Tizenegy, október

FELSŐBOLDOGFALVA ÖNKORMÁNYZATÁNAK INGYENES LAPJA

III. Évfolyam, 3. szám, 2023. október

Álmokból valóság, fakockából sodrófa

Riportunk az 5. oldalon

Így áll a szennyvízhálózat építésének ügye

Közösségi eseményeink szemléje

Hatvanat töltött, de már harminc éve

Lezárult a közbeszerzés, a támogatási szerződés aláírása következik.

Hagyományaink megélését, összetartozásunk megerősítését szolgálják.

Az elmúlt kilencven év egyetlen lengyelfalvi Olgájának története.

2.

6-7.

3.

Események

Őszköszöntő Lengyelfalván Második alkalommal szervezte meg őszköszöntő rendezvényét a Kézenfogva Egyesület Székelylengyelfalván augusztus utolsó hétvégéjén. Az Orbán Balázs Iskola udvarán és a helyi római katolikus templomban kulturális, hagyományőrző programokon vehettek részt az érdeklődők, de ha valaki szórakozni szeretett volna, arra is adtak lehetőséget a szervezők.

– Olyan eseményt álmodtunk meg, ahol a hagyományainkat megmutathatjuk, megélhetjük, a népzene és a humor által közelebb kerülhetünk egymáshoz. Lehetőséget akartunk adni a találkozásra, hogy dolgos hétköznapok után a közösség ünnepelni tudjon. Rendezvényünk révén szeretnénk elérni a közösségi érzés erősítését, a népzene és helyi hagyományaink iránti tudás növelését, illetve értékeink továbbörökítése révén a fiatal generációt itthon maradásra szeretnénk ösztönözni – mondta el lapunk érdeklődésére Szilágyi Imre, a szervező egyesület képviselője.

Községi napok a hagyományok és sokszínűség jegyében Többnapos rendezvénnyel, sokszínű programmal, külföldi vendégekkel, konferenciával készültek a szervezők a községi napokra, az augusztus 10–13. között tartott esemény a polgármesteri hivatal, a Felsőboldogfalváért Egyesület és az Iglice néptánccsoport közreműködésével valósult meg.

– Nagyon színes volt az idei ünnep, talán még nem volt ilyen gazdag kínálat az egész községet megmozgató rendezvényünkön. A Múltunk és Jövőnk Európában nevet viselő eseményre meghívtuk testvértelepülésünk, Szenna képviselőit, akiket elkísért a lengyel testvértelepülésük is Boldogfalvára. A hagyomány és sokszínűség jegyében zajlott konferencián jelen voltak meghívott elöljáróink, de még Horvátországból is voltak vendégeink. Augusztus 12-én, szombaton főzőversennyel, családi vetélkedőkkel, szórakoztató koncertekkel vártuk az érdeklődőket, vasárnap díszpolgári címet adományoztunk Orbán Juditnak, kulturális programokkal folytatódott az együttlét a futballpályán. Köszönjük a részvételt mindenkinek, bízunk abban, hogy mindenki talált a programkínálatból neki megfelelő programot – mondta el érdeklődésünkre Zsombori Levente polgármester.

2

A telekfalvi közösség ünnepe

Szeptember első hétvégéjén szervezték meg a telekfalvi falunapokat, amit a többéves hagyományokhoz híven zenés ébresztővel indítottak, a homoródalmási fúvósok részvételével. Ünnepi istentisztelettel adtak hálát az együttlétért, a barátságért, a kulturális programok lejárta után reggelig tartó mulatsággal zárták az eseményt.

– Az ünnep fényét emelte a különleges vendégeink jelenléte, hogy Telekfalván láthattuk vendégül őket. Balatonvilágos testvértelepülésünk küldöttsége mellett itt voltak az egyházközségünk barátai is Gógánváraljáról és Hevesről. A falu részéről Szabó Dániel szavalt, Bálint Szabó Magda énekelt az ünneplő közönség előtt. A programok sorát az Iglice néptánccsoport táncelőadása és a szépkorúak humoros műsora követte. Úgy gondolom, mindenkit megfelelő vendéglátásban részesítettünk, mindannyian jól éreztük magunkat. Szükség van az ilyen találkozásokra, ünnepekre, az ember töltődni tud belőle – tájékoztatta lapunkat Ilyés László, az esemény szervezői nevében.

