, interdiszciplináris módszerekkel, a tudomány, építészet és a művészet eszközeivel, a lakosság aktív megszólításával. A régió városképi arculatát mai napig jelentősen meghatározó lakótelepi társasházak milyen hatással vannak társadalmunkra, közösségünkre s az egyénre, sőt érzékszerveinkre, gondolkodásmódunkra – milyen a panel színe, szaga, tapintása, megköveteli a sajátos viselkedési- és mozgáskultúrát? A kiállítás egyszerre kívánja feltárni a lakótelepek, s kitüntetett figyelemmel a paneles építkezés sajátosságait, kialakulásának történetét és genealógiáját, hogyan, miként, milyen igényre válaszul alakultak ki paneltípusok és típuspanelek. Az egykori keleti tömb országainak paneljei milyen elemeiben hasonlítanak és milyen elemeiben különböznek egymástól s nyugati rokonaiktól. Kitér arra is, hogy vajon mi lesz a lakótelepekkel: érdemes-e időt, pénzt és energiát fektetni megmentésükbe? Európa-szerte számtalan lakótelep-rehabilitációs programmal kísérleteznek gazdag és szegény országok egyaránt. A lakosság ilyen nagymértékű érintettsége kapcsán különösen izgalmas a kérdés, hogy milyen lehet a lakótelepek és a panel jövője, javulhat-e jelentősen az életminőség a rehabilitált panelekben? A kiállítás kurátora: Süli-Zakar Szabolcs

A berlini Tschoban Foundation által működtetett Építészeti Rajzmúzeum idei talán legjelentősebb kiállítását az Egyesült Államokban élő, orosz származású alkotópárosnak, Ilja és Emilia Kabakovnak szentelte. Az esemény formabontó, hiszen Kabakovék nem építészetet művelnek, hanem a koncept művészet önálló ágát, a térinstallációt. Építészet és installáció kapcsolata jó ideje izgalmas területnek számít. Az installáció átalakítja a teret és interakcióba lép a közönséggel; megtervezett, megépített és elrendezett tér, amely, noha építészeti elemekből áll, mégsem épület. A Kabakov házaspár a nyolcvanas évek végétől készíti a realisztikus térből kiinduló, de azon túllépő „totális” installációit, amelyek utópisztikus víziókat fogalmaznak meg. Műveik alapvetően építészeti karakterűek, sőt konkrét építészeti elemeket is tartalmaznak – elsősorban magát a teret, mint kifejezőeszközt. A berlini kiállítás a papíron maradt tervek mellett olyan, világhírűvé lett installációk rajzait is felvonultatja, mint az 1992-es kasseli Documentán bemutatott ikonikus Toalett, az esseni Zollverein állandó kiállításán szereplő Projektpalota, vagy az 1993-as Velencei Biennálén nagy figyelmet keltett Vörös Pavilon.

Forrás: Építészfórum

Forrás: MODEM

Forrás: Tschoban Foundation

KOZMIKUS ENERGIA KÖZPONT, 1999 © ILYA AND EMILIA KABAKOV

2019 / 05

89


____ BÚCSÚ FAREWELL

____

IN MEMORIAM RAJK LÁSZLÓ 1949–2019 ___

Mindig nagyon izgattak a régmúlt idők polihisztorai, akik 500-600 évvel ezelőtt nagyszerű építészek, festők szobrászok és természettudósok is voltak, s ha jókedvük úgy hozta, szonetteket is írtak. Még az elmúlt évszázadban is éltek hasonlók, de egyre kevesebben. Kós Károly építészként, grafikusként, íróként és tanárként is kiváló volt. Kassák Lajos irodalmi és festői életpályája is egyedülálló volt. Úgy véltem, hogy a haláluk utáni időszak a specialisták korává vált, amikor a legkiválóbbak már csak a tudomány vagy a művészet egy-egy ágában tevékenykednek. E véleményemre rácáfolt Rajk László – pedig csak folyamatosan kellett volna néznem az iparterves asztalán készült szokatlan rajzait, a megszokottól eltérő épületterveit, vagy a később felépült házait, amelyeken ferde falak és mozgalmas acélszerkezetek jelentek meg. Furcsa és nehezen követhető életpályáján sokak számára újabb és újabb váratlan

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

helyzeteket produkált a látvány- és díszletterveivel. Ezekben a tér, a forma, a szín, a fény és árnyék szokatlan összhatása hökkentette meg vagy izgatta fel a különböző látványokhoz szokott szemlélőket. Bőven elég lett volna, ha tehetsége csak egy művészeti területen marad, de ő nem ilyen alkat volt. Építészként, grafikusként, díszlet- és látványtervezőként, szakíróként és újító szellemű egyetemi oktatóként igyekezett sokat tenni a közért, miközben mindig maradt ereje az elesettek és a gyengék segítésére is. Váratlan halálával most hirtelen magunkra maradtunk. Lázár Antal

napos filmforgatás után reggel a műteremben: – Janó, a zuhany alatt az jutott eszembe... – De Laci, így az egész homlokzat ugrik, nem leszünk kész… Mondanom sem kell, befejeztük. Vele dolgozni izgalmas kaland volt. Irigyeltük ahogy könnyedén el tudott rugaszkodni a való világtól, optimizmusával, személyiségével, nyugodt meggyőző modorával vitapartnereit mindig meg tudta győzni elképzeléseiről. Most végleg elrugaszkodott e világtól. Nem felejtünk el. Nyugodj békében.

A korai nyolcvanas években egy közös barátunk társaságban találkoztam először Lacival. Pályázati munkákban segítettük egymást, de belefért szórólap sokszorosítás, szamizdat terjesztés is. Az egyik első, nagyobb közös munkánk – még az „átkosban” – az Opera de La Bastille nemzetközi építész pályázat volt. Az állambiztonsági szervek óvó tekintetétől kísérve, lakásról lakásra költözéssel, határidőcsúszással… A hajrában vagy 10-15 barát, kolléga segített. Időközben a rendőrség lefoglalta az idegen nyelvű pályázati kiírást. Mindenki ledermedt: vége a több hetes kemény munkánknak (munkahelyünkről lógtunk, szabadságot vettünk ki). Laci kapásból: semmi gond, fejből csináljuk tovább. Már közös műtermünkben készült a Collegium Hungaricum rekonstrukciója. A beadott tervek alapján a bécsi hivatalnokok nem igazán voltak vevők a konstruktivista homlokzati motívumokra. Egyeztetésen Laci javasolta hogy hallgassák meg a teljes koncepciót, ezt követően döntsenek. Úgy két órányi meggyőző érveléssel a pincétől a padlásig elmagyarázta a homlokzati rendszert, amit végül elfogadtak. Az aquincumi leletraktár és hasonló karakterű épülettervek engedélyeztetése során az építési hatóságok értetlenségét – félelmét – érvekkel, empatikus hozzáállásával oszlatta el, így többnyire minimális kompromisszumokkal megvalósulhattak. Lehel piac: határidő előtt egy héttel, pár

Talán az egyetlen olyan pályatársam volt Rajk László, akinek életét a születéstől a haláláig végig kísérte az állandóan változó politika éles szele. Hét évtizedig tartó szélviharban fejlődött, alakult építészeti élete. Építész diplomáját 1972-ben szerezte a Műegyetemen, majd 1978–1981 között elvégezte a MÉSZ Mesteriskoláját. Tanulmányokat folytatott Kanadában és Franciaországban is. Első munkahelye a Lakóterv volt, amely után az Iparterv következett. Itt Lázár Antal műtermében dolgozott, ahol elkészítette a Hulladékhasznosító munkásszállójának terveit. Ez volt az első megépült háza. Ezt követte a siófoki iparcsarnok, míg a balatonfűzfői autóbusz-pályaudvar terve a rajzasztalon maradt. Több pályázaton vett részt, amelyeken a megszokottól eltérő építész szemlélete figyelmet keltett (keszthelyi Kastélykör, párizsi Operaház stb.), de díjakat nem nyert. Tervezett műteremházat a franciaországi Vence-ben, elkészítette a Corvin mozi belső terveit, megtervezte a bécsi Collegium Hungaricum rekonstrukcióját, a Lehel piacot és az Aquincum Múzeumot. Építészeti munkásságához a társművészetek széles skálája párosult: kiállítások, könyvek, plakátok, látványtervek, képregények, díszletek, valamint írások hosszú sora. Több külföldi elismerést kapott, köztük Oscar díjat a Saul fia című filmben való közreműködésért. 2009-ben építészeti és látványterve-

