10 ország furcsa

Randiz Si Szok Sai

Olykor nem egyszerű eligazodni napjaink írott és íratlan randizási szabályai között, ám hidd el, a legtöbb országnak megvannak a maga furcsa szokásai a párkeresésben. Ennek alátámasztására érkezzen most egy kis nemzetközi kitekintés!

Izland

Izland népessége a 373 ezer főt sem haladja meg, így nem csoda, hogy sokan valamilyen rokonságban állnak egymással, ráadásul ezen az sem segít, hogy családnevek helyett az apa keresztnevéből képzik a vezetéknevet. A technológia világában azonban már meg is született a megoldás a „Bump the app, before you bump in bed” szlogenű ‘Íslendinga-App’ képében. Az alkalmazás adatbázisa több mint 1200 évre visszamenőleg tartalmaz származási információkat a szigetország lakosairól. A randizni vágyóknak elég csupán betáplálniuk saját adataikat az appba, majd összeérinteniük telefonjukat randipartnerükkel az egymás közti rokonság ellenőrzésére.

Dél-Korea

Dél-Korea a Valentin-napok fellegvára. Február 14-én a hölgyek ajándékozzák meg kiszemeltjüket, míg március 14-én (a Fehér Napon) a megajándékozottnak, amennyiben komolyak a szándékai, illik háromszorosan viszonozni ezt választottjának. Az egyedülállók sem maradnak ünnep nélkül: április 14-én (a Fekete Napon) a baráti társaságok összegyűlnek ünnepelni egy fekete szójabab szószos tésztaétel fogyasztásával, valamint élvezik a leárazásokat és a kedvükért rendezett tésztaevő versenyeket.

©Nagy Anett

Szintén jellemző szokás, hogy nem számít, milyen ultrafeminin designer táskáról van szó, a dél-koreai férfiak viszik barátnőjük helyett és megtesznek mindent, hogy boldoggá tegyék szívük hölgyét, ezzel kifejezve komoly szándékaikat. Ám abban pillanatban, hogy a pár összeházasodik, a szerepek nyomban felcserélődnek, ugyanis az erősen patriarchális dél-koreai társadalomban a nőktől elvárt a tradicionális szerep, vagyis minden házimunka és a gyereknevelés is rájuk hárul.

Fidzsi-szigetek

Ha az olyan romantikus vígjátékok alapján, mint az Apádra ütök vagy az Anyád napja, bárki azt gondolná, már mindent látott az apósokkal és anyósokkal kapcsolatban, még sosem járt a Fidzsi-szigeteken. Ez az a hely, ahol egy kenyérpirító, mint nászajándék, biztos mellékfogás, ugyanis a hagyomány szerint egy nő kezét az apjától kell megkérni – és mi lenne meggyőzőbb annál, mint meglepni az apósjelöltet egy nagy ámbráscet fogával?

Mindez a lánykérő rátermettségét hivatott tesztelni, ugyanis nem elég az Amazonról rendelni egyet, saját magának kell a víz alá merülnie és megszereznie a T-Rex fog méretű trófeát.

Mexikó

Míg egyes kultúrákban kifejezetten ijesztő és sértő lehet egy nő számára, ha utána füttyentenek, Mexikóban a füttyszó egészen más jelentéssel bír. Egyes területeken a fiatalok így jeleznek egymásnak, hogy titokban találkozhassanak késő este a szüleik tudta nélkül. Bizonyos párok teljesen egyedi kódrendszert fejlesztenek ki, amikkel bár csak rövid, mégis egész beszélgetéseket bonyolíthatnak le anélkül, hogy bárki más megértené. Ez a titokzatosság azonban nem jellemzi a párok nyilvánosság előtti viselkedését, így gyakran látni az utcán csókolózó és kézen fogva sétáló párokat.

India

Indiában a mai napig teljesen elfogadott és bevett szokás az elrendezett házasság intézménye. Sokszor nem csak az ott élők kötnek így házasságot, hanem a kivándorolt indiai származású fiatalok is, akik szabad akaratukból élnek a lehetőséggel. A világ legnépesebb országává vált India a saját kultúrájára szabott randi appokkal rendelkezik, így például vannak kifejezetten gyermekeiket kiházasítani vágyó szülőknek készült alkalmazások. Miután a szülők megtalálták gyermeküknek az ideális párt, az esküvőre akár néhány hónapon belül sor kerülhet, ám azt számtalan egyezkedés, pontosítás és naptári számítás előzi meg, elvégre ez a rendkívül fontos esemény az egész családra hatással lehet. Ebből a tervezésből sokszor csupán maga az ara és a vőlegény marad ki, akik nem ritkán a nagy napon találkoznak először.