Ócfalvi falunap

Élettel telt meg a régi iskola és udvara szeptember második hétvégéjén, az ócfalvi faluközösség által szervezett falunap a helyiek aktív részvételével érte el sikerét. Az egynapos rendezvényen a kulturális-közösségépítő programok mellett a kikapcsolódásra is gondoltak a szervezők.

– Az volt az elképzelés, hogy nem idegenből hívunk fellépőket, hozunk programokat, hanem amit lehet, a helyi emberek hozzájárulásával, bevonásával érjük el – hogy legyenek megszólítva az ócfalviak, szóljon róluk, rólunk az ünnep, ne máshonnan érkezettekkel töltsük meg az udvart. Nagyon pozitív volt a hozzáállás, mindenki ajánlkozott, segítséget ígért és adott. Közös főzéssel indítottuk a napot, a jókedvről a Caritas szépkorú csoportja gondoskodott. Orbán Juci néni szoborkiállítása mellett vadászati kiállítás is várta az érdeklődőket, ez is tartalmas program volt. Nagy öröm, hogy szinte a falu teljes lakossága csatlakozott a közös ünnephez, mindenki magáénak érezte ezt a napot – tudtuk meg Hodgyai Lóránttól, a szervezőcsapat tagjától.

Közérdekű információk

3

Ha aláírják a finanszírozási szerződést, indulhat a munkálat Mint előző lapszámunkban beszámoltunk, hat ajánlat érkezett a község öt települését érintő csatornaépítési munkálatra.

Az ajánlatok technikai-pénzügyi elbírálása után a Termoláng Kft. nyerte a közbeszerzést, a döntést az egyik vállalat megfellebbezte, de az eredmény változatlan maradt. Az Anghel Saligny programban pályázott sikeresen az önkormányzat, a munkálatokat a finanszírozási szerződés aláírása után lehet elkezdeni, miután a kivitelezővel is megtörtént a szerződéskötés. A szennyvízhálózatot a városi hálózatra csatlakoztatják, nyomócsövet fektetnek az úttest alá, ami az ócfalvi pumpaháztól indul, a bikafalvi hídtól a derítőállomásig a megyei út alatt halad. A leágazásokat a lakók hozzájárulásával kiépítették Felsőboldogfalván, Bikafalván és Ócfalván, Farcádon és Hodgyában csak egy-egy utcában igényelték a helyiek a szolgáltatást.

A csatornahálózat építését sürgeti a 137-es számú megyei út felújítása is, Hargita Megye Tanácsa pályázatot nyert a Székelyudvarhely–Székelykeresztúr közti útszakasz modernizálására, a beruházást csak a községi szennyvízhálózat kiépíté-

se után kezdhetik el. Felsőboldogfalván és Bikafalván járdát építenek az úttesttel párhuzamosan, lassító és felhajtósávokat alakítanak ki Felsőboldogfalván az óvoda mellett, a bikafalvi és ócfalvi eltérőnél. Ha a munkálat a tervek szerint elkészül, a két város közti távolságot bicikliúton járhatjuk végig.

Lezárult a közbeszerzés, indulhatna az aszfaltozás

Készül a kivitelezési terv az árvátfalvi vízhálózatra

A telekfalvi iskolától Sándortelke végéig, közel három kilométeres távolságban modernizálják a 23-as számú községi utat, aszfaltszőnyeget terítenek, nyitott sáncot építenek az említett szakaszon. A közbeszerzést a Viaduct Kft. nyerte, a finanszírozási szerződés aláírása után kerül sor szerződéskötésre.

Minden szükséges jóváhagyást és engedélyt beszerzett az önkormányzat, készül a kivitelezési terv az Árvátfalvát és Felsőboldogfalva egy részét kiszolgáló vízhálózat kiépítésére.

A beruházásra az Anghel Saligny programban ígértek támogatást, de a finanszírozási szerződés aláírására még nem került sor. A több mint négy kilométer hosszúságú hálózat kiépítése közel négymillió lejbe kerül, a kivitelezési terv után meghirdetik a közbeszerzési eljárást a munkálatra.

A tanácsülések rövidített, magyarázó kivonata

Utcákat modernizálnak Helyi költségvetésből újít fel utcákat az önkormányzat, három települést érint a beruházás: Farcádban a Dombik, Bikafalván a Templom és Zsák utcákat, Felőboldogfalván a Templom teret modernizálják. A sükői községi út állapota megromlott, a hivatal árajánlatokat kért a szakcégektől kátyúzási munkálatok megvalósítása céljából.