Balázs János


91

zői munkásságát Kossuth díjjal jutalmazták. Rajk Laci, ahogy mi neveztük – tudatosan megkülönböztetve édesapjától, Rajk Lászlótól – munkásságával bizonyította az építészet sokkal tágabb értelmezését, mint ahogy a szakmai profizmusba beleragadt kortársai ma gondolják, annak minden előnyével és hátrányával. Patonai Dénes DLA

Hosszú évtizedeken keresztül csak távolról csodáltam Laci karakán viselkedését, elképesztően sokrétű, magas színvonalú tevékenységét, a soha nem bántó, de őszinte meggyőződésből fakadó megnyilvánulásait. Ezekben az időkben két ponton kerültem vele áttételesen kapcsolatba. Az egyik, hogy iparterves fiatal szakszervezeti akcióban síelni tanította a gyerekeinket a Chopokon. A másik alkalom az volt, hogy majdnem „lakótársunk” lett: a Vár-oldali lakásunk alatt talált pincében szamizdat nyomdát szeretett volna üzemeltetni a nyolcvanas évek elején. Nem rajta, hanem a hatóságon múlt, hogy ez nem sikerült. Mikor a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja lett, akkor keveredtem vele közelebbi kapcsolatba, akkor tapasztaltam meg, milyen ember is volt valójában. Jó volt hallani zengő, mély hangját – amint arról beszélgettünk, hogyan lehetne megújítani az építészeti kritikát. Jó volt megtapasztalni okos segítőkészségét. Jó volt, hogy egy délutánt eltölthettem egy boldog, szép szigeten, a város közepén, amit feleségével, Judittal együtt teremtettek. Csomay Zsófia

A gyászoló emlékezés elfeledettnek tűnő részleteket hív elő. Laci derűs, energikus figuráját az első szegedi egyetemi nyári táborában ismerhettem meg. Tíz évvel későbbről, 1979-ben, már barátként, Párizst ismerő bennfentesként terelgetett minket – egy Kovács István Stúdió-beli útitársammal együtt – a város alternatív éjszakájában. Ekkorra az említett színházi stúdió „névadásához” – a Rákosi-diktatúra által kitalált álnév, az elké-

BÚCSÚ // FAREWELL

pesztően embertelen gaztett Laci gyerekkorához tartozott – illően erős iróniával töltötte meg munkáit, és talán személyes kapcsolati szféráját is. 1977-ben, két évvel korábban együtt csináltuk első képzőművészeti tárlatunkat a szintén most elment Molnár Éva vezette Fészek Galériában. Rendkívüli szarkazmussal és építészre jellemző tenni akarással volt teli az ő Öt terv című kiállításrésze. Az egyik egység a feje tetejére állított vidéki kockaházat vizuálisan, kritikai építészetként elemezte, tragikomikus felhanggal. Abban az évben az OISTAT nemzetközi színházépítészeti pályázatára küldött, a Szent István körútra kifordított nézőterű fantasztikus Vígszínház-tervére is az abszurd spektákulum bírálataként gondolok. Ez idő tájt Laci összehozott a következő kiállításom háttereként nekem fontos Szondi Lipót tanítványával, a legendás Mérei Ferenc pszichológussal is. Hallatlanul izgalmas szubkultúrába vezetett be. Az 1981-es Óbuda Galéria-beli Építészeti tendenciák kiállítás is eszembe jut, ahol Gerle János kurátortársammal már a hálózat-építő Rajk elszántságával találkozhattunk. A „Keszthely városközpont rehabilitációja” (Nagy Bálinttal, Ekler Dezsővel, Gyarmathy Katalinnal, Pikler Katalinnal, meg még velem együtt vagy 75 építésszel közös) pályázatunk ma már építészet- és politikatörténeti fejezet. Erre a harcos időszakra emlékezett az 1994-es Ernst Múzeumban rendezett 80-as évek című kiállítás is, amelyen többek között az általa látvány-tervezett Gothár Péter-filmet, a Megáll az időt (1981) is levetítették. Az emblematikus filmtörténeti alkotás zárójelenete sokunk retinájába beleégett. 30 évvel később – tavaly – a szürke hajnali utcakép és hátterében a focilabdás totó-neonreklám felnagyított filmkockájával jelképként idéztük meg a Kádár-kor kultúrpolitikáját a Műcsarnokban, az erről szóló Egy/Kor kiállításon. Ez az ikon, mint a tárlat fogadóképe, összefoglalta a mára történelemmé lett nyolcvanas évek alig „tűrt” művészeti életét – amelyeknek akarva-akaratlanul Rajk László inkognitóban dolgozó filmes alkotóként is egyik főszereplője volt. Emlékszem, milyen őszinte csodálattal bámultuk meg kollégák a Sándor Pál rendezte Miss Arizona (1987) stúdiójában építészetként felépített néhai híres mulató díszleteit. Mert a

„díszletavatásra” Laci elhívott a Filmgyárba minket, pálya-hagyott építészbarátait is. El voltunk bűvölve. Még 1982-ben a „nagy testvér” példát statuált: a nevezetes győri Hrabal-előadás, a Bambini di Praga tervezőcsapatára és rendezőjére eltiltó büntetést szabott ki. Rajk László, Bachman Gábor, Erdély Miklós, Haraszty István, Pauer Gyula, Nagy Bálint, El Kazovszkij és jómagam együtt osztozhattunk a „dicsőségben”. Az előadást rendező Szikora János a kilencvenes években a Dorottya Galériában prezentálta Másvilág című kiállításán is, és valóban dicsőségtáblára emelte. Más közös kiállítás-emlékek is előjönnek: a 2B Galéria 2004-es Waldsee 1944 című, azóta a fél világot bejárt emlékező akciója (kurátor: Böröcz László) és több olyan színházi kiállítása, ahol Rajk László, Bachman Gábor és én is olyan. eredetileg építészekből lett színházi tervezőkként szerepeltünk, akik a festett kulisszák helyett építészeti terekbe/tömegekbe helyeztük a játékot. Volt kis ellenállás ezzel szemben. Több, Laci csinálta gyönyörű színházi előadás látványára élénken emlékszem. Például a Smürzre, a Perre, az Óriáscsecsemőre, az Éhezőművészre. A Najmányi László vezette Kovács István Stúdió Halász Péter lakásszínházával összefonódott szegényszínházi előadásai díszleteinek legtöbbször Rajk volt a tervezője. Legjelentősebb, legismertebb művészi tevékenységével szeretném zárni a művész-harcostársra emlékezést: Rajk László világhírű filmlátványtervező lett. Filmjeinek felsorolása, pláne méltatása, külön tanulmányt igényelne. Tragikomikus az emlékezésem záróképe is: Laci sejtelmes mosollyal hívott a nyáron a Műcsarnok Építészeti Szalon tárlatán a Lázár Antal és Magyar Péter építészek tervezte Tüskecsarnok fotójához. Lázár az Ipartervben Laci irodavezetője volt. Laci észrevette, hogy a fotó leesett, és valaki figyelmetlenül fordítva rakta vissza. Rajk László feje tetejére állt világunkra műveivel reflektáló, nagy formátumú alkotó volt. Szegő György

