Friss Hús Budapest ISFF 2022 - Programme Catalogue

Nagy

TARTALOMJEGYZÉK

A jövő színészei: Nagy Katica és Váradi Gergely, az első két Friss Csillag 8 Kik lesznek a jövő filmes szakemberei? Antal Dániel elemzése 14 Lassíts! A tartalom megvár - Weyer Balázs a niche tartalmak jövőjéről 18 Cipőben a moziban: a film érzelmi ereje - Dési András György a mozi és a streaming élményének különbségéről 22

A megtartó erő: közös történeteink

- Turi Tímea közösségekről, történetekről 26 Inkluzív jövő: a virtuális valóság szerepe a sokszínűségben: Fazakas Fanni XR rendező egy szép új világról 28 Ki viszi át a túlsó partra? - az európai film jövőjéről Deák Dániel 32 Kamu fesztiválok útvesztőjében - Osváth Gábor a pénznyelők elkerüléséről 34 Empátia a filmkészítésben: Nagy Borbála filmrendező, a Friss Hús korábbi fődíjasa és zsűritagja 36 Magyar kisfilm a Cannes-i Filmfesztivál műsorán: a Friss Hús köszönti Szelestey Blanka Hajszálrepedését 42 10 éves a Friss Hús: Deák Dániel a tehetséggondozás fontosságáról 44

Katalógus 46

Impresszum

A Friss Hús fesztivál szervezői: Berényi Diána (marketing), Bukovics Zoltán (grafika, tördelés), Deák Dániel (alapító, fesztiváligazgató), Eszter Dániel (technika), Gál Krisztián (nemzetközi doku), Ghyczy Dia (arculat) Herczeg Zsófi (szerkesztő, animációs szerkesztő), Hirling Bálint (fotó) Jakab Veronika (szakmai programfelelős), Kavalecz Aida (közösségi média), Libor Anita (alapító, szerkesztő) Lukácsi Zsófia (helyszínkoordinátor), Marton Krisztián (fordítás), Oláh Gergely Máté (fotó), Osváth Gábor (nemzetközi program), Pauló-Varga Ákos (sajtó), Teszler Tamás (diákvetítések), Tóth Szilvia (helyszínkoordinátor), Tőkés Anna (sportfilmek), Untsch Kata (szakmai programfelelős), Vodál Vera (programkoordinátor)

Future Cinema

Szerkesztő: Libor Anita

Grafikai munka: Ghyczy Dia

Tördelés: Bukovics Zoltán

Webfejlesztés: Blueray Digital Kft.

Felelős kiadó: Daazo Kft. – Deák Dániel

HU ISSN 2064-2113

Megjelenik 2022. június 2-án.

Csak röviden

A tizedik Friss Hús Budapest Nemzetközi Filmfesz tivált rendezzük meg. Eddig több mint 300 magyar kisfilmet mutattunk be a fesztivál története során, összesen 40 ezernél is több nézőnek.

A Friss Hús lényege, hogy sosem állunk meg: min den évben megküzdünk egy-egy új izgalmas prog ramért és minden egyes új nézőért – senkit nem hagyunk a Bajcsy-Zsilinszky út szélén, mindenkit a Toldi moziba (és újabban a Városháza udvarára) terelünk.

A fesztiválok sajátossága, hogy jelen időben zajla nak; a vetítéseken jó esetben megszületik a nézők ben a katarzis, amit kitáncolnak magukból a bulikon, majd a szakmai beszélgetések során helyreál lítják a szellemi egyensúlyt – aztán hirtelen vége, és a következő évig várni kell az újabb múlandó élményre.

Az idei Friss Húsra készített kiadványunk ezzel kí ván dacolni. Szeretnénk a lenyomatát adni annak, ami most a Friss Hús körül összegyűlt gondolkodó kat foglalkoztatja: olyan kérdésekre kerestük velük együtt a választ, amelyek a filmezés, a filmkészítés és a filmnézés jövőjére vonatkoznak. És hogy miért

pont a jövő? A világ talán sosem volt ennyire tur bulens átalakulásban, mint mostanában. A koro navírus-járvány nagyon mélyen érintette a film fesztiválokat, az pedig csak a közeljövőben derül ki, hogy a háborús helyzet mennyire formálja át a filmvilágot. Azt gondoltuk tehát, hogy ilyenkor érdemes a távolba tekinteni, hátha kiderül, hogy közelebb van, mint gondolnánk.

Büszkék vagyunk a kiadványra, de a Friss Hús első sorban 2022-ben is a filmekről, az együtt mozizás ról szól. Soha ennyi alkotást (összesen 115 filmet) nem tűztünk még műsorra. A legfrissebb magyar és nemzetközi versenyfilmek mellett speciális programok (sportfilmek, queer- és horror-válo gatás), nemzetközi kitekintések (Best of Austria, a Fist of Europe program a berlini Interfilm és Brüsszeli Nemzetközi Rövidfilmfesztivállal együtt működésben), és sok-sok szakmai beszélgetés a környezettudatos filmkészítésről, a formátumok jövőjéről, a filmes technológiák fejlődéséről.

Tartsatok tehát velünk a Toldi moziban vagy a Városháza udvaron, és nézzétek meg velünk a jövő klasszikusait!

Deák Dániel fesztiváligazgató

„MAJD MI CSINÁLUNK

ÚJ PROBLÉMÁKAT”

Valóban megoldja-e a generációváltás a magyar filmszakma problémáit? Mit vártak a most pályakezdő színészek a saját karrierjüktől, amikor eldöntötték, hogy színészek lesznek? Nyitott az út külföldre vagy a streaming-sorozatokba? Nagy Katicát (Gólyatábor, Rossz versek, Magdolna) és Váradi Gergelyt (Guerilla, Csendes környék, A besúgó), a két idei Friss Csillagot kérdeztük.

szerző: Kovács Bálint, a hvg.hu újságírója, fotó: Hirling Bálint

Emlékeztek még, milyen elképzelésekkel felvételiztetek a Színház- és Filmművészeti Egyetemre? Mennyire változott meg bennetek ez a kép, miután ténylegesen elkezdtétek a pályátokat?

Váradi Gergely: Én csak addig láttam előre, hogy vegyenek fel az egyetemre, addig legfeljebb olyan vágyaim voltak, mint hogy nagy színházakban játszhassak. Így amint felvettek, lett egy fura célta lanság-érzésem. Az első két évből a bolyongás és a keresés maradt meg, de aztán elkezdtek kirajzo lódni előttem a célok, amik viszont folyamatosan változnak. Ha találkozol a valósággal, az formálja az erről alkotott képedet; én egyelőre annyit tu dok, hogy olyan munkákban szeretnék dolgozni, amiket szívből tudok szeretni.

Nagy Katica: Én is csak arra vágytam, hogy min denképp vegyenek fel. Utána rotációban váltakoz tak a vágyaim: mindig abba éltem bele magam, ami épp előttem volt. Ha kőszínházba hívtak, azt érez tem, akkor én egy vidéki kőszínház tagja leszek, és tíz évig becsületesen, kőkeményen fogok dolgozni. Amikor nem volt színházi munkám, csak szinkro nizáltam, azt éreztem, hogy jó, hát akkor szink ronszínész leszek, és egész életemben nagyon jó szinkronmunkáim lesznek, az is tök jó dolog. Amikor pedig filmeztem, nyilván azt hittem, hogy

folyamatosan forgatni fogok – de hát az ember nem forgat folyamatosan. Mostanra mindez ösz szekeveredett bennem; szabadúszó vagyok, azzal áramlok együtt, ami jön, és élvezem, hogy ez a há rom lehetőség váltogatja egymást.

Ezek szerint nem is képzeltétek el úgy a majdani pályátokat, hogy mondjuk Törőcsik Mari karrierívét követitek, évről évre egyre nagyobb szerepekkel és elismerésekkel a Kossuth-díjig?

NK: Törőcsik Marira valóban azt mondják, hogy az ő pályája volt a lehető legszerencsésebb, legáldásosabb, amit egy színész kívánhat; de még ő is azt nyilatkozta, hogy volt három olyan törés a pályáján, amikor azt hitte, vége a karrierjének. Mi együtt élünk ezzel a hullámzással, és tudjuk, hogy az ilyen folyamatosan felfelé ívelő pálya nagyon ki vételes dolog.

VG: A színészet állandó bizonytalanság, és nem is a biztos pontokat kell keresni, hanem megta nulni kezelni ezt a bizonytalanságot. Nem tudom, Magyarországon olyan sokat jelentenek-e a díjak.

NK: Még egy óriási filmszerep sem jelent semmit, és ezzel csodálatos együtt élni, mert rá is teszi a fókuszt a szakmai feladataidra, és le is veszi

róla: így van tered másfelé is koncentrálni, például a magánéletedre, vagy én például szeretnék egyszer majd egy vidéki házat, amit én rendezek be. Miköz ben persze, azért fontosak a nagy szerepek is.

VG: Én azért kikacsintanék külföldre egy-két pro dukcióra.

ismert vagy elismert helyen egy nagy feladat, mint egy nagyon ismert helyen behozni a színpadra egy szamovárt.

NK: Az egyetemi oktatás inkább a színházi terü letre specializálódott, kevesebb volt a filmes kép zés. Nemrég segítettem castingolni egy kollégám nak, velem csinálták meg az összes jelenetet, ha kellett, kisfiút játszottam, ha kellett, öregembert. És ott többet tanultam a filmezésről, mint az egyetemen egy év alatt. Ez nagyon hasznos tapasztalat.

VG: Mi ilyen szempontból szerencsésebbek voltunk, mert pont az első éveink alatt íveltek fel a magyar filmek, és Pelsőczy Réka és Rába Roland, az osz tályfőnökeink ezt észre is vették. A szabály az lett volna, hogy az első két évben nem engednek ki kül ső munkára színészeket, de minket mégis enged tek, engem épp a Guerillába, másokat az Aranyélet be, a Becsúszó szerelembe, a Szép csendben-be, az Ida regényébe vagy A besúgóba. Az osztályfőnö keink próbálták is pótolni a filmes képzést, Szász János és Hajdu Szabolcs is tartott kurzust nekünk.

NK: Szerintem az utóbbi tíz évben egyre több a lehetőség. Tíz éve azt sem tudtuk volna elképzel ni, hogy magyar színészek olyan díjakat kapjanak, mint Stork Natasa vagy Borbély Alexandra, vagy a rendezők olyanokat, mint Nemes Jeles Lász ló vagy Enyedi Ildikó. Ez egy jó irány, és remélem, hogy így is marad. És ez kihathat a színészekre is.

VG: Amit elért Mundruczó Kornél vagy Rév Marcell, azt most már egy színész is elérhetné. Bele kell húznunk, Kati!

Gergő, van konkrét terved is arra, hogy juss el külföldre?

VG: Úgy néz ki, nyáron lesz egy salzburgi színhá zi koprodukciós munkám, ahol remélhetőleg tudok kapcsolatokat építeni. És azért az se rossz, hogy A besúgót 61 országban vetítik, ez jó kiugró lehet. Cannes-ban is ott lesz egy kisfilmünk, szóval látnak külföldön is. Innentől már csak reménykedni tudok.

NK: Mindenki arra vágyik, hogy Hollywoodban játszhasson. Ez a vágy mindenkiben megvan, aki elkezd filmezni, ezt a környezetemen is érzéke lem. Bennem is jelen van, de nem intenzívebb an nál, mint hogy itthon dolgozzak. Azt érzem, hogy bármi megtörténhet, de már nem akarok rágör csölni – régen voltak ilyen periódusaim is.

Megtanítja azt bárki a fiatal színészeknek, hogy hogyan menedzseljék magukat, mit tegyenek akár a külföldi elismertség érdekében?

VG: Én az egyetemen azt a mondatot kaptam, hogy mindegy, mit csinálunk, csak legyen feladatunk, mert azzal tudunk fejlődni. Azaz jobb egy kevésbé

NK: Minket is kiengedtek, én is filmeztem már el sősként is, Kárpáti György Mór Gólyatábor című kisfilmjében. Az osztálytársam, Szalay Bence má sodévesként játszotta el A viszkis főszerepét. Min den ilyen lehetőséget megragadhattunk, és nálunk Janisch Attila tartott órát. A tanáraink felfogása modern volt, de az egyetem színházfókuszú volt.

A magyar filmszakmát a kuratóriumok összetételétől kezdve a kurzusfilmeken át az olyan direktívákig átjárja a politikai akarat, mint hogy legyenek törté nelmi filmjeink. Befolyásolja ez a ti pályátokat is?

NK: Tőlem még senki nem kérdezte meg, hogy kire szavaztam, akivel együtt dolgoztam, és én sem kérdeztem meg senkitől.

VG: Én érzem a politika hatását, és elszomorít, hogy morális döntések elé állítanak. Az SZFE el vétele után bennem felmerül a kérdés, hogy részt vegyek-e bizonyos produkciók létrejöttében. Fur csa helyzet lenne olyanokkal dolgozni, akik előtte elhordtak mindennek, és végzetes veszélyt láttak

Mindenki arra vágyik, hogy Hollywoodban játszhasson. Ez a vágy mindenkiben megvan, aki elkezd filmezni, ezt a környezetemen is érzékelem. Bennem is jelen van, de nem intenzívebb annál, mint hogy itthon dolgozzak.

Ez mennyire tűnik most reális lehetőségnek?

Én úgy érzem, a mi generációnk híd, ami összeköt egy csendes generációt, amelynek tagjai a szocializmusban felnevelkedve türelmet és mindennek az elfogadását tanulta, a 2000 körül születettek korosztályával, akik már iszonyú vehemensek.

egy végzős színészhallgatóban. Nem szeretnék ilyen kérdésekben dönteni, de ilyenek elé állítanak.

És sokszor érzem úgy, hogy az ilyen produkcióknál nem tiszta a kommunikáció. Többször megesett, hogy nem akarták előre elmondani, milyen filmbe is hívnak: odaadják a jelenetet, de amikor megkér dezem, milyen filmről van szó, nem mondják el. Ilyenkor azt érzem, hogy megpróbálnak becsapni, pedig a bizalom nagyon fontos ebben a szakmában. Ahol így indítanak, ott ez hiányzik. Pedig régi es fejem van, szeretnék én is lovagolni és huszár vágtában kardozni, mert szeretek lovagolni és még vívni is tudok valamennyire. Nem áll tőlem messze ez a most erőltetett irány, csak nem mindegy, hogy milyen produkcióban csinálhatnám.

NK: Az ideális az lenne, ha megszűnne a filmes szakma politikával való átitatottsága és az ítélke zés, egymás mocskolása is. Jó lenne, ha ez nem nyomná rá ennyire a bélyegét mindenre.

A sok Magyarországon forgó külföldi film vagy soro zat fel tudja pörgetni egy magyar színész pályáját?

NK: Én nem látok benne hatalmas perspektívát, bár lehet, hogy csak én nem fókuszálok rá elég gé. Mindenképpen izgalmas lenne bekerülni egy ilyen produkcióba; én akár csak azért is elmennék egy forgatásra, hogy megnézzem, hogy működik, mert biztos, hogy rengeteget lehet belőle tanul ni, és egészen más technikával dolgoznak még a színészek is. Őrületes lehet igazi profikkal, ilyen monumentális díszletek között és csodálatos jel mezekben forgatni.

Sokszor hallottam azt idősebb kollégáktól, hogy a ti korosztályotok majd végre mindent helyrehoz, és ez a generáció végre kijavítja, amit ők elrontot tak. Tényleg így lesz?

VG: Lehet, hogy ki tudjuk javítani az előttünk lévő generáció problémáit, de majd mi akarva-akaratla nul is csinálunk újakat.

NK: Én úgy érzem, a mi generációnk híd, ami ösz szeköt egy csendes generációt, amelynek tagjai a szocializmusban felnevelkedve türelmet és min dennek az elfogadását tanulta, a 2000 körül szüle tettek korosztályával, akik már iszonyú vehemen sek. De hogy ez hova fog kifutni, azt nem lehet még látni, csak azt, hogy egyre nő a szakadék az ellentétes nézeteket képviselők között. És ennek nem szabadna így lennie.

VG: Én úgy gondolom, bizonyos alapértékek mellett akkor is érdemes kiállni, ha konfliktusos helyzet be is kerülsz miatta. Mert akkor nem kell magya rázkodnod magad előtt se. Én az SZFE elfoglalása alatt voltam végzős, és ez sok mindent meghatá rozott számomra. Még akkor is, ha akkor sem volt olyan fényes a jövőképünk: voltak álmaink, hogy ezzel majd minden megváltozik, de valahol mé lyen mindenki készült arra, mi lesz, ha az egészet leverik.

És a nagyszabású produkciók ellentéte, a szívességi alapon vagy minimális költségvetéssel, akár rendszeren kívül elkészült filmek jelenthetnek perspektívát, vagy ez csak kényszer, amiben muszáj, de nem jó részt venni?

VG: Jelenthetnek, persze. A monumentális pro dukciókhoz képest még A besúgó is kis költségve tésből készült, a Guerilla pedig az elsőfilmeseknek szóló Inkubátor programban forgott. A kis költ ségvetés okozhat családias hangulatot, ami nem csak több odafigyelést igényel, de ezt tudja nyúj tani is. Szuperprodukcióban ez nem feltétlenül van így. Tud inspiráló lenni a pénztelenség, de hosszú távon biztosan fárasztó. De ha jó a munkafolya mat, ha jó volt együtt dolgozni, utána már nem is annyira érdekel, hogy milyen lett a végeredmény.

NK: Én forgattam közösségi finanszírozásból ké szült játékfilmet, és azt tapasztaltam, hogy abba mindenki sokkal több energiát fektetett, és jóval inkább közös projektté vált, szerelemmunkává, fontos üggyé. De a kis költségvetés közben okozott nagyon nehéz pillanatokat is – ami egyébként na gyon izgalmas volt. Mintha a túlélésért küzdenél, és sokkal jobban értékeled, ha jól sikerül a film, vagy ha kap valamilyen díjat. Ilyenkor az elismerés is sokkal többet tud adni lelkileg.

Én az egyetemen azt a mondatot kaptam, hogy mindegy, mit csinálunk, csak legyen feladatunk, mert azzal tudunk fejlődni. Azaz jobb egy kevésbé ismert vagy elismert helyen egy nagy feladat, mint egy nagyon ismert helyen behozni a színpadra egy szamovárt.

A színészet állandó bizonytalanság, és nem is a biztos pontokat kell keresni, hanem megtanulni kezelni ezt a bizonytalanságot.

KIK LESZNEK, MILYENEK LESZNEK A JÖVŐ

FILMES SZAKEMBEREI?

A legtehetségesebb gyermekekért már a kora tinédzserkorban elindul a verseny - olyan kevesen vannak.

szerző: Antal Dániel

Talán a legfontosabb változás a jövőben az lesz, hogy a filmesek, a filmen szereplő színészektől kezdve a kamera mögötti technikusokig, biztosan idősebbek lesznek. Magyarország – Európához hasonlóan – egy gyorsan elöregedő társadalom, ahol a jelenleg az emberek fele 45 év feletti. Mivel a filmes közönség gyakran a saját korosztályá val azonosul, egyre több középkorú sztárt fogunk látni a filmeken. Mivel évtizedek óta minden év ben kevesebb pályakezdő kerül a munkaerőpiacra, az előkészítő munkában, a kamera mögött, a filmforgalmazásban, egyre kevesebb fiatal fog dolgoz ni. A középkorú generációknak sokkal több dol guk lesz, ami a producerekre, munkaadókra, és a munkavállalókra is új felelősséget hárít. A jövő filmes szakembereinek fiatalkorukban el kell sa játítaniuk az élethosszig tartó tanulás stratégiáját, a munkaadóknak pedig meg kell ehhez teremteniük a feltételeket. Annak a darwinista modellnek, ami lámpamozgatónak vagy catering kisegítőnek bevesz egy fiatalt, és tehetsége, igyekezete szerint a munka közben betanítja a munkaerőt, és lecse réli a kevésbé igyekvő vagy tehetségeseket még fiatalabbakra, nincsen igazi jövője.

