Szigeti Csongor: AETHEREAL

S Z I G E T I C S O N G O R A E T H E R E A L

"Amilyen mértékben a szükségszerűség a társadalom álma, olyan mértékben lesz az álom szükségszerű. A spektákulum a leláncolt modern társadalom rémálma, amely semmi mást nem fejez ki, mint a társadalom vágyát, hogy alhasson. A spektákulum ezt az álmot őrzi."

Guy Debord: A Spektákulum Társadalma

Az emberi elmében rejlő végtelen invenciós lehetőségek egyszerre nyűgöznek le és töltenek el aggodalommal, de e kettősség és bizonytalanság mindenképpen erős gravitációs vonzással bír. Önkéntelenül is beszippant és egy olyan víziókkal teli utazásra késztet, ahol nem ritkán az utópiáké a főszerep. Minden utópia a valóságdarabkáktól rugaszkodik el, létező elemeket remixel új entitások halmazává, és ilyen értelemben a meglévő rend pozitív vagy negatív alternatívájaként mutatkozik meg, kisebb-nagyobb távolságból, azonban mindenképp kritizálva azt. Az AETHEREAL kiállítás keretében egy sztereotíp hybrid–minimal–trash–plastic–lowtech–white–bionic–cyberpunk, dinamikusan változó konstellációt hozok létre, amely - az önmagával és környezetével való interakció során mutatkozik meg - leleplezi önmagát. A gépek barátok, az emberek ellenségek.

Szigeti Csongor

"So long as the realm of necessity remains a social dream,dreaming will remain a social necessity.

The spectacle is the bad dream of modem society in chains,expressing nothing more than its wish for sleep. The spectacle is the guardian of that sleep."

Guy Debord: The Society of the Spectacle I am at once impressed and concerned with all the potential for invention in the human mind and I gravitate towards the insecurity of this twofold feeling. Often I feel it pulls me in and sets me out on a journey where utopias play an important role. All utopias stem from morsels of reality. In them existing elements are remixed into aggregations of new entities. In this sense, utopias manifest as positive or negative alternatives of an already existing order, which they now compare to with a critical attitude. In AETHEREAL, my aim was to create a stereotypic hybrid – minimal – trash – plastic – low-tech – white – bionic – cyberpunk installation that changes dynamically in correlation to itself and its environment. The work unmasks itself in its interaction with visitors. Here machines are friends and people are enemies.

Csongor Szigeti

w w w.horizontgaleria.hu | H-1066 Budapest, Zichy Jenő u. 32.

AETHEREAL, 2016 munkafolyamat | work in progress Art Quarter Budapest (HU)

P l a s z t i k g y ö n y ö r r o b o t i k u s v á g y

–

S zi l á g y i R óza Te k l a

Szigeti Csongor (1980) 2006-ban diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem Intermédia szakán.

Jelenleg Budapesten él és alkot, workshop-surfer. Mediálisan szerteágazó alkotásai és széles skálán mozgó anyaghasználata a kreatív lényekre jellemző remixelés attitűdjét testesítik meg. Az emberi létet körülölelő világot nyersanyagnak tekintő hozzáállása a játékosság és vitriolos gondolatok határmezsgyéjén manifesztálódik. A kész termékek merész felhasználása és az ezzel együtt járó kreativitás ember-léptékű alkotásokat szül. A befogadót gyakran interakcióra késztető munkák szélesebb fókuszában az ember és anyag, valamint a fogyasztói társdalom kérdéskörei állnak.

Az Aethereal című munkában eddig irreálisnak aposztrofált utópiák realizálódnak. Manapság a tiltáson és elzárkózáson alapuló társadalmi előfeltevések cunamiként söprik el a konszenzusos gondolkodást, az emberi mivoltra jellemző megengedés és elengedés morális örömeit. A plasztik gyönyör korába léptünk. Az Y-generáció számára mindeddig hajmeresztőnek és elképzelhetetlennek tartott társadalmi utópiák napról napra lopakodnak be mindenapjainkba. Változunk mi, változik a másság, ezzel együtt alakul a szerelem retorikája is. A romantikus ideológiák helyett fellépő technokrata uralom programozott, tervezett szerelem-képe rémisztő felhőként lebeg a fejünk felett.

A viktoriánus képmutatás logikájától elvileg már elbúcsúztunk1, a szexuális forradalom megkezdődött és a másság annyira vágyott elfogadása is lassan valósággá válhat. Kérdés azonban, hogy a liberális gondolkodás kisöpörte-e a prűdséget a kiállítóterekből és művészeti intézményekből? Milyen viszonyban áll egymással a szexuális és technikai forradalom? Teret nyerhet-e valójában az új technikai etikett elsőszülött gyermeke, a programozott és robotikus romantika? Rutin lesz-e a szerelem, a fogyasztói elidegenedés kiüti-e a nyeregből az otthonosság érzésén és a test elfogadásán alapuló testiséget? A Horizont Galéria terében szexualitás és aszexualitás ellentmondásos fogalmai jelennek meg kéz a kézben, hybrid vágy-generálás zajlik a diskurzussá alakítás igényével.