2019 / 05


____ HÍREK NEWS

____

pályázhatnak, akik az adott naptári évben a

KIÁLLÍTÁSOK KÜLFÖLDÖN

sebészi pontosságú, de az eltérő minőségű épületállományt és udvart/utcát differenciált

karon diplomát szereztek. A díj célja, hogy a műegyetemi építészmérnöki diploma ér-

Ausztria

használatú „kultúrtérré" emelő beavatkozás-

tékét megerősítse, ezen keresztül végzős

∙ Albania. Decades of Architecture in

ra, míg a folyón a városhoz illeszkedő, de kö-

hallgatóinak megbecsülését, további érvé-

Political Context.

tetlenebb gesztus megfogalmazására nyílik

nyesülési lehetőségeit segítse. A díj mára

Architektur im Ringturm, Bécs, 11. 22-ig

lehetőség. A tervpályázat ötleteket adhat a

az egyik legrangosabb szakmai elismerés-

∙ Cold War and Architecture,

Kiírónak a terület építészeti, funkcionális, tér-

sé vált a fiatal építészek körében. A negy-

AZW, 2020. 02. 24-ig

rendezési megújítására, egy műemléki épü-

vennyolc pályázó közül 2019-ben Anschau

∙ Alfred Schmeller: The Museum as a

letegyüttes újjászületésének első lépéseként.

Péter, Kazi Zsolt, Novák Sándor, Szikora

Flashpoint, MUMOK, Bécs, 02. 16-ig

A pályázat benyújtásának határideje: 2019. november 15. Részletes információ:

Nóra és Treszkai Anett kapták a BME Építészmérnöki Kara diplomadíjait.

Csehország

www.mma.hu/palyazatok

∙ Aires Mateus. Gallery of Contemporary Art,

HÍREK

A „Minden építés alapja 2019” betonépíté-

České Budějovice, 11. 17-ig

Fiatalok_feketén_fehéren 2019: a Magyar Építőművészek Szövetsége országos, nyil-

Életének 81. évében, 2019. október 13-án

szeti pályázaton fődíjat Vadász Bence és

elhunyt Charles Jencks amerikai tájépí-

Miklós Zoltán budapesti Meininger Hotel

Franciaország

vános pályázatot hirdet Magyarország fiatal

tész, építészettörténész, elméleti szak-

épülete, diák kategóriákban Kazi Zsolt,

∙ The Spirit of Place: devaux & devaux

építészei és tájépítészei részére. Az f_f_f

ember. Magyarországon a posztmodern

Ábrahám Gábor, Bedő László, Rittgasszer

architectes.

2019 Reischl Gábor, a MÉSZ néhai elnöké-

építészet meghatározó teoretikusaként

Ákos, Tomasák Gergő, Szecsődi Barbara,

La Galerie d'Architecture, Párizs, 11. 30-ig

nek kezdeményezésére 2006-ban elindított

vált ismertté, de az angol nyelvterületen

Balogh Levente, Fóris Ildikó és Molnár

∙ Yellow_ 40, arc en rêve centre

pályázat és vándorkiállítás folytatása. A be-

úttörő tájépítészeti munkássága kapcsán

Vanda pályaművei kaptak elismerést.

d'architecture, Bordeaux, 2020. 01. 26-ig

adott munkák lehetnek tervek, megvalósult

2019. október 3-án adták át a XIII. kerületi

Hollandia

bi f_f_f pályázatok anyagai). A pályázat célja

2019. július 12-én, életének 92. évében

Építészeti díja, melyet az idén Marosi Mik-

∙ Bauhaus Lessons,

a fiatal magyar építészek és tájépítészek leg-

elhunyt Dr. Nemcsics Antal festőmű-

lós nyerte el a 2019-ben átadott Klapka

Nieuwe Instituut Rotterdam, 11. 10-ig

jobb eredményeinek bemutatása. Felmérni,

vész, színdinamika-kutató, a BME egye-

Központ épületéért.

∙ Berenice Abbott: Portraits of Modernity,

hogyan működnek együtt, hogyan folytatják

Huis Marseille, Amsterdam, 12. 01-ig

a hagyományokat, milyen módon járulnak

is számon tartják.

művek, közösségi alkotások (kivéve a koráb-

temi tanára.

hozzá egy hely vagy közösség karakteréhez.

Sátori Edit (Reklektik) munkája, egy 24 DÍJAK

A 2018-as Velencei Építészeti Biennále ku-

négyzetméteres budapesti otthon nyerte a

Nagy-Britannia

A pályázaton részt vehet Magyarország va-

BIG SEE Grand Prix-jét a lakócélú belső-

∙ What is radical today? 40 positions on

lamennyi már diplomázott, de a 40. életévet

építészet kategóriájában.

architecture, Royal Academy of Arts,

még el nem ért építésze, építőművésze és

London, 11. 07-ig

tájépítésze, aki regisztrálta magát a pályázat

∙ Eco-Visionaries, Royal Academy of Arts,

honlapján az online pályázatkezelő felületen.

London, 2020. 02. 23-ig

A pályázó – személy vagy alkotóközösség –

rátorai, Yvonne Farrell és Shelley McNamara kapják 2020-ban a Royal Institue of

Gratulálunk a díjazottaknak!

British Architects (RIBA) Aranyérmét.

a regisztrációval és a pályázat benyújtásával Október 4-én adták át az idei Év Háza Dí-

KIÁLLÍTÁSOK ITTHON

jakat. A szakmai zsűri családi ház és lakó-

Németország

hozzájárul pályázata nyilvános bemutatásá-

∙ Bengal Streem. DAM, Frankfurt, 10. 20-ig

hoz. A Bíráló Bizottság kizárja a bírálatból

épületek kategóriában Karlovecz Zoltán

∙ Metamorfózis. Lucien Hervé és Rodolf

Pécsre tervezett háromlakásos lakóházát,

Hervé fotókiállítása, FUGA, 11. 04-ig

Olaszország

teljesítő, a határidőt lekéső, illetve hiányos

középület kategóriában Járomi Irén és Kiss

∙ Szalai Tibor: Brettschneider Architektúrák,

∙ Az áthágás technikái – Felforgató gyakor-

pályaműveket. A pályázó névvel, postai és

Gyula építészpáros nagykőrösi városi piac

FUGA, 11. 04-ig

latok a hatvanas-hetvenes évek magyar

e-mail címmel, telefonszámmal regisztrálhat

csarnoképületét tartotta a legjobbnak. A

∙ 10 éves a FUGA – ambrotípia portrék

neoavantgárdjában, Palazzo delle

a pályázati felületen. Az online regisztráció a

Magyar Építész Kamara különdíját Vékony

Zalka Imre műterméből, FUGA, 11. 04-ig

Esposizioni, Róma, 2020. 01. 06-ig

pályázat meghirdetésétől a leadási határidőig

Péter, Mezei Sándor és Éltető Zsófia vette

∙ Sylvia Plachy: Dalok fekete-fehérben,

át a Bugyi-Ürbőpusztán álló nyaralóépüle-

Műcsarnok, 11. 24-ig

tért, a MÉSZ különdíját Tóth Péter DLA, Dr.

∙ Rubens, Van Dyck és a flamand festészet

Szűcs Endre, Mérő Máté és Kis Kálmán

fénykora, Szépművészeti Múzeum,

kapta a csopaki lakóépület tervezéséért.

