Etédi Mozaik, augusztus

ETÉD KÖZSÉG ÖNKORMÁNYZATÁNAK INGYENES LAPJA

Mindennapi kenyerünket adják

A szalmakalap hazájába, Kőrispatakra látogattunk el, ahol Laczkó Lóránt vállalkozóval beszélgettünk.

Riportunk a 8–9. oldalon

Gyerekkora óta készül a szolgálatra

Interjú Szakács Zsolt etédi lelkipásztorral Nyolc régi porta újul meg községünkben

Az épített örökség megmentését, a turizmus fellendülését várják a kezdeményezéstől

A mondákat megismerni, a közösségben boldogulni

Etéden első, Kőrispatakon hatodik alkalommal táboroznak az iskolások

Pihenő a tornácos házban

A csend, épített örökség, természet különleges élménye Siklódon

10-11.

6.

2.

7.

Nyolc régi porta újul meg községünkben

Összesen nyolc, jellegzetes és értékes porta újul meg községünkben, miután az országos helyreállítási terv (PNRR) keretében sikeresen pályázott az etédi önkormányzat.

arra ösztönzi majd a turistákat, hogy ne csak átutazzanak, időzzenek is a községben

– Ez az első nyertes pályázatunk, amit azért is fontosnak tartok, mert az épített örökség védelmét szolgálja. Etéd községen halad keresztül a Mária út és a Via Transilvanica is, a felújított porták turisztikai látványosságokként is szolgálhatnak, arra ösztönzi majd a turistákat, hogy ne csak átutazzanak, időzzenek is a községben. A pályázatban vállalták a tulajdonosok, hogy öt éven keresztül nem adják el a házat, igény esetén megmutatják a turistáknak – tájékoztatta lapunkat Szilveszter Attila polgármester.

2022-ben

Hargita megyében két község nyújtotta be a pályázati dokumentációt a „Hagyományos falvak útja” nevet viselő örökségvédelmi kiírásra, és Etéd is köztük volt.

A pozitív elbírálás után szakmai bizottság alakult, ami szigorú pontozási rendszert alkalmazva választotta ki községünk öt településéről a nyolc portát. A nanszírozó előírta a tulajdonjogot igazoló akták bemutatását, ezért sok, arra érdemes ház kimaradt a projektből. A pályázat összértéke hozzávetőleg 2,37 millió lej, hatvanezer euró költhető portánként, amiben benne vannak a tervezési, engedélyeztetési, kivitelezési költségek is.

A támogatási szerződés aláírása után a hivatal elindította a közbeszerezést, de nem jelentkezett kivitelező az első körben. A tervezőkkel, kivitelezőkkel való konzultáció után kiderült, hogy a korábban felújításra javasolt énlaki iskola és tanítói lakás miatt vonakodtak a cégek, ugyanis nagy az épület, strukturális problémái is vannak, nem fedezi a költségeket a felújítás. Az önkormányzat elkészíteti az előtanulmányt az épületre, külön hirdeti meg a közbeszerzést. Az öt település mindegyikéről válogatott be portákat a bizottság: Énlakáról, Kőrispatakról, Küsmödről, Siklódról egyet-egyet, Etédről hármat.

Tájházat és múzeumot hoznak létre

2022-ben az önkormányzat megvásárolt egy régi bennvalót, ahol a tervek szerint tájházat és múzeumot hoz létre. A hagyományos porta korábban egy járomkészítő mester tulajdona volt, aki rendkívül gazdag tárgyi örökséget hagyott maga után. Jelenleg az önkormányzat munkatársai, szociális munkát végzők dolgoznak az épület feljavításán.

Július 27-én zárult a közbeszerzés, ezúttal van jelentkező, hamarosan aláírják a kivitelezési szerződést, és hozzávetőleg egy év áll a cég rendelkezésére felújítani a hét portát.

Az elmúlt két hónap tanácsüléseinek rövid kivonata

A helyi tanács határozatait a www.atid.ro honlapon is elolvashatja!

Májusban az önkormányzati testület elfogadta azt a szabályzatot, amely rendet teremthet a legeltetés területén, hivatkozási alapként szolgálhat a továbbiakban. A hivatal szóban, írásban felszólítást adhat, végső esetben büntetést alkalmazhat a szabályszegőkkel szemben. A 26-os számú határozatban a választott tanácsosok döntöttek a történelmi egyházak támogatásáról. A siklódi, küsmödi, etédi kőrispataki református, a kőrispataki unitárius és az etédi római katolikus egyházközségek terveihez nyújt rész nanszírozást az önkörmányzat. A sportegyesületek pénzügyi támogatását e hónapban hagyták jóvá: az etédi futballcsapat és a lovas egyesület pályázatait bírálták el kedvezően. Júniusban befejeződött a községi utcák telekkönyezése, a tanácsosok döntöttek a közvagyonba vétel mellett. A 49-es számú községi út (DC49), Siklód–Sófalva községünkhöz tartozó szakaszát is telekkönyvezték, Etéd község közvagyonát képezi a továbbiakban.

Őszre elkészül a

kőrispataki

sport- és szabadidőközpont

A Homoród-Küküllő Leader Egyesületnél 2017-ben nyert pályázat eredményeként szeptember végére elkészülhet a sport- és szabadidőközpont Kőrispatakon.

Ahat

éve elkezdett projektnél tervezési hiányosságok, a kivitelezési és anyagárak emelkedése késleltette a befejezést. Az önkormányzat tekintélyes önrésszel támogatja a beruházást, vállalták az áremelkedések különbözetének és a nem elszámolható költségek nanszírozását.

A közbeszerzés elindítása után, július 24-én írták alá a kivitelezési szerződést, amelynek értelmében szeptember végére elkészülnek a munkálatokkal. A projekt tartalmazza a gyepes, öntözőrendszerrel ellátott futballpálya megépítését, amit kerítéssel, védőhálóval, világítással látnak el. A vezetékes vízhálózat hiánya miatt kutat ásnak, szivattyúval biztosítják a vizet az öntözéshez. A pálya mellett játszótér, sétatér várja a gyermekeket, a falu lakosságát.

Orvosi rendelőt és kultúrotthont újítanak fel

Aláírták a kivitelezési szerződést a körvosi rendelő és orvosi lak állagmegőrző jelleggel végzett felújítására.

