Vidéki Élet, október by Barna Gál

VIDÉKI ÉLET

Vállalkozása indulásáról, személyes motivációiról beszélgettünk a Car Plus Center cég alapítójával.

Családos

2023. október

Szentábrahám Önkormányzatának ingyenes lapja 9. oldal Cserépcsere a Csiribiri Óvodánál

indul el, de a lélek is megszólal 10.

napot szerveztek „Ami az övék, ahhoz ragaszkodnak” Lábon

oldal 3. oldal 7. oldal 6. oldal Harmadik alkalommal kínáltak tartalmas kikapcsolódást a család minden tagjának. A közösségi összefogás szép példáját tapasztaltuk meg, hálásak vagyunk a részvételért. Berei István unitárius lelkésszel beszélgettünk saját életútjáról, a helyi közösség tizenöt évéről.

Áldásként tekint tehetségére a gagyi fogdosó asszony, a kilencven éves Liza néni.

Ha vannak álmaid, meg is tudod valósítani őket

Turizmus és vendéglátás

A telekkönyvezések helyzete községünkben

Három fázisban zajlik a telekkönyvezés 1164 hektár nagyságú területen, ami községünk minden településére kiterjedő megvalósítás. Legkorábban Csekefalván (Kislok, Koncsár, Szegénszer, Ponkok, Szurdok dűlőkben), Magyarandrásfalván (Lok, Templomföld, Két árok köze dűlőkben), Firtosmartonosban (Besér, Hosszú, Patakeleje, Átalút dűlőkben) fejeződött be a telekkönyvezés technikai és jogi része, az önkormányzat a telekkönyvek kibocsájtására vár. Az érintett terület 228 hektár.

A technikai és jogi lépések lezárultával a fellebbezési időszak tart 332 hektár esetében, három település dűlőit tartalmazza az eljárás; Szentábrahámban (Bérckapu, Zsidán), Gagyban (Büdöstó, Zongota bérce, Kisjár, Elsővölgy, Pálffy-kert, Dömötör högyem Kalózbüttye, Venike), Firtosmartonosban (Csere, Bökhegy mege).

604 hektárra vonatkozó dokumentáció összeállítása jelenleg is zajlik, folyamatban vannak a topográfiai felmérések, parcellázási tervet készítenek a szakemberek; Szentábrahám (Keringő, Bogátszer, Mál, Zsidóhegy alja, Zsidóhegy

hátul, Diós erdeje, Hosszú fölött), Gagy (Lok, Torna, Kollektív, Tanorok, Lapias, Cserefás, Hosszúmező), Csekefalva (Paprét, Tanórok, Pusztaszőlő, Sóskút, Átal, Lüget, Hályagos, Alsórét), Magyarandrásfalva (Hargas, Andrásfalvi

lok, Erdőmege), Firtosmartonos (Kondor, Balázsortoványa) érintett. Az önkormányzat tisztelettel kéri az előzőekben felsorolt dűlőkben tulajdonjoggal rendelkező gazdákat, hogy igazoló aktáikkal szíveskedjenek befáradni a hivatalhoz.

Magyarok kenyere – 15 millió búzaszem

A 15 millió búzaszem nevet viselő kezdeményezés a magyar gazdatársadalom önzetlen, segítő szándékú összefogása, rendszerint rászoruló gyermekeket segítő intézményeknek ajánlanak fel gabonát és pénzösszeget. A Székelykeresztúr környéki gazdák idén augusztusban a Székelykeresztúri Unitárius Egyházközség Barátságház udvarára vitték el felajánlásaikat, 1200 kilogramm búza és 7000 lej gyűlt össze.

Idén a Gondviselés Segélyszervezet segítették gazdáink, a fogyatékkal élő gyermekek fejlődését támogatva ezáltal.

Szentábrahám minden településéről érkeztek adományok, népes küldöttség vett részt az átadási ünnepségen. Az önkormányzat lapunkon keresztül is köszönetet mond a hozzáállásért, szervezésért, az önzetlen segítségnyújtásért.

Még idén megújulhat a közvilágítás

Két fázisban újul meg a község közvilágítása, jelenleg a községi utcákban korszerűsítik a hálózatot, a közbeszerzési eljárás után a Vodafone látott neki a munkálatnak. Nemsokára a megyei út mentén is modernizálják a közvilágítást, a közbeszerzés lefolytatása után.

VIDÉKI ÉLET 2 Közérdekű információk

Harmadik alkalommal szerveztek családos napot

A községben élő családok megszólításával, bevonásával szerveztek családos napot a községközpontban, az augusztus tizenkettedikén megtartott esemény a család minden tagja számára kínált szórakozást, minőségi időtöltést.

Harmadik alkalommal hívták az érdeklődőket a szentábrahámi szabadidőközpontba, ahol tartalmas, egész napot átölelő programkínálattal várták a családokat. A rendezvény hagyományosan zászlófelvonással, a magyar és székely himnuszok eléneklésével vette kezdetét, a helyi futballcsapatok focikupáért, az üstök mellett a legjobb szakácsnak járó díjért versengtek a csapatok. A Benedek Elek Általános Iskola pedagógusai gyermekfoglalkozásokkal járultak hozzá az esemény sikerességéhez, a tétlenkedő gyermekek a nagy Gozefini bűvész trükkjeivel vigasztalódhattak. Az esemény ideje alatt népművészeti és kirakodóvásárt szerveztek, kézműves foglalkozásokon vehettek részt az érdeklődők. A napot Szász Csaba és barátai koncertjével zárták a megjelentek, együtt énekelték a legjobb slágereket.