Az augusztusi rendes tanácsülésen a választott képviselők jóváhagyták a farcádi református egyházközségnek nyújtott nyolcvanezer lejes támogatást, amit a templomtorony felújítására fordítanak. Az ülésen döntés született az általános kataszteri felmérés után betelekkönyvezett utak, utcák, mezei utak leltárba vételéről, a sándorfalvi régi iskola épületének leltárból való kivételéről. A 23-as községi út és a szennyvízhálózat kiépítésére vonatkozó technikai és pénzügyi mutatók változtak, erről is szavaztak az önkormányzati képviselők.

Szeptemberben egy rendkívüli tanácsülésen fogadták el a hodgyai és a patakfalvi kultúrotthon, az árvátfalvi iskola, a farcádi Dombik, a bikafalvi Temető, Zsák utcák, a felsőboldogfalvi Templom tér felújításának technikai tervét. A rendes tanácsülésen kijelölték a tanácsosok a tagokat az iskola vezetőtanácsába, elfogadták a kóbor kutyák befogására vonatkozó szabályzatot.

Mi vagyunk

4

Mi vagyunk a tanácsosok Sándor Géza – Mióta tanácsos?

– Ez az első mandátumom, három éve vagyok tanácsos.

– Miért vállalta a közéleti szerepet?

– Szerettem volna a falut fejleszteni, felfrissíteni, jobbá tenni. Abban járni, hogy jobb legyen az élet Patakfalván, képviselni az itt élő emberek érdekeit a tanácsban. Egyedüli tanácsosként vagyok a faluból, nagy feladat ez, de a felkérés után igent mondtam erre a munkára.

– Mi a legnagyobb kihívás munkájában?

– Az emberekkel való munka a legnehezebb, sokfélék vagyunk, másképpen látunk dolgokat. Összetartó nép a patakfalvi, együtt tudnak működni az emberek, segítenek egymásnak. Már az elődeimtől kérték a helyiek, hogy építsünk járdát a megyei út mentén, a gyermekes családok aggódnak a biztonságért, a nagy forgalom miatt óvatosan

lehet közlekedni, nem szívesen engedi az ember a kicsi gyermeket egyedül mászkálni. A közlekedés biztonságának megteremtése a legfontosabb feladat számunkra. Idáig per alatt volt a megyei út, most elindultak az egyeztetések a megyei tanáccsal, reménykedem benne, hogy lesz belőle valami.

– Mire a leginkább büszke a megvalósításait illetően?

– Vannak elindított, megnyert pályázatok a faluban, ígéret arra, hogy a kultúrházunk és az iskolánk meg-

újul, ez mindenképpen előrehaladás.

Megszerveztük a falunapot, hogy a közösség tudjon kicsit együtt lenni, szórakozni. A hivatal elkezdte telekkönyvezni az utcákat, mezei utakat, ez is egy nagy elmaradás, e nélkül nem lehet modernizálni. Újrapadoltuk a kultúrházat, lefestettük. Kavicsoztuk az utcákat, ez is kézzel fogható megvalósítás, erről tudok egyelőre beszámolni.

– Hogy képzeli el Patakfalvát 2033-ban?

– Úgy látom, a fiatalság szívesen tervez itthon, épülnek, szépülnek a házak. Vannak óvodások, általános iskolások, ami jó hír a jövőre nézve. Patakfalva lakosság szempontjából valahol középen helyezkedik el a tizenegy falut figyelembe véve, de az alapvető infrastruktúra még hiányzik a faluból, kanalizálás és gáz nincs még, hátha ez is változna ennyi idő alatt. Nem tudok válaszolni, de remélem addigra lesz járda, új iskola és kultúrház. Jó együttműködés és közös tervezés, munka kell ahhoz, hogy sikerüljön.

Bemutatjuk kollégáinkat A pénztáros, akihez szociális ügyekben is fordulhatunk

Szász Zsuzsánna 1977-ben született, gyermekéveit a Nyikó-menti Kobátfalván töltötte, ahol elemi iskoláit is végezte. A középiskolát és érettségi elvégzése után a székelyszentmihályi és bencédi óvodákban kezdett el dolgozni mint óvónő. Házasságkötés után Székelyudvarhelyre költözött, 2002óta családjával a városban él. Munka-

tapasztalatot a székelyudvarhelyi Mikó Banknál szerzett, nővére biztatására jelentkezett az önkormányzat által meghirdetett állásra.