2020. 02. 16-ig

A Magyar Művészeti Akadémia Építőmű-

A Hella Árnyékolástechnikai Kft. különdí-

∙ „A nagyvilág művésze vagyok…”

vészeti Tagozata „Szentendre – Kultúrpart

A BME Lakóépülettervezési Tanszék „Túl-

ját Czégány Sándor kapta a Monorierdő-

László Fülöp, MNG, 2020. 01. 05-ig

2019 kulturális és szabadidőközpont a

élni a jövőt!” címmel nyílt, titkos hallgatói

ben található református gyülekezeti ház

∙ Au Revoir! Magyar származású foto-

Duna-korzón” címmel nyílt, építészeti tema-

ötletpályázatot hirdet a Pais Dezső Általános

terveiért, a Xella Magyarország Kft. Zöld

gráfusok Franciaországban,

tikájú ötletpályázatot hirdetett. Az ötletpályá-

Iskola udvarán kültéri szabadtéri oktatóhely

ház energiahatékonyság különdíját Sin-

BMT Vármúzeum, 2020. 01. 05-ig

zat célja olyan iniciatívák megfogalmazása,

terveinek elkészítésére és az oktatóhely kör-

ger Ádám vehette át a Szombathelyen

∙ Balra át, jobbra át. Művészeti és politikai

melyek a Dunaparti Művelődési Ház, mint

nyezetének rendezésére. A pályázat célja

épült családi ház tervezéséért. A Guardian

radikalizmus a Kádár-korban,

hely kulturális kisugárzását kiterjesztik a vá-

a fenntarthatóság bemutatása, oktatása; a

Orosháza Kft. különdíját a Kasuba János

Centrális Galéria, 11. 24-ig

rosi közösség és a látogatók számára. A cél

gyerekek, a szülők és a tanárok bevonása

tervezte debreceni Görögkatolikus Érseki

∙ Kmetty János, az örök kereső.

olyan vizuális, építészeti, tájépítészeti, akció

mind a tervezési, mind a kivitelezési folya-

Hivatal kapta, a Meva Zsalurendszerek Zrt.

Ferenczy Múzeumi Centrum, Szentendre,

üzenet megfogalmazása, amely a terület ki-

matba. A tervpályázat résztvevője (azaz a

különdíját Vadász Bence és Miklós Zoltán,

2020. 01. 19-ig

terjesztésével, a helyhez illő mértékű, ahhoz

pályamű szerzője) lehet: minden aktív nap-

a budapesti Meininger Hotel tervezői.

∙ Gorgona 1959–1968. Független művészeti

kapcsolódó modorban közvetíti a várost

pali szakos építészhallgató vagy azokból

törekvések Zágrábban,

átszövő, lépten-nyomon jelenlévő élő kul-

álló csoport; aki(k) a tervpályázati kiírásban

A BME Építészmérnöki Kara 2003-ban

Kassák Múzeum, 2020. 01. 05-ig

túrát. A tervezési helyszín és a beavatkozás

meghirdetett feladat elkészítésére vállalko-

saját diplomadíjat alapított, melyet egykori

∙ Nobuyoshi Araki – Érzelmes utazás,

jellege kettős: a szárazföldi terület történeti,

zik; aki(k) azzal, hogy pályázatát benyújtotta,

neves építész professzoráról, Hauszmann

Mai Manó Ház, 2020. 01. 19-ig

részben védett épületállománya és a Duna

a tervpályázati kiírás feltételeit magára nézve

Alajosról elnevezett el. Minden évben öt

folyam szabad térsége. Előbbi területen az

kötelezőnek elfogadta.

díjat adnak át, melyekre azok az építészek

adottságokkal, az épített környezeti kultúra

Beadási határidő: 2019.11.04.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

a formai és tartalmi követelményeket nem

elérhető. PÁLYÁZATOK

Beadási határidő: 2019. november 15. Részletes információk: http://fff2019. meszorg.hu/


____

93

ÉPÍTÉSZEK ARCHITECTS

____

NAGY CSABA építész

PÓLUS KÁROLY építész

TŐRÖS ÁGNES

építész

BÁRTFAI-SZABÓ GÁBOR

BORDÁS PÉTER építész

építész Diploma // Degree

Diploma // Degree

Diploma // Degree

1987 BME Építészmérnöki Kar 1989 Gustav Peichl Mesteriskola Képzőművészeti Akadémia, Bécs

1994 BME Építészmérnöki Kar

2011 PTE Műszaki Kar 2013 MOME Építész Intézet 2016–2018 Mesteriskola XXIV. ciklus

Válogatott munkák // Selected projects

Richter Gedeon uszoda, Budapest, 2009 Pannónia Általános Iskola rekonstrukció, Budapest, 2009 Révész utcai Rendelőintézet, Budapest, 2009 100 lakásos passzívház, Budapest, 2013 Meséskert óvoda, Budapest, 2015 Hotel Moments, Budapest, 2016 Palatinus Strandfürdő rekonstrukció, Budapest, 2017 LÁNG Művelődési Központ, Budapest, 2018 Hagyományok Háza, Budapest, 2018 Párisi Udvar, Budapest, 2019 Díjak // Awards

2009, 2010, 2017, 2018 Budapest Építészeti Nívódíj 2009, 2010, 2014, 2016 Építőipari Nívódíj 2011 Reitter Ferenc díj 2011 Ybl Miklós díj 2011 Aluta Építészeti Nívódíj 2011, 2015, 2017 Ingatlanfejlesztési Nívódíj 2014 XIII. Kerületi Építészeti Díj 2016, 2017 Média Építészeti Díj 2017 Energy Globe 2018 FIABCI Award 2018 Pro Architectura Díj 2018 Prima Primissima

Válogatott munkák // Selected projects

Richter Gedeon uszoda, Budapest, 2009 Pannónia Általános Iskola rekonstrukció, Budapest, 2009 Rendelőintézet, Budapest, 2009 Irodaház, Budapest, 2011 100 lakásos passzívház, Budapest, 2013 Meséskert óvoda, Budapest, 2015 Hotel Moments, Budapest, 2016 Palatinus Strandfürdő rekonstrukció, Budapest, 2017 LÁNG Művelődési Központ, Budapest, 2018 Hagyományok Háza, Budapest, 2018 Párisi Udvar, Budapest, 2019 Díjak // Awards

2009, 2010, 2017, 2018 Budapest Építészeti Nívódíj 2009, 2010, 2014, 2016 Építőipari Nívódíj 2011 Aluta Építészeti Nívódíj 2011, 2015, 2017 Ingatlanfejlesztési Nívódíj 2016, 2017 Média Építészeti Díj 2017 Energy Globe 2018 FIABCI Award 2018 Pro Architectura Díj

Válogatott munkák // Selected projects

Bleyer Jakab Gyógypedagógiai Iskola, Budaörs, 2014 Meséskert Tagóvoda, 2015 Palatinus Strand termálfürdője, 2017 Láng Művelődési Központ, 2018 Egyszülős Központ, 2018 Vizafogó Tagóvoda, 2018

Diploma // Degree Diploma // Degree

2002 SZIE-YMMFK építészmérnök 2004 SZIE-YMMFK tervező szakmérnök 2005 Kós Károly Egyesülés Vándoriskolája 2008 PTE építészmérnök 2010 MÉSZ Mesteriskola 2013- MOME DLA Válogatott munkák // Selected projects

MOME Campus, 2015 – 3. díj Tatai piac, 2016 Király Fürdő rekonstrukciója, 2017 – 2. díj

Családi ház, Szentendre, 2016 Családi ház, Budapest, 2015 Lakóház, Szentendre, 2012 Társasház, Budapest-Kelenvölgy, 2010 Családi ház, Budakeszi-Makkosmária, 2009 Nyaraló, Balatonszepezd, 2005

Díjak // Awards

Díjak // Awards

2013 Árkay Diplomadíj 2013 2017 Média Építészeti Díja 2017 Nívódíj kiemelt dicséret