– Van egy jól működő, több mint nyolcvan főből álló szervezői csapatunk, nélkülük egy ekkora rendezvényt nem tudnánk megszervezni, korábban közösségi eseményeken bizonyították, hogy bármikor lehet támaszkodni rájuk, az önkéntes munkájuk mellett anyagilag is támogatták ezt az ügyet. Úgy gondoltuk, hogy az itt élő emberekhez szólunk, őket hívjuk az

ünnepre, nem szerettünk volna sok pénzt kiadni fellépőkre, színpadra, hangosításra, inkább a helyi együttműködést erősítettük a programok és résztvevők által. Együtt ünnepeltünk a testvértelepülésünkkel, Jánoshidával, az itteni emberekről szólt a kezdeményezés, ez a legfontosabb – tájékoztatta lapunkat Simó Dezső Szabolcs polgármester, a szervezőcsapat tagja.

A tanácsülések rövidített, magyarázó kivonata

A júliusi rendes tanácsülésen az önkormányzati képviselők elfogadták a műszaki és kivitelezési tervet az Alszeg, László, Iskola, Új, Gere utcák modernizálására vonatkozóan. Az új polgármesteri hivatal tervezési dokumentációjának összeállítása is napirendre került, a választott képviselők jóváhagyták az előtanulmányt, elfogadták a műszaki és pénzügyi mutatóit, a beruházás teljes költségvetését. Az önkéntes tűzoltóság székhelyének és a hivatali eszközparkot kiszolgáló épület előtanulmányára is igent mondtak a tanácsosok a júliusi tanácsülésen.

Augusztusban a mezei utcák telekkönyvezésének folyamatát indították el, a topográfiai felmérések után összeállított dokumentációt is jóváhagyták a tanácsosok. E hónapban döntöttek arról, hogy együttműködési és partnerségi megállapodást kötnek Hargita Megye Tanácsával járdaépítés céljából, a tervezett projekt szerint a hivatal épületétől létesítenek járdát Gagy irányába, Szentábrahám lakott területének végéig.

3 VIDÉKI ÉLET Közérdekű információk

A hetes számú játékos, aki a vízért felel

Tánczos Csaba

Tánczos Csaba 1975-ben született, elemi iskoláit Szentábrahámon végezte, kilencedik osztályban még fodrászként képzelte el az életét, de a rendszerváltás zavaros időszakában meghiúsult ez a terv. A középiskola elvégzése után a székelykeresztúri vajgyárban kezdett dolgozni, amit a sorkatonai szolgálat szakított meg egy időre.

– Több mint tíz év vajgyárban töltött idő után kitanultam a kőművességet, hét évet dolgoztam ebben a szakmában. Jelenleg is, ha egy kicsi szabadidőm van, akkor otthon tevékenykedek, matatok. Valamiért a szobafestés áll a legközelebb hozzám, ezt a munkát jó szívvel, saját megelégedésemre tudom végezni – mondja az önkormányzat munkatársa, aki négy éve dolgozik a hivatalnál.

Amennyiben rendellenességet észlelnek a víz- és szennyvízszolgáltatásnál, Csabát hívják, ő hárítja el a hibát.

– Ez egy huszonnégy órás munka, nincs nappal és éjszaka, hétvége és szabadság, ha baj van, félbe kell hagyni a saját dolgodat, menni kell. Minden reggel ellenőrzöm a vízszintet, a tárolók töltöttségét, összevetem, összehasonlítom a városi vízóra állásával. Ha különbség van, akkor csőtörés van, el kell kezdeni megkeresni a hibát. Időközben tapasztalatot is gyűjtöttünk, csőtörés esetére

a legfontosabb alkatrészeink raktáron vannak, amivel sok időt spórolunk meg – hivatali kollégái és együttműködő partnerek segítségével avatkoznak be.

2016-óta munkakörébe tartozik a műfüves pálya, játszótér, kultúrház udvarának tisztán tartása, sportot kedvelő emberként is fontos számára a közterületek jó állapotának megőrzése.

– A foci volt a második szerelmem, első az asszony. Erősen szerettem focizni, a helyi csapat játékosa voltam. De milyen a csatársors? Sok sérülésem volt, a védők ott sirítettek, ahol tudtak, mindig felhívták a figyelmet a hetes játékosra. Mióta az aktív játékot abbahagytam, a focicsapat önkéntese vagyok, ez tölti ki a szabadidőmet – beszél élete nagy hobbijáról.

A munkahely melegét adja

Fekete Annamária

később kereskedelem szakon végeztem Székelyudvarhelyen, pincér-szakács a papír szerinti szakmám, amiben tapasztalatot is szereztem – mesél tanulmányairól Annamária.

Ha lehet így mondani, évszakonként változik a munkája, mivel az önkormányzatot télen fával fűtik, ebben az időszakban ez a leghangsúlyosabb teendői közé tartozik.

Ha valaki egy cégről, intézményről meg szeretne tudni valamilyen információt, mindig a takarítónőt vagy a portást kell kérdezni, ezt mondják a tapasztaltabbak.

Fekete Annamária kilenc éve dolgozik a tanácsnál takarítónőként, sok víz lefolyt a Gagy patakán, rengeteg változás történt ez idő alatt, most mégis személyes vonatkozásban kérdeztük.

– Az általános iskolát Szentábrahámon kezdtem, majd a középiskolával Székelykeresztúron folytattam,

– Mivel foglalkozik egy takarítónő? A lehetőségeim szerint tisztán tartani az épületet, ahol a kollégáimmal dolgozunk. Egy olyan vállalkozás, amit sose lehet befejezni, csak abbahagyni, rengeteg ember megfordul itt, mindig van tennivaló. Télen fával tüzelünk, hideg reggeleken korán érkezem, hogy meleget csináljak, délután fát hordok be a kályhák mellé – ha nem takarítással és fűtéssel tevékenykedik, akkor kollégáinak segít, ott dolgozik, ahol szükség van rá.

Különleges hobbija, szenvedélye nincs, a munka után is bőven akad tennivalója minden napra.

– Otthon egy kisebb gazdaságot vezetünk, élünk úgy, mint a falusiak: dolgozunk, hogy minél inkább önellátóak legyünk, ne kelljen mindent megvenni a boltban. Ott van a kert, az udvar, állatok, mindig van mit csinálni, hamar elrohan az idő – számolt be lapunk érdeklődésére Fekete Annamária.