– 2015-ben kerültem kapcsolatba a jelenlegi munkahelyemmel, a testvérem szólt rám, hogy szedjem a sátorfámat és jelentkezzek az állásra. Sikeres versenyvizsgát tettem, referensként dolgozom azóta az önkormányzatnál – mondja Zsuzsánna, aki a munkába állás után is fontosnak tartotta saját maga fejlesztését.

2016-ban beiratkozott a nagyszebeni Lucian Blaga Egyetemre, ahol adminisztrációt hallgatott, majd 2020 óta, a sikeres fokozati vizsga után felügyelő-asszisztens funciót lát el a felsőboldogfalvi önkormányzatnál.

– Munkahelyemen én vagyok a pénztáros, ez tölti ki az időm nagyobbik részét, de a szociális osztályon tevékenykedve én foglalkozom a családi pótlékkal, különféle szociális jut-

tatások adminisztrációjával. Ez nem ennyire leszabályozott, hiszen alkalmanként, igény szerint segítek a kollégáimnak. Az ajtó mindig nyitva van az emberek előtt, szívesen állok szolgálatukra – legnagyobb kihívásként arra az időszakra tekint, amikor kollégája nyugdíjazása után át kellett venni, meg kellett tanulni az adóosztály működtetését, az emberek kiszolgálását.

Szereti a munkáját, vallja, aki nem dolgozik, az nem téved, nem az a fontos, hogy hibázunk, hanem az, ha kijavítjuk a tévedést, megoldjuk a problémát. Kellemes tapasztalat számára, amikor az ügyfél elégedetten távozik a hivatalból, sikerül elérni a hivatal működésének célját, az emberek boldogulásának segítését.

– A dolgos hétköznapok fáradalmait a családdal eltöltött idővel tudom feledtetni, kirándulunk, vagy elvonulunk falura, csendben teszünk-veszünk a ház körül – mondja Zsuzsánna.

itthon is lehet

5

Álmokból valóság, fakockából sodrófa Életünkben gyakran kerülünk olyan helyzetekbe, amikor nem sikerül a kitűzött céljainkat elérni, sorsfordító pillanatként, soha vissza nem térő lehetőségként tekintünk ezekre az alkalmakra. nem sikerült, nem vagyok elég jó benne, nem vagytok kitartó – súghatja a belső hangunk.

Boldogtalanságunk kerékkötője lehet egy gyermekkorban elrontott szavalat, iskolai minősítés, rossz érettségi eredmény, elmaradt egyetemi vizsga. sorolhatnám a példákat még hosszan, de mi van akkor, hogy ha ezeket a tapasztalásokat elfogadod az útkeresés kötelező velejáróinak, nem kudarcként tekintesz rájuk?

Itthon is lehet rovatunkban ezúttal is egy pozitív példát fogunk bemutatni – a farcádi Sanmat Timber Kft. fiatal tulajdonosához, Sándor Mátyáshoz látogattunk el, hogy vállalkozása indulásáról beszélgessünk a műhelyükben. Abban a műhelyben, ahol annyi sodrófa készül, hogy messze földön is farcádi munkadarabbal várják haza otthonról kimaradó férjeiket a háziasszonyok.

Két hét alatt dőlt el minden – Apumnak volt egy családi vállalkozása, a műhelyben fűrészárut állított elő, én délutánonként, vakációban segítettem neki, gyakran dolgoztam mellette. A történetem a középiskola elvégzése után kezdődött, amikor gyermekkori álmaimat, elképzeléseimet követve felvételiztem az építőmérnöki szakra. Nagytatám ács volt, ez olyan természetesnek tűnt, ezt láttam otthon, ebben akartam dolgozni. Aztán két év után kiderült Kolozsváron, hogy nem ez az én pályám, hazajöttem és bejelentettem a szüleimnek, hogy nem akarom folytatni. Édesapámnak volt egy olyan kijelentése, hogy két hetem van eldönteni, mit szeretnék csinálni, hanem megyek a kőművesekkel dolgozni utána – kezdi Mátyás a beszélgetést, aki morfondírozni kezdett azon, milyen terméket tudnának gyártani a műhelyben.

Magának szeretett volna dolgozni, ebben biztos volt, csak az nem volt világos, milyen irányba induljon el. Akkoriban sodrófának való nyersanyagot készítettek az egyik cégnek, adta magát a kérdés, hogy miért nem tudnák saját maguk elkészíteni a sodrófát?