2009 Saint Gobain Trófea – fenntartható építészeti díj 2010, 2015 Év Háza 2010 2012 Pest Megyei Nívódíj

Kiemelt pályázatok // Featured competitions

Iroda // Office

Archikon Kft. 1114 Budapest, Bartók Béla út 61. www.archikon.hu

2003 BME Építészmérnöki Kar Válogatott munkák // Selected projects

Új Hidegkuti Nándor Stadion, Budapest, 2016 Bem Park, Debrecen, 2015 Nagyerdei Futballstadion, Debrecen, 2014 Etyeki Kúria Borászat, Etyek, 2013 Holdvölgy borászat új épülete, Mád, 2012 Korda Filmpark látogatóközpont, Etyek, 2011 Holdvölgy Borászat, Mád, 2010 Villa, Budapest, 2006 Kiemelt pályázatok // Featured competitions

Dósa Nádor tér, a Városháza bővítésére és új zenei központ, Debrecen, 2016 – 1. díj Aquaticum Strandfürdő ötletpályázat, Debrecen, 2015 – 1. díj Új Hidegkuti Nándor Stadion, Budapest, 2014 – 1. díj Díjak // Awards

Iroda // Office

Bártfai-Szabó Építésziroda Kft. 1026 Budapest, Pasaréti út 76. +36 1 3190153 +36 20 3962822 bszg@t-online.hu

2014 Csonka Pál emlékérem 2014 Építőipari Menedzsment Mesterdíj Iroda // Office

Iroda // Office

1068 Budapest, Felső erdősor 3. +36 1 709 6941, +36 20 939 6968 4024 Debrecen, Piac utca 40. III/3. +36 52 871 570, +36 20 387 4795 adminisztracio@bordstudio.hu

Archikon Kft. 1114 Budapest, Bartók Béla út 61.

www.bordstudio.hu

www.archikon.hu Iroda // Office

Archikon Kft. 1114 Budapest, Bartók Béla út 61. www.archikon.hu

ÉPÍTÉSZEK // ARCHITECTS

2019 / 05


94

GÁVA ATTILA építész

DOBOS ANDRÁS építész

ERDÉLYI LINDA építész

GÁSPÁR VIRÁG ANNA

KORÉNYI BALÁZS építész

építész Diploma // Degree

Diploma // Degree

Diploma // Degree

1989 Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskola 1995 BME Építészkar 1996–1998 Mesteriskola XIV. ciklus

2003 BME Építészkar 2001–2002 UVA, Spanyolország 2007–2010 BME, építésztervező, egyetemi szakmérnök (posztgraduális képzés)

2002 BME Építészkar 2007–2008 Mesteriskola MIXIX. ciklus

Válogatott munkák // Selected projects

Oktatói tevékenység //Teaching activity

Színház rekonstrukció, Nyíregyháza, 1999 Loós-villa, Budapest, 2001 Városi Bíróság, Ügyészség, Tiszaújváros, 2002 Sóstó Zoo, Állatpark, Nyíregyháza, 2007 Ügyfélszolgálati centrum, Nyíregyháza, 2008 Pedagógiai Központ és Vendégház, Nyíregyháza, 2017 Megyei Kórház Onkológiai tömb, Salgótarján, 2018 Irodaépület, Nyíregyháza, 2018

2012 BME Lakóépülettervezési Tanszék, külsős oktató Válogatott munkák // Selected projects

SPAR Flagshipstore, MOM Park, Budapest, 2012 Skanska Budapest, irodabelső, 2017 INTERSPAR homlokzatfelújítás, Tatabánya, 2017 Máriássy Ház irodabelső, 2019 Többlakásos társasház, Budapest, 2019

Diploma // Degree Diploma // Degree

2003 BME Építészkar 2013 SZIE, Gödöllő, passzívház szakmérnök

Válogatott munkák // Selected projects

2003 BME Építészkar 2010–2012 Mesteriskola MIXXI. ciklus Díjak // Awards

SPAR Flagshipstore, MOM Park, Budapest, 2012 Többlakásos társasház, Budapest, 2019 Grand Corvin, többlakásos társasház, Budapest, 2019 Gellérthegy Residence társasház, Budapest, 2019 Grand’Or társasház, Budapest, 2019

Válogatott munkák // Selected projects

Kiemelt pályázatok // Featured competitions

Kiemelt pályázatok // Featured competitions

Gomba, Budapest, 2009 – kiemelt megvétel Prolan irodaház, Budakalász, 2010 – 1. díj SPAR Flagshipstore, MOM Park, 2012 – 1. díj Groupama HQ Budapest Office, 2014 – 1. díj INTERSPAR homlokzatfelújítás, Tatabánya, 2017 – 1. díj

SPAR Flagshipstore, MOM Park, Budapest, 2012 Skanska Budapest, irodabelső, 2017 INTERSPAR homlokzatfelújítás, Tatabánya, 2017 Máriássy Ház irodabelső, 2019 Többlakásos társasház, Budapest, 2019

2019, megvétel Városmajor szabadtéri színpad 2018, 1. díj BIG SEE Award / interiors-workplace: Skanska HQ belsőépítészet 2017, 1. díj Spar Tatabánya – homlokzatfelújítás építészeti pályázat 2016, 1. díj Corvin Sétány, többlakásos társasház (Budapest) 2016, 2. díj Rózsadomb Panorama Project (Budapest) 2014, 1. díj Groupama HQ Budapest Office (Budapest) 2012, 1. díj SPAR Flagshipstore, Mom Park (Budapest) 2010, 1. díj ProlanIrodaház (Budakalász) 2009, kiemelt megvét., Gomba, (Budapest)

Iroda // Office

2018 BIG SEE Award

Gomba, Budapest, 2009 – kiemelt megvétel Prolan irodaház, Budakalász, 2010 – 1. díj SPAR Flagshipstore, MOM Park, 2012 – 1. díj Groupama HQ Budapest Office, 2014 – 1. díj Corvin Sétány 122B többlakásos társasház, 2016 – 1. díj Rózsadomb Panorama Project, 2016 – 2. díj INTERSPAR homlokzatfelújítás, Tatabánya, 2017 – 1. díj Városmajori Szabadtéri Színpad, 2019 – megvétel

Gav-Art Stúdió 440 Nyíregyháza, Szabadság tér 12.

Iroda // Office

Díjak // Awards

LAB5 architects 1114 Budapest, Fadrusz utca 32.

2018 BIG SEE Award

2019, Bp., Grand Corvin társasház 2019, Bp., Grand’Or, társasház 2019, Bp., Gellérthegy Residence, tarsasház 2019 Hadak útja 5., többlakásos társasház (Budapest) 2012 SPAR Flagshipstore, Mom Park (Budapest)

Iroda // Office

Iroda // Office

LAB5 architects 1114 Budapest, Fadrusz utca 32.

LAB5 architects 1114 Budapest, Fadrusz utca 32.

www.lab5.hu

www.lab5.hu

Kiemelt pályázatok // Featured competitions

Díjak // Awards

1999, 2003 Év Háza díj 2011 Magyar Ingatlanfejlesztési Nívódíj MÉK különdíja 2012 FIABCI Prix d'Excellence 2012 Év Középülete díj, Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Építészkamara díja 2013 Barzó Endre díj

SPAR Flagshipstore, MOM Park, 2012 – 1. díj Rózsadomb Panorama Project, 2016 – 2. díj Corvin Sétány 122B többlakásos társasház, 2017 – 1. díj Városmajori Szabadtéri Színpad, 2019 – megvétel Díjak // Awards

www.lab5.hu

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

Iroda // Office

LAB5 architects 1114 Budapest, Fadrusz utca 32. www.lab5.hu

Válogatott munkák // Selected projects


95

NÉMETH TAMÁS építész

FIALOVSZKY TAMÁS

JEDLICSKA GERGŐ KENÉZ GERGELY építész

építész

KOVÁCS MÁRTON GÖCSEI SÁNDOR építész

építész

építész Diploma // Degree

Diploma // Degree

Diploma // Degree

Diploma // Degree

Diploma // Degree

1985 BME Építészkar

Diploma // Degree

2015 BME Építészkar

2017 BME Építészkar

1995 BME Építészkar

Válogatott munkák // Selected projects

2000 BME Középülettervezési Tanszék 2004 MÉSZ Mesteriskola

Válogatott munkák // Selected projects

Válogatott munkák // Selected projects

Széll Kálmán tér felújítása - 2016 Pesthidegkúti családi ház - 2018 Balatonkenesei villa felújítása - 2017