VIDÉKI ÉLET 4 Mi vagyunk

Bemutatkoznak kollégáink

A gépész, aki világosságot hoz a községbe

Pál Mihály

Pál Mihály gyermekkora óta kapcsolatban van a mezőgazdasággal és a gépekkel, iskolai tanulmányai végeztével is ezen a területen dolgozott. A hivatal sofőrjét, gépészét kérdeztük életútjáról, munkahelyi feladatairól, szabadidős tevékenységeiről.

– A mezőgazdaságban kezdtem el már dolgozni fiatalon bátyámnál, traktoristaként bérmunkát vállaltunk a környéken. Mielőtt alkalmazva lettem volna, már együttműködtem a hivatallal, néha bedolgoztam, amikor szükség volt rám mint sofőrre, gépészre – kezdi a gagyi fiatalember.

2016-ban az önkormányzat meghirdetett állására jelentkezett, az akkori géppark mellé sofőr és szerelő került egy személyben.

– A legelején volt egy exkavátorunk és egy teherautónk. Hat évvel később bővítették az eszközparkot: szippantó került a traktor után, útszéli árkok kaszálására alkalmas kaszagépet, hóekét vásárolt az önkormányzat. Volt mindenféle jogosítványom, vizsgáztam teherautóra, majd elvégeztem egy autószerelői tanfolyamot is. Később, az önkéntes tűzoltóság elindulása óta én vezetem a tűzoltóautót is – mondja Mihály, aki a közterületek karbantartásában és a közszolgáltatások zökkenőmentes ellátásában is segédkezik.

Sofőrként, gépészként végzett munkái mellett ő felel

Szentábrahám község közvilágításának működtetéséért. Legnagyobb kihívásnak a buldoexkavátorral való munkát tekinti, ugyanis nagy koncentrációt igényel tőle, szűkebb-kisebb területen dolgozva fokozottan kell figyelni a környezetére.

– Otthon van egy kis gazdaságom, tizenhárom fejőstehenem. Állattenyésztéssel foglalkozom, a takarmányozást is beleértve, ez szabadidőm legnagyobb részét lefoglalja. Ha mégis lenne egy kicsi időm, hétvégente megnézem a Gagyvize meccseit, a tévében pedig a Sepsi OSK-nak szurkolok – mondja a hivatal gépésze.

A karbantartó csapat legrégebbi motorosa

Katona Levente

Tősgyökeres gagyinak tartja magát Katona Levente, aki az önkormányzat egyik legrégebbi motorosa, jobban mondva asztalosa. Levente élete is Gagyban indult, a helyi iskolában kezdte a tanulmányait, majd az Orbán Balázs Líceumban folytatta Székelykeresztúron.

Székelyudvarhelyen az asztalos szakmát sajátította el, amit a Küküllő Szövetkezetben kamatoztatott. A rendszerváltás idején töltötte a katonai szolgálatát, később, a szabad utazás lehetőségét kihasználva Magyarországon próbált szerencsét.

– Ahogy a mesében írja, hamuban sült pogácsával a tarisznyában vágtunk neki az ismeretlennek, hogy megélhetést, jövőt építsünk itthonra. Hét évet dolgoztam asztalosként külföldön, de közben végig honvágyam volt, kívánkoztam haza. Kint ismerkedtünk össze jobban a feleségemmel, aki szintén munkavállalás céljából tartózkodott Magyarországon – hazaköltöztek, a felesége a tanügyben, Levente továbbra is asztalosmunkával kereste kenyerét.

2006-ban jelentkezett egy meghirdetett állásra, azóta a karbantartó csapat tagjaként dolgozik, a közterületek és középületek gondozásával.

– Amolyan mindenes vagyok, mindent megcsinálunk, amire szükség van. Autót vezetek, villanyt szere-

lünk, a község falvainak utcáin dolgozunk, fúrunk, faragunk, kaszálunk. Engem tényleg örömmel tölt el, amikor a kezem munkáját látom, amikor elmegyek egy frissen felállított székely kapu, vagy egy általunk készített kerítés mellett – mondja Levente. Szabadidejében állattenyésztéssel foglalkozik, ez számára a második műszak a munka után. Levente imádja a focit, korábban a Gagyvizét erősítette, manapság a szurkolótáborban találja meg a szórakozását. Kedvenc csapata a Barcelona, még abból az időből, amikor Pique és Puyol kergette a labdát.

5 VIDÉKI ÉLET Mi vagyunk Bemutatkoznak kollégáink

Cserépforgatás a Csiribiri Óvodánál

Szász Éva tudósítása

2023. szeptember 8-án, pénteken reggel 8 órakor nagy megmozdulásra figyelhettek fel Szentábrahám lakói, hiszen a Csiribiri Óvoda előtt megjelent egy mozgékony kis csapat, amely tettre készen nekilátott az Óvoda cserépforgatásához.

Andrási Annamária, volt igazgatónő jóvoltából a szükséges cserépmennyiséget már szeptember 6-án felraktuk az utánfutóra, és Mátéffy Csaba a helyszínre is szállította.

Az eseményt megelőzően, szeptember 5-én a Benedek Elek Általános Iskola nevelő-oktató tanácsülésén Simó Dezső Szabolcs, Szentábrahám Község Polgármesteri Hivatalának vezetőjeként elmondta, milyen rég szívügyének tekinti az új Óvoda megépítését. Nagyon sok pénzt fordított már arra, hogy a tervek, a szükséges iratcsomó kellékei mind összeálljanak, de a továbblépés terén tehetetlennek bizonyul. Sajnos nem az ő jóindulatán és ügyködésén múlik a dolog. Várjuk az építkezés elkezdéséhez szükséges aláírást, ami nélkül nem startolhatunk. Több helyről ígéretet kapott, hogy mindent megtesznek a pozitív végkimenetelért, de annak bekövetkezését senki nem tudja pontosítani, így nem maradt más lehetőség, mint alternatív megoldásban gondolkodni.