A19. századi épület leromlott állapotba került, az önkormányzat tervei szerint teljesen felújítják, amennyiben pályázati forrást tudnak rendelni a cél mellé. – Elkészítettük az előtanulmányt a családorvosi rendelő, illetve az orvosi lakás teljes felújítására, ami tartalmazza a berendezés, valamint az orvosi eszközök megvásárlását. Mivel jelenleg nincs hasonló pályázati kiírás, elkülönítettünk egy összeget a helyi költségvetésből, abból látunk neki a rehabilitálásnak. A beruházás által kicseréli a kivitelező az összes nyílászárót, kimeszelik kívülről-belülről az épületet. A községben ez az egyetlen orvosi rendelő, prioritást élvez számunkra a mielőbbi felújítás – mondta el érdeklődésünkre Szilveszter Attila polgármester.

Az épületet özvegy Fekete Sámuel-

né, Kendi Kandida hagyta a közösségre 1901-ben írt végrendeletében, hogy azt orvosi lakásként és rendelőként használják az etédiek.

A küsmödi kultúrház is régebben esett át nagyobb felújításon, ez alól a 2021-ben történt nyílászárócsere kivétel. Elkészítettek egy előtanulmányt a művelődési ház teljes felújítására, azonban – az orvosi rendelőhöz hasonlóan –itt sem várhatnak a beavatkozással.

– A villanyhálózattal is problémák vannak, cserélni kell. A külső-belső meszelés mellett itt már a tetőszerkezettel is akad tennivaló, cserepet is kell forgatni, a faszerkezetet is cserélni kell helyenként. Tervezzük a konyha korszerűsítését, a padló és asztalosmunka csiszolását, újrafestését. Nagyon szeretném a kultúr mögötti udvart is leköveztetni, a kerítést rendbetenni, a kutat kipucoltatni, felújítani, hogy közösségi térként is működjön a továbbiakban ez a hely – tájékoztatott a községvezető.

Nem ez az egyetlen, Leader Egyesület által támogatott kezdeményezés, hiszen idén nyáron az önkormányzat újabb pályázatát bírálták el pozitívan. Földgyalu (géder) és hidraulikus fűnyírő vásárlására adnak támogatást, a közbeszerzési eljárást lefolytatták, a nyertes cég októberben szállítja le az eszközöket. A beruházás a községi utak karbantartása, az árkok és útszélek kaszálása miatt volt fontos, Etéd község közel negyven kilométer hosszúságú községi úttal rendelkezik.

Pályázatok: lassan bár, de elindulnak a kivitelezési munkálatok

Három nagyobb pályázatra írták alá a támogatási szerződéseket, amit a közbeszerzési eljárás követhet a következő hónapokban. A Jósika Miklós Átalános Iskola három épületének (etédi iskola és óvoda, kőrispataki óvoda) hőenergetikai korszerűsítésére az országos helyreállítási terv (PNRR) keretében kerül sor. A tervezett beruházás tartalmazza a nyílászárók cseréjét, külső szigetelést, a fűtésrendszer korszerűsítését, fotovoltaikus rendszer telepítését.

AzAnghel Saligny programban pozitívan bírálták el a kőrispataki vízhálózat és az etédi szennyvízhálózat építésének dokumentációját, tervét. A nanszírozási szerződések megkötése után indulhat a közbeszerzés. Három pályázat elbírálása folyamatban van, ami a kőrispataki, a küsmödi szennyvízhálózat, illetve a derítőállomás építésére vonatkozik.

Hargita Megye Tanácsával partnerségben még egy pályázatot nyert az önkormányzat, a tanintézmények digitalizálásán (didaktikai eszközök, okostáblák stb.) túl egy multifunkcionális laboratóriumot is létesítenek az iskolában.

BEMUTATJUK kollégáinkat

A foci szerelmese, a hivatal liberója

Máthé Szilárd 1987-ben született, fiatal kora ellenére az önkormányzat régi munkatársaként tartják számon.

Bár jelenleg Székelykeresztúron él családjával, tősgyökeres etédinek tartja magát, büszke családja helyi kötődésére.

– Középiskolásként nem így képzeltem el az életem, akkor úgy tűnt, másfelé tervezem a jövőt. Aztán mégis így rendelkezett a Fennvaló, itt dolgozom az etédi közösségért, ahogyan Szőcs Árpád nagytatám örökké szerette volna. Az volt a kívánsága, hogy az unokája itthon maradjon, itt boldoguljon. Teljesült az álma – mondja Szilárd, aki a középiskolai tanulmányok elvégzése után a Babeș–Bolyai Tudományegyetem vegyész szakán végzett. A reál tantárgyak érdekelték az iskolában, előtte volt nagyapja és édesanyja példája, végül a kémcsövek világa ragadta el.

Aktív volt gyermekkorában is, nem szerette egy helyben, a „pörgés” jellemezte életét. Az egyetem elvégzése után hívták egy Szatmárnémetiben található, kozmetikumokat gyártó céghez, de haza húzott a szíve. Itthon, Székelykeresztúron vállalt munkát, egy telefonos cég üzletvezetőjeként, majd a Cekenden tevékenykedett az Ave Harghitánál, ahol szakmájával kapcsolatos munkakört töltött be.

– Az előző polgármester keresett meg először, aki személyi tanácsadóként hívott a hivatalba 2014-ben. Akkor irodai, adminisztratív tennivalókkal foglalkoztam, technikai kérdesekben segítettem a kollégáknak, különböző fórumokon képviseltem a polgármestert. Négy év után rövid kitérőt tettem, megjártam külföldet is, aztán 2019 novemberében versenyvizsgáztam személyi tanácsadói posztra,

Gázhálózat kiépítésére kapott támogatást az önkormányzat

Etéd, Korond és Farkaslaka községek a Gordon Fejlesztési Társulás keretén belül sikeresen pályáztak a gázhálózat bővítése céljából, az országos helyreállítási terv (PNRR) forrásai által kiépítik a gerincvezetéket Énlakán és Etéden, innen lesz lehetőség bővítésre a továbbiakban.

A közbiztonságot szolgálja

azóta köztisztviselőként látom el az ezzel kapcsolatos feladatokat – avat be Szilárd.