Széll Kálmán tér felújítása - 2016 Kőér köz társasház - 2018 Pesthidegkúti családi ház - 2018 Pannónia utcai társasház - 2019

2000 BME Építészkar 2002 – 2004 Mesteriskola XVII. ciklusa 2012 BME műemlékvédelmi szakmérnöki képzés

New York Palota, Boscolo Hotel, 2013 Esztergom, Régi Szeminárium felújítása (Szent Adalbert Központ), 2011 Pécs, Püspökvár titkai, Székesegyház részleges felújítása, 2012 Budapest, Hotel Parlament, 2009 Agárd, Korai fejlesztő és rehabilitációs központ, 2014 Díjak // Awards

2009 Építészeti Nívódíj 2019 ICOMOS díj Iroda // Office

Oktatói tevékenység // Teaching activity

2006– BME Középülettervezési Tanszék 2009 BME Urbanisztika Tanszék

Kiemelt pályázatok //

Válogatott munkák // Selected projects

Arena Savaria, Szombathely Vadvirág Óvoda, Veszprém Margitszigeti Hajós Alfréd Sportuszoda bővítése, Budapest Kodály Központ, Pécs EKF 2010 Füleky Borászat, Bodrogkeresztúr

Kima Studio Kft. 1122 Budapest, Maros u. 7. kima.studio@kimastudio.com Díjak // Awards 2000 Diplomadíj 2007 Pro Architectura díj 2010 Pro Communitate díj, Pécs 2011 hg.hu Design Award – 1. díj 2011 Természetes kő az építészetben díj 2011 Média Építészeti Díja közönségdíj

Featured competitions

Kiemelt pályázatok //

Széll Kálmán tér felújítása - I. díj - 2012 Újpalota közösségi ház - III. díj - 2014

Featured competitions

Széll Kálmán tér felújítása - I. díj - 2012 Új Közlekedési Múzeum - III. díj - 2019 Iroda // Office Újpalota közösségi ház Építész Stúdió - III. díj - 2014 1016 Budapest, Krisztina krt. Hódmezővásárhelyi könyvtár 71. V. em. 2. és tudásközpont - megvétel +36 1 2120125 - 2018 epstudio@epstudio.hu Budapesti Gazdasági Egyetem központi könyvtár és www.epstudio.hu hallgatói központ - megvétel - 2018

Oktatói tevékenység //Teaching activity

BME Urbanisztikai, ill. Lakóépítészeti Tanszék Válogatott munkák // Selected projects

Országos Papi Otthon felújítása Székesfehérvár, 2002-2016 Idősek otthona Dabas 20022018 Idősek otthona átépítése, Csákvár, 2017-2018

Válogatott munkák // Selected projects

7 lakásos társasház, Budapest, 2014 Üzemi étkező bővítése, Fajsz, 2017 Volt Bánffy Palota átépítése, Budapest, 2018 Iroda // Office

Egyperegy Építész Műterem Kft. 2083 Solymár, Toldi köz 7. www.egyperegy.hu

Iroda // Office

Egyperegy Építész Műterem Kft. 2083 Solymár, Toldi köz 7. www.egyperegy.hu

Iroda // Office

Építész Stúdió 1016 Budapest, Krisztina krt. 71. V. em. 2. +36 1 2120125 epstudio@epstudio.hu www.epstudio.hu

Iroda // Office

Építész Stúdió 1016 Budapest, Krisztina krt. 71. V. em. 2. +36 1 2120125 epstudio@epstudio.hu www.epstudio.hu

ÉPÍTÉSZEK // ARCHITECTS

2019 / 05


____ SZERZŐK AUTHORS

____

ANTAL Z. LÁSZLÓ szociológus, az MTA TK Szociológiai Intézet tudományos főmunkatársa, kandidátus. Több mint harminc éve végez egészségszociológiai kutatásokat. A kilencvenes évek elejétől kezdve foglalkozik a népesedési folyamatok vizsgálatával is. A kétezres évek eleje óta a természet és a társadalom kapcsolata a legfontosabb kutatási területe. BALÁZS JÁNOS építész. A BME Építészkarán diplomázott, tervezői pályáját a Középülettervező Vállalatnál kezdte. 1989-ben műemlékvédelmi szakmérnöki végzettséget szerzett. 1992-től saját tervezőirodát nyitott. 1995-ben Rajk Lászlóval együtt megalakították a Köztigon építész műtermet, melynek 2001-ig volt tulajdonostársa. Jelenleg az Archi-Med Studio vezetője. Legfontosabb munkái: Pécsi Nemzeti Színház rekonstrukciója; Budapest Történeti Múzeum Barokk udvar rekonstrukciója, Collegium Hungaricum, Bécs (Rajk Lászlóval); Lehel piac, Budapest (Rajk Lászlóval); Polgárok Háza, Érd. BALDAVÁRI ESZTER művészettörténész. Fő kutatási területe a századforduló európai építészete. Kőrössy Albert Kálmán építőművész monográfusa, a Magyar Építészeti Múzeum és Műemléki Dokumentációs Központ muzeológus munkatársa, a CentrArt Művészettörténészek Új Műhelye Közhasznú Egyesület elnökségi tagja. BÁN DÁVID kulturális antropológus, városkutató. Az ELTE-n és a párizsi EHESS-en szerzett doktori fokozatot, témája a pályaudvarok szerepe a nagyvárosok építészeti és társadalmi szövetében. Az Anthropolis Egyesület egyik alapítója, oktatási és vizuális projektek koordinátora. Emellett több helyen publikál főleg építészeti, kulturális témákban. BOTZHEIM BÁLINT építész, kutató. Szakterülete: digitális építészet, parametrikus paradigma. 2007-től a Kapy és társai Kft. partner. Közös pályázatokat készített Kapy Jenővel (Szervita tér 2006, Pécsi Koncert Központ – PKK 2007). Önálló munkái: Vác csillagvizsgáló torony 2007; Art-Universitas pályázat szoborterve, I. díj, 2008, Sopron. Kutatási területe a kiber-építészet. 2009-től a Magyar Építőművészet szerkesztője. 2013-ban a Pécsi Tudományegyetemen szerzett MA fokozatot. 2013-tól a Mérték Stúdió, majd a Paulinyi and Partners munkatársa, 2019-től a Soproni Egyetem építésztanára. CSOMAY ZSÓFIA építész, belsőépítész. 1967-ben a Magyar Iparművészeti Főiskolán szerzett diplomát, majd 1970–1972 között elvégezte a Mesteriskolát. 1967–1985 között a KÖZTI-ben dolgozott, majd 1985–1990 között a Soform Stúdió, 1990-től pedig annak jogutódja, a CET Budapest Kft. vezető tervezője. A MOME egyetemi tanára. 1986-ban Ybl-díjat, 2000-ben Budapest Építészeti Nyvódíjat, 2002-ben és 2009-ben Pro Architectura-díjat, 2017-ben Prima-díjat kapott. CSONTÓ SÁNDOR újságíró, szerkesztő népművelő (BDTF), művelődéstörténész (ELTE), a Budapest folyóirat állandó munkatársa. Számos várostörténeti cikket publikált lapokban és tanulmányai jelentek meg Budapesttel foglalkozó könyvekben, kiadványokban. CSONTOS GYÖRGYI DLA építész, egyetemi docens. 1990-ben diplomázott az Ybl Miklós Műszaki Főiskolán, 2000–2002 között elvégezte a Mesteriskola XVI. ciklusát. 2011ben elvégezte a PTE-PMMK Breuer Marcell Doktori Iskoláját. 2015-től egyetemi docens. 2009-ben Molnár Péter-díjat, 2011-ben Ezüst Ácsceruza-díjat kapott. FEJÉRDY TAMÁS építész, műemlékvédelmi szakértő. A BME-n szerzett építész diplomát és műemlékes szakmérnöki diplomát, 2009-ben Pécsett DLA-fokozatot. A BME címzetes docense, tanít a PPKE és az ELTE kurzusain és a kolozsvári Babes-Bólyai Egyetem posztgraduális képzésén; előadója a Román András Egri Nyári Egyetem kurzusainak. 1983 óta tagja az ICOMOS-nak, 2005-2008 között a szervezet egyik nemzetközi alelnöke volt. 1983 óta tagja a Történeti Városok és Falvak nemzetközi Tudományos Szakbizottságának, 1992-2002 között ennek elnöke. Jelenleg az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság főtitkára. Az Europa Nostra műemlék-helyreállítási pályázati zsűrijének tagja 2006-tól négy évre. Fontosabb elismerések: a Művészetek és az Irodalom Lovagja,1994; a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagi Fokozata, 2004.; Möller István díj, 2004.; Honorary Member of ICOMOS, 2008. GÖTZ ESZTER újságíró, szerkesztő. 1991-ben az ELTE Bölcsészkarán magyar-történelem szakon diplomázott, 1992-től szabadúszó újságíróként több napilapban és folyóiratban rendszeresen publikál kulturális tárgyú írásokat. 1997 óta a Magyar Építőművészet olvasószerkesztője. 2012 között a www.kultura.hu szerzője, 2009-2011 között a Budapesti Városvédő Egyesület titkára. 2015-ben Ezüst Ácsceruza-díjat kapott. KERTÉSZ ANDRÁS TIBOR prof. dr. DLA építész. 1979-ben szerzett építész diplomát a BME-n, majd 1985-ben az ELTE francia szakát is elvégezte. 1998-tól a BME, 2015-től a Pécsi Tudományegyetem tanára. Jelentősebb munkái: Infopark T-Com kutató-fejlesztő épülete, Fehérvári úti Vásárcsarnok, budafoki Szomszédok Piaca, Haller Gardens irodaház. 1987-ben Ybl-díjat, 2001-ben Pro Architectura-díjat, 2016-ban Budapest Építészeti Nívódíjat kapott. KISS TAMÁS építész. 2019-ben diplomázott a SZIE Ybl Miklós Építéstudományi Karán. Építész szakmai tevékenysége mellett élénk érdeklődést mutat az építészettörténet; a 19-20. század építészete, és az építészeti téralakítás iránt. Az egyetemi tanulmányai alatt, 2017-ben és 2019-ben az Országos Tudományos Diákköri Konferencián nevezett dolgozataival II. helyezést ért el. Építészeti témájú írással 2017-től foglalkozik. LÁZÁR ANTAL Kossuth- és Ybl-díjas magyar építész. 1966-ban diplomázott a BME Építészkarán, 1970–1972 között elvégezte a MÉSZ Mesteriskoláját, mestere Gulyás Zoltán volt. Első megépült munkái Reimholz Péterrel készültek: a budapesti és a székesfehérvári DOMUS-áruházak. Az 1976–1979 között épült és a hazai ipari építészet remek példái közé tartozó újpesti Hulladékhasznosító Mű. 1981–1991 között a MÉSZ főtitkára, 1995–1996-ban a MÉK és a MÉSZ elnökhelyettese volt, 1986-tól a Műegyetem oktatója, 1988-tól az Ipari és Mezőgazdasági Épülettervező Tanszék vezető egyetemi tanára. 2005-ben Kossuth-díjjal tüntették ki.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