A pedagógusok töprengenek azon, hogy amint ki kell „költöztetni” az óvodás gyerekeket, hová lehetne elhelyezni őket. Több lehetőség is felvetődött, több építő gondolat megfogalmazódott, mégis úgy látjuk, jobb meghagyni a kicsiket a megszokott mederben, hisz ennél jobbat még nem kínálhatunk fel számukra.

Kalandok tábora

Augusztus 21–25. között az Erdélyi Ifjúsági Egyesület (ATA) önkéntesei Székelykeresztúrról a szentábrahámi Benedek Elek Általános Iskola 46 előkészítő–IV. osztályos tanulójának nyári tábort szervezett.

A játékkal, szórakozással és csodákkal teli táborban a gyerekek nagyon jól érezték magukat, nagy örömmel vettek részt a programokon. Az együttlét, az élményteli töltekezés mellett az angolnyelv-tudásuk is gyarapodott, ugyanakkor új személyekkel ismerkedhettek meg, megtapasztalva a kulturális sokszínűség előnyeit.

Titkolhatjuk, de a jelenlegi Óvodaépülettel bajok vannak, meg kell oldanunk az átmeneti felújítást. Mivel a szakvélemény szerint, a kritikus állapotok miatt, fölösleges pénzt fektetni ebbe az épületbe, így csak kozmetikázni tudjuk a helyzetet. Önerőből, minimális anyagi és emberi befektetéssel változtatnunk kell az adott állapoton. A legfontosabb teendő a beszivárgó víz leállítása, ezért azonnali cserépforgatás mellett döntött a tanári közösség, amit jónak vélt a polgármester úr is. Mindenképp támogatja a kezdeményezést, hiszen a tétlen helyben állás neki sem tetszetős dolog.

Csak elkezdeni volt nehéz, mert tovább már csodás támogatásoknak lehettünk megélői. László Gyula, székelykeresztúri vállalkozó felajánlotta a cseréplécek biztosítását, Lőrinczi Erzsike néni sürgöttforgott a konyhában, hogy pánkót kínálhasson fel a megfáradt önkénteseknek. Több iskolai alkalmazott adományával fokozta a felkínált falatkák előteremtését, így nagy „töltekezésben” lehetett részünk. Munkavégeztével a Pál László és családja által felkínált meleg ebédnek adhattunk hálát. Sok finom falattal, sok szép élménynyel gazdagodhattunk, s beigazolódott ez alkalommal is, hogy „jó tett helyébe jót várhatunk”. Nagyon szépen köszönjük ezt a példátlan, önzetlen összefogást a szülőknek, a támogatóknak, valamint a pedagógusoknak. Isten fizesse, százszorosan!

Tanévnyitó a Gagy völgyében

Sikeresen megnyíltak az iskolakapuk 2023. szeptember 11-én, a Gagy völgyében is. Minden alegység megszervezte a saját ünnepségét.

Szentábrahámon a 2023–24-es tanévet Zsigmond Zoltán-Csaba igazgató nyitotta meg, majd a helyi rendőrség megbízottja ajánlotta fel segítségét az iskoláknak. Kiemelte a drogprevenció kapcsán a szülőkkel való összefogás fontosságát. A diákok verses-zenés műsorral indítva elkezdték tanulmányaikat a tantermekben.

Mindenkinek örömteli, sikerekben gazdag tanévet kívánunk!

Civil és/vagy Vállalkozó?

2023. szeptember 16-án – az ATA irodában – a Székelykeresztúr térségének fiataljai egy egész napos rendezvényen vehettek részt, melynek szervező partnere volt a szentábrahámi Benedek Elek Általános Iskola is.

Az érzelemkifejezés eszközeitől a pályaválasztásig, a szavazásorientációtól a gitározásig, citerázásig sok mindennel találkozhattak az érdeklődők. A három egyetem bemutatkozása után az egyetemi elvárásokról beszélgettünk.

A sikeres nap folytatásosra van tervezve, így az érdeklődőket legközelebb is szívesen várjuk.

VIDÉKI ÉLET 6 Hívogat az iskola

az övék, ahhoz ragaszkodnak”

Beszolgáló lelkészként kezdte a szolgálatot, megújulást hozott és keresett. Berei István unitárius lelkésszel beszélgettünk gyermekkori élményeiről, hitbéli tapasztalatairól, a szentábrahámi közösség közel tizenöt évéről.

Hosszú utat járunk be életünkben, míg megtaláljuk a saját hivatásunkat. Kérem, meséljen pár mondatban gyermekkoráról, azokról a hatásokról, élményekről, amelyek formálták önt.

– Bözödi születésű vagyok, de neveltetés és gyermekkor szempontjából Erdőszentgyörgy tölt be fontos szerepet az életemben. Ha lehet így mondani, sokféle hatás ért engem, egy vegyes közösségben nőttem fel, ahol a magyar mellett román és cigány barátaim is voltak. A környékről beköltöző unitárius vallásúak kisebbségben voltak, de erősen ragaszkodtak a hitükhöz, ez is hatott rám. Másrészt a sport is különleges helyen van nálam, a Küküllő mellett nőttünk fel: télen korcsolyáztunk, tavasszal halásztunk, nyáron fürödtünk, ősszel megint halásztunk. Sokan nem hiszik, de kövér gyermek voltam, birkóztam, fociztam, úsztam, síztem. Falusi gyermekként dolgozni kellett, ezért nem idegen számomra a kaszálás, kapálás, fejés, ez a gyermekkorom természetes velejárója volt.

Középiskolásként élte meg a rendszerváltást. Milyen volt abban az időben diáknak lenni, milyen kilátásai voltak akkor?