Csongor munkáiban az általa ismert világ valóságdarabkáit állítja új konstellációkba a remix, a kész tárgyak egymás mellé helyezésének munkametódusával. A tárgyak új “egymásmellettisége” és ös�szeolvadása új funkciókat szül. Ez a mixelés és remixelés a befogadói értelmezés során új dimenziókat nyithat meg, ennek jó példája az Aethereal. A munka anyaghasználata azonban a remix alapjait nyújtó hozzávalókra – guminő és takarítógép - tapadó konnotációkból fakadóan – szexualitás, házimunka és gender-kérdések – direktséget és nyersséget sugall. Az azonnal, már a munkával való első találkozás során felfejthető jelentésrétegek, mint például a női szerepekkel kapcsolatos sztereotípiák témaköre, az ide tartozó szexidálok és szexepilek elvárásos rendszere, a női test áruként értelmezése, a szexbabák valóságos párkapcsolati alternatívaként való megjelenése azonban csupán egy szegmensét tárják fel a Csongor által szinte művészfilozófusként 2 bejárt gondolatmenetnek.

1 Michel Foucault: A szexualitás története 2 Hannes Böhringer: Gondolatok filozófia és művészet viszonyáról

5

AETHEREAL, 2016 munkafolyamat | work in progress Art Quarter Budapest (HU)

Hogy őt idézzem: “úgy érzem, hogy a fogyasztói kultúra rám kényszerített elemeit önkényesen felhasználva kivonom az áruk forgalmából, megszabadítva őket eredeti funkciójuktól”. Az egyre élethűbb robotok megjelenése, a társadalmi és technikai utópiák mindennapokba férkőzése szülte az Aethereal minimal-hybrid-trash-cyberpunk lény-kolóniáját.

A szexuális segédeszközök és takarítógépek szerelemgyermekei, a rémisztően és misztikusan, arccal, mégis arctalanul lebegő lények az elidegenedő társadalom és fogyasztói kultúra egyfajta kritikáját nyújtják: vigyázat, az emberi lények napról-napra az ipar által kínált termékekkel helyettesítődnek be! Ahogyan a személytelen guminők helyettesíthetnek hús-vér partnert úgy helyettesíthet a mozgásérzékelővel ellátott takarítógép, a roomba hús-vér munkaerőt – a logika ugyanaz. Éppen ezért olyan hátborzongatóak a kezdetleges mesterséges intelligenciaként jelenlévő roombákon rumbázó szexbabák. Csongor remixeiben a tárgyak összekapcsolásából születő újabb képességek mellett ellehetetleníti a tárgyak bizonyos eredeti funkcióinak betöltését – így válnak aszexuális diszfunkcionális gépekké az Aethereal robotikus babái. Ahogyan Böhringer írja: “Az új technikák, technológiák csak akkor válnak művészileg érdekessé, hogyha határokba ütköznek és ezáltal behatároltatnak, azaz definiálva lesznek, ha az eszközök korlátozottá, a médiumok korlátozottsága pedig érzékelhetővé vált.” 3 Az Aethereal hybridjei a piac által ébresztett irreális vágyakra hívják fel a figyelmet, azokra a generált vágyakra, melyek kielégítése mára átlépi az emberi lét határait. Éhségünk minden tekintetben határtalanná vált - többek között ezt a gondolatot képviselik Csongor kinetikus-hybrid-minimal-trashplastic-lowtech-white-bionic-cyberpunk lényei.

A szociális érzékenység és a munkák ilyen jellegű, kurrens diskurzusokba ágyazottsága azonban nem újkeletű Csongor esetében. Korábban megvalósult munkáiban is megfigyelhető a köztér adottságainak használata, az idő tényezőjének remix-alapanyagként kezelése, a nézők és műalkotás közti távolság megszüntetése, valamint a mikrotársadalmak és kolóniák iránti érdeklődés és a világban nyitott szemmel járás. A nagy plénum megdöbbentése, a munkával történő véletlen összetalálkozás szituációjának megteremtése több, korábbi mű esetében is megfigyelhető.

A Bandage című sorozatban a köztéri plakátok, hirdetések – a különböző propagandisztikus elemek módosulnak egy rájuk helyezett ragtapasz által. Kis módosítás, a hatás azonban a drámai és a komikus közti széles skálán mozog – a művésznek hatalmában áll a képek hatásának befolyásolása.