LOSONCZI ANNA építészmérnök. 2015-ben szerezte DLA fokozatát a BME Építőművészeti Doktori Iskolában építészet és észleléspszichológia témában. Tervezői és kutatói munkájáért 2012-ben Junior Prima díjat kapott. A 2014 óta működő Ginkgo-Zöld Építész Iroda egyik alapítója. Jelenleg kutató-tervező cég modell kifejlesztésén dolgozik, és a Georgia Institute of Technology (USA) építész karának vizuális észlelést kutató csoportjával együttműködésben kutat. LŐVEI PÁL művészettörténész, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, 1979-2013 között a műemlékvédelmi szervezet tudományos kutatója, jelenleg az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Művészettörténeti Intézetének munkatársa. Kutatási témái: a középkori művészet története, síremlékművészet, építészettörténet, középkori pecsét- és címertan, valamint a világkiállítások története. MISZLIVETZ FERENC szociológus, történész, Jean Monnet ad personam professzor, a Felsőbbfokú Tanulmányok Intézetének alapítója és igazgatója. Fő kutatási területei közé tartozik a demokrácia elmélete és gyakorlata, a civil társadalom, az állampolgárság, a regionális és Európa-tanulmányok, valamint a globalizáció és fenntarthatóság. Az MTA Politikatudományi Intézetének tudományos tanácsadója. Számos európai és amerikai egyetemen tartott előadásokat, tanított és kutatott, a Bolognai Egyetem állandó vendégprofesszora. 2012-ben a Columbia Egyetemen Deák ösztöndíjas vendégprofesszoraként tanított New York-ban. Alapítója és elnöke a Társadalomtudományok és Európa Tanulmányok Intézete Alapítványnak Kőszegen, ahol UNESCO Kulturális Örökség menedzsment tanszék is működik. 2012 óta az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottsága Társadalomtudományi Szakbizottságának elnöke, a Pannon Egyetem egyetemi tanára. NAGY GÁBOR építész. 1975-ben végzett a BME építészkarán, ezt követően az ÁÉTV és az Atlant Kft építész tervezője. 1994-ben került az Országos Műemlékvédelmi Hivatalhoz, kezdetben Baranya megye, majd Budapest Belvárosának műemléki felügyelőjeként. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatalnál Budapest és Pest megye szakmai irányítója. 2011-től a Pest Megyei Kormányhivatalnál az örökségvédelem vezetője. Publikációi mellett több könyve is megjelent építészetről, műemlékvédelemről és másról. OKRUTAY MIKLÓS építész BME (1991), műemlékvédelmi posztgraduális tanulmányok Université Libre de Bruxelles (1994–1995), BME (2002–2004). Építészeti kritikái, tanulmányai 1992 óta jelennek meg különböző folyóiratokban, 2001-től publikál rendszeresen a Magyar Építőművészetben. PATONAI DÉNES DLA építész, egyetemi docens. 1968-ban szerzett építész diplomát, 1970–1972 között elvégezte a MÉSZ Mesteriskoláját. 1994-ben DLA-fokozatot kapott. 1978–1985 között az Ipartervben, 1985–1993 között a MATERV-ben dolgozott, 1989-től önálló tervezőirodát nyitott. 1983-ban Ybl-díjat, 1999-ben Széchenyi Professzori Ösztöndíjat kapott. PÁRICSY ZOLTÁN építész. 1994-ben diplomázott a BME Építészkarán, 2016-ban környezettudatos építési szakmérnöki képesítést szerzett. 2002 óta a Jahody és Páricsy Építésziroda tervezője. 2007-ben és 2008-ban elnyerte a Média Építészeti Díját, 2014-ben Pro Architectura Újbuda elismerést kapott, többször részesült oktatói kitüntetésben is. PRTZN ARCHITECTURE. Taktikus Téralakító Praxis csoport, melyet Hory Gergely, Major Zoltán és Müllner Péter alapított 2013-ban Budapesten. A csoport gyakorlati és elméleti tevékenysége kiterjed az építészeti és belsőépítészeti téralakításra, bútor- és installációtervezésre, valamint köztéri beavatkozások, térhasználati víziók és kutatások létrehozására. SZÁSZ BALÁZS jogász, fordító, tolmács, programszervező, idegenvezető. 2003-ban szerzet diplomát a PTE Állam- és Jogtudományi Karán. 2000–2001 között Trierben európai jogot és médiaismereteket tanult. Együttműködött a pécsi Közelítés Művészeti Egyesülettel, a LABOR Kísérleti Kultúrtérrel, 2006–2009 között a Robert Bosch Alapítványnak kreatív és tudományos projektek kidolgozásában és megvalósításában dolgozott. Rendszeresen publikál külpolitikai elemzéseket és kulturális témájú cikkeket. SZEGŐ GYÖRGY építészmérnök (BME, 1972), belsőépítész (IMF, 1976), DLA (1999). 1972-73 BUVÁTI, 1979-88 a Csiky Gergely Színház díszlet-jelmeztervezője. 1982 a BITEF fődíjas Marat halála tervezője. Az Újvidéki Szcenográfiai Triennálé Ezüst-díjasa (1983). 1989-2001 között látványtervezést (MKE), ill. 1998-2003 között műtörténetet (ORZSE) oktat. 1987 MTA Soros-, 1990 Eötvös-, 1998 Széchenyi-ösztöndíjas. 1992 Greg Lynn ösztöndíjasa / F. Meritis, Univ. Amszterdam). Jászai-díj (1995), Dercsényi díj (1999), Érdemes művész (2002). 1983-tól publikál szakcikkeket és könyveket a vizuális kultúra területén. Építészeti, művészeti kiállítások kurátora/tervezője (Építészeti Tendenciák 1981, Baumhorn Lipót építész, 1997, Diaszpóra és művészet 1999, 7. Velencei Építészeti Biennálé 2000, Álmok Álmodói/Millenáris Park 2001, 100 % kreativitás, I. Építészeti Nemzeti Szalon/ Műcsarnok, 2014). 1997-től a MÉ szerk. biz. tag, 2001-től főszerkesztő. Az Utóirat melléklet alapító-szerkesztője. 2014-ben Ybl díjat, 2016-ban Kiváló Művész elismerést, 2017-ben Ezüst Ácsceruza díjat kapott. 2014-től a Műcsarnok művészeti vezetője. TAKÁCS LAURA terület és településfejlesztő geográfus, közgazdász. 1998-ban diplomázott az ELTE TTK geográfus szakán terület és településfejlesztés szakirányon, majd elvégezte az Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem mérnök-közgazdász képzésének külgazdaság szakát. Több, mint 20 éve Európai Uniós források felhasználásának irányításával foglalkozik, ebből 13 évet a VÁTI Nonprofit Kft-nél töltött területfejlesztési programok vezetésével. 2014-től aktívan részt vesz a kőszegi Kreatív város, fenntartható vidék program megvalósításában, a Felsőbbfokú Tanulmányok Intézetében. TATAI MÁRIA építészmérnök (1978, BME). Tervező, szakíró, szakfordító, a környezetkultúra iskolai program egyik megalkotója, oktatott az ELTE-n és az Iparművészeti Egyetemen. Mozdulatművészeti darabok rendezője, koreográfusa. Jelenleg a MÉK munkatársa, az Építész Évkönyv szerkesztője. TUCZAI RITA kulturális és vizuális antropológus, vizuális kultúrakutató, környezetkultúra tanár. jelenleg a civil szférában dolgozik, projektek szakmai vezetője vagy vizuális vonatkozásainak koordinátora. ULRICH TAMÁS NORBERT építészmérnök. 1980-ban diplomázott a BME Építészmérnöki Karán. 1980–1983 között Középületépítő Vállalatnál munkahelyi mérnök, majd 10 évig a Közti II. irodáján, Marosi Miklós műtermében tervező építészként dolgozott. 1993–1995 között a francia SAE Eiffage budapesti irodájának építésze, majd 1995-től a HAP Építésziroda Kft.-ben műteremvezető építész. Közben elvégezte a BME és a lyoni Jean Moulin Egyetem francia-magyar kétnyelvű menedzserképzését (1997). 2011-től a Magyar Építész Kamara titkárságán szakmai munkatárs. ZSOLDOS ANNA művészettörténet szakos hallgató az ELTE BTK Művészettörténet szakán. Fél évet tanult Velencében és Rómában. Kutatási területe a 20. századi és kortárs építészet. 2018-tól a Magyar Építőművészet gyakornoka.



RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET // HUNGARIAN ARCHITECTURE | 2019 / 05 VIZAFOGÓ ÓVODA // VIZAFOGÓ KINDERGARTEN, BUDAPEST – ARCHIKON • EGÉSZSÉGHÁZ // HEALTH CENTRE, BUDAKESZI – BÁRTFAI-SZABÓ GÁBOR • FOREST OFFICES, DEBRECEN – BORDÁS PÉTER • KEVÍZ 21 IRODAHÁZ // KEVÍZ 21 OFFICE BLOCK, NYÍREGYHÁZA – GÁVA ATTILA • MÁRIÁSSY HÁZ BELSŐ MEGÚJÍTÁSA // MODERNIZATION OF THE OFFICES IN MÁRIÁSSY HOUSE, BUDAPEST – LAB5 ARCHITECTS • MONASTERY HOTEL, BUDAPEST – NÉMETH TAMÁS • CSALÁDI HÁZ // DETACHED HOUSES, PESTHIDEGKÚT – FIALOVSZKY TAMÁS, KENÉZ GERGELY, JEDLICSKA GERGŐ • HARIS PARK, BUDAPEST – KOVÁCS MÁRTON, GÖCSEI SÁNDOR • JAMES-SIMON-GALERIE, MUSEUMSINSEL, BERLIN – DAVID CHIPPERFIELD • BORÁSZAT REKONSTRUKCIÓJA // WINERY RECONSTRUCTION, PITIGLIANO – ANTONIO STELLA • KREATÍV VÁROSOK // CREATIVE CITIES

UTÓIRAT // POST SCRIPTUM | XVIII. ÉVFOLYAM / 107. SZÁM A TÁRSADALMI STABILITÁSRÓL // THOUGHTS ON THE SOCIAL STABILITY – ANTAL Z. LÁSZLÓ • JÖVŐCSARNOK // FUTURE HALL – TATAI MÁRIA • HÉTKÖZNAPI IRREGULARITÁSOK // COMMON IRREGULARITIES – PRTZN ARCHITECTURE • MATERIALIZMUS ÉS IDEALIZMUS A (MAI MAGYAR) MŰEMLÉKVÉDELEMBEN // MATERIALISM AND IDEALISM WITHIN THE CONTEMPORARY HUNGARIAN HERITAGE PRESERVATION – NAGY GÁBOR • A VÁROSKÉP FELBOMLÁSA // THE DISRUPTION OF THE CITYSCAPE – PAUL VIRILIO • ÉSZLELETKÍSÉRLETEK HOMLOKZATOK TERVEZÉSÉVEL // EXPERIMENTS ON FACADE DESIGNS – LOSONCZY ANNA • PETER HALLEY: HETEROTÓPIA // HETEROTOPY – BOTZHEIM BÁLINT

+ UTÓIRAT // POST SCRIPTUM | XIX. 107. 2019 | 05

1580 Ft

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

| Kós Károly Díj 2010 | www.meonline.hu

ARCHIKON • BÁRTFAI-SZABÓ G. • BORDÁS P. • GÁVA A. • LAB5 • NÉMETH T. • FIALOVSZKY–KENÉZ –JEDLICSKA • KOVÁCS–GÖCSEI S. • D. CHIPPERFIELD • A. STELLA

Lapunk támogatója a Nemzeti Kulturális Alap


Issuu converts static files into: digital portfolios, online yearbooks, online catalogs, digital photo albums and more. Sign up and create your flipbook.