– Eléggé behatárolt világ volt a régi rendszer, a munkásosztály tagjaként irányították az életünket, én már tizedikes koromban tudtam, hogy a lakatos szakmát fogom tanulni, tizenhat éves koromtól már a köszörűs műhelyben fogok dolgozni. Nem volt nemzetiségi kérdés, nem ez volt az elsődleges. A rendszerváltás után hallottam először a magyar és székely himnuszokat, a magyar történelemmel is akkor kezdtem ismerkedni. Volt egy úgynevezett „vissza a templomhoz” érzés, a szabadság miatt az emberek ragaszkodtak az egyházaikhoz. Vallásosan neveltek a szüleim, az unitárius és magyar öntudat fontos része felfogásunknak. A matekot nem szerettem, azt tudom. A szüleim és a pap bácsi biztatása után felvételiztem a teológiára 1993-ban.

A kilencvenes években kezdte a munkát. Milyen hangulat volt ebben az időszakban, hol szolgált Szentábrahám előtt?

– Ennek az időszaknak volt egy lelkesedése mindannyiunkban, az egyház, magyarság, közösség lebegett a szemünk előtt, arra készültünk, hogy egy álomvilágba kerülünk, alig vártuk a kinevezéseket. 1998-ban dr. Szabó Árpád püspök úr kissolymosi gyülekezet élére nevezett ki, egy viszonylag nagyszámú egyházközség papja lettem. Huszonnégy éves gyermekként kerültem oda, olyan volt számomra, mint az első szerelem. Paptisztelő, egyházszerető, régi vágású gazdák, közösségszerető emberek lakták a falut. Egy rendkívül gazdag időszak az életemben, a családalapítás mellett mindent is meg tudtunk csinálni a gyülekezettel, olyan hozzáállás és akarat volt. Nagyban gazdálkodtam, jól éreztük magunkat, semmi sem indokolta a váltást. 2007-től beszolgáltam Szentábrahámra, az itteni gyülekezet lelkésze nyugdíjasként visszavonult, meghirdették az állást. Először nem állt szándékomban pályázni erre, de később elkezdtem lejegyezni az előnyöket, hátrányokat. Most viccesnek tűnhet, de a város közelsége mellett a jó nevű focicsapat is Szentábrahám előnyére vált számomra.

Melyek voltak az első benyomásai, tapasztalatai Szentábrahámon?

– A gondnok és gyülekezet nagyon mellettem volt, a döntés után mindjárt nekiláttunk a rossz állapotban lévő parókia felújításához. Látták, hogy vannak céljaim, ezeket el is tudjuk közösen érni. Az engem befogadó közösség közel kilenc-

ven százaléka azóta elhalt, kicserélődött a tizenöt év után. Megváltozott a világ, a kommunikáció. 2008-ban közösségi adakozás után feljavítottuk az orgonát, 2010ben ravatalozót építettünk, a templom fennállásának kétszázadik évfordulóját a megújult templomban ünnepeltünk 2011ben. 2014-től énekvezérünk van, államilag fizetett harangozó segíti a szolgálatot. A templomot több ízben javítottuk, utoljára 2019-ben voltak nagyobb munkálatok, ekkor a fűtésrendszert is kiépítettük. Meg vagyok elégedve, amit a helyiek magukénak tartanak, ahhoz ragaszkodnak, hajlandóak ezért áldozni és dolgozni.

Mi a legnagyobb kihívás munkájában?

Megszólítani az embereket, visszajelzést kapni tőlük az elvégzett munka után. Amikor a vallásszabadság négyszázötven éves évfordulója alkalmából közel háromszáz csemetét ültettünk el a helyiek segítségével a kertben, akkor éreztem, hogy lehetséges jó célért megszólítani az embereket. Csak személyesen kell ezt megtenni, hogy lássák az értelmét. Ilyen jó példának számít a testvértelepüléssel közösen tartott tábor, vagy a helyben szervezett gyermektáboraink támogatása a szülők által. A családommal igyekszünk a közösség aktív tagjaiként viselkedni: focizunk, szerepelünk házasember bálokban, közösségi ünnepeket szervezünk.

Jelenleg hogyan jellemezhető a gyülekezet?

Tizenöt év alatt közel száz taggal vagyunk kevesebben, jelenleg hétszázhuszonhat tagja van a szentábrahámi és magyarandrásfalvi egyházközségeknek. Hajlamosak vagyunk csak az örömeinkkel számolni néha, amikor a kereszteléseket és beköltözéseket nézzük, az elhalálozásokat, elköltözéseket nem. Vagy amikor számítunk az egyházi életben a külföldön dolgozó fiataljainkra vasárnaponként, ünnepnaponként. Ez egy csalfa kép. Régen mindenki munkát kapott helyben, most messze vidékre elmennek dolgozni a gyülekezet tagjai, ritkán vesznek részt az egyház életében. A város a legnagyobb ellenségünk, a munkahely és iskola miatt szétszóródott a közösség, egy karácsonyi műsorhoz például több intézményből kell megszólítani a gyermekeket. Mégis pozitív vagyok, elégedettség van bennem, mert a kitűzött célokat meg tudjuk valósítani, áldás van a munkánkon. Ha a Jóisten ad egy jó gondolatot, azt ki kell próbálni, amiben hiszünk, azért dolgozni kell, van eredménye.

7 VIDÉKI ÉLET Látogatóban

„Ami

Kvízjáték

A kvízjátékot összeállította: P. Buzogány Árpád

?

1. Nemzedékekkel korábban mi volt a Gagy mentiek és a Gagyban lakók fő jövedelmi forrása?

a) fakitermelés

b) strucctenyésztés

c) aranymosás

2. Az iskola névadója közismert magyar gyermekíró. Kinek a nevét viseli Gagyban az iskola?

a) Benedek Elek

b) Kányádi Sándor

c) Móra Ferenc

3. A település néveredetének népi magyarázatában milyen ruhadarab szerepel?

a) kisestélyi

b) alsónadrág

c) bajuszkötő

4. Gagy falu a völgy névadója. A Gagy vize elnevezés alapját mi képezte?

a) a völgy felső szakaszán kiszáradt hatalmas tó

b) egy tengerszem

c) a völgyön végig folyó patak

5. A falu központjától keletre magas domb

mögül jön fel a nap. A Török-hegy elnevezés kinek az emlékét őrzi?