A Bandage meglepetést okozó erős vizuális élményként hatásmechanizmusával szoros rokonságban áll az Aethereal-lal. Az időtényező figyelembevételét középpontba helyező munkák, úgy mint a külvilágot ablakként a kiállítótérbe varázsoló, a digitális technika segtségével a live közvetítést nyújtó Reality Landscape és a szélesebb, a természet ritmusát felvevő időskálán mozgó, elültetett fűrészekből álló Chaintree Process is fontos előzményei az Aethereal-nak. Hiszen a Horizont Galériában hybridekből formálódó experimentális társadalom megfigyelése is befektetett időt igényel a bámészkodás tárja fel előttünk a klónozott mikrotársadalom szerkezetét.

3 Hannes Böhringer: Gondolatok filozófia és művészet viszonyáról

8

The RING, 2013 | video, 03:10, HD 1080p

A cseppet irónikus című, a boxra és harcművészetekre utaló The Ring című video egy ugrálóvárban játszó gyermek-csoportot dokumentál – a mozgókép során szembetűnőek a gyermekek által ad hoc formált társadalomban felvett szerepkörök, jogosultságok. A gyermekek játék közben mikrokolóniát formálnak, mi pedig végre békaperspektíva helyett madártávlatból figyelhetünk meg egy mozgásban és evolócióban lévő társadalmat. Ez a társadalom megfigyelésére irányuló igény jelentkezik az Aethereal-ban is: az utca járókelője az üvegportálon keresztül bármelyik pillanatban megfigyelővé, kukkoló társadalommá 4 avanzsálódhat, ha érdeklődésének középpontjába engedi lépni a “saját akaratukból” mozgó hybrid lények táncát. A néző válhat a mindent látó szemmé, a Foucault által a Felügyelet és büntetésben bemutatott Bentham Panoptikum Big Brotherjévé, a Horizont Galériában megszülető kísérleti társadalom megfigyelőjévé.

4 Sergio Benvenuto: A kukkoló társadalom

9

Bandage 2011-től | from 2011 köztéri beavatkozások, különböző helyszínek, első változat: public interventions, various places, first variation: Extrapool Residency, Nijmegen (NL) következő oldalpár | next pages: AETHEREAL, 2016 munkafolyamat | work in progress Art Quarter Budapest (HU)

P l a s t i c p l e a s u r e r o b o t i c d e s i r e

–

R óza Te k l a S zi l á g y i

Csongor G Szigeti (1980) graduated from the Intermedia Department of the Hungarian University of Fine Arts in 2006. Szigeti is a workshop-surfer and lives and works in Budapest. His creative attitude towards re-mixing manifests in the diverse use of materials and mediums. For Szigeti, the surrounding world is the raw material, towards which his relationship is realized on the boundary between playfulness and vitriolic thoughts. The creativity with which Szigeti daringly incorporates consumer products engenders human-scale works. In the focal point of these pieces, which often call for viewer- interaction, are the issues of men and matter and that of the consumer society.

Utopias, considered unreal so far, become realized in Aethereal. Social presuppositions based on prohibition and seclusion sweep away consensual thinking and the moral joys of allowance and remission, all that are characteristic of our humanness. We entered into the era of plastic pleasure.

Social utopias, once believed to be gruesome and unthinkable for the Y generation, sneak into our lives day after day. We change. So do our conceptions of alterity, along with the rhetoric of love.

Hovering above our heads is the frightening image of programmed and planned love of the technocratic dominion, while romantic ideologies are being tossed further away. In principle, we said farewell to the logic of Victorian hypocrisy 1; the sexual revolution had begun and even the so-longedfor acceptance of diversity seems to become reality. Nevertheless the question is whether liberal thinking succeeded in the wiping out of prudery from exhibition halls and art institutions. How is the relationship between the sexual and technological revolutions? Could robotic love, the invention of technological etiquette, gain ground? Will love become routine? Will consumer-alienation be able to knock out acceptance and sensuality? At the Horizont Gallery, the contradictory notions of sexuality and asexuality appear hand in hand; generation of hybrid desire takes place to claim its role in the discourse.

In his works, Csongor arranges pieces of reality of the world known to him into new constellations by the method of remixing, the placing of ready made objects next to each other. The new coexistence and fusion of objects engenders new functions. Mixing and remixing can, during the interpretation of the viewer, open new dimensions – a good example of such is Aethereal. The use of materials – sex dolls and vacuum cleaners – given the connotations adherent to them – sexuality, housework, gender issues – suggest directness and crudity. Some layers of meaning reveal on the course of our first encounter with the work: the topic of stereotypes regarding women’s roles, the requirement system of sex appeals and ideals, the commodification of the female body and sex dolls appearing as actual alternatives of human partnership are all only segments of Csongor’s artist-philosophical2 reasoning.