Munkaköre most is sokrétű: tartja a kapcsolatot a különböző állami intézményekkel, a szociális osztályon a segélyek kiosztásával foglalkozik.

– Nyolcszáz emberért tartozom felelősséggel, így előfordulnak nézeteltérések a hibáimon kívül is. A legnagyobb kikívás a munkámban is ezzel kapcsolatos, amikor számon kérnek olyan döntésekért, amiket nem én, nem a hivatal hoz. Sokan, sokfélék vagyunk. Ami mindig segít: szeretem a falut, a kollégáimat – teszi hozzá.

Szabadidejét a családjával tölti, szeret teniszezni, úszni, mégis legnagyobb szenvedélye a foci, a helyi focicsapat egyik mozgatórugója, szervezője.

Megújulhat a községi könyvár

Hargita Megye Tanácsával közösen leadott pályázatát pozitívan bírálták el, ami a községi könyvtár felszerelésére, digitalizálására vonatkozik. A projekt tartalmazza új könyvek vásárlását, ami jó hír a könyvárlátógatóknak.

Azönkormányzat

Felújították

és bővítették a kamerarendszert községünk öt településén, optikai hálózat révén, közel negyven kamera szolgálja a közbiztonságot. A hivatalos szervek kérés alapján hozzáférhetnek a felvételekhez, beazonosíthatják a szabálysértőket. A beruházás saját költségvetésből valósult meg.

szaktanulmányt rendelt az önkormányzat a község vízkészletének felmérésére –a cég beazonosított három olyan helyszínt, ahol idén augusztusban mélyfúrásokat végeznek. A kutak vizét betáplálják a vízhálózatba, hogy hosszú távú megoldást nyújtsanak a vízproblémákra.

2022-ben

Új kutakkal táplálják a vízhálózatot

Rövid hírek Rövid hírek Rövid hírek Rövid hírek

MI VAGYUNK a tanácsosok

Gothárd László

– Mióta tanácsos?

Friss tanácsos vagyok, ez az első mandátumom, 2020ban választottak meg.

– Miért vállalta a közéleti szerepet?

– Mióta tanácsos?

Ez a második mandátumom, 2016-óta vagyok tanácsos.

Miért vállalta a közéleti szerepet?

Az első mandátumban felkérés után vállaltam a tanácsosságot, akkor az is fontos volt, hogy nők is vállaljanak szerepet a közéletben. Másodjára már az emberek biztatása, bizalma miatt döntöttem. Tizenegy éve dolgozom az állatorvosi rendelőben, ezáltal lehetőségem volt megismerni a gazdák problémáit, segítséget nyújtottam nekik az ügyesbajos papírmunkákban. Közösségileg aktív embernek tartom magam, ambícióm van arra, hogy az itt élő népért tegyek a tudásom szerint. Tanácsosként soha nem elégedhetünk meg a munkánkkal, hiszen mindig akad tennivaló.

– Mi a legnagyobb kihívás munkájában?

Tizenhárom tanácsos van az önkormányzatnál, ez tizenháromféle gondolkodást jelent. Úgy gondolom, az egészséges vita kell, amíg az a falu érdekeit szolgálja. Legnagyobb kihívásnak a községben működő intézmények együttműködésének elősegítését látom, hogy a hivatal, rendőrség, egyházak, iskola egymást támogatva dolgozzon. Kellenének a közös kezdeményezések, keresni azokat a pontokat, amelyek összekötnek minket.

– Mire a leginkább büszke a megvalósításait illetően?

Minden jóra büszke vagyok, ami a faluban történik, például a legutóbbi esetre, az árvíz után az önkéntes tűzoltócsapatra, a hivatalra, hogy gyors segítséget kért. Sokáig kimaradt a falunap, amit a mostani polgármesterrel javasoltunk megszervezésre tanácsosokként. Az újraindítás, szervezés feladataiban részt vállaltam, ami büszkeséggel tölt el. A temetőtakarítás megszervezésében is ott voltam, szeptemberben újra meg kívánjuk takarítani az ősök sírhelyét. Szeretek szavalni, legutóbb az öregeket köszöntöttük. Nagy álmom az, hogy Etéd-szinten közösen ünnepeljük meg öregeinket minden októberben, ezt kezdeményezni is fogom.

– Hogy képzeli el Etédet 2033-ban?

Az a valóság, hogy kicsit borúlátó vagyok. A falu eléggé el van öregedve, a atalok egyik része nem marad itthon, atalok és gyermekek nélkül pedig nem beszélhetünk jövőről. Azt gondolom, hogy egy gyönyörű helyen élünk, falunk tele van értékekkel, gazdag múlttal rendelkezik. Az rajtunk múlik, hogy munkánk és együttműködésünk által tudunk-e jövőt teremteni Etéden. Én ebben szeretnék bízni!

Akartam és akarok segíteni a községen. Úgy láttam, jó lehetőségek vannak, láttam jövőképet az indulásnál, ezért vállaltam a jelöltséget. Vállalkozóként mindig jó kapcsolatot ápoltam a tanáccsal, a közügyekben jól tájékozódom, jó kapcsolatrendszerrel rendelkezem, amit a közösség szolgálatába tudok állítani. Sokféle dologgal foglalkozom, többet között mezőgazdasággal, így ilyen minőségben is tudom tanácsaimmal, meglátásaimmal segíteni a falut.

– Mi a legnagyobb kihívás munkájában?

Az együttműködés megvan a tanácsosok, a hivatal között – van megegyezés. Én vállalkozóként ahhoz szoktam, hogy a terveket, álmokat megvalósítom. Talán kívülről nem látják, milyen nagy munka van a pályázatok mögött, ezért azt gondolhatják, nincs haladás. A legnagyobb kihívás az, hogy a rengeteg elképzelésből, tervből eljussunk a megvalósításig, s megfelelő kivitelező kerüljön mindegyik projektre.

– Mire a leginkább büszke a megvalósításait illetően?

Akkor fogom érezni, hogy meg vagyok elégedve, amikor a futó kezdeményezések, tervek megvalósulnak. A legfontosabb a szennyvíz- és gázhálózat kiépítése lenne, a községi utcák leaszfaltozásának az emberek nagyon örvendenének.

– Hogy képzeli el Etédet 2033-ban?