Játékra fel!

a) Az egykori tulajdonosét, Török Józsi bácsiét.

b) A török császárét.

c) Az évszázadok során Gagyban megtelepedett török harcosokét.

6. A faluközpontban Fodor Béla Adalbert egyetemi tanár, zenetudós kezdeményezésére kopjafacsoportot állítottak. Kinek, kiknek az emlékét őrzi?

a) Az élete végén Gagyban élt Szabó Sámuelét, aki a székelykeresztúri unitárius gimnázium első igazgatója volt.

b) A faluból származó tanítókét, tanárokét.

c) A faluban élt kiváló cigányzenészekét.

7. Orbán Balázs A Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi s népismereti szempontból (Pest, 1868) című, közismert művében említi Gagy harangját, mely történelmi érdekesség volt, később beöntötték ágyúnak. Miből készült az egykori harang?

a) „Rákóczi Ferenc forgalomból kiment rézpénzeiből öntetett” Orbán Balázs leírása szerint.

b) A Pálfi-hegy gyomrában megtalált őskori ezüstbánya felhalmozott készletéből.

c) Második világháborús szovjet tankok lánctalpaiból.

Előző kvízjátékunk nyertese László Andrea, akinek szívből gratulálunk!

A helyes válaszokat a primaria.avramesti@gmail.com e-mail-címre várjuk.

A helyesen válaszolók között nyereményt sorsolunk ki.

A helyes megfejtéseket és a nyertes nevét következő lapszámunkban közöljük.

Előző kvízjátékunk helyes megfejtése:

VIDÉKI ÉLET 8

1. A, 2. B, 3. C, 4. D, 5. B

Fotó: Antal Levente

Itthon is lehet

Ha vannak álmaid, meg is tudod őket valósítani

Sokszor elbeszéljük egymás között, hogy milyen fontos a példamutatás a gyermekeink számára. Hogy világképünk legfontosabb formálói szüleink, akik életük apró dolgaival és döntéseivel utat mutatnak a jövendő generációnak. Amikor fiatal vállalkozókat mutatunk be, mindig próbálunk rájönni a siker kulcsára, melyek voltak azok a tényezők, amelyek szerepet játszottak egy sikeresnek mutatkozó karrier elindításában.

Templomföld szomszédságában tombol a szeptemberi nyár, a szentábrahámi autódoktor kollégáival egy haszongépjárművet vizsgál a frissen épített garázsban. A Car Plus Center nevet viselő cég alapítója, Tar Botond fogadta lapunk munkatársát, hogy beszélgessünk vállalkozása indulásáról, személyes motivációiról.

A székelyruhától az autóalkatrészig

– 1995-ben születtem, az általános iskolai tanulmányaimat a Benedek Elek Általános Iskolában, a középiskolát a székelykeresztúri Zeyk Domokos Technológiai Líceumban végeztem gazdasági technikusként. Szüleim egyszerű emberekként próbáltak mindent megadni nekünk, édesanyám háziasszonyként, édesapám kőművesként dolgozott a családért. Nagyszüleim udvarán volt egy kis bolt, nagyapámban is benne volt a kereskedőszellem, állatokkal piacolt, vett-adott – kezdi a gyors bemutatkozást Botond, aki bár gyermekkorában nem tudta, mi szeretne lenni, mindig voltak olyan álmai, amelyekért dolgozott.

Tinédzserkorában rendszeresen segített a kőműves munkában, gyakran kísérte el édesapját egy-egy megbízatása alkalmával, megtanulta becsülni a két kézzel végzett munkát.

– Brassó környékén dolgoztunk, engem küldtek a boltba vásárolni, akkor kellett boldogulni már románul, lett egy kicsi önbizalmam, mikor sikerült beszélni pár mondatot. Tizedikesként fontosnak tartottam, hogy a zsebemben legyen mindig egy kicsi pénz, ne legyek mindig ráutalva valaki másra, tudjam fedezni a saját szükségleteimet. Első nagy célom a székelyruha volt, egy teljes nyarat dolgoztam Keresztúron érte. Aztán később eladtam a csizmámat valamennyi haszonnal, akkor ébredtem rá arra, hogy ebben van üzlet. Volt olyan is, hogy Keresztúrról felvonatoztam Udvarhelyre, ott buszra szálltam, hogy egy zsák csizmát elhozzak Csíkból. Itthon kipofoztam őket, majd eladtam – mesél az első nagyobb vállalkozásáról a szentábrahámi fiatalember.

Átlépni a komfortzónát

A középiskola elvégzése után kívánkozott külföldre, több mint két évet dolgozott Svédországban építkezésben azzal az elhatározással, hogy itthon valamihez nekifog, itt alapít családot majd. Svédország más világ, nem tudta feltalálni magát abban a környezetben, honvágya volt, a családja mellett a barátai is hiányoztak.

– Sokat olvastam és álmodoztam. Érdekes, hogy gyermekkoromban nem tudtam, mi szeretnék lenni, fontosabbnak tartottam, hogy mindig legyenek álmaim. Olyan álmok, amit képes vagyok elképzelni magam előtt, olyan valóságos célok, amiért már ma tudok tenni. Hazajöttem külföldről, nagyon vonzott az autók világa akkoriban is. Vettem egy autót, amit később eladtam. Aztán vettem egy haszongépjárművet, amivel másoknak is tudtam személyautót hozni külföldről, évente legalább nyolcvan-

ezer kilométert vezettem, ami eléggé lefárasztott. Éreztem, kell egy stabilitás az életemben, folyamatos, állandó bevétel, de még nem láttam a végét ennek. Egyik barátommal ötletelve alapítottunk egy csomagszállító céget, havi két alkalommal szállítottam ki küldeményeket Angliába, ez is egy intenzív időszak volt, NagyBritannia Unióból való kilépése vetett véget ennek – kerülünk két lépéssel közelebb a jelenhez.