A tanulmány, ahogy arra figyelmeztetett, 2018ban, egy hosszú konjunktúra-időszak végén ké szült, amikor a kereslet is folyamatosan nőtt, és az árak is állandóan emelkedtek. Akkor a prob léma az volt, hogy a tao-támogatással ösztönzött magyarországi filmgyártás – természetesen ide értve a legtöbb szakembernek munkát adó, hazai bérmunkánkat – a növekedés akadályának lát ta a képzett munkaerő hiányát. A tanulmány el készítésekor, a munkaerőhiány biztos jeleként, a producerek, részlegvezetők alig-alig értek rá egyegy interjúra, senki nem kapott levegőt sem a túl munkától. Akkor azt javasoltam, hogy a következő, óhatatlanul bekövetkező recessziót a filmipar töltse továbbképzéssel és stratégia-alkotással. Sajnos egyikünk sem gondolta akkor, hogy a válság nem egy gazdasági konjunktúraciklus alja lesz, hanem egy váratlan sokk, egy világjárvány, ami a hosszú távú szerveződés helyett a vezetőket a rövid távú túléléssel fogja lefoglalni.

2022-ben azonban újralátogatva azokat a külső adatforrásokat, amiket 2018-ban használtam, azt látom, hogy az alapvető stratégiai helyzet nem vál tozott. 2020-ban nagyon sok magyar vállalkozás nem tudta megőrizni a piacát és a munkatársa it a lockdown alatt, de 2021 végére már a majd nem hasonló mértékű toborzási nehézségekről és munkaerőhiányról számoltak be a magyar gazda ság szereplői, mint 2018-ban. Az alapvető gazda sági környezet változatlan: egy súlyos demográfiai problémával rendelkező, de versenyképes iparral rendelkező országban a munkaerőhiány általános sá vált, és a magyar filmgyártás sok más, nem zetközileg is vonzó munkahelyet és karrierlehe tőséget kínáló szektorral (például a világmárkákat gyártó autóiparral, szórakoztatóelektronikai hard ver- és szoftvergyártókkal, a minőségi turizmussal) versenyez Magyarországon.

egy plurális, decentralizált struktúrára váltott át. A több száz, vagy ezer fős, filmes és tévés vál lalkozások, önálló képzési, humánpolitikai, adat kezelési tevékenységeikkel megszűntek vagy marginalizálódtak, és a helyüket több ezer apró vállalkozás vette át érdemi stratégiai humánpo litikai vagy adatgazdálkodási tevékenység nélkül.

Sajnos egyikünk sem gondolta akkor, hogy a válság nem egy gazdasági konjunktúraciklus alja lesz, hanem egy váratlan sokk, egy világjárvány, ami a hosszú távú szerveződés helyett a vezetőket a rövid távú túléléssel fogja lefoglalni.

2018-ban a nagy magyar produkciós cégek a Fil mintézetnek már vészharangokat kongattak, és arról beszéltek, hogy a környező országok összes szakembere sem fedezi a szükségleteket. Ebben az időben a Magyar Kereskedelmi és Iparkarma ku tatásai is arról számoltak be, hogy a cégek több mint felének növekedését hátráltatta a munkaerő hiány. Az iparági vezetőkkel folytatott sok közös műhelymunka és empirikus felmérések segítsé gével ekkor készítettem egy tanulmányt azokról a humánerőforrás-problémákról, amelyek miatt a Covid-19 válság előtt égető munkaerőhiányhoz ve zettek a magyar filmiparban.

A Covid-19 válság a munkaerőpiacon olyan válto zásokat indított el, ami alól a filmgyártás sem tud ja kivonni magát. A munkahelyek digitalizációja, a távmunka sokkal elfogadottabb lett. Bár maga a film gyártása továbbra is nagyrészt helyhez – lokációhoz, stúdióhoz – kötött lesz, az előkészítés, az utómunka és a forgalmazás terén a távmunka fon tosabbá vált. A mesterséges intelligencia fejlődése pedig nem csak egyre izgalmasabb vizuális effektek megalkotását teszi lehetővé, de megjelenik szinte a teljes értékláncban, a tervezésben, a disztribúció ban, és gyakorlatilag a teljes utómunkában.

A Nemzeti Filmintézet Képzési Igazgatósága által indított Filmipari Képzési Program a 2017-18-ban megfogalmazott szakmai elképzelések és kutatá si eredmények alapján saját területén sok pozitív irányba mutató kezdeményezést indított el. De a stratégiai keret a pozitív kezdeményezések ható körét, eredményességét lerontja.

A magyar filmes és tévés szakma a szocialista nagyvállalati rendszerről a kilencvenes években

A jövő filmes szakembereinek fiatalkorukban el kell sajátítaniuk az élethosszig tartó tanulás stratégiáját, a munkaadóknak pedig meg kell ehhez teremteniük a feltételeket.

A mesterséges intelligencia fejlődése pedig nem csak egyre izgalmasabb vizuális effektek megalkotását teszi lehetővé, de megjelenik szinte a teljes értékláncban, a tervezésben, a disztribúcióban, és gyakorlatilag a teljes utómunkában.

Ez az egyéni vállalkozókból, bétékből, káefték ből álló kreatív hálózat a magyar producerirodák, a filmalap és a tévék által irányított ökoszisztémá ban jelentős szakmai sikereket ért el. A 2010-es években a hazai gyártású filmek minősége óriási fejlődést mutatott az előző két évtizedhez képest. Újra lett Oscar-díjas magyar film, a Kincsem né zőszáma a kilencvenes évek sikerfilmjeit, a Sose halunk meg, a Valami Amerika vagy A miniszter fél relép számait idézte – egy lényegesen kevesebb mozival ellátott, kisebb közönséggel.

A minőségi javulás részben a hazánkban forgó rengeteg bérmunka eredménye is volt, ahol egyre nagyobb számban szereztek a magyar szakembe rek korszerű munkakultúrát és szakismereteket. Gazdasági értelemben azonban a magyar filmgyár tás nem a hozzáadott érték növelésére, hanem az egyre növekvő mértékű tao és közvetlen film támogatással is ösztönzött bérmunkaversenyre, árversenyre épített, aminek a negatív árnyolda lai egyre kérdésesebbé teszik ennek a modellnek a fenntarthatóságát. Ez a pezsgő, csillogó, si keres magyar filmszakma mágnesként vonzotta az igyekvő, fiatal, pályakezdő fiatalokat, de gyak ran kihasználta, túldolgoztatta őket, nem gondoskodott az élethosszig tartó tanulásukról, a fejlődé sükről és regenerációjukról.

Az a humánpolitikai gyakorlat, ami arra épül, hogy a kiégő, családot alapító, vagy a tovább képzésre se időt, se pénzt nem találó technikai stábot friss, de gyorsan kopó tudású, viszonylag olcsón kihasználható huszonéves állománnyal cseréli le, nem működőképes egy olyan ország ban, ahol a pályakezdők száma drámai tempóban csökken. 2021-ben kb. 48 százalékkal volt kisebb a pályakezdő korosztály, mint a rendszerváltáskor, és a csökkenés csak a Filmintézettel közös kuta tásunk 2018-as elvégzése óta 12 százalékkal csök kent. Az első pályaorientációs, vagy pályaválasztá si döntéseit meghozó gyermekek (akik elsősorban a szüleikkel, másodsorban az osztályfőnökükkel beszélnek) nem csak a film világa vonza: Magyar országon menő Audi és Mercedes autók készül nek, a legjobb IT cégek toboroznak mérnököket. A legtehetségesebb gyermekekért már a kora ti nédzserkorban elindul a verseny, mert olyan keve sen vannak. Azok a gyerekek, akik nem filmes csa ládban, vagy nem olyan osztályban tanulnak, ahol az osztályfőnöknek nincsen világos képe a film gyártásról, vagy nem hallanak a filmes lehetősé gekről, vagy hamis ábrándképeket rajzolnak fel maguknak, hiszen a legtöbb filmes dolgozó nem lesz világhírű színésznő vagy sztárrendező, hanem a filmek előkészítésén, vagy a kamera mögötti stábban, vagy utómunkán fog dolgozni.

Egy logikus stratégiaváltás az volna, ha a magyar filmgyártás a magasabb hozzáadott érték irányá ba tudna elmozdulni. A 2010-es évek szédületes sikereit részben az a bőkezű tao-támogatási rend szer hozta el, aminek kiépítésén és megőrzésén sok szakember dolgozott, köztük jómagam is, köz gazdászként. Ez a rendszer a rövid távú verseny képtelenségünket pénzzel kompenzálta, és azt garantálta, hogy a nagy költségvetésű és nagy stábigényű szuperprodukciók jó minőségű kiszolgálás mellett Magyarországon tudtak a legolcsóbban dolgozni. Hosszú távon azonban ez a modell csak ugródeszkának jó egy olyan országban, ami nem képes egyre népesebb stábokat kiállítani, hiszen krónikus munkaerőhiánnyal küzd. A magyar film gyártás számára a logikus fejlődési út az a skandi náv modell, ami egyre értékesebb feladatokat hagy

a magyar vállalkozásoknál és szakembereknél, és az olcsó munkát oda viszi, ahol sok olcsó mun káskéz áll rendelkezésre.

A magasabb hozzáadott érték azt jelenti, hogy képzettebb emberek magasabb jövedelemért dol goznak, komplexebb feladatokat látnak el, na gyobb gépparkkal, több joggal. Ehhez megítélésem szerint olyan, részlegekre bontott stratégiákat kell alkotni, ami lehetővé teszi, hogy, a hang területén ne mikrofonokat és hangmérnöksegédeket, hanem zeneszerzőket, zajművészeket, hangutómunkát kí náljunk; a kellékezés helyett művészeti vezetőket; a Budapesten olcsón felvehető szimfonikus zenei betétek helyett zeneszerzőket, és így tovább. A film egy szerzői jogi ágazat, egy olyan kreatív iparág, ami szellemi tulajdonra épül. A bérmunka helyett elő kell lépni a koprodukció felé, a magyar közönségnek szóló saját produkció felől a nem zetközi közönségnek szóló saját produkció felé.

A legjobban akkor mérhetjük le azt, hogy elindul tunk a magasabb hozzáadott érték irányába, ha az egy főre jutó magyar filmes jövedelem elkezd nőni, és egyre több jog marad az országban.

Technológiai értelemben a váltás pedig azt jelenti, hogy különös figyelmet fordítunk azokra a jövőbeli filmes állásokra, ahol az új technológiák, különö

sen a mesterséges intelligencia, és kisebb részben a blockchain is megjelenik. Ehhez Magyarországon vannak jó adottságok, Budapesten magas színvo nalú műszaki képzés, Szegeden pedig kapcsolódó jogi kutatások zajlanak: a filmes vezetőknek oda kell figyelniük arra, hogy ezekről a helyekről olyan startupok indulhassanak el, amelyek eddig szokat lan helyekről toborozzák a jövő filmgyártóit.

A Nemzeti Filmintézet 2021-ben indította el azt a pályaorientációs programját, ami a felsőoktatás ban és a középfokú oktatásban igyekszik a filmes szakmák iránt felkelteni az érdeklődést. Számom ra ez a program a leginkább előremutató kezde ményezés a Képzési Igazgatóság törekvéseiből, amihez megítélésem szerint a producereknek, utómunka studiók vezetőinek sokkal több támo gatást kellene adniuk. Mint minden eddig említett kihívás kezelésével, a tinédzserek pályaorientá ciójában is csak azok a munkaadók tudnak részt venni, akiknek maguknak sincsen HR osztályuk, kutatási részlegük, adatvagyonkezelőjük. Ahhoz, hogy SzakmaSztár rendezvényen, vagy egy osz tályfőnöki órán valaki felkeltse a fiúk, és még in kább a magyar filmgyártás utánpótlásából gyak ran kieső lányok érdeklődését, világosítók, vizuális effektkészítők, zörejezők, forgatókönyv-fejlesztők kell hitelesen valljanak a gyerekeknek a szakmá juk szépségeiről. Ugyanúgy, mint ahogy a több ezer magyar filmes vállalkozásnak közösen kellene évente felmérnie a munkaerőállomány készséghi ányait, anyagi, fizikai és mentális egészségét, és személyreszabott fejlesztési programokat kínálnia. Közösen kellene stratégiai tanácsadók bevonásá val elgondolkodni azon, hogy a mesterséges in telligencia hogyan nem elvinni, hanem hozni fogja a munkahelyeket Magyarországra. Miként lesz egy bérmunkából koprodukció? A poszt-covid munka hely digitalizáció miként tud értékesebb utómun kákat Magyarországon tartani?

A jövő filmesei tovább fognak élni, hosszabb karri ert fognak tervezni, és akkor lesznek igazán sike resek, ha az olcsó helyett drága, de minőségi mun kahelyeket kínáló északi országoktól eltanulják a kooperáció és a szakmai önszerveződés kultúráját.

A film egy szerzői jogi ágazat, egy olyan kreatív iparág, ami szellemi tulajdonra épül. A bérmunka helyett elő kell lépni a koprodukció felé.

Lassíts!

Hogyan lesz a moziból prémium slow-élmény?

szerző:

Weyer Balázs

A nagy gyorsulás közepette mindig vannak olyan ellentrendek, amelyek általában korábban mainstream termékek niche termékként való továbbélését jelentik. El lehet jutni repülővel is Santiago de Compostelába, mégis sokan caminóznak. Az egyre rövidebb szövegek és a Tik Tok korában nagy divatja a van a sokkötetes, lassú folyású regényeknek, mint Knausgaardé vagy Jón Kalman Stefanssoné.

Amikor 1986-ban Róma szívében McDonald’s nyílt, akkor indult el a slow food mozgalom, ami sokkal többről szólt, mint arról, hogy a piros sárga bohó cos cégér elcsúfította a Spanyol lépcső műemléki profilját (bár erről is, ma már az olasz óvárosokban csak tartózkodóra stilizált logók jelenhetnek meg cégérként, többnyire a valódi logók fekete-arany mutációi ezek). De még annál is többről, hogy ne együnk szemetet vagy a nyugati városok akkor kezdődött kereskedelmi uniformizálódásáról. A lé nyeg sokkal inkább a közös, ráérős étkezés alap vető közösségi szerepe az olasz kultúrában. Ebbe értelemszerűen beletartozik a jó minőségű étel és az önmagában is egészségesebb, komótos-dumál gatós étkezési forma.

Szélesebb értelemben pedig szólt a lassítás irán ti vágyról, és részben ennek a szelével jött aztán a slow food-rokon fine dining-hullám, amely per sze nem söpörte el a gyorséttermeket, de kimo zogta a maga helyét a kultúrában, az időbeosz tásunkban, a táplálkozásipar piacán, annak erős lábakon álló egyik niche ága lett. A nagy gyorsu lás közepette mindig vannak olyan ellentrendek, amelyek általában korábban mainstream termé kek niche termékként való továbbélését jelentik. El lehet jutni repülővel is Santiago de Compos telába, mégis sokan caminóznak. Az egyre rövi debb szövegek és a Tiktok korában nagy divatja a van a sokkötetes, lassú folyású regényeknek, mint Knausgaardé vagy Jón Kalman Stefanssoné.

A lassúságnak számos értéke van. A magazinpiacra beszivárgott mindfulness-divat „jelen lenni a pil lanatban” üzenete bármilyen olcsón is van tálalva, egyébként fajsúlyos filozófiai alapokon nyugszik, az athéni filozófusok peripatetikus beszélgető-sé táitól Emmanuel Lévinas egymás szemébe nézésé

Utáljuk magunkat érte, tisztán látjuk, hogyan teszi tönkre az életünket, de nem tudunk mit tenni ellene és mindig lesznek, akik kiszolgálják ezt a vágyunkat.

ig. A korszellem a YOLO-t és a FOMO-t diktálja, de ezek ellentéteit is kifejlesztette és táplálja.

A technológiai fejlődést a történelemben há rom vágy hajtotta: a tér és az idő, a halál, illet ve egymás legyőzésének vágya, illetve annak vélt szükségessége. (Az utóbbi kettővel, amelyek ér telemszerűen a hadiipari és egészségügyi ta lálmányok ösztönzői, most nem foglalkozunk.)

A tér és az idő legyőzésének vágya értelemszerűen az egyre gyorsabb és az egyre több irányába tolja az életünket, hiszen elsősorban ember, áru és in formáció minél gyorsabban egyre messzebbre való eljuttatását célozzák az ide tartozó közlekedé si-szállítási és információtechnológiai innovációk.

Az általános trend gyakorlatilag mindig a gyor sabb és az egyre több volt. Gőzhajó, távíró, vo nat, repülőgép, internet, még gyorsabb internet, 3G-4G-5G. Látszólag semmit sem tudunk tenni az általános gyorsulás ellen, amely önnön vágya ink eredménye. Ez azonban inkább úgy vágy, mint a játékfüggő vágya a kaszinó után: utáljuk magun kat érte, tisztán látjuk, hogyan teszi tönkre az éle tünket, de nem tudunk mit tenni ellene és mindig

lesznek, akik kiszolgálják ezt a vágyunkat. Szem betűnő, ahogy felütötte fejét a karantén-nosztal gia. Sokan érzik, hogy végre ekkor volt idejük lelassulni, hosszú könyveket elolvasni, a gyerekükkel időt tölteni, új dolgokat tanulni. A fenti metafo rában ez nagyjából az elvonónak felel meg: arra vágyunk, hogy amit nem tudunk megtenni magun kért, azt kényszerítse ránk valamilyen külső erő.

Ez a kettősség, a lassulásnak az állandó sprintek közé beszúrt enklávéi adják ki a korszellem rit musát. És ez önmagában nem is feltétlenül baj, mert a legtöbbünk személyisége és általában a világunk sem monoton, konstans ritmusra van beállítva: bizonyos dolgokban felpörögve, má sokban lelassulva vagyunk a leghatékonyabbak –a probléma inkább az, hogy a gyorsulás és lassu lás, a belső és a külső ritmus harmóniája felett nem a miénk a kontroll.

Ahogy azonban a technológia egyszerre kiszolgálja és alakítja is a gyorsulás igényét, úgy a lassulásból is olyan (bár kisebb piaci részesedésű) igény vált, amelyet termékek és megoldások sora szolgál ki. Ezek niche termékek, niche piac, de a niche piac is a piac szabályai szerint működik. Nagyon való színű például (sőt, gyakorlatilag már történik), hogy a streaming platformok korában a moziba járásból is ilyen niche lesz. Nem eltűnik, hanem prémium érzetű slow-élménnyé válik.

mezboltól) kevés (streaming platform) lett, viszont viszonylag kevés előállítóból (lemezkiadóból) sok (a filmiparban ez kicsit máshogy zajlik, mert szem ben a zeneiparral ott úgy tűnik, a filmgyártókból lesznek a legnagyobb disztribútorok is – és/vagy fordítva).

mális és az egyes alkotások számossága is nagyon különbözik emiatt (egyszerűen: egy zenész életé ben sokkal több felvételt tud készíteni, mint ahány filmet egy rendező vagy színész). Mindezek miatt a filmiparban jóval nagyobb a kockázat, és így ala csonyabb lesz a kísérletező kedv, de a tendencia hasonló kell legyen, hiszen az egyes elemek válto zásának iránya is az.

A zeneiparban ezek a folyamatok, a digitalizáció, a gyorsulás és a kínálatbővülés folyamata jóval előbb elkezdődött és az értéklánc átalakulása is megtörtént. Mit jelent ez film és ember kapcso latának jövőjére nézve? Elsősorban a terjesztés értéklánc alakult át. Egyszerre történt koncent ráció és fragmentálódás is: sok terjesztőből (le

A lényeg azonban, hogy ez a változás nagyban megnövelte az elérhető zenék hozzáférhetőségét: a digitalizáció miatt gyakorlatilag nem kell számol ni úgynevezett belistázási költséggel, azaz nincs extra költsége/kockázata annak, ha egy lemezbolt (platform) a világ minden zenéjéből tart raktáron. Ennek pedig a következménye, hogy a jóval több zene születik és ami megszületik, el is tud jutni a fogyasztóhoz. Én, aki túlnyomórészt niche ze néket fogyasztok, ma már nem feltétlenül kell külföldre utazzak valamilyen obskurus lemez be szerzéséért. Így ma szinte mindenkinek tud lenni valamilyen (a többségnek persze kicsi) közönsége, viszont egyúttal megszűntek azok a zenék, amelye ket „mindenki ismer”. A Beatles, az Abba, Michael Jackson vagy a U2 korában valóban léteztek da lok, amelyeket elkerülhetetlen „mindenki” ismert „a világon” – az utóbbi tíz évben ilyenek azonban már nem keletkeztek és a jövőben is csak nagyon ritkán fognak.