Az életemben és vállalkozásomban is voltak hullámvölgyek, megjártam az alját és a tetejét is. Két évvel ezelőtt volt egy komoly műtétem, kicsit átértékeltem az életet. Én nem tudok előre tíz évet tervezni, örvendek minden évnek, amit ad nekem a Fennvaló. Szerintem a legfontosabb az lenne, hogy legyen helyben munkahely, ne kényszerüljenek a atalok külföldre menni. Sok gyermek kell a faluba, akkor lesz jövő is. S amit még látok: több kitartás kell a ataloknak, nagyon könnyen feladják a céljaikat, munka és kitartás nélkül pedig nem lehet célt érni az életben.

Török Jolán

Gyerekkora óta készül a szolgálatra

Ezúttal az etédi református egyházközségben tettük látogatást, ahol Szakács Zsolt tiszteletes úrral beszélgettünk ittléte tapasztalatairól, a közösséget érintő tervekről, kihívásokról.

– A tiszteletes úr több mint egy éve érkezett községünkbe, szolgálatának székelyföldi helyszínére. Kérem, mutatkozzon be röviden az olvasóknak.

– Szakács Zsoltnak hívnak, 1991ben születtem Kolozsváron, édesapám egy közeli településen, Mócson volt lelkipásztor születésemkor. Később Mátéra költöztünk, aztán 1998-tól Bethlenben vállalt szolgálatot. Ha a származást nézzük, akkor szamosújvárinak tartom magam, ott élnek a nagyszüleim, egy életerős és erős magyar közösség részeként. Ott kezdtem el a középiskolai tanulmányaimat, onnan felvételiztem a teológiára.

– Kis korában mi szeretett volna lenni?

– Lelkipásztor. Őrzünk a családban egy olyan gyermekkori képet, amikor nagyszüleimnél egy széken állok, kezeimet áldásra emelem. Tudatossá számomra valamikor hetedikes koromra vált, ez valószínűleg köszönhető annak, hogy lelkész családban nőttem fel, az élet nagy kérdéseire mindig volt válasz a Szentírásból.

– A teológia elvégzése után hogyan alakult az élete, hol szolgált korábban?

– A nyarakat gyakorlattal töltöttem a teológia alatt otthon, Bethlenben, és a környező falvakban. Hat év teológia után az első gyakornoki évemet Szamosújváron töltöttem, a nagypapi véglegesítés után feleségemmel a BeszterceNaszód megyei Újősön szolgáltunk. A feleségem, Enikő is teológus, segédlelkészi évei után születtek a gyermekeink. Mezőség a magyarság szempontjából vegyes, távol vannak egymástól a magyar közösségek, egy lelkész házaspár számára pedig az a legfontosabb, hogy a szolgálati helyek közel legyenek egymáshoz. Érdeklődtünk, aztán meghívtak minket ide: a feleségem nyár óta szolgál Siklódon, én tavaly Pünkösdkor végeztem a beköszöntő istentiszteletet Etéden.

– Melyek voltak az első benyomásai megérkezésekor?

– Mezőségiként eddigi életem során sok közösséget megismerhettem. Számomra teljesen új az, hogy tömbmagyar vidékre érkeztem. Bethlenben tíz, míg Szamosújváron tizenöt százaléknyi a magyarság aránya, ott már az üzletben, hivatalokban a román nyelvet használjuk, az identitás mindennapi kérdés. Pozitív különbség itt, hogy mindent magyarul lehet és kell intézni.

– Milyennek látta a közösséget? Hogyan reagál az egyházközség, amikor elmegy a papja?

– Mindenképpen egy törés, egy természetes krízishelyzet. Szerencsére az egyházban vannak módok ennek a feloldására, íratlan szabályok. Ha van beköszöntő, akkor létezik kiköszöntő szolgálat is, ahová általában az új lelkészt is meghívják, közösen lezárják az időszakot, hogy a jövőbe nézés legyen a legfontosabb szempont. Vannak meglátások, tervek, kezdeményezések a helyi közösség részéről, amit nagyon pozitívnak tartok. Konkrét példa lehet erre az erdei ház átalakítása, vagy a vakációs bibliahéten nyújtott messzemenő támogatás és hozzáállás.

– Hogyan jellemezhető az etédi református gyülekezet számokban?

– Háromszázhetven tagot számlál gyülekezetünk, a közösség nagy része itthon van. Van egy erős középkorosztály, huszonöt gyerekkel foglalkozunk hétről hétre, de van egy tíz-tizenöt fős i úsági csoportunk is.

– Mi a legnagyobb kihívás szolgálatában?

– A lelkipásztori munkában az elődök által elkezdett, bevált tevékenységeket ugyanolyan minőséggel folytatni. Ha valaminek van bejáratott dátuma, megszokott kerete, azt gyelembe venni, támogatni. Ezidáig mindig nulláról kellett indítani a tevékenységeket, itt már működnek, ez gyelemre méltó. A terveket illetően: jobban oda szeretnék gyelni az i úságra, hiszek a következetességben. Nagyon fontosnak tartom jobban jelen lenni az életükben, elkísérni a felnőtté válás folyamatában, hogy ne szakadjanak el az egyháztól, érezzék azt, itt feladatuk van, mindig visszajöhetnek. Szeretnék továbbá egy párbeszédes kapcsolatot egy mezőségi gyülekezettel, egy kirándulás által megismerhetjük egymás valóságát, erősítheti identitásunkat.

– Lehet, kicsit szokatlan a kérdés, de honnan tudja egy lelkipásztor azt, hogy munkája hatékony, prédikációi, üzenetei elérték a célt?

– Összehasonlítani most is a mezőségi közösségekkel tudom az ittenit. Ott nem érkezik szóbeli visszajelzés egy-egy prédikáció után, hiába sokkal nagyobb a templomlátogatottság, nem tudják nyelvileg olyan jól kifejezni magunkat szórványban, van bennük egy tartózkodás. Istentisztelet után itt kezet fogunk, megköszönik a prédikációt, ha valami megérintette őket. A családlátogatás is pozitív volt számomra, igény van arra, hogy aktív kapcsolatot ápoljunk a közösség tagjaival, előfordult, hogy megkönnyezték a lelkipásztorral otthonukban elmondott imát.

– Mit csinál a lelkész, ha nem prédikál, mivel foglalkozik szabadidejében?