Alaposan megismerte az autók alkatrészeit, egy idő után látta a tipikus hibákat, amelyek előfordulnak vásárlás után. A családi ház kertjében pár gyümölcsfa és egy kicsi disznópajta bánta az ötletet, hamarosan nekiláttak édesapjával az építkezésnek: első évben a nagyobbik, raktárnak és szerviznek helyet adó épületet, később az udvarrendezést, majd az adminisztratív munkát kiszolgáló részt építették meg.

– Mikor érezted azt, hogy átlépted a komfortzónádat? – kérdezem tőle.

– Amikor egyedül, ismerős nélkül nekivágtam külföldnek, kimentem Svédországba. A vállalkozást illetően pedig mindent nekem kellett kijárni: a cégbejegyzéstől a logó megálmodásáig minden az én szellemi termékem. Az emberben ott volt a félsz, hogy a nehezen megkeresett pénzét befekteti valamibe, ebben is van rizikó – mondja Boti, aki nem fél a kudarctól, hiszen az úton ezzel is találkozik az ember, szükségszerű, enélkül nincs fejlődés. Ilyenkor számít legjobban a család, a barátok, aki kisegíti, mellette vannak.

A Car Plus Center jelenleg autóalkatrészeket forgalmaz, autószereléssel, karosszéria-javítással, festéssel, polírozással, mosástisztítással, vulkanizálással is foglalkozik, a hangsúly jelenleg az autóalkatrész-forgalmazáson van.

Ki kell járni a táncot

– Fel kellett vennem a kapcsolatot a forgalmazókkal, ez sem volt egyszerű. A szüleim mondták mindig, „ki kell járni a táncot, ha édes, ha keserű, ha fekete, ha fehér”, utalva arra, hogy ha beleállsz valamibe, akkor legyen kitartásod. Nekem az elején se pénzem, se tapasztalatom nem volt, de volt álmom. Volt akaratom és kitartásom, ez a leglényegesebb – mondja a szentábrahámi vállalkozó.

Tíz év múlva boldog párkapcsolatban, három gyermeke társaságában látja magát. Négy-hat embernek munkát és megélhetést biztosítana a faluban, a vállalkozását folyamatosan fejlesztené.

– Különleges álmom egy önálló kisgazdaság létrehozása, hogy önfenntartó és független család lehessünk, ez nem elérhetetlen. Mindig szerettem a lovakat, egyszer velük is foglalkoznék szívesen. Ezeket meg tudom valósítani, mert ez egy szép álom, látom magam előtt az elmondottakat. Mert azt az álmot, amit el tudsz képzelni, meg is tudod valósítani – zárja beszélgetőtársam.

9 VIDÉKI ÉLET

Lábon indul el, de a lélek is megszólal

Áldásként tekint tehetségére a gagyi fogdosó asszony, aki kilencven éves korában is tanácsokkal látja el a hozzá forduló betegeket.

Reménykedem benne, hogy egyszer én megöregszem, s olyan nyitottság és közvetlenség lesz bennem, mint a mostani öregekben. Elmúltál kilencven esztendős, egy szép napon beállít hozzád egy idegen azzal a céllal, hogy gyorsan kikérdezzen téged az életed féltve őrzött titkairól. Hasonló gondolatok jártak a fejemben, amikor Liza nénihez készültem Gagyba, akit súroló asszonyként, gyógyítóként ismernek a környéken. Az internet nem segít, semmit sem tud a témáról, erősen ajánl egy padlót vikszoló szobrot a figyelmembe, a Google tanácstalan. Muszáj gyermekkori emlékeimre hagyatkozni, keresgélni a homályban, felidézzem a faluban tevékenykedő Erzsi nénit, aki zsírral tapogatva és mondogatva gyógyított.

Polgári nevén Dankuj Élizaként emlegetik a kiskedei születésű asszonyt, Gagyba költözése után kapta az András előnevet.

Édesanyja volt az első betege

– Betöltöttem a kilencvenet januárban, nem vagyok egy mai darab én sem. Mindenki Liza néninek szólít, de én Liza és néni is csak ebben a faluban lettem. Gyermekkoromban nem tudtam számra venni az Éliza nevet, valahogy nem tetszett, mikor annyit nőttem, Erzsébetnek írattam át

magam – mondja az ágyból felülve, majd rögtön kikérdez jövetelem céljáról, mint ahogy az orvos szokta a beteget panaszairól.

Mivel mindketten rendelni nem tudunk egyszerre, csalogatom elő beszélgetőtársamból a gyermekkori emlékeket, hogy kicsit többet megtudjunk róla. Ígérem az olvasónak, később én is odaadom a kezem Liza néninek, hogy az idegeim állapotával szembenézzek. Most elkalandozunk kicsit Kiskedére, ahol fiatal korának nagy részét töltötte beszélgetőtársam.

– Édesanyám kiskedei, édesapám kissolymosi volt. Apám korán meghalt, két leánytestvérem gyászolta még őt. Akkor a mezőgazdaság volt a megélhetés, mindenki ezzel foglalkozott. Tizenhat esztendős lehettem, amikor rájöttem arra, valamit adhatott az Isten nekem, amivel segíteni tudok másnak. Anyám kenyeret vetett be a kemencébe, egyszer feljajdult, hogy kiment a keze a helyéből. Megfogtam a kezét, a csuklóját helyreraktam. Ő ezt elújságolta másoknak, kezdtek jönni hozzám jönni az emberek, hamar híre ment. Én sosem szerettem magam szerepeltetni, dicsekedni azzal, mivel foglalkozom. Megmaradni csendben, a háttérben, végezni a dolgom, ez az én utam. Egy évben háromszázhatvanöt nap van, szinte minden napra kerül valaki, aki megkeres engem – kezd bele a történetbe Liza néni, aki hamar rátér a letapadt inakat felsimogatni, sikerélményeiről, kapott visszajelzéseiről beszélni.