Kockázatot vállalni, tanulni – Fogalmunk sem volt, hogyan kell, ennek ellenére elkezdtem nézelődni, ki vásárol sodrófát a környéken. Egy internetről szerzett telefonszámot felhívtam, kedvező ajánlatot tettem, rögtön több mint ezer darabot rendeltek Gyergyóból. Csak összerakjuk valahogy. Nem volt ki megesztergálja a fát, szét kellett nézni a környezetemben. Sófalván találtuk valakit, aki kézből esztergált, három-négy fuvarral szállítottam oda neki a Polóval. Aztán beszereztünk saját esztergát, elmentünk megtanulni az alapokat, hogy a baráti körrel elkezdjük a vállal-

kozást – a lelkesedés lassan eredményt hozott, jó kapcsolatot alakítottak ki a hazai és külföldi nagyvállalatokkal, egyre bővült a termelés.

Amikor már volt némi tapasztalata a vállalkozás területén, beiratkozott a SZÉK kereskedelem-marketing szakára, ahol az elméleti tudás, kapcsolatok megszerzése mellett lehetőség volt a munkája során felmerült kérdésekre válaszokat kapni, többek közt arra, hogy hogyan kell a multikkal üzletelni, olyan nagykereskedőkkel direkt, indirekt módon tárgyalni, mint az Auchan, a Cora, a Carrefour vagy a Kaufland, akiknek jelenleg is beszállítanak. A 2013-ban indult cég első komolyabb próbatétele a világjárvány okozta gazdasági nehézségekkel kapcsolatos, amikor hirtelen a rendeléseket visszamondták a kliensek.

A kitartás mellett a szerencsére is szükség van – Azt javasolták, küldjük el az embereket, álljunk le a termeléssel. Nem akartuk az embereket elmenni hagyni, munka és pénz nélkül. Mi gyártottunk továbbra is, halomban állt az áru a műhelyben. A kovidban gondolkodtunk a hamvasztó koporsók gyártásán is, de rájöttünk, hogy nem szabad kapkodni, belevágni olyan dolgokba, amihez nem értesz. Egy próbálkozás volt. A kitartás és akarat mellett mindig kell a szerencse is. Amikor az elején a gyergyói cég elállt az üzlettől, nagy szerencsénk volt, hogy csak forgalmazással foglalkoztak, nem gyártással. Akkor elindultunk megrendelőket keresni, a mai napig beszállítói vagyunk a nagykereskedőknek az országban és külföldön egyaránt – tíz kollégával dolgoznak azon, hogy a piacot kiszolgálják fából készült konyhai eszközökkel.

A termelés hozzávetőleg hatvan százalékát a sodrófa gyártása jelenti, de készítenek puliszkakeverőt, nyújtó- és vágódeszkát, szalvétatartót, potyolót, mozsarat. Egy nagyobb megrendelésnek köszönhetően folyamatosan fejleszteni kell a gyártósort, műhelyet, saját és pályázati forrást is igénybe vesznek ehhez.

– Mindig vannak veszélyek, nehézségek: háború, infláció, pénztelenség, bizonytalanság, a nyersanyag árának ingadozása.

Ezekkel számolni kell. Bár a papírokat tulajdonosként egyedül írom alá, a döntések mindig tíz-tizenkét emberről szólnak, együtt csinálunk mindent. Szeretnénk Európa-szinten is neves gyártónak számítani a fából készül konyhai eszközök piacán, olyan minőségben előállítani a termékeinket, hogy márkázni is tudjuk nemsokára – mondja a farcádi vállalkozó.

Egy közülünk

6

Hatvanat töltött, de már harminc éve A jókedélyű lengyelfalvi asszony története, aki élte a háború borzalmait, árvaként szüleiként szerette szomszédait.

Olga néni kapuja be van zárva, telefonon értekezünk az utcáról, hogy bebocsátást nyerjünk. Meredek udvaron kapaszkodunk fel a bejáratig, az őrző-védő feladatokat egy szunnyadó kutya és egy idegesen lépegető rozsdaszínű kakas látja el. Frissen festett kerítés illata fogad minket, ami árulkodik a gazda munkabírásáról, élethez való ragaszkodásáról.

Aztán Barninak számoljon be a régi dolgokról, vegye sorba, mi történt a faluban születése óta – szól a kísérőm mondata, amikor egy belevaló beszélgetőtársat keresek Lengyelfalván.

Bartalis Mózes, Olga néni édesapja volt hajdanán a kisbíró a faluban – a farcádi bírót meglátogatva hallotta, hogy az Olga nevet adta leánygyermekének az elöljáró, s úgy megtetszett neki, hogy ő is hasonlóképpen cselekedett. Pedig az Olga nem egy szent név, katolikus faluban pedig az is szempont.