– Leginkább a lelkészkedés és két gyerekünk nevelése tölti ki az életünket, hiszen márciustól a küsmödi gyülekezetbe is beszolgálok. Szeretem a méhészkedést, Ősben volt egy kicsi méhészetem húsz-harminc családdal. A feleségemmel kertészkedünk, a koronvírus-járvány alatt pedig beletanultam a videókészítésbe, vágásba. Amennyiben időm engedi, szívesen foglalkozom számítógépes gra kával, animációkészítéssel.

A mondákat megismerni, a közösségben boldogulni

Etéden első, Kőrispatakon hatodik alkalommal szervezik meg iskolánk pedagógusai a nyárvégi tábort.

AHargita

Megye Tanácsa által támogatott esemény előkészületei elkezdődtek, a részletes program kidolgozása folyamatban van. A helyi mondák, legendák, a népi tudás megismertetése mellett fontos szempont az iskolára való felkészítés és a közösségépítés. A korábbi évekhez hasonlóan, a táborok közös kirándulással zárulnak, székelyföldi nevezetességeket látogatnak meg iskolánk diákjai.

Az „Őseink nyomában” nevet viselő tábor Kőrispatakon hat évre tekint vissza, az kezdetekben az alsó tagozatosokat, később a nagyobb diákokat is megszólították.

– Célunk elsősorban az volt, hogy ráirányítsuk az értékeinkre a gyelmet, megismertetni a szólásokat, közmondásokat, meséket, mondákat a gyermekekkel, átadjunk őseink tudásából valamennyit. Nem elhanyagolható a rendezvény közösségépítő hatása sem, iskola előtt a gyermekek a foglalkozások, együttlétek által visszaszoknak egy kicsit a közösségbe, egymásra jobban gyelnek. A tabor végén kirándulást szervezünk – így jutottak el a kicsik például Bendek Elek szülőházához, a Rhédey kastélyhoz, vagy Énlakára többek között. Amikor nem volt annyi pénz, akkor kincskereső játékot szerveztünk a faluban –mondták el lapunk érdeklődésére a kőrispataki tábor szervezői.

Kövesse

Népviseletekkel gazdagodik az iskola

Ezeket a pozitív tapasztalokat látva, Etéden is megfogalmazódott az igény a tábor szervezésére az iskolakezdés előtt. Augusztus 29-től kezdődik az esemény, amit nagy várakozás előz meg.

ön is az általános iskola hivatalos oldalát,

– Azt láttuk, a szülők is támogatják az iskolán kívüli programok megszervezését, örömmel küldik a gyermekeket ezekre az alkalmakra. Elsősorban az együttlét örömét adhatja ez a tábor, de alapvető, a tanórákon nem hallott információkkal is gazdagodhatnak. A pedagógusnak az a feladata, hogy a gyermekben meglássa a jót, szépet, dicsérje és támogassa őket. Bátorítja a diákot abban, hogy felvállaja a véleményét, merjen beszélni, kapcsolódjon be a közös játékba – mondta el megkeresésünkre Nagy Ágnes tanítónéni.

Etéd község gyerekeiért

Sikeresen

pályázott az iskola egyesülete Hargita Megye Tanácsa pályázati kiírásán, tízezer lej értékben vásárolhatnak népviseleteket a gyermekek számára. A székely ruha nehezen hozzáférhető mindenki számára, viselete erősíti a gyermek helyi identitását, megadja az ünnepek hangulatát. Tizenkét viselet (hat lány, hat ú) készül el szeptember végéig az egyik székelykeresztúri műhelyben.

A tervek szerint a diákok ezeket a viseleteket kikölcsönözhetik az iskolától egy-egy esemény előtt.

Aziskola

mellett működő Etéd Község Gyerekeiért Egyesület a tavalyi adófelajánlásoknak köszönhetően támogatja a tanulmányi kirándulásokat, közösségépítő rendezvényeket. Júniusban a kőrispataki előkészítő–8. osztályosok a keresdi kastélyhoz látogattak el, az etédi óvodások a barcarozsnyói dinoszauruszparkban, a küsmödi és kőrispataki óvodások az állatkertben jártak.

Ezenkívül a szervezet támogatja bibliatáborok megszervezését, hiszen nagyobb tömegeket vonzanak ezek az események, fontos közösségépítő hatásuk van.

www.josika.ro információkaholnaprakészvárjáka látogatókat!

Mindennapi kenyerünket adják

Nagyon gyakran szembesülünk azzal a kijelentéssel, hogy itthon minden rossz, a megélhetés és körülmények miatt csak máshol, sok esetben külföldön alkalmas családot alapítani. Hogy nincs munkahely, szülőfalunk nem tud számunkra kecsegtető feltételek biztosítani. Mégis vannak olyan vállalkozások községünkben, amelyek hosszabb ideje működnek, az egyéni célok mellett megélhetést, munkahelyet biztosítanak mások számára. Rovatunkban ilyen vállalkozásokat látogatunk meg, hogy a tulajdonosok, kezdeményezők saját életpéldáját megismertetve motiválni tudjuk az olvasókat, megmutassuk, itthon is lehet.

Ezúttal a szalmakalap hazájába, Kőrispatakra látogattunk el, a Laczkó Lóránt által vezetett pékségben idéztük fel a tulajdonossal a kezdeteket.

– Mint sokan mások a faluban, a nagyszüleim, szüleim is a szalmakalappal kezdték, megtermelték, előállították a terméket, majd piacon eladták a portékát. Mondhatni, egy harmadik generációs vállalkozásba csöppentem én is, nem volt idegen számomra ez a világ. A szalmakalap szezonalitása miatt a szüleim arra kényszerültek, hogy más lehetőségeket is fontolóra vegyenek, így 1995-ben megalapították a pékséget. Kezdetben még kalapoztak is, a kétezres évek elején koncentráltak kizárólag csak a pékségre. Az hajtotta őket, hogy a család számára egész évben megélhetést tudjanak biztosítani, minden napra legyen meg a betevő falat. Én ekkor még csak hatodikos gyermek voltam, de ebben nőttem fel, segítettem, ahol tudtam – kezdi a beszélgetést a vendéglátóm, aki bemutatja a Kapusi bennvalót, a vállalkozás helyszínét.