A lábtól kezdődik minden

Férjével egy kiskedei táncmulatságban ismerkedett meg, akkor még a fiatalság összejárt, nem volt ennyire visszahúzódva mindentől. Manapság hiába kukucskál ki az utcára, nem lát sétáló fiatalokat, azt hallja, tapogatják a telefonokat, éjszaka

VIDÉKI ÉLET 10

Egy közülünk

Én sosem szerettem magam szerepeltetni, dicsekedni azzal, mivel foglalkozom. Megmaradni csendben, a háttérben, végezni a dolgom, ez az én utam.

Ameddig a kezem bírja, még csinálom. Az akarat megvan, csak legyen erő. Áldásként tekintek az életemre minden bajával együtt, hálás vagyok ezért a tehetségért az Úrnak.

messze vidékre járnak diszkóba. 1954ben házasodtak össze, „bonyolult életének részleteiről” nem is akar többet megosztani Liza néni, tizenhat évet dolgoztak azért, hogy külön életbe költözzenek férjével, ez nem telt könnyen. Láthatólag ahhoz van szokva a falu egyik legidősebb embere, hogy ő szokott itt érdeklődni, kérdezősködni.

– Nálam van az utolsó állomás, azt mondják. Akik a hagyományos orvoslásban nem tudták bajaikat meggyógyítani, eljönnek hozzám. Itt ki kell kérdezni alaposan őket, betegségeiknek körülményeiről. Sokszor az is nagy dolog, hogy valaki meghallgatja a panaszokat. Én lábon indulok el, ha megérintem, megfogom, ott mindennek megvan a helye: a májnak, a vesének, a gerincnek, még a fogaknak is. Ha hideg, alacsony, ha meleg, magas a vérnyomása az illetőnek. Úgy tartom, az én kezem rendes. Régebben fogdosónak hívták az ilyen asszonyt, mint én, de egyszer valaki úgy lépett be, hogy a tudós asszonyt keresi. A Jóisten adta az érzést az ujjaimba, én azért próbálom fejleszteni magam, könyveket olvasok, régebben még lapival is gyógyítottam – közben feláll, hogy a másik szobából áthozza a talpmasszázshoz szükséges segédanyagot.

Túlterhelt gondolatok

A nyitott ajtón egy kecskedarázs érkezik a szobába, fejével kopogtatja a plafont. Míg fél szemmel követem az új látogatót, Liza néni a kezemért nyúl.

– Látja-e, ha így fogom, akkor érzem, van-e görcs a kezében. Magának nincs baj az idegeivel, úgy érzem – mondja megnyugtatóan, de ismerve a pácienst, kicsi kétségem azért támad.

– Gondolatokat hol lehet kisimítani, Liza néni? – kérdem tőle.

– Tudja, régebben nem volt ennyi betegség. Túlterhelt gondolatokkal jönnek ide, többet akarnak, mit el tudnak képzelni. Stresszesek, depressziósak. Az ilyen

betegek saját maguknak keresik a bajt, magukat nyomorítják ezekkel a gondolatokkal. Aki idejön, annak segíteni akarok. Gondolom, aki hisz a gyógyulásban, az jön ide, aki nem, az otthon marad. A világban is zűrzavar van: kérdés, hogy a mostani háborúból lesz-e világháború, 2050-ig sok minden eldől. Árvizek és szárazságok váltják egymást, szokatlan jelenségek. Annyi rendszert megéltem én már. Kezdtem Mihály királlyal, folytattam Horthyval, jött Sztalin Jóska, követte Gheorghiu-Dej és Pauker Anna, aztán érkezett Ceaușescu. Most azt sem tudom, ki van a polcon – mondja kicsit elrévedve.

Istentől kapott áldás

Vannak támaszkodók ebben a bizonytalan világban, erről árulkodik az ágy mellett rongyosra olvasott Szentírás.

– Aztán egyszer véget ér az út mindenkinek, ha életet kaptál, akkor tartozol a halállal, senki sem kivétel. Míg élünk, élvezzük, vigyázzunk az egészségünkre. A legjobb érzés, amikor valaki megfogadja a tanácsot, meghúzza a vonalat a saját érdekében. Sokat mondom, hogy ne kávézzanak annyit, ne szivarazzanak annyit. Ebben az alkoholista világban talán nehezebb a szivarról leszokni, mint az italról. Ameddig a kezem bírja, még csinálom. Az akarat megvan, csak legyen erő. Áldásként tekintek az életemre minden bajával együtt, hálás vagyok ezért a tehetségért az Úrnak – zárja Liza néni a beszélgetést.

Aztán egyszer véget ér az út mindenkinek, ha életet kaptál, akkor tartozol a halállal, senki sem kivétel. Míg élünk, élvezzük, vigyázzunk az egészségünkre.

11 VIDÉKI ÉLET

Egy közülünk

Őszi hálaadás Szent Mihály vasárnapján

Szeptember utolsó vasárnapja kiemelt ünnepnek számít az unitáriusoknál, az őszi hálaadás leginkább a háláról szól, immár több mint háromszáz éve. Az 1700-as évek elején indult kezdeményezés a falusi emberhez legközelebb álló ünnepnek számít, ami az egész éves munkánk eredményéért: a gabonáért, zöldségekért, gyümölcsökért, kertből, mezőről, erdőből betakarított terményekért mondott köszönetről szól. Községünk unitárius templomaiban isten-

tiszteletekkel, úrvacsoravétellel emlékeztek meg az Isten-ember kapcsolat fontosságáról, kértek áldást az elkövetkezőkre. – Ez az egyik legnagyobb ünnepünk, a természettel szorosan együtt élő emberről, az Isten és ember közös munkájáról szól. Ha jelenleg kicsit el is távolodtunk a két kézzel végzett mezőgazdasági munkától, mindennapi kenyerünkért, eredményeinkért, a termésért hálát kell adni. Mert az ember munkája mellé az isteni áldás