Múlt ViIágok Zine

Page 1

múlt világok örökség

04


A magyarországi zsidóságnak főként a városokban élő neológ csoportjai a keresztény magyarsághoz való hasonulás útjára lépett a XIX. század második felétől.


Ez távolról sem jelentette ugyanakkor, hogy a magyar zsidók beolvadtak volna a többségi társadalomba , és ez nem csak az ortodox zsidókra igaz, akik ettől elzárkóztak.


Magyarországon egészen 1867-ig hátrányos megkülönböztetésben volt része az izraelita vallású lakosoknak – így minden zsidónak, mert a korban azt tekintették zsidónak, aki izraelita vallású volt.


Az 1894-95-ben született egyházpolitikai törvények az utolsó akadályt is elgördítették a zsidók egyenjogúsága, az emancipáció elől.


Azzal, hogy korábban nem volt polgári esküvő, hanem minden felekezet maga adta össze híveit, lehetetlen volt a zsidó és keresztény közötti vegyesházasság.


1895 után folyamatosan növekedett a vegyesházasságok aránya is: 1914-ben minden 10. házasság, melyben zsidó fél is szerepelt, vegyesházasságnak minősült.


A magyar zsidók 80%-nak anyanyelve a XIX. század közepén még a német volt. Az 1910-es népszámlálás szerint ugyanakkor már közel 4/5-öd részüknek a magyar.


A zsidó családok németes hangzású vezetéknevüket egyre nagyobb számban magyarosították: a névmagyarosításra vonatkozó statisztikai adatok szerint az 1894 és 1918 közötti névmagyarosítások 61%-ban zsidó kérelmezőt takar.


A XIX. század második felének gazdasági-társadalmi modernizációja a zsidó vallást és életmódot is érintette.


A század második felében a zsidó vallás 3 irányzatra szakadt annak megfelelően, hogy a hívek és vezetőik a zsidó vallási előírásokat és a hagyományt mennyiben kívánták megreformálni – így jött létre a neológia, az ortodoxia és a szakadást elutasító status quo ante irányzat.


A modernizálódó neológok egyre inkább magyar anyanyelvűvé váltak, támogatták a hitközségi oktatás magyar nyelvűvé tételét és a többségi társadalom szokásaihoz való igazodás jegyében akár a szombat ünnepét vasárnap is készek lettek volna megülni.


Az ortodox hívők ragaszkodtak a kelet-európai zsidóság hagyományos nyelvéhez, a jiddishez, fontos volt számukra, hogy a zsinagóga közelében lakjanak, és elvetették a vallási rítusok megváltoztatását is.


Az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregében a birodalom összes nemzetisége hadköteles volt, ez alól nem számított kivételnek a zsidóság sem.


Becslések szerint az első világháború alatt legalább tízezer zsidó származású katona esett el a Monarchiáért harcolva, a háború utolsó évében pedig kb. 138 ezer zsidó vallású katona szolgált a hadseregben.


Kép: Ritter Doron Szöveg: Liska Márton Köszönet: Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár

2015