Egy

kétszáz éves kőház állott

korábban a pékség helyén…,

amit az alapokig visszabontottak, majd újra felépítettek. A kilencvenes évek elején a mai Harmopan elődje létezett konkurenciaként, a cég magyarandrásfalvi üzeméből hetente kétszer szállítottak kerek, barna kenyeret csihányzsákokban. Nem voltak az emberek elkényeztetve péktermékkel, de nem is igazán volt ismeretük másról, csak az otthon sütött kemencés házikenyeret kóstolták elődeink.

– A változás után mindenki helyezkedett, igyekezett feltalálni magát az új helyzetben. Munkaerő ígérkezett, ezzel

nem volt probléma. Udvarhelyről megfogadtunk egy idős pékmestert, aki hónapokig tanította a kollégáinkat. Még ma is van egy kolléga a kezdetektől, amire nagyon büszke vagyok! Az elején fehér veknit és kerek kenyeret sütöttünk, az emberek ki voltak éhezve a fehér, lágy

Problémák és megoldások

kenyérre. Az üzletesek maguk vitték el ládában a meleg, ropogós kenyeret, türelmetlenül várták, hogy meghűljön annyira, hogy szállítani tudják – idézi fel a kezdeti lelkesedést Lóránt, aki időközben elvégezte a középiskolát Székelyudvarhelyen, majd Temesvárra felvételizett, ott közgazdaságtant hallgatott.

nem voltak az emberek elkényeztetve péktermékkel

Az egyetem elvégzése után egy magyarországi hús- és hentesáruval foglalkozó cégnél dolgozott, a romániai hálózat és értékesítés területén szerzett tapasztalatot, majd 2009-ben fordulópont következett a Laczkó család életében.

uniós pályázatot nyertünk, ötven százalékban támogatták a felújítást, bővítést, amit akkor hatalmas eredménynek tekintettünk. Elkezdtem átvenni a céget édesapáméktól, főképp az adminisztratív feladatokat. Megdupláztuk a termelőfelületet, a termelést, ami nagy siker volt számunkra. Az elején egy járművel hordtuk ki az árut, ezer kenyér befért ládástól az autóba – meséli a tulajdonos. Közben csatlakoznak hozzánk a szülők, édesapja, Laczkó László érintettég révén beszámol a rossz közlekedési viszonyokról, ami a legnagyobb hátrányt jelentette számukra akkor.

– Egy

„Ilyen rossz útszakasz a megyében nem volt, mint Erdőszentgyörgy–Keresztúr”, mondja gondterhelt arccal. Azóta kicserélték az autókat, három jármű szállítja a friss pékárut Székelykeresztúr vonzáskörzetében.

A konkurencia megjelenésével fokozódott a verseny, gyorsan átalakult a piac egy adott időpontban, a kétezres évek elején több pékséget alapítottak ebben a térségben. Mégis, a nagygalambfalvi pékség egyik újítása okozta a legnagyobb fejtörést, aki magyaroszági technológiát hozott a társtulajdonosok által: egyik napról a másik elkezdték csomagolni, szeletelni a kenyeret.

– Rögtön jött az igény az üzletesektől, hogy biza ők is szeletelve, csoma-

hétvégente, családi eseményekre. A csokis ki ijük a vidéki települések kedveltje, az erdei gyümölcsös a városokban hódít.

A szalmázás által szerzett vállalkozói ismeretek

golva kérik, mert az emberek már úgy akarják. Gondolkodtunk, mit tegyünk, volt egy nagyobb pékség Maros megyéből, akivel kapcsolatban voltunk, tőlük vettünk egy szeletelőt. Már működött a Salastar, onnan zacskót hoztunk, hogy alkalmazkodjunk gyorsan. Ettől kezdve a termelési költségek megduplázódtak, hiszen a csomagolás, a címke legalább annyiba került, mint maga a termék –mondja Lóránt.

Édesapja közben felidézi az elsődleges alapanyag, vagyis a liszt beszerzését, ami az egyik legnagyobb probléma volt a vállalkozás kezdeti éveiben. Mivel nem voltak lisztforgalmazó cégek, vékánként szedték össze a búzát idős asszonyoktól, hogy a malomban megőröltessék. Ezzel szemben most egy telefonhívásba kerül a kamionnyi liszt. Igaz, most is akadhatnak gondok a minőséggel, mert meggyűjtheti a baját a pékeknek egy-egy rossz szállítmány.

A pékség specialitása:

fél házi parasztkenyér

lyest, ami talán köszönhető annak is, hogy állandóan ezt szajkózzák a médiában. Nem kell messze menni, a gyermekeim is nagyon kevés kenyeret esznek.

a liszt beszerzése az egyik legnagyobb probléma volt, mivel nem voltak lisztforgalmazó cégek, vékánként szedték össze a búzát idős asszonyoktól, hogy a malomban megőröltessék

Iyenkor bejönnek a magvas, barna, félbarna kenyerek, hogy kompenzálják a kiesést, reagáljunk a piaci követelményekre. Azt látom, hogy a boltokban egyre kisebb helyre szorul össze a pékáru, a kóla és chips lassan kiszorítja – ezenkívül sütnek még kalácsokat is

Lóránt

gyermekkorában ebbe született bele, az előállítástól az eladásig minden mozzanatban jelen volt, legyen az szalmakalap vagy fehér vekni. A termelés, piacolás sok atalnak adott vállalkozói ismeretet, tudást. A hatszáz lelkes faluban jelenleg is sok vállalkozás működik, alkalmazkodnak a megváltozott körülményekhez. Ahogyan tették régen is: a termőföld minősége miatt rá voltak szorulva arra, hogy kalapozzanak, seprűt kössenek, fakanalat faragjanak, zenéljenek, kőműveskedjenek.

– A am már mondja, ha nagy lesz, ő is pékséget akar vezetni. Valamelyik nap voltunk nyiratkozni, kérdezték tőle, milyen frizurát szeretne, azt válaszolta, hogy olyat, mint apának. A példából tanulnak a gyermekek. Azt gondolom, azok a atalok, akik itthon maradtak, azok talpraesettek, mindenki megtalálja a számítását, ha a szülőföldjén szeretne élni. Csak mindenképpen végezzenek számítást a vállalkozás elindítása előtt, a „menetközben kialakul” mentalitás nem vezet sehova. S ne habozzanak elindulni, olyan gyorsan telnek az évek, neki kell fogni, ha valaki lelkesül valamiért – mondja Laczkó Lóránt.