Kína

Bizonyos családpolitikai intézkedések és kulturális megfontolások miatt Kínában jelentőssé vált a nemek közötti egyensúlyhiány. 2021-ben a születési adatok alapján minden 100 nőre 110 férfi jutott, ami természetesen megnehezíti a házasodni vágyó férfiak dolgát. Éppen ezért jöttek létre számukra a ’randiiskolák’, ahol azok is elsajátíthatják az udvarlás művészetét, akik még nem voltak romantikus kapcsolatban. A legtöbb ázsiai országhoz hasonlóan Kínában is jelentős a házasságkötés nyomása, így sokszor a szülők is besegítenek nem csak vakrandik szervezésével, hanem gyermekük „hirdetésével”, szándékosan az erre kitalált tereken ülve, fényképes táblákkal csalogatva az érdeklődőket.

Pakisztán

Bár Pakisztán egy konzervatív muzulmán ország, ahol az elrendezett házasságok továbbra is jelentős szerepet töltenek be a pártalálásban, a randizási kultúra egyre inkább fejlődésnek indult az utóbbi években. Bár a nyílt randizás nem összeegyeztethető a muszlim értékekkel, egyre több fiatal dönt úgy, hogy szembeszáll a hagyományokkal és inkább a szívére hallgat. Ez persze nem jelenti azt, hogy kevésbé lenne fontos számukra a család és a kultúra: a pakisztáni férfiak rendkívül hűségesek és fontos számukra a családjukról való gondoskodás, ugyanakkor hiába úriemberek, a legtöbbször elvárják feleségüktől a házimunka elvégzését akkor is, ha mindketten teljes munkaidőben dolgoznak.

Svédország

Svédország, mely híres az általános függetlenségi szelleméről és a megfizethető egyszemélyes otthonairól, kifejezetten támogatja az egyedülálló életmódot. Éppen emiatt viszont ebben az országban igencsak nehézzé válik romantikus kapcsolatot találni. A svéd randik épp olyan minimalisták, akár a kék-sárga logóval azonosított bútoraik: szerintük a legjobb lazán kezelni a dolgokat, olyannyira, hogy inkább nem is nevezik randinak, csak egy kávéra hívják el kiszemeltjüket mozi és vacsora helyett. A csók sem épp megfelelő üdvözlés vagy búcsúzás, inkább csak megölelik egymást.

Izrael

Bár sokan konzervatív országnak gondolják, Izrael nagyon is nyitott a randizás terén, az itteni fiatalok épp olyan felszabadultak és nyitottak, mint a nyugati világban élők. Az elköteleződés nélküli párkapcsolatokban nincs tabu, sőt, sokaknak egyáltalán nincs hosszú távú kapcsolata – csakis akkor fordul komolyra a dolog, ha megtalálták a másikban a tökéletes partnert. Bár a házasságban fontosnak tartják a hagyományos családi értékeket, egészen addig még a szórakozás és a felfedezés a legfontosabb a randizásban, mivel a valódi meghittséget az igazinak tartogatják.

Japán

Japánban, akárcsak egy szertartásnak, a randizásnak is megvannak a maga lépései. Az első randevúra sosem kettesben, hanem csoportos találkozókon kerítenek sort, majd ezután jöhet mind közül a legfontosabb próbatétel, az egymás szüleinek való bemutatás és az áldáskérés. Sokszor még mindezek után is csak akkor kezdődik el a kapcsolat, ha a pár kimondta a „szeretlek” szót, hiszen az ismerkedés célja maga a házasság, próbálgatásnak nincs helye. A visszafogottságukról híres japánok rossz szemmel nézik a vonzalom nyílt kimutatását, így náluk valóban elvárás, hogy az ember a sorok között olvasson, a finom jelekből és nonverbális kommunikációból. Hozzáérni egy idegenhez hatalmas illetlenségnek számít (még üdvözléskor is inkább meghajolnak egymás előtt), a nyilvános helyen való csókolózás pedig egyenesen elképzelhetetlen – nem csoda, hogy a haiku íráshoz értők előnyben vannak, ha a szerelem kifejezéséről van szó.