Egyszerűen azért, mert ma már van lehetőség el kerülni, hogy az ember minduntalan belefusson ugyanazokba a dalokba, hiszen mindenki hozzá fér ahhoz, amit szeret – legyen az skandináv ex perimentális jazz vagy trap. Ettől még vannak ha talmas különbségek hallgatottságban, de mégis jóval kisebbek, mint korábban és ez bevételek ben is megnyilvánul. Összességében a rögzített zene bevétele a fizikai hordozók kereskedelmé nek leolvadásával jelentősen csökkent, viszont ez az összeg leginkább a csúcsról hiányzik, mi közben sokkal többeknek lett legalább valamennyi bevétele a zenélésből, hogy az tanítással, feszti válszervezéssel vagy más, nem zenei természe tű civil foglalkozással kiegészítve legyen elég egy tisztes megélhetésre. A kreativitásnak, különösen az obskurusabb műfajokban mindenesetre egyér telműen jót tett ez a változás. Ez a folyamat bizto san nem teljesen analóg módon fog lefolyni a film területén, elsősorban azért, mert a filmgyártás tő keigénye sokkal magasabb a zenéjénél, ahol mini

A hordozó platform technológia sajátosságai nyilvánvalóan magára a tartalomra, a művészetre is hatással vannak. A slágernek szánt számok hossza például a XX. század nagy részében ilyen adottsá gok miatt változott: befolyásolta a kislemez majd a nagylemez technikailag adott időkapacitása, a „rádióbarát” hossz, de ezek a korlátok a streaming platformokon eltűntek és bár rögzült esztétikai keretekként továbbélnek, érezhető az elmozdulás tőlük, jóval gyakrabban jelennek meg olyan zenék, amelyek korábban technikai korlátok miatt vagy a piaci igény vélelmezett hiányából fakadóan nem jutottak piacra. A filmeknél ugyanígy megkezdő dött a korábban egy mozis este hosszaként rögzült 90 perc feloldódása. A streaming platformok per sze elsősorban a sorozatokra optimalizálnak, ami nek szintén megvan a beállt – epizódonként keres kedelmi fél óra vagy óra – ritmusa, de valamelyest ennek a merevsége is oldódik ma már.

Valószínűleg sok analógia lesz a befogadói olda lon is. Az új zenék felfedezésének forrása ma már elsősorban algoritmikus és ehhez jön – a rádió visszaszorulásával – a mindenféle kurált tar talmak (fesztiválok, playlistek, baráti ajánlások) világa. Ahogy a filmfogyasztás is egyre inkább a streaming platformokra terelődik, az algoritmu sok szerepe biztosan ott is meghatározó lesz és azt a zenei algoritmusokból már látjuk, hogy azok, dacára a szinte végtelen kínálatnak, előbb-utóbb egy kiszámítható, önismétlő esztétikai buborék ba zárják a fogyasztót. Az algoritmus a legritkább esetben képes meglepetést okozni, és ez nem is a célja. Meglepetések továbbra is akkor tudják érni az embert, ha ő meglepi és kiteszi magát új inge reknek, nyit új utakat az algoritmus által fel nem kínált, ki nem taposott utakon. Ezeknek a megle petéseknek, a buborékból való kitörés vágyának is nyilván megszületnek a maguk termékei – temati kus niche platformok (lásd Draken Film) és kurá tori válogatások (lásd MUBI) vagy a filmfogyasztást intenzívebb közösségi élménybe csomagoló filmes események (lásd Friss Hús).

Így ma szinte mindenkinek tud lenni valamilyen (a többségnek persze kicsi) közönsége, viszont egyúttal megszűntek azok a zenék, amelyeket „mindenki ismer”.

Cipőben A moziban

Kis és nagy filmek örömeiről

szerző: Dési András György

– Egy zombis filmben élünk – mondta a barátom, és odakönyökölt a kocsmapultra, amelynek az aljára még Koltai Lajos szerelte fel a neoncsöve ket. Kevertet akartunk inni, tiszteletből, mert azt még nem tudták elrontani, de a csapos lány már azt sem tudta, mi az. – A zombifilm a realizmus! A cinéma vérité. Akár tudomásul vesszük, akár nem, a hétköznapi valóság az, hogy robogó vonaton ülünk, hátul felkapaszkodnak a zombik, és előreeszik magukat a mozdonyig. És nincs kiszállás, mert a vonat csak robog. Ezért kell zombifilmeket készíteni, nem mást: a valóság iránti tiszteletből. Bólintottam, de nem értettem egyet vele.

Mert nincs véleményem arról, hogy a film feladata a valóság-e vagy az ellenkezője. Ha önmagán kívül van bármi feladata a filmnek egyáltalán, akkor az néha a valóság, néha valami más. Néha segítenie kell a nézőjét, néha gátolnia. Sok moziterem van, sokféle film elfér bennük.

Kedves olvasó, ne dőlj be annak, hogy jó egy laptop előtt zokniban heverészve mozgó képeket nézni. Szokás, tudom, én is csinálom. De lebeszéllek róla. Átverés az egész: azt hiszed, hamar megkapod, amire vágytál, megszólalnak a harsonák, beúszik egy ismerős, nagyképű logó, azután jönnek a snit tek egymás után, és észre sem veszed, hogy lema radtál a lényegről. Ne mondj le a rítusról! A hétköz napoktól elkülönülő helyről, ahova ünnepelni jársz, ahol átalakulnak a valóság szabályai, és az sem baj, ha nem logikusak; ahol vallásod más híveivel talál kozol, utána pedig sört isztok, és megbeszélitek az elmúlt szertartás részleteit. Otthon ellazulhatsz a képernyő előtt, de az kevés. A moziban kon centrálhatsz végre: nincs más, nincs külvilág, nincs fény, kivéve azt az egy, vászonra irányított fénysu garat. Az összpontosítás ideális terepére érkezel: az éjszakai magányon kívül nincs is másik ilyen a modern ember életében. A jegyed áráért cseré be a világ köldökébe ülhetsz be: oda, ahol mítosz

és rituálé találkozik, ahol összegyűlik, megszü letik és fennmarad, amit a világ érdemesnek tart arra, hogy vágyjál rá, higgy benne vagy megtagadd. Részt vehetsz benne.

Igaz, cipőt kell hozzá venni.

Egy mozi előcsarnokában állok, az éles fény nyel megvilágított Batmannel nézek farkasszemet, és már előre örülök, milyen nagyra nő majd a homályban: húsz méter széles, tíz méter magas vásznon fut és ugrik a kedvemért – persze, hogy kis tisztelet és kis félelem keveredik az örömöm be. A denevér a sötétben él, a moziban van otthon, ahol én csak látogató vagyok. A film nem menekü lés, nem bujkálás, nem megúszás: csupán vendé geskedés a valóságnál vagy az álomnál. A néző, aki a moziban végre megszabadul a mozgás, a beszéd, a mindennapok terheitől, bátran átadhatja magát az igazi, a fejben zajló aktivitásnak. Ez nem történ hetne meg vele máshol és máshogyan.

Merni

Akit

nem köt a teljesítménykényszer, nem kell nagy bevételt termelnie, nem kell alkalmasnak lennie arra, hogy iskolai ünnepélyeken vetíthessék, az többre képes.

A UCL kutatói 2020-ban kérdőíves kikérdezéssel megtámogatott, bonyolult műszeres vizsgálatot végeztek több száz moziban ülő emberen, és arra az eredményre jutottak, hogy amikor Jázmin és Aladdin először megcsókolják egymást, a nézők szív verése kb. ötven százalékkal gyorsul, elektrodermá lis aktivitásuk vadul fokozódik – és összehangolódik. Átmenetileg rokonokká válnak. A műszerek a vetítés után is a nézők testén maradtak egy darabig, és azt mutatták, hogy akik együtt voltak moziban, még jó néhány óráig összehangolt fiziológiával élnek. Azután persze ez fokozatosan elmúlik: leghamarabb a férfiaknál, majd jönnek a gyerekek – a felnőtt nők közti harmónia marad meg a legtovább.

Ne érts félre, kedves olvasó, a Friss Hús barátja! Nem hiszem, hogy csupa Batmanből és doromboló macskanőből áll a világ: inkább abban bízom, hogy a plázák legfelső szintjén csillogó soktermesek és a pincékben meghúzódó kicsik is megtelhetnek; ráadásul abban is, hogy a nézőiknek van közös hal maza, és van átjárás a kétféle mozi között.

Nem kell lenézni valakit azért, mert denevérem bernek született és imaxben vetítik. Nem attól lesz a kicsi nagyobb, ha utáljuk a popcornt: a kommerszben is rejtőzik izgalom; az is okozhat meglepetést, ami ismerős, és szigorúan ragaszkodik saját kor látaihoz, meg hát, arról sem helyes megfeledkezni, hogy a film technikai műfaj: pusztán a bevetett technikán is van mit csodálni.

De mégis: merni kell kicsinek lenni. A kisebb film nem kevesebb, sőt, elvégezheti mindazt, amire a nagy stábbal, nagy pénzből készülő nagy testvér képtelen. Születésénél fogva alkalmatlan. És nem is mer vállalkozni rá. A kicsiség viszont sok minden ben segít. (Mások szerint: a kicsiség szexi.) És ebből a szempontból Közel- és Távol-Kelet-Európában eleve előnnyel indulunk: nem ritka eset, hogy a kis nemzetek kis filmjei szólnak a legmesszehangzób ban. Maradjanak a gigászok egymás közt – nekünk nincs dolgunk velük. Alanyi költő talán sosincs ilyen kísértésnek kitéve, a balett-táncosok és kőfaragók is könnyen megússzák, de a filmesek hajlamosak

rá, hogy megrészegüljenek a költségvetéstől – hiába szeretnének nemet mondani rá, valahogy mégsem sikerül… Vagy talán elsóhajtják egy pálmafás irodá ban, hogy „kösz, nem”, de csodák csodája, mindenki úgy hallja, mintha azt mondták volna, „igen”, és már ott is fekszik előttük a vastag ceruzával írt szerző dés –: a filmesek illúziója, hogy méret és minőség jegyesek. Hát, a filmesek is tévednek néha. Olvasó, filmek és filmesek barátja, ne dőlj be! Kis mozi, kis film, hatalmas élmény: bár nem mérték külföldi tudósok, de hidd el nekem, ezerféleképpen, nagyon egyszerűen is megtörténhet az elvárható csoda. Akit nem köt a teljesítménykényszer, nem kell nagy bevételt termelnie, nem kell alkalmasnak lennie arra, hogy iskolai ünnepélyeken vetíthessék, az többre képes. És amit nem néznek meg most, majd megnéznek később: a winchester sok min dent túlél, sok mindent elvisel, kivárja azt a néhány kíváncsi nézőt, akiért érdemes volt várnia.

Nem vagyok olyan naiv, hogy azt higgyem, nin csenek rossz filmek. Ambíciótlanok, feleslegesek, önismétlők vagy félresiklottak. Tele vannak velük a mozik, és őket is megnézik. Nekik is jut a vi gaszágon egy egész kicsi mindabból a jóból, amit a mozi sugárzik magából, de azért nem kell őket kímélni. A film azért jó, mert szidni is jó: nem üt vissza, ha bántják, nem törődik semmivel, egyen letes tempóban halad tovább kiszámítható célja

felé; és közben menthetetlenül megmarad olyan nak, amilyennek született.

És vigyázz, olvasóm, el ne bízd magad, mert rossz nézők is vannak: akik nem látják a különbséget, nem figyelnek eléggé, rutinból néznek, nem érzik, nem kíváncsiak, és nem akarnak, sőt, nem kö vetelnek mindenképpen, alku nélkül rengeteget. Pedig a kis filmtől is rengeteg jár, sőt, tőlük várd a legtöbbet. És a kis mozik is rengeteget adnak, sőt: ott várd a legtöbbet.

Jean Cocteau egyetlen nézőre szabott színházá nak sikere után arra készült, hogy egyetlen nézőből álló közönségnek szervez filmvetítéseket. Azt írta neves spanyol festőbarátjának, hogy úgy tervezi, a vászon mellett, nézőjével szemben foglal majd helyet, és figyeli őt, ahogy figyel: ez lesz az ő saját, egyszemélyes mozija, további műveinek ih lető forrása. Levele szerint az is felmerült benne, hogy egy kamerát működtet majd, amely a ma gányos néző arcát rögzíti a vibráló félhomályban. Arról álmodozott, hogy az így készülő filmet azután stadionokban vetíti majd. Levelében tö mött széksorokat, izgatott és lelkes nézőtöme geket jósol művének. Egy filmet néző ember arca közelről az óriási vásznon: hogy is lehetne ennél izgalmasabb, fordulatosabb, különlegesebb film!... Aki akarja, elképzelheti, míg sorban áll, hogy jegyet vegyen a legújabb zombis cuccra.

Közös történetek

Gyerekkoromban pár hétig elromlott a tévénk. Alsó tagozatos iskolás voltam, még nem volt sok csatorna, még nem árasztott el minket a bőség zavara, nem nevezték a szülők villanypásztornak a tévénézést, nem számolgatták a képernyőidőt, így annak hiányát sem. Nem volt elérhető mozgóképes mese a nap bármely időszakában bármely korosz tálynak tematikus csatornák által szétválogatva. Otthon nem is igazán hiányzott a tévé, esti mese volt a rádióban is, olvastam és játszottam, mint egy vízözön előtti képeskönyv szereplője, vagy egy mo dern hippi család ideáltipikus álma. Pontosabban: nem otthon zavart annak hiánya, hanem másnap az iskolában, amikor nem tudtam bekapcsolódni a szünetben a gyerekek játékába, ami legtöbbször a Cápali és Cápeti előző esti epizódján alapult.

Gimnazistaként az őszi szüneteket gyakran mo zimaratonokkal töltöttük – bár nem moziban, a kisvárosban csak hétvégén volt egy-egy vetítés –, hanem az osztálytársak lakásán. Ezekre a marato nokra a médiatörténet azóta muzeálissá vált, a mai tinédzserek számára talán elgondolhatatlanul ab szurd tereiben, a videótékákból nyertünk muníciót. Harmadik napra általában már elfáradtunk, a mozi élménye azonban itt is összekapcsolt minket, kö zösségi élményt jelentett.

Később, már anyaként, amikor a kisfiam szülői értekezletén a tévénézés veszélyeiről hallgattam meg az óvónőket, mindig elbizonytalanodtam. Úgy tapasztaltam, a tévénézés nem csak elválaszt egy gyereket a többiektől, nem csak izolál – izo lál, persze, a mesenézés idejéig –, de össze is köt

másokkal. Lehetőséget teremt rá. A játszótéren ismeretlen gyerekek közösségépítésére ma épp úgy alkalmas a Mancs őrjárat felemlegetése, mint anno az én gyerekkoromban volt a Cápali és Cápeti eljátszása. Persze akkor, ha sokan ugyanazt nézik.

Ennek a történetnek az ereje abban rejlik, hogy mind ugyanazt néztük. Hogy a történelmi ese ményhez kapcsolódó villanófényemlékünk egy és ugyanaz volt. Ilyen pillanat aligha fog már meg történni. Ami azonban valóban fontos kérdés: van nak-e még közös történeteink, amelyekből a közös valóságunk felépülhet?

rem és a hatalmas mozivászon hangulatát, és azt az élményt, hogy a közönség egyszerre lélegezve drukkol végig egy filmet. De a filmnek igenis van nak nem csak színházszerű elemei, nem igaz, hogy csak itt-és-most hat, hiszen a színházzal ellentét ben a produkció maga sokszorosított, nem itt-ésmost létrejövő. Talán nem az a kérdés, hogy ugyan úgy nézzük-e, amit nézünk, hanem hogy ugyanazt nézzük-e még.

A kilencvenes évek médiahasználata után ma már elsősorban nem azért lehet nosztalgiánk, mert kevesebbet vagy tudatosabban használtuk volna a médiát, hanem azért, mert még megvolt a kö zös valóságunk illúziója, a valóságunk közösségéé. Nem lehet eléggé felülértékelni, a generációm szá mára mekkora világváltást jelentett 1997, a sokcsa tornás tévémodell megjelenése. És ebből a szem pontból lehet valóban jelenségként tekintenünk arra, hogy milyen sokan emlékszünk arra, ami kor Antall József halálát 1993-ban a Kacsamesék megszakításából tudtuk meg. Nem az a kérdés, mit néztünk éppen, nem az a kérdés, retardálja-e ez a nosztalgia a politikához való viszonyunkat.

2020 tavaszától sokan sokszor gyors egymásután ban sokféleképpen értékeltük át, mi számunkra fontos, és mi nem. Sokan gondoltuk át az érték rendünket. Én azok közé tartozom, akiket a járvány tapasztalata a hosszú és óvatos félelem, a szabályok hiperkorrekción is túli betartása után arra sarkalt, hogy mindennél jobban értékeljem a személyes jelenléttel bíró találkozásokat. A mozi mint élmény sajátosan esett áldozatul a járvány el múlt két évének: a korlátozások csiki-csukijában, a streaming-szolgáltatások egyre könnyebb elér hetősége közben a mozi újra egyre inkább a tévé nézéshez kezdett el hasonlítani. A mozi élményé nek színházszerű elemei helyett a könyvolvasáshoz hasonló elemei kerültek előtérbe.

Baj-e ez? Azt hiszem, ez önmagában nem biztos, hogy baj. Biztos vannak, akik ezelőtt sem, ezután sem cserélnék le semmire az elsötétített

A streamingszolgáltatók a választék illúzióját nyújtják: rengetegféle menüből választhatunk ren getegféleképpen, de ez a választék nem csak meg mutat sokmindent, hanem el is takar. Ahogy borzalmasan gyorsan találunk meg bármit a Google segítségével, ez az illúzió könnyen elfeledteti, hogy azok az ismeretek is létezők, amelyeket nem talál nak meg a keresőszavak. A streamingszolgáltatók globális kánonjából éppolyan szédítő kiválogatni a minket érdeklő darabokat, mint az online konfekcióüzletek kínálatában végiggörgetni, melyik slim fit vagy skinny farmer a leginkább hozzánk illő. Valódi kínálat-e ez, vagy csak a kínálat látszata? Egyre nagyobb a zaj, és egyre nagyobb az igény arra, hogy ebből a zajból emelkedjenek ki hangok, nagy, közös történetek, amelyek elbeszélhetővé teszik számunkra a világot. Ezért vannak hatáso sabb és kevésbé hatásos történetek: de kérdés, hogy a hatás valóban közösségteremtő tud-e lenni.

A kisfiammal minden héten van családi mozidél utánunk, noha moziba mint térben ritkán vagyunk. A mozi számára az időben van és nem a helyben. Otthon, bekuckózva – még pattogatott kukorica is van –, a mozihoz hozzátartozik a válogatás öröme és utána a megbeszélés is. Ezeket a mozidélutánokat nem fogja megszakítani semmilyen hír, mert nincs valóság, ami immár betörhetne adáshibaként a védett élménybe. Közös feladat, hogy hogyan tudjuk még is elbeszélni majd a közös valóságunkat, lesznek-e közös emlékeink a jövőben a mostani jelenünkről.

mozite

Ahogy borzalmasan gyorsan találunk meg bármit a Google segítségével, ez az illúzió könnyen elfeledteti, hogy azok az ismeretek is létezők, amelyeket nem találnak meg a keresőszavak.

Egyre nagyobb a zaj, és egyre nagyobb az igény arra, hogy ebből a zajból emelkedjenek ki hangok, nagy, közös történetek, amelyek elbeszélhetővé teszik számunkra a világot.

szerző: Turi Tímea

A sokszínűség virtuális vagy valósággá válik?

A nem is olyan távoli jövőben elképzelhető, hogy virtuális valóságot szimuláló szemüveggel a fejünkön Elon Musk Neuralinkjével megfejelve orwelli körülmények között hajtunk fejet a Meta előtt, ami ekkora már az összes mérhető adatunkat felhasználta tömegmanipulációs eszközként, így már előbb tudta a szexuális irányultságunkat mint mi saját magunk. Ez is lehetséges. Fazakas K. Fanni, az egykori Klipszemle rendezői díjasa, a Rumex VR alapítója és XRrendező igyekszik megtalálni az egyensúlyt a virtuális és valós térben eltöltött idő között, tanárként pedig arra törekszik, hogy a VR-t, mint eszközt olyan pozitív üzenetek átadására használja, mint a szociális kérdések vagy természetvédelem.

ve teljes immerziót élhet át a felhasználó. Miért jó ez? Azért, mert Yuval Noah Harari népszerű izraeli filozófus szerint az utóbbi száz év tech nológiai vívmányai olyan mértékben kiszolgál ták, “lustává” tették az emberi testet, hogy el szakadtunk a mély testi érzékeléstől. Korábban a túlélés érdekében állandó kapcsolatban vol tunk érzékszerveinkkel, olyan területek mű ködtek az agyunkban, amelyeket ma már csak ritkán használunk, mert folyamatosan okostelefonunkba vagy más digitális eszközbe merülünk el saját testi érzéseink és környezetünk észlelé se helyett. Egy immerzív élményben a felhasz náló a 360 fokos környezet “valós” megélésén keresztül aktiválhatja ezeket az agyi területeket is, miközben jóval magasabb koncentrációval fedezi fel a virtuális teret.

Azért is lehet jobban fókuszálni, mert a szem üveg elválaszt a külvilágtól, így annak zavaró ap róságai sem szakítják meg az élményt, nincsenek (még) értesítések, popcorn-t rágcsáló barátok, csak koncentráció és a felfedezés szabadsága. Ez pedig az alkotókat is kiváltságos helyzetbe helyezi: a VR lehetőségeit ismerve úgy adhatunk át egy számunkra fontos üzenetet vagy törté netet mint még soha ezelőtt. Mielőtt rátérnénk ennek részleteire, fontos tisztázni az etikai ke reteket: a virtuális valóság legyen nagyon hatá sos, de ugyanakkor biztonságos környezet is.

A mesterséges intelligencia és a gépi tanulás, a Machine Learning fejlődésével hamarosan az is lehetséges lesz, hogy egy történet végét, lehetséges kimeneteleit nem kell előre megírni: a narratíva hama rosan meghalad ja majd a lineáris emberi tapaszta lást és végtelen sztorilehetőséget kínál majd önmagát generálva.

2014 volt az év, ami új lendületet adott az im merzív tartalomgyártásnak, a háromdimenziós videókat leváltották a 360 fokban rögzített fil mek és az interaktív tartalmak. A tradicionális filmgyártásban is hasonló folyamat ment vég be: elsőként a nagyobb játékfejlesztő cégek próbálkoztak a technológiával, majd később a kisebb független stúdiók és alkotók is csat lakoztak a kísérlethez, amikor a technikai fel tételek (real-time render szoftverek, grafikus kártyák) és a VR szemüvegek már egyre elérhe tőbbek lettek.

Interaktív történetmesélés

A moziban a filmet elmesélik nekünk, az író megírja, a színész eljátssza, a néző megnézi. Az interaktív VR élményben viszont a törté netmesélés megéléssé alakul. A hagyományos filmek mozivászon alakú képkivágása limitál, amikor enélkül dolgozunk egy 360 fokos, körbe járható környezetben, az nemcsak a tartalom ra van hatással, de a felhasználói érzéseket is elmélyíti. Egy interaktív történet akkor műkö

dik, ha a tartalom folyamatos visz szajelzésre késztet (ezt hívják feed back loopnak) azaz minden egyes in terakció hihető és koherensen épül egymásra, nem zökkent ki a egy félresikerült “un canny valley”. (A robotikában a kifejezést arra a jelenségre használják, amikor a mesterségesen létrehozott világ annyira valósághű, hogy az már zavarbaejtő és rossz érzéseket kelt bennünk.)

Egy interaktív történetben VR felhasználóként többféle szerepet lehet felvenni: hagyományo san passzív befogadóként szemlélni a történe tet, be lehet kapcsolódni a történetbe, akár egy előre meghatározott szereplőt is meg lehet tes tesíteni. A VR szemüveg 360 fokos audiovizuális élményt ad, amit haptikus visszajelzésű (azaz rezgő) kesztyűvel, esetleg illatokkal kiegészít

A VR cégek például nem hangsúlyozzák eléggé, hogy a 8-12 kor előtt, a látótér teljes kialaku lásáig nem ajánlott a szemüveg alkalmazása. És közben a fotórealisztikus tartalom minősé ge is olyan ütemben javul, hogy azzal a jogal kotók nem tudnak lépést tartani. Fel kell-e tüntet ni, hogy “igazi” vagy digi tális embert látunk egy történetben? Jelenleg is dolgoznak egy olyan törvényi megoldáson, ami kötelezővé tenné egy nemzetközileg elis mert jelzés feltüntetését a nem valós, de valóság hű digitális tartalmakon.

Amikor egy új technoló gia felvirágzik, meg kell tanulnunk elengedni a hagyományos gondol kodásmódot. Egy olyan kort élünk, ahol a techno lógia már meghaladta az emberi kapacitást, még is hajlamosak vagyunk a megszokott alkotói fo lyamatokat alkalmazni, egyszerűen azért, mert ezeket szoktuk meg.

Konklúzió

Future

Az elsősorban on line térben szocia lizálódott Z-gene ráció fog elsőként kitörni a passzív befogadó szerep ből, ezzel nagyobb keresletet generálnak majd az interaktív média tartalmakra, ahol hatással lehetnek a történet alakulására.

Jelenleg én magam is ezt a korosztályt célzom meg: a csapatommal egy interaktív drogpreven ciós VR animáció, a Missing 10 Hours elkészí tésén munkálkodunk. Fő célunk azoknak a fia taloknak az edukálása, akik szemtanúi lehetnek olyan esetnek, ahol valakit akaratán kívül bedro goznak és kihasználnak. Pszi chológiai tanulmányok igazolják, hogy amennyiben egy felhaszná ló egy szimulációban képes egy pozitív cselekedetet végrehajtani, úgy ezt a tanult viselkedést na gyobb eséllyel lesz képes a való életben is alkalmazni. Számunkra fontos, hogy a fiatalok merjenek cselekedni és segíteni egymáson.

Az ilyen jellegű tartalmak még gyerekcipőben járnak, éppen ezért lenne kiemelten fontos hogy már ezekben a kezdeti fo lyamatokban is minél több féle korú, nemű és etnikai hovatar tozású alkotó csatlakozzon és hozza be saját perspektíváját, így nem a jelenlegi világunk virtuá lis mását hoznánk létre, hanem egy olyan inkluzív verzióját, ahol a biztonság, az elfogadás és a kölcsönös tisztelet az alapérték.

szerző: Fanni K. Fazakas, Rumex_VR alapító, XR Director rendező

- Valós idejű immerzív performanszok

A VR nem korlátozódik a filmes-videójátékos vi lágra. A pandémia alatt a Tender Claws valós ide jű, többszereplős virtu ális színházi előadáso kat tartott, ahol a nézők személyre szabott inst rukciókat kaptak az előa dás főszereplőjéről, aki San Francisco-ban egy mozgását leképező, mo tion capture ruhában, VR szemüveggel és mikro fonnal felszerelve jelent kezett be a Shakespeare világából ismert Prospero avatárjába. Eközben mi felhasználók lenémítva ugyan, de valós időben láttuk egymás mozgását és reakcióját. Az élmény során felkérést kaptunk a színészektől, hogy keressünk egy számunkra szimpatikus tárgyat a virtuális sivatagban. Teljesen véletlenül egy másik felhasználó is pont ugyanazt választotta mint én, így lenémítva ugyan, de együtt kellett működnünk, nem volt más választásunk. Test beszéddel kommunikáltunk, együtt vittük vissza a darab végén a tárgyat, majd heves kontroller lengetéssel integettünk egymásnak. Egy vadide gennel közösen éltünk meg egy mindkettőnk számára új dolgot a cselekedeteinken keresztül. Mai napig nem tudom, ki volt a kedves avatár.

a szokásos VR-világ fo gadott: anime figurák, ki tekeredett nyakú szőrös óriás és egy kedves zöld robot, aki már marhára unta az egészet és értel mes társalgásra vágyott. A robot egy koktélt hozott nekem, majd bekapcsol ta mikrofonját és megkérdezte szeretnék-e egy érdekes avatárt ajándék ba. Ha nem egy 8 éves kislány hangján szólalt volna meg, tiltottam vol na egy ilyen felkérést, de végül barátok lettünk és órákig jártuk be közösen a furábbnál furább tere ket, természetesen akkor már ugyanolyan avatár ral (nagy orrú miki-egér), hogy lássa mindenki, mi ketten összetartozunk.

Sajnos ma még a megosztott virtuális terekben mindennapos a verbális zaklatás is, és amikor a kedves robotot végül megkérdeztem, mi szá mára a legfurcsább a VRChat-ben, akkor a sok meztelen avatárt mondta, majd miután megálla pítottuk, hogy ez ízléstelen és etikátlan, egy vir tuális fegyvert szegezett rám, viccből.

A VRChat-hez hasonló platformok keményen dolgoznak olyan személyes védelmet szolgá ló rendszereken, amelyek lehetővé tenné a fel tölthető avatárok szűrését, és a felhasználókat is differenciálná koruk és viselkedésük alapján. A problémát az is generálja, hogy a legtöbb VR-rel foglalkozó tartalomgyártó ciszheteró férfi, így ki sebb az esély egy diverz, inkluzív virtuális világra, ahol mindenki biztonságban és elfogadva érez heti magát. Éppen ezért a Women In Immersive Tech női alkotókat támogat anyagilag, hogy ide jüket a szoftverek betanulásával és a virtuális tér design-jával tölthessék. Egy ilyen nyilvános workshop segítségével a saját és másik hét kivá lasztott nő alkotótársam avatár designja is meg tekinthető a WIIT Metaverse VRC szalonban.

Másik hasonló élményem szintén a pandé mia alatt történt a VRChat elnevezésű virtuális szalonban, ahol a világ bármely pontjáról csat lakozhat a felhasználó és találkozhat mások kal, építhet saját felületet, vagy akár vásárolhat VR földeket kriptovalutával. Belépésemkor csak

Ha csatlakoznál hozzánk, a Magyar XR csoport ban Szász Barna és Szabó Viktória kollégáim mal igyekszünk olyan havi találkozókat szer vezni, ahol közösségben gondolkodunk olyan XR projekteken, amelyekkel reméljük hogy mérhető pozitív változást érhetünk el abban a valódi világban, ahol fizikai valónkban élünk.

https://magyar-xr.mn.co/

PANDEMIC

Ki viszi át a túlsó partra?

A film a vurstliból indult, és lassan visszatalál ugyanoda. De mi lesz a filmfesztiválokkal a járvány után?

vál presztízse, és az eseményen dolgozó szervezet, ha két egymás után következő évben is elmarad. A 2022-es cannes-i fesztivál azonban vízválasztó lehet: a szervezők a 2019-es látogatottság eléré sének 90 százalékát célozták meg, ami a kínaiak és más távol-keletiek elmaradásával akár még túl zottan optimista várakozás is lehet. Kérdés, hogy a szakmai közönség mennyire igényli a fizikai talál kozásokat, mennyire szokták meg vagy éppen meny nyire csömörlöttek meg az online megoldásoktól.

A filmfesztiválok jövője az európai film jövője?

szerző: Deák Dániel

ási, ablaktalan terekben váltják régóta aprópénzre és nagy címletekre a filmművészetet, és teremtik meg az üzleti alapját az iparág működésének.

A filmfesztiválok és vásárok ma – a koronavírus-jár ványból kikecmergő világban – is fontos részei a filmes ökoszisztémának, ám jelentős változáso kon mennek át. Ahogy az egész filmforgalmazás is átalakul: erősödnek az online platformok (Netflix, HBO Max, Disney+), gyengül a klasszikus, moziba járós, utazásos filmnézés. Ahogy az lenni szokott, a járványból adódó lezárások csak katalizálták a már létező folyamatokat, tehát a kényszer szülte helyzetben sokan gyorsan megtanulták használni az alkalmazásokat, kütyüket, a krómkasztot, szet topboxot, olyanok tükrözik a tablet képernyőjét a TV-re, akik pár éve még a földi sugárzású antennát állítgatták, hogy ne legyen kásás a telesport képe.

A filmfesztiválok története majdnem egyidős a filmével. Sőt, meglepő módon a filmes esemé nyek múltja pár képkockányival hosszabb: elein te a mozgókép karneváli látványosságként mű ködött: a filmvetítés nagyjából az erőművész és a bazári majom attrakciói közé ékelődött be. A sztori ekkor még másodlagos: egy a lényeg, hogy mozogjon a kép falon, és ezt bámulhassa szájtátva a vurstli apraja nagyja. Az esemény maga volt az attrakció, a film csak puszta kellék.

A 20. század elején így találkoztak a nézők először mozgóképpel: vasárnaponként a legtöbb faluban és városban gigantikus “filmfesztiválok” zajlottak. A mozizás szofisztikáltabb formái akkor alakultak ki, amikor a filmesek elkezdtek a történetmesélés, nota bene a művészi önkifejezés igényével filme ket csinálni – az ezek befogadásához szükséges sokkal koncentráltabb figyelmet pedig a mozi tud ta biztosítani. A moziba járás szokássá vált, és egy idő után konkrét filmeket, rendezőket, sztárokat kerestek a nézők.

De mi lett a filmes eseményekkel? A második világ háború előtt alapították a klasszikus vörösszőnye ges filmfesztiválok többségét (Velence, Cannes, majd a háború után nem sokkal Berlin), amelyek az ‘50-es, ‘60-as évekre a filmforgalmazás lu xuskirakataivá váltak: csillogtak a ruhák, villogtak a vakuk, aki bekerült, az tagja lett a filmesek elit klubjának, a filmbiznisz pedig szintén itt fejlődött ki: a filmvásárok a forgalmazók, ügynökök, produ cerek találkozóhelyeivé váltak. kirakat mögötti óri

És a fesztiválok? 2022 nyarán még nem pontosan látni, a filmfesztiválok hogyan jönnek ki a (remélhetőleg poszt)covid időszakból, és hosszú távon milyen veszteségeket kell elkönyvelniük. Bár a cannes-i filmfesztivál és vásár nem ad transzpa rens adatokat, a 2019-ben közölt 12 ezres market (értelemszerűen még nem online) részvételhez ké pest a 2021-es hibrid, tehát online és fizikai ese ményként is megvalósított vásárra 10 ezren regiszt ráltak; nem világos, hogy milyen volt az online és a fizikai résztvevők aránya, de a visszaesés nyilván való. A legfontosabb Cannes esetében alighanem a kontinuitás volt: nehezen bírta volna el a feszti

A Berlinale számára szerencsésebben alakul tak az események: a 2020-as fesztivált még épp meg tudták tartani, és hibrid formában a 2021-es eseményt is kimozogták valahogy, 2022-ben pe dig majdnem teljes értékű fesztivált tartottak, bár a filmvásár például csak online valósult meg. Ennek ellenére sikeresen átvészelték a járvánnyal terhelt időszakot (legalábbis a szervezők állítása szerint), így a Berlinale esetében a 2023-as kiadás lehet különösen fontos. A kisebb fesztiváloknál hasonló mintázat figyelhető meg: a szerencséseb bek, erősebb bázissal rendelkezők megerősödve jöhetnek ki a küzdelmes évekből.

A következő időszakban fog tehát markánsan kiraj zolódni a jövő fesztiváltérképe – nagy változások jönnek, ám ezek nem elsősorban a koronavírus-jár ványból következnek. De az már biztosnak tűnik, hogy az évtizedes trendeket még a világjárvány sem írja felül. Az olcsó, könnyen kezelhető digitális esz közök nemcsak az elkészült filmeket szaporítják, de a fesztiválszervezést is leegyszerűsítik. Nem kell

DVD-lemezekkel vesződni, postára járni, viszont a fesztiválnevezős platformokon (Filmfreeway, Shortfilmdepot) be lehet gyűjteni a filmeket, a kö zösségi oldalakon pedig a közönséget. Ennek is köszönhetően több mint 30 ezer filmfesztivált rendeznek világszerte. Ám ahogy az lenni szokott, a mennyiség nem feltétlenül csap át minőségbe. Ez a helyzet pedig a film hőskorának vurstlijaira em lékeztet, ahol a lényeg maga a happening volt, nem pedig a tartalom. Magyarország legkülönbözőbb településein is szerveznek filmnapokat, fesztiválokat, de ezek többsége nem fogja felvirágoztatni még a textilipart (és a sarki kínai boltot) sem, nem lesz vörösszőnyeges bevonulás a művelődési házba. Ugyanakkor ezeknek az eseményeknek rendkívül fontos szerepük lehet a mozgóképes nevelésben, hiszen sokaknak, és főként a vidéki fiataloknak ezek az alkalmak jelentik az első nem televíziós, telefo nos vagy számítógépes filmélményt.

Miközben a klasszikus mozifilm-forgalmazás, kü lönösen az európai művészfilmek esetében erős lejtmenetben van, a fesztiválok és az egyéb ese ményalapú filmvetítések látogatottsága egyre növekszik. A közösségi filmnézés élménye kezd hasonlítani a színházak, koncertek és múzeu mok látogatásához; amíg a két világháború között a moziba járás vált szokássá, most épp ellenté tes folyamat zajlik: a mozi (illetve egy-egy film önmagában) egyre kevésbé érdekes, a körítés, a közösségi élmény és az esemény által teremtett hangulat viszont segít becsábítani a nézőt. És a 30 ezer fesztivál közül azok maradnak meg, amelyek ezeket kínálják. És persze az ügyes kommuniká ción és a rendezvényszervezői bravúrokon kívül akad még valami, ami igazán fontos: a fesztivá lok filmválogatóinak filmízlése. Hosszú éjszakákon és nappalokon át kell átrágniuk magukat sok száz óra filmanyagon, hogy kiválasszák azokat, amelyek aztán elkápráztatják a nézőket: itt már nincs sze repe a digitális megoldásoknak, a hatékonyságnak, ez pusztán “analóg” tudás és műveltség, amelyek nélkül nincs értelme fesztivált szervezni.

A mozi, a nagyvászon továbbélése most a feszti válokon múlik. Talán az egész európai filmkultú ra szabadsága, bátorsága és gazdagsága is akkor maradhat fenn, ha okosan és kreatívan megter vezett és levezényelt események segítik azt megmaradni.

Sokan gyorsan megtanulták használni az alkalmazásokat, kütyüket, a krómkasztot, szettopboxot, olyanok tükrözik a tablet képernyőjét a TV-re, akik pár éve még a földi sugárzású antennát állítgatták, hogy ne legyen kásás a telesport képe.

A kamu fesztiválok (és a Filmfreeway) útvesztőjében

Sok ezer fesztivál közül válogathat az, aki rövidfilmjét világkörüli útra szánja. Nem árt azonban felkészülni arra, hogy miközben gyakran több százezer forintot elköltünk nevezési díjakra, elrettentően sok kamufesztivál vadászik ránk. De ha körültekintőek vagyunk, akkor sikerre érdemes filmünk nevezései közben elkerülhetjük ezeket a pénznyelőket.

Szerző: Osváth Gábor

Az utóbbi években nagyot változott a filmfesz tiválok világa. Mikor e sorok írója kezdte pályá ját, a legtöbb helyre még dvd-t kellett postázni. Az online linkek és különféle nevező platformok által sokat demokratizálódott ez a közeg, ugyan akkor végeláthatlan mennyiségű visszaélésnek is teret adott.

A Filmfreeway.com a világ legnagyobb fesztiválne vezős weblapja, mely a Withoutabox.com néhány évvel ezelőtti megszűnése után lett egyértelmű piacvezető. Vitathatatlan érdemei vannak: sokkal felhasználóbarátabb, mint versenytársai, és ren geteg fontos fesztiválra lehet két kattintással ne vezni.

Jelen pillanatban összesen 11,939 fesztiválra tud juk filmünket rajta keresztül beküldeni. De vajon tényleg van ennyi jó (vagy akár csak valós) film fesztiválon a világon? A válasz: egyértelmű nem. A Filmfreeway-en regisztrált eseményeknak - óva tos becslés szerint is - legalább 80%-a vagy telje sen, vagy részben kamu, pénznyelő.

A Filmfreeway-nek nem fűződik anyagi érdeke ahhoz, hogy kiszűrje a kamu fesztiválokat, épp ellenkezőleg: mivel százalékot kapnak minden nevezési díj után, gyakorlatilag teljesen ellenőri zetlenül engednek bármilyen fesztivált regisztrálni a platformjukra. Az ún. GOLD-pecsét sem jelent garanciát semmire: jelenleg már 4941 fesztivál rendelkezik ilyennel (ezzel a Gold-előfizetők ked vezményesebben tudnak nevezni; de a fesztivál minőségére, valódiságára ez sem nyújt garanciát).

A legtöbb magyar kisfilmes vagy producer szeré nyebb, legfeljebb 100-200 ezer forintot tud neve zésekre szánni, így különösen fontos, hogy ezt jól osszuk be, mert különben a 20-50 dollár körüli tarifákból percek alatt elkölthető a keretünk, ha szontalan fesztiválokra.

Mindenképp gyanús, ha egy fesztivál csak 1-2 éve létezik, és máris busás nevezési díjakat van po

fájuk elkérni. Noha a Friss Hús is csak idén lett 10 éves, mégis azt mondom: legalább 5-10 éve mű ködő fesztiválokra nevezzünk. (A Filmfreeway-en szereplő fesztiváloknak csak 21,9%-a 10 éves vagy idősebb!) A kor önmagában még nem érdem, így muszáj további szűrőket is figyelembe vennünk a keresés során.

Kerüljük el messzire azokat az eseményeket, ame lyek havonta megrendezésre kerülő, “monthly” fesztiválok (291 ilyet listáz a Filmfreeway). Ugyan csak felejtős minden, ami online filmfesztivál (és ilyenből jelenleg 1836db akad!). Nem állítom, hogy ezek mindegyike kamu, de hogy nem éri meg a nevezési díjat, az egészen biztos. És ha valahol olyat látunk, hogy külön kell nevezni egy-egy díjra (pl. Legjobb operatőr kategória), akkor is meneküljünk - ilyet ugyanis profi / valódi fesztivál nem csinál.

A legszemetszúróbb jel pedig az, ha más, nagyobb fesztiválra próbálnak hajazni. Cannes egy fran cia kisváros, mégis 122 (!) fesztivál állítja magáról a Filmfreeway-en, hogy ott rendezik meg minden évben - átverve jó néhány kevésbé figyelmes ne vezőt. A Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon négy program is vetít kisfilmeket, ám egyik sem hasz nálja a Filmfreeway-t, csak a koppintások. Ennél még az is többet ér, ha a dél-dunántúli Kán község (egyébként valóban létező!) fesztiválján szerepel filmünk. Ők legalább nem nyúlnak le minket.

Az ingyenes nevezést kínáló fesztiválok (mint pél dául a diákfilmes események) mindenképp bizal mat sugároznak, hisz legalább nem belő lünk akarnak meggazdagodni, de persze ettől még lehetnek nullkilométeres, jelen téktelen események. Nevezéskor érdemes néhány másodpercet arra szánni, hogy el lenőrizzük a fesztivál valódiságát, például van-e weboldaluk, és azon találunk-e (va lódi) fotókat a korábbi évek eseményeiről. Gyakran csak arra veszik a fáradtságot a kamufesztiválok, hogy stockfotókból, vagy még inkább elítélendő módon: más fesz tiválok hangulatfotóiból lopnak, hogy saját eseményüket illusztrálják.

Az egyértelműen kamu fesztiválokat vi szonylag könnyű kiszúrni, de végelát hatatlan a félkamu események sora is. Ezek olyan forprofit szerveződések, melyek tartanak ugyan vetítéseket, de a válogatás szakmaisága, a programok sokszínűsége már hagy nem kevés kíván nivalót, s az egész csak arra megy ki, hogy a begyűjtött soktízezer dollár nevezési díj ból minél kevesebbet kelljen költeni az alibi eseményre. Feltételezések szerint ezeket is, csakúgy, mint a teljesen kamu feszti válokat, néhány olyan “vállalkozó” működ teti, akinek akár több tucat ilyen Filmfre eway-en regisztrált “fesztiválja” van.

Mindezek ellenére mégsem teljesen reményte len a helyzet, sőt a Filmfreeway szűrői is tud nak sokat segíteni. Az, ha egy fesztivál ún. Os car-nevező (“Oscar-qualifying”) fesztivál, már egy jó jel, hisz az Amerikai Filmakadémia ezeket akkreditálta, ellenőrizte. Ennek megfelelően ná luk busás nevezési díjak vannak, de itt legalább abban biztosak lehetünk, hogy valódi, és több nyire rangos események. Ugyancsak nagyon fontos iránytű, ha egy fesztivál EFA-jelölő: az Európai Filmakadémia jelenleg 15 fesztivál nyer teseiből rakja össze a kisfilmes shortlistjét, s természetesen ezek is mind fontos fesztiválok, de nem mindegyiket található meg a Filmfreeway-en.

És ezzel el is érkeztünk a legfontosabb tipphez, amit kisfilmes barátaimnak adni tudok: ne csak a Filmfreeway-en próbálkozzatok nevezni. Ren geteg értékes fesztivál van más platformokon is (például a kevésbé 21. századi, de mégis hasznos Shortfilmdepot.com oldalon), és sok fesztiválra a saját weblapjukon lehet nevezni (pl. Szarajevó, Velence stb). Az se ijesszen meg, ha egy kisebb fesztiválra Google Form-on kell nevezni - attól még az lehet egy működő filmes seregszemle! Az alternatív helyeken matematikailag is jobbak is esélyeink, hisz egyre kevesebben veszik a fáradt ságot, hogy a kényelmes Filmfreeway-en kívül is küldözgessék a filmjeiket.

A MÉDIÁNAK IS VAN MIT TANULNIA

Sajnos a magyar média nem segíti a filme seket, ha a filmfesztiválokról van szó: gyakran ugyanolyan vehemenciával számolnak be kamufesztiválos “sikerekről”, mint való di, jelentős eredményekről, ezzel utóbbiakat akaratlanul is gyengítve. A filmesek sajtóköz leményeit ellenőrzés nélkül leközölni, kamu fesztiválos “sikerekről” beszámolni sajnos nem csak a bulvármédiában, hanem szakmai helyeken is gyakori. Az önmenedzselés gyakrabban kellene, hogy ütközzön az újságírók kritikai érzékével, mert így például az elmúlt év “legsikeresebb” magyar filmje Pozsgai Zsolt: Magyar Golgota c. tévéfilmje lett - ha hiszünk a rendezői sajtóközleményeinek és az ebből született heroizáló cikkeknek. Aki nem hiszi, járjon utána!

Empatikusan állok hozzá a főhőseimhez

a 9. Friss Hús fődíjasával

Pannónia dicsérete című, a berlini German Film and Television Academy (DFFB) berkeiben készült diplomafilmje megnyerte a tavalyi Friss Hús fődíját, majd egy nagyjátékfilmtervvel szerepelt sikeresen az idei Budapest Debut Film Forumon, idén pedig a zsűri egyik tagja a X. Friss Húson. Nagy Borbála a megszokottnál kritikusabb, a magyar és az európai közélet egyes eseményeire élesen reflektáló fil meket készít. A rendezővel alkotói szabadságról, kívülállóságról beszélgettünk, de az is szóba került, milyen volt tanári diplomával visszatérni a magyar oktatás világába egy rövidfilm erejéig.

Sikerrel szerepeltél a Friss Húson, A világ eredete című nagyjátékfilmterved pedig az idei BDFFen nyert díjat. Hogy látod, milyen lehetőségei vannak itthon egy pályakezdő filmesnek, menynyire működőképes alternatíva például a független filmkészítés?

Nehéz kérdés, én Berlin és Budapest között ingá zok, de többet vagyok Berlinben, így az ottani vi szonyokat jobban ismerem. Úgy látom, hogy azért itthon is készülnek függetlenfilmek, bár egyelőre nem túl sok. Nem tudom, hányszor lehet neki menni úgy a filmkészítésnek, hogy baráti szíves ségek segítségével, pénz nélkül csinálja az ember. Kisjátékfilmeknél ez még csak-csak kivitelezhető, de egy egészestésnél már nehezebb. Azért sze rencsére elkészült nemrég a Melegvizek országa a Buharov-testvérektől, de Kárpáti Gyuri és Reisz Gábor is állami támogatás nélkül dolgoznak épp az új nagyjátékfilmjeiken. Elképzelhetőnek tartom, hogy most egy ilyen korszak elé nézünk és egyre több költségvetés nélküli film készülhet itthon is. Ennek az egyik előnye, hogy szabadon lehet alkotni, még ha az anyagi keretek egyébként korlátoznak is.

Németországban van egy kiépült függetlenfilmes szcéna?

Nagy különbség, hogy Németországban nem egy ablakos a támogatási rendszer, így több helyen is lehet kopogtatni, ha esetleg az egyik filmalap nem támogatja az adott tervet. Ott sem egyszerű,

de több helyről össze lehet kalapozni a költ ségvetést. Egyébként vannak német alkotók, akik a regionális és állami támogatások nél kül dolgoznak, barátokkal forgatnak filmeket. Magyarországon mintha most indulna el egy újabb függetlenfilmes hullám, a németeknél ez a szcéna már régóta jelen van és termékeny is.

Ha a legutóbbi két rövidfilmed nézzük, elég világosan kirajzolódni látszik az alkotói hit vallásod: aktuális politikai-közéleti témákat találsz, amiket aztán szembesítő erejű, provokatív kérdésfeltevésekkel viszel filmre. Mikor merült fel benned, hogy ilyen filmeket szeret nél készíteni?

A 2016-ban tetőző menekültválság, illetve az azt megelőző, Párizsban elkövetett merényle tek voltak az alapélmények. Elkezdett zavarni, hogy nem nagyon készülnek filmek az Európát elérő menekülthullámról. Amikor először ol vastam a hírekben, hogy épül a kerítés Magyar ország déli határán, el sem akartam hinni, azt hittem, ez valami rossz vicc. Számomra ez egy történelmi pillanat volt és nem tudtam senkiről, aki erre akkoriban filmes eszközökkel reflektált volna. Ekkor jöttem rá, hogy fontos foglalkozni aktuális társadalmi kérdésekkel. Úgy éreztem, hogy akkor ott valaminek vége lett Európában. Filmkészítőként muszáj volt reflektálnom erre. Persze az is egy érthető hozzáállás, ha egy alkotó inkább el akar távolodni a nyomasztó

szerző: Pauló-Varga Ákos Interjú Nagy Borbálával,

valóságtól és egy szebb világba menekül a filmkészítés által. Én most egyelőre inkább beleál lok ilyen kérdésekbe, ameddig bírom, provokatív szándékkal is akár.

Szerinted ez az igény akkor is kialakult volna benned, ha Magyarországon maradsz?

Könnyen lehet, hogy nem. Egyfelől elképzelhető, hogy inkább frusztrált volna, ami történik, más részt az is megeshet, hogy belülről nehezeb ben észleltem volna bizonyos jelenségeket és nem tudtam volna filmes eszközökkel reflektálni rájuk.

Kárpáti Gyuri és Reisz

Gábor is állami támogatás nélkül dolgoznak épp az új nagyjátékfilmjeiken. Elképzelhetőnek tartom, hogy most egy ilyen korszak elé nézünk és egyre több költségvetés nélküli film készülhet itthon is.

A Minden rendben-t és a Pannónia dicséretét összeköti ez a társadalomkritikus alapállás, amely az előbbiben líraibb köntösben, utóbbiban pedig a szatíra eszközeivel jelenik meg. Szervesen kapcsolódik egymáshoz a két film?

Soktényezős a képlet. Amikor az ELTE-re jártam filmszakra, Pálos György kurzusa keretében ké szítettünk rövidfilmeket, gyakorlatilag amatőr körülmények között. Mind a négy ott elkészült kisfilmem a szatirikus-humoros vonalat kép viselte, és alapvetően egész jól működtek, bár ezeket azért inkább a lelkesedés tartotta össze, mint a profizmus. Mindenesetre örültem, hogy a szaktársaimnál betalált a humoruk. A DFFB-n készített első vizsgafilmem is szatirikus hang vételű volt, de akkor már elkezdték mondogatni a tanáraim, hogy vicces filmet csinálni milyen nehéz, és hogy legyek ezzel óvatos. Bár eleve jel lemző a világlátásomra a humor, azért az akadé mián is próbálkoztam más műfajú filmekkel a lí raibb drámától kezdve a thrillerig. Ekkor már azt hittem, hogy lezártam a “vicces filmes” szakaszt, de a más stílusú próbálkozásaimat nem igazán éreztem magaménak. Nem szégyelltem őket, de nem tudtam velük igazán azonosulni. Hiányzott az ironikus hang, és emiatt nehezebben is tud tam képviselni ezeket. Így a Pannónia dicséreté vel visszataláltam a szatírához.

Szintén közös a két filmben, hogy mindkettő főhőse, Márti és Alpár is kiábrándult figurák, akik mintha nem éreznék teljesen jól magukat a saját hazájukban. Mennyit tettél bele saját magadból ezekbe a karakterekbe, honnan ered az ő fásultságuk?

A kívülállóság elég sok karakteremnél visszakö szön. A világ eredete című nagyjátékfilmtervem figurái is outsiderek, és ez jellemző Mártira és Alpárra is. Talán mindez rokonítható a saját én képemmel. Próbálok hiteles lenni, akkor is, ha a főhős alapvetően távol áll tőlem, mint Alpár, a Minden rendben határvadásza. Ő egy számára is meretlen helyre érkezik, aminek meg kell ismer nie a szabályait és ahová be kell illeszkednie. Ezt az érzést én is jól ismerem, így ebből dolgoztam. Próbálom mindig megtalálni a karakterek sze mélyiségében azt az elemet, amivel én is tudok azonosulni. Ez valószínűleg abból is fakad, hogy empatikusan állok hozzá ezekhez a hősökhöz, nem akarom felülről nézni őket, ebben pedig so kat segít, ha megtalálom a közös vonásokat köz tük és köztem.

Mit gondolsz, ma Németországban elkészülhet állami támogatással egy az ottani viszonyokat kritizáló film?

Úgy gondolom, hogy igen, ott inkább más prob lémák vannak. Sok bevándorló hátterű fiatal jön Németországba, és például a DFFB-n is többen tanultunk úgy állami támogatással, hogy nem né met származásúak vagyunk. Szóval sok külföldit megtanítanak erre a mesterségre, de aztán ami kor pályázunk, azt a visszajelzést kapjuk, hogy a beadott terv nem elég német, keveset beszél nek benne németül, stb. Ambivalensnek érzem ezt a hozzáállást: az oktatás abszolút nyitott és befogadó, de aztán a rendszer elveszti eze ket az embereket, akik általában a saját nyelvü kön, akár a saját országukban szeretnének filmet forgatni. És ez már az Inkubátor-program ottani megfelelőjének tekinthető, alacsony költségve tésű filmeket támogató pályázatra is jellemző. Lehetnének egy fokkal nyitottabbak, ha már azt megengedik, hogy külföldiként az állam pénzén tanulhassunk. Ráadásul szerintem minél diver zebb perspektívák vannak képviselve a mozivász non, annál színesebb egy ország filmművészete.

Furcsa, mert eközben az akadémián mintha pont az ellenkező irányba terelnének: készíts filmet a saját hazádban, válassz ottani témát és dolgozd fel kritikus szemlélettel.

Ameddig az iskola apparátusával dolgozol, addig más a helyzet. De ezeket én is csak mostanában puhatolom ki a német rendszerben. Azt viszont már tapasztaltam, hogy néha az a kritika tárgya, hogy nem vagyok elég német, aztán meg az, hogy

nem vagyok elég kritikus a magyarokkal. Az új filmtervemre is érkezett már olyan visszajelzés, hogy nem egészen olyan a hangvétele, mint ami re a döntnökök számítanak. Könnyű belecsúszni egy skatulyába, akár még az első nagyjátékfil med előtt is.

A DFFB sok külföldit megtanít erre a mesterségre, de aztán amikor pályázunk, azt a visszajelzést kapjuk, hogy a beadott terv nem elég német, keveset beszélnek benne németül.

Német operatőrrel és producerrel, német közegben dolgozol fel magyar témákat magyar alko tóként. Mit gondolsz, jó hatással van a kreatív energiákra és egy filmre a készítők kulturális sokszínűsége?

Ez mindig nagyon izgalmas felállás, de sok fél reértés is adódhat, amik a kulturális különbsé

gekből fakadnak. Amikor a Pannónia dicséretén dolgoztunk, sokat beszélgettünk Moritz Friese operatőrrel az alaphelyzetről, azaz hogy a ma gyar miniszterelnök egy iskolába látogat. Moritz folyamatosan kereste az okot, miért jön oda a kormányfő, kitüntetést kap az iskola vagy mi történik? Aztán rá kellett jönnöm, hogy ő ezt azért nem érti, mert Németországban ilyesmi, azaz hogy bármiféle ok nélkül megjelenik egy politikai küldöttség egy iskolában, nem történ het meg. Nálunk viszont ez egy ideje már zajlik, politikusok turnéznak oktatási intézményekben és pózolnak gyerekekkel… Nagyon érdekes ta pasztalat, amikor úgy szembesülsz egy helyzet abszurditásával, hogy elmagyarázol egy jelensé get, ami számodra evidens, de egy más kultúrkörből érkező ember számára elképzelhetetlen. A Pannónia dicsérete producere, Margarita Ami neva pedig orosz, így ő például könnyen tudott azonosulni ezzel az alaphelyzettel. Mindig na gyon izgalmas, amikor Magyarországot alig is merő emberek reagálnak bizonyos jelenségekre, mert ezeket én nem biztos, hogy látom. Persze ez fordítva is igaz, én is másképp látom Német országot, mint ahogyan ők.

Egy korábbi interjúban említed, hogy Berlinben nagyon fontos a női egyenjogúság és ez az akadémia döntéseiben is tükröződik. Hogy érzed, Magyarországon nehezebb női rendezőként ér vényesülni?

Egy aktuális példa jut eszembe: ha csak az ará nyokat nézzük, az Inkubátor programban idén a tíz projektből kettőnél van női rendező. A Friss Hús idei versenyprogramjában arányosan ugyan több női alkotó van, de azért a férfiak ott is fe lülreprezentáltak. Jó kérdés, hogy ez honnan ered. Könnyen lehet, hogy a nők egyszerűen nem mernek rendezőnek jelentkezni. Én például húsz éve nem mertem, azt gondoltam, hogy ez egy túlságosan maszkulin foglalkozás.

A számszerűségen túlmenően érzel bármilyen hátrányos megkülönböztetést?

Talán sokkal több kétkedés fogad egy női al kotót, de azért ez a személyiségtől is függ, szóval könnyen lehet, hogy kevésbé karakán férfi rendezők is találkoznak ezzel. Nem ki mondottan a filmszakmán belül történt, de amikor a Pannónia dicséretéhez kerestünk hely színeket, a német operatőrrel jártam iskoláról

iskolára, és sokszor előfordult, hogy neki bemu tatkoztak, nekem nem. Aztán elkezdtek hozzá beszélni, és mivel nem beszél magyarul, akkor volt lehetőség tisztázni, hogy én vagyok a ren dező. Ez egyszerre vicces és szomorú, de nem állítom, hogy országspecifikus, szóval Németor szágban is simán előállhat egy ilyen helyzet.

A Nincs itt

Ettől függetlenül is különös élmény lehetett ta nári végzettséggel a hátad mögött kvázi viszszatérni a magyar oktatásba. Mennyiben mások a mostani középiskolások, mint a néhány évvel ezelőttiek?

Világos céljaik és ambícióik vannak, igaz, ezek azért gyakran változnak is. De céltudatosak és határozottak, ez pedig nekem nagyon szimpa

tikus. Mi az ő korukban inkább kallódtunk. Fel tűnt az a látványos különbség is, ami a “hagyo mányos” iskolások és az alternatív oktatásban résztvevők között húzódik. Utóbbiak sokkal job ban tudtak csapatban dolgozni, önállóbbak, más reflexek alakulnak ki bennük a kötött klasszikus modellben tanulókkal szemben.

Tehát pedagógusként is helyt kellett állnod a Pannónia dicséreténél, nemcsak filmkészítőként.

Igen, elég intenzív időszak volt, de nagyon élveztem. Amikor huszonhárom évesen végeztem tanárként, el sem tudtam képzelni, hogy én egy gimnáziumban tanítsak, nem éreztem úgy, hogy készen állok erre a feladatra. Tíz évvel később, amikor a Pannónia dicséretéhez castingoltam, akkor már úgy éreztem, helyt tudnék állni tanár ként. Idősebb lettem, jobban ráláttam a diákokra és nagyon inspirált az őszinteségük. Utóbbi pe dig együtt jár azzal, hogy ezek a fiatalok sérülé kenyek, vigyázni kell rájuk, ami nagy felelősség. Sokszor úgy éreztem, hogy alulkvalifikált vagyok ehhez a feladathoz. Előfordult, hogy előtörtek belőlük családi traumák vagy sérelmek. Ez vala hol jól esett, mert azt jelentette, hogy kialakult egy bizalmi háló. Viszont azt is éreztem ilyenkor, hogy nagyon kell vigyáznom rájuk.

Összességében a tanárok hozzáállásán is látszott, hogy a DFFB arról szól, hogy forgass és hibázz minél többet, mert abból lehet igazán sokat tanulni.

Jelenleg két nagyjátékfilmterven is dolgozol. A világ eredete az Inkubátor-program döntősei között van, de a Nincs itt semmi látnivaló fejlesztése is zajlik. Hogy állnak most ezek a projektek?

A Nincs itt semmi látnivaló végül nem került be az Inkubátor program végső ötje közé tavaly, de aztán a tervet meghívták pár fejlesztési fórumra, így volt lehetőségem Tel Avivban két, Párizsban pedig négy hónapot dolgozni rajta. Párizsban, a Cinéfondation rezidens-program keretében elkészült a második draft, de közben kiderült, hogy A világ eredete bent van az Inkubátor idei döntősei között, így egy idő után váltanom kel lett a két projekt között. A Nincs itt semmi lát nivalót Cannes-ban fogom pitchelni, A világ ere detét pedig május végén Budapesten.

Berlinben tanított többek között Apichatpong Weerasethakul, Claire Denis és Lucrecia Martel is. Hogyan dolgoztatok velük?

A DFFB-n sok vendégelőadó fordul meg. Claire Denis például két hétre jött, tartott előadásokat, de vele leginkább rövid etűdöket forgattunk és azokat vágtuk, aztán elemeztük együtt. Mániája az optika-kérdés, mindig hangsúlyozta, hogy egy filmet egy objektívvel kell leforgatni. Lucrecia Martel klasszikus előadásokat tartott, Weera sethakul pedig egy mesterkurzust, aztán sorso lás alapján kerültek is hozzá projektek. Egyébként ő volt az első, aki látta a Pannónia dicsérete nyers vágatát.

Könnyen lehet, hogy a nők egyszerűen nem mernek rendezőnek jelentkezni. Én például húsz éve nem mertem, azt gondoltam, hogy ez egy túlságosan maszkulin foglalkozás.

Hát nem nagyon értette. Érezte, hogy van benne valami politikai ügy, de igazából semmit sem tu dott a magyar viszonyokról, így nehéz volt neki értelmeznie, mi történik a filmben. Összessé gében a tanárok hozzáállásán is látszott, hogy a DFFB arról szól, hogy forgass és hibázz minél többet, mert abból lehet igazán sokat tanulni.

Tetszett neki?

semmi látnivalót Cannes-ban fogom pitchelni, A világ eredetét pedig május végén Budapesten.

Magyar diplomafilm Cannes-ban

A La Cinef programjában bemutatkozó Hajszálrepedés a Friss Hús versenyprogramjában is szerepel

szerző: Pauló-Varga Ákos

Mundruczó Kornél, Corneliu Porumboiu vagy a friss Oscar-díjas Sian Heder. Sok, mára nagyjátékfilmje ikkel is sikert sikerre halmozó rendezőnek indult a karrierje a Cannes-i Filmfesztivál diplomafilme ket felvonultató Cinéfondation nevű szekciójából, ahol az elmúlt négy évben folyamatos a magyar je lenlét. Idén Szelestey Bianka Hajszálrepedés című ELTE-s diplomamunkája mutatkozhat be a filmis kolák vizsgamunkáit felvonultató szekcióban.

tett fontos lépést a későbbi sikeres Cannes-i sze replései felé azzal, hogy Kis Apokrif No.2 című rövidfilmje bekerült a diplomafilmes program ba. 2006-ban Kocsis Ágnes harmadik díjat nyert A Vírussal, 2010-ben pedig Szimler Bálint közér zetfilmje, az Itt vagyok erősítette a magyar jelenlé tet a szekcióban.

Az 1998-ban a Cannes-i Filmfesztivál hivatalos szekciójaként indított Cinéfondation (2022-től LA CINEF) diplomafilmeket vonultat fel, szám szerint évente 15-20-at, a világ minden tájáról. Ez azt je lenti, hogy nagyjából 2000 filmes oktatási intéz mény nevezései közül áll össze az a szűk húsz szereplős mezőny, melynek tagjai bemutathatják szakmai ugródeszkának szánt alkotásaikat az A-kategóriás fesztivál közönsége előtt. Cannes hí res arról, hogy megbecsüli és igyekszik megtartani azokat a rendezőket, akik egyszer már bekerültek a programba, így aztán az itt bemutatkozó alko tók a későbbiekben lényegesen jobb pozícióból indulhatnak, amikor legújabb alkotásukat nevezik a francia riviérán rendezett fesztiválra.

A magyar jelenlét hagyományosan erős a Cinéfon dation szekcióban. 2004-ben Mundruczó Kornél

A 2010-es években aztán öt alkalommal is meghí vást kaptak hazai diplomafilmek. Az épp második egész estését készítő Kárpáti György Mór 2014-ben Provincia című művével versenyzett, 2016-ban pedig a nemzetközi fesztiválokon rendre jól teljesítő ma gyar animáció is felbukkant a Cinéfondation-ben: Andrasev Nadja A nyalintás nesze című filmje a har madik díjat nyerte el. 2017-ben Szentpéteri Áron utazhatott a Croisette-re a Láthatatlanullal, 2019 óta pedig minden évben van magyar versenyző a válogatásban. Abban az évben Moldovai Katalin Ahogy eddig című drámája fémjelezte a hazai moz gókép-oktatás sikerét, a járvány miatt 2020 őszén csökkentett módban megtartott fesztiválon Belez nai Márk Agapéja indult, tavaly pedig az épp első nagyjátékfilmjén dolgozó Rudolf Olivér mutatkozott be Fonica M-120 című diplomamunkájával.

Az idén LA CINEF-re átkeresztelt szekcióban 16 rövidfilm versenyez, köztük Szelestey Bianka Hajszálrepedés című párkapcsolati drámája. A Kur ta Niké és Váradi Gergely főszereplésével készült huszonegy perces alkotás egy családi vacsorán játszódik. Áron és Lenke épp az előbbi szüleinek érkezése előtt szakítanak és mindkettőjükből elő törnek a korábban elfojtott sérelmek. A Hajszál repedés egy toxikus párkapcsolat lélektanába en ged bepillantást, a főszereplők rezdüléseit pedig a 4:3-as képarányú snittek és a Füzesi Tamás ope ratőr által megkomponált érzékletes közelik erősí tik. Szelestey Bianka filmje közvetlenül a Cannes-i szereplést követően a Friss Hús versenyprogram jában mutatkozik be a magyar közönség előtt.

BOLDOG SZÜLINAPOT, FRISS HÚS!

A Friss Hús Budapest Nemzetközi Rövidfilmfesztivált immár tizedik (10.!! X.!!!) alkalommal rendezzük meg. Úgy érezzük magunkat, mint a párás szemű szülő az elsős általános iskolai évnyitón. Hogy jutottunk idáig? Pelenka, bébiétel, hordozó, babakocsi, kismotor, bicikli – és nemsokára jogosítvány.

Az I. Friss Hús (2013)

A Friss Hús ugyan még messze van a nagykorúságtól, de szerencsére könnyen, igazi szerelemgyerekként szü letett, és rögtön nagy önállóságról tett tanúbizonyságot. 2013-ban, a születésekor még nem hívtuk nemzetközi fil mfesztiválnak, sőt talán filmfesztiválnak sem, csak Friss Hús-nak, ahol egyszerűen bemutattuk a legjobb magyar rövidfilmeket. Azóta is örök hála Nagypál Orsinak, Lakos Nó rának és Schwecht je Mihálynak, hogy megkerestek minket az akkor éppen szü netelő Filmszemle pótlásának ötletével. Díjakat is osztot tunk már: a Lágy eső (Nagy Dénes) nyer te a közönségdíjat, az Újratervezés (Tóth Barnabás) pedig a kü löndíjat. Mindkét filmnek sikerekben gazdag utóélete lett, jó helyre mentek az elismerések. Tehát amint megszüle tett, rögtön megmutatkozott a Friss Hús két legfontosabb tulajdonsága: maga köré tudta gyűjteni a legjobb filmeket és a legjobb filmes ba rátokat.

A III. Friss Hús (2015)

2015 olyan volt, mint ha a Friss Hús iskolá ba ment volna. Először jelentek meg a szak mai programok a kíná latban, amelyek nem is maradtak hatás nélkül: az egyik be szélgetésben elhangzó érvek alapján a Média Mecenatúra Program kisfilmes támogatásának a keretösszegét megduplázták, a Filmalap pedig a Friss Hús-on beszélt először az Inkubátor Program beindításáról. Ez volt az első Friss Hús a fiatalon elhunyt producer, Lovas Nándor nélkül, egyben az első, amikor az emlékének szentelt pitchfóru mot megtartottuk. A legjobb magyar élőszereplős film a Kamaszkor vége (Szilágyi Fanni) lett, a leg jobb magyar animáció díját pedig a Limbo-Limbo Travel (Kreif Zsuzsanna és Zétényi Borcsa) kapta.

(2016)

A II. Friss Hús (2014)

Az első lépéseket egyre gyorsuló tem póban követték a to vábbiak. A Friss Hús sikerének egyik titka, hogy minden évben nőtt, fejlődött – egészséges mértékben. A má sodik évben már Friss Hús Budapest Nemzetközi Rövidfilmfesztiválnak hívtuk. Nem véletlenül, mert ekkor már a legjobb külföldi filmeket is bemutattuk, rendes zsű rink lett, akik igazi díjakat osztottak ki. Ráadásul négynapos lett fesztivál, őskövületi technikával, rissz-rossz laptopok kal dolgoztunk, és imádkoztunk, hogy rendben lemenje nek a filmek. Lementek. A fődíjas pedig a Symphony no. 42, Bucsi Réka animációja lett – ekkor még nem adtunk külön animációs és élőszereplős díjat.

Minden év kiemelten fontos volt a Friss Hús történeté ben, de talán a 2016-os különösen az. Ekkor bukkantunk rá Deák Kristóf Mindenki című filmjére, amit addig Magyar országon sehol nem mutat tak be. Beválogattuk, bemu tattuk, a többi pedig túlzás nélkül történelem, ugyanis a film sikersorozata meg sem állt az Oscar-díjig. A Friss Hús mezőny erejét mutatja, hogy nálunk “csak” egy különdí jig jutott, a fődíjat Ferenczik Áron Szabó úr című filmje nyerte, míg Bucsi Réka lett a Friss Hús első duplázója, aki a LOVE című animációjával már a második Friss Hús-dí jat söpörte be.

Az V. Friss Hús (2017)

A Friss Hús ekkor már ötnapos rendezvény volt, és kezd te kipukkasztani a filmes buborékot, magyarán már nem

ismertünk arcról minden nézőt, és a legváltozatosabb he lyeken tűntek fel a fesztivált reklámozó táskák (például egy budai postahivatalban). A szakmai programok is egyre nagyobb visszhanggal zajlottak, Aranyélet case study, pa rázs viták a filmkritikusok és rendezők között, és a leg nagyobb Friss Hús buli, amit azóta is minden évben pró bálunk reprodukálni. A legjobb magyar rö vidfilm egy sci-fi, Freund Ádám Földi ek című filmje lett, míg az animációk között Tóth Luca Superbiája győze delmeskedett.

A VI. Friss Hús (2018)

Válaszd a rövidet! – ez volt az éves Friss Hús-szlogen; választási években az áprilisi Friss Hús-oknak mindig sajátos hangulatuk van. Az egy re növekvő nézőszámok miatt már egy filmes párt ötle te is felmerült bennünk, de ez a tréfa szerencsére soha nem vált valósággá. Nem úgy, mint két roppant tehet séges alkotó pályája, akik a 2018-as Friss Hús díja zottjai voltak: Kis Hajni a Last Call című filmjé vel nyerte el a legjobb magyar élőszereplős díjat, míg Hegyi Olivér Take Me Please című animációja nyert. Azó ta mindketten nagy si kereket aratnak: Hajni 2021-ben mutatta be a Külön falka című in kubátoros nagyjátékfilm jét, Olivér pedig az animációs rendezői karrierje mellett Holi néven zenei karrierbe is kezdett.

nak először van va lós esélye arra, hogy nemzetközileg is releváns esemény nyé fejlődjön. 2020 március 23-án kez dődött volna a fesztivál, és aligha kell bárkit is különö sebben emlékez tetnünk arra, hogy ez végül nem így történt. Az egyetlen szerencsénk az volt, hogy a koronavírus-járvány miatt lezárás nem vágta ketté a fesztivált, így maradt pár hetünk a kár mentésre, azaz gyakorlatilag hibernáltuk a kész prog ramot, és izgatottan vártuk, mikor mutathatjuk be. Vé gül ősszel, még az őszi járványhullám előtt rendeztük meg a VIII. Friss Húst, az első maszkos fesztiválunkat, ahol természetesen kevesebben voltak, mint a koráb bi évek eseményein, mégis roppant büszkék voltunk rá, hogy a nehéz helyzet ellenére be tudtuk mutatni a legjobb magyar és külföldi filmeket. A legjobb animáció Andrasev Nadja Szimbiózis című filmje lett, az élőszereplős szekci óban pedig Kölcsey Levente Szünet-je nyert.

A IX. Friss Hús (2021)

Sokkal óvatosabban vág tunk neki a 2021-es évnek, mint a 2020-asnak. Annál szerencsésebbek voltunk, mert éppen a lezárások utáni időszakra, május végére ter veztük a fesztivált, ami így összeforrt a felszabadulás érzetével, és mindenki kicsit félve, de annál lelkesebben vetette bele magát a mozizásba.

A VII. Friss Hús (2019)

A hetedik te magad légy! – és valóban, a Friss Hús ön állósodásának fontos mérföldköve a 2019-es év. Először fordult elő, hogy legyenek munkatársaink, akik egész év ben a Friss Hús-on dolgoznak. Először fordult elő, hogy a filmfesztivál mellett egy másik eseményt is útjára in dítottunk, ez volt a Budapest Debut Film Forum, amely a régió legjobb elsőfilmes terveit gyűjtötte össze. A leg jobb élőszereplős film Molvay Norbert Jövő szerdán című alkotása lett, míg Tóth Luca a második Friss Hús animációs filmdíját nyerte a Lidérc úrral.

A VIII. Friss Hús (2020)

Nagy várakozásokkal men tünk neki a 2020-as évnek. Úgy láttuk, a Friss Hús-

Különösen, hogy szabadtéri vetítéseink is voltak a Város háza udvaron, amelyek nagy sikerrel futottak a szélesebb nézőközönség köreiben is. Tavaszi babából nyári gyerekké vált a Friss Hús, és nagy öröm és megkönnyebbülés, hogy a járvány nehéz éveiből megerősödve került ki. Nagy Bor bála Pannónia dicsérete című filmje nyerte az élőszerep lős filmek szekcióját, míg a Reduction, Szakály Réka Anna munkája az animációs filmek közül bizonyult a legjobbnak.

A X. Friss Hús (2022)

Itt tartunk most. Hasonló ambíciókkal vágunk bele, mint a 2020-as fesztiválba: sok-sok nemzetközi vendéggel, osztrák fókusszal, Berlin-Brüsszel-Budapest testvérvárosi vetítéssel. És persze a magazinunkkal, amit hagyomány teremtő céllal hoztunk létre. Egyre több minden van a há zunk táján (Friss Kakas Animációs Filmnapok, Budapest Debut Film Forum), és már is biztos, hogy rekordszá mú filmet mutatunk be az idei fesztiválon (115 alko tást), és soha ennyi külföldi vendég nem érkezett még a Friss Húsra, mint idén. Reméljük, minél többen látjátok a X. Friss Hús Budapest Nemzetközi Rövidfilmfeszti válon a jövő klasszikusait.

A IV. Friss Hús

FELHŐK FELETT

ABOVE THE CLOUDS

RENDEZŐ:

HÁRSHEGYI VIVIEN

JÁTÉKIDŐ: 14 PERC

Egy lány újra szerelmes lesz, ami rettegéssel tölti el. Elmenekül a helyzet elől, miközben örvényként ragadják magukkal régi emlékei. Képzeletében újraéli az első szerelem keserveit és válaszúthoz érkezikképes lesz-e újra bízni az ismeretlenben?

GYERE

COME ON

RENDEZŐ:

LENGYEL BALÁZS

JÁTÉKIDŐ: 17 PERC

Réka, a fiatal állatorvos meglátogatja bátyját a farmján. Áronnak szüksége van a lány segítségére az egyik ló elaltatásához, de ha a lány segít neki, az életük már soha többé nem lesz a régi.

KAKUKKFIÓKA

ANOTHER NEST

RENDEZŐ:

BELEZNAI MÁRK

JÁTÉKIDŐ: 17 PERC

A 24 éves Ádám háborítatlanul éli egy kisstílű, megélhetési fűdíler életét néhai nagyanyja panellakásában. Egészen addig, amíg becsönget 14 éves féltestvére, Bence, mondván, hogy meghúzná magát nála egy darabig.

KLÍMA

CLIMATE

RENDEZŐ:

SZABÓ MÁRTON ISTVÁN

JÁTÉKIDŐ: 18 PERC

Anna és Bálint egy vakrandin vesznek részt egy erre szakosodott laborban, valamikor a jövőben. A két fiatalnak rá kell jönnie, hogy a párválasztást még Sári, a szakértő mesterséges intelligencia sem könnyítheti meg számukra.

CABELS

RENDEZŐ:

FARKAS MARCELL

JÁTÉKIDŐ: 16 PERC

Peti egy átlagos kertvárosi sci-fi rajongó fiúcska. Egy napon egy meteorit-kőzet töri be az ablakát, amiről kiderül, hogy valójában egy környékbeli lány műve. Petinek szimpatikus lesz az erős küldetéstudatú lány, ezért vele tart az éjszakában, hogy együtt dobálják a köveket és beszélgessenek a világ megváltásáról.

AMOK

RENDEZŐ:

TURAI BALÁZS

JÁTÉKIDŐ: 14 PERC

Miután egy rejtélyes balesetben Clyde egyszerre veszíti el barátnőjét, megnyerő küllemét és kiegyensúlyozott lelkivilágát, kénytelen szembesülni a legbelső Törpéjével.

ÉSZAKI PART

NORTHERN SHORE

RENDEZŐ: TÖRÖK MARCELL JÁTÉKIDŐ: 8 PERC

Aluljáró, éjszaka. Michal sört iszik, egyedül. Alfréd is nagyon szeretne sört inni, de neki nincs söre, csak egy festménye. Képzeljük el, hogy Michal és Alfréd a két utolsó ember a Földön.

HAJSZÁLREPEDÉS

CRAZE

RENDEZŐ: SZELESTEY BIANKA JÁTÉKIDŐ: 21 PERC

Lenkének szembe kell néznie a ténnyel, hogy kár tovább kapaszkodnia haldokló kapcsolatába, miután párja 8 év után, épp egy családi vacsora előtt böki ki: szakít vele.

RENDEZŐ:

KIZLINGER LILLA, BABINCHAK ATANÁZ

JÁTÉKIDŐ: 24 PERC

A film két ember definiálatlan kapcsolatát követi, akik megpróbálják elmagyarázni a gondolataikat, miközben palacsintát sütnek, vagy sétálnak a Dunánál megrekedve az ürességben.

PERFECT MATCH

RENDEZŐ:

BUDAVÁRI BALÁZS

JÁTÉKIDŐ: 14 PERC

2030, Budapest. Egy üres moziban két idegennek egymás mellé szól a jegye. Beszélgetni kezdenek. A lány vonzza a fiút, a fiú vonzza a lányt. Hamar kiderül, hogy nem véletlen a találkozásuk.

VACSORA SUPPER

RENDEZŐ: BERÉNYI ANDOR JÁTÉKIDŐ: 11 PERC

Andrea hívást kap a TEGYESZ-től: hosszú évek várakozása után kiválasztották őket férjével együtt egy gyermek örökbefogadására. Minél hamarabb vissza kell jelezniük, amennyiben vállalják a gyereket. Amikor hazaér, hogy elmondja a nagy hírt, a férjét a fürdőszobában találja meg.

EGYEDÜL A PARADICSOMBAN ALONE IN PARADISE

RENDEZŐ:

NOVÁK PÉTER SÁMUEL

JÁTÉKIDŐ: 31 PERC

Nem lehet a félelmeink mentén élni, hiszen legnagyobb ellenségünk önmagunk lesz, melytől csak egy trauma hatására leszünk képesek megszabadulni. Érzéseinkkel és belső gondjaninkkal önmagunknak kell foglalkozni, szorongásunkat egy idő után nem fojthatjuk vissza, szembe kell nézni velük.

HOGY NE GYŐZZÜNK

WINNERS

RENDEZŐ: FÜZES DÁNIEL

JÁTÉKIDŐ: 16 PERC

Ádám, és legjobb barátja, Bálint, végzős gimnazisták Budapest erőszakos külvárosában. Amikor egy barátjukat véresre verik egy szórakozóhelyen, a két fiú bosszúhadjáratra indul, Ádám pedig kénytelen szembesülni azzal, hogy mit jelent az igazi férfiasság.

MIÉRT HORGASZTOD

LE A FEJED?

WHY IS YOUR FACE DOWNCAST?

RENDEZŐ:

BETHLENFALVY PÉTER

JÁTÉKIDŐ: 15 PERC

A végletesen elveszett Tamás irigykedni kezd testvérére, Ábelre, aki elhunyt nővérük temetésén megkapja azt a törődést és figyelmet, amelyre Tamás mindig is vágyott. Most is kirekesztve érzi magát a gyász által létrehozott közösségből, ami szélsőséges tettekre sarkallja. A kisfilm a bibliai Káin és Ábel történetének átirata.

TAKARÁS

BACKSTAGE

RENDEZŐ:

PAPP MÁTÉ

JÁTÉKIDŐ: 12 PERC

Egy színházi társulat csöndes kellékese fejből fújja a darabok szövegét, de nincs lehetősége, hogy maga is a reflektorfénybe álljon. Egy váratlan baleset mindent megváltoztat.

VACSORA

SUPPER

RENDEZŐ:

BÁRÁNY DÁNIEL

JÁTÉKIDŐ: 15 PERC

A Vacsora dinamikus, bravúros tértorzításokkal és morfokkal operáló rajzanimáció, mely groteszk humorral mutat be egy sokak által ismert szituációt: a (meghittnek szánt) családi étkezést. A filmben a szereplők közötti konfliktusok testet öltenek, és mármár maguk alá temetnek mindenkit, de végül közös összefogással mindenki megmenekül.

RENDEZŐ: VERMES DORKA

JÁTÉKIDŐ: 16 PERC

Az intellektusba menekülő, középkorú Edina élete első intim gyantázásán kénytelen közvetlen kapcsolatba kerülni a testével. A kezelés olyan fájdalmaknak nyit csatornát, amikről korábban nem vett tudomást.

AZ ELVESZÍTHETŐ DOLGOK SZERETETE

RENDEZŐ:

LADÁNYI JANCSÓ JAKOB

JÁTÉKIDŐ: 20 PERC

Adél egy Z generációs tinédzser, aki saját identitását keresve feszegeti határait. Barátja, Marci egy tipikus óriáscsecsemő, aki még inkább önpusztító viselkedésbe hajszolja a lányt. Mindketten az intimitást keresik, miközben képtelenek kifejezni a szeretetet.

THE LOVE OF THINGS ONE CAN LOSE INTERMISSION

RENDEZŐ:

BUCSI RÉKA

JÁTÉKIDŐ: 5 PERC

Egy vizuális vers a mozdulatlan mozgásról, élő vonalakról, a rajzolásról és a repetitív alkotói folyamatról. Két rövidfilm között az ‘Intermission’ a régi mozizási hagyományt megidézve, egy rövid animált pihenőt hív be újra a moziba.

KÖSZÖNÖM, HOGY MARADTÁL

THANK YOU FOR STAYING

RENDEZŐ:

GYIMESI DOMONKOS

JÁTÉKIDŐ: 21 PERC

Ábel útnak indul, hogy először találkozzon személyesen is a barátnőjével, akivel online jöttek össze. Időközben azonban felvesz egy stoppos lányt...

RENDEZŐ:

GYIMESI DOMONKOS

JÁTÉKIDŐ: 13 PERC

A 60 éves Márti a demencia korai tüneteit mutatja, ezt viszont nem ismeri be önmagának. Annak ellenére, hogy tudatában van ennek, elvállalja, hogy egy napig vigyázzon az unokájára.

PROMENÁD PROMENADE

RENDEZŐ:

BOROSS MARTIN

JÁTÉKIDŐ: 15 PERC

Egy „városi természetfotós” kamerával járja a várost, és ellesett pillanatokat rögzít. Hétköznapi emberek sorsát kutatja, azonban elkezdi továbbkölteni a valóságot, és végül az ő emlékeiben és képzeletében indulunk el egy utazásra.

A KUTYÁK NEM ESZNEK FÜVET

DOGS DO NOT EAT GRASS

RENDEZŐ:

BAGOSSY JÚLIA

JÁTÉKIDŐ: 14 PERC

Anna egy olyan világban él, ahol néhány híres nő leszbikus, ahol Isten mindig meghallgat, ahol a méhcsípést gyógyítja a sör és a szerelem elkerülhetetlen.

ÁRTATLAN SZEMMEL

WITH INNOCENT EYES

RENDEZŐ:

OLASZ RENÁTÓ JÁTÉKIDŐ: 29 PERC

Két párkapcsolati dráma fut egymással párhuzamosan, egy dolog köti össze őket: a gyerekkérdés. Talán több is, ami közös: rettegés az elköteleződéstől, a felelősségvállalástól, a magánytól, egymástól és önmaguktól. Ami közös, az zilál szét. Hogy képtelenek együtt élni, hogy képtelenek őszintének lenni.

LESEN HIGH-STAND

RENDEZŐ: KARÁCSONY PÉTER JÁTÉKIDŐ: 16 PERC

Bogyó

NEM MENTEM EL APÁM TEMETÉSÉRE

RENDEZŐ:

KUNGL ZSIGMOND

JÁTÉKIDŐ: 20 PERC

NYUGVÓ KÖD

RESTING FOG

RENDEZŐ:

FÁBIÁN NIKOLETT

JÁTÉKIDŐ: 5 PERC

Kísérleti jellegű animációs film, mely egy fiktív félreeső szanatóriumban játszódik a lenyugvó nap utolsó pillanataiban. A film asszociatív képek sorozatán keresztül mutatja be egy emlék újraélésének és annak felbomlásának folyamatát, a rajzi animációs eszközök és digitális effektusok segítségével.

A KISEBBIK ROSSZ

LESSER OF TWO EVILS

RENDEZŐ: HORESNYI MÁTÉ JÁTÉKIDŐ: 10 PERC

Három szálon futó történet, amely bemutatja a kelet-európai emberi kapcsolatokat. Hazai Attila novellái alapján.

EGY CSAPAT VAGYUNK

THE UPLANDS

RENDEZŐ: KERÉKGYÁRTÓ YVONNE

JÁTÉKIDŐ: 17 PERC

A film egy kamaszokból álló színjátszó csoportot követ Magyarország keleti határán. Közösségüket próbára teszi egy tehetségkutató, ahová egy saját álmaikról szóló színdarabbal jelentkeznek.

KÓCOS BT.

SCRUFFY CO.

RENDEZŐ: KOCSÁNYI ANDRÁS JÁTÉKIDŐ: 30 PERC

Szilágyi, a harminc év körüli férfi az apja halála után ismét szembenéz Kócossal, a fodrásszal, akitől gyerekkora óta retteg. Egy groteszk hajvágás krónikája.

ORRVÉRZÉSIG

NEMZETKÖZI VERSENYFILMEK

I. | A CSALÁD KICSI KINCSEI

ABBÓL FŐZÜNK, AMI OTTHON VAN. A FILMESEK IS GYAKRAN GAZDAG MUNÍCIÓVAL HAGYJÁK EL A SZÜLŐI HÁZAT, A FILMTÖRTÉNET MEGANNYI KLASSZIKUSA A BIZONYÍTÉK ERRE. NEM CSODA, HOGY A FRISS HÚSRA NEVEZETT NEMZETKÖZI FILMEK KÖZÖTT IS JÓNÉHÁNY AKADT, AMELY CSALÁDI BERKEKBEN JÁTSZÓDOTT. VÁLOGATÁSUNKBAN KANADAI FANYŰVŐK KÖZÉ, EGY FRANCIAORSZÁGBELI ROMATELEPRE, VALAMINT IRÁNI HÁZTARTÁSOKBA JUTUNK.

LISTEN! MAJD HOLNAP

RENDEZŐ: BERECZ MÁRTON JÁTÉKIDŐ: 9 PERC

Egy fiatal feltaláló régóta nehezen találja helyét a párkapcsolatában. Barátnőjével mintha teljesen elbeszélnének egymás mellett. Egyik este hirtelen eszébe jut a tökéletesnek tűnő megoldás.

RENDEZŐ: KERTÉSZ VIKTOR JÁTÉKIDŐ: 20 PERC

Két autó, négy ember és egy fa. Van, hogy elindulunk valahová, valamiért, aztán a dolgok szétesnek és másként alakulnak. Barátság, szerelem, hazugság, árulás fonódik két rövid történetben. Más szereplők, más időben, a kérdés ugyanaz...

II. | ELENGEDÉSEK

HAT FESZTIVÁLKEDVENC FILMET REJT EZ A SZEKCIÓ. LEGYEN SZÓ KISÉRLETI FILMRŐL, GYÁSZFELDOLGOZÁSRÓL VAGY ÉPP EGY KAMASZFIÚ ELVÁGYÓDÁSÁRÓL, MINDEGYIK TÖRTÉNET EGYFAJTA ELENGEDÉS. NEM KÖNNYEDEK, DE GARANTÁLTAN EMLÉKEZETESEK LESZNEK.

III. | SZÉP ÚJ VILÁG

HUXLEY-TÓL KÖLCSÖNÖZTÜK A SZEKCIÓ CÍMÉT, DE NE SCI-FI FILMEKRE SZÁMÍTSATOK, MÉG HA VAN IS KÖZTÜK UTÓPISZTIKUS. LEGYEN SZÓ EGY ÁTLAGOSNAK INDULÓ KÓRHÁZI LÁTOGATÁSRÓL VAGY PINOCHET KEGYETLEN KÍNZÓJÁRÓL, MINDEGYIK ALKOTÁS A KÖZELMÚLTUNKRÓL ÉS JELENÜNKRŐL SZÓL. OSCAR-JELÖLT ÉS CANNES-I VERSENYFILMET IS REJT A SZÉP ÚJ VILÁG.

BUDAPEST NEMZETKÖZI RÖVIDFILM FESZTIVÁL

frisshusbudapest.com

RENDEZŐ:

MAHBOOBEH KALAEE

JÁTÉKIDŐ: 9 PERC

ORSZÁG: IRÁN

Otthon és család, kapcsolatok, vágyak, kívánságok és minden egy konyhában összegződik. A dadogó fiú ott van egyedül, és játszik a képzeletével.

WOODPECKER PICBOIS

RENDEZŐ:

KEVIN T. LANDRY

JÁTÉKIDŐ: 20 PERC

ORSZÁG: KANADA

Több mint egy évtizeddel azután, hogy Émile-t elhagyta, a fiú elfogadja édesanyja meghívását, hogy dolgozzon vele egy elszigetelt táborban. Bár örömteli viszontlátásra számított, a fiú ellenséges környezettel kerül szembe.

SHAKIRA

RENDEZŐ:

NOÉMIE MERLANT JÁTÉKIDŐ: 24 PERC

ORSZÁG: FRANCIAORSZÁG

A

BARTER

RENDEZŐ:

YORIKO MIZUSHIRI

JÁTÉKIDŐ: 5 PERC

ORSZÁG: JAPÁN, FRANCIAORSZÁG

Élő dolgok, mesterséges dolgok, geometriai formák és vonalak. Amikor ezek találkoznak, egy új irányzat születik.

MEMOIR OF A VEERING STORM

RENDEZŐ:

SOFIA GEORGOVASSILI

JÁTÉKIDŐ: 13 PERC

ORSZÁG: GÖRÖGORSZÁG

Egy szeptemberi reggelen vihar készülődik. Az anya reggel egy lányt visz iskolába, de a tanítás végén egy nőt vesz fel.

BLUESTAR

RENDEZŐ:

FRANÇOIS VACARISAS

JÁTÉKIDŐ: 24 PERC

ORSZÁG: BELGIUM, FRANCIAORSZÁG

Tom talált egy üveg Bluestart, egy olyan terméket, amely vérnyomokat tár fel. Fel akarja keresni azt a házat, ahol megölték a családját.

ZOON

RENDEZŐ:

JONATAN SCHWENK

JÁTÉKIDŐ: 4 PERC

ORSZÁG: NÉMETORSZÁG

Kicsi fényes állatok tüzelnek. Egy kétlábú erdőlakó találkozik a kéjvágyó csapattal. Falatozni kezd a kis lényekből, és hamarosan lakoma veszi kezdetét.

Miközben Shakira, a fiatal cigányasszony megpróbálja megmenteni családját attól, hogy visszakerüljenek az utcára, találkozik Mariusszal, egy rablóbanda tagjával.

13 éves Parsa megpróbál eltitkolni valamit az apja elől.

RENDEZŐ: ZIBA KARAMALI, EMAD ARAAD JÁTÉKIDŐ: 20 PERC ORSZÁG: PERZSIA

LILI ALONE

DUO LI

RENDEZŐ:

SAULIUS BARADINSKAS

JÁTÉKIDŐ: 18 PERC

ORSZÁG: LITVÁNIA

Nikita imád techno zenét hallgatni, és arról álmodik, hogy egyszer elmegy Berlinbe a híres Berghain klubba.

RENDEZŐ: ZOU JING

JÁTÉKIDŐ: 22 PERC

KÍNA, HONG-KONG, SZINGAPÚR

Lili, a fiatal anya, szerencsejátékos férjével él Szecsuán egy távoli részén.

STEAKHOUSE BESTIA

RENDEZŐ: ŠPELA ČADEŽ

JÁTÉKIDŐ: 9 PERC

ORSZÁG: SZLOVÉNIA, NÉMETORSZÁG, FRANCIAORSZÁG

A steak már néhány napja pácolódik. A serpenyő fel van melegítve. Franc gyomra korog. De Lizát a munkatársai születésnapi bulival lepik meg. Vajon hazaér időben?

LIBERTY SWOBODA

RENDEZŐ:

JOANNA RÓŻNIAK

JÁTÉKIDŐ: 14 PERC

ORSZÁG: LENGYELORSZÁG

Kubát, egy illegális ellenzéki csoport húszéves tagját egy utcai tüntetésen letartóztatják. Egyértelmű politikai szerepvállalása ellenére a vártnál enyhébb bánásmódban részesül. Lázadásának olyan személyes dimenziója van, amely meghatározza jövőjét.

A QUIET MAN

L'HOMME SILENCIEUX

RENDEZŐ:

NYIMA CARTIER

JÁTÉKIDŐ: 14 PERC

ORSZÁG: FRANCIAORSZÁG

Pierre egy irodaház 17. emeletéről bámul ki az ablakon: odalent egy kollégája, akit aznap reggel elbocsátottak, már órák óta ül egy padon, egyedül a hidegben. Miért nem megy haza? Pierre azon töpreng, hogy mit tegyen.

RENDEZŐ:

HUGO COVARRUBIAS

JÁTÉKIDŐ: 15 PERC

ORSZÁG: CHÍLE

Egy titkosügynök élete a katonai diktatúra idején, Chilében. A kutyájához, a testéhez, a félelmeihez és a frusztrációihoz fűződő kapcsolata zord képet fest az elméjéről és az országról. Megtörtént eset alapján.

RENDEZŐ: OLMO OMERZU JÁTÉKIDŐ: 16 PERC ORSZÁG: CSEHORSZÁG

THEY'RE HERE

RENDEZŐ: SID ZANFORLIN JÁTÉKIDŐ: 14 PERC

ORSZÁG: KANADA

Egy fiatal lány elindul, hogy meggyőzze apját arról, hogy a nagymamája nem az, akinek látszik.

THE THING THAT ATE THE BIRDS

RENDEZŐ:

SOPHIE MAIR & DAN GITSHAM

JÁTÉKIDŐ: 1 PERC ORSZÁG: ANGLIA

Az észak-yorkshire-i lápvidéken Abel, a fővadőr felfedezi, hogy mi falja fel a fajdját.

THE LAST MARRIAGE DET SISTA ÄKTENSKAPET

RENDEZŐ:

JOHAN TAPPERT & GUSTAV EGERSTEDT JÁTÉKIDŐ: 16 PERC ORSZÁG: SVÉDORSZÁG

Néhány évvel a zombikatasztrófa után Marie és Janne számára a fenyegetést a házimunka körüli veszekedések és az unalmas szexuális élet jelenti. A pár túlélte az apokalipszist, de mi lesz a házasságukkal?

THE LAST MEN

LES DERNIERS HOMMES

RENDEZŐ: ADRIEN JEANNOT JÁTÉKIDŐ: 16 PERC

ORSZÁG: FRANCIAORSZÁG

Az utolsó ember a Földön az utolsó zombi elől menekül.

RENDEZŐ: IAN KAMMER

JÁTÉKIDŐ: 9 PERC

ORSZÁG: USA

Hangos csipogás hallatszik minden ajtó- vagy ablaknyitáskor, a védelmükre hivatott rendszer egyre növekvő rémületté válik, miközben Mia és a nyolcéves kislány megpróbálják túlélni az éjszakát.

YOU’RE DEAD HELEN

T'ES MORTE HÉLÈNE

RENDEZŐ: MICHIEL BLANCHART

JÁTÉKIDŐ: 24 PERC

ORSZÁG: FRANCIAORSZÁG

Maxime-ot szó szerint kísérti barátnője, a nemrég elhunyt Hélène szelleme. Maxime végül úgy dönt, hogy szakít vele. Hélène azonban úgy tűnik, nem hajlandó elfogadni ezt a döntést.

A KUTYÁK NEM ESZNEK

FÜVET

DOGS DO NOT EAT GRASS

RENDEZŐ:

BAGOSSY JÚLIA

JÁTÉKIDŐ: 14 PERC

ORSZÁG: MAGYARORSZÁG

Anna egy olyan világban él, ahol néhány híres nő leszbikus, ahol Isten mindig meghallgat, ahol a méhcsípést gyógyítja a sör és a szerelem elkerülhetetlen.

SUMMER FRIENDS L'AMIE DE L'ÉTÉ

RENDEZŐ:

MAXIME HERMET

JÁTÉKIDŐ: 25 PERC

ORSZÁG: FRANCIAORSZÁG

A tizenöt éves Tom és Ellis örök barátságot ápolnak. A nyarat horgászással töltik a tengeren. Egy nap találkoznak Lucie-val, aki nyaralni érkezett a falujukba. Ahogy telnek a napok, egyre közelebbi kapcsolatba kerülnek egymással.

AUGUST

RENDEZŐ:

JONATHAN BERLIN

JÁTÉKIDŐ: 20 PERC

ORSZÁG: NÉMETORSZÁG

Poroszország, 1790 nyara. Két fiatalember, August és Karl, megszökik a nemesi családok szabályai és törvényei elől. Egy napra megélik személyes szabadságukat. Megtudják, mit jelent a felelősség és a hűség.

STARFUCKERS

RENDEZŐ:

ANTONIO MARZIALE

JÁTÉKIDŐ: 14 PERC

ORSZÁG: USA

Egy filmrendező és élettársa meghitt estéjét megzavarja egy ismerős arc érkezése.

RENDEZŐ: SLAVA DOYTCHEVA

JÁTÉKIDŐ: 15 PERC

ORSZÁG: BULGÁRIA

Húsvét napján, amikor barátnője a családot választja helyette, Nevena két piros tojást fest, és útnak indul, hogy találkozzon saját, elhidegült apjával.

ALBA VULVA

RENDEZŐ:

VERMES DORKA

JÁTÉKIDŐ: 16 PERC

ORSZÁG: MAGYARORSZÁG

Az intellektusba menekülő, középkorú Edina élete első intim gyantázásán kénytelen közvetlen kapcsolatba kerülni a testével. A kezelés olyan fájdalmaknak nyit csatornát, amikről korábban nem vett tudomást.

RENDEZŐ:

RENDEZŐ: BECZ PÉTER

JÁTÉKIDŐ: 31 PERC

ORSZÁG: MAGYARORSZÁG

A koppenhágai állatkertben elaltatott és felboncolt fiatal zsiráf, Marius története számos kérdést vet fel az állatkerti ipar etikájáról és a ritka állatokhoz, a gyermekekhez és a halálhoz való emberi hozzáállásról.

JANÓ

RENDEZŐ:

DÓRA VÎRVAŞ

JÁTÉKIDŐ: 22 PERC

ORSZÁG: MAGYARORSZÁG

Az első generáció szenved, a második hallgat, a harmadik kérdéseket tesz fel. A dokumentumfilmem szereplői a Ceausescu-diktatúrában éltek és nőttek fel, amely kimondatlan dolgokat hagyott maga után. Az én feladatom az, hogy kérdéseket tegyek fel.

RANDOM PATROL

RENDEZŐ:

YOHAN GUIGNARD

JÁTÉKIDŐ: 30 PERC

ORSZÁG: FRANCIAORSZÁG

Matt feladata a törvény és a rend őrzése. Az

Oklahoma-City külvárosában élő amerikai rendőr

minden reggel autóba ül, hogy a városban járőrözzön.

Minden reggel az aznapi letartóztatások miatt aggódik.

Minden reggel elgondolkodik azon, hogy mennyire megváltoztatta őt magát ez a munka.

CONTENTS INVENTORY

RENDEZŐ: IRENE LUSZTIG JÁTÉKIDŐ: 31 PERC

ORSZÁG: USA

A kaliforniai Santa Cruz-hegységben az erdőtüzet követő kilenc hónapban a filmrendező saját szomszédjait kéri fel, hogy osszák meg a tűzben elveszett vagy talált tárgyakat, így létrehozva egy kollektív érzelmi térképet arról, hogy mit jelent az otthon.

PARTY LINE

RENDEZŐ:

LYDIA CORNETT

JÁTÉKIDŐ: 7 PERC

ORSZÁG: USA

Ohio legnépesebb megyéjében az előrehozott szavazásnál az állampolgári kötelesség nyilvánossá válik.

THE DOLL

RENDEZŐ: ELAHE ESMAILI

JÁTÉKIDŐ: 33 PERC

ORSZÁG: IRÁN

Egy 35 éves apa a rokonaival való konzultáció után beleegyezik 14 éves lánya házasságába. Családja eltérően birkózik a döntéssel.

VO TO GO AWAY AND COME BACK

RENDEZŐ:

JOSÉ PERMAR

JÁTÉKIDŐ: 12 PERC

ORSZÁG: MEXIKÓ

Miközben egy anya az intenzív osztályon fekszik kis reménnyel a túlélésre, a fia egy másik kontinensen van, és nincs lehetősége arra, hogy meglátogassa őt. A mesterséges kómában fekvő édesanyjáról szóló tudatalatti emlékeket kombinálva a folyamatos költözések képeivel, a rendező esszét készít a halálról, a családról és a távolságról.

RENDEZŐ:

NICOLAS GOURAULT

JÁTÉKIDŐ: 19 PERC

ORSZÁG: FRANCIAORSZÁG

Érzékletes vizsgálat az emberi dolgozók szerepéről az önvezető autók betanításában.

Miután megnyeri első nemzetközi bajnoki címét, egy 11 éves tornász új nyomást és újfajta önismeretet tapasztal. Minél több elismerést kap, annál világosabb számára, hogy a játék még csak most kezdődik.

Két féltestvér között feszültséget okoz, hogy a fiatalabbik testvér ugyanahhoz a vívóklubhoz csatlakozik, és még tehetségesebbnek is tűnik a bátyjánál.

RENDEZŐ: JAMES GALLAGHER

JÁTÉKIDŐ: 12 PERC ORSZÁG: USA

Egy rövidfilm apákról, fiúkról és a teniszről.

HULLAHOPP (MURÁNYI ZITA VERSE ALAPJÁN)

RENDEZŐ: BAKOS BARBARA

TAVASZI MEDVEDAL (KISS OTTÓ VERSE ALAPJÁN)

RENDEZŐ: GELLÁR CSABA

NYUSZI ÉS ŐZ

RENDEZŐ: VÁCZ PÉTER

SEMMI BAJ

RENDEZŐ: BELLA TAMARA

HUGO BUMFELDT

RENDEZŐ: BOGNÁR ÉVA KATINKA

REGGELI (TÓTH KRISZTINA VERSE ALAPJÁN)

RENDEZŐ: LEONARDO VAN DIJL

JÁTÉKIDŐ: 15 PERC ORSZÁG: BELGIUM

RENDEZŐ: SZABÓ SZONJA JÁTÉKIDŐ: 17 PERC ORSZÁG: MAGYARORSZÁG

STEPHANIE ASSZÓ

RENDEZŐ: FEKETE TAMÁS JÁTÉKIDŐ: 25 PERC ORSZÁG: MAGYARORSZÁG

LOVE VÉRCSÉK FOUND ME

RENDEZŐ: DAVID FINDLAY

JÁTÉKIDŐ: 9 PERC

ORSZÁG: KANADA

Franci a kézilabda csapat legjobb játékosa. Most viszont csúnyán, nagyon csúnyán kikaptak. Ül az öltöző padon és a többiekkel együtt hallgatja az egyre kellemetlenebb kiselőadást. Az edző szentségel, izzad, fenyegetőzik.

RENDEZŐ: BOGNÁR ÉVA KATINKA KÉT PICI PIÓCA (TURBULY LILLA VERSE ALAPJÁN)

RENDEZŐ: GELLEY BÁLINT

RENGETE (KUKORELLY ENDRE VERSE ALAPJÁN)

RENDEZŐ: FARKAS JÚLIA

KI SZELET VET / HE WHO PLANTS WIND

RENDEZŐ: HORVÁTH-MOLNÁR PANNA GELLEY BÁLINT

KARIMA ÁLOM / BRIM DREAM

RENDEZŐ: GELLÁR CSABA

KÉK ŐZEK / BLUE DEERS RENDEZŐ: BAKOS BARBARA

PARABOLA

RENDEZŐ: VÁCZ PÉTER

FALUN

RENDEZŐ: WONHÁZ ANNA

ÁGÓ BÁGÓ ÁLMA

RENDEZŐ: TOMPA BORBÁLA

PATAKISKOLA

RENDEZŐ: VÁCZ PÉTER

KISTESÓ

A ködös, szürke, sarkvidéki téli Quebec Cityben, Mitch élete váratlan fordulatot vesz, miután akaratlanul belebotlik az underground birkózás világába.

RENDEZŐ: KÜHNEL-SZABÓ ANITA, BÖRÖNTE TAMÁS, TŐRINCSI TAMÁS

SEMMIT SEM TALÁL AZ EMBER

RENDEZŐ: DARABOS ÉVI

SÖTÉTSÉG

RENDEZŐ: GELLÁR CSABA

LIBEGŐ

RENDEZŐ: TÓTH LUCA

PÁ KIS PANELOM!

RENDEZŐ: DARABOS ÉVA

LADY WITH LONG HAIR

RENDEZŐ: BAKOS BARBARA

PAPÍRVILÁG / PAPERWORLD

RENDEZŐ: RUSKA LÁSZLÓ, RINGEISEN DÁVID

FIN

RENDEZŐ: GLASER KATI

MESE

RENDEZŐ: BERTÓTI ATTILA

FRISS SPORT

A Topmodell leszek egykori résztvevői, Vénusz, a szépség istennője és a 20. század eleji költőnők versei találkoznak egy castingon. Egy hétköznapi szereplőválogatás filmes értelmezése.

RENDEZŐ: MAGDALENA CHMIELEWSKA JÁTÉKIDŐ: 21 PERC

A tizenhét éves Eva nem tud aludni, és mindent megtesz, hogy mások házában éjszakázzon, ahol nézi, ahogy mások alszanak. Az élet sötét oldalára kalauzol minket, miközben arra kényszeríti családját és barátait, hogy másként tekintsenek arra, mi a normális.

Egy hegyoldal, egy gyümölcsöskert, egy ház. Idilli képek Dél-Szerbiában. Három generáció egy fedél alatt, egy házban, amely átadásra kerül. Mindenki a saját örökségével, amit együtt kell cipelni.

RENDEZŐ: JANNIS LENZ JÁTÉKIDŐ: 8 PERC

RENDEZŐ: MICHAEL STUMPF, LEONHARD MÜLLNER, ROBIN KLENGEL JÁTÉKIDŐ: 21 PERC

Háborúellenes film a szó valódi értelmében: a béke lehetőségeit keresi a legvalószínűtlenebb helyen, egy online háborús játékban. Tisztelgés az engedetlenség és a dezertálás előtt - a digitális és a valódi háborúban.

Kisfilm, mely a szerelem három fázisát mutatja be egy távoli naprendszeren keresztül.

RENDEZŐ: DEÁK KRISTÓF JÁTÉKIDŐ: 25 PERC

1991-et írunk, a 10 éves Zsófi új iskolába kerül. Az új helyen sok minden idegen és furcsa, de van remény: Zsófi bekerül az iskola híres kórusába, és összebarátkozik Lizával, aki a legnépszerűbb lány az osztályban. Még nem is sejti, hogy hamarosan Lizával együtt szállnak szembe a kórusvezető Erika nénivel, aki nem olyan kedves, mint amilyennek elsőre látszik.

RENDEZŐ: OLGA KOSANOVIĆ JÁTÉKIDŐ: 27 PERC

Két elveszett lélek Londonban, akiket összeköt egy német nyelvű vers és a kérdés, hogyan fognak találkozni.

A két magyar szinkrontolmács napja úgy indul a hűtőgépgyártó konferencián, mint bármelyik másik munkanap. Az események azonban több, nem várt fordulatot vesznek.

RENDEZŐ: BUCSI RÉKA JÁTÉKIDŐ: 14 PERC

RENDEZŐ: KIS HAJNI JÁTÉKIDŐ: 15 PERC

Egy zárkózott, de gyermekien kíváncsi lelkű gimnáziumi takarítónő beleszeret az egyik végzős diáklányba. Szerelme a kezdetektől fogva reménytelen, de egy pillanatra mégis elhiszi, hogy ez lehetséges, és megpróbálja felvállalni érzéseit a lány előtt.

RENDEZŐ: TÓTH BARNABÁS JÁTÉKIDŐ: 16 PERC

RENDEZŐ: NIKLAS POLLMANN JÁTÉKIDŐ: 14 PERC

RENDEZŐ: ANDRASEV NADJA JÁTÉKIDŐ: 9 PERC

A különleges növényeit nagy gonddal ápoló nőt nap mint nap figyeli a szomszédasszony macskája. Perverz játékuk egészen addig fajul, amíg egy nap a macska eltűnik.

A következő tavasszal különös vendég érkezik látogatóba. Bodor Ádám Megbocsátás című novellája alapján.

MORDÁI x REISZ GÁBOR x SZIMLER BÁLINT

A Mordái az újhullámos folk revival éllovasa: a filmben az ikonikus Gellért Szálló kihalt folyosóit és szobáit kísértik. David Lynch filmjei és a Ragyogás kihalt folyosói is eszünkbe juthatnak a koncertfilmől, ami egyszerre borzongató és játékos hangulatával tökéletesen visszaadja a Mordái zenéjét.

ODD ID x SZILÁGYI FANNI

Az Odd ID zenéje szeret földkörüli pályára állni –elszállós, energikus dalaik az elektronika és a pszichedelikus folk határmezsgyéjén táncolnak. A belvárosi dzsungel válik színpaddá: a hatalmas pálmák és páfrányok, királyi cédrusok és monsterák között meglepő ívet jár be a koncert, finom érzésektől egészen a széles hangzásokig és zenei katarzisig.

ULJANA QUARTET

KOROM ANNA x FECSKE FLÓRA

A nagycsalád intimitását, érzelmi spektrumát egészen nyers, dokumentarista stílusban, és mégis gyengéden mutatja meg a zenés film, különös figyelmet szentel a női családtagoknak. A család történetét kilenc, élőben felvett dalon keresztül kísérjük, amelyeket átszőnek az Uljana Quartet ugyanabban a lakásban felvett koncertjének pillanatai.

CSEREPES KÁROLY

KARCIS GÁBOR & KÁLMÁN MÁTYÁS

Cserepes Károly zenéje pont olyan izgalmas és sokoldalú, mint ő maga és az életútja.

A koncertfilmben Karcis Gábor vizuálművész és Kálmán Mátyás rendezőpáros 3D mapping technikát használva vetített archív és modern videofelvételeket az éjszakai Füvészkert indáira és lombjaira, vagy éppen magára Cserepes Károlyra.

YOU CAN'T AUTOMATE ME

RENDEZŐ: KATARINA JAZBEC

JÁTÉKIDŐ: 20 PERC

Mielőtt a konténerhajók elhagyják a kikötőt, a munkások nehéz fémrudakkal rögzítik a konténereket. Ők az utolsó kikötői dolgozók, akik ilyen veszélyes munkát végeznek. Mindenki a saját történetét meséli el: a munka közben meghalt kolléga gyászolásától a továbblépésig.

MINUS ONE

RENDEZŐ: NATASSA XYDI JÁTÉKIDŐ: 16 PERC

Nyár van Athénban, és Elsa családja nem az egyetlen, aki turistáknak adja ki a lakását. "Pótlakásukban" kevés hely jut a fiatal lány álmainak.

ORO ROJO

RENDEZŐ: CARME GOMILA

JÁTÉKIDŐ: 12 PERC

A film az epret szedő marokkói nők tiltakozásáról szól, és olyan polifonikus beszámolót épít, amely felhívja a figyelmet a konfliktus strukturális dimenziójára: a migrációs politikára, az észak-déli globális nyersanyag kitermelés elleni küzdelemre és a faji kapitalizmusra...

BAMBIRAK

RENDEZŐ: ZAMARIN WAHDAT

JÁTÉKIDŐ: 13 PERC

Amikor a 8 éves afganisztáni Kati elszegődik az apja teherautójába, Faruknak zsonglőrködnie kell az egyedülálló apai felelősséggel, miközben az első munkahelyét kell megtartania egy új országban. A rasszizmussal való surlódás próbára teszi az apa és lánya közti köteléket.

APKLAUSA

RENDEZŐ: URTE SABUTYTE JÁTÉKIDŐ: 14 PERC

Aleksandra, a fiatal ügyésznő egy emberkereskedelmi üggyel foglalkozik.

LA COSTA DORADA

RENDEZŐ: NOÉMI GRUNER JÁTÉKIDŐ: 10 PERC

Erika, hogy segítsen a szüleinek Spanyolországban, Costa Doradára utazik dolgozni, miközben Madridban a "Felháborodottak" társadalmi mozgalom egyik legfontosabb tüntetésére készülnek.

A lány brutálisan szembesül a válsággal.

ONE UNO

RENDEZŐ: JAVIER MARCO RICO

JÁTÉKIDŐ: 10 PERC

ORSZÁG: SPANYOLORSZÁG

Messze a tengeren, egy légmentesen lezárt zacskóban lebegő mobiltelefon csörögni kezd.

HOMELAND

HEIMAT

A jobboldali populizmus futótűzként terjed NyugatEurópában. Legnépszerűbb a csendes, fehér városrészekben, ahol az emberek el vannak zárva a különböző kultúráktól és életstílusoktól. Ironikus karikatúra a flamand külvárosok életéről, amely tükrözi a jelenlegi európai korszellemet.

FLYING RATS

RENDEZŐ: EMIEL SANDTKE

JÁTÉKIDŐ: 18 PERC

ORSZÁG: BELGIUM

Egy forró nyári napon Kian és Nadir (11) végignézik, ahogy Nadir családját letartóztatja a bevándorlási rendőrség. Hogy megakadályozzák, hogy Nadirt is elvigyék, a barátok elhatározzák, hogy megszöknek.

RENDEZŐ: KEZIA ZURBRÜGG

JÁTÉKIDŐ: 18 PERC ORSZÁG: SVÁJC

Dover, egy kis délkelet-angliai kikötőváros 2020. január 31-én. Egy férfi sétáltatja a kutyáját, elhalad egy teherautó, Nagy-Britannia 23 órakor kilép az EU-ból. Egy film arról, hogy milyen nehéz észrevenni a politikai folyamatokat, miközben az ember a mindennapi életével van elfoglalva.

VLIEGENDE RATTEN LEAVERS LE DRAGON À DEUX TÊTES

RENDEZŐ: PÁRIS CANNES

JÁTÉKIDŐ: 21 PERC

ORSZÁG: BELGIUM

Hogy elmeneküljenek hazájuk homofób valósága elől, egy brazil egypetéjű ikerpár most Európában él. Az egyik testvér teljesen legális státuszban él Brüsszelben, a másik illegális bevándorló, és szellemként létezik a német fővárosban.

Magyar versenyprogram - zsűri

Nemzetközi versenyprogram

SLAVA DOYTCHEVA

Slava tizenévesen ismerkedett meg a filmezés vilá gával: bolgár filmekben szerepelt, alakítását több díjjal is elismerték. A London Film Schoolban ta nult filmrendezést. A Whole és Heart of Lead című rövidfilmjeit több mint ötven nemzetközi feszti válon vetítették, számos díjat nyert velük. Slava a Berlinale Short Film Station, a Sarajevo Talents és a Locarno Filmmaker’s Academy programjain is megfordult. Legújabb projektje, az Eggshells nyer te a 2019-es European Short Pitchet.

MORITZ

LEHR

2013 óta az Interfilm Berlin szervezője. Számos turnén részt vett különböző zenei előadókkal, ké szített zenei videókat, rövid dokumentumfilme ket valamint installációkat. Moritzot a DIY-kultúra, a művészet, a zene és média területén szerzett tanulmányai végül a rövidfilmhez vezették, ahol a narratív perspektívák, a dokumentarista megkö zelítések és az esszéista formák ellentmondásai körül felmerülő kérdéseket vizsgálja.

- zsűri NAGY BORBÁLA

ZACHAR BALÁZS

15 év film- és médiajogi gyakorlat után 2018 óta dolgozik producerként. Azóta több projekten dolgozott a Proton Cinemával, számos rövidfil met készített, amelyek közül a Szünet (r: Kölcsey Levente) 2020-ban Locarnoban mutatkozott be. Producerként első játékfilmje, a Kis Hajni rendezé sében készült Külön Falka 2021-ben a Karlovy Vary filmfesztiválon debütált. Az EAVE producer works hop (2018) végzett hallgatója.

LAKOS NÓRA

Nagy Borbála a Német Film- és Televíziós Akadémia (DFFB) rendező szakos hallgatója volt. Azóta Buda pest és Berlin között ingázik. Legutóbbi kisfilmje, a "Pannónia dicsérete" számos elismerésben ré szesült: többek között megnyerte a tavalyi Friss Hús fődíját, a magyar filmkritikusok díját és a Német Kisfilmdíjat is. Bori jelenleg két nagyjá tékfilm-tervet fejleszt.

Filmrendező, a Gyerekfilm Akadémia alapítója, a Filmjátszó oktatója, a CINEMIRA Nemzetközi Gyerekfilm Fesztivál igazgatója. Számos rövidfil met, dokumentumfilmet és tv-sorozatot rende zett, több nemzetközi díjat nyert alkotásaival. Első mozifilmje a Hab, 2020-ban mutatták be.

HENNING BACKHAUS

A drezdai születésű filmrendező Michael Hane kétől tanult filmkészítést a Bécsi Filmakadémi án. 2013-ban 16 és 35 mm-es filmre forgatta első filmjét, a Local Heroes-t. 2013 és 2018 között ren dezőasszisztens a Bécsi Operában, de dolgozott Terrence Malick mellett is az Egy rejtett élet című filmben. 2020-as rövidfilmje, a Friss Húson is ve tített A világ legjobb zenekara többek között Max Ophüls-díjat is nyert.

Magyar versenyfilmek díjai:

Legjobb magyar élőszereplős rövidfilm

Legjobb magyar animációs rövidfilm

Budapest a fiatal tehetségekért díj a legjobb 30 év alatti rendezőnekBudapest Főváros díja Legjobb színész

Legjobb színésznő

Különdíjak

A Magyar Játékfilmrendezők Egyesületének különdíja a legjobb magyar kisjátékfilmnek a Studio Spájz felajánlásából

Kreatív Európa MEDIA

Nemzetközi versenyfilmek díjai:

Legjobb nemzetközi rövidfilm A zsűri különdíja Közönségdíj Különdíjak

Szakmai programok:

Lovas Nándor-díj a pitchfórum legjobb filmötletéért

A Magyar Játékfilmrendezők Egyesületének díja az ARIZONA MPS jóvoltából

Új pályázatok filmeseknek!