Afogyasztói

szokások folyamatosan változnak, ez így természetes: az elején a fehér vekni volt a legfelkapottabb, később a pityókás kenyerek vették át az uralmat, manapság a félbe vágott parasztkenyér a kőrispataki pékség egyik védjegye.

– A parasztkenyér mellett nagyon megy a tehéntúrós bukta és a sajtos ki i. Az a valóság, megváltoztak a szokások, a kenyérfogyasztás visszaesett valame-

Pihenő a tornácos házban

A csend, a természet és az épített örökség hármasának különleges élményében volt részünk Siklódon, a Demeter család által működtetett vendégházakban.

Páréve, egy honismereti eseményen döbbentem rá arra, hogy a atalok egy része egyáltalán nincs képben saját szülőfaluja környezetével, még névileg sem ismeri a szomszéd falvakat, nemhogy azok nevezetességeit, értékeit. Úgy láttam, egy-egy amerikai sorozat, népszerű lm történetein keresztül jobban boldogulnak Los Angeles vagy New York utcáin, mint itthon.

Etéd községben egy kezünkön meg tudjuk számolni a településeket, így valószínűleg mindenkinek beugrik egy kép, ha Siklódot említem. A Sóvidékkel kacérkodó, hegyre épített falu kacskaringós világa legalább hírből ismert lehet. Hegyesvölgyes kilátás tárul az idelátogató elé, messze szalad az ember szeme a fák és tornácos házak tengerében. Mesés történetekben gazdag település, zöld kalapos, piros lájbis népviselete megkülönbözteti a község többi falujától, a pünkösdi királynézás kíváncsi tömegeket vonz ide.

A Farkas utcában járunk

Afalu bejáratát elhagyva mindjárt a Farkas utcába érünk, ahogy ereszkedünk le a dombtetőről, úgy tűnik fel előt-

tünk két mutatós ház a hegy aljában. A Demeter család a házigazda, Alpár és Emőke mutatja meg lapunknak az elmúlt közel tíz esztendő munkájának eredményét, ők kalauzolnak minket körbe a Demeter és Farkas vendégházakban. Hármunk közül Alpárnak van a legtöbb siklódi felmenője, szülei valamikor itt nőttek fel, innen sodorta őket az élet más vidékre.

– Szüleim valamikor a huszas éveikben elkerültek a faluból, Szovátán tanultak, később Székelykeresztúron alapítottak családot, én is ott születtem már. A nagyszülők éltek itt, Murván és Papszerén voltak a szülői házak. Gyermekkoromban gyakran töltöttük a vakációt itt, akkor rendszerint mezei munkával foglaltak le minket, szénát csináltunk, kapáltunk, éltük a dolgos falusi emberek életét egy kis időre. Aztán, hozzávetőleg harminc éve, hirtelen a falu kiürült, lakosságának közel nyolcvan százaléka eltűnt. Ennek is köszönhető, hogy ilyen formában megmaradt a település arculata, megmaradt a falukép – beszél kötődéséről az egyik házigazda.

Az ingatlanárak leestek, a távolban élő elszármazottak próbáltak szabadulni birtokaiktól, a rossz közlekedési viszonyok elszigetelték a világtól a falut. Nagyjából tíz éve vásárolták meg az első telket Alpárék, innen indul a történet további része.

A fa és kő idővel nemesedik

– Édesapám

szólt, hogy a komájáék eladták a Farkas utcai telket nagyszebenieknek kétezer lejért, mondtam neki, ennyiért én is megvettem volna, ha tudok róla. Aztán mégis elálltak a vásártól, éltem a lehetőséggel. Egy húsz éve lakatlan, lerobbant ház és csűr volt rajta, a természet visszahódította a meredek oldalt, inkább dzsungelnek nézett ki. Mivel egy asztalos céget vezettem, láttam fantáziát a ház újraépítésében, voltak tapasztalataim e téren. Megtakarítottuk a helyet, elkezdtünk tervezni, álmodozni. A falubéliek nem értették, miért fektetek be ennyi energiát és pénzt egy romos birtokba, szinte sajnáltak, amikor cipeltem a nagy köveket. A régi csűr alapját is felhasználtuk, amikor újraépítettük bővített formában a tornácos házat, szem előtt tartva, hogy illeszkedjen a faluképhez. Fontos szempont volt számomra az itt található anyagok használata, a beton mellőzése: követ és fát beépíteni a házba, mert ezek idővel nemesednek – beszél a kezdetekről Alpár.

Társ a teremtésben Már

állt a Demeter vendégház, mikor a Fennvaló társat rendelt emberünk mellé Emőke személyében, aki legalább annyira szívügyének tekinti az alkotást, mint férje. A megye másik szegletéből érkezve beleszeretett az itteni tájba, gyermekkorába repítette vissza a „hegyre szúrt falu” látványa.

– Megismerkedésünk kezdetén járkáltunk a faluban Alpárral, emlékszem egy olyan utcára, amit zöld fű borított, még keréknyom sem volt. A régi házak, a természet közelsége saját gyermekkoromba repített vissza, mintha megállt volna az idő. Engem a színek, formák, anyagok világa varázsol el, ezért szeretek belső lakberendezéssel foglalkozni, ezért tervezek, bogarászok, hogy harmóniát teremtsek a lakásokban – mondja Emőke, aki e mellett a vendégek fogadásával is foglalkozik.

Öt év alatt készült el a ház, első vendégei egyenesen DélKoreából érkeztek, akik gyógyszerész-hallgatókként érkeztek Siklódra. Az idelátógatók rendszerint hétvégére, két napra foglalnak, a turisták több mint nyolcvan százaléka román nemzetiségű.

– Ha szabad ilyet mondani, ők a legjobb kliensek, mert legjobban értékelik, amit mi nyújtani tudunk nekik. Családok jönnek, akik keresik a csendet és a természetet. A viszszajelzéseik alapján büszkén mondhatjuk, hogy a közlekedési viszonyokat leszámítva, mindennel meg vannak elégedve. Reménykedünk abban, hogy hamarosan elkészül az út a községközpont felé, Szováta irányából pedig számítunk további vendégekre a jövőben – mondja Alpár, közben a szomszédságban található épülethez sétálunk, aminek az udvarán zajlanak a munkálatok.