Székelylengyelfalva történetének utóbbi kilencven évében egyetlen Olga született, az ő történetét ismerhetjük meg beszélgetésünk által.

Mózes és Vilma harmadik gyermeke – A falu fele nem itt született, jönnek hozzánk, burkolják be a házakat, meg sem lehet ismerni a régi falut. Egyszer egy öreg járt úgy, hogy hazajött, kereste a szülői házát, megállt előtte, de nem ismerte fel. Mondták neki, hogy pedig itt született maga. Úgy járt, mint a menyasszony, akit nem lehet felismerni a fátyoltól, de alatta biza ő van. Én idevaló vagyok, a nagyapám nagyapja is itt született, itt van eltemetve. Péter és Pál ünnepén születtem, 1934-ben, Bartalis Mózes és Bartalis Vilma harmadik gyermekeként – kezdi a gyors bemutatkozást beszélgetőtársam, felvezetve életének legtragikusabb időszakát.

Emlékei elhalványultak az ötéves gyermeknek, de látja maga előtt az ágyban fekvő édesanyját, aki tüdőgyulladást kapott egy disznóvágás után. Vagy talán megcsömörölt, nem lehet tudni. Akkoriban nem volt olyan fejlett az orvostudomány, gyógyszer nélkül gyakran egy ma aprónak tűnő betegség is végzett az emberrel. Hiába próbálták gyöngyvirágos teával kezelni az asszonyt, a láza végül megölte őt.

A szomszédasszonyok mentették meg – Ott marad három árva gyermek, édesapám látva, hogy nem tud boldogulni egyedül, Sükőből hozott egy asszonyt, Juli mostohaanyánk személyében. Tizenkét éves, ha lehettem, amikor édesapámat is elvesztettük. Nagy szárazság volt a faluban, a második világháború után pár emberrel elment Pécskára, hogy gabonát hozzanak haza. A vonat ütközőjére pakolták fel a zsákokat, s ő úgy megfázott, hogy tífuszt kapott belőle. Erősen szerettem őt, ott feküdtem az ágyban mellette, ezért is kaphattam el a fejtífuszt tőle, úgy elhullt a hajam, úgy néztem ki, mint egy legényke. Az orvos azt mondta, százból egy gyermek marad meg, az se biztos, hogy normális lesz. A szomszédasszonyok sugdolóztak, savanyútejet szereltek nekem, hogy meggyógyuljak, reggelig megittam, megfordította a betegséget – hárman maradtak árván, akikre a szomszédság és a rokonság odafigyelt az akkori lehetőségek szerint.

Kenyérsarkat gyűjtögettek, Juli mama otthon köménymaglevest főzött mellé. Mikor a gyermekek sorsát osztották a rokonságban, a két nagyobbik testvérének lett volna gondviselője, de a kicsivel nem volt mit csinálni, nagyapja azt javasolta, hogy „tegyék fel a füstre”, mert nincs elképzelése, mit lehetne tenni vele.

– Mondták nekem a faluban, gyere leányka forgatni, gyere leányka, vidd ki az ételt az aratóknak, én mentem, mert más lehetőségem nem volt. Mikor esett az eső, a kicsi lábainkkal gyúrtuk a sárt, utána polyvát kevertek bele, azzal tapasztottak.

Az iskolát hatodik osztályig jártam, a hetedikre Farcádban kellett volna vizsgázzak, de nem volt cipőm, mibe elmenjek, így maradt minden. A tanító úr is fogta a pártomat, az egyik műsorra készülve a „három árva” című verset adta nekem elszavalni. Én olyan szépen elmondtam, tapsot is kaptam, de mindenki sírt. Jöttem haza Juli mostohaanyámhoz, hogy panaszoljam el neki, hogy sírtak a versemtől a népek. Azért, leányom, mert ti árvák vagytok, azért sírt a nép, magyarázta nekem – a szomszédok figyelő gondoskodása mellett szívesen emlékszik vissza a gyermeksereggel töltött időre, a játékra és a táncra.

Egy közülünk

7

Horthy után Ceaușescu Élénken élnek benne a második világháború eseményei, jelen volt a magyarok bevonulásánál, saját szemével látta később a pusztítást, ami maradt.

