Ösvény 2014 november

Ösvény A Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum iskolaújsága 2014. november

Új arcok, új osztály, új kezdet Lélekben megerősödve Nemzetközi önkéntesség

Tartalom Lélekben megerősödve – Linzembold Szablcs Nemzetközi önkéntesség – Kaizer Anna Óvoda – Mind Lab Szülőkre hangolva Új osztály, új kihívás Bemutatkozik az iskolazenekar Életmód

Ösvény—A Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum iskolaújsága Szerkesztők: Gordán Dalma, Pink Jenifer, Csaholczi Evelin, Szejke Dóra, Tallján Anna, Zoltán Ildikó, Rau Bettina, Jánk Anna, Zoltán Ildikó, Mares Eszter, Lepedus Orsolya, Pallai Dorottya Korrektúra: Szász Anikó tanárnő www.hamjanos.ro HamJanosRomaiKatolikusTeologiaiLiceum

Új tanév, új lendület!

Az embernek szüksége van a változásra, épp ezért gondolták, gondoltuk úgy, hogy ezután a legendás iskolaújság, az „Ösvény” elektronikus formában fog megjelenni, hiszen a fiatalok nagy része gyakrabban és szívesebben olvas különböző cikkeket a világháló segítségével.

Az újság ehavi száma kérdéseket boncolgat, amelyek a diákok fejében kavarognak, közelebb visz új tanárokhoz, eseményekhez, érdekes és értékes információkat közöl.

Reméljük, mindenki megtalálja a hozzá közel álló rovatot, s magával ragadja egy cikk, vagy akár csak egy gondolat!

Fogadjátok szeretettel munkánk gyümölcsét, szívünk-lelkünk benne van!

Gordán Dalma Felelős szerkesztő

Új arcok

Todor Erika Informatika tanarno

Életkor:40 év -Mikor tetszett úgy dönteni, hogy ide tetszik jönni a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceumba?

-Körülbelül tavasszal lehetett már tudni, hogy idejövök.

Házas, három gyermek édesanyja Születésnapja: május 31.

-Milyen más iskolákban tetszett már tanítani?

-Más az iskolánk, mint azok, ahol eddig tetszett tanítani, és ha igen, akkor miben?

-Tanítottam a Kölcseyben, a Református Gimnáziumban, a Traian Vuia Szaklíceumban és most tanítok a Művészetiben is, de tanítottam már Gyergyószentmiklóson is.

-Hát, igen egy kicsit más, abban, hogy az ide járó gyerekek akarnak tanulni és van tudásszomjuk.

-Mi volt a tanárnő első benyomása az iskolánkról?

-Nem.

-Az, hogy ez az iskola nagyon barátságos...

-Mi az, mit a tanárnő megváltoztatna az iskolánkban?

-Milyen híreket tetszett hallani az iskolánkról, milyennek tetszett látni „kívülről”?

-Azt hallottam, hogy ez az iskola elég szigorú, de gyerekközpontú.

-Nehéz egyszerre több helyen is tanítani?

-Talán jó lenne egy nagyobb infólabor.

-Mi az, ami a legjobban tetszett a tanárnőnek az iskolában?

-A hangulat, a rádió és az, hogy a szünetben olyan zenék mennek, amelyek nekem tetszenek.

Új arcok

Név: Barkóczi Éva, történelem Életkor: 40 év Házas, van egy kislánya Születésnap: szeptember 5.

Névnap: december 24.

-Mikor döntött úgy, hogy ide jön a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceumba?

-Igazából nem én döntöttem így, hanem, mivel a tanár úr a tanfelügyelőségre került, meghívást kaptam ide.

-Milyen más iskolákban tanít?

-Tanítok a Ion Creangă Általános Iskolában és a Kereskedelmi Líceumban is.

-Mi volt a tanárnő első benyomása az iskoláról?

-Szimpatikus a tanári közösség és a diákok ügyesek.

-Mit tetszett hallani az iskolánkról, mielőtt ide tetszett jönni?

-Csupa jó dolgot:pl. a diákok jól teljesítenek különböző versenyeken, hogy jó az iskola hangulata és a tanár-diák viszony is jó.

-Mi tetszik a tanárnőnek a legjobban az iskolában?

-A szervezettsége.

-Mások az ide járó gyerekek?

-Nem feltétlenül, minden iskolában vannak különböző egyéniségű gyerekek: ügyesek, huncutok...

-Nehéz egyszerre több helyen tanítani?

-Igen, mert sok időt vesz igénybe és kevesebb jut a családra. Nehéz összehangolni a tanítást.

Iskolánkban ebben a történelem katedrát erősíti Csorján Árpád tanárúr is.

Zoltán Ildikó készített vele villáminterjút.

Mi ösztönözte a tanár urat arra, hogy pedagógus legyen?

Cs. Á.: a pedagógusi pályára az egyik tanárom jó példája ösztönzött,aki egyben töri tanár is volt Milyen iskolában végezte tanulmányait?

Cs. Á.:Az általános iskolát szulővárosomban végezten Érmihályfalván, a középiskolát Nagyváradon a Szent László Római Katolikus Liceumban.Az egyetemet Kolozsváron a Babes-Bólyai TE,római katolikus fakultás,teológia-történelem szakán.

Milyen érzésekkel érkezett, hogyan éli meg azt, hogy iskolánkban taníthat?

Cs. Á.:Én is felekezeti iskolában tanultam úgyhogy úgy jöttem ide,mintha haza jönnék.Felemelő a hely szelleme,a diákok hozzáállasa és főleg az,h.rend van és fegyelem,ami nagy szó a mai vilagban.

„Hivatastisztazas…”

Név: Linzenbold

Szabolcs

Születési hely: Kálmánd Születésnap: május 10. Életkor: 24 év Érdeklődési kör: korlátlan mennyiségű klasszikus zenével ki lehet kergetni a világból, de szereti a pop zenét, pl: Pink, a retro stílust, a rockot, pl: Good Charlotte Kedvenc könyv: James Martin: Mennyei derű A könyvtár egy eldugott és kedves sarkában találkozom Linzenbold Szabolcs kispappal.

Várakozva néz rám, még nem tudja, mire számíthat tőlem. Kezet rázunk, kölcsönösen megegyezünk a tegeződésben és bele is vágunk a közepébe:

M.E: Miért szeretnél pap lenni?

L.Sz.: Már nagyobb voltam, úgy tizenegy-tizenkét éves, amikor elkezdtem komolyabban templomba járni és ministrálni. Szerettem a templomot, mert otthon éreztem magam. Aztán a nagykárolyi Kalazanczi Szent József Iskolaközpontban eltöltött éveim még jobban megerősítették ezt az érzést. Meg aztán, a hittan volt a kedvenc tárgyam, amely mindig képes volt sikerélményt nyújtani. Nem is volt kérdés, hogy a teológiát választom. Ebben úgy érzem, igazán önmagam vagyok.

M.E.: Te most úgynevezett gyakorlati éven vagy a negyedév után. Mi ennek a tuladonképpeni lényege?

L.Sz.: Talán a legfontosabb a gyakorlati éven a hivatástisztázás: ezidő alatt lehetőségünk van megismerni, milyen is egy pap élete igazából. Tapasztalatot gyűjtünk, a négy év alatt megszerzett tudást igazi élményekkel is társíthatjuk, gyakorlatba ültethetjük.

M.E.: Miben más a teológia falai közt megélni a hitet, úgy, hogy már betekintést nyerhettél a titkaiba?

L.Sz.: Addig talán a naiv rózsaszín köd jellemezte a hitemet, az érzelmeim irányítottak, mondhatni, szerelmes voltam Istenbe, egész közeli és felfoghatatlan kapcsolatban voltam Vele.

Aztán a teológián ez egy picit megtört, tudományosabb, elméletibb, kevésbé fantasztikus lett a viszonyom az Úrral, jelenleg pedig a ráhagyatkozás és tudományosság kettőse jellemző a felfogásomra, Isten mellett az emberek is fontossá váltak. Lélek, szellem és test: mindhármat használva válhatok teljes emberré. Efelé haladok jelenleg, de még hosszú út vár rám.

„Bízom az Isten kegyelmeben…”

Furcsa volt, mert az itteni bentlakásban újra megtapasztalhattam az érzelem-teli hitet: a fiatalok énekét, imáit hallgatva jólesett visszaemlékezni az én középiskolás éveimre, jó újra együtt lenni a kamaszokkal.

M.E.: Hogyhogy itt kötöttél ki? Van valami konkrét oka, hogy most itt vagy a Hám Jánosban?

L.Sz.: Igazából minket is a Püspök Atya helyez ki, ugyanúgy, ahogy a papokat, ez engedelmességre tanít.

M.E.: Nehéz volt megszokni az itteni ritmust, az egyetemről visszamenni az iskolába?

L.Sz.: Tulajdonképpen nem úgy tértem vissza az iskola falai közé, mint régen. Most már felelősség van rajtam, a diákélet részének lenni nem csak móka már, hanem munka is. Egy kicsit idegenül éreztem magam, mikor először mentem be helyettesíteni, naplóval a kezemben, beírtam a hiányzókat, mint egy igazi tanár, holott nemrég még én is a padban ültem.

De már kezdem megszokni.

M.E.: Voltak esetleg olyan élményeid, mikor a diákok nyitottak feléd, csak úgy, barátságból?

L.Sz.: A közös programok, lelkinapok sokat segítették a diákokkal való kapcsolatomat, közelebbről, névről is megismerhettem őket, már nem csak egyek a sokaságból. Igen, volt rá példa, hogy diákok jöttek oda hozzám és bemutatkoztak. Jólesett, hogy szerettek volna megismerni.

M.E.: A te életednek most szerves része a spirivel való közös munka. Hogy megy a kolaborálás? Jól tudtok együtt dolgozni?

L.Sz.: Én a spirit már régebbről ismerem, a papi körökből, olyan „Szia, hogy vagy?” viszonyban voltunk. A közös munkát nagyban megkönnyíti, hogy a spiri nagyon nyitott, barátságos.

Azt hiszem, jó csapat vagyunk.

M.E.: Már bennfentes vagy az iskolai programainkban. Milyen különbségeket látsz az itteni tevékenységek és azok között, amiben neked volt részed a Kalazanciban?

L.Sz: Több közös programra van lehetőség a diákokkal, amelyek sokkal szervezettebbnek látszanak nekem, mint annak idején diákként a Kalazanciban. Azonban a Kalazancziban a fiatalok sokkal aktívabbak a misén, itt ezt kevésbé tapasztalom.

M.E.: Kíváncsi lennék a saját hitvallásodra!

L.Sz.: Most, hogy kérded, talán így hangzana: „Bízom az Isten kegyelmében, Jézus Szívének irgalmában, a Szentlélek segítségében és Szűz Mária közbenjárásában.”

Ezzel a hatásos végszóval kölcsönösen egymásra mosolygunk, én megköszönöm, hogy interjút készíthettem vele, ő megköszöni a lehetőséget, majd egy, már szívélyesebb kézfogással elbúcsúzunk.

Szülok hangja Talán kevesen tudunk róla, iskolánkat a diákok mellett az apukák focicsapata is rendszeresen szokta képviselni. Miklós Claudiu spirituális a Fényi Gyula Gimnáziumban már évekkel ezelőtt megalapította a miskolci apukák csapatát. Érkezését követően iskolánkban is volt kezdeményezés és igény rá. Első alkalommal 3 évvel ezelőtt, az iskolánk színeihez híven, a Hám Jánosos apukák Miskolcra utaztak. Az addig még ismeretlen vendégvárók szeretettel fogadták őket. Kérdéseimre az apukák szívesen válaszoltak, mosolyogva meséltek az együttlétek jó hangulatáról. Különös dolgot tapasztaltak: az új ismerősök mezein beceneveik szerepeltek. Úgy gondolom, hogy ez a köztük lévő szoros baráti viszonyt tükrözi.

A második találkozásra Szatmáron került sor. A közös focimeccs után kimentek a Helga Winter házba, ahol a vacsora jó hangulatú nótázással zárult.

A harmadik alkalom az eddigiektől eltérő volt. Az iskolánk apukáinak csapatát a testvériskola sportnapjára hívták meg. Bár ez csak egy egynapos kirándulást jelentett, de a közösen elfogyasztott bográcsos kárpótolt ay idő rövidsége miatt.

Talán a legutóbbi, a negyedik volt a legemlékezetesebb találkozás a két csapat számára. A lejátszott meccs után a legutóbbi Románia-Magyarország mérkőzést nézték meg a Szent Alajos konviktusban. A két iskola csapata, bár határ választja el, azonos célt tartott szem előtt: a magyaroknak győzni kell!

A megkérdezett apukák mindegyike bízik a folytatásban, akár a Spiri távozása után is. Fontosnak tartják ezt a kapcsolatot és egyben jó lehetőségnek is. Ezért keddenként közös edzésekkel készülnek a következő találkozásokra a daróci sportteremben 19 órától. Szeretettel várják az új tagokat is.

Tanarkent a regi iskolaban Baumli Bernadett hittan tanárnővel, iskolánk volt diákjával készítettünk interjút, aki ettől a tanévtől kezdett el iskolánkban tanítani.

-Csaholczi Evelin (VII.A): Milyen érzés volt tanárként visszajönni a régi iskolába?

-Nagyon jó érzés az a tudat,hogy nemcsak én nem felejtettem el az iskolai élményeket és tanáraimat, hanem az "iskola" is emlékszik rám, és lehetőséget kinált, hogy tanárként visszatérjek. Örömmel jövök minden szerdán az iskolába. Az idén 10 éve annak,hogy megkezdtem líceumi éveimet itt az iskolában: akkor izgalom és kérdések voltak bennem, hogy vajon milyen mértékben lesz jó ez az iskola, mit ad majd nekem az itt töltött néhány év, milyen kapcsolatok alakulnak ki diáktársaimmal és a tanárokkal. Az idei iskolakezdésre készülve újrafogalmazódtak bennem a kérdések:mit adhatok most én az iskolának, milyen tanár-diák kapcsolat fog kialakulni a jelenkori tanulókkal, illetve hogyan fogom tudni átalakitani egykori tanáraimhoz való kötődésemet.

-Mennyiben tűnik másnak az iskola a katedra másik oldaláról? Változott a véleménye?

Teljesen más, abban az értelemben, ahogy a tanári pályát és a tanárok munkáját elképzeltem diák fejjel, és ahogyan most tapasztalom tanárként a saját bőrömön. Ezzel a "katedra túl oldalán" levássel és ennek szépségével és nehézségeivel nem most szembesülök először, ugyanis már 2011 óta tanítok, a másik "egykori" iskolámban. Viszont minden osztályközösségben máshogyan találkozok tanár-létemmel, és a vele járó kihívásokkal.

-Mennyit változott az iskola?

-Az épület nem sokat változott,mivel én éppen abban az időben voltam diák, amikor újították, szépítették az épületet. A kápolna az a hely, ami nem volt akkor, de nagyon örülök, hogy mostmár van. Az iskolát a közösség teszi élővé,és úgy gondolom, hogy ebben az iskolában mindig jó közösség volt és van. Az emberek azok,akik kicserélődtek, bár néhány ismerős arc van a diákok között, akik akkor elemi osztályosok, vagy ötödikesek voltak, ők most nyolcadikos, vagy középiskolás fiatalok.)

-Van olyan tanár, aki a tanárnőt tanította, és most kollegák? Ha igen, miben változott a viszonyuk?

-Természetesen vannak, kevesebben vannak azok,akik nem tanítottak. Hála Istennek sok olyan tanár van, aki engem tanított, Czier Andrea tanárnő volt az osztályfőnököm. Én minden tanáromra jó szívvel gondolok valami miatt, minden tanárnak volt valami erőssége: jó magyarázó képessége, közvetlensége, hitelessége, lelkesedése, igazságossága. Kollégájukként a tanárok kedvességét, nyitottságát tapasztalom.

-Melyik a kedvenc programja az iskolában? Van-e olyan, ami még mindig van, és akkor is volt?

-Én nagyon szerettem a Hám János Napokat, az azóta csak hosszabbodott, de gondolom, most is sok színes programlehetőséget kínál, sőt, biztosan még többet, mint annak idején. Szerettem és értékeltem az iskola által felkínált programlehetőségeket, akár gólyabálról,önkéntes segítségnyújtásról,vagy imaalkalmakról szóltak.

Óvoda A Hám János óvodában egy új fejlesztő módszer kipróbálására került sor, a Mind Lab-ra. Ez egy több játékból álló logikát fejlesztő program, melynek nagy része stratégiai játékokból áll.

Erről a módszerről Erdei Andrea óvónőt kérdeztük meg, aki szívesen válaszolt minden kérdésünkre.

Mi a módszer lényege?

-A Mind Lab egy új lehetőséget tár fel a gyerekek matematikai logikájának fejlesztésére, nagymértékben hozzájárul kreativitásuk kialakulásához és mindezt fa játékok, stratégiai játékok révén.

- Mi a látható különbség a Mind Lab és más módszerek között? Miért hatásosabb?

- Szerintem azért jobb, mert játékosan, észrevétlenül fejleszti, alakítja a kicsik agyát, valamint a győzelem és a vereség fogalmával és feldolgozásával is megismerteti a kicsiket. Nagymértékben hat pozitívan a gyerekekre, több területen is, ez az, amire más játékok nem képesek.

- A gyerekek észrevették a változást, elnyerte a tetszésüket?

- Egyelőre még nem érzékelik a játékok hatását, hisz összesen 4 óra volt eddig, de nagyon szeretik.

- Milyen korosztályoknak ajánlott? Óvodásoknak valamint kisiskolásoknak, a Hám Jánosban az ovisoknak Mind Lab laboruk is van, a kisiskolások közül viszont csak az 1. és 3. osztályosok részesülnek ilyen jellegű oktatásban.

-Honnan származik a játék, hogy került el ide, hozzánk?

- A játék Németországból származik, ide a Hám Jánosba egy EU-s pályázat révén jutott el,a pályázatnak köszönhetően az Adsonatum szülőegyesület csak 5%-át kellett fizesse az igen értékes licensznek — ami megközelítőleg 26000 euro — és a 7000 euro értékű játékoknak.

Jánk Anna, IX.B

Müveszet Zoltán Ildikó (XII.B): Meséljetek egy kicsit a csapat alakulásáról. Mikor döntöttétek el, hogy bandát alapítotok?

A.: Körülbelül májusban jött ez az ötlet. Először csak beszéltünk róla, aztán nyár végén összejött az első próba, amin csak négyen voltunk, dobos és énekes nélkül. Aztán, mikor kiderült, hogy fellépünk, gőzerővel elkezdtünk próbálni, és két hét alatt összeraktuk azt az öt számot, amit eljátszottunk.

Iskolánk Gólyabálján mutatkozott be a nagyközönség előtt az Anonim zenekar.

Tagjai: Roszpapa Dávid

Tóth Péter Varga Bulcsú Telegdy Mátyás Matuz János

Milyen stílusú zenéket játszotok?

A.: A zenei stílusunk még nincs eldöntve. Próbálgatunk ezt is, azt is.

Milyen hangulatúak a próbák? Hogyan zajlanak?

A.: A próbák jók, mindig viccesek én nagyon élvezzük. A próbák Bulcsinál zajlanak, és a mamája mindig meleg kajával vár minket. Mindig sokat nevetünk, van, hogy szerepet cserélünk (én gitáros, Peti énekes , Bulcsi zongora , Matyi basszus) Hogyan képzelitek el a zenekar jövőjét?

A.: Nem úgy állunk hozzá, hogy csak suli végéig csináljuk, hanem folytatnánk utána is. A közeljövőben tervezünk egy új, jobb felszerelést vásárolni, hogy javítsuk a hangzást.

“A művészt, az előadót leginkább az a tudat tartja lázban, hogy valami fontosat, jelentékenyet, a hétköznapok élményeitől, gondolataitól és érzelmeitől mélységesen eltérőt kell közölnie az emberekkel, akik az ő meghallgatására gyűltek össze.”

„Masokert elo ember…”

Iskolánkba új önkéntes érkezett Németországból, aki egy teljes évet tölt nálunk. A nemzetközi önkéntességről és személyes tapasztalatairól Rappert Balázs kérdezte. És hogy mi is nemzetköziek legyünk, angolul olvashatjátok a vele készült interjút.

-How did you end up becoming a volunteer?

- I practically chose to work as a volunteer, so I signed up at an organisation for it. There are many organisations like this in Germany and all you have to do is to apply. There is always a kind of interview and then they decide wether you can go or not. I could choose which country I would like to go to and also the field of work.

-Speaking of which, what is your work here as a volunteer?

- I’m supposed to work with the children in the Hám János kindergarten. I teach them German in a very easy way and I also help the students at the Szent Alajos board house with the language. Basically we have a conversation class every week and it looks like I’m going to do the same thing at the Hám János school, just as my predecessor, Lidvina did. I really hope it will turn out well.

-How do you like staying in Romania?

- I like it here. Actually the citylife is not that different from life in Germany. That is, why it is always very interesting to see small villages and the rural lifestyle. I love those carriages pulled by horses and the general atmosphere of the countryside, like the herds of sheep and cows in the street, etc... There’s no way you would see this in Germany. I have also noticed that the people here are much more religious.

-Which cities have you visited during your stay and which others do you plan to see?

-When I got here, the first city I’ve seen was Székelyudvarhely but I’ve also been in Segesvár, Nagykároly and Aranyosfő. I would really like to see Brassó and Nagyszeben and it would be very nice to go to the Southern Carpaths with my family. I’d like to visit Nagybánya as well, mostly because it’s close and I have a tourist guidebook, which says that it’s a wonderful city.

Nemzetkozi onkentesseg -How did you spend your first few days and what was your first impression?

- During my first days I had a seminar in Székelyudvarhely with 5 other volunteers.

It was very surprising to see that the people there are so patriotic that they even had the Hungarian flag on a marriage car.

Later in Szatmárnémeti I’ve noticed that the Hungarians can speak Romanian, while I didn´t hear too much Romanian in Székelyudvarhely.

-How do you get around with the kids in the kindergarten and the students from the board house?

-First about the kids from the kindergarten: I work in the Hungarian group as well as in the German group, where I do my best to support the kindergarten teachers in their work. For me, it’s easier to work with the smaller kids, because they mostly say very easy sentences, which I can understand. The students from the board house are also very nice and by now I do feel very comfortable here.

-How are you with the local language(s)?

-I just learn Hungarian, which means that I only know a few words in Romanian, like „Multumesc” or „La revedere”. Hungarian is a very hard language, as it nearly has no connection to German or English. There are some sentences which are extremely difficult to say, like „ Hogy vagy”, because of the typical use of consonants in this language.

-What do you like about the city?

- I like the markets and the fact that the prices at the market are much lower than the ones in Germany. Still it was very surprising to see that the supermarktprices are nearly the same!

I also find it funny that the Mayorhouse got a kind of award as the „ugliest building on town”. Ok, but enough jokes, one time I went to the flea market and I also like all the churches very much.

-As a final question: would you recommend this country for other volunteers?

-Yes, I would. I really like that I came here and I’m getting to enjoy it more and more. It’s always nice to meet new people and to find out more about the culture and habits.

Tehetseg Keresztesi Kitty évek óta kiemelkedő eredményeket ért el asztaliteniszben. A jelenlegi VII.A osztály tanulója volt, ám ebben az évben tehetségére külföldön is felfigyeltek, és egy olyan iskolában folytatja tanulmányait, ahol segítenek kibontakoztatni a tehetségét. Gratulálunk neki!

Hogy kezdtél el asztaliteniszezni?

Apukám is asztaliteniszezik, és mikor kisebb voltam, bejártam vele a terembe és tanítgatott.

Aztán már a többi gyerekekkel jártam edzésre.

Mennyi ideje űződ ezt a sportot?

Hat évesen kezdtem, még oviban. Tavasszal lesz 8 éve.

Mi az, ami motivál?

Amikor kisebb voltam, 1-2 évig a szüleim "erőltették", hogy sportoljak. Utána megkedveltem ezt a sportot, és amikor csak tudtam, bementen a terembe ütni. Mostanára már teljesen szerelmes vagyok az asztaliteniszbe.

Mi ez a lehetőség, amely révén elkerülhettél Szekszárdra?

Megvan minden lehetőség, amit egy sportoló kívánhat. Minden versenyre eljuttatnak.

Sportfelszerelést, ütőket, és az edzéseket is biztosítják.

Megváltozott az élteted. Hogy érzed ott magad?

Kiköltöztem a magyarországi Szekszárd városába , új környezet, új iskola, új osztálytársak. A Pécsi Tudományegyetem Illés Gyula Gyakorlóiskola , VII.A. osztályába járok. Az osztálytársak nagyon kedvesek, úgyszintén a tanárok is.

Mit szerettél a Hám Jánosban? Mi hiányzik a legjobban?

Olyan volt, mint egy nagy család , összetartás és barátság , mindig arra törekedtünk, hogy a szeretet jelen legyen.

Mi az életcélod?

A cél az, hogy minél messzebb jussak ebben a sportágban, persze sokat kell dolgozni és tanulni, valamint a sok edzés elkerülhetetlen.

Új osztaly, üj kihívas Az iskola sajátos körforgásához hozzátartozik, hogy új osztályok indulnak, új osztályfőnökökkel. Dicső Anikó tanárnővel beszélgettünk, hogy milyen gondolatokkal kezdi az új V. osztály vezetését.

Bemutatkozás: 1992-ben végeztem Kolozsváron a BBTE román-orosz szakán. A Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban kezdtem román nyelv és irodalom tanárként, és 2001-től a Hám Jánosban vagyok címzetes tanár, viszont addig is voltak itt óráim. Tehát már nem vagyok olyan fiatal, de hála nektek, a diákoknak, még mindig fiatalnak érzem magam.

Milyen érzés volt elbúcsúzni a 12. osztálytól?

Szerintem minden osztálynak kialakul egy személyisége az évek során, amihez részben az osztályfőnök is hozzájárul. Az osztály nagy részének V-VIII-ban is osztályfőnöke voltam, és jó volt látni, hogyan nőnek fel. Ők elballagtak és az életük egy új szakaszába léptek, elbúcsúztak, de csak az iskolától. Tartjuk a kapcsolatot, ami nagyon jó érzés, ugyanis látom, hogy mindenkinek szépen alakul az élete.

Hogyan fogadta a tanárnő azt a hírt, hogy ötödik osztálya lesz?

Bevallom, számítottam arra, hogy az igazgató úr újra ötödik osztállyal ajándékoz meg. Örültem neki, és bízom benne, hogy együtt és Isten segítségével az elkövetkezendő négy, vagy nyolc év emlékezetes lesz mindannyiunk számára.

Hányadik osztálya ez a tanárnőnek?

Pályafutásom kezdete óta ez a hatodik osztályom, de itt, a Hám Jánosban a negyedik.

Mekkora így a változás, hogy ötödik osztály, 12 helyett? Akár a tanárnő életét is befolyásolja ez a tény?

Bármilyen osztályban vagyok osztályfőnök, az én célom jó embereket nevelni. Ezt próbáltam meg a sok év alatt, és szeretem azt hinni, hogy legtöbbször sikerült. Minden generációnak megvan a saját szépsége és édes gyötrelme. Sokszor elfáradok, hiszen nem olyan könnyű tanítani, és jellemben is formálni őket, viszont erőt adnak nekem, mert lelkesek, érdeklődőek és árad belőlük a szeretet. Mindig is úgy éreztem, hogy pozitívan befolyásolja az életemet az, hogy tanár és osztályfőnök vagyok. Ez most is így van!

Mi a különbség a régi és a mostani ötödik osztály között?

Nincs különbség a két osztály között… Csak az a nyolc év, ami elválasztja őket, hiszen mindig az a fontos, hogy mit kapok vissza a gyerekektől és a szülőktől egyaránt.

A tanárnő számára milyen az ideális osztály?

Erre a kérdésre azt válaszolnám, hogy nem beszélhetünk ideális osztályról, viszont ideális kapcsolatra törekvő közösségről annál inkább.

Eletmod

Ha nagyobb társasággal ebédelünk együtt a legritkább esetben fordul elő, hogy mindannyian ugyanazt az ételt el tudjuk fogyasztani, mivel egyre többen szenvednek táplálékallergiában vagy intoleranciában. A társadalom ezeket kétségkívül elfogadja. Mi a helyzet azonban a vegetarianizmussal?

A vegetarianizmus először Indiában és tőle függetlenül az ókori görög világban jelent meg.

Mindkét kultúrában kezdettől fogva vallási-filozófiai törekvések része volt. A legtöbb információt a buddhizmus kapcsán jegyezték fel, majd később a Zen Buddhizmus is átvette a húsevés tilalmát. A Buddhizmus célja a Nirvana elérése, vagyis a teljes megvilágosodás. Amíg a halandó bűnös, addig a reinkarnációs folyamat lép érvénybe. A Buddhisták tehát azért tiltották a hús fogyasztását, mert sosem lehetett tudni, hogy az ember következő életében milyen élőlénybe költözik, s emiatt értelemszerűen nem ölték meg az állatokat... Akik ezt mégis megtették, azokat ugynolyan bűnösnek tartották, mintha embert öltek volna. A Bibliában is szó van a vegetarianizmusról, Pál Apostol külön felhívja a figyelmet arra, hogy az ókeresztények ne egyenek abból a húsból, amely pogány isteneknek volt feláldozva, vagy tisztátalan állatról van szó, amely elfogyasztása megbontránkoztat más népeket.

Ahogy a kor haladt előrre, úgy a vegetarianizmus is fejlődött, egyre több irányzat jelent meg, s egyre több érv gyűlt az évek folyamán arra, hogy miért is egy szükséges rossz a húsfogyasztás. Az etikai okok között főként az szerepel, hogy az emberek nem szeretnék, hogy miattuk állatok haljanak meg, az állati jogok melletti érvek is közrejátszanak, s emellett még arra is rámutatnak, hogy az intenzív állattartás sokkal károsabb a környezetre, mint az extenzív. Úgy gondolják, hogy a húsevésről való lemondás segítene megszüntetni a harmadik világbeli éhínséget, s már az is jelentős mértékben csökkentené a ,,vérengzést” ha száz emberből egy lemondana a rendszeres húsfogyasztásról. Ilyen ember például Steve Jobs, aki életének nagyrészében vegetáriánus volt. Nagy hatással volt rá az 1971-ben megjelent “Diet for a Small Planet” (Étrend egy kis bolygó számára) című könyve.

Eletmod Többek között ennek hatására hagyott fel a húsevéssel és a könyv megerősítette benne azt is, hogy extrém étrendeket próbáljon ki. Ezek közé tartozott az a módszer, hogy éheztette magát, és csak "az utolsó pillanatban" evett, vagy az is, hogy hetekig csak egy vagy kétféle ételen, például almán vagy nyers répán élt. Egyre fanatikusabbá vállt, azt gondolta, hogy ha szervezetének nem kell az emésztésre koncentrálnia, sokkal több ideje marad önmaga és cége fejlesztésére. Emellett 1977-ben, amikor egy teljes éven át csak gyümölcsön élt, az a gondolat is felmerült benne, hogy ha kizárólag könnyen emészthető gyümölcsöt eszik, abból sem sokat, akkor nincs szüksége heti egynél több fürdésre és dezodort sem kell használnia, mert a teste nem termeli majd a kellemetlen szagot okozó anyagokat. Ez a gondolat környezete beszámolója szerint alapvető tévedésnek bizonyult, azonban az Apple elnöke élete végéig kitartott elvei mellett, ami sokak számára példaértékűnek bizonyult.

Romániában a legutóbbi állatvédelemmel kapcsolatos törvény 2004-ben lépett érvénybe, miszerint nem csupán az állatkínzás számít büntetendő cselekménynek, hanem mindennemű állatviadal szervezése és az állatok erre való kiképzése akár három évig tartó szabadságvesztéshez vezet.

Kétségkívül az állatvédelemre a világban nagy hangsúlyt fektetnek, sokan ellenben nem értenek egyet azzal, hogy erre a vegetarianizmus a legjobb módszer. Szemmel láthatóan ezáltal lehet a legtöbb állatot megkímélni, s noha úgy tűnik, környezetünkben egyedül vagyunk ezzel a problémával, tudnunk kell, hogy a nagyvilágban még számtalan ember felvállalja ezt, ezáltal kímélve az állatokat.

Lepedus Orsolya, XI.B