1 Michel Foucault: The History of Sexuality 2 Hannes Böhringer: Thoughts on the relationship between philosophy and art (translation by the author)

11

To quote him: “I feel by arbitrarily utilizing them I pull out the elements of consumer culture, that were forced on me, of the circulation of commodities and free them form their primary functions”.

The appearance of increasingly realistic robots, the insinuation of social and technical utopias into everyday life resulted in the minimal-hybrid-trash-cyberpunk colony of Aethereal. The lovechildren of sex toys and cleaning machines, these frightening and mystical yet facelessly floating creatures provide a certain criticism of our alienated society and consumer culture: Beware... human beings are becoming substituted by the offerings of industries! As impersonal sex dolls come to replace real partners, cleaning machines with their motion detectors substitutes human labour – the logic is the same. It is precisely why these dolls are so creepy installed on the top of these embryonic artificial intelligence devices. Apart from new attainments of the interconnection of different devices, in Csongor’s remixes, some objects also lose their original functions – this way, the robotic figures of Aethereal are becoming asexual, dysfunctional machines. Böhringer writes: “New techniques and technologies become artistically interesting only when crashing into limitations and so becoming restricted, what is to say they will be defined when tools become limited and the limitations of mediums detectable. 3 ” The hybrids of Aethereal draw our attention to unreal, industry-generated desires – to those that which’s satisfaction overstep the boundaries of human existence. Our hunger has, in all aspects, become measureless - this thought, amongst others, is represented by Csongor’s kinetic-hybrid-minimal-trash-plastic-low-tech-white-bionic-cyberpunk creatures.

Social awareness and embeddedness into current discourses, however, is not a recent development in Csongor’s art. In his previous works he already reflected on the features of public space, the factor of time had been incorporated in his artistic remix, and the distance between viewer and artwork extinguished. Moreover, Csongor had always been interested in micro-societies and colonies, so he turned to his environment with open eyes.

A certain astonishment of the audience in the accidental encountering of the artworks could be observed in previous pieces. For instance in the series named Bandage the content of public billboards and advertisement was modified by bandage strips perched onto them. It was a little amendment, but its effect rather greater ranging form dramatic to comical. Bandage, as work that causes strong visual experience, is closely related to Aethereal. Reality Landscape and Chaintree Process, two works that respectively deal with the aspect of time and the inclusion of the outside world within the gallery walls using digital technology are important antecedents to Aethereal. To observe the experimental hybrid society of Aethereal means the investment of some time from the view – our wondering gaze reveals the structure of this cloned micro-society.

The Ring, a video work by Csongor, of which’s title ironically refers to boxing and martial arts documents children playing in a jumping castle – conspicuous in this piece are the various roles and entitlements adopted by the children in this ad hoc society. While playing, the kids form a micro-colony and we are able to observe the evolution of this erratic society. This need to observe the movements 3 Hannes Böhringer: Thoughts on the relationship between philosophy and art (translation by the author)

14

ChaInTree (process), 2014 folyamatmű, láncfűrészek, facsemeték, idő process work, chainsaws, tree saplings, time Naptelep Workshop (RO)

of a certain society is present in Aethereal too. Looking in the glass windows of the gallery, the passer-by can become a member of this voyeuristic society4 upon letting these “willingly” moving hybrid creatures roll into the centre of attention. The viewer of Aethereal can become the all-seeing eye, the Big Brother of Foucault’s Bentham Panopticon, the observer of the becoming of this experimental society at the Horizont Gallery.

4 Sergio Benvenuto: Voyeur society (translation by the author)

15

Mobile Balance, 2015 talált tárgy, akció | különböző helyszínek found object, action | various places következő oldalpár | next pages: Human BALANCE, 2011 köztéri interakció | public interaction Sandarbh Art Residency, Partapur (India)

18

19

HORN BLOW, 2011 interaktív köztéri munka | interactive public art Sandarbh Art Residency, Partapur (India)

Impresszum | Impressum Kiadó | Publisher: © Horizont Galéria | Horizont Gallery www.horizontgaleria.hu © Szigeti Csongor www.szigeticsongor.com | info@szigeticsongor.com Szöveg | Text: © Szilágyi Róza Tekla Fordítás | Translation: © Cserháti János Márton Guy Debord: A Spektákulum Társadalma - fordította: Erhardt Miklós Guy Debord: The Society of the Spectacle - translation by: Donald Nicholson-Smith Grafika, fotók | Graphic design, Photos: © SZIGETI G Csongor Nyomda | Printed by: Gabbiano Print Budapest, 2016.