– Szentlélektől Udvarhelyig a nép ki volt állva az út szélére, székely ruhába öltözve. A lengyelfalvi legények leszedték a román zászlót a községházáról, bátrak voltak. A Patkóban láttam Horthyt és a feleségét, a nagyságos asszony csíki népviseletbe volt öltözve, járták körbe a teret. Emlékszem, hogy a magyarok kölest hoztak nekünk, Juli anyám megfőzte, mi belaktunk belőle, de úgy megsült a gyomrunk, hogy egymás fenekéből piszkálgattuk ki. Milyen érdekes, hogy ez megmarad... S az, ahogyan lőttek be felénk a németek a Rez-tetőről. Hogy elviszik édesapámat az oroszok, akinek azzal volt szerencséje, hogy Ferencz Jóskának, a társának meglőtték a lábát, és magukra hagyták Kecsetben… – leányka volt a zűrzavaros időben.

Kondérokban hordták be a tejet a városba, a szombatfalvi temetőn keresztül járva, az Orbán Balázs utcában kezdték az árusítást a zsidóknál; előfordult, hogy az összeöntögetett egy liter tej árából vásároltak eugéniát a barátnőivel.

– 55 esztendősen maradtam özvegyen, korán ment el a férjem. Mai napig aktív vagyok, most szedtem ki a répát a kertben, újrafestettem a kerítést, állatokat tartok, nincs nekem időm napközben tévét nézni. Sokan kérdezik, hány éves vagyok, akkor mondom nekik, hatvanat töltöttem. Ejsze fiatalabbnak nézek ki, mert senki sem kérdi, hogy mikor töltöttem, mert van vagy harminc éve annak. Hosszú élettel ajándékozott meg a Jóisten, talán a sok szenvedésért, árvaságért. Jó mulati asszony voltam életemben, szerettem a szomszédaimat, a jó barátságot. Hálás vagyok a jó szomszédokért, rokonokért, akik kisegítették a kenyérsarokkal az árva leánykát – mondja Olga néni.

(1866)

Arca halvány, hangj’ a régi, Fia, lyánya megösméri; Immár tőle hogyan félne?

Megcsókolják, mintha élne.

Három árva sír magában, Elhagyott sötét szobában; Zivataros hideg éj van, Édes anyjok künn a sírban.

Az egyiket betakarja; Másikat felfogja karja, Elringatja, elaltatja; Harmadikat ápolgatja.

„Édes anyám, édes anyám!

Altass el már, úgy alhatnám!”

Mond az egyik s el nem alszik, Sóhajtása föl- fölhallszik.

És ott virraszt a kis ágyon, Míg elalszik mind a három; Majd megindul, széttekinget, Keresi a régi rendet.

„Beteg vagyok, édes anyám!

Hol maradtál? Nem gondolsz rám!”

Mond a másik s jajjal végzi, A fájdalmat kétszer érzi.

Rendbe hozza a szobácskát, Helyre tészi a ruhácskát; Az alvókat hosszan nézi, Csókját százszor megtetézi.

„Édes anyám, gyújts világot!

Nem tudom én, jaj, mit látok!”

Harmadik mond, mindenik sír - Temetőben mozdul egy sír.

Kakas szólal, üt az óra, El kell válni virradóra!

Visszanéz a véghatárral…

Sír megnyílik, sír bezárul.

Megnyílnak a nehéz hantok, Kilép sírból édes anyjok, S tova lebben a vak éjben, Haza felé, az ösvényen.

Oh a sír sok mindent elfed Bút, örömet, fényt, szerelmet; De ki gyermekét szerette, Gondját sír el nem temette.

Gyulai Pál: Éji látogatás

Tánc után házasság – Vagy papsalátát szedtünk, vittük be a piacra, a barátok templomával szemben lévő térre. Még emlékszem a lebombázott Küküllő hídra, létrával mentünk le a folyó partjára. Ilyen világ volt akkor. Ákos bácsi, a cimbalmos cigány akkorákat zenélt a padolt csűrben, mindenki ott tanult meg táncolni.

Aztán, nő az ember, érdeklődik másfelé, én is megismertem a férjemet, 1954-ben össze is házasodtunk, alig voltam húsz éves. Megint jöttek a szomszédok, kaptunk pár tyúkot, megtartottuk a lakodalmat, ott ültünk az ablak alatt, a községházán. Finom tokány, tyúksült, töltelékes, Pécskáról decinként összeszedett pálinka, a farkaslaki rezesbanda, minden volt, ami kell. Nászajándékba kaptuk az Újkert nevű részen a csóré bennvalót, itt építettük fel az életünket – kalákában, sok segítséggel valósult meg. Férjét, Pál Domokost csendes emberként jellemzi, akivel jó egyetértésben nevelték két fiukat.

Sokáig csarnokosként tevékenykedett Olga néni, ötven literes kannákban, egyes lóval hordta be a tejet Udvarhelyre.

Férje, Domokos bácsi a tejgyárban dolgozott mesterként, tragikus hirtelenséggel hunyt el 1989-ben, mikor egy tehéntúrós buktán elcsúszva beütötte a fejét.

Látogatóban

8

Hasznos információk Hivatali ügyintézés Telefonszám: 0266–245 311 Fax: 0266–245 327

Mezőgazdasági osztály

Zita királyné óta nem volt ilyen neves látogatója Farcádnak Az új búza zsengéjének ünnepén, augusztus utolsó vasárnapján hálaadó istentiszteletet tartottak Farcádban, az eseményen tiszteletét tette Novák Katalin, Magyarország köztársasági elnöke, aki családjával töltötte pihenőszabadságát Erdélyben.

– A püspök úr irányította hozzánk az elnök asszonyt, érkezése előtt három nappal értesültünk látogatásának szándékáról. Egy gazdag, családias hangulatú

istentisztelet volt, az úrvacsora után köszöntöttük vendégeinket. Az üzenet megerősítő: magyarságunkat és hitünket fel kell vállalni minden időben, a vasárnap az Úré, a hívő ember helye az istentiszteleten van. A farcádiak hálásak a kétórás látogatásért, megtisztelve érezzük magunkat.

Ilyen neves látogatók nem minden nap érkeznek, legutóbb Zita királyné járt a falunkban – mondta el érdeklődésünkre Szász Lóránt, farcádi református lelkész.

Püspöki vizitáció Ócfalván Különleges alkalomként tekintenek az egyházközségben Kató Béla püspök látogatására, utoljára az első világháború előtt történt hasonló esemény.

Az Erdélyi Református Egyházkerült püspökének látogatását esperesi vizitáció előzte meg.

– A falu határában székely ruhába öltözött pár és az esperes úr fogadta vendégeinket, népes küldöttség várta őket a parókiánál. Ilyenkor áttekintik az egyházközség dokumentumait, elbeszélgetnek a közösség tagjaival, presbiterekkel, a nőszövetséggel, fiatalokkal. Felkerestük Abránfalvát, Miklósfalvát, Homoródszentlászlót, találkoztunk Felsőboldogfalva és Kányád község elöljáróival. Az ünnepi istentiszteleten az egyházközségünk nagy számban képviseltette magát, közel negyven lelkész kolléga részvételével adtunk hálát az Úrnak. A napot közös szeretetvendégséggel zártuk – tájékoztatta lapunkat Barabási Domokos, ócfalvi református lelkész.

Van olyan problémája, amire a Hivatal megoldást, választ adhat? Észrevételeit küldje be szerkesztőségünk címére írásban, vagy a conslocfeliceni@gmail.com e-mail-címre.

FELSŐBOLDOGFALVA ÖNKORMÁNYZATÁNAK INGYENES LAPJA

Üzenem a Hivatalnak

Fogadóóra: hétfő–csütörtök: 8.00–15.30, péntek: 8.00–13.00 Lőrincz Lídia, Cseke-Árkosi Katalin, Bartus Csilla

Pénztár hétfő–csütörtök: 8.00–15.30, péntek: 8.00–13.00 Gagyi Enikő, Szász Zsuzsánna

Adók és illetékek hétfő–csütörtök: 8.00–15.30, péntek: 8.00–13.00

Szociális osztály hétfő–csütörtök: 8.00–15.30, péntek: 8.00–13.00 Gagyi Enikő, Szász Zsuzsánna

Anyakönyvezés hétfő–csütörtök: 8.00–15.30, péntek: 8.00–13.00 Elhalálozás esetén: 0726–733 208 Gagyi Enikő

Urbanisztika hétfő–csütörtök: 8.00–15.30, péntek: 8.00–13.00 Jakab Mária

Könyvelőség hétfő–csütörtök: 8.00–15.30, péntek: 8.00–13.00 Nagy Irma

Könyvtár hétfő–csütörtök: 8.00–15.30, péntek: 8.00–13.00 Szente Lenke

Kiadja: FELSŐBOLDOGFALVA KÖZSÉG POLGÁRMESTERI HIVATALA Szerkesztőség címe: 537095 Felsőboldogfalva 208. sz., telefon: 0266–245 311, e-mail: conslocfeliceni@gmail.com