A Farkas nevét viselő ház igazi gyöngyszem…, … megmutatkozik benne a tulajdonosok korábbi építési tapasztalata, minden saroknak külön története van, pompájában idézi a régi időket. Egy modern épületbe lépünk be, ahol ötvöződik az épített örökség tisztelete a gazdák életfelfogásával, alkotási-teremtési vágyával.

– Úgy éreztük, nagyobb térre is szükség van, ahol közösen lehet időt tölteni. Igyekeztünk minden anyagot felhasználni, ami adott volt. A több mint kétszáz éves csűrök gerendáit megtisztítottuk, beépítettük, ebből készítettünk burkolatokat, asztalokat. Lehet, a csempe sokkal hálásabb lenne, de mi inkább kőlapokkal borítottuk be a teraszt, az jobban talál az itteni ember lába alá. A házakat régi, gömbölyített végű cseréppel fedtük be, külsőleg ez ronthat egy ház megítélésén. A front díszeit le kellett verjük, de ugyanúgy visszaállítottunk mindent, az sem tűnik fel, hogy bővítettünk hátrafelé, igyekeztünk a famunkában hűek maradni az eredetihez, hogy észre se lehessen venni a változást – különlegességnek számítanak a világítótestek, ahol ugyancsak érvényesül a régi anyagok használata, alapos tervezés és kreativitás.

Régi szekéralkatrészekből készítettek fali lámpákat, a nappaliban tekenőből varázsolt csillár van az asztal felett, egyedileg esztergált éjjjelilámpa várja a vendéget az épületben. A házban a marosvásárhelyi születésű neves fotóművész, Bálint Zsigmond munkáiból láthatunk kiállítást, a nyolcvanas években Siklódon készített alkotások adják meg a hangulatot az ideérkezők számára. Tervek még vannak bőven, jelenleg a régi kapu feljavításával foglalkoznak, csorgót készítenek a kúthoz, rendezik a terepet.

– Elmondhatjuk, hogy mindketten élvezettel csináljuk ezt, az alkotási vágy hajt minket, szeretnénk őseink örökségének tiszteletével, saját munkánk és kreativitásunk által különleges élményben részesíteni az idelátogatókat. A turizmusban látjuk a jövőt, Siklódban a lehetőségeket – fogalmaznak vendéglátóim.

Papíron nem, a valóságban jó szezont futott az Etédi Testvériség

HASZNOS INFORMÁCIÓK

Hivatali ügyintézés

Fogadóóra

Hétfő-csütörtök 8.00–16.00

Péntek 8.00–14.00

Adók és illetékek

Telefon: 0266–226 259

Keressék Birtalan Rozáliát és Kenyeres Mónikát.

Mezőgazdasági és kataszteri iroda

Telefon: 0266–226 259

Keressék Szőcs Lászlót és Gedő Jánost.

Szociális osztály

Jól szerepelt a körzeti bajnokság

A-csoportjában az Etédi Testvériség, jó teljesítménnyel az élmezőnyben zárta volna az aktuális kiírást községünk csapata, amennyiben a megyei labdarúgó szövetség nem büntetette volna pontlevonással.

– Egész jó szezon volt, ha nincs büntetés, akkor az élmezőnyben végeztünk volna. Az eset nagy port kavart a sajtóban is, ilyen súlyos büntetést még nem kapott más. Történt ugyanis, hogy pár játékosnak lejárt az orvosi vizsgája szeptember végén. Sok munkát kell letenni az asztalra, míg egy csapat kifut a pályára, a bürokratikus-adminisztratív tevékenységek mellett elkerülte a gyelmünket az orvosi vizsga lejárta. Úgy gondolom, bírói tévedésnek is nevezhetjük az esetet, mivel kötelességük nekik is ellenőrizni, meccsek alatt sem vették észre a hiányosságot ők sem –mondta el érdeklődésünkre Máthé Szilárd, a focicsapat képviselője.

Szinte az utolsó helyre került ezzel a csapat, de erejüket és elszántságukat

Üze nem a Hivatalnak

mutatja a szezonvégi tabella, ahogyan visszakapaszkodtak a kilencedik helyre, huszonkét ponttal.

– Mutatja a csapatszellemet, a szurkolók támogatását, hogy emelt fővel, még nagyobb erőbedobással folytattuk a szezont. Minden összeállt, jó a csapat, az emberek járnak meccsekre, vannak támogatóink, ezek a legfontosabbak. A következő szezont tiszta lappal kezdjük, remélhetőleg szép eredménnyel – fogalmaz Szilárd.

A célkitűzés ezúttal a régi: megnyerni az itthoni meccseket, majd együtt lenni és ünnepelni, minél előrébb végezni a bajnokságban. Mint minden körzeti csapatnak, a Testvériségnek is vannak problémái, főleg a nyári szezonban hiányoznak a játékosok a külföldi szezonmunka miatt.

– Próbálunk még addig toborozni atalokat, vannak tehetséges játékosok a községben, akiket nagy szeretettel várunk a csapatnál. Amennyiben valaki magára ismer, keresse bátran a csapattagokat! – hívja fel a gyelmet Szilárd.

Van olyan problémája, amire a Hivatal megoldást, választ adhat? Észrevételeit küldje be szerkesztőségünk címére

írásban, vagy a comunaatid@yahoo.com e-mal-címre.

Kiadja: ETÉD KÖZSÉG POLGÁRMESTERI HIVATALA

Telefon: 0266–226 259

Keressék Máthé Szilárdot, Antal Dénest, Máthé Emőke Natáliát és Katona Klárát.

Urbanisztikai-beruházási

osztály

Telefon: 0266–226 259

Keressék Kenyeres Mónikát.

Vízhálózatkezelő

Telefon: 0266–226 259

Keressék Hajnal Barnát.

Községi könyvtár

Telefon: 0266–226 259

Keressék Máthé Katalin Klárát.

Mediátor

Telefon: 0266–226 259

Keressék Kristóf Ibolyát.

A hivatal e-mail-címe: comunaatid@yahoo.com

Péntekenként 14 óráig van a nyitvatartás!

Szerkesztőség címe: 537005 Etéd, 469. sz., telefon: 0266–226 259, e-mail: comunaatid@yahoo.com