__MAIN_TEXT__

Page 1


Számtalan kérdés tódul elénk Keresztesi Botond legújabb műveit nézve. – Vajon milyen szándék vezérelte a művészt amikor evilági tárgyakat, fogalmakat, jelenségeket szinte utópisztikus összefüggésekben festett meg? – Keresztesi kritizálja vagy inkább fetisizálja a vagyont, a tömeggyártású cikkeket, kulturális örökségünket illetve a történelmet? – És egyáltalán hogyan lesz mindebből egész? A fenti kérdésekre a kortárs művészet szabálya adja meg a választ. Miközben a szabály eredetét kutatjuk ésszerű rápillantanunk Ad Reinhardt amerikai absztrakt expresszionista művész írásaira legsötétebb műveiről, a fekete négyzetekről: “…nem megkülönböztethető egység, azonosság, nincs megosztottság sem sokféleség …minden különbség eltűnik a sötétségben A sötétség ragyogás túlvilági, zengés” (REINHARDT: Art-As-Art: The Selected Writings of Ad Reinhardt, ed. Barbara Rose (New York: Viking Press,1975, p. 90) A fekete négyzetek alakok nélküli egységének megfestésében olyan magasságot ért el az absztrakció, mely után csak kevés lehetőség maradt nyitva a művészet fejlődése számára. Milyen irányba mehet a művészet a fekete totalitás után? Vannak-e olyan erőforrásai, hogy együtt fejlődhessen a történelemmel? A válasz keresése utat nyitott a hétköznapi számára a művészetben. Tömeggyártott képek és ikonok, melyek a populáris kultúrára utalnak, együtt mozognak a neoliberális gazdaság újdonságaival egy olyan szférában, amelyből eddig kirekesztettek voltak. A Pop Art válaszolt, és megalapozta azt a mára teljes érvényű szabályt, amely szerint a kortárs művészetnek nincsenek szabályai. Legalábbis kinézetét és témáját tekintve. A formula, mi szerint nincs formula újra és újra ismétlődik szakértők és laikusok között. A kortárs művészet valóban formák, technikák és témák zavarba ejtő sokaságával dolgozik. Néha egészen megtévesztő alakot is ölthet, támpont nélkül hagyva nézőjét, aki megjelenése alapján próbálja megérteni. Ilyen megtévesztő alkotások Andy Warhol 1960-as években kiállított Brillo szappan dobozai. Arthur Danto amerikai filozófus így érvel: a művészeti galériában kiállított dobozok, melyek ös�szetéveszthetőek a boltok polcain található Brillo dobozokkal, mint alkotások filozófiai magyarázatra szorulnak. A különbség a művészet és a hétköznapi között már nem a mű esztétikáján múlik, hanem inkább a mögötte rejlő szándékon és ötleten. A kortárs művészet olyan küzdőtérré alakult, amelyben az egyetemes engedékenység jellemző a stílusok és narratívák összetársításában. Az absztrakció teljes megvalósulása után, és a művészetet a hétköznapitól elválasztó fal romján túl már nincs fejlődés. Danto viszont cseppet sem lesújtott a “művészet végének” elérkezésétől. Éppen ellenkezőleg, az ő olvasatában örök időre a szabadság területére érkeztünk. A művészeknek csakugyan módjukban áll saját vagy más emberek testének, talált képeknek és tárgyaknak, jeleknek és szimbólumoknak, történelmi motívumoknak és számtalan egyéb forrásnak használata újszerű átgondolásokban.


A szabadságban való barangolás - látható módon - Keresztesit sem csüggeszti. Legutóbbi képeinek egyikén egy magát gótikus katedrálissá transzformáló vízesést láthatunk, miközben egy katonai repülőgép tűnik el a moha fedte sziklák mögött. Egy másik kép munkájába merülő festőt ábrázol, aki olyan zavartalanul alkot, ahogyan Kazimir Malevics dolgozhatott Szuprematista Kompozícióján, még akkor is, ha egy drón próbált volna landolni rajta. “Logikusan” a kép stílusa emlékeztet a delfti fajanszokra. Egy további alkotáson ébresztőórákat láthatunk, melyek az űrben lebegve mutatnak magyar történelmi évszámokat, mintha elhagyatott gondolatok volnának. Lávaszerű vér folyik egy Lamborghini Countach-ból egy Nike logóra és kommunista jelképekre hasonlító kövületekre. Egy BMW kulcsát pedig gazos ágyásban felejtették. Keresztesi otthon érzi magát ebben a szabadságban és nem ragaszkodik csak egy vagy két narratívához. Összekapcsol és mellérendel, mivel megteheti. Furcsa is lenne, ha bárki emlékeztetné: szinte semmi közös sincs Malevich, egy drón és a holland fajanszok között. Tudván, hogy ez a stílus kavalkád egyáltalán nem égbekiáltó bűn, most már tovább indulhatunk Keresztesi szándékát kutatva. Eszünkbe juthat, vajon az-e a művész célja, hogy egyéni összefüggésekbe helyezve bálványozzon tárgyakat és struktúrákat? Habár egy fűben talált autókulcs meg sem közelíti egy garázsban parkoló BMW ragyogását. Ugyanakkor egy idejétmúlt Lamborghini, vagy Nike logó, de még a lángoló Google Chrome meteorok sem tisztelegnek saját márkájuk előtt. Szó sincsen tehát a termékek hétköznapiságának felértékeléséről. A kritikai hozzáállás sokkal valószínűbbnek tűnik, de Keresztesi csak önmagukban létező jeleket festett, mivel pontosan tudja mit jelent a márka. A márka (melyet a logó reprezentál) a terméktől szabadon mozgó szimbolikus karakter, ami értékek kombinációját személyesíti meg. Saját autonóm rendszerébe helyezve, Keresztesi megszabadítja a márkajeleket jelentőségüktől és kiszolgáltatva őket saját környezetük számtalan tényezőjének kérdőjelezi meg tartósságukat. A történelmi és művészettörténeti utalások kicsit durvább bánásmódban részesülnek. Egy Vasarely alkotást értelmezhetetlenné tép az iratmegsemmisítő, bár maradványai nem tűnnek el. A gótikus katedrális, a paneltömbök és a felfegyverzett lovasok közösen tesznek megjegyzést a historizálásra. A ma káoszából nézve úgy tűnik, a múltban volt rend. Valóban koherens lett volna a múlt? Vagy Ad Reinhardt mindent elnyelő egysége csak a jelen összezavarodottságáből tűnik olyan piszkosul magabiztosnak? Keresztesi, köszöni, jól érzi magát a világban meta-narratíva nélkül, melynek múltban való létezését is kétségbe vonja. Fanyar mosollyal telepedik le a hatalmas szabadság birodalmában. A variációk sokaságának ellenére Keresztesi stílusa szigorú, rendezett és pontos. Képeinek megfestett tárgyai érintetlenül hagyják egymást; nincs egybeolvadás és nincs egymásbamosódás sem. A szomszédos motívumok közti határok kristálytiszták. Azonos méretű vásznak: mindegyik egy négyzetméter. Egyszerű négyzetek, olyanok mint Reinhardt feketéi, hordozzák a ma összezavaró sokféleségét egységes felületükön. Ez a kontraszt talán sejtetni próbálja, hogy az abszolút szabadság, véletlenszerűség és keveredés egy tágabb homogenitást eredményez. Talán a művészet – és vele együtt mi is – letelepedett saját plurális rendszerében, amely fenntartja őt.

4


Vízesés katedrális | Waterfall cathedral, 2015 100x100 cm, akril, vászon | acrylic on canvas


A festล‘ | The painter, 2015 100x100 cm, akril, vรกszon | acrylic on canvas


Countach, 2015 100x100 cm, akril, vรกszon | acrylic on canvas


Ahol a kulcsod van | Where your key is, 2015 100x100 cm, akril, vรกszon | acrylic on canvas


Several questions storm into mind when glancing at Botond Keresztesi’s latest works. - What intent was guiding the artist when painting such mundane objects and phenomena in utopian associations? – Is he trying to criticize or maybe fetishize mass-produced products, cultural heritage and history? – And most importantly: how does it all come together to be exhibited as a seemingly coherent whole? The answer for those questions lies in the very rule of contemporary art. In the process of tracking the origins of that rule it is helpful to look at what Ad Reinhardt – Abstract Expressionist and creator of famous black square paintings – wrote about his darkest and most abstract of works: “… Undifferentiated unity, oneness, no divisions, no multiplicity …All distinctions disappear in darkness The darkness is the brilliance numinous, resonance” (REINHARDT: Art-as-Art: The Selected Writings of Ad Reinhardt, ed. Barbara Rose (New York: Viking Press, 1975) p.90) Reaching such a high point of abstraction in the painting of a black square uniting, all had left very few roads open for art to progress. Where to grow after finding totality in blackness? Where to look for new resources for art to evolve with history? The quest following such questions led to the admission of the everyday: novelties of the neoliberal economy, mass-produced images and icons referring to objects and subjects of popular culture stepped into the realm of high-culture - from were they were excluded before. Pop Art answered, and did so by grounding the rule according to which contemporary art does not have any rules or limitations – at least regarding its appearance and subject matter. This formula, that there is no real formula, is in full effect today and is echoed between experts and laypeople. Forms, techniques and subject matter of contemporary art are indeed magnificent and bewildering in both quantity and variety. In fact art can be quite delusory, often leaving the spectator helpless in his attempt to make sense of an artwork based solely on its appearance. A well-know example for such deceptive art – also from the 1960s, like Reinhardt’s black canvases - is Warhol’s Brillo boxes. Arthur Danto, the late American philosopher, argues as follows: Brillo boxes in a gallery that can be mistaken for Brillo boxes from the supermarket cannot be specified in terms of their visual distinctiveness, thus have to be characterized philosophically. The difference between art and non-art has less to do with art being the more beautiful object, than the intent or idea behind the work. Art transformed itself into an arena of universal permissiveness, in which the shuffling of styles and patching together of narratives becomes possible. After the fulfilment of the abstraction project, beyond the demolished wall between art and the everyday there is no progress. The arrival of the “end of art”, however, does not really strike Danto. In his reading we have arrived to a vast field of freedom, never to leave. Artists indeed have everything - their own and other people’s bodies, found images and objects, signs and 9


symbols, historical motifs and countless resources of material - at their disposal to be assembled in novel reconfigurations. Roaming in freedom does not depress Keresztesi either. In one of his recent paintings we see a waterfall transforming itself into the shape of a gothic cathedral, while a military plane is about to vanish behind the mossy rocks. Another work depicts an artist immersed in his practice, in a way, how Kazimir Malevich would have remained unbothered by a human-size drone attempting to land on him, while perfecting his Suprematist Composition. “Logically” it comes natural that this piece is painted in the style reminiscent to that of the Delft fayence. A different painting depicts alarm clocks hovering in space showing years of Hungarian historical events, as if they were abandoned thoughts. A Lamborghini Countach bleeds lava on fossils of the Nike logo and on elements from Communist symbolism. A key of a BMW is left in some weedy flowerbed. Keresztesi feels at home on the “freedom-land” and does not stick to one or two narratives. He interconnects and juxtaposes because he may do so. It would be odd to be reminded of how nothing is shared between Malevich, a drone and Dutch fayence. And so knowing that such mixing is not an outrageous crime anymore, we shall move beyond the surface and attempt to point out the artist’s intent. First off we might wonder if Keresztesi’s aim was to fetishize the depicted objects, structures and subjects by placing them into his individual correlations. But a car key found in the thicket falls short from the radiance of a new BMW in the garage. An outdated Lamborghini, a scribbled Nike logo and burning Google Chrome meteors do not pay tribute to those brands, nor attempt to elevate their products from their mundane positions. Criticism seems more plausible, however not necessarily in the case of the brands, as Keresztesi understands what they are. The brand - represented by the logo - floats free from the product as a symbolic character that personifies a specific combination of values. By inserting them into his autonomous mixture, the artist takes their relevance away, making them dependent on the myriad factors of their environment, therefore questioning their durability. Keresztesi treats historical and art historical references a bit more rough. A Vasarely is being rent meaningless, however the remains do not vanish. A gothic cathedral, generic apartment blocks, armoured cavalry are escorted into play to jointly make a comment on historicism. The past seems to have direction from the chaos of today. Was the past really coherent? Or does the allencompassing unity of Ad Reinhardt seem so self-assertive only when looked at from the confusion of today? Keresztesi seems to be doing fine in a world without a meta-narrative. Strictly speaking, he even doubts its existence in the past. He settled in this realm of vast freedom and plurality but did so with a wry smile. Against the wide variety of references, Keresztesi’s painting is stringent, organized and precise. All that is painted on the canvas stays intact from each other; there is no amalgamation or fading. The borders around the neighbouring motifs are crystal clear. Canvases of equal size: one square meter. Simple squares - just like Reinhardt’s black ones – carrying the confusing manifold of today on their unified surfaces. Perhaps such contrast is here to anticipate that absolute freedom is one form of unity, that randomness and mixing results in a greater homogeneity. Maybe art - together with us – have settled in the version of its very own plural system, which sustains it. 10


Hist贸ria | History , 2015 185x200 cm, akril, v谩szon | acrylic on canvas


Nyitva | Open , 2015 100x100 cm, akril, vรกszon | acrylic on canvas


A középosztály kastélya | The castle of the middle class, 2015 100x100 cm, akril, vászon | acrylic on canvas


Vasarely megsemmisítése | Destroying Vasarely , 2015 100x100 cm, akril, vászon | acrylic on canvas


BOTOND, Keresztesi Született: 1987, Marosvásárhely, Románia І 1987 - Born in Marosvásárhely, Romania Budapesten él és dolgozik І Lives and works in Budapest www.botondkeresztesi.com TANULMÁNYOK І EDUCATION 2007-2012 - Hungarian University of Fine Arts, Budapest, Hungary 2011 - Universitat Leipzig Kunstpedagogik, Germany 2006-2007 - Berzsenyi Dániel College, Szombathely 1998-2006 - Bárdos László High School, Tatabánya ÖSZTÖNDÍJAK, REZIDENCIÁK І SCOLARSHIPS, RESIDENCIES 2011 - Erasmus, Leipzig, Germany 2014 - Stuttgart, Germany 2015 - Banská St A Nica, Banska Stiavnica, Slovakia TAGSÁG І MEMBERSHIP 2010 - Studio of Young Artists Association (FKSE) KIÁLLÍTÁSOK І EXHIBITIONS 2015 - The Art Market Budapest, Horizont Gallery, Budapest 2014 - Újragondolt retrospektív, Retought retrospective, Mamü Gallery, Budapest 2014 - Szabadidő, Free Time – Contemporary Art Institute Dunaújváros, ICA-D 2014 - Art placc –Inventio Arts,Tihany 2013 - Fire Walk With Me, Studio Gallery, Budapest, 2013 2013 - X-RAY Texture Pack-Inventio Arts, Galerie Ulrike Hrobsky, Wien 2013 - Eau de Couleurs, Várfok Gallery, Budapest 2013 - Donald Concept, FKSE Studio Gallery, Budapest 2013 - ARTplacc, Inventio Arts, Tihany 2012 - Sejt, Akvárium, Budapest 2012 - Living hungarian painting, , Hungarian National Galery 2012 - Message, Casati Art Corner ,Budapest 2012 - Csakide, Művelődési Szint,Budapest 2011 - Acid Metal, CD-FÛ, Budapest 2011 - IDDQD, Lollipop Factory ,Budapest 2011 - Wir waren leipziger, Labor ,Budapest 2010 - Group show of the new members of the Studio, Stúdió Gallery, Budapest 2010 - Paralells , Hungarian University of Fine Arts, , Budapest 2010 - Face to face, Mamü Gallery, Budapest

15


Danse Macabre , 2015 100x100 cm, akril, vรกszon | acrylic on canvas


Idล‘utazรกs | Timetravel, 2015 100x100 cm, akril, vรกszon | acrylic on canvas


A KIÁLLÍTÁSON SZEREPLŐ KÉPEK LISTÁJA І LIST OF WORKS IN THE EXHIBITION 1. História | History - akril, vászon, acrylic on canvas, 185x200cm, 2015 2. A középosztály kastélya | The castle of the middle class - akril, vászon, acrylic on canvas, 100x100cm, 2015 3. A festő | The painter - akril, vászon, acrylic on canvas, 100x100cm, 2015 4. Vízesés katedrális| Waterfall cathedral - akril, vászon, acrylic on canvas 100x100cm, 2015 5. Időutazás | Timetravel - akril, vászon, acrylic on canvas , 100x100cm, 2015 6. Countach - akril, vászon, acrylic on canvas, 100x100cm, 2015 7. Ahol a kulcsod van | Where your key is - akril, vászon, acrylic on canvas, 100x100cm, 2015 8. Applause | Taps - akril, vászon, acrylic on canvas, 100x100cm, 2015 9. Danse Macabre - akril, vászon, acrylic on canvas, 100x100cm, 2015 10. Hi-Fi Torony | Hi-Fi tower - akril, vászon, acrylic on canvas, 100x100cm, 2015 11. Ferencz József föld | Franz Joseph Land - akril, vászon, acrylic on canvas, 100x100cm, 2015 12. Szalon | Salon - akril, vászon, acrylic on canvas, 100x100cm, 2015

IMPRESSZUM | IMPRESSUM Kiadó | Publisher: © Horizont Galéria | Horizont Gallery H-1066 Budapest, Zichy Jenő u. 32. www.horizontgaleria.hu © KERESZTESI Botond Szöveg | Text: © CSERHÁTI János Márton Fotó | Photo: © ZANA Krisztián Grafika | Graphic design: © SZIGETI G Csongor Nyomda | Printed by: Digitalpress Budapest, 2015.


Profile for Horizont Gallery

Keresztesi Botond: RGB - Roman, Gothic, Baroque  

Keresztesi Botond: RGB - Roman, Gothic, Baroque  

Profile for horizont